EURÓPAI PARLAMENT
2009 - 2014
Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
4.4.2011
2. sz. MUNKADOKUMENTUM a harmadik országbeli állampolgárok idényjellegű munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság Előadó: Claude Moraes
DT\862997HU.doc
HU
PE462.726v01-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
3. Befogadási eljárás A befogadás iránti kérelemhez a leendő idénymunkásnak érvényes munkaszerződéssel vagy kötelező érvényű állásajánlattal kell rendelkeznie, amelynek rögzítenie kell a javadalmazás mértékét és a munkaidőt. Ez a rendelkezés azért fontos, hogy az idénymunkást ne zsákmányolják ki, és a munkafeltételei összhangban álljanak a nemzeti jogszabályokkal. Az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja a szerződésben vagy kötelező érvényű állásajánlatban rögzítendő „egyéb munkakörülményekről” is rendelkezik. Az előadó úgy véli, hogy ezek pontosabb meghatározása fontos lehet. A befogadás iránti kérelemhez érvényes úti okmányt is csatolni kell. Felmerülhet a kérdés, hogy ez a rendelkezés hogyan egyeztethető össze a 9. cikk (1) bekezdésével, amely a tagállamoknak lehetőséget ad arra a döntésre, hogy a kérelmet a munkáltatónak kell benyújtania. Ez a rendelkezés a gyakorlatban problémásnak bizonyulhat a harmadik országok állampolgárai számára: az eljárás idejére vajon el kell majd küldeniük az útlevelüket a leendő munkáltatójuknak? Az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontja annak igazolását is előírja az igénylő számára, hogy rendelkezik egészségbiztosítással, vagy igényelt ilyet. A Bizottság szerint ennek csak az érkezés és a munkakezdés közötti időszakra kell vonatkoznia, mivel az idénymunkás a későbbiekben a munkaszerződés következtében már a nemzeti szociális biztonsági rendszer hatálya alá tartozik majd. Ezt a rendelkezést világosabban meg kell fogalmazni, és mérlegelni kell, hogy arányos-e ezt megkövetelni a leendő idénymunkásoktól. Az 5. cikk (2) bekezdése azt is előírja, hogy az idénymunkás tartózkodása során elegendő forrással rendelkezzen. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a munkaszerződésben előírt fizetés megfeleljen a nemzeti minimálbérnek. Ezért világossá kell tenni, hogy ez a rendelkezés nem azt fogja előírni a tagállamoknak, hogy további forrásokat követeljenek az igénylőtől. A javaslat arról a lehetőségről is rendelkezik, hogy a tagállamok egy munkaerő-piaci vizsgálat alapján megtagadják a befogadást: a 6. cikk (2) bekezdése szerint a tagállamoknak jogában áll ellenőrizni, hogy az adott pozíciót nem lehet-e egy, már a tagállam területén tartózkodó személlyel betölteni. Az előadó támogatja e lehetőség fenntartását a tagállamok számára, és megismétli annak fontosságát, hogy az irányelv tiszteletben tartsa a közösségi preferencia elvét a javaslat 7. preambulumbekezdésében felvázoltak szerint. A javaslat azt írja elő, hogy a tagállamoknak 30 napon belül kell dönteniük a kérelemről. Elhangzottak olyan érvek, hogy ez az időtartam nem elég hosszú ahhoz, hogy a tagállami hatóságok elvégezhessék a szükséges ellenőrzéseket. Másrészről viszont ki kell tűzni egy világos határidőt, hogy a munkavállalók és a munkáltatók egyaránt megtehessék a szükséges intézkedéseket. Az előadó ezért úgy véli, hogy fontos a rögzített határidő megléte. Ugyanakkor teljes mértékben figyelembe kell venni ennek gyakorlati megvalósíthatóságát a tagállami hatóságok részéről, és ennek alapján a 30 nap kevésnek bizonyulhat. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikkének (5) bekezdésével összhangban, amely a tagállamoknak jogot biztosít arra, hogy „meghatározzák, harmadik országok hány olyan állampolgárát engedik be területükre, akik a harmadik országból azzal a szándékkal érkeznek, hogy munkát vállaljanak”, a javaslat 6. cikkének (4) bekezdése kiemeli, hogy „a PE462.726v01-00
