GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség folyóirata 1. évf. 1. sz.
2010. augusztus
Templom – templombúcsú E kérdésre az emberek első válasza: kié lenne? Az Istené, hisz az Isten háza. Majd tovább kérdezve: kinek a tulajdona? Azt válaszoljuk az Egyházé. És ki az Egyház?... Mosolygó szemek, enyhe vállrándítás... „Ki is az Egyház?’’ Kié a templom? A katekizmus lapjait fellapozva ezt olvashatjuk: „Az Anyaszentegyház Isten újszövetségi népe, Krisztus titokzatos teste.” Az újszövetségi nép mi vagyunk, és Krisztus titokzatos testének a tagjai szintén mi vagyunk. Tehát a templom Istené – és az Ő népe, és testének tagjai mi vagyunk –, akkor kié a templom? A papé? Nem, hisz ő az egyházi felelőse az egyházközség fenntartásának. Az ő elsőrendű feladata a Krisztustól kapott evangélium hirdetése, és az egyház által kapott jog, a szentségek kiszolgáltatásának felelőssége. A hitoktatóé? Nem. Ő a gyerekek és ifjúság lelki ápolásért felelős. A kántoré’? Az övé sem lehet, hisz
Kié a templom?
ő a liturgiát szolgálja zenei tehetségével. Mondhat nánk a sekrestyésé. De ez sem igaz, hisz a sekrestye a templom része, és ha az igaz lenne, hogy a templom a sekrestyésé, akkor templomosnak neveznénk
tartod, a tollra vigyázol, betétjét kicseréled. Ami a miénk, arról gondoskodnunk kell, hisz különben a ház rendetlen lesz, majd romos lesz, és a toll egy idő után nem ír, úgy szoktuk mondani gazdátlan.
Fotó: Horváth Tamás
őt. A sekrestyés feladata a liturgia tárgyi hátterének megteremtése. Ki lép be a templom ajtaján? Ki imádkozik bajban és örömben? Ki keres békét és választ? Kiknek a hangját öltik visszhangba a falak?... Kié a ház amiben élsz, kié a toll amivel írsz? A tied, és a sajátodról gondoskodsz. A házat rendben
A templom a miénk, a tiéd is – nem gazdátlan. Gondoskodnunk kell róla, mint a sajátunkról. Ha tenni kell érte, ne az legyen első gondolatod, ugyan vannak ott elegen, nem pont én kellek. Ő, és Te kellesz ahhoz, hogy ápolhassuk a sajátunkat. Ha többen ápoljuk templomunkat, mindenki a maga időbeli tehetsége szerint,
mint fa ágai és a levelek lombot alkotunk. Várunk Téged is! „Az imádság háza legyen szép, áhítatra hangoló és alkalmas a szent szertartások végzésére, hiszen az eukarisztia ünneplésének és őrzésének helye, és ide gyűlik egybe a hívő nép; itt talál segítséget és vigasztalást, hittel imádja az áldozati oltáron értünk felajánlott és jelenlévő Isten Fiát, Üdvözítőnket.” (II. Vatikáni Zsinat) A templombúcsú a templom fölszentelésének emlékünnepe. A mi templomunkat az Istenszülő elhunyta és mennybevitele emlékére szentelték, (ünnepe augusztus 15., de a Máriapócsi búcsú miatt nem tarthatjuk ekkor, ezért az idén augusztus 22-én ünnepeljük. Az ünnepi Szent Litúrgia du.17 órakor fog kezdődni. Szeretettel várunk mindenkit a szertartásra és az azt követő agapéra (szeretet vendégségre) a templomudvarra. Sási Péter esperes parochus
2
GÖRÖG OLDAL • 2010. augusztus
Örömmel értesültem az új kezdeményezésről, az egyházközségi újság megszületéséről. Megtiszteltetés számomra, hogy az első számban szólhatok néhány szót. Ezúttal, egy magányos élményemet osztom meg a T. Olvasóval. Egy ilyen hatalmas épületben, mint amilyen a mi Nagyboldogasszony templomunk, mindig van renoválással, felújítással kapcsolatos feladat. Mire a sok hasznos, és magától értetődő munka véget érni látszik, már lehet is máshol újra kezdeni. Mikor kerülhet sor arra, amihez nem kőműves, villanyszerelő, vagy más mester szükséges? Arra, ami önmagában nem hasznos, csak szellemi, és lelki szükséglet? Ilyen, és hasonló gondolatok között vetődött fel az ikonosztázi-
