2011. március ~ VIII. évf. 1. szám

2011. március ~ VIII. évf. 1. szám

ÁRA: 300 Ft mely összeggel a gyülekezetépítés céljait támogatja!

TARTALOM Parókia mint új lehetőség Fontosabb gyülekezeti események A 2010. missziói év rövidített lelkipásztori értékelése

2 2 3

Alapozó csoport felnőtteknek EL(Ő)HÍVÁS ~ Konferencia az önkéntességről Berekfürdőn

4 5

Önkéntesség a diakóniában ...egy kis hazait? KÖNYVMOLY Gyülekezeti honlap Bemutatkozás ~ Pappné Sasinszki Ágnes

6 7 7 8 9

MEGÚJULT A MÉNTELEKI PARÓKIA A korábbi – ma már meglehetősen korszerűtlennek mondható – szobabeosztás helyett a megújult épület három szobát foglal magában, ezenkívül megtalálható benne a dolgozószoba, mely a teraszról nyílik, illetve egy szép, tágas nappali, valamint egy amerikai stílusú konyha. Terv szerint a dolgozószoba előtti teraszrészt télikertté alakítjuk át, amely egyben igényes és kellemes előszobaként is funkcionálhat a lelkipásztorhoz érkező számára. 2. oldal

A presbiterválasztás folyamata 13 Kézműves kör 13 Herpai László Református 14 Általános Iskola

www.refmenthet.hu

8. oldal

Interjú Balogh Józseffel, Fülöpháza polgármesterével

A megváltozott helyzetben át kell értékelnünk intézkedéseinket. Meg kell látnunk a rosszul meghozott döntéseket, hogy tanulhassunk belőlük. Majd végig kell gondolnunk, gyülekezeti szinten hogyan lehet a ránk bízott ügyet, feladatot a lehető legmagasabb színvonalon megvalósítani. 3. oldal

Jó érzés volt tapasztalni azt az érdeklődést, amely gyülekezetünket vette körül ezen a rendezvényen. Nem is volt olyan szünet, étkezés, amikor egy-egy gyülekezet munkatársa, lelkésze ne kereste volna a kapcsolatot közösségünk ott lévő tagjaival. 5-6. oldal

Megszépült a ménteleki orgona 9 Törvény vagy evangélium a presbi- 10 terválasztás folyamatában

Mitől egyházi egy iskola? 14 Egy szerethető iskolát kívá- 20 nunk létrehozni ~ interjú Császár Cirillel

ÉVÉRTÉKELÉS

22 PRESBITERVÁLASZTÁS Gyülekezetünk arra törekedett, hogy

Az iskola címere LÉLEKBÚVÁR ~ Mobbing az iskolában

egyfelől megfeleljen a jogszabályi elvárásoknak, de 23 érvényesítse azokat a biblikus irányokat, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy gyülekezetünk elöljáróinak választása ne csak formális döntés, hanem spirituális esemény 24 is legyen. Így törekvésünk szerint a törvény vagy evangélium 25 kettőséget feloldva a presbiterválasztás során a törvény és evangélium egységét kívánjuk megjeleníteni. 10. oldal

Gyerexáj

27

Szomszédok ~ interjú Kenyeresné Téglási Annával

13. oldal

Viccsarok Kalandozás az ókori Hellaszban ~ gyülekezeti napközis tabor 2011-ben

28 30

Rendszeres gyülekezeti alkalmak Gyülekezeti családos hét ~ 2011. Külön is figyelmedbe ajánljuk

30 31 32

MOBBING AZ ISKOLÁBAN Lehet-e, hogy a mobbing emlegetésével a szülő áthárítja a felelősséget, dühét a gyerek kudarcai miatt a pedagógusra… hát igen, ez egy reális veszély. Ez az érem másik oldala. Régi mondás, hogy teher alatt nő a pálma. De mintha a teher és a növekedés összefüggésének megítélése eltérő lenne. Milyen és mennyi teher az, ami megerősít, ill. ami megbetegít? Ez az a kérdés. 25. oldal

MITŐL EGYHÁZI EGY ISKOLA? Egy nem reprezentatív KOLÁT KÍVÁNUNK vizsgálatot kezdtünk el, amely LÉTREHOZNI nagyon érdekes visszajelzéseket Célunk, hogy úgy adott. A vizsgálati alanyok első tegyük befogadóvá körben református, katolikus, tanítványainkat az illetve nem egyházi budapesti és ismeretek számára, vidéki iskolák diákjai voltak. hogy az a gyermeknek is tetsszen. Élmény és Úgy tűnik, korunk fiataljai siker legyen a gyermek számára a tanulás. Egy függetlenül attól, hogy milyen hagyományos iskolarendszernél az óvodából iskolába járnak, az egyházi kikerülve a gyermek ún. vákuumba kerül, majd jelleget túlnyomó részt a kötelező ha az iskola kisfelmenő rendszerben működik, jellegű egyházi programokban akkor 2. osztály végén is ugyanezt a törést éli látják (pl. kötelező istentisztelet, VIII. évf. 1. szám meg a gyermek, majd ugyanez folytatódik2011. a 4. március és kötelező egyháztagság, kötelező 5. osztály mezsgyéjén. 20. oldal konfirmáció stb.). 14. oldal EGY SZERETHETŐ IS-

Szinte hihetetlen, hogy megújult, megszépült a régi parókia pület. Egyelőre belülről, de remény szerint tavasszal folytatódnak a munkálatok a külső vakolással, festéssel. Nagyon jó érzés belépni az igényesen felújított, modern, praktikus elrendezésű, s még bútorok nélkül is otthonosnak tűnő helyiségekbe, amelyek kellemes, harmonikus színekkel fogadják a látogatót – és remény szerint a következő lakót. Tóth-Kása Sacinak fontos szerepe volt mindebben. A korábbi – ma már meglehetősen korszerűtlennek mondható – szobabeosztás helyett a megújult épület három szobát foglal magában, ezenkívül megtalálható benne a dolgozószoba, mely a teraszról nyílik, illetve egy szép, tágas nappali, valamint egy amerikai stílusú konyha. Terv szerint a dolgozószoba előtti teraszrészt télikertté alakítjuk át, amely egyben igényes és kellemes előszobaként is funkcionálhat a lelkipásztorhoz érkező számára. A fürdőszobára rá se lehet ismerni! Új a fűtésrendszer, a vizesblokk és az elektromos vezetékek, valamint a lámpák is. Többször végignéztük, s olyankor eszünkbe jutnak, az első tervezgetések, felújítási megbeszélések. Néhányan, csak kisebb felújításokra mertünk akkor gondolni. Az, hogy a bátrabb elgondolás is valósággá válhatott, legnagyobb részben a gyülekezet lelkipásztorának, Ferenczi Zoltánnak köszönhető, aki mindvégig határozottan, következetesen képviselte ebben az ügyben is a gyülekezet érdekeit. A gyülekezet tagjai is adakoztak erre a célra, de egy ilyen nagy

beruházást nem bír el önmagában egy kisgyülekezet. A kiemelt egyházmegyei támogatásnak, az önkormányzati pályázatoknak, és a két gyülekezetrész egységének B. Kisné Edit gondnok köszönhetően a közeljövőben helyben lakó diakónus vagy segédlelkész segítheti a gyülekezetépítést és a közösségi szolgálatokat, aki a ménteleki emberek között élve munkálkodhat, a helyi igények és sajátosságok közelebbi megismerésével. Az átépítés tervezésénél az is szempont volt, hogy amíg nem lakik itt szolgatárs, a parókián gyülekezeti alkalmak tartására alkalmas helyiség is legyen. Ezekre a célokra leginkább a karzat volt eddig használható, de több esetben szűkösnek bizonyult, s a csigalépcsőn való feljutás idősebb, betegebb testvéreinknek időnként nehézséget okozott. Méntelek számára az új parókia elkészülte, a településen élő gyülekezeti munkatárs szolgálata több területen is előrelépés lehet. Fontos lenne, hogy örömmel, felelősséggel összefogva tudjunk élni az ajándékba kapott lehetőséggel. Hálás szívvel, szeretettel mondunk ezért köszönetet a gyülekezet Urának.

Fontosabb gyülekezeti események Március 5.

Nyitott iskolanyitogató a fülöpházi iskolában

Június 13.

Március 5.

Családi sportdélután a hetényi iskola tornatermében

Pünkösdhétfői családi nap a Nyíri erdőben

Június 20-24.

Március 11-13.

A Munkatársi kör 5 tagja Nagyváradra utazik az Önkéntesség a diakóniában c. konferenciára

Napközis tábor ~ Kalandozások az ókori Hellasz vidékein

Július 25-31.

Gyülekezeti családos hét Erdélyben

Augusztus 28.

Tanévnyitó istentisztelet Fülöpházán

Március 13-15

Munkatársi napok Szolnokon

Április 16.

Egyházmegyei ifjúsági találkozó ~ Izsák

Április 17.

Virágvasárnap ~ gyermek-istentiszteletet felnőtteknek (is)

Április 22.

Nagypéntek ~ barangoló istentisztelet

Április 25.

Húsvéthétfői gyermekprogram a Nyíri erdőben

Május 7.

Ménteleki Közéleti Kerekasztal

Május 25.

Nyugdíjas bibliaórai csoportok kirándulása Szentesre

Május 29.

Vendégváró istentisztelet

A

tervezett különszámai

CSIKAY KÁLMÁN NAPLÓJA ~ Csikay Kálmán gyülekezetünk első önálló lelkipásztora volt, aki első anyakönyvi szolgálatát 1935. december 8-án jegyezte be egyházközségünk „nagykönyvébe”. A CSALÁDI ÉLET DILEMMÁI ~ A 2008. év végén elhangzó igehirdetés-sorozat sokak számára jelentett elgondolkodtató, provokatív, szomorú, újraértékelésre késztető, tükröt jelentő vagy éppen humoros spirituális élményt. A SZÓSZÓLÓ EDDIGI KIADVÁNYAI (2004-2010) 2

2011. március VIII. évf. 1. szám

A 2010. missziói év rövidített lelkipásztori értékelése

Ferenczi Zoltán lelkipásztor

Általános értékelés A 2010. évet sajátos kettősség jellemezte. Egyszerre tapasztalhattuk meg benne a szétdobáló erők olykor ijesztő, máskor szomorú jelenségeit, s emellett a közösségi összefogás világító, előremutató példaadását is. Ez a kettősség vonult végig az elmúlt 12 hónapon. Gyülekezetünk ebben az esztendőben egyidejűleg járt meg nagy mélységeket és nagy magaslatokat. Ez az ambivalens erőtér azonban rendkívül sok tapasztalatot, hálára okot adó rácsodálkozást, és a hitben való megerősödés lehetőségét is jelentette, ám emellett nagyon nagy fáradságot is. Rendkívül nehéz gyülekezetvezetési feladat hárult közösségünk legelkötelezettebb tagjaira: egy időben egymással ellentétes folyamatokat koordinálni. Így jellemezte ezt az esztendőt a külső és belső tusa, a meggyengülés és megerősödés, a megtorpanás és lendület, az előretekintés és mélybenézés, a közösségi önfeláldozás és énközpontúság, az építkezés és destrukció, a minősítő ítélkezés és az egymást támogató keresztyéni közösséggyakorlás. Az elmúlt esztendőben nem tudtuk teljességében megjeleníteni és maradéktalanul továbbadni azokat az értékeket, amelyeket Urunktól kaptunk. Nem tudtunk bemenni valamennyi előttünk megnyílt kapun sem, amely gyülekezetünk erősödését

eredményezhette volna – jóllehet ezek gyülekezetünk korábbi hitbeli felismerései között mind-mind megjelentek, és a lehetőség is adott volt. Ugyanakkor létezik több olyan terület, amelyben előre tudtunk lépni, amelyre Istennek hálával tekinthetünk vissza a későbbi időszakban is. Ám ha általánosságban értékeljük a 2010. évet – különösen is, ha az előző évek lendületére gondolunk – azt mondhatjuk, mégis inkább az egy helyben állás esztendője volt ez. Még akkor is így kell fogalmaznunk, ha számos olyan eseménnyel gazdagodhattunk és gazdagíthattunk másokat, amely a korábbi években még elképzelhetetlen lett volna. Ez azért kell, hogy bűnbánatra indítson minket, akik a gyülekezet felelős szolgálói, teherhordói vagyunk, mert lehetőségeink ennél sokkal kedvezőbbek voltak. Amikor közösségünknek – különösen is annak vezető szolgáinak – gyülekezetünk Ura előtt el kell számolnunk ezzel az esztendővel, az ajándékba kapott tálentumok értékével, bizony nem lesz módunk arra, hogy kifogásként a lehetőségek és eszközeink hiányait fogalmazzunk meg. Sok lehetőséget kaptunk, amit Urunk a rendelkezésünkre bocsátott, de csak alig tudtuk élni velük. A gyülekezet korábban megszokott összetartozása „széthúzó folyamatok” erőterébe került. Isten megengedte, hogy megpróbáltassunk. (Talán túlzottan is hozzászoktunk az ajándékba kapott közösségélményhez, szinte magától értetődőnek tekintettük azt, végül már csak elvárásaink voltak, de tenni ezért egyre kisebb mértékben akartunk érte.) Visszatekintve azt mondhatjuk, talán kegyelemes lesz a mi Urunk hozzánk, és bár közösségünk nem tudott teljes egészében megállni a próba során, ha most megint egy szívvel, egy lélekkel Rá tekintünk, remény szerint együtt mondhatjuk el zsoltárossal: „javunkra vált a nagy keserűség”. Isten kegyelmének értékelhetjük, hogy mindemellett a gyülekezet 3

működőképessége megmaradt, alkalmaink – ha sokkal visszafogottabban is, de – működtek. Bár voltak, akik megtorpantak, meghátráltak, és sajnos volt, aki kisodródott, legtöbben így vagy úgy mégis megmaradtak Isten iránti elkötelezettségük és a gyülekezet szolgálata mellett. Adjunk hálát értük! *** A megváltozott helyzetben át kell értékelnünk intézkedéseinket. Meg kell látnunk a rosszul meghozott döntéseket, hogy tanulhassunk belőlük. Majd végig kell gondolnunk, gyülekezeti szinten hogyan lehet a ránk bízott ügyet, feladatot a lehető legmagasabb színvonalon megvalósítani. Külön hangsúlyozni kell az egyéni érdekek és a gyülekezeti érdekek közötti különbségtétel fontosságát, illetve vissza kell kanyarodnunk ahhoz a ponthoz, amikor a gyülekezet építésének irányát még közösen kértük el és valósítottuk meg. Hasznos volna értékelni, miért és hogyan kanyarodtunk el attól a látástól, amely

Kaland a Római Birodalomban Stratégiai tervezés a hadjárat előtt...

mellett közösen köteleződtünk el Isten és az emberek előtt, és hogy milyen külső és belső tényezők segítették, illetve gátolták ezt a folyamatot. Sajnos a missziónk önmagunk által megfogalmazott néhány pontjának megvalósításában csúfos kudarcot vallottunk, és korábbi felismeréseink értékvilágának helyébe többször ismét az egyéni érdekek privilégiuma került. ***


Falugyűlés Szendrőládon A segélyek kiosztása előtt...

Ugyanakkor nagy dolgok is történetek ebben az esztendőben, amelyekre évek múlva is jó szívvel fogunk visszagondolni. Néhány munkatársunk kifejezetten színvonalas együttműködése révén igazán igényes gyermektábort tarthattunk első alkalommal. Oravetz Anett egyházközségünk főállású munkatársa lehetett, aki ősztől gyülekezetünk által delegált teológushallgató Pápán. Két alkalommal töltöttünk egy-egy hetet az árvízsújtotta Szendrőlád közelében, és szolgálhattunk ezekben a hetekben mindenki megelégedésére. Megvásárolhattuk a hetényi elektronikus zongorát, és Ménteleken is elkészült az orgona homlokzati díszítése. (Cikkünk a 10. oldalon)

Elkészült a hetényi baba-mama helyiség és lelkigondozói szoba, amelyet be is rendeztünk. Idén is átadtuk a gyülekezetünk által alapított Bíró Terézia-díjat – ez alkalommal Pálfi Balázsnak, a Kossuth Rádió szerkesztő-riporterének. Befejeződhetett a ménteleki parókia felújítása, amely most már a mai kor igényeit kielégítő módon fogadhat helyben lakó lelkipásztort vagy munkatársat. Gyülekezetünk iskolát alapít Fülöpházán. (Cikkek a 14. oldaltól) Hagyomány-teremtő jelleggel elindítottuk a Református Napokat – első alkalommal Ménteleken. 2010ben 3 ifjúsági csoport és 2 nyugdíjas bibliaórai közösség működött stb.

Előretekintés Abban a reményben vagyok, hogy a 2011. év őszétől – közös összefogással – el tudunk jutni arra a szintre, amely már a korábban felismert értékek mentén teszi lehetővé az együttműködést és gyülekezetépítést. Ebben támogathatnak bennünket a következők:  a presbiterválasztás folyamata,  az iskolaindítás lehetősége, a gyülekezeti családos hét Erdélyben, a januári berekfürdői gyülekezetépítési konferencia stb. Jó lenne ezeket a lehetőségeket kihasználni, megragadni a gyülekezetünk érdekében.

Közösségünk életében a jövőben kifejezetten nagy hangsúlyt kell fektetnünk a társadalom individualista értékrendje helyett a gyülekezetközpontúságra. Át kell segítenünk a gyülekezetet azon a fejlődési szakaszon, amely csoportszinten leginkább a serdülőkor időszakához hasonlítható. Ennek megvan ugyan a maga helye és szerepe a gyülekezet fejlődésében, de rendkívül kiszolgáltatottá is tehet. A 2011. év fő célja azon eszközök megjelenítése, felmutatása és alkalmazása, amely a közösségi értékek hangsúlyait jelenítik meg, helyezik előtérbe. Azt tartanám célszerűnek, ha az elkövetkező év gyülekezetépítési irányait ennek a gondolatnak rendelnénk alá. Ezeknek a céloknak a megvalósításában lehetnek segítségünkre a következő erőforrások: gyülekezetünk missziói beállítódása, közösségünk erős diakóniai érzékenysége, a korosztályok egymás melletti kiegyensúlyozott gyülekezeti élete, a hűséges, kitartó munkatársak krisztusközpontú, szolgáló és a gyülekezet értékei mellett elkötelezett aktív jelenléte, új gyülekezeti tagok megjelenése, a gyülekezet anyagi teherhordása, áldozatvállalása, gyülekezetünk iskolaprogramja, a médiumok nyitottsága és érdeklődése gyülekezetünk iránt.

közösen dolgozzuk fel Cseri Kálmán: Református hitünk című könyvét, a m e l y megvásárolható, i l l e t v e kikölcsönözhető az iratterjesztésben. Az induló csoport arra is alkalmas, hogy azok, akik az utóbbi időben elindultak, megerősödtek a hit dolgaiban, és konfirmációi fogadalommal is el akarnak köteleződni gyülekezetünk mellett, azoknak segítsen a felelős döntésben. Aki szeretne csatlakozni, szándékát a lelkipásztornál jelezheti.

