2013. szeptember
XVI. ÉVFOLYAM 3. szám
a Mi lapunk
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének kiadványa
Nekrológ helyett… Vám- és Pénzügyőrség Vezetői Kara Országszerte
1. számú (és egyetlen) ünnepi(es) parancs Rendhagyó és rendkívüli vezetői értekezletünk alkalmából tisztelettel köszöntjük Arnold Mihály altábornagy Urat, és meghagyjuk, hogy: 1. Pályafutása alakulását ma és mindenkor büszkén, elégedettséggel és szemrebbenés nélkül viselje. 2. A testületnél töltött hosszú beosztotti, és tartalmas, korszakos jelentőségű vezetői tevékenységét szívéből és lelkéből soha ki ne törölje. 3. A személyünkkel fenntartott jó kapcsolat – esetenként barátság – szálait őrizze meg, a megkopott varrásokat fejtse fel, esetleg szegje újra a darabokat. 4. Későbbi megkeresésünket, meghívásainkat tekintse őszintének, vegye komolyan, és szíveskedjék azokat elfogadni. 5. Az itten maradottakat egyetlen percig se irigyelje. 6. Fogadja jó szívvel közös ajándékunkat, amelynek látványa testületünkre, vezetőtársaira, és az egész pénzügyőrségre emlékeztesse. 7. Örvendjék, hogy idejét ezentúl nem mások, másokért szeletelik fel, hanem gondos bölcsességgel maga osztja be. 8. Barátkozzék meg azzal, hogy naponta énekesmadarak hangversenyét hallgatja, nem a városi gerlék undok toporgását az iroda ablakpárkányán. 9. Jó kedélyét, egészségét, vitalitását őrizze meg. 10. Töltse jövőjét békességben, családi szeretetben, a természet közelségében oly módon, hogy igen nagy öröme teljék benne. 11. Ügyeljen arra, hogy a Nyugdíjintézet az „öklét rágja” kínjában, oly hosszú ideig kelljen folyósítani a járandóságot. 12. Tartson meg valamennyiünket jó emlékezetében, ne kerülje el házunk táját, fogadja ezúttal is szívből jövő jókívánságainkat! „Utasításunk” 2003. április 11-én lép hatályba, és visszavonásig ér vényes. Kihirdetéséről az érintettek körében mi személyesen, végrehajtásáról Altábornagy Úr gondoskodjék! Fentiek a www.vam. hu tartalomszolgáltatás keretében nem jeleníthetők meg! E kiadvány hitelesített 2003. április 11. napján a végvári vitézek által kihirdette: Czikora András dandártábornok „A hivatás talán olyan, mint a szülőföld szeretete… valami végzetes kapcsolat, mely az embert a dolgokhoz fűzi.” (Flaubert)
Tájékoztató A NYOSZ működését az Alapszabályban rögzítettek szerint az évente elfogadott küldöttközgyűlési határozat, valamint az elnökség ülésein meghatározott feladatok alapján végzi. Természetesen ennek működési keretét a korábbi VPOPNYOSZ megállapodás megszűntével a jelenleg érvényes NAVNYOSZ Együttműködési Megállapodás képezi! A fő feladatokat a küldöttközgyűlésen és az elnökségi ülésen a tagok által választott küldöttek, illetve az elnökségi tagok szavazással fogadják el. Ezzel a végrehajtás kötelező érvényűvé válik. Ez idáig (ebben az évben is) a NYOSZ szervezetét, tevékenységét érintő minden lényeges kérdésben (például ez évi munkaterv) a döntés egyhangú szavazással történt! Az így elfogadott célokat, feladatokat a szövetség tagdíjat fizető tagjai (akik sajnos egyre kevesebben vannak) a helyi, önálló klubjuk rendszeres havi összejövetelein, A Mi Lapunk hasábjain, az évente rendszeresen megtartott regionális találkozókon (persze, ha ezen egyáltalán megjelennek) ismerhetik meg. Új, egyedülálló lehetőség lett internetes honlapunk létrehozása, ami országos szinten naprakész információkat tartalmaz, és reményeink szerint segítségünkre lesz abban, hogy objektív tényeket tartalmazzon a néha feltűnő álhírekkel szemben.
Alapszabály-módosítás Szeretnénk, ha nyugdíjasaink (járadékosaink) látnák, és tudomásukra jutna, hogy valamennyi bennünket érintő kérdésre az elnökség odafigyel, jelzi, és intézkedést kér az illetékesektől azok megoldására. Ez a ma fellelhető szinte valamennyi aggodalmaskodó felvetésre vonatkozik. Mindezek után ismét tekintsük át idei, talán eddigi legnehezebb feladatainkat. Küldöttközgyűlésünk 2013. március 26-án megtartott összejövetelén elfogadta az elnökség végzett munkájáról szóló beszámolóját, elfogadta a szövetség éves munkaprogramját, módosította az Alapszabályát (új: adóági elnökhelyettes). Ezen túlmenően a jövőt alapvetően meghatározó feladatokat jelöltünk ki, fogadtunk el. 1. Törvényi előírásra (de időközbeni szervezeti változásaink miatt is) új alapszabályt kell készíteni! Több mint 20 év után ez nem kis előkészítést és munkát jelentő feladat! 2. Az adóági klubok megalakulásával szükségessé vált a szervezetünk egységes működésének biztosítása, gyakorlatunk összehangolása a két jogelőd szervezet sajátosságainak és önállóságának megtartása mellett. Mivel létszámunk a duplájára emelkedett, új klubvezetőket választottak, akik még a vezetőséggel sem találkoztak (kvázi nem is ismerjük egymást!), hogy munkánkat továbbra is hagyományainkhoz hű színvonalon végezzük, nélkülözhetetlen az országos klubvezetői munkaértekezlet összehívása. Eddig ilyen összejövetel még nem volt, és szeptemberre tervezzük összehívását.
Új vezetőségválasztás 3. Az új Alapszabály elfogadtatása, az „új” szervezet felállása, a működésünket biztosító NAV-NYOSZ Megállapodás szükségessé teszi, hogy még az idén (nem jövő márciusban!) új vezetőségválasztást tartsunk. Így a következő évben a NYOSZ már megújulva, új keretek között, a jogelőd szervezetek hagyományait messzemenően támogatva, önállóságát biztosítva kezdheti el működését. Ehhez a NAV vezetése a Megállapodásban foglaltak szerint a feltételeket biztosítja, hisz enélkül a NYOSZ nem is működhetne.
2
Egy dolgot azonban nem tud sem a NAV, sem a NYOSZ biztosítani! Volt kollégáink zömének aktív, segítő részvételét klubjainkban, munkánk önzetlen segítésében, „netalántán” elkötelezettségét azzal is, hogy csekély tagdíj ellenében tagjaink sorába lépjenek, és hozzájáruljanak működésünkhöz! Mert önmagában dicséretes a lelkes nosztalgiázás, az egészséges kritikai szemlélet, de tudomásul kell vennünk, hogy a körülmények megváltoztak, és további fejlődésünknek nincs kitaposott útja, de felelősségünk közös abban, hogy megőrizzük közös értékeinket, amelyekre méltán lehetünk büszkék.
Szociális gondoskodás Ehhez tényként kell kezelni az alábbiakat is: – az önálló vám- és pénzügyőrség megszűnt, a Hszt., a NAV tv. és a Foglalkoztatási Szabályzat előírásai miatt új helyzetbe kerültek nyugdíjasaink (szociális gondoskodás, kegyeleti eljárás stb.), – a szociális segélyezés nem szűnt meg (a kuratórium megfelelő pénzügyi keret mellett végzi munkáját), – a temetési költségekkel kapcsolatos szabályozás folyamatban van, – az egészségügyi ellátás nem szűnt meg, a fejlesztési lehetőségek folyamatban vannak, – a Gyógyház fogadja a nyugdíjasokat, inkább kevesen veszik igénybe (a szanatóriumi megoldás visszaállítási lehetősége folyamatban van), – az összes összegyűjtött problémáról írásos előterjesztést készítettünk, amit továbbítottunk a NAV illetékesei felé, – igen pozitív, hogy az adóági nyugdíjasok értékelik a NYOSZ működésének jelentőségét, egymás után alakulnak klubjaik, és nagy számban lépnek a szövetségbe (jó lenne, ha a mi önérzeteseinknél is hasonló sikerünk lenne), – idei költségvetésünk is azt igazolja: gondoskodó gazdánk van…, – az önállóságunkat sem kell félteni, hiszen önálló klubjaink tagjaik által választott vezetőkkel működnek (talán többeknek kellene támogatni őket…).
