2007. február XVI. évfolyam KÜLÖNSZÁM 3

1991 óta elkötelezve a vidékfejlesztés mellett

2007. február • XVI. évfolyam KÜLÖNSZÁM –3.

NKFP 012.hu NKFP 014.hu

Konzorciumi tagok 9 9

3

7 6

10 8

10

5 1

2 8

3

5

1

4

4

2 7

6

NKFP 012.hu

NKFP 014.hu

1. MTA Növényvédelmi Kutatóintézete Budapest

1. AGROPRODUKT RT., Pápa

2. MTA Mezôgazdasági Kutatóintézete Martonvásár 3. Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht., Újfehértó

2. Agroinform Kiadó, Budapest 3. Budapesti Corvinus Egyetem, AVT, Budapest 4. Debreceni Egyetem, AVK, Debrecen

4. AGROTAB Nemesítô és Vetômagtermeltetô Kft., Debrecen

5. GAK Kht., Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaság, Józsefmajor

5. AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. Budapest

6. Kaposvári Egyetem, ÁTK, Kaposvár 7. Károly Róbert Fôiskola, Gyöngyös

6. „Béke” Termelô, Kereskedô és Szolgáltató Szövetkezet, Darnózseli

8. NÁXOSZ Kft., Komárom

7. Bázismag Kft., Martonvásár

9. Nyugat-Magyarországi Egyetem, MÉK, Mosonmagyaróvár

8. Fôvárosi Kertészeti Részvénytársaság (FÔKERT), Budapest 9. Pisák Mezôgazdasági, Termelô, Kereskedelmi és Szolgáltató KFT., Szerencs

10. Szent István Egyetem, GTK, Gödöllô

10. SOLUM Mezôgazdasági Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaság, Komárom

www.agroinform.hu

NKFP 014.hu

XV. ÉVFOLYAM AZ EUROFARM SZAKLAPSZÖVETSÉG TAGJA FÔSZERKESZTÔ: DR. KOVÁCS JÁNOS

Tartalom Beköszöntô

4

Itt dolgozzák ki a stratégiát

SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: DR. NAGY JÁNOS SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: DR. BENEDEK PÁL DR. CSIZMAZIA ZOLTÁN DR. HODOSSI SÁNDOR DR. KRUPPA JÓZSEF DR. SZÛCS ISTVÁN DR. PETRÓCZY ISTVÁN DR. FEHÉR FERENC

NKFP 014.hu Magyar vidékfejlesztési stratégia (2007–2013)

5

Egyéni vállalkozói tôkejövedelmezôség a mezôgazdaságban

11 Organikus-kecskefarm Indiában

LAPIGAZGATÓ: HAMVAS ATANÁZ A szerkesztôség címe: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. 1149 Budapest, Angol u. 34. Tel./fax: 220-8331 E-mail: [email protected]

A Közép-Európai eFarmer Konferencia 2007. január 31–február 1.

HIRDETÉSSZERVEZÉS: AGROINFORM Vizuális Stúdió BOLYKI BENCE Telefon: 06-20-314-5377 és 221-6703

NKFP 014.hu

A lap megrendelhetô: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. Információ: SZABÓ KRISZTINA Tel./fax: 06-1 220-8331 E-mail: [email protected] www.agroinform.com

ALAPÍTÓ FÔSZERKESZTÔ: DR. REISINGER PÉTER Felelôs kiadó: BOLYKI ISTVÁN

A hatékonyság megjelenése az alternatív termelési irányzatokban

13

A vidéki turizmus sajátosságai

17

A falusi turizmus és gyökerei

20

Tornanádasdi kastély

NKFP 012.hu Új lehetôség az inszekticid terhelés csökkentésére a gyümölcstermesztésben

21

Mobil Internet a mezôgazdaságban

22

Az agrárlogisztikáról másként

24

Jó hangulatú kolbászfesztivál

Mûszaki szerkesztô: MAHR JÁNOS Stúdió munka: AGROINFORM Vizuális Stúdió SÁNDOR ANNA, SOÓS ÉVA Készült: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. Felelôs vezetô: MAHR JÁNOSNÉ ISSN: 1786-6219 A korábbi Mezôgazdasági Tanácsok új névvel és tartalommal

Mobil Internet a mezôgazdaságban

3

Beköszöntô A demokrácia egyik fokmérôje az érdekelt felek közötti folyamatos kommunikáció. Mindez a párbeszéd szükségeltetik a kutatást végzô intézmények és az eredményeket hasznosítani kívánók között. Legyen az egy kutatáshasznosító iroda, gazdasági társaság vagy magánszemély, esetleg multinacionális vállalkozás.

A

A Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal keretében lezajlott kommunikációs tanácskozás résztvevôi kifejtették együttmûködési készségüket és vállalták a „rendszeres, szakmailag hiteles és elfogulatlan” tájékoztatót. Az AGROINFORM mint a hazai információszolgáltatás elhivatott szereplôje – úgy tûnik – különösebb kinyilatkoztatás nélkül is megteszi, és a jövôben is felvállalja a tudományos eredmények széles körû terjesztését. Persze nem minden érdek nélkül. Kutatás nélkül nincs versenyképes gazdaság, a versenyképes gazdaság pedig feltételezi a célorientált, megújuló, versenyképes tudást. A kettô kölcsönös egymásra hatása és oda-vissza áramlása mozdíthatja ki hazánkat jelenlegi versenyképtelen helyzetébôl. Mert ki kell mondanunk, jelenleg nincs olyan szegmense a magyar gazdaságnak, amely nemzetközi szinten is mérhetô eredményekkel büszkélkedhetne. Dr. Csáki Csaba közgazdász akadémikus egy tanácskozáson a vidék- és területfejlesztés lehetôségeként a következô prioritásokat állította fel: 1. út (infrastruktúra) megteremtése, 2. oktatás, képzés, 3. mezôgazdaság fejlesztése. Bizonyára tudná mindenki folytatni a sort... De milyen jó lenne, ha ezen a három témakörön végre túljutnánk 2007 és 2013 között! És ekkor: –

megközelíthetôvé válnának kihalásra ítélt, szegénységre kárhoztatott falvaink, ahonnan már az állampolgári jogként járó postai szolgáltatás is kivonult

–

csillogó szemû, feltörekvô vidéki iskolás gyerekeink oktatás, képzés, továbbképzés keretében vidékben gondolkodó, valódi gazdák lehetnének

–

a kisvárosi, falusi létformában a szabadság érzetét élnék meg és nem a röghöz kötöttséget, a kilátástalanságot

–

a mezôgazdaságból, falusi turizmusból, tájgondozásból, élelmiszer-feldolgozásból és az élet más hasonló területén zajló tevékenységbôl élôk irigylésre méltó polgárok lennének.

Mi is valamennyien tehetünk mindezért valamit! A gondolkodó politikus, a kutató, a pénzintézet, az egyetemi tanár, a vállalkozó és nem utolsó sorban az, aki a gondolataikat közreadja, eljuttatja az olvasóhoz, ahhoz az olvasóhoz, aki az információ birtokában szintén tevékeny részesévé válhat a fejlôdési folyamatnak. Ideje hozzáfogni!

4

Bolyki István

NKFP 014.hu

Magyar vidékfejlesztési stratégia (2007–2013) Az EU új vidékfejlesztési politikája egyszerûsíteni kívánja a jelenlegi programozási, pénzügyi és végrehajtási rendszert, a többféle programozási típust felváltja egy egységes pénzügyi alap, egységes programozás, pénzügyi menedzsment és ellenôrzési rendszer. Ennek megvalósításaként 2005. szeptember 20-án került kihirdetésre a Tanács 1698/2005/EK rendelete az Európai Mezôgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) 2007–13 között nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról. Ezt alapul véve került kidolgozásra a hazai vidékfejlesztési stratégia is, melyben lefektetésre került, hogy Magyarország a választható intézkedések közül melyeket kívánja alkalmazni az elkövetkezendô 7 évben a vidéki területek fejlesztése érdekében.

szervezeteket és közigazgatási szerveket. A hálózat mûködéséhez cselekvési tervet kell készíteni, amely tartalmazza a helyes vidékfejlesztési gyakorlat meghatározására és elemzésére irányuló tevékenység, a tapasztalatcsere megszervezését, képzési programok szervezését. A hálózat költségeit a technikai segítségnyújtás intézkedés keretébôl kell fedezni.

Az intézményrendszer mûködtetésének során az 1698/2005/EK rendeleten túl a Közös Agrárpolitika (KAP) finanszírozását szabályozó 1290/2005/EK tanácsi rendeletben leírtak is követendôek. Ez utóbbi rendelet alapján az EMVA kezelése és ellenôrzése, így a garancia (EMGA, Európai Mezôgazdasági Garancia Alap) kifizetések (amelyek jellemzô példája a földalapú közvetlen támogatás) a kifizetés módszerét tekintve viszonylag egyszerû, ellenôrzésében és szankcióiban viszont rendkívül bonyolult rendszere immár kiterjed a vidékfejlesztésre is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vidékfejlesztés irányítása elszakad a strukturális alapok intézményrendszerétôl. Az EMGA és az EMVA kifizetéseit közös kifizetô ügynökség (esetünkben az MVH) végzi, ugyanazon szoftver (Integrált Igazgatási és Ellenôrzési Rendszer, IIER) használatával a támogatások nyilvántartására és ellenôrzésére. A vidékfejlesztési politikának három alapvetô célkitûzése van: • a mezôgazdaság és erdészet versenyképességének javítása • a környezet minôségének javítása a termôföld hasznosításhoz köthetô támogatások révén • az életminôség javítása a vidéki területeken, valamint alternatív jövedelemszerzô tevékenységek ösztönzése. A felsorolt célkitûzések a vidékpolitikában három tematikus és egy módszertani tengelyen (ez utóbbi a LEADER tengely) keresztül valósulhatnak meg.

A közösségi szintû vidékfejlesztés területén tevékenykedô nemzeti hálózatok, szervezetek és közigazgatási szervek hálózatba szervezése céljából Európai Vidékfejlesztési Hálózatot (EMVA) kell létrehozni, amelyet a Bizottság számára elkülönített, a programok 0,25%-át kitevô közösségi technikai segítségnyújtás keret finanszíroz.

Az EU-magyar társfinanszírozás aránya az I. és III. tengely esetében 75–25%, a II. és IV. tengely esetében 80–20%. Az I. és a III. tengely intézkedéseiben a kedvezményezettek számára történô kifizetés a strukturális alapok eddigi gyakorlatának megfelelôen többnyire számla alapján, utólag történik, a támogatásokhoz viszonylag magas önrészt is fel kell mutatni. A II. tengely kifizetései a garancia alap kifizetéseihez hasonlóak, terület, vagy állatlétszám alapúak, önrész nélkül, 5–15 éven keresztül azonos összegû éves kifizetést jelentenek, amelyet a kedvezményezettek (jellemzôen gazdálkodók) kompenzációként kapnak azért, mert az általánosan elvártnál szigorúbb környezeti elôírásokat tartanak be (agrárkörnyezet, Natura), erdôt telepítenek (ezáltal jövedelmük esik ki), vagy rossz természeti körülmények között gazdálkodnak (kedvezôtlen adottságú területek). A IV. tengelyben a kifizetések szintén utólagos elszámolással történnek, itt azonban a lebonyolítás jóval bonyolultabb, mert elsô körben helyi közösségek pályáznak helyi vidékfejlesztési tervvel, majd a terv alapján kiírt pályázatok helyben elbírált és kiválasztott nyertesei lesznek a kedvezményezettek.

Nemzeti vidéki hálózat A tagállamoknak a rendelet alapján nemzeti vidéki hálózatot kell létrehozniuk, amely összefogja a vidékfejlesztéssel foglalkozó

Európai Vidékfejlesztési Hálózat

Az EMVA intézményrendszerének bemutatása Irányítás és ellenôrzés. A vidékfejlesztési programok szabályos pénzügyi lebonyolításáért az akkreditált kifizetô ügynökség, illetve az igazoló szerv felelôsek, ezek mûködését a Közös Agrárpolitika (KAP) finanszírozását szabályozó 1290/2005/EK tanácsi rendelet szabályozza. E rendelet értelmében a tagállam felelôssége, hogy: • az EMVA-ból finanszírozott intézkedések megvalósuljanak, és rendszeresek legyenek; • megakadályozza és megbüntesse a szabálytalanságokat; • behajtsa a szabálytalanság és gondatlanság miatt elveszett összegeket. Az irányítási és ellenôrzési rendszerek nem megfelelô mûködése esetén a Bizottság az idôközi kifizetéseket részben vagy egészben csökkentheti, vagy felfüggesztheti. Kifizetô ügynökség. A kifizetô ügynökségek a tagállamok azon hatóságai vagy szervei, amelyek az általuk végrehajtott kifizetésekkel összefüggésben garanciát nyújtanak arra, hogy: • még a kifizetések engedélyezése elôtt megtörténjen annak ellenôrzése, hogy a támogatások odaítélési eljárása megfelel a közösségi szabályoknak; • a teljesített kifizetések könyvelése pontosan és teljes körûen történik; • végrehajtják a jogszabályokban meghatározott ellenôrzéseket. Az EMGA és az EMVA kifizetéseinek bonyolítására a tagállam egy vagy több kifizetô ügynökséget is akkreditálhat, a kifizetô ügynökségek számát azonban a szükséges minimumra kell korlátozni. Igazoló szerv. Az igazoló szerv a tagállam által megbízott szervezet, amely az akkreditált kifizetô

5

NKFP 014.hu

6

ügynökségek számláit a valódiság, a teljesség és a pontosság szempontjából igazolja, figyelembe véve a kifizetô ügynökségnél bevezetett irányítási és ellenôrzési rendszereket. Irányító hatóság. Az irányító hatóságok mûködését az EMVA rendelet (1698/2005/EK) szabályozza. Ennek értelmében az irányító hatóság köz- vagy magánjogi szerv, vagy maga a tagállam lehet, amely felelôs a program hatékony, eredményes és szabályszerû végrehajtásáért, ezen belül különösen: • annak biztosításáért, hogy a finanszírozandó mûveletek kiválasztása a vidékfejlesztési programmal összhangban történjen; • annak biztosításáért, hogy a kedvezményezettek tájékoztatást kapjanak a kapott támogatásból eredô kötelezettségeikrôl; • annak biztosításáért, hogy a programok értékelése a monitoring és értékelési keretszabályozásnak megfeleljen; • a monitoring bizottság vezetéséért; • az EMVA-ból származó támogatások átláthatóságáért, a nyilvánosság tájékoztatásáért a nemzeti stratégiai tervrôl, a vidékfejlesztési programokról és a közösségi hozzájárulásról; • az éves idôközi jelentés elkészítéséért és a Bizottsághoz történô benyújtásáért; • annak biztosításáért, hogy a kifizetô ügynökség a kifizetések engedélyezése elôtt minden szükséges információt megkapjon. A monitoring bizottság. Minden vidékfejlesztési programra vonatkozóan monitoring bizottságot kell létrehozni a programot jóváhagyó határozatot követô legfeljebb három hónapon belül. A bizottság összetételérôl a tagállam határoz, a bizottságban részt vesznek a regionális, helyi és egyéb hatóságok, a gazdasági és szociális partnerek, a civil társadalmat képviselô szervezetek, a nem kormányzati szervek, a környezetvédelmi szervek, a nemek közötti egyenlôség elômozdításáért felelôs szervek. A (brüsszeli) Bizottság képviselôi saját kezdeményezésükre tanácsadói minôségben részt vehetnek a monitoring bizottság munkájában. A monitoring bizottság legfeljebb négy hónappal a vidékfejlesztési program jóváhagyására vonatkozó döntés után felülvizsgálhatja a programban szereplô kiválasztott intézkedéseket. Ezt követôen fô tevékenysége, hogy

• idôközönként felülvizsgálja a program konkrét céljainak elérése irányában történt elôrehaladást, • megvizsgálja a végrehajtás eredményeit, • jóváhagyja az éves idôközi jelentéseket, mielôtt azokat a (brüsszeli) Bizottság részére elküldenék, • javaslatot tesz az irányító hatóság számára a program kiigazítására vagy felülvizsgálatára vonatkozóan. Az irányító hatóság és a monitoring bizottság a vidékfejlesztési programok monitoringját pénzügyi-, teljesítmény-, eredmény-, és hatásmutatókkal végzi. A mutatókra (indikátorokra) vonatkozóan a Bizottság keretszabályozást dolgoz ki, amelyet a tagországok elfogadnak. Ez az úgynevezett Közös Monitoring és Ellenôrzési Keret (KMEK, angolul CMEF).