ALAPOZÓ CSOPORT FELNŐTTEKNEK Márciustól új hétközi alkalmat indítunk gyülekezetünk tagjainak azoknak, akik az közelmúltban kerültek gyülekezetünkbe, és szeretnének megismerkedni a keresztyén hit, a Szentírás hit alapvető tanításaival, illetve azoknak, akik már régebb óta tartoznak közösségünkhöz, úgy érzik, szükségük van arra, hogy megerősödjenek a legfontosabb hitbeli kérdések dolgában. Együttléteink kedd esténként 19.00 órakor kezdődnek. Az 1-1,5 órásra tervezett bibliaórák első részét tervezetten közös beszélgetésekkel fogjuk tölteni. Ekkor a csoport tagjainak kérdéseire, kétségeire, még nem tisztázott dilemmáira keresünk közösen választ, illetve vitatkozunk ezekről. Az alkalom második felében 4


Konferencia az önkéntességről Berekfürdőn 2011 az önkéntesség éve az Európai Unióban. A rendezvénysorozatba egyházunk is bekapcsolódott. A nyitó esemény január végén volt Berekfürdőn, ahol gyülekezetünk 5 fővel képviseltette magát. Ez a rendezvény nemcsak a feltöltődés lehetősége volt, hanem a szolgálaté is. Egyházközségünk ugyanis egy országos pályázaton — amely a gyülekezetépítés és az önkéntes szolgálatok legjobb gyakorlatait volt hívatott bemutatni —

második helyezést ért el. Közösségünk néhány munkatársa előadás, kerekasztal-beszélgetés, illetve workshop keretében adhatta át az örömöket és a nehézségeket is, amelyeket Ménteleken és Hetényegyházán megélünk a mindennapokban. A konferencia címe a provokáció szó magyarítása. Valóban volt több előadás, amely célja a „pro-vokáció”, azaz spirituális, g y ü l e k e z e t e i rejtekhelyeinkről való

előhívás volt. Jó érzés volt t apaszt al ni azt az érdeklődést, a m e l y gyülekezetünket vette körül ezen a rendezvényen. Nem is volt olyan szünet, étkezés, amikor egy-egy gyülekezet munkatársa, lelkésze ne kereste volna a kapcsolatot közösségünk ott lévő tagjaival. Összességében a kikapcsolódás, a tanulás, a töltekezés mellett talán ez volt az egyik legfontosabb

hozadéka az ott töltött 3 napnak. Mielőtt elindultunk magunk között is lezártuk a mögöttünk lévő pillanatokat. A közösen megfogalmazott gondolat, amivel elindultunk, hogy valóban felelősség az, amit gyülekezetünk közösségi szolgálatában kaptunk az Úrtól.

ORAVETZ ANETT ~ A Magyar Református beérkező pályázatok közül gyülekezetünk a 2. helyezést Szeretetszolgálat szervezésében gyülekezetünk 5 tagja érte el. (Ferenczi Zoltán, Liptai Mihály, Oravetz Anett, Schlégl Jó gyakorlatok bemutatásának keretében – a választható Ancsi és Tóth-Kása Saci) Berekfürdőn január 27-29. szemináriumok (szekciók) között – gyülekezetünk is között, egy konferencián vett részt, mely az Önkéntesség helyet kapott, és lehetőségünk nyílt kiscsoportban szerepe a közösségépítésben címmel várta a református beszélgetni más gyülekezetekből érkezettekkel, és az gyülekezetek lelkipásztorait, presbitereit, gyülekezeti érdeklődőknek is lehetőségük volt, hogy megismerjenek tagjait, fiataljait egyaránt. 2011 az Önkéntesség Éve, és minket, és kérdezzenek tőlünk. ennek az egyik nyitóprogramja volt ez a 3 napos Őszintén szólva én nem igazán tudtam elképzelni ősszel, konferencia. A konferencia célja elsősorban az volt, hogy hogy milyen is lesz ez a konferencia, mire számíthatunk, a 30 református gyülekezetből érkezőknek a mit tudunk öten átadni, megjeleníteni gyülekezetünket gyülekezetekben már működő képviselve. Nagyon lassan elkezdett önkéntes programok bemutatásra, kialakulni bennem, hogy milyen is továbbadásra kerülhessenek, és lehet majd, és mi lesz ott a mi ezzel új lehetőségeket feladatunk, és hogy mi is a célja ennek ismerhessenek meg a a konferenciának. Valójában azonban gyülekezetépítésben és a diakónia csak a konferencia második napjának szolgálatában. végén éreztem, hogy értem és átlátom De hogyan került gyülekezetünk mindezt. erre a konferenciára? Ősszel a Amiért fontosnak tartom, hogy MRSZ pályázatot írt ki „Jól gyülekezetünk kicsiny csapata részt működő önkéntes gyakorlatok vehetett ezen a konferencián, az, hogy gyülekezetünkben” címmel, és a tanultunk és taníthattunk. A magam mi gyülekezetünk is írt egy nevében beszélve, én megtanultam, pályázatot. A pályázati munka több hogy van még feladatunk, és nagy a A kerekasztal-beszélgetés, amelyen a munkatárs együttműködő felelőssége a gyülekezetünknek, hogy Dunamelléki Református Egyházkerületet Oravetz Anett képviselte munkájának eredménye, melyben amit velünk meg-, felismertet Isten, azt bemutatásra került a adjuk tovább. Isten soha nem öncélúan gyülekezetünk, megfogalmazódott, hogy milyen ad felismeréseket, nem azért tanít meg velünk valamit, gyülekezetépítési stratégia mentén építjük közösségünket, hogy azt utána a markunkban szorongassuk. Ezeket a milyen eredményei és nehézségei vannak ennek a tapasztalatokat tovább is kell adni, erősítve, segítve ezzel modellnek. Az ország különböző gyülekezeteiből hasonló kis gyülekezetek életben maradását, illetve 5


gyarapodását. És mit adhattunk át? A közösségi szemléletben való gondolkozás, a közös munka, a minőségi szolgálat mintáját, valamint, hogy vannak megoldások és van remény a kis lélekszámú gyülekezetek fennmaradására. A harmadik nap záróakkordjaként a résztvevők kezdetben 10 csoportban megfogalmaztak egy-egy mondatot, hogy mi legyen a következő lépés, hogyan

tovább? Majd a csoportokat összevonva, 3 csoport alakult, és a már megfogalmazott mondatokban meg kellett keresni a közös jellemzőket, és egy mondatot formálni. Végül a 3 mondatból egy végső mondatot kellett fogalmazni, amely így egy közös felismerésévé és kitűzött céljává vált a jelenlévőknek: „Olyan hálózat jöjjön létre, amelyben Krisztusért tudjuk együtt szolgálni a közösséget, hitelesen és boldogan.”

TÓTH-KÁSA SAROLTA ~ A három nap igen Természetesen gyűjtöttem jó pár új gondolatot más mozgalmasan telt. Szinte egy percnyi szabadidőnk sem közösségekből is. Számomra az vált a legfontosabbá, hogy volt, mindig akadt elfoglaltság: előadások, kiscsoportos mennyi új lehetőség rejlik abban, ha szolgálatot vállalunk. beszélgetések, szekciórendezés, esti programok és persze A diakónia nagyon fontos része az egyháznak, és szorosan az étkezéseknél lezajló beszélgetések. összefonódik a misszióval. Érdekes felismerés volt, hogy Én személy szerint nagyon elfáradtam, de a konferencia sokan úgy szolgálnak, hogy nem is gondolnának végére úgy éreztem, hogy nagyon is megérte. Jó volt ismét tevékenységükre szolgálatként. Legyen az akármilyen csapatban dolgozni, és visszajelzéseket kapni a apróság, nem szabad magától értetődőnek vennünk. gyülekezetről. Újabb megerősítést nyert bennem az, hogy Azonban abba a hibába sem szabad beleesni, hogy azok, mekkora ajándékot kaptam azzal, hogy egy ilyen közösség akik egyes feladatokra kérik meg a másikat, nem tagja lehetek. A maguknak kérnek szívességet, kiscsoportos beszélgetések hanem az Isten ügyének alkalmával sokszor szolgálatára hívják a másikat. gondolkoztam azon, hogy A szolgálat egyben kiváltság is. hozzászóljak-e a témákhoz, A diakóniában végzett munka mert belül végig azt nemcsak mások épülését adja, éreztem, hogy már hanem mi magunk is dicsekvés lenne, ha gazdagabbá válunk általa. elmondanám, hogy nálunk Akárhogy nem is lehet mennyire jól tud működni a odaállni, szolgálni: ahogy közösség. Persze a lelkipásztorunk előadásán szekciónkban arról is el hangzot t , Ist en n em meséltünk, hogy milyen mennyiséget, hanem minőséget problémák adódnak a vár tőlünk. Többen is voltak, közösségben, de mindezek akik elmondták, hogy ez az a ellenére úgy tűnik, jó úton mondat, amit elvisznek haladunk. Nagyon ritka az a magukkal erről a Előkészületben ~ Ancsi beszámolója előtti pillanatok szemlélet, amivel mi építjük konferenciáról. közösen a gyülekezetünket.

ÖNKÉNTESSÉG A DIAKÓNÁBAN ~ 2011.március 12., Nagyvárad Gyülekezetünk 5 munkatársa — ez alkalommal Darányi Krisztina, Ferenczi Zoltán, Liptai Mihály, Nyíri Judit és Oravetz Anett — Erdélybe utazik egy a berekfürdőihez hasonló szakmai rendezvényre, amely témája hasonlóan az önkéntesség és a gyülekezetépítés lesz. A rendezvényen gyülekezetünk tagjai 3 előadást is tartanak neves romániai, illetve Romániában szolgáló tengerentúli előadók mellett. Ilyen előadók lesznek többek között Dr. Mihai Androne, PhD egyetemi tanár, aki Az önkéntes diakóniai lelkület biblikus-kálvini premisszáiról, valamint Lachie MacLeod a Something for Romania Szeretetszolgálat vezetője, aki Az

önkéntesek motivációja a diakóniában, címmel tartanak szimpóziumot. Ferenczi Zoltán Pradoxonok a gyülekezetépítésben ~ avagy hogyan

vezetett workshopon, amelyek házigazdái Darányi Kriszta és Nyíri Judit lesznek.

kezelhetők a közösségi szolgálat kockázatai címmel tart előadást. Ezt

követően kerül sor Oravetz Anett Lelkipásztormodell és munkatársi szolgálat ~ egy működő modell bemutatása, illetve Liptai Mihály Ahonnan az önkéntesek érkeznek ~ szemléletek és kritikák a 21. századból érkezőktől című előadásaira. Az előadásokat, illetve azok megbeszéléseit követően a konferencia résztvevői megtekinthetik gyülekezetépítési kiállításunkat, majd annak szerves részeként részt vesznek a közösségünk munkatársai által 6

Dr. Horváth Levente, a Bonus Pator Alapítvány vezetője, a konferencia szervezője 2011. március VIII. évf. 1. szám

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember, név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy van egy azonnali intézkedést igénylő

ügy, sürgősen el kellene intézni, tenni kéne már valamit. Mindenki egészen biztos volt benne, hogy Valaki biztosan megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, viszont Senki se csinálta meg!

Valaki dühös lett emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná, és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a konfliktust. Végül Valaki lett,

akit Mindenki okolt, amiért Senki nem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna.

Darányi Kriszta rovata Gyülekezeti modellek, programelemek az önkéntesség jegyében A zsinati kiadványban három gyülekezeti modellprogram található (köztük az első munka gyülekezetünk munkatársainak tollából olvasható), illetve ezeket kiegészítik olyan közösségi programok, amelyek egy-egy egyházközség életében beváltak, és azt továbbadásra érdemesnek tartották. A könyvet érdemes kézbe venniük azoknak, akik szeretnének megismerkedni a távolabbi gyülekezetekben zajló gyülekezetépítés eszközeivel. A könyv megtalálható a gyülekezeti könyvtárban, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek. - czi Max Lucado: Harc az óriásokkal Ez a könyv izgalmas bibliatanulmányozásra hívja olvasóit, és biztat abban, hogy merjünk szembenézni a saját életünkben lévő óriásainkkal: olyan kudarcokkal, amelyeket nem tudunk elfelejteni, olyan jövővel, amellyel nem tudunk szembenézni, olyan mély sebekkel, amelyeken nem tudunk felülkerekedni… Max Lucado egy olyan harc megvívására készít fel bennünket, mint amit I Sámuel 17. fejezetében olvashatunk Dávidról és Góliátról. „Dávid történetét olvasva azon tűnődünk, vajon mit látott benne Isten. Élete nem példa a makulátlan szentek számára. Hiszen Dávid épp olyan gyakran bukott el, mint amilyen gyakran állt, olyan gyakran botlott, amilyen gyakran hódított. Ennek ellenére „Isten szíve szerint való embernek" nevezték. Dávid így biztatja azokat, akik ismerik Góliát hangját: „Nézzünk az óriásokra, és elbukunk. Nézzünk Istenre, és az óriások dőlnek le.”

A könyveket vasárnaponként a 09.00 órakor kezdődő hetényegyházi istentisztelet után lehet megvásárolni. 7


Gary Chapman: Segítség, rokonok lettünk! Minden család a maga nemében egyedi, zárt kis közösség, a különbségek megannyi konfliktus forrásává válhatnak… Amikor két ember házasságot köt, egymás rokonaival is kapcsolatba lépnek, beépülve az anyós, após, sógorok és sógornők alkotta nagyobb rendszerbe. Hirtelen családi hagyományok, kapcsolati minták egész sora várja az újdonsült párt. Az amerikai bestseller író legújabb könyvében a hatalmi viszonyok, az illendőnek ítélt viselkedés, az elvárások, valamint az értékek és a szokások körül kirobbanó rokonsági konfliktusok megoldására kínál gyakorlati megoldásokat. C.S. Lewis: A csendes bolygó C.S. Lewis Kozmikus trilógiájának első kötetét elsősorban fiataloknak ajánlom és azoknak, akik szeretik a világegyetemmel kapcsolatos regényeket. Ransom, a magányos turista egy viharos nyári estén félreeső erdei házban keres éjszakai szállást. Balszerencséjére két különös tudóshoz téved be, akik egy távoli, lakott bolygóra készülnek. Űrhajójukon – az ottani kincsekért cserébe – egy emberpéldányt kell magukkal hurcolniuk. Ransom, a kiszemelt áldozat számos megpróbáltatáson megy keresztül. Malacandra bolygóján döbben rá, hogy miért tartják a Földet az univerzumban a tragikus sorsú csendes bolygónak…

www.refmenthet.hu Gyülekezeti honlap

Néhány napja megkezdte működését gyülekezetünk saját honlapja. Mi a célja az internetes megjelenésnek? Ugyanaz, mint ennek az újságnak, csak modernebb formában, más lehetőségekkel. Szóval gyülekezetünknek elindulhatott az új honlapja: www.refmenthet.hu. Tavaly év végén Zoltánnal beszélgettem, amikor előjött a téma. Megtudtam, hogy már két éve újra és újra felmerül ez az igény. Netti és Anita már terveket is készítettek a tartalomra és a formára. Csak valahogy nem jutott el a dolog a megvalósításig... Ott rögtön el is kértem a feladatot magamnak. Így lett ez az én első igazi szolgálatom köztetek. Persze kaptam hozzá segítséget néhány testvérünktől... A honlap nem csak hasonlít az újsághoz, de különbözik is tőle. Például abban, hogy soha nincs kész. Nincs lapzárta. Ezért most inkább csak arról fogok írni, hogy jelenleg mit tartalmaz, illetve a közeljövőben mi kerül fel rá. De mivel még naponta alakítjuk, így aztán mire ez a cikk megjelenik, már lehet, hogy másként fog kinézni, mint ahogy most leírom. És persze szívesen veszek mindenfajta építő öt l et et , el sős or ba n a tartalomra. A mi esetünkben nyilván a mondanivaló a

lényeg, nem a „csillogás”. A honlapra belépve rögtön az aktualitások látszanak, vagyis a hírek. Mindig a legutolsó lesz legfelül. Aki eddig megkapta Zoltántól a hírmail-eket, az fel fogja ismerni a hasonlóságot. Aztán van eseménynaptárunk is. Még be kell gyűjtenem a bibliaórák időpontjait, mert ezeket nem tudom... Megtalálhatóak lesznek az igehirdetések. Mégpedig úgy, hogy a vázlatukat is meg lehet majd nézni, illetve a hangfelvételeket is meg lehet hallgatni. Ez a rész pillanatnyilag még nem szép, de már működik. És két utóbbi Istentisztelet már fent is van. Berekfürdőn, az EL(Ő)HÍVÁS konferencián meglepődve tapasztaltam, hogy más gyülekezetek tagjai kíváncsiak a mi dolgainkra. Például ezért került fel a gyülekezetépítési stratégiánk, és ennek értékelése. Egy külön menüpont fog az iskolával foglalkozni. Most még erről is kevés van fent. És persze lesznek képgalériák a nagyobb közösségi alkalmainkról. Attól már előre félek, hogy a szebbik nemből hányan fogják kérni egy-egy kép levételét. Remélem, azért marad majd valami! Bizonyos hírekhez, oldalakhoz beállítottam a hozzászólás lehetőségét. Erre bátorítok is mindenkit. Csak regisztrálni kell hozzá. És persze vannak még ötleteink a jövőre nézve, de ezekről majd később, és a honlapon... Vegyétek birtokba! Használjátok! ... Isten dicsőségére, és akarata szerint! Liptai Mihály 8


PAPNÉ SASINSZKI ÁGNES Mikor felkért Anett engem, hogy mutatkozzam be röviden a gyülekezetnek, bizony igen nehéz feladatnak éreztem. Vajon mit is írjak magamról, mire lehettek kíváncsiak? Aztán rájöttem, sok-sok dologban vannak egyezések a hetényi és a szülőhelyem gyülekezete között. Nagykőrösön születtem, a kőrösi gyülekezet indított el azon az úton, amin most lépdesek. A fuvola szeretete is egy gyülekezeti alkalmon ivódott belém. Eldöntöttem, ezen a hangszeren szeretnék megtanulni játszani. Úgy, mint itt Hetényben, régebben Kőrösön is fontos szerepet játszott a zene a fiatalok és a gyülekezet életében. Nem csak az énekkar szolgált egy-egy gyülekezeti alkalmon vagy istentiszteleten, hanem mi fiatalok is a hangszerek kíséretével. Mi akkor nem zenekarként játszottunk, de ennek a vágya mindig megvolt bennünk. (Azt hiszem egy bármilyen hangszeren játszó fiatal egy ilyen együttes zenélésre vágyik a legjobban.) Nem gondoltam volna, hogy valaha részese lehetek majd egy ilyen közösségnek. A hetényi gyülekezet életét figyelgetve látom, fontos az ökumené. Régebben Nagykőrösön a refis fiatalok és a katolikus ifjúsági csoport is szívesen bulizott, zenélt, sokat játszott együtt. Férjemet is ebből a fiatal katolikus csoportból ismertem meg. Nyitottabbak, elfogadóbbak lettünk. Azonban elkerültek a csoport

tagjai különböző főiskolákra. Így kerültem én is Jászberénybe, a tanítóképzőre. A főiskola elvégzése után 2000 nyarán férjhez mentem, azaz jöttem, ugyanis férjem a Kodály Iskolában tanított már ekkor. Itt Kecskeméten kerestem tanítói állást, és sikerült is a Református Általános Iskolában napközis nevelőként elhelyezkednem. A gyülekezet életében a tanítás mellett az énekkari szolgálattal vettem és veszek részt máig is. 2003 nyarán megszületett első gyermekünk, Ágika, 15 hónapra rá második leányunk, Grétike. 2008 telén pedig ismét leánykával, Sárival gyarapodott a család. A jó Isten ezekben az években még egy örömmel ajándékozott meg engem, meghívott Szilvi a gyülekezet alakuló zenekarába. Öröm volt ez számomra, hiszen sok-sok éve szerettem volna egy ilyen zenekarban játszani. A közös zenélés öröme, a jó hangulatú próbák feltöltenek, kikapcsolnak a napi problémákból. A jól sikerült szolgálatok pedig boldogsággal töltenek el. Többször megtapasztaltam már, hogy könnyebben és szívesebben „beszélek” én ezen a nyelven, mintsem szavak útján. Köszönöm, hogy itt lehetek. Mit is írjak magamról, vajon mire is volnátok kíváncsiak? Sokan mondhatják, ma már nem létezhet egy ember egy előre elkészített önéletrajz nélkül, hisz a mai világban ki tudja, mikor kellhet, ilyen talán nekem is van, de most úgy hiszem ez teljes mértékben mégsem használható. Nem fontos talán, hogy mikor születtem, az sem, hogy iskoláimat hol és milyen osztályzattal végeztem, s van-e nyelvtudásom. Ezeknél talán fontosabb a nevem: Papné Sasinszki Ágnes, s hogy nagykőrösi születésű vagyok.

