3.6. Az emlősök és gerinctelenek kapcsolatos eredmények bemutatása.
(Araneae) tanulmányozásával
3.6.1. A Batcorder 2 detektor segítségével elért eredmények A 2011.08.26 - 10.13. időszakban végzett vizsgálatok alkalmával a 15 (16) helyszínen 6355 kontaktot (kapcsolatot) jegyeztek fel, melyek több fajtához (17 fajta) tartoztak (lásd a 116. és 117. ábrákat).
116. ábra – A vizsgálat ideje alatt feljegyzett fajták és egyedek száma.
117. ábra – A feljegyzett kontaktok száma minden egyes helyszínen külön- külön. Rövidítések: Pres. =Rövidítés, P.Bot=Botanikus Park, P.Civ=Belvárosi Park, B.Lac=Lacului Tó, C.Rez=Lakóövezet, O.Ast=Csillagvizsgáló, P.Lid=Lidia Park, Gr.Zool=Zoo Park törzs, P.Pop=Néppark, C.Beg=Bega Csatorna, C.Beh=Behela Csatorna;T.P.V.=Vadászerdő Erdőtörzs, C.f CFR=CFR vasútvonal a Circumvalatiunii út és az Enric Baader utca között, C.b =Gheorghe Lazar utcai tömbháznegyed, C.E. - C. S.=Zsidó Temető- Szegények Temetője, P.f.=Védő erdőfüggöny 301
Az eredmények alapján (csak a fajta szintjéig azonosított egyedek, a batIdent valamint a bcAnalyse programok segítségével), megfigyelhető a Nyctalus noctula (1644), melyet követ a Pipistrellus nathusii (1424), Pipistrellus kuhlii (850), Vespertilio murinus (374), Pipistrellus pygmaeus (272), Nyctalus leisleri (242), Eptesicus serotinus (179), Hypsugo savii (131), Eptesicus nilssonii (124), Pipistrellus pipistrellus (122), Miniopterus schreibersii (25), Plecotus austriacus (8), Myotis daubentonii (3) Myotis alcathoe (2), Myotis myotis (1), Myotis mystacinus (1) és Plecotus auritus (1) fajták egyedeinek magas számú jelenléte.
A tanulmányozott övezetekben 3 új fajta található, amelyeket eddig nem jeleztek. Ezek a következő fajták: Hypsugo savii (BONAPARTE, 1837), Eptesicus nilssonii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) és Myotis alcathoe (von HELVERSEN & HELLER, 2001). Ugyanakkor rátaláltak a Miniopterus schreibersii (KUHL, 1819) és Myotis myotis (BORKHAUSEN, 1797), fajtákra, melyek a közösségi érdekű fajtákhoz tartoznak, és amelyek fenntartása érdekében különleges megőrzési területeket kell kijelölni. A vizsgálati időszakban feljegyeztek: a Botanikus Parkban 745 egyedet 13 fajtából (lásd 1. táblázat), a Belvárosi Parkban 16 egyedet 6 fajtából, a Lacului Tónál 6 egyedet 3 fajtából, a Lakóövezetekben 3 egyedet egy fajtából, a Csillagvizsgálónál 4888 egyedet 14 fajtából (lásd az 1. és 4. táblázatot), a Lidia Parkban 17 egyedet 5 fajtából, a Népparkban 24 egyedet 4 fajtából (lásd a 2. táblázatot), a Bega Csatorna partjain 52 egyedet 9 fajtából, a Behela Csatornánál 44 egyedet 7 fajtából, a Vadászerdő Erdőtörzsnél 403 egyedet 13 fajtából, amelyek közül csak a Zoo Parktörzsnél találtak 285 egyedet 11 fajtából (lásd az 1. és 2. táblázatot), a Katedrális Parkban 52 egyedet 9 fajtából (lásd az 3. táblázatot), a CFR vasútvonalon 33 egyedet 6 fajtából, a Zsidó Temető- Szegények Temetőjénél13 egyedet 2 fajtából, a tömbháznegyedben 19 egyedet 5 fajtából és a Védő Erdőfüggönynél 15 egyedet 4 fajtából. A 2011.08.26.-27. időszakban feljegyzésre került összesen 952 kontakt több fajta egyedeivel (14 chiroptera fajtával) (lásd az 1. táblázatot és a 3. - 11. diagramot). Az eredmények alapján (csak a fajta szintjéig azonosított egyedek, a batIdent valamint a bcAnalyse programok segítségével), megfigyelhető a Nyctalus noctula (255), melyet követ a
Pipistrellus pygmaeus (143),
Pipistrellus nathusii (140), Pipistrellus kuhlii (108), Pipistrellus pipistrellus (49), Vespertilio murinus (39), Eptesicus nilssonii (31), Eptesicus serotinus (30), Nyctalus leisleri (13), Miniopterus schreibersii (4), Hypsugo savii (3), Plecotus austriacus (2), Myotis alcathoe (1) és Myotis daubentonii (1) fajták egyedeinek magas számú jelenléte.
302
1. táblázat:
A vizsgálati helyeken megtalálható fajták. Egy Batcorder 2 nevű detektor segítségével elért eredmények.
A fajták tudományos elnevezése
Pres.
P. Bot.
P. Civic
B. Lac.
C. Rez.
O. Ast.
P. Lid.
Gr. Zool.
Össz.
Eptesicus nilssonii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Eptesicus serotinus (SCHREBER, 1774) Hypsugo savii (BONAPARTE, 1837) Miniopterus schreibersii (KUHL, 1819) Myotis alcathoe (von Helversen & Heller, 2001) Myotis daubentonii (KUHL, 1817) Nyctalus leisleri (KUHL, 1817) Nyctalus noctula (SCHREBER, 1774) Pipistrellus kuhlii (Kuhl, 1817) Pipistrellus nathusii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Pipistrellus pipistrellus (SCHREBER, 1774) Pipistrellus pygmaeus (LEACH, 1825) Plecotus austriacus (FISCHER, 1829) Vespertilio murinus (LINNAEUS, 1758) Nyctaloid Pipistrelloid Pmid Spec. Összesen
Enil
21
-
-
-
7
-
3
31
Eser Hsav Misch Malc
27 3 4 1
-
-
-
3 -
-
-
30 3 4 1
Mdau Nlei Nnoc Pkuh Pnat
9 228 100 127
1 5 2 5
4 1 -
3 -
3 12 1
3 5 5
1 2
1 13 255 108 140
Ppip Ppyg Paus Vmur -
48 82 1 22 12 13 1 46 745
1 1 1 16
1 6
3
14 2 18 60
2 1 1 17
59 1 29 10 105
49 143 2 39 15 42 1 75 952
A megjelölt fajokat az Élőhelyek Irányelv II. és IV. Melléklete tartalmazza. Rövidítések: Pres. =Rövidítés, P.Bot=Botanikus Park, P.Civ=Belvárosi Park, B.Lac=Lacului Tó, C.Rez= Lakóövezet, O.Ast=Csillagvizsgáló, P.Lid=Lidia Park, Gr.Zool=Zoo Parktörzs.
A feltérképezett helyszínek Botanikus Park (Koordináták: I. Pont: 45.7601733333333, 21.22464; II. Pont: 2,45.76032833, 21.2246683; III. Pont: 45.76114333, 21.225948333).
118. ábra – Botanikus Park (Hoffmann, 2011).
119. ábra Belvárosi Park (Hoffmann, 2011).
303
A
3., 4., 5., 6., 7. és 9. diagram a fajtákat és a megtett szakaszt jelöli, amely a denevérek
azonosításához szükséges volt. Ez azt jelenti, hogy minden egyednél a BatIdent program legtöbb 4 szakaszt képes elvégezni egy fajta azonosításához. Az alábbi diagramm ideális lehetőségeket biztosít az eredmények bemutatásához.
3. Diagram: Diagram, mely bemutatja a fajtákat és a megtett szakaszt ezek azonosításához (Botanikus Park 2011.08.26.). Spec.= Olyan denevér fajták egyedei, melyeket a detektor nem tudott azonosítani a detektortól számított túl nagy távolság miatt.
Belvárosi Park (Koordináták: I. Pont 45.7537858333333, 21.2337123611111; II. Pont . 45.7539283333333, 21.2310483333333) (lásd a 7. ábrát).
4. Diagram: Diagram, mely bemutatja a fajtákat és a megtett szakaszt ezek azonosításához (Belvárosi Park 2011.08.26.). Spec.= Olyan denevér fajták egyedei, melyeket a detektor nem tudott azonosítani a detektortól számított túl nagy távolság miatt.
304
Lacului Tó (Koordináták: 45.7297, 21.1997616666667).
120. ábra - Lacului Tó (Hoffmann, 2011).
5. Diagram:
121. ábra – A csillagvizsgáló (Hoffmann, 2011).
Diagram, mely bemutatja a fajtákat és a megtett szakaszt ezek azonosításához (Lacului Tó 2011.08.26.).
Lakóövezet a Dâmboviţa sgt., Transilvania u., Crizantemelor u. és Vasile Lupu u. között (Koordináták: 45.7362, 21.201335): Ezen a helyszínen feljegyzésre került 3 egyed a Nyctalus noctula fajtából. Csillagvizsgáló (Koordináták: 45.738045, 21.2297883).
305
6. Diagram: Diagram, mely bemutatja a fajtákat és a megtett szakaszt ezek azonosításához (Csillagvizsgáló 2011.08.26.). Spec.= Olyan denevér fajták egyedei, melyeket a detektor nem tudott azonosítani a detektortól számított túl nagy távolság miatt.
Lidia Park (Koordináták: 45.7334033333333, 21.2444116666667).
123. ábra – Zoo Parktörzs (Hoffmann, 2011).
122. ábra - Lidia Park (Hoffmann, 2011).
306
7. Diagram: Diagram, mely bemutatja a fajtákat és a megtett szakaszt ezek azonosításához (Lidia Park 2011.08.26.). Spec.= Olyan denevér fajták egyedei, melyeket a detektor nem tudott azonosítani a detektortól számított túl nagy távolság miatt.
Zoo Parktörzs (Koordináták: I. Pont: 45.781145, 21.264395; II. Pont: 45.7816283333333, 21.26761; III. Pont: 45.781433, 21.267996666).
Bizonyítandó a denevérek egy éjszakán át tartó tevékenységét a Zoo Parktörzsben, elkészült a 8. sz. diagram.
8. Diagram:
Diagram az egy éjszaka alatt azonosított egyedekkel – Zoo Parktörzs (2011.08.26-27.).
307
9. Diagram: Diagram, mely bemutatja a fajtákat és a megtett szakaszt ezek azonosításához (Zoo Parktörzs 2011.08.26-27.). Spec.= Olyan denevér fajták egyedei, melyeket a detektor nem tudott azonosítani a detektortól számított túl nagy távolság miatt.
A következő diagram egy terepen töltött éjszaka bemért egyedszámait mutatja meg Batcorder 2 típusú detektorral (lásd 10. Diagramm).
10. Diagram Diagram a terepen töltött éjszakákon azonosított kontaktok számával (Batcorder 2-vel).
A 11. Diagram a fix pontokon bemért fajták egyedeinek számát jelzi (Batcorder 2-vel mérve), melyeket az 1. Táblázatban sorolunk fel.
308
11. Diagram: A vizsgált mezőben található fajták összesítése. (Batcorder 2-vel).
A 2011.09.02-03. időszakban feljegyzésre került összesen 443 kontakt több fajta egyedeivel (13 chiroptera fajtával) (lásd az 2. táblázatot és a 12. - 16. diagramot). Az eredmények alapján (csak a fajta szintjéig azonosított egyedek, a batIdent valamint a bcAnalyse programok segítségével), megfigyelhető a Nyctalus noctula (132), melyet követ a Pipistrellus pygmaeus (107), Pipistrellus nathusii (28), Vespertilio murinus (18), Eptesicus nilssonii (14), Pipistrellus kuhlii (10), Nyctalus leisleri (9), Pipistrellus pipistrellus (6), Eptesicus serotinus (4), Miniopterus schreibersii (4), Plecotus austriacus (4), Myotis daubentonii (2) és Myotis myotis (1) fajták kiemelt jelenléte. 2. Táblázat:
A vizsgálati helyeken megtalálható fajták. Egy Batcorder 2 nevű detektor segítségével elért eredmények.
