2011–12-1 – Kortárs magyar irodalom – Schein Gábor
2. A későmodernség meghatározó prózaírói pályáinak és poétikáinak alakulása 1970 után (Mándy Iván, Mészöly Miklós és Ottlik Géza alapján.)
Mándy Iván Élete, elhelyezése1 olyan író, aki valahogy a pálya szélére került | stabil bizonytalanság kimaradt az iskolából, csak ült egy padon a Teleki téren (Árusok tere), és megfigyelte az embereket → egész életében megfigyelt, a mellékszereplőkkel foglalkozik! vágástechnika, jelenetesség, mozi gyerekkora: Árusok terén | apja: munkanélküli újságíró, időnként elmegy, időnként visszatér | nem annyira szeretett iskolába járni, kávéházba és moziba szívesebben járt | szerény, sovány fiú, állandó pénzzavar fiatalkora: összejártak, beszélgettek irodalomról, az írás folyamatáról | 1937-ben jelent meg az első novellája → lassan indult be, amikor rajtolt, akkor nem értették | a feljegyzéseit cetlikre írta 1945: első regénye, Csőszház | 1945: lapot alapított: Betű | kritika: Schöpflin Aladár, Baumgarten-díj! | 1954-ben írta a Csutakot, az első önálló rádiójátékát; előtte 8 évig nem publikált „mi ez, halálfélelme van?” „nem, neki életfélelme van.” hobbik: régi filmek (némafilm) + foci → a korai regényeinek és novelláinak a szereplőinek az élete gyakorlatilag nem alakul sehonnan sehova → mi ez, ha nem realizmus? deklasszált polgárság… Az ördög konyhája: már kitapinthatóak a lélektani motivációk → az irodalom az ember lélektani motivációjáról, pszichológiájáról szól
1 Kosztolánczy „hetvenes évek” szemináriumának jegyzete
1
2011–12-1 – Kortárs magyar irodalom – Schein Gábor nagy hatással volt rá, hogy a szülei elváltak :( rövid novellák (8-10 oldal), nagyon filmszerűek (mintha bekukkantanék egy panelház ablakain, nincs előzmény, és lezárás sem igazán), nehezen olvasható visszatérő motívumok | hallgatózás, lépcsőházi figyelés Mozi, reggel: emberek a mozi előterében, nincs nevük, csak állandó jelzőjük, és egy egykoron híres filmszínésznővel beszélgetnek, feszültségkeltés: alma Lány az uszodából: a fiú, aki együtt él a szüleivel, felvisz egy lányt → tökéletesen reménytelen Árusok tere: „legjobban az olasz filmek figuráihoz hasonlítanak”
Novellaciklusok a hetvenes években2 [ Mi az, öreg? – Zsámboky mozija – Régi idők mozija ] két paradigma határozza meg: a) múltidézés / b) közvetlen jelen valósága, tárgyi-emberi környezete | a) Régi idők mozija, Mi az, öreg?, Zsámboky mozija és b) Mi van Verával?, Az ördög konyhája [→ ez utóbbival nem foglalkozom] a korábbi novellaciklusokhoz képest az idő főszerepbe kerül múltidéző: bonyolult időviszonyok! Az elbeszélés ideje és az elbeszélt történet ideje elkülönül, és az elbeszélt (felidézett) idősík [húszas, harmincas évek] is többrétegű → az elbeszélés legfontosabb strukturáló tényezője a két idősík közti viszony → jelen és múlt egymásra hatása, párharca → rendszerint ebből a múlt kerül ki győztesen → állandó időbeli elvágyódás, most és akkor polarizációja ( ↔ az első korszakban térbeli) | az elbeszélés nem marad mindig belül az elbeszélő individuuma által belátható tapasztalati körön, hanem a kollektív emlékezet és kollektív tapasztalat felé tágítja az epikai tér horizontját fő motívumok: film, mozi! A köznapi élet csak alaphelyzet, olykor csak „novellaközi betét” → ez emlékezteti az olvasót, hogy a moziélmény csak a köznapi élet egy része | ennek ellenére a lét mintha a mozivászonra tevődne át, a hétköznapok sivárak | a mozivászon és a pesti utcák egylényegűvé válnak | mozifilm = tündérmese (általános emberi vágyak, hitek és remények) | a történeteket Mándy gyakran az „azt beszélik” legendásított elbeszélésszintjén jeleníti meg