Megszépült a ménteleki orgona Szamosfali Swartz András Szabadszálláson élő fafaragóművészt már évek óta ismerem. Nyolc éve Szabadszállás polgármestere fölkért, hogy csatlakozzam a németországi Schönenberg-Kübelberg nevű testvérvárosukba induló delegációjukhoz. Orgonakoncertet adtam és alkalmanként fordítanom is kellett. A németeknél ekkor volt egy nagy kirakodó és termékbemutató vásár. Itt mutatkoztak be a szabadszállási alkotók és vállalkozók. András gyönyörű faragásaira (csillárok, konzolok, sétapálcák, gyertyatartók) is itt figyeltem föl először. Kölcsönösen érdeklődtünk egymás művészetéről. A német út után is kapcsolatban maradtunk. Fél éve készíttettem Andrásnak egy internetes honlapot, Dunszt István grafikája alapján, itt tekinthető meg sok szép munkája: http://artlignum.de. Időközben említettem Andrásnak, hogy

van Ménteleken a református meglepetés számmal is készültem: templomban egy jó hangú orgona, de a Mozart D-dúr Ron-doját játszottuk sípmező fölött csak egy ronda farács van. Zsókával, a Kodály Zeneművészeti Azonnal fölajánlotta, hogy adományként Szakközép diákjával, aki András kifarag rá egy szép díszítést barokk reneszánsz kottatartójából fuvolázott. A stílusban. A díszítést advent 2. családias és ünnepi eseményre örömmel vasárnapján leplezte le Ferenczi Zoltán emlékezünk, és hálásak vagyunk lelkipásztor ünnepi hálaadó hangverseny Andrásnak a szép munkáért! keretében, és egy rövid riportot is Kovács Levente kántor, orgonaművész készített a művésszel és a közreműködő Dr. Méhes Balázs orgonaművésszel, aki Zilahi Kálmánnal együttműködve szerezte meg az orgonát Németországból. Az adventi ősi énekre: „Jöjj népek megváltója” hallottunk előadásában egy szép korálfel-dolgozás-csokrot alterna -tim (a gyülekezeti énekkel felelgető) előadásmódban. Különböző ba-rokk műveket 9 2011. március VIII. évf. 1. szám játszottam az áhí-taton, és egy

A

z idei év egyik legfontosabb eseménye gyülekezetünkben – az iskolaalapítás mellett – az őszi presbiterválasztás lesz. Fontossága abban jelenik meg, hogy leendő presbitereink hat év gyülekezetépítési folyamatát határozzák majd meg. Közösségünk értékvilágát, érdekeinek megjelenítését és érvényesítését, döntéseit, növekedését, kapcsolatait, szolgálati irányait, teológiáját, látását, misszióját, fejlesztéseit (mint pl. a hetényi gyülekezeti épület és templom építése) stb. mind-mind meghatározza, milyen összetételű lesz egyházközségünk új vezető és döntéshozó testülete.

S

ApCsel 6,1-7 a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban. 2Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: „Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. 3Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; 4mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett." 5Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát; 6az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. 7Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek. 1Azokban

GYAKORLATI NEHÉZSÉGEK ajnos egyházi törvényeink ebben a rendkívül fontos kérdéseiben, úgy tűnik, nem minden tekintetben kiegyenlített árnyaltsággal gondolnak a szakmai, teológiai és gyülekezetszervezési kérdésekre. Az első ilyen probléma rögtön a szervezeti etika kérdéskörét érinti. A presbitérium – jogszabályaink szerint – ugyanis saját maga bízza meg és hatalmazza fel az új presbitériumot, azaz legtöbbször saját magát. A jelölést sem a gyülekezet hozza, hanem többségében a lelkész által megbízott legkevesebb háromfős választási bizottság – amelynek amúgy a lelkész hivatalból a tagja. (Az már egy másik kérdés, hogy ezek a gyülekezteti tagok viszont nem lehetnek presbiterek, jóllehet az elvárás velük szemben gyakorlatilag ugyanaz. Egy kisgyülekezetben pedig két potenciális presbiter kiesése óriási veszteség lehet.) Így a presbiterválasztás során a református zsinat-presbiteri elv helyett egy csapásra érvényesítettük a római katolikus papközpontúságot, ezenfelül a gyülekezetek 70%-át jelentő kis létszámú gyülekezetek szempontjainak megjelenítése helyett a A korabeli Jeruzsálem rekonstrukciós képe törpe kisebbségben lévő nagyvárosi gyülekezetek érdekeit. Néhány alapvető – amúgy rendkívül izgalmas – tapasztalat Sorolhatnánk a jogszabályi dilemmákat, de nem sok értelme. ebből az egy bibliai részből is leszűrhető. Gyülekezetünk arra törekedett, hogy egyfelől megfeleljen a jogszabályi elvárásoknak, de érvényesítse azokat a biblikus irányokat, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy gyülekezetünk elöljáróinak választása ne csak formális döntés, hanem spirituális esemény is legyen. Így törekvésünk szerint a törvény vagy evangélium kettőséget feloldva a presbiterválasztás során a törvény és evangélium egységét kívánjuk megjeleníteni.

E

BIBLIAI HÁTTÉR lőször is – a teljesség igénye nélkül – kiragadva a Bibliából egy választási folyamatot – érdemes rápillantanunk azokra az alapértékekre, amelyekről úgy vélekedünk, hogy egy ilyen esemény során a mi közösségünkben is érvényesülnie kell. 10

M

A gyülekezeti kontextus it is látunk a gyülekezet életében? Egy elhúzódó konfliktushelyzetet (1). A konfliktus sokrétű volt, vélhetően telítve érzelmekkel, előés utóítéletekkel. A probléma – legalábbis az a rétege, amit megismerünk az Igéből – az volt, hogy a gyülekezet egy része – az idősebb özvegyasszonyok csoportja – mellőzöttnek érezte magát. Persze a zúgolódásukban, amely aztán úgy tűnik, a gyülekezet nagyobb részére is kiterjed, más vonások is felfedezhetők. Ezek arra utalnak, hogy a konfliktus mélyén más motívumok is sejthetőek, ahogy amúgy ez a legtöbb gyülekezeti konfliktus esetén is tapasztalható. Ilyenek voltak a kulturális, a vallási, a generációs, az etnikai különbségek, amelyek mind ott láthatók az indulatok mélyén. A leírásokból kiszűrhető, hogy a 12 apostol (a gyülekezet 2011. március VIII. évf. 1. szám

presbiterei) ún. „projekciós felületté” váltak a gyülekezet zúgolódó tagjai előtt. Mit jelent ez? A problémát megjelenítő elégedetlenkedő gyülekezeti tagok saját belső konfliktusait (lelki hiányait, múltbeli veszteségeinek keserűségét, megoldatlan konfliktusait) a gyülekezet vezetőire vetítették rá, épp úgy, ahogy az istentiszteleteken a projektor (kivetítő) segítségével az illusztrált képet vetítjük a vetítővászonra. Ez gyakori jelenség egy-egy gyülekezet életében. Sajátossága abban áll, hogy a gyülekezet „zúgolódó” része csak a saját konfliktusait látja, így rendkívül nehéz őket érvekkel meggyőzni. Hogyan reagálnak a gyülekezet vezetői erre a helyzetre? A közösségi konfliktushelyzetre az apostolok gyülekezetépítési eszközökkel válaszolnak. A leírtak alapján okos, megfontolt, közösségi döntéseken alapuló folyamatot figyelhetünk meg. Egyfelől a Péterék nem engednek a nyomásnak. „Presbiteri gyűlést” tartanak, majd „egyházközségi közgyűlést” (2a). Gyakorlott vezetők lévén tudják, hogy amikor az egyéni érdekek felülkerekednek a közösségi értékek világán, az a gyülekezet közösségének teljes szétesését eredményezi, még akkor is, ha a zúgolódásban voltak jogos, érthető vagy elfogadható gondolatok is. Amit ennek a gyülekezetnek tanulnia kell, hogy egyéni érdekeivel szemben a közösségi értékeket engedje érvényesülni. Ami nagyszerű ebben a vezetői magatartásban, hogy egyfelől képes kezelni a konfliktust, ugyanis az önmagáért való törekvések nem válnak elfogadhatóvá, másfelől keresi – és meg is találja – azokat az eszközöket, amelyekkel a helyzet megoldhatóvá válik. Fontos, előre mutató gondolat, hogy a választásainkat, a gyülekezeti élet változtatásait minden esetben célszerű a gyülekezeti élet aktuális eseményeivel összefüggésbe hozni, mégpedig úgy, hogy a gyülekezet döntési folyamatai a gyülekezet természetes fejlődését, aktuális irányait segítse, és ne fordítva legyen. A különböző szolgálati területek kialakítását a gyülekezeti élet változása indokolta.

A

A cél-eszközrendszer fenti bibliai részből láthatóvá válik, hogy a gyülekezet céljai és a gyülekezetépítés eszközei nem keverednek össze, mint ahogy az ma oly gyakran észrevehető az egyházi mindennapokban (2b-3). A gyülekezeti szolgálat nem cél volt, hanem eszköz. Lelkipásztorra, gondnokra, presbiterre, munkatársra stb. sem önmagában van szükség, hanem azért, mert az ő szolgálatuknak konkrét célja van. Isten kezében alkalmas eszközzé csak így válhat egy közösség. Itt éles különbség figyelhető meg egy pillanat erejéig a gyülekezet és az egyházközség világa között. Istennek nincsen szüksége egyházközségekre ahhoz, hogy legyen egyháza (gyülekezete). Egyházközségre (pl. templomra, fűtésre, világításra, gyermek-istentiszteletre, gyülekezeti hétre, lelkipásztori vagy diakónusi állásra, kántorra, iskolai hitoktatásra, bibliaórákra, presbitériumra stb.) nekünk van szükségünk. Az Úr Istennek ezek nélkül is lesz egyháza Ménteleken és Hetényegyházán is. Egy egyházközség fenntartása tehát nem cél, mindössze eszköz. Ám újra és újra vissza kell térnünk az eredeti kérdéshez: vajon Istennek milyen szándéka van velünk, milyen küldetéssel, misszióval bíz meg bennünket? Vélhetően hasonlóan gondolkoztak erről az apostolok is. A sorok mögött azonban érzékelhető az a többlet is, amely a választott gyülekezetépítési eszközök szilárdságát adja. Melyek

ezek? Először is van látásuk, jövőképük. A gyülekezetépítés látás kérdése. Ezt láthatjuk itt is. Ha nincs látás, ott legfeljebb a módszerek kavalkádja jelenik meg, de nincs gyülekezetépítés. A tanítványok tudják, mit akar Jézus a gyülekezetben és a gyülekezettel. Ismerik a rájuk bízott ügyet, és konkrét feladatokat is. Ezért képessé váltak arra, különbséget tegyenek elsődleges és másodlagos érdekek mellett. Nyugodt szívvel mondhatták volna, hogy: „ugyan, mi történik, ha a 12-ből 2 az idősebbekkel foglalkozik?” Ehelyett azt a barátságtalan mondatot találták mondatni: „nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál”. Derogált volna a diakónia? Rangon aluli lett volna mindez? Dehogy! Más volt a feladatuk! Ezt pedig nem az alapján döntötték el, éppen mihez volt kedvük, hanem az alapján, mi szolgálta leginkább a rájuk bízott ügy megvalósulását. Másodszor volt koncepciójuk. Nemcsak úgy, hipp-hopp, beállítanak pár munkatársat a szolgálatba, hanem egy folyamat részeként alapos előkészítéssel szolgálhat néhány ember Jézusnak. Kemény feltételeket állítanak. Szóba sem jöhet, hogy olyan ember kerüljön a szolgálók közé, akinek nem szívügye a szolgálat végzése. A felületes szemlélő számára a rendkívül magas minőség elvárása miatt már-már úgy tűnik, mintha kifejezetten akadályozták azt a folyamatot, hogy a gyülekezet épüljön. Pedig nem erről van szó. A koncepció mögött egy értékközpontú közösség megteremtése volt a cél az érdekközpontú csoporttal szemben. Ehhez pedig olyan szolgálók kellenek, akik azonos értékek mellett képesek kritikus, de építő együttműködésre. A nem építő szolgálat és kritikai legalább olyan hasznavehetetlen, mint az építő „egymotoros” gyülekezeti rendszer. Harmadszor – az előzőekből következően – látható a közösségi értékek elsőbbsége az egyéni érdekekkel szemben. A tekintély itt nem hatalmat jelent, hanem a felhatalmazás felelősségét. A vezetői tekintély ebben a gyülekezetben nem arra szolgál, hogy valaki primátusát megerősítse, hanem arra, hogy lehetőség szerint minél többeket beemeljen az elkötelezett gyülekezeti tagok közül a szolgálók közösségébe. Érdekes, hogy itt nem szolgálhat mindenki az Úrnak ebben a szolgálatban. Nem meghirdetés alapján hívnak meg, akit csak lehet. Sőt! A rájuk bízott csapásirány mellett még akkor is kitartanak, ha ez nem mindenkinek tetszik. Jóllehet semmi kifogásolnivaló nincs abban, hogy ne mellőzzék az özvegyasszonyokat a gyülekezet szolgálatában. Persze nyilvánvaló, hogy ez nem is volt szándék, csak félreértés vagy kevésbé jó szándékú értelmezés. De a közösség szempontjai ezt most nem tették lehetővé. Valójában minden a spirituális többletből ered. Ez minősít egy gyülekezetet, azaz adja meg annak minőségét. Minden más eszközt (presbitériumot, intézményeket, státusokat stb.) célszerű ennek alárendelni.

H

A struktúraváltás a a gyülekezet közösségi életének megváltoztatása önmagáért való folyamat, az legalább annyira káros, mintha a gyülekezet képtelen lenne változtatni szokásain, ha ennek az ideje elérkezik. Az egyház életében mindkét kísértés felüti fejét. Az apostolok bátran hozzányúltak a gyülekezet szokásaihoz, ha arra volt szükség, és rugalmason változtattak, ha az a gyülekezet élő szervezetének szükségleteit támogatta. Mindezt úgy, hogy megőrizték azt a kincset, amely évezredeket óta megtartó és 11


erőt adó közös érték volt. Az Újszövetség alapvető dilemmája épp ez a kettősség: miként lehet az évszázados értékeket elevenné tenni egy megváltozott társadalmi helyzetben… Ennek a vitája zajlik le a körülmetélkedés, az üdvösség, a pogányok gyülekezeti tagsága, a keresztség, a tiszta és tisztátalan kategóriák megváltoztatása, a kultusz átértelmezése stb. tekintetében. Az olvasott bibliai részben egy helyi ügy helyi megoldását látjuk. Régi igényeket kellett egy megváltozott helyzetben értelmezni. Ez pedig változást kívánt… De vajon a változás alapvetően nem ellensége-e a változhatatlan Istennek? Nem! Az idők felett álló – és ezért változást nem mutató Úr – az Ő üzenetét folyton változó kultúrák elkötelezett hívőire bízta. A változás ezért egyben az élet jele is. Az a gyülekezet, amely már nem képes az életből, növekedésből, fejlődésből fakadó szükségletekhez igazítani a kereteket, az a gyülekezet a meglévő (megszokott) keretekhez igazítja a gyülekezet életlehetőségeit, és ez nagyon gyakran lesz gátja a növekedésnek, a nagykorúságnak, sőt hosszú távon az akár az életnek is. Olyan ez, mint az az ember, akit felnőttkorában is pelenkázni akarnak, rugdalózóba öltöztetik, tápszerrel etetik, és bölcsőben ringatják… Amelyik gyülekezet él, az változik is. Mit látunk a fenti bibliai részben? Olyan kulcsszavak jelennek meg, amelyeket ma egy kicsit elfelejtettünk. Figyeljük meg ennek a gyülekezetnek szolgálati rendjét, és keressük meg, hol ismerhető fel a döntések mögött egy-egy ma is egyre fontosabb kifejezés, mint feladatmegosztás, kompetenciatisztázás stb.

T

A közösségcentrikus gyülekezeti élet megerősítése alán ennek a megvalósítása a legnehezebb, ám egyben ez a legfontosabb feladat is a 21. század magyar református gyülekezetek számára. A helyzetkép elkeserítő. A bibliai zsinat-presbiteri modelltől református egyházunk olyan mértékben tért el a római katolikus papközpontú szervezeti formák irányába, hogy olykor a római egyház szervezeti életének egy-egy területén (pl. a papnélküli igehirdetések stb.) jobban felismerhetők a református értékek, mint köreinkben. Ez nem elsősorban elvi kérdés, hanem a kiskorúvá váló, felelősség nélküli gyülekezetek egyik fontos kiváltó oka is. A tanítványok nyilvánvalóan ki tudták volna választani a munkatársi kör vagy presbitérium tagjait. De mégsem tették. A döntés lehetőségét – és felelősségét – a gyülekezetnek adták (2-3). Azonban mégsem a demokrácia [néphatalom] jeleit ismerjük itt fel, hanem a teokrácia [Isten hatalmának megnyilvánulása] hiteles megjelenési formáit. A gyülekezet a rájuk bízott értékek mentén indul el a választásban, és nem az egyéni érdekek mentén. Ebben (is) különbözik egy evangéliumi gyülekezet tisztviselőválasztása pl. az országgyűlési-képviselőválasz-tástól. Fontos motívum, a gyülekezet vezetői nem azt javasolják, hogy nézzük meg, ki szolgálja ki leginkább az özvegyasszo-nyok igényét, vagy ki lesz képes ellenállni az özvegyasszonyok nyomásának a gyülekezetben, hanem hogy kik felelnek meg leginkább annak az értékrendnek, amelyet Jézus közelében 12

tanultunk (3).