Két világ határán…
on építésének kérdése. Az ikonosztázion „hivatalos” liturgikus használatát ősi törvények szabályozzák, amit magam is, nap-mint nap, betartottam, de magányos élményem is volt az ikonfallal kapcsolatban. Télidőben, az én feladatom volt vasárnap hajnalban, a fűtés bekapcsolása. Erre hajnali 5 óra körül került sor. Fázósan mentem a ropogós hóban a templom felé. Csönd volt a városban, és még nagyobb, a templomban. Az ablakokon keresztül a hótakaró által visszavert utcai fény beszűrődött a templomba. A bejárati üvegajtó felől néztem az ikonosztáziont. Szavakkal nehezen visszaadható élményem volt a látvány. Mintha
nem a ráeső fény világította volna meg, hanem belülről ragyogott. Megtapasztaltam a misztikum realitását. Amit tudós könyvekben olvastam, és kívülről tudtam, azt akkor átéltem: hogy az ikonosztázion nem elrejt valamit a kíváncsi szemek elől, hanem megérteti, hogy a szentély az eljövendő világ jelképe, és feltárja annak igazi természetét. Az ikonok aranyhátterű sora, ablak egy másik világra. Ha nem lenne ikonosztázion, akkor örökre homály borulna a szentélyre. A profán világból a templomkertbe, illetve az előcsarnokba lépő ember alapvető változáson megy át, lelkileg. A bűnbánat által másképpen látja sorsát, múltját. A templom-
hajóba érve a jelenét rendezi: mit kell tennie most, hogy kell élnie a közeljövőben. Az ikonosztázionhoz érve megtorpan. A még meg nem tapasztalt öröklét határához érkezett. Ez a felismerés lehet nyomasztó is, addig, amíg az ember a szemét fel nem emeli az Ítélő Krisztus, vagy a Kegyes Istenszülő ikonjához. Amíg szemléltem a látványt, elgondolkodtam az ember végső célján, lassan világosodott a horizont. Kezdődött a reális nap, a vasárnapi szolgálat. De tudom, hogy egyszer végleg belépek a királyi ajtón, és megtapasztalom azt, amit az ikonfal vasárnap hajnalonként hirdetett, és a Hitvallás is tartalmaz: „Várom a holtak feltámadását, és az eljövendő örök életet”. Dr. Nagymihályi Géza
VÉGHSEŐ DÁNIEL tb. kanonok
Kokadon született 1883ban. Iskoláit a nagyváradi premontrei gimnáziumban és Ungváron végezte, ahol le is érettségizett. Theologiai tanulmányait az esztergomi érseki hittudományi iskolán 1907-ben fejezte be. Ez év november 19-én kötött házasságot beregkisalmási esperes Anna nevű lányával. Házasságukat tíz gyermekkel áldotta meg az Isten. 1907. december 8-án pappá szentelik és hajdúdorogi segédlelkésszé nevezik ki. 1914-ben Nyírbaktára kerül. Esperes, a máriapócsi búcsúk püspöki biztosa és 1922ben nyírgyulaji lelkésznek nevezik ki. Kiváló képességekkel megáldott lelkésznek híre megy és 1927-ben már küldöttség keresi fel Hajdúböszörményből azzal, hogy legyen a papjuk. Természetesen örömmel elvállalta, így pár nap múlva 25 lovas fogat érkezett hozzá a költözködést
lebonyolítani. A Hajdúböszörményi Egyházközségben végzett munkálkodása rendkívül eredményes volt. Erős kézzel és tervszerű következetességgel irányította az egyház anyagi ügyeit. 1939. június havában Dudás Miklós püspök tb. kanonokká nevezte ki. A kinevezés városszerte igen nagy örömöt keltett, nemcsak saját egyházának körében, hanem a többi felekezetnél is. Hívei, barátai és jóakarói tömegestől fejezték ki jó kívánataikat a szent életű lelkész előtt, kérve az Istent, óvja őt a csapásoktól és adjon neki hosszú életet, egészséget és szép öregkort, hogy minél tovább gyönyörködhessék családjának, egyházának és városának fejlődésében. A történelem gondoskodott lehetőségekről, hogy további bizonyosságot adjon a kanonok úr, önzetlen emberbaráti létezéséről. 1944. október 22-