2 Erdődy Edit: Mándy Iván
2
2011–12-1 – Kortárs magyar irodalom – Schein Gábor formanosztalgia: „a filmmesék idézőjeles felelevenítése ugyanabba a paradigmába tartozik, mint a [...] formanosztalgiák: az epika primitív, ősibb formáinak alkalmazása.” → a filmek révén felidézett „gyermeki tudat” nyit utat az egyszerű, naiv epikai formák és ábrázolásmódok felé; erre a primitív epikai világra utalnak egyrészt az előhívott, populáris történetek és filmsztorik, másrészt maga az elbeszélő szituáció (pl. A Fővárosi Mozi gépésze mesélte a fiúnak alcím) | mozi hőskora || eposzi hősök kora, hősi múlt, dicső hajnalkor → az eposzi elbeszélői szituáció is felidéződik: egy méltatlan utód hívja tanulságul a példaszerű elődöket | a mozi a felidézett húszas, harmincas években kultusz → a felidézés okozta elérzékenyüléstől a Régi idők mozijában az ment meg, hogy a nézőpont gyermeki, amely rendelkezik némi iróniával (→ megmenti attól, hogy giccs legyen! | a némafilmekre csak az utólagos minősítés húzza rá a giccs jelzőt, az egyszerűen csak műfajilag így volt megvalósítható) → a filmművészet hőskorát jelző motívumok a hajdan virágzó, nagy műfajok populárissá vált formakincseként vannak csak jelen narrációs szerkezet: a jelen (az emlékezés síkja) minimális, a kötetkezdő/záró elbeszélések teremtik meg [a Mi az, öreg? – Zsámboky mozija – Régi idők mozija az életműkiadásban egy kötetben jelenik meg, „három regény” alcímmel → novellafüzér vagy regény?] Régi idők mozija: harmadik személyű, gyermek nézőpontú elbeszélő, kinek szavait a novellák fölé rendelt felnőtt nézőpont hitelesíti fiktív önéletrajziság tárgyiasság: a tárgyak asszociációs ugródeszkaként, az emlékezésmechanizmus elindítójaként jelennek meg → a tárgy egyfajta nyom, jel, mely bevilágítja a múltba vezető utat | a tárgyaknak aurájuk van, ezek teremtik meg az „atmoszférát”, a megjelenített világ érzelemteli, nehezen körülírható légkörét → tárgyiasság || újholdasok lírája!!! „elvont tárgyiasság” (Kenyeres) költészete... „Semmi sincs távolabb az objektív lírikustól, mint tól, mint az impresszionizmus; semmit sem óhajt jobban, mint az érvényest. Az ilyen költő törvénykereső […], megtalálni akarja inkább, és nem kitalálni.” (Nemes Nagy) → Mándyt a meg nem nevezett dolgok megnevezése izgatja („őstények”, Nemes Nagy) | azonban ami az újholdasoknál líra, Mándynál epika! → különbség: idő epikus folyamatokat hordozó jellegében → Mándynál a tárgy az időfolyamat végeredménye | mozi: kettős múltat őriz, a valós múltat és a filmek múltját is
A hetvenes évek regényei [ Egy ember álma, Álom a színházról, Fél hat felé ] álom mint epikus formaalkotó tényező: az epikus egységet nem a részek kauzális viszonya teremti meg, hanem az álomszerűség → az álomszerűség kapcsolja össze a felidézett jeleneteket | olyan, mintha nem lenne másik lét → „az élet álom” | az álom nem tematika, 3
2011–12-1 – Kortárs magyar irodalom – Schein Gábor hanem technika → nem egy álmot mesél el, hanem az életet, a történelmet meséli el olyan formában, mely az álom felépítését, sajátosságait utánozza (|| Fellini látomásos filmjei) szöveg tagolása: zárójelbe tett, tárgymegjelölő címekkel ellátott részekre [pl. (A premier estéje), (Fürdőszoba), (Plakát)] képekre tagolódik; önmagukban is megálló szegmentumok váltakoznak rövid pillanatképekkel álomrealizmus || szürrealizmus → a cselekvéselemek az álomlogika szerint rendeződnek (pl. Ernyő c. történet: egy esernyő egész nap követi, hiába menekül előle, akárhova megy, ott van, amikor hazaér, a liftben várja; Úton: egy kutya bekapja a bal karját a könyökéig, sokáig így megy vele, aztán szomorúan ránéz és otthagyja) → kirajzolódó kollektív történelemkép: a húszas évek kiszolgáltatott, sodródó kisembere, a történelmet „alulról” szemlélők tudatvilága