Keressük a jó megoldásokat Néhány szót az országos találkozóról. Megszervezése nem csupán anyagi kérdés. Idén elsősorban a fent említett kiemelt jelentőségű, nagy munkát és leterheltséget jelentő feladatok miatt került elhalasztásra. Aki ezt reálisan értékeli, az megérti a döntést. Ettől függetlenül ezt a témát újra át kell tekinteni. Tudni kell, hogy eddig nagy problémát jelentett a szervezésben az ezres számú kiértesítések elkészítése, az eddigi 400-500 fő egyforma, tisztességes elhelyezése, a kiszámíthatatlan időjárás stb. Ismeretes, hogy Pasaréten zárt térben 200 fő fér el, az udvaron az elhelyezés necces volt. A vidékiek többször nehezményezték, hogy nekik miért nem jutott hely a benti helyiségekben (ezen az sem segített, hogy a „repi”-termet is felszabadítottuk). Reális gond, hogy létszámunk megduplázódott, és 7-8000 kiértesítésben kellene gondolkodni… A téma nincs lezárva, keresni kell a jó megoldást. Viszont többéves tapasztalat igazolja, hogy a regionális találkozók iránt sokkal nagyobb az igény (közlekedés egyszerűbb; ismerik egymást a résztvevők; a helyi aktív vezetők színvonalas, érdeklődést kiváltó előadásokat tartanak stb.). Feladatunk e találkozók színvonalának egységesítése, a budapesti összejövetel új alapokra helyezése (egyszeri időpont, egy hely stb.) Elnökség
Találkozások Néha nagyon furcsán rendezi a sors az életünket. Most mintha a mesebeli okos lány szerepét vette volna át, rendezett is országos találkozót, meg nem is. Legalábbis ez volt az érzésem, amikor Arnold Mihály nyugalmazott altábornagy úr temetésén szemléltem az embertömeget az ipolyvecei gyászszertartáson. Még az az abszurd ötlet is felmerült bennem, mintha a tábornok úr utolsó parancsaként egybeterelte volna pénzügyőreit. A teljes vezérkar és a magas rangú búcsúzók mellett régen látott kollégákat, akiket más pályára sodort az élet, vagy már nyugállományban vannak, természetesen az ország összes szegletéből érkezett minden rendű és rangú egykori pénzügyőrtársunkat láthattuk ott. A sorfalat álló egyenruhás ifjú pénzügyőrök, a díszszázad katonás vonulása, a díszsortűz, a Pénzügyőr Zenekar gyászindulói illő keretet adtak a szertartáshoz, a búcsúbeszédekhez. Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert nemcsak munkaköri, de baráti kapcsolatok is fűzték a néhai országos parancsnokhoz, ezt beszédében ki is hangsúlyozta a szakmai méltatás mellett. A vám- és pénzügyőrség nevében Szabó Károly dandártábornok köszönt el az elhunyttól. Ipolyvece, a kis, csendes nógrádi falu, ahol Arnold Mihály családjával letelepedett, s ahol nagy köztiszteletnek örvendett, megtapasztalhatta a nagyvárosi autóforgalom mikéntjét a temetés kapcsán. Ilyen tömeget aligha lát egyhamar falu és népe. Az autóbuszok, a rendőri felvezetéssel közlekedő hivatalos autók, a magán-személygépkocsik sokaságának elvonulása után ismét csend, a megszokott nyugalom szállt a településre. Kívánjuk, hogy néhai országos parancsnokunk lelke e csendes helyen megnyugvást találjon! * Ahogy mondani szokás, az élet azonban nem áll meg. Az itt maradottaknak, szívükben szomorúsággal ugyan, de folytatniuk kell útjukat. Talán épp a temetésen átéltek, megtapasztaltak – az együvé tartozás katartikus élménye – hatására született
meg az elhatározás, hogy valamilyen formában lehetővé kellene tenni a találkozást azok számára, akiknek ez jelent valamit. Az Ipolyvecéről visszatérő autóbuszban dr. Balogh György nyugalmazott vezérőrnagy, volt országos parancsnok felkínálta azt a lehetőséget, hogy a 15. sz. Vámhivatal szokásos éves találkozóját nyitottá téve, aki szeretne találkozni régen látott kollégákkal, jöjjön el Pasarétre augusztus 7-én. Megkezdődött a szervezés. Elvben általában tetszett az ötlet, de amikor kiderült, hogy saját költségen, egyéni utazást igénybe véve kellene jönni, már csillapult a lelkesedés. Ez érthető is, ha figyelembe vesszük idős kollégáink fizikai állapotát. Ráadásul az év egyik legforróbb napját fogtuk ki, perzselő hőséget. Meg a nyaralási időszak, az unokák felügyelete, egyszóval a nyugdíjas élet velejárói mind befolyásolták az eredményt. Ennek ellenére hetvenketten csak összejöttünk Pasaréten. Az időskori kényelemre rácáfolva Záhonyból, Nyíregyházáról még nyolcvan körüli kollégák is elvonatoztak Budapestre. Sajnálhatja mindenki, aki nem tisztelte meg jelenlétével az eseményt, mert jó hangulatú, kedélyes mulatságról maradt le. A nagyon régi hagyományokhoz visszatérve, saját kollégánk, Popovics Miklós, a Nyíregyházi Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjasklub egyik alapítója szolgáltatott hegedűjével muzsikát a társaságnak, a nótás kedvűek nagy örömére. Ez az összejövetel természetesen nem helyettesítheti a komoly hátterű, szervezett utaztatással, vagyis kényelmesebb körülmények között megrendezett országos találkozót, nem is ez volt a célja. Azonban már megszületett az elhatározás, hogy jövőre újfent megrendezik a szervezők, alaposabb előkészülettel, kedvezőbb időszakot, a szeptembert kiválasztva, s hogy neve is legyen, kiötlötték a Pénzügyőrök Baráti Köre elnevezést. A párkák csak egyre szövik a fonalat odafönt, s nem mindig tudhatjuk előre, hogy mi miért történik. -bogschütz-
Nyugdíjasokért emlékplakett Olvasóink közül bizonyára többek rendelkeznek ezzel a szép elismeréssel, amit a Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjasai Országos Szövetségének elnöksége adományozott hosszú éveken át az idősebbekért végzett tevékenységért. Szerencsére a nagy átalakulások közepette sem vált okafogyottá ennek a plakettnek a léte, a lényege, csak éppen teljesen megváltozott külsővel folytatja pályafutását. Egyik oldalán az adományozó és a díj megnevezése szerepel, míg hátlapját a kiegyezés utáni magyar pénzügyminisztérium budai Várban lévő épületének domborműve díszíti. A világháborús bombázások idején az épület egy része elpusztult, homlokzata azonban helyreállítható volt, így a Mátyás-templom és a Hilton Szálloda szomszédságában ma is látható. (Gyönyörű dísztermében a hatvanas-hetvenes években még illedelmes Illés-koncert-rajongó fiatalok találtak ismerkedési lehetőséget.) Szép, „finánczöld” bársonydobozkában kapják meg a díjazottak a Nyugdíjasokért emlékplakettet, akik között szép számmal vannak a tényleges állományból kiválasztottak is, hiszen a NAV-nyugdíjasok hogyléte az ő segítőkészségükön, együttérzésükön, hozzáállásukon is múlik.