A programozás magyarországi állása A magyar vidékfejlesztési stratégia Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv fejlesztési prioritásai (fejlesztési irányai) a Bizottság által meghatározott tengelyek alapján az alábbiak: • A mezôgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és erdészeti szektor versenyképességének javítása, a strukturális feszültségek enyhítése, a termelési szerkezetváltás elôsegítése; • A versenyképes agrárgazdaság humán feltételeinek megteremtése, különös tekintettel az innovációs készség és a piacorientált szemlélet elterjedésére; • A fenntartható termelés és földhasználat garanciáinak erôsítése; • A vidéki foglalkoztatási feszültségek csökkentése, a vidéki jövedelemszerzési lehetôségek bôvítése, illetve a vidéki életminôség javítása, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása a vidéki települések lakosainak;

• Helyi közösségek fejlesztése Az I. tengely súlya (1+2. prioritás) a stratégia legutóbbi változata szerint 47% a II. tengelyé (3. prioritás) 33% a III. tengelyé (4. prioritás) 10,5% a IV. tengelyé (5. prioritás) 5,5% technikai segítségnyújtás 4% I. tengely általános célja a fenntartható és versenyképes agrár- és élelmiszergazdaság megteremtése, az ismeretszerzés támogatása és az emberi erôforrás szakképzettségének és korstruktúrájának javítása. A termelési szerkezetváltás ösztönzése során alapvetô cél az állattenyésztés részarányának növelése – melynek eredményeként az állattenyésztés részaránya a növénytermesztéshez viszonyítva 5–10 százalékponttal emelkedik – a gabonatermelés szerkezetének és hasznosításának hozzáigazítása a piaci kereslethez, a mezô- és erdôgazdálkodás szerepének növelése az energiahordozók elôállításában (alternatív energiatermelés). Ez utóbbi eredményeként 2,0–2,5 millió tonna gabona kerülhet e célra felhasználásra. Az energetikai célra felhasználásra tervezett fásszárú biomassza meghatározó részét a meglévô erdôkben folytatott fenntartható erdôgazdálkodás során képzôdött, eddig fel nem használt faanyag képezi majd. A fejlesztési támogatások szempontjából elônyt élveznek: • az állattenyésztési ágazatok (összekapcsolva az EU elôírásoknak való megfeleléssel), • a mezô- és erdôgazdasági infrastruktúra fejlesztése, • a technológiai színvonal megújításának folytatása, innovatív háttér erôsítése, • az alternatív energiatermeléshez kapcsolódó növénytermesztés és az ahhoz kapcsolódó feldolgozó-kapacitás (elsôsorban olajnövények), energiaültetvények létesítése, mezôgazdasági melléktermékek felhasználása energiatermelésre (biogáz elôállítás), hôenergia elôállítás erdészeti fahulladékkal,

NKFP 014.hu • a kertészeti termékek (zöldség- gyümölcsfélék, szôlô) az ültetvényrekonstrukció, a logisztikai rendszerek és a promóció fejlesztésével, mezôgazdasági termékek elsôdleges feldolgozásával, • a termelôi közösségek tulajdonában lévô élelmiszer-feldolgozó kapacitások fejlesztése. II. tengely átfogó célja a környezetbarát gazdálkodás elterjesztése a mezô- és erdôgazdálkodásban. Specifikus céljai a következôk: • Mezôgazdasági földterületek fenntartható hasznosítása, környezetkímélô gazdálkodási módszerek elterjesztése; • Kedvezôtlen adottságú területeken a mezôgazdasági tevékenység fenntartása; • Erdészeti földterületek fenntartható használata, valamint az erdôsültség növelése; • Állatjóléti kifizetések biztosítása. III. tengely célja a vidéki térségekben a foglalkoztatási feszültségek csökkentése, a jövedelemszerzés lehetôségeinek bôvítése. Ezen belül specifikus célok: • A vidéki foglalkoztatási feszültségek csökkentése, a jövedelemszerzési lehetôségek bôvítése; • A vidéki életminôség javítása a kulturális és természeti értékek fenntartható, komplex hasznosítása révén; • A vidéki lakosság számára nyújtott szolgáltatások fejlesztése. A vidéki foglalkoztatási feszültségek csökkentése, a jövedelemszerzési lehetôségek bôvítése csak a vidéki gazdasági potenciál megerôsítésével lehetséges, mely hozzájárul a foglalkoztatás javításához azáltal, hogy mezôgazdaságon kívüli munkahelyeket teremt a vidéki térségekben. A cél elérésének eszközei között kiemelt fontosságú a mezôgazdasági termeléssel foglalkozó háztartások egyéb, nem mezôgazdasági jellegû tevékenységeinek ösztönzése, a vidéki mikro-vállalkozások ösztönzése, továbbá a falusi- és agro-turizmus és a hagyományos kézmûipar fejlesztése.

A stratégia több módon szolgálja a területi fejlettségbeli különbségek csökkentését, illetve a területi jellegzetességek, fejlesztési igények differenciált kezelését: • A III. és IV. intézkedéscsoport intézkedései esetén támogatásra csak a lehatárolt vidékies térségek települései jogosultak. • A III. és IV. intézkedéscsoport intézkedései esetén a támogatás feltételeiben és a kiválasztási mechanizmusokban elônyben részesíti a 7/2003. (I.14.) Korm. rendelet alapján hátrányos helyzetû település kategóriába sorolt településeken megvalósítandó fejlesztéseket. • A strukturális alapok egyéb intézkedéseivel összhangban kiemelten kezeli a 64/2004. (IV.15.) Korm. rendeletben meghatározott társadalmi-gazdasági szempontból fokozottan elmaradott kistérségekben az integrált fejlesztési stratégiák készítését és megvalósítását megalapozó kapacitás- és készségfejlesztést. • A III. és IV. intézkedéscsoport esetén az egyes jogcímek kiválasztási szempontrendszerében szerepelteti az egyes régiók fejlesztési programjának megvalósításában alkalmazott kulcs kiválasztási szempontokat. • Az integrált térségfejlesztési stratégiáknak, illetve a LEADER programoknak tartalmazniuk kell a helyi igényekhez és potenciálokhoz, valamint a térségben zajló, más alapból finanszírozott fejlesztési forrásokhoz való illeszkedést. IV. tengely. A LEADER specifikus céljai a versenyképes újszerû eljárásokra, a gazdasági potenciál megerôsítésére, a kulturális és természeti értékek megôrzésére, valamint a helyi együttmûködés kialakítására épülnek. A IV. intézkedéscsoportból támogathatóak mind az I., mind a II., mind a III. intézkedéscsoportok céljai. Az intézkedéscsoport keretén belül a helyi vidékfejlesztési stratégiák megvalósításának, a térségek közötti együttmûködéseknek és a helyi

akciócsoportok készségfejlesztésének és mûködtetésének támogatására kerül sor. A LEADER program keretében egy speciális, a hátrányos helyzetû csoportok, különösen a vidéki roma lakosság társadalmi integrációját célzó program is megvalósításra kerül. A magyar vidékfejlesztési program Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) megalkotása folyamatban van. 2006 júliusa óta a tárca tengelyfelelôsök vezetésével dolgozza ki azokat az ún. sablonokat, amelyek a bevezetésre kerülô intézkedések leírását tartalmazzák a lehetô legnagyobb részletességgel. A sablonok alapján egyrészt az MVH kezdheti meg az IIER programozását, másrészt alapját képezik mind az intézkedések kiírásáról szóló jogszabálynak, mind a Brüsszelben beadandó programnak. A sablonok tartalmáról részletes megbeszélések – ún. vitakörök – folynak külsô szakértôkkel és szervezetekkel. Az ÚMVP intézkedései I. tengely • Szakképzés, tájékoztatási tevékenységek, innováció (ezen belül: innovatív technológiák megismertetése bemutató-üzemi tájékoztató programokkal, a kölcsönös megfeleltetés követelményeire és a megújuló energiaforrások témakörére vonatkozó képzések, az ÚMVP I., II. ill. III. tengelyének intézkedéseihez kapcsolódó képzések, bemutatók, tájékoztató programok, az SPS és a kölcsönös megfeleltetés követelményeire, a támogatási kérelmek és pályázatok készítésére vonatkozó tájékoztatás) • A fiatal mezôgazdasági termelôk elindítása • A mezôgazdasági termelôk gazdaságátadási támogatása (korai nyugdíj) • Szaktanácsadói szolgáltatások igénybevétele • Üzemvezetési, helyettesítési és gazdálkodási szaktanácsadási szolgáltatások, valamint erdészeti szaktanácsadási szolgáltatások létrehozása (ezen belül: mezôgazdasági termelôk és erdôgazdálkodók részére szaktanácsadási szolgáltatás létrehozása, üzemvezetési és helyettesítési szolgáltatás létrehozása mezôgazdasági termelôk részére) • A mezôgazdasági üzemek korszerûsítése (ezen belül: növénytermesztést és kertészetet szolgáló beruházások, állattenyésztést szolgáló beruházások, GAZDANET Program, gyümölcsös ültetvények telepítése) • Az erdôk gazdasági értékének növelése (erdészeti beruházások) • A mezôgazdasági és erdészeti termékek értéknövelése (ezen belül: mezôgazdasági termékek feldolgozása, erdészeti termékek feldolgozása, mezôgazdasági termékek feldolgo-

7

NKFP 014.hu között mindenképpen új a biogáz-, bioüzemanyag-, biomassza-termelés elôtérbe kerülése, illetve az állattenyésztés és a kertészeti termelés preferálása. Megfontolások a beruházási támogatásokkal kapcsolatban

zása félkész termék elôállításával bioetanol ill. biodízel elôállítás céljára) • Új termékek, eljárások és technológiák fejlesztésére irányuló együttmûködés a mezôgazdasági- és élelmiszer-ágazatban, valamint az erdészeti ágazatban • A mezôgazdaság és erdészet fejlesztésével és korszerûsítésével összefüggô infrastruktúra javítása és fejlesztése • A közösségi elôírásokon alapuló elôírások betartása • Az élelmiszer-minôségi rendszerekben részt vevô mezôgazdasági termelôk támogatása • Termelôi csoportok támogatása az élelmiszerminôségi rendszerek keretébe tartozó termékekre vonatkozó tájékoztatási és promóciós tevékenységek terén • A szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok támogatása • Termelôi csoportok létrehozásának támogatása Az ÚMVP az I. tengely intézkedéseinél az AVOP, illetve részben az NVT tapasztalatait, gyakorlatát viszi tovább. A tengely programon belüli súlya (47%) igen jelentôsnek mondható, a „Mezôgazdasági üzemek korszerûsítése” 65%os súlyt képvisel a tengelyen belül. A program alkotói tehát továbbra is úgy látják, hogy a vidék legjelentôsebb problémája a versenyképesség, a modernizáció és a szerkezetátalakítás elmaradása a kívánt szinttôl, ez ellen pedig a beruházások szintjének emelésével lehet tenni. Ezzel együtt új elemek is megjelennek, összhangban a Tanács vidékfejlesztésre vonatkozó stratégiai iránymutatásaival1: nagyobb szerepet kap a képzés, a tanácsadás, az innováció, az információs technológiák alkalmazása. A fejlesztési irányok 1