A fajták tudományos elnevezése
Pres.
P. Pop
C. Beg
C. Beh
T. P.V.
Gr. Zool.
Össz.
Eptesicus nilssonii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Eptesicus serotinus (SCHREBER, 1774) Miniopterus schreibersii (KUHL, 1819) Myotis daubentonii (KUHL, 1817) Myotis myotis (BORKHAUSEN, 1797) Nyctalus leisleri (KUHL, 1817) Nyctalus noctula (SCHREBER, 1774) Pipistrellus kuhlii (Kuhl, 1817) Pipistrellus nathusii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Pipistrellus pipistrellus (SCHREBER, 1774) Pipistrellus pygmaeus (LEACH, 1825) Plecotus austriacus (FISCHER, 1829) Vespertilio murinus (LINNAEUS, 1758) Nyctaloid Nyctief Pipistrelloid Spec. Összesen
Enil Eser Misch Mdau Mmyo Nlei Nnoc Pkuh Pnat Ppip Ppyg Paus Vmur -
1 4 8 9 2 24
6 2 6 40 2 6 2 2 1 7 1 2 52
1 23 6 1 1 5 3 4 44
5 3 1 2 50 3 13 2 5 1 1 32 118
3 2 1 1 15 4 4 91 1 1 45 12 180
14 4 4 2 1 9 132 10 28 6 107 4 18 5 2 45 52 443
A megjelölt fajokat az Élőhelyek Irányelv II. és IV. Melléklete tartalmazza. Rövidítések: Pres. =Rövidítés, P.Pop=Néppark, C.Beg=Bega
Csatorna, C.Beh=Behelea Csatorna; T.P.V.=Vadászerdő Erdőtörzs, Gr.Zool= Zoo Parktörzs, Nyctief: utalás fajtára vagy Nyctalus noctula vagy Nyctalus lasiopterus vagy Tadarida teniotis; Pmid: utalás fajtára vagy Pipistrellus nathusii vagy Pipistrellus kuhlii; Spec.= Olyan denevér fajták egyedei, melyeket a detektor nem tudott azonosítani a detektortól számított túl nagy távolság miatt.
309
A feltérképezett helyszínek Néppark (Koordináták: I. Pont: 45.7548101388889, 21.2411940277778; II. Pont: 45.75543, 21.2427666666667).
124. ábra - Néppark (Hoffmann, 2011).
125. ábra - Bega Csatorna, Traian- híd (Hoffmann, 2011).
A 12. és 14. diagram a fajtákat és a megtett szakaszt jelöli, amely a denevérek azonosításához szükséges volt minden éjszakára vonatkozóan bontásban. Ez azt jelenti, hogy minden egyednél a BatIdent program legtöbb 4 szakaszt képes elvégezni egy fajta azonosításához. Az alábbi diagram ideális lehetőségeket biztosít az eredmények bemutatásához.
12. Diagram:
Diagram, mely bemutatja a fajtákat és a megtett szakaszt ezek azonosításához (Néppark 2011.09.02.). Spec.= Olyan denevér fajták egyedei, melyeket a detektor nem tudott azonosítani a detektortól számított túl nagy távolság miatt.
Bega Csatorna- Bega Partjai (Koordináták: I. Pont: 45.750755, 21.2361983333333; II. Pont: 45.7529133,
21.238625;
III.
Pont:
45.75708333, 310
21.2419833333333;
IV.
Pont:
45.7581442592593, 21.2440537037037; V. Pont: 45.7614233333333, 21.252575; VI. Pont: 45.727786666666, 21.153761666: VII. Pont: 45.75967333, 21.261893333; VIII. Pont: 45.753605, 21.28410666666; IX. Pont: 45.751936666, 21.290615; X. Pont: 45.7555216666667, 21.2973266666667 ).
Behela
Csatorna
(Koordináták:
I.
Pont:
45.763505,
21.2704016666667;
II.
Pont:
II.
Pont:
45.7596883333333, 21.269905). Vadászerdő
Erdőtörzs
(Koordináták:
I.
Pont:
45.781145,
21.264395;
45.7816283333333, 21.26761; III. Pont: 45.781433, 21.267996666; IV. Pont: 45.77476833, 21.26743833333; V. Pont: 45.77080333333, 21.2648166666667; VI. Pont: 45.7706583333333, 21.2750516666667; VII. Pont: 45.7643233333333, 21.275525; VIII. Pont: 45.7692033333333, 21.260425).
126. ábra – Kihalt fa a Bánsági Falumúzeummal szemben (Hoffmann, 2011).
127. ábra – Zoo Parktörzs (Hoffmann, 2011).
Bizonyítandó a denevérek egy éjszakán át tartó tevékenységét a Zoo Parktörzsben, elkészült a 13. sz. diagram.
311
13. Diagram:
Diagram az egy éjszaka alatt azonosított egyedekkel – Zoo Parktörzs (2011.09.02-03.).
14. Diagram: Diagram, mely bemutatja a fajtákat és a megtett szakaszt ezek azonosításához (Zoo Parktörzs 2011.09.02-03.). Spec.= Olyan denevér fajták egyedei, melyeket a detektor nem tudott azonosítani a detektortól számított túl nagy távolság miatt.
A következő diagram egy terepen töltött éjszaka bemért egyedszámait mutatja meg Batcorder 2 típusú detektorral (lásd 15. Diagramm).
312
15. Diagram: Diagram a terepen töltött éjszakákon azonosított kontaktok számával (Batcorder 2-vel).
A 16. Diagramm a fix pontokon bemért fajták egyedeinek számát jelzi (Batcorder 2-vel mérve), melyeket az 2. Táblázatban sorolunk fel.
16. Diagram: A vizsgálati mezőben azonosított fajták összesítése (Batcorder 2-vel).
A 2011.09.16.-17. időszakban feljegyzésre került összesen 132 kontakt több fajta egyedeivel (11 chiroptera fajtával) (lásd az 3. táblázatot és a 17.-19. diagramot). Az eredmények alapján (csak a fajta szintjéig azonosított egyedek, a batIdent valamint a bcAnalyse programok segítségével), megfigyelhető a Nyctalus noctula (57), melyet követ a Pipistrellus nathusii (21), Nyctalus leisleri (10), Pipistrellus pipistrellus (8), Eptesicus nilssonii (5), Miniopterus schreibersii (5), Pipistrellus pygmaeus (5), Pipistrellus kuhlii (4), Vespertilio murinus (4), Hypsugo savii (2) és Eptesicus serotinus (1) fajták kiemelt jelenléte.
313
3. Táblázat:
A vizsgálati helyeken megtalálható fajták. Egy Batcorder 2 nevű detektor segítségével elért eredmények.
A fajta tudományos elnevezése
Pres.
P. Cat
C.f. CFR
C.E.C.S.
C.b.
P.f.
Össz.
Eptesicus nilssonii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Eptesicus serotinus (SCHREBER, 1774)
Enil Eser
2 3 2 14 3 12 8 5 1 2 52
1 2 24 1 3 1 1 33
4 5 2 2 13
2 2 10 1 2 2 19
3 2 4 5 1 15
5 1 2 5 10 57 4 21 8 5 4 2 8 132
Hypsugo savii (BONAPARTE, 1837)
Hsav
Miniopterus schreibersii (KUHL, 1819) Nyctalus leisleri (KUHL, 1817) Nyctalus noctula (SCHREBER, 1774) Pipistrellus kuhlii (Kuhl, 1817) Pipistrellus nathusii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Pipistrellus pipistrellus (SCHREBER, 1774) Pipistrellus pygmaeus (LEACH, 1825) Vespertilio murinus (LINNAEUS, 1758) Pipistrelloid Spec. Összesen:
Misch Nlei Nnoc Pkuh Pnat Ppip Ppyg Vmur -
A megjelölt fajokat az Élőhelyek Irányelv II. és IV. Melléklete tartalmazza. Rövidítések: Pres. =Rövidítés, P.Cat=Katedrális Park, C.f CFR
= CFR vasútvonal, a Circumvalatiunii útés az Enric Baader u. között, C.b = Gheorghe Lazar úti tömbháznegyed, C.E. - C. S. = Zsidó Temető- Szegények Temetője, P.f. = Védő Erdőfüggöny, Spec.= Olyan denevér fajták egyedei, melyeket a detektor nem tudott azonosítani a detektortól számított túl nagy távolság miatt
A feltérképezett helyszínek Katedrális
Park
(Koordináták:
I.
Pont:
45.75005,
21.2243666666667;
II.
Pont:
45.7492866666667, 21.224765; III. Pont: 45.74954833, 21.22280833).
128. ábra – Katedrális Park (Hoffmann, 2011).
129. ábra – A Bega Csatorna a Püspök-hídról fényképezve
A 17. és 18. diagram a fajtákat és a megtett szakaszt jelöli, amely a denevérek azonosításához szükséges volt. Ez azt jelenti, hogy minden egyednél a BatIdent program legtöbb 4 szakaszt
314
képes elvégezni egy fajta azonosításához. Az alábbi diagram ideális lehetőségeket biztosít az eredmények bemutatásához.
17. Diagram: Diagram, mely bemutatja a fajtákat és a megtett szakaszt ezek azonosításához (Katedrális Park 16.09.2011). Spec.= Olyan denevér fajták egyedei, melyeket a detektor nem tudott azonosítani a detektortól számított túl nagy távolság miatt.
CFR vasútvonal, a Circumvalatiunii útés az Enric Baader u. között (Koordináták: I. Pont: 45.7607616666667, 21.2233383333333; II. Pont:
45.7632866666667, 21.233435; III. Pont:
45.7523968905473, 21.2183865671642). Zsidó Temető- Szegények Temetője (Koordináták: I. Pont: 45.773025, 21.23155166; II. Pont: 45.77013166, 21.22841; III. Pont: 45.77353583333, 21.22903).
Gheorghe
Lazar
úti
tömbháznegyed
(Koordináták:
I.
Pont:
45.7616666666667,
21.2121683333333; II. Pont: 45.7607433333333, 21.2146183333333). Védő Erdőfüggöny (Koordináták: I. Pont: 45.7760966666667, 21.1878216666667; II. Pont: 45.790086025641, 21.2129828205128; III. Pont: 45.7845276587301, 21.2016134126984).
315
130. ábra – Zsidó Temető (Hoffmann, 2011).
131. ábra – Szegények Temetője(Hoffmann, 2011).
18. Diagram: Diagram, mely bemutatja a fajtákat és a megtett szakaszt ezek azonosításához (Védő erdőfüggöny 2011.09.16-17.). Spec.= Olyan denevér fajták egyedei, melyeket a detektor nem tudott azonosítani a detektortól számított túl nagy távolság miatt.
A következő diagram egy terepen töltött éjszaka bemért egyedszámait mutatja meg Batcorder 2 típusú detektorral (lásd 19. Diagram).
316
19. Diagram: Diagram a felderített kontaktok számával. (Batcorder 2-vel).
A 20. Diagram a fix pontokon bemért fajták egyedeinek számát jelzi (Batcorder 2-vel mérve), melyeket az 3. Táblázatban sorolunk fel.
20. Diagram: A vizsgált helyszíneken található fajták összesítése. (Batcorder 2-vel).
A 2011.09.30.-01.10. időszakban feljegyzésre került összesen 4828 kontakt több fajta egyedeivel (13 chiroptera fajtával) (lásd az 4. táblázatot és a 21., 22. és 23. diagramot). Az eredmények alapján (csak a fajta szintjéig azonosított egyedek, a batIdent valamint a bcAnalyse programok segítségével), megfigyelhető a Nyctalus noctula (1644), melyet követ a Pipistrellus nathusii (1235), Pipistrellus kuhlii (728), Vespertilio murinus (313), Nyctalus leisleri (210), Eptesicus serotinus (144), Hypsugo savii (126), Eptesicus nilssonii (74), Pipistrellus pipistrellus (59), Pipistrellus pygmaeus (17), Miniopterus schreibersii (12), Plecotus austriacus (2), Plecotus auritus (1), Myotis alcathoe (1) és Myotis mystacinus (1) fajták kiemelt jelenléte. 317
4. Táblázat:
A vizsgált helyszínen megtalálható fajták.
