1. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területe: Az Aggteleki Nemzeti Park Magyarország természeti és kultúrtörténeti értékekben egyik leggazdagabb részén, a Gömör–Tornai-karszt területén fekszik. Hazánk nemzeti parkjai közül az elsô, melyet elsôsorban a földtani természeti értékek, a felszíni formák és a felszín alatt húzódó barlangok megóvása érdekében hoztak létre 1985-ben. A nemzeti park feladata, hogy feltárja, védje és megôrizze az Aggteleki-karszt (I.) és a Szalonnai-hegység (II.) természeti és kultúrtörténeti értékeit, biztosítsa a természeti értékek megismerésére irányuló ökoturizmust és idegenforgalmat. A nemzeti park 20 159 hektáros területén jó néhány északi, magashegységi faj fordul elô, a déli kitettségű oldalak mediterrán hatást keltenek, melyek váltakoznak a lankásabb részek kontinentális erdôssztyeppnövényzetével. E különleges természeti adottságok eredményeként több bennszülött elemet is találunk. A nemzeti park két fô egységét, az Aggtelekikarsztot (I.) és a Szalonnai-hegységet (II.) a Bódva folyó völgye választja ketté. 1995-ben az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangvilága felkerült az UNESCO világörökség-listájára. A két karsztterület nemzetközi védettségű bioszféra-rezervátum is egyben. Az igazgatóság illetékességi területéhez tartozik a tervezett Cserehát TK, továbbá három természetvédelmi terület (a Keleméri Mohos-tavak TT, a Rudabányai ôshominida-lelôhely TT és a Szendrôládi rétek TT). Az igazgatóság területén 22 helyileg védett terület, illetve természeti emlék található. 2. Foltos szalamandra (Salamandra salamandra) V: A farkos kétéltűek közé tartozó, védett állatfaj. Magyarországon a középhegységek hűvösebb, nedvesebb lomberdeiben él. Napközben ritkán kerül szem elé, többnyire talajba ágyazott kövek alatt, gyökerek között rejtôzik. Hajnalban és borult, esôs idôben aktív. A kifejlett szalamandrák csigákkal, rovarokkal táplálkoznak. Csak a lárvafialás idôszakában keresik fel a lassú folyású, hideg vizeket, egyébként a szárazföldön tartózkodnak. A lárvák külsô kopoltyúval lélegeznek, apró rákokkal és vízirovarokkal táplálkoznak. Az Aggteleki Nemzeti Park címerállata. Eszmei értéke 10 000 Ft. 3. Jósvafô télen: Jósvafô közel 400 lakosú kisközség, mely a Jósva, a Tohonya-, a Kecsô- és a Kajta-patak összefolyásánál, jórészt erdô borította sziklás hegyoldalak által közrefogott katlanban fekszik. A település neve elôször – Ilsuafey formában – egy 1272. évi oklevélben szerepel. 4. Jósvafô, Jósva patak: A település ófalu része 1998-ban teljes műemléki védettség alá került. A területre jellemzô hagyományos népi építészet legjellemzôbb és legértékesebb elemeit (népi lakóházak, pajták, csűrök) tanulmányozhatjuk az ôsi településszerkezetet mutató Jósvafôn. Különleges élményeket nyújt az 1890-ben épített Szakáll-porta, melyben napjainkban a Jósvafôi Tájház működik. 5. Tengerszem Szálló és Oktatási Központ: Impozáns környezetben, 1943-ban létesített szálló, mely 1998-tól a legmodernebb igényeket is kielégítô oktatási központként várja a nemzeti park természeti és kulturális értékeit megismerni szándékozó látogatókat. 6. Tengerszem-tó: Kessler Hubert kezdeményezésére a Jósva forrásánál 1943-ban felduzzasztott tó, melyre turbinát telepítettek a barlang áramellátásának érdekében. A völgyben, a tó közelében él a nemzeti park legjelentôsebb foltosszalamandra-állománya, és itt költ a fokozottan védett vízirigó is. 7. Nagy-oldal: A Nagy-oldal az ANP egyik legértékesebb része, fokozottan védett, a bioszférarezervátum magterülete. 604 méteres magasságával a nemzeti park legmagasabb pontja. Növényzete mozaikos megjelenésű, foltonként váltakoznak a meleg déli oldalon a sziklakibúvások, a mészkôsziklagyepek, sztyepprétek, a karsztbokorerdôk és a melegkedvelô tölgyesek. Ez a mediterrán mikroklímájú élôhelymozaik számos ritka növény- és állatfajnak ad otthont, melyek közül a fokozottan védett osztrák sárkányfüvet és a bajszos sármányt érdemes
megemlíteni. A sztyeppréteken gyakori a tavaszi hérics, a leánykökörcsin és a piros kígyószisz. 8. Aggtelek, Kardos-tó: Az aggteleki kavicshát területén található a hajdani kenderáztató tó, mely nagyon szép tájképi megjelenése mellett több értékes állatfaj élôhelye is. Közvetlen közelében találjuk a savanyú talajú területeken élô csarabot és a nedves gyepekben élô védett szibériai nôszirmot. 9. Gyökérkarr/ördögszántás: A karrok a karsztok mikroformái, melyek egyaránt létrejöhetnek talaj alatti vagy talaj nélküli térszíneken. Kialakulásukat nem csak a szénsavas víz, hanem egyéb szerves eredetű savak is okozhatják. A gyökérkarrokat döntô mértékben a gyökerek által termelt szerves savak hozzák létre. A gyökér a kioldott részbe folyamatosan nô bele, így akár karvastagságú csövek is képzôdhetnek a kôzetben. A karrosodott felszíneket a népnyelv ördögszántásnak nevezi, melynek egyik jellegzetes elôfordulása az aggteleki Tó-hegyen található. 10. Az Ördög-gát: A Telekes-völgy igen érdekes, hűvös mikroklímájú része, ahol számos északi elterjedésű fajt találunk. A völgy különleges geomorfológiai képzôdménye az Ördög-gát, mely a Telekespatak áttörése a sziklaszűkületen. 11. Medve-sziklák: A Vörös-tó tipikus dolinató. A felszín berogyásos mélyedésében a víz által összemosott talaj eltömte a kôzetrepedéseket, s a csapadékvíz a töbör fenekén változó mélységű tavacskát alkotva összegyűlt. A környezô területet a karsztfennsíkok jellemzô vörös földje, a terra rossa borítja, színét a benne lévô vasoxidtól kapja. A vörös agyag lepusztulásával kerültek a felszínre az itt látható különleges formájú mészkôsziklák. A Medve-sziklák anyaga középsô triászkori, ún. steinalmi mészkô, amelynek formái egy elôzô karsztosodási idôszakban (paleokarszt) alakultak ki. A mállott sziklafelszínen kipreparálódva zátonyépítô (korallok, mészszivacsok) és zátonylakó (tengeri liliomok, kagylók) szervezetek maradványai láthatók. 12. A Baradla-sziklafal: Az ANP és egyben hazánk legjelentôsebb barlangtani értéke az Aggtelek határában messzirôl fehérlô, 51 m magas sziklafal tövében nyíló Baradlabarlang, mely ôsidôk óta ismert. A 25 km hosszúságú barlangrendszerben már a neolitikum embere is menedéket talált. A természet e különleges világa a késôbbi korok embereit is vonzotta, akik elôször csak kíváncsiságból, majd tudományos érdeklôdésbôl merészkedtek a felszín alatt húzódó járatokba. Neve talán a szlovák „bradlo” szóból ered, amely sziklát, sziklaszirtet jelent. Minden év szeptemberének elsô hétvégéjén a Berán János nemzetközi sziklamászó emlékverseny színhelye a sziklafal. 13. Baradla-barlang: A Baradla-barlang nagy része kb. 230 millió évvel ezelôtt keletkezett, középsô triászkori, ún. wettersteini és steinalmi világosszürke mészkôben alakult ki. A jósvafôi szakaszra a feketesötétszürke gutensteini mészkô jellemzô. Az Aggtelek és Jósvafô községek között húzódó 6,6 km hosszú fôág egy felszín alatti patakmeder, mely átlagosan 10 m széles, 7-8 m magas, és néhány helyen hatalmas teremmé szélesedik. Az Aggtelek határában fekvô Acheron-víznyelôbôl eredô Acheron-patak, a Domica felôl érkezô Styx-patak, valamint a többi oldalágból érkezô vízfolyások vize ma már csak árvizek idején – évente csak néhány napon át – folyik végig a fôágban. A víz a barlangban található nyelôkön át a 30-40 m-rel mélyebben húzódó Alsó-barlangokban tűnik el. Víznyomjelzéses vizsgálat alapján ismert, hogy egymástól függetlenül két alsó szint létezik, melyek közül az 1 km hosszú Rövid-Alsóbarlangot a kutatóknak 1982-ben, a víz leszivattyúzása után sikerült feltárniuk. 14. Baradla-barlang: A járatokat a csepegô vizek mésztartalmának kicsapódásával keletkezett változatos színű és formájú, egyedülálló látványt nyújtó cseppkôoszlopok, függô- és állócseppkövek, cseppkôlefolyások és cseppkôzászlók díszítik. Az áramló vizek cseppkômedencéket, mésztufagátakat hoznak létre. Mindezek az oldódásos folyamatok – a kôzet (mészkô) szilárd felülete és az oldószer (szénsavas víz) között lejátszódó jelenségek – eredményeként jöttek létre. Ha a kioldott mészanyag kellô mennyiségben feldúsul a vízben, akkor az kiválik:
cseppkô keletkezik. A mennyezetrôl lelógó cseppkövek a függôcseppkövek, az aljzaton keletkeznek az állócseppkövek. Ha a két cseppkô összenô, akkor cseppkôoszlop keletkezik. 15. Baradla-barlang: A barlangot és az ott látható hófehér cseppköveket elôször Wernher említi az 1549-ben, Baselban megjelent munkájában. Az 1700-as évektôl egyre gyakrabban látogatott barlang történetének különleges állomása 1794, amikor Sartory József elkészítette elsô felmérését. A barlang elsô kiépítését – József nádor látogatása alkalmából – 1806-ban végezték el. A látogatást egy cseppkôbe vésett felirat örökíti meg (innen a cseppkô neve: a Nádor oszlopa). 1825-ben Vass Imre kihasználta, hogy az addigi végpontot jelentô Vaskapunál a patak vizének szintje az évek óta tartó szárazság következtében lesüllyedt, így a szoroson átjutva egészen a Színház-teremig feltárhatta a fôágat. 16. Baradla-barlang: 1995. december 6-án az UNESCO Világörökség Bizottsága az Aggteleki- és a Szlovákkarszt barlangjait – a felszín alatti világ rendkívüli változatossága, különlegessége és egyedülálló érintetlensége miatt – a világörökség részévé nyilvánította. Az érdeklôdôk szervezett barlangtúrák során különbözô hosszúságú és nehézségű szakaszokat tekinthetnek meg. A kivilágított, lépcsôkkel és járdákkal kiépített járatrészek mellett lehetôség van kiépítetlen és kivilágítatlan, sáros, szűk járatok megtekintésére is. 17. Baradla-barlang: A hosszú és speciális túra során tekinthetô meg a barlang egyik legismertebb cseppkôalakzata, a Minerva sisakja, amely a Baradla-barlang szimbóluma is. 18. Baradla-barlang, Csillagvizsgáló: A barlangrendszerben sok fantázianévvel ellátott képzôdményt találunk, ezek a nevek a régi idôk barlangkutatóitól származnak. A Csillagvizsgáló felfelé elkeskenyedô, cseppkôkápolnákkal díszített, 19 m-es cseppkôtorony, mely tetején a fodros cseppkôgömbbel lenyűgözô látvány nyújt. A Baradla-barlang legnagyobb állócseppköve a Vörös-tótól induló túra útvonalán tekinthetô meg. 19. Baradla-barlang: A Baradla-barlang levegôjének hômérséklete egész évben 10,5-11 °C körüli, a téli hideg és a nyári meleg hatása csak a bejáratokhoz közeli termekben érezhetô. A levegô relatív nedvességtartalma igen magas, közel 95-100%. Orvosi vizsgálatok igazolták, hogy a barlang levegôje jó hatással van a légúti megbetegedésekre. A barlang számos kizárólag barlangban élô és barlangkedvelô élôlénynek nyújt életteret. Az élôvilág kutatása már a múlt század közepén megkezdôdött, az elsô átfogó munka Dudich Endre nevéhez fűzôdik (1932-ben, Bécsben megjelent művében 262 fajt említ). A napjainkban ismert fajok száma már meghaladja az 500-at. Mindenképpen említésre érdemes a magyar vakfutrinka és a barlangról elnevezett aggteleki vakbolharák. A barlangot idôszakosan felkeresô állatok közül legismertebbek a denevérek. 20. Béke-barlang: A triászkori mészkôben kialakult, elágazó, aktív patakos barlang, mely a Nagy-völgy víznyelôjétôl a Komlósforrásig húzódik. A külvilágra egy természetes és két mesterséges bejárattal nyílik. Hossza a legújabb felmérés alapján meghaladja a 6400 m-t, függôleges kiterjedése 59 m. A kanyargó, szinlôkkel tagolt, 4-5 m széles és 4-10 m magas fôágat a víz helyenként teljes szélességében kitölti. 21. Béke-barlang: A víznyomjelzésekkel korábban már kimutatott, a Baradla-barlangtól független rendszert Jakucs László vezetésével tárták fel. A több ponton kezdeményezett bontás eredményeként 1952-ben a Felfedezô-ágon keresztül bejutottak a fôágba, és felfedezték hazánk akkor második, ma már csak harmadik leghosszabb barlangját. 22. Béke-barlang: A Béke-barlangban folyó patak vizét több mint 430 mésztufagát – 120 tavat kialakítva – duzzasztja vissza. A tavak mindenütt átlábalhatóak, egyedül a Tarajos-tó vízmélysége haladja meg a 2 m-t. A járatokat változatos színű és formájú álló- és függôcseppkövek, méretes cseppkôzászlók és drapériák, valamint egymásba fonódó, lépcsôzetes medencesort
alkotó, hófehér mésztufagátak díszítik. Levegôjének gyógyhatását hamar felismerték, s 1965-ben – az országban az elsôként – gyógybarlanggá nyilvánították. 23. Rákóczi-barlang: A Rákóczi-barlang hasadékát a 20-as években létesített vágatból kiinduló érckutató táró hajtása során fedezték fel. Kezdetben csak az elsô tó környékét ismerték meg, a további járatok feltárását, valamint a két tó kiterjedésének felderítését 1964-ben végezték. Az 1968ban megkezdett búvármerülések eredményeként az 1. számú tóban elért legnagyobb mélység 11 m, a 2. számú tóban pedig 32 m. A triászkori mészkôben kialakult, többirányú hasadékrendszer hossza 380 m, függôleges kiterjedése 75 m. A járatokat magasba nyúló kürtôk és oldásformák törik meg. Az oldalfalakat és járófelületeket gazdagon borítják függô-, álló- és szalmacseppkövek, cseppkôlefolyások, változó méretű szegfűkalcitok, különbözô típusú borsókövek, valamint aragonitbokrok. Egyedülállóak a hatalmas méretű cseppkôzászlók között tömegesen elôforduló heliktitbokrok. 24. Kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) V: Az Aggteleki-karszt leggyakoribb patkósdenevére, egyedei jelentôs számban telelnek a terület barlangjaiban. Nevét patkó alakú orrlebenyérôl kapta. Nyári szülôkolóniáit is sokfelé megtaláljuk, leginkább a környék nagyobb épületeiben és pincéiben. Eszmei értéke 50 000 Ft. 25. Nagyfülű denevér (Myotis bechsteini) FV: Fokozottan védett simaorrú denevérfajunk, mely leginkább az öreg erdôkhöz kötôdik. Teleléskor zavartalan barlangokba húzódik, így alkalmanként megtaláljuk a Baradlaés a Béke-barlangban is. Nevét különleges méretű füleirôl kapta. Eszmei értéke: 100 000 Ft. 26. Esztramos-hegy, nyílt mészkôsziklagyep: A mészkôkopárokon legelôször különféle mohák és zuzmók párnái jelennek meg, ôket követik a sziklarepedésekben megjelenô füvekbôl, tűlevélrózsás pozsgás növényekbôl és szárazságtűrô kétszikűekbôl kialakuló, nyílt sziklagyeptársulások. Ezek jellegzetes növényei például a prémes gyöngyperje, aranyos és kövi fodorka. A védett fajok közül a különbözô kövirózsákat, az apró nôszirmot, a tarka imolát és a fokozottan védett korai fehérszegfűt találjuk meg itt. 27. Kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) V: Az Aggteleki-karszt országos viszonylatban az egyik legjelentôsebb elôhelye ennek a pillangófélék családjába tartozó lepkefajnak. A hernyók kora tavasszal kelnek ki, tápnövényeik az erdôk aljnövényzetében tenyészô keltikefajok. Az imágók viszont napsütötte tisztásokon, sziklagyepekben táplálkoznak és párosodnak. A populációk fennmaradásához tehát többféle élôhely szükséges. Repülési ideje április végétôl július elejéig tart. Eszmei értéke 10 000 Ft. 28. Sárga kövirózsa (Jovibarba globifera subsp. hirta) V: Védett sziklagyepekben, sztyeppréteken, karsztbokorerdôkben élô, meszes alapkôzetet kedvelô faj. Tűlevélrózsás pozsgás, sok fiók- vagy sarjnövénnyel. Júliustól októberig bontja vajsárga virágait. Az Északi-középhegységtôl a Dunántúli-középhegységig, a meleg déli oldalakon fordul elô. Eszmei értéke 2000 Ft. 29. Fehéres csüdfű (Astragalus vesicarius subsp. albidus) V: Mészkôsziklagyepek és sztyepprétek ritka védett faja; az alfaj pannóniai bennszülött. A hüvelyesek családjába tartozó növény pillangós virágában a csónak és az evezôk fehéresek, a vitorla bíboribolya. Az ibolyás csésze hólyagszerűen felfújt. Virágzása májusra tehetô. Az Aggtelekikarszton kívül a Gödöllôi-dombvidéken, a Naszályon és a Dunántúliközéphegységben él. Eszmei értéke 5000 Ft. 30. Tornai vértô (Onosma tornensis) FV: Mészkôsziklagyepek és sztyepprétek fokozottan védett, európai vörös könyves, pannóniai bennszülött faja. Világállománya a Gömör–Tornaikarszt területén él. A vértövek nevüket gyökerük pirosló színérôl kapták. A tornai vértô a legnagyobb virágú vértövünk. Az egész növényt bozontos szôrök borítják, a forrt csészébôl a csôvé záródott sárga szirom hosszan kinyúlik. Eszmei értéke 100 000 Ft. 31. Csarab (Calluna vulgaris):
Kisavanyodó talajú fenyérek társulásalkotó félcserjefaja. A nemzeti park területén a fedett karszton, valamint a kavicsháton fordul elô nagyobb tömegben. A csarabosok az Atlantióceán partvidékén gyakoriak. Magyarországon ritka, védelemre érdemes élôhelyek, melyek a karszton kívül csak a Nyugat-Dunántúl egyes részein fordulnak elô. Augusztus– szeptemberben bontja rózsaszínű virágait. 32. Völgycsillag (Astrantia major) V: Hűvös patakvölgyek és szurdokerdôk faja, az Aggteleki Nemzeti Park területén a víznyelôk környékén kialakuló völgycsillagos-hársas erdôk társulásalkotó faja. Magas termetű faj, fehér virágait június–júliusban bontja. Levelei mélyen, tenyeresen hasogatottak. Az Északi-középhegységben és a Nyugat-Dunántúlon fordul elô. Eszmei értéke 2000 Ft. 33. Tarka kosbor (Orchis tridentata) V: Ritka szépségű, védett orchidea, mely mészkôsziklagyepekben, sztyeppréteken és karsztbokorerdôkben él. Mézajakja halvány rózsaszínű, melyet sötétlila pöttyök és vonalak tarkítanak. Felsô lepellevelei „sisak”-ot formálnak. Virágzása április közepétôl május közepéig tart. Középhegységeinkben elterjedtebb, de a Duna– Tisza köze homokján is megtalálható. Eszmei értéke 10 000 Ft. 34. Magyar nôszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) FV: Sziklagyepeken, sztyeppréteken és homoki réteken élô, pannóniai bennszülött alfaj. 15– 30 cm magas „szakállas” nôszirom. Egy-egy hajtáson 2–4 lilás virág nyílik. Április–májusban virágzik. Magyarországon az Aggteleki- karszton, a Cserehát területén, valamint a Nyírségben találjuk. Eszmei értéke 50 000 Ft. 37. Odvas keltike (Corydalis cava): Bükkösök, gyertyános-tölgyesek, cseres- tölgyesek kora tavaszi aspektusának tömegesen virágzó faja. Fehértôl a sötétliláig változó, illatos virágait márciustól májusig bontogatja. Fellevelei szívesek, levelei sallangosak. 38. Kenyérbélcickafark (Achillea ptarmica) V: Kiszáradó, kék perjés láprétek az élôhelyei, Magyarországon az Aggteleki Nemzeti Parkon kívül a Zemplénihegységben és a Nyugat-Dunántúlon, június és július hónapokban találjuk virágpompában. A szár bordás, virágzata sátorozó fürt. A levelek 6–9 cm hosszúak, keskenyszálasak, ép lemezűek, szélük fűrészes. Telt virágú, nemesített változatát kertekben ültetik. Eszmei értéke 5000 Ft. 35. Osztrák sárkányfű (Dracocephalumaustriacum) FV: Fokozottan védett mészkôsztyeppréti és sziklagyepi faj. Magyarországon már csak az Aggteleki Nemzeti Parkban él, mivel a többi élôhelyérôl a kôbányászat kipusztította. Május– júniusban bontja sárkányfejre emlékeztetô virágait. Eszmei értéke 100 000 Ft. 36. Kardos madársisak (Cephalantheralongifolia) V: Gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, melegkedvelô erdôk orchideája. Virágzását áprilistól júniusig csodálhatjuk meg. Országosan elterjedt, a gyakoribb orchideafajaink közé tartozik. Virágai fehérek, a felsô lepellevelek „sisak”-ot formálnak. Levelei hosszúak, lándzsásak. Eszmei értéke 5000 Ft. 39. Császármadár (Bonasa bonasia) FV: Magyarország egyetlen fészkelô fajdféle madara, legjelentôsebb hazai állománya az Aggteleki-karszt területén él. Fôként a dúsabb cserjeszintű, hűvösebb erdôk lakója, ahol bôven vannak barkás fák és cserjék (nyír, mogyoró, rezgô nyár). A földön fészkel, ezért állományát a növekedô vaddisznóállomány veszélyezteti. Eszmei értéke 500 000 Ft. 41. Farkas (Canis lupus) FV: Csúcsragadozó, a magyarországi Vörös könyvben a kipusztult fajok között szerepel. Az utóbbi évtizedekben – a környezô országok állományainak megerôsödésével – újra megjelent hazánkban. Az Aggteleki-karszton leginkább Szlovákiából áttévedt állatokkal találkozhatunk, de alkalmanként a hazai oldalon is szaporodnak. Eszmei értéke 250 000 Ft. 40. Gyöngybagoly (Tyto alba)-fiókák FV: Általában épületekben – fôleg templomtornyokban – költô, fokozottan védett bagolyfaj. A fejen található szív alakú mintázatról, melyet fátyolnak nevezünk, nagyon könnyen
felismerhetô. Évente 1-2 alkalommal költ, akár 10-12 fiókát is nevelhet. Állandó madarunk, bár a fiatalok nagy távolságokra is elkóborolhatnak. Eszmei értéke 100 000 Ft. 42. Hiúz (Lynx lynx) FV: Fokozottan védett nagyragadozó. A farkashoz hasonlóan szintén a kipusztult fajok listáján szerepel a Vörös könyvben, de örvendetes módon egyre gyakrabban feltűnik a háborítatlan hazai erdôkben. Az Aggteleki-karszton a farkashoz hasonlóan alkalmanként szaporodik is. Eszmei értéke 500 000 Ft. 43. Hucul ló: A hucul ló az egyik legrégibb lófajta a világon. Ôsei: a közép-ázsiai sztyeppék vadlova, a taki és a kelet-európai síkság vad fajtája, a tarpán. Testalkatától szôrzete színéig Igen sok atavisztikus jegyet ôriz. Jellemzôje a 135-138 cm-es marmagasság, a rövid, zömök fej, a mélyen tűzött nyak és a zebroid csíkok a csánkhajlatban. Nevét a tenyésztés helyén – az Északkeleti-Kárpátokban – ma is önálló etnikumként élô ruszin népcsoportról kapta. Hazánkon kívül Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában és természetesen Ukrajnában vannak kisebb-nagyobb tenyészetek. A második világháború elôtt Magyarországon jelentôs volt a hucul ló állománya. A háború végén megmaradt példányokat Anghy Csaba gyűjtötte össze a fôvárosi állatkertben. 1986-ban a teljes állomány Jósvafôre került. A ménest 1988-ban állami törzstenyészetté nyilvánították. Igénytelen, teherbíró, nyugodt vérmérsékletű ló. Kiválóan alkalmas kocsizásra, gyermeklovagoltatásra és távlovaglásra is. 45. Hagyományos gazdálkodás a fedett karszton: A múlt századtól kezdôdôen az önellátó gazdálkodás elôtérbe kerülésével a fedett karszton is nagy kiterjedésű erdôterületeket irtottak ki, hogy szántóföldekhez jussanak. Az így kialakított szalagparcellákon a helyi lakosság gabonát, kukoricát és gyümölcsöt termelt. Az 1850-es éveket követôen azonban a „filoxéravész” utáni elszegényedés, illetve a lakosság nagy hányadának ipari vidékekre való elvándorlása miatt egyre több parcella maradt parlagon. Ezeken elindult a parlagföldi szukcesszió, melynek folyamata rendkívül jól tanulmányozható a térségben. 44. Présházak a jósvafôi szôlôhegyen: Az Aggteleki-karszt területén szinte minden településhez tartozott egy „szôlôhegy”, ahol a délies kitettségű oldalakon gyümölcsösöket és szôlôket műveltek. Sajnos napjainkban a korábban virágzó gyümölcs- és szôlôtermesztésnek már csak nyomait fedezhetjük fel. Még a XIX. század elején Égerszögöt, Varbócot, Szôlôsardót, Szögligetet, Szint, Perkupát és Jósvafôt is mint gyümölcsben és szôlôben bôvelkedô, jó bortermô vidéket említik. A területre jellemzô az Árpád-korba visszanyúló gazdálkodási forma: a falvak környéki művelésre fogott földeken és a „szôlôhegyek”- en ritkásan telepített gyümölcsösöket hoztak létre, melyek gyepes alját évenkénti kaszálással tartották fenn. Így mesterségesen bár, de egy természetközeli, az erdôssztyeppekhez hasonló növényzetszerkezet jön létre, ahol tavasszal és kora nyáron mesébe illô virágos rétek veszik körül a kicsiny pinceépületeket. 47. Mészégetôk: Régebben a környéken többen is foglalkoztak mészégetéssel, amelyhez alapanyagul csak a dolomit- és vasmentes, kémiailag közel tiszta mészkô használható. A mészkemence két részbôl áll: a földbe süllyesztett kemencegödörbôl és a föld fölé emelt boglyából vagy kupolából. Alapja szabályos kör alakú. A mészkô kiégése 900 °C-on történik. Amikor kb. 72 óra elteltével a boglya tapasztása megfehéredik, és a tapasztás alatti kövek színe aranysárga lesz, a boglya tetején felszálló füst és láng fehérré válik, a kiégetés befejezôdött. A kihűlés idôtartama 10-12 óra. A jól kiégett és elsôrendű minôségű mész színe fehér, felülete sima, és összeütve csengô hangot ad. 46. Faszénégetés: A terület erdeit járva számos jel utal arra (pl. milehelyek, sarjaztatott erdôk), hogy a múltban a szénégetés fontos megélhetési forma volt. A mile fából rakott, közel félgömb alakú, 60–100 köbméter fából készült „építmény”. Az égô milére állandóan vigyáztak, hogy lángra ne kapjon, s felváltva ügyelték éjjel-nappal a szenesedés egyenletességét. Egy bô hét elteltével a kiégetés megtörtént, aminek külsô jele volt, hogy a mile „megroggyant”, és már nem füstölt.
