2 XIII. évfolyam 2. szám

2001/2 XIII. évfolyam • 2. szám

AZ MTA MEZÔGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2

Tavaszi árpa vetõmag az árvíz után felszáradt beregi földekre

E

z év márciusában a tarpai gátszakadás következtében a Tisza évtizedek óta nem látott, hatalmas árvízzel öntötte el a beregi térséget. A Martonvásári ELITMAG Kft. 400 mázsa (800 zsák) PROSA fajtájú tavaszi árpa vetõmagot juttatott el az árvízkárosult beregi térség gazdáinak. A két kamionnal érkezõ 200-200 mázsa vetõmagot az FVM SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Földmûvelésügyi Hivatala részérõl Szendrei Kálmán szak-fõtanácsos és Kozák Károly területvezetõ falugazdász vették át április 4-én, illetve 5-én Vásárosnaményban. A Martonvásári ELITMAG Kft. által felajánlott II. szaporulati fokú fémzárolt, csávázott vetõmag szállítmány elsõként érkezett az árvízkárosult térségbe. A PROSA fajta megfelel a beregi táj agroökológiai adottságainak, ugyanis kiváló betegségellenálló-képességgel rendelkezik. Az OMMI 19981999. évi vizsgálati eredményei alapján

a fajtát a lisztharmat csak 0,5 %-ban fertõzte. A helminthospóriumos levélfoltosság tekintetében 1998-ban 4,0 %-os, 1999-ben 8,3 %-os volt a fertõzöttsége. Így a fajta vetõmagjának elvetésével a beregi árvízkárosult gazdák mentesülnek a gombaölõszeres kezelések költségeitõl. Az állománypermetezés a keskeny, több növényfajból álló, kis táblákon komolyabb taposási kár nélkül egyébként is nehezen kivitelezhetõ. A tiszai árvíz által sújtott térség falugazdászai, Kozák Károly területvezetõ falugazdász irányításával, április 6-át követõen elszállítják a vásárosnaményi kijelölt raktárban lerakott vetõmagot. A falugazdászok azoknak az észak-, és dél-beregi, illetve tisza-szamos-közi gazdáknak juttatják el a vetõmagot, akiknek az õszi vetése az árvíz miatt megsemmisült, vagy nagymértékben károsodott, és tavaszi árpa vetésével kívánják pótolni azt. A cél, hogy a vetõmag a már felszáradt, és mûvelhetõ táblákon minél elõbb a földbe kerülhessen.

TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Vécsy Attila Tavaszi árpa vetõmag az árvíz után felszáradt beregi földekre 2 Új Mv búzafajták az élen 3 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Amirõl egyre töbet beszélünk: Az ajánlati fajtalista Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Veisz Ottó: Az élelmiszer biztonság a vetõmag biztonsággal kezdõdik. Intézetünk rendezte a FAO regionális nemzetközi értekeltetét a közép- kelet-európai vetõmagpolitikáról Juhász Angéla – Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Mi a titka a Bánkúti 1201 jó minõségének? Dr. Vida Gyula – Dr. Szunics László – Dr. Veisz Ottó – Dr Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: „Tésztaszûrés” avagy az õszi durum búzafajták és nemesítési törzsek technológiai minõsítése Dr. Árendás Tamás – Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Formaidõzítés – avagy a vetésidõ hatása a martonvásári õszi búzák termésére – Bónis Péter – Dr. Árendás Tamás – Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Láng László: A martonvásári õszi búzafajták herbicid tolerancia vizsgálatának eredményei Dr. Hadi Géza – Dr. Szundy Tamás – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Pintér János: DÁMA új korai érésû martonvásári hibridkukorica Tritikálé 2001 – DISCO Új zabfajta Martonvásárról Dr. Szunics László – Gál Mariann – Dr. Szunics Ludmilla – Dr. Vida Gyula – Dr. Veisz Ottó – Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Levélrozsda rezisztenciagének hatékonysága martonvásári provokációs kísérletekben D. Nagy Ervin – Dr. Lángné dr. Molnár Márta – Dr. Lelley Tamás: Egy búza-rozs hibridkromoszóma térképezése Tavaszi árpa vetõmag az árvíz után felszáradt beregi földekre Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Barnabás Beáta: 80 éves Rajki Sándor, a martonvásári búzanemesítési program alapítója Dr. Sutka József: Szalai Dezsõ 75 éves Dr. Pintér János: Köszöntjük a 75 éves Baldaszti Lászlót Dr. Szunics László: Távolról jött, messzire jutott (Szilágyi Gyula 70 éves) Beethoven koncertek Martonvásáron Dr. Hurnyák Mária: Martonvásár millenniumi emlékoszlopa

A Tisza vizével még néhány hete elárasztott földek már száradnak. Jót tett, hogy napok óta nem esett esõ, így a napsütéses, enyhén szeles idõben szépen száradnak a talajok. Az átszakadt gáttól alig 500 m-re található magasabb fekvésû táblarészeken, amelyeket a folyó megkímélt, szépen zöldell, fejlõdik az õszi búza. A mellette fekvõ táblán a néhány napja elvégzett tavaszi magágy elõkészítés nyoma látható. A gazdák nem adják fel! Akinek marad elég ereje, a segítségnyújtás után a saját földjének mûvelésére, az készül a tavaszi vetési szezonra. Szendrei Kálmán szak-fõtanácsos szerint, az idõben érkezett tavaszi árpa vetõmag felajánlással az árvíz-, belvízkárt szenvedett gazdák esélyt kapnak arra, hogy egy rövid tenyészidejû árunövény megtermelésével már a nyár végén szemesterményhez jussanak. Mv ELITMAG Kft. Martonvásár, 2001. április 5. MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: Dr. Bedõ Zoltán Felelõs szerkesztõ: Dr. Veisz Ottó Szerkeszti a szerkesztõbizottság A szerkesztõbizottság elnöke: Dr. Gyõrffy Béla A szerkesztõbizottság titkára: Dr. Molnár Dénes A szerkesztõbizottság tagjai: Dr. Bedõ Zoltán, Dr. Berzsenyi Zoltán, Dr. Bõdy Zoltán, Dr. Sutka József, Dr. Szundy Tamás, Szundy Péter, Dr. Veisz Ottó Rovatvezetõk: Dr. Barnabás Beáta (biológia), Dr. Kizmus Lajos (hírrovat), Dr. Láng László (búzanemesítés), Dr. Marton L. Csaba (kukoricanemesítés), Dr. Páldi Emil (biokémia), Dr. Pintér János (vetõmagtermesztés), Üvegesné dr. Hornyák Mária (kultúrtörténet), Dr. Veisz Ottó (növénynevelés) Lektorok: Dr. Árendás Tamás, Dr. Kõszegi Béla ISSN: 1217-5498 • Megjelent a Lénia Bt. gondozásában

3

Új Mv búzafajták az élen

K

ét új martonvásári búzafajta vette át a vezetõ helyet a vetõmagpiacon a fémzárolt vetõmagmennyiség alapján 2000 õszén, az Mv Magdaléna és az Mv Magvas. Az OMMI hivatalos adatai szerint a nagy fehérjetartalmú, kiváló alkalmazkodóképességû, középkésõi érésû Mv Magdaléna áll az élen, és ezt a fajtát szintén egy martonvásári nemesítvény, az Mv Magvas követi (1. ábra). Ez azt jelenti, hogy az új fajták megjelenésével, az elmúlt 3-4 év idõjárásának tapasztalatai alapján, valamint a gabonapiac minõségi elvárásainak szigorodásával ismét változott a magyar búzatermesztés fajtaösszetétele. Az átrendezõdés úgy játszódott le, hogy a korábbi vezetõ martonvásári fajták he-

lyébe ismét martonvásáriak léptek, ami a gyakorlatban is igazolja a jelenlegi martonvásári búzanemesítési program sikerét. A fajtaváltást számos tényezõ befolyásolja, ennek ciklusai eltérõ idõtartamúak. A felgyorsult fajtaelismerés, a vetõmagpiaci kínálat nyomása gyorsítja ezt a folyamatot. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy a termelõk ragaszkodnak a jól bevált fajtákhoz. A búzatermesztésben a fajtaváltást nagymértékben motiválta a beltartalmi minõség, és annak stabilitása. Egyértelmûvé vált, hogy a fajtaválasztásban a sikértartalom, az esésszám, valamint a farinográf érték és megbízhatóság összességében nagyobb súllyal esik latba, mint önmagában a termõképes-

ség. Így egy olyan speciális helyzet alakult ki, hogy más növényekkel ellentétben a hivatalos fajtakísérletek terméssorrendje vajmi keveset mond a többi tulajdonság, elsõsorban a minõségi jellegek ismerete nélkül. Ennek oka a változó agrotechnikai színvonalnak is betudható. A fajták potenciális termõképességének kihasználtsága országosan alacsony, a termelõk inkább a megbízható teljesítményû fajtákat keresik a rekordtermõkkel szemben. A minõségi tulajdonságok felértékelõdését nagymértékben elõsegítették az elmúlt évek eltérõ idõjárási körülményei. A szokatlanul csapadékos nyarak és a szélsõségesen aszályos évek váltakozása átlagon felül próbára tette a búzafajták alkalmazkodóképességét és minõségi tulajdonságainak stabilitását. Szinte megoldhatatlan feladatnak látszik olyan búzafajta nemesítése, amely mind esõs, mind száraz évben jó teljesítményre képes. Hazánk agroökológiai feltételei ezért is alkalmasak hosszú ideje a széles adaptációs tulajdonságú növényfajták nemesítésére, hiszen a nemesítõknek nagyszerû lehetõségeik vannak egymástól lényegesen eltérõ idõjárású években szelekciót végezni. Az új Mv fajták elõnye

Az Mv Magvas és Mv Magdaléna búzafajták vetõmag szaporítása fajtaelismerés

18000 16000 14000

tonna

fajtaelismerés

20000

12000 10000 8000 6000 4000 2000 0 1995

1996

Magdaléna

1997

1998

Magvas

1999

2000

Az Mv Magdaléna és az Mv Magvas népszerûségét az átlagon felüli jó agronómiai tulajdonságain kívül elsõsorban az eltérõ idõjárású évekhez való kiváló alkalmazkodásuk eredményezte. Mind esõs, mind aszályos körülmények között stabilak voltak az Mv Magdaléna és Mv Magvas legfontosabb minõségi értékei és a kedvezõtlen termesztési feltételek között is átlagon felüli teljesítményre voltak képesek. A termelõk elsõsorban olyan fajtákat kerestek az elmúlt években, melyek nem okoznak csalódást beltartalmi minõségben, elsõsorban a sikértartalomban, esõs aratás esetén is 250-et meghaladó esésszámmal rendelkeznek, megkésett aratáskor is stabil minõségi tulajdonságúak. Mind az Mv Magdaléna, mind az Mv Magvas megfelel e kritériumoknak. Termõképességük több helyen kiemelkedõ, vagy legtöbbször átlagon felüli volt. Legfontosabb elõnyük így a termés mennyiségi és minõségi tulajdonságainak stabil és optimális ötvözõdése.

4 1. táblázat Legelterjedtebb martonvásári búzafajták* 2000. õsz (OMMI adatok) Korai érésû Javító minõségû fajták Mv Pálma Mv Kucsma Mv Tamara

Keményszemû malmi búzafajták

Középérésû

Középkésõi érésû

Mv Emma Mv Csárdás

Mv Magdaléna

Mv Magvas Fatima 2 Mv Mezõföld Mv Optima Mv Vilma

Mv Matador

* Megjegyzés: 2000. õszi vetõmag fémzárolási adatok alapján

2. táblázat Új, kiváló sütõipari minõségû, keményszemû búzafajták (2000) Fajta

Sikértartalom %

Farinográf csoport

Esésszám sec.

Minõségi kategória

Mv Palotás

33-34

nagy sikértartalmú

30-31

A1 A1-A2

320

Mv Emese

300

kiváló sütõipari

Mv Dalma

30-31

A2

290

kiváló sütõipari

Mv Mariska

30-32

A2

380

kiváló sütõipari

Mv Prizma

28-30

A2

300

kiváló sütõipari

Ukrainka

28-30

A1

350

kiváló sütõipari

Mv Matild

27-29

A2

320

jó sütõipari

Tizenegy Mv búza az élbolyban A két vezetõ martonvásári búzafajtán kívül a többi fajtánk döntõ része szintén megállta a helyét az elmúlt

évek szélsõséges idõjárása közepette. Ezt bizonyítja, hogy a közel száz államilag minõsített búzafajta közül a fémzárolt vetõmag mennyisége alapján élenjáró húsz fajta között 11 martonvásári szerepelt 2000 õszén. Jelentõs részük jól bevált, megfelelõen, több évben kipróbált fajta (1. táblázat). Ide sorolható a korai érésû Mv Pálma, a középkorai Mv Emma, Fatima 2, Mv Optima, Mv Vilma és a középkésõi Mv Matador. Az újabban elismert fajták közül egyre nõ a részaránya az Mv Mezõföldnek, amely kiugró terméseredményekkel hívta fel magára a figyelmet több termelõnél, és amely megbízhatóan jó sikértartalommal és esésszámmal rendelkezik. Jó teljesítményével már az elõzõ húsz fajta között található az Mv Mezõföld mellett az Mv Kucsma is. A nagy vetõmag- és fajtakínálat ellenére sem tudtuk az elmúlt évben kielégíteni az igényeket új, nagy sikértartal-

mú búzafajtánkból, az Mv Csárdásból. Az 1999 nyarán állami minõsítést kapott Mv Csárdás egy év alatt az elsõ húsz fajta között szerepel a fémzárolt vetõmag mennyiség alapján és a vetõmag-szaporításokból ítélve bátran állíthatjuk, hogy idén bekerül a „legjobb tizek klubjába”. Hat új martonvásári búzafajta 2000-ben Búza fajtaszortimentünk jövõbeni megújulásához a martonvásári búzanemesítés hat újabb fajtával járul hozzá, melyek az elmúlt év augusztusában kapták meg az állami minõsítést (2. táblázat). Alapvetõen két célt tûztünk ki e fajták nemesítése során. Az egyik: a fajta feleljen meg a termelõk és a feldolgozóipar nagy sikértartalmú és versenyképes termõképességû fajták iránti fokozott igényének. Ennek a koncepciónak a jegyében született meg az Mv Palotás. Az eddigi nagy sikértartalmú martonvásári fajtáknál korábbi érésû, így most már mind a három éréscsoportban tudunk nagy sikértartalmú búzafajtát ajánlani a termelõknek. A másik cél: a kiváló sütõipari minõség létrehozása, korai érésû, bõtermõ, kemény endospermium szerkezetû – tehát acélos szemû – búzafajtákban. E fajták sikértartalma stabilan a malmi búza kategóriába tartozik, és ez különösen érvényes az Mv Emesére, az Mv Dalmára valamint az Mv Mariskára. A legújabb minõsített fajták között szerepel egy Martonvásár által honosított búza is, az Ukrainka. A sok kiváló és perspektivikus martonvásári fajta között is szeretnénk felhívni a figyelmet erre az odesszai kutatóintézetbõl származó, korai érésû, szálkás kalászú búzára. Szép, acélos szemtermése kiváló sütõipari minõséget takar, farinográf értéke minden évben A1 volt a hivatalos fajtakísérletekben. Nagy erénye az átlagosnál jobb levélrozsda rezisztenciája és szárazságtûrõ képessége. Az elmúlt év augusztusában minõsített új fajtáink vetõmag szaporítása megindult, a legtöbb új fajtából elegendõ mennyiségû I. fokú vetõmag és kisebb mennyiségben II. fok is a termelõk rendelkezésére állhat. Bedõ Zoltán – Láng László – Szunics László – Vida Gyula