A fajták tudományos elnevezése
Pres.
O. As
Eptesicus nilssonii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Eptesicus serotinus (SCHREBER, 1774) Hypsugo savii (BONAPARTE, 1837) Miniopterus schreibersii (KUHL, 1819) Myotis alcathoe (VON HELVERSEN & HELLER, 2001)
Enil Eser Hsav Misch Malc Mmys Nlei Nnoc Pkuh Pnat Ppip Ppyg Paus Paur Vmur -
74 144 126 12 1 1 210 1200 728 1235 59 17 2 1 313 74 131 5 9 486 4828
Myotis mystacinus (KUHL, 1817)
Nyctalus leisleri (KUHL, 1817) Nyctalus noctula (SCHREBER, 1774) Pipistrellus kuhlii (Kuhl, 1817) Pipistrellus nathusii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Pipistrellus pipistrellus (SCHREBER, 1774) Pipistrellus pygmaeus (LEACH, 1825) Plecotus austriacus (FISCHER, 1829) Plecotus auritus (LINNAEUS, 1758)
Vespertilio murinus (LINNAEUS, 1758) Nycmi Nyctaloid Pipistrelloid Ptief Spec. Összesen
A megjelölt fajokat az Élőhelyek Irányelv II. és IV. Melléklete tartalmazza. Rövidítések: Pres. =Rövidítés, O.As=Csillagvizsgáló, Nycmi: utalás fajtára
Nyctalus leisleri vagy Eptesicus serotinus vagy Vespertilio murinus; Ptief: fajtára való utalás Hypsugo savii vagy Pipistrellus nathusii illetve Pipistrellus kuhlii; Spec= Olyan denevér fajták egyedei, melyeket a detektor nem tudott azonosítani a detektortól számított túl nagy távolság miatt.
Csillagvizsgáló (Koordináták: 45.738045, 21.2297883).
21. Diagram:Diagram az egy éjszaka alatt azonosított egyedekkel – Csillagvizsgáló (2011.09.30.-10.01.).
318
22. Diagram: Diagram, mely bemutatja a fajtákat és a megtett szakaszt ezek azonosításához (Csillagvizsgáló 2011.09.30.-10.01.). Spec.= Olyan denevér fajták egyedei, melyeket a detektor nem tudott azonosítani a detektortól számított túl nagy távolság miatt.
23. Diagram:Az egyetlen éjszaka alatt azonosított fajták és egyedek összesítése O.As. (Csillagvizsgáló)
3.6.2. A menedékhelyek (odvak) leltározásának eredményei A tanulmány keretén belül meghatároztuk a lehetséges menedékhelyeket odvakban és épületekben, a vizsgálati területen belül. Ekképpen fedezhettünk fel a szociális hangjuk alapján (a denevéreknek egy tipikus ciccogása) a Népparkban egy odút, amely denevérek óvóhelyéül szolgált (lásd 20. ábrát). Az óvóhely bejárata megközelítőleg 5m magasságban van a talajhoz képest. Ebben az esetben nem tudtuk napközben endoszkóp segítségével megvizsgálni a menedékhelyet, mivel lehetetlen volt egy létra megszervezése. Ebből kifolyólag elhalasztottuk a fajta/ák azonosítását éjszakai időszakra ultrahangos detektorok segítségével, amikor a kolónia egyedei elhagyják az óvóhelyet a táplálkozó/ vadászó területek felé. 319
A Katedrális Parkban arra a következtetésre jutottunk, hogy a lenti képen látható odút (lásd 21. ábrát) egy Pipistrellus pygmaeus fajtához tartozó kolónia foglalja el. Megfigyeléseket ultrahangos detektorral napnyugta után végeztünk, amikor az egyedek elhagyták az óvóhelyet.
Fig.132 -
Denevérek által óvóhelyként használt Acer platanoides a Népparkban. (Hoffmann 2011).
Fig.133 - Denevérek által óvóhelyként használt Plátanus x hispánica a Katedrális Parkban. (Hoffmann 2011).
Néppark (Koordináták: 45.7548101388889, 21.2411940277778) és Katedrális Park (Koordináták: 45.75005, 21.2243666666667).
A Népparkban felfedezett denevér kolóniára visszatérve, megállapíthattuk, hogy a fenti képen látható odút a Pipistrellus nathusii fajta kolóniájának egyedei foglalták el. Megfigyeléseket ultrahangos detektorral napnyugta után végeztünk, amikor az egyedek elhagyták az óvóhelyet.
3.6.3. A Tranquility Transect Detektor segítségével elért eredmények A Bega Csatorna partjain egy járműből a rögzített időszakban készült hangfelvétel alapján (2011.08.26-27.) (lásd a piros vonalat a II. Mellékletben), azonosítani lehetett 7 fajta chiroptera-t (30 egyed) (lásd 5. Táblázat). Egyes esetekben nem lehetett egyetlen fajtát azonosítani, hanem kettőt vagy többet. Ezek a fajták ugyanazokat a frekvenciatartományokat használják, ami azt feltételezi, hogy nem határozhatók meg a megfelelő biztonsággal. 320
134. ábra – Látkép a Bega Csatornára a Dacilor Hídról (Hoffmann, 2011).
5. Táblázat: Tranquility Transect Detektorral felderített fajták.
Használt rövidítések E.ser E.nil N.lei N.noc P.kuh Pnat Vmur
A fajták neve Vespertilionidae Eptesicus serotinus (SCHREBER, 1774) Eptesicus nilssonii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Nyctalus leisleri (KUHL, 1817) Nyctalus noctula (SCHREBER, 1774) Pipistrellus kuhlii (Kuhl, 1817) Pipistrellus nathusii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Vespertilio murinus (LINNAEUS, 1758)
135. ábra – A Vespertilio murinus fajta hangjainak spektogramja.
A lenti Diagram az összes egyed számát mutatja meg (30) melyeket a Tranquility Transect Detektor segítségével azonosítottunk a terepen végzett vizsgálatok alkalmával (lásd 24. Diagram). Az elért eredmények alapján felfedezhető a N.noc (9), melyet követ a V.mur (7) (lásd a 23. ábrát), N.noc vagy E.ser sau N.lei vagy V.mur (5) P.nat vagy P.kuh (2), N.noc vagy V.mur 321
(2), N.lei vagy V.mur (2), E.ser vagy N.lei (2) és E.ser vagy E.nil (1) fajták igen magas számú jelenléte.
24. Diagram: Diagram a Tranquility Transect Detektor segítségével azonosított egyedek számáról.
A Bega Csatorna partjain egy járműből a rögzített időszakban készült hangfelvétel alapján (lásd a zöld és sárga vonalat a II. Mellékletben)(lásd 24. ábrát), és a Behela Csatorna hosszán a Zoo Parktörzsig azonosítani lehetett 11 fajta chiroptera-t (68 egyed) (lásd 5. Táblázat és I. Melléklet).
136. ábra – Kilátás a Bega Csatornára és a Víztisztító Állomásra (Berei, 2011).
322
6. Táblázat:
Használt rövidítések E.ser E.nil H.sav M.myo N.lei N.noc P.kuh P.nat P.pip P.pyg V.mur
Tranquility Transect Detektorral felderített fajták.
Fajták neve Vespertilionidae Eptesicus serotinus (SCHREBER, 1774) Eptesicus nilssonii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Hypsugo savii (BONAPARTE, 1837) Myotis myotis (BORKHAUSEN, 1797) Nyctalus leisleri (KUHL, 1817) Nyctalus noctula (SCHREBER, 1774) Pipistrellus kuhlii (Kuhl, 1817) Pipistrellus nathusii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Pipistrellus pipistrellus (SCHREBER, 1774) Pipistrellus pygmaeus (LEACH, 1825) Vespertilio murinus (LINNAEUS, 1758)
137. ábra – A Pipistrellus pygmaeus fajta hangjainak spektogramja.
A lenti Diagram az összes egyed számát mutatja meg (68) melyeket a Tranquility Transect Detektor segítségével azonosítottunk a terepen végzett vizsgálatok alkalmával (lásd 25. Diagram). Az elért eredmények alapján felfedezhető a N.noc vagy V.mur (18), melyet követ a N.noc (10), V.mur (10), E.ser vagy N.lei (9), P.nat vagy P.kuh (6), P.pyg (5) (vezi Fig.25), N.noc vagy E.ser vagy N.lei vagy V.mur (4), N.lei vagy V.mur (2), P.pip (1), E.ser vagy E.nil (1), H.sav (1) és M.myo (1) fajta magas számú jelenléte.
323
25. Diagram: Diagram a Tranquility Transect Detektor segítségével azonosított egyedek számáról.
A Védő Erdőfüggöny mentén egy járműből a rögzített időszakban készült hangfelvétel alapján (lásd a rózsaszín vonalat a II. Mellékletben), azonosítani lehetett 4 fajta chiroptera-t (3 egyed) (lásd 7. Táblázatot és I. Mellékletet). 7. Táblázat: Tranquility Transect Detektorral felderített fajták.
Használt rövidítések E.ser N.lei P.kuh P.nat
Fajták neve Vespertilionidae Eptesicus serotinus (SCHREBER, 1774) Nyctalus leisleri (KUHL, 1817) Pipistrellus kuhlii (Kuhl, 1817) Pipistrellus nathusii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839)
138. ábra - Az Eptesicus serotinus fajta hangjainak spektogramja.
324
Az elért eredmények alapján felfedezhető a P.nat vagy P.kuh (6) melyet követ az E.ser vagy N.lei (1) (lásd 26. ábrát) fajták csoportjainak magas számú jelenléte.
3.6.4. Gerinctelenek (rovarok) eredményei A 2011.08.26-27. időszakban megfigyelhető volt 12 rovarfajta, amelyek közül 7 ortoptera, 2 Lepidoptera és 1 Heteroptera. Bega Partjai (a központban) (Koordináták: 45.7529133333333, 21.238625): Chorthippus dorsatus (ZETTERSTEDT, 1821), Euchorthippus declivus (BRISOUT
DE
BARNEVILLE, 1849),
Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763), Tettigonia viridissima LINNAEUS, 1758 (lásd 29. ábra), Phaneroptera nana FIEBER, 1853 (lásd 30. ábra), Vanessa cardui (LINNAEUS, 1758) (lásd 27. ábra), Pieris rapae (LINNAEUS, 1758) és Pyrrhocoris apterus AMYOT & SERVILLE, 1843 (lásd 28. ábra). Botanikus Park (Koordináták: 45.7601733333333, 21.22464): Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763), Tettigonia viridissima LINNAEUS, 1758 és Phaneroptera nana FIEBER, 1853. Belvárosi Park (Koordináták: 45.7537858333333, 21.2337123611111): Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763) és Tettigonia viridissima LINNAEUS, 1758. Lacului Tó (Koordináták: 45.7297, 21.1997616666667): Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763) és Tettigonia viridissima LINNAEUS, 1758. Lakóövezet a Dambovita út, Transilvania u., Crizantemelor u. és Vasile Lupu u. között (Koordináták: 45.7362, 21.201335): Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763). Lidia Park (Koordináták: 45.7334033333333, 21.2444116666667): Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763) és Tettigonia viridissima LINNAEUS, 1758.
139. ábra - Vanessa cardui hímje (LINNAEUS, 1758) (Hoffmann, 2011).
140. ábra - Pyrrhocoris apterus AMYOT & SERVILLE, 1843 (Hoffmann, 2011).
325
141. ábra - Tettigonia viridissima nőstény (LINNAEUS, (Hoffmann, 2011).
1758)
142. ábra - Phaneroptera nana nőstény FIEBER, 1753) (Hoffmann, 2011).
