1.téma A nyelvi humor és a nyelvi találékonyság megnyilvánulási formái napjainkban a köznyelvi szövegek szintjén (szólások, közmondások, reklámok stb.) Egyre gyakrabban találkozhatunk egy közismert közmondásunk elferdítésével: „Amit Jancsi megtanult az iskolában, abból János bácsi már nem él meg.”1 Ennek megértéséhez persze szükséges annak a közmondásnak az ismerete, amelyre ez az idézet épít. „Amit Jancsi meg nem tanult, nem tudja azt János” vagyis ’amit fiatalon nem tanult meg az ember, azt idősebb korában nehezebb megtanulni’. Az elferdített közmondás tehát így azt jelenti, hogy a technika fejlődése felgyorsította a társadalmi változást a generációk változásához képest, az iskolában szerzett tudás a felgyorsult fejlődés következtében hamar értékét veszti. A nyelvi kreativitást mutatja, hogy képesek vagyunk bármely helyzetben létrehozni olyan mondatokat, amelyek ott és akkor születnek meg, előtte nem fogalmazta meg ezeket senki. Ugyanakkor vannak nyelvünknek készen kapott elemei, amelyeket gyermekkorunktól ismerünk, és fel is használjuk őket a mindennapi kommunikációban. Ezeknek a kész elemeknek jellemzője, hogy formailag és jelentésükben kötöttek, hagyományozódott és erősen metaforikus jelentésű szókapcsolatok (frazémák), s az adott nyelvközösség ismeri a jelentésüket. Ilyenek a szólások, szóláshasonlatok, közmondások (proverbiumok). A proverbiumok közé tartozik „minden olyan alkotás, amely egy találó kifejezésnél vagy mondatnál nem tartalmaz többet, és e kereteken belül kifejezi a maga mondanivalóját”.2 Az egymondatos szövegek a mondat és a szöveg határsávján helyezkednek el, mivel mondatformájú, de szöveg értékű képződmények, melyeknek megértéséhez nem szükséges a szituáció ismerete, lévén általános érvényűek. Tartalmukat tekintve lehetnek értékelést, figyelmeztetést kifejező mondatok, melyek erkölcsi vagy gyakorlati tartalmat hordoznak: Ki mint vet, úgy arat. Madarat tolláról, embert barátjáról. Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! stb. Ezek a szövegek hosszú évszázadok alatt csiszolódtak tartalmukat és nyelvi megfogalmazásukat tekintve is. A forma így állandóvá vált, a szókapcsolatok változatlanok (csak a kevéssé lényeges elemek változnak s hoznak létre variációt), ezért igen könnyen megjegyezhetők és a beszédfolyamatba beilleszthetők. A tartalmi és nyelvi sűrítettség folytán néha (főleg a régebbi keletkezésű) szólások, közmondások jelentése elhomályosult, a
1
Gecső Ervin – Marx György: Mit ér az iskola, ha magyar? In: Szép új világunk. Akadémia Kiadó, Budapest, 1992. 134. p 2 A magyar folklór. Tankönyvkiadó, Budapest, 1979. 284. p
megértéésükhöz gyaakran kell szólás- és köözmondásgy yűjteményeekhez fordullni. Ugyanaakkor azt látjuk, hogy h a réggi szólások,, közmondáások az úgy ynevezett proverbiump -paródiákbaan (antiproverbbiumokban) új életre keelnek, s ezeeknek a létrrehozásakorr a nyelvbenn rejlő játék kosságot kihasznnálva, találékkonyan felhhasználva újjabb proverb biumok jönnnek létre. (A A nyelvi játtékosság igen ereedményesenn működik a találós kérrdések és a viccek v esetéében is) A reklámok is i a nyelvi megformálttsággal igyeekszenek haatást gyakoorolni a befo ogadóra: gyakrann használnakk rímes, ritm mikus form májú és humoros tartalm mú szövegett, mely könnyebben rögzül a nézőben//hallgatóbann. A rekláámszöveg vásárlásra v ö ösztönöz, játékos, leleeményes nyelvhaasználattal próbálja p ezt elérni. Példdául: − Nyelvi játéék: Új Tix Bio B Color – tixtább − Elliptikus forma: Merrt megérdem mlem (L’Orreal) ő ezt haszználja nyak kra, főre! − Rím: Fabuulon a bőre őre, A nyel, az nyer <= Ak ki mer, az nyer. n (Borsoodi sör) − Közmondáás átírása: Aki h az eggyén megcélzása: Danu ubius az én rádióm. − A tömeg helyett Am mint látjuk,, ezek az eggymondatoss szövegek igen erős nyelvi n megformálássall hatnak, szerkezeetük bizonnyos szabállyszerűségek szerint épül é fel. Az A említettt szövegek k nyelvi, nyelvhaasználati, szzerkezeti eleemzését méég csak az utóbbi u évekkben kezdtéék vizsgálnii, ezért a szakiroddalom viszzonylag szűűkös. A páályamű késszítőjétől a téma felddolgozása nagyobb n mennyisségű példaaanyag elem mzését és feldolgozássát kívánjaa meg. Ebbben mindenképpen segítséggül