A

GYÜLEKEZETI VÁLASZKERESÉS törvény és az evangéliumi erőterek egymást nem mindenben támogató kettőssége erősítette meg gyülekezetünket abban, hogy lehetőség szerint mindkét elvárásnak megfeleljünk, de a ránk bízott és felismert spirituális értékektől lehetőség szerint semmiben ne térjünk el. Ezért a jogszabályi keretek mellett gyülekezetünk presbitériuma és munkatársi köre a következő ajánlással fordult a választókhoz: A Méntelek-Hetényegyháza Református Társegyházközség presbitereinek, Munkatársi körének és lelkipásztorának egybehangzó kérése, hogy gyülekezetünk választói a 2011. évi presbiterválasztás során olyan presbitereket jelöljenek, akikben – a törvényi feltételek mellett – a következők is felismerhetők:  Hitében, gyülekezetéhez való viszonyában, illetve áldozatvállalásában a nagykorú keresztyénség jelei ismerhetők fel. A református egyház tanításával tisztában van, és azonosul azzal. Lelkileg elég érett ahhoz, hogy a gyülekezet jó reménységgel legyen afelől, hogy vezetői tisztségében, szolgálatában és döntéseiben ezek élveznek elsőbbséget.  Szorosan kötődik közösségünkhöz, amely dolgai iránt elkötelezett.  A gyülekezet hitéletében (istentiszteletek, bibliaórák, rendezvények, szolgálatok) rendszeres és aktív jelenlétével ad példát másoknak is.  Azonosul azokkal az értékekkel, felismerésekkel, amelyet közösségünk a Szentírás alapján megfogalmazott, azokat érvényesíti döntéseiben és szolgálatában.  Döntéshozatalában a Biblia és a gyülekezet közös értékei, illetve közösségünk egészének hosszú távú érdekei jellemzik.  Rendszeres és minőségi szolgálatvállalással szolgál Jézus Krisztusnak, továbbá segíti és koordinálja a gyülekezeti tagok tevékenységeit, valamint így látja el vállalt, illetve rá bízott feladatait.  Törekszik az együttműködésre a gyülekezet lelkipásztorával, presbitériumával és Munkatársi körével egyaránt.  A gyülekezet anyagi terheinek hordozásában is elöl jár, adakozása hitvallás és példaértékű. NÉHÁNY VÁLTOZTATÁS AZ ÚJ PRESBITÉRIUM MŰKÖDÉSÉBEN alán a legfontosabb különbség, hogy társegyházközségünk presbitériumát a következőkben nem kívánjuk mesterségesen különválasztani a gyülekezetrészek mentén. (A korábbi évtizedekben ezt a két gyülekezetrész – főleg pénzügyi – konfliktusai, vitái, illetve az ebből fakadó bizalmatlanság indokolta.) Ugyanakkor egyfelől ma már a két gyülekezetrész életében teljes együttműködés és bizalmi helyzet tapasztalható, másfelől úgy tűnik, hogy az az elképzelés, mely szerint a két gyülekezetrészt belátható időn belül érdemes lenne önállósítani, az elkövetkező 10 évben még nem reális. Így a gyülekezetnek egy gondnoka lesz – igény szerint persze választható missziói, építési stb. gondok is, de megítélésem szerint egy ekkora gyülekezetben pazarló és nem is feltétlenül szükséges területi struktúrákat kialakítani. Így a presbitériumban nem területi elhelyezkedés, hanem a szolgálat típusai szerint próbálunk meg kisebb munkacsoportokat alkotni. Ettől azt várjuk, hogy az erőforrásainkkal takarékosabban bánhatunk, és kisebb energiával, pénzzel és kevesebb idővel többre juthatunk. Ezenkívül a következő presbitérium mindenben hasonló

T


keretek között fog működni. Továbbra is fontos lesz a Munkatársi kör és a presbitérium szoros kapcsolata. A presbiterek tekintélyét ezután is szeretnénk megerősíteni az érdemi, alkotó, önálló és felelős szolgálatokkal, ill. azzal, hogy – leszámítva néhány szolgálatot – a lelkipásztorral egyenrangú szolgálótársként tekintünk rájuk a gyülekezetépítésben. Ezután sem törekszünk nagy létszámra, ugyanakkor célunk, hogy a gyülekeztet vezetői hitükben,

szolgálatukban a tőlük telhető legmagasabb minőséget jelenítsék meg. Azt reméljük, hogy így a szolgálatvállalók is örömöt, valamint a kiteljesedés lehetőségét találják meg a gyülekezetépítésben. Ferenczi Zoltán

2011. február 1-27.

Presbiterjelölés

2011. március 13-15.

Presbiteri és munkatársi napok Szolnokon

2011. szeptember 4.

A presbiterjelöltekből a Választási Bizottság összeállítja javaslatát a presbitérium számára, amely elfogadja és véglegesíti a presbiterjelöltek névsorát. A presbiterjelöltek bekapcsolódnak a presbitérium és Munkatársi kör munkájába. A presbiterjelöltek nyilatkoznak a gyülekezet előtt és a Szószóló hasábjain három fontos kérdésben: 1) mit jelent, hogy ők Jézus Krisztushoz tartoznak, 2) mit jelent az ő református elkötelezettségük, 3) mit akarnak tenni, hogyan akarnak szolgálni presbiterként Jézus Krisztusnak a gyülekezeti szolgálatban. A Választási Bizottság megválasztása

2011. szeptember 4.

A választói névjegyzék kifüggesztése

2011. szeptember 11.

A Választási Bizottság fogadalomtétele

2011. szeptember 11.

A Választási Bizottság bemutatja a presbiterjelölteket

2011. október 9-től

A presbiterválasztás időpontjának hirdetése

2011. október 30.

Presbiterválasztás

2011. december 31.

A régi presbitérium megbízatásának megszűnése

2011. január 1.

Az új presbitérium fogadalomtétele

2011. március

2011. augusztus

Gyülekezetünk Kézműves köre az adventi készülődést megelőzően szerveződött. Kéthetente hétfőn délelőtt találkozunk a gyülekezeti ház kistermében. Vezetőnk — Telekesné Pető Szilvia — rövid igével és imádsággal segít minket minden alkalommal ráhangolódni a tennivalókra. Sok különleges, színes, esztétikus képeslap készült karácsonyra. Fonalgrafikával és keresztszemes öltéssel hímeztünk karácsonyi motívumokat méretezett kartonra, kongréra, melyet Magony Dezsőné kasírozás, díszítés, feliratozás követett. Ezek értékesítésével a gyermekek karácsonyi ajándékozásához járultunk hozzá. Jelenleg könyvjelzők, biblia- és énekeskönyv-borítók készülnek gyülekezetünk emblémájával, ezenkívül gyerekjátékok és tavaszi is képeslapok kaphatók az iratterjesztésben a Kézműves kör alkotásai közül. Szeretnénk a gyülekezeti ház kistermeit otthonosabbá tenni, az istentiszteleti helyiséget az ünnepköröknek megfelelően díszíteni, de tervezzük a baba-mama helyiség végleges kialakítását és díszítését is. Gyülekezetünk iránti elköteleződésből gyülekezeti házunk szépítésére és Isten dicsőségére szeretettel és örömmel tevékenykedünk! 13


Herpay László Református Általános Iskola 2011 szeptemberében gyülekezetünk elindítja oktatási programját Fülöpházán, Kecskeméttől 10 percre. Természetesen önmagában azért, hogy eggyel több református iskola legyen, nem érdemes új oktatási intézményt indítani és fenntartani — különösen is úgy, hogy Kecskeméten már régi hagyományokkal működik ilyen alma mater. Az iskolának konkrét célja, iránya, szakmai koncepciója van. Az iskolaalapítás gondolat első ízben 7 évvel ezelőtt fogalmazódott meg gyülekezetünk lelkészében. A családlátogatások során — különösen is a Csalánosi erdőben és a Szarkásban — a lelkipásztor többször találkozott olyan családokkal, amelyekben a gyermekek azért nem tudtak

iskolába járni, mert nem volt pénzük buszjegyre, vagy mert a tanyákon még nem volt vezetékes áram, és a téli estéken, mire hazaértek az iskolából, már túl sötét volt a tanuláshoz. Az alapkérdés, hogy van-e felelőssége ezekben a kérdésekben a református e g y h á z n a k , gyülekezetünknek. Ez komoly, nehéz kérdés. Ám látva eleink társadalmi felelősségét, szociális érzékenységét, és a régi református iskolák — olykor ma is modellértékű — szakmai profizmusát, egyházunk hagyományai e t eki nt et ben val óban útmutató jellegűek. Az akkor i skol ák egyf el ől a legszegényebb gyermekek felkarolását is komoly célként tűzték ki. Érdekes módon nem azzal szereztek hírnevet és szakmai

tekintélyt maguknak, hogy a társadalom legelőkelőbb rétegének g y e r m e k e i r e „ s pe ci al i zá l ó dt ak ” . Éppen ellenkezőleg. Egyházunk súlyát és elfogadhatóságát épp az adta meg, hogy az iskola nem cél volt, hanem eszköz, és ennek az eszköznek egészen konkrét hitbeli és erkölcsi küldetése volt. Ezek az iskolák — talán éppen ezért — nagyon magas pedagógiai színvonalat jelenítettek meg. A drámapedagógia (ld. iskoladrámák stb.), a 17. sz. után a projektpedagógia, a kooperatív tanítástechnika vagy éppen a tevékenységközpontú oktatás ma is érvényes eszközei mind alkalmazott pedagógiai módszerek voltak. Persze 7 év alatt sok

minden változhat és változik is. Az a folyamat, ahol jelenleg az iskolaalapítás tart, már számos irányt, eszközt, lehet őséget világossá tett a szervezők előtt, akik a legnehezebb kérdésekkel kapcsolatban is a korrekt válaszadásra törekedtek. Ezt az alkotási időszakot neves, országos hírű szakemberek is támogatják, segítik, akik ma már referenciaértékű iskolák alapítói voltak sok-sok évvel ezelőtt, amikor még az iskolaalapítás a lényegesen komolyabb kockázatot jelentett.

FERENCZI ZOLTÁN Az iskolaalapítás egyik legszebb, legizgalmasabb és talán legnehezebb időszakát élj ük ezekben a hónapokban. Azokat az alapköveket helyezzük el, amely éveken – remény szerint évtizedeken –

keresztül képezi alapját iskolánknak. Most kell megfogalmaznunk, milyen spiritualitás, szakmai koncepció, kapcsolatrendszer alapján működik majd ez az intézmény. Azt gondolom, mindenki egyetért

abban, hogy nincs értelme eggyel több egyházi iskolát alapítani csak azért, hogy legyen. Ha valaki iskolát alapít, annak egészen világosan kell látnia, mi az iskola sajátossága.

IDÉZET ~ QUOTATION Amikor egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik; mi azonban gyakran olyan hosszasan bámuljuk szomorkodva a bezárult ajtót, hogy nem vesszük észre a nyitottat. When one door closes, another opens; but we often look so long and so regretfully upon the closed door that we do not see the one which has opened for us. (Alexander Graham Bell) 14


Húsz év után sincs válasz… A legmeglepőbb a számomra az volt, hogy – több egyházi vezetővel, egyházi iskola fenntartójával, pedagógusával beszélve – arra a kérdésre, mitől egyházi egy iskola, eddig senki nem tudott általános, érdemi, mai, elfogadható, pedagógiai szempontból érvényes és a l ka l ma zh a t ó vá l a s z t a d n i . Természetesen nem azt mondom, hogy nincsenek válaszok. Jóllehet eddigi tapasztalataim szerint ezek a válaszok esetlegesek, homályosak, egy-egy intézményen belül is eltérő értékeket jelenítenek meg és t iszt ázat lanok. Magam nem ismerhettem meg olyan egyházi iskolát, amely pl. úgy tisztázta volna egyfelől a spiritualitását (különösen is annak pedagógiaszakmai aspektusait), illetve pedagógiáját, hogy az összefüggő, egymásra épülő, egész rendszert adott volna. Egyetemi hallgatóimmal való beszélgetés során rendszeresen alakul ki vita erről a kérdésről az ELTÉ-n. Ugyanis az iskola alapvető ismertető jele, hogy az ott tevékenykedők egyféleképpen gondolkodnak a gyermekről, értékekről, célokról és eszközökről. Az „iskolát” a szó szoros értelmében az jellemzi, hogy a pedagógusok azonos szemléletből fakadóan azonos eszközöket alkalmaznak. A tanítás és nevelés folyamata így lehet kiszámítható és tervezhető folyamat. Így egy iskolában nem fordulhat elő olyan gyakorlat, hogy valaki azt mondja, „bemegyek az osztályba, és azt csinálok, amit akarok”. Bár sajnos ez a mondat az általános iskolák világában ma nem ritka, mi mégis úgy véljük, ez a szemlélet nem eredményez minőségi pedagógiát, nem képezi sem a gyermekek, sem a családok, sem az iskola, sem az egyház érdekeit. Ennek hátterében inkább az eszköztelenséget látjuk. Most már több, mint 10 évet taníthatok az ELTÉ -n, s sokéves szakértői tapasztalattal is rendelkezhetem az oktatás világában, ezenkívül nagyon sok pedagógustovábbképzést vezethettem, ami lehetőséget ad arra, hogy valamilyen rálátásom lehessen sokféle iskolatípus életére és a pedagógusképzés

árnyalataira. Tapasztalatom szerint a pedagógustársadalom egy szűk része kifejezetten magas szinten műveli hivatását. Ezek a szakemberek valóban szívügyüknek tekintik munkájukat, örömüket lelik benne, és ezért képzik is magukat. Az ilyen pedagógus akár két-három módszertant is képes készségszinten alkalmazni. A pedagógustársadalom törzsét képezi a döntő többség, akik nem nagyon sajátítottak el pedagógiai eszközöket, de rendkívül jó szándékú emberek, akik szeretnék a legtöbbet, legjobbat

kivétel, amely az általános helyzet törvényszerűségeit igazolja. Pedig lenne olyan pedagógiai szemlélet, amely kitűnően alkalmazható lenne az egyházi iskolákban. Ilyen pl. a kontenplatív pedagógia. (A kontenpláció – latin szó – az imádság szemlélődő formáját jelöli.) Egy pedagógiai szemlélet elsajátítása és alkalmazása nem pénz vagy normatíva kérdése. Ugyanabból

megvalósítani. Ösztönösen keresik a lehetőséget, saját izzadságuk és áldozataik árán szereznek tapasztalatot, amit alkalmazni akarnak. Ez a réteg nem kis részben bizony lelki és szomatikus egészségével fizeti meg szakmai eszköztelenségének árát. A harmadik szinten elhelyezkedő szűk réteg valójában soha nem akart pedagógus lenni, csak valamiért ezt a diplomát szerezte meg, és – jobb híján –iskolában tudott csak elhelyezkedni. Ők, ha tehetnék, elmennének az iskolák világából, de a munkaerőpiaci helyzet miatt erre nem adódott lehetőségük. Sajnos ezek a pedagógusok a legkevésbé motiváltak abban, hogy képezzék magukat, és előre lépjenek a szakma elsajátításában, illetve a minőségi oktatás és nevelés megvalósításában. Nincs ez másképp az egyházi iskolák esetében sem. Sőt a helyzetet még bonyolítja az is, hogy az egyházi közoktatásban rendkívül komoly zavar van a tekintetben, hogy egy pedagógus felvételében az egyházi kötődése vagy a szakmai alkalmassága kerüljön előtérbe. Mert nagyon gyakran ez a kettő nem feltétlenül ötvöződik egy személyben. A kettő együttállása az az üdítő

a pénzügyi keretből minden iskolatípusban lehet igényes és kevésbé megfelelő intézményt létrehozni. Hogy mi az oka annak, hogy két évtized elteltével sincs általános válasz a legalapvetőbb kérdésre…? Ki tudja?