Csillagvizsgáló (Koordináták: 45.738045, 21.2297883333333): Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763), Tettigonia viridissima LINNAEUS, 1758 és Phaneroptera nana FIEBER, 1853.
Néppark (Koordináták: 45.7548101388889, 21.2411940277778): Cerambyx cerdo LINNAEUS, 1758 (lásd 33. ábra és 8.2.3.1 fejezet), Lucanus cervus (LINNAEUS, 1758) (lásd 34. ábra és 8.2.4.1 fejezet), Pteronemobius heydenii (FISCHER, 1853), Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763) és Tettigonia viridissima LINNAEUS, 1758. Ugyancsak a Népparkban volt megfigyelhető a Lucanus cervus (LINNAEUS, 1758) fajta jelenléte, a mély és széles furatok alapján, melyek a fajtára jellemzők.
143. ábra - Lucanus cervus nyomai (LINNAEUS, 1758) a Néppark tölgyfáiban (Hoffmann, 2011).
326
144. ábra - Lucanus cervus nyomai (LINNAEUS, 1758) a Zoo Parktörzs tölgyfáiban (Hoffmann, 2011).
145. ábra – holtan talált Cerambyx cerdo (LINNAEUS, 1758) (Hoffmann, 2011).
146. ábra - Lucanus cervus nősténye (LINNAEUS, 1758) (Hoffmann, 2011).
Zoo Parktörzs (Koordináták: 45.781145, 21.264395): Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763) Tettigonia viridissima LINNAEUS, 1758, Phaneroptera nana FIEBER, 1853 és Pholidoptera griseoptera (DE GEER, 1773). A 2011.09.02.-03. időszakban megfigyelhető volt 13 rovarfajta, amelyek közül 8 Orthoptera, 1 Lepidoptera és 1 Heteroptera.
Bega Csatorna partjai (a központban) (Koordináták: 45.7529133333333, 21.238625): Chorthippus dorsatus (ZETTERSTEDT, 1821), Euchorthippus declivus (BRISOUT DE BARNEVILLE, 1849), Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763), Tettigonia viridissima LINNAEUS, 1758 és Phaneroptera nana FIEBER, 1853, Pieris rapae (LINNAEUS, 1758) és Pyrrhocoris apterus AMYOT & SERVILLE, 1843.
147. ábra - Mantis religiosa nőstény LINNAEUS, 1758, melyet megölt egy [Vespula vulgaris (LINNAEUS, 1758)] (Hoffmann, 2011).
327
Néppark (Koordináták: 45.7548101388889, 21.2411940277778): Lucanus cervus (LINNAEUS, 1758) (lásd 34. ábra), Cerambyx cerdo LINNAEUS, 1758 (lásd 33. ábra), Pteronemobius heydenii (FISCHER, 1853), Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763) és Tettigonia viridissima LINNAEUS, 1758. Zoo Parktörzs (Koordináták: 45.781145, 21.264395): Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763) Tettigonia viridissima LINNAEUS, 1758, Phaneroptera nana FIEBER, 1853, Pholidoptera griseoptera (DE GEER, 1773), Mantis religiosa LINNAEUS, 1758 (lásd 35. ábra), Cerambyx cerdo LINNAEUS, 1758, Lucanus cervus (LINNAEUS, 1758) és Vespula vulgaris (LINNAEUS, 1758) (lásd 35. ábra). A Zoo Parktörzsben megfigyelhető volt a Lucanus cervus (LINNAEUS, 1758) fajta jelenléte, a mély és széles furatok alapján, melyek a fajtára jellemzők (lásd 32. ábra). A 2011.09.16-17. időszakban megfigyelhető volt 12 rovarfajta, melyek közül 6 Orthoptera, 3 Lepidoptera, 1 Heteroptera, 1 Cicada és 1 Odonata. Katedrális
Parkja
(Koordináták:
45.74954833,
21.22280833)
Chorthippus
dorsatus
(ZETTERSTEDT, 1821), Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763), Tettigonia viridissima (LINNAEUS, 1758), Eumodicogryllus bordigalensis (LATREILLE, 1804) és Pyrrhocoris apterus AMYOT & SERVILLE, 1843 (lásd 40. ábrát). CFR vasútvonal, a Circumvalatiunii sgt. és Enric Baader u. között (Koordináták: 45.7607616666667, 21.2233383333333) Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763), Tettigonia viridissima (LINNAEUS, 1758) és Phaneroptera nana FIEBER, 1853. Védő erdőfüggöny (Koordináták: 45.7845276587301, 21.201613412) Phaneroptera nana FIEBER, 1853, Conocephalus fuscus (FABRICIUS, 1793) (lásd 39. ábra), Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763), Tettigonia viridissima (LINNAEUS, 1758), Maniola jurtina (LINNAEUS, 1758) (lásd 41. ábra), Polyommatus icarus (ROTTEMBURG, 1775), Autographa gamma (LINNAEUS, 1758), Philaenus spumarius (LINNAEUS, 1758) (lásd 42. ábra) és Sympetrum sanguineum (MÜLLER, 1764).
328
148. ábra - Conocephalus fuscus hímje (FABRICIUS, 1793) (Hoffmann, 2011).
149. ábra - Pyrrhocoris apterus AMYOT & SERVILLE, 1843 (Hoffmann, 2011).
Zsidó Temető – Szegények Temetője (Koordináták: 45.77013166, 21.22841) Chorthippus dorsatus (ZETTERSTEDT, 1821), Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763) és Pezotettix giornae (ROSSI, 1794).
Gheorghe Lazăr u. Tömbháznegyed (Koordináták: 45.7616666666667, 21.212168333333) Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763) és Tettigonia viridissima (LINNAEUS, 1758).
150. ábra - Maniola jurtina (LINNAEUS, 1758) (Hoffmann, 2011).
151. ábra - Philaenus spumarius (LINNAEUS, 1758) (Hoffmann, 2011).
Más megjelent feljegyzések a vizsgált helyszínek rovar állatvilágáról Az első ismert tanulmány az Odonata (szitakötő) fajtákról, melyet MANCI (2003/2004) végzett a Vadászerdő Erdőtörzsben és annak közvetlen közelében, közreműködött a rovarok listájának bővítésében, 35 fajtát azonosítva (lásd 8. Táblázat). 8. Táblázat:
Szitakötő fajták
A fajták tudományos elnevezése Calopteryx splendens (HARRIS, 1782)
329
92/43/EEC Irányelv -
Lestes viridis (VANDER LINDEN, 1825) Lestes barbarus (FABRICIUS, 1798) Lestes dryas KYRBI, 1890 Lestes sponsa (HANSEMANN, 1823) Sympecma fusca (VANDER LINDEN, 1820) Erythromma viridulum (CHARPENTIER, 1840) Coenagrion puella (LINNAEUS, 1758) Coenagrion pulchellum (VANDER LINDEN, 1825) Ischnura pumilio (CHARPENTIER, 1825) Aeshna mixta LATREILLE, 1805 Aeshna affinis VANDER LINDEN, 1823 Aeshna isosceles (MÜLLER, 1767) Brachytron pratense (MÜLLER, 1764) Gomphus flavipes (CHARPENTIER, 1825) Gomphus vulgatissimus (LINNAEUS, 1758) Somatochlora meridionalis NIELSEN, 1935 Libellula fulva MÜLLER, 1764 Libellula depressa LINNAEUS, 1758 Orthetrum cancellatum (LINNAEUS, 1758) Orthetrum albistylum (SÉLYS, 1848) Crocothemis erythraea (BRÜLLE, 1832) Sympetrum striolatum (CHARPENTIER, 1840) Sympetrum vulgatum (LINNAEUS, 1758) Sympetrum meridionale (SÉLYS, 1841) Sympetrum sanguineum (MÜLLER, 1764) Platycnemis pennipes (PALLAS, 1771) Coenagrion ornatum (SÉLYS, 1850) Ischnura elegans (VANDER LINDEN, 1820) Anax imperator LEACH, 1815 Cordulia aenea (LINNAEUS, 1758) Libellula quadrimaculata LINNAEUS, 1758 Orthetrum brunneus (FONSCOLOMBE, 1837) Orthetrum coerulescens (FABRICIUS, 1798) Sympetrum depressiusculum (SÉLYS, 1841)
Anexa II, IV Anexa II, IV -
A megjelölt fajokat az Élőhelyek Irányelv II. és IV. Melléklete tartalmazza.
A MANCI (2003/2004) által azonosított fajok közül 2 megjelenik a 92/43/EEC Élőhely Irányelv listáiban. A Coenagrion ornatum (SÉLYS, 1850) és Gomphus flavipes (CHARPENTIER, 1825) fajtákról van szó (lásd 8. Táblázat), amelyek fennmaradása érdekében különleges fenntartási területeket kell kijelölni. Az Odonata fajok besorolása a Vörös Listákon még nem történt meg a szakemberek
részéről,
emiatt
nem
tudjuk
veszélyeztetettségnek vannak kitéve.
3.6.5. Törvényhozás
Denevérfajták
330
felmérni,
hogy
jelenleg
milyen
szintű
A 13 denevér fajtából, melyeket az Élőhely Irányelv II. sz. Melléklete tartalmaz, 2 fajta megtalálható a vizsgált területen. Mind a 32 fajta, melyeket Romániában jelen pillanatban ismerünk különleges védelmet ígényel (BORDA & BORDA, 2008). A Myotis alcathoe (VON HELVERSEN & HELLER, 2001) fajta kivételével, amelynél a meglévő adatok hiányosak, a vizsgált terület mindegyik fajtája szerepel az IUCN RED LIST 2010-ben (lásd 9. Táblázat).
9. Táblázat: A vizsgált övezetekben fellelhető denevérfajták. Nomenklátor (MITCHELL-JONES et al.1999). Vörös Lista BOTNARIUC & TATOLE (2005). IUCN Red List 2010 (http://www.iucnredlist.org).
A fajták tudományos elnevezése
A fajták neve románból
92/43/EEC Irányelv
IUCN Red List (2010)
Vörös Könyv
Eptesicus nilssonii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Eptesicus serotinus (SCHREBER, 1774) Hypsugo savii (BONAPARTE, 1837) Miniopterus schreibersii (KUHL, 1819) Myotis alcathoe (VON HELVERSEN & HELLER, 2001) Myotis daubentonii (KUHL, 1817)
Északi denevér
IV.Melléklet
LC
IV.Melléklet IV.Melléklet II,IVMelléklet IV.Melléklet
LC LC NT DD
Súlyosan veszélyeztetett sebezhető sebezhető sebezhető ?
IV.Melléklet
LC
Myotis myotis (BORKHAUSEN, 1797)
Egérfülű nagy denevér
II,IVMelléklet
LC
Súlyosan veszélyeztetett veszélyeztetett
Myotis mystacinus (KUHL, 1817)
Bajuszos denevér
IV.Melléklet
LC
veszélyeztetett
Nyctalus leisleri (KUHL, 1817) Nyctalus noctula (SCHREBER, 1774) Pipistrellus kuhlii (Kuhl, 1817) Pipistrellus nathusii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) Pipistrellus pipistrellus (SCHREBER, 1774) Pipistrellus pygmaeus (LEACH, 1825) Plecotus austriacus (FISCHER, 1829) Plecotus auritus (LINNAEUS, 1758) Vespertilio discolor (murinus) (LINNAEUS, 1758)
Alkonyati kis denevér Alkonyati nagy denevér Kuhl bőregere Nathusius bőregere
IV.Melléklet IV.Melléklet IV.Melléklet IV.Melléklet
LC LC LC LC
veszélyeztetett veszélyeztetett
Kis közönséges bőregér Törpe bőregér Szürke fülű denevér Vöröskés fülű denevér Kétszínű denevér
IV.Melléklet IV.Melléklet IV.Melléklet IV.Melléklet IV.Melléklet
LC LC LC LC LC
veszélyeztetett sebezhető veszélyeztetett
Széles szárnyú denevér Savi denevére Hosszú szárnyú denevér Nincs elnevezése!? Vízi denevér
Rövidítések: *Vörös Listán jegyzett; - Vörös Listán nem jegyzett. A megjelölt fajokat az Élőhelyek Irányelv II. és IV. Melléklete tartalmazza. DD= Data Deficient , LC=Least Concern, NT=Near Threatened, VU=Vulnerable, ?=nem ismert.