szolggálhatnak
az
utóóbbi
évek kben
meegszaporodoott
szóláás-
és
közmonndásgyűjtem mények. Ajánlottt irodalom m 1. A koomikum és humor meggjelenésénekk formái a folklórban f ( (szerk.: Istváánovits Márrton – Krizza Ildikó) Budapest, B 19978 2. Az egyszerű e formák szemiiotikája. Stuudia Poeticaa 7. (szerk.: Bernáth Árrpád és Csú úri Károoly). Szeged, 1985 3. Baláázs Géza: Akusztikus A b botrány. A rádiós r reklám és a nyellvhasználat http://www.lib..jgytf.u-szegged.hu/folyooiratok/edes_anyanyelvvunk/9712bb.htm 4. Baláázs Géza: A magyar fraazémák szövegtipológiiája http://www.nyttud.hu/NMN NyK/eloadaas/balazsgezza.rtf 5. Ezerrarcú humoor – Az I. Magyar M Interddiszciplinárris Humorkoonferencia eelőadásai. (sszerk.: Dacczi Margit – T. Litovkinna Anna – Barta B Péter)) Tinta Könyyvkiadó, Buudapest, 200 08
6. Forgács Erzsébet: Nyelvi játékok. Kreativitás a viccekben, a reklámnyelvben, a sajtónyelvben és irodalmi szövegekben. Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged, 2005 7. Forgács Tamás: Bevezetés a frazeológiába. A szólás– és közmondáskutatás alapjai. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007 8. Grétsy László: A reklámok nyelve. In: Az anyanyelv az ember életében. TIT, Budapest, 1977. 67-76. p 9. Magyar néprajz V. Magyar népköltészet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988 http://mek.niif.hu/02100/02152/html/index.html 10. Magyar szólástár. Szólások, helyzetmondatok, közmondások értelmező és fogalomköri szótára. (főszerk. Bárdosi Vilmos) Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2003 11. Nagy Ferenc: A nyelvi humor főbb típusai. = Magyar Nyelvőr (92), 1968 12. O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976 13. Ortutay Gyula: Tréfás szavú magyarok. Budapest, é.n. 14. Szemerkényi Ágnes: “Közmondás nem hazug szólás”. A proverbiumok használatának lehetőségei. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 15. Tuba Márta: Reklámnyelv és szövegtipológia. „Magyar nyelvjárások” a Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének Évkönyve, Debrecen, 1999 XXXVII, 443-446. p http://mnytud.arts.klte.hu/mnyj/37/tuba_m.doc 16. Virág Olga: Szakmagyar. Hatásosság és (köz)érthetőség a reklámban. Magyar Tudomány 1999/6 http://www.epa.oszk.hu/00700/00775/00006/1999_06_11.html 17. Voigt Vilmos: A frázis tipológiája. In: 101 írás Pusztai Ferenc tiszteletére. Argumentum Kiadó, 2006 622-633. p 18. Voigt Vilmos: Kisepikai prózaműfajok. In: A magyar folklór. Egyetemi tankönyv (szerk.: Ortutay Gyula). Osiris Kiadó, Budapest, 1998 283-323. p
2. téma A férfi és a női beszéd szóhasználati és szövegalkotási jellegzetességei történeti kitekintéssel Igaz-e vajon, hogy a nők beszéde általában közelebb áll a nyelvi normához, mint a férfiak beszéde? Hogy a nők inkább használják a sztenderd alakokat, mint a férfiak? A magyarban például a „nákolás”, a „süksükölés”, a -ba/-be, -ban/-ben rag alkalmazása nyomában lehetne ezt tetten érni (l. erről Kontra Miklós egynéhány évvel ezelőtti írásait). Vagy igaz-e, hogy a nők szókincse általában szegényesebb? S hogy ők gyakrabban használnak hol túlzó, hol semmitmondó jelzőket? Mondataik közt gyakoribb a mellérendelő és ritkább a bonyolultabb alárendelő? Szövegeik lazábban megszerkesztettek? Lehet, hogy nyelvhasználatuk inkább konzervatív, archaikus, s ők jobban őrzik a nyelv tisztaságát? (l. ezekről O. Jespersen dán nyelvész jónéhány évtizeddel ezelőtti írását). Sok ilyen jellegű kérdést vetettek már fel, és ez előbbieket is újravizsgálták már. Mégis még ma is alakulóban levőnek mondható ez az új, csak két-három évtizedes szociolingvisztikai tudományterület, a gendernyelvészet. A gender: a társadalmi (s nem a biológiai értelemben vett) nem, a társadalmi nemi szerep; az ezzel foglalkozó nyelvészeti tudományág pedig a gender és a nyelvhasználat összefüggéseit kutatja, több irányban, és mindenképp társadalmi, kulturális beágyazottságban. A téma viszonylagos újdonsága miatt elég nagy az ezt választó pályázók szabadsága: kereshetnek a magyar nyelvhasználatban még e szempontból nem vizsgált területeket, akár egészen új, akár az eddigiekhez hasonló jelenségeket találva, vagy mehetnek tovább a már megvizsgált témák mentén is, szélesítve a meglevő megállapítások körét vagy módosítva a korábbi eredményeket. Azt ajánljuk, hogy legyen a dolgozatban (kiemelő, értékelő) áttekintés is az eddigi szakirodalomról (ennek gyűjtése is a feladat része), elsősorban annak a szűkebb területnek a részletezésével, amelyet tárgyal a pályamunka; és legyen önálló, saját vizsgálat is benne, ne túl nagy, inkább egy kérdéskört valamely jól megválasztott csoport nyelvhasználatában alaposan járjon körül. A saját vizsgálódás irányulhat szöveg(ek)re (például: iskolai dolgozatok vagy feleletek, régi korok levelei, mai elektronikus levelezés, internetes fórum, jogszabályok vagy periratok, hivatalos iratok, női és férfi magazinok hirdetései, médiában elhangzó beszélgetések vagy saját hangfelvételek egy társalgásról, vitáról, kirándulásról stb.), vagy irányulhat valamely szókincsbeli vagy szóalakokat érintő grammatikai jelenségre, a kérdéshez (kérdőívvel, résztvevő megfigyeléssel) gyűjtött anyag elemzésével. – Társadalmi vetülettel is
bíró tudományterület ez, egy kis adalék, néhány jó felmérés, kisebb vizsgálódás is fontos lehet. Néhány példa a gender-szempontból is vizsgálható nyelvi jelenségekből: Szófajhasználat (pl. melléknevek, módosítószók, indulatszók, töltelékszók), képzőhasználat (pl. kicsinyítő képzők, gyakorító képzés), mondatfajták használata (pl. kérdő mondat, felkiáltó és óhajtó mondat, tagolatlan mondat, alárendelés — mellérendelés, többszörösen összetett mondat). Gyakorisági megfigyelésekre, összehasonlításokra van szükség, férfiak és nők beszédében.
Illetőleg
nőknek
vagy
férfiaknak
szóló
beszédben,
hiszen
mindkét
megközelítésben lehetnek nyelvhasználatbeli különbségek. E különbségek bizonyára jól megfigyelhetők
a
szöveg
(szövegtípusok)
sajátságainak
vizsgálatában:
a
szöveg
szerkesztettségének jellegében, kihagyások, ugrások gyakoriságában, az alanyváltás jelölésében, a társalgásban a témaváltás kezdeményezésében, az aha-féle kommunikációt fenntartó szavak alkalmazásában (és ennek a partner általi értelmezéseiben), érzelemkifejező eszközök alkalmazásának mértékében és megválogatásában stb. Természetesen mind írott, mind hangzó szövegekről szó lehet, és az „írott beszéd”, pl. az internetes csevegések, blogok stb. jellemzőiről is, meg írásjelek és emotikonok használatáról stb. Továbbá: megdicsérik-e a férfiak egymás öltözékét, ha találkoznak? Félbeszakítja-e gyakran a nő a férfit, ha az beszél? Hát a férfi a nőt? Függ-e ez például az életkoruktól? Hogyan szólítják egymást? Kik mesélnek többször viccet? És álmot? Ilyen és hasonló kérdésekkel lehet foglalkozni, rájuk válaszokat keresni a pályázóknak, ha ezt a témát választják, s mint mondtuk, részben meglevő tanulmányok, részben a magyar nyelvhasználat megfigyelése alapján. Kitekinteni is ajánlatos. A történeti kitekintés ajánlható, de nem kötelező, hiszen új tudományterület lévén igen kevés az idevonható eddigi feldolgozás, történeti vonatkozású szakirodalomra nemigen lehet támaszkodni. Valamennyire azonban mégis, mert megjelent már ilyen szempont, például a levelezések kutatásában, a megszólítások és megnevezések, köszönések alakulásának meg a tegezés és magázás kialakulásának vizsgálata terén, a stilisztikában, a női költők képeinek, szóhasználatának elemzésében, és a mesterségek szakszókincse, a szólások anyaga is tanulságokkal jár. Ezeket a témákat lehet folytatni vagy kiegészíteni. -- Történetinek, tudománytörténetinek tarthatjuk azt a fordulópontot a genderkutatásban, melynek következtében (úgy 1990-től) nemcsak vagy nem elsősorban a női (női és nőkre vonatkozó) nyelvhasználat „eltérése”, azaz a normától, a megszokottól való különbsége vált a vizsgálat tárgyává, hanem a férfi beszéd és a női beszéd
- mint
egyenrangú variánsok, tehát e két nyelvváltozatnak azonosságai és különbségei. E szemléletváltás vizsgálata is kitekintés (esetleg: vita) tárgya lehet. Kitekinteni egyébként lehet nemcsak a múlt irányába, hanem akár a jövő felé is, a nyelvi tervezések, nyelvstratégiák mentén. --Vagy pedig az érintkező területek vonalán: a fordítások gender vonatkozásai és a fordítástudomány ide vonatkozó problémái felé. -- Az iskolai nyelvhasználat és a pedagógia szaknyelve is áttekintésre érdemes. (Az iskolai nyelvhasználat vizsgálata természetesen nemcsak „kitekintés” lehet, hanem a saját kutatásban a fő választott terület is, hiszen sok megfigyelési lehetőséget kínáló terep.) -- Kitekintést érdemel sok más (közeli és távoli) nyelv és nép „női beszéde”, ”férfi beszéde”, mert mindaz, amit már ebből feltártak, máris igen tanulságos, de ne feledjék, hogy a pályamunkában a magyar nyelvhasználat a fő témánk. Nem szóltunk külön a nyelvpolitikai háttérről, arról, hogy (a szexista nyelvhasználat és a feminista nyelvi kritika problematikáin túlmenően is) e kérdéskör az esélyegyenlőséget érinti – vö. az Európai Unió állásfoglalását is e téren --, hiszen dolgozatuk készítése során ebbe úgyis beleütköznek, s feltehetőleg értelmezik is, mivel mindez nálunk is társadalmilag fontos jelenség. A téma megismerését érdemes szociolingvisztikai kézikönyvvel kezdeni, vö. Ronald Wardhaugh: Szociolingvisztika. Bp., Osiris Kiadó, 2002.; a szakirodalom keresésében és további tájékozódásban sok segítséget nyújt a Sokszínű nyelvészet. Alkalmazott nyelvészeti gender-kutatás. Szerk. Kegyesné Szekeres Erika--Simigné Fenyő Sarolta. Miskolc, 2006. Két fontos munka a nemzetközi szakirodalomból: Holmes, J.--Meyerhof, M (eds).: The Handbook of Language and Gender. 2003. Oxford: Blackwell; Lakoff, Rubin: Language and woman’s place. Language in Society 2, 45—79. Ajánlom még a következő két mű témánknak megfelelő
fejezeteit:
Deborah
Tannen:
Miért
értjük
félre
egymást?
Kapcsolataink a beszélgetési stíluson állnak vagy buknak. Tinta Könyvkiadó. 2001; Simon Baron-Cohen: Elemi különbség. (Férfiak, nők és a szélsőséges férfiagy). Budapest, Osiris Kiadó, 2006. A Replika
című társadalomtudományi folyóiratunk tematikus számai
közt is érdemes anyagot keresniük. Gallasy Magdolna
3. téma Kortárs alkotók szabadon választott műveinek nyelvi jellegzetességei (Kovács András Ferenc, Kukorelly Endre, Tóth Krisztina, Varró Dániel) Négy író, költő. Három férfi, egy nő. Egy transsylvaniai. Életkoruk az ötvenestől a kora harmincasig terjed, életművük dimenziói is ezzel arányosak. Mi bennük a közös? Az olvasók és magas mércéjű ítészek körében egyaránt kedveltek köteteik. Ezért szeretnénk, hogy a középiskolások is megismerjék műveiket. Kukorelly Endre (1951 - ) a nyolcvanas évek elejétől a neoavantgárd követőjeként publikálja verseit.
Az emelkedett versbeszéd regisztere helyett a közbeszéd hétköznapisága és a
profanizálás első köteteinek a jellemzője. A kilencvenes évektől rövidtörténetekkel jelentkezett, amelyekben gyermekéveinek és ifjúkorának jellegzetes eseményeit rögzíti. Sajátos mondatszerkesztésű, aritmikus és montázsszerű szövegépítése, „a beszélés akadozó, zörgő gépezete” (Szirák Péter, 2001.) a történelmi-politikai emlékezet létmódjaként jelenik meg. Kovács András Ferenc (1959 - ) Marosvásárhelyen él, szerkesztő és műfordító, rendszeresen jelentkezik versesköteteivel. Számos alakmásával bővíti az intertextualitás játékterét. Egyik legnagyobb műveltséganyaggal rendelkező szerzőnk, aki tévedhetetlen biztonsággal utánozza, írja újra és át az européer líra konvencióit. A Nyugat és Újhold mívesen formás hagyományához kötődik Tóth Krisztina (1967 - ) írásművészete. Versesköteteinek jellegzetes az idézéstechnikája. A szójátékon alapuló posztmodern versbeszéd, a pontszerű képekbe sűrített részletek számos olvasatra adnak lehetőséget. Novelláskötetének könnyed hangját ellenpontozza a feszes szerkesztésmód. A mikrorealizmus és az új érzelmesség egyaránt jellemzik új keletű írásait. Varró Dánielt (1977 – ) két verseskötete és egy meseregénye tette népszerűvé. A kezdet diákos penzumokból és mókás utánzásból állt, és ebből alakul egy a medialitást és verszenét középpontba állító, műfajokkal és versformákkal kísérletező költészet. A
pályázati
téma
tág
kereteket
kínál,
szabadon
választott
szempont(ok)
érvényesíthetők, ám legalább két alkotó műveinek vizsgálata kötelező a megadottak közül. Nem az életművek hiánytalan ismerete a fontos, hanem azoknak a nyelvi érintkezési pontoknak a megtalálása, amelyek mentén érdemi összevetésre van mód. Ehhez néhány javaslat: - Közel fél évszázados (a 60-as évektől napjainkig tartó) nyelvhasználati változássorozatot – például divatszavak, szófordulatok, idegenszerűségek felbukkanását és elkopását - érhetünk tetten akkor, ha műveiket egymás utániságukban vizsgáljuk. A
szociolingvisztikai nézőpont érvényesítésekor azonban a szövegtípus azonosságára érdemes odafigyelni. - Valamennyien írtak gyermekverseket, közösen kötetben (Kerge ABC) és önállóan is. A gyermeki látásmódú (Kukorelly Endre: Samunadrág, Varró Dániel: Túl a Maszathegyen) és a weöresi ritmusalapú gyerekvers nyelvi megformálásának különbségei egyediek. Tovább szűkíthető a vizsgálat köre a kedvelt állatversekre is. - A zeneiségnek, a ritmusnak – prózában és versben egyaránt – mind a négyen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Az elbeszélői szólamok változatosak, a kötött formákban pedig a hangszimbolikának, a mondatok, szavak felszaggatásának és más nyelvi leleményeknek tárházára bukkanhatunk. - Műveikben a grammatikai struktúrák jelentésképző szerepet játszanak, a szójátékon
alapuló
felhasználják.
ezredvégi-eleji
posztmodern
versbeszédnek
számos
lehetőségét
(pl. Babits Mihály:Balázsolás, Kovács András Ferenc: Babitsolás, Tóth
Krisztina: Varázsolás) A humor, az (ön)irónia és a gúny alakzatai karakteres jegyei mindannyiuk életművének. Minden szöveg jelentős mértékben rejtett vagy valóságos idézetek halmaza, ennek a szövegköziségnek a változatait is érdemes tanulmányozni. Hiszen minden az olvasón múlik! A kortárs szerzők esetében elsősorban a műveik fogadtatását jelző ismertetéseket és kritikákat ajánljuk a felkészüléshez. Ezeket az interneten a Matarka és az EPA (Elektronikus Periodika Archívum) adatbázisairól ki lehet gyűjteni. Kukorelly Endre monográfusa Farkas Zsolt, a többiek műveiről átfogó méltatás még nem jelent meg nyomtatásban. A legfontosabb azonban az egyénileg megválasztott nyelvi nézőpontok szerinti alapos és részletes elemzés. A pályaművek értékelését megkönnyíti, ha mellékelik a vizsgált művek szövegét. Szarvas Rita