HU
2/5
DT\862997HU.doc
tagállamok a befogadott harmadik országbeli állampolgárok száma alapján is elutasíthatják a kérelmet”. Az előadó véleménye szerint ez a rendelkezés a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása miatt fontos. A javaslat a munkáltató megváltoztatására is lehetőséget ad (11. cikk (2) bekezdése). Ez az idénymunkások védelmét szolgálja: ha az engedélyük csak egy munkáltatóhoz lenne kötve, és bármilyen probléma merülne fel, kénytelenek lennének maradni, máskülönben elveszítenék az engedélyüket. Ezzel a rendelkezéssel lehetőségük van megtartani a munkavállalási engedéllyel járó előnyöket, és munkáltatót váltani. Ezzel a rendelkezéssel az is lehetővé válik számukra, hogy a legfeljebb hat hónapos időszakon belül az EU-ban maradjanak, amíg új munkáltatót keresnek. Ami az idénymunka-vállalási engedélyt illeti, pontosítani kell a három hónapot nem meghaladó tartózkodás esetét. A 10. cikk azt írja elő, hogy idénymunka-vállalási engedélyt csak három hónapot meghaladó tartózkodás esetén kell kiállítani. Ebből az következik, hogy az ennél rövidebb tartózkodásra schengeni vízumot adnak ki. Ha ez így van, világosan jelezni kell, hogy az ilyen vízummal rendelkező idénymunkások ugyanolyan jogokban részesülnek, mint az engedéllyel rendelkező idénymunkások. Nagyon fontos, hogy ez ne vezessen az idénymunkások különböző kategóriáinak kialakulásához a tartózkodásuk hossza alapján. A javaslat 8. cikke szerint a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy az idénymunkásoknak tájékoztatást nyújtanak a belépés és a tartózkodás feltételeiről, a kapcsolódó jogosultságokat is beleértve. Az előadó véleménye szerint ez a rendelkezés elengedhetetlen ahhoz, hogy biztosítsák a jogok és kötelezettségek ismeretét. Ezt azonban tovább lehetne erősíteni annak érdekében, hogy az ilyen felvilágosítást világos, érthető formában nyújtsák. Ezt írásban is meg kell tenni, és ténylegesen minden idénymunkás számára biztosítani kell, nem csupán „hozzáférhetővé tenni”. Ezenkívül a tagállami hatóságoknál működő kapcsolattartókról is lehetne tájékoztatást adni. 4. Szállás A javaslat szerint a befogadás iránti kérelemhez át kell adni a „szállásra vonatkozó bizonyítékot” (5. cikk (1) bekezdésének d) pontja). A 14. cikk részletesebben megfogalmazza ezt a rendelkezést, kiemelve, hogy „a tagállamok előírják az idénymunkások munkáltatói számára, hogy bizonyítékot szolgáltassanak arról, hogy az idénymunkásnak megfelelő lakhatási körülményeket biztosító szállása lesz”. Ez a rendelkezés központi szerepet játszik az idénymunkások kizsákmányolása elleni biztosítékként, és elősegítheti annak megelőzését, hogy az idénymunkások nagyon szegény körülmények között éljenek, mint azt Rosarnóban és máshol is láthattuk. Az azonban nem derül ki világosan a javaslatból, hogy a „megfelelő lakhatási körülmények” alatt mit kell érteni: nincs minden tagállamnak nemzeti szintű meghatározása arról, hogy mi minősül megfelelő szállásnak. Az sem világos, hogy ki felelős magának a szállásnak a biztosításáért. Különféle nem kormányzati szervezetek arra hívták fel a figyelmet, hogy ez a rendelkezés meggátolhatja az idénymunkásokat abban, hogy saját maguknak válasszanak szálláshelyet, amely esetleg olcsóbb és jobban meg is felel számukra (család, barátok). Érdemes lenne némi rugalmasságot DT\862997HU.doc
3/5
PE462.726v01-00
HU