Mindegyik megjelölt fajta, melyeket fentebb felsoroltunk, megjelenik az Élőhely Irányelv II. Mellékletében, mint közösségi érdekű fajta, megóvásuk érdekében speciális fennmaradási övezetek kialakítása szükséges.
Figyelembe véve a gerincesek Vörös Listáját (BOTNARIUC & TATOLE, 2005), négy fajta sebezhetőnek tekintendő (Eptesicus serotinus, Hypsugo savii, Miniopterus schreibersii és Plecotus auritus), hat fajta veszélyeztetett (Myotis myotis, Myotis mystacinus, Nyctalus leisleri, 331
Pipistrellus nathusii, Plecotus austriacus és Vespertilio murinus), kettő pedig súlyosan veszélyeztetett (Eptesicus nilssonii és Myotis daubentonii).
A denevérek fajtáinak egy része nagy távú vándorlásokra képes és nem tartják be az országhatárokat.
Ennek
következtében
megóvásuk
szükségessé
teszi
minden
ország
beavatkozását. A denevérek több nemzetközi egyezmény tárgyát képezik, ezek által óvják meg menedékhelyeiket és táplálkozási élőhelyeiket. A Berni Egyezmény, amely a vadon élő állatok és az európai természetes élőhelyek megóvására irányul (1979) Az európai denevér fajták az Egyezmény II. Függelékében (különösen védett fajok), a Pipistrellus pipistrellus fajta kivételével, amely a III. Függelékben szerepel (védett fajok). A Bonni Egyezmény, a vadon élő vándorló állatfajok megóvására irányul (1979)
A Londoni Megállapodás (EUROBATS), az európai denevérek népességének megóvását illetően (1991) Az Európai Tanács 92/43/EEC Irányelve a védett természeti területek rendszeréről, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről. (1992) Az Irányelv célja a biodiverzitás megóvása , a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme által az Európai Únió tagországainak területén.
Előírja egy
megóvási övezethálózat kialakítását a tagországok területén, melynek neve: Natura 2000. Az Irányelv II. Függelékében 13 denevér fajtát jegyeznek, melyek közösségi érdekűek (Rhinolophus ferrumequinum, R. hipposideros, R. euryale, R. blasii, R. mehelyi, Myotis myotis, M. blythii oxygnathus, M. emarginatus, M. bechsteinii, M. dasycneme, M. capaccinii, Miniopterus schreibersii és Barbastella barbastellus), megóvásuk érdekében speciális fennmaradási övezetek kialakítása szükséges. Minden denevérfaj szerepel az Irányelv IV. Függelékében, a tagországok kötelezettek biztosítani a megóváshoz szükséges legjobb körülményeket. A 13/1993. számú Törvény, amely által Románia csatlakozott a vadon élő állatok és az európai természetes élőhelyek megóvásáért létrejött Egyezményhez (Berni Egyezmény)
332
A 13/1998. számú Törvény, amely által Románia csatlakozott a vadon élő vándorló állatfajok megóvásához (Bonni Egyezmény)
A 90/2000. számú Törvény, amely által Románia csatlakozott az európai denevérek népességének megóvásához. Az 57/2007. számú Sürgősségi Kormányrendelet a védett természeti területek rendszeréről, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről. Célja a 92/43/EEC si 79/409/EEC Európai Tanács Irányelveinek nemzeti törvényhozásba iktatása. A Rendelet III. Mellékletében megemlítik azokat a fajtákat, amelyek védelme érdekében szükséges kijelölni különleges fenntartási övezeteket.
Rovarok A rovarok között két olyan fajta található, amely közösségi érdekeket képvisel, a Nagy hőscincér és a Nagy szarvasbogár, ezek megóvása érdekében szükséges kijelölni különleges fenntartási övezeteket. A megemlített fajtákból a Cerambyx cerdo LINNAEUS, 1758 feltüntetett fajta az IUCN Red List of Threatened Species, mint sebezhető (lásd 10. Táblázat).
10. Táblázat: Coleoptera fajták, melyek a vizsgált területeken megtalálhatók. IUCN Red List 2010 (http://www.iucnredlist.org).
A fajták tudományos elnevezése
A fajták elnevezése románból
92/43/EEC Irányelv
IUCN Red List (2010)
Vörös Lista
Cerambyx cerdo LINNAEUS, 1758 A tölgy nagy faragója II.Melléklet VU ? Lucanus cervus (LINNAEUS, 1758) Szarvasbogár II,IV.Melléklet ? Rövidítések: - nincs jelölve a Vörös Listákon. A megjelölt fajokat az Élőhelyek Irányelv II. és IV. Melléklete tartalmazza.VU=Vulnerable, ?=nem ismert.
3.6.6. Megbeszélések A kutatott övezetben 3 új eddig nem jegyzett fajta található. Ezek a Hypsugo savii (BONAPARTE, 1837), Eptesicus nilssonii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) és Myotis alcathoe (von HELVERSEN & HELLER, 2001) fajták. Ugyanakkor fellelhető volt a Miniopterus schreibersii (KUHL, 1819) és Myotis myotis (BORKHAUSEN, 1797), közösségi érdekű fajták, melyek megóvása érdekében szükséges kijelölni különleges fenntartási övezeteket. Itt említeném meg, hogy nem jelentek meg adatok a denevérekről a kutatott területről, ami nem jelenti azt, hogy ezek a csendes vadászok nincsenek jelen.
333
152. ábra - Hypsugo savii fajta megoszlása (Forrás: http://www.iucnredlist.org).
153. ábra - A Eptesicus nilssonii fajta megoszlása (Forrás: http://www.iucnredlist.org).
154. ábra - Myotis alcathoe. megoszlása (Forrás: http://www. iucnredlist.org).
3.6.6. Következtetések és ajánlások Általában véve célszerű és szükséges lett volna, hogy ennek a tanulmánynak az időszaka legkevesebb 2 év legyen, figyelembe véve a denevérek vándorútjait is. A denevérek állatfajának tanulmányozása csak több módszer kombinációjával valósulhatott volna meg: -
a létező bibliográfia adatainak tanulmányozásával
-
az antrópikus búvóhelyek vizuális megfigyelésével (pl. pincék, padlások)
-
vizuális és technikai megfigyelések az odúk bejáratánál, a vadászatra induló példányok megszámlálása
-
az ultrahangos detektorok használata a felvételek idején (aktív és passzív módszerek)
Antrópikus menedékhelyek A denevérek esetében, a megőrzési intézkedések alkalmazásának nehézségei az általuk használt menedékhelyek azonosításánál kezdődnek. Az antropikus menedékeket, szállásokat csak a 334
fajta
tulajdonos vagy a működtető engedélyével lehet ellenőrizni. Ezek a szállások lehetnek például: templomok padlásai, illetve tornyai, régi épületek, pincék, padlások, erdészházak, elhagyott házak, erődítmény romok, stb. Szoros együttműködés ajánlott a tulajdonosok és a chiropterológus szakemberek között. A szállások ellenőrzésénél meg kell ejteni a lakosság bevonását, illetve tudatosítását is. Csak ily módon lehet megelőzni, vagy kizárni a nem kívánt konfliktusokat (pl. babonák) és megállítani az emberek házaiban és lakásaiban levő, denevérek által használt szállások visszafordíthatatlan megsemmisítését. A megsemmisítés lehet passzív, pl. közvetett befolyások által, mint a tető, a pince vagy az állatok istállójának felújítása (pld. a fa mérgező anyagokkal való kezelésével). Ezek, a denevérfajták által az „ember háztáján” elfogadott szálláshelyekre vonatkozó veszteségek csökkenhetőek, az olyan személyek aktív tudatosításával és bevonásával, akik érdekeltek a denevérek által használt szállások fenntartásában
és
gondozásában.
Egy
másik
szempont,
mely
szokszor
drasztikus
következményekkel járhat a denevérek számára az, hogy egyes fajták betévednek az emberek lakásába (főképp az őszi vonulás idején). Ilyen esetekben a lakosok, vagy a bérlők, rágcsálóírtó cégek segítségét kérik, hogy megszabaduljanak a „megszállóktól”. Itt meg kell említeni, hogy minden Romániában vagy Európában élő denevérfajta és populáció szigorúan védett. Ilyen esetekben egy szoros együttműködés lenne ajánlott a rágcsálóírtó cégek és a chiropterológus szakemberek között, akik majd ki tudják szabadítani az eltévedt egyedeket, anélkül, hogy megsebesítenék őket.
A fajták felkutatása az ultrahangos detektorok segítségével A következő években szükség lesz a közösségi érdekű fajták hatékonyabb monitorizálására. Ajánlott, hogy a denevérek népességének fajta azonosításához és monitorizálásához használjanak aktív valamint passzív módszereket egyaránt. Figyelembe véve a helyszínek számát és méretét, sorozatosan felvételek fognak készülni egész év folyamán. Ezeket a felvételeket meg kell ismételni az ebben járatos szakemberek által kijelölt helyszíneken. Ajánlott kutatási időszakok az „A denevérek és a környezeti hatásvizsgálat- metodológiai útmutató”- nak megfelelően (kis változtatással) (JÉRE et al., 2008). : -
02/15-03/30: hetente egyszer, az éjszaka első felében 2 óra hosszat az alkonyat előtt fél órával kezdődően,
-
03/15-05/15: hetente egyszer, az éjszaka első felében – naplementétől, 4 órán keresztül és beiktatva egy teljes éjszakát májusban;
-
06/01-07/15: négyszer a teljes éjszaka idejére; 335
-
08/01-08/31: (d) etap: hetente egyszer az éjszaka első felében – naplementétől 4 órán át, beiktatva 2 teljes éjszakát;
-
09/01-10/31: (e) etap: hetente egyszer az éjszaka első felében – naplementétől 4 órán át, beiktatva 2 teljes éjszakát szeptemberben és az éjszaka első felét októberben;
-
11/01-12/15: hetente egyszer (ha az időjárási viszonyok megfelelőek) az éjszaka első felében – 2 óra hosszat az alkonyat előtt fél órával kezdődően.
Búvóhelyek odvakban A fák odvaiban vagy kérge alatt meghúzódó denevéreket nehéz felismerni. Különösen a nehezen megközelíthető helyeken található fák esetében. Az ilyen felületek nem csak éjjel közelíthetőek meg nehezen, amikor a denevérek vadászni indulnak, hanem napközben is, amikor behúzódnak egy hosszú éjszakai vadászat után. A felleltározások és megfigyelések célja, hogy képet alkossunk a fajták és populációk eloszlásáról, valamint az egyedek számáról. A valós számot valószínűleg nem tudhatjuk meg a napjainkban ismert módszerekkel. Ajánlott, hogy a szállások/odvak ellenőrzését a fákon télen vagy tavasszal végezzék el, a láthatóság végett, ugyanis a fáknak ilyenkor még nincsenek leveleik, ezt követően tavasszal és nyáron, az eredetileg lehetséges denevérszállásként beazonosított faodvaknál egyedszámlálást és az aktív fajták azonosítását kell elvégezni. Nagyon sok, különböző fajtájú egyed még naplemente előtt elhagyja szállását, és a faodvak, valamint a földalatti szállások bejárata körül és közelében repked. Az ellenőrzéseket vizuálisan kell elvégezni (egyedszámlálás egy infravörös távcső segítségével) de egy detektor segítségével is (pl. Pettersson D 200).
Említeni kell továbbá, hogy nem csak a denevérfajták leltározásának és megfigyelésének időszakában bevetett szakemberek száma és alkalmazott módszertan játszik különös szerepet az adatok minőségében, hanem a szakemberek rendelkezésére álló felszerelés is.