15

Identitáskrízis, egyház és iskola A hiátus azonban lehetőség is. Az iskolaalapítás folyamatában ugyanis módot ad egy nagyon szép út végigjárásához. Egy minőségi iskola megalapítása esetén nem tehetjük meg, ezt a kérdést – még az elindulás előtt – ne válaszoljuk meg a megfelelő szakmai igényességgel. Ennek a folyamata zajlik jelenleg is. A kérdést azonban nem lenne jó megkerülni. Ugyanis a kivezető út megtalálásához helyes diagnózist kell alkalmaznunk. A szakmai egyenlőtlenségek hátterében – egy ma már kicsit sztereotip állítás – az egyház önazonosság-zavara áll. Hosszú ideig keresgéltem szakmai okokat, de minduntalan visszajutottam az eredeti kérdéseimhez. Az alapproblémának ma már sokkal inkább látom azt, hogy mind az 2011. március VIII. évf. 1. szám

egyháztagság kérdése, mind számos f ontos teol ógi ai alapkér dés tisztázatlan maradt. Ez a gyermekek felvételének anomáliában, a pedagógusok alkalmazásának bizonytalanságaiban, a munkahely és gyülekezet kettősségének összemosásában, az iskola misszió jellegének hangsúlyozásában, és egyéb látványos döntési folyamatban ismerhető fel. A szakmai kérdések, hiányok stb. már csak ezek következményei. (Természetesen nem akarok igazságtalanul olyan képet festeni, mintha a nem egyházi fenntartású iskolák esetében általánosságban jobb lenne a helyzet. Ám ez nem indokolja saját szakmai kérdéseink elnagyolását. Sőt! Azt gondolom, az egyházi fenntartású intézményektől több várható el ezen a téren, mint akiknek „mindössze” a szakmai színvonalasságért kell erkölcsi és szakmai felelősséggel megállniuk.) Egyfelől számomra úgy tűnik, hogy az egyházi iskolákban meglévő önazonos-ságzavar teljes egészében leképezi az egyházét. Ez megfigyelhető egyfelől néhány pótcselekvésben, az iskola és a fenntartó közötti tisztázatlan kapcsolatrendszerben, illetve a teljességgel értelmezhetetlen iskolai konfirmációkban, különösen is, ha a küldő gyülekezet más stb. Mi a különbség egy jó iskola és egy jó református iskola között? Az egyik legizgalmasabb kérdés egy szakmai tanácskozáson vetődött fel: mi a különbség egy jó iskola és egy jó református iskola között? Most nem kívánok kitérni arra a kérdésre, mitől jó egy iskola. De a jó iskola és a jó egyházi iskola közötti határ rendkívül izgalmas kérdés. (Szakmai szempontból természetesen tarthatatlan az a populista személet, hogy a „jó iskola” elsősorban a mérhet ő telj esít ményben, a megszerzett oklevelek számában, a versenyben legyőzött osztálytársak, évfolyamok, egyházi iskolák,

pedagógus kollegák vert hadában lenne felismerhető. Ez az egyéni teljesítményen alapuló értékrend homlokegyenest az egyházi értékvilág ellenkezőjét valósítja meg. Egy-egy ilyen gyermeket és pedagógust egyaránt megbetegítő „versenyistálló” a fogyasztói társadalom kegyetlen, mindenkit letaposó pénzvilágának értékrendjét erősíti meg. Semmi köze a reformátussághoz, de még a Bibliához, keresztyénséghez sincs…)

Vajon mitől jó, jobb egy egyházi iskola? Ha el kívánjuk kerülni a sztereotip válaszokat, akkor többet kellene mondanunk, mint a hitoktatás, a kötelező istentisztelet-látogatás vagy a lelkészek jelenléte az iskolában. Magam arra jutottam, hogy már az is vállalható lenne, egy gyülekezet egy „jó iskola” létrehozatalához járul hozzá. Persze ennél többre hívatott egy egyházi iskola, de a tapasztalat azt mutatja, hogy annyi neurotizálódó, szomatizáló, a tanulást megutáló, megbélyegzett, szomorú és szorongó kisgyermek jelenik meg az iskolai színtéren, hogy ha semmi mást nem teszünk, csak létrehozunk néhány olyan iskolát, amely ezeket a jól ismert megbetegítő folyamatokat tudatosan elkerüli, már óriási előrelépés történt. De miért is alakulnak ki me gbet egí t ő f ol yama t ok az 16

iskolában? Ahhoz, hogy a pedagógus meg tudja valósítani a pedagógiai cél ki t űzését – t úl a saj át célmegfogalmazásán – munkájában szükség van arra, hogy rávegye a gyermeket az együttműködésre. Ez az együttműködési szándék gyakorlatilag minden esetben adott. Egyfelől minden óvodás úgy szívja magába a tudást, mint a szivacs a vizet. Örömöt lát a felfedezésben. Szeret tanulni, és kész arra, hogy ismereteit bővítse. Másfelől számára az iskola státuskérdés, ezenfelül szeretne jó teljesíteni, megfelelni a szülői és iskolai elvárásoknak. Ehhez képest mi a gyakorlat? A gyermekek 2-3 hónap (olykor 2-3 hét!!!) után szoronganak, sírnak, fejük, gyomruk fáj, félnek, majd elkezdik megutálni a tantárgyukat. A nagyobb probléma gyakran a kifejezetten jól teljesítő gyermekekkel van, akik belső világában – még ha ez nem is róható fel kizárólagosan a megbetegítő iskoláknak – az évek során olyan lelki zavarok jelenhetnek meg, amelyek más kifejezetten súlyos lelki zavarok formájában üti fel a fejét, mint pl. szorongásos zavarok, depresszió, anorexia, drogfogyasztás stb. A teljesítményiskolák, bár kényesen ügyelnek jó hírnevükre, ezek a jelenségek esszenciálisan vannak jelen mindennapjaikban – legfeljebb a látszata nem olyan szembetűnő, mint ott, ahol ezekkel a kérdésekkel érdemben foglalkoznak… Kiderül, hogy a diákok azoknál a tanítóknál, tanároknál teljesítenek jól, akiknek vannak eszközeik arra, hogy f el kel t sé k a z ér d e kl ő dését , megerősítsék a motivációját stb., azaz képesek kialakítani az együttműködést pedagógus és gyermek között. Ám azokban az iskolákban, ahol a pedagógusok maguk is versenyhelyzetbe kényszerülnek, ugyanolyan tüneteket produkálnak, mint a gyermekek. A jól 2011. március VIII. évf. 1. szám

teljesítőket kiemelik, de ez ugyanolyan torzító hatású lelkükre, mint a mindig rosszul teljesítő pedagógusok, diákok vagy akár egész évfolyamok, C osztályok megbélyegzettsége. Amikor az együttműködés nem sikerül, elkezdődik egy rettenetes folyamat, ami törvényszerűen a pedagógus kiégéséhez vezet. Tekintettel arra, hogy az iskolák szervezeti kultúrájában hazánkban ma csak a kifejezetten igényes intézmények esetében jelenik meg szakmai szupervízió, a kiégés határához elérkező pedagógusok minden támogatás nélkül maradnak magukra. A kiégés egyre elhatalmasodik rajtuk, előbb-utóbb a maradék öröm is eltűnik munkájukból, és amikor már az is kiderül, hogy a túlóra, a többletterhek vállalása sem ad megoldást, beindulnak az énvédő mechanizmusok. Ahhoz, hogy magányos küzdelmében megvédje magát a megbetegítő folyamatoktól, és az ilyen iskolákban nem ritka mobbingtól (bűnbakképzési folyamatok), kénytelen lesz kudarcának okát magán kívül megfogalmazni. Mivel az iskola szakmai hiányosságait feszegetni kockázatos dolog, a szülőket okolni – legalábbis nyilvánosan – megint csak, marad a gyermek. A kudarc okává a gyermek válik. Ez a folyamat aztán stigmává válik, és létrejönnek olyan –

pedagógiai szempontból teljesen értelmezhetetlen – kategóriák, mint a jó gyerek és rossz gyerek, az értékelés teljesen pedagógiátlan módon fegyelmezési eszközzé degradálódik (ha „rossz” a gyerek, egyest kap). Ezekkel a stigmákkal a gyermek sajnos az esetek többségében viszonylag hamar azonosul, és „önbeteljesítő jóslatként” teljesíti a pedagógus „elvárását” pl. az agresszív magatartásában vagy a szenvedélykeltő magatartásformák keresésében. A Pygmalion-effektussal kapcsolatos kutatások azonban ma már közhelyszerűvé teszik azt, hogy a gyermekek iskolai teljesítménye sokkal nagyobb mértékben függ a pedagógustól, mint ahogy azt mi olykor szeretnénk. Vissza kell kanyarodnunk tehát két kulcsfontosságú kérdéshez: az iskola spiritualitásához és szakmaiságához. Spiritualitás és pótcselekvések Egy nem reprezentatív vizsgálatot kezdtünk el, amely nagyon érdekes visszajelzéseket adott. A vizsgálati alanyok első körben református, katolikus, illetve nem egyházi budapesti és vidéki iskolák diákjai voltak. Úgy tűnik, korunk fiataljai függetlenül attól, hogy milyen iskolába járnak, az egyházi jelleget túlnyomó részt a kötelező jellegű egyházi programokban látják (pl. kötelező istentisztelet, kötelező

Biblikus értékek

egyháztagság, kötelező konfirmáció stb.). Nem kívánok kitérni ezek pedagógiai vagy teológiai szempontból értelmezhetetlen aspektusaira. Azonban érdekes megfigyelni, hogy iskolafenntartó gyülekezeteink életében vajon az elmúlt 20 év alatt ezek az eszközök vajon beteljesítették-e megfogalmazott vagy megfogalmazatlan céljukat, ti. hogy gyülekezeteink megfiatalodjanak, gyarapodjanak. (Azt a kérdést is szeretném kerülni, hogy vajon az iskola legitim módon válhat-e egy gyülekezet missziói eszközévé…) A válasz határozott és egyértelmű nem. Ha évfolyamonként két osztályt indít egy iskola, akkor a legjobb esetben (átlag 60 végzős diákkal számolva) legalább 4-5 új ifjúsági csoporttal kellene bővülnie a gyülekezet ifjúsági életének. Azonban a realitás talaján maradva már az is országos példa lenne, ha minden évben csak egy ifjúsági csoport indulna. Láthatjuk, hogy a kötelező istentisztelet-látogatás, kötelező konfirmáció stb. elrendelése nem hozza meg az eredményét. Sőt! A középiskolás fiatalok esetében kifejezett ellenállást tapasztalunk, ami 20 év után sem fordul át aktív gyülekezeti tagsággá. Ideje hát, hogy újraértékeljük az eddigi eredményeket, és az eszközöket a célokhoz igazítsuk, s ne

A fogyasztói társadalom általános értékei

Közösségközpontúság

Egyéni teljesítmény hangsúlyozása

Együttműködés, közös „úton járás”

Győzelem a másik (osztálytárs, évfolyam, pedagógus, tagozat, egyházi iskola stb.) felett

Közösség fontosságának megélése

Teljesítménykényszer

A gyengék, szegények, marginalizálódott csoportok fontossága

A „társadalmi elit” megszólítása, kontraszelekció, az osztályok társadalmi státus szerinti csoportosítása

A gyengék erősítése

Az erősek erősítése

Egyedül Istené a dicsőség

Intézményi dicsőség (intézményen belüli, ill. intézmények közötti rivalizálás)

A gyermek ajándék

A gyermek eszköz (a normatíva megszerzésére)

Minőségi tanulás

Tömegoktatás (30 fölötti létszámok)

A státus eszköz

A státus cél (a vezetői státus nem mindig jár együtt a szükséges kompetenciákkal)

Függőség Istentől (tiszta, átlátható keretek)

Függőségi játszmák (homályos, lebegtetett viszonyok) 17


fordítva… Értékek, célok eszközök A problémát abban látom, hogy egyházi iskoláink módszertanában a „konzervatívnak” titulált „hagyományos” eszközökből indultunk ki – ami ez esetben csak azt jelenti, hogy általunk ismert, megvalósítható –, és az iskolaindítás során megspóroltuk (és jelenleg is megspóroljuk) azt az innovatív folyamatot, amely az értékek megfogalmazásával, illetve pontos, konkrét célok kitűzésével kezdte az eszközkeresést és építkezést. Az értékek tisztázatlansága miatt iskoláink többségével a fogyasztói kultúra értékrendjét kiszolgáló és megerősítő intézményrendszerek sorát erősítjük. Ehhez pedig – amolyan vörös farokként – hozzákényszerítünk néhány vallásos elemet (pl. hitoktatás, istentiszteletek). Ám ezt is kicsit sután tesszük, mert ezek sem a kimondott célokat (pl. a gyerekek kerüljenek közelebb Istenhez), sem a kimondatlanokat (pl. növekedjen a gyülekezet tagjainak és fenntartóinak száma) nem szolgálják. Ennek oka, hogy az iskoláinkban kitűzött célokat, az alkalmazandó eszközöket nem állítjuk rendszerbe. Így egymásnak ellentmondó, és egymás hatásait kioltó folyamatokat indítunk el. Azonban még ennék is szomorúbb képet fest értékvilágunk tisztázatlansága. Ha megfigyeljük, amit ma a református iskolák értékeinek tartunk, az alapvetően ellenkezik a bibliai értékekkel, ugyanakkor kiszolgálja – az amúgy permanens módon szidalmazott – individualista fogyasztói kultúra előretörését. Lássunk néhány mindenki számára ismert példát! Ennek okaként persze ott kell látnunk az iskolák egymás közötti élet-halálharcát is, jóllehet érzésem szerint egy értékközpontú intézmény esetében ez még mindig nem magyarázza ezt a jelenséget. Azt gondolom, hogy a ránk bízott értékeket nem áldozhatjuk fel a normatíva vagy az igen gyakori „köte -lezően ajánlott” alapítványi

befizetések oltárán – főleg akkor, ha erre nincs semmilyen kényszer. Az értékek világában sokkal jobban eligazodhatunk, ha nem a hangoztatott jelmondatokat, hanem a cél-eszközrendszert vizsgáljuk, amely j ól mutatj a az intézményi alapértékeket. Sajnos azt látjuk, hogy az iskolák világában – függetlenül a fenntartó személyére – nem ritka, hogy az intézmény elsődleges alapértéke a fennmaradás érdekében a pénz. Ennek kénytelenek alárendelni a felvétel szempontjait, az

sem tudja képzelni, hogy az iskolában lehet nem megbetegedni, lehet a tanulásban örömöt lelni, sőt, felfedezhető a szakmai munkában a református jelleg a sallangokon túl. Érdekes módon az ilyen iskolákban tanuló gyermekek teljesítménye egyáltalán nem marad el a kényszer hatására eredményeket elérő gyermekek mellett. Sőt! Az alkalmazott tudás már rövid távon is sokkal jobb teljesítményt tesz lehetővé. A pedagógiai munkában ezért

önkéntes fizetési kötelezettséget, az iskola ethoszát, a teljesítményhez és elismeréshez való viszonyt, a pedagógusok egymás közötti kapcsolatrendszerének kialakítását stb. Éppen ezért iskolánk indítása során tudatosan törekszünk a helyes irányok és az egymásra épülő folyamatok tudatos megválasztására, ill. az egymásra ható teológiai és pedagógia impulzusok valós együtthatására.

kifejezetten nagy hangsúlyt kívánunk helyezni a kooperatív tanítástechnikára (így akarjuk fejleszteni gyermekeink együttműködési készségeit, amelyre mai társadalmunk sajnos alig képes), a tevékenységközpontú oktatásra (amely lehetőséget ad a tudás gyakorlati alkalmazására), a magas fokú önismeretre (pl. tantárgyi k e r e t b e é p í t et t r e nd s z e r e s beszélgetésekkel és rendszeres önértékelési órákkal). Szakmai szeml élet ünk az olvasástanítás során pl. nem akar funkcionális analfabétákat nevelni azáltal, hogy igazodik ahhoz a senki által meg nem követelt „hagyományhoz”, hogy a gyerekek decemberig megtanuljanak olvasni. A NAT a 2. osztály végéig nem határoz meg semmilyen elvárást. Ez nem véletlen. A pedagógus számára ugyanis lehetővé akarja tenni, hogy a gyerekek természetes fejlődési üteméhez igazodhasson a pedagógiai munka. Az olvasástanítás ilyen

Szakmai program Iskolánkban szakítani kívánunk a teljesítménykényszer, rivalizálás, kontraszelekció, megbetegítő folyamatok – ma már sajnos általánosan elfogadott – értékeivel. Bár azzal kell szembenéznünk, hogy ha egy iskola a céljait és eszközeit egymás mellé illeszti, és valódi folyamatokat akar felépíteni, nem csak kényszerű magyarázatokat találni, ma még nem ritkán értetlenséggel találkozik. Sok szülő el 18


jellegű sürgetését tehát – a rivalizáláson túl – semmi sem indokolja, ugyanakkor óriási károkat okoz. Ugyanakkor a pedagógiai kontempláció és a differenciált oktatás beemelése lehetővé teszi, hogy a gyerekek többsége az év vége felé már képessé váljanak az olvasásra úgy, hogy az ábécét csak február végére fejezi be az osztály, ráadásul mindezt úgy, hogy ez senkiben nem okoz nyomasztó érzést. Ezenfelül kifejezett törekvésünk, hogy szem előtt tartsuk a gyermekek kori és generációs sajátosságait. Van olyan általános iskola, amelyben követelmény a csend és a minimális mozgás. Miért probléma ez? Az alsó tagozatos gyermekek tüdejének egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen a sok kiabálás. A kisgyerekek ezért kiabálnak állandóan a játszótereken. Amelyik kisgyermeknek nincs lehetősége kiabálni, tüdőfejlődése és -kapacitása látja kárát. Mozgásigénye pedig abból fakad, hogy a gyermek fejmérete arányosan nagyobb testükhöz képest, így az agy vérellátása – ami előfeltétele a szellemi teljesítménynek – a rendszeresen mozgásra szánt idő és a mozgás intenzitásának függvénye. Így pl. ez az egyházi iskolákban fellelhető szemlélet nemcsak úgy kíván óriási szellemi teljesítményt, hogy visszafogja abban a gyermeket, hanem ez kifejezetten egészségkárosító pedagógiai magatartás. Ezek a gyermekek – hacsak nem tudják valamilyen módon kompenzálni iskolájuk megbetegítő „pedagógiáját” – a későbbiekben saj nos e gés zsé gi ál l apot u k megváltozásában láthatják kárát iskolai éveiknek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a minden képzeletet felülmúló generációs változást, amit az ún. Y vagy Z generáció életében tapasztalunk. Az információs

t á r s a d a l o m gyermekei sok tekintetben képtelenek értelmezni a felnőtt társadalom szemléletét. Számukra a „hagyomá-nyos” iskola életidegen, unalmas, fölöslegesnek tűnő – de valljuk meg, ennek a véleménynek az általánossá válásáért maguk az iskolák is sokat tesznek… Két út van előttünk. Vagy figyelmen kívül hagyjuk ezt a jelenséget, és ezzel kockáztatjuk, hogy elveszítjük a kapcsolatot az ifjúsággal (egyházaink és iskoláik ezt az utat választották), vagy olyan pedagógiai eszközöket választunk, amely képessé tesz bennünket és őket is a nevelés lehetőségére. Ne gondoljuk, hogy a fiatalok haszonelvűsége (mitől hasznos, ha iskolába járok, mi hasznom van vagy lesz mindebből) szemtelenség lenne. Íme egy újabb kapcsolódó pont az ifjúsági generációk és a református értékek világában. A Heidelbergi káté folyamatosan visszatérő kérdése ez. Ha mernénk hitvallásaink szellemében élni, tanulni, tanítani, és nem menekülnénk a szó szerint bemagolt kérdés -feleletek elefántcsonttornyába, vélhetően egész jól megértenénk egymást a generációs különbségek ellenére is… Fenntartó és intézmény Természetesen teljesen át kellett gondolni a fenntartó és az intézményvezető kapcsolatát is. E tekintetben egészen világos célokat és szervezeti eszközöket választottunk. Egyfelől határozottan kimondtuk, hogy az iskola nem lehet a misszió közvetlen eszköze. Nem az a célja, hogy egy gyülekezet növekedjen általa. Különösen is erkölcstelen magatartás ez abban az esetben, ha egy iskolafenntartó más küldő református gyülekezet fiataljait kényszeríti be saját liturgikus vagy ifjúsági életébe. Ugyanilyen komoly teológiai és etikai kérdéseket vet fel a

kötelező konfirmáció is. Teljesen világos, hogy így még azokat is elrémítjük a szabad választás lehetőségétől, akik egyébként érdeklődnének a keresztyénség iránt. Iskolánkban sokkal inkább akarjuk felmutatni egy vonzó közösségi élet a l t er na t í váj át , é s a kü l d ő gyülekezetekkel együttműködve – kérésükre őket képzésekkel segítve – a fiatalokat helyi közösségeik életében akarjuk megerősíteni. Ezért nem akarjuk összekeverni a kötelező közoktatást a választható vallásgyakorlással. Szerethető iskolát és szerethető egyházat kívánunk felmutatni előttük, ahova jó tartozni. Ilyen háttérrel egészen más érdekviszonyok jelennek meg a fenntartó és intézménye között. A fenntartó a következő intézményi szerepekkel rendelkezik: 1) mint fenntartó formális szerepe van a pedagógiai program elfogadásában, az igazgató kinevezésében, ill. a törvényi felügyeletben; 2) mint lelkész felelős a hitoktatásért, ill. az egyházakkal történő kapcsolattartásért, valamint a teológiai kérdéseket illetően. A pedagógiai munkát magas színvonalú, komoly szakmai kérdésnek tekintjük, így a szakmai kérdésekben szakmai válaszokat kell keresnünk, az intézmény szervezeti életében pedig olyan kultúrát kell kialakítani, amely diákoknak és pedagógusoknak egyaránt biztonságot ad, és közösségi szinten járul hozzá egy 21. századi egyházi iskola értékvilágának fenntartásához.