Kitekintés a nyolcvanas évekre [ Tájak, az én tájaim : A mosoda, A lift, Strandok, uszodák, Mosdók, vécék stb. ] a tárgy- és helyszínközpontú, minimális történetiségű novellaeszmény és poétikai törekvés kibontakozása folyamatos elbizonytalanítás! jellegzetességek: kérdő forma [pl. „Ki ült le ehhez az asztalhoz? Milyen vendég? Milyen társaság?”], talán módosítószóval bevezetett múlt idő [pl. „Majd jön egy nő, talán a közeli utcákból, talán a város túlsó feléről. Vagy éppen faluról. Asszony, lány vagy félig még gyerek. Felveszi a vállalónők köpenyét, és a pult mögé áll. Szétnyílnak a batyuk, bőröndök és szatyrok. Zuhognak rá a szennyesek.” „Ki tudja, mi volt a vétke? Mit olvastak a fejére! Talán útjában állt valakinek. Talán éppen a Legmagasabb Méltóságnak.”] antropomorfizáció [pl. „Ebédlőasztalok rontottak egymásnak azonos súlycsoportban.”] tájak teljes elnéptelenedése mítoszteremtés ↔ történet teljes megszüntetése
4
2011–12-1 – Kortárs magyar irodalom – Schein Gábor
Mészöly Miklós [ Pontos történetek, útközben (1970), Film (1976) ]
Rövid áttekintés3 MM4 tehetséges író volt, de nem találta meg a témáit → felesége, Polcz Alaine adott neki témákat, elvitte Erdélybe, mesélt neki → Magasiskola, talán ez a legjobb műve (a témái amúgy nem tipikusan értelmiségi témák) | „ponttól pontig”: részletekbe menően hiteles legyen | Saulus: hogy meg tudja írni, többször elutazott hozzá a Közel-Keletre → teljesen realista hatvanas évek: klasszikus, zárt, realista novellák | hetvenes évek: laza, tisztázatlan novellák | nyolcvanas évek: káosz aztán szellemileg leépül és meghal hetvenes évek regényei: [ Pontos történetek, útközben (1970) 5, Film (1976) ] ponttól pontig haladó, részletező történetek (amikor már nem szerette PA-t) → Nádas is ilyet írt akkoriban | ez nem annyira volt sikeres, mert az olvasó nem bírja elviselni → az olvasó az íróra bízza, hogy szelektáljon → az olvasó az íróra bízza a lényeg kiemelését → a jó író ki tudja emelni (hiszen a lényeg is relatív, az nincsen benne a világban) mitől lesz hiteles egy mű? → az általánosan emberit az egyénin keresztül pályaindulása: Az atléta halála, Saulus → látszik, hogy hogyan kezd el reagálni a megváltozott olvasói elvárásokra, és hogyan változnak meg az olvasói elvárások olvasói elvárások a hatvanas években: ekkor már a próza, a regényolvasás dominál | igény a folyamatos történetmondásra, a történet és az elbeszélés csekély távolságára, ne legyen domináns az elbeszélésre való reflektálás → az elbeszélő a történet megbízható elbeszélője, és az, hogy valóban az-e, a valósággal analóg logikát követ (tehát a valóság logikáját használva derítik ki, hogy megbízható-e az elbeszélő; jellemzően egyébként megbízható) | az olvasót az foglalkoztatja, hogy az ő valóságos tapasztalatai és az olvasott valóságanalóg történet milyen viszonyban vannak egymással → ez a művelet gyakran politikai olvasatokat állított elő! a politikai kritikát is ez foglalkoztatta leggyakrabban (→ válte ki irritációt?) → a költő a hatvanas években eleve kalkulált a műve politikai fogadtatásával, és különböző módszerekkel megpróbálja elejét venni az elutasításnak
3 Az első fele Kosztolánczy „hetvenes évek” szemináriumának jegyzete, a második fele Schein órájának jegyzete 4 eredetileg Molnár a vezetékneve, de megváltoztatja 5 PA elbeszélései alapján
5