8

2

A beruházási támogatások (gépek, állattenyésztés és növénytermesztés épületei) sok tagországban, de Magyarországon különösen az agrártámogatások hagyományos fajtái. Ráadásul egyfajta sikertörténetet jelentenek, hiszen a csatlakozás elôtt a nemzeti támogatások esetében, majd a csatlakozás után a vidékfejlesztési programokban a beruházási támogatások bár igen nagy súlyt képviseltek, mindig maradéktalanul felhasználásra kerültek, általában már jóval a programok befejezése elôtt. A támogatások egyik fontos célját tehát, miszerint a támogatásoknak gyorsan, hatékonyan és ellenôrizhetôen kell a kedvezményezettekhez eljutnia, maradéktalanul teljesítették. Nem, vagy csak nagyon áttételesen vizsgálták azonban, hogy mindez a vidékfejlesztés valódi céljaihoz (foglalkoztatás növelése, helybenmaradás ösztönzése, fenntartható fejlôdés) valójában mennyivel járult hozzá. A beruházási támogatásokkal kapcsolatos általános probléma, hogy nem lehet megállapítani, a támogatások valóban azokhoz jutnak-e el, akik a leginkább rá vannak szorulva. Ennek két oka is van. Egyrészt a beruházási támogatások Magyarországon nem tesznek különbséget a jogosult térségekben – tehát nem jelölik ki, hogy az ország mely térségei a legelmaradottabbak –, másrészt nem tesznek különbséget a kedvezményezettek között sem. Ezáltal a támogatások nagy része azokhoz jut, akiknek az önrész finanszírozása nem jelent gondot. Valószínûsíthetô ezáltal, hogy a kedvezményezettek a beruházást akkor is meg-

valósították volna, ha nem kapnak támogatást (holtteher)2. A Közösség pénzügyi érdekeinek védelme természetesen megköveteli, hogy a kiosztott támogatás akkor is visszakövetelhetô legyen, ha a beruházás nem valósul meg. Így a mezôgazdasági beruházások nem támogathatóak 100%-ban – hiszen ekkor nyilvánvalóan sokszor olyanokhoz is jutna támogatás, akik a beruházást végül mégsem tudják finanszírozni, vagy a beruházás nem éri el célját, nem is beszélve a lehetséges nagyarányú csalásokról. Ám ezáltal a vidékfejlesztés céljait sem lehet maradéktalanul megvalósítani: a támogatás azokhoz jut, akik eleve nagyobb jövedelemmel rendelkeznek. A vidékfejlesztés egy következô ellentmondása a versenyképesség és a foglalkoztatás kérdéséhez kapcsolódik. A vidékfejlesztés eszközrendszerének egyik alapvetô célja a foglalkoztatás növelése. A modernizáció azonban sokszor hatékonyság-növelést jelent (hacsak nem zöldmezôs beruházásokról van szó), aminek következtében munkahelyek vesznek el. A modernizáció következtében felszabaduló munkaerôt elvileg a harmadik tengely intézkedéseinek kellene „felszívnia”, de a helyi mikro- és kisvállalkozások támogatása, a kézmûves szakmák népszerûsítése általában nem tud annyi munkahelyet teremteni, amennyi a mezôgazdaságban megszûnik. A modernizáció a környezettudatos gazdálkodás ellen is hat: amennyiben ösztönözzük az újabb és újabb gépek vásárlását, az intenzív gazdálkodás felé orientáljuk a gazdálkodókat. Ellentmondást okoz a Közös Agrárpolitika (KAP) elsô és második pillérében adott támogatások halmozódása is. Semmi nem tiltja ugyanis, hogy azok, akik az elsô pilléres, illetve azon belül a közvetlen, földalapú – elsôsorban gabonatermelési – támogatásokat kap-

A Tanács határozata (2006. február 20.) a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról (2007–13 közötti programozási idôszak) (2006/144/EK) Az Európai Számvevôszék 2006/7. sz. Különjelentése: A vidékfejlesztési beruházások hatékonyan kezelik-e a vidéki térségek problémáit? A Bizottság válaszaival együtt (az EK-Szerzôdés 248. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján) (2006/C 282/01)

NKFP 014.hu ják, ne pályázzanak vidékfejlesztési támogatásokra is. Sôt: a közvetlen támogatások éppen megteremtik annak lehetôségét, hogy az elsô pillérben kapott támogatást a beruházások (pl. kombájn vagy gabonatároló) önrészeként használják fel, ezáltal a cél, miszerint az elsô pillér túlzott intenzifikálásra ösztönzô támogatásait a második pillér ez ellen ható támogatásainak kellene ellensúlyozni – csak igen ritkán valósul meg. Nagyon fontos vizsgálni – és ezt a lehetôségekhez képest a stratégiában vissza is adni –, hogy az egyes kedvezményezettek versenyképességének növelése hozzájárul-e az ország általános versenyképességének növeléséhez: amennyiben ugyanis a versenyképes termékelôállítás olyan termék elôállítását jelenti, amelyet azután a piacon nem lehet elhelyezni, akkor a versenyképesség általános színvonala nyilvánvalóan nem nô. A piacon való elhelyezésnek gátja lehet a meglévô piacok igényeihez képest túl nagy mennyiségû áru elôállítása, illetve a nem versenyképes áron való elôállítás, ez utóbbi különösen annak fényében, hogy a vidékfejlesztési beruházási támogatások a mûködést nem támogatják. Nem véletlen, hogy a közösségi stratégiai iránymutatások is a versenyképesség egyik meglapozójának tekintik az új felvevôpiacok keresését. Megfontolások a gazdaságátadási támogatással (korai nyugdíj), és a fiatal gazdák induló támogatásával kapcsolatban A jelenleg az I. tengelybe tartozó korai nyugdíj (a magyar programban gazdaságátadási támogatás), valamint a fiatal gazdálkodók induló támogatása intézkedések legfôbb kimondott célja a birtokszerkezet átalakításának, racionalizálásának támogatása. A közösségi stratégiai iránymutatások a fiatal gazdálkodók szakmába történô belépését a dinamikus vállalkozói szellem elômozdítása, illetve a nemzedékváltás elôsegítése érdekében tart-

ják fontosnak, a birtokszerkezet átalakításával kapcsolatban nem merül fel az intézkedés. A II. tengelybe tartoznak: • A hegyvidéki területeken kívüli hátrányos helyzetû területek mezôgazdasági termelôinek nyújtott kifizetések • Natura 2000 kifizetések és a 2000/60/EK irányelvhez kapcsolódó kifizetések • Agrár-környezetvédelmi kifizetések • Állatjóléti kifizetések • Nem termelô beruházásoknak nyújtott támogatás (a nem termelô beruházások olyan befektetéseket jelentenek, melyek a gazdaságok értékét, jövedelemtermelô képességét jelentôsen nem befolyásolják, de természeti értékét növelik) • A mezôgazdasági földterület elsô erdôsítése (az intézkedés keretében támogatás adható a rövid vágásfordulójú fás szárú energiaültetvények telepítéséhez is) • Agrár-erdészeti rendszerek elsô létrehozása mezôgazdasági földterületeken3 (legeltetési célú agrár-erdészeti rendszer, növénytermesztési célú agrár-erdészeti rendszer, erdei gyümölcs termelésére létrehozott agrár-erdészeti rendszer) • Nem mezôgazdasági földterület elsô erdôsítése • Erdészeti Natura 2000 kifizetések • Erdô-környezetvédelmi kifizetések • Az erdészeti potenciál helyreállítása és megelôzô intézkedések bevezetése (természeti katasztrófák és a tûz károsítása után a kárfelszámolásra, helyreállításra, és újraerdôsítésre adható támogatás, megelôzés) • Nem termelô beruházások támogatása az erdészetben (az 3

az agrár-erdészeti rendszerek olyan extenzív földhasználati rendszerek, amelyekben ugyanazon a földterületen fákat nevelnek és mezôgazdasági tevékenységet is folytatnak, kialakítva a mezôgazdasági és erdôterületek mozaikjait

intézkedés célja a megfelelô szintû elegyesség, több szintes állományszerkezet kialakítása az erdôkben, az erdôk természetességének, biodiverzitásának, egészségi állapotának javítása, a leromlott szerkezetû, vagy idegenhonos fafajokból álló erdôtársulások ôshonos erdôtársulásokká történô átalakításának ösztönzése, támogatása, erdei közjóléti létesítmények létrehozása, felújítása). A 2004–2006-os NVT-hez képest a fôbb intézkedések megmaradnak, új elem a Natura 2000-ben érintett területeken a kompenzáció fizetése, illetve az erdészeti intézkedések kibôvülése. Mindkettô megfelel a stratégiai iránymutatásoknak, illetve az alaprendelet által megteremtett új lehetôségeknek. A 2007–13 közötti vidékfejlesztési programok „második tengelyes” intézkedéseinek körérôl általánosságban megállapítható, hogy az I. tengelynél sokkal célzottabban szolgálják a vidékfejlesztés általános céljait, ezen belül is leginkább a fenntartható fejlôdést, a környezettudatos gazdálkodást, a környezet minôségének javítását, illetve a rossz környezeti körülmények között gazdálkodók kompenzációját, és ezáltal a gazdálkodók helyben tartását. Az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokhoz kapcsolódó követelmények ellenôrzésérôl az Európai Számvevôszék állapította meg (2005/3. sz. jelentés), hogy rendkívül nagy költség-igényûek, de a mégoly gondosan elvégzett ellenôrzések ellenére sem mindig igazolható, hogy az intézkedések a környezetre pozitív hatással voltak. Mindazonáltal a gazdák környezettudatosságának erôsítésében mindenképpen szerepük volt. Itt is elmondható a támogatás-halmozódás veszélye a versenyképességi tengellyel, sôt a KAP I. pillérével. Amennyiben ugyanis lehetôség van szántóterületen is vállalni valamely agrárkörnyezeti program követelményeit, akkor a kompenzáción felül a területalapú támogatáshoz is hozzájutnak a gazdálkodók. Miután a szántóföldi termelôk (gabona- és olajosmag-termelôk) a közvetlen támogatásoknak is haszonélvezôi, a támogatás-halmozódás túlkompenzációt okozhat. A kedvezôtlen adottságú területekkel kapcsolatban egyedi probléma, hogy európai szinten nem sikerült meghatározni, hogy egy terület mitôl kedvezôtlen adottságú. Igen sokszor elôfordulnak olyan anomáliák, hogy egy terület pl. a rossz talajadottságok miatt kedvezôtlen adottságúnak minôsül, de mivel ott az általános életszínvonal viszonylag magas, a gazdálkodók sem tekinthetôk kedvezôtlen helyzetben lévônek. De fordítva is igaz: elmaradott, szegény térségekben, ha mégoly jók is a talajok, nyilvánvalóan jogos lenne kompenzációt fizetni. Ezt azonban nem lehet megtenni, mert a gazdasági elmaradottságot az uniós jogszabályok nem veszik figyelembe.

9

NKFP 014.hu het rábízni a vidéki térségek összes gondját, amelyek ellátása legtöbb esetben az állam feladata. Hatékony vidékfejlesztés tehát csak úgy képzelhetô el, ha a vidékfejlesztés, a strukturális alapok és az állami alapfeladatok kiegészítik egymást. IV. tengely – a LEADER, melyen belül két alintézkedést különböztetünk meg:

10

A III. tengelyhez tartoznak: • Nem mezôgazdasági tevékenységgé történô diverzifikálás. • Mikro-vállalkozások létrehozásának és fejlesztésének támogatása. • A turisztikai tevékenységek ösztönzése. • A vidéki gazdaság és lakosság számára nyújtott alapszolgáltatások. • A vidéki örökség megôrzése és korszerûsítése. • Készségek elsajátítása, ösztönzés és a helyi fejlesztési stratégiák kidolgozása és végrehajtása. A III. tengely az AVOP 3. prioritás intézkedéseit viszi tovább. A legfôbb új elem a helyi vidékfejlesztési stratégiák kidolgozásának lehetôsége, amely megteremti a lehetôséget, hogy azok a kistérségek is önálló stratégia alapján mûködjenek, amelyek LEADER akciócsoportként való mûködésre nincsenek felkészülve, vagy a lehetôséget nem kapják meg. Az alaprendelet okozta változás, hogy mezôgazdaságon belüli diverzifikációra nincs lehetôség, támogatás tehát csak akkor jár, ha a mezôgazdaságból élô pályázó nem mezôgazdasági tevékenységre vált. A III. tengely a „valódi”, vagy mások szerint a „kiterjesztett értelmû” vidékfejlesztési intézkedéseké. Ezek azok az intézkedések, amelyek a leginkább javíthatnák – ideális esetben – a vidéken élôk, és ezen nemcsak a mezôgazdaságból élôket értjük, életkörülményeit. Munkahelyeket teremtenek, élhetôbb közösségi tereket (fôtér, közösségi ház stb.) hoznak létre, szolgáltatások indítását támogatják. Eszközei azonban korlátozottak: csak a mikro- és kisvállalkozásokra koncentrálnak, tömeges munkahely-teremtésre nem képesek, ráadásul – mivel a mezôgazdaságtól sok esetben már elszakadó tevékenységet támogatnak – újra és újra felvetik a kérdést, hogy mennyiben tekinthetôk az agrárpolitika részének. A vidékfejlesztés kiterjesztô értelmezését már az alapjogszabály (1698/2005/EK) sem teszi lehetôvé: általánosságban nem lehet támogatni a vidéken élôk mindennapi életét és közérzetét alapvetôen befolyásoló szolgáltatásokat: orvosi rendelô, óvoda, helyközi közlekedés. Így az EU-s értelemben vett vidékfejlesztés felvállalt céljait, mint pl. a vidéken élôk helyben tartása, csak igen korlátozottan tudja teljesíteni. Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy egy alapvetôen agrárprogramra nem le-

• IV.1. A helyi stratégiák végrehajtása – A helyi fejlesztési stratégiák végrehajtására irányul, mindhárom tengely (I., II., III.) egy vagy több célkitûzésének megvalósítása érdekében. • IV.2. Együttmûködés – Együttmûködési projektek végrehajtását támogatja, melyek lehetnek „területiek”, azaz tagállamon belüliek, és határon átnyúlóak, több tagállam területei között, valamint harmadik államok területeivel összekapcsolódóak (transznacionálisak). Együttmûködés esetében csak a Közösség területére vonatkozó kiadások jogosultak támogatásra. A LEADER program a III. tengely intézkedéseitôl nem választható el, azokat kiegészíti, sok esetben azokra ráépül, azonos célokat valósít meg. Rendkívül hasznos abból a szempontból, hogy az egy közösségben élôket közös gondolkodásra és cselekvésre készteti. Adminisztratív lebonyolítása azonban rendkívüli erôforrásokat köt le, így valószínûsíthetô, hogy a kijuttatott támogatások összege és az adminisztrációra (helyi akciócsoportok felkészítése, az akciótervek elkészítése, a helyi pályáztatás lebonyolítása, a projektek kiválasztása, a pénzügyi lebonyolítás, mindezek ellenôrzése és felügyelete) költött összegek aránya rendkívül kedvezôtlen: az egységnyi támogatásra jutó adminisztratív költség itt a legmagasabb. Annak érdekében, hogy a kifizetések az Unió által elôírtaknak megfelelôen történjenek, nem lehet a helyi akciócsoportokra a kifizetéseket rábízni, ezáltal viszont a rendszer menthetetlenül bürokratizálódik: többkörös pályáztatás, a kifizetések többszintû engedélyezése történik.

Minden folyamatot a kifizetô ügynökségnek kell kézben tartania. A valóban kreatív ötletek megvalósítását azonban a bürokratikus eljárásrend nyilvánvalóan hátráltatja.