3
Toborzó
Kedves Te! Igen, kedves „Te”, aki egyelőre személytelenül – bár egykori „fegyvertársként”, közvetlen vagy közvetett munkatársként –, titkolt kíváncsisággal nézegeted a honlapunkat. Téged szólítalak meg, kedves fiatalos nyugdíjas, alias járadékos, a legnagyobb csábítással és szeretettel: mutasd meg magad, gyere közénk, fogj evezőt és ülj hajóba ismét. Itt már nem kell viharokkal szemben húzni! Tudom, a döntés nem könnyű, magam is sokáig húzódoztam tőle. Az ember még túl fiatalnak érzi magát, elfoglalja a napi rutin, a család, megbénítja a valós vagy vélt egykori sérelem, vagy egyéb kifogásokat talál. Viszont sárgán irigykedtem a sűrű, kiváló és örömteli programok miatt, ahová egyszer-egyszer szégyellősen bekéredzkedtem. Legnagyobb meglepetésemre olyan természetes örömmel fogadtak, mintha egész életemben nyugdíjas lettem volna. A sokadik együttlét után elpirultam: ha a szórakoztató rendezvényeken részt tudok venni, akkor miért is nem vagyok tagja az egyesületnek? Tán a tagdíj (ami arcpirítóan csekély), vagy a nyílt színvallás, elkötelezettség visszavonhatatlan bélyege miatt? Csak a jóból akarok részesülni, a terhekből nem? Hirtelen felindulásból kértem egy jelentkezési lapot, és kitöltöttem. Azóta békésebb lélekkel veszek részt az összejöveteleken, amelyekről zsúfolt előző életem során lemaradtam –
volna –, ha nem vagyok a pénzügyőr nyugdíjasklub és egyesület tagja. Hogy hányszorosan kaptam vissza már a tagdíjat kedvezmények formájában, azt nincs képem kiszámolni, s ha kiszámolnám, sem lenne képem leírni. Közben rájöttem: nem is olyan „öregek” a nyugdíjastársaim, aki pedig véletlenül mégis, azt öröm segíteni, pátyolgatni vagy fáradhatatlanságuk miatt éppen csodálni őket. A frissen lüktető weboldal számomra érdekes programjai gyorsan bekerülnek az előjegyzési naptáramba, és vízmértékként aszerint alakítom egyéb teendőimet. A közös élmények után pedig elért a következő döntés: már nemcsak részes akarok lenni, hanem hasznos is. Amiben és ahogy tudok, segítek. Mert megérdemeljük, hogy megtartsuk, visszaépítsük azt a kohéziót, amely aktív szakmai életünkben összetartott minket. Az „elit szervezetet.” Vagy még annál is jobb közösséget, hiszen itt már nincsenek beosztások, rendfokozatok, kényes pozíciók. Ez az én megtérésem története. És a tiéd? Kedves Te! Ha egy picit is megérintettek a fenti sorok, ha valami hiányérzeted van a hétköznapokban, ha dolgozik benned a pénzügyőr nyugdíjas kalandvágy, unatkozol, van fölös időd és vannak ötleteid, vagy élményekre vágysz, a hozzád legközelebb eső, de bátran mondhatom: bármelyik pénzügyőr nyugdíjasklub szeretettel várja jelentkezésedet. Ha ebben további információkkal én győzhetlek meg, várom személyes megkeresésedet! Untener Erika
Jubilál a Pénzügyőr Bensőséges hangulatú ünnepség követte a június 20-ára összehívott szerkesztőbizottsági ülést a Széchenyi utcai NAV-székházban. Ez évben ünnepelhetjük ugyanis a Pénzügyőr újság alapításának 140. évfordulóját. Igaz, akkortájt még Magyar Pénzügyőr néven tisztelték a lapot, majd Pénzügyigazgatás, Pénzügyi Szemle elnevezés alatt futott, míg 1949–1990-ig Pénzügyőrök Lapjaként szolgálta hírekkel, tudósításokkal, szakcikkekkel és humorral meg persze sok fényképpel a pénzügyőröket. A megemlékezés módja emlékeztetett a hajdani Magyar Királyi Pénzügyőrségnél bevett gyakorlatra, a műsort ugyanis maguk a pénzügyőrök szerkesztették és adták elő. Jelen esetben pedig nem is akárkik vállalkoztak e feladatra. Dr. Balaska Andrea ezredes, főosztályvezető asszony és Sipos Jenő ezredes, főosztályvezető-helyettes (akinek már édesapja is pénzügyőr volt) részleteket olvasott fel korabeli lapszámokból, míg
4
Láng-Miticzky András őrnagy az elmaradhatatlan fotómasinát nélkülözve most a műsorközlő szerepét vállalta el. Újfent rácsodálkozik az ember, hogy a szakmai tartalmon és érdekességeken kívül anyanyelvünk fejlődését, az adott korszakok stílusát milyen kitűnően visszaadja szaklapunk. Noha csak 1972-ig mutatták be a kivetítőn a Pénzügyőrök Lapjából kiválasztott cikkeket, fényképeket, azért a későbbi évtizedekben, s napjainkban a lapért munkálkodók közül is meghívtak néhány munkatársat. A fiatalok mellett a nyugdíjas korosztályt sem felejtették el a szervezők, így Szabó Károly dandártábornoktól Untener Erika, a lap egykori szerkesztője és Bogschützné Gados Júlia is átvehette a díszes emléklapot e jeles évforduló alkalmából. A szerkesztők, felelős szerkesztők, cikkírók, fotósok neve, személye homályba vész az idő múlásával, ahogy a generációk váltják egymást. Munkásságuk révén azonban sikerül megőrizni, rögzíteni a szakmai változásokat, az életünket befolyásoló körülményeket, kollégákat bemutatva egyéni sorsokat, s a lap segítségével mintegy dokumentálni a testület történetét. (Nekem, személy szerint rokonszenvesebb a régi stílus, amikor problémás kérdések is felvetődhettek a lap hasábjain, amelyekre esetleg érkeztek még hozzászólások, végül korrekt választ kapott a kérdező. Mert az élet már csak ilyen. Napos és árnyékos.) Mi, akik még ismertük a közvetlenül előttünk járókat, említsük meg a nevüket, és hajtsunk fejet dr. Faragó Ambrus felelős szerkesztő és Kovách Sándor szerkesztő emléke előtt, akik a Pénzügyőrök Lapját fémjelezték. Az emléklapon szereplő szöveg igazán illik rájuk „…aki áldozatos, kitartó munkájával nagyban hozzájárult a lap nívós előállításához, megjelentetéséhez”. Már csak azért is, mert dr. Faragó Ambrus nyugállományúként kitalálta, kijárta, megvalósította a nyugdíjas pénzügyőrök számára A Mi Lapunkat. Hála érte. b.
Pillantsunk a honlapra! Most kivételesen nem a számítógép előtt ülve, hanem a nyilvánosság jól bevált, ma még létjogosultságnak örvendő eszközével, a kézbe vehető, papírformátumú újság segítségével. Régi elképzelés valósult meg, amikor két esztendeje végre felkerültünk a világhálóra, csatlakozva az információs sztrádához. Az eltelt idő tapasztalatairól kérdezzük honlapunk megteremtőjét, Csík Bálintot, aki a VPOP Klub vezetőjeként és elnökségi tagként is aktív résztvevője nyugdíjas társadalmunknak.
Információgyorsítás – Kijelenthetjük, hogy az általad létrehozott honlap ma már országos jellegű. Ez volt a terv kezdetben is? – 2011. június 11-én indítottam útjára a honlapot, akkor még azzal a céllal, hogy a három közép-magyarországi vám- és pénzügyőri klub (budapesti, szob-váci, VPOP) programjairól azok is értesüljenek, akik nem járnak el egymás „normál” összejöveteleire, de az egyéb programokon (pl. múzeumlátogatás, kirándulás) részt szeretnének venni, csak nincs semmi információ a kezükben. Igyekeztem egy olyan egyszerű formavilágú, megjelenésű weboldalt szerkeszteni, amelynek segítségével a klubtag könnyedén, bármikor megtekintheti a klubprogramokat, elolvashatja az éppen aktuális „a Mi Lapunk”-at, a bennünket érintő jó és rossz híreket egyaránt. A képes beszámolókkal pedig mindenki láthatja – aki ott volt, az nosztalgiázásként, aki pedig nem volt ott, az sajnálkozva –, hogy mikor, merre jártunk, mit tettünk, illetve azt reméltem, hogy kedvet csinálunk azoknak a társainknak is, akik eddig ritkán vagy egyáltalán nem jöttek el a rendezvényekre, kirándulásokra.
Országos hálózat Ez év februárjától változás történt, mivel nemcsak a három klub „birtokolja” a honlapot, hanem a NAV Nyugdíjasainak Országos Szövetsége összes adóigazgatási, vám- és pénzügyőri klubja egyaránt. Egyúttal fizetőssé és ezáltal reklámmentessé vált, valamint innentől kezdve nagyobb tárhellyel rendelkezhetünk. Az ehhez való áldást ezúton is szeretném megköszönni az elnökségi tagoknak, Czikora András elnök és Szobota Gyula gazdasági felelős uraknak. – Felfedezték már a nyugdíjas kollégáink a honlapot? Mit árul el a látogatottság? – A honlap látogatottságával, az olvasókkal való szerkesztéssel sokáig nem voltam elégedett (statisztikai adatokkal februártól rendelkezem). Az induláskor azt kértem a nyitó- (fő) oldalon, hogy: „…ez a weblap ÉRTETEK született, legyen ezért olyan, amilyennek TI SZERKESZTITEK!”. Netye Mihálynak (rengeteg hozzászólását, javaslatát megköszönöm) állandó visszatérő cikke, vendégkönyvbe tett bejegyzése volt az előbbi szlogen. Aztán az elmúlt negyedév várakozásaimat felülmúlta. Nőtt a látogatottság (jelenleg a napi átlag 52 fő, a korábbi 27 fő helyett), és nőtt a honlapon átlagosan eltöltött időtartam (3,5 percről, 7,65 percre). Még egy statisztikai érdekesség az elmúlt fél évről. Nem volt a napnak olyan órája, hogy valaki ne látogatta volna meg a honlapunkat, legyen
hajnali egy (23 fő), kettő (11 fő), három (9 fő) vagy négy (12 fő) óráról is szó. Vannak, akik rászoktak, függővé váltak, azok napi rendszerességgel meglátogatják. Vannak, akik ritkábban kattannak a honlapra, de rá-ránéznek, és vannak olyanok is – egyre többről tudok –, akiknek nincs otthon számítógépük vagy internetelérhetőségük, de ha a gyerekeknél, unokáknál vannak, akkor ráklikkelnek, ráklikkeltetnek a honlapunkra.