2011–12-1 – Kortárs magyar irodalom – Schein Gábor magyar irodalom – külföldi irodalom aszimmetrikus viszonya: nem jellemző, hogy magyar műveket a keletkezésük idejében fordítsanak idegen nyelvre → ennek az az oka, hogy a magyar irodalom jellemzően nem azokkal a problémákkal és nem úgy foglalkozik, mint az európai irodalom → nagyjából Mészöllyel kezdődik, hogy a magyar irodalomba is elkezdenek beépülni azok az elemek, amelyek az európai irodalmat meghatározzák Mészöly egy időben indul a nála eggyel fiatalabb generációval → nagyon sokáig szilenciumban van, nem jelenhetnek meg művei (igazából Ottlik generációja, de hat évvel később indul nála) → Mészöly inkább atyai társa a nála fiatalabbaknak, míg Ottlik inkább atyai idolja Az atléta halála: az elbeszélő nyomozó → a nyomozás az elbeszélés par excellence narratív helyzete → a megértő (olvasó) a megértés folyamatát kell hogy bejárja a nyomozóval együtt | az atléta, Őze Bálint halála nem egyértelműen tárul az olvasó elé, hanem megértésre vár → a világ nem transzparens, átlátható! → a világ megismeréséért munkát kell végezni, és még így sem juthatunk egyértelmű eredményre | a korábbi felfogás szerint nemcsak hogy átlátható a világ, hanem egységes is → az az előfeltevés, hogy egy ember élete egységes, ok-okozatok alapján felállítható | a nyomozó abból indul ki, hogy a világ megoldható, a regény pedig abból, hogy nem Saulus: nagyjából ugyanezekben a kérdésekben megy tovább | ez előbb jelenik meg franciául, mint magyarul, magyarul nem is nagyon akarják megjelentetni (megjelenik németül is amúgy) → ezért aztán muszáj megjelentetni magyarul | Mészöly lesz az első magyar prózaíró, akinek felajánlódik az, hogy európai íróvá váljon! | Saulus a templomi rendőrség nyomozója → nyomoznia kezd Jézus követői után | folyamatosan túlinterpretál, nem tud válogatni a jelek között, a jelek túlerejébe kerül | az értelmező mindig megváltoztatja a jelek mezejét, átrendezi a jeleket → el kell kezdenie maga után is nyomozni! egyre inkább szétírja a történetet | Saulus: „nem a mi dolgunk, hogy értsünk” | szabadság problematikája: a regénybeli Saulus, aki templomi nyomozó, tehát a törvény képviselője, végrehajtója, lemond arról, hogy a törvényt mindenképp ő értelmezi jól → széttárja a kezét, és azt mondja: „nem az én dolgom, hogy értsem a törvényt” → ezáltal véget is ér a templomi nyomozás hermeneutika → aki megpróbálja megérteni, hogy mi történik az országban, az hermeneutikai módon kell, hogy eljárjon → az ideológia nyelve pl. zárt számú politikai utalás használatát jelentette | következtetéseket levonni: bizonyos szavak milyen gyakran fordulnak elő a Népszabi vezéricikkeiben Mészöly azért nem akar nyugatra menni, mert mást szeretne írni, mint amit nyugaton elvárnának tőle → létre szeretne hozni egy olyan művet, amelyben egyenrangúan szerepelnek a legkülönbözőbb sorstörténetek a térségből → könyvtárszerű lenne | semmi közük nem lenne egymáshoz, pl. száz sír, ami egymás mellett van a temetőben | metonimikus logika, nagy formában → kis formában meg lehet, nagy formában necces | metaforikus nagyszerkezet foglalja magába a metonimikus kicsit (vasúti kocsiban elhangzó történetek) 6