én, vasárnap reggel érte el az orosz haramia Böszörmény városát. Egy csoport azonnal a toronyba ment és ott megfigyelő állást létesített. A kanonok úr valamelyest bírta a nyelvüket és ezt kihasználva tudott velük kapcsolatot teremteni. Alig hogy itt voltak, jött egy zokogó özvegyas�szony: agyonlőtték az apját, mert a lányát nem adta ki az oroszoknak. Egy tisztnek továbbította a panaszt, aki csak annyit mondott: „Hja bátyuska, a vojna vojna!” A védencek csak egyre szaporodtak, hamarosan negyvennél is többen szorongtak a szobákban, a konyhában, a pincében. De mindenkit Ő sem tudott megmenteni. Stráfszekér hordta a megbecstelenített, megfertőzött nőket a debreceni klinikára! Közben a belpolitika is „alakult”. Papi békemozgalom. Rá akarták beszélni, hogy menjen fel Pestre
a Katolikus Papok alakuló Békegyűlésére. Határozottan megtagadta kérésüket. Hasonló helyzetbe többször került, amikor is követelés érkezett a püspökségre: helyezzenek el Böszörményből egy kisebb helyre. A püspök Úr hamarosan intézkedett: „Szeretettel értesítem Főtisztelendőségedet, hogy az egyház és saját érdekében a hajdúböszörményi paróchusi állásától fölmentem és nyírcsászári paróchussá nevezem ki.” 1957. december 8-án itt mondta el „aranymiséjét” és az ünnepség után bejelentette nyugdíjazási kérelmét. 1958. február 15-től teljesítették kérését. Nagylétára a legkedvesebb vejükhöz – Miklósvölgyi József esperes-paróchushoz – költöznek. Hőn szeretett felesége halála után Debrecenbe költözik és itt hal meg 1971ben, itt van eltemetve. Közreadta: Dr Oláh Imre
3
GÖRÖG OLDAL • 2010. augusztus
Illés szekerén
Anyai nagyanyám házának utca felőli szobája fehér falát négy keretezett színes nyomat díszítette. Szűz Mária, Jézus Krisztus ikon jellegű, glóriás, szembenézős arcmásai és két bibliai történet, az ismeretlen festő által elképzelt és megjelenített változatban. Dániel az oroszlánveremben és Illés próféta égberagadtatása. E szobában tanultam, készültem az iskolai feladatokkal és el-elméláztam a különös kép együttes fölött. A Mária és a Jézus kép ottlétét természetesnek tekinthettem. Szinte minden katolikus házban ott volt. Az esti imáink, fohászaink megidézettjei itt jelentek meg képi láthatóságukban. Az érdeklődésemet csak növelte a másik két kép témája és alakjai iránt, hogy sem a hittanórán nem esett szó róluk, sem a mindig megcsodált s akkor nagyon magasnak tűnő templom mennyezet freskói, más képei sem szóltak erről. Természetesen. Aztán némi jártasságot szerezve a bibliai történetek körében lassan megfogalmazódott bennem az elrendezés igénye. Ki hova tartozik, miről is szól a történetük, kik a legendák ködébe burkolt figurák és főként mi a magyarázata a különös szituációknak, a fehér lovak vontatta kétkerekű szekéren álló alak égberagadtatásának, az oroszlánverembe dobott ifjú sértetlenségének? Mi az a magasabb rendű erő, akarat, szellem, amely ilyen csodákra képes és mi az ok, a tett, amely érdeme szerint ezt a jutalmat érdemelte és kik is valójában a kiválasztottak? Elég sok idő telt el, míg az első tétován megfogalmazó-