Információk kellenek az információhoz – Gondolom, akkor igazán vonzó egy honlap, ha érdekes témákat tartalmaz. Milyen források elégítik ki ezt az igényt? – Két év távlatából elmondhatom – mint klubvezető is –, hogy a „honlapos” ötlet bevált. Megpróbálom naponta frissíteni, így naprakésznek mondható minden információ, persze csak akkor, ha pontos, részletes tájékoztatást kapok a klubvezetőktől, programfelelősöktől. Azt szeretném kérni tőlük, hogy időben, minden szükséges adat (hol, mikor, mi lesz, ki a program felelőse, mi az elérhetősége) szerepeljen a hozzám küldött anyagban, mert ezek hiányában nem tudom feltenni a programot a honlapra. Ezúton is szeretném megköszönni minden cikk írójának, a programok és a fényképek beküldőinek, illetve a vendégkönyvbe tett bejegyzések szerzőinek a honlapon megjelentetett anyagot. Várom minden kedves olvasótól a cikkeket, fotókat, egyéb írásokat, bejegyzéseket, mert tudjátok, és ne feledjétek mottónkat: Szerkesszük együtt a honlapot! (www.navnyugdijasok.hu) – További sikereket kívánunk! -gadosFelhívás
Kedves NAV-nyugdíjas Amatőr Fotós! Remélem, hogy nem hagyod ki ezt a lehetőséget, és képeiddel te is elősegíted későbbi céljainkat. Igaz, hogy a „vég” még általunk sem pontosított, az a sikertől is függ, a cserbenhagyás pedig… Bármilyen technikával is készítetted képeidet, azt papíron minimum 20x30-as méretben kérjük beküldeni/ átadni, így vehetsz részt az „akciónkban”. Egyetlen témakörben is benevezhetsz, de az lenne részünkről az elvárás, hogy mindháromban készüljenek képek. A témakörök: 1. Tájkép nyugdíjassal 2. Nyugdíjasarckép 3. Nyugdíjas élet pillanatképe Beküldési vagy átadási határidő: 2013. szeptember 24. A képeket tegyétek borítékba, és írjátok rá a neveteket, az elérhetőségeteket és a képek megnevezését. Postai úton az alábbi címre küldhetitek be: NAVNYOSZ 1554 Budapest, Pf. 68, míg személyesen a budapesti, a VPOPés a szob-váci klubnapokon, illetve kedden és pénteken a Mátyás utcai irodában (Budapest IX., Mátyás u. 16. II. emelet 6.) 9 és 12 óra között tudjátok leadni. Szervezi: Netye Mihály E-mail:
[email protected] vagy csikbalint@gmail. com
5
K
L U B H Í R E K
Kitartás, szorgalom Ünnepi klubnapot rendezett a Nyíregyházi Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjasklub július 19-én, megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából. Húsz évvel ezelőtt Csíkos Endre régióparancsnok levélben hívta fel a figyelmet nyugdíjasklubok létrehozásának lehetőségére. Az akkor is már nyugállományban lévő Mojzer Antal elkezdte a szervezést, és Irinyi István személyében megtalálta azt az „élesztőt” (és ezt értsük szó szerint, hiszen életre kellett hívnia a klubot), aki még ma is gondját viseli a kezdeti nyolc főből álló, majd sokasodó és házastársakkal is kibővülő csapatnak.
. . . .
működő klubot és vezetőjét. Megemlítette többek között, hogy a fiatalítás problémájával itt is küszködnek, mint sok más klubunkban. (Apró biztató jelként betoppant egy „fiatal”, negyvennyolc éves nyugdíjas kolléga, de csak épp egy köszöntésre, mert munkája során erre vitt az útja. Ő legalább számon tartja a klubot. Ha igazi nyugdíjas lesz majd, s több idővel rendelkezik, tudni fogja, hol talál baráti társaságra.) A szabolcsi emberek megbízhatóságát, szorgalmát hangsúlyozta felszólalásában Csíkos Endre, miként azt megtapasztalta vezetése idején. Alapítói szerepéért tiszteletbeli klubtaggá fogadta őt a tagság a húszéves jubileum alkalmából. Mire az ünnepi torta felvágására került sor, a díszebéd és a házi pálinkák, borok, bolti sörök, az asztalnál szerényen helyet foglaló két hölgy klubtag finom süteményeinek hatását alaposan felfokozta Popovics Miklós hegedűjátéka, amely végül nótázásra csábította az ünneplő társaságot. Isten éltesse a klub valamennyi tagját! B. G. J.
Erdély, ó, édes Erdély! Immáron hatodik alkalommal szerveztünk feleségemmel, Böbével, ötnapos kirándulást a Csíksomlyói búcsú apropóján! Május 16-án, Tompáról 0.00 órakor indultunk el Budai Bélával. Csatlakoztak a csapathoz Kunbaján, Kelebián, Szegeden és Gyulán. Így 52 fős létszámmal léptük át a határt Méhkeréknél. Kolozsváron csak buszos városnézés volt a szoros időbeosztás és a nehéz parkolási lehetőség miatt.
Minden tiszteletünk a klubvezetőé, aki átlépve a nyolcvanadik életévét, még mindig áldoz energiát a kis társaság összefogására. Közösségi, másokért tenni akaró és tudó ember, családfáját több száz évre visszavezető felmenőkkel. Számomra nagyon megható és mindent kifejező, hogy még az általa megrendelt ünnepi tortát is ő maga szállította kerékpárján a helyszínre. Jó lenne egy nyugdíjasklub Ez most éppen a vám- és pénzügyőri igazgatóság épületében van, ahol háromhavonta jön össze tíz-tizenkét nyugdíjas. Őket minden alkalommal külön-külön kell értesíteni a találkozók időpontjáról, mert a hivatali helyiség nem vehető bármikor igénybe, így kijelölt állandó találkozási napról szó sem lehet. Nagy segítség ez is, Soltész József ezredes, a Szabolcs-Szatmár Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság vezetője minden lehetséges segítséget megad a nyugdíjasoknak. Reményét fejezte ki, hogy a klubhelyiség gondja mielőbb megnyugtatóan rendeződik. Nagyon jó lenne, mert megtapasztalva a szövetség nyújtotta utazási lehetőségek kiszélesítésével járó előnyöket, s összefogva a záhonyi és a városi nyugdíjasklubokkal, a találkozók sűrűbbé is válhatnának az aktívabb klubélet okán. Várjuk a fiatalokat Borsi Béla, a nyugdíjas pénzügyőrök észak-alföldi régiófelelőse beszédében méltatta a kicsi, szolidan működő, de mégiscsak
6
Királyhágó, Marosvásárhely Az első hosszabb pihenőt a Királyhágónál tartottuk, ahol ragyogó napsütésben volt részünk, és gyönyörű volt az elénk táruló panoráma. Marosvásárhelyen szintén buszos városnézés volt, majd Segesváron a várban közel egy órát töltöttünk el, hiszen kellemes volt az idő és rengeteg a látnivaló. Rövid időre megálltunk a Tolvajos-tetőn a három óriási fakeresztes emlékműnél, majd hamarosan következett Csíkszereda, ahol elbúcsúztunk eddigi idegenvezetőnktől, Tankó Istvántól. Megtekintettük a Makovecz Imre által alkotott többnyire fa- és rézelemekre építve készült csodálatos templomot, és a nem messze lévő Mária-kegytemplomot, amelyre alapozva évszázadok óta megtartják a Csíksomlyói búcsút. Itt találkoztunk Pomjánek Béla roppant nagy tudású nyugalmazott tanárral, aki a következő napokban volt az idegenvezetőnk, immáron harmadik alkalommal! Csíkszépvízi szállásunkra érve, ahol szilvapálinkával és kürtős kaláccsal fogadtak bennünket a házigazdák, elfoglaltuk a szálláshelyet, és vacsora után mindenkinek jólesett a pihenés. 17-én, pénteken délelőtt Gyímesbükkön a Kontumácikápolna, VÁM-HŐR épületmaradványokra emelt emlékhely, ezeréves határ a Tatros folyóval, a Rákóczi-várrommal és a felújított 30-as őrházzal, Deáky vendégház, Böjte Csaba (Dévai Szent Ferenc Alapítvány) itteni gyermekotthonának meglátogatása, és a monarchiabéli vasútállomáson a Nagyboldogasszony zarándokvonat fogadása volt a program. Délután Gyergyószentmiklóson buszos városnézés, majd következett a már általunk többször meglátogatott, de még mindig nagy élményt nyújtó Békás-szoros és a Gyilkos-tó.