2011–12-1 – Kortárs magyar irodalom – Schein Gábor Film (1976): az elbeszélő tulajdonképpen kameramanként van jelen az elbeszélésben | Városmajor utca, idős házaspár, hetvenes évek eleje → mit élhettek át? tele volt traumákkal a 20. század! a nyomok eltűntek azóta, mintha nem történt volna semmi | technikai, ahumán szem! – a felszínen az ember humanista módon látszik viselkedni, aki eltünteti a jeleket → az elbeszélő szembesíti az idős házaspárt bizonyos történetekkel, olyan történeteket, amelyek ehhez a térhez kötődnek | Sirió Péter története | az öregasszony kosarában van egy cerkófmajom, akit megkínoztak | az elbeszélés fragmentalizált, és egy töredezett valóságképet közvetít | nyomozás: nem magában a történetben történik, hanem azzal kapcsolatban, hogy részt vettek-e az öregemberek a történetben → az elbeszélés technikái az ellentétükre fordulnak át mi hathatott Mészölyre, mi jelent meg a hatvanas évek elején magyarul? Franz Kafka, Albert Camus A közöny
A szikárság prózája6 Meghatározó a rövidpróza (novella, kisregény), a koncentrált történetmondás, a narrátor távolságtartó viszonyulása a történethez, non-fiction Pontos történetek...: tárgy és forma viszonya → Pestről hazajáró feleségének erdélyi családjának mindennapjai, az utazással kapcsolatos dolgok + naplószerű beszámoló, publicisztikai jelleg → mindennapi jelentéktelenségek aprólékos követése (→ ez nem folytatható, kiég, helyette a fikciós esszé megjelenése → határpont: Film → innen már nem lehet a redukció keménysége felé haladni!) Pontos történetek, útközben:7 „azért új, mert nem regény” → hiányzik belőle a cselekvő hős és a hős cselekvéseiből kikerekedő mese | a dolgoknak nincs lényegük, csak dolgok vannak (a francia nouveau romanhoz hasonlítja), elvet minden viszonyt az író és a valóság között. „A világ sem nem jelentésteli, sem nem abszurd. Egyszerűen: van.” (Robbe-Grillet.) → az író leírja a valóság felszínét, egyébként „fütyül rá” (legalábbis elméletileg) narrátor: egy középkorú asszony (MM felesége), aki Kolizsvárra utazik, nyaral a havasok közt, Vízaknára megy, egy dunántúli óvónő-konferenciára stb., és elmondja, mit látott → „a mű pontos leírása egy meztelenné szégyenült és kuszaságtól szenvedő világnak” → hiába a szenvtelenség, a helyzetek objektív drámaisága átüt ezen
6 Thomka Beáta: Mészöly Miklós 7 Faragó Miklós: Új regény. In: In memoriam Mészöly Miklós. 159.
7
2011–12-1 – Kortárs magyar irodalom – Schein Gábor
Film:8 először folytatásokban jelent meg (Kortárs, 1975) keletkezésének körülményei: látott egy öreg házaspárt, s annyira megragadta a kép, hogy amikor írni próbált róluk, akkor is közbeiktatódott egy szűrő, a kamera. A kamera persze mindig „ott van”, csak igyekszünk eltussolni a jelenlétét → most úgy érezte MM, hogy a kamera jelenléte korlátozza őt → megszületett a műfaj: fiktív filmforgatás fiktív filmforgatókönyve „némafilm” (csak egyetlen mondat hangzik el!) 1972 augusztusa, este hat, szürkület (ki/mi a stáb? Író és olvasó? Isteni fölény? Erkölcsi ítélőszék?) hiperobjektivitás, mikro-közel a történet nem több két óránál, mégis nehezen összegezhető, ellenáll az elbeszélésnek: csak két öreg hazatér → viszont minden mindennel összefügg, s mivel az analógiák száma végtelen, nem is értelmezhető (minden egyre tágul) történet tragikus epilógusa: az öregember, később az öregasszony halála → az öregek kilétéről nem tudunk meg semmit! | 2. történet (Silió Péter története): 1912. május 23-án, nagyjából ugyanezen a helyen kalapáccsal agyonütötte Sax Simon kötélverőmestert → Silió motiváltságáról nem tudunk meg semmit | → de leginkább a két történet kapcsolatáról nem tudunk meg semmit (a célzásokban pedig kb. másfél évszázad magyar történelme) ki volt az öregember? Játszott-e szerepet 1912-ben Silió történetében, és ha igen, milyet? (pl. ő volt a Siliót halálra ítélő bíró?) → a Film is nyomozás, mint a Saulus vagy Az atléta halála! Haláltánc: biológiai létezés borzalma, test megalázott kiszolgáltatottsága stb.