Napjainkban már csak néhány helyen találkozhatunk működô szénégetôvel, az egyik ilyen hely például Szögliget határa. 48. A tornaszentandrási ikerszentélyes templom: A hazai műemlékek között páratlan a tornaszentandrási ikerszentélyes római katolikus templom. Egyesek szerint II. András király felesége, Gertrúd királyné kíséretében kell keresnünk az ikerszentélyes megoldás kitalálóit. Tornaszentandrás külföldi telepesekkel benépesített falu volt. Lakosai a késôbbi oklevelekben elôforduló nevekbôl ítélve délnémet, talán tiroli bányásztelepesek lehettek. A páros apszisokhoz rövid szentély, ehhez sík mennyezetes hajó kapcsolódik. A középkori falképmaradványok, valamint a szádvári várkápolnából származó gazdag szobordíszű mellékoltár érdemel többek között figyelmet. Az ikerszentélyek közti falat egykor Szent István király képe díszítette. E ritka műemlékünk értékét csak fokozza páratlanul szép fekvése és tájba illeszkedése. 49. A jósvafôi református templom kazettás mennyezete: 1399-ben már kôbôl épült, torony nélküli templom is állt Jósvafôn. Festett népi barokk bútorzata, a padok, a szószék és az 1774-ben készült kazettás mennyezet a vidék festôasztalos mestereinek legszebb munkái közé tartoznak, és egyben a magyar népi díszítôművészet jelentôs emlékei is. A község egyik legértékesebb műemléke. Az épület – kiváló akusztikájának köszönhetôen – az istentiszteletek mellett évente számos komolyzenei kamarakoncertnek is méltó helyszínéül szolgál. 50. Keleméri Mohos-tavak: A Mohos-tavak a Putnoki-dombság területén, Kelemér mellett, 295 m-es tengerszint feletti magasságban találhatók. Több mint 20 000 évvel ezelôtt a suvadással keletkezett lefolyástalan mélyedésekben úszó tôzegmohalápok jöttek létre. Kialakulásuk, reliktum jellegű ritka növényeik és társulásaik, valamint az ezekhez kötôdô értékes állatviláguk révén egyedülálló természeti értéket jelentenek. A község határában elterülô két átmeneti tôzegmohalápot és környékét 1951-ben nyilvánították védetté, majd 1986-ban fokozott védettséget kaptak. Növényzetük az utolsó jégkorszak emlékeit ôrzi. A tôzegmohalápokon olyan védett, ritka növényfajok élnek, mint például a tarajos pajzsika, a vidrafű, a hüvelyes gyapjúsás és a rovaremésztô kereklevelű harmatfű.
1. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területe: Veszprém és Zala megye rendkívül változatos földrajzi adottságai kiemelkedôen sok természeti értéket ôriztek meg számunkra. A Balaton északi partvonalától a Rába síkjáig, a Marcal folyó völgyétôl a Tési-fennsíkig, a Mura mentétôl a Kis-Balatonig számos geológiai, botanikai, zoológiai és tájképi érték érdemelte ki a természetvédelmi oltalmat. A Balaton felvidéki Nemzeti Parkot 1997-ben hozták létre. A következô tájegységekbôl áll: Kis-Balaton (I.), Keszthelyi-hegység (II.), Tapolcai-medence (III.), Káli-medence (IV.), Pécselyi-medence (V.), Tihanyi-félsziget (VI.). A nemzeti park 56 998 hektáros területén kívül Veszprém megyében két tájvédelmi körzet (Magas-bakonyi TK és Somló TK) és 20 természetvédelmi terület, míg Zalában két természetvédelmi terület áll országos védelem alatt. A Kis-Balaton és a Balaton területe szerepel a nemzetközi jelentôségű vadvizek (ún. ramsari területek) listáján is. Az igazgatóság területén további 118 helyileg védett terület, illetve természeti emlék található. 2. Téli Balaton: A Balaton Magyarország és Közép- Európa legnagyobb tava, hazánk egyik legértékesebb természeti kincse. A tó 20-22 ezer évvel ezelôtt keletkezett, a mai Dunántúl közepén egy árkos besüllyedésben. Vízfelülete 595 négyzetkilométer. Mintegy 130 vízfolyás táplálja. Vize majdnem minden évben befagy. 4. Házi bivaly (Bubalus bubalis): A mai bivalyok ôse az avarokkal került be a Kárpát-medencébe. A bivaly igaerô, igénytelenség és terhelhetôség szempontjából jobb volt, mint a szarvasmarha. A letelepedett
népesség számára viszont kedvezôbb volt a gyorsabban gyarapodó, több tejet adó szarvasmarha. A török hódoltság idején ágyúkat vontattak vele, ezt követôen szerepe fokozatosan csökkent, inkább csak a nagyobb gazdaságokban maradt meg igaereje miatt. Napjainkra állománya csupán 350 tenyészállat, nagy részük a nemzeti parkok gondozásában van. 3. Kis-Balaton: Már a múlt században is híres volt páratlan madárvilágáról. Ha nem is abban az állapotában, de szerencsére fennmaradt a mocsárvilág 1922-ben megkezdett lecsapolása után is. Így 1979-ben, miután hazánk is csatlakozott a ramsari egyezményhez, a 14 750 ha kiterjedésű Kis-Balatont felvették a nemzetközi jelentôségű vadvizek jegyzékébe. 5. Vidra (Lutra lutra) FV: Elterjedési területe felöleli Európát, egész Ázsiát Japánig és a Szundaszigetekig, valamint Észak-Afrikát. A vidra vízhez és a vízben található zsákmányállataihoz kötött. A faj nagyszerűen alkalmazkodott a vízi életmódhoz, ez a testfelépítésében is tükrözôdik: törzse hengeres, feje vaskos, orra tompa, füle kerek és kicsi, végtagjai rövidek, lábujjait úszóhártya köti össze. Tápláléka leginkább hal, de megeszi a rákokat, a békákat, egyes rovarokat és a kisebb madarakat is. Lakóhelye nagyon változatos, lehet föld alatt, odvas fákban, nádasban stb. Hangjelzései változatosak, a – legismertebb – vidrafüttytôl a vinnyogáson át a prüszkölésig tartanak. Eszmei értéke 250 000 Ft. 6. Kárókatonák (Phalacrocorax carbo): Sok helyen kormoránként emlegetik. Vizes élôhelyeken él. Fán fészkel, tél végén, kora tavasszal építi fészkét. Fôleg halakkal táplálkozik, amelyeket a víz alatt úszva ragad meg. A nemzeti park területén csak a Kis-Balatonnál fészkel. 7. Vadludak a Kis-Balatonnál: Vadludak nagy számban a vonulás idején, a Kis-Balatonnál figyelhetôk meg. Jellegzetes, V-t formáló vonulási alakzatukról reptükben könnyen felismerhetôk. Ezt az alakzatot légellenállás optimalizálása végett veszik fel a ludak. Vonulás közben sok madár elpusztul, megsebesül. Egyedszámuk csökkenése a túlzott vadászattal is magyarázható. Hazánkban a vadludak közül csak a nyári lúd költ. Ez a faj a házi lúd ôse. Nevével ellentétben nemcsak nyáron, hanem télen is tartózkodnak nálunk egyedei. A hangja a házi lúdéhoz hasonló, mély, orrhangú gágogás. A távoli csapat hangja birkabégetéshez hasonló. Nagyobb mocsarakban, széles nádfoltokban az ország területén szétszórtan költ. 8. Dankasirály (Larus ridibundus) V: Leggyakoribb fészkelô sirályfajunk. Halastavakon, mocsaraknál nagy fészkelôtelepeket alkot, fôleg szigetek talajára építi fészkét. Egész évben megfigyelhetjük. Téli idôszakban lakott területek kommunális szeméttelepein gyűjti táplálékát. Eszmei értéke 10 000 Ft. 10. Mocsári nôszôfű (Epipactis palustris) V: Nedves sík- és hegyvidéki élôhelyeken (láprétek, fűzlápok, nádasok szegélyei stb.) bukkanhatunk rá erre a sárgászöldes barna virágú, esetenként fél méter magasra is megnövô hazai orchideára. A nyári hónapokban virágzik, júniustól augusztusig. Élôhelyei a lecsapolások miatt veszélyeztetettek. Eszmei értéke 5000 Ft. 9. Szárcsa (Fulica atra): Zömök testű, palafekete vízimadár. Az állóvizeket, mocsarakat, nádszegélyeket kedveli. Egész évben nálunk tartózkodik. Amikor a vizes területek befagynak, akkor délebbre húzódik. Tutajszerű fészket épít, amelyet a vízi növényekhez rögzít. Országszerte gyakori. 12. A Badacsony Szigligetrôl: A Badacsony jelkép – a megállított tájrombolás, a szôlô, a bor és a Balaton egészének a jelképe, tanúhegyeink legszebbike. Nagyjából 4,5 millió éve kezdôdött meg a táj mai arculatát meghatározó bazaltvulkanizmus, és kb. 3 millió éve csendesedett el. 13. Szent György-hegy: A 415 méter magas hegy, szigetként emelkedik ki a Tapolcai-medence síkjából. A 40 méter vastag bazaltláva három lávakitörés után alakult ki. A hegy nevezetességei az északkeleti oldal hatalmas bazaltképzôdményei, a 20-25 méter magas bazaltorgonák. 11. Pókbangó (Ophrys sphegodes)
FV: A nagyon ritka hazai orchideák értékes csoportját alkotják a bangók. Virágjuk, amelyet a sziromlevelek és a megnagyobbodott mézajak különleges formájú és színösszetételű együttese képez, távolról valamely rovarfajhoz hasonlít. A pókbangó a legkorábban virágzó és a leggyakoribb hazai bangófaj. A többi hazai bangótól megkülönböztetik kopasz belsô lepellevelei. Elsôsorban nedves és száraz élôhelyek átmeneti zónájában, ritkábban nyílt sziklagyepekben él. Populációi fogyatkozóban vannak. Eszmei értéke 30 000 Ft. 14. Kô-kapu: A Badacsony középsô szintjét képezô bazaltlepény peremén a lejtôpusztulás érdekes sziklaalakzatokat hozott létre, ezek egyik legfigyelemreméltóbb formája a Kô-kapu. A természetvédelem csak az utolsó pillanatban tudta megmenteni, mivel ide tervezték lerakni a szomszédos bányák meddô, salakos bazaltját. A tömör kôzetre jellemzô függôleges hasadékok itt nem annyira szembetűnôk – bár ezek alkotják a sziklák oldalfalait –, inkább a közel vízszintes, pados-lemezes kôzetelválás figyelhetô meg. E repedések az egykori lehűlô lávafelszínnel párhuzamosan alakultak ki, mintegy felszeletelve a kôzetet, és utat engedve a külsô erôk pusztító munkájának. Ennek terméke a sziklák lábainál heverô, állandóan gyarapodó és mozgó törmeléklejtô. 15. Kôfolyás a Badacsonynál: Az egykori bazaltláva kihűlésekor létrejött repedéseket a napsugárzás okozta hôingadozás és a beszivárgott víz jéggé fagyása egyre tágítja. A kôzet aprózódik, és a sziklafalak, tornyok lábánál kôfolyásokat alkot. 16. Cselling (Notholaena marantae) FV: Csak Tapolcától délre, a Szent György-hegy bazaltszikláin található meg ez a bôrszerű levéllel rendelkezô, melegkori maradvány páfrányunk. A kicsi, 100- 200 egyedbôl álló állomány stabilnak mondható. Igen ritkán a hegy széleinek rakott kôfalain is megjelenik. Másutt a Kárpát-medencében nem fordul elô. A pikkelypáfrányhoz hasonlóan képes „kiszáradni”, és anabiózishoz hasonló állapotban, összepöndörödve átvészeli a száraz idôszakot. Eszmei értéke 30 000 Ft. 17. Lápi nyúlfarkfű (Sesleria caerulea) V: Üde, meszes láprétek társulásalkotó, egyszikű növénye. A 20–40 cm magasságú növényt rokonaitól feltűnôen kékesderes levéllemeze különbözteti meg. Márciustól júniusig virágzik. Eszmei értéke 2000 Ft. 18. Káli-medence: A Káli-medence gyönyörű kilátást nyújtó helyérôl, a Hegyes-tűrôl panorámakép segítségével azonosíthatjuk a Káli-medencét övezô hegyeket (a Badacsonyt, a Csobáncot, a Feketehegyet stb). 19. Szentbékkálla, kôtenger: A pannóniai beltenger 4–8 millió évvel ezelôtt lerakódott, kavicsos, homokos üledékeinek egyes részei igen kemény kôzetté cementálódtak. A puhább részek lepusztultak körülöttük, így alakultak ki a „kôtengerek”. A bizarr kôhátak és ingókövek egyedülálló látnivalói a Kálimedencének. 20. Szentbékkálla, madáritatók: A kôtengerek szikláinak felszíne egyenetlen. Mélyedéseiben sokáig megmarad a csapadékvíz. Ezek a madáritatók. 21. Hegyes-tű: A Balaton felôl 337 méter magas, szabályos kúp alakú hegy északi felét az egykori kôbánya lefejtette. A visszamaradt – közel 50 méter magas – bányafal azonban felfedi számunkra az 5-6 millió évvel ezelôtt működött bazaltvulkán belsejét. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés folytán sokszögletű, függôleges oszlopokra vált el. A látvány hazánkban egyedülálló, de európai viszonylatban is ritkaság számba megy. 23. Kornyi-tó: A Káli-medence közepének tájképi ékköve a 15 ha kiterjedésű, triászkori dolomitteknôben csillogó Kornyi-tó. Víztükre 137 méter magasan fekszik. A tó mindig is pihenôhelye volt a vonuló vízimadaraknak. 22. Salföld, kôtenger:
A salföldi kôtenger sziklái rendszerint alig emelkednek a gyepszint fölé. Lágyvonalú terepet alkotnak, amelynek egy részére rátelepültek a Salföld házai. Az újabb idôkben a természetes sziklákat a kertépítés eszközeként, díszítô elemként használják. 24. Lisztes kankalin (Primula farinosa) FV: 20-25 cm magasra növô, tôlevélrózsával rendelkezô, lilásvörös csúcsvirágú növény. A jégkorszak idejébôl maradt itt az alacsonyan fekvô láprétjeinken. A Kárpátok és az Alpok 1000–2000 méter magas helyein tömeges, gyepfoltokban és sziklahasadékokban virágzik. Nálunk meszes lápréteken fordul elô, bár meglehetôsen ritka. Káli-medencei elôfordulásának köszönhetôen a BFNP címernövénye lett. Nálunk áprilisban bontja szirmait, a magashegységekben május–júniusban. Nevét a tôlevelek fonákjának lisztes bevonatáról kapta. Élôhelyei különösen veszélyeztetettek. Eszmei értéke 100 000 Ft. 26. Tihany, Külsô-tó: A Pannon-tenger visszahúzódása után lezajlott kéregmozgások nyitottak utat a bazaltvulkánosság megindulásának. A tó medencéjét az egyik vulkáni robbanással lesüllyedt kaldera alakította ki. A tó vízét a talaj- és csapadékvíz adja. Jelentôs madárélôhely. 25. Keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorumangustifolium) V: Üde, mohás láprétek egyszikű növénye. A 30–60 cm magasságú növény gyakran azonos termôhelyen fordul elô a széleslevelű gyapjúsással, és a két faj nagyon hasonlít is egymásra. Áprilistól májusig virágzik. Eszmei értéke 5000 Ft. 27. Tihany, Aranyház: Az elcsendesedett tűzhányók utóműködése volt a gejzírek és hévforrások megjelenése. Ezek mészben és kovasavban gazdag vízébôl vált ki a gejzirit nevű kôzet, amely Tihany büszkeségeit, a gejzírkúpokat alkotja. A legszebb az Aranyház, nevét a gejziritsziklát borító sárga zuzmótelepekrôl kapta. 28. Tihany, kecskekörmök: A Congeriák a kiédesedô Pannon-beltenger jellemzôi kagylói voltak. A partszabályozás elôtt a Balaton nagy száman mosta ki a homokos-agyagos laza kôzetbôl. A vékonyabb részeket a hullámverés lekoptatta, és csak a kagyló vastagabb része, a búbja maradt meg. Ez az, ami igazán hasonlít a kecske körmére. 29. Tihany, Csúcs-hegy, bazaltsziklák: A Tihanyi-félsziget legmagasabb pontja (235 méter). Zömmel bazalttufa alapanyagú. A Csúcs-hegy tetejét gejzírkúp védi a lepusztulástól. Nyugati oldalán forrásbarlang látható, amely a tihanyi hagyomány szerint híres bakonyi betyár, Sobri Jóska zsiványbarlangja volt. A hegy tetejérôl nagyszerű tájképben gyönyörködhetünk, az egész Balatont és a Balatonfelvidéket beláthatjuk. 31. A tihanyi apátság: András király maga és családja lelki üdvéért és a frank földön szeretett Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére alapította 1055-ben a bencés apátságot. Az apátság a Balatonba benyúló félsziget keleti oldalán épült, építôi a veszprémi székesegyház mesterei voltak. A török hódoltság idején végvárként működô középkori kolostorból és templomból csupán az altemplom maradt meg. A XVIII. Században nyerte el mai formáját, amikor is a régi román stílusú altemplom fölé barokk templomot emeltek. Az apátság épületében működik a Tihanyi Múzeum, az Eötvös Loránd-emlékkiállítás, a kôtár és a műemlékkönyvtár is. 30. Tihany, Barátlakások: A bazaltvulkánoknak a lávafolyás mellett robbanásos tevékenysége is volt. Ennek eredménye a kôzetté összeállt törmelékanyag, a bazalttufa. Könnyen megmunkálható építôanyag. Ebbe vájták bele évszázadokkal ezelôtt a „barátlakásokat”. 32. Óriás-énekeskabóca (Tibicina haematodes) V: A nyár derekának mediterrán hangulatot adó énekesei az énekeskabócák. Melegkedvelô rovarok, közülük a legnagyobb az óriás-énekeskabóca. Lárvái a föld alatt növényi nedvekkel táplálkoznak. Nyár elején elôbújva megkapaszkodnak a fák törzsén, és kibújnak lárvabôrükbôl, melyek ilyenkor néha nagy számban megtalálhatók a Tihanyi-félszigeten. Eszmei értéke 2000 Ft. 34. Pusztafüves lejtôsztyepp:
A Dunántúli-középhegység jellegzetes fátlan társulása. Szálaslevelű füvek alkotják, melyek közül a pusztai, a vékony és a sziklai csenkesz, valamint a védett árvalányhajak dominálnak. A leánykökörcsin, a kakukkfüvek és más növények tarka virágszônyeget alkotnak. A védelemre javasolt növénytársulások közé tartozik. 33. Barna ásóbéka (Pelobates fuscus) V: Hazánkban elsôsorban síkvidéken, laza kötésű talajokon fordul elô. Napközben a maga ásta lyukban rejtôzködik, amely kb. 50 cm mély, de lehet akár 2 méter is. Táplálékában mindenféle éjszaka hozzáférhetô rovar szerepel. Megriasztva fokhagymára emlékeztetô szagot áraszt, innen ered népi neve: „fokhagymaszagú varangy”. Eszmei értéke 2000 Ft. 35. Levendula (Lavandula angustifolia): A Földközi-tenger vidékérôl származó törpecserje. Magyarországon a Tihanyi-félsziget levendulása a leghíresebb. A középkor óta termesztett gyógynövény, de illatszerként is igen kedvelt. Liláskék virágzata június–júliusban látható. Szárított virága sok illóolajat tartalmaz, amelyet lepárlással állítanak elô. Olaja idegnyugtató hatású. A BFNP a Tihanyi-félszigeten újra felkarolta a levendulatermesztést. A Balaton-felvidék jellegzetesen mediterrán hangulatú színfoltja a tihanyi levendulás. 36. Cseh tyúktaréj (Gagea bohemica) V: Apró termetű, rövid ideig virágzó, sárga szirmú növény. Hazánkban áprilisban mészmentes helyeken él. Rövid virágzási ideje és kis termete miatt nehezen megtalálható faj. Eszmei értéke 5000 Ft. 38. Apró nôszirom (Iris pumila) V: A legkisebb, mindössze 5–12 cm magas nôszirmunk. Száraz sztyepprétek, sziklagyepek egyszikű növénye. Virága sárga, ibolyáslila, vöröseslila vagy fehér. Gyakoriak a színhibridek. Eszmei értéke 5000 Ft. 37. Ôszi csillagvirág (Prospero elisae) V: A déli hangulatú mediterráneum üzenetét hozza el hozzánk ez a szép, kék virágú, ôsszel nyíló 20–25 cm magasra növô hagymás növényünk. A Balaton-felvidéken mészkô törmelékes lejtôsztyeppeken él. Tihanyban viszont a bazalttufa törmeléktalaján is tömegesen elôfordul. Eszmei értéke 5000 Ft. 39. Henye boroszlán (Daphne cneorum) V: A rózsaszínű, illatos virágok a hajtások csúcsán csomókban állnak, és egész tavasszal virágoznak. Mészkô-dolomit sziklagyepek növénye. Fôleg a Dunántúli-középhegységben kerülhet szem elé. Nemzeti parkunkban a Keszthelyi- hegységben gyakori. Eszmei értéke 10 000 Ft. 40. Vitézvirág (Anacamptis pyramidalis) V: A Bakony és a Balaton-felvidék mészköves- dolomitos területein, elsôsorban a lejtôsztyeppeken, száraz molyhos tölgyesekben, valamint cseres erdôk tisztásain találkozhatunk ezzel a csodálatos, élénkpiros virágú, 30–35 cm magas hazai orchideával. Magyarország más területein, fôleg meszes homokon, de még lápréteken is elôfordul. A nyári hónapokban virágzik, általában csoportosan fordul elô. Eszmei értéke 10 000 Ft. 42. A somlói vár: A Somló északi, alacsonyabb nyúlványán áll a vár. Feltehetôleg a tatárjárás után, királyi várként létesült. Az egymást sűrűn váltó tulajdonosok kezében (Kinizsi Pál, Bakócz Tamás, Erdôdy Péter) a vár állaga romlani kezdett. A Rákóczi-szabadságharc idején Vak Bottyán megerôsíttette. A szabálytalan alaprajzú vár mára romhalmazzá vált. 41. Cifra kankalin (Primula auricula) FV: A Dunántúli-középhegység mindöszsze néhány pontján virágzik, a dolomitos területek egyik legritkább növénye. Ez a színpompás növény a jégkorszakból maradt itt, csak az északias kitettségű, hűvös, elegyes karszterdôkben, sziklagyepeken és sziklafalakon érzi jól magát. Úgynevezett ereklyenövényünk, mivel ez az alfaj speciális környezeti tényezôkhöz alkalmazkodott. A Kárpátok és az Alpok napfényes, sziklás oldalain él az alapfaj, a mi lfajunk csak félárnyékos helyeken maradt meg. Az egyik apró populációja a Keszthelyihegység eldugott, sziklás vidékén lelhetô fel. A magyar növényvilág legféltettebb kincse. Eszmei értéke 100 000 Ft. 45. Balatonfüred, Tamás-hegy, karsztbokorerdô:
Ezek a karsztbokorerdôk meleg, száraz klímában alakultak ki, sekély rendzinatalajon. A húsos som, a bibircses kecskerágó, az egybibés galagonya mellett az egyik legszebb típusnövénye e társulásnak a cserszömörce, melynek levelei az ôszi idôszakban szerte a Balaton-felvidéken vörösre festik a hegyoldalakat. 44. Balatonfüred, Lóczy-barlang: A triászkor középsô harmadában keletkezô mészkôben alakult ki a barlang befogadó kôzete. Jellegzetessége a kb. 30°-os dôlésű, párhuzamos lapokként megjelenô, ún. füredi mészkô. A barlangot id. Lóczy Lajosról nevezték el, aki csaknem 30 évig vezette a Balaton tudományos kutatását. 43. Úrkút, Csárda-hegyi-ôskarszt: A jurakor elejérôl származó mészkô késôbb, a trópusi éghajlaton karsztosodott, majd a mély töbrökben oxidos mangánérc halmozódott fel. Az ércet kibányászva megmaradtak az ôskarszt markáns formái, amelyek a földtani természetvédelem bemutatásra érdemes, védett értékei. 47. Poszméhbangó (Ophrys holoserica) FV: Ez a növény is, hasonlóan a már korábban említett pókbangóhoz, a ritka hazai orchideák közé tartozik. A poszméhbangó kaszálók és láprétek meszes talaján nô. Ez a faj a Balatonfelvidéki Nemzeti Park legritkább virága. Elôfordulására jellemzô, hogy mindössze három élôhelye ismert. Eszmei értéke 50 000 Ft. 48. Tátorján (Crambe tataria) FV: Az Európa keleti részén elterülô löszpuszták jellegzetes maradvány növénye, amely a jégkorszak utáni melegidôszakból származik. Kontinensünkön kipusztulással fenyegetett, ritka elôfordulású növény, európai vörös könyves faj. A nemzeti parkban a balatonkenesei löszfalon maradt fönn egy szűk populációja. Az egyméteres magasságot is elérô, kórószerű növény fehér virágai áprilistól júniusig virágzanak. Eszmei értéke 30 000 Ft. 46. Téltemetô (Eranthis hyemalis) V: Hazánk egyik legkorábban, már februárban nyíló, igen mutatós vadvirága, amely alacsony termetű, alig 5-10 cm méretűre megnövô, gumós növény. Mindig üde talajú erdôkben, patakvölgyekben, meszes talajokon álló, cserjés gyertyános-tölgyesekben, keményfaligetekben találkozhatunk vele. Mediterrán származású növény, amely térségünkben, a Kárpát-medencében valószínűleg ültetésbôl származik. 200-300 évvel ezelôtt elôszeretettel ültették a kastélyok parkjaiba, ahonnan sokfelé kivadult. Mivel igen korán nyílik, elsôsorban a virágszedôk veszélyeztetik. Csak gyönyörködjünk benne, virágját ne tépjük le, tövét ne vigyük haza a kiskertbe! Ugyanis eredeti élôhelyén a legszebb. Eszmei értéke 5000 Ft. 50. A taliándörögdi kolostorrom: A Balaton-felvidék dűlôin vagy erdôfoltjaiban szerényen meghúzódó romok között sok korábbi – mára elpusztult – falu temploma vagy kolostora található meg. Ezek egyike a taliándörögdi kolostorrom, mely a XIII–XIV. századból származik. A felsôdörögdi román kori templom maradványaiból jelenleg csak az egyenes záródású, hajdan boltozott szentély és a déli oldalon csatlakozó sekrestye látszik. 49. Bakonynána, Római fürdô: A krétakor közepének tengerében keletkezett az a mészkô, amelynek szikláiba vájta szurdok jellegű medrét a Gaja-patak. Ez a szűk, nagy esésű szakasz a „Római fürdô”. Bakonyi kirándulásaink egyik célállomása is lehet. Megközelíthetô Bakonynánától a kék turistajelzést követve.
BÜKKI NEMZETI PARK 1. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területe:
1976-ban, hazánkban a harmadik nemzeti parkként alapították meg a Bükki Nemzeti Parkot, mely a Bükk hegység központi tömegét foglalja magában. Területe ma 43 130 ha. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe három megye – Nógrád, Heves és BorsodAbaúj-Zemplén a Sajó–Hernád-háromszögön kívüli – területére terjed ki. A védett területek nagysága összesen meghaladja a 148 000 ha-t. Az igazgatóság központja Egerben található. A BNPI működési területén 11 tájvédelmi körzet (Hollókôi TK, Karancs–Medves TK, Kelet-Cserhát TK, Mátrai TK, Tarna vidéke TK, Lázbérci TK, Hevesi füves puszták TK, Borsodi-Mezôség TK, Kesznyéteni TK, Tokaj–Bodrogzug TK és Zempléni TK) és 17 természetvédelmi terület áll országos védelem alatt. Hollókô-Ófalu 1989-ben felkerült az UNESCO világörökség-listájára. 1995-ben az Európa Tanács az Ipolytarnóci ôsmaradványok TT-nek Európa Diplomát adományozott. A Bodrogzug területe nemzetközi jelentôségű vizimadár-élôhely (ún. ramsari terület). Helyi védelmet élvez a három megye 146 kisebb nagyobb területe, illetve természeti emléke. 2. Pes-kô: A Bükk-fennsík déli letörésének egyik legimpozánsabb köve, hegységszerkezeti határokhoz kötötten jött létre. 100 m-t meghaladó letörést a észkô kopársága még hangsúlyosabbá eszi. Csúcsa a turisták egyik özkedvelt kilátóhelye. Sziklagyepének övényzete és a térség gazdag adárvilága is nagy vonzerôt jelent. 4. Az Ôserdô: A fennsík bükköseinek impozáns példánya” a közel kétszáz éve háborítatlan serdô. Ez alatt az idô alatt az erdô koreloszlása megváltozott: sok az idôs és nagyméretű faóriás, de bôven találunk újulatot is. Az erdôgazdálkodás alatt álló társulásokra nem jellemzô kidôlt és korhadó rönkök is elôfordulnak itt, ennek következtében a terület igen gazdag mohákban, gombákban és xilofág rovarokban is. 3. Zsidó-rét: A fennsík egykori kaszálórétjei az emberi tevékenység eredményeként alakultak ki az elmúlt századokban, és sajátos florisztikai, zoológiai értékeket ôriznek. Rovarközösségeikben többek között ritka lepkefajok is elôfordulnak. Tájképileg az egyik legszebb a Zsidó-rét. 5. Ablakos-kô: A Bükk nyugati-északnyugati részének látványossága. A szerkezeti mozgások következtében élére állított különbözô állékonyságú kôzetrétegek kipreparálódott szikláiról kapta a nevét. Az alatta húzódó völgy élôvilága páratlanul gazdag montán-alpin fajokban, jégkorszak környéki reliktumokban. 6. Szurdokerdô: Árnyas, szűk völgyek sziklás, kôtörmelékes talaján kialakult igen jellegzetes erdôtársulás, amely tipikus megjelenésben a Bükk-fennsík északi letörése mentén figyelhetô meg. A szurdokerdôkre a vastag réteg bomló szervesanyag, a korhadó fák tömege és az árnyas, hűvös sziklák havasialhavasi növényfajainak elôfordulása jellemzô. Aljnövényzetében sokszor tömegesen jelenik meg az ép levelű gímpáfrány. 7. Sziklaerdô: A Bükk hegység meredek, éles mészkôszirtjein kialakult sajátos erdôtársulás. A hűvös, északi kitettségű sziklaerdô- társulások hidegkori reliktum növény- és állatfajokban egyaránt gazdagok, kiemelt természetvédelmi értékek hordozói. 8. A Róna-bükk: A déli oldalak sekély talajú, mészköves területein száraz és melegkedvelô tölgyesek alakultak ki. Lombkoronaszintjükben a molyhos tölgy dominál, sokszor egyeduralkodóként. A lágyszárúak szintjében fényigényes fűfélék és kétszikűek találkoznak. A Róna-bükk meredek tölgyesében a lappangó sás az uralkodó, amely a hegységben ritka és különleges. 9. Nyúlfarkfüves tölgyes: A Bükk egyik igen ritka és lokálisan elôforduló bokorerdôtípusa, amelyben a lombkoronaszintet alkotó tölgyek alatt a hegységben bennszülött magyar nyúlfarkfű alkot gyepet, számos növénytani ritkaság kíséretében. 10. Sajmeggyes bokorerdô:
A Bükk keleti részén, a déli kitettségű mészkô alapkôzeten képzôdött, sekély talajú termôhelyek uralkodó társulása. Az élôhelyek változatosságából fakadó fajgazdagsága miatt a hegység egyik legértékesebb társulása. 12. Erdôssztyepp: A középhegységi és alföldi területek lösztakarójának jellegzetes, nyílt erdôtípusa volt. Itt – éghajlati okok miatt – már nem tudott zárt erdô kialakulni, hanem egy gyep-erdô mozaik jött létre. Sajnos azonban mára szinte kivétel nélkül elpusztult e jellegzetes élôhelytípus, mivel az ilyen terület a legalkalmasabb a szôlô- és gyümölcstermesztésre, földművelésre. Utolsó hírmondóiból csak következtetni lehet egykori gazdagságára és sokszínűségére. Valamikor üde eleme lehetett az árvalányhajas tisztások sokasága. 11. Acsalapus: A Bükk hegység hűvös, párás völgyeiben, patakok mentén több helyen megtalálható az acsalapus társulás. A hűvös, fényszegény, állandóan nedves élôhelynek jellegzetes állatvilága alakult ki, néhány, hazánkban a jégkorszak óta itt rekedt fajjal. 13. Vörös-kô, Alsó-forrás: A Bükk-fennsík csapadéka a dolinákon, víznyelôkön át bejut a karsztrendszerbe, ahonnan az alacsonyabban fekvô forrásokon keresztül jut ismét a külvilágba. A Felsôtárkánytól északra eredô források a Nagy-mezôtôl nyugatra található területrôl gyűjtik vizüket. Az idôszakosan működô forrásokból csak akkor fakad víz, ha a Bükk mészkôtömegében tárolt karsztvíz szintje eléri a forrásszájat. A völgy legalsó forrását mesterséges szűkítôvel úgy alakították ki, hogy a tavaszi hóolvadást és nagyobb csapadékot követôen szökôkútként tör fel, nemegyszer kétméteres magasságot is elérve. 14. A Fátyol-vízesés: Szilvásvárad egyik nevezetes látványossága a Szalajka-völgyi Fátyolvízesés. A felszínre bukkanó vízbôl az oldott mész az algákon és mohákon kiválik, így hozva létre azokat a mésztufalépcsôket, melyeken látványosan csobog alá a patak vize. A hegység vízkészlete szennyezésekre rendkívül érzékeny, megóvása fontos feladat! 15. Hajnóczy-barlang, cseppkôképzôdmények a „Galériá”-ban: A Bükk hegységben több mint 1000 barlang található. Ezek közül 45 fokozottan védett, így a Hajnóczy-barlang is. A barlangok kiemelt védelmét földtani, morfológiai, régészeti, paleontológai, illetve biológiai (például denevér- telelôhelyek) jelentôségük indokolja. Az 1971-ben felfedezett Hajnóczy-barlang 1750 m hosszúságú, az egyik legszebb bükki barlang. 16. Lilla-barlang, a Nagy-terem képzôdményei: Az 1978-ban feltárt Lilla-barlang mindössze 180 m hosszúságú. Fokozott védettségi kategóriába sorolását – a Hajnóczy-barlanghoz hasonlóan – a különlegesen szép, sérülékeny cseppkôképzôdmények védelmének biztosítása tette indokolttá. 19. Karcsú sisakvirág (Aconitum variegatum) V: Kárpáti elterjedésű, nagy termetű, dekoratív sisakvirágfajunk, amely elterjedését tekintve inkább az Északiközéphegység montán régiójában fordul elô. A magashegységi bükkösök névadó faja, amely önálló magaskórós növényzetet alkothat a hegyi rétek szegélyében. Nevét sisakot formáló, kék virágairól kapta. Eszmei értéke 10 000 Ft. 20. Kárpáti sisakvirág (Aconitum moldavicum) V: A karcsú sisakvirághoz hasonló, de keskenyebb sisakjai megkülönböztetik rokonától. Szintén kárpáti elterjedésű, de lehúzódik az Északi-középhegység montán régiójának elejéig. Itt a karcsú sisakvirággal azonos élôhelyen (bükkösökben, szurdokerdôkben), de annál gyakrabban fordul elô. Eszmei értéke 10 000 Ft. 17. Sárga ibolya (Viola biflora) V: A Bükk igazi kuriózuma e kis virágú ibolya, mely a környezô magashegységekben az alhavasi régió gyakori növénye. Fennmaradását a hegység egyik legnagyobb szurdokvölgye tette lehetôvé, amelyben sokszor még tavasz végén is találhatunk fagyott hóolvadékot a hatalmas kiterjedésű, árnyas kôtörmelékek között. Tudományos nevét kettesével megjelenô, apró, sárga virágairól kapta. Eszmei értéke 10 000 Ft.
18. Északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana) FV: Linné tréfás kedvében nevezhette el sárkányfejnek e növényt (ez a latin dracocephalum szó szerinti fordítása), melynek furcsa formájú virágai tényleg a népmesék sárkányait idézik fel a szemlélôben. A szibériai elterjedésű sárkányfüvek e fajának elôfordulása hazánkban igencsak meglepô, az egykori hideg kontinentális klíma maradványának tekinthetô. A Bükk fagyzugos töbreinek oldalában él. Eszmei értéke 30 000 Ft. 23. Magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) FV: A Kárpát-medence bennszülött növénye, amely mészkôsziklagyepekben, bokorerdôkben találja meg életfeltételeit. A nagy termetű, ernyôs növény virágzata igen feltűnô, élénksárga színű. Jellegzetes bélyege e fajnak a felfújt levélnyél. A Bükkben sajnos a mészkôbányászat veszélyezteti élôhelyét. Eszmei értéke 100 000 Ft. 24. Széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia) V: Kerti harangvirágokat megszégyenítô szépségével emelkedik ki a hazai harangvirágfajok közül ez a hegyvidéki, elsôsorban a környezô magashegységek fenyveseit átszelô patakok magaskórós növényzetében elôforduló növény. Hazánkban igen ritka, Bükkben és a Kôszegi-hegységben találkozhatunk vele, ahol szurdokerdôkben él. Eszmei értéke 50 000Ft. 21. Rigópohár (Cypripedium calceolus) FV: A legdekoratívabb hazai kosborunk. Nagyméretű virágának élénk citromsárga, papucsra emlékeztetô része, az ún. mézajak rovarcsapdaként működik. A papucsba beesô méhfajok csak a bibe és a virágporcsomagok alatt elhaladva tudnak kijutni a szabadba, miközben elvégzik a virág megporzását. A rigópohár igen veszélyeztetett, sok élôhelyérôl már végérvényesen eltűnt. Eszmei értéke 100 000 Ft. 22. Vrabélyi-estike (Hesperis vrabelyiana) FV: A Bükk egy másik igen nevezetes növénye Vrabélyi Márton botanikusról kapta nevét, aki a hegység elsô botanikai kutatói közé tartozik. A Vrabélyi-estikének ma csak egy igen kis egyedszámú populációja él a Bükk-fennsík déli peremén, ahol is hárs-kôris sziklaerdôben fordul elô. Eszmei értéke 30 000 Ft. 27. Sziklai borkóró (Thalictrum foetidum) V: Mészkedvelô, hegyvidéki faj. A kevésbé látványos növények közé tartozik, amit azonban ritkasága ellensúlyoz. E hegyvidéki növény nyúlfarkfüves és deres csenkeszes sziklagyepekben fordul elô, kizárólag a Bükk hegység és az Aggteleki-karszt területén. Eszmei értéke 5000 Ft. 28. Havasi iszalag (Clematis alpina) V: Jégkorszaki maradvány, amely az Északi-középhegység hegyvidéki régiójában, elsôsorban szurdok- és sziklaerdôkben fordul elô. A dekoratív halványkék virágok május végén jelennek meg a liánéletmódot folytató – ezért sokszor bokrokra felfutó – kúszócserje hajtásain. Eszmei értéke 10 000 Ft. 25. Magyar nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana subsp. hungarica) V: A nyúlfarkfűnemzetség fajai elsôsorban hegyvidéki növények, közülük számos hazánkban is megtalálható. A magyar nyúlfarkfű kiemelkedô jelentôségű, mivel a világon egyedül a Bükk mészkôszikláin él, tehát a Bükk hegység bennszülött faja. Sziklagyepek állományalkotó, valamint sziklaerdôk névadó faja. Március–április fordulóján hozza acélkék bugáit, amelyek formájukat tekintve nyúlfarkra hasonlítanak. Eszmei értéke 2000 Ft. 26. Sugárkankalin (Primula elatior) V: Halvány kénsárga virágú, igen jellegzetes kankalinfajunk, amely elsôsorban hegyvidékialhavasi elterjedésű. Hazánkban az Északi-középhegység montán régiójában a magashegységi bükkösök, hegyi rétek, szurdokerdôk faja. Április végén bontja szirmait. Eszmei értéke 10 000 Ft. 29. Havasi hagyma (Allium victorialis) V: Mészkedvelô, jégkorszaki reliktum, amely csak a Bükkben és a Bakonyban fordul elô. Dolomiton kialakult, sajátos bükki sziklaerdôk lakója, egyben meghatározó eleme a göcsörtös, gyenge növekedésű bükkös aljnövényzetének. Csapadékos években fehér szônyeget alkot gömb alakú virágzatának tömege. Eszmei értéke 10 000 Ft. 30. Korai szegfű (Dianthus plumarius subsp. praecox) V:
A Kárpátok fehér szegfűinek számos földrajzi változata létezik, amelyek egymást helyettesítik az egyes hegységek azonos élôhelyein (ezt a jelenséget nevezik vikarianciának). Ezek közé tartozik a korai szegfű is, amely hűvös, északi kitettségű mészkôsziklagyepekben fordul elô, a Bükk és az Aggteleki-karszt területén. Eszmei értéke 30 000 Ft. 31. Ezüstkék sokpöttyösboglárka (Polyommatus coridon): Ez a boglárkalepkékhez tartozó faj a dombvidéki, hegylábi, félszáraz, meleg gyepek lakója. Erdôszegélyeken, napsütötte gyepekben repül a nyár második felében. 32. Tüzes tarkalepke (Melitea didyma): A tüzes tarkalepke a száraz, erôsen napsütötte, meleg gyepek, sziklagyepek feltűnô lepkéje. 33. Díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) V: A díszes tarkalepke Európában veszélyeztetett, vörös könyves lepkefaj. Sajátos, bonyolult életmenete és az élôhelyével szemben támasztott igényei miatt számos Kárpát-medencei populációja tűnt el, vagy csökkent le erôteljesen. Az ártéri keményfás ligeterdôk, fagyalos lösztölgyesek vagy a virágos kôrises bokorerdôk biztosítják az egyes alfajok megfelelô élôhelyét. Eszmei értéke 50 000 Ft. 34. Sávos csiga (Helicigona faustina): Másutt alig, a Bükk hegység egyes pontjain azonban jelentôs számban elôforduló montán csigafaj. 35. Gyepi béka (Rana temporaria) V: A hegység leggyakoribb békafaja. Hazánkban montán elterjedésű, a petézést legkorábban megkezdô kétéltűnk. A Bükk területén elhelyezkedô kevés állóvizet tavasszal nagy tömegekben keresik föl. Eszmei értéke 10 000 Ft. 36. Bajszos sármány (Emberiza cia) V: Sziklagyepekben fészkel a mediterrán elterjedésű bajszos sármány. Fészkét fűcsomók alá rejti. A hegység területén szórványosan, az arra alkalmas élôhelyeken található meg. Tápláléka a sziklagyepek rovarközösségeibôl kerül ki, fôleg egyenesszárnyúakat és lepkehernyókat fogyaszt. Eszmei értéke 50 000 Ft. 37. Rozsdás csuk (Saxicola rubetra) V: Síkvidéki és hegységperemi füves területek nem túl gyakori, földön fészkelô énekese. A feltűnô színű hím magas kórókról hallatja jellegzetes énekét. Füves pusztáink egyik karakterfaja. Eszmei értéke 10 000 Ft. 38. Kövirigó (Monticola saxatilis) FV: Az egyik legritkább énekesmadárfaj a Bükkben. Az néhány ismert fészkelôpár a hegység peremterületén lévô felhagyott kôbányákban költ. Élôhelyeinek fennmaradása erôsen veszélyeztetett. Eszmei értéke 500 000 Ft. 40. Kígyászölyv (Circaetus gallicus) FV: Melegkedvelô tölgyesekben, ritkán más erdôtársulásokban elôforduló, csupán csekély számban költô, nagy testű ragadozómadarunk. Testméretéhez képest kicsi fészkét fagyöngy közé rejti, ebben neveli egyetlen fiókáját. Elsôsorban kígyókat fogyaszt, de tápláléklistáján kétéltűek, emlôsök is szerepelnek. Eszmei értéke 500 000 Ft. 41. Az elöntött Bodrogzug: A ramsari egyezmény által is védett Tokaj–Bodrogzug tavaszi, kora nyári árvizei tartják életben az itt található vizes élôhelyek növény- és állatvilágát. Az 1998. évi tavaszi árvíz szokatlanul nagy területen öntötte el a „Zug”-ot, pótolva az elmúlt évtizedek aszályos idôszakai okozta vízhiányt. 39. Parlagi sas (Aquila heliaca) FV: A Bükk hegység legjelentôsebb ornitológiai értéke. A költôpárok többnyire a hegység peremén fészkelnek, és zsákmányolni a környezô mezôgazdasági területekre járnak ki. Fennmaradásában fontos szerepe van a még megmaradt, de egyre gyérülô ürgeállománynak. Eszmei értéke 1 000 000 Ft. 42. Borsodi-Mezôség: A tájvédelmi körzet területét a Bükkbôl lefutó és itt szétterülô vizek, illetve a Tisza egykori árvizei alakították. Szik- és löszgyepjei, mocsarai, mocsárrétjei páratlan élôvilágot tartanak
el, melyek közül legfeltűnôbbek a ritka, fokozottan védett madarak, mint például a túzok, a parlagi sas, a kerecsensólyom, a szalakóta, a kék vércse vagy a hamvas rétihéja. 44. Árvalányhajas sztyepplejtô az apci Somlyón: A Mátra déli elôterében, a hegylábi dombok déli lejtôin egykor extenzív szôlô- és gyümölcskultúrák voltak. A felhagyott, évtizedek óta nem művelt gyümölcsösök helyén árvalányhajas másodlagos gyepek alakultak ki, értékes flóra és fauna számára biztosítva élôhelyet. 43. Salgó: A Karancs–Medves TK területén a vulkáni tevékenység eredményeként kialakult tájakban gyönyörködhetünk. A felsôpliocén bazaltvulkánossága során létrejött fekete színű, oszlopos elválású bazaltból képzôdött a Salgó hegy. A bazaltcsúcsok jó helyet, egyben építôanyagot is szolgáltattak a várak építéséhez. Salgó várának XIII. századi építtetôjét nem ismerjük, 1331-bôl Dabi Demeter várnagy nevét említik a források a várral kapcsolatban. 1845. június 11-én Petôfi Sándor is ellátogatott ide, errôl ma emléktábla ad hírt. 46. Réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) V: Az irtáseredetű hegyvidéki legelôk és kaszálók a hagyományos állattartó gazdálkodás nyomán alakultak ki, és maradtak fenn évtizedeken át. E gazdálkodási forma megszűntével létük végveszélybe került, pedig számos ritka, az üde gyepekhez kötôdô növényfajnak nyújtanak élôhelyet. Közülük az egyik legszebb a réti kardvirág, melynek országos viszonylatban is legjelentôsebb állományai a Zempléni- hegységben élnek. Eszmei értéke 10 000 Ft. 47. Hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana) V: A Zempléni-hegység, azon belül a Hegyalja jellegzetes kökörcsinfaja. Száraz, köves sztyepplejtôkön, elsôsorban az egykor legeltetett területeken él. Eszmei értéke 10 000 Ft. 45. Lázbérci-víztározó: A Lázbérci TK tájképileg legmeghatározóbb eleme. Vizét a Csernelybôl és a Bán-patakból duzzasztották fel – ivóvíznyerés végett. Az Upponyi-szoros meleg, párás völgytalpa, bokorerdôi és sziklagyepei szépségükön túl fajgazdag életközösséget tartanak el. 50. Hollókô: A palóc népi építészetet, a jellegzetes faluszerkezetet, a falu környéki kertekben az extenzív gazdálkodási módot hűen ôrzi az UNESCO világörökség-listáján is szereplô palóc falu. 48. Ôslábnyomok: Az Ipolytarnóci ôsmaradványok természetvédelmi területen az ôsfenyôtörzs vizsgálatai során – a helybéli erdészek útmutatása alapján – egy több millió éves állati lábnyomokat megôrzô homokkôpadra is rábukkantak a kutatók. Eddig 11 állatfaj (orrszarvú, ragadozók, szarvasfélék, madarak) és csaknem 100 növényfaj lenyomatai kerültek elô. A leletegyüttes egy szubtrópusi esôerdô és folyópart élôvilágát tárja elénk, amelynek nyomait vulkánkitörésbôl származó tufaréteg ôrizte meg. 49. Megkövült ôsfenyô: Az Ipolytarnóci ôsmaradványok természetvédelmi terület 1995 óta európa diplomás, páratlan ôslénytani leletegyüttest rejt. A múlt század elsô felében találtak rá a kutatók a „Gyurtyán kôlóczájá”-nak nevezett, addig ismeretlen fajú, megkövült, miocénkori óriásfenyôre, amelyet egykoron vulkáni törmelék és hamu fedett be. A Borókás-patak fölé dôlt fatörzset sokáig hídként használták a helybéliek.
1. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területe: A Duna és a Dráva menti, ma még viszonylag háborítatlan különleges vizes élôhelyek és egyre zsugorodó ártéri erdôk megóvása érdekében 1996 tavaszán jött létre a Duna–Dráva Nemzeti Park. Területének nagysága összesen 49 479 ha. A nemzeti park dunai
szakaszának fô területi egységei a Gemencierdô (I.), a Riha-tó (II.) és a Béda–Karapancsasíkság (III.). A drávai szakasz legjelentôsebb területei Zákány–Ôrtilos térsége (IV.), a Lankóci-erdô (V.), a Barcsi borókás (VI.), a Dráva-sík (VII.) és a Mattyi kormorános erdô (VIII.). A nemzetközi jelentôségű vadvizek jegyzékében szerepel Béda–Karapancsa, Gemenc, a Pacsmagi-tavak és a szaporcai Ó-Dráva meder területe is. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság látja el a szakmai és hatósági felügyeleti munkát Somogy, Baranya és Tolna megye egész területén. Az igazgatóság működési területén 4 tájvédelmi körzet (Zselicségi TK, Boronka melléke TK, Kelet-Mecsek TK és Dél-Mezôföld TK) és 20 természetvédelmi terület áll országos védelem alatt. A három megye területén mintegy 180 helyi jelentôségű természeti terület és természeti emlék található. 2. A Dráva: Az Ôrtilosnál hazánk területére lépô, sebes futású, vadregényes tájak között kanyargó Dráva folyó magyarországi szakasza 147 km. A még ma is jórészt a természetes állapothoz közeli területek – a különbözô ártéri szintek, morotvák, magaspartok, kavicszátonyok – számos értéket ôriznek. A folyó szabályozása a XVIII. században indult el, fôleg Barcstól lefelé. Nagy folyóink közül ma is a Dráva vize a legtisztább. Ezt jelzi a hazai halfajok 2/3-ának – közöttük sok védettnek, mint például a fokozottan védett galóca – jelenléte. 4. Zákány, kavicszátony: A folyó hordalékából létrejövô kavicszátonyok a folyó erôs sodrása következtében az állandó átalakulás állapotában vannak. Képzôdésükkor nyílt felszínűek, majd a többnyire meghatározott szukcesszió eredményeként beerdôsülnek. Ezek a kavicspadok számos olyan partimadár fontos élôhelyei is, mint a kis lile és a billegetôcankó. 3. Drávai tegzes (Platyphylax frauenfeldi) FV: A Dráva hazai szakaszán gazdag tegzesfauna él. E fejlôdésükben vízhez kötött rovarok közül kiemelkedô értéket képvisel a drávai tegzes, mely valószínűleg a Földön egyedül csak itt él. A tiszta, oxigéndús vizet kedveli, ezért feltehetôen eltűnne, ha a Dráva jelenleg még jó vízminôségét nem tudnánk megôrizni. Eszmei értéke 100 000 Ft. 5. Kis csér (Sterna albifrons) FV: A nálunk már jó ideje nem fészkelô kis termetű madárfaj ismét megjelent hazánkban, és csak a Dráva kavicszátonyain él. Ismert költôállománya évi 5-10 pár. Ez az elegáns madár üde színfolt fekete hegyű sárga csôrével, sárga, rövid lábaival, valamint a fejtetôn, a tarkón és a szemeken keresztülfutó fekete csíkkal. Világos alapon szürkésbarnán foltozott tojásait, melyek színükkel belesimulnak környezetükbe, a folyami kavicsok közötti mélyedésbe rakja. Vonuló madár. Eszmei értéke 250 000 Ft. 6. Csermelyciprus (Myricaria germanica) V: Hazánkban csak az Ôrtilos határában lévô kavicszátonyszigeteken él ez a tamariskafélék családjába tartozó, inkább mészkedvelô, 1-2 m magas, pionír hordalékcserje. Levelei aprók, pikkelyszerűek és szürkészöldek. A május–júniusi virágzáskor hajtásai csúcsán fürtvirágzatban fejlôdnek pirosas szirmú virágai. Zárvatermô, magjai nyeles szôrüstököt viselnek. Eszmei értéke 10 000 Ft. 7. Drávai magaspart: A Dráva somogyi szakaszán jellegzetesek a folyó eróziós munkája nyomán kialakult „magaspartok”. A bal oldali partfal relatív magassága 2–25 m. Számos helyen természetes vagy mesterséges okok miatt a folyó már eltávolodott ezektôl a partfalaktól, de ahol alatta folyik még, ott ma is rombolja. Az általánosan elterjedt, színpompás jégmadarak a falba vájt odúi mellett kisebb gyurgyalagtelepek is elôfordulnak, helyenként a gyökerekkel átszôtt üregekben fészkelô búbosbankák társaságában. 8. Partifecske (Riparia riparia) V: A magaspartok löszfalaiba sokszor 1 méternél is mélyebbre vájt, tollakkal és növényi anyagokkal bélelt odúkban költ, népes telepekben. A legkisebb európai fecske. Az enyhén villás farkú, szürkésbarna madár többnyire vízközelben, csapatosan rovarászik. Röpte csapongó. Nálunk rendszeresen költ. Vonuló madár. Eszmei értéke 10 000 Ft. 9. Kálmos (Acorus calamus) V: Mészkedvelô, a magassásosok, nádasok, mocsárrétek növénye. A másfél méteres vízszintes gyöktörzsű növény hosszú, szálas levelei élénkzöldek, simák és fényesek. Meddô
hajtása, mely a virágos szárral azonos pontról ered, azt jelentôsen túlnövi. Húsos, tömött torzsavirágzata apró, zöldessárga virágokból áll. Termést, mely apró vörös bogyó, nálunk nem érlel. Gyógyhatása miatt honosították meg hazánkban a XVI. században. A túlzott begyűjtés következtében élôhelyén mára erôsen megfogyatkozott. Eszmei értéke 2000 Ft. 10. Ôrtilosi ligeterdô: A mély fekvésű bokorfüzes területeket a magasabb, de még elegendô talajvízzel rendelkezô részeken puhafás ligeterdôk váltják fel. Ezek az erdôk fűz- és nyárligetekre különülnek el. A fűzligeterdôk jellemzô fafaja a fehér fűz, mely ezüstös lombozatáról már messzirôl felismerhetô. Tavasszal rendszerint víz önti el ezeket a területeket. A dús aljnövényzetű puhafás ligeterdôk varázslatos képet nyújtanak védett ritkaságaikkal és megkapó szépségű tájképi értékeikkel. 13. Magyar színjátszólepke (Apatura metis) V: A folyót kísérô bokorfüzes zónák és homokpadok környékének nappali lepkéje. Két nemzedéke van. Repülési ideje júniustól augusztusig tart. Virágot nem látogat, jellemzô rá, hogy a nedves földrôl vizet szívogat. E védett faj hazánkban erôsen megritkult. Érdekessége, hogy szárnyát színjátszó pikkelyek borítják, melyek a különbözô szögben ráesô fénysugarak hatására ibolyáskéken megcsillannak, így a lepke változó színben tud pompázni. Eszmei értéke 50 000 Ft. 11. Fekete nyár (Populus nigra): A puhafás ártéri nyárasok uralkodó fafaja, mely többnyire törékeny fűzzel, égerrel és vénicszillel társul. A gyakrabban látható 5-6 méter törzskerületű példányok mellett néha még találhatunk 10 méterest is. A termetes, csomóktól dudoros törzsű fa szabálytalan ágrendszerén illatos rügyek fejlôdnek. Hosszú nyelű levelei háromszögletűek vagy tojásdadok. Barkavirágzatai kétivarúak. 12. Magasszárú kocsord (Peucedanum verticillare) V: Többnyire a meszes talajú bükkösök, gyertyános-tölgyesek erdôszegélyeit és tisztásait kedveli. Hazánkban csak a Dráva mellôl és Zala megye egy pontjáról ismert ez a kétszeres embermagasságot is elérô, mészkedvelô, évelô, ernyôs virágzatú növény. Nagy, háromszorosan összetett leveleinek levélkéi tojásdadok, fűrészes szélűek. Virágzatából a gallérkalevelek hiányoznak. Június és július hónapokban virágzik. Magyarországon ez a legmagasabb, vadon termô lágy szárú növény. Termései széles szárnyúak, bordáik alig állnak ki. Eszmei értéke 5000 Ft. 14. Kavicsbányató: A Dráva menti bányatavakban élô különlegesség egy édesvízi medúzafaj. E tavak környéke kiváló szaporodóhelye a különbözô szitakötôknek, köztük a ritka piros szitakötônek, a tócsaszitakötônek és a kétfoltú szitakötônek. 15. Hegyi csipkeharaszt (Selaginella helvetica) V: Kicsi, élénkzöld (hidegben pirosodó), mohaszerű évelô növény. Hosszan kúszó hajtásai elágazók. Lekerekített, háromszög alakú levelei hártyaszerűek. A közömbös vagy mészkedvelô növény a Dráva menti puhafás ligeterdôkben, valamint az itt létesített és ma már nem használt kavicsbánya gödrök környékén él. Eszmei értéke 2000 Ft. 16. Nyugati csillagvirág (Scilla drunensis) V: A Dráva menti keményfás ligeterdôk védett növénye. Jégkor utáni reliktum. Márciustól áprilisig virágzik ez a 10–20 cm magas, vaskos, zöldes fôtengelyű, tömött fürtvirágzatú növény. Fénylô tűlevelei szálasak, csuklyás csúcsúak. Hajtáscsúcsa élénkvörös, kezdetben kék színű virágbimbókkal. Lepellevelei szélesek, oválisak, kék színűek. Érett termése zöldesbarna, magja fekete. Kedveli a meszes talajú erdôket. Eszmei értéke 2000 Ft. 18. Hármaslevelű szellôrózsa (Anemone trifolia) V: A Zákány–Ôrtilos térségében található ligeterdôk, gyertyános-tölgyesek ritkasága ez a 10–15 cm magas mészkedvelô növény. Hosszú nyelű, hármasan osztott leveleinek levélkéi épek, fűrészes szélűek. A virágzó példányok tűlevele hiányzik. Virágzása április–májusban figyelhetô meg. A rendszerint hat, egynemű virágtakaró levél fehér színű. Termése aszmagcsokor. Eszmei értéke 10 000 Ft. 19. Hármaslevelű fogasír (Cardamine waldsteinii) V:
A mészkedvelô gyertyános-tölgyesek és bükkösök 20–30 cm magas védett növénye. Hazánkban Zákány–Ôrtilos térségében él. Jellemzôi a 3-5 szórt állású, széles vagy hosszúkás-tojásdad, háromosztatú, szélesen és tompán fűrészes szélű levél. Áprilistól júliusig tartó virágzásakor megfigyelhetô virágai fehérek. Termése becô. Eszmei értéke 10 000 Ft. 17. Fekete gólya (Ciconia nigra) FV: Ez a bizalmatlan, félénk, magányt kedvelô madár fehér színű rokonánál valamivel kisebb. Felsôteste fémesen fekete, hasa fehér. Csôre és lábai élénkvörösek. A Duna és Dráva mentén az ártéri erdôk szélén, öreg fákon fészkel. Táplálékát, amely fôként halakból áll, a vízben állva keresi, vagy nedves réteken, mocsarak szélén vadászik apró kétéltűekre, rovarokra. Hazánk ritka, fokozottan védett költôfaja, márciustól szeptemberig tartózkodik nálunk. Eszmei értéke 500 000 Ft. 21. Nyári tôzike (Leucojum aestivum) V: A Dráva mentén és Gemenc területén is megtalálható a puhafás ligeterdôk, láperdôk, mocsárrétek és magassásos társulások védett, mészkedvelô hagymás növénye. Magassága 30–60 cm, csoportosan fejlôdik. Szálas, húsos levelei hamvasan kékeszöldek, csúcsuk lekerekített. Szárának végén 3–7 harang alakú, fehér, a lepellevelek csúcsán zöldes folttal díszített virág fejlôdik. Április közepétôl június elejéig virágzik. Termése húsos tok. Eszmei értéke 2000 Ft. 22. Kockás kotuliliom (Fritillaria meleagris) V: Az eredetileg a keményfaligeterdôk jellemzô fajaként számon tartott kockás kotuliliom legszebb állományait a mocsárréteken találhatjuk meg. Jobbára a nedves vagy váltakozó vízállású talajokat kedveli. Könnyen megismerhetô a rendszerint magányosan nyíló, sakktáblaszerűen foltos, bókoló virágairól. Bimbós szára eleinte a földön fekszik, majd felegyenesedik. A Dráva-sík nedves talaján áprilistól júniusig virágzik. Tôlevelei hosszúak, szürkészöld szárlevelei szórt állásúak, szálasak. Termése tok. Eszmei értéke 10 000 Ft. 20. Pofók árvacsalán (Lamium orvala) V: A dekoratív, 40–60 cm magas, évelô lágy szárú növény a nemzeti park zákány–ôrtilosi mészkedvelô gyertyános- tölgyeseiben él. Átellenesen álló, széles-tojásdad leveleinek széle kétszeresen, mélyen fűrészes. Nagy virágai sötétbíbor színűek. Április és május hónapokban virágzik. Eszmei értéke 10 000 Ft. 24. Tóalma (Ludwigia palustris) V: Azokon a lápos területeken találkozhatunk ezzel a védett fajjal, ahol a felszíni vízborítás a nyár második felében visszahúzódik. Kisméretű, kopasz növény, átellenesen álló, tojásdad, nyélbe futó, hegyes levelekkel, melyek hónaljában fejlôdnek a magányosan ülô szirom nélküli virágok. Virágzása július–augusztus hónapokban figyelhetô meg. Termése harang alakú, 4 hosszanti zöld sávot viselô tok. Eszmei értéke 5000 Ft. 25. Fűzlevelű gyöngyvesszô (Spiraea salicifolia) V: E növény a mészkerülô láperdôkben érzi otthon magát. Június–júliusi virágzásakor minden szemlélôt elbűvöl a hajtások végén fejlôdô rózsaszín, megnyúlt kúpos, dús bugavirágzatával. A közel 2 m magas cserje gyökérsarjakkal terjed, telepeket alkotva. Rövid nyelű, hosszúkás lándzsás levelei fűrészes szélűek. Termései kicsi, alapjuknál összeérô tüszôk. Eszmei értéke 2000 Ft. 23. Láptó: A folyóktól távolabb esô, mélyebb fekvésű, pangó vizes területeken alakultak ki az oxigénben szegény, de tápanyagban gazdag láperdôk, fôleg a belsô-somogyi területeken. A fűz- és égerlápok sok értékes növényfajt rejtenek. Az év nagy részében jellemzô a terület vízzel borítottsága. Az égeres láperdôk uralkodó fafaja a mézgás éger, mely vénicszillel, kocsányos tölggyel elegyedik. A pangó vizes területeken találhatók meg a „lábaségerek”, melyek közelében tôkés récék, vízityúkok fészkelnek. Az odvas égerfákban denevérek pihenhetnek, a nedves talajon és a vízben pedig az erdei és mocsári békák találnak jó élôhelyet. 26. Királypáfrány (Osmunda regalis) V: A Kárpát-medencében valószínűleg csak a Dráva mellett, Darány térségében fordul elô ez az ôsi típusú, 1,5 méterre is megnövô páfrányfaj. 1978-ban fedezték fel. Spórái tömött sporangiumcsoportokban a levelek csúcsán fejlôdnek. Levelei kétszer szárnyaltak, legfeljebb
40 cm szélesek, nagyjából átellenesen állnak. A ritkás égeres szélén él, a tôzeges talajt kedveli. Eszmei értéke 10 000 Ft. 27. Barcsi borókás: 1974-ben nyilvánították védetté ezt a területet, mely a Duna–Dráva Nemzeti Park kiemelten fontos része, a belsô- somogyi homokvidék jellegzetes területe. Jellemzô az élôhelyek sokfélesége: egymástól nem messze találunk itt mészkerülô homoki gyepeket és láptavakat, nyíres-borókás területeket, homoki tölgyeseket, égeres láperdôket, magassásosokat, valamint kultúrterületeket is. A jellegzetes hordalékkúpsíkság felszínét a folyó és a szél munkája alakította. Így jöttek létre az észak-dél és az északnyugat-délkelet irányú homokbuckák. 28. Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans) V: A Barcsi borókás mészkerülô homoki gyepjeinek ritka, védett faja. Könnyen felismerhetô, selymesen szôrös, évelô növény. Tôlevele szárnyasan szeldelt. Virágja rendszerint fekete vagy feketésbíbor színű, kezdetben erôsen bókoló. A többnyire harangszerűen összehajló leplek csúcsa röviden visszakunkorodó. Felálló levele ujjasan szeldelt. Aszmagtermésének bóbitája csavarodott. Eszmei értéke 5000 Ft. 29. Fekete harkály (Dryocopus martius) V: A Duna és a Dráva mentén is találkozhatunk a legnagyobb európai harkálylyal. A madarak testének tollazata egyszínű fekete. A hím fején tűzpiros sapka van, a tojónak csak a tarkója piros. A fehéres csôrű madarak röpte erôteljes, enyhén hullámos vonalú. Odúját öreg, magas törzsű fákba vájja. Eszmei értéke 50 000 Ft. 30. Babócsai Basa-kert: A Dráva-síknak ezt a területét 1977-ben nyilvánították védetté. A rege szerint egy török pasa felesége hozta magával a májusban oly tömegesen virító, ma már védett csillagos nárcisz elsô példányait. Az mindenesetre tény, hogy a növényt a törökök hozták be hazánkba. Az eredeti élôhelyén melegebb klímához szokott faj jól alkalmazkodott új élôhelyéhez. E kedves növény virágzása idején, májusban ôrök vigyáznak a terület féltett értékeire. A kertben a régészek egy Árpád-kori templommaradvány, valamint egy török fürdô romjait is feltárták. 31. Fás legelô: Kialakulásuk a középkor idején kezdôdött. Részben akkor, amikor kihajtották a sertéseket a tölgyesekbe, bükkösökbe makkoltatni, részben az erdôterületek irtásával, melynek során néhány védelmet nyújtó magányos fát vagy facsoportot meghagytak. Számuk a legeltetések elmaradása miatt ma már erôsen csökken, de még sok értéket ôriznek a matuzsálemi korú kocsányos tölgyek, változatos lágy szárú növényfajok, valamint számos madár- és védett ízeltlábúfaj által. Nyomukat elárvult, öreg hagyásfák és gémeskutak jelzik. Megóvásuk természetvédelmi szempontból is fontos feladat. 32. Szarvasbogár (Lucanus cervus) V: A tölgyes erdôk és fás legelôk védett faja. A 7 cm-t is meghaladó hím rágója jellegzetes, agancsszerű, míg a nôstényé kisebb, de erôs és vaskos. Táplálékuk a lombos fák kifolyó nedvei, a táplálkozóhelyeket a hímek egymással csatázva védelmezik. Lárváik 5-6 évig fejlôdnek, majd bábbá alakulnak. A szarvasbogarak repülése nehézkes és lassú. Különleges szépségük miatt szenvedélyesen gyűjtötték ôket, fôleg a feltűnô rágójú hímeket. Eszmei értéke 2000 Ft. 33. Mattyi Madáremlékpark: A Mattyi kormorános erdôben történt esztelen madárpusztítás hatására kezdeményezték lelkes természetvédôk ennek az országosan egyedülálló parknak a létrehozását. Minden a hazai faunából eltűnt madárfajnak egyegy faragott tölgyfa oszlop állít emléket. Egy gyermekpályázat nyomán a park „madárodúváros”-sal bôvült ki, emlékeztetve a madárvédelem fontosságára. 34. Gemenci holtág: A gemenci táj mai arculata a XIX. századi folyamszabályozás során alakult ki. A terület híres vadregényes szépségű ártéri erdôirôl, morotvatavairól, szigeteirôl. Az áradások tartották fenn a magas vízigényű part menti vegetációt, a víz biztosítását a környék lakosai által folytatott fokgazdálkodás is elôsegítette. A holtágakban bôvelkedô sárközi szakaszon az árvízvédelmi
töltést az ásott medertôl távolabb építették, ezért az itt található ártéri erdôség nagyrészt még ôrzi ôsi vízi világát. 37. Gímszarvasok (Cervus elaphus): A nemzeti park gemenci és béda–karapancsai ártéri erdôiben kiváló élôhelyet találnak maguknak a gímszarvasok. A bikák világbajnoki trófeát sejtetô agancsai egymásnak feszülnek az ôszi szarvasbôgés idején. Gemenc mind a mai napig hazánk egyik kiemelt vadászterülete. Az év nagy részében a tehenek és a bikák külön csapatokban élnek. A kora nyáron születô borjak sűrűn pettyesek. 36. Madárparadicsom: A holtágak vizében bôséges táplálékot találnak a vízi és vízparti madarak. Békésen halászik itt együtt kis és nagy kócsag, fekete gólya, szürke gém, kanalasgém, bakcsó és jégmadár. Védelmük érdekében a nemzeti park több vizes területét ún. ramsari területté nyilvánították. 35. Báli tósík: A megkapó szépségű táj Gemenc egyik jellegzetes arcát mutatja. Az ártéri mocsárrét nyílt vízfelületei zsombékos foltokkal tarkítottak. Botanikai értékei az öreg füzek és a ritka zsombéksások. A terület szintén jelentôs értéke, hogy pihenô- és táplálkozóhelyet biztosít a különbözô gémféléknek és a fekete gólyáknak. Az alacsony vízállás számos kétéltűfajnak nyújt élôhelyet, biztosítva a gázlómadarak bôséges táplálkozását. 38. Fekete galagonya (Crataegus nigra) V: A Duna menti ligeterdôkben, ártéri cserjésekben találhatjuk meg a mészkedvelô, akár 5 méterre is megnövô, védett cserjét. Hajtásai fehéren molyhosak, kissé tövisesek. Karéjos, hoszszú levelei a hajtás vége felé fokozatosan kisebbek. A levéllemez fonákán szürkén gyapjas. A május–júniusban nyíló sátorozó virágzatát fehér virágok alkotják. Termése fekete almácska. Sajnos könnyen hibridizálódik a gyakori egybibés galagonyával. Eszmei értéke 10 000 Ft. 40. Csörgô réce (Anas crecca): Európa legkisebb, nagyon sebes röptű vadrécéje. Szívesen úszkálnak sekély tavak, mocsarak növényekkel benôtt részeinél. Étrendjük télen fôként növényi magvakból, míg nyáron kisebb állatokból áll. A tojó sárgásbarna mintázatú, míg a gácsér gesztenyebarna fejét zöld szemfolt díszíti. Jellegzetes mellének apró fekete pettyezése és a fekete farok tövének két oldalán lévô sárga folt. Mindkét nem szárnytükre ragyogó zöld és fekete, fehér szegéllyel. Lápokban, mocsarakban költenek, vízinövények közé rejtett, tollal és növényi részekkel bélelt fészket raknak. A gácsérok fütyülô hangot hallatnak, a tojók az úszórécékre jellemzôen hápognak. 39. Ligeti szôlô (Vitis sylvestris) V: A Duna és a Dráva menti ligeterdôkben is elôforduló, 20 méterre is megnövô, mészkedvelô kétlaki lián. E védett növény kérge szalagosan leváló, szürkésbarna. Az ôsszel vörös színben pompázó levelei 3-5 karéjúak. A porzós egyedek levele mélyebben karéjos. Június hónapban levélhónalji bugákban nyílnak apró, zöldes virágai. A 6-8 mm átmérôjű bogyók ibolyakékek. Eszmei értéke 10 000 Ft. 42. Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum) V: A Kelet-Mecsek tájvédelmi körzet gyertyános-tölgyeseinek jellegzetes védett növénye. Örökzöld, levélszerű képletei valójában módosult szárak. Ebbôl hajt ki csökevényes levele, melynek tövében apró, zöldes virág fejlôdik. Termése piros bogyó. Megtalálható még a Zselici TK és a Szársomlyó területén, valamint Szekszárd térségében. Eszmei értéke 10 000 Ft. 43. Kakasmandikó (Erythronium denscanis) V: A Zselici TK, a Belsô-Somogy és a Szekszárdi-dombság bükköseinek, gyertyánostölgyeseinek, nedves rétjeinek mészkedvelô, védett különlegessége. Két rövid nyelű, átellenes állású tôlevele virágzáskor lilásbarnás zöld foltos, termésérleléskor már elvesztik mintázatukat. A tôkocsányon márciusban kibomló, magányosan fejlôdô, bókoló virága élénk bíborpiros. Teljes kinyíláskor a virág hátrahajolva „kakaskodik”. Termése tok. Eszmei értéke 10 000 Ft. 41. Vízisikló (Natrix natrix) V:
A rendszerint 1 méteres vízisikló – a képen látható példány éppen egy barna ásóbékát zsákmányolt – színe kékes- vagy zöldesszürke, 3–6 fekete foltsorral díszítve. Néha elôfordulnak teljesen fekete színváltozatok is. Feltűnô bélyegük a fekete sávval keretezett, sárga, félhold alakú fülfolt. Eszmei értéke 10 000 Ft. 46. Baranyai peremizs (Inula spiraeifolia) V: A Mecsekben és a Villányi-hegységben fordul elô ez a mészkedvelô, magas termetű évelô növény. Jellemzôje a kúszó gyöktörzs. Levelei szórtan helyezkednek el, az erek mentén néha kissé szôrösek. Alakjuk tojásdad, csúcsuk többnyire szálkában végzôdik. Sárga, sátorozóan összetett fészekvirágzata – mely júniustól augusztusig virít – üdítô látvány. Fôleg karsztbokorerdôkben él. Eszmei értéke 10 000 Ft. 44. Meleg-mányi-völgy: A Mecsekben található ez az enyhe klímájú, varázslatos szépségeket rejtô völgy. Öreg tölgyesei és bükkösei sok ritka és értékes növényt rejtenek. Itt gyönyörködhetünk a díszes vesepáfrányban, az illatos hunyorban, a szúrós és a lónyelvű csodabogyóban, valamint az aranyos barabolyban. A víznyelôkkel, barlangokkal tűzdelt karsztterület érdekességei még a völgy két forrásánál felszínre jutó karsztvíz által létrehozott mésztufagátak és a közöttük kialakult apró tavacskák. 45. Majomkosbor (Orchis simia) V: A Mecsekben és Villányi-hegységben elôforduló, 20–45 cm magasságú, mészkedvelô, védett ritkaság. Tôálló, széles-lándzsás levelei lekerekített szélűek. Nevét a rövid, tömött virágzatát alkotó, majomra emlékeztetô kis virágairól kapta. Virágait május–június hónapokban csodálhatjuk meg. Karsztbokorerdôkben, gyertyános-tölgyesekben és pusztafüves lejtôkön találkozhatunk vele. Eszmei értéke 10 000 Ft. 47. Bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica) FV: Ez a lágy szárú, fokozottan védett növény Magyarországon csak a Mecsekben fordul elô, fôleg cseres tölgyes erdôk félárnyékos helyein. Szára nem elágazó. Háromszor hármasan összetett sötétzöld levelei a fonákukon molyhosak. Bíborszínű sziromlevelei sok élénksárga porzót ölelnek körül a hajtáscsúcsain magányosan fejlôdô nagy virágaiban. Érdekességei a változó nagyságú, sziromszerűen színesedô csészelevelek. Termése nagy molyhos tüszôcsokor. Mészkedvelô. Eszmei értéke 100 000 Ft. 48. Aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa) V: Hazánkban elôször 1859-ben találták meg ezt a ritka, gyökér nélküli, víz alá merülô, lebegô hínárnövényt, mely a Baláta-tó különleges értéke. Sűrű, örvösen álló, kanálszerű, összecsukható, rovarcsapdává módosult levéllemezei 4 mm hosszúak. Az akár 10 centiméteresre is megnövô növény kb. 1 centiméteres kocsányú, apró, zöldesfehér virágai kissé a víz fölé emelkednek. Termése tok. A tápanyagban gazdag, könnyen felmelegedô, kissé árnyékolt vizeket kedveli. Júliustól augusztusig virágzik. Eszmei értéke 10 000 Ft. 49. Szársomlyó: A Dráva-síkból magasodik ki ez az „ördögszántotta” hegy. Karrmezôi tektonikus nyomás hatására kiemelkedett, megdôlt és összetört tengeri üledékbôl képzôdtek, melyeket az esôvíz és a hôingadozás tovább alakított. A déli oldal növényzetben szegény, míg a hűvösebb északi oldal jól beerdôsült. A Szársomlyó több növényfaj egyetlen hazai elôfordulási helye, védett és fokozottan védett hüllôkkel, madarakkal. Jó minôségű mészkövét erôteljesen bányásszák, amit a természetvédelmi szakemberek igyekeznek visszaszorítani. A keleti oldalon szabadtéri szoborpark látogatható. 50. Magyar kikerics (Colchicum hungaricum) FV: Hazánkban egyedül a Szársomlyón fordul elô. Ez a kis termetű, hagymás növény fokozottan védett. Két széthajló tôlevele az élein sűrűn rövid pillás. Fehér virágát alul csôvé összenövô, hat hosszú cimpájú lepellevél alkotja. Nagy, sárga porzói felélénkítik a virágot, mely a még borongós januártól egészen márciusig virágzik. Eszmei értéke 30 000 Ft.
1. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
illetékességi területe: A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe hazánk legsűrűbben lakott, infrastrukturális és ipari létesítményekkel behálózott középsô részén helyezkedik el. Természetvédelmi hatósági, szakhatósági jogkörét, valamint természetvédelmi és vagyonkezelôi feladatait a fôvárosban, Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megyében, illetve Nógrád megye egy részén látja el. Az e területre ható környezeti ártalmak más tájegységekhez képest fokozottabban jelentkeznek, így a természet- és környezetvédelmi munka is nagy erôfeszítéseket követel. Az említett megyék területén igen változatos élôhelyek találhatók, a hegyvidéktôl a dombvidéken keresztül a homok- és szikes pusztákig, különbözô vizes élôhelyekig. Ezeket az élôhelyeket igen gazdag növény- és állatvilág népesíti be. A nemzeti park – kilencedikként – 1997-ben alakult, a Visegrádi-hegységet (I.), a Börzsönyt (II.), az Ipoly-völgy még viszonylag érintetlen területét (III.), a Szentendrei-sziget egy részét (IV.) és a Pilis hegységet (V.) foglalja magában. Területe 60 314 hektár. A Pilis hegység területe egyben nemzetközi védelmet élvezô bioszférarezervátum is. Az igazgatóság működési területén országos jelentôségű védett területként jelenleg 8 tájvédelmi körzet (Gerecsei TK, Vértesi TK, Sárréti TK, Sárvíz völgye TK, Budai TK, Gödöllôi-dombvidék TK, Tápió–Hajta vidéke TK és Ócsai TK), valamint 29 természetvédelmi terület (TT) található. Az Ócsai TK, a tatai Öreg-tó, a Velencei madárrezervátum, a DinnyésiFertô, valamint a rétszilasi halastavak szerepelnek a nemzetközi jelentôségű vadvizek listáján is. A budai vár és Duna-parti része 1987-ben felkerült az UNESCO világörökséglistájára. 1995-ben az Európa Tanács a budai Szénás-hegyek területének Európa Diplomát adományozott. Az érintett megyékben több mint 200 önkormányzatok által helyileg védett terület, illetve természeti emlék található. 2. Központi-Börzsöny: A harmadidôszaki vulkáni tevékenység szülte Börzsöny hegység önálló hegycsúcsok rendszere. A környezetébôl meredeken kiugró kaldera, a fôcsúcsokból kiinduló gerincek, a V alakú völgyek és a változatosan szaggatott felszín csodálatos tájjá ötvözôdnek. A Börzsöny szinte egész területét erdô borítja, üde tölgyesek, bükkösök, törmeléklejtô-erdôk. A hűvösebb, párás mikroklímájú erdôkben sok a páfrány, ezek közül a dárdás vesepáfrány és a szôrös vesepáfrány a legjelentôsebbek. Az erdôk között azonban hegyi réteket is találunk, ahol sok érdekes növény él: orvosi szemvidító, osztrák tárnicska, szúnyoglábú bibircsvirág. Gazdag élôvilágú hegyvidék, sok növényfaj elterjedésének határterülete, például a szirti páfrány, havasalji rózsa, sugárkankalin. Gazdag rovarvilágából két szépséget érdemes kiemelni, az egyik a havasi cincér, a másik a nagy színjátszólepke. Állandó fészkelô a kerecsensólyom és a parlagi sas. 4. Kemence-patak: A Börzsöny vízben gazdag hegység. Közel 350 forrás fakad itt, és táplál csermelyeket, patakokat. Még 600 méterrel a tengerszint felett is negyvennél több forrás található. A patakok közül az egyik legnagyobb a Kemence- patak. A patakot végig égerliget követi, aljnövényzetében gyakori a fehér acsalapu. Még ma is tiszta vizében él a védett kövi rák. A patak menti nedves erdôkben gyakran találhatunk foltos szalamandrát. A ritka vízirigó egyik fészkelôhelye is e patak mentén található. Nem különösebben bôvizű, de nagy esôzések után okozhat meglepetéseket áradásával. 1999-es áradása szinte katasztrofális károkat okozott. 3. Sárkány-törés: A Börzsöny vulkáni kôzetekbôl felépülô hegység, eróziós hatásokra kialakult felszíni formákban viszonylag szegény. A nagyobb tömegű sziklakibúvások, sziklaalakzatok is többnyire az erdôben rejtve vannak. Ezek közül az egyik legbizarrabb, leglátványosabb a Sárkány-törés. 5. Csadói-mocsár: A nemzeti park védett területei közül az Ipoly-völgy a legfiatalabb, hiszen védettsége csak a nemzeti park megalakulásától létezik. Az Ipoly jellegzetes, meanderezô medervonala megmaradt ôsi állapotában, ezt a folyót nem érintették intenzíven a vízrendezési munkálatok. Emiatt az Ipoly-völgyben a rendszeres áradások következtében jelentôs nagyságú vizes élôhelyek maradtak fenn. A legnagyobb területet a mocsarak és mocsárrétek
foglalják el, de találunk homoki gyepeket, puhafaligeteket, égerlápot is. Botanikai értékei a réti iszalag, a hússzínű ujjaskosbor, a mocsári kosbor, a fehér tündérrózsa és a fekete ribizli. A mocsarakban rengeteg vízimadárral találkozhatunk. Ezek egy része csak táplálkozni jár ide, például a fehér gólya, a fekete gólya és a békászó sas. A fészkelôk közül kiemelkedô jelentôségű a ritka, fokozottan védett haris. 6. A Királyréti Oktatóközpont: Az oktatóközpontot 1992-ben adták át, jelenleg is működik, számos csoportot fogad. A természetvédelmi nevelést oktatóprogramokkal segíti, kapcsolódik az erdei iskolák rendszeréhez. Az idelátogatók elôadásokat hallgathatnak, szakemberek vezetésével kirándulhatnak. Nemcsak a természettel ismerkedhetnek, de különbözô népi mesterségekkel is. 7. A Szentendrei-sziget csúcsa: A Szentendrei-sziget Visegrádtól Budapestig húzódik. Hazánk harmadik legnagyobb szigete. Ártéri erdôi mára elég kis területre szorultak vissza, de vannak még érintetlen erdôfoltok is. A szigeten jól nyomon követhetôk a szukcessziós sorok, a bokorfüzesektôl a puhafaligeteken keresztül a keményfaligetekig. Ez utóbbiak azonban már csak kis területen találhatók meg. Természetvédelmi szempontból az árvalányhajas homokgyepjei is igen jelentôsek. Sok védett növény- és állatfaj él itt. A növények közül a homoki árvalányhaj, a homoki kikerics és a homoki varjúháj említendô. Kiemelkedô botanikai értéke a fokozottan védett csikófark. A rovarok közül a bennszülött sisakos sáska érdemel említést. 8. A visegrádi fellegvár: Visegrád már az államalapítás idején is fontos hely volt, többször adott otthont a történelem során a királyi udvarnak. Valaha hazánk egyik legnagyobb és leghíresebb városainak egyike volt, nevét egész Európa ismerte. Fénykorát Mátyás király idején élte. Míg a hegy lábánál a palota fényűzô lakóhely volt, addig a fellegvár elsôsorban védelmi célokat szolgált. 9. Vadálló-kövek: A Visegrádi-hegység a Börzsönnyel mutat rokonságot. A miocénban zajló vulkáni tevékenység központja Dobogókô, a Nagy-Csikóvár és Visegrád környéke volt. A vulkáni kôzetekbôl enyhébb felszíni formák keletkeztek, azonban a szél, a víz és a fagy különleges formákat alakított ki, amelyek közül az egyik leglátványosabb képzôdmény a Vadálló-kövek csoportja. Ezeket a szeszélyes formákat az andezitagglomerátum kipreparálódása hozta létre. Tetejükön egy keményebb vulkáni bomba védi az alatta lévô törmeléket a lepusztulástól. A kövek repedéseiben különféle lágyszárúak vertek gyökeret, köztük a vulkáni alapkôzethez ragaszkodó északi fodorka. 10. Táj a Budai-hegységben: A Budai-hegység legmagasabb csúcsai is csak alig haladják meg az 500 m tengerszint feletti magasságot. A hegység átlagos magassága 300-400 m körül van. Üledékes kôzetekbôl épül fel: mészkô, dolomit, hárs-hegyi homokkô, budai márga, kiscelli agyag, a hegység lábainál lösz. A dolomithegyek változatos felszínükkel a legjelentôsebb élôhelyek, ezeken alakultak ki a Kárpát-medence bennszülött növényfajai, flóránk ékességei. A dolomitélôhelyek között is kiemelkedô jelentôségű a Kis-szénás, a világon ez az egyetlen lelôhelye a pilisi lennek. Ezenkívül is több bennszülött növényfaj él ezekben a gyepekben, például a Szent Istvánszegfű és a magyar gurgolya. A hegyvidék régóta kedvelt kirándulóhelye Budapest lakóinak. Sajnos a fôváros terjeszkedése egyre csökkenti a Budai-hegység zöldterületét. 12. Vértesi táj: A 350 m átlagos magasságú Vértes fôtömege dolomit. A dolomitfelszín feldarabolódásával és lepusztulásával meredek letörések, sziklafalak, szakadékok, keskeny szurdokvölgyek alakultak ki. Ezek közül is a legnevezetesebb a Fáni-völgy, amelynek szikláin tenyészik a cifra kankalin. Ez a hegyvidéki faj hazánkban jégkorszaki maradvány. A Vértesben a legkülönbözôbb növénytársulásokat találjuk egymástól néha igen kis távolságra. A Csíkvarsai-rét kiszáradó láprétjétôl alig néhány száz méterre találjuk a Haraszt-hegy száraz bokorerdôit, sziklagyepjeit. A hegység belsejében száraz tölgyesek, bükkösök élnek. Egy gyönyörű, csendes völgyben fekszik az eredeti stílusában helyreállított, piciny falu, Vérteskozma. 11. Nagy-Pisznice:
A Gerecse élesen körülhatárolható hegycsoport a Vértes és a Duna között. A hegység alapkôzete mészkô, amely a jura és a triász idôszakában keletkezett. Jó minôségű kövét már a rómaiak is bányászták, errôl tanúskodnak a dunaalmási, kis-gerecsei és pisznicei kôfejtôk. Süttôn és Tardoson ma is bányásszák ezt a követ, igen kemény, szinte márványszerű. Sok középületünk burkolására használták és használják mai napig. A süttôi „márvány” fehér, a tardosi vörös színű. Bennük gyakran találunk ôsmaradványokat, legtöbbször az Ammonitesek megkövült házát. A Nagy-Pisznice gyepjeiben is él a bennszülött magyarföldi husáng. 13. Vértesi karsztbokorerdô: A Vértes – és az egész középhegység – sekély talajú, déli kitettségű lejtôit sajmeggyes karsztbokorerdô borítja. Mint neve is mutatja, állományalkotó cserjefaja a sajmeggy. Kísérô fajai a molyhos tölgy, a virágos kôris, az ostorménfa, a veresgyűrű som, a sóskaborbolya, az egybibés galagonya, a gyepűrózsa és a cserszömörce. Gyepszintjének jellemzô fajai a harangcsillag, a nagy ezerjófű, a piros gólyaorr és a Sadler-imola. Számos rovar- és madárfajnak ad otthont, jellemzô fészkelô a tövisszúró gébics. A lepkék közül a kardoslepke kötôdik ehhez a társuláshoz, mivel hernyójának a sajmeggy a tápnövénye. A bokrok közti gyepben hangos csörtetéssel futnak tova a zöld gyíkok. 14. Ócsai táj: Az Alföld és a Gödöllôi-dombság találkozásánál, ahol a Duna vízállásától függô talajvíz találkozik a hátság alól fakadó vizekkel, található az Ócsai TK. Az itteni élôhelyek a turjánvidék – amely az Ôs-Duna medrét követve 4–20 km szélességben húzódott Soroksártól egészen Bajáig – maradványai. A húszas évek vízrendezései, a tôzegbányászat, a mocsarak lecsapolása ezeket az élôhelyeket mára nagyrészt eltüntette. Ma már csak kisebb foltokban, olyan lefolyástalan, mély medencékben maradtak fenn, mint az ócsai. Találhatók itt mocsarak, lápok, rekettyések, láperdôk, tölgy-kôris-szil ligeterdôk, mocsárrétek, kiszáradó láprétek, átmeneti homokgyepek. A jégkorszak végének jellemzô képe, a változatos növény- és az ehhez kötôdô állatvilág itt megmaradt. 16. Az ócsai tájház és a templom: Ócsa kulturális értékekben gazdag. Az „öregfalu” műemlék jellegű házai – a központban a XII–XIII. században épült román stílusú erôdtemplommal –, az öreghegyi pincesor, a temetô régi, faragott kopjafás része külön is kiemelendôk. A templom szomszédságában van a tájház, itt néprajzi gyűjtemény és régi mezôgazdasági eszközök láthatók. 15. Ócsai láperdô: A láperdôk lefolyástalan medencék, szerves feltöltôdésű morotvák jellegzetes erdôtársulásai. Az év jelentôs részében a tôzeget átitató víz a talajszint fölé emelkedik. Ebbôl a vízbôl emelkednek ki az éger törzsei. Az ún. lábasfák gyökérfôje a víz fölé emelkedik, az erre rakódott talajra pedig különféle lágyszárúak telepednek. Páfrányfajok, mint a tôzegpáfrány és a szálkás pajzsika; sásfajok, mint a mocsári sás és a nyúlánk sás. A fák közötti tartósan pangó vizes helyeken mocsári-vízi növényzet alakul ki, jellemzô fajai a kúszó csalán, a békaliliom és a mocsári nôszirom. Cserjéi közül a kutyabenge emelhetô ki. Sok kétéltű és hüllô él itt, a lombkoronaszintben több madárfaj fészkel. 18. Dinnyési-Fertô: A Velencei-tó tôszomszédságában, a dinnyési vasútállomás közvetlen közelében helyezkedik el Európa egyik legjelentôsebb vízivadmenedéke, a Dinnyési-Fertô, amely a múlt században még összefüggött a Velencei-tóval. A fertô elnevezéssel a nádasos, gyékényes mocsarakat illette a népnyelv. A Fertôt már régóta igyekeztek lecsapolni – valaha Pákozdtól Seregélyesig húzódott –, ez azonban csak a XX. század elsô felében sikerült, szerencsére nem teljes mértékben. A Fertô ma nádassal szegélyezett nyílt víztükör, állatvilágának karakterét a minden évszakban itt tartózkodó madarak sokasága adja. A víztükrön százával, ezrével láthatók a szárcsák, a különféle récék, a réteken bíbicek, cankók csapatai szedegetnek rovarokat, férgeket. A kanalasgémek és nagy kócsagok fészkelnek is a nádasban, de többségük a Velencei-tóról jár ide táplálkozni. A víztükör szélein récék, búbos vöcskök, a réteken a piroslábú cankók fészkelnek. Vonulási idôben igen sok madár talál itt pihenô- és táplálkozóhelyet. 19. Alcsúti arborétum:
József nádor 1818-ban kapta meg az alcsúti uradalmat, ahol a Pollack Mihály tervei alapján épülô kastélyt körülvevô park kialakítását 1825-ben kezdték meg. A park ún. dendrológiai gyűjtemény, 540 faja között Európából, Kis-Ázsiából, Kelet-Ázsiából és Észak-Amerikából származó fák egyaránt vannak. A legszebbek az idôs platánok, török mogyorók és mocsárciprusok. Egyedülálló a 24 törzset nevelô óriástuja. A kastély 1945-ben elpusztult. A kastélykápolnában kerttörténeti kiállítás, a Babaházban a József fôherceg katonái című kiállítás látható. 17. Tápió–Hajta vidéke, szikes puszta: A földtörténeti múlt során e tájon kalandozó Ôs-Zagyva kiszáradt vízivilága helyén alakultak ki a szikesek. A szikesek felszínére jellemzô formák – szikpadkák, szikerek, vakszikfoltok, szikes laposok – mind megtalálhatók ezen a területen. A magas sótartalom miatt a szikesek fajokban szegények. Növényzetére a sótűrô (halofil) fajok túlsúlya jellemzô (kígyófarkfű, vékony útifű, bárányparéj, pozsgás zsázsa, sovány csenkesz, sziki cickafark, sziki üröm, kamilla, sziki ôszirózsa). Zavartalanságuk miatt a madarak számára is fontos élôhelyek. 20. Csévharaszti borókás: A Csévharaszt község határában elterülô borókáshoz hasonló élôhelyeket a Kiskunságban láthatunk. A nyílt és zárt homokgyepben találjuk a boróka oszlopszerű vagy szabálytalan alakú egyedeit, hol egyesével, hol csoportokban. Néhol fehér nyár bokrok, kisebb fák vegyülnek a boróka közé. A homokgyepet a homoki csenkesz alkotja, benne jellegzetes homokpusztai fajokkal. Ilyenek a kései szegfű, a báránypirosító, a homoki vértô, a naprózsa és a homoki árvalányhaj, hogy csak a legfontosabbakat említsük. 21. Pálvölgyi-barlang, Kessler Hubert-ág: A Pálvölgyi kôfejtôben 1904-ben felfedezett – akkor még csak egy 1200 m hosszú szakaszt ismertek – barlang legszebb részeit 1919-ben tették látogathatóvá. Az 1980 óta folyó kutatások során további járatokat fedeztek fel, ezek szépsége, formagazdagsága messze felülmúlja a látogatható szakaszét, de csak képzett barlangászok számára megközelíthetôek. Az újonnan feltárt részekkel a járatok összhossza 12,7 km-re növekedett, ez hazánk második leghosszabb barlangja. A képen látható rész is az új szakaszban látható. A Pálvölgyi-barlang formakincsének kialakításában a leszivárgó csapadékvíz és a mélybôl feltörô hévíz közösen vett részt. A barlang egész évben látogatható. 22. Pilisi len (Linum dolomiticum) FV: A hazai flóra talán leghíresebb növénye, egyetlen termôhelye a Pilisszentiván fölötti Kisszénás hegycsoportja. Itt is mindössze néhány tucat hektárnyi területen él. Valószínűleg a jégkorszakok közötti idôszakból maradt itt. A kicsiny, szigetszerűen fennmaradt populáció valószínűleg a törzsfejlôdés egy sajátos útját járta be, így alakult ki ez a bennszülött faj. A negyvenes évektôl elkezdôdött kopárfásítási program következtében léte egy idôben erôsen veszélyeztetetté vált, mivel a feketefenyô mindent elpusztít maga körül. Az utóbbi évtizedben jelentôs élôhely- rekonstrukciós munkák folynak a területen. A pilisi len eszmei értéke 100 000 Ft. 24. Sallangvirág (Himantoglossum hircinum) FV: Bizarr megjelenésű orchideafaj. Ritkán találkozhatunk vele, bár nem tartozik a legritkább fajok közé. Ennek oka, hogy nem minden évben virágzik, és a csak közelrôl feltűnô növény jól beleolvad környezetébe. Üde vagy félszáraz tisztásokon, bokorerdôkben nô. Elég késôn, júliusban virít. Eszmei értéke 30 000 Ft. 25. Gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata) FV: Száraz sztyepprétek egynyári növénye. A nemzeti park területén a Budaihegységben és a Pilisben fordul elô néhány kisebb foltban, ott azonban igen nagy egyedszámban. Néhol gyomvegetációkban, árokparton, felhagyott gyümölcsösökben találjuk meg. Erôsen mérgezô, gyógynövényként termesztik is. Eszmei értéke 30 000 Ft. 23. Budai berkenye (Sorbus semiincisa) V: A berkenyék számos kisfaja él hazánkban, melyek java része hegyvidéki, bennszülött faj. Magyarországon minden lisztes levélfonákú berkenyefaj védelem alatt áll. A budai berkenye közepes termetű fa, vagy ritkán cserje, mely elegyes karszterdôkben, karsztbokorerdôkben fordul elô. Tavasszal fehér, sátorozó virágzata, ôsszel csokorban álló vörös termései díszítik a növényt. Eszmei értéke 10 000 Ft.
26. Erdei szellôrózsa (Anemone sylvestris) V: Neve megtévesztô, hiszen soha nem a zárt erdôkben, hanem erdôszéleken, tisztásokon, az erdôket övezô gyepekben találjuk. Száraz tölgyesek, bokorerdôk jellemzô virága, a meszes talajt kedveli. Nemcsak a hegy-, hanem a dombvidékeken, néha az Alföldön találkozhatunk vele. Szépsége miatt gyakran esik a kirándulók áldozatául. Eszmei értéke 2000 Ft. 27. Tarka nôszirom (Iris variegata) V: A sok színpompás hazai nôsziromfaj közül is kitűnik szépségével. Az Iris – a görög mitológiában a szivárvány istennôje – latin nemzetségnév is a sokszínűségükre utal. Magyar neve is nagyon találó, nôi ivarszerve, a bibe sziromszerűen kiszélesedik. Száraz tölgyesek, cseresek, bokorerdôk a kedvenc termôhelyei. Hazai elterjedésének virágkorát éli, kipusztulásától nem kell tartani. Gyakran ültetik kertekbe is. Eszmei értéke 5000 Ft. 28. Szent László-tárnics (Gentiana cruciata) V: Üde rétek, mezofil sziklagyepek növénye, néhol a síkságon is elôfordul. A nemzeti park területén gyakori. A tárnicsok jellegzetes kék színe alapján nevezik ezt az árnyalatot enciánkéknek. A legenda úgy szól, hogy amikor László király egyik vitézét kígyómarás érte, a király kilôtte nyilát, mondván, az a növény, amelyre a nyíl esik, lesz alkalmas a marás gyógyítására. Ez a növény lett ez a tárnics. Eszmei értéke 10 000 Ft. 29. Érdes csüdfű (Astragalus asper) V: Középhegységek száraz gyepjeiben, löszgyepekben, homokpusztákon él ez a pillangós virágú növény. Ma ritkulóban lévô faj. Eszmei értéke 5000 Ft. 30. Pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) V: A Keleti-Kárpátok és a Kárpát-medence bennszülött faja, a Pilis bükköseiben éri el nyugati elterjedésének határát. Erôsen mérgezô, mint a hunyorok általában, de gyógynövényként is ismert. Eszmei értéke 5000 Ft. 32. Keleti gyertyán (Carpinus orientalis) V: ôshonos fajként egyedül a Vértesben fordul elô, a csákvári Haraszt-hegyen. Melegkori maradvány faj, mediterrán eredetű. Sokáig elkerülte a botanikusok figyelmét, 1953-ban találták meg. Eszmei értéke 10 000 Ft. 31. Cserszömörce (Cotinus coggygria): A karsztbokorerdô ôszi színpompájából is kitűnik szépséges színeivel. Vérpiros lombja csodálatos látvány a fehér sziklák és az azúrkék ég háttere elôtt. Mediterrán eredetű cserje, nagy hôigénye miatt a délies kitettségű hegyoldalakat kedveli, hazánkban éri el északi elterjedési határát. A légszennyezésnek jól ellenáll, bírja a szárazságot, ezért gyakran ültetik autóutak rézsűire. 33. Szürke napvirág (Helianthemum canum): A nyílt dolomitsziklagyepek jellegzetes növénye. Törpecserje, apró termete ellenére fás szárú. Ez az életforma a száraz, nyílt gyepekre igen jellemzô, ezekben sok ilyen fajt találunk (naprózsa, csikófark, selymes rekettye stb.). A képen a budai Sas-hegy nyílt dolomitsziklagyepét látjuk. A Sas-hegy Budapest különlegessége, a város közepén találjuk ezt az „élô múzeum”-ot. 34. Sebes acsa (Anax cyanea): Ez a nagy méretű légivadász vízközelben vadászik különféle repülô rovarokra. Néha ághegyekre, nádszálakra ülve szemléli vadászterületét. Feje szinte csak a két hatalmas összetett szemébôl áll, látása kitűnô. Kíméletlen ragadozó, de ô is gyakran esik madarak áldozatául. 35. Díszes medvelepke (Arctia festiva) V: Mediterrán faj, Közép-Európa nagy részérôl már kipusztult. Hazánkban is igen megritkult. Legnagyobb populációi a Kiskunság meszes homokterületein vannak. Tápnövénye elsôsorban a pusztai kutyatej. Eszmei értéke 10 000 Ft. 36. Farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) V: Monofág faj, azaz hernyója kizárólag a farkasalma lombját fogyasztja. Ez magyarázza azt, hogy elterjedése elsôsorban a nitrogénben gazdag talajú helyekhez kötött, hiszen tápnövénye nitrofil faj. Hernyója narancssárga színű, tüskeszerű kinövések borítják. Ha megfogjuk, a tarkójáról védekezésül egy kétágú nyúlvány türemkedik ki, amely igen erôs szagot áraszt. Eszmei értéke 10 000 Ft.
37. Fűrészlábú szöcske (Saga pedo) V: Hatalmas termetű, 6-7 cm hosszú. Ragadozó, zavartalan sztyepplejtôkön, sziklagyepekben él. Ritka, csak kis létszámú, izolált populációit ismerjük. Életmódja igen érdekes, csak nôstény példányait ismerjük, valószínűleg szűznemzéssel szaporodik. Rokonai a mediterránumban élnek, nálunk feltehetôleg melegkori maradvány faj. Eszmei értéke 50 000 Ft. 40. Kecskebéka (Rana esculenta) V: Európa szerte elterjedt faj. A legkülönbözôbb élôhelyeken megtalálhatjuk, csatornákban, tavakban, idôszakos vízállásokban, mégis legjobban a hínárral benôtt vizeket szereti. Meglehetôsen késôn, április második felében jön elô téli búvóhelyérôl, és csak májusban, júniusban párzik. 10-14 nap múlva kelnek ki az ebihalak, az átalakulás szeptember közepén, októberben történik meg. Nappali állatok, a víz színén vízinövényekre telepedve vagy a parton ücsörögve lesik rovarzsákmányukat. Eszmei értéke 2000 Ft. 39. Imádkozó sáska (Mantis religiosa) V: Imára összekulcsolt kézre emlékeztetô elsô pár lábáról kapta nevét. Ez a fogóláb azonban egyáltalában nem ájtatoskodásra való, ugyanis táplálékszerzéskor egy hirtelen mozdulattal evvel ragadja meg áldozatát, amelyet azonnal, még élve enni kezd. A rovarvilág egyik „legvérengzôbb” ragadozója, a nôstény már a párosodás közben megkezdi hímje elfogyasztását. Sztyepprétek, sziklagyepek lakója. Eszmei értéke 2000 Ft. 38. Orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) V: Robusztus termetű bogár, hossza elérheti a 4-4,5 cm-t. Tölgyesekben, korhadó fák gyökerei között fejlôdik. Leggyakrabban azonban fűrésztelepek komposztjában találhatjuk. A lárva több évig tartó fejlôdés után júniusban, júliusban bújik ki a bábból. A szaporodás, peterakás után az imágó elpusztul. Eszmei értéke 10 000 Ft. 41. Pannon gyík (Ablepharus kitaibelii) V: Európában hazánkban éri elterjedésének északi és nyugati határát. Nálunk a hegyvidéken lejtôsztyeppréteken, a Duna–Tisza közén homokgyepekben él. Szereti a meleg, déli lejtôket. Ritkán kerül szem elé, mivel nem ül ki sziklákra napozni, mint a többi gyík. A magas fű között, kövek alatt érzi magát biztonságban. Az idôjárástól függôen általában március második felében bújik elô telelôhelyérôl. Áprilisi párosodása után a nôstény 5-6, borsószemnyi, hosszúkás tojást rak. A kis gyíkok augusztus végén, szeptember elején kelnek ki. Reggel és késô délután aktív, a meleg déli órákban elrejtôzik. Apró ízeltlábúakkal, lárvákkal táplálkozik. Eszmei értéke 100 000 Ft. 42. Mocsári teknôs (Emys orbicularis) V: Hazánkban csaknem minden síkvidéki álló- vagy lassú folyású vízben megtaláljuk. Kedveli az iszapos, mocsaras, zsombékos helyeket. Telelésébôl március végén, április elején jön elô. Tojásait laza talajba, sekély gödröcskébe rakja le, általában 4–12 darabot. A tojásrakóhelyek gyakran meglehetôs távolságban vannak táplálkozóhelytôl. A kikelô teknôsök mindössze 3 cm hosszúk, 6-8 éves korukra válnak ivaréretté. Napközben a vízparton, kidôlt tuskókon napozik. Táplálékát jobbára éjszaka keresi. Ragadozó, rovarokat, csigákat, férgeket fogyaszt, de apró békát, ebihalat, gôtét, gyenge vagy beteg halat is zsákmányol. Eszmei értéke 50 000 Ft. 44. Kerecsensólyom (Falco cherrug) FV: Kelet-Európában, Nyugat- és KözépÁzsiában honos. Hazánkban elsôsorban a középhegységekben költ, de elôfordulhat síkvidéki területeken is. Élôhelyei a hegyvidéki öreg erdôk, a síkságon a ligetes ártéri erdôk. Más ragadozók fészkét elfoglalva elôszeretettel fészkel meredek sziklafalakon, nagyobb sziklaalakzatokon. Vadászni a nyílt mezôségekre, rétekre, legelôkre jár, különösen oda, ahol sok az ürge. Költözô madár, de általában már februárban visszatér fészkelôhelyére. Eszmei értéke 1 000 000 Ft. 43. Füleskuvik (Otus scops) V: Dél-Európában honos, de hazánkban is egyre gyakoribb. Nálunk a domb- és az alacsonyabb hegyvidék szórványosan fészkelô madara. Rendszerint faodúban költ, 4-5 tojást rak, ezek 24-25 nap alatt kelnek ki. A fiókák már három hét múlva elhagyják a fészket, bár ekkor még nem tudnak repülni. Költözô faj, Közép-Afrikában telel, ahonnan április második felében tér vissza. Eszmei értéke 50 000 Ft.
46. Vízirigó (Cinclus cinclus) FV: A nemzeti park területén a Pilis és a Börzsöny patakjai mentén fészkel. A gyors folyású hegyi patakokban a víz alatt keresi táplálékát. Ez a táplálékszerzés egyedülálló, a víz alá bukva, a köves aljzaton futva szedegeti a tegzes- és kérészlárvákból, vízibogarakból álló táplálékát. Fészkét, amelyet növényi anyagokból épít és mohával bélel ki, jóval a víz szintje fölött, gyökerek között, partszakadások alatt vagy sziklaüregben helyezi el. 4-6 fehér tojást rak, ezen 15-17 napig kotlik. Áttelel. Eszmei értéke 250 000 Ft. 47. Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) V: A fakopáncsfajok közül a legnagyobb termetű. Elsôsorban erdei madár, de kertekben is elôfordul. Tavasszal gyakran hallani dobolását. A fészekodút a hím és a tojó közösen vési ki. 5-6 tojást rak, a fiókák a kikelésüket követô negyedik hét táján hagyják el a védett odút. Ezután még legalább egy hétig együtt marad a család. Gyakori madár, télen sem költözik el. Eszmei értéke 10 000 Ft. 45. Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) V: Szinte kizárólag a vízen él, csak akkor kap szárnya, ha az már elkerülhetetlen. Ha menekülnie kell, akkor is inkább a víz alá bukik. Így szerzi táplálékát is, amely fôleg halakból áll. Kedveli a sekély nádas tavakat, halastavakat. A nyílt vízen építi tutajszerű fészkét, amelybe 4-5 tojást rak. A fiókák 22-23 nap múlva kelnek ki, fészekhagyók. A családok – csapatot alkotva – 8-10 hétig együtt maradnak. Vonuló. Eszmei értéke 50 000 Ft. 50. Vadmacska (Felis silvestris) V: A nagy kiterjedésű, zavartalan erdôket kedveli. Néha kóborló példányai mezôgazdasági területeken is megjelennek. Elterjedésérôl nehéz pontos, megbízható adatokat gyűjteni, gyakran tévesztik össze a házi macskával. Fialóhelyét odvakban, gallykupacok alatt, üregekben készíti el. Évente akár kétszer is fialhat: a fô ivarzási idôszak február, március, a lehetséges második pedig június–júliusban van. 60-70 napos vemhesség után átlagosan 3 fiat vet. A kölykök másfél hónapig szopnak, és csak ezután kezdenek hússal táplálkozni. Tíz hónapos korukban válnak ivaréretté. Eszmei értéke 50 000 Ft. 48. Kis vízicsibe (Porzana parva) V: Rejtett életű mocsári madár. Általában a talajon tartózkodik, csak kelletlenül kap szárnyra. Kedveli a sásos sűrűségeket és az úszó növényzettel benôtt nádas, kákás tavakat. Fészkét a nádasban rakja. Fészekalja 6-8 tojásból áll, és körülbelül 20 napi kotlás után kelnek ki a fészekhagyó fiókák. Költözô madár, de néha melegforrások mellett áttelel. Eszmei értéke 50 000 Ft. 49. Nagy pele (Glis glis) V: Hegy- és dombvidéki lomberdôk, parkok, kertek lakója, azokat a területeket kedveli, ahol sűrű az aljnövényzet, és odvas fák is találhatók. Nálunk a leggyakoribb pelefaj. Téli álma igen hosszú, már szeptember végén, október közepén elvonul, és csak májusban, júniusban ébred fel. Faodúkban, sziklahasadékokban, épületek padlásán épít fészket gallyakból, levelekbôl. Utódainak száma változó. Van úgy, hogy csak egy fiat vet, de a számuk akár tíz is lehet. Ez valószínűleg az idôjárástól is függ: hűvös, esôs nyarakon szaporodása elmaradhat. Eszmei értéke 2000 Ft.