A visszaúton megálltunk Madéfalván, az osztrákok által lemészárolt 200 székely katona emlékére felállított emlékműnél. Itt készült a csoportról a mellékelt fénykép. 18-án, szombaton pár fő kivételével részt vettünk Csíksomlyón a Nyeregben (a Kissomlyó és a Nagysomlyó hegy találkozása) megtartott szentmisén, ahol sok százezer magyar ember gyűlt össze. A lényeg az, hogy ide mindenki önként jön! Hagyomány, hogy csak egyetlenegy személy kap hivatalos meghívást, aki a szentmisét celebrálja. Pompás népviselet Nagyon megható és felemelő érzés volt látni azt a színes tömeget (az Erdélyiek a Keresztalják alatt mind népviseletbe öltözve), a magyar és székely zászlóerdőt és a végén, ahogyan a környező hegyek visszaverték és visszhangozták a sok százezer torokból felzengő himnuszokat. A pápait, a magyart, a székelyt és végül a csíksomlyóit. Most először az évek során ragyogó napsütéses időt fogtunk ki! A szervezés remek volt, minden flottul zajlott. Ez is fárasztó, de nagyon szép nap volt. Este jólesett a Budai Béla által főzött bográcsos birkapörkölt. 19-én, vasárnap Székelyudvarhelyen buszos városnézés után érkeztünk Farkaslakára, Tamási Áron szülőhelyére, ahol megnéztük a síremlékhelyét, majd rövid vásárlás után következett Korond, hol mindenki kedvére beszerezhette az ajándékés emléktárgyakat. Parajdon lehetőség volt busszal lemenni a több száz méter mélyen lévő ritka látványosságot nyújtó sóbányába. Ezután következett Szováta a híres Medve-tóval. Szemet gyönyörködtető kis üdülőhely. Visszafelé megálltunk az 1300 méter magasan lévő Bucsin-tetőn egy kis friss levegőt szívni és kristálytiszta-jéghideg forrásvizet inni. Csíkszentdomokoson megnéztük Márton Áron emlékművét, majd Csíkszeredára érve elbúcsúztunk Pomjánek Bélától, akitől rengeteget tanultunk a három nap alatt. 20-án, hétfőn indultunk hazafelé. Tusnádfürdő érintésével a Fogarasi havasok felé vettük az irányt. Alföldi embereknek a csodával volt egyenlő látni a 2500 méter feletti, még mindig hófödte hegycsúcsokat.
Búcsú a tiszteletbeli klubtagtól A Pécsi Vám- és Pénzügyőri Klub tagjai megrendülve és fájdalommal értesültek Arnold Mihály ny. altábornagy, egykori országos parancsnok korai és váratlan haláláról. Sokan nemigen tudják, hogy Arnold Mihály kötődött a szövetséghez és a klubunkhoz, hiszen pár évvel ezelőtt a klub tagsága egyhangú döntéssel tiszteletbeli taggá fogadta. Amikor átadtam részére az ezzel kapcsolatos díszes levelet, láttam rajta, hogy örült, s a kézszorítása is azt igazolta, hogy közénk tartozik. Arnold Mihály – a mi Misink – sok szállal kötődött Pécs-Baranyához. Itt töltötte gyermek- és ifjúkorát. A Szigetvári Tinódi Lantos Sebestyén Általános Iskola is tiszteletbeli tanulójává fogadta. Pécsett lett pénzügyőr, és életpályájának első tizenegy évét itt töltötte. Ezt mindig is büszkeséggel hangsúlyozta. Innen indult a létra magas fokán felfelé, aminek mi, kortársai is büszkeséggel voltunk tanúi, és nagyon örültünk a sikereinek. Mi, egykori kor- és klubtársai, szeretettel és tisztelettel gondolunk rá, emlékét megőrizzük. Varga Imre régiófelelős
Csodálatos látvány A busszal sajnos csak 1500 méter körüli magasságig juthattunk fel, mert valami oknál fogva innen már nem volt szabad továbbhajtani. De innen is csodálatos volt a magasból lezúduló vízesés és a feljebb lévő hófödte sziklák látványa. Nagyszeben, Szászsebes, Déva és Arad érintésével Nagylaknál léptük át a határt, és 22.15 óra volt, mikor Kelebiára értünk. A visszaúton Csíkszeredától szintén Tankó István volt az idegenvezetőnk. Gyönyörű és felejthetetlen látnivalókat nyújtó élményekben lehetett részünk a több mint 2000 kilométeres út során. Az idegenvezetők előadásai révén rengeteg hasznos ismeret birtokába juthattunk az általunk bejárt területekkel, településekkel kapcsolatos vidékek történelmére, földrajzára, flórájára és faunájára, az ottani népességre, annak kultúrájára, szokásaikra, hagyományaikra és más érdekességekre vonatkozóan is! Utunk során többször érintettük a Csíkszeredához tartozó Csíkzsögödöt is. Ilyenkor mindig eszembe jutottak a nagyszerű néptáncosaik, hiszen már évek óta visszatérő fellépők a Kelebiai Kárpát Fesztivál műsorán, és mindig fergeteges sikert aratnak. A mesébe illő csodás hegyvidéket járva több alkalommal is eszembe jutott az általam igen szeretett és nagyra becsült költőnknek, Petőfi Sándornak „Az Alföld” című verse, és nem állom meg, hogy ne idézzem ezeket a sorokat. „Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. ….. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom;” Tehát ezzel csak azt szeretném mondani, hogy nagyon jó helyen vagyunk ebben a kis országban itt a Kárpát-medence természeti csapásoktól védett részén. Bármerre is járunk, bármilyen csodálatos tájakat látunk is, azért a legjobb mindig az, amikor hazaérünk. Tehát becsüljük meg ezt a szép hazát! Remélem, hogy a résztvevők jól érezték magukat az úton, és sikerült sok szép élménnyel gazdagodniuk. Mi nagyon elfáradtunk, de úgy vélem, hogy megérte! Köszönet a csoport tagjainak a fegyelmezett, jó hozzáállásért! Horváth Zoltán szervező, régiófelelős, elnökségi tag
7
Adóügyi nyugdíjasok klubélete Baranyában. Zajlik az élet a NAV Pécsi Adóügyi Nyugdíjas Klubjában. A 2012 októberében alakult klubunk már jó néhány programot tudhat maga mögött. Kéthavonta összeülünk a programokat és egyéb teendőket megbeszélni, valamint e-mailben és telefonon is tartjuk egymással a kapcsolatot. A teljesség igénye nélkül, íme néhány programunk. Április, május, június hónapban több kedvezményes színházlátogatáson vehettünk részt! Több előadást látogathattunk a DDN előadótermében a természetvédelemről. Május 9-én a Színfoltok címmel nyílt képzőművészeti kiállítást láthattuk, ahol nyugdíjas kolléganőnk, Viszmeg Éva bőrből készült szép faliképeit is láthattuk.
szarvaspörkölt várt bennünket, sőt vásárolhattunk vadhúsból készült finomságokat is. Hazafelé még ellátogattunk a szennai skanzenbe is. Biztosak vagyunk benne, hogy lesznek még emlékezetes programjaink. Újhelyi László
Egy pohár bor pogácsával Majálist a naptárhoz igazítunk, s nem az időjáráshoz. Pedig a hidegfront kellős közepén akár hóesésre is számíthattunk volna május vége felé, a Veszprémi Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjas Klub hagyományos majálisán a balatonfüredi fináncüdülő ápolt kertjében. Ezen a napon megenyhült az idő, s a vén diófa alatt megterített asztaloknál helyet foglalhattak a vendégek a klubtagok körében. Hováth Károly klubvezető sorban köszöntötte dr. Balogh György nyugalmazott vezérőrnagyot, volt országos parancsnokunkat, Kovács János őrnagyot, a Közép-dunántúli Vám- és Pénzügyőri Főigazgatóság helyettes vezetőjét, Stark Attila alezredest, a Veszprém Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság igazgatóját és Szalai Roland századost, a Pápai Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság igazgatóját s a kíséretükben érkező fiatal kollégákat. Rövidre fogta mondandóját a klubvezető, inkább az eredményhirdetésre terelte a figyelmet, amit szinte minden résztvevő enyhe drukkal várt. Ugyanis idén nem csupán a szőlőtermesztők mérték össze tudásukat boraikkal, hanem újdonságként – a hölgyeket is aktivizálva – pogácsacsodákkal is versenybe lehetett szállni.
Humormorzsák 1940-et írunk. Áll az orosz és a német katona a közös határon. – Te, Szása – kérdezi kollégáját a német –, mit csinálsz, ha majd vége a háborúnak? – Hát, úgy gondoltam, hogy körbebiciklizem az egész Szovjetuniót – mondja büszkén Szása. – Ja, ja, és délután? *** Egy matektanár megy az úton. Megtámadja egy bűnöző, de hirtelen a bokorból előbukkan egy fekete köpenyes, maszkos ember, és megmenti. Ekkor a tanár megszólal: – Ki vagy te?