8 Albert Pál: Egy (mifelénk) korszakos regényről. In: In memoriam Mészöly Miklós. 215.
8
2011–12-1 – Kortárs magyar irodalom – Schein Gábor
Ottlik Géza „Jobb, ha az íróról csak műveiből tud a világ”, avagy miért volt menő Ottlik Géza a Mozgó Világosok számára?9 mert visszakérte az Iskola a határon kéziratát a nyomdából, mikor rájött, hogy a mű nem jó (Továbbélők: első változat, Schöpflin Aladár akarta kiadni) nem könyörgött feketemunkáért, hanem inkább kiköltözött Gödöllőre, megtanult angolul és fordított mert elbizonytalanító bevezető van benne (Az elbeszélés nehézségei) → küzd a szerző a szöveggel → a végeredmény jó! az Iskola a határonon kívül gyakorlatilag nem ír semmi jót → akkor mit csinál? matematika, sport, zene stb. | „milyen jó, ha egy író nem ír” → imponál a fiatal íróknak → van stílusa! → mítosz! (pl. Esterházy lemásolta egy 57*77 cm-es rajzlapra az Iskola... szövegét, és belerakta a Mozgó Világba → mi ez, ha nem rajongás? 70. születésnapjára köszöntés, 1985-ben Kossuth-díj.) Attila úton lakik, él (mármint már meghalt, de a Mozgó Világ idejében), írja a Budát, amivel majd egyszer kész lesz, és ami olyan szuper lesz, hogy ahhoz képest az Iskola a határon csak előtanulmány → viszont sajnos nem jó :( | nincs téma, nincs inspiráció …és akkor jött Kukorelly Endre, aki felvetette, hogy az Iskolát sem Ottlik írta, hanem Örley István, akit az utolsó háborús bomba ölt meg → tehát KE szerint a könyvbeli kerettörténetnek van referencialitása! → KE ezt később szerencsére visszavonja | de Örley sokkal rosszabb író volt, mint Ottlik (A Flocsek bukása)
Az elbeszélés nehézségei10 Az Iskola a határon (1959) világszínvonalú, azonban minden más csak előtanulmány vagy utóhang → ez bizonyítja, hogy nem Örley írta! | 3 jelentős prózai mű: Hajnali háztetők, Iskola a határon, Buda Életrajzi apró adalékok: 1. másfél éves korában meghalt az édesapja → anya, nagyanya, nagynéni, 20 évvel idősebb nővér, dajka neveli → apa hiánya! | 2. 3 év katonai al- és 3 év katonai főreáliskola → a katonaiskola OG saját mitológiájának alapja lett | 3. atlétika → később maga is az írás metaforájaként szerepeltette a versenyszerű futást
9 Kosztolánczys jegyzetek 10 Szegedy-Maszák: Ottlik Géza
9
2011–12-1 – Kortárs magyar irodalom – Schein Gábor elbeszélői műveinek középpontjában: távlat → a megismerés elválaszthatatlan a perspektíva mibenlététől → az író az értelmező távlatát alakítja történéssé
Példázat a belső függetlenségről Időszerkezet: 1957 júliusa, Lukács uszoda; 1944 nyara, Nagyvárad; 1923. szeptember 3. → emlékezés körkörössége és egyre szövevényesebbé váló időrend11 → egyszerre változik az időrend, az elbeszélés üteme, a történés folytonossága/szakadozottsága, s hol egyszer, hol többször megtörtént dolgokról értesülünk → OG ugyanis a külső időt a belsőnek rendeli alá → az átélt időtartam elsődleges a külsőhöz képest12 | elbeszélés beszédhelyzete → gyakran tömbszerű elbeszélés | külső idő körkörös (minden szeptemberben újrakezdődik a tanév) → ez az időszak nem mérhető a „civil” idővel, mert hiányzik belőle a célelvűség | az idő nem folytonos, hanem szakaszokra osztható → a felnőtté válás annyit jelent, hogy a főhősök egyszerűen maguk mögött hagyják a gyermekkort stb. stb. stb. (elbeszélés, műfaj, Törless...)13