dó kérdések határozottabb formát öltöttek, és főként a mindenhatóság, a mindenek fölöttiség fogalmát próbáltam a magam számára megfejteni. A közvetlen és személyes kérdés a nagymamának szólt. Miért éppen ezeket a képeket választotta a kapott ajánlatból? A magyarázat a kapott válasz után nagyon is kézenfekvőnek tűnt és nagyon is személyesnek. Szilágyi Istvánné Tóth Julianna meggyőződéses Istenhívő, Istent félő, templomba járó és olvasott asszony volt. Gyermekeit és unkáit is így nevelte. Férjét az első világháborúban elvesztette és egyedül nevelte hat gyermekét, három fiút és három leányt. – Tudod fiam, számomra Dániel az Isten csodálatos erejében és megmentő hatalmában való hitemet erősíti. És mi özvegyek és árvák különösen szeretünk hinni az igazságosság eljövetelében. – No és az Illés esete? – Illés próféta bizonyos mértékig más. De az igazság kimondásáért rá is halál várt. Az Ú azonban tüzes szekéren, tüzes lovakkal az égbe ragadta. Ez bizony egy kicsit a Messiás előfutárának tetszik, és az evangélium szerint Jézus a kereszten, a körülállók szerint Illést hívta. Az Illés-élménnyel Adynál találkoztam később. A megrendítő szép sorok ma is rezonálnak bennem: Az Úr Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sújt és szeret: Tüzes, gyors szíveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek. Dr. Lázár Imre
A „Vasvári”
Teljes néven Hajdúböszörményi Vasvári Pál Társaság. A Görög katolikus Baráti Körből nőtt ki. Ez év márciusában volt a huszadik „születésnapja”. Bár görög katolikus berkekben született – Nagy mihályi Géza esperes úr bábáskodása alatt, már a kezdetekben ökumenikus volt. Voltak ugyanis „külsős”, református tagjai is. A név pedig onnan származik, hogy Vasvári Pál édesapja főtisztelendő Fehér Pál itt szolgált 1828–1836 között. Fia változtatta meg vezetéknevét szülőhelye (Nyírvasvári) iránti tiszteletből. Kezdetekben szinte minden előadást dr. Nagy mihályi Géza tartott. Aztán jöttek a görög katolikus teológiai tanárok dr. Cselényi István Gábor, dr. Soltész János, Oláh Miklós, hogy csak néhány nevet említsünk. Majd „külsősök” is bekapcsolódtak. Így lassan kinőtte a Társaság a hittantermet és átköltözött a Művelődési Központba. Azóta ott működik. De a gyökerek tagadhatatlanok. Fő tevékenységi terület az ismeretterjesztés. Ideológiája, hogy a nép kultúrájában mutatkozik meg leginkább. A tudás, a kultúra tehát előremutat. A kultúra és a kultusz közös szótőre vezethető vissza, így nem véletlen, hogy a jó értelemben vett konzervatív értékeket kívánja közvetíteni leginkább. Ez azt jelenti főleg, hogy bár előadási témakörei igen tág témahatárok között mozognak, de a tiszta erkölcsiség mércéje alapnak tekinthető. Nem véletlenül. Több mint kettőszáz előadás hangzott el az elmúlt húsz év alatt. Az előadásokat a tagság kérései és az előadók felajánlásai alapján válogatja a „gondolkodó csapat” vagyis a szervezők. Dr. Nagymihályi Géza első és örökös elnök nyugdíjba vonulása óta Balla Sándor az elnök. A szervezésről Dr. Makk Miklósné és Bagossi Gáborné gondoskodik. Utóbbi szervezi az évadzáró kirándulásokat is. Sok tagunk városunk díszpolgára! Értelmiségi Körnek is nevezik társaságunkat. Sok pedagógus, orvos, lelkész jár előadásainkra. De az ok főleg az, hogy értelmes dolgokkal foglalkozunk. Ugyanis a Társaság nyitott, a tagság nem kötődik diplomához. Bővebben is lehet olvasni a körről a 2009-ben megjelent könyvben a Historia Domus-ban, mely még kapható a Görög katolikus templomban. E kötetet Debreceniné Erdős Ibolya szerkesztette. Természetesen Ő is körünk tagja. De szívesen látunk bárkit előadásainkon rendszeresen vagy alkalmanként. Mert a tudás és a szeretet szétosztva sokszorozódik. Balla Sándor