5

Az élelmiszerbiztonság a vetõmagbiztonsággal kezdõdik Intézetünk rendezte a FAO regionális nemzetközi értekezletét a közép-kelet-európai vetõmag-politikáról

M

árcius 6. és 10. között Budapesten, a Hotel Agróban rendezte az ENSZ Mezõgazdasági Szervezete, a FAO és az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete a közép- és kelet-európai térség államainak vetõmag-politikáját áttekintõ konferenciát. A FAO alapelve az, hogy a Föld különbözõ térségeiben addig nem lehet valódi élelmiszerbiztonságról beszélni, amíg a mezõgazdasági termelés kiindulópontja, a vetõmag biztonságos és jóminõségû elõállítása nem garantált. Ez a megállapítás a mi régiónkra is érvényes, hiszen több kelet-európai országban visszaesett a mezõgazdasági termelés – és ezen belül a vetõmagtermelés – mind mennyiségi, mind minõségi vonatkozásban. A FAO rendezvény célja a politikai és gazdasági átmeneti periódusban lévõ térség vetõmag-politikájának áttekintése, a jövõbeni trendek általános megjelölése, és az együttmûködés lehetõségeinek feltárása. A FAO értelmezésében a vetõmagvertikum lényegesen szélesebb, mint ahogy mi általában említeni szoktuk, amikor Magyarországon vetõmagról, és annak összes „szereplõjérõl” beszélünk. A teljes vertikum az ENSZ Mezõgazdasági Szervezete szerint magába foglalja a kutatást és a fejlesztést, így a növényi génmegõrzést, a növényi biotechnológiai kutatást, a növénynemesítést, a vetõmag-kutatást, és a fajtafenntartást. A vertikum meghatározó része a szorosan vett vetõmagipar, amely a vetõmag-termelési, a vetõmag-feldolgozási, készletezési és a vetõmag-kereskedelmi tevékenységbõl áll. Szervesen kapcsolódik ehhez a fajtaminõsítés, a vetõmagvizsgálat és a vetõmag-minõsítés. A vetõmagipart és a hozzá kapcsolódó területek teljes egészét átfogja az a törvényalkotási tevékenység, amely a Vetõmag Törvény, a Szabadalmi Törvény révén alapvetõen szabályozza a vertikum mûködését, és kapcsolatát a mezõgazdaság többi ágazatával. A fejlõdés egyik zálo-

ga, a komplex rendszerben történõ gondolkodás, és a vertikum egészének korszerûsítése. Ennek az alapelvnek a jegyében a 22 országból meghívott résztvevõk áttekintették a teljes vetõmag-szektor aktuális kérdéseit a közép- és kelet-európai régióban, és a volt szovjet utódállamokban. A megnyitó beszédeket magyar részrõl dr. Szerdahelyi Péter a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára, valamint Székely Bertalan az FVM fõosztályvezetõje tartotta. A FAO képviseletében Professzor Mahmud Duwayri a Növénytermesztési és Növényvédelmi Divízió igazgatója szólt az egybegyûltekhez. A térség átfogó helyzetét a FAO részérõl dr. Iván Sikora ismertette. A tanácskozás elõadói között szerepelt Turi János a magyar Vetõmag Terméktanács elnöke. Nagy érdeklõdést kiváltott elõadásában a hazai vetõmagipar privatizációjának eddigi tapasztalatait ismertette. Felkért elõadóként dr. Bedõ Zoltán, a régió együttmûködési lehetõségeit ismertette. Elõadást tartott az OECD, az UPOV, a Világbank, az Assinsel, valamint az ISTA vezetõje, illetve képviselõje is. A résztvevõk a FAO kezdeményezésére egy regionális – jelenleg öt munkacsoportból álló – Konzultációs Tanácsot hoztak létre a vetõmag-szektor fejlesztésének elõsegítésére. Az egyik

csoport a térség jövõbeni vetõmag stratégiájának fejlesztésére keresi a megoldásokat. Egy másik munkabizottság a törvényi harmonizáció kérdéseivel kapcsolatban kíván javaslatokat megfogalmazni. Külön csoport foglalkozik a génbanki kutatásokkal, a vetõmag-kutatással, a biotechnológiai eredmények vetõmag-szektorra gyakorolt hatásával. Nagy megtiszteltetés volt intézetünknek – a rendezési jog elnyerése mellett – az is, hogy a tanácskozás résztvevõi a Konzultációs Tanács elnökének dr. Bedõ Zoltánt választották meg. Számunkra mindenképpen nagy jelentõségû, hogy Magyarország adott otthont a FAO rendezvénynek. A magyar vetõmag-vertikum hagyományosan fejlett, és a jövõ magyar mezõgazdaságának is – a feltételek optimális kihasználása esetén – húzóágazata lehet. Nemzetközi megítélésünk a rendszerváltás nehézségei ellenére még mindig jó, és az együttmûködés fejlesztésével, a vetõmag-politika kölcsönös érdekek alapján történõ koordinálásával jobban elõ lehet segíteni a régió országainak ismételt egymásra találását. A mintegy száz résztvevõ március 9-én, pénteken ellátogatott Bábolnára az IKR Rt.-hez, és Martonvásárra is az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe. Bedõ Zoltán – Veisz Ottó

6

Amirõl egyre többet beszélünk: Az ajánlati fajtalista Az állami fajtaelismerés garancia Hazánkban világviszonylatban is nagyon korán felismerték, hogy a biztonságos növénytermesztés alapja a megfelelõen megválasztott fajta. A tudományosan megalapozott fajtabírálat az 1892-ben Mosonmagyaróváron megalapított Országos Növénytermelési Kísérleti Állomáson kezdõdött, majd 1915tõl megindult a nemesített növényfajták törzskönyvezése. A folyamatosan fejlõdõ fajtaminõsítés eredményeképpen hosszú idõ óta csak államilag elismert növényfajták termeszthetõk. Az állami elismerés jelenlegi feltétele, hogy a növényfajta feleljen meg az UPOV nemzetközi fajtavédelmi szervezet által definiált hármas követelménynek, legyen minden más korábban ismert növényfajtától morfológiailag megkülönböztethetõ, egyedei legyenek morfológiailag azonosak és e tulajdonságok az egymást követõ években stabilak. A gazdaságilag legfontosabb szántóföldi-, zöldség-, szõlõ- és gyümölcsfajoknál az állami elismerés további feltétele, hogy a növényfajta megfelelõ gazdasági értékkel rendelkezzen. A növényfajok sajátosságaitól függõen a gazdasági érték vizsgálata több termõhelyen, 2-3 éven keresztül beállított állami fajtakísérletekben folyik. A kísérleteket erre a célra létrehozott és fenntartott független állami intézmény végzi és értékeli a fajtajelöltek mennyiségi, minõségi és termésbiztonsági tulajdonságait. A kísérleti adatok alapján a meglévõ fajtáknál kedvezõbb tulajdonságokkal rendelkezõ fajtajelölteket a Fajtaminõsítõ Tanács javaslata alapján a mezõgazdasági miniszter államilag elismert fajtának nyilvánítja, és errõl okiratot állít ki. Az állami fajtaelismerést követõen jogosult a fajtatulajdonos a vetõmag/szaporító anyag szaporítására, fémzárolására és forgalmazására. Az állami fajtaelismerés rendszere védelmet nyújt a növénynemesítõknek és a termesztõknek egyaránt. A szakmailag indokolt vizsgálatoknak köszönhetõen biztosítja, hogy a felhasználók kipróbált, megfelelõ mennyiség és ismert minõség elérésére képes növényfajták közül választ-

hassanak, és megakadályozza, hogy ökológiai feltételeink között biztonságosan nem termelhetõ növényfajták vetõmagja kerüljön forgalomba. Miért kell ajánlati fajtalista? A fajtaelismerés Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is hatékonyan, magas szakmai színvonalon folyik. Ha változatlan világban élnénk, nem lenne létszükséglet az ajánlati fajtalista bevezetése, mivel a jelenlegi rendszer is megfelelõen mûködik. Néhány éven belül azonban ez a helyzet gyökeresen meg fog változni. Az EU kibõvülésével jogilag a növényfajták tekintetében is leomlanak a nemzeti határok. Bármely tagországban is ismernek el egy növényfajtát, az az Unió egész területén forgalmazható és termeszthetõ. Jogilag tehát a Svédországban nemesített fajta korlátlanul bevihetõ pl. Spanyolországba, ahol szakmai okokból pedig nyilvánvalóan indokolatlan, sõt kifejezetten káros lehet termesztése. Az EU fajtalista – mivel a tagországok fajtalistáinak összessége – rendkívül sok fajtát tartalmaz, ami lehetetlenné teszi a megalapozott fajtaválasztást. Minden tagország (klimatikus övezet, földrajzi egység) alapvetõ érdeke, hogy a jogilag termeszthetõ fajták körébõl szakmai szempontok alapján kiválassza azokat, amelyek az adott területen biztonságosan és gazdaságosan termeszthetõk. Az Európai Unió tagjaként mi is meg fogjuk változtatni törvényeinket és jogilag lehetõvé fogjuk tenni valamennyi, az EU bármely tagországában államilag elismert növényfajta szabad forgalmazását Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy elméletileg a mi viszonyaink között soha ki nem próbált fajták ezreit lehetne eladásra felkínálni. Hazánk évtizedek óta, nagyon helyesen, rendkívül liberális fajtapolitikát folytat és nyitott a külföldi fajták iránt. A legjobb nemesítõ cégek rendszeresen bejelentik új fajtáikat a fajtakísérletekbe és ezek mintegy harmada kap végül állami elismerést. Nehezen képzelhetõ el, hogy tömegével, ezrével lennének ezeken kívül olyan fajták, amelyeket Magyarországon célszerû lenne termeszte-

ni! Érdemes belegondolni, milyen következménye lenne, ha a kertünkben nem télálló, hanem mediterrán füvet vetnénk, ha angol búza, görög kukorica, spanyol napraforgó, finn borsó vagy szicíliai durum kerülne fogalomba? Ha megszûnik a forgalomba kerülõ növényfajták elõzetes kipróbálása, az 1892 elõtti szakmai színvonalra esünk vissza! A nemzetközi egyezmények nem teszik lehetõvé, hogy EU tagként a magyar hatóságok (OMMI) más tagországban már államilag elismert fajtát ismételten vizsgáljanak, minõsítsenek. A szakmai szervezeteknek azonban joguk van arra, hogy az állami fajtavizsgálat mintájára - célszerûen együttmûködve az OMMI-val - egy párhuzamos kísérleti hálózatot hozzanak létre és azok eredménye alapján segítsenek tagjaiknak a fajták megválasztásában. Ugyanúgy, mint más országokban is, e szakmai, de nem hatósági vizsgálatok alapján kell készíteni az ajánlati fajtalistát, amely jogilag nem zárja ki más fajták termesztését, de ha mi is úgy gondolkozunk, mint a világ bármely országának farmerei, ahol ajánlati lista létezik, gyakorlatilag nem lesz olyan termelõ, aki az ajánlati fajtalistán nem szereplõ fajta vetõmagját megvenné. Az átmeneti idõszak Az ajánlati fajtalista objektív feltételeinek megteremtésére rendkívül rövid idõ, alig néhány év áll rendelkezésre. Az „1996. évi CXXXI. törvény a növényfajták állami elismerésérõl, valamint a vetõmagvak és vegetatív szaporítóanyagok elõállításáról és forgalmazásáról” a fenti problémakört több területen érinti és segít a felkészülésben. Definiálja az Ajánlott Fajták Jegyzékét (3.§. 6.): „a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzett és a Leíró Fajtajegyzék alapján készített, meghatározott termõhelyen termesztésre ajánlott fajták jegyzéke”. A 12.§.(2). szerint „A Nemzeti Fajtajegyzékben lévõ fajtákat a termelõi tájékoztatás érdekében a minõsítõ intézet külön jogszabály alapján tovább vizsgálja és Leíró Fajtajegyzékre veszi. A minõsítõ intézet a Nemzeti Fajtajegyzé-

7

ket évente, a Leíró Fajtajegyzéket pedig meghatározott idõközönként közzéteszi”. „A Magyar Agrárkamara, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a terméktanácsok a Nemzeti Fajtajegyzékben lévõ fajtákból a Leíró Fajtajegyzék alapján összeállíthatják és közzétehetik az egyes termõhelyek természeti adottságainak megfelelõ Ajánlott Fajták Jegyzékét” (12.§.(3).). Az OMMI által szervezett kísérletek – továbbfejlesztésük esetén – kiindulási alapot nyújtanak az ajánlati fajtalista módszertani kérdéseinek tisztázásához. Az átmeneti idõszakban sem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy az ajánlati fajtalista megalkotásának célja, hogy kipróbálatlan fajta vetõmagja ne kerüljön forgalomba, és nem az, hogy „felülbírálja” a hazai fajtaelismerést. Irreális elképzelés az egyes országrészekre, termõtájakra ajánlati fajtalistát készíteni, egyrészt, mert igazán jelentõs ökológiai különbségek ebben a kis országban nincsenek, másrészt pedig nem elképzelhetõ, hogy az ahhoz szükséges mértékben meg lehessen többszörözni az elismert fajtákkal beállított kísérletek számát. Az Ajánlott Fajták Jegyzékének törvényi definíciója EU tagságunk esetén meg kell hogy változzon, és a Nemzeti Fajtajegyzékbe bejegyzett fajták mellett ki kell bõvüljön az EU tagországokban elismert fajtákkal is. Az átmeneti idõszakban módszertanilag kell felkészülnünk a növekvõ számú fajta vizsgálatára és fel kell építeni azt a döntési me-

chanizmust, amely a kísérleti adatok alapján az ajánlati fajtalista elkészítéséhez vezet. A rendszer mûködõképességének ellenõrzésére a leíró fajtalista alapján már a közeljövõben elkészíthetõ egy ajánlati lista, ami azonban nem a fajta-elismerési rendszer felülbírálatát, inkább csak finomhangolását jelentheti. Kérdések és megoldandó feladatok Finanszírozás. Az ajánlati fajtalista alapja az ország különbözõ területein minden évben azonos módszerekkel beállított, szakszerû kísérletek hálózata. A rendszer mûködõképességének megteremtéséhez elengedhetetlen a kísérletek elõre látható, kiszámítható, garantált finanszírozása. Meg kell határozni, hogy a költségeket ki (az állam, a szakmai szervezetek) és milyen arányban viselik. A kutatási pályázatokon elnyerhetõ összeg – kiszámíthatatlansága miatt – nem lehet alapja a finanszírozásnak. A kísérletek szervezése, beállítása. A kísérleti munka magas szintû elméleti és technikai felkészültséget igényel. Az OMMI e területen nagy tapasztalatokkal rendelkezik, amit a leíró fajtajegyzék elkészítése igazol. Az új rendszerben azonban a jelenleginél több növényfajjal és nagyobb fajtaszámmal kell dolgozni, ami a kísérletek szervezésének átgondolását, az OMMI feladatának és hatáskörének újrafogalmazását igényli. Módszertani kérdések. Az OMMI, a növénynemesítõk, kutatók, és azok szervezetei (pl. MTA Növénynemesíté-