8
Fotó: Horváth Lujza, BGJ
Május 24-én gyönyörű kiránduláson voltunk a Drávaszögben, ahol az eszéki várat tekintettük meg. Kirándulásunkban szerepelt a 3 órás hajóút a nemzeti park területén. Majd megtekintettük a dunai panorámát a batinai (kiskőszegi) emlékműtől. A kirándulás méltó befejezése volt a csúzai Kovács csárdában elfogyasztott igen finom halászlé. A május 31-ére tervezett égervölgyi szalonnasütésünket ugyan elmosta az eső, de már annál jobban sikerült a június 21-i Bőszénfai szarvasfarm-látogatás. Útban odafelé megtekintettük a szigetvári Zrínyi-Szulejmán emlékparkot. A farmon láthattunk közelről muflonokat, szarvasokat. Utóbbiakat meg is tudtuk simogatni. A farm életét igen jól bemutatta idegenvezetőnk. A látogatás végén vörösboros
A megmentő nem válaszol, csak egy nagy Z betűt vés a falba a kardjával. – Ááá! Köszönöm, hogy megmentettél, egész számok halmaza! *** Az egyszeri legény levele: Julis! Este fejés után gyere ki a nagy szénakazalhoz, de ne vegyél bugyit, mert fontosat akarok mondani. *** A feleség reggel így szól a férjéhez: – Egész éjszaka engem szidtál álmodban! Mire a férj: – Honnan veszed, hogy aludtam? Összeállította: Horváth Zoltán
Míg Hudák Zoltán és Koczor Kálmán borbírák könnyedén elbántak az idén feltűnően kevés számú bormintával, amiben segítségükre volt Pető Piroska is, addig a szomszéd asztalnál helyet foglaló háromtagú zsűri elszántan gyűrte magába a tizennégy zacskóba elkülönített pogácsákat. Az élet igazságtalanságai közé tartozik, hogy míg a bort ízlelgetők kaptak pogit, megkönnyítendő a legjobb ítélet meghozatalát, a viszonzás sajna elmaradt, mondván, veszélyeztetné a bírák szakszerű döntését. A pogácsaverseny büszke helyezettjei: 1. Ottlecz Károlyné, 2. Pintér Ferencné, 3. Pető Piroska. A bormustra eredménye: 1. Borváth Károly, 2. Nagy József, 3. Ottlecz Károly. Kanczler László százados bográcsban főtt pincepörköltje tarhonyával, uborkával hamarosan ott illatozott a vendégek előtt. A füredi és csopaki üdülők vezetője, Fuchs Anikó munkatársaival, Ottlecz Károllyal és feleségével, a pogácsakirálynő Margit asszonnyal s a mindig mosolygós Valikával pillanatok alatt feltálalták az ételt. Nótára fakasztotta a vendégeket Panyi Balázs főtörzsőrmester, akinek tangóharmonikáját és a szép dallamokat a találkozó legfiatalabb résztvevője, Márkus György főhadnagy és Pető Piroska nyolc hónapos leánykája is érdeklődve figyelte. -schütz-
Lucullusi lakoma A székesfehérvári klub júliusban tartotta a hagyományos nyári családi találkozóját a fejér megyei Csőszön. A helyszín mindenki számára ismerős volt, hiszen tavaly nyáron is itt találkoztunk Szalai József kollégánk birtokán. Az innen tíz kilométerre lévő táci Gorsium bejáratánál adtunk egymásnak randevút a kora délelőtti órában. Miután mindenki megérkezett, Furuglyás Mihály idegenvezetésével elindultunk egy nagy sétára, egy időutazásra a római villák, fürdők, katonai szállások övezte utcákon. A szépen rendben tartott utakon a szobrok, emlékművek között jólesett a nyugodt séta a nagy meleg ellenére is. Dél körül értünk Csőszre, ahol már terített asztal várt bennünket, pacal- és marhapörkölttel, hideg italokkal és édes finomságokkal. Az ebéd előtt Dobos Károly klubvezető tartott egy beszámolót a klub életéről és terveiről, külön kitért az októberre tervezett Hévízi kirándulásunkra. A találkozóra meghívásunknak eleget téve eljött Czikora András nyug. vezérőrnagy, a Nyugdíjas Szövetség elnöke és felesége, Olga, aki néhányunknak közvetlen munkatársa is volt egykor. Az elnök úr tájékoztatott bennünket a szövetség munkájáról, jövőjéről. Két kollégánk is búcsúzott a klubvezetőségből kora, illetve egészségi állapota miatt. Vinczellér Imréné Etelka, a munkáját Furuglyás Mihály folytatja, és Molnár József pénztáros, akinek a feladatát Sánta Sándor vette át. Munkájukat egy míves bortartóval, illetve egy kerámiával köszönte meg a klub tagsága. Születésnaposunk is volt, 75 éves lett Fekete Miklós nyug. őrnagy, akit szintén tárgyjutalommal köszöntöttünk ezen a napon. Az ebéd végével, poharazgatás közben aztán beindult a beszélgetés, és a megszokott nosztalgiázás sem maradt el, „amikor én a pályát kezdtem” címszóval. Tavaly sem tudtuk eléggé megköszönni Szalai Józsinak és családjának a vendégszeretetét, azt, hogy másodszor is vállalkoztak ennek a kisebb lakodalomszerű eseménynek a megrendezésére. Remek nap volt, köszönjük! Folytatás októberben, Hévízen. Sánta Sándor vez. tag
Tokaj-hegyalja és a Smaragd-völgy A honlapon is beharangozott, a VPOP Klub által szervezett zempléni kirándulás május 29–30-án sikeresen megvalósult. Csupán csak felsorolni a látnivalókat is hosszadalmas lenne itt és most, ezért távirati stílusban csupán annyit: Szerencs, Sárospatak és Tokaj városok művelődés- és vallástörténeti, valamint történelmi emlékeivel, értékeivel megismerkedni óriási élmény volt a városukat és a múzeumokat alapos felkészültséggel és nagy szeretettel bemutató, csoportunkat kalauzoló helybéli szakemberek kiváló közreműködésével. Ehhez járult még a Zemplén-hegység és a Tokaj-hegyaljai borvidék változatos tájainak elbűvölő látványa. Mesébe illő helyet sugall a Smaragd-völgy elnevezés, amelynek valódiságáról magunk is meggyőződhettünk szálláshelyünkön, ahol a kis házikókat körülvevő erdő, mező, tavacska, a szelíd hajlatú dombok különböző árnyalatú zöldjei, a friss levegő, a madárdal mennyei nyugalmat áraszt magából. Ezt csupán a pár órája kikelt, talpunk elől menekülő, milliárdnyi apró békaporonty tudta némiképp borzolni, de csakis az életükért való aggódás szintjén. A királyok borával, a borok királyával, vagyis a tokaji aszúval megkoronázott borkóstoló szintén egy külön történet lehetne a maga fantasztikusan ízletes csülkös-sülthagymásburgonyás borkorcsolyájával. Csík Bálint klubvezető és Netye Misi szervező remek munkát végzett, köszönet érte. g.
k
ro a s tó
Fo
A honlapunkon fedeztem fel az itt látható kedves fotót. Készítőjétől, Csík Bálinttól elkértem, hogy olvasóink is mosolyogjanak egy jót. A dolog érdekessége, hogy a labrador Marley és a vizsla Laki épp az ifjabb Bálint és neje harmadik házassági évfordulós ünnepi családi összejövetelén vette fel ezt az igazán stílusos pózt. A jószemű fotós találó címet adott képének: Kutyaszív.
9
ÉLETUTAK
A falusi élet az igazi Tűt a kazalban könynyebb megtalálni, mint itt Molnár Ferenc nyugállományú pénzügyőr őrnagyot, gondoltam, amikor Apajon a 8. Falunap kellős közepébe csöppentem. Hullámzott a tömeg a Főtéren, mintha a Kiskunsági Nemzeti Park térségéhez tartozó községek apraja-nagyja itt adott volna találkozót egymásnak. De szerencsére hamar ráleltem rég nem látott kollégámra és focistatársamra. Apajnak korábban hírét sem hallottam, csak amikor mostani beszélgetőtársam egy vezetőségi ülésen bejelentette, hogy ebbe a faluba költözik. Most érkezett el az idő megkérdezni tőle, hogy vajon a vidék iránti nosztalgia volt-e az oka váratlan döntésének. – Nosztalgiáról szó sem lehetett, hiszen én tősgyökeres kőbányai vagyok, ott születtem 1935. október 17-én ötgyerekes munkáscsalád sarjaként. A Bihari út 5–7. szám alatt volt az a barakképület, amely szülőházamnak mondható, valójában kórházban születtem. Az első világháború idején építették hadifoglyok számára, azóta már lebontották. – Iskolába járni is Kőbányán kezdtél? – Igen, mind az általános iskolát, mind a gimnáziumot ott végeztem el. A mostani Szent László, akkori I. László Gimnáziumban érettségiztem 1954-ben. Utána néhány hónapig dolgoztam a szintén Kőbányán lévő Északi Járműjavítóban, majd szeptemberben behívtak katonának. A Zalka Máté Híradó Tiszti Iskola harmadéves növendéke voltam, amikor 1956 decemberében megszüntették az iskolánkat, engem szakaszvezetőként szereltek le.