4 Az értelem mindig kíváncsi. Ezt a kíváncsiságot kell kielégíteni a tanításban. De néha felkelteni is szükséges. Ehhez kellenek jó módszerek. A sikertelenség oka gyakran az unalom lehet. A kíváncsiság elűzi az unalmat. Néha nem könnyű, de lényeges. Egy jó pedagógus mindig érdekes egyéniség is. Nem szakbarbár, de szereti „tantárgyait”, és ezeket érdekessé teszi előadásaiban, tanításában is. Ha látják rajta és az anyagon, hogy érdekes, felébred a kíváncsiság, és elindul valami. De nem mindegy, honnan származik az információ. Tartalma igaz-e vagy hamis. Bizonyos médiák pénzorientált hazugságaiból, vagy igazi értéket átadó iskolából. A tudás megszerzése munkával jár. Bizonyítani kell, hogy a befektetés megéri. Ezért kell motiváció (pozitív, negatív) és tisztelet. Igen. De a tisztelet többféle. Nem csak hajbókoló tisztelet van. Tiszteletet csak az érdemel, aki maga is megadja másoknak. Tehát kölcsönös. Így a tiszte-
GÖRÖG OLDAL • 2010. augusztus
Kis pedagógia
let jó motiváció a kíváncsiság ébresztésére is. A tisztelet és a tekintély (részben) összetartozik. A tekintélyt megadja, megadhatja a tudás és az életmód. Utóbbiról (megbecsültség, anyagi helyzet) nem csak az egyén (a tanár) tehet! Itt is van sürgős javítanivaló…Egyszerűen fogalmazva, a néptanítókat is meg kellene fizetni, nem csak a népbutítókat! (lásd médiák!) Marinettivel (futurista filozófus volt) ellentétben a jó pedagógus tiszteletet ébreszt. De nem erőszakkal, fenyegetéssel, hanem egyéniségével. Egyedi, egyéni szellem és jellem. De nem az egyediségét kell hangsúlyozni, hiszen társadalomban élünk. Így alakult ki a beszéd, az értelem, az Ember. Egymásért élünk. Ebben (is) nagyon igaza van a keresztény elveknek. Mindenkinek kötelessége önmagát kiteljesítenie, „talentumait” megkeresni, kamatoztatni, mert csak
így képes többet visszaadni a társadalomnak. Ezáltal az, valamint önmaga is jobban kiteljesedhet, jobban boldogulhat. Anyagilag is. Csak a közösség adhat mércét, erkölcsöt értéket. (Ezért fontos az egyház!) Tehát nincs ellentét az egyén és a társadalom között, sőt. Akik csak az egyént és annak boldogulását hangsúlyozzák, egy paradoxont védenek. Önzésre nem lehet társadalmat építeni. Társadalom nélkül viszont meghal az egyén! Magányos boldogság nincs. Megélhetés sincs. Az öncélú tudás értelmetlen. Tudást azért szerzünk, hogy hasznosítsuk. Tehát közösségi az ember, és a közösség boldogulása segíti az egyén boldogulását is. Ezt mind megérteni és megértetni – a pedagógus egyik fontos feladata. Vannak elitképző iskolák. Jók, de valami hiányzik. Az emberség lényege. Az egyházi
iskolák többnyire jók, megtalálták a harmóniát az önkiteljesítés és a közösségi nevelés között. Mert lehet irigyelt, de utált elit, és az emberért kiálló (tisztességgel, tudással nyitni tudó) elit. De ez már az erkölcsi nevelés. Sajnos, ez elég hiányos manapság. Pedig nem elavult fogalom, és fennmaradásunk alapja is a hazaszeretet és felebaráti szeretet fogalma. A nagyszülők feladata is lenne hazafiságra, hazaszeretetre nevelni ebben a globalizálódott világban. Az erkölcs nem gátja, hanem segítője és irányítója a jó értelembe vett tudásnak. Az ember az egyetlen erkölcsi lény a Földön. Ezért van felelőségeés ugye mindenki ember akar lenni és maradni! A leírtakkal talán egy kis kíváncsiságot sikerült ébresztenem egyesekben. Főleg a döntési helyzetben levőkben. Mert a jövőről van szó és az erkölcsi válságot kell először leküzdeni. A többi már következmény. Balla Sándor
KÖNYVAJÁNLÓ
A Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség kiadásában megjelent könyv ismertetése (2009)