si Bizottsága) közös munkával minden növényfaj vizsgálatára megfelelõ módszertani útmutatót készítettek, melyet folyamatosan aktualizálnak. Alapvetõen ez lehet az alapja a minõsítést követõ fajtavizsgálatoknak is, bár több növényfaj esetében a gyakorlat ennek változtatását, vagy bõvítését is igényelheti. Párhuzamot vonva a növényfajták állami elismerésérõl született 88/1997. (XI.28.) FM rendelettel, szabályozni szükséges és nyilvánosságra kell hozni • a vizsgálandó fajok körét; • a bejelentés módját a kísérletben való részvételre; • a GMO szervezetek vizsgálatának módját; • a jelentkezési határidõt; • a jelentkezés visszautasításának feltételeit; • a szükséges vetõmag mennyiségét és minõségi elõírásait; • a vetõmag leadásának helyét és határidejét; • a vetõmag felhasználásának szabályait; • a kísérlet metodikáját; • a statisztikai kiértékelés metodikáját; • a kísérlet értékelhetetlenségének feltételeit; • az kísérleti adatok (alapadatok is) hozzáférésének feltételeitp; • az ajánlati fajtalistára vétel feltételeit; • a kísérleti adatok és az ajánlati fajtalista nyilvánosságra hozatalának módját. Az Ajánlati fajtalista csak akkor töltheti be igen fontos szerepét, ha a szakminisztérium, az OMMI, a nemesítõk, a gazdaság szereplõit tömörítõ Agrárkamara és Terméktanácsok közösen mindent megtesznek a rendszer felépítéséért és hatékony mûködéséért. Amennyiben a fenti szereplõk bármelyike saját vélt, vagy valós érdekeit látja veszélyeztetni a kialakítandó rendszer által, vagy döntõ befolyást kíván gyakorolni a „fajtapolitikára”, az EU csatlakozás a hazai fajtaelismerés, növénynemesítés, vetõmag elõállítás és -kereskedelem teljes vertikumát teheti életképtelenné vagy feleslegessé. Ennek kihatása - elsõsorban - a termelõkre beláthatatlan lenne. Láng László – Bedõ Zoltán

8

Mi a titka a Bánkúti 1201 jó minõségének?

A

z idõsebbek közül még sokan emlékezhetnek a Bánkúti 1201 fajtából készült kenyér illatára, ízére, szép kinézetére. A hagyományosan jó minõségi tulajdonságok megõrzése a modern búzanemesítésnek is fontos feladata. A klasszikus nemesítési módszerek mellett a biotechnológia fejlõdésével számos új lehetõség nyílik ezen génforrások feltérképezésére, azonosítására és felhasználására. Dr. Tamás Lászlóval (ELTE Növényélettani Tanszék) és dr. Békés Ferenccel (CSIRO, North Ryde, Ausztrália) együttmûködve részletes biokémiai, fehérjekémiai és molekuláris biológiai vizsgálatoknak vetettük alá a Bánkúti 1201 búzafajtát. A búzaszemben található fehérjék (ún. tartalékfehérjék) döntõ jelentõségûek a kenyérszerkezet és ezáltal a sütõipari minõség kialakulásában. Egyedül a búza tartalékfehérjéire jellemzõ tulajdonság, hogy víz és dagasztás hatására egy stabil térhálós szerkezet – a sikér – alakul ki (1. ábra). A sikért felépítõ fehérjék alapvetõen két nagy csoportra oszthatóak. A gliadinok alkoholban oldhatóak és elsõdlegesen a kenyértészta nyújthatóságáért felelõsek. A másik csoportot glutenineknek nevezik, ezek az elõbbieknél jóval nagyobb méretû molekulák a dagasztás során a kenyértészta rugalmasságát, erõsségét biztosítják. Ezekrõl a tartalékfehérjékrõl ma már számos információval rendelkezünk, közelítõen tudjuk melyek társulnak nagy fehérje- és sikér tartalommal és melyek azok, amelyek jók sikérminõséget eredményeznek. A rendelkezésünkre álló laboratóriumi módszerekkel viszonylag egyszerûen, egy-egy búzaszembõl megállapítható, hogy az egyes búzafajták milyen tartalékfehérje összetétellel rendelkeznek, így már a nemesítés korai fázisában is becsülhetõ az egyes búzafajták sütõipari minõsége. A régi magyar búzafajták, közöttük a Bánkúti 1201 azon csoportba sorolhatók, melyek kiváló sütõipari technológiai tulajdonságaik mellett olyan tartalékfehérjéket is tartalmaznak, melyek az eddigi irodalmi ismereteink alapján általában gyengébb minõséggel társul-

1. ábra. A sikér kialakulása

2. ábra. A Bánkúti 1201 fajtára jellemzõ tartalékfehérje sávok

nak. Ezek a fajták a hatvanas évek végén kiszorultak a köztermesztésbõl, populációikat már csak génbankokban tartják fent. Ez a fajtára jellemzõ ellentmondás volt az oka annak, hogy részletesen tanulmányozni kezdtük a Bánkúti 1201 tartalékfehérjéit mind fehérje szinten, mind pedig a fehérjéket kódoló gének szintjén. Munkánk során számos olyan tartalékfehérje sávot azonosítottunk, melyek a ma köztermesztésben levõ fajtákra nem jellemzõek. Ezeknek a fehérje sávoknak a jellegzetessége, hogy egyesek közülük bizonyíthatóan pozitív hatással vannak a mennyiségi tulajdonságokra (fehérje tartalomra, sikértartalomra),

mások pedig a sikér minõséggel mutattak pozitív kapcsolatot (2. ábra). A génszintû vizsgálataink során a Martonvásáron fenntartott Bánkúti 1201 populáció közel 80%-ában sikerült azonosítanunk egy olyan gént, amit eddig más búzafajtákban nem mutattak ki. A gén egyetlen pontban különbözött egy ismert tartalékfehérje génjétõl, ennek következtében a gén által kódolt tartalékfehérje alegység is egy aminosavban különbözik a már ismert fehérjealegységtõl. Az aminosavsorrend úgy módosult, hogy a Bánkúti 1201 után 2*B-nek elnevezett fehérje a többi hasonló típusú fehérjénél eggyel több, a térhálós sikér szerkezetének kialakulá-

9 3. ábra. A Bánkúti 1201 egyes törzseiben azonosított cisztein mutáns 1Ax2*B gén (MSZH Ügyszám: P0001563)

sában nagy jelentõséggel bíró keresztkötés kialakulására képes (3. ábra). A plusz keresztkötés következtében a Bánkúti 1201 lisztjébõl dagasztott tészta erõsebb, amit a sütõipari vizsgálatok eredményei is alátámasztanak. Méréseink alapján az ezzel a fehérjével rendelkezõ Bánkúti 1201 törzsek magasabb értékekkel rendelkeztek olyan tulajdonságok esetében, melyek a sikér minõségével kapcsolatosak. Egy fajta minõségének kialakulásában ugyancsak fontos szerepet játszik

az is, hogy ezekbõl a különbözõ tartalékfehérjékbõl más fajtákhoz viszonyítva mennyi van jelen. A Bánkúti 1201 populáció néhány törzsére elvégzett mennyiségi vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a fajta az átlagosnál nagyobb mennyiségben tartalmaz gliadin fehérjéket, ami jól magyarázza a belõle készült tészta jó nyújthatóságát és a belõle süthetõ kenyér nagy térfogatát. Ugyancsak nagyobb a keresztkötésekkel összekapcsolt nagy méretû glutenin molekulák mennyisége is. Ennek kö-

szönheti a tészta kiváló dagasztási tulajdonságait. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a Bánkúti 1201, és feltehetõen a többi régi magyar fajta is számos olyan tartalékfehérjével rendelkezik, melyek a sikér minõségi és mennyiségi tulajdonságainak kialakulásában fontos szerepet játszanak. Éppen ezért nagyon fontos e fajták jó minõséggel kapcsolt tartalékfehérje génjeinek azonosítása és izolálása. A rendelkezésünkre álló technikai feltételek alapján elindítottunk egy olyan programot, amely ezeknek a minõségi géneknek az izolálását és felhasználását teszi lehetõvé. A Bánkúti 1201-bõl izolált 1Ax2*B génnel már folyamatban vannak a géntranszformációs kísérletek, melyekkel célunk a tradicionális Bánkúti minõségû, de a mai termesztési feltételeknek jobban megfelelõ búzafajták elõállítása. Ezek az eredmények igazolják, hogy a speciális igényeket kielégítõ tulajdonságok molekuláris genetikai módszerekkel is tanulmányozhatóak. Ez pedig lehetõséget kínál arra, hogy a speciális magyar genotípusok tulajdonságai tudatos molekuláris nemesítési eljárásokkal átvihetõk legyenek a jövõ búzafajtáinak genetikai állományába. Juhász Angéla – Láng László – Bedõ Zoltán

„Tésztaszûrés” Martonvásáron, avagy az õszi durum búza fajták és nemesítési törzsek technológiai minõsítése

A

z átalakuló fogyasztási szokások hatására világszerte nõ a kereslet a durum búza iránt. A Földön jelenleg termesztett durum búzafajták túlnyomó többsége tavaszi, azonban a feldolgozóipar fokozott alapanyag igénye következtében egyre nõ az õszi típusú fajták termõterülete is. Az õszi fajták termõképessége jelentõsen meghaladja a tavasziakét, a céltudatos szelekciós munka hatására beltartalmi tulajdonságaik is egyre jobban megközelítik a jó technológiai minõségûnek tartott tavaszi fajtákét. A durum búza az európai és az amerikai kontinensen a száraztésztagyártás legfontosabb alapanyaga. A világon évente mintegy 21 millió hektár termõterületen vetik és 30-35 millió

tonna termésével jelentõségét tekintve a második számú Triticum faj. Elsõsorban a száraz, forró nyarú vidékek növénye, a legnagyobb termelõi az Európai Unió (8-9 millió t/év), Kanada (4,5-6 millió t/év) és Törökország (kb. 4 millió t/év). Ezen régiókban termelt durum búzafajták többsége, és így az exportpiacokon megjelenõ termény szinte kizárólag tavasszal vetett, tavaszi genotípusok termésébõl származik. Az enyhe telû tradicionális durum búza termõterületeken a gazdák már régóta kísérleteztek az õszi, vagy téli vetéssel. Az ilyen módon termesztett gabona, kedvezõ idõjárási körülmények között gyakran két-háromszoros termést is ad. Elsõsorban Irán, a Kaukázus és a Balkán-félsziget egyes területein hideget jól tûrõ, de hosszabb ver-

nalizációt nem igénylõ járó típusú durum fajtákat termesztenek, de ezek hidegtûrése elmarad az õszi kenyérbúza fajtákétól. A felvevõ piac bõvülésének következtében felmerült az igény olyan valódi õszi típusú, bõtermõ, jó minõségû durum fajták nemesítésére, amelyek az addig tradicionálisan nem durum búzatermõ területeken is sikerrel termeszthetõk.

A durum búza technológiai minõsége A durum búza technológiai minõségét nem lehet egyetlen számadattal jellemezni, a kifejezés a tulajdonságok széles skáláját takarja, melyek részben a malomipar, részben pedig a tésztaipar és a fogyasztók igényét tükrözi. A durum búzával szemben támasztott két

10 1. táblázat. Az MSZ 6383:1998 szabvány durum búza technológiai minõségére vonatkozó rendelkezései Minõségi jellemzõk Hektolitertömeg, legalább, kg/100l Acélos búzaszem, legalább, db % A nedves sikér mennyisége, legalább, % A nedves sikér terülése, mm/óra Esésszám, legalább, másodperc Nyersfehérje-tartalom, legalább, % Sárgapigment-tartalom, legalább, mg/kg legfontosabb követelmény leegyszerûsítve: 1. nagy mennyiségû szemolina (nagyszemcsés durum darafrakció) elõállítására legyen alkalmas, 2. az õrleményébõl elõállított tésztának meg kell felelnie a fogyasztók, a végfelhasználók elvárásainak. A tulajdonságok egy része, mint a szemkeménység, a hektoliter-tömeg, az acélosság és az ezerszemtömeg a malomipar számára fontos, hiszen e tulajdonságok közvetve jól korrelálnak az õrlés gazdaságosságát alapvetõen meghatározó szemolina kihozatallal. Ugyanakkor ezen tulajdonságok laboratóriumban pontosan meghatározhatók, míg a szemolina kihozatal mérése a rendelkezésre álló kisméretû malmokon és az õrlési technológia egyéb elemeinek figyelmen kívül hagyása miatt kisebb pontossággal becsülhetõ. A szakirodalom a tészta minõségét befolyásoló tulajdonságok között a fehérje- és nedvessikér-tartalmat, a sikérminõséget, a sárga pig-

Durum búza I. II. 78 75 60 30 32 30 2-5 2-5 300 250 12,5 12,0 5,0 3,5 ment tartalmat a lipoxidáz enzim aktivitását és a csírázottságot sorolja fel. A fehérjetartalom a tészta tápértéke, a sikér mennyiség és –minõség a tésztaipari feldolgozás miatt döntõ. A késztermék esztétikai értékét és ezáltal

eladhatóságát, piacképességét befolyásoló, a szemolina színével összefüggõ két tulajdonság, a sárga pigment tartalom és a lipoxidáz-aktivitás. Csírázottság hatására nõ a keményítõbontó enzimek aktivitása, ami a keletkezõ szabad cukrok kioldódása révén növeli a fõzési veszteséget. A termelõ, a kereskedõ és a feldolgozóipar számára is lényeges technológiai minõségi tulajdonságok szabványban rögzítettek. A jelenleg hatályos MSZ 6383:1998 Búza szabvány két durum búza (I. és II.) kategóriát különböztet meg és az általános tisztasági követelményeken túl több technológiai minõségi tulajdonság határértékeit is rögzíti (1. táblázat). Magyarországon a durum búza jelenleg nem sorolható a nagy területen termesztett szántóföldi növények közé.