IDÉZET ~ QUOTATION A nyitott elme hátránya, hogy előbb-utóbb jön valaki és telerakja mindenféle vacakkal. The trouble with having an open mind is that people come along and put things in it. (John Brunner) 19


Egy szerethető iskolát kívánunk létrehozni Szószóló: Milyen út vezetett oda, hogy a fülöpházi általános iskola újraindításában szerepet vállaljon? Cs.C.: A lelkész úrral, előbb mint szülő, majd mint szmk-s szülő kerültünk baráti viszonyba. A lelkész úr rendkívül igényes volt a vonatkozásban, hogy melyik intézményt válasszák a kislányuknak. Mielőtt beíratta volna a gyermekét a Vásárhelyi Pál Általános Iskolába, bejött az irodámba, és nagyon hosszan beszélgettünk arról, hogy mi ennek az iskolának a specialitása. Végül a család úgy döntött, hogy ezt az iskolát választják. Számomra egyértelművé vált, hogy a pedagógia szakmájában ő jóval beavatottabb ember, mint egy átlagos szülő, és nagyon hamar a szülők között is megbecsült szülőnek számított. Bekerült a szülői választmány tagjai közé, ami ez egy szűkebb, kicsit szakmai, kicsit társadalmi pozíciónak számított. Így többször volt alkalmunk szakmai dolgokról eszmét cserélnünk. Szószóló: Ekkor már beszéltek a leendő iskoláról? Cs.C.: Nem, még nem. Először kaptam egy felkérést, hogy a hetényegyházi gyülekezetben a hitoktatók és gyermekmunkások képzésének keretén belül tartsak egy előadást arról a témáról, hogy milyen metodika szerint, milyen módszertannal és iskolai struktúrában dolgozunk. Miután én már nyugdíjba készültem, megkérdezte a lelkész úr, hogy ha arról lenne szó, kész lennék-e egy együttműködésre, hogy egy félig karitatív, félig ugyanezt a pedagógiai szemléletet előtérbe helyező intézményt együtt alapítsunk meg. Egy év telt el a gondolat megfogalmazása után, és múlt év őszén váratlanul jött egy telefon. Akkor még sok tényező a levegőben lógott. Először Kecskemét környéki lehetőségek kihasználásával próbálkoztunk, de rá kellett jönnünk, hogy olyan épületet nehezen fogunk kapni, ahol az iskolát meg lehetne

valósítani. Ekkor vetettem fel annak az ötletét, hogy megkeressük azokat a kis településeket, ahol a közelmúltban szüntették meg az oktatást. Így jutottunk el Fülöpházára. Egy telefonos egyeztetést folytattam le a fülöpházi polgármester úrral, Balogh Józseffel, majd Ferenczi Zoltán elment egy személyes beszélgetésre, és az derült ki, hogy abszolút nyitott kapukat döngetünk. A polgármester úrnak a választási kampányban az egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy az iskolát újraindítsák. Így indult a mi közös történetünk. Szószóló: Ön alapította a Vásárhelyit, és oroszlánrészt vállal ennek az iskolának az alapításában is. Mennyiben tekinthető pedagógiai előzménynek a kecskeméti Vásárhelyi Pál Általános Iskola? Mennyiben lesz azonos a Herpay László Általános Iskola a Vásárhelyi iskolával? Cs.C.: Az azonosság a pedagógiai hitvallás. Abból indulunk ki, hogy a

20

gyerek személyisége legyen a központban. Célunk, hogy úgy tegyük befogadóvá tanítványainkat az ismeretek számára, hogy az a gyermeknek is tetsszen. Élmény és siker legyen a gyermek számára a tanulás. Egy hagyományos iskolarendszernél az óvodából kikerülve a gyermek ún. vákuumba kerül, majd ha az iskola kisfelmenő rendszerben működik, akkor 2. osztály végén is ugyanezt a törést éli meg a gyermek, majd ugyanez folytatódik a 4. és 5. osztály mezsgyéjén. A Vásárhelyi struktúráját úgy építettük fel, hogy szinte kéz a kézbe adták a pedagógusok a gyerekeket. Az óvodában eléje ment a gyermeknek a tanító néni vagy bácsi. Az alsós kolléga mielőtt az iskolai tanítás elkezdődött volna, már hónapokon keresztül dolgozott a gyerekekkel az óvodában, de a felsőstanár ugyanígy tett a 4. osztályban. Gondosan ügyeltünk arra, hogy 5. osztályig az a pedagógus legyen a gyerekekkel, aki az


óvodából felvette. A leendő 5. osztályos osztályfőnök pedig elébe ment 4. osztály félévébe a gyerekeknek, és a saját szaktárgyának megfelelően már tanította a gyerekeket, megismerte őket, illetve a szülőket, így 5. osztályba a gyerek nem egy vákuumba került be. Szószóló: Hogyan hat ez a szemlélet a gyermekekre? Cs.C.: Pedagógiai hitvallásunk másik fontos vonulata, hogy a gyermek tisztában legyen az értékeivel. Ennek egyik alapja, hogy rendelkezésére álljon egy önértékelési rendszer. Minden órának van olyan mozzanata, ahol a gyerekeknek a saját tevékenységüket értékelni kell. Ez azért jó, mert, amíg az önértékelés nem nyugszik biztos talajon, addig a gyerekek egy része alulértékeli magát, és ez a gyermek mindig kevesebbet mer mutatni magából, mint ami valóban benne lakozik. Természetesen mindig vannak „nagymellényű” kiskölkök is. Ez a magabiztosság a felnőtt korban

előnytelen tulajdonságokká formálódik át. Az a gyermek, aki mindig hátrább sorolja magát, az a valóságos életben is nehezebben érvényesül, akinek nagy mellénye van, az pedig időnként éppen ezért esik hanyatt. Szószóló: Van más sajátossága is ennek a pedagógiai szemléletnek? Cs.C.: Számos ilyen mozzanat van: például a tantárgycsoportos oktatás és a kooperatív technikák. Ezek a legfontosabb elemek, amelyekre alapozunk. Másrészt szeretjük száműzni a hagyományos, de a minőségi működést zavaró kapcsolatrendszereket a szülő-gyermek-pedagógus körül, amely sajnos jelenleg is jellemző a legtöbb iskolára. A szülői értekezletek kígyózó sora helyett ez a pedagógiai hitvallás a mindennapos kapcsolatra helyezi a hangsúlyt. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek szülői értekezletek. Az adminisztratív ügyek miatt néha össze kell hívni azt is, de

ennél sokkal intenzívebb kapcsolat van szülő-gyermek-pedagógus között. Akármi történt a gyermekkel, az fontos a tanár számára, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz. Ezeken a találkozásokon a gyermek fogalmazhatja meg, hogy mi az, ami nem megy, mi az, amin változtatni szeretne, és hármasban közös cselekvési programot állítanak össze, amire fél év múlva visszatérnek, és a gyermek elmondhatja, hogy melyik cél és miért sikerült vagy éppen miért nem. Ezekre a hármas találkozásokra nem csak akkor kerül sor, ha a gyermekkel baj van. Éppen ellenkezőleg! Ezek a beszélgetések nem mindig az iskoláról szólnak. Szólhatnak az otthoni környezetről, sikereiről is, sportteljesítményről, kézműves körön átélt élményekről… Cél, hogy ezek is váljanak értékeivé iskolai szinten is a tanítványunknak és az osztályközösségnek is. Tehát ez egy komplexebb nevelés. Szószóló: Ezek az elemek jelentik a kontemplatív oktatást? Cs.C.: Igen, ez is fontos eleme. Eszközei pedig többek között az átfedés az évfolyamok között, a módszertani egység, a kooperatív technikák, ennek részeként a csoporttevékenység, a kalandpedagógia, a projektpedagógia stb. Szószóló: Pontosan mit takarnak a kooperatív tanítástechnikák? Hogyan kell ezt elképzelni? Cs.C.: Ma már kimeríthetnénk az összes fegyelmezési eszközt azzal, ha a tanár kiállna a katedrára, és előadásszerűen elkezdené magyarázni az anyagot. Ma ezt a gyerekek nem bírják ki. Maximum 20 percig képesek figyelni, akármilyen ékesszóló is legyen a pedagógus. Ezért a kooperatív technikák alkalmazásával olyan ismeretszerzésre törekszünk, ami cselekvés közepette valósul meg. Együttesen oldunk meg valamilyen feladatot vagy projektet, amelyben mindenkinek megvan a maga feladata. Fontos, hogy a megoldást nem a tanár adja készen, hanem a gyerekek ötletelnek. Történelem órán én magam is sokszor készítettem ásatási projektet. A homokozóban és a távolugró gödörben elrejtettünk különböző tárgyakat, és modelleztünk egy ásatási eljárást. Hihetetlenül élvezik az ilyen közös munkákat a gyerekek. Szószóló: Sok tekintetben más Fülöpháza, mint Kecskemét. Gondolva itt például a tanyavilágra, a 21

hagyományokra… Ezt hogyan tudja figyelembe venni az induló iskola? Cs.C.: A környezethez kifejezetten alkalmas ahhoz, hogy magas színvonalon dolgozzunk, így nagyon szívesen építjük be a pedagógiai programunkba az itteni sajátosságokat. Nemcsak a vonatkozásban, hogy senki mellett nem lehet elmenni Fülöpházán köszönés nélkül, mert egy faluban természetes dolog, hogy mindenki mindenkinek köszön, nem úgy, mint Kecskeméten. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy egy falu életébe sokkal mélyebben ágyazódik be egy iskola, mint egy városi intézmény esetében. Ez pedig komoly biztonságot nyújt a szó minden értelmében. Szószóló: Milyen többlete lehet egy Kecskeméttől negyedórára lévő kistelepülésnek? Cs.C.: Itt a nyugdíjastól az óvodás korúig lényegében mindenkit befogad az iskola a közművelődési programoktól kezdve sok mindenen át. A pedagógiai programunkban megfogalmaztuk, hogy a hagyományok, kismesterségek beemelődjenek pl.: főzés, faragás, kosárfonás. Azt is tudjuk, hogy a tanyai térség is változik, mert ott vannak már a dán, holland, norvég, osztrák betelepülő családok, akiknek a kommunikációs nyelve az angol, és tudjuk, hogy ők integrálódni szeretnének, és éppen az iskolán keresztül szeretnénk őket integrálni. A Kiskunsági Nemzeti Park is egy fantasztikus adottság. Terveink szerint lesznek olyan napok, amikor a nemzeti park szabad levegőjén tanítunk majd. Célunk, hogy a gyerekek ismerői legyenek a nemzeti parknak. Szószóló: Honnan várják a gyerekeket? Csak Fülöpházáról? Cs.C.: Nemcsak Fülöpházáról. Nyilván a fülöpházi gyermekpopuláció kevés önmagában. Számunkra is megdöbbentő volt, hogy csupán 15-20 perc Kecskeméttől a fülöpházi iskola. Ha a városon akar körülvergődni valaki, az olykor ennél sokkal több idő. Nyilvánvalóan elsődleges kötelezettségünk a fülöpházi gyerekek, de sokan érdeklődnek Kecskemétről, Kerekegyházáról és a környező településekről. Szószóló: Ebben az iskolában, ha jól tudom, nagyon komoly szempontok alapján válogatják ki a leendő pedagógusokat. Ön szerint milyen kihívásokkal kell szembenéznie a mai magyar pedagógusoknak? 2011. március VIII. évf. 1. szám

Cs.C.: Egyrészt a nehézség az, hogy a mai családok nagyon eklektikus képet mutatnak. Értem ezalatt azt, hogy többféle családnevelési felfogás él a társadalomban, és a nevelés skálája igen széles. Egyrészt él egy modernebb családkép, amely kevésbé apacentrikus. Persze vannak nagyon hagyománytisztelő, sőt olykor kifejezetten rigid keretek között élő családok is. De létezik a teljesen megengedő családmodell is, ahol minden úgy történik, ahogy a gyermek akarja. Ez a helyzet nagyon sokszínű osztályokat jelenít meg. Éppen a kevésbé fegyelmezett gyerekek miatt fontos olyan eszközöket bevetni a pedagógiában, ami nagyon szigorú fegyelmezés nélkül is leköti őket, és amelyek segítségével magukba tudják szívni az ismereteket. Ez nagy kihívása a mai magyar pedagógusoknak. A másik kihívás az, hogy teljesen értelmetlenül állandóan változtatják az iskolai jogszabályokat. Szinte félévente kell újabb iskolai dokumentumokat előállítani és a pedagógusok mindennapi tevékenysége mellett ebbe a folytonos adminisztrációba való belesüllyedés pont

attól veszi el az energiát, amitől nem kéne. Szószóló: Mi a véleménye a gyermekek terhelhetőségéről? Cs.C.: A gyerekek hihetetlen munkabírással rendelkeznek, fantasztikus mennyiségű ismeretet képesek befogadni, de a monotóniát rettentően nehezen tűrik, következésképpen változatosan kell terhelni őket. A mai gyereknevelésnek fontos kritériuma, hogy legyen értelmes, okos módon kitöltve a gyermek ideje. A szülők és a pedagógusok feladata, hogy a gyerekek érdeklődését szinten tartsák.

Egyetértek abban a lelkész úrral, hogy ezek az elemek akkor válnak rosszá, ha azok kötelező elemekké válnak. Mert abban a pillanatban valószínű, hogy inkább ellene hat, mint mellette. Én hajlok arra, hogy az állami és az egyházi iskolák esetében is azonos céloknak kéne megfogalmazódnia, kivéve a vallásoktatási részeket. Manapság azt látom, hogy azok az iskolák, ahol visszapörgetik az időt, és visszaálmodják az 1900-as évek eleji hangulatot, azok rendre nevelési kudarcba fulladnak. Nem lehet visszaálmodni a 100 évvel ezelőtti vallásos oktatást, mert azóta minden megváltozott. Tudni kell rugalmasan váltani.

Szószóló: Ön szerint mitől egyházi egy általános iskola? Cs.C. : Erre a kérdésre február 12 -e után könnyebben válaszolnék, mikor épp erről lesz egy szakmai tanácskozás. A magam, nem egészen átgondolt véleménye az, hogy az egyházi iskolának egy magasabb erkölcsi oktatást kell képviselnie. Nyilvánvalóan ehhez olyan egyházi elemek, rituálék is kellenek, ami sok mindenben megnyilvánulhat, például a hitoktatásban. Illetve azokat az egyházi ünnepeket, melyek fontosak egy vallásosan nevelkedő gyermeknél, olyan szeretetteljes légkörben kéne átörökíteni, hogy az abban felnövekvő generációba maradandó módon épülhessen be.

Szószóló: Ha valaki érdeklődik az iskola iránt, lesz-e arra mód és lehetőség, hogy akár egy nyílt napon megismerje a pedagógusokat? Cs.C.: Természetesen. Szeretnénk tartani egy nyílt napot márciusban, még mielőtt a beiratkozások elkezdődnének, ahova minden olyan szülőt és gyereket várunk, akiknek valamilyen szinten felkeltette az érdeklődését az iskola. Itt lehetősége nyílik majd a szülőknek találkozni a leendő tanítókkal.

Fülöpháza Szószóló: Hogyan érintette a települést, mikor 2007-ben bezárták az általános iskolát? B.J.: A települést nagyon rosszul érintette. Ha egy iskolát megszüntetnek egy kis településen, onnan elmennek a családok, hiszen egy jól működő óvodával és iskolával lehet ott marasztalni a kisgyerekes családokat. Iskola hiányában nem várhatjuk, hogy egy falu lélekszámban gyarapodjon. Sajnos azt kell mondanunk, hogy az elmúlt három évben, az iskola bezárása óta, csökkent Fülöpháza lakosainak száma, több család elköltözött. A magam véleménye: a családok elleni hadviselés, ha nincs helyi iskola.

Szószóló: Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Készítette: Oravetz Anett

polgármesterével

Szószóló: Az iskola bezárása óta, hová és hogyan tudnak járni a gyerekek iskolába? B.J.: Egy része Kecskemétre, egy része Ágasegyházára, egy része pedig Kerekegyházára. Fülöpháza központjából reggel fél hétkor indul a busz, ami szállítja a gyerekeket Kecskemétre. Sokan azonban tanyákról járnak be, így a buszhoz a falugondnoki járat hozza be a gyerekeket, tehát ezeknek a kicsi gyereknek nagyon korán kell kelniük, hogy fél hétkor el tudjanak indulni Kecskemétre, és nyolc órakor az oktatásban részt tudjanak venni. Délután meg kell várni az utolsó gyerek foglalkoztatását is, és együtt indulnak 22

haza. Kb. fél 5-re érnek Fülöpházára, ahol várják őket a szüleik, vagy a tanyagondnoki kocsival az önkormányzat viszi haza a gyerekeket. 5 óra, negyed 6, mire a gyerekek hazaérnek. Szószóló: Említette, hogy sokan tanyákon laknak. Hogyan tud egy tanyán felnövekvő gyermek beilleszkedni a városi iskolákba? B.J.: Igen, Fülöpházának nagyobb részén kint, tanyákon laknak az emberek, és teljesen más a kultúrájuk. Szerintem ezeket a gyerekeket nem szabad beszorítani Kecskemétre. Csak egy apró példa arra, hogy milyen 2011. március VIII. évf. 1. szám

változásokon megy keresztül a városba bekerült gyermek: azok a gyerekek, akik Fülöpházára jártak iskolába, mielőtt bementek Kecskemétre tanulni, köszöntek az utcán, de Kecskemétre kerülésük óta egyre kevésbé. Mivel Kecskeméten olyan sok ember él, hogy ott nem kell köszönni, hazaérve a gyerek azt gondolja, hogy már a saját településén, az ismerősöknek sem kell köszönni. Szószóló: Hogyan került kapcsolatba Fülöpháza és a MéntelekHetényegyháza Református Társegyházközség? B.J.: Telefonon kezdtünk el először beszélni. Több tárgyalás után az egyházközség azt mondta, hogy hajlandó lenne egy új pedagógiai programmal egy iskolát működtetni. Fülöpháza pedig hajlandó egy nyolc tantermes gyönyörű általános iskolát szolgáltatni. Így indult az együttműködés. Szószóló: Milyen volt a helyi lakosok között az iskolaindítás hírének fogadtatása? B.J.: Nagyon pozitívan értékelik a fülöpháziak, hogy újra beindul az iskola. Az, hogy református általános iskola, az elején zavart okozott. Vannak olyan szülők, akik nyilván nem fogják

visszahozni a gyereküket, főleg, ha a nagyobbik gyermek felső tagozatos, és már másik iskolába jár. De sokan visszajönnek az ágasegyházi iskolából, a kerekegyházi iskolából és Kecskemétről is. Az iskolakampányt akkor indítottuk el, amikor a Herpay László emléktáblát felavattuk. Akkor jelentettük be, hogy megnyitjuk az iskolát. Most már a kampány következő stádiumában vagyunk, és a következő szakasz az lesz, amikor a konkrét pedagógiai programot is ismertetjük. Szószóló: Ön szerint miben lesz más ez az iskola, mint a fülöpházi általános iskola elődje? B.J.: Azt hiszem, hogy a MéntelekHetényegyháza Református Társegyházközség, Császár Cirill, a Vásárhelyi Pál Általános Iskola volt igazgatója és Fülöpháza Önkormányzata jó hármast alakít. Maga az iskola nagyon jó állapotban van, jól felszerelt. Emellett egy jó pedagógiai program és az egyház jelenléte, nos ennél több szerintem már nem kellhet. Szószóló: Mit vár ettől az iskolától? Ön szerint mi változhat az iskola újraindításával Fülöpházán? B.J.: Az iskola újraindítása jó alapot adhat a szétvert fülöpházi társadalom újjáépítéséhez is. Mindenféleképpen

közösségépítő hatása van egy falusi iskolának, hiszen a szülők találkoznak, mikor a gyermekeiket elviszik az iskolába, így találkozási hellyé is válik a falu lakosai számára. A közösségi élet fellendüléséhez nagyban hozzájárulhat, ha újra a faluba járhatnak majd a gyerekek, egyrészt a gyerekek is jobban megismerhetik a többi fülöpházi gyermeket, és a szülők is sűrűbben beszélgethetnek egymással. Szószóló: Utolsóként egy elég nehéz kérdésem lenne még. Ön szerint mitől egyházi egy általános iskola? B.J.: Fontosnak tartom, hogy ne csak tanítsuk, de neveljük is a gyermekeket. Az embernek nem csak a tudásra, de a szeretetre is szüksége van. Az egyház teljesen máshogy áll az ember lelki világához. Azt gondolom, hogy az emberek nem igénylik a rohanást, amiben egyébként benne élünk. A gyerekek is ebbe nőnek bele már az iskolában is, ahol sokszor túl magas elvárásokat támasztanak feléjük. Fékezni kellene ezt a nagy rohanást, és ebben is sokat adhat egy egyházi iskola, ahol a spiritualitásra annyi, vagy még több hangsúlyt fektetnek, mint egy állami iskolában. Szószóló: Köszönöm a válaszait! Készítette: Oravetz Anett