3.6.6.1. A denevérfajták megőrzési státuszát negatívan befolyásoló tényezők felismerése A denevérfajták megőrzési státuszát negatív módon befolyásoló tényezők között sorolható fel az emberek bejárása és zavaró tevékenysége a földalatti szállások (pincék) környékén, és a parkokban, zöldövezetek környékén, Bega Csatorna partjain és a Vadászerdőben levő odvas fák (ellenőrizetlen) kivágása. A kártevők (főleg a szúnyogok) eltávolítására használt rovarírtó szerek 336
hasonlóképpen negatív hatást képviselnek a denevérfélék számára. A denevérek szervezetében magas mennyiségű rovarírtószer gyűl fel, az érintett szúnyogok és rovarok túlzott fogyasztása által, így, a halmozott hatás nyomán az egyedek mérgezése következhet be, ami veszélyezteti ezek egészségi állapotát, és végül egyes specializált fajták és nem utolsó sorban egyes sokfajtájú populációk egészének eltűnéséhez vezethet. A városban és a szélén található fákon egy sor denevér fajta húzódik meg. Ezeken a fákon nappal pihennek meg a denevérek, de a tél folyamán is. Továbbá, itt szaporodnak, és itt tudnak menedéket találni az ellenségeik elől és egyéb konkurrens fajták elől. A koros fák ellenőrizetlen kivágásával visszafordíthatatlanul százszámra semmisülnek meg a denevérek, egyéb kisemlősök, madarak és gerinctelenek által lakott szállások (faodvak). A faodvak legnagyobb részét a harkályok hozzák létre, és ha nem lesz többé szállásuk a környéken, a denevérek el fogják hagyni az érintett területet. Ahhoz, hogy ezeket a faodvakat helyettesítsük, mesterséges odúkat kell beüzemelni, amelyek sokkal költségesebbek (pl. mesterséges, fából vagy betonból, készült, valamint kombinált szállások). Ezek a szállások nem helyettesítik teljességben a természetes szállásokat, mivel egy sor olyan fajta létezik, mely nem fogadja el a mesterséges szállásokat, inkább elkerülik őket és távolabbi természetes szállásokat részesítenek előnyben. Egy nagyon súlyos negatív hatás a kölykező szállások kolóniáinak és a telelő szállások kolóniáinak elpusztítása, ami a padlások, pincék, régi épületek, templomok felújításának következménye, de a tudatlanságnak, a rosszindulatnak és a babonának is. A szaporodási és a kölyöknevelési időszak megzavarása kiválthatja a kölykök elhagyását az anyjuk által, ami az utódok biztos halálát jelenti. Ugyanakkor, azok az egyedek, melyeket rendszeresen zavarnak a téli időszakban, az éhenhalás kockázatával néznek szembe. A téli pihenés idején a denevérek a testükben nyáron és ősszel elraktározott zsírszövetet használják el. Ezen egyedek, melyek testük minden életfunkcióját minimumra csökkentették, minden ébresztéskor pihenőhelyet kell cseréljenek, vagy szálláshelyet kell váltsanak. Abban az esetben, amikor a szálláson kívül a hőmérséklet 0 fok alá csökken, ők nagyon sok energiát elfogyasztanak, kockáztatva az éhenhalást tavaszig, pontosabban, az első rovarok megjelenéséig. Ilyen értelemben, az egyedek hibernációs időszakának megzavarását csökkentő intézkedések támogatása egy igen dícséretre méltó és üdvös kezdeményezés lenne. Következtetésként kiemelendő, hogy minden létező és az előbbiekben felsorolt szállást védeni kell, közvetlenül vagy közvetetten, és ezt a dolgot erőszakkal nem lehet megoldani. Fokozni kell a lakosság tudatosítását az emberek által lakott és élt övezetek kulturális és természeti értékeivel kapcsolatban, valamint a hagyományos területgazdálkodás módszereinek megőrzését, hogy ezt követően érthető legyen a denevérek szerepe, valamint a haszna Temesvár Municípiumban. 337
3.6.6.2. A gerinctelenek (rovarok) fajtáinak megőrzési státuszát negatívan befolyásoló tényezők felismerése A
rovarok
fajtáinak
megőrzési
státuszát
negatívan
befolyásoló
tényezők
közül
a
legveszélyesebbek a gyomírtó és rovarírtó szerek használata, melyeket a kártékony fajták (rovarok és gaznövények) eltávolítására (megölésére) alkalmaznak. A gyomírtók túlzott használata az intenzív mezőgazdaságban, temetőkben vagy az emberek háztartásaiban elvezethet a mérgezett anyagok elfogyasztása következtében bizonyos védett fajok mérgezéséhez és kipusztulásához. Egy másik negatív befolyásoló tényező lehet az öreg fák kivágása (pl. tölgyek és más fajok), ezáltal visszafordíthatatlanul tönkreteszik védett fajok búvóhelyeit (pl. Coleopterák, mint a szarvasbogár). A Lucanus cervus és Cerambyx cerdo fajtáknak szükségük van ezekre a helyekre a lárva fejlődéséhez, a táplálkozáshoz valamint a fajfenntartáshoz.
3.6.6.3. Stratégiák a közösségi érdekű denevér és rovarfajok megóvására 3.6.6.3.1. A Miniopterus schreibersii fajta bemutatása (KUHL, 1819)
Tudományos elnevezése: Miniopterus schreibersii (KUHL, 1819) KÓDSZÁM:
1310
Népi neve: Hosszú szárnyú denevér Taxonómiai besorolás: Osztály: Mammalia, Rend: Chiroptera, Alrend: Microchiroptera, Család:Vespertilionidae
Azonosítási és megkülönböztetési jegyek A fajta azonosítása: Közép- nagy termetű denevérfajta (fej+törzs (48)50-62(65) mm; farok: (46)56-64; láb: 9,5-11 mm; alkar: (42)43-47 mm; fül: 10-13,5 mm; fül előtti nyúlvány: 5,5-6,2 mm; fesztáv 305-340 mm; állkapocsízülettől az ív aljáig mért hossz: (13,6)14,5-15,5 mm; felső fogsor hossza: 5,6-6,3 mm (lásd 47. ábra). Azonosító jegyei a kerekded fej, rövid fülek, melyek nem haladják meg a fejbúbot, tömpe orr és szürke bunda. Testsúlya: 8-17(20) g (DECU et al. 2003). A fajta felismeréséhez szükséges frekvencia: Fő frekvenciatartomány: (49)51-55(56) kHz (SKIBA, 2009). 338
155. ábra - Miniopterus schreibersii (KUHL, 1819)(Hoffmann, 2004).
156. ábra - A Miniopterus schreibersii fajta megoszlása (KUHL, 1819) Európában, Afrikában és Kis-Ázsiában (forrás: http://www.iucnredlist.org/apps/redlist/ search).
Tévesztési lehetőség: Európában nem téveszthető össze más vespertilionidákkal.
A fajta fontossága az ökoszisztéma számára:
A fajta biológiája, ökológiája és helyzete: A hosszú szárnyú denevér alapvetően troglofil. Kedveli az alacsony és középmagas karsztikus mélyedéseket. A nagy, aktív barlangok felső galériáit kedveli, ahol meleg levegő gyűlhet fel. Szürkületi fajta, megtalálható az erdei folyósókon, erdőszéleken, ültetvényeken és legelőkön. (DECU et al. 2003). Biológiai jegyek: Tevékenysége: Erdei folyósókon, erdőszéleken, ültetvényeken és legelőkön vadászik, repülése gyors és középmagas (10-20m) (DECU et al. 2003). Szaporodás: A nőstények életük második évében válnak ivaréretté, egy 8-9 hónapos vemhesség után a nőstények egy (ritka esetben két) fiókát szülnek júniusban, a kopuláció ősszel történik és más denevérfajoktól eltérően az ovuláció és fekundáció rögtön megtörténik, de az embrió fejlődése lelassul a hibernálás idején. (DECU et al. 2003). Élettartam: maximum 16 év (DIETZ et al. 2007) átlagban 2,2-2,7 év.
339
Mozgástér: vándorló fajta, kimozdulásai minden irányban történnek 100 km-en belül, a legtávolabbi ismert kimozdulása 350 km. (DECU et al. 2003). Élelem: főleg lepidoptera, diptera, araneida, stb. (DECU et al. 2003).
Ökológiai jegyek: Élőhelyek az Élőhelyek Irányelv I. Függelékéből, melyben e faj jelen van 8310 Nem látogatható zárt barlangok
Jelenlegi és lehetséges fenyegetettség
A népessége helyzete, lehetséges fenyegetettség: Népessége csökkenőben van ↓. Felbecsült népesség: 250-450 egyed. A fajta megőrzési státuszát negatívan befolyásoló tényezők között az élőhelyek és kedvelt búvóhelyek tönkretétele szerepel.
Fennmaradási állapot leírása A fajta állapota Romániában: Sebezhető Európai szinten: Élőhely Irányelv: II. és IV. Függelék Berni Egyezmény: II. Függelék Bonni Egyezmény Nemzeti szinten: 13/1993 Törvény, 13/1998 Törvény, 90/2000, OUG 57/2007Sürg, Korm. rendelet, OMMMDD 1964/2007 Világviszonylatban: Vörös Lista IUCN (UICN) 10.4 kiadás: veszélyeztetett, tendencia: csökkenő
Menedzsment/ megőrzési intézkedések a fajta fennmaradásának vagy a megőrzés javítás szabályozásának érdekében A faj menedzsmentje Egyedszáma változásának oka: A kolóniák háborgatása a pincékben (BOTNARIUC et al. 2005). A jó erdőgazdálkodás be nem tartása és nem megfelelő gyakorlása. Az érvényes törvények be nem tartása. 340
Becsült létszáma BOTNARIUC et al. (2005) 15000 példány az egész országban (?), ami a szerzők véleménye szerint igen kevés. Javasoljuk, hogy a pincék bejáratát és ablakait rácsokkal lássák el. Ez az intézkedés azért szükséges, mert nagyon sok „kíváncsi” hatol be ezekbe a szálláshelyekbe és megzavarja (öli) a denevéreket, az egész év folyamán. Télidőben és a szaporodás időszakában a denevéreknek csendre van szüksége.
Szükséges óvási intézkedések: Az érvényben levő törvények betartása. A helybéliek tudatosítása és közvetlen bevonása a fajták (populációk), valamint az élőhelyek (pl. szállások, denevérek vadászterületei) védelmében és megőrzésében, a tanulmányozott övezetben.
Leltározási és monitorizálási módszerek: A denevér állatfajának tanulmányozása csak több módszer kombinációjával valósítható meg: -
bibliográfiai anyagok adatainak tanulmányozása
-
vizuális megfigyelés a földalatti és antropikus búvóhelyeken egész év folyamán (nyáron a kölykedző kolóniák).
-
vizuális és technikai megfigyelések az odvak bejáratánál, a vadászatra induló példányok megszámlálása
-
az ultrahangos detektorok használata a felvételek idején (aktív és passzív módszerek)
-
befogás a chiropterológiai hálóval (az egyedek megjelölése pl gyűrűzéses és telemetriás módszerrel).
Megoszlási térképek Földrajzi elhelyezkedés: Sub-Palearktikus és Keleti (DECU et al. 2003) A fajta megoszlása Temesvár Megyei Jogú Városban: Védő Erdőfüggöny, Botanikus Park, Katedrális Park, Bega partjai, Zoo Parktörzs, Behela Csatorna és Csillagvizsgáló (lásd 5. Fejezet és II. Melléklet). Romániában: más lelőhelyek, ahol a fajtát jelezték: Apuseni, Călimani-Gurghiu, GloduluiSzoros, Cibului és Mâzii, Nerei – Beusnita Szoros, Turzii Szoros, Vârghisului- Szoros, Crisului 341
Repede –Craiului Erdő- Szoros, Jiului- Szoros, Domogled- Cernei- Völgy, Dumbrăveni –UrluiVölgy –Vederoasa- Tó, Keleti Gorjului Északja, Nyugati- Gorjului Északja, Hagieni- Erdő – Cotul Văii, Canaraua Fetii Erdő és Völgy – Iortmac, Limanu- Barlang, Măgurici- Barlang, Piatra Craiului, Mehedinti- Fennsík, Vascău- Fennsík, Portile de Fier, Recifii Jurasici Cheia, Semenic – Carasului- Rakpart, Tăsad, Trascău és mások (TATOLE et al. 2009).