1. ábra. Az acélosság évenkénti változása Martonvásár, 1994–1999

2. ábra. Az acélosság és a szemkeménység évenkénti változása Martonvásár, 1994–1999 és 1997–1999

11 2. táblázat. Õszi durum búzafajták és -törzsek technológiai minõségi tulajdonságai (Martonvásár, 1993-1999) Tulajdonság

Odmadur 1

Odmadur 2

Martondur1 Martondur 2 Martondur 3

MvTD 15-98*

Szabvány határérték**

Acélosság %

16,0-94,0

16,0-98,0

24,0-98,0

38,0-100,0

58,0-97,0

90,0-93,0

60 (30)

Fehérjetartalom %

11,9-14,9

11,1-14,1

12,7-15,1

12,5-15,7

13,3-17,2

12,1-13,8

12,5 (12,0)

Nedves sikértartalom % 24,2-42,6

23,3-41,3

24,7-42,7

23,9-44,4

32,6-48,4

31,0-34,9

32 (30)

Sárgaindex (Minolta b) 16,3-25,7

16,4-25,0

14,5-22,4

15,4-25,6

21,1-24,4

22,0-24,6

-

Szemkeménység index 69,3-94,8

89,2-91,1

87,0-100,3

90,5-103,2

90-101,1

88,5-93,0

-

Megjegyzés: *=1997-1999. évi adatok; **= a zárójelben feltüntetett értékek a durum búza II kategória határértékei

Az elmúlt években a legnagyobb termõterület mindössze 10-15 ezer hektár körül volt és régebben sem bírt különösebb jelentõséggel a hazai növénytermesztésben. Ennek oka elsõsorban abban keresendõ, hogy tradicionálisan a magyar száraztészta fõ alapanyaga a kenyérbúza õrleményébõl származott. A fogyasztói szokások változása, a bel-

és külpiacok bõvülése azonban a szakminisztérium szerint a durum búza termõterület 40-50000 hektárra történõ bõvítését is indokolttá teheti. A célkitûzés teljesítését elõsegítheti a hazai körülmények között is biztonságosan termelhetõ, télálló, jó technológiai minõségû fajták állami elismerése és elterjedése a köztermesztésben.

Szelekciós módszerek Mivel a durum búza speciális feldolgozóipari igényeket elégít ki, csak az a fajta lehet sikeres a köztermesztésben, amely a lehetõ legtöbb tulajdonságban jobb, mint a szabványban elõírt határérték. Az elõírások ismeretében építettük fel Martonvásáron, az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetben azt a szelekciós eljárást, amely lehetõvé teszi jó malom- és tésztaipari minõségû, bõtermõ télálló, megdõlés- és betegség ellenálló fajták nemesítését. Malomipari feldolgozásra nagy hektoliter tömegû, acélos és keményszemû, jó dara-kihozatalú durum búzafajtákra van szükség. Rendszerünkbe beépítettük a hektoliter tömeg mérést és acélosság meghatározást, amelyet hagyományosan az e célra kialakított készülékekkel végzünk. Acélosnak - a szabványban meghatározott módon - kizárólag a lisztes zárványokat egyáltalán nem tartalmazó szemeket tekintjük. Szelektált törzseink hektoliter tömege és acélossága megfelelõ idõjárási körülmények között, kedvezõ évjáratban jelentõsen meghaladja a szabványban elõírt értékeket. Csapadékos betakarításkori idõjárás esetén megfigyeléseink szerint rohamosan romlik a durum búzatörzsek acélossága, amely megnehezíti a szelekciós munkát is (1. ábra). A szelekció hatékonyságának növelésére az elmúlt években már sikeresen alkalmaztuk a Perten cég szemenkénti vizsgálatot végzõ SKCS 4100 készülékét szemkeménység meghatározásra. A szemkeménység megbízhatóbb mutató, mint az acélosság, hiszen genetikailag meghatározott, öröklõdõ, környezettõl kevésbé függõ tulajdonság (2. ábra). Legjobb törzseink Perten készülékkel mért szemkeménység indexe meghaladja a 100-as értéket (összehasonlításképpen a legkeményebb

12 szemû kenyérbúza törzseké 60-80 körüli). A készülék egyben méri a szemek tömegét, átmérõjét és nedvességtartalmát is. Megfelelõ minõségû száraztészta a nagy fehérje- és sikértartalmú, kedvezõ sikérminõségi tulajdonságú durum õrleménybõl készíthetõ. A fehérjetartalom meghatározást Tecator Kjeltec-1035, a nedves sikér mérést Glutomatic 2200 készülékkel az ICC 137/1 szabványban rögzített eljárás szerint végezzük. Legjobb törzseink sikértartalma kísérleteinkben gyakran meghaladja a 40%-ot, esetenként még 50% feletti értékeket is mértünk, ami jelentõsen több mint a szabványban az I. osztályú durum búzára meghatározott 32%. Ezen törzsek fehérjetartalma általában több mint 16 %. Megfelelõ alaktartású tészta kizárólag rendkívül merev sikérvázú alapanyagból nyerhetõ. A sikérminõség tesztelését sikérterülés vizsgálattal és sikérindex meghatározással végezzük. A szelekció során elõnyben részesítjük a 3 mm-nél kisebb terülésû és 80%-ot meghaladó sikérindexû törzseket. Az ipari feldolgozhatóság mellett egyre nagyobb szerephez jut a végtermék megítélésében a tetszetõs, esztétikus külalak, amely a durum búzából készült száraztészták esetében elsõsorban a borostyánsárgás színt jelenti. Mivel a durum tészták többsége tojás hozzáadása nélkül készül, lényeges, hogy a szemolina elegendõ sárga pigmentet tartalmazzon. A szelekciót Minolta CR-300 reflexiós színmérõ készülékkel végezzük, amely nagy számú minta vegyszermentes, egyszerû vizsgálatát teszi lehetõvé. Több éves vizsgálataink alapján a sárgaindex (Minolta „b”) értéke a vizsgált genotípusokban 16 és 28 között változott, amely megbízhatóan tág intervallumot biztosít a kiválogatáshoz. Tapasztalataink szerint a 21-es sárgaindexû tételek már kielégítik a feldolgozóipar igényeit.

A martonvásári fajták minõsége A 2. táblázatunkban összefoglaltuk a martonvásári durum búzafajták és egy új, az állami fajtakísérletben szereplõ törzsünk fontosabb technológiai minõségi tulajdonságait. Tájékoztatásul feltüntettük a szabványban közölt határértéket. A táblázatban az évek során megfigyelt szélsõ értékek szerepelnek. Az

adatok hûen tükrözik a jelenlegi magyarországi durum termesztés és nemesítés dilemmáját. A fajták mindegyikével el lehet érni, sõt jelentõsen túl is lehet teljesíteni a szabványban elõírt minõségi határértékeket – azonban lényeges hozzátenni, hogy – megfelelõ idõjárási körülmények és szakszerû agrotechnika alkalmazása mellett. A durum búzatermesztés jelenleg kockázatos, amelyet elsõsorban a termesztõk vállalnak magukra. Szerencsére a feldolgozóipar és ezen belül is a malomipar egyes élenjáró cégei felismerték, hogy a kockázat teljes mértékû áthárítása a termesztõkre nem járható út, hiszen így nem biztosítható a speciálisan átalakított durum malmok egyenletes alapanyag-ellátása. A

többéves szerzõdések, termeltetõi rendszerek kialakítása a malomipar érdeke is. Kizárólag az ágazat biztonságosabbá tétele útján érhetõ el a növénytermesztõk, a malomipar, a tésztaipar és a nemzetgazdaság érdekeit egyaránt szolgáló termõterület növekedés. Martonvásáron a durum búzanemesítési programmal célunk az, hogy a várhatóan növekedésnek induló keresletet bõ- és biztonságosan termõ, kiváló malom- és tésztaipari minõségû, jó fagy- és télálló, szilárd szalmájú, fontosabb betegségeknek ellenálló fajtákkal elégítsük ki. Vida Gyula - Szunics László – Veisz Ottó – Láng László – Bedõ Zoltán

13

A martonvásári õszi búzafajták herbicid tolerancia vizsgálatának eredményei

A

z elmúlt évtized folyamán a növényvédõ szer gyártók több mint 130 eredeti, eleddig még nem ismert hatóanyagot szabadalmaztattak, aminek csaknem fele a gyomirtó szerek közül kerül ki. Ezek között is számos molekula a gabonafélékben használatos herbicidek csoportjába tartozik. Miközben a peszticid gyártók egyre újabb készítményeket állítanak elõ, a köztermesztésben szereplõ és közvetlen az állami minõsítés elõtt álló búzafajták száma is évrõl évre gyarapszik. Ahhoz, hogy a gyakorló gazdákat fajtaspecifikus termesztési útmutatóval el tudjuk látni, trágyázási, vetésidõ és herbicid tolerancia kísérletekben is vizsgáljuk a fajták viselkedését. Ebben a cikkben a gyomirtó szer érzékenységi kísérletek utóbbi két esztendõjének eredményeit mutatjuk be. Mind 1999-ben, mind 2000-ben optimális idõben, október 13-án vetettük el a kísérletben szereplõ 20-20 fajtát. A herbicid tolerancia vizsgálatokban posztemergensen kijuttatott gyomirtó szereket alkalmaztunk. Provokatív szándékkal, megkésve, a technológiai leírásokban megadott

legkésõbbi fejlettségi állapotot túlhaladott növényállományt kezeltünk az egyes gyomirtó szerek engedélyezett felsõ dózisával és annak kétszeres mennyiségével. A kezeléseket az 1. táblázat tartalmazza. A fajták reakcióinak elbírálásához mindkét esztendõben felvételeztük a látható fitotoxikus károkat, a kalászhányás- és virágzás idõpontjait, mértük az átlagos növénymagasságot és a betakarított szemtermés mennyiségét. Szabadszemmel látható tünetek egyik évben sem jelentkeztek a növényeken a kezelések hatására. A gyomirtó szeres kezelések nem befolyásolták igazolható módon a növények magasságát. Az egyes esetekben a virágzásban okozott eltolódások a szemtermés eredményekben nem mutatkoztak meg, ezért a következtetéseket a betakarított termés mennyisége alapján vontuk le. A gyakorlati tapasztalatok alapján általánosságban elmondható, hogy a vizsgált gyomirtó szerek közül a hormonhatású 2,4 D és az MCPA okozhat legnagyobb károsodást a megkésett kezelések következtében. Ebben a kísérletben azonban egyik gyomirtó

szer sem igazolta a feltételezéseinket és a fajták mindkét évben igazolható szemtermés veszteség nélkül tolerálták a kétszeres mennyiségû adagokat is. 1999-ben egyik búzafajta termése sem csökkent szignifikánsan a kezelések hatására. A 2000. esztendõben a búza kétnóduszos fejlettségi állapotában kétszeres dózisban kijuttatott Logran 75 WG az Mv Pálma és az Mv Kucsma, az Athos nevû készítmény az Mv Kucsma szemtermését csökkentette szignifikáns mértékben. Az említett herbicidek alkalmazásakor fokozottan ügyelni kell a technológiai fegyelem betartására és permetezéskor a csatlakozósorok pontos illeszkedésére. A kísérlet eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált 20 martonvásári fajta jól tolerálta a provokatív körülmények között kijuttatott gyomirtó szeres kezeléseket. A herbicidek biztonságosan használhatók a gyomosság szabályozására. Bónis Péter – Árendás Tamás – Bedõ Zoltán – Láng László

1. táblázat Az õszi búza herbicid tolerancia kísérlet kezelései 1999- és 2000. évben Kezelések

Hatóanyag

Dózis l,g/ha

A permetezés ajánlott fenológiai stádiuma

Búzák fejlõdési stádiuma a kezeléskor

–

–

–

–

2. Granstar 75 DF 75 % tribenuron-metil 3. Granstar 75 DF 75 % tribenuron-metil

25.0 50.0

kétlevelestõl zászlós levél megjelenéséig

kalászhányás kezdete

4. Logran 75 WG 5. Logran 75 WG

75 % triaszulfuron 75 % triaszulfuron

15.0 30.0

vetés után (pre), ill. kétlevelestõl/ szárba indulásig

2 nóduszos fejlettségi állapot

6. Mecaphar 7. Mecaphar

500 g/l MCPA 500 g/l MCPA

2.0 4.0

4-6 leveles állapottól szárba indulás kezdetéig

2 nóduszos fejlettségi állapot

8. Maton 600 9. Maton 600

600 g/l 2,4-D-észter 600 g/l 2,4-D-észter

1.0 2.0

4-6 leveles állapottól szárba indulás kezdetéig

2 nóduszos fejlettségi állapot

10. Athos 11. Athos

75 % szulfoszufuron 75 % szulfoszufuron

26.0 52.0

bokrosodás kezdetétõl 2 nóduszos fejlettségig

kalászhányás kezdete

1. Kontroll

12. Kontroll

–

–

–

–

14

Formaidõzítés - avagy a vetésidõ hatása a martonvásári õszi búzák termésére -

M

agyarországon az õszi búza vetési idõpontjául a szakmai kódexek az október 1. és 20. közötti idõszakot tartják optimálisnak. Végignézve az utóbbi fél évszázad kísérleti eredményeit megállapíthatjuk, hogy az ország déli felében az október 2. és 3. dekádjában, míg a Mezõföldön és az attól északabbra fekvõ területeken a hónap elsõ húsz napjában földbe került mag adta a legtöbb termést. A jól idõzített vetés kedvezõ hatása természetesen nem függetleníthetõ a kelés idõszakának idõjárási körülményeitõl. Errõl - friss tavalyi élményeik alapján - részletesebben azok a tiszántúli termelõk tudnának szólni, akiknek az idõben és megkésetten elvetett vetõmagja az õszi szárazság miatt csak együtt, a téli csapadék megérkezése után indult csírázásnak. Õszi búza vetésidõ kísérleteinkben a minõsített martonvásári fajták és a legígéretesebb fajtajelöltek reakcióira vagyunk kíváncsiak. Az optimálisnak tekintett október 10-15. közötti vetésekkel együtt évrõl évre figyelemmel kísérjük a korai (szeptember 3. dekád), a megkésett (október vége) és az extrém késõi vetés (november-december) hatásait. A húsz fajta átlaga alapján elkészített 1. ábra jól érzékelteti, hogy az idõjárás milyen jelentõs mértékben módosíthatja a szemtermést. A sokéves átlagnál jóval csapadékosabb (+272 mm ? +33 %) 1998/1999-es tenyészidõszakban, az optimális idõben vetett fajták átlaga 9 t/ha volt. A tizennyolc nappal ko-

rábbi vetés naponta 0.5 %-kal, a késõi (okt. 30.) és extrém késõi (nov. 23.) vetés 0.8, ill. 0.9 %-kal csökkentette a learatott búza mennyiségét. Az átlagosnál kissé szárazabb (-43 mm ? -8.3 %), de a kalászhányás és szemtelítõdés idõszakában kifejezetten aszályos 1999/2000. évben a szeptemberben és az október elsõ felében vetett búzák átlagtermése között nem volt különbség. A vetésidõ 17 napos késése miatt az optimálisnak tekintett (okt. 11.) kezelés-

hez viszonyítva naponta 1 %-kal, az extrém késõi vetés esetén (dec. 7.) 1.5 %-kal kevesebb búzát takarítottunk be. A termésátlagok és a kora tavaszszal elvégzett tõszám-felvételezések adatai mindkét évben a növényszám és a termés szoros kapcsolatát igazolták. Az azonos magmennyiséggel elvetett parcellákon egyrészt a vetésidõ késése, másrészt a kedvezõtlenebb idõjárási feltételek miatt csökkent a búzák magassága (2. ábra). Az alacsonyabb nö-

1. táblázat Õszi búzafajták relatív termése vetésidõ kísérletben (%) Martonvásár, 1999-2000.