Gyülekezeti újságunkban tavaly ősszel új rovatot indított el. A környező református gyülekezetek egy-egy lelkipásztorával készítünk interjút, jobban megismerve ezáltal a szomszéd református egyházközségek életét, azaz a „Szomszédokat”, életüket, lelkipásztoraikat, örömeiket, nehézségeiket. Mostani számunkban a Kerekegyházi Református Egyházközség lelkésznőjével, Dr. Kenyeresné Téglási Annával beszélgetünk annak apropójából, hogy a két gyülekezet között — az iskolaindítás okán — hosszú távú együttműködés bontakozik ki. Bár a nagytiszteletű asszonyt is kértük, mutassa be mindennapjait, családi életét, ő szerényen ettől elzárkózott, és inkább az iskola kérdéskörére összepontosított. egyetemig. Sajnálatosan, az államosításkor elvett egyházi javakat nem adták vissza, így nehéz az oktatási intézmények fenntartása. A mai református iskolák is olyanok, mint az egyház és mint a társadalom: vannak jó és gyengébb oldalai. A feladat, hogy az erősségeinket erősítsük, illetve gyengébb részeket fejlesszük.

Szószóló: Fülöpházán ősztől általános iskola indul. Ennek a folyamatában Te is benne vagy mint a fülöpházi gyülekezet lelkipásztora. Mit szóltál, amikor először hallottál az iskolaindítás gondolatáról? K.T.A.: Nagyon örültem, hogy újra élet költözik az iskola falai közé. Abban reménykedem, hogy ez a falu életében kedvező hatást jelent majd. Ahogy a család sem lehet meg gyermekek nélkül, úgy egy faluközösségben is szükség van iskolásokra, hogy az iskola betöltse szerepét. Iskola nélkül Fülöpháza jövője erősen kétséges lenne. Azok a gyermekek, akik már kisiskolás koruk óta Kecskemétre járnak, megszokják a nagyváros nyüzsgését, rohanását, sajátos tempóját, aligha fognak Fülöpházán letelepedni, hiszen otthon szinte csak vendégek. Szószóló: Hogyan látod a mai református iskolákat? K.T.A.: Jó, hogy vannak református iskolák, az általánostól az

Szószóló: Szerinted mitől jó egy iskola? És mitől egyházi véleményed szerint egy iskola? K.T.A.: Egyházi egy iskola, ha egyházi fenntartású, de a kérdés feltehetően a szellemiségre utal. Jó értelembe véve akkor egyházi egy iskola, ha abban megjelennek az egyház által képviselt értékek. Szószóló: Melyekre legfontosabbak? 23

gondolsz?

Mik

ezek


közül

a

K.T.A.: A legfontosabbnak a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot tartom, és hogy ezt olyan módon adja át, amely a gyermekek számára nemcsak bemagolandó tananyag, hanem hihető és éltető valóság, vonzó erőforrás. Amit még ezen felül fontosnak tartok, hogy ne csak tehetséggondozás folyjon, hanem nevelés is.

K.T.A.: Először az iskolaindítás feltétele történjen meg, aztán szeretném, hogy kialakuljon az együttműködés konkrét gyakorlata. Közvetlen, kollegiális együttműködésre gondolok, amely egyaránt jó a társegyházközségünknek és az iskolának is. Készítette: Oravetz Anett

Szószóló: Neked mint lelkipásztornak milyen szereped lesz az iskola életében?

A címer Gevicser Gyula alkotása A tervezés alapelvei     

Klasszikus hagyományőrző megjelenés. Színében és formájában illeszkedjen a falu címeréhez. Fejezze ki a táj sajátosságait (építészet, morfológia). A református egyház tanaihoz alkalmazkodó egyszerűség. Megjelenésből adódó könnyű reprodukció lehetősége (póló, nyakkendő, gyermekrajzok stb.).

A részletekhez tartozó magyarázat   

 

 



A címerpajzs klasszikus, egyszerűsített. A felső elem tetőt formáz. Színe a napsárga, amely a befogadásra utal. A középső összekötő elem körcikkekből kimetszett zöld mező. Színe középzöld, amely a teljességre utal, valamint a falu címerének színvilágát idézi fel. Az alsó rész középső raszterének színe középkék, amely a végtelenségre utal. A csillag mint centrális motívum fehér színével a fényt, tisztaságot, egyszerűséget hívatott kifejezni, amely formájában és színvilágában az egyházi jelleg szimbóluma. Az alsó rész vízszintes síkot jelez. Színe arany, amely archaizáló jellegével a bőségre, teljességre utal. Az alsó rész motívuma a három út: az egyházi, a faluközösségi és a világi ösvény. Szerkezete centrális perspektívában elhelyezett. Az utak ívvel indulnak, amely a falu címerében lévő három halomra tesz utalást. Enyészpontja a csillag közepében található. Színe fehér, amely a párhuzamosságot jeleníti meg, s így megerősíti az egyszerűség, tisztaság motívumait. 24

Fent: Fülöpháza községének címere Alul: a Magyar Református Egyház


Mobbing az iskolában Ma már közhely, hogy iskoláink jelentős része sajnos megbetegítő folyamatokat is megerősít. Számtalan esetben találkozhatunk olyan gyerekekkel, akik a nyomasztó iskolai terhek hatására, az indokolatlan teljesítménykényszer következtében, vagy éppen a pedagógus egy-egy nem túl szerencsés megnyilvánulása miatt neurotizálódnak, testi tüneteket produkálnak. Szószóló: Egyre több szó esik az ún. iskolai mobbingról. Mit jelent ez a kifejezés?

VÁLASZOL

Dr. Zala Attila pszichiáter Z.A.: A mobbing, nyersebb kifejezéssel a pszichoterror, a módszeres, sajnos jórészt tudatos megfélemlítést, a kiszolgáltatottabb fél vagy akár egy egész csoport lelki megnyomorítását jelenti. Igen heves érzelmeket vált ki meggyötört emberből, testi és lelki betegségek forrása lehet, ugyanakkor nyílttá tenni a helyzetét, aki szenved, a rendszer alattomossága miatt nem tudja. Használja ezt a kifejezést a családterápia, a családon belüli terrorra. De, ha valaki magyar vagy német gazdasági lapokba beleolvas, lépten-nyomon találkozik ezzel a

fogalommal, mint munkahelyi csapatokat megmérgező jelenségről. Iskolákban ez úgy jelentkezhet, gyerekek összeszűkült gyomorral járnak be egy bizonyos órára, már előző éjjel rosszul alszanak. És hiába teszik bele a lelküket a tanulásba, soha nem érezhetik magukat az órán biztonságban, a félelem mindig ott vibrál a levegőben. Kutatások szerint több száz pszichológiai eszköz létezik mobbing előidézésére. Nem kell ahhoz egy gyereket verni, hogy szorongjon. Vizsgálatok azt mutatták a legerősebb stresszkeltő, ha soha az igazságot kimondani nem lehet, ha mindig rejtenem kell az igazi érzéseimet, az igazi véleményemet. Go nd ol j un k c sa k be l e, a z iskolarendszerünk tipikusan úgy működik, ahol a tanár és a diák is folyamatosan leplezi az igazi é r zé s e i t , á l l a n dó a n va l a mi „elfogadható” viselkedésre kell törekedni. Szószóló: Tényleg létezik ilyen jelenség, vagy csak a tanuló vagy éppen a szülő akarja felmenteni magát? Z.A.: Sajnos igen, létezik, gondoljunk csak vissza a saját gyerekkorunkra. Én magam egyébként pozitív véleménnyel vagyok a tanártársadalom többségéről, gyermekeimet is a pedagógus tiszteletére neveltem. Mégis, sajnos tudok konkrét példát a hatal mával visszaél ő, saj át boldogtalanságát a gyereken törlesztő tanárra. 25

Egyébként, azt gondolom, ezek a kártékony pedagógusok semmiféle rálátással nem bírnak a saját mérgező működésükre, szembesítés esetén dühödt sértődöttséggel reagálnak, önvizsgálatot soha nem tartanak. A mobbing rettenetes jelenségét többnyire nem tudatos gonoszság idézi elő. A terrorizáló személy így vezeti le saját frusztráltságát, szadizmusát, embergyűlöletét, és annak j ogossá gát p ont osan megmagyarázza magának és másoknak is. Van több pedagógus végzettségű barátom, akik évekig lelkesen tanítottak, majd a kiégést, kimerülést észlelve magukon, pályát változtattak. Érezték, már építően tovább nem tudnak működni. Én az ilyen fajta őszinteséget nagyon sokra becsülöm. Aki a gyöngébbet megalázza, és a rettegést tartósan fönntartja, bizonyosan sérült, torz lel kű ember . Még egyszer hangsúlyozom, meggyőződésem, a tanártársadalom többsége tisztességes és jó szándékú. Sok nagyszerű tanárembert ismerek. De sajnos a pedagógusok közt is, mint ahogy kőművesek, orvosok vagy mondjuk informatikusok közt is vannak torz emberek. A gond az, hogy ezt nem szűrik, a visszajelzések rendszere az iskolák többségében alig működik, mintha nem is élő rendszer lenne némelyik iskola. Egyébként, amit a kérésben fölvetettél, miszerint lehet-e, hogy a mobbing emlegetésével a szülő áthárítja a felelősséget, dühét a gyerek kudarcai miatt a pedagógusra… hát igen, ez egy reális 2011. március VIII. évf. 1. szám

veszély. Ez az érem másik oldala, a túlzott liberális gondolkodás rákfenéje. Régi mondás, hogy teher alatt nő a pálma. De mintha a teher és a növekedés összefüggésének megítélése eltérő lenne. Milyen és mennyi teher az, ami megerősít, ill. ami megbetegít? Ez az a kérdés, amire általánosságban egyszerűen nem tudok válaszolni. Szerintem nagyon egyéni, melyik gyereknek milyen a személyisége, a belső f e l e l ő ss é gt u d a t a . M en n yi r e szorongó, hogyan kezeli a stresszt. Van gyerek, aki külső terhelés nélkül is hajt, érdeklődő. A másik ellenőrzés nélkül elkényeztetett, lusta, link lesz. A leginkább döntő talán a családi indíttatás, és a teljesítmény világában az apai minta. Sajnos, a civilizált társadalmakban az igazi apakép egyre ritkább. Baj van a férfiakkal. Szószóló: Ebben a megbetegítő folyamatban mit tapasztalhat a szülő? Milyen jeleket kell észrevennie egy édesanyának vagy édesapának, amikor gyermeke mellé kell állnia? Z.A.: Átmeneti szorongásai minden gyereknek lehetnek, sok az „izgulós” gyerek. De, ha a görcs állandósul, a gyerek kétségbeesve igyekszik mindenben megfelelni, vagy épp fordítva, föladja, passzív ellenállással, magatartászavarral lázad – mert másképp nem tud –, akkor oda kell figyelni. Jelentkezhetnek testi tünetek is. Érdemes sokat beszélgetni a

gyerekkel, akár rajzoltatni. Még egyszer hangsúlyozom, a mobbing fő faktora, hogy miközben belül kínzó, rettenetes érzelmek dúlnak a gyerekben, ezt őszintén kimondani soha nem lehet. Legalább ebben segítsen a szülő, adjon őszinte, pozitív mintát, az őszinte, mély, feltáró, sőt akár a legfurcsább, legkínzóbb érzéseinket is megfogalmazó beszélgetésre. A gyerek nagyon kiszolgáltatott ebben a helyzetben. Nagyszerű iskolai kezdeményezésnek tartom a családi délutánokat, ahol az egy osztályba járó gyerekek szüleikkel rendeznek egy bulit. Fociznak, bográcsban főznek. A szülők itt egymással is kapcsolatba tudnak lépni, erre sajnos a szülői értekezletek kevéssé alkalmasak. Az élő rendszerek képesek kiszűrni a mobbingot, de ehhez közösség kell, összefogás, őszinte kommunikáció. Ám ez az, amit Magyarországon évtizedeken át tűzzel-vassal irtottak. Szószóló: Igen, de meddig mehet el a szülő? Ugyanis itt két gyermeki érdek sérül. Egyfelől meg kell védeni a gyermeket egy ártó, mérgező lelkű ember hatásától, másfelől meg kellene védeni „A” pedagógus tekintélyét. Lehet ez egyszerre? Z.A.: Egyfelől kizárt, hogy helyes lenne, ha a pedagógus tekintélyét a szülő megkérdőjelezi. Ugyanakkor a minősítő, megalázó, stigmatizáló megnyilvánulásokat még egy

felnőttnek sem könnyű elviselnie, nemhogy egy gyermeknek? A tanári tekintély lekicsinylése, rombolása a gyerek számára is káros, hiszen a pedagógus fontos minta, motiváló erő. Nem hiszek a nyugati liberalizmusban, ahol osztályfőnöki órákon a gyerekekkel közlik, milyen telefonszámon jelenthetik föl a szüleiket, tanáraikat, ha azok személyiségi jogaikat sértik. Ez butaság. A tisztelet, a nevelő tekintélye nagy érték, e nélkül nem lehet egy gyereknek emberré válni. Én a mai napig mély szeretettel emlékszem vissza több nagyszerű tanáromra. Ugyanakkor, ha a gyerek lelke sérül, akkor tenni kell valamit. Az őszinteséget szinte tiltja, szinte kötekedésnek tartja a mi kultúránk. Pedig, ilyenkor nyíltan az illető tanár, vagy rendszer szemébe kellene mondani az igazságot. Persze, ehhez kell egy működő közösség, ahol szülők-gyerekek bíznak egymásban, össze tudnak fogni. És szembe lehet fordulni az alkalmatlan nevelővel. A szülők többsége azonban fél, inkább nyel. Végső esetben elviszi másik iskolába a gyerekét. Egy egészséges lelkű, stabil, biztonságos családban élő gyereknek még lehet mondani, hogy „Bence, X néni viselkedése nem elfogadható, de bírd ki, jövőre már nem ő tanít.” De ha a gyerek sérülékenyebb, vagy az egész iskola működése megnyomorító, már ez nem működik. Szószóló: Milyen következménye lehet annak, ha egy iskoláskorú gyermek hosszú ideig marad mobbing helyzetben?

26


Z.A.: Bármi. Nem is p r ó b á l ko zo m f ö l s o r o l n i a lehetséges lelki, majd következményes testi károkat. Hosszú távon a legrémségesebb, hogy egy ilyen légkörben fölnövő generáció – legalábbis egyes tagjai – újratermelik a helyzetet. Magyarán, a saját gyerekeikkel, beosztottjaikkal ugyanezt fogják tenni, amit ellenük elkövettek. Hiszen sérült lelkű ember sérült módon nevel. Így a folyamat megy nemzedékről nemzedékre. Szószóló: Vajon amikor egy szülő iskolát keres gyermekének, hogyan válasszon iskolát?

Jobban szeretem anyuci testvérét, mint a sajátomat, mert anya testvére a nagynéném, az enyém meg senkim ! Az anyukákra nem szokás kiabálni, ők hasznosak.

Vannak olyan előre mutató jelek, amelyek utalhatnak egy iskola egészséget támogató vagy éppen megbetegítő voltára? Z.A.: Ismét nagyon nehéz kérdés, szülőként is rengeteget gondolkodtam ezen. Szeretném itt hangsúlyozni, nem a szigorú, kemény iskolákkal van a baj. Ha a rendszer igazságos, kiszámítható, a magas követelmény mellett is emberséges a pedagógusok hozzáállása, annak köze nincs a mobbinghoz. Azt tudjuk tenni, érdeklődjünk minél több ismerősnél. Érdemes elmenni nyílt napokra. Ott ne csak arra figyeljünk, amit elmondanak

Amikor a kistesóm született, akkumulátorba kellett tenni. A szitakötő olyan rovar, amely a helikopterek családjából származik.

Minél öregebb az ember, annál drágábbak lesznek a fogai. A kislányok azért nem tudnak állva pisilni, mert nincs mibe kapaszkodniuk.

A svájci teheneket elsősorban csokigyártáshoz használják fel. A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel.

Nem tudom, hány éves vagyok, mert ez állandóan változik. A Pápa a Vákuumban lakik. Nem vagyok megkeresztelve, de azért be vagyok oltva. Az életbiztosítás olyan pénz, amit az kap meg, aki túléli a halálos balesetet. Minden hal termel ikrát, az oroszok még kaviárt is.

A félsziget egy olyan sziget, amit nem fejeztek be teljesen. Hogy jó legyen, a kórházi nővérkének teljesen sterilnek kell lennie.

Amikor a Nagyinak fájnak a fogai, egyszerűen pohárba teszi őket. Egyszer olyan beteg voltam, hogy 40 kiló lázam volt.

nekünk, hanem bízzunk a megérzéseinkben. Ha valaki gyakorlottabb érzékekkel rendelkezik ezekre az impulzusokra, meg lehet azt érezni egy épületben, a gyerekeken a tanárok arcán, milyen légkör ur al kodhat e gy i s ko l ában. Ugyanakkor, a leendő tanárok személyiségét kiszámítani nem tudjuk iskolaválasztáskor. Törekedjünk jó kapcsolatra a szülőtársakkal, az osztályfőnökkel. Építsünk közösséget. Ez védheti meg a gyerekeket leginkább.