A lebonyolítás kérdései Az EMVA és az EMGA közös kifizetô ügynöksége a Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) lesz, amely a kifizetô ügynökségi tevékenységen túl a támogatási kérelmek elbírálását is végezni fogja. A felkészülés során folyik az IIER kiterjesztése az I., III., és IV. tengelyek intézkedéseire. Az MVH javaslata alapján született a tárca azon döntése, miszerint a vidékfejlesztési program intézkedéseire nem írnak ki pályázatokat, hanem jogszabály fogja tartalmazni a támogatási kérelmek beadásának feltételeit. A kérelmeket elbírálják, majd a támogatásban részesülôket errôl határozatban értesítik. Szerzôdéskötésre nem kerül sor, a határozat egyoldalú kötelezettségvállalást jelent az MVH részérôl a kifizetésre, ezáltal a támogatások kijuttatásának módja egyszerûsödik. Szintén jelentôs egyszerûsítést jelent, hogy a kérelmeket a lehetô legnagyobb mértékig objektív kritériumok alapján, jelentôs mértékben számítógép segítségével fogják értékelni. Nem lesznek bíráló bizottságok, a számítógép által adott pontszámok alapján a támogatások „automatikusan” kerülnek lekötésre, szinte úgy, ahogyan a direkt támogatásokat hektárszám alapján kifizetik. A beruházásokat igyekeznek típusok szerint kategorizálni, a kérelmeket lehetôség szerint típusberuházásokra lehetne beadni. A bírálat „szubjektív”, ám a szakértelmen túlmutató – a felhalmozott tapasztalatokból, háttértudásból adódó elemei szintén kiiktatódnak, így könnyen kialakulhat olyan helyzet, hogy egy beruházás minden szempontból megfelel a szempontoknak, magas pontszámot is kap és támogatásban részesül, csak éppen nem megvalósítható, vagy fölösleges kapacitásokat teremt. Maácz Miklós

NKFP 014.hu Az agrártermelés is gazdasági tevékenység, következésképpen nyereségérdekelt. A befektetett munka, pénzeszköz megtérülése, sôt jövedelemtermelése alapfeltétele a fenntartható gazdálkodásnak. Fontos tehát megvizsgálni, hogy a mezôgazdasági vállalkozó saját tôkéjének felhasználásával milyen nyereségre számíthat aki saját tôkéjét fekteti mezôgazdasági tevékenységbe. Fontos annak tisztánlátása is, hogy milyen a viszony a saját befektetés eszközlésével és bankkölcsön felhasználásával történô gazdálkodás között.

Egyéni vállalkozói tôkejövedelmezôség

a mezôgazdaságban A magyar mezôgazdaság versenyképességének, piacorientált mûködésének fontos feltétele az ágazat megfelelô tôkeellátása. A finanszírozást meghatározó tényezôk helyzete és hatásai az agrárágazatban sajátos vonásokat hordoznak. A saját tôke a vállalat tôkéjének azon része, melyet visszafizetési kötelezettség nem terhel. Származhat külsô és belsô forrásokból. Az elsôdleges saját forrás a jegyzett tôke, amit az évente visszatartott pozitív eredmény növel. Minél nagyobb a vállalat saját tôkéjének részaránya, annál nagyobb a pénzügyi önállósága. A jelentôs arányú saját tôke krízisállóbbá teszi a vállalatot. Miután a veszteség a saját vagyont csökkenti, ha a saját tôke magas, a vállalat jobban el tud viselni átmeneti veszteségeket is. A mezôgazdasági vállalkozások általában alacsony tôkével jönnek létre, amit késôbb sem tudnak nagymértékben növelni. A saját tôke alacsony színvonala különösen nagy veszélyt jelent egy vállalkozás számára. A felújításokat, a termelékenység-növelését és a piacok

bôvítését célzó beruházások nagy részét idegen tôkével, illetve részben állami támogatásokkal finanszírozzák. Vizsgálataink, az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) által gyûjtött 2002–2004. évi tesztüzemi adatokra épülnek. A használt mintában szereplô gazdaságok adatai az elemzések elvégzése elôtt súlyozásra kerültek. A jelzett idôszakban a tesztüzemi rendszerben résztvevô vállalkozások száma enyhe emelkedést mutat, vagyis évi 2–3%-os növekedés figyelhetô meg (1. táblázat). Az 1ha mezôgazdasági területre jutó saját tôke alakulásánál is 1. táblázat

A magyar tesztüzemi rendszerben résztvevô vállalkozások száma Évek

Egyéni vállalkozások száma (db)

2002

1401

2003

1429

2004

1483

Forrás: Saját összeállítás

növekedés történt 2002–2004 közötti idôszakban (1. ábra). Ez a növekedés azonban eltérô mértékben jelentkezett a mezôgazdasági terület méretkategória szerint kialakított csoportokban. A legnagyobb növekedés 2002-2003 között a 15-40 ha közötti méretkategóriában történt – mintegy 45%, míg ugyanezen idôszakban az összes egyéni vállalkozás 1 hara jutó saját tôkéje 25%-kal növekedett, ami 107,19 eFt/ha-os emelkedést jelentett. Az adatok azt mutatják, hogy a méret igen fontos jövedelemszerzési feltétel, vagy a másik oldalról megközelítve korlát. Ennek megfelelôen, amennyiben nem rendelkezik a gazdaság a technológiájának optimalizálásához szükséges területnagysággal, jóval kisebb mértékû jövedelmet realizálhat, mint azt ellenkezô esetben tehetné. A megfigyelt esetben ez a különbség közel 50%-os, ami egymagában képes eldönteni a jövedelmezôség kérdését. Változott a helyzet a következô évben. Ekkor már a 40–100 ha közötti méretkategóriában lehetett elérni a legnagyobb növekedést. Maga a méretnövekedés a 2004. évi adatokat a 2002. évi adataihoz hasonlítva 62%-os volt. Az összes gazdaság tekintetében pedig 2002 és 2004 között 34%-kal (145,04 eFt/ha) emelkedett az 1 ha-ra jutó saját tôke aránya. A legkisebb változás a legkisebb, vagyis a 15 ha alatti méretû, és a legnagyobb azaz a 100 ha feletti méret-kategóriákban történt, és 32-, illetve 34%-os volt. Ezzel együtt az is megfigyelhetô, hogy minél kisebb volt a terület, annál magasabb volt az 1 ha-ra esô saját tôke. Az 1-ha jutó saját tôke alakulása igen változatos képet mutat 2002-ben az egyes régiókban (2. ábra). Az 1 ha-ra jutó saját tôke tekintetében az elsô helyen 2002-ban a nyugat-dunántúli régió állt 578,65 eFt/ha-os értékkel és a hetedik helyet a közép-dunántúli régió foglalta el. Az elsô és az utolsó helyen található régiók között 254 eFt/ha volt a különbség 2002-ben. A 2003-as és a 2004-es évben is megvizsgáltuk az elsô és az utolsó helyen álló régiók közötti különbséget és azt kaptuk eredményül, hogy 2003-ban 234 eFt/ha, 2004-ben 345 eFt/ha volt az eltérés. A rangsorban változás következett be a vizsgált idôszakban, ami azt jelentette, hogy 2004-ben is 2002-höz hasonlóan az elsô helyen a Nyugat-Dunántúl állt 811,94 eFt/ha-os saját tôkével, a középmagyarországi régió a második helyre szorult viszsza és az utolsó helyeken az észak-magyarországi, valamint a dél-dunántúli régiók egyéni gazdaságai találhatók. A közép-magyarországi régió egyéni gazdaságainál figyelhetô meg a legnagyobb arányú növekedés (90,2%) az 1 ha-ra jutó saját tôkében, majd 68,5%-os emelkedéssel a közép-dunántúli régió 40,3%-os növekedéssel a nyugat-dunántúli régió következik 2002 és 2004 között. A hetedik utolsó helyet a rangsorban a Dél-Dunántúl foglalja el, ahol mindössze 7,7% volt a vizsgált idôszakban az 1 ha-ra jutó saját tôke növekedése.

11

NKFP 014.hu 900

1400

800

1200

800

2002 2003

600

2004

400

1 ha-ra jutó saját tôke (EFt/ha)

1ha-ra jutó saját tôke (EFt/ha)

700

1000

Közép-Magyarország 600

Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl

500

Dél-Dunántúl Észak-Magyarország

400

Észak-Alföld 300

Dél-Alföld Összesen

200

200 100

0

0

<1 5

15 –<4 0

40–<100

>=100

összes

2002

2003

Üzemméret kategóriák (EFt/ha)

2004

Évek

1. ábra. Az 1ha-ra jutó saját tôke az egyéni vállalkozásoknál mezôgazdasági terület szerinti bontásban Forrás: Saját összeállítás

2. ábra. 1 ha-ra jutó saját tôke az egyes régiókban az egyéni vállalkozások esetében Forrás: Saját összeállítás 2. táblázat

Az egyéni vállalkozások 1 ha-ra jutó saját tôkéjének, valamint a saját tôke jövedelmezôségének alakulása tevékenységi irányok szerint A gazdaságok tevákenysági iránya Szakosodott szántóföldi növénytermeszt Szakosodott kertészeti Szakosodott ültetvényes Tömegtakarmány-fogyasztó állatok tartására szakosodott Abrakfogysztó állatok tartására szakosodott Vegyes növénytermesztô Vegyes állattenyésztô Vegyes növénytermesztô-állattenyésztô Vegyes összesen

Saját tôke (EF t/ha)

A saját tôke jövedelmezôsége (%)

2002 2003 2004 297,651 403,256 414,467 2702,953 1350,023 3087,124 1239,981 1474,734 1897,751

2002 6,704 7,033 1,212

2003 3,608 -3,485 2,984

2004 8,218 0,342 1,230

384,339 400,527 423,948 2169,929 2465,780 2325,601 392,549 536,019 541,157 534,603 515,411 476,663 398,558 525,624 509,370 421,119 529,394 514,520

7,166 6,503 0,720 5,567 5,272 3,616

1,186 2,003 0,761 -1,102 -3,186 -1,195

7,782 5,435 1,510 3,359 5,608 3,660

Forrás: Saját számítás 12 2002

10

2003 2004

%

8

6 4 2 0 <1 5

1 5 –<4 0

40–<100

>-100

Ö sszesen

Üzemméret (EFt/ha)

3. ábra. A saját tôke jövedelmezôsége az egyéni vállalkozásoknál a használt mezôgazdasági terület nagysága szerinti bontásban Forrás: Saját szerkesztés

12

A saját tôke nagyságát és összetételét a tevékenységi irányok is befolyásolják. A 2. táblázat adataiból jól látszik, hogy nagyok a különbségek az egyes tevékenységi irányoknál. A szakosodott szántóföldi növénytermesztô vállalkozások saját tôkéjének jövedelmezôsége, mindhárom vizsgált évben az elsôk között szerepel, míg az ültetvény és a vegyes növénytermesztô vállalkozások értékei az utolsók között. Mind a tömegtakarmány-fogyasztó,

mind az abrakfogyasztó állatok tartásával foglalkozó vállalkozások saját tôkéjének jövedelmezôsége az elsôk között szerepel, azonban a saját tôke nagyságát és jövedelmezôségét összehasonlítva jól látszik, hogy az abrakfogyasztó állattartóknak jóval magasabb (több, mint ötszöröse) az 1 ha-ra jutó saját tôkéje, mint a tömegtakarmány fogyasztóké. A saját tôke jövedelmezôségét a 3. ábra szemlélteti, jól látható, hogy a 2003-as évben a legalacsonyabb átlagérték született, mivel ez az év volt a mezôgazdasági termelésben a közelmúlt legrosszabb éve. 2004-ben már egyértelmû következtetést vonhatunk le, hogy a méretkategóriák emelkedésével párhuzamosan a saját tôke jövedelmezôsége is emelkedô tendenciát mutat, tehát a méretkoncentrációval párhuzamosan nô a jövedelem. A másik két évben a 15 ha

alatti egyéni vállalkozások magasabb jövedelmezôséget produkáltak, mint az eggyel magasabb csoportba tartozók. Ez, annak köszönhetô, hogy a kisebb méretkategóriába tartozó vállalkozások intenzívebb termelést folytatnak. Összességében elmondható, hogy a 2003-as kiugrón rossz év volt, így akkor a saját tôke jövedelmezôségének csupán a felét érték el az egyéni vállalkozások, de 2002- és 2004-ben is 5% feletti volt a vizsgált érték. Az egyéni vállalkozásokat SFH (eFt) szerinti bontásban három nagy csoportba sorolták: < 2500 alatti, 2500–7000 közötti és > 7000 feletti méretkategóriákra. Hasonló képest kapunk, mint a mezôgazdásági terület nagyságának vizsgálatánál. Dr. Széles Zsuzsanna, Dr. Szûcs István, Dr. Keszthelyi Szilárd

NKFP 014.hu

A hatékonyság megjelenése az alternatív termelési irányzatokban

A mezôgazdasági termelési technológiák fejlôdésével az 1980-as évekre létrejött az az állapot, amikor a fizetôképes kereslet kielégíthetôvé vált. Ettôl kezdve a lakossági figyelem mind inkább a környezetkímélô és egészséges élelmiszerek irányába fordult, és ellenségesen viszonyult az iparszerû, intenzív termesztéstechnológiákkal szemben. A fogyasztói igények életre keltették az alternatív gazdálkodási formákat, így a biotermesztést, az ökológiai-, és az organikus gazdálkodást. A környezetbarát termelési technológiák napjainkban új termékek sorát használhatják, amelyek lehetôvé teszik a hatékony termelést. A multifunkcionális mezôgazdaság elképzelései és a fenntartható fejlôdés kényszere számos új kérdést és feladatot jelent a gazdálkodók számára. A világban a termelési szokások változásában irányváltásról beszélhetünk, amelynek lényege: hogyan lehet az iparszerû modellt integrált termelési szisztémává, az integrált rendszert pedig, öko-gazdálkodássá átalakítani. Ezek a változások a növénytermesztést, a kertészeti termesztést és az állattenyésztést egyaránt érintik és megváltoztatják a marketing tevékenység feladatait is. Sikerre természetesen akkor lehet számítani, ha kielégülnek a gazdaságos termelés követelményei. A versenyképességet és hatékonyságot jelzô számítások a társadalmi hasznossággal nem mindig találkoznak. A hatékonyság megítélésénél tehát a nehezen számszerûsíthetô, de a társadalom jövôje szempontjából fontos egyéb hatások is figyelembe veendôk. Az externáliák becslése és számszerûsítése és az ehhez szükséges adatbázis létrehozása ma már jogos igény. Általános cél a hatékony, környezetbarát termelési technológiai rendszerek létrehozása. A technológiai rendszerbe foglalásnak az idôpontja most jött el, mert a termékfejlesztések során a különbözô cégek olyan hatóanyagokat fejlesztettek, amelyeket joggal „újgenerációs” terméknek nevezhetünk és hatékonyságban versenyképesek az ismert kémiai szerekkel. Az újgenerációs termékek használatával a termelés költségei

nem nônek, a végtermék minôsége jobb, és a fogyasztók bizalmát is élvezik ezek a készítmények. A területegységre vetített hozamok általában nem kisebbek a környezetkímélô szerek felhasználásakor, a termékek ára megfelel a piaci, fogyasztói igényeknek. A minôségi termék-elôállításon túlmenôen napjainkban jelentôsek a nem mezôgazdasági célú termék-elôállítási törekvések (energiaültetvény) és változnak azok a termesztéstechnológiai eljárások, amelyek alapvetôen meghatározzák a mezôgazdaság erôforrásainak (föld, munka, tôke) kihasználását és társadalmi hasznosságát.