A folytatás kényszere (Buda) OG életében nem jelenik meg → 1990-ben OG meghal, 1993-ban Lengyel Péter kiadja a Budát → befejezett-e/jó-e? Formailag: mottó: „Stolta virtù, le cave nebbie, i campi / Dell’inquiete larve / Son le tue scole”14 (Leopardi) | rengeteg rövid, zárójelbe tett című fejezetre tagolódik | első mondata: „Visszakerültél hát Budára, ahol születtél.”, 366 oldal. Nem igazán olvasható önállóan, feltételezi az Iskola... ismeretét „Bizonyos mértékig a Buda a regény műfaji lehetőségeinek kimerülését sejteti, s arra emlékeztet, hogy a mű nemcsak megalkotott, hanem talált szöveg is lehet.” fenntartja az Iskola szerkezeti elveinek érvényét: marad a kettős nézőpont, és a külső eseménytelenség továbbra is belső cselekményességgel jár → a két történés között még nagyobb a távolság, mint az Iskolánál
11 pl. a 7. fejezetben Medve egy olyan pillanatot emel ki a múltjából, amikor egy még korábbi eseményre gondolt → 5 idősík! 1923 őszén eszébe jut az, amikor gimnazistaként betegágyában fekve két évvel korábbani balatoni nyaralására gondolta, ezt kb. 30 év múlva lejegyzi, s Bébé kb. 1957-ben magyarázatot fűz hozzá 12 „Vakon tántorogtunk a halmazállapotát vesztett időben, s hol úgy éreztük, hogy egy helyben állunk, hol pedig mérhetetlen messzeségben láttuk magunk mögött a nemrég múlt eseményeket. Az időközök megnyúltak, vagy semmivé zsugorodtak, vagy akár visszájukra fordultak olykor, felborítva az időrendet is.” 13 Igazából ezt itt azért zártam le, mert nem vagyok biztos abban, hogy az Iskola... kell ebbe a tételbe, a Buda sokkal inkább, mert az tartozik a korszakhoz 14 „Daft virtue! In this misty void / where restless shadows sway / I can see what you are.”
10
2011–12-1 – Kortárs magyar irodalom – Schein Gábor nagyon összetett elbeszélői helyzet: az E/1 lehet Bébé vagy Medve, de az E/3 is utalhat mindkettőjükre („gondolta Medve”), valamint mindketten folyamodnak E/2-es önmegszólításhoz négy sík: 1. történés, 2. Medve kézirata, 3. Bébé lapszéli megjegyzései, 4. erről utólag beszámolás az elbeszélés hézagos, a szereplők gyakran tkp. visszafelé élnek | minden hős nagyon korán veszítette el az apját | a rendezettség a múlté, abból a világból, ahol a szereplők felnőnek, hiányzik a bizonyosság tudata Bébé szerepköre: a túlélőé, aki az eseményekből gyakran kimarad, s csak másodkézből vett információkkal szolgálhat | főszereplő: Hilbert Kornél, aki a főreálban lesz Bébé társa, és Medve az ő sorsának elbeszélésére vállalkozik (róla nincs említés a korábbi művekben) | a regénynek önmagát kívülről néző főszereplője van („ingyen mozi” metaforája) → Medve meg akarja osztani a gondolatait valakivel, csak nincs kivel 15 töredékesség: szándékos? Vagy csak nem volt ideje befejezni? Nyelvileg igénytelen? → szándékosan használja fel a főváros sajtónyelvének pongyolaságait? | vádolja a nyelvet: félrevezető módon bontja részekre a világot → új kifejezésmódra van szükség! (számokhoz hasonló, egységes nyelv vs. Dadaizmus) → a csönd mint kifejezőeszköz (egyszavas mondatok)16 „A Buda különlegessége abban rejlik, hogy a sorrendcsere az a szervezőelv, amely meghatározza az egyes szövegrészek egymásutánját.” idézés, utalás: a korábbi, Iskola-beli szövegrész utalássá zsugorodik, vagy továbbfejlesztés, kidolgozás alapja lesz a Buda tkp. tagadja a nevelési regény alapelveit: „az életed kísérleti jellegű – mert ha nem felejted el, akko se tudsz mást kezdeni az egésszel. […] Legalábbis nem az összekotyvasztott néző-szereplő éneddel, amely ki van szolgáltatva az ingyen mozi önkényes véletlenjeinek.” →