Az állatkert egy szuper hely. Olyan állatokat is lehet látni, amelyek nem is léteznek. Az örökbefogadás sokkal jobb lehetőség, mint a szülés. A szülők saját maguk választhatják ki a gyereket és nem kell mindenáron elfogadniuk azt, amit éppen kapnak. Nagyon megijedte m, a m i k o r a n y a megbetegedett. Azt hittem, apu fog főzni ránk. Az akvárium olyan mini tenger, ahol a házi halacskák úszkálnak. A gyerektartás a gyerekek fizetése, amikor apa elköltözik otthonról. 27

A teheneknek nem sza ba d gy o rsa n futniuk, hogy ki ne lötyögjön a tejük. Nem értem, miért haragszik annyira anya, hogy összetörtem a vázát. Úgyis már öreg volt, ráadásul még kínai is, nem is volt a miénk ! A nővérem már megint kitűnővel fejezte be az osztályt, csupa ötösök. Fogadjunk, hogy szándékosan csinálja ezt velem! A Nagyi elköltözött a túlvilágra. Most már nekem is van valakim külföldön. 2011. március VIII. évf. 1. szám

Meggyónt a parasztember, a pap feloldozza, és rendel öt Miatyánkot penitenciának. A paraszt elköszön: - Viszontlátásra, atyám! - Szervusz, fiam. - Viszontlátásra, atyám! - Szervusz, fiam. - Viszontlátásra, atyám! - Mondd, fiam, te bolond vagy? Minek köszönsz annyiszor? - Látja, atyám, háromszor köszöntem, és már bolondnak néz. Mit fog szólni az Úristen öt Miatyánkhoz?

A vasárnapi istentisztelet végén a tiszteletes ezzel búcsúzik a gyülekezettől: „Jövő héten a hazugság bűnéről fogok prédikálni. Hogy jobban megértsétek, olvassátok el Márk 17. evangéliumát.” A következő misét azzal kezdi az atya, hogy kéri a híveket: „Tegye fel a kezét, aki elolvasta Márk 17. evangéliumát!” Hirtelen az összes kéz a magasba emelkedik. A pap mosolyogni kezd. „Na, erről akarok ma nektek beszélni. Márknak ugyanis csak 16 evangéliuma van.”

A lelkész és a taxisofőr egyszerre kopogtatnak a mennyország kapuján. Kijön Szent Péter, röviden elbeszélget velük, majd beengedi a sofőrt. A pap fölháborodva kérdezi: „És én? Engem, aki egész életemben Isten szavát hirdettem, nem engedsz be? Hogy lehet ez?” „Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál, mindenki aludt. Bezzeg amíg a taxis vezetett, mindenki imádkozott…”

A vasárnapi istentisztelet végén így szól a lelkész a gyülekezethez: - Van egy jó és egy rossz hírem! A jó hír az, hogy van elég pénzünk a templomépítéshez. A rossz hír az, testvéreim, hogy mind a ti zsebetekben van.

Hittanórán megkérdezi az oktató a gyerekektől: „Ki tudja, milyen bűnt követett el Ádám?” Pistike jelentkezik: „Tiltott gyümölcsöt evett.” „Helyes—válaszolt a hittanoktató. És mi lett az eredménye?” „El kellett vennie Évát feleségül.”

Egy férfi egész héten keresi az új kalapját, de sehol nem találja. Vasárnap istentiszteletre megy, beül a hátsó sorba, és elhatározza magában, hogy a mise végén majd gyorsan elindul kifelé, és leakaszt egy idegen kalapot a fogasról. Mikor véget ért a szertartás, a férfi inkább odament a lelkészhez, és így szólt: - Én bűnös szándékkal jöttem ma a templomba, azért hogy egy kalapot lopjak, mert a sajátomat elhagytam. De amikor végighallgattam az igehirdetést a Tízparancsolatról, meggondoltam magam. - Isten megáld ezért. Örülök, hogy meghallgattad az Úr szavát, hogy "Ne lopj!" Ugye, ez volt, ami hatott? - Nem, hanem amikor azt említette, hogy "Ne paráználkodj!". Akkor eszembe jutott, hol hagytam a kalapomat.

Egy háromgyermekes család ül a templomban a vasárnapi misén. Keresztelőt is tart a pap, ezért az első sorba ültek, hogy a gyerekek jól lássák, mi történik. Amikor a pap a szentelt vizet önti egy kisbaba fejére, az ötéves Marika odafordul apukájához: „Apu, mire való ez az agymosás?” 28


Egy pap autózik az országúton, egyszer csak leinti egy rendőr. A pap félreáll, lehúzza az ablakot. A rendőr benéz a kocsiba, látja, hogy egy üres borosüveg van a vezetőülés mellett és alkoholszag terjeng. Azt mondja a papnak: - Atyám, ön túl gyorsan hajtott. Mondja, fogyasztott alkoholt? - Á, csak vizet ittam. - Akkor mi ez az alkoholszag a kocsijában? Mire a pap felnéz az égre és áhítattal felkiált: - Uram! Hát megint megtetted! A Gedeon Társaság megbízza tagjait, hogy minél több Bibliát adjanak el. Két hét múlva a gyűlésen beszámolót tartanak. Valaki eladott ötöt, valaki tízet, de a legnagyobb eredményt a dadogós érte el, aki több, mint húsz Bibliát adott el. Kérdezték, hogyan csinálta? - A-A-A-Azt mo-mo-mo-mondtam, ha nem ve-ve-ve-veszik meg, fe-fe-fefelolvasom - mondja.

A szerzetes kimegy a hegyekbe sétálni és elmélkedései közben hirtelen kibukkan a sűrűből egy grizzli medve. Elkezd rohanni, a medve utána. Látja, hogy semmi esélye már, ezért letérdel és elkezd imádkozni: - Istenem add, hogy ez a medve irgalmas keresztény legyen! Isten meghallgatta imáját, a medve letérdelt és elkezdett magában beszélni, miközben az égre néz: - Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Ámen.

- Mondja, Pista bácsi, maga mit szokott csinálni, ha este nem tud elaludni? - Én? Elszámolok háromig. - Tényleg? Csak háromig? - Igen, háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.

Egy lelkész az alkoholtól való teljes megtartóztatásról prédikál, és nagy lendülettel így fejezi be a tanítását: „A világ összes sörét fognám, és beleönteném a folyóba!” Majd a még nagyobb hatás kedvéért folytatja: „A világ összes borát fognám, és beleönteném a folyóba!” Végül felteszi a pontot az i-re: „És a világ összes whiskyjét is beleönteném a folyóba!” Elégedetten leül. Ekkor a kórusvezető, mosollyal az arcán, így szól: „Végezetül énekeljük el a „Mint szarvas hűs vízforrásra, úgy szomjazik lelkem rád..." kezdetű énekünket!

A MÉNTELEK-HETÉNYEGYHÁZA REFORMÁTUS TÁRSEGYHÁZKÖZSÉG KIADVÁNYA 2011. március ~ VIII. évfolyam 1. szám 6044 Hetényegyháza, Csillagfény u. 1. [email protected] Felelős szerkesztő: Ferenczi Zoltán ~ lelkipásztor Szerkesztők: Oravetz Anett Munkatársak: B. Kisné Edit, Balogh József, Császár Cirill, Darányi Karesz, dr. Ferencziné Bodor Csilla, Kenyeresné Téglási Anna, Kovács Levente, Liptai Mihály, Magony Dezsőné Marika, Pappné Sasinszki Ágnes, Telekesné Pető Szilvia, Zala Attila dr. Korrektúra: Alföldi Éva 29


I

dén is megrendezzük nyári napközis hetünket a nyári szünet első hetében, június 20-25-ig. Ezen a héten az ókori Görögország életével ismerkedhetünk majd meg. Találkozunk a legnagyobb filozófusokkal, sétálunk az agórákon, ellátogatunk egy gümnászionba egy valódi paidegogosszal, de nem kerüljük el az Akropoliszt, sem az Areopagoszt sem, ahol – ha máshol nem – még Pál apostollal is találkozhatunk. De Olymposz hegye sem m a r a d h a t e l kirándulásunkból, ahol Zeusszal, Hérával és a többiekkel is beszélgethetünk majd. A tavalyi stratégiai hadászat nagy sikerét szem előtt tartva ellátogatunk egy

magasabb dombra a Thermopülai-szoros mellett, ahol Xerxes s z t a r t é g o s z tanácsadóivá válhatunk. A pazar l a k o m á k o n beszélgethetünk a szofisztikusokkal, cinikusokkal, sztoikusokkal is. ersze utazási irodánk a programot bővítheti, szűkítheti, de végső „étlapot” a jelentkezéskor már odaadjuk az általános iskolás időutazóknak.

P

RENDSZERES GYÜLEKEZETI ALKALMAK IDŐPONT

ALKALOM

HELY

VEZETŐ

Hétfő

09.00

Kézműves kör

hetente

Hetény

Hétfő

15.00

Nyugdíjasok bibliaórája

hetente

Méntelek

Pálóczi Károly és Polyákné Rigő Irén

Kedd

15.00

Konfirmációi előkészítő

hetente

Lelkészi Hivatal

Ferenczi Zoltán

Kedd

19.00

Alapozó csoport felnőtteknek (Felnőtt konfirmációi előkészítő)

hetente

Családnál

Ferenczi Zoltán

Szerda

14.00

Nyugdíjasok bibliaórája

kéthetente

Hetény

Hamar Norbert és Hamarné Csorba Etelka

Péntek

16.30

Minifi

hetente

Hetény

Telekes Tamás

Szombat

10.00

Hitoktatók képzése

havonta

Hetény

Vass-Eysen Ábel

Szombat

18.00

Zenekari próba

havonta

Hetény

Teleksné Pető Szilvia

Szombat

18.00

Munkatársi megbeszélés

Felváltva

Szombat

18.00

Hitoktatói megbeszélés

Egykéthavonta Kétháromhavonta

Hetény

Ferencziné Bodor Csilla

Vasárnap

09.00

Istentisztelet

hetente

Hetény

Ferenczi Zoltán

Vasárnap

09.00

Gyermek-istentisztelet (általános iskolások 1-7. osztályig )

hetente

Hetény


Vasárnap

09.00

Gyermekmegőrzés (ovis csoport)

hetente

Hetény


Vasárnap

11.00

Istentisztelet

30 hetente

Telekesné Pető Szilvia

Ferenczi Zoltán

2011. március VIII. évf. 1. szám Méntelek Ferenczi Zoltán

2011. július 23-30. Beszélgetések Istennel… Az utóbbi években egyre divatosabb lesz a gyülekezetbe járó keresők között az az istenkép, amit az ezoterikus szellemi irányzat mutat fel. Ennek vitathatatlan előnye — és talán sikerének oka is —, hogy valójában semmilyen szilárd pontja sincs. Valójában egyáltalán nem beszélhetünk egységes vallásról, filozófiáról vagy szellemi irányzatról. Ugyanakkor ez a gondolkodásmód kitűnően kiszolgálja a mai kor emberének igényét, aki egyre nehezebben tud mit kezdeni a közösségi lét kereteivel. A posztmodern kor embere valójában nem akar közösséget, ugyanis abban egyre inkább csak kötöttséget lát. Így istenképét is elsősorban éppen aktuális elvárásaihoz próbálja igazítani. Mégis érdemes egy rövid időre megállni, és feltenni azt a k é r d é s t, v aj o n milyen isten, istenkép és hitvilág az, amely hozzánk igazodik? Az ember kultúrájának és kultuszának történelmében ez eddig épp fordítva volt. Az ember kereste az Istent, és ha megtalálta, ő változtatta még élete irányát, és fogadta el az Isten vagy istenek feltételeit. A 80-as évek direkt egyházkritikája ma megszelídült az ezoterikus irodalomban. Mondhatnánk, nem jött be… Ma sokkal inkább úgy akarja magát feltüntetni ez a „spirituális piac”, mint amely letéteményese, folytatója, hiteles közvetítője annak, amit az egyház szeretne. Az ezoterikus irodalom (és szemlélet) mindig is be akarta emelni a keresztyénség egy-egy fontosabb, vagy a tömegek számára vonzóbb tanítását, idézetét. Rengeteg bibliai utalással találkozunk, de ezek többségében a szeretetre vagy örök életre korlátozódnak. Ami ellenkezést váltana ki, azt egyszerűen úgy tekintik, mintha nem is lenne. Ám a szeretetet általában összemossa a boldogsággal, a megtérést a megvilágosodással és a bűnt a karmával, az örök élet és a reinkarnáció közös vonásaival igyekszik meglovagolni népszerű — és nem utolsó sorban busásan

kifizetődő — film- és könyvalkotásokat, nem kevés zavart okozva a spirituális dolgok iránt fogékony emberek szívében és fejében. Vajon hova vezet az a hit, amelyben azt várjuk, Isten igazodjon hozzánk? Ezzel a kérdéssel foglalkozunk a családos hét délelőtti foglalkozásain, nem kerülve meg az olyan nehéz kérdéseket is, mint hogy valójában mi alapján mondhatja valaki, hogy az ezoterikus felfogás hibás. Egyáltalán ki mondhatja meg, hogy Istent ki látja helyesen? Lehet-e Istent tökéletesen érzékelni? A beszélgetésekben nagy segítség lesz, hogy a Biblia korában már ismert volt az a szemléletmód, amely New Age néven erősödött fel a 80as években. Vajon hogyan gondolkodik erről a Szentírás, milyen párbeszédet folytattak akkor, és hol húzták meg a határt az Írás legismertebb újszövetségi tekintélyei? Minden második nap csillagtúrákat teszünk Marosvásárhelyről — ahol tervezetten lakni fogunk. Amennyiben repülőgéppel jutunk el Erdélybe, úgy bérelt busszal, ha autókkal megyünk, akkor a megszokott konvojban utazunk majd. Így szeretnénk ellátogatni a Szent Annatóhoz, a Gyilkos-tóhoz, a Békás-szoroshoz, Parajdra és egyéb nevezetességekhez, közös megbeszéléseinktől függően. De felbuzdulva a tavalyi hét csúszó-mászós barlangtúrájának sikerén, idén sziklamászást tervezünk az erdélyi helyek valamelyikében.

IDÉZET ~ QUOTATION Ne sóvárogj állandóan egy más, jobb élet után. Inkább TÉGY valamit a jelenlegi életeddel. Give up wishing your life were other than the way it is and DO something with the life you have. (Caroline Myss) 31


Dátum

Lekció



Igehirdetés műfaja

Március 6.

18,1-14

Tanító igehirdetés

Március 13. Március 20. Március 27. Április 3. Április 10. Április 17. Április 22. Április 24. Április 25. Május 1. Május 8. Május 15. Május 22. Május 29. Június 5. Június 12. Június 13. Június 19. Június 26. Július 3. Július 10. Július 17. Július 24. Július 31. Augusztus 7. Augusztus 14. Augusztus 20. Augusztus 21. Augusztus 28. Szeptember 4. Szeptember 11. Szeptember 18. Szeptember 25.

18,15-35 19,1-15 19,16-30 20,1-16 20,17-34 21,1-9

Lelkigondozó igehirdetés Hitmélyítő igehirdetés Evangélizáció Tanító igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés Gyermek-istentisztelet felnőtteknek Barangoló istentisztelet Evangélizáció Hitmélyítő igehirdetés Tanító igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés Hitmélyítő igehirdetés

X

Evangélizáció Tanító igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés Hitmélyítő igehirdetés Tanító igehirdetés Evangélizáció Tanító igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés Hitmélyítő igehirdetés

X

21,10-22 21,23-32 21,33-46 22,1-14 22,15-22 22,23-33 22,34-46 23, 1-12 23, 13-33 23, 34-39 24,1-14 24,15-24 24,26-35 24,36-51 25,1-13 25,14-30 25,31-46 26,1-16 26,17-35 26,36-46 26,47-56 26,57-68 26,69-75 27,1-14 27,15-26

X

Megjegyzés

Böjt első vasárnapja

X

X

X

Virágvasárnap Nagypéntek Húsvétvasárnap Húsvéthétfő

Vendégváró istentisztelet X

Pünkösdvasárnap Pünkösdhétfő

X

Indulás a gyülekezeti hétre Evangélizáció Tanító igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés Ökumenikus szabadtéri it. Hitmélyítő igehirdetés Evangélizáció Tanító igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés Hitmélyítő igehirdetés Evangélizáció

X

X

Méntelek

X

X

Külön is a figyelmedbe ajánljuk! Minden utolsó vasárnap 09.00 órakor az igehirdetés elsősorban a keresőket szólítja meg, és olyan fontos hitbeli kérdésekkel foglalkozik, amelyek a hitbeli elindulás vagy döntés időszakában jelenthetnek segítséget, eligazítást. Ezekre az istentiszteletekre külön is nagy szeretettel hívogatjuk azokat, akik még nem akarnak elköteleződni a keresztyénség ügye mellett, még csak érdeklődnek, szeretnének betekinteni közösségünk életébe. Ekkor a zenekar szolgálatával olyan mai, fülbe mászó, igényes énekeket éneklünk, amelyek segítenek még jobban elmélyíteni a hallottakat. Április 17. virágvasárnap ~ ekkor a gyermekek nem mennek ki az istentiszteletről, hanem az igemagyarázat, a kivetített képek és a zenekar szolgálata elsősorban őket szólítja meg. Erre a vasárnapra külön is készülünk a gyermekek érkezésére, így ezt az istentiszteletet szeretettel ajánljuk gyermekeiknek, unokáiknak. Április 22. nagypéntek ~ a barangoló istentiszteleten a bibliai részek, az orgona és az elmélkedések segítségével belső útjainkat járhatjuk végig. Így pillanthatunk fel az Úrra mint vigasztaló és erőt adó Istenre. Ezt elsősorban azoknak felnőtt testvéreknek ajánljuk, akik útelágazáshoz érkeztek életükben, elrendeznivalójuk van Istennel, szeretnének elmélyülten előkészülni az úrvacsorára, illetve akik szeretnek időről időre saját belső világukba betekinteni. Június 13. pünkösdhétfő ~ 10.00 órától a Nyíri erdőben tartunk családi nappal egybekötött szabadtéri istentiszteletet. Ezt a napot kifejezetten a családoknak szervezzük. Sokan érkeznek közénk olyanok is, akik, bár nem tartoznak közénk, a pünkösdhétfőt évek óta velünk töltik. Mindenkit szeretettel várunk! Augusztus 20 délután ~ ekkor Ménteleken, az iskola előtti parkban ökumenikus úrvacsorás szabadtéri istentiszteletet tartunk a római katolikus testvérekkel közösen. Ez az istentisztelet azokat a családokat amelyekben a családtagok más 32 érinti meg leginkább, 2011. március VIII. évf. 1. szám felekezethez tartoznak, és csak ritkán adatik meg, hogy együtt vegyenek részt az Úr dicsőítésében.

2011. március ~ VIII. évf. 1. szám

Recommend Documents