Emberi tulajdonságaink egyike az, hogy szeretjük megismerni gyökereinket, múltunkat. Vonatkozik ez az egész emberiség történelmére, egy-egy közösségre, egyéni életünkre egyaránt. A múltba fordulásnak sokféle módja, eszköze van. Elbeszélések, anekdoták, tárgyi emlékek, fotóalbumok és lehetne sorolni a végtelenségig. Egy ilyen múltba való visszatekintés alapján született meg egyházközségünk történetét bemutató „HISTORIA DOMUS” című könyv. A két évtized hitelesen feldolgozott anyagát: törekvéseit, küzdelmeit és eredményeit tartalmazza a kiadvány, amely emlékül szolgál az utókor számára. A nyolcvanas évek végén, mikor elkezdtem feljegyezni közösségünk eseményeit, magam sem gondoltam, hogy ez valamikor is könyvformájában meg fog jelenni. 2001-től az egyházi weboldalon
olvashatók az események, de mivel nem mindenki jut hozzá az Internethez, főleg az idősebb korosztály, ezért örültünk a könyvnek. Az érdeklődők bár mikor, bár hol a kezükbe vehetik, olvashatják, nézegethetik, forgathatják. Görög katolikusok több száz éve élnek és alkotnak közösséget Hajdúböszörményben. Szervesen illeszkedtek mindig a város szellemi életéhez. Minden programunk, tevékenységünk arra irányul, hogy városunk görög katolikusai egy életképes, erős közösséget alkossanak. A könyv egyházközségünk emlékeit rögzíti írásban és sok-sok képben az alábbiak szerint. Rövid összefoglalás a görögkatolikusság történetéről. A hajdúböszörményi görög katolikusok történetével kapcsolatban, említést tesz a hajdúk letelepítésének 400 (folytatás az 5. oldalon)
5
GÖRÖG OLDAL • 2010. augusztus (folytatás a 4. oldalról) éves évfordulójáról. Kuriózumként szolgál, hogy 1654 óta áll rendelkezésünkre a görög katolikus lelkészek névsora. Majd az egyházközösség programjain keresztül bemutatja a különböző egyházközségi csoportok szellemi és lelki építkezéseit: Hitoktatás, Ifjúsági Egyesület, Vasvári Pál Társaság Értelmiségi Kör, Csigacsináló Asszonyok Köre. Ezt követően a templom története fejezet következik, melyben a templomhajó robbantás drámájáról, majd annak küzdelmes felépítéséről olvashatunk. Ebben
a témakörben tartozik az ikonosztázion építése, a Toronygaléria kivitelezése, folyamatos művészeti tevékenysége és a templomtető újjá építése. A könyv nagyobb részét teszi ki a ház története kronológiai sorrendben. Feltárja előttünk évtizedek munkáit, ahol sokan ráismerhetnek saját tevékenységükre. Az utolsó fejezetben három fiatal mondja el gondolatait a múltról és a jövőről, valamint a jelenlegi paróchusunk kitekintése olvasható. A kötetet kislexikon és könyvajánló zárja. Szép, igényes kiadvány, mely eljutott
már határon túlra is Erdélybe, Franciaországba és Kanadába. Dicsekvésre nincs okunk, Istené a dicsőség! Köszönettel tartozunk mindazoknak akik, több évtizeden keresztül önzetlenül segítettek, erejükhöz és tehetségükhöz mérten adományaikkal és munkájukkal támogatták egyházközségünket. A „Historia Domus” megjelenése sok embernek okozott örömet, kedves számunkra mert ez a mienk, rólunk, a mi egyházközségünkről szól. Debreceniné Erdős Ibolya
Büszkeségünk a Toronygaléria
Hajdúböszörményi görög katolikus templomunkban, 2004. november 14.-én avattuk fel a Toronygalériát, amely állandó és időszakos kiállításoknak is otthont ad. Közel egy évig tartottak a munkálatok. Az országban korszakalkotó és egyedülálló kezdeményezés valósult meg azzal, hogy egy szakrális épületben profán galéria létesült. Egyházunk életében a különleges ötlet találkozott a bőkezű támogatókkal, művészeti vezetővel és önzetlen segítőkAz állandó kiállítási részben zösségünk által megtervezett kel, akik munkájukkal hozzá- őrizzük őseink ránk maradt ér- és megalkotott munkák bizojárultak az emlékhely kialakí- tékeit, tárgyait, továbbá átad- nyítékait. tásához. A Toronygalériában helyet juk az utókornak az egyházkö-