A hatékonyság egyes kérdései A mezôgazdasági termelés is gazdasági tevékenység, következésképen alapvetô cél az eredményesség, a gazdasági hatékonyság, amit általában a haszon és a ráfordítások hányadosaként fejeznek ki. Csakhogy a mezôgazdaság ennél bonyolultabb, mivel az erôforrások általában korlátozot-

tan állnak rendelkezésre, és attól függôen változik a hatékonysági mutató, hogy melyik tényezôre számolják ki, illetôleg melyik van limitáló hatással jelen. Közvetlen hatékonysági mutatóknak azok nevezhetôk, amelyeknek vagy a számlálójában, vagy a nevezôjében eredmény kategória (hozam, termelési érték, jövedelem) található. A közvetlen hatékonyság mutatói részben egyenes, részben fordított mutatók. Ha az eredményt kifejezô hozam, termelési érték, jövedelem a mutató számlálójában van, akkor egyenes hatékonysági mutatókhoz jutunk, ha nevezôjében, akkor fordított hatékonysági mutatótól beszélünk. Az egyenes hatékonysági mutatók: a területi termelékenység, a munkatermelékenység, az eszközhatékonyság, a költséghatékonyság, a jövedelmezôség mutatói. A fordított hatékonysági mutatók a területigény, munkaerô igény, eszközigény, ráfordítási igény, költségigény, önköltség, költségszint kifejezôi. Közvetett hatékonysági mutatókról akkor beszélünk, ha sem a számlálójában, sem a nevezôjében nem található meg az eredményre utaló hozam, termelési érték, jövedelem, csak a tágan értelmezett ráfordítás kategóriák viszonyulnak egymáshoz. Ezek között találhatók a területellátottság, munkaerô ellátottság, eszközellátottság, ráfordítás ellátottság, költségellátottság mutatói. Alapvetôen a hatékonyság lehet: • technikai (naturális) hatékonyság, amikor a hatékonyságot mennyiségben fejezzük ki (felhasznált erôforrásokkal elért hozam mennyiség), és az erôforrások optimális felhasználását vizsgáljuk. • gazdasági hatékonyság, amikor a hatékonyságot a termelés értékére vonatkoztatjuk, és az eredményt pénzben fejezzük ki. A vállalkozások hatékonyságát leginkább a gazdasági hatékonyság mutatóival tudjuk mérni, összehasonlítani, azonban a hatékonyságot nem lehet csak egyetlen mutatószám segítségével értékelni. A vállalkozási elemzések során több mutató együttes vizsgálatára van szükség. Bár a mutatók egyedileg is értékes információkat adnak, mégis a külön-külön leszûrt következtetések egymást kölcsönösen kiegészítik.

Alternatív termelés és hatékonyság Napjainkban egymás mellett létezik az iparszerû termelés az integrált termelés (precíziós gazdálkodás) és az ökotermelés. Mind szélesebb körben

13

NKFP 014.hu

14

terjed az ökológiai gazdálkodás, 2004-ben az összterület 2%-átfoglalta el. Az ökológiai gazdálkodást az Európai Unióban, így Magyarországon is a Tanács 2092/91/EGK rendelete szabályozza. Ezt a rendeletet két hazai jogszabály [140/1999. (IX. 3.) Kormányrendelet, 74/2004. (V. 10.) FVM rendelet] egészíti ki. Ennek megfelelôen ökológiai jelöléssel csak azok a mezôgazdasági termékek és élelmiszerek forgalmazhatók, amelyeket ezen jogszabályok betartásával és elismert ellenôrzô szervezet ellenôrzése mellett termeltek, dolgoztak fel és importáltak. Az ökológiai gazdálkodás a következô elônyökkel járhat: • az EU-s piacok a minôségi magyar ökotermékeket korlátlanul befogadják, • a mezôgazdasági termelés környezetszenynyezô hatása csökken, • a vidéki foglalkoztatást növeli, esélyt ad a kevésbé versenyképes gazdaságok túlélésére, • csökken az élelmiszerek okozta betegségek, allergiák aránya, • magasabb ár érhetô el (hozamcsökkenés mellett), • hozzáférhetünk az integrált és ökológiai gazdálkodást ösztönzô EU támogatásokhoz. Az ellenôrzött terültek 48%-a szántó, 46%-a rét, legelô 2%, ültetvény és 4%-a egyéb termôterület volt 2004-ben. Legnagyobb területen a szántóföldi növényeket vizsgálva a gabonaféléket termesztették (20%), de jelentôs volt az ipari növények (8%) és a tömegtakarmányok (15%) részesedése is az összes ellenôrzött területbôl. A legfontosabb ökotermékek a durumbúza és a tönkölybúza. Termesztenek még ökomódszerrel sörárpát, napraforgót, repcét és olajtököt. Hazai keresletre fôleg sárgarépát, burgonyát, paradicsomot, hagymaféléket szállítanak a termelôk. Kisebb volumenû az ökogyümölcsök, szôlô és biobor elôállítása. Az ökotermékek magasabb felvásárlási ára miatt a termelés 95-97%-a exportra kerül, fôleg Nyugat-Európába. Egyre keresettebbek az ökomódszerekkel tenyésztett és tartott állatok termékei. Sajnos egyelôre kevés állatot tartanak és ezt is csak a gazdaságok mintegy 40%-a neveli. Ez kedvezôtlen, hiszen nem tudják kihasználni a biogazdálkodás egységét, azt az elvet, hogy egy gazdaságon belül érvényesült a növénytermesztés takarmányellátó, valamint az állattartás istállótrágya szolgáltató feladata. Az integrált és ökológiai gazdálkodás ökonómiai és hatékonyság értékelését megnehezíti, hogy a gazdálkodó a termelés során olyan feladatokat is végrehajt, amelynek értéke a hagyományos közgazdaságtan eszközeivel és számítási módszereivel nem, vagy alig mutatható ki. Az iparszerû mezôgazdaság környezet- és természetkárosító hatása pazarló energiafelhasználás az erózió,

1. táblázat

Üzemek és ökoterületek Magyarországon Év

Üzemek száma

Ökoterületek nagysága (ha)

2000

471

47.221

2001

764

79.176

2002

995

103.672

2003

1155

113.816

2004

1420

128.690

Forrás: Biokontroll KHT. (2005)

defláció, talajsavanyodás, talajpusztulás problémái, a genetikai alapok beszûkülése a biodiverzitás csökkenése, a víz elszennyezôdése nem jelenik meg a termékek költségében. Az egészséges termék, az élhetô környezet, a biotópok megvédése, a tiszta víz, a fenntartható termelés, hasonlóképpen nem vagy csak részben jelenik meg az ökotermékek árában. Adott gazdaság nyereséges vagy veszteséges voltának megítélése nem elégséges, hanem az eltérô mezôgazdasági termelési módok társadalmi szintû hasznosságát is értékelni kell. Amikor politikai döntések születnek az integrált és ökológiai gazdálkodás támogatásáról vagy jövôjérôl, a nemzetgazdaság egészét érintô úgynevezett extern költségeket, valamint a pénzügyileg nehezen érzékelhetô kultúrtáj fenntartást, biodiverzitás megôrzést, környezetjavulást is figyelembe kell venni. Ezek figyelembevétele esetén is be kell látnunk, hogy az integrált és ökológiai gazdálkodás életképességét ma alapvetôen rövid távú ökonómiai versenyképessége és hatékonysága dönti el. Ma ugyanis a környezetet ért károkat (víz-, talaj-, levegôszennyezés) még ha számszerûsíthetôek lennének is – akkor sem lehetne az adott technológiát terhelô önköltségnövelô tényezôként figyelembe venni és az árban érvényesíteni. Tehát az integrált és ökológiai gazdálkodásnak önmagában is versenyképesnek és hatékonynak kell lennie, vagy államilag szükséges támogatni a pozitív externális hatások fenntartása érdekében. Az integrált és ökológiai gazdaságok társadalmi igényt elégítenek

ki. A Magyar Ökogazdálkodók Szövetsége ennek ismeretében fogalmazta meg, hogy a konvencionális termelés folytatásához biztosított sokrétû támogatási módokhoz és lehetôségekhez képest a biotermelés 5–10%-kal magasabb támogatásban részesüljön.

Hatékonyság a növénytermesztésben és a kertészetben A termelôk számára az alternatív gazdálkodási stratégiák – a korábbi technológiához képest – megváltozó ökonómiai és hatékonysági viszonyokat eredményeznek. Ökotermelés esetén reális a termékek értékesítésénél 30% felár, sôt egyes kertészeti termékeknél 50–120%. A kémiai növényvédelem és a mûtrágyázás kiiktatása önköltség csökkentô faktor, viszont kockázati tényezô is, melynek hatásai nehezen számszerûsíthetôk. Ismert, hogy növényvédô szer tiltáskor, illetve a kemikália teljes tiltásakor eltérô mértékû költségcsökkentést lehet elérni a különbözô ágazatokban, aminek mértéke alapvetôen attól függ, hogy a növényvédelem és a tápanyagellátás szempontjából mennyire „érzékeny és igényes” kultúráról van szó, illetve a vizsgált konkrét üzemben milyen szintû volt ezen ráfordítások felhasználása. Ugyanakkor azt is vizsgálni kell, hogy a megváltoztatott technológia mekkora és milyen mértékû hozamkiesést eredményez a konvencionális gazdálkodáshoz képest. Minél érzékenyebb egy ágazat a növényvédelemre, annál kisebb hozamkiesést képes kompenzálni.

NKFP 014.hu

Organikus-banánültetvény Indiában

Az üzemeknek tehát meg kell találniuk azokat a gazdálkodási alternatívákat – technológiaváltoztatás, termelési szerkezet változtatás, értékesítési feltételek, költséghatékonyság növelése stb. – amelyek a korlátozott szántóterület mellett javítják az életképességi feltételeket.” Elôfordulhat, hogy az ökogazdaság életképessége csak a gazdaság méretének növelésével tartható fenn a gazdálkodási módból adódó területhatékonyság romlás miatt.

Az állattenyésztés hatékonyságát befolyásoló tényezôk Az állattenyésztés egyik alapvetô feladata olyan termelési paraméterek kialakítása, amelyek a folytonosan változó takarmány- és

Organikus-kecskefarm Indiában

állati termék árak mellett is biztosítani tudják a fenntartható fejlôdést, az optimális jövedelmezôséget, illetve a hatékonyságot, amelyet elsôsorban az alábbi tényezôk befolyásolnak: • a késztermék minôsége, és ezen keresztül az eladási ár • a takarmányértékesítés hatásfoka • a takarmány ára • az állomány genetikai potenciálja • tartástechnológia, mûszaki felszereltség, amortizáció • a betegségmegelôzés, kezelési költségek • az emberi tényezôk • a környezet- és állatvédelmi elôírások költségvonzatai • a rendelkezésre álló erôforrások költségei.

Az állattartásban a legfontosabb hozamot alakító tényezôk a reprodukciós teljesítmények, a növekedési erély jellemzôi, ezen belül a tömeggyarapodás, a takarmányértékesülés, az elhullások és kiesések kvantifikálása, az egy anyaállatra jutó értékesítés (pl. vágósertés) mennyisége és minôsége, 1 tehénre jutó tejtermelés, 1 tojóra jutó tojásértékesítés stb. A reprodukciós teljesítmény alapvetôen befolyásolja az állattenyésztés jövedelmezôségét és hatékonyságát. Nemzetközi összehasonlításban például a sertéstartásban, a 2. táblázat jól tükrözi Magyarország hátrányát az Európai Uniós reprodukciós mutatókkal szemben. Az adatokból látható a reprodukciós mutatók tekintetében jelentôs Magyarország hátránya, ennek javításával jelentôsen javítható a sertéságazat hatékonysága, versenyképessége. Ebbôl következik, hogy csak azok a gazdaságok tudnak hatékonyan termelni, amelyek a reprodukciós teljesítményüket fokozni tudják.

Alternatív termelés és ökomarketing, ökopiac Az integrált és ökológiai gazdálkodás teszi lehetôvé a fogyasztó egészségének védelmét, a természeti környezet terhelésének csökkentését, és a természeti erôforrások takarékos felhasználását. Ehhez nyújt segítséget az ökomarketing. Az ökomarketing kezdetben csupán a környezetbarát termékek, és szolgáltatások marketingjét jelentette, napjainkban viszont kibôvült a környezettudatot fejlesztô elméletek és programok terjesztési feladataival. Az öko-élelmiszerek piaca eltér a konvencionális termékek piacától. Kezdetben szinte kizárólag közvetlenül a termelônél és feldolgozatlan formában voltak elérhetôek az ökotermékek. A kilencvenes évek közepén már az ökopiacok, valamint a bio- és reformboltok bonyolították le a forgalom legnagyobb részét. Az ezredfordulóra egyre inkább megerôsödött a szakboltok hálózata, a vidéki városokban is több helyütt hozzájuthattak a fogyasztók az öko-élelmiszerekhez. Ekkorra jelentek meg elôször a hiper- és szupermarketekben, választékbôvítô jelleggel, szinte észrevehetetlen mértékben a feldolgozott organikus termékek. Azóta a piac újra átrendezôdni látszik. Ma már minden multinacionális élelmiszerforgalmazó kínálatában, jelentôs mennyiségben megtalálhatóak, de emellett növekszik a drogériák szerepe is. Egyre több vidéki városban létesülnek ökopiacok, valamint a közvetlen termelôi értékesítés más formái biztosítanak sokak számára megélhetést, vagy kiegészítô bevételt. A jelenlegi trendek alapján, néhány éven belül azonban a multinacionális vállalatok veszik át a vezetô szerepet.