Fajta

A-korai

Mv Magdaléna Mv Palotás Mv Csárdás Mv Pálma Mv Tamara Mv Martina Mv Kucsma Mv Emese Mv Dalma Mv Mariska Mv Prizma Mv Matild Fatima 2 Mv Magvas Mv Mezõföld Átlag

100 100 90 95 98 101 94 96 88 107 92 91 91 96 95 96

Vetésidõ B-optimális C-késõi 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

D-extrém késõi

93 88 80 90 85 87 75 87 84 94 88 79 80 82 79 85

57 61 51 49 53 52 48 50 52 59 61 41 42 52 43 51

1. kép. A vetésidõ hatása az õszi búza kora tavaszi Korai vetés

Optimális vetés

Késõi vetés

15 1. ábra. A vetésidõ hatása az õszi búza termésére Martonvásár, 1999–2000

szemtermés t/ha

10 8

R2 = 0.9334

6 4

R2 = 0.9947

2 0 9.8

9.22

10.6

10.20

11.3

11.17

12.1

12.15

a vetés idõpontja 1999

2000

2. ábra. A vetésidõ hatása az õszi búza magasságára Martonvásár, 1999–2000

növénymagasság cm

100 80 60 40 20 0 A-korai

B-optimális

C-késõi

D-extrém késõi

vetésid õ 1999

állománysûrûségére Extrém késõi vetés

2000

vényekbõl álló, ritkább állományok közvetlen terméscsökkenésén túl más kedvezõtlen hatások is mérsékelhetik a termesztés sikerét. Az ilyen táblákon a kultúrnövény kisebb gyomelnyomó képessége (1. kép) miatt a vegyszeres gyomszabályozás iránti fokozottabb igény tovább apaszthatja az elérhetõ jövedelmet. A vetés idõpontjával kapcsolatos általános ismeretek megerõsítésén, bõvítésén túl kísérleteinkkel az a fõ célunk, hogy a fajtaspecifikus technológiákat újabb fontos ismeretekkel gazdagítsuk. Az 1. táblázat a vizsgált két év átlagában mutatja be a martonvásári õszi bú-

zák vetésidõ reakcióját. Az értékelés során az október elsõ felében elvetett állományok (B) termését tekintettük optimálisnak (100 %) és azokhoz viszonyítva határoztuk meg a korai (A), a megkésett (C) és az extrém késõi (D) vetésû növények relatív termésátlagait. Megfigyeléseink alapján a martonvásári õszi búza szortimentben igen tág vetésidõ optimum intervallum jellemzi az Mv Magdaléna, Mv Palotás, Mv Mariska, Mv Tamara és Mv Martina fajtákat. Ezeknek a búzáknak a kivételes alkalmazkodó képességét igazolja, hogy termésük korai vetés esetén nem, késõn vetve pedig az átlagnál jóval kisebb mértékben csökkent. Átlagos, vagy átlaghoz közeli reakció jellemzi ugyanakkor az Mv Pálmát, Mv Emesét és az Mv Magvast, melyek október végéig biztonsággal vethetõek. Viszonylag szûk optimum intervallummal bír az eddigi eredmények szerint az Mv Kucsma, az Mv Matild és a Fatima 2. E fajták vetését elsõsorban az adott termesztési körzetben optimálisnak ítélt periódus elsõ felében javasoljuk. Amennyiben az Mv Dalmát, Mv Csárdást, vagy Mv Prizmát választjuk, figyelembe kell vennünk, hogy ezeknél a búzáknál általában kedvezõbb hatású az október második felében végzett vetés, mint a szeptemberi. Az Mv Prizma viselkedése ugyanakkor az egyik legjobb példa arra, hogy a vetés idejének elhúzódása, szélsõségesen késõi befejezése miatt várható kedvezõtlen hatásokat korai, télálló fajták használatával eredményesen mérsékelhetjük. Kísérletünkben a rövid tenyészidejû búzák kalászhányása a 2000. évben még a legkésõbb vetett parcellákon is 8-10 nappal korábban beköszöntött, mint a középkésõi érésûeké. Tehát azt a rizikót, amit a szemtelítõdés-érés idõszakában nem ritkán beköszöntõ aszály okoz, a megfelelõ fajta megválasztásával, a korábbi kalászolás révén is csökkenthetjük. Az újabb ismeretek, reméljük a gyakorlat számára is újabb segítséget jelentenek, hogy a termelõk érezzék: az adottságaik között legjobb fajtát, a legjobb technológiával termesztve már csak egy kis támogatás szükséges az égiektõl. Árendás Tamás – Láng László – Bedõ Zoltán

16

DÁMA Új, korai érésû martonvásári hibridkukorica

A

martonvásári hibridkukoricák csoportja egy korai, bõtermõ, szárazságtûrõ, gyors vízleadó új fajtával gyarapodott: 2001-ben minõsítették a Dámát. Az energiahordozók drágulásával a kukoricatermesztés költségeinek egyre nagyobb hányadát teszi ki a szárítás költsége. A magyar kukoricatermesztõk egyébként sincsenek kedvezõ helyzetben, mivel a rendelkezésre álló tõke egyre kevesebb. A Dáma elõállításával az volt a célkitûzésünk, hogy egy olyan gyors vízleadó, korai fajtát bocsássunk a kukoricatermesztõk rendelkezésére, amely az évek többségében természetes körülmények között eléri a 15%-os standard szemnedvességet, ezért tárolásához mesterséges szárítást nem igényel. Ezen a területen évek óta intenzív kutatásokat folytattunk. Az utóbbi 5-6 év eredményei alátámasztották, hogy lehetséges ilyen fajtákat elõállítani. Kísérleteinkbõl azt is tudjuk, hogy a „lábon” szárításnak ára van. A szemnedvesség 30%-ról 15%-ra történõ csökkenése az ezerszemtömeg, tehát a termés 5-20%-os apadásával is járhat. Az olyan különösen egészséges levélzetû fajták azonban, amilyen a Dáma, szinte a fagyok bekövetkeztéig élnek és fotoszintetizálnak. A szemekbe a szénhidrátok beépülése igen alacsony, akár 20%-os szemnedvesség eléréséig folytatódik. A „lábon” szárításhoz felhasznált energia nagyobbrészt pótlódik az asszimilációból. A Dámához hasonló tulajdonságokkal

rendelkezõ fajták ezerszemtömege jelentõsen nem apad, a szemek igen nagy fajsúlyúvá telítõdnek, összességében pedig stabilan többet teremnek, mint a hagyományos fajták. A Dáma az elmúlt 3 év átlagában a FAO 200as éréscsoport 3 standardjánál 4,5%-kal termett többet. A Dáma betakarításkori szemnedvessége több évjáratban is olyan alacsony volt, hogy mesterséges szárítást nem igényelt, emellett kiváló általános alkalmazkodó-képességgel is rendelkezik. Ezen a téren a martonvásári követelmények hagyományosan nagyon szigorúak. A Dáma nagyszámú magyarországi és külföldi kísérletben különbözõ tápanyag-, vízellátási viszonyok között is kiválóan teljesített. Kedvezõek az esélyeink, hogy a Dámát 2002-ben Szlovákiában, Romániában és Horvátországban is minõsíteni fogják. A Dáma hibridkukoricát nevéhez illõ elegancia jellemzi: növényei középmagasak, gyakran fejlesztenek 2 csövet, melyek hosszúak és karcsúak, szemsorszáma inkább 14, mint 16, csuhélevelei éréskor felnyílnak, csövei „bókolnak”. A Dáma állományban különösen szemrevaló, levelei olajzöld színûek, igen egészségesek, felállóak, csövei azonos magasságban fejlõdnek.

A Dámának, mint ez a mellékelt fotón is látható van egy különleges ismertetõjegye is. A szemek felületén úgynevezett „smoky” perikarpium, azaz „füstös” vagy „pettyes” terméshéj fejlõdik. Ez a tulajdonság tiszta állományban ritkán, fajtakísérletekben azonban – idegen beporzás hatására – gyakran megjelenik. A „füstös” terméshéj az ornamentális kukoricák megbecsült tulajdonsága, díszítõ elem. A „füstös” terméshéj nem befolyásolja a teljesítményt, az érést és a betegségekkel szembeni ellenállóságot. A Dáma FAO száma 330-as. Az elmúlt 3 év átlagában a FAO 200-as csoport standardjainál 3-4 nappal késõbb virágzott, a betakarításkori szemnedvessége azonban kevesebb volt, mint a legkorábbi FAO 300-as standardé. Így tehát a Dáma a korai martonvásári hibridek választékát bõvíti. Koraisága és nagy termése különösen gabona elõveteményként történõ használat esetén elõnyös. A Dáma az eddigi tapasztalatok szerint eltérõ tõszámra, mûtrágyázásra, vetésidõre nem érzékeny. Erre vonatkozó pontos adatokkal a késõbbiekben tudunk szolgálni. A Dáma amellett, hogy szárazságtûrõ, az öntözést nagyobb terméssel hálálja meg, mint éréscsoportjának hibridjei. Öntözéskor, vagy erõsen vízjárta területeken mégis ügyeljünk a reduktív, levegõtlen viszonyokra, mert a vízborítottságot a Dáma, a többi fajtához képest kevésbé tûri jól. Hadi Géza – Szundy Tamás – Marton L. Csaba – Pintér János

17

Tritikálé 2001 - DISCO

I

dén tavasszal kapott állami elismerést a DISCO tritikálé fajta. Az igen bõtermõ DISCO két év átlagában a legnagyobb területen termesztett Prestónál 13%-kal nagyobb termést ért el az állami fajtakísérletekben. Kalászai produktívak, szemei egyenletesen nagyok, kiteltek. Szára középmagas, hasonló a Prestóhoz. Tenyészideje a Tewo és Moniko fajtákhoz hasonló. Télállósága, állóképessége jó. Vetõmag szaporítását az Elitmag Kft. nagy területen megkezdte.

Tritikálé fajták terméseredményei OMMI adatok, 1999–2000. 7 6 t/ha

5 4 3

Kitaro

Disco

Lambretto Standard átlag

Presto

Új zabfajta Martonvásárról

A

z elsõ martonvásári honosítású tavaszi zabfajták, a Kwant és a Komes 1998-ban kaptak állami elismerést. E fajták az elmúlt három évben jelentõs területen elterjedtek és a termelõk által keresett fajtákká váltak. A Fajtaminõsítõ Tanács ez év tavaszán állami elismerésben részesített egy újabb zabfajta-jelöltünket Hetman néven. A Hetman termõképessége az elmúlt két évben az OMMI kísérleteiben 2,1%-kal volt több mint a standard átlag. E fajta jó termõképessége kiváló beltartalmi értékekkel párosul (1. táblázat). Fehérjetartalma 1999-ben 13,07%, 2000-ben pedig 15,39% volt, s ezzel az értékkel mindkét évben a vizsgált fajták között az elsõ helyet foglalta el. A β-glukán tartalma szintén jónak minõsíthetõ. Jól bokrosodó és kiváló alkalmazkodóképességû fajta. Évjárattól függõen a standard fajták átlagánál 5–8 cm-rel magasabb, ezerszemtömege pedig 2–4 grammal több. Bugánkénti szemtömege a vizsgált fajták közül a legnagyobb volt. Lisztharmat és koronarozsda betegségekkel szemben jó szántóföldi ellenállósággal rendelkezik. A Hetman zabfajta vetõmag szaporítását az Elitmag Kft. megkezdte. Veisz Ottó – Vida Gyula – Láng László – Bedõ Zoltán

1. táblázat Tavaszi zabfajták szemtermése és beltartalmi értékei (Martonvásár) Fajtanév

Szemtermés kg/parc. % (2000)

Kwant Hetman Komes Standardok átlaga

3,53 3,13 3,08 3,06

115,50 102,20 100,80 100,00

Fehérje % β-glukán abszolút szárazanyag % (2000)

12,90 15,39 13,29 13,84

4,55 6,56 5,04 6,07

Fehérje % β-glukán abszolút szárazanyag % (1999)

12,03 13,07 12,58 12,75

6,10 5,51 5,31 4,67

18

Levélrozsda rezisztenciagének hatékonysága martonvásári provokációs kísérletekben „Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok;”(Királyok könyve, 1,8,37) A kórokozó okozta termésveszteség A fenti idézetbõl látható, hogy már a Biblia is a szárazságot, a növényi betegségeket és a rovarkártevõket az emberi betegségekkel és a háborúval együtt sorozza az emberiség nagy csapásai közé. A növénybetegségek már a legrégebbi történelmi feljegyzésekben szerepelnek. Tehát az õsidõktõl fogva mindig megvoltak és betöltötték a természetben részükre kijelölt szerepet. Ha végignézzük az emberiség történetét, akkor úgy tûnik, hogy a betegségeket kiváltó mikroorganizmusok esetenként „szerepet tévesztettek,” mivel egyik, vagy másik betegség idõnként a megszokottnál lényegesen nagyobb területen és intenzitással lépett fel súlyos következményeket okozva. Mértéktartó számítások szerint a kártevõk, a kórokozók és a gyomok évente 35% veszteséget okoznak a világ mezõgazdaságának. Ebbõl a betegségek 11,6% -al részesednek. A búzatermesztésben a kórokozók jelentõsége hasonló. Több szakíró is megjegyzi, hogy ez csak a mérhetõ kárra vonatkozik, a rejtett (közvetett kár) esetenként meghaladhatja az elõbbi mennyiségét. Braun (1992) úgy tartja, hogy „manapság több éhes ember van, mint korábban bármikor.” Ezt többek között azzal magyarázza, hogy 1984 óta a világ egy fõre jutó gabonatermelése évente egy százalékkal csökken. Az élelmiszerhiány pedig fokozódhat. Statisztikai adatok szerint 2050-re a 11 milliárdnyira felszaporodó embertömeg kétszerese lesz a mostaninak, így az élelmiszertermelésnek is meg kell(ene) kétszerezõdnie. Ami azért is nagy kihívás, mert az egy fõre jutó mezõgazdasági mûvelés alá esõ terület 1961-ben 0,5 ha volt, jelenleg 0,3 ha-ra becsülik, és a további csökkenését prognosztizálják. Ez még inkább aláhúzza a korszerû növényvédelem fontosságát. Ebben a kémiai vé-

dekezés mellett jelentõs szerep jut a biológiai védelemnek, melynek alapja a rezisztens fajta. Röviden a levélrozsdáról A búzát fertõzõ betegségek közül a rozsdák világszerte jelentõs károkat okoznak, s ez vonatkozik Magyarországra is. A levélrozsda (Puccinia recondita Rob. ex Desm. f. sp. tritici) számára kedvezõ éghajlati körülmények között gyakran fellép (1. ábra), ha nem is okoz minden esetben országos epidémiát. Az elmúlt közel ötven évbõl ismeretes,

hogy 1952, 1957, 1958, 1975, 1981, 1982, 1988, 1990, 1994, 1995, 1996, 1997 és 1998-ban az ország különbözõ területén járvány alakult ki. Az 1980-as évek óta egyre gyakrabban. A levélrozsda jelentõs terméskieséseket okozhat. Ez az epidémia intenzitásától és a termesztett fajta ellenállóságától függõen bizonyos években elérheti a 40%-ot is. A kártétel leküzdése, a veszteségek elkerülése védekezést igényel. A legmegbízhatóbb eredmény az integrált növényvédelemtõl várható. Ennek egyik hatásos módja a biológiai növény-