15 „Medve egy helyen azt írja: »Rabok legyünk vagy szabadok? Először is ez nem kérdés. Rabok vagyunk. Világra jöttél, egy vadidegen helyre, amihez semmi közöd. Peregni kezd neked egy ingyen mozi, ahol néző vagy. A mozinak egy kicsike része azonban a saját tested, s mivel ez az egyetlen olyan speciális darabkája, amivel kapcsolatod van, ezt is önmagadnak nevezed. De ez a második számú »én« már szereplője az ingyen mozinak, a vadidegen világnak, ahol minden esetleges, és független a néző voltodtól. Itt szereplők vagyunk, rabok, nem választhatunk, Sándor. A néző pedig szabad. Nem lehet rabbá tenni egyáltalán...«” „Medve azon az őszön, a szökése után, amikor visszajött az ingoványra épült, csak feltevésesen létező világba, mint Néző-Szereplő-amalgám, azt mondja, csináljuk tovább az Ingyen Mozit. (Az életed próba-élet, kísérleti jellegű. Mindvégig...)” „Medve Ingyen mozija oly mértéktelenül túlteng, hogy szereplő részed elnyeli mindenestől a nézőt.” „Pedig az ingyen mozinak ez az előnyös változása ezúttal több. Ez ő maga, a néző, a változás őbenne van. Attól fogva, hogy kitűnt, a saját halála is le van szarva, a látása, nézőszöge más lett.” 16 „Az elnémulás még tud mondani valamit, amit a szavak nem: csak szétmaszatolni tudnák azt is, ami megvan.”
11
2011–12-1 – Kortárs magyar irodalom – Schein Gábor az egyéni sors nem egy valamilyen irányba mutató folyamat! → a sorsnak nincs célja, a sors körkörös; az egyén nem szereplő, mivel nincs szabad akarata17
Az idézés lehetőségei Kitalált és ténylegesen létező alkotások idézgetése [pl. (A Serpolette negatívjai) → de Bíró Lajos Serpolette c. regényére nem jellemző semmi abból, amiről Medve elmélkedett a könyv kapcsán] → a valódi és az álidézet közti határvonal elmosódik, mint a tény és a kitaláció közti szövegközöttiség! (feszültség, szembenállás, felismerhetőség kérdése [→ olvasó!], mennyire azonosítható) → emlékezés tökéletlensége18 || keresés öntükröző regény; ahogy az Iskola esetében a Las Meninas, itt is egy képzőművészeti alkotás a tükör: ez Bébé festménye, az Ebédlőablak19 önmagát megszüntető regény: csak az önéletrajzi elbeszélő halálával zárható le, kinek halála így egyszerre lesz belül és kívül a regényen: „Ha a halálom után vihetem magammal, amit még festeni szeretnék, akkor kezdjek bele nyugodtan: a munkám kényszerű megszakítása időnap előtt: nem fogja elpusztítani a meglévő egész nyersanyagomat.” (utolsó fejezet!)
Ottlik és a hó20 [Ez leginkább egy esszé, ami arról szól, hogy milyen stabil motívumai OG pályájának a sár és a hó, szerintem nem különösebben fontos. Azért idézek belőle, hogy lássátok a stílusát.] „Hiszen Ottlik és a hó: mindig voltak, vannak. Fehéren, rejtélyes világossággal, szikrázó keményen. Ebbe a hóba beleharapni, ha bátor áhítat nélkül nem is igen lehet, de: kell. Körülötte, fölötte nyugodt, tiszta a levegő, minden megvan – ősz és tavasz között vagyunk.”
17 „Mint néző kezdjük – ez volt Medve elmélete – az ingyen mozit […], aztán mint néző fejezzük be.” 18 „81-ben viszont nagyon idegesített, hogy nem emlékszem, hol is volt az az éjszakai állomás, ami összefüggés nélkül az eszembe jutott” (Bébé) → az elveszett állomás Helsingőrben volt, ami egyrészt felidézheti a Hajónaplót (1987/1, Újhold), másrészt persze a Hamletet → ráadásul a Hajónapló is, a Hamlet is kicsinyítő tükörhöz hasonlító betétet foglal magába (Hamletnél színház, Hajónaplónál a főszereplő Kirketerp kapitány a saját sorsát látja bele a gátfutóversenybe, amit a képernyőn néz). 19 De erről már beszéljen ez az írás: http://www.jamk.hu/ujforras/0602_11.htm 20 Balassa Péter: Ottlik és a hó. In: Észjárások és formák.
12