15

NKFP 014.hu 2. táblázat

Reprodukciós mutatók Magyarországon és az Európai Unióban Mutató

Magyarország

EU

Élve született malac ellésenként

9,7

10,9–11,1

Malac elhullás

18%

11–14,5%

Kocaforgó

1,9–2,0

2,3

Egy kocára jutó felnevelt malac/év

15-16

21

43

28

Átlagos választási életkor (nap) Forrás: A Sertés (2002)

A brit Organic Monitor statisztikái szerint 2002-ben az öko-élelmiszerek forgalma elérte a 23 milliárd USD-t, ami az elôzô évhez viszonyítva 8,7%-os piacnövekedést jelez. Elmondható, hogy a termékkínálat fô felvevôi a fejlett országok, így 45,6% Európában, 51,1% Észak-Amerikában, míg Ázsiában az öko-élelmiszerek 1,5%-a, a legnagyobb ökoterülettel rendelkezô Óceániában, pedig csak 0,9%-a kerül a fogyasztók asztalára. Magyarország az európai ökotermék forgalomhoz csupán elenyészô mértékben járul hozzá, kb. 40–42 millió €-s részesedésével. Ez az összeg az országos élelmiszerpiaci forgalomnak kevesebb, mint 1%-át teszi ki. A csekély mennyiségek a hazai öko-élelmiszer fogyasztók alacsony számára en-

gednek következtetni. A késôbbiekben, hazánkban is a fogyasztás növekedésével számolhatunk, azonban soha sem válnak majd tömegcikké az ökotermékek, csupán bizonyos piaci rések elvárásait teljesítik. A vásárlók Európában és Amerikában is fôleg az ökológiai minôsítésû zöldségféléket keresik. A leggyakrabban fogyasztott terméknek hazánkban is a zöldségfélék bizonyultak, de hasonló rendszerességgel kerülnek az asztalra gyümölcsök is. Bíztató a sütôipari termékek, gabona magvak magas,

rendszeres fogyasztási aránya, amely jelzi a hazai kínálatot, hiszen elsôsorban ezeknél a termékeknél beszélhetünk kialakult feldolgozóiparról. A tejtermékeknél még nem alakult ki ekkora rendszeres fogyasztói réteg, azonban a heti 2–3 alkalommal választók nagyobb arányban szerepelnek. A húsféleségek lemaradását az ökotermék fogyasztók között gyakran elôforduló vegetáriánusok és az ökológiai állattartás alacsony elterjedtségével, így a húsipari termékek nehéz hozzáférhetôségével magyarázzuk. Az ökotermékek fogyasztásának növelése a legfontosabb termékjelzôk (íz, minôség, ár, egészségesség, könnyû beszerezhetôség, vegyszermentesség, márka, bizalom, reklámozottság) fogyasztói igények szerinti fejlesztésével válik lehetôvé. Salamon L. – Marselek S. – Szakály Z. Károly Róbert Fôiskola, Gyöngyös

K+F kommunikáció online aktivitása az NKFP04/4/014-es alprogramjában. Az Agroinform Kiadó mint kommunikációs partner fô célja a kutatás során létrejött tudásanyag, tapasztalat összehangolt formában történô közreadása a nyilvánosság felé. Feladatunk továbbá a kutatási eredmények terljeskörû arhiválása, valamint hatékony információs, és interaktív csatorna létrehozása a konzorcium tagjai között. A közös és nyilvános munka kedvezôen befolyásolja, ösztönzi a programban résztvevôket, valamint átláthatóbbá teszi az egyes részfolyamatokat a program vezetôk és csapattagok számára is. Kiemelt fonotosságú, hogy a két stratégia összehangolása révén mind az alprogram tagok között, mind pedig a felhasználók, és támogatók felé hatékony és egymást erôsítô kommunikáció jöjjön létre. Ebben a projekthez tartozó weboldalnak is kulcs szerepe van. A www.nkfp014.hu weboldal két fô részbôl áll: – „Külsô“ site: szabadon elérhetô publikációkkal, résztvevôk bemutatkozásával, hírekkel, kapcsolattartással. – Belsô felület: jelszóval védett felület amely tartalmaz belsô fórumot, munkaanyagokat. Reméljük, hogy az oldalon elhelyezett kutatási eredményeink az Ön tevékenységét is szolgálják majd. Látogasson meg minket a www.nkfp014.hu oldalon! További információ az nkfp014.hu-ról: Bolyki Bence, Agroinform Kiadó 1149 Budapest, Angol u. 34., Tel./Fax: 06 1 220 8331, E-mail: [email protected] 16

NKFP 014.hu

A vidéki turizmus sajátosságai

A mezôgazdaság és az idegenforgalom képezi a két pozitív szaldójú külkereskedelmi ágazatot az országban. A turizmus egyik ágát jelenti a vidéki turizmus, melynek nagy szerepe lehet a vidék lakosságmegtartó erejének fenntartásában, a foglalkoztatásban és a kisgazdaságok jövedelemtermelô képességének fenntartásában. A hazai vidéki turisztikai kínálat sajátos kettôsséget hordoz. Sokszínûsége ellenére is egyhangú. A sokszínûséget eredményezi kistérség természeti adottságainak, történelmi örökségének, hagyományainak széles skálája, ugyanakkor egyhangú és jellegtelen is a kínálat, mivel a kistérségek mindegyikében szinte ugyanazon szolgáltatások találhatók meg. A turizmus utóbbi években tapasztalható növekedési üteme nem azonos az egyes turizmuscsoportokban. Eltérô az üdülôhelyi, a városi, az agglomerációba tartozó és az ezeken kívül esô vidéki turizmusban. Míg egyes fajtái, mint a termálturizmus, a kastélyturizmus jól elhatárolhatóak és teljesítményük is jól mérhetô, addig mások mint az agro-, a zöld-, vagy a falusi turizmus átfedik egymást, mérhetôségük nehézségekbe ütközik, ami az egységes értelmezés hiányának következménye. A vidéki turizmus közös jellemzôit a vidéki környezetben, a családok erôforrásainak hasznosításában, a hagyományos gyakorlatban, a hagyományos társadalomban, a vidéki területekre jellemzô tevékenységekben határozhatjuk meg. A vidéki turizmusnak nem kizárólagos képviselôje a régebben gyûjtôkategóriaként használt falusi turizmus, mert beszélhetünk vízi-, öko-, vadász-, kulturális turizmusról is. Szükség van tehát gyûjtôkategória, a vidéki (rurális) turizmus használatára. A falusi turizmus fogalma így az eredeti tartalmát, a falun, tanyán családoknál folytatott üdülést jelenti, célszerû lenne csak ilyen értelemben használni.

A vidéki turizmusba tartozó turizmusfajták A vidéki turizmus nem egy konkrét turizmusfajta, hanem turizmusfajták és csoportok egyfajta halmazának tekinthetô, amely a vidéki élmény teljességét nyújtja. A részben, vagy egészben benne szereplô turizmusfajták és csoportok vidéki környezetben, vidéki jel-

legû fogadókapacitással, vidékre jellemzô szolgáltatásokat kínálnak komplex termékként, vagy termékelemként. Ezek: üdülô- pihenô-, gasztro-, farm-, agro-, lovas-, vadász-, vizi-, kulturális-, természetjáró -, kaland-, kerékpár-, bor-, golf-, sí-, örökség-, atelier-, attrakció-, tanulmányi -, kastély-, gazdasági-, öko-, bio-, wellness-, termál, vallási -, gyógy-, falusi -, élmény-, bevásárló-, horgász-, sport- és vallási turizmus.

A vidéki turizmus iránti kereslet jellemzôi A vidéki turizmusban résztvevôk motivációs tényezôi között található a pihenés, a szabadidô élvezete, kaland és romantika-keresés. A kulturális tényezôcsoportból szerepet játszik a döntésben a más kultúrák, emberek, hobbik, életmódok megismerése, különleges helyek és események meglátogatása. Az etnikai motiváció-csoportba a szülôföldre visszatérés, az ismerôsök által látott helyek felkeresése és az egyes népcsoportok szokásainak megismerése tartozik. A vidéki turizmus maradéktalanul képes nyújtani a pihenést, a természet megtapasztalásának élményét, bizonyos szegmenseknek a hétköznapitól eltérô életritmust és tevékenységet, más szokások, hagyományok megismerését. Általában alkalmas egyes sportok kipróbálására, a vidámságra. Jól megválasztva a desztinációt a mûvészeti, kulturális, vallási, szórakozási és élmény-motivációk által alapozott szükségletek is kielégíthetôek.

A vidéki turizmus fejlesztése – a diverzifikálás szükségessége A vidéki turizmus termékfejlesztésénél elsôdleges szempont a vidéki jelleg figyelembe vétele, a vidéki sajátosságokat várja el a vendég. A diverzifikálás alapelvei között szerepel az élményközpontú fejlesztés, a helyi értékek újjáélesztése, a káros környezeti és társadalmi folyamatok visszaszorítása, a párhuzamos vonzerô és szolgáltatásfejlesztés. A turisztikai termékfejlesztés a térség meglévô, vagy kialakítható vonzerôitôl függ. A vidéki turisztikai kínálat közül a legjelentôsebbek: a termál-, a kastély-, a gasztronómiai, a kézmûves-, a lovas-, öko- és a vadász- és a faluturizmus.

A vidéki termálturizmus piaci jellemzôi A termálturizmus magában foglalja a klasszikus gyógyturizmust, az élményfürdôzést, és a wellnessturizmust is. A termálturizmus célpiacának differenciált igényekkel bíró szegmensei: az egészségmegôrzô középkorúak (rendszerint gyermek nélkül érkezô, csendes, nyugodt környezetben pihenésre, regenerálódásra vágyók) és az egészségtudatos idôsek (szép környezetben, tartalmas pihenésre vágyó 55 év feletti jó egészségi állapotúak). A termálturizmus választéka nem diverzifikált, szinte csak a termálvízhez kapcsolódó szolgáltatásokat kínálják, hasonlóakat az egyes termálfürdôkben. Kevés az egyéb szabadidôs szolgáltatásmind a szálláshelyeken, mind a kistérségi kínálatban, nem játszanak szerepet az utazási döntésnél, azt csak az adott termálvíz hatása, a termálszolgáltatások és a település hírneve befolyásolja.

A vidéki lovasturizmus piaci jellemzôi A lovasturizmusba, a szabadidôs lovaglásba tartozik „a lovaglás és hajtás minden olyan ága, amelyet az ember a szabadidejében, kedvtelésbôl, vagy egészsége érdekében, saját költségén, alkalomszerûen, vagy rendszeresen ûz”. A lovasturizmus önmagában is gyûjtôkategória, kis része hivatásturizmus, tevékenységek nagy része az egészségmegôrzést is szolgálja, valamint az aktív turizmus egyik alkotója is. Bizonyos ágai a sportturizmushoz sorolhatók, a verseny- és hobbisportolók és nézôk utazását foglalja magában. A lovasturizmus szegmensei: tenyésztéssel foglalkozók; a lovassport szervezôi; a hobbilovasok kisérôi; állatsimogatók, nézelôdôk, kocsikázók; lo-

17

NKFP 014.hu

18

vassport kisegítô személyzete; lovassportot ûzôk; hobbilovasok; túlélôtúrán, kalandtúrán résztvevôk; gyógylovaglás oktatói; lovastorna edzôi; rendszeresen lovaglók; fogatozók és aktív lovastáborban résztvevôk; gyógylovaglás résztvevôi; lovastorna résztvevôi; wellness lovasprogram résztvevôi; nomád túrán vagy lovas életmódtáborban résztvevôk. A sokszegmensûség széles választékot, diverzifikált kínálatot követel meg. Az aktív lovasturisztikai szolgáltatások közé tartoznak pl.: lovagoltatás, lovasoktatás, kocsikázás, lovastúra, fogathajtás, lovas-íjászat, westernlovaglás, lovasportok szakágainak elsajátítása, lovaspóló, gyógy- és terápiás lovagoltatás, lovas solymászat, lovas agarászat, lovas tábor, tanfolyamok. Passzív lovasturisztikai szolgáltatások pl.: lovasbemutatók (csikós bemutató, lovastorna, lófektetés, ostorbemutató díjugratás, puszta-ötös bemutató, fajtabemutató, kaszkadôrshow9, lovas-akrobatika, lovasjátékok, harcmûvészeti bemutató, népies fogatok versengése. Kapcsolódó szolgáltatások: pl.: pónilovaglás, pónifogat, állatsimogatás fényképezés, folklórprogram, bértartás, a lovakhoz kapcsolódó mesterségek bemutatkozása. Kiegészítô szolgáltatások: természet, állatvilág, erdôk-hegyek, völgyek, folyópartok, füves és homokos puszták, várak, romok, kastélyok, falvak., borvidékek, népmûvészeti bolt, kulturális programok, horgászat, vadászat, kerékpározás, túrázás, madármegfigyelés, szabadtéri sütés-fôzés. A lovasszolgáltatások elôfordulásának gyakorisági rangsora három részre osztható. Gyakran nyújtott szolgáltatások a lovaglás, a terep- és túralovaglás, a lovasoktatás, a bértartás, a fogatozás, a gyermektáborok szervezése, a szállásadás és az étkezés. Többször, de nem általánosan kínált szolgáltatás a díjugratás, a díjlovaglás, a versenyeken részvétel, a fogathajtás, a bemutatók szervezése és a vadászlovaglás. Ritkán kínálnak méneslátogatást a tenyésztés koncentráltsága miatt, gyógylovagoltatást, voltizsálást a különleges felkészültség szükségessége miatt, military lovaglást összetettsége miatt. Kevés a fedeles lovarda, ennek ellenére sem jellemzô a szezonális kínálat. Kategóriánként csoportosítva a 21 szolgáltatás közül tizennyolc félét nyújtanak az ötpatkós, tizenhetet a négypatkós, tizenhatot a hárompatkós, tizennyolcat a kétpatkós, tizenkilenc félét az egypatkós helyeken. Még a falusi vendégfogadás kategóriában is 12 féle alkotja a kínálatot. A lovaspotenciál, a rendkívül diverzifikált kínálat ellenére a turisztikai teljesítményben korlátozottan jelenik meg, önálló vonzerôként még nem eléggé csábító a lovasturizmus, komplettírozni kell a tartózkodáshoz kapcsolódó szolgáltatásokkal. A lovasattrakciók jellemzôen nem önálló termékként

Tornanádasdi kastély

kerülnek a kínálatba, csak néhány vendégfogadó tud komplex terméket kiajánlani.