Futball és egyenruha – Szép élet a katonaélet, tartja a nóta. Folytatódott a gyöngyéleted a katonaság után is? – Szó sincs róla. Nagyon nehéz fizikai munkát végeztem segédmunkásként korábbi munkahelyemen, az Északi Járműjavítóban. Egy év alatt négy mestervizsgát is letettem, de sokkal könnyebb nem lett a munkám, az általam esztergált mozdonykerekek részeinek illesztéséhez nyolckilós kalapácsot kellett emelgetnem. – Hogyan lettél ismét egyenruhás? – Egykori futballistatársam a Kőbányai Törekvésben, Hanusz Emil vámőr lett, és egyik találkozásunk alkalmával említette, hogy folytathatnám a katonaság miatt abbahagyott futballt a nemrégen alakult Vámőr SK-ban, és a Vámőrségnél állást is kaphatnék. Hallgattam a jó tanácsra, és beadtam a felvételi kérelmet, amit 1960-ban el is fogadtak. – Nagyon jól emlékszem erre az időre. Én az alakulásától kezdve tagja voltam a csapatnak, és nagy örömmel fogadtuk az érkezésedet, kellettek a jól képzett labdarúgók, mint amilyen te voltál. Sőt arra is emlékszem, hogy fiatal korod ellenére te akkor már nős ember voltál.
10
– Jó a memóriád, 1956 decemberében, még tiszti iskolás koromban házasodtam meg. Jövendőbelim az Athenaeum Nyomda tánckarában táncolt, én meg a tiszti iskoláéban, egy táncversenyen találkoztunk. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, ahogy a mesében. – Most már értem. – Mit? – Azt, hogy miért fejelted el mindig te a labdát az ellenfeled elől középhátvéd korodban. Kiváló ütemérzék kellett ehhez, éppúgy, mint a tánchoz.
Mosókonyha kontra nyári konyha – Ahogy számolom, te akkor huszonegy éves voltál, és nem dúsgazdag. Milyen lakásba vitted – Petőfi szavaival élve – édes, szép, ifjú hitvesed? – A nagymama mosókonyhájába. – Akkor szerintem döntetlenre állunk az első kéglink előkelőbb volta tekintetében. Én ugyanis a nagymama udvarra néző nyári konyhájában kezdtem a közös életet a feleségemmel. Mikor lett aztán saját lakásod? – A hatvanas évek elején, amikor felépült Budán a Kőrössy József utca 15. szám alatti ház a vámőrségi dolgozók részére. – Ott tudtad hagyni azt a szép lakást, ahol országos parancsnokhelyettes, fővárosi parancsnok és osztályvezetők voltak a szomszédaid? – Nem szívesen, de a körülmények rákényszerítettek. Éva lányom 1998-ban elvált, és három apró gyermekével szűkös anyagi lehetőségei mellett csak a fővárostól ötven kilométerre lévő Apajon tudott lakáshoz jutni, ahonnan a budapesti munkahelyére való bejárás nem volt megoldhatatlan, de a gyermekei gondozása és iskolába járatása igen. A feleségemmel csak úgy tudtunk segíteni rajtuk, ha a közelükben vagyunk, ezért a saját lakásunkat eladtuk 5 millió forintért, 3,5 millióért vettünk egy családi házat a lányunk szomszédságában. Ami megmaradt, azt elosztottuk lányunk és fiúnk között. – Erre a fontos döntésre még visszatérünk, de előbb testületi életedre, ezen belül a szolgálati helyekre kerítsünk sort. – A Vámőrségnél az első munkahelyem az Anyagraktár volt, azután következtek a vámhivatalok, a 6., a 7. és a 15. számú, majd a parancsnokságok, a VPFP, ahol személyzeti csoportvezető és a VPOP, ahol főelőadó voltam az 1990-es nyugállományba vonulásomig. – Ez utóbbi két szolgálati helyeden a futball után ismét találkoztunk, de nem ugyanazon az osztályon. Itt is te követtél engem, mert én már korábban ott voltam. – Szerencsére sikerült revánsot vennem, mert a pénzügyőr nyugdíjasok 1992-ben megalakult szervezetében egy ciklussal megelőztelek. Én már gyakorló titkár voltam, amikor te kultúr-
Szerkesztői üzenet Kérem tisztelt tudósítóinkat, hogy a 2013 decemberében megjelenő következő számunkhoz november 10-ig szíveskedjenek eljuttatni írásaikat, és papír- vagy JPEGformátumú fényképeiket a
[email protected] elektronikus levélcímre vagy a NAVNYOSZ 1554 Budapest, Pf. 68 postacímre. Kérem továbbá, hogy szíveskedjenek írásaikat maximum másfél oldalra korlátozni (12-es betűméret, másfeles sortávolság).
felelősként, majd A Mi Lapunk szerkesztőjeként még csak bontogattad a szárnyaidat. – Pontosan így volt. Te írtad és terjesztetted a Hírlevelet, A Mi Lapunk ősét. Titkárként valamennyi szál nálad futott össze, nem véletlenül neveztelek akkor minden titkok tudójának. Ha az elnökünk valamit idézett az alapszabályból, kérdően mindig rád nézett, hogy nem mond-e valótlanságot. Nagy űrt hagytál magad mögött, amikor ilyen kulcspozícióban egyszer csak felhúztad a hétmérföldes csizmádat, és meg sem álltál Apajig. Nem bántad meg ezt a meglepő elhatározásodat?
A fővároson kívül is van élet – Semmi okom rá. Nagyon jól érzem magam Apajon, ahol Erzsikével, a feleségemmel jelentős szerepet játszunk a helység kulturális életének alakításában. Röviddel idejövetelünk után összefogtunk a hozzánk hasonló korúakkal, és megalakítottuk a Tavaszváró Nyugdíjasok Klubját, amely már egyesületként működik több mint tíz éve. Énekkarunk és tánckarunk is van, melyekkel számtalan helyen felléptünk már, belföldön és külföldön egyaránt. Baráti a kapcsolatunk a vám- és pénzügyőrségi nyugdíjasklubokkal, amelyekkel évente legalább kétszer, de inkább többször találkozunk. Eddig minden falunapon itt voltak, és rendszeres résztvevői a bográcsfőző versenyeinknek. Minden rendezvényünk motorja a feleségem, akinek kimeríthetetlen energiájából nemcsak arra telik, hogy elnöke legyen az általunk alapított nyugdíjasszervezetnek, de ő az Életet az Éveknek Pest megyei elnökhelyettese, és a Kis-Duna Menti Civil Szervezetek Szövetsége elnöke is. Éva lányomnak nemcsak azt köszönhetjük, hogy miatta Apajra kerülhettünk,
Minősítés „Gyerekek, sajnos ez az utolsó év, hogy így négyen együtt jöhettek velünk autózni, mert most még elfértek a hátsó ülésen. Aztán már vonattal, vagy két kocsival kell mennünk” – vetítem előre a szomorú jövőt cseperedő unokáinknak. „Azt már nem! Nem szeretjük, ha a szülők is ott vannak! Mindig mindenbe beleszólnak!” – lázadoznak ők. „Pedig inkább a nagyszülők szoktak aggodalmaskodni az unokák miatt. Minden rendes nagyszülő ezt teszi.” „De ti nem vagytok rendesek…! Szerencsére!” * Ezek szerint mégsem veszik fel olyan tragikusan unokáim az elfojthatatlan nevelési ingert, amelynek révén fáradhatatlanul nyesegetem a vadhajtásokat, és minden alkalmat megraga-
GYÁSZ Előző számunk megjelenése óta Arnold Mihály ny. altábornagy (67), Koroly János ny. alezredes (74), Takács János ny. zászlós (81) budapesti, Pongrácz Gyula ny. főhadnagy (80), Csumpilla György ny. főhadnagy (73) komáromi, Virág István ny. főtörzsőrmester (62) kiskunhalasi, Hajdú István (57) sátoraljaújhelyi nyugdíjastársunk elhunytáról kaptunk értesítést.