kapnak időszaki kiállítások is. Öt év alatt több mint kéttucat alkotót ismerhettek meg városunk művészetkedvelői. Ezzel a kitűnő kezdeményezéssel egyháztörténeti és egyben kultúrtörténeti értékkel is gazdagodott egyházközségünk és városunk. Továbbra is várjuk mindazok jelentkezését, akik e méltó és különleges helyszínen szeretnének bemutatkozni városunk, Hajdúböszörmény polgárainak. Művészek, amatőr alkotók, gyűjtők és hagyományőrzők, felnőtt és gyermekcsoportok jelentkezését, munkáit várjuk. Sőrésné Molnár Mária
Egy gondolat a politikáról
Szerencsésebb korokban sokan – az érintettek is – és sokat gondolkoztak arról, hogy az égi törvényt hogyan kell a földi világban, a társadalomban megvalósítani. Egy uralkodás attól lehetett szent, hogy ezt valamilyen sikerrel fenntartotta. Az uralkodó az égre tekintett és amit ott látott, azt hozta le a földi világba. Így alkotott törvényt. Vajon Szent Istvánnak az újonnan alapított keresztény államában miért csak 2-3 oldalnyi törvényt kellett írásba foglalnia? És miért nem boldogulunk manapság, holott a törvényszövegek könyvtárakat töltenek meg? Tévedés ne essék: nem a szabály volt kevés. A rend törvényei a közösségben hagyományozódtak, szokásjog volt érvényben, amit a közösség hordozott és csak néhány ponton kellett korrigálni a kereszténység felvételével. Aztán eljöttek olyan idők, hogy a hagyomány ellen szövetkeztek bizonyos erők. Első hullámban felvilágosodásnak nevezte magát, másodikban már konkrétabban fogalmazott: „a múltat végképp eltörölni” – énekeltették velünk a szocialistakommunista ideológia jegyében. Ezek azok a sarkalatos események, melyek után a társadalom már nem a hagyományból
él, hanem kitalálják. A kitalált társadalmakból mindig kifelejtenek valamit, ami emberi – embertelen vonásai vannak. És ekkor nyilvánvalóvá válik, hogy a hagyomány emberi. Miután a társadalomból kiveszett az emberi törvény, a közösség nem hordozza az ég felé mutató szabályrendszert, a vallásos ember könyörtelenül magára maradt: magányos harcossá vált. Harcossá, mert a világi törvényekkel folyamatosan konfliktusba kell keverednie. Nem az van körülötte, amit belül szeretne és nem az van belül sem, amit kívül szeretne, mert a közösség formáló ereje a megromlott közösségben is erős. És jönnek a problémák a törvénytisztelet alapelve körül: milyen törvénynek engedelmeskedjek? És törvényhozóvá előléptetve a választásokon jön a kérdés: kire szavazzak? Sok fölösleges agymunkától kímélheti meg önmagát az, aki fegyelmezetten követi ezt az alapelvet: a politikában nem kell kutatni a pártok szándékait, nem kell kutatni megnyilatkozásaik értelmét, egyedül a tetteiket kell értelmezni – majd ez vet visszamenőlegesen fényt a szavaikra és a szándékaikra. Gyarmathi Rudolf
6
GÖRÖG OLDAL • 2010. augusztus
Ha felmegyek az Internetre…
Először mindig a http://www.parochia. hu címet gépelem be, nézem meg. Aztán jó darabig ott is maradok, hiszen ez egy hatalmas, színes, rengeteg információt tartalmazó görög katolikus weblap. Nemcsak a hírek és események érdekelnek ezen a lapon, de más, rejtettebb tartal-
iról is beszámolót, ízelítőt kapunk ezen a weblapon. Van még egy nagyon fontos szolgáltatása a lapnak. Térképen és írásban is meg lehet találni görög katolikus egyházközségeinket, filiáinkat. Emellett még azt is megtudhatjuk, hogy hol van az országha-