A vidéki kastélyturizmus piaci jellemzôi A kastélyturizmus a kulturális turizmus örökségturizmus csoportjába illeszkedik. A kastélyszállók a szolgáltatásdiverzifikáció széles lehetôségét kínálják az épület jellegétôl és az elhelyezkedéstôl függôen. A termál- illetve gyógyvízzel rendelkezô települések kastélyai a gyógyturizmust, a borvidékek kastélyai a gasztronómiai turizmust szolgálhatnák, míg a hegységekben, vadászatra alkalmas területeken lévô épületek szintén a természeti környezetet elônyben részesítô szegmentumokra koncentrálhatnának. A megfelelô infrastruktúrával rendelkezô, könnyen megközelíthetô településeken található kastélyok kitûnô helyszínt biztosíthatnak konferenciák, tréningek számára. A diverzifikált kínálat piacra vitelének egyik módja lehetne a kastélyutak kialakítása. Célszerû lenne a kastélyokat egy láncba kapcsolni, amelyekben az eredeti elrendezésnek és berendezésnek megfelelôen helyreállítanák a reprezentatív tereket. A kastélyszállók szolgáltatásainak három csoportja különíthetô el. Az egyik csoportba a modern szállodai szolgáltatások (wellness, internet, konferencia, business, beauty, klíma, széf, minibár, szobaszervíz, mosoda, garázs, autóköl-

csönzô, animáció, vendéglátás, sport, stb.) tartoznak. A második csoport a vidékiségbôl adódik, a vidék életéhez, gazdálkodásához kapcsolódó eseményekkel, termékekkel kapcsolatos lehetôségek kihasználásával, pl. természetjárás, tereplovaglás, lovaglás. A harmadik az igazi „kastély-élményt” nyújtó kínálati csoport: sétakocsikázás hintóval, lovasszán, vadászlovaglás, golf, lövészet, jelmezes és kerti rendezvények.

A vidéki gasztroturizmus piaci jellemzôi A nemzeti gasztronómia piacképességének növelését célzó eszközei közé tartoznak a gasztronómiai rendezvények, mint a legjellemzôbb turisztikai termékek. A gasztronómiai termékelemek a folklórral és a vidékiség sokszínûségével összekapcsolva egyedi termékekké válhatnak. A gasztroturisztikai rendezvények csoportosítása jól mutatja a diverzifikációt: • magyaros ételekhez kapcsolódó rendezvények • egy étel több változatban elkészítését célozva egy alapanyagon alapulva, több technológiával egy technológiát több alapanyagon alkalmazva • jeles napokhoz kapcsolódó rendezvények • a népi, tájjellegû gasztronómia rendezvényei • a magyarság múltjához kapcsolódó rendezvények

NKFP 014.hu • szakmai jellegû rendezvények. Legjellemzôbbek a bográcsételek, a disznóvágás rendezvényei, a gabonák és tészták, a tejtermékek, a zöldségek és gyümölcsök fesztiváljai. A gasztronómiai rendezvényeken a hagyományápolást a népmûvészetek, a népszokások, a népi mesterségek felelevenítése kísérheti, a kistérség hagyományôrzô csoportjai is bemutatkozhatnak. A gasztroturizmus a vidéki turizmus diverzifikációjának egyik legnagyobb lehetôségét hordozza magában. Néhány példa a gasztronómiai fesztiválok közül: Csabai Kolbászfesztivál, Hajdúbagos – Slambucfôzô verseny, Jászfényszaru – Birkafôzô verseny, Milota – Diófesztivál.

A vidéki kézmûvesturizmus piaci jellemzôi A nemzeti hagyományok ôrzésének egyik módja a kézmûves kultúra ápolása. A turistát a természetes kíváncsiság is hajtja, hogy megfogjon egy-egy edényt, tapintson szövést, kipróbálja a vesszôfonást, az agyagformázást. A kézmûves hagyományok piacra vitelének eszközei közé tartoznak a kézmûves rendezvények, a bemutatóhelyek, az élô mûhelyek, a mûhelymúzeumok, a termékgyûjtemények, tájházak, mint legjellemzôbb turisztikai termékelemek. A turisták egyedi, különleges élményekre vágynak. A kézmûves termékelemek a folklór-

ral és a vidékiség sokszínûségével összekapcsolva igazi kuriózumot jelentenek. A kézmûvesmûhelyek látogatói számára az élményszerûség biztosítása több módszerrel történhet. Ezek: a látogatók fényképezhetnek korlátozás nélkül, bármikor kérdezhetnek, kipróbálhatják a tevékenységet, folyamatos a magyarázat a bemutató közben, videózhatnak, a bemutatót körbenállva tekinthetik meg, termékeket vásárolhatnak, hazavihetik a készített terméket. A diverzifikáció az egyes szakmák turisztikai megjelenítésének minél szélesebb választékát is jelenti. Ilyen mesterségek: fazekas, pipacsináló, üvegcsiszoló, gyertyaöntô, mézeskalácsos, szíjgyártó, kovács, ötvös, textilfestô, csipkeverô stb. A széles választék ellenére a nem jelent önálló vonzerôt a kézmûves turisztikai kínálat, azt ki kell egészíteni a tartózkodáshoz kapcsolódó egyéb szolgáltatásokkal

le. A ökotermékelemek a folklórral, a gasztronómiával, a kézmûvességgel és a vidékiség sokszínûségével összekapcsolva igazi kuriózummá válhatnak. A természeti és kulturális örökség együttes felkínálásával a gazdasági motivációk mellett, a társadalmi és kulturális hatás szerepe is növekszik – kifejezésre juttatva ezáltal a helyi és a nemzeti értékek fokozottabb megbecsülését.

Az ökoturizmus piaci jellemzôi Az ökoturizmus olyan természetalapú turizmus, amelyben „az utazó a természetet, a természethez kapcsolódó kultúrákat szeretné megfigyelni és megtapasztalni”. Általában szervezett az egész tartózkodás, vagy a tartózkodás alatt biztosítanak szervezett ökoprogramot. Kínálata oktatási és interpretációs elemeket is tartalmaz. Az ökoturista az úttól a természeten és az élôvilág megfigyelésén túl más élményeket is vár, gazdag elemválasztékot kell nyújtani. Az ökoturizmus a fejlôdés kezdeti szakaszában van, a fô motivációja a természet iránti érdeklôdés. Az ökoturizmus jól körülhatárolható motiváción alapul. Az egyéni program kevésbé jellemzô, a kiscsoportos túrák az alkalmasak a megismerésre, ilyenek pl. az arborétumi séta, a madarásztúra, a botanikai túra, a barlangtúra, az erdei iskolák, a terepgyakorlatok. Az ökotúrák a tartózkodás idôtartamának csak egy részét fedik

A vadászturizmus piaci jellemzôi A vadászturizmus az elejtésen kívül a vaddal való találkozást, a vad jelenlétének sejtését, a vadászat izgalmát kínálja. A vadászturizmus kínálata és a kereslet is speciális, igénybevétele sok feltételhez kötött, szûk befogadóképességû, szezonális, nem tömegturisztikai kategória. A vadászati turizmus exkluzív turizmus, ennek megfelelôen a magas diszkrecionális jövedelemmel rendelkezô turisták fajlagos költése átlagon felüli. Résztvevôi általában 2–4 napot töltenek el attól függôen, hogy nagy- vagy apróvadra vadásznak. Az eladásra szánt fô termékelem a vad, elsôdlegesen a trófea, másodlagosan a vadhús. Jellemzôje, hogy egyedi, a piacon nem állítható elô hasonló áru, vagyis nincs helyettesítô terméke. A rendelkezésre álló kínálat felülrôl korlátozott. A kínálat diverzifikálásának lehetôségét a vadászházak és a szolgáltatásaik adják. A vadászházak kategorizálásánál figyelembe vett fôbb minôsítési szempontok az elhelyezkedés, a környezet, a megközelíthetôség, az épület stílusa, a személyzet elérhetôsége és nyelvismerete, az étke-

19

NKFP 014.hu zés, a fûtés, a közmûellátás, a felszereltség, a kényelmi és a kiegészítô szolgáltatások. A minôsített vadászházak között kevés a kereskedelmi szálláshely, a magánszálláshely kategóriába tartoznak, ahol nemcsak a szabadidôs, de a vendéglátó szolgáltatások is korlátozottak. A vadászturizmus exkluzivitását bizonyítja a jobb minôségû vadászházak, a magasabb kategóriák túlsúlya a piaci kínálatban. A vadászházak által kínált szolgáltatások gyakorisági rangsorában a természeti adottságok ál-

20

tal meghatározott horgászat és a termálfürdôzés, a vidékiségbôl következô lovaglás és pincelátogatás, borkóstoló szolgáltatások helyezkednek el az elsô helyeken. A teniszezés, más játéklehetôség (biliárd), a magasabb, az egyéb sportlehetôség (labdajátékok) az alacsonyabb kategóriákban fordul elô gyakrabban. A medence kialakítás gyakorisága ellentmondá-

sos, mert az alacsonyabb kategóriák jellemzôje. Kiegyenlített a szaunázás kínálata. A differenciálást tehát nem a kényelmi szolgáltatások, hanem valószínû a vadászati lehetôségek jelentik, amik nem jelennek meg a kiajánlásban, hallomásból értesülnek róla a vendégek. Dr. Fehér István – Kóródi Márta

A falusi turizmus és gyökerei

rendszere, melynek egyenes következményeként visszaesett a falusi üdülés jelentôsége. A legnagyobb érdeklôdéssel övezett turisztikai körzeteken kívül sok településen megszûntek a szálláshelyek, és ezekkel együtt a turistákra épült kínálati elemek, szolgáltatások is. Az 1970-es években mutatkozik valamelyest érdeklôdés a vidék irányában, ami döntôen a városi értelmiség, mûvészek részérôl jelentkezett, akik saját maguknak falusi házakban pihenôhelyeket alakítottak ki, ahová elhúzódhattak alkotni, vagy csak szellemileg felfrissülni. Egy évtized múlva, az 1980-as években újabb fordulóponthoz érkezett a hazai falusi turizmus története: újult erôvel indult meg falvainkban a szállásadás és vendéglátás fejlôdése. Szórványosan elkezdôdött a falusi házak kiadása szállóvendégeknek. A megyei idegenforgalmi irodák hathatós közremûködésével sikerült egyre több falusi házat bekapcsolni a turizmus vérkeringésébe. A rendszerváltást követôen adókedvezmények, pályázati lehetôségek, infrastrukturális fejlesztések, szakmai és nyelvi képzések segítik a falusi szállásadókat abban, hogy sikeresebbek lehessenek. Nagy szükség van rájuk, hiszen az a vendégszeretet, az a baráti jellegû, személyes kapcsolat mely a falusi vendégfogadó és a hozzá látogató turista kapcsolatát az esetek többségében jellemzi, élményt jelent a vendég számára, mely élményt ritkán tapasztalhatja a futószalagszerûen mûködô nagy szállodák vendégeként. Hevessy Gábor Incze Réka

A vidéki turizmus fogalomkörébe sorolható a falusi turizmus, amely önálló idegenforgalmi terület, nem gyûjtôfogalom, mint néha hallható. A két világháború között virágzó tevékenység volt, ma ismét bontogatja szirmait. Elônye a vendéglátó és a vendég közötti személyes kapcsolat, az emberközelség. A kedveltség titka abban rejlik, hogy csak „én” vagyok a vendég, személyre szóló kiszolgálásban részesülök, nem „tömegturista” élményt kapok.

lemmel, a hulladék-elhelyezéssel, a minôsítési szabályokkal, a közvetlen termékértékesítéssel, a HACCP-vel, a reklám fontosságával kapcsolatban. Visszatérve a II. világháború elôtti idôkre, 1935-ben egy 703 oldalas könyv jelent meg az Országos Magyar Weekend Egyesület kiadá-

A tömegturizmus terjedésével párhuzamosan nô az igény a nyugodtabb, csendesebb, békésebb pihenési és szabadidô eltöltési lehetôségek iránt. Mára komoly népszerûségre tettek szert a turizmus szelídebb, lágyabb formái, mint pl. a falusi turizmus, melynek története a II. világháború elôtti idôkre nyúlik vissza. A Balatonnál, a Mátra és Bükk térségében már az 1930-as évektôl színvonalas szálláshelyek mûködtek. A falvakba látogató turisták többsége a közepes és magas jövedelmû városi családokból került ki. Az ország üdülési igényeit akkoriban 30–35%-ban a falusi szálláshelyek elégítették ki. Jelentôs volt a gyermeknyaraltatás, sokan erre rendezkedtek be. Szervezett formában folyt a csereüdültetés is, melynek keretében a falusi gyerekek a városban, a városi gyerekek a falvakban töltötték szünidejük egy részét. Ekkoriban jelentôs számban voltak jelen a falvakban az átutazó, gyalogos turisták is. Ôk rövid idôre, 1–2 éjszakára vettek ki szobát, de természetesen igénybe vették a helyi lakosság számára meglévô szolgáltatásokat is. Vásároltak a boltban, strandoltak, vagy megnézték a helyi nevezetességeket, múzeumot. Néhány évvel ezelôtt a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége ehhez hasonló, több füzetecskébôl álló sorozatot jelentetett meg, melyben tájékoztatást nyújtanak például a környezetvéde-

sában „Az utas könyve” címmel, melyben a vendégfogadásban résztvevô községek adatai, megközelítési és szabadidô eltöltési lehetôségei, szolgáltatásai szerepeltek. A könyv szerint ekkor már hazánkban jól mûködô falusi magánszálláshelyek mûködtek, jól kiegészítve a panziók és szállodák nyújtotta kínálatot. A kiadvány árakat is tartalmazott így az utazók pontos kalkulációt készíthettek a várható kiadásokat illetôen. A háború évei, és az azt követô gazdasági visszaesés közel két évtizedre teljesen megszûntette a falusi üdülés iránti igényt. Kialakult a szakszervezeti és vállalati üdültetés

NKFP 012.hu

Új lehetôség az inszekticid terhelés csökkentésére a gyümölcstermesztésben Folyamatosan nô a társadalom környezetvédelem iránti fogékonysága. Ebben szerepet játszik a nemzetközi közvélemény változása, valamint a saját tapasztalatok felgyülemlése. Különös érzékenységet mutat a társadalom a növényvédô szerek vonatkozásában, mind szélesebb körben követelik az egészséges, növényvédôszer-maradványoktól mentes élelmiszereket. Ennek megfelelôen fontos minden olyan technológiafejlesztés, amelyik a peszticidhasználat csökkenéséhez vezethet. A gyümölcstermesztésben is kiemelt jelentôsége van az olyan védekezési technológia fejlesztéseknek, melyek eredményeként csökken a peszticid felhasználás, ugyanakkor megmarad a termesztési biztonság, a hatékony védelem a kártevôk és kórokozók ellen. Ezen követelményeknek kívánnak általában megfelelni a kormányzatok is, amit azzal tesznek nyílvánvalóvá, hogy pl. agrár-környezetgazdálkodási célprogramokat indítanak, melynek keretében kiemelt támogatást nyújtanak a környezetkímélô termelés útját választó gazdáknak. Magyarországon kissé lassan és döcögôsen ugyan, de elindult ez a folyamat. Bár technológiai lemaradásunk még mindig elég nagy az EU-15-öktôl, de a növényvédelemben évrôl évre új környezetbarát, a növényvédôszer-terhelést csökkentô növényvédelmi készítmények kerülnek forgalomba nálunk is.