engedni e tekintetben, mindeközben fenntartva ezen fontos rendelkezés sérthetetlenségét. A költség kérdése nyilvánvalóan szintén központi helyen áll ebben a vitában, mivel az idénymunkásokat nem szabad arra kényszeríteni, hogy olyan szálláshelyen tartózkodjanak, amelynek ára a kapott szolgáltatáshoz és/vagy a fizetésükhöz képest túl magas. A bizottsági javaslatot ilyen szempontból meg kell megerősíteni. Az előadó ezért azon a véleményen van, hogy fontos lenne tisztázni, mit jelentenek a „megfelelő lakhatási körülmények”, valamint ki biztosítja a szállást, és azért milyen módon fizetnek. Emellett ezt a rendelkezést olyan intézkedésekkel is ki kell egészíteni, amelyekkel biztosítható az előírások tiszteletben tartása, például a megfelelő tagállami hatóságok általi vizsgálattal vagy ellenőrzéssel. 5. Szankciók és panaszok A javaslat szankciókat ír elő az irányelv alkalmazásának elmulasztásával szemben. A 12. cikk (2) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy „hatékony, arányos és visszatartó hatású szankciókat kell foganatosítani a munkaszerződésből következő kötelezettségeket nem teljesítő munkáltatókkal szemben”. Az ilyen munkáltatókat egy vagy több egymást követő évre kizárják az idénymunkások felvételének lehetőségéből. Az előadó szerint nagyon fontos, hogy legyenek szankciók a teljesítés elmulasztásának esetére. Az viszont megkérdőjelezhető, hogy ezeknek a munkaszerződés szerinti kötelezettségek teljesítésének elmulasztására kell-e korlátozódniuk. Szerepeltetni lehetne az irányelv más, a munkaszerződés keretein kívül eső vonatkozásait is, amilyen például a szakszervezeti jogok megsértése. A javaslat azt is előirányozza, hogy a tagállamok elutasíthatják a kérelmet abban az esetben, ha a munkáltatóval szemben korábban nem bejelentett munka és/vagy illegális foglalkoztatás miatt szankciókat érvényesítettek (6. cikk (3) bekezdése). Ez az idénymunkások védelmére irányul, hogy ne fenyegesse őket az illegális foglalkoztatással együtt járó kizsákmányolás veszélye. Egyúttal a munkáltatóknak szóló ösztönző is, hogy ne alkalmazzanak idénymunkásokat illegálisan. Az előadó ezért támogatja ezt a rendelkezést. Szankciókat irányoznak elő azon idénymunkásokkal szemben is, akik nem tesznek eleget kötelezettségeiknek, nevezetesen annak, hogy a tartózkodási engedély lejártával visszatérnek egy harmadik országba (12. cikk (2) bekezdésének a) pontja). Az ilyen idénymunkásokat egy vagy több egymást követő évre kizárják az idénymunkásként való befogadás lehetőségéből. Ennek a rendelkezésnek arányosnak kell lennie, és nem szabad lehetővé tennie, hogy a tagállamok kizárják az idénymunkásokat, ha például néhány nappal túllépték az engedélyezett tartózkodást. A javaslat a panasztétel megkönnyítésére is előirányoz egy mechanizmust. A 17. cikk rendelkezik arról a lehetőségről, hogy az idénymunkások nevében vagy érdekében eljárva harmadik felek (amelyek lehetnek például szakszervezetek vagy nem kormányzati szervezetek) vegyenek részt az eljárásokban. Ez a rendelkezés lehetővé kívánja tenni a panasztételt az idénymunkások számára, akik esetleg attól félnek, hogy a panasztétellel maguknak ártanak. Az előadó szerint ez a rendelkezés nagyon fontos. Azonban tovább lehetne erősíteni, ha gondoskodnának arról, hogy az idénymunkások tudjanak erről a lehetőségről, és megfelelő mechanizmusokat léptetnének életbe a panasztétel következtében PE462.726v01-00
HU
4/5
DT\862997HU.doc
történő viktimizáció megelőzésére. 6. A javaslatban nem szereplő további intézkedések Mint a szállás biztosításával kapcsolatban már megjegyeztük, fontos, hogy felügyeleti és vizsgálati mechanizmusokat léptessenek életbe az irányelvnek való megfelelés biztosítására, különös tekintettel az idénymunkások kizsákmányolással és visszaélésekkel szembeni védelmével kapcsolatos szempontokra. Sajnálatos továbbá, hogy a javaslatban semmilyen rendelkezés nem szerepel a munkaközvetítő irodák és közvetítők szerepéről. El kell ismerni, hogy az ilyen irodák közvetve hozzájárulhatnak a kizsákmányoló gyakorlatokhoz, ezért azokat bizonyos szabályok és ellenőrzés alá kell vonni. Az előadó arra kéri a bizottságot, hogy mérlegelje az irányelvben szereplő ellenőrzési és felügyeleti mechanizmusok megerősítésének lehetőségeit.
DT\862997HU.doc
5/5
PE462.726v01-00
HU