mak is. Egyrészt a Hajdúdorogi Egyházmegyéről, a püspökségről és püspökünkről közöl adatokat, híreket. Másfelől egyházismereti írásokat is lehet találni a lapon, vagyis meg lehet tudni, mik azok lényeges dolgok, melyekben alapvetően különbözik a Görög Katolikus Egyház a római katolikusoktól, vagy éppen miben térünk el az ortodox, görögkeleti egyházaktól. Lapszemlét ugyancsak közöl a weblap, például a Görög Katolikus Szemle legújabb és régebbi számairól. Természetesen a kisebb, egyházközségi lapok szintén szemlézésre kerülnek Ugyanúgy felkerül ide, ha a közéletben történik egy olyan esemény, mely az egyházat, a görög katolikus híveket érinti. Fontos segítséget nyújt a hitoktatóknak, hiszen segédanyagokat közöl a mindennapi hitgyakorláshoz s munkájukhoz. Ehhez kapcsolódóan imádságokat s vallásos gondolatokat tartalmaz a lap. Mindig el szoktam olvasni az olvasói leveleket, melyek gyakran közölnek beszámolókat, leírásokat olyan görög katolikus eseményekről, történésekről, melyekről más forrásból nem szerezhetnék tudomást. A parochia.hu könyvajánlásokat is tartalmaz, melyek között gyakran felbukkannak Nagymihályi Géza esperes úr könyvei is. A böszörményi Historia Domus-könyvről is lehet ezen a lapon beszámolót olvasni. Ám nemcsak könyvekről, de görög katolikus kiadókról, azok legfrissebb kiadása-
tárokon belül s kívül egyaránt, a Kárpátmedencében görög katolikus egyházközség. Természetesen településkereső is működik ebben a szolgáltatásban. Nemcsak olvasni érdemes ezt a weblapot, hanem hallgatni is. Hiszen egyházi énekgyűjteményeket lehet letölteni, meghallgatni. S ha mindez még nem lenne elég, egyházunkhoz kapcsolódó médiaanyagokat, kisfilmeket is megtekinthetünk a weblapon. Interjúkat közöl püspökünkkel, máriapócsi zarándoklatokról s egyéb görög katolikus eseményekről, rendezvényekről s képes beszámolót nyújt nekünk, érdeklődőknek. Légifotók szintén felfedezhetőek itt, dicsőséges várainkról, s ezek romjairól. Érdemes hát böngészni a http://www. parochia.hu lapon. S ha mindez nem lenne még elég, a településkeresőbe beírom városunk nevét, és máris megtalálom a hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség hivatalos weboldalát. Itt beköszöntőként Sási Péter esperes úr bemutatkozását olvashatom el, mely felöleli a böszörményi egyházközség múltját, jelenét és jövőjét is. Tájékoztatást kapunk egyházközségünk történeti előzményeiről, az egykorvolt paróchusokról, templomépítőkről, akiknek a névsora is fel van téve ide. A hitoktatásról is szerezhetünk információkat ezen a lapon, mely felöleli a gyermekek, az ifjúság, és a felnőttek képzését is.
Egyházközségünk szervezeti felépítéséről, világi és egyházi tisztségviselőinkről kaphatunk e lapon tájékoztatást. Nem maradhat el a felvilágosítás a liturgiák és szertartások rendjéről. Ezeket a hasznos információkat is megtalálhatja a böszörményi, vagy éppen Böszörményből elszármazott érdeklődő itt. A Görög Katolikus Egyházközséghez kapcsolódó világi szervezetek közül olvashatunk a weblapon a csigacsináló as�szonyok köréről. A Vasvári Pál Társaság eddigi és jelenlegi programjairól is útmutatót, beszámolót kaphatunk. A História Domus, (vagyis a Ház Története) tájékoztat az egyházközségünk életében lezajló legfontosabb eseményekről. Ezen a weblapon megtekinthető ez is. Utolsóként, de nem utolsósorban az országban egyedülálló Toronygaléria programjairól, kiállításairól is olvashatunk a http://www.parochia.hu weblapon. Fiatalok és idősebbek egyaránt megnézhetik ezt a webhelyet, ha már bekapcsolták az Internetet. A fiatalok legalább hasznosan töltik idejüket, s bizony, az idősebbek is rájöhetnek a parochia.hu lappal történő ismerkedés közben: nem az ördögtől való a számítógép és a világháló. Ők is találhatnak maguknak érdekes szörföznivalót, nemcsak az ifjabb korosztály. Borók Imre