Nyugodjanak békében!
hanem azt is, hogy gondoskodott utánpótlásomról, és pénzügyőr utódot nevelt. – Jó, hogy említed, így módom van feleleveníteni egy megható jelenetet. Nyugdíjas szövetségünk egyik közgyűlésén vadonatúj egyenruhában egy fiatal pénzügyőr vette át betegséged miatt helyetted a neked adományozott Nyugdíjasokért plakettet. Hatalmas tapsot kapott. Lélekemelő pillanat részesei voltunk. Mintha egy tündér suhant volna át a termen. Múlt és jelen szimbolikus találkozása az unoka, a reményteli jelen, átveszi stafétabotként az ágyban fekvő beteg, a dicső múlt jól megérdemelt kitüntetését. Ő volt a te Gábor unokád, egyike a hat unokádnak. Gondolom, dédunokával is dicsekedhetsz. – Természetesen, összesen öt van belőlük. Egyik szebb, mint a másik. – Mi hiányzik még akkor a boldogsághoz? – Most már semmi, de volt idő, amikor csak hajszálon múlott az életem. Egy súlyos vastagbél-operációval kezdődött, aztán kivették az egyik vesémet, majd tüdőembóliát kaptam, amit az egyik orvosom szerint csak azért éltem túl, mert fiatalkoromban sportoltam. Ezeken szerencsére már túl vagyok, de a mélyvénás trombózis a lábamban most is megvan. – Mindezek szerencsére nem hagytak nyomot rajtad. Ezt az állapotot kell megőrizned öregkorodig, mert az a csekély hetvennyolc év, amit magad mögött hagytál, még nem tekinthető annak. Örülök, hogy hosszú idő után ismét találkozhattam veled, és remélem, nem utoljára, hiszen még azt sem kérdeztem meg tőled, hogy most is el tudod-e szavalni, úgy mint régen, Cyrano orrmonológját. Kis István
dok okításukra az illemszabályokat és az erkölcsi feladatokat illetően. Bár ezt életem párja nagyapai szerepkörében erőteljesen vitatja. Mi csupán szeressük, és ne neveljük a gyerekeket! Ez az álláspontja. Látszólag népszerűbb is nálam… Én viszont azt tartom, hogy igenis, nekünk is kell nevelnünk a csemetéket, mert az iskola és a szülők munkáját segítjük ezzel. Arról nem is beszélve, hogy a gyereknek csak előnyére szolgál, ha idejében járatos lesz a viselkedési szabályok rengetegében. (Ámbár ki tudja? Az eldurvuló világban egy udvarias, előzékeny ember nem szenved-e éppen hátrányt a jólneveltsége miatt…?) Együttléteink során olyan helyzetekbe kerülhetünk, amelyeknek a kezelését a mi példánkon keresztül is el tudja sajátítani a kicsi. Amikor mondjuk átkísérek egy vak embert az úttesten, csodálkozva kérdi a legkisebb: „Nagyi, te ismered azt a nénit?” És akkor mindent el lehet magyarázni nekik, a hangsúlyt arra helyezvén, hogy mások is élnek körülöttünk, ezért járjanak nyitott szemmel, hogy hol tudnának segíteni, akár idegen embereknek. Szorgalmasan gyakoroljuk a helyátadás szituációját közlekedési eszközökön. A köszönés szabályai például eleinte mindig gonddal járnak. Boltba lépve „Miéjt köszönjek, ha nem isz iszmejem?”– három és fél évesen ez roppant furcsa és érthetetlen elvárás, ezt azért lássuk be. A nyári vakáció a mozgékonyabb nyugdíjasoknak igazi örömforrást jelent az unokákkal. Ilyenkor a város, a nyaralóhelyek tele vannak gyerekekkel sétáló, játszó nagyszülőkkel. Legyünk bár „rendesek” vagy kevésbé azok, lényeg, hogy örömmel jöjjenek a kicsik legközelebb is hozzánk. Szeptemberben aztán elcsitul a nyüzsgés, kifújhatják magukat az ősök, eljön a nyugalom ideje. -lia
11
Volt egyszer egy gépjárműtelep is 1973. szeptember 16-án szereltem fel a testülethez, az akkor Vámés Pénzügyőri Gépjárműtelep néven működő objektumba. Édesapám javaslata volt, mivel közlekedésgépész-technikusi érettségim volt, és a telepet szakmailag és műszakilag is fejleszteni akarták, így az akkori parancsnok – Varga László őrnagy – örömmel vette a jelentkezésemet. Két évvel később okleveles gépjármű-technikusi vizsgát tettem. A testület gépjárműállományát mi javítottuk és szervizeltük, mígnem 1983 júniusában íróasztal mellett hozott felsőbb javaslatra és döntésre felszámolták, megszüntették a telepet. A Magyar Rádió garázsához társult be a személyi és gépjárműállomány garazsírozni, javítani és szervizelni. Volt, akit nyugdíjaztak, másokat
Kérés
A hónapok régi magyar elnevezése
a vám- és pénzügyőrség nyugdíjasaihoz Arra kérlek titeket, kedves nyugdíjastársaim, hogy hányatott sorsú kenyéradó gazdánk, a vám- és pénzügyőrség történetének majdani feldolgozásához adjatok, adjunk, segítséget. Mi vagyunk az utolsó mohikánok, a testület utolsó 50-60 éve emlékeinek őrzői, amiket magunkkal viszünk az elmúlásba, örökké semmivé válnak. Kérem, gondoljátok végig szolgálati időtöket, amire emlékeztek, osszátok meg az utókorral: történeteket, vicceket, szolgálati beosztást, a 24/24 órás szolgálatot, az éjjelezési pótlékot, a tanfolyamokat, a tintaceruzát, Nébenfhürer Béla bácsi kódexjavítását. Mindent, csak a jogszabályok számát, annak kivonatos ismertetését ne, ezt minden olvasni tudó megtalálja. Amit ott nem találhat meg, az lesz csak igazán érdekes annak, aki néhány, vagy néhány tíz év múlva akar foglalkozni a testület majdnem 150 évének utolsó harmadával. Ennyivel tartozunk annak a közösségnek, amelyikben mint egy nagycsaládban felnőttünk, évtizedeket töltöttünk nevetve, sírva, örülve és szitkozódva. Egyedül nekünk van jogunk a jó mellett a rosszat, a bántót, az igazságtalant is elmondani, leírni, mert az a közösség a mienk. Volt. Írásotokat (nem irodalmi műre gondolok) esetleg fényképekkel együtt juttassátok el honlapunkra, a www.navnyugdijasok.hu, vagy az elnökség címére: NAV NYOSZ 1093 Budapest, Mátyás u. 16. Felvilágosítást kedden és pénteken délelőtt a 06-1/3233-403, vagy bármikor a 06-30/32-756-30 telefonszámon kaphattok. A legérdekesebb írásokat az elnökség jutalomban részesíti. Tánczos Imre A honlapunkon megjelent fenti szövegre máris megérkezett az első visszaemlékezés Bircsák Ardorjántól. Várjuk a többi pillanatfelvételt, mozaikkockát a vám- és pénzügyőrség életéről.
a Mi lapunk 12
kiléptettek, vagy felajánlottak másik munkakört a testületen belül. Ettől kezdve sokszorosát költötték minden járműre, de évekig senkinek nem szúrt szemet, hogy korábban a gépjárműtelepen rentábilisan, a Magyar Rádiónál havonta kifizetett összegek töredékéért javítottuk a járműveket. Ekkor már a harmadik parancsnok vezette a telepet. A testületnél eltöltött szolgálati éveim alatt itt éreztem magam a legjobban, mert a szakmámban és a végzettségem szerinti munkakörben dolgozhattam, amit később már soha sehol sem méltányoltak és ismertek el. Bircsák Adorján ny. zászlós
Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December
– – – – – – – – – – – –
Fergeteg hava Jégbontó hava Kikelet hava Szelek hava Ígéret hava Napisten hava Áldás hava Újkenyér hava Földanya hava Magvető hava Enyészet hava Álom hava
A postázásról Sok gond van a különféle leveleknek, elsősorban a negyedéves elszámolásoknak az elnökség részére való elküldésével. Ezt az okozza, hogy a Magyar Posta megszigorította a nyilvántartott (ajánlott és tértivevényes) küldemények kézbesítését, ezeket csak a hivatal vezetője (akinek jogosultságát a mi esetünkben az alapszabály kivonatával kell igazolni) veheti át. Így a szövetség Mátyás utcai címére érkező ajánlott vagy tértivevényes küldeményeket még akkor is, ha kedden vagy pénteken, azaz ügyeleti napon érkeznek is, csak az elnök veheti át. Ez az oka, hogy a közelmúltban a posta néhány esetben visszavitte az ilyen leveleket a feladónak. Javasolom tehát az ajánlott vagy tértivevényes küldeményeket az 1554 Budapest, Pf. 68 címre feladni vagy futárral küldeni, lehetőleg a Mátyás utcába, esetleg a KEKI címére. A postafiókon keresztül vagy a futárral a KEKI részére küldött levelek azonban lassabban jutnak el az elnökséghez. A „sima” levelekkel nem áll fenn ez a gond, mert azokat a postás egyszerűen bedobja a levélszekrényünkbe. Tánczos Imre titkár
Kiadja a VIVA Média Holding, 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. Telefon: 288-7700 • Felelős kiadó: Moldován Tamás vezérigazgató • Felelős szerkesztő: Czikora András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöke • Szerkesztő: Bogschützné Gados Júlia • Szerkesztőbizottság: Dr. Kaizinger Tibor, Kis István, Horváth Zoltán, Varga Imre, Dr. Bálint László György