Egy ilyen innovatív, a rovarölôszer-felhasználást jelentôsen mérséklô technológia a feromon légtértelítés, másnéven konfúziós technika. E védekezési módszer nem a klasszikus permetezéses, hanem a biotechnikai növényvédelem kategóriájába tartozik. Magyarországon a feromon légtértelítés eredményes engedélyeztetési vizsgálatai 2005-ben zajlottak le, miközben az Európai Unióban már 1991-ben megjelent a módszer. Annyi elônyünk származhat azonban e lemaradásból, hogy Magyarországra már egy kiforrott, a kísérleti stádiumon régen túljutott technológia érkezett meg.

Az eljárás alapelve Minden lepkefaj nôsténye fajára jellemzô összetételû ivari illatanyagot, ún. feromont termel. Az így keletkezô „illatnyom” vonzza és vezeti oda tévedhetetlenül az adott lepkefaj hímjét fajának nôstényéhez. Amint a hím rálel a nôstényre, párosodik vele, majd a nôstény lerakja megtermékenyített petéit, amelyekbôl kikelnek a hernyók, amelyek táplálkozásukkal okozzák általában a fô károkat. A hazai termesztôk jó része már ismeri és használja a feromon csapdákat, de elôrejelzésre. A feromon légtértelítéses technológia azonban közvetlen védekezési célra is felhasznáálható. A feromon légtértelítés, a hím lepkék megtévesztésén, ponto1. táblázat.

A feromon légtértelítés elterjedtsége (2006.) Alma EU USA Chile Argentína Dél-Afrika Ausztrália Világ összesen

45000 ha 70000 ha 4500 ha 9000 ha 19000 ha 3000 ha 153500 ha

Csonthéjas 12000 ha 17000 ha 4000 ha – 4000 ha 3000 ha 41000 ha

Szôlô 108000 ha 1000 ha – – – 1000 ha 112000 ha

san dezorientálásán alapul. Ezt úgy érhetjük el, hogy az ültetvény légterét a teljes vegetációs idôszakban speciális párologtató eszközök, ún. diszpenzerek segítségével olyan mennyiségû nôstény illatanyaggal – feromonnal – töltjük fel, hogy a hím mindenhonnan a csábító feromonillatot érzékeljen, ezért a nôstényt nem, vagy csak késve találja meg, így a párosodás elmarad, vagy az optimális idôponthoz képest késik, a lárvaszám pedig drasztikusan lecsökken.

A feromon légtértelítés szerepe az integrált növényvédelemben A feromon légtértelítés szilvamoly, keleti gyümölcsmoly, barackmoly és szôlômolyok ellen általában önmagában elegendô hatékonyságú, így ellenük már az elsô évtôl kezdve kiváltható a rovarölôszeres védekezés. Almamolynál azonban csak alacsony egyedszámú populációk szaporodását tudja tökéletesen megakadályozni. Ezért az elsô idôszakban szükség van a kikelt lárvák elleni inszekticides kezelésekre is. Általában elmondható, hogy már az elsô évben legalább 20–30%-kal csökkenthetô az inszekticid felhasználás, ami a késôbbiekben tovább csökken. Általában a 3–4. évre a légtértelítés önmagában elegendôvé válik az almamoly kontrollálására. Az USA-ban, nagy összefüggô területeken a termelôk évek óta a légtértelítés fél dózisával tartják molymentesen almájukat, de rohamosan terjed a módszer más országokban is (1. táblázat).

A feromon légtértelítés jövôje hazánkban Leggyorsabb térhódítása a feromon légtértelítésnek Magyarországon az almatermesztésben várható. Itt ugyanis a rendkívül erôs és számos inszekticidre rezisztens almamoly populációk ellen a termelôk igen magas költségekkel és emellett sokszor nem is kielégítô hatékonysággal védekeznek. Ugyancsak perspektívikus a konfúziós technika alkalmazása csonthéjasokban, különösen szilvában, ahol az inszekticides technológiákkal közel azonos költség szinten azokénál jobb hatékonyságot lehet elérni. A jövô mindenképpen a csökkentett peszticidhasználatot követelô integrált-, vagy a teljesen vegyszermentes ökológiai gazdálkodásé. A feromon légtértelítés mindkét termelési módnál alapja lehet a molyok elleni növényvédelemnek. László Gyula agrármérnök

21

Mobil Internet a mezôgazdaságban nak mobil eszközöket. A GPS (Mûholdas Helymeghatározás) kapcsolattal rendelkezô PDA (Kézi számítógép) használat legnagyobb elônyének a hatékonyabb és azonnali idejû adatrögzítést tartják. Az öntözés és a termelés távolról történô irányítására már több alkalmazás is készült. Legnagyobb elônyük a helytôl és idôtôl független azonnali beavatkozás képessége. Az élelmiszer-biztonság nem képzelhetô el nyomonkövetés nélkül. A nyomonkövetés során a megjelent és gyorsan terjedô RF-ID (RádióFrekvenciás Azonositás) technológia mobil eszközökkel kombinálva kiváló lehetôségeket nyújt. Az egyedi haszonállatok nyilvántartása, állategészségügyi ellenôrzése országokon átívelô feladat. Az Európai Unió által támogatott E-blana projekt keretében mobil eszközökkel elérhetô szolgáltatást fejlesztettek. A szolgáltatás számos elônye közül kiemelhetô az ellátási lánc védelme és a hatékony, megfelelô idôben történô adatszolgáltatás. Az elektronikus kereskedelem, szállítás és a logisztika területén is növekvô számban találhatók alkalmazások, amelyek széleskörû elterjedésére minden lehetôség adott. Nem szabad elfelejtkezni a komplex vállalati alkalmazásokról, amelyek elsôdlegesen a belsô adatok rugalmas elérését biztosítják. A mobil Internet alkalmazások iránti növekvô érdeklôdést jelzi az egyre több EU kutatási projekt, amelyek közül újszerûségükkel az AMI@Netfood és a MobiLife projektek tûntek ki. Fontos megemlíteni a hazai fejlesztésû IIER támogatások ellenôrzésében használható PDA alapú GPS rendszert, amely a pontos kontrollt lehetôvé teszi. Az alkalmazások általánosan használható

A mobilkommunikációs technológiai eszközök és szolgáltatások egyre nagyobb teret hódítanak a mezôgazdaságban. A mobil rendszerek fejlôdése mind adatátviteli sebességben, mind szolgáltatásokban igen dinamikus. A vezetéknélküli Internet hozzáférés többféle technikai megoldással valósítható meg. Ezek közül a gyakorlatban alkalmazható megoldások közül jelenleg a legnagyobb átviteli sebességet nyújt a harmadik generációs mobil kommunikációs technológia (3G) és a vezetéknélküli hálózati technológia (Wi-Fi), amelyek számos hasonlósággal és eltéréssel bírnak.

22

el sem lehet képzelni a gazdálkodás ilyen formáját. A növénytermesztésben, kertészeti kultúrákban fôleg adatgyûjtésre használ10 000 9 000 8 000 7 000 6 000 5 000 4 000

/II I. 05

05

04

04

03

03

/I.

/II I. 02

02

/I.

/II I. 01

01

/I.

/II I. 00

00

/I.

/II I. 99

/II I.

Mobil elôfizetések száma (ezer)

0

/I.

1 000

/II I.

Bekapcsolt fôvonalak száma (ezer)

/I.

2 000

/I.

3 000

99

Fôvonalak és elôfizetések száma (ezer)

A mobil Internet üzleti értékelését azonban nem szabad csak a technológiára alapozva, a környezetétôl kiragadottan elvégezni, mivel meglehetôsen komplex területrôl van szó. Mind maguk az alkalmazott eszközök jellemzôi, mind üzemeltetésnek gazdasági tényezôi sokfélék és változatos képet mutatnak. A nemzetközi trendekbôl megfigyelhetô, hogy az információtechnológiai eszközök és szolgáltatások ára csökken, ami a vállalkozások kommunikációs költségeinek csökkenését okozza. A nemzetközi trendeknek megfelelôen, némi késéssel Magyarországra is hasonló megállapításokat lehet tenni (1. ábra). A mobil Internet technológiára már napjainkban is számos mezôgazdasági alkalmazás épül. A precíziós termelés jelenleg is az egyik tipikus alkalmazási terület. A vezetéknélküli technológiák nélkül

1. ábra. A bekapcsolt fôvonalak és a mobil elôfizetések számának alakulása 1999 I. n.é. és 2005. III. n.é. között (NHH, 2006)

típusai között olyanokat lehet megemlíteni, mint a mobil tanulás, a mobil fizetés, valamint a mobil tartalomszolgáltatás, amelyek jelenleg ugyan kevésbé ismertek, de a jövôben várhatóan széles körben alkalmazni fogják azokat. A szakirodalom áttekintése és a gazdálkodókkal történô konzul-

tációk alapján a mobil Internet alkalmazhatóságának bemutatására két prototípus rendszert fejlesztettem. Az egyik alkalmazás a táblatörzskönyv, a másik pedig a piaci árinformációk mobiltelefonon történô elérése volt. A mobil táblatörzskönyv megvalósítása során Java, a piaci árinformációk eléré-

séhez WAP (Vezetéknélküli Alkalmazás Protokoll) fejlesztôkörnyezet került felhasználásra. A mobil táblatörzskönyv prototípusa lehetôvé teszi a szántóföldi táblához tartozó adatok rögzítését, szerveren tárolt adatok elérését. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet által üzemeltetett Piaci Árinformációs Rendszer Interneten keresztül érhetô el. A piaci árinformációs rendszerek feladata a piac szereplôinek tájékoztatása, valamint ezekrôl jelentések készítése. Az általunk fejlesztett WAP felületen elérhetô demováltozat segítségével mobiltelefonnal bármikor el lehet érni az árinformációkat. A bejelentkezéskor a piac, majd a termék típusának (zöldség, gyümölcs) kiválasztása tehetô meg. A kiválasztott növény ára pedig táblázatos formában jelenik meg. A kifejlesztett alkalmazások gyakorlati tesztelésre kerültek. Az alkalmazások elterjesztését, terjedését számos tényezô befolyásolja. Megfigyelhetô például a mobil technológia iránti tartózkodás. A felhasználók egy része ma még bizalmatlan és nehezen bírható rá az alkalmazások használatára, a közeljövôben azonban a mai mobil telefonálási szokásokhoz hasonló mértékû használata várható a mobil Internet szolgáltatásoknak. Dr. Szilágyi Róbert Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum

23

Az agrárlogisztikáról másként A logisztika gazdasági, ágazati, de különösen vállalati szempontból mindinkább felértékelôdik. Ezt a szakterületet ma még az eddigi gyakorlat szerint többnyire csak a raktározással, a szállítással, illetve az ezeket szolgáló eszközök, infrastruktúrák megvalósításával azonosítják, és nem értéktermelô folyamatot tekintik.

Az elmúlt években az agrárlogisztikai szakterület vállalkozói és szervezôi fejtették ki elôször, hogy az eddig e terület körébe sorolt infrastruktúrák csak eszközei a logisztikai folyamtoknak. Ezért a folyamatirányítás, a szervezés, az ezekhez szorosan kapcsolódó informatikai funkciók, a speciális szakmai tudás biztosíthatja a logisztikai folyamat mûködésének a megteremtését, és nagyon is jelentôs hozzáadott értékek létrehozását. Egy hasonlattal élve azt is mondhatnánk, hogy egy élô szervezetben hiába vannak egészséges érpályák, ha a keringést, vagyis a mûködést nem, vagy csak részben biztosítják. Az Agrárlogisztikai Klub elmúlt négy éves tevékenysége során következetesen arra törekedtünk, hogy az agrárlo-

gisztikát egyrészt szerves mûködési egységbe integráljuk, másrészt megkíséreljük kialakítani a folyamatvezérlés elvei és módszerei segítségével a logisztikai tevékenység értékteremtô folyamatainak kibontakoztatását. Mi az agrárlogisztikát az értéktermelô folyamat fontos részének tartjuk, amelynek ugyan lényeges eszközei a raktárak, utak és más eszközök, de azok hasznosítása csak a logisztikai funkciók eredményes mûködését lehetôvé tevô szervezési, irányítási és informatikai aktív szellemi tevékenység által valósulhat meg. Tehát alapvetô paradigmaváltásra van szükség mind a szemléletben mind a vállalkozói gyakorlatban! Vagyis értelmezzük, és csináljuk az agrárlogisztikát másként!

Az elôzôekben kifejtett koncepció alapján kezdeményezte az Agrárlogisztikai Klub egy consulting szervezet létrehozását, amely AVICON – PANNONIA Agrár-Vidékfejlesztési és Logisztikai Tanácsadó Iroda néven 2006-ban kezdte meg munkáját. Az iroda tevékenysége egyaránt kiterjed az agrárlogisztika területét érintô szervezési, folyamatirányítási, informatikai javaslatok, programok elôkészítésére, konkrét projektek véleményezésére, a tárgykörben jelentkezô igények elképzelések minôsítésére. Az AVICON – PANNONIA mind kormányzati és pénzügyi, mind regionális és vállalati szektorban tevékenykedik. Az elmúlt idôszak során az AVICON – PANNONIA részérôl tapasztalt jelentôs érdeklôdés és több megbízási szerzôdés igazolja, hogy az agrárlogisztikai fejlesztés épp úgy meghatározó piaci kategóriája az értéktermelésnek, mint maga a termelés, vagy az értékesítés. Ugyanakkor „ezen elhanyagolt, kevéssé mûvelt terület” fejlesztése garantáltan nagyobb versenyképességet, jövedelmet és hozzáadott értéket ígér a befektetôknek. Kôszegi Gábor irodaigazgató

Az AVICON – PANNONIA címe és elérhetôsége:

AVICON – PANNONIA Agrár-Vidékfejlesztés Logisztikai Tanácsadó Iroda 1024 Budapest II., Retek u. 10. III. 1. Telefon/Fax: 36-1-315-23-60 E-mail: [email protected] Mobil: 06-30-23-09-740 (Dr. Papócsi László) 06-209-458-912 (Kôszegi Gábor)