3.6.6.3.2. A Myotis myotis fajta bemutatása (BORKHAUSEN, 1797)
Tudományos elnevezés: Myotis myotis (BORKHAUSEN, 1797)
1324
Népi elnevezés: Egérfülű nagy denevér, Hegyes orrú denevér Taxonómiai besorolás: Osztály: Mammalia, Rend: Chiroptera, Alrend: Microchiroptera, Család: Vespertilionidae
Azonosítási és megkülönböztetési jegyek A fajta azonosítása: Nagy méretű denevér (fej+törzs (65)67-80(84) mm; farok: (40)45-60 mm; alkar: (54)58-66(68) mm; 3. ujj hossza: 95-107 mm; 5. ujj hossza: 73-82 mm; fül: (24)26-31 mm; fesztáv 350-430 mm; állkapocsízülettől az ív aljáig mért hossz: (21,5)22-24 mm; felső fogsor hossza: 9,8-10,6 mm; testsúlya: (20)28-41 g (DECU et al. 2003) (lásd 49. ábra). Azonosító jegye a nagy, meghosszabbodott fül (de nem hosszabb, mint a fél alkar) orra hegyes, bundája hamuszürke hátoldalon és világos szürke a hasi oldalon. A fajta felismeréséhez szükséges frekvencia: Fő frekvenciatartomány: (27)28-35(37) kHz (SKIBA, 2009).
342
157. ábra - Myotis myotis (BORKHAUSEN, 1797)(Hoffmann, 2008).
158. ábra - A Myotis myotis fajta megoszlása (BORKHAUSEN, 1797) Európában és kis- Ázsiában (forrás: http://www.iucnredlist.org/ apps/ redlist/search).
Tévesztési lehetőség: csak a Myotis blythii fajtával, melynek fülei keskenyebbek és rövidebbek, a külső széle kevésbé konvex, végtagja hegyesebb, fül előtti nyúlványa keskenyebb. (DECU et al. 2003).
A fajta fontossága az ökoszisztéma számára:
A fajta biológiája, ökológiája és helyzete: Az egérfülű nagy denevér termofil fajta, nagyrészt szinantróp, épületekben, élő sövényekben és parkokban húzódik meg. (DECU et al. 2003). Biológiai jegyek Tevékenység: Az éjszaka leszálltával kezd el vadászni elsősorban lomblevelű vagy vegyes ültetvényekben, ahol gyérek a bokrok, legelőkön, 0.5-10m magasságban repül a földtől lassú repüléssel. (DECU et al. 2003).
343
Szaporodás: Ivarérettségi kora kevésbé meghatározott (egyes nőstények már első életévüktől szaporodnak), a kölykedző kolóniákat 600m alatti magasságokban hozzák létre; a kopuláció augusztustól kezdődik, a gesztáció 50-70 napot tart; a nőstények egy fiókát szülnek június közepén- július elején, amelyik 5-6 hét múlva válik függetlenné (DECU et al. 2003). Élettartam: maximum 25 év, átlag életkora csak 2,7-4,9 év (DECU et al. 2003). Mozgástér: Általában vonuló fajta, vonulásai ÉNy- DK irányban történnek (DECU et al. 2003). Élelem: fő elesége a koleopterák és dipterák, nagy lepidopterák és ortopterák (DECU et al. 2003).
Ökológiai jegyek: Élőhelyek az Élőhelyek Irányelv I. Függelékéből, melyben e faj jelen van 6220* Pázsitfüves pseudosztyeppék és évelő típusú Ther-Brachypodietea 6510 Alacsony fekvésű kaszálók Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis tartalommal 8310 Nyilvánosság részére zárt barlangok 9110 Luzulo-Fagetum típusú bükkerdők 9130 Asperulo-Fagetum típusú bükkerdők 9150 Cephalanthero-Fagion típusú medio- európai bükkerdők meszes altalajjal 9160 Subatlantikus és medio- európai tölgyerdők vagy tölgy- gyertyán erdők a Carpinionbetuli gyertyánfajjal
Jelenlegi és lehetséges fenyegetettség
A népessége helyzete, lehetséges fenyegetettség: Népessége stabil→. Becsült népesség: 300-400 egyed. A fajta megőrzési státuszát negatívan befolyásoló tényezők között az élőhelyek és kedvelt búvóhelyek tönkretétele szerepel.
Fennmaradási állapot leírása A fajta állapota Romániában: Veszélyeztetett Európai szinten: Élőhely Irányelv: II. és IV. Függelék Berni Egyezmény: II. Függelék Bonni Egyezmény
Nemzeti szinten: 13/1993 Törvény, 13/1998 Törvény, 90/2000, 57/2007Sürg, Korm. rendelet, OMMMDD 1964/2007 344
Világviszonylatban: Vörös Lista IUCN (UICN) 10.4 kiadás: mérsékelten fenyegetett, tendencia: stabil
Menedzsment/ megőrzési intézkedések a fajta fennmaradásának vagy a megőrzés javítás szabályozásának érdekében A faj menedzsmentje Egyedszáma változásának oka: A kolóniák háborgatása az odvakban (BOTNARIUC et al. 2005). A jó erdőgazdálkodás be nem tartása és nem megfelelő gyakorlása. Az érvényes törvények be nem tartása. Becsült létszáma BOTNARIUC et al. (2005) 5000 példány az egész országban (?), ami a szerzők véleménye szerint igen kevés. Javasoljuk, hogy a pincék bejáratát és ablakait rácsokkal lássák el. Ez az intézkedés azért szükséges, mert nagyon sok „kíváncsi” hatol be ezekbe a szálláshelyekbe és megzavarja (öli) a denevéreket, az egész év folyamán. Télidőben és a szaporodás időszakában a denevéreknek csendre van szüksége.
Szükséges óvási intézkedések: Az érvényben levő törvények betartása. A helybéliek tudatosítása és közvetlen bevonása a fajták (populációk), valamint az élőhelyek (pl. szállások, denevérek vadászterületei) védelmében és megőrzésében, a tanulmányozott övezetben.
Leltározási és monitorizálási módszerek: A denevér állatfajának tanulmányozása csak több módszer kombinációjával valósítható meg: -
könyvészeti anyagok adatainak tanulmányozása
-
vizuális megfigyelés a földalatti és antropikus búvóhelyeken egész év folyamán (nyáron a kölykedző kolóniák).
-
vizuális és technikai megfigyelések az odúk bejáratánál, a vadászatra induló példányok megszámlálása
-
az ultrahangos detektorok használata a felvételek idején (aktív és passzív módszerek) - befogás a chiropterológiai hálóval (az egyedek megjelölése pl gyűrűzéses és telemetriás módszerrel). 345
Megoszlási térképek
Földrajzi elhelyezés: Nyugat- Palearktikus (corotip: Europeo-Mediteranean) (DECU et al. 2003) (lásd 50. ábra). A fajta megoszlása Temesvár Megyei Jogú Városban: Zoo Parktörzs és Bega Csatorna partjai (lásd 5. Fejezet és II. Melléklet). Romániában: más élőhelyek, ahol a fajtát feljegyezték: Apuseni, Alsó Ciucului Medence, Călimani - Gurghiu, Ceahlău, Glodului - Szoros, Cibului és Mazii, Nerei - Beusnita- Szoros, Sugăului - Munticelu- Szoros, Turzii - Szoros, Ciomad - Balvanyos, Vârghisului - Szoros, Ciucas, Comana, Cozia, Sebes Crisului - Craiului Erdő - Hágó, Jiului - Hágó, Muresului - Hágó, Domogled – Cernei - Völgy, Grădistea Muncelului - Cioclovina, Vedei – Saica – Slobozia Kapu, Timisului - Partok, Lunca Mocsár, Făgăras- Hegység, Maramuresului- Hegység, RodneiHegység, Keleti Gorjului Északja, Nyugati Gorjului Északja, Barlangos - Patak, BârnovaRepedea - Erdő, Zamostea – Lunca - Erdő, Măgurici - Barlang, Tăusoare - Barlang, Piatra Craiului, Pietrosul Brostenilor – Zugrenilor - Szoros, Mehedinti - Fennsík, Vascău - Fennsík, Portile de Fier, Putna - Vrancea, Rarău - Giumalău, Prut - Folyó, Tur - Patak, Cheia Jurakori Nyomok, Retezat, Semenic – Carasului - Szoros, Sighisoara - Târnava Mare, Strei - Hateg, Tăsad, Trascău és mások (TATOLE et al. 2009).
3.6.6.3.3. A Lucanus cervus fajta bemutatása (LINNAEUS, 1758)
Tudományos elnevezése: Népi elnevezése:
Lucanus cervus (LINNAEUS, 1758)
1083
Nagy szarvasbogár
Taxonómiai besorolás:
Osztály: Insecta, Rend: Coleoptera, Alrend: Polyphaga, Család:
Lucanidae
Azonosítási és megkülönböztetési jegyek
A fajta azonosítása: Teste hosszúkás, masszív, fekete matt fényű, a hím rágói és szárnyfedői gesztenyebarnák. Antennáik elég hosszúak, bunkójuk 4 ízelésből áll. Ennél a fajtánál jelentkezik egy igen erőteljes szexuális dimorfizmus. A hím feje masszív és rágói elágazó, nagyon nagy 346
szarvakhoz hasonlóak, testhossza 25-75 mm közötti. A nőstény feje és rágói megfelelőek méretre, a szárnyfedők színe fekete (lásd 51. ábra); testhossza- 25-50 mm (TATOLE et al. 2009).
159. ábra - Lucanus cervus nőstény (LINNAEUS, 1758) (Hoffmann, 2011).
Összetéveszthetőség: Nem téveszthető össze más fajtákkal.
A fajta fontossága az ökoszisztéma számára A fajta biológiája, ökológiája és helyzete: Erdészeti fajta, xilodetritikolis, szukcikolis, szaproxilikus. (TATOLE et al. 2009). Megtalálható az öreg lomblevelű erdőkben, előnyben részesítve a cvercinea erdőfajtát, de megjelenhetnek a sztyeppés és silvo- sztyeppés övezetekben is. Sokszor a felnőttek kertekben és parkokban repülnek. Napközben a felnőttek a tölgyfák és más fák törzsén figyelhetők meg, ezek nedveivel táplálkozva. Alkonyatkor repülnek májusjúlius időszakban. Lárváik a Quercus, Fagus, Salix, Populus, Tilia, Aesculus és gyümölcsösök öreg fáinak törzsén a gyökérrészben fejlődnek ki. Biológiai jellemzők Tevékenység: Napközben a felnőttek a tölgyfák és más fák törzsén figyelhetők meg, ezek megfolyásaival, nedveivel táplálkozva. (TATOLE et al. 2009). Alkonyatkor repülnek május- július időszakban. Szaporodás: A szaporodási ciklus 5-6 évet tart, a klimatikus viszonyok függvényében. (TATOLE et al. 2009). A lárva különböző fafajok (tölgy, nyír stb.) korhadt részein fejlődik, ezekkel táplálkozva. A fiatal bogarak ősszel jelennek meg, azonban nem hagyják el a lárvális szobát csak tavasszal. Élettartam: 5-6 év. 347
Táplálkozás: főképpen korhadt fákból áll (tölgy, nyír, kőris stb.). Ökológiai jellemzők Élőhelyek az Élőhelyek Irányelv I. Függelékéből, melyben e faj jelen van 9160 Subatlantikus és medio- európai tölgyerdők vagy tölgy- gyertyán erdők a Carpinionbetuli gyertyánfajjal
Jelenlegi és lehetséges fenyegetettség
A népessége helyzete, lehetséges fenyegetettség: Népessége stabil →. Becsült népessége: 350-450 egyed. A fajta fennmaradását negatívan befolyásoló tényezők közé sorolható az öreg fák eltávolítása a parkokból valamint a Vadászerdő Erdőtörzsből és ezek helyére nem őshonos fajok telepítése.