1. ábra. Levélrozsdás búzanövény

19

19 1. táblázat. Thatcher alapú közel-izogén törzsek ellenállósága (Martonvásár, 1996-2000)

Lr gének

Genotípusok

Kromoszóma

1996

1997

1998

1999

2000

Lr1

Tc/Centenario

5DL

70VS

70VS

60S

70S

70S

Lr2a

Tc/ Webster

2DS

80VS

80VS

70VS

90VS

60S

Lr2b

Tc/Carina

2DS

30MS

50S

50S

90VS

70S

Lr2c

Tc/Loros

2DS

60S

70S

40S

90VS

90S

Lr3

Tc/Demokrat

6BL

90VS

70VS

50S

90VS

80VS

Báge/Tc

6BL

90VS

80VS

80S

80S

70VS

Lr3ka Tc/Klein Aniversario

6BL

80VS

60S

70S

80S

60S

Lr9

Transfer/Tc

6BL

1VR

0VR

0R

0VR

0

Lr10

Tc/Exchange

1AS

70VS

10MR

20S

60S

90VS

Lr11

Tc/Hussar

2A

70VS

30MR

30S

40S

80VS

Lr12

Exchange/Tc

4B

1R

1VR(40S)

1R(40MS)

30MS

10MR

Lr13

Tc/Frontana

2BS

1VR

1VR

0R

40MS

20MR

Lr14a

Selkirk/Tc

7BL

10MR

10R

40MS

90VS

Lr14b

Tc/Maria Escobar

7BL

80VS

50S

15MS

60S

70VS

Lr15

Tc/Kenya W1483

2DS

30MS

10MR-70S

1R-40S

50S

90VS

Lr16

Tc/Exchange

2BS

90VS

60S

50S

60S

80VS

Lr17

Tc/Klein Lucero

2AS

5R

5R

1R

30MR

10R

Lr18

Tc/South Afrika 43

5BL

1VR(80VS)

1VR(50S)

Lr19

Tc/Agr. el.

7DL

1VR

1VR

0,1R

0VR

0

Lr20

Tc/Jimmer

7AL

20M-70VS

5R-60S

0R-10MR

20MR

40M-70S

Lr21

Tc/RL5406

1DL

30MS

5R

0R

5R

80VS

Lr22

Tc/RL5404

2DS

70VS

30M

0R-30MR

30MS

60MS

Lr23

Tc/Lee FL310

2BS

1VR

1VR

1R

0VR

0,1VR

Lr24

Tc/Agent

3DL

1VR

1VR

0VR

0VR

0

Lr25

Tc/Transec

4BS

1VR

1VR

0R

1VR

0

Lr26

Tc/ST-1.25

1BL.1RS

80S

70S

80S

60VS

80S

Lr28

Tc/C77.1

4AL

1VR

1VR

0R-5S

Lr29

Tc//Cs7D/Ag#11

7DS

0VR

0VR

0R

0R

0

Lr30

Tc/Terenzio

4AL

40MS

50S

60S

80S

80VS

Lr32

Tc/3Ae.sq.

3DS

5R

10R

0R(50S)

5MR

30M

Lr33

Tc/PI58548

1BL

60VS

40MS

30MS

40MS

60S

Lr34

Tc/PI58548

7DS

1VR

1VR

0R(5MR)

0R(20MS)

40M

Lr35

Tc/RL5711

2B

1VR

1VR

0-50R

1R-10MR

0,1VR

Lr37

Tc/VPM1

2AS

1VR

1VR(10MR)

0R

0VR

5R

Lr38

Tc/T7

6DL

1VR

0R

Lr44

Tc/T. spelta 7831

1B

20MR

5R

3R

30MR

40MR

LrB

Tc/Carina

50S

10MR

1R

20MR

90VS

LrW

Tc/V336

1VR

10R

0R

1VR

50M

Tc.

Thatcher

70VS

60VS

60VS

60VS

90VS

Lr3bg

0R(40MR) 0,1R(80VS)

20R(60S)

0,1VR

0,1VR

20

20 2. ábra. A környezet, a gazdanövény és a kórokozó kapcsolata

kig Magyaroszágon nem került sor, holott viszonyaink között is megfelelõ védelmet biztosítanak. Az agronómiailag is kedvezõ tulajdonságú, új, különbözõ genetikai hátterû rezisztencia források létrehozásával és keresztezésével csökkenthetõ a genetikai vulnerabilitás veszélye. Kínálat újabb fajtáinkból

védelem, esetünkben rezisztens fajták elõállítása és termesztése. A sikeres nemesítõi munka szoros kapcsolatban áll az új genetikai források felkutatásával, elõállításával és tesztelésével, valamint a hatásos rezisztenciagéneket hordozó fajták ismeretével. Intézetünkben is célkitûzés a betegségekkel szemben ellenálló búzafajták nemesítése. Mivel nem minden évben jelenik meg a rozsda, ezért csak természetes körülmények között nehéz, esetenként pedig lehetetlen lenne rezisztenciára szelektálni. A rozsdabetegségek kiváltásához provokációs tenyészkerteket hoztunk létre, ahol minden évben, a mesterséges fertõzés következtében, megjelenik a rozsda, így nagy biztonsággal szelektálhatunk és értékelhetjük a fajták, valamint a különbözõ törzsek, genotípusok és források rezisztenciáját. Rezisztenciagének hatékonysága A gazdanövény ellenállóságát a rezisztenciagének, a kórokozó virulenciáját a virulenciagének határozzák meg. A gazdanövény és a kórokozó kapcsolatát jellemzõ két véglet a rezisztens és a fogékony reakció között számos átmeneti állapot létezik. A gazdanövény-parazita viszonyt meghatározza egyik oldalról a gazdanövény ellenállósága vagy fogékonysága, másikról a kórokozó patogenitása, virulenciája, vagy avirulenciája. E tulajdonságok általában genetikailag determináltak (2. ábra). A búzában lokalizált és azonosított levélrozsda rezisztenciagének száma megközelíti a hatvanat (McIntosh és munkatársai, 1995). Közülük a Thatcher alapú közel-izogén törzsek ellenál-

lóságát ismertetjük (1. táblázat). A Thatcher-fajta viszonyaink között levélrozsdára nagyon fogékony. Öt év (1996-2000) átlagában hozzá hasonlóan kilenc törzs volt fogékony. Másik 17 tétel, ha kisebb mértékben is, az évjárat és a rozsda nyomás intenzitásától függõen különbözõ mértékben fertõzõdött, de fogékony. Így a vizsgált tételek jelentõs hányadának nemesítési értéke gyenge. Mérsékelten ellenálló négy közel-izogén törzs (Lr17, Lr32, Lr34, Lr44). Ezek már szükség esetén felhasználhatók a rezisztenciára nemesítésben. Tíz gén bizonyult igazán hatásosnak, így a rezisztenciára nemesítésben jelentõs értéket képviselnek. Ezek a gének távoli hibridizáció eredményeként kerültek a búzába. Az Lr9-es gén a Triticum umbellulatum-tól ered. A Thinopyrum ponticum-tól származik az Lr19, Lr24, Lr29 és a Th. intermediumtól az Lr38. A Triticum speltoides-bõl vitték át az Lr28 és az Lr35 géneket, a Tr. turgidum var. durum-ból az Lr23, a Tr. ventricosum-ból az Lr37-est a közönséges búzába. A rozsból van az Lr25. Az itt ismertetett, különbözõ kromoszómákon lokalizált rezisztenciagénekkel szemben a hazai levélrozsda populáció avirulens. Közülük sok hatásosnak bizonyult a világ számos országában is. Ezen adatok alapján lehetõség nyílik a hatásos rezisztencia gének kiválasztására és felhasználására a rezisztencianemesítési programokban. Minél több rezisztencia gént építünk be egy fajtába (gén piramis) elméletileg annál jobb a kórokozókkal szembeni ellenállósága. Több olyan hatásos Lr gént is lokalizáltak, melyek kiaknázására napjain-

A kórokozó populáció rassz- és virulencia változását indukálja az eltérõ genetikai hátterû rezisztens fajták nemesítése és termesztése. Erre jó példa, hogy napjainkra már fogékony lett az elismerése idején levélrozsda ellenálló, több éven át jelentõs területen termesztett Mv16, Mv21, Mv23 és Fatima 2. Intézetünkben ezért továbbra is törekszünk ellenálló, vagy csak kis mértékben fogékony búzafajták elõállítására, mivel ezek képezik a biológiai növényvédelem, a költségtakarékos és környezetkímélõ termesztéstechnológia alapját. A termésbiztonságot meghatározó tényezõk között fontos szerepet játszik a betegség-ellenállóság. A rezisztens növényeknek nincs szükségük vegyszeres növényvédelemre, mivel genetikailag determinált tulajdonságuk eredményeként saját magukat megvédik a kórokozók támadásaitól. Ez nemcsak a termelési költségek csökkentéséhez, hanem olyan jobb minõségû élelmiszerek elõállításához is vezet, amelyekben nincsenek az ember egészségét veszélyeztetõ szermaradványok, továbbá csökken a biológiai környezetünk növényvédõ szer terheltsége is. A céltudatos szelekciós munka eredménye az elmúlt években minõsített fajtákban realizálódik. Ezek közül kiemeljük a bõtermõ, javító minõségû és levélrozsdára ellenálló Mv Magdalénát, (1996) és az Mv Csárdást (1999). Ugyancsak bõtermõ és rezisztens az Mv Martina (1998). A millennium évében (2000) kapott minõsítést a korai, produktív, javító minõségû, télálló, szárszilárd, betegség, köztük levélrozsda ellenálló Mv Palotás, Mv Dalma és az általunk honosított Ukrainka. Szunics László – Gál Mariann – Szunics Ludmilla –Vida Gyula – Veisz Ottó – Láng László – Bedõ Zoltán

21

Egy búza-rozs hibridkromoszóma térképezése

A

huszadik század elso felében indultak azok a fajkeresztezési programok, melyeknek célja az volt, hogy a termesztett búza rokonsági körébe tartozó növényfajok hasznos agronómiai potenciálját a búzanemesítés szolgálatába állítsák. Az egyik ilyen korai búza-rozs hibridben spontán módon olyan kromoszómatörések és újraegyesülések történtek, melyek következtében egy búza-rozs kromoszómahibrid, ún. idegenfajú transzlokáció jött létre. Ennek a kromoszómának a rövid karja a rozs 1R kromoszómájából, hosszú karja pedig a búza 1B kromoszómájából származott. Ez az ún. 1BL.1RS transzlokáció rozsból származó karján számos, agronómiailag fontos gént, többek között lisztharmat, szár-, levél- és sárgarozsda ellenállóságért felelõs rezisztencia géneket hordoz; valamint pozitívan hat a búza termõképességére is. Ennek köszönhetõen az 1BL.1RS búzatörzseket világszerte számos nemesítési programba bevonták, így ma már sok hazai és külföldi búzafajtában kimutatható ez a transzlokáció. Idõközben azonban olyan új, virulensebb kórokozó biotípusok alakultak ki, melyek miatt az említett rezisztenciagének hatékonyságukat már jórészt elveszítették. Jelen cikkben ismertetendõ kutatásaink célja, hogy újabb rozs genotípusokból származó allélek bevitelével helyreállítsuk, vagy növeljük ezen transzlokáció agronómiai értékét, valamint, hogy molekuláris módszerekkel jellemezzük ezeket a genetikai módosulásokat. Kísérleteink során különbözõ rozs genotípusokat tartalmazó búza-rozs hibrideket kereszteztünk hagyományos 1BL.1RS transzlokációt hordozó búzafajtákkal. Az F1 utódnemzedék meiotikus osztódása során az említett rozs genotípusok 1R kromoszómája, valamint az 1BL.1RS transzlokáció között rekombinációk jöhetnek létre, melyek eredményeként bizonyos kromoszómaszakaszok kicserélõdnek. Az így létrejött, eltérõ rekombinációs mintázattal rendelkezõ utódnövényeket használtuk arra, hogy az 1RS kromoszómakaron lokalizált molekuláris markereket a közöttük

1. ábra

a. Az 1BL.1RS transzlokációs kromoszóma rozs karján PCR alapú DNS markerek genetikai térképezése. A térkép teljes hossza 21 cM. b. Ugyanezen markerek fizikai térképezése. A deléciós töréspontok segítségével a markereket három fõ kromoszómarégióban lokalizáltuk. A szatellit régióban (IAG95, GPI, Bmac213), a NOR régióban (5SrDNA) és a NOR régiótól proximálisan, annak közvetlen közelében (Xpsr949, Scm9). A genetikai térképezéssel kapott markersorrendet a fizikai térképezés eredményei alátámasztották. megfigyelt rekombinációs gyakoriság alapján genetikailag térképezzük. 17 PCR-alapú DNS markert teszteltünk a kiindulási szülõnövényeken, melyek közül hét mutatott egyértelmû polimorfizmust. Ezen hét marker térképezése során meghatároztuk azok egymástól való relatív távolságát, valamint a kromoszómán való elhelyezkedésük sorrendjét (1a. ábra). A markerek genetikai térképezése mellett, azoknak a kromoszómán való tényleges fizikai helyét is igyekeztünk meghatározni. Ehhez olyan, ún. deléciós vonalakat használtunk, melyekben az 1R kromoszómák, kromoszómatörés következtében, a rövid kar különbözõ méretû terminális szegmentumát elveszítették. Ezeken a genotípusokon az említett markerekkel PCR reakciót végeztünk. A PCR termék megjelenésébol, vagy hiányából következtettünk arra, hogy a marker a

kromoszóma mely régiójában helyezkedhet el. Hat markert három fõ kromoszómarégióban tudtunk lokalizálni (1b. ábra). Az Xpsr960 jelû marker elhelyezkedését megfelelõ termék hiányában nem tudtuk meghatározni. A genetikai térképezés során kapott marker-sorrendet a fizikai térképezés eredményei alátámasztották. Az egyes rekombináns növényekben a térképezett markerek segítségével nagy pontossággal meghatározhatjuk a rekombinációs töréspontok helyét, valamint a kicserélõdött DNS szegmens méretét. Az újonnan bevezetett DNS szakaszok az említett rezisztencia géneknek új, hatékonyabb alléljait hordozhatják. Ennek igazolására a jövõben a rekombináns növényeinket provokációs, fertõzési kísérleteknek szeretnénk alávetni. D. Nagy Ervin - Lángné Molnár Márta – Lelley Tamás