1. A Fertô–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területe: A Fertô–Hanság Nemzeti Park Igazgatóságot 1991-ben azzal a céllal hozták létre, hogy az Ôrségtôl a Fertô és a Szigetköz vízvilágán át a gönyűi árvalányhajas homokpusztákig terjedô területeken kutassa és bemutassa, illetve az utókor számára hozzáértô gondossággal megôrizze Vas és Gyôr- Moson-Sopron megye természeti értékeit. A Fertô–Hanság Nemzeti Park 23 588 hektáros területe a Fertô (I.) és a Hanság (II.) már korábban is védett területeinek egyesülésébôl alakult ki. Az FHNP szoros kapcsolatban van a Fertô tó
túloldalán levô osztrák Neusiedler See – Seewinkel nemzeti parkkal. A Fertô tó két oldalán levô területek együttese nemzetközi védelmet élvezô bioszféra-rezervátum is egyben. Az igazgatóság működési területén 3 tájvédelmi körzet (Soproni TK, Szigetközi TK, Pannonhalmi TK) és 9 természetvédelmi terület áll országos védelem alatt. A pannonhalmi vár és természeti környezete 1996-ban felkerült az UNESCO világörökség-listájára. A Fertô nemzetközi jelentôségű vizimadár-élôhely (ún. ramsari terület). 2001 decemberében a Fertô tó magyar és osztrák részén található két nemzeti park területét az UNESCO Világörökség Bizottsága szintén felvette listájára. Gyôr-Moson-Sopron megyében mintegy 50 helyileg védett terület, illetve természeti emlék lelhetô fel. 2. A Kócsagvár: A Fertô délkeleti részén, Sarród község határában található a nemzeti park székháza és oktatóközpontja. A halászfalura emlékeztetô épületegyüttes 1993-ban épült, a PHAREprogram keretében. A madárvilág egyik jellemzô helyi képviselôjérôl, a nagy kócsagról kapta nevét. A kócsag dísztollainak stilizált képe megjelenik az épület egyes szerkezeti elemeinek formájában is. A Kócsagvár nem csupán a természetvédelem hivatali épülete, különféle rendezvények és természetismereti oktatótáborok lebonyolításának is helyet ad. Az épületben állandó és idôszakos kiállítások tekinthetôk meg. Az év bármelyik napján szabadon látogatható. 4. Borsodi-dűlô, helyreállított vizes élôhely: A mesterségesen feltöltött, sekély, náddal szegélyezett tavacska a vízimadaraknak nyújt táplálkozó-, költôés pihenôhelyet. A kiszáradófélben lévô tó elszikesedett területein többek között sziksófű, sziki szittyó, libapimpó és bajuszpázsit alkotja a sziki társulást. 3. A Fertô, háttérben a Schneeberggel: A „Lacus Peiso” néven már a rómaiak által is ismert Fertô a Keleti-Alpok lábainál elterülô sztyepptó. Korát mintegy 20 ezer évre becsülik. A Hanság medencével egyidejűleg, a jégkorszak végi földkéregmozgások során jött létre. Vize sekély és sós. Természetes lefolyása nincs, vízszintjét a Hanságifôcsatorna Fertô-széli zsilipjével szabályozzák. 1977-ben a tó hazai részét tájvédelmi körzetté nyilvánították. 1979-ben bioszférarezervátummá léptették elô, 1989 óta pedig a ramsari egyezmény által védett nemzetközi jelentôségű vizes élôhelyek között is számon tartják. 5. Tavaszi kihajtás: A Fertô körül elterülô füves területeken legelnek a nemzeti park bivalyai, rackái és a magyar szürke marhák alkotta gulya. Régi magyar háziállataink a növényzet folyamatos rágásával, taposásával elôsegítik ezeknek az élôhelyeknek a fenntartását és a jellegzetes élôvilág megôrzését. A szilajon tartott állatokat – télen és este kerül csak tetô a fejük fölé – kora tavasszal hajtják ki a fertôi és a hanyi rétekre. 6. Sziki ôszirózsás puszta: A csapadékos idôszakban nagy területeket borít víz, a nyári idôszakban pedig – a sókoncentráció folyamatos növekedésével – egyre kisebbre zsugorodik össze a vízfelület, majd teljesen kiszárad a következô, ôszi csapadékos idôszakig. A kiszáradt szikes területeket – júliustól egészen kora ôszig – lilás, rózsaszínes szônyeggé varázsolja a sziki ôszirózsa. 7. A Borsodi-dűlô madárparadicsoma: Ezek az elárasztott szikes területek nemzetközi jelentôségűek, mivel tavaszi és ôszi vándorútjuk során az Európa messzi északi vidékeinek tundráin költô vízimadarak tízezrei állnak meg itt pihenni, erôt gyűjteni, vagy éppen tollazatukat vedleni. Kócsagok, gémek, partimadarak, récék, vadludak, sirályok tömegeit figyelhetjük meg a tó melletti megfigyelôtornyokból. 8. Haris (Crex crex) FV: Elsôsorban a nedves, üde, magas füvű rétek fészkelô madara. Tipikus élôhelye a rekettyebokrokkal, facsoportokkal, fasorokkal tagolt, magassásossal és mocsárrétekkel tarkított társulás. A Fertô menti és hansági réteken – mivel igen rejtett életmódot folytat – a harisok jelenlétérôl csak a hímek nászidôben, éjszaka hallható, erôs hangja árulkodik. Fészkelôállománya egész Európában csökken, az ún. sérülékeny fajok
kategóriájába tartozik. Maradék állományai az egyre fogyatkozó élôhelyek fenntartásával lennének megôrizhetôk. Eszmei értéke 500 000 Ft. 9. Üstökösréce (Netta rufina) V: Az 1980-as évek elôtt Magyarországon kifejezetten ritka madárnak számított, késôbb a nyugati országrészben egyre gyakoribbá vált. Hazánkban legnagyobb átvonuló tömegei a Fertôn figyelhetôk meg, egyedszámuk májusban akár ezer fölé is emelkedhet. Általában 1015 pár fészkel. Fészkét többek között a vízi tisztások szegélyein, a sziksófűvel benôtt kis szigeteken alakítja ki. A gácsér csôre piros, feje rozsdavörös, a fejtetô üstökszerű tollai világosabbak. Hátoldala sötétbarna színű, nyaka és melle fekete, oldala tiszta fehér. Rekedt „karr” hangját röptében is hallatja. Vízinövényeket, ezek rügyeit, magvait, gyökérgumóit eszi, amelyeket alábukva szedeget, de ebihalat, vízicsigákat is fogyaszt. Eszmei értéke 50 000 Ft. 10. Kékbegy (Luscinia svecica) V: Általában a csatornákat övezô nádszegélyekbôl hallatszik változatos és dallamos éneke. Nádszálak, ágak hegyén ülve vagy nászrepülés közben énekel. Tavasszal a hím melle ragyogó kék, alul fekete és rozsdavörös szegéllyel. A tojónál hiányzik a begy kék színe, de a hímhez hasonlóan megvan az élénk rozsdavörös színű faroktükre. Fô táplálékát a nedves talajon és a gyomvegetációban élô pókok, rovarok és férgek képezik. Tavasszal március végén, április elején érkezik. Ôsszel augusztus–október folyamán vonul el. Eszmei értéke 50 000 Ft. 12. Levelibéka (Hyla arborea) V: Nádasok, rétek, láperdôk tipikus kétéltűje. Az ujjai végén található tapadókorongok segítségével könnyen felkapaszkodik a nádszálakra, fákra, bokrokra. Bôre sima, hátszíne bizonyos mértékig alkalmazkodik a környezethez, de bizonyos ingerek hatására is megváltozhat. Szembogara vízszintes, tojásdad. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Eszmei értéke 2000 Ft. 11. Fehér gólya (Ciconia ciconia) FV: Mocsarak, vizenyôs rétek, szántóföldek madara. Ma már szinte csak településeken költ, az állomány jelentôs része villanyoszlopokon fészkel. Újabban – a madarak védelmében és az áramszolgáltatás üzembiztonsága miatt – a villanyoszlopokon található fészkeket speciális fészektartóval emelik meg. Magyarországon az 1930-as évek óta végeznek gólyaszámlálásokat. A magyarországi állomány az utóbbi idôben stabil, illetve kis mértékben emelkedik. Nyár végén csapatokba verôdnek, majd a Boszporuszon, a Közel-Keleten és a Nílus völgyén át Dél-Afrikába vonulnak. Eszmei értéke 100 000 Ft. 14. Hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) V: A Fertô menti láprétek impozáns megjelenésű, dús virágzatú orchideája. Virágai legtöbbször hússzínűek, ritkábban fehérek vagy rózsaszínűek. Május–június táján virágzik. Hazánkban Zala megyén és a Bakonyalján kívül ezen a vidéken fordul elô halványsárga virágú változata. Eszmei értéke 10 000 Ft. 13. Mocsári kosbor (Orchis laxiflora subsp. palustris) V: A Fertô menti szikes réteken, kaszálókon, a hansági láp- és mocsárréteken tömegesen elôforduló faj. Lilásvörös vagy rózsaszínű virágai május közepén, júniusban ékesítik nedves élôhelyeit. Eszmei értéke 10 000 Ft. 17. Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) V: A Fertô-melléki-dombság pusztafüves lejtôsztyeppjein tömegesen nyíló, évelô növény. Szôrös-gyapjas „bundája” a kora tavaszi hideg ellen nyújt védelmet. Virágai felállóak, tágra nyílóak, harang alakúak, sötét- vagy halványkék vagy kékesibolya színűek. A virág alatti gallérozó levelek ujjasan szeldeltek. Eszmei értéke 10 000 Ft. 16. Hagymaburok (Liparis loeselii) FV: A soproni Kis-Tómalom mészkedvelô láprétjein fordul elô ez a ritka, fokozottan védett, jégkori reliktum növény. Hosszúkás, elliptikus levelei átellenesek. Szára kopasz, levéltelen. Május végén, június elején virágzik. Laza fürtvirágzatát sárgászöld vagy halánysárga virágok alkotják. Eszmei éréke 50 000 Ft. 15. Iskolás gyerekek oktatása terepen: A Fertô–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kiemelten fontosnak tartja a diákok (általános és középiskolások, fôiskolai és egyetemi hallgatók) természet- és környezetvédelmi
ismereteinek bôvítését, ilyen szempontú nevelését. Az igazgatóság védett területeinek és értékeinek (szikes puszták és tavak élôvilága, régi magyar háziállatok stb.) bemutatásán, az iskolai tananyag gyakorlatban történô oktatásán évente kb. tízezer diák vesz részt. 18. Nagyezerjófű (Dictamnus albus) V: A Szárhalmi-erdô cseres és molyhos tölgyeseinek ligetes állományai közé beékelôdött pusztai rétek feltűnô, mintegy 50-60 cm magas növénye. Nagy, rózsaszín virágai fürtben állnak. A szirmok szétállók, bordón erezettek. A termô és a porzók a virágokból hosszan kiállnak. Május közepétôl június közepéig virágzik. Illóolajtartalma miatt a forró napokon olyan bôségesen párologtat, hogy szélcsendben – a növény feletti légtérben – olajgôze meg is gyújtható. Eszmei értéke 5000 Ft. 19. A fertôrákosi kôfejtô: A község szélén fekvô kôfejtô egyedülálló geológiai, ôslénytani és kultúrtörténeti értékeirôl ismert. A római kortól 1948-ig bányászták itt az ún. lajtamészkövet. Mai, oszlopcsarnokos formáját a sajátos bányászati mód során nyerte el. A kôfejtô teteje a pannon lejtôsztyeppmaradványfoltok ritka és védett növényeinek menedéke. 21. A Csíkos-éger erdô tavasszal: A hanyi védett területek kiemelt természetvédelmi értékeit jelentik az égerlápok. A Csíkoséger az egykor a vizeiben úszkáló csíkhalakról kapta nevét. Szürkegém- és bakcsótelepei, az idônként fészkelô barna kánya és egyéb értékei miatt fokozott védelem alatt áll. 20. Hanság, Tóköz: A hansági, nagy kiterjedésű tôzegláprétek, melyeket bokorfüzek tarkítanak, természetvédelmi szempontból kiemelt jelentôségűek. Kora tavaszszal rendre víz alatt állnak. 22. Nyírláp: Rendszerint a tôzegégés után keletkezett, átmeneti erdôtársulások. A pionír nyírt késôbb a mézgás éger – egyes helyeken a hamvas égerrel együtt – váltja fel. 23. Király-tó: A hajdan „vadvízország”-nak is nevezett hanyi lápvilágból napjainkra mindössze néhány kisebb tó maradt meg a vízhez kötött élôvilág számára. Ilyen a Király-tó – ennek a nevéhez fűzôdik Hany Istók legendája – és környéke is. A Hanság egyik legmélyebben fekvô része, amely vízimadárvilágával tűnik ki. A tóban még jelentôs számban élnek a csíkfélék. 24. Fehér-tó: A Tóköz tavai – így a képen látható Fehér-tó is – nagykócsag- és bakcsótelepeknek adnak otthont. Mindegyikük a vízi életközösségek paradicsoma. A tavakat övezô mocsárrétek és bokorfüzesek nemcsak természetvédelmi, hanem tájképi értéket is jelentenek. 26. Csáfordi-erdô: Csáfordjánosfa határában található az ún. tôzikés erdô. E Répce menti tölgy-kôris-szil ligeterdô alját olvadás után milliónyi tavaszi tôzike díszíti, melyek virágszônyegébe ligeti csillagvirág, sárga tyúktaréj és berki szellôrózsa vegyül. Az erdô a kijelölt turistaútvonalon szabadon látogatható. 27. A lébényi templom: A Gyôr nemzetség 1208-ban bencés kolostort alapított, amely mellett a XIII. század elején építették fel hazánk egyik legnagyobb, legértékesebb román stílusú emlékét, az egykori apátsági templomot. Mai formáját az 1858 és 1879 közötti restaurálások idején kapta. A Fertôrákoson bányászott lajtamészkôbôl épült, a köveket a Fertô és a Hanság egykor összefüggô vízrendszerén keresztül, uszályokon szállították Lébénybe. 25. Mocsári béka (Rana arvalis) V: A fertôi és hansági nádasok, tôzeglápos, zsombékos területek kétéltűje. Teste karcsú, hátulsó végtagjai hoszszúak. Nászidôszakban a hímek kék színűek. Petéit március vége táján nagy csomókban rakja le. Átalakulása 2-3 hónapig tart. Gerinctelen állatokkal táplálkozik. Eszmei értéke 2000 Ft. 28. Csarab (Calluna vulgaris):
A soproniak által csak erikának nevezett lilán lángoló cserje, a hegyvidék savanyú talaját jelzi. Elfekvô, kúszó hajtásait apró pikkelylevelek borítják. Ôsz felé megjelenô virágai bókolók, egy oldalra nézô fürtökben fejlôdnek. A Soproni és a Kôszegi TKban egyaránt szép telepeivel találkozhatunk. 29. Struccpáfrány (Matteuccia struthiopteris) V: A Rák-patak menti Hidegvíz-völgy rétjeit hatalmas leveleivel díszíti ez a nagy termetű, impozáns megjelenésű páfrány. Tölcséralakba rendezôdött levelei kétszeresen szárnyasak. Spóratermô levelei a tölcsér belsejében helyezkednek el, spóraérése július– augusztusra esik. Eszmei értéke 10 000 Ft. 30. Erdei szitakötô (Ophiogomphus cecilia) V: A Soproni-hegységben a patakok mentén él ez a szitakötôfaj. Testének színe zöld, rajzolata fekete. A lárva teste zömök, lábai hosszúak, potroha széles. Eszmei értéke 10 000 Ft. 31. Erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) V: A Soproni-hegység nagy kiterjedésű gyertyános-tölgyeseinek smaragdzöld gyepében egyik legszebb erdei virágunk ampolnái nyílnak. Évelô gumós növény, bôrszerű levelei szív vagy vese alakúak. Virágai illatosak, bókolók. Szirmai lilásak vagy bíborosak, jellegzetesen visszahajlók. A hegyvidéket járva júliustól szeptemberig találkozhatunk vele. Eszmei értéke 5000 Ft. 33. Hullámtér: A Duna szigetein található, idôszakosan kiszáradó tavacskák a vízimadarak fontos költô- és táplálkozóhelyei, különbözô, fajokban gazdag vízinövény-társulások menedékhelyei is. A hullámtérben kialakuló zátonyokon elsônek a törpekákás iszaptársulások vetik meg lábukat. A terület további feltöltôdésével a bokorfüzesek, majd a fűznyár ligeterdôk válnak uralkodóvá. 32. A pannonhalmi fôapátság: A Pannonhalma község fölé emelkedô Szent Mártonhegyre épült az ezer év építészeti stílusait hordozó apátság. A bazilika legôsibb része még a XI. századból származik. A barokk épületszárnyak, a klasszicista torony, valamint az 1933 és 1947 között emelt gimnázium együttese megbonthatatlan tömbként uralja a különleges természeti értékekben gazdag pannon tájat. 34. Vándorkagylók: A Szigetköz Európa legnagyobb folyami hordalékkúpsíkságán helyezkedik el, az Öreg-Duna és a Mosoni-Duna között. A folyók hordalékából zátonyok képzôdtek, majd elmosódtak. A bedôlt fákon, fennakadt uszadékokon telepednek meg a vándorkagylók.
1. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területe: A Hortobágyi Nemzeti Park hazánk elsô – és máig is legnagyobb kiterjedésű – nemzeti parkja. Nobel-díjas tudósok által is támogatott, több évtizedes elôkészítô munka után, 1973ban jött létre 52 000 hektáros területtel, de a folyamatos bôvítések révén ma már 80 550 hektár védett területet foglal magában. A nemzeti park két nagyobb részre különül el, a Hortobágy (I.) és a Tisza-tó (II.) tájegységére. A hortobágyi pusztáknak a nemzeti parkba esô része már a kezdetektôl fogva jelentôs nemzetközi elismerést élvezett, egésze bioszféra-rezervátum lett, késôbb – a ramasari egyezmény keretében – a nemzetközileg is elismert vízimadár-élôhelyek közé nyert felvételt. 1999. december elsejétôl pedig az UNESCO által adományozott, „a Világörökség része” megtisztelô címet is elnyerte. A bizottság értékelése szerint a magyar puszta máig fennmaradt kiemelkedô példája a több évezrede folyó tradicionális földhasználatnak, amely tartós együttélést tett lehetôvé ember és
természet között. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területe Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, valamint Heves megye Tiszatavi kis szeletét foglalja magában. Természetvédelmi kezelésében található a Közép-Európa legnagyobb füves pusztáján létrehozott Hortobágyi Nemzeti Park, négy tájvédelmi körzet (Közép-tiszai TK, Szatmár-beregi TK, Hajdúsági TK, Bihari-sík TK), valamint 19 önálló természetvédelmi terület. Az igazgatóság működési területén több mint 130 helyileg védett terület és természeti emlék található. 2. Sziki tölgyes: A Hortobágy ôsi képének egyik felidézôje a sziki tölgyes. Két jelentôs maradvány foltja nemzetközi hírű. Egyik az újszentmargitai Tilos-erdô, amely hosszú ideig az IBP (International Biological Program) kutatóhelye volt, jelenleg – a hozzá csatlakozó szikes legelôvel együtt – a Hortobágyi Nemzeti Park Bioszféra-rezervátumának egyik magterülete. A másik ilyen maradvány az Ohati-erdô. 3. A tavaszi Hortobágy: Ezt az egyetlen képet látva sosem képzelnénk el, hogy pár hónap múlva itt már – a költô szavával élve – „a rét kietlen, a mezô kisült”. Nem véletlen a pásztor kívánsága: „A pusztába két Jóisten kelleník! Az egyik hogy szárassza, a másik, hogy árassza!” A mondás találóan utal a Hortobágy rendkívül szélsôséges idôjárási viszonyaira. 4. Hortobágyi szikes táj: Júniusban, átlagos idôjárási körülmények közt, már alig lelni vizet a pusztán. Fehéren virít messze a vakszik, hol növény se bújik elô, s virág, ha van mégis, az csupán a sziksó kivirágzásából alkotott szójáték bimbójából nô ki. Ráadásul ez a szik többnyire nem is só, hanem amorf kovasav. 5. Hatalmas égburával fedett töretlen látóhatár: Rajta itt is, ott is jószágitató helyek, amelyek ôsideje mind hozzátartoznak alföldi síkjaink képéhez. A puszta tág tere egyben a Természet nagy színpada is, ahol az másutt már nem látható felhôjátékokban, földközeli délibábtüneményekben, forgószélportölcsérekben, félelmetes viharokban, az ég tetejétôl a földig érô villámokkal mutatja be az erre kíváncsi közönség elôtt szelídebb vagy drámaibb elôadásait. 6. A Kunkápolnási-mocsár: A jó 3000 hektárnyi szittyós, sásos széllel szegett, bennebb gyékényes, nádas vízi varázsvilág kicsiben a rég elfeledett, kiszárított sárrétek meseországát idézi, labirintusaiban, tisztásain, nádsűrűjében ezer év óta gyűjtött kincseit ôrzi. Madarak tíz- és tízezrei élnek itt békében, és pihennek meg vonuláskor. Nagyon fakó színekkel festünk róla képet, ha csak azt említjük, hogy minden hazai vöcsök-, szerkô- és gémfaj költ itt a nádi énekesek hosszú sora mellett. 7. „A puszta, télen”: „Mint befagyott tenger, olyan a sík határ” – írta Petôfi. Ám ilyenkor sem kihalt a Hortobágy. Igaz, a pásztor már betelelt nyájával a közelebbi falvak adta meleg szállásra, de a magas északról idegen, bár megszokott vendégmadarak érkeznek: a lappföldi kékes rétihéják, a törpesólymok, a gatyásölyvek, a rétisasok meg a sárga szemű, mocsárlakó fülesbaglyok, kerek fejükön rövidke tollpamaccsal, majd a fülespacsirták, a sarkantyús sármányok és a hósármányok. A jég alatt is, fölötte is él az Élet. 8. Túzok (Otis tarda) FV: Ez a délceg járású, nemes szárnyas ott él „hol vásznat fehérít a játszi délibáb”. Európa legnagyobb madara, régi hírű hortobágyi állománya 110-120-as stabil létszámával még mindig figyelemre méltó. Eszmei értéke 1 000 000 Ft. 10. Bíbic (Vanellus vanellus) V: A nedves laposok egyik leggyakoribb madara. Szemfüles és zajos, a nyílt, rövid füvű területek egyik ôrállója. Ezért szívesen csatlakoznak hozzá más fajok is (például a korai érkezésekor még itt talált fenyôrigók, késôbb a seregélyek és egyebek) a táplálékszerzô területeken, hisz a közeledô ellenséget mindnél hamarabb észreveszi és jelzi. Eszmei értéke 50 000 Ft. 9. Székicsér (Glareola pratincola) FV:
Tipikusan pusztai madarunk, valaha százas állománya jellemezte a Hortobágy kopáros szikeseit, ott, ahol a kamilla is csak óvatosan virágzik. Három tojását gyakran rakta az árvagané (a szarvasmarha száraz trágyalepénye) tetejére. Újabban katasztrofálisan meggyérült, dacára fokozott védelmének. Fogyása valószínôleg összefügg a kint legelô gulyák eltűntével, a kihasználatlan gyepek elgyomosodásával. Az utóbbi évtizedekben néhányszor a feketeszárnyú székicsér is költött itt. Eszmei értéke 500 000 Ft. 12. Réti fülesbagoly (Asio flammeus) FV: Nedves rétek, zsombékosok költôfaja. Egyes években, különösen inváziószerű megjelenése után, 6-7 pár is fészkel a számára alkalmas helyeken. Télen hortobágyi állománya – az északi, fôleg balti eredetű vendég példányokkal – sokszorosára növekszik. Ha nagyon zord a tél és vastag a hótakaró, betelepszik a falvakba, ahol az erdei fülesbaglyokkal együtt keres védelmet adó nappalozó fát, legtöbbször fenyôt vagy tuját. Eszmei értéke 250 000 Ft. 13. Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) FV: Hazánkban csak a Tisza mentén és a Hortobágyon költ ez a mediterrán faj. Március végén érkezik, a költés május– június táján zajlik. Megtelepedése a romániai állomány csökkenése miatt kiemelten fontos. Védelmét nehezíti, hogy a nem védett kormoránnal együtt fordul elô. Eszmei értéke 500 000 Ft. 11. Csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) FV: Európában tôlünk nyugatra, költôhelyeinek drasztikus megfogyása miatt, már alig találni. Hortobágyi populációja ma 600 pár körülire tehetô, és gyarapodni látszik. Országunk más területein csak szórványos elôfordulásairól tudunk. Ritkasága és veszélyeztetett volta miatt szerepel a madarak európai Vörös könyvében. Eszmei értéke 1 000 000 Ft. 16. Fehérszárnyú szerkô (Chlidonias leucopterus) FV: A bársony feketéjébe és a gyolcs fehérségébe öltözött tollazatú, titokzatos, élô légi tünemény hazánk legritkább szerkôfaja. Tünemény azért is, mivel idônként akár ezrével is megjelenik, más években, különösen szárazabb periódusok idején, szinte teljesen hiányzik. Közép-Európában Magyarországon találni legszámottevôbb költôállományát. Telepes fészkelô, ritkán rokonai, a kormos vagy épp a fattyúszerkôk kolóniájához csatlakozik. Eszmei értéke 250 000 Ft. 14. Kanalasgém (Platalea leucorodia) FV: Nem a gémek, hanem az íbiszek rokona, kanalas viszont a csôre, amelybôl régi pásztoraink kásához való evôeszközt is alakítottak. Ôsidôk óta költött alföldi mocsarainkban, azok lecsapolása óta jobbára mesterséges élôhelyek adják elvett otthonai helyett az újat. Ritkán ártéri erdôk magas fáinak koronájában, kisebb telepekben rakja fészkét. Hortobágyi állománya Európa egyik legnépesebb populációját jelenti. Eszmei értéke 500 000 Ft. 15. Kormos szerkô (Chlidonias niger) FV: Ez a lenge röptű, elegáns madár fehérszárnyú és fehérarcú rokonával együtt sekély, úszó hínáros, alkalmi vagy állandó vizek telepesen fészkelô lakója. Ringó fészkében szerencsés körülmények között három fiókát nevel. Hortobágyi állománya a hazainak a zöme, jó években elérheti az ezer párat. Eszmei értéke 250 000 Ft. 17. Pásztormadár (Sturnus roseus) V: Szép színérôl rózsaseregélynek is nevezik. Rendszertelenül, nem minden évben megjelenô nyári vendég a pusztán. Alkalmi nagyobb inváziói esetén ezres csapatai is mutatkoznak, olykor itt is költ. Néhány egyedét olykor seregélycsapatban fedezhetjük fel. Magyarországon gyűrűzött példányai közül volt, amelyik Szamarkandban (3600 km-re), sôt, egy másik Pakisztánban (Lahore), tôlünk 5000 km-re került kézre! Eszmei értéke 50 000 Ft. 19. Darvak (Grus grus) V: Ez a nemes megjelenésű, titokzatos madár a lecsapolt hajdani mocsarainkban még költött, ám évszázada már csak vendégként tisztelhetjük. Mintegy évtizede tevôdött át az ôszi vonulás darvainak pihenôhelye a Dél-Alföldrôl a Hortobágyra. Jelenleg évente mintegy 70 000 példány tölti idejét október–november hónapokban a pusztán, és belôlük közel ezer nyaral át itt évente. Ezek a példányok Észak-Európa finnországi és baltikumi vidékeirôl látogatnak ide, és telelni Tunéziába mennek. Tavaszi vándorlásaik során, hazájukba visszafelé tartva mozgalmaik már nem olyan látványosak. Ilyenkor sokszor le sem
szállnak, csak áthussannak a táj fölött. Sietteti ôket a rövid északi nyár, amelynek ideje alatt fiókáikat fel kell nevelniük. 18. Barkóscinege (Panurus biarmicus) V: A vizek gyékényeseinek, náddal kevert gyékényeseinek ezüstcsengôt pengetô hangú lakója. Télen csapatosan járva a nádbugákat bújja, kutatja élelem után. Miután az embertôl nemigen tart, fôleg ilyenkor lehet gyönyörködni ügyes mozgásában és pasztellszíneiben. Olykor kék és függôcinegék társaságaival is szívesen vegyül. Eszmei értéke 50 000 Ft. 20. A szálka-halmi kilátó: A táj szépségei, a madarak mozgalmai iránt érdeklôdôk kedvére telepített számos megfigyelôhely egyike. A képünkön látható torony a nyírôlapos– szálka-halmi bemutatóút mentén található, de hasonlóakat látni a hortobágyi Nagy-halastó (más néven az „Öregtavak”) gátjainak oldalán is. Róluk kiváló kilátás nyílik a hatalmas hortobágyi síkra, ránézhetünk a kiterjedt tófelületek nyüzsgô madáréletére. 22. Sziki ôszirózsa (Aster tripolium subsp. pannonicum): Szikes pusztáink szép, lila virágcsillagainak kibomlása, a nyárutó, a közelítô tél jele. Növényünk, amely jól tűri a sókban gazdag talajt, virításakor néhol egyeduralkodóvá lesz, és az ökörnyállal csillogó ôszi Hortobágyon kiterjedt mezôket pingál tele szép színével. 21. A Zádor híd: „Széles víz a Zádor erre, / Szép kôhíd van ráépítve...” A nagy-hortobágyi híd korábban épült ikre lehetne. Alapkövét 1806-ban tették le. Eredetileg 9 ívvel állt a ma már eltűnt Zádor-ér fölött, ám 1830-ban egy szokatlanul nagy áradás két végét elsodorta, így lett mára „ötlyukú híd”. 23. Taréjos búzafű (Agropyron pectinatum): A mind több teret foglaló mezôgazdasági kultiválás a löszgyepeket minden művelhetô területen meghódította. Az itt élt vegetáció fajai vagy eltűntek, vagy igen kis területekre, mint refúgiumokba – szántásra túl meredek kurgánokra és megôrzendô határárkokba – húzódtak vissza. Ilyen „menekült” növényünk ez is, a macskaherével, a kunkorgó árvalányhajjal és még több társával együtt. Mindannyian fontos vegetációtörténeti emlékeink. 24. Szürke marha (Bos primigenius f. taurus): Valaha tágas hazai legelôinket fehérítette „száz kövér gulyája”, külországok éltek belôle, valutánk volt és kincsünk, ma pár százat nevezünk belôle „génbanknak”. Pedig szilárd alkata, betegségekkel szembeni ellenálló képessége, húsának jó minôsége, valóban értékes genetikai „anyaga” és nem utolsósorban fenséges megjelenése, szépsége miatt büszkeségünk is lehetne. 25. Racka (Ovis ammon f. aries strepsiceros): A honfoglalásunk elôtti vándorlásunk egyik állomásáról hozhattuk valamikor magunkkal ezt az ôsi formájú, ôsi viselkedésű, igénytelen és régi-régi háziállatunkat, amelyet talán most fedeznek fel újra. Egykor jóval népszerűbb volt nálunk, majd kis híján elvesztettük az újabb, divatosabb, nyugati fajták behozatalával. A szekerekkel, szánokkal való utazások világában nélkülözhetetlen téli öltözék volt a gyapjas bôreibôl összevarrott „nagybunda”, amelynek az alföldi pásztor is jó szolgálatát vette a zordabb idôben. Éjszakai nyugodalomra meg éppen „praktikus” volt: egyszerre telt ki belôle a derékalj, a fejalj és a takaró. 26. Mangalica (Sus scrofa f. domestica): Bizonnyal nem ôsi magyar háziállat, valahonnan a Balkán-félszigetrôl vehettük mai alakját, amely csaknem kipusztult, jóllehet pár évtizede még igen népszerű volt Magyarföldön. Mindenesetre a vaddisznó és a mangalica közt erôs hidat alkot néhány emberöltôvel korábbi ôseink bakonyi avagy tiszántúli szalontai sertése. 27. Házi bivaly (Bubalus arnee f. bubalis): Úgy tudjuk, az avarok hozták be ezt a délkelet-ázsiai fekete állatot hazánk mai területére, hol a traktorok megjelenéséig pótolta azok erejét. Utolsó populációi szomszédos országainkban (Bulgária, Románia) még nagyok, hazánkban az utolsó szórványegyedekbôl lehetett két számottevôbb rezervátumot kialakítani, az egyik a hortobágyi. 28. A Hortobágy folyó: A Hort (ôsi település) melletti Bágy ('kis folyócska') adhatta nevét legnagyobb pusztánknak és legfiatalabb településünknek, Hortobágynak. Debrecen egyetlen vize forrástalanul,
összegyűlve- szélesülve csordogál át évszázadok óta a nagy legelôn, ahelyett, hogy régi szokás szerint malmokat hajtana, jószágot itatna, füvet kövérítene, ma belvizeket gyűjtögetve egyesül a Berettyóval, vegyszert és egyéb szennyet szállít a Körösökbe. 29. A Tisza-tó: Így hívják. Egy tó, amely folyik. Genetikai-történeti értelemben a Hortobágyi Nemzeti Park szerves része szerves része, bôvítésével együtt. Mesterségesen alkotott természeti táj, a régi korok Tisza menti tarka élôhelymozaikja alakult ki rajta, véletlenül újragazdagítva a XIX. Század eleji grandiózus méretű vízszabályozások által monotonná tett folyammedret. 31. Réti iszalag (Clematis integrifolia) V: Kék-lila fejecskékkel virító, ártéri rétet hímezô védett növényünk. Elvirágzása után újabb csodát tár szemünk elé: némely általa kedvelt tenyészhelyén hektárnyi területeken sűrűn szerteszórva hozza ezernyi, ezüstszín bozontos termôfejecskéit. Eszmei értéke 2000 Ft. 30. Ártéri liget a Tisza mentén: Liánokkal teleszôtt sűrűje akár a távoli déli tájak galériaerdôit is idézheti. Sűrűségét árhatatlanná szövi a mindenfelé futó süntök, sövényszulák, szegfűbogyó, vadszôlô, komló és szederinda hálózata, a talajszinten és a fák koronájáig minden irányban. Burjánzó növénytömege állatvilágának gazdagságára is utal. 33. Nagykörűi parasztház: A „legmagyarabb folyó” mentén sorakozó, közép-tiszai ôsi települések népi építészetének tűnô remekei közül való ez a ház. 32. Törpegém (Ixobrychus minutus) V: Mocsarak, holtágakat kísérô vagy épp halastavak szélén nôtt gyékényesek, nádas-sásos, sűrű növényzetben lappangó, aprócska gémfaja, a rokonai közt a leginkább rejtett életű. A Tisza morotváinak is gyakori lakója. Hazánk hasonló élôhelyein mindenütt gyakori, de nehéz észrevenni: színével és viselkedésével egyaránt kitűnô mimikriművész. Eszmei értéke 100 000 Ft. 34. A bagaméri Daru-hegyek: Tipikus nyírségi, szélhordta dűnék, rajtuk tipikus homokpusztai növények: magyar kökörcsin, homoki vértű és pimpó színezi e jégkor végén alakult különleges formákat, melyek jó részét már a kultúra vette birtokba. Ezek a buckák csak az alföld síkjának képét megszokott nép szemében „hegyek”, jóllehet a Nyírség száz meg száz buckája közt a tekintélyesebbek közé tartoznak. 36. Egyhajúvirág (Bulbocodium vernum) FV: A jégkor utáni idôszak maradvány növénye, hazánkban alig találni már. A Dél-Nyírség flórája ôrzi még több szép állományban az egyik legnagyobb országos botanikai értékünkként. A hó vesztével, az utolsó éjszakai fagyok múltával menten kibújnak lehelletvékony, lila szirmai az avarból. Eszmei értéke 50 000 Ft. 35. Magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. hungarica) FV: Nevébôl következik, hogy bennszülött növényünk, jelentôs, néhol tízezer tövet számláló, csodálatos állományait a Nyírség egyes területein sikerül még óvnunk. Eszmei értéke 30 000 37. Tarka sáfrány (Crocus reticulatus) V: Hasonlatos türelmetlenséggel bújik ki téli álmából ébredve a tavaszi, még hideget lehellô, futófelhôkkel zaklatott ég alá, mint az egyhajúvirág. Jelentôs állománya él még a Nyírség védett tájain, jégkorvégi reliktum, minden óvást megérdemlô hazai ritkaság. Eszmei értéke 10 000 Ft. 38. Sisakos sáska (Acrida hungarica) V: Ez a Kárpát-medencei bennszülött rovar a tájvédelmi körzet egyik különlegessége. Különlegességét ritkasága mellett valóban sajátos alakja is aláhúzza. Eszmei értéke 10 000 39. Tetétlen-sziget: A bihari térség talán félreesô volta miatt is van még tele úgy a természetest idézô tájrészletekkel, hogy legtöbb települése szinte az ôsi tájból nô ki, legalábbis közel szomszédos vele. 40. Tavaszi hérics (Adonis vernalis) V: A görög mitológiában Adonisz föniciai-szíriai erdetű istenség, olyan növényi tulajdonságokkal rendelkezik, hogy a természet mindenkori újjászületésében is részt vesz. Még szertelen és
szeles az évet nyitó legkorábbi évszakunk, még nem bánik bôkezűen a meleg sugarakkal, még hideg fuvallatok zavarják a zsongani igyekvô rovarokat, kik sietnének megporozni a virágcsodákat, miközben a szirmok fénylô belsejükkel parabolatükörként gyűjtik a nap küldte hôenergiát, és aranyló ragyogásuk erejével megsokszorozva azt leendô utódaik magházszülôhelyét óvják a hűvöstôl. E csodás virágunk legszebb állományai Pocsaj környékén találhatóak. Eszmei értéke 2000 Ft. 41. Öldöklô aszat (Cirsium furiens) V: E növényt sokáig kipusztultnak hitték Magyarországon, a nemzetközi Vörös könyv régóta listájára vette pedig. Jelentôs populációja él a tájvédelmi körzet keleti, határ menti szélén. Eszmei értéke 10 000 Ft. 43. Tôzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) V:Magyarországon már csak a beregi lápokon találjuk, ha szerencsénk van hozzá. Eszmei értéke 10 000 Ft. 42. Reliktum tôzegmohaláp: A reliktum tôzegmohalápok, dagadólápok kétségtelenül az Alföld északkeleti részének legôsibb darabjai. Bennük még olyan ritkaságok közönségesek, mint a tôzegmoha hat faja, a tôzegáfonya, a tôzegeper, a kereklevelű harmatfű, a hüvelyes gyapjúsás és sok társuk. Képünkön a Báb tava részlete. 46. A túristvándi Rókás-legelô: Hajdani idôk összefüggô tölgyerdôinek legeltetés miatt kiligetesedett, több száz éves tanúfákkal teleszórt, csodálatos tájképi értéke. 45. Rucaöröm (Salvinia natans) és kolokán (Stratiotes aloides): A térség sok-sok jelenkori, a vízszabályozások idején a folyóktól elvágott kanyarulata, morotvája ôrzi a réges-régi vízi vegetációt. A rucaöröm eszmei értéke 2000 Ft. 47. A túristvándi vízimalom: Ma is működôképes, legutóbbi formájában Mária Terézia korabeli, nagyszerű ipartörténeti műemlék a Túr folyócskán. 44. Égerláp: A fiatalabb, de még igen ôsi, elhagyott folyómedrek tanúja. Tele van titkokkal, még felfedezésre váró élôlényekkel. 49. Sárgás szitakötô (Stylurus flavipes) V: A Tisza vízszabályozások elôtti idejének hangulatait, élôvilágát ôrzik egyes védett területeink a morotvák vidékén, a folyó menti puha- és keményfaligetekben. A sárgás szitakötô eszmei értéke 10 000 Ft. 50.Gyöngyvirágos tölgyes: Hazánk elsô, már 1939-ben országos védettséget nyert területe a Nagyerdô. A gyöngyvirágos és néhol ezüsthársas tölgyes, jónéhány ritka montán növényfajával, a Nyírségre jellemzô virágaival méltán híres még ma is. A régóta kizsarolt erdôben még meglelni a magyar nôszirmot, az odvas keltikét és a bogláros szellôrózsát a fodros gólyaorr mellett. Illatozik a gyöngyvirág, akárhogy szedik is csokorra. Itt fészkelt elôször a kis héja, költ a darázsölyv, és fészkelt néhány évtizede tucatnyi barna kánya is... 48. Bátorligeti-ôsláp: Több ezer éve „konzervál” már flóraés faunaelemeket. Növényvilágát tekintve 1130, állatvilágát tekintve 5836 fajt írtak össze a kutatók. Hadd idézzük itt most Ortutay Gyula néprajzkutatónk kedves sorait az elfogult biológusok szava helyett: „Májusban elborítja [...] a lápi réteket a zergeboglárka, virágzik a békaliliom, a vidéket nyírligetek, kisebb foltokban tölgyesek, szil- és kôriserdôk, füzesek borítják, az erdôk alján tôzegpáfrány hatalmas legyezôi terpeszkednek. A levegô páradús, még nyári reggeleken is könnyű füstölô köd száll az erdôkbôl, este hamarosan lehűl ...”
1. A Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területe:
A Körös–Maros Nemzeti Park a Tiszántúl déli részén helyezkedik el, hazánk hetedik nemzeti parkjaként jött létre 1997 januárjában. Az igazgatóság működési területe magában foglalja Békés megyét, Csongrád megye a Tiszától keletre esô felét, valamint a Körös-ártér és a Dévaványai–Ecsegi-puszta Jász-Nagykun- Szolnok megyébe átnyúló részeit. A más és más adottságú és sajátosságú tájakon változatos, természeti értékekben gazdag területek maradtak fent. A Körös–Maros közén fekvô Csanádi- és Békési-hát kedvezô talajadottságú terület, a mezôgazdaság fejlôdése következtében napjainkban kimagasló természetvédelmi feladatot jelent a megmaradt természetes növénytársulások, elsôsorban a löszgyepek védelme. A KMNP 51 125 hektáros területe mozaikos elrendezôdésű. A Körös-vidék része a hajdani Kis-Sárrét (I.) és a Körös-ártér (VI.). A Dévaványai–Ecsegi-puszta (IV.), a Cserebökényi-puszta (VII.), a Csanádi-puszta (IX.) és a Kígyósi-puszta (V.) nagy kiterjedésű szikes, mocsármaradvány. A Tompapusztai-löszgyep (XI.), a Tatársánci-ôsgyep (XII.) és a Csorvási-löszgyep (XIII.) pótolhatatkan löszpusztagyep-maradványaink. A Bélmegyeri Fáspuszta (II.) és Mágorpuszta (III.) az ôsi erdôssztyeppeket idézi. A nemzeti park részét képezi a kardoskúti Fehér-tó (VIII.), amely a Dél-Tiszántúl legértékesebb, speciális vízutánpótlású, idôszakos vízállású szikes tava. A terület az ôszi és tavaszi madárvonulás legfontosabb alföldi állomása, a Kis- Sárréttel együtt ramsari terület. Fontos védelmi feladat a Maros-ártér (X.) hazai szakaszának megóvása. Országosan is kiemelkedô jelentôségű azoknak a növény- és állatfajoknak a védelme, melyek hazánkban egyedül itt tenyésznek, vagy állományuk jelentôs része a nemzeti park területén található. A Békés megye északi részén élô túzokpopuláció védelmére 1975-ben Dévaványán túzoktelepet hoztak létre. Az igazgatóság illetékességi területén 160-nál is több helyi védettségű terület, illetve természeti emlék található. 2. Ecsegi-puszta: A Dévaványai–Ecsegi-puszták mai képének egyik meghatározó része a másodlagosan kialakult ecsegi-pusztai szikes. 4. Pettyegetett ôszirózsa (Aster sedifolius) V: Mészkedvelô, sótűrô faj. Szikesedô sztyeppréteken, mérsékelten szikes pusztákon, szikes erdôtisztásokon fordul elô. Júliustól szeptemberig virágzik. Az ország több pontján található állománya, a Tiszától keletre sűrűn fordul elô. Eszmei értéke 2000 Ft. 3. Ürge (Spermophilus citellus) V: Élôhelye a délkelet-európai sztyeppektôl Ausztria keleti részéig terjed. Magyarországon szórványosan, de sokfelé elôfordul. Életmódjának megfelelôen inkább a tágas síkságokon él. Túlnyomórészt nappal mozog, kolóniákban, maga ásta üregekben él. A járatok végén lévô kamrában fészket épít, s itt alussza késô ôsztôl tavasz elejéig tartó téli álmát, tartalék táplálék nélkül. A ragadozómadarak szívesen vadásznak az ürgére, mivel ezeknek fontos táplálékállata, így hazánkban védett. Az intenzív mezôgazdasági művelés az elmúlt évtizedekben sokfelé az ürgeállomány jelentôs csökkenésével járt. Eszmei értéke 10 000 Ft. 5. Hortobágy-Berettyó: A Dévaványai–Ecsegi-puszták területi egység egyik része a 20 kilométeres szakaszon szabályozatlanul kanyargó