A fennmaradási állapot leírása A fajta helyzete Romániában: mérsékelten fenyegetett Európai szinten: Élőhely Irányelv: II. és IV. Függelék Berni Egyezmény: II. Függelék
Nemzeti szinten: 57/2007Sürg. Korm. rendelet, OMMMDD 1964/2007 Világviszonylatban:-
Menedzsment/ megőrzési intézkedések a fajta fennmaradásának vagy a megőrzés javítás szabályozásának érdekében A faj menedzsmentje Egyedszáma változásának oka: A jó erdőgazdálkodás be nem tartása és nem megfelelő gyakorlása. Az érvényes törvények be nem tartása.
Becsült létszáma : ? Szükséges óvási intézkedések: Az érvényben levő törvények betartása. Élőhelyek védelme, az öreg fák megtartása, a korhadt fa megtartása.
348
A jellegzetes biotópok fenntartása és megóvása (cvercinea fajta öreg fái), az amatőr gyűjtők számára gyűjtési tilalmat rendeljenek el, a lombhullató erdők öreg fáinak védelme. A helybéliek tudatosítása és közvetlen bevonása a fajták (populációk), valamint az élőhelyek (pl. szállások, a fajta aktív vadászterületei) védelmében és megőrzésében, a tanulmányozott övezetben.
Leltározási és monitorizálási módszerek: A rovarok (coleoptera) állatfajának tanulmányozása csak több módszer kombinációjával valósítható meg: -
bibliográfiai anyagok adatainak tanulmányozása
-
a felnőttek vizuális megfigyelése a fák törzsén (május- augusztus),
-
vizuális megfigyelések alkonyatkor (főleg a hím példányokat)
-
vizuális megfigyelések az öreg fák gyökérzeténél (furatok nyomai, lásd 31. és 32. ábra) és
-
befogásuk kézzel.
Megoszlási térképek Földrajzi elhelyezés: Európában, Közép - Ázsiában, Krím - Félszigeten, a Kaukázusokban, Észak- Afrikában, (lásd http://www.faunaeur.org/Maps/display_map.php?map_name=euro&map_language=en&taxon1= 123296). A fajta megoszlása Temesvár Megyei Jogú Városban: Zoo Parktörzs és Néppark (lásd 5. Fejezet és II Melléklet). Romániában: élőhelyek, ahol a fajtát feljegyezték: Bagău, Bucegi, Careiului Síkság, Călimani – Gurghiu, Cenaru, Nerei – Beiusnita- Szoros, Comana, Cozia, Crisul Alb, Dealul Istrita, JiuluiHágó, Domogled –Cernei- Völgy, Dumbrăveni –Urluia – Völgy, Vederoasa - Tó, Stiucilor – Tó, Sic – Puini –Legiilor- Völgy, Felső Muresului - Partjai, Făgăras - Hegység, Măcinului Hegység, Zărandului - Hegység, Keleti Gorjului Északja, Nyugati Gorjului Északja, Pufos de la Mirăslău - Tölgyfaerdő, Bârnova – Repedea - Erdő, Călugareasca - Erdő, Dălhăuti - Erdő, Esechioi –Bugeac – Tó - Erdő, Gârboavele - Erdő, Glodeni - Erdő, Hagieni – Cotul Văii - Erdő, Merisor – Cotul - Erdő, Zătuanului, Retca Hotărani - Erdő, Sarului - Erdő, Mârzesti - Erdők és Pázsitok, Canaraua Fetii – Iortmac - Erdő és Völgy, Topana - Erdő, Uricani - Erdő, Zamostea – 349
Lunca - Erdő, Mehedinti - Fennsík, Portile de Fier, Tur Patak, Scrovistea, Seaca – Optăsani, Sighisoara – Târnava Mare, Somesul Rece, Suatu – Ghiris, Trăscau, Ierii - Völgy, VâlsanuluiVölgy.
3.6.6.3.4. A Cerambyx cerdo fajta bemutatása LINNAEUS, 1758 Tudományos elnevezés:
Cerambyx cerdo LINNAEUS, 1758
1088
Népi elnevezés:
A tölgy nagy szabója, Nagy hőscincér,
Taxonómiai besorolás:
Osztály: Insecta, Rend: Coleoptera, Alrend: Polyphaga, Család:
Cerambycidae
Azonosítási és megkülönböztetési jegyek
A fajta azonosítása: Teste színe fekete, a szárnyfedők tori része vöröses kávébarna (lásd 52. ábra)(TATOLE et al. 2009). Antennái hosszúak, a hímeknél meghaladják a test hosszát, a nőstényeknél valamennyivel rövidebbek, mint a testhossz. Pronotuma fényes, többé-kevésbé szabályos lencsés gyűrődésekkel. A szárnyfedők alapjánál egy erős dudor van, ami a hegy felé vékonyodik. A szárnyfedők szárnyszőrcséi finomak és kevésbé láthatóak. A hátsó tatarsum két első ízelésén, a hasi részen egy hosszanti árok van középen. Testhossz 23-55 mm. Az első csáp ízület sűrűn és erőteljesen pontozott , majdnem matt, a III. és V. csáp izület legalább kétszer hosszabb, mint amennyire széles a hegynél a gyökérrész bogosan vastagított. A hasi rész (potroh) fényes, nem sűrű szörcsékkel, kivétel az utorlso sternit szegmens, mely sűrűn szőrcsés.
159. ábra - Cerambyx cerdo LINNAEUS, 1758 (Hoffmann, 2011).
350
Összetéveszthetőség: Nem téveszthető össze más fajtákkal.
A fajta fontossága az ökoszisztéma számára A fajta biológiája, ökológiája és helyzete: Erdészeti fajta, sztenotóp, xilodetritikolis, lignikolis, xilofág, szaproxilikus. (TATOLE et al. 2009). Megtalálható az öreg lomblevelű erdőkben, előnyben részesítve a cvercinea erdőfajtát. Sokszor a felnőttek parkokban repülnek. Biológiai jellemzők Tevékenység: A felnőttek szürkületi és éjszakai életmódúak. Napközben a fák lombjai közé , odvakba bújnak. Kirepüléseik május- augusztus hónapokban történnek. Szaporodása: A fajta a tölgy, gesztenye, bükk, dió, szil, kőris fájában fejlődik ki. A nőstény tojásait 2-3 darabonként helyezi el a fakéreg repedéseiben vagy sebeiben. Körülbelül 14 nap múlva megjelenik a lárva, amely elsősorban a kéreggel táplálkozik, majd behatol a fás részbe is. Élettartam: 3-5 év. Táplálkozás: főképpen korhadt fák kérgéből áll (tölgy, gesztenye, bükk, dió, szil, kőris stb.). Ökológiai jellemzők Élőhelyek az Élőhelyek Irányelv I. Függelékéből, melyben e faj jelen van 9160 Subatlantikus és medio - európai tölgyerdők vagy tölgy - gyertyán erdők a Carpinion-betuli gyertyánfajjal
Jelenlegi és lehetséges fenyegetettség A fajta helyzete Romániában: sebezhető
Európai szinten: Élőhely Irányelv: II. és IV. Függelék Berni Egyezmény: II. Függelék Nemzeti szinten: 57/2007Sürg. Korm. rendelet, OMMMDD 1964/2007 Világviszonylatban:351
A fennmaradási állapot leírása
A népessége helyzete, lehetséges fenyegetettség: Népessége stabil →. Becsült népessége: 250-350 egyed. A fajta fennmaradását negatívan befolyásoló tényezők közé sorolható az öreg fák eltávolítása a parkokból valamint a Vadászerdő Erdőtörzsből és ezek helyére nem őshonos fajok telepítése.
Menedzsment/ megőrzési intézkedések a fajta fennmaradásának vagy a megőrzés javítás szabályozásának érdekében A faj menedzsmentje Egyedszáma változásának oka: A jó erdőgazdálkodás be nem tartása és nem megfelelő gyakorlása. Az érvényes törvények be nem tartása. Becsült létszáma : ? Szükséges óvási intézkedések: Az érvényben levő törvények betartása. A jellegzetes biotópok fenntartása és megóvása (cvercinea fajta öreg fái), az amatőr gyűjtők számára gyűjtési tilalmat rendeljenek el, a lombhullató erdők öreg fáinak védelme; az erdei ökoszisztémában használt mérgező permetszerek csökkentése. A helybéliek tudatosítása és közvetlen bevonása a fajták (populációk), valamint az élőhelyek (pl. szállások, a fajta aktív vadászterületei) védelmében és megőrzésében, a tanulmányozott övezetben.
Leltározási és monitorizálási módszerek: A rovarok (coleoptera) állatfajának tanulmányozása csak több módszer kombinációjával valósítható meg: -
bibliográfiai anyagok adatainak tanulmányozása
-
vizuális megfigyelések az öreg fák gyökérzeténél (furatok nyomai)
-
vizuális megfigyelések a repülések alkalmával (a hímekénél) és
-
befogásuk kézzel. 352
Megoszlási térképek Földrajzi elhelyezés: Europában (Fehéroroszország, Olaszország, Franciaország, Görögország, Románia, Spanyolország, Ukrajna stb.), Krím - Félsziget, Kaukázusok, Transzkaukázus, Kis Ázsia,
Szíria,
Irán,
Észak
-
Kelet
Törökország,
Szicília,
Észak
-
Afrika
(lásd
http://www.faunaeur.org/Maps/display_map.php?map_name=euro&map_language=en&taxon1= 114738 és http://www.iucnredlist.org/apps/ redlist/ details/4166/0).
A fajta megoszlása Temesvár Megyei Jogú Városban: Néppark és Vadászerdő Erdőtörzs (lásd 5. Fejezet és II Melléklet). Romániában: élőhelyek, ahol a fajtát feljegyezték: Careiului - Síkság, Rudăriei - Szoros, Comana, Cozia, Jiului - Hágó, Domogled –Cernei - Völgy, Hanul Conachi - i Homokdűnék, Frumoasa, Negru - Tó, Buzăului - Lankás, Felső Muresului Lankás, Muntiorul Ursoaia, Măcinului - Hegység, Nyugati Gorjului Északja, Pufos de la Mirăslău - Tölgyerdő, Bârnova – Repedea- Erdő, Dălhăut i- Erdő, Dosul Fânatului Cser - és Tölgyfaerdő, Gârboavele- Erdő, Retca Hotarani- Erdő, Sarului- Erdő, Stârmina - Erdő, Canaraua Fetii – Iortmac- Erdő és Völgy, Verdele - Erdő, Mehedinti - Fennsík, Észak- Dobrogean - Fennsík, Portile de Fier, Tur Patak, Seaca – Optăsani, Semenic –Carasului - Szoros, Sighisoara – Târnava Mare, Vânători Neamt.
3.6.7. Összefoglalás Ennek a tanulmánynak a célja elsősorban a denevér illetve rovar fajták dokumentálása volt és menedékhelyeik azonosítása, majd a terepen elért eredmények alapján ajánlások történtek a fajták megóvásának stratégiájára valamint egy monitorizálási terv kidolgozására. A denevér állatfajok felderítése csak kombinált módszerekkel volt lehetséges. A vizsgált helyszínek eredményei alapján jelen pillanatig 17 denevérfajt lehetett azonosítani (összesen 6355 kontakttal). A vizsgált helyszíneken 3 új fajtát is találtunk, melyeket eddig nem jeleztek. A Hypsugo savii (BONAPARTE, 1837), Eptesicus nilssonii (KEYSERLING & BLASIUS, 1839) és Myotis alcathoe (von HELVERSEN & HELLER, 2001) fajtákról van szó. Ugyanakkor megtalálható volt a Miniopterus schreibersii (KUHL, 1819) és Myotis myotis (BORKHAUSEN, 1797), melyek közösségi érdekű fajok, fennmaradásuk érdekében speciális megóvási övezeteket kell kijelölni.
353
A rovarok között két közösségi érdekű fajtát lehetett megfigyelni, a Lucanus cervus (LINNAEUS, 1758) és Cerambyx cerdo (LINNAEUS, 1758) fajtákat, amelyek megóvása védett övezetek kijelölését követeli meg.
354