22

80 éves Rajki Sándor, a martonvásári búzanemesítési program alapítója

S

zinte hihetetlen, hogy ilyen gyorsan eltelt az idõ azóta, amióta az intézetben utoljára találkoztunk az akkor, „friss nyugdíjas”, de szellemi és fizikai erejének teljében lévõ, saját igazáért és a tudományos gondolkodás szabadságáért a fél világgal konfrontálódó, Martonvásárról távozni készülõ Rajki Sándorral. Azóta bizony nagyot változott a világ. Maradandónak bizonyultak azonban azok a megvalósult elképzelések, innovációs és kutatási eredmények, melyek az õ 25-éves intézetvezetése alatt születtek, és meghatározóak voltak a magyar mezõgazdaság fejlõdése szempontjából. Rajki Sándor vitathatatlan szerepet játszott az intézet létrehozásában és felvirágoztatásában: 1955-tõl 1980-ig, nyugdíjba vonulásáig volt az intézet vezetõje. Fiatalon, 30-as éveinek elején kapta ezt a felelõsségteljes megbízatást, amit õ nagyon komolyan vett és szívügyének tekintett. A kor, amelyben aktív éveit töltötte, nem volt „könnyû” idõszak, sem gazdasági, sem politikai szempontból. A hullámokat meglovagolni, azokon utazni, vállalva az elsodortatás veszélyét, kevesen mertek és tudtak. Rajki Sándor pályafutása, személyes sorsa tükrözi a korszak ellentmondásosságát. Õ sokmindent kihívásnak érzett és válaszolt, bizonyított saját magának is. Az 1950-es évek kö-

zepén elindította a jelenleg is mûködõ martonvásári búzanemesítési programot, és amerikai tapasztalatokból kiindulva aktívan részt vállalt a hazai hibridkukorica vetõmagtermesztés beindításában. Létrehozta az Erdõháti Hibridüzemet és Kuti Andrással újjászervezték a gazdaságot. Nagyban hozzájárult a magyar búzatermesztés fellendítéséhez a Bezosztaja 1 krasznodári búzafajta honosításával, ami az elsõ korszerû, gépi aratásra alkalmas fajta volt a hazai búzatermesztésben. Az 1972 õszén megnyílt Fitotron Rajki Sándor pályafutásának fõ „mû-

ve”. Az európai mértékkel mérve is igen korszerû és nagy kapacitású növénynevelõ létesítmény nagymértékben segítette a korszerû nemesítési, genetikai, élettani, virágzásbiológiai, majd késõbb a biotechnológiai és agroökológiai kutatások gyors felfutását és eredményességét. Persze voltak valóra nem váltható álmok, elképzelések, teljesen be nem bizonyítható hipotézisek. Ennek ellenére kevés kutató mondhat magáénak ilyen tartalmas és eredményes, az utókorra is kiható tudományos pályafutást. Akik személyesen ismertük mint vezetõt, sok tekintetben példát vehettünk róla: szakmai és irodalmi tájékozottsága, lényeglátó képessége, kutatói kisugárzása szinte páratlan volt. Egyformán szót tudott érteni a különbözõ munkaterületeken dolgozó beosztottjaival. A hozzá intézett írásbeli megkeresések soha nem maradtak megválaszolatlanok. Értékrendjében a pénz nem az elsõ helyen állt. 80 évesen még mind a mai napig szívesen látja hajdani kollégáit gödöllõi kertjének csendjében, igaz társának, Ernának féltõ gondoskodásától övezetten, egy kis múltidézõ beszélgetésre. Kicsit önzõ módon, de szívbõl kívánjuk, hogy ezt még sokáig tehesse. Boldog születésnapot Sándor! Bedõ Zoltán

Szalay Dezsõ 75 éves

S

zalay Dezsõ 1926. augusztus 12-én született a Heves megyei Csányon, paraszt családban. Középiskolai tanulmányokat a Jászapáti Gimnáziumban folytatott, 1944ben érettségizett. 1944-1945-ben Mosonmagyaróváron szaktanfolyamot végzett. 1945-ben fél évet amerikai hadifogságban töltött. 1946-tól az Agrártudományi Egyetemen tanult Keszthelyen, illetve Budapesten. Mezõgazdász diplomáját Budapesten, a Mezõgazdaságtudományi Karon szerezte 1950-ben.

1950-ben Bulgáriában hosszabb tanulmányutat töltött, majd 1951-1952ben az Agrártudományi Egyetem Növénytermesztési Tanszékén egyetemi tanársegéd. 1953-1955 között a GYAPOTTERMESZTÉSI Kutatóintézetben, Székkutason tudományos segédmunkatársi beosztásban gyapotnemesítéssel foglalkozott. 1956-ban Martonvásárra került, ahol az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete Növénygenetikai Osztályán „evolúciós-genetikai vizsgálatok a Triticiane subtribus-ban” címû téma-

csoportban a búza × tarackbúza hibridek genetikai és nemesítés-módszertani kutatásával foglalkozott. 1964-ben a „Triticum × Agropyron keresztezések és a hibridek néhány tulajdonságának elemzése” címû értekezése alapján elnyerte a „biológiai tudomány kandidátusa” fokozatot. 1958-tól 1968-ig tudományos munkatársi, majd 1968-tól nyugdíjba vonulásáig (1986) tudományos fõmunkatársi beosztásban dolgozott. 1965-ben a „Munka Érdemrend bronz fokozat” kormánykitüntetésben részesült.

23 1971-1973-ban Keldis ösztöndíjasként a SzUTA Központi Botanikus Kertjében, Moszkvában évelõ búza × tarackbúza hibridek genetikai tanulmányozásával foglalkozott. Az 1970-es évek második felében a Növénynemesítési Osztályon döntõen takarmánybúza nemesítésben, az 1980-as években a Genetikai Osztályon a Triticum hibridek témában dolgozott. A Triticum × Agropyron hibridekbõl az elméleti kutatások melléktermékeként nagy fehérjetartalmú, kiváló lisztminõségû, rozsda- és lisztharmat rezisztens vonalakat és törzseket hozott létre. E tarackbúza hibridszármazékokból 1987-ben minõsítették az általa nemesített Alföld korai érésû búzafajtát, amely a hazai fajták

között az egyik legjobb minõségû. Társnemesítõként közremûködött az Mv 8 búzafajta elõállításában. Tudományos szervezõ munkát az MTA Növénynemesítési Bizottságában végzett, amelynek 1965-1971-ben titkári teendõit is ellátta. Szalay Dezsõ szorgalmas és lelkiismeretes kutató, pontos megfigyelõ volt, aki hatékonyan szintetizálta az alap és alkalmazott kutatási eredményeit. Kedves Dezsõ! Ha voltak is nehézségeid az élet göröngyös útjain, próbáld ezeket feledni és csak a szépre emlékezni. Kívánunk Neked boldogságban és jó egészségben eltöltendõ nyugodt éveket. Sutka József

Köszöntjük a 75 éves Baldaszti Lászlót

D

r. Baldaszti László 1926. április 14-én született a Zala megyei Káváson. Gimnáziumi tanulmányainak utolsó évében, 1944 végén – a háborús események miatt – leventeként Nyugatra szállították, ahol 1945 májusában brit-kanadai fogságba esett. A németországi fogolytáborból 1946 áprilisában szökevényként tért haza, s még az év szeptemberében leérettségizett. Ezt követõen nem volt lehetõsége azonnal továbbtanulni, így közel egy évig különbözõ alkalmi munkákat vállalt. Felsõfokú tanulmányait 1947-51 között Budapesten, illetve Gödöllõn végezte az Agrártudományi Egyetem Mezõgazdasági Karán. Az oklevél megszerzése után központi irányítással gépállomási-agronómus munkakörbe helyezték Dégre, majd 1952 végétõl 4 éven át Székesfehérváron a Fejér megyei Gépállomások megyei fõagronómusa lett. Ezt követõen – átszervezés folytán – a Velencei Gépállomásra helyezték, ahol elõször agronómus, majd 1959-tõl igazgatóhelyettes, fõagronómus munkakörbe osztották be 1962-ig. Egy évet dolgozott a székesfehérvári Járási Tanács VB Mezõgazdasági Osztályán, mint termelési csoportvezetõ. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe 1964. január 1-én került,

ahol mint kutatómérnök 6 éven át dolgozott az intézet lucernanemesítési csoportjában Böjtös Zoltán témavezetõ munkatársaként. A téma megszünése után Baldaszti László az újonnan létesített szaktanácsadási csoport vezetõ mérnöke lett, majd 1974. április 1-tõl az intézet Központi Titkárságának vezetését is rábízták. 1981-tõl nyugdíjba vonulásáig, 1986-ig az intézet ügyvezetõ igazgatóhelyettese volt. Baldaszti Lászlónak a martonvásáron nemesített kalászos gabonafajták és kukoricahibridek vetõmag-

vainak hazai és nemzetközi piacokon történõ sikeres elterjesztésében sokat köszönhetünk. Fáradhatatlan munkabírásával hatékonyan szervezte az intézet szaktanácsadását, szoros kapcsolatot tartott a gazdaságokkal, termelési rendszerekkel, külföldi társintézetekkel, kereskedelmi cégekkel. Nem feledkezett el az új kutatási eredményeink és nemesítvényeink iránt érdeklõdõ egyéni gazdálkodókról sem. Az országot, külföldet járva, bemutatókat szervezve mindig fontosnak tartotta a partnerekkel való személyes kapcsolattartást, a naprakész, szakszerû és korrekt tájékoztatást. A honosítási kísérletek, a két- és többoldalú kutatási, nemesítési együttmûködések szervezése, gördülékeny lebonyolítása is „rutin” feladatai közé tartozott. Mindezeken kívül példamutatóan látta el az intézeti adminisztráció irányítását is. Baldaszti Lászlóban olyan embert tisztelhetünk, aki a gyakorlati élet nehéz próbáin túljutva, a szorgos kutatómunkán át, annak eredményeit a legmagasabb szinten tudta menedzselni mind intézetünk, mind pedig az egész ország javára. Jó egészséget kívánva, Isten éltessen Laci bátyánk! Pintér János

24

Távolról jött, messzire jutott (Szilágyi Gyula 70 éves) ...„Tanultam, évezredek tanulsága fortyog, zúg ifjú szivemben” (Illyés Gyula)

H

onnan is jött és hova is jutott Szilágyi Gyula nyugalmazott tudományos fõmunkatárs, egyetemi doktor, a biológiai tudományok kandidátusa, Állami Díjas búzanemesítõ? Nagykátán született 1931 május 5én. Szülei mezõgazdasági munkával tartották el a népes családot. Hatan voltak testvérek. Életét még az is nehezítette, hogy édesanyját korán elveszítette, édesapja pedig megrokkant. Az elemi iskolát Hevesen végezte. Az országos falusi tehetségkutató vizsgákon figyeltek fel rá 1943-ban. Ennek eredményeként került középiskolába. Budapesten az Apáczai Csere János Kollégiumban és Gimnáziumban tanult 1947-tõl, majd 1951-ben érettségizett az Oleg Kosevoj-ban. Biológiaikémiai szakos tanári oklevelet szerzett 1955-ben, a volt Szovjetunióban, a volt Leningrádban, a Gercen Pedagógiai Intézetben. Tanulmányai befejezése után az egri Dobó István Gimnáziumban tanított. Mivel már Leningrádban, egyetemi tanulmányai idején megismerke-

dett a kutatás és a tudományos munka alapjaival, szépségeivel és nehézségeivel, ezért aspirantúrára jelentkezett. Sikeres felvételi vizsga után Martonvásárra, a MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe került, ahol Rajki Sándor tudományos irányításával dolgozott. A búza mutációjával foglalkozott, és ebbõl a témából írt disszertációt, amit sikeresen védett meg 1964ben. Szorgalmas és lelkiismeretes kuta-

tó volt. Szakmai ismereteit a magyaron kívül három idegen nyelven gyarapította. Munkájában igyekezett egyesíteni az alap és az alkalmazott kutatási eredményeit, megfigyeléseit. Az elméleti kutatás mellett egyre jobban érdekelte a gyakorlati nemesítés, vetõmagtermesztés. Ennek eredményeképpen állította elõ Szalay Dezsõ-vel közösen az intézetünk egyik jelentõs búzafajtáját, az 1984-ben minõsített Martonvásári 8-ast. E fajta nagy sikerét mutatja, hogy vetésterülete az õszi búza 1984 évi összes területébõl elérte a 30%-ot. Tíz évig volt a köztermesztésben és több éven keresztül a középérésû csoport vezetõ fajtája. Diadalútját az is bizonyítja, hogy Olaszországban is minõsítették és Claudia néven termesztették. Egy másik nemesítvénye, az Mv 102, hazánkban nem nyert állami elismerést, de Olaszországban igen, Giulia néven. Eredményes munkásságáért 1985ben Állami Díj-ban részesült. Úgy gondoljuk, hogy Szilágyi Gyulá-ra is vonatkoznak Dsida Jenõ szavai: „Megtettem mindent, amit megtehettem.” Kivánjuk, hogy volt kollégánk jó erõben és egészségben szerettei körében sokáig élvezze a nyugdíjas életet. Szunics László

Beethoven-koncertek Martonvásáron Amikor 1958. június 22-én a hajdani Brunszvik-kastély parkjában, a sziget árnyas fái alatt felcsendült Beethoven Egmontnyitánya, D-dur hegedûversenye és V. szimfóniája, még talán a szervezõk sem hitték, hogy egy olyan hangverseny-sorozat indul, mely évtizedeken át nyújt nyaranta maradandó élményt a zenekedvelõk népes táborának. Idén ismét eljönnek a Nemzeti Filharmónikus Zenekar muzsikusai, a szólisták, és a fiatal nemzetközi hírû karmesterek irányításával tisztelegnek Beethoven emlékének minden koncert-látogató nagy örömére. JÚLIUS 14. szombat Rossz idõ esetén: 15. vasárnap

Vezényel: HÉJA DOMONKOS Közremûködik: Mocsári Károly, zongora Coriolan-nyitány op. 62. • c-moll zongoraverseny op. 37. VIII. szimfónia (F-dúr) op. 93.

JÚLIUS 21. szombat Rossz idõ esetén 22. vasárnap

Vezényel: KOCSIS ZOLTÁN Közremûködõk: Nemzeti Énekkar (Karigazgató: Antal Mátyás) Ének: Temesi Mária, Wiedemann Bernadette, Kiss B. Attila, Kováts Kolos I. szimfónia (C-dúr) op. 21. • IX. szimfónia (d-moll) op. 125.

JÚLIUS 28. szombat Rossz idõ esetén: 29. vasárnap

Vezényel: HAMAR ZSOLT Közremûködõk: Nemzeti Énekkar (Karigazgató: Antal Mátyás) Zongora: Bogányi Gergely Karfantázia op. 80. • III. „Eroica” szimfónia (Esz-dúr) op. 54.

Jöjjön el Ön is, legyünk közös részesei ezeknek a zenei tisztelgéseknek!

25

Martonvásár millenniumi emlékoszlopa

A

kutatóintézet tõszomszédságában, a templomkerti pázsit közepén áll a község millenniumi emlékoszlopa: az a 2000. július 30-án felavatott, faragott tölgyóriás, amely (az évgyûrûi szerint) jó 180 éven át silbakolt a tó közelében. Egyik oldalán Szent István király térdeplõ alakja látható, amint a magyar koronát felajánlja Szûz Máriának. Sasvári János fafaragó mester az emlékoszlopon néhány Martonvásár múltját idézõ jelenetet is megörökített. Alábbi történeti kalandozásunk ezekkel kapcsolatos. A település és nevének eredete Árpád vezér magyarjai 900-ban foglalták el Pannóniát, amelynek területén – a népvándorlás pusztításai folytán – a letûnt korok kultúráinak csak halvány nyomai látszódtak. Elõdeink letelepedése törzsenként történt. Martonvásár vidékén a Kartal-Kurszán, a Baracska és a Csák nemzetség vetette meg a lábát. Egy-egy törzs szállásterületét két gyepûvonal védte. A szállásterületeken tûntek fel a magyarság elsõ települései: a nyári és a téli szállások. Ezek mozgó sátorfalvak voltak, amelyek lassú fejlõdés után jutottak el az állandó falu formájához. Minden falu, így Martonvásár is átélt egy kezdeti idõszakot, amikor még nevet nem viselt. Elõször földbirtok volt (terra, praedium), amelyen késõbb a falu (villa) felépült. Benépesülését és felvirágzását nagyban elõsegítette az a körülmény, hogy birtokosa, egy bizonyos Márton vásári privilégiumot nyert. (A község millenniumi oszlopán az õ stilizált alakja látható, amint a privilégiumot jelentõ oklevelet a király emberétõl átveszi.) II. András királyi elõdjei ilyen jogot magánföldesuraknak nem adtak, ezért azt a földesurat, akinek ’vásáráról’ a falu nevet kapott, az 1200-as években élt Mártonok közt kell keresnünk. Egykorú okleveleink számos ilyen nevû egyházi és világi személyt említenek, azt azonban, hogy ki volt Martonvásár „névadója” - nem tudjuk. Mint ahogyan azt sem, hogy a vásári privilégium pontosan mikor kelt. A falu nevét (latinul: Villa Forum Martini) említõ elsõ ismert oklevelet a kutatás az 1259-et követõ évekre, vagyis a „második (tatárjárás

utáni) honalapító”-ként tisztelt IV. Béla idejére teszi. A helység nevét az évszázadok során sokféleképpen (Mortunwasara, Marthonwasara, Martonuasara, Vássár Martony) írták. Idõvel a szóvégi ‘a’ birtokjel végleg lekopott, így állandósult a ‘Martonvásár’ névalak. A középkori Martonvásár életérõl keveset tudunk. Az 1542 elõtti település nevét említõ oklevelek száma: 33. Sajnos, ezek zöme a falu egészét illetõen jelentéktelen tartalmú, s fõként peres irat. Ritka kivételnek számít az a Mátyás király idejébõl való szõlõdézsma szerzõdés, amelybõl kiderül, hogy a

martonvásáriak a tordasi dombokon fogtak fel és mûveltek szolot. A sors sajátos fintora, hogy a martonvásáriak életébe mélyebb bepillantást engedõ legkorábbi írásos emlékek a töröktõl maradtak ránk. E források: kincstári adóösszeírások. Közülük az 1580-1590-es évekbol valók a legrészletesebbek; ezekbol kitûnik, hogy Martonvásár lakói búzát, kétszerest, kendert, lent, káposztát, hüvelyeseket (lencse, bab, borsó), továbbá sok hagymát és fokhagymát termesztettek. Emellett még pl. méhkasaik, szõlejük, boruk, sertéseik és juhaik, valamint a vásáraik után adóztak. A 400 éves Árpád-kori falu a török idõk végére (1686) teljesen eltûnt, így az Árpád-kori falu és az 1760 után szinte a semmibõl támadt „második Martonvásár” között lényegében az azonos föld és név jelenti a kapcsolatot. A döntõ 18. század Az elvadult és jórészt elmocsarasodott puszta újbóli betelepülését és felvirágzását megalapozó 18. századi „honfoglalásról” lapunk elõzõ számában részletesen szóltunk – a „honteremtõ” idõsebb Brunszvik Antal kapcsán, akinek alakját szintén felfedezhetjük a falu emlékoszlopán, mégpedig az ásóval, kaszával, talicskával „felfegyverzett” jobbágyai társaságában. A birtok „hõskorából” most csupán egy dönto lépésre hívjuk fel a figyelmet: idõsebb Brunszvik Antal a mintegy 5200 katasztrális hold területû birtokból csak annyi jobbágynak méretett ki földet, amennyinek a robotjára feltétlenül szüksége volt. Az úrbéresek kezére 1848-ig is csak 50 féltelek, azaz kb. 1000 katasztrális hold került, a jobbágyfelszabadítással tehát ez lett szabad paraszti birtok. A határ nagy részét változatlanul a nagybirtok uralta. Ennek a 18. században megalapozott uradalomnak a léte tette lehetõvé, hogy 1945 után Martonvásáron tangazdaság, majd pedig kutatóintézet megalapítására lehessen gondolni. A török után újratelepült falu 1789ben mezõvárosi rangot és vásártartási jogot kapott. Martonvásár ezt követoen fokról-fokra visszanyerte azt a piacközpont szerepkörét, amelyet már Mátyás idejében is betöltött. Merinói birka, gabona és kukorica

26 A martonvásári Brunszvikok gazdálkodásában a juhtenyésztés meghatározó jelentõséggel bírt. Az uradalmat felvirágoztató „spanyol birka” az 1780as években került el ide. Késõbb elsõsorban az „aranygyapjú” haszna tette lehetõvé a gazdaság korszerûsítését, az angolkert kiépítését, sõt Brunszvik Ferenc mecénási gesztusait is, amelyek egyik élvezõje a nagy zenei géniusz, Ludwig van Beethoven volt... A kiváló természetföldrajzi adottságokkal rendelkezõ Martonvásár vidékén a búzatermesztés kezdetei a régmúltba nyúlnak vissza. Bél Mátyás Fejér vármegyét már az 1700-as évek elején „az ország magtárának” mondta. A kukoricára vonatkozó elsõ megyei adat 1721bõl, a legkorábbi martonvásári adalék pedig 1779-bõl való. A csalamádé kukorica itt már 1815 elõtt megjelent, így

e téren az uradalom országos viszonylatban is úttörõ volt. A fentiek adják a magyarázatát annak, hogy a község millenniumi oszlopára a csavart szarvú kos-, a búza- és a kukorica motívum is felkerült. E két utóbbi természetesen az Intézetre is utal; kutatási profiljára, a kontinens Pap Endre által elõállított elsõ hibridkukoricáira és a többi, innen kikerült kukorica hibridre és búzafajtára. Az emlékoszlopon természetesen a Martonvásárra többször ellátogató Beethoven és szerelme, Brunszvik Jozefin, valamint a Közép-Európa elso óvodáit megalapító Brunszvik Teréz is megörökíttetett. Az intézet parkjában lévõ Beethoven Emlékmúzeum és az Óvodamúzeum is az õ emléküket õrzi. Hornyák Mária

Óvodatörténeti Múzeum a martonvásári kastélyparkban „A múlt a jövõ csillagászatata” (Vasvári Pál)

M

artonvásár a Beethoven Emlékmúzeum és az ugyancsak a kastélyban található agrárés intézettörténeti gyûjtemények után öt éve egy újabb múzeummal gyarapodott: az Óvodatörténeti Múzeummal, amely azóta is a kutatóintézet területén, egy, a park százados fái alatt megbújó faházban várja látogatóit. Hazánk elsõ óvodamúzeuma, amely világviszonylatban is elõkelõ helyet foglal el, Nyíregyházán létesült. Törzsanyaga az az értékes magángyûjtemény, amelyet Harcsa Tiborné óvónõ a 80-as évek eleje óta áldozatos munkával gyûjtött egybe, s amelybõl 1990. november 23-án állandó kiállítás nyílt. E gyûjteményt a Mûvelõdési Minisztérium 1992ben óvodamúzeummá nyilvánította. A kis múzeum kezdettõl fogva nélkülözte a megfelelõ elhelyezést, ezért alapítója és vezetõje a Mûvelõdésügyi Minisztérium Múzeumi Fõosztályával egyetértésben kezdeményezte annak Martonvásárra költöztetését. Nem véletlenül esett a választás e helyre, Martonvásár ugyanis a kisdedóvás- és nevelésügy apostolának, Brunszvik Teréznek a jóvoltából sajátos helyet foglal el a magyar óvodatörténetben. Teréz grófnõ itt töltötte gyermek- és

ifjúkorát, s a martonvásári gyermekeket maga köré gyûjtve, s körükben pedagógiai tapasztalatait gyarapítgatva készülõdött arra, hogy mint a nép nevelõje életét a hazának szentelje. Itt ugyan nem alapított óvodát (ilyen irányú próbálkozásait – legnagyobb sajnálatára – fivére, Ferenc meghiúsította), a hazai kisdedóvók bölcsõje azonban – gondolati szinten mégis itt, Martonvásáron ringott. Brunszvik Teréznek, a hely nagy halottjának emlékét a martonvásáriak kezdettõl fogva kegyelettel õrzik. A község jó egy évtizede tervezi, hogy óvodatörténeti emlékgyûjteményt állít fel a Brunszvik-kultusz jegyében. Ez az oka annak, hogy Harcsa Tibornét és értékes gyûjteményét Martonvásár igen nagy lelkesedéssel fogadta. A nagyközség és a kutatóintézet fogadókészsége láttán a múzeum áthe lyezése elé Nyíregyháza városa sem gördített akadályokat. S bár az óvodamúzeum igazán méltó elhelyezésére majd csak évek múlva kerülhet sor, (akkor tudniillik, amikor az új óvoda második része is elkészül, s ilymódon a régi, 1900-ban emelt mu-

zeális óvodaépület felszabadul), az intézet igazgatójának, dr. Bedõ Zoltánnak a jóvoltából a gyûjtemény átmeneti otthonra lelt egy felújított és ízlésesen berendezett faépületben. A kiállítás elsõ része a tulajdonképpeni Brunszvik Teréz-emlékgyûjtemény, amelyben Teréz könyvein, kiadványain stb. kívül utolsó öltözékének rekonstruált változata is látható; ez Justin Júlia iparmûvész remeke. A kiállítás további, nagyobb részében egykorú dokumentumok, képek, foglalkoztató eszközök, játékok, régi öltözékek, bútorok, mesekönyvek stb. segítségével végigkísérhetjük a kisdedóvók közel 170 éves történetét az óvodaügy hõskorától az 1950-es évek „szocreál” óvodájáig. Hornyák Mária

27

Búzanemesítõk egymás között

A

Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaság és az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének kalászos gabona nemesítéssel és kutatással foglalkozó szakemberei 2001. április 11-én Martonvásáron tartották legutóbbi tanácskozásukat. A két intézet elsõ közös tudományos ülése 1981. februárjában volt, melynek ötletét Szeged részérõl Barabás Zoltán akadémikus vetette fel. Az idén megrendezett tudományos üléssel Õrá – aki ebben az évben ünnepelte volna 75. születésnapját de sajnos 1993. január 23-án elhunyt – emlékezett a két intézet kutató gárdája, barátai és ismerõsei. Az emlékülést dr. Bedõ Zoltán igazgató nyitotta meg és köszöntötte az MTA Agrártudományok Osztálya képviseletében megjelent Dohy János akadémikus elnök urat, Székely Bertalan urat, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Mezõgazdasági Fõosztályának vezetõjét, dr. Barabás Zoltánnét és a megjelent családtagokat, a két intézet munkatársait és a meghívott vendégeket. A délelõtti emlékülés levezetõ elnöke Klement Zoltán akadémikus úr elsõként a szegedi intézet nevében emlékezõ dr. Sági Ferenc nyugalmazott tud. fõmunkatársnak adta meg a szót, majd õt dr. Szunics László tud. tanácsadó, az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének munkatársa követte. A kortársak nevében Király Zoltán akadémikus, a tanítványok nevében dr. Matúz János a GK Kht. cégvezetõje emlékezett. Balázs Ervin akadémikus méltatta Barabás Zoltánnak a gödöllõi Mezõgazdasági Biotechnológiai Központ létrehozásához nyújtott támogatását. Barabás Zoltánnak – eltekintve a kezdeti útkeresésektõl – lényegében két munkahelye volt, 18 évet (1951-1969) Martonvásáron, a szeretett „Martonon,” és 24 esztendõt (1969-1993) Szegeden dolgozott. Kutatóként két növénybe volt szerelmes, a cirokba és a búzába. Martonvásáron a cirokkal, Szegeden a búzával foglalkozott. A cirok hímsterilitásával, hímsteril mutánsok elõállításával és nemesítésben történõ felhasználásával ért el sikereket. Új búzanemesítési eljárásokat dolgozott ki és alkalmazott, például a nemesítés idejének lerövidítése céljá-

ból a hidegkezelés (jarovizáció) helyett a kemovernalizációt, a szántóföldi rezisztencia és tolerancia vizsgálatára a Center Pivot módszert. A hibrid növényfajták elõállítására bevezette a markergének, valamint a hiánymutánsok felhasználását. Részt vett a Triticum durum faj hazai meghonosításában. Munkatársaival közösen számos búzafajtát állított elõ. Kiváló szakmai ismeretekkel bírt, ehhez segítséget nyújtott angol nyelvtudása, sokirányú, szerteágazó érdeklõdési köre. Tudósként elnyerte a legnagyobb elismerést, 1985-ben 59 éves korában tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. E nagyszerû tudós emlékét írásain, elismert növényfajtáin, hibridjein, szabadalmain kívül tanítványai, martonvásári és szegedi munkatársai, barátai és ismerõsei minden bizonnyal sokáig megõrzik. A visszaemlékezéseket és hozzászólásokat szakmai elõadások követték. Dr. Kertész Zoltán és dr. Bedõ Zoltán az elmúlt két évben a búzanemesítésben elért eredményekrõl számolt be, majd Dudits Dénes akadémikus a Szegedi Biológiai Központ fõigazgatója ismertette a Széchenyi Pályázati felhívásra „A korai nemesítésû búzák adaptációs ké-

pességének és termésbiztonságának javítása” címmel benyújtott pályázat kutatási-fejlesztési célkitûzéseit és a résztvevõ partnerek együttmûködési lehetõségeit. A délutáni ülésen a búzanemesítés módszertani kérdéseirõl, a pedigréanalízis új módszerérõl, agrotechnikáról, molekuláris markerek felhasználásának lehetõségeirõl, valamint a hidegstressz okozta biokémiai változásokról számoltak be a szegedi és martonvásári kollégák. Veisz Ottó

Életének 86. évében, 2001. április 5-én, Kecskeméten elhunyt dr. KISS ÁRPÁD növénygenetikus. Életérõl, tevékenységérõl 85. születésnapja alkalmából részletes ismertetés jelent meg lapunk 2001/1. számában. A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetében, Martonvásáron 1951-tõl 1957-ig dolgozott, ahol búza x rozs hibridek elõállításával foglalkozott. Világhírnevet a tritikálé kutatás terén elért eredményeivel szerzett. Több mint 130 tudományos, 26 népszerûsítõ cikket írt, s az 1970-ben megjelent „Triticale” címû könyvét nívódíjjal tüntették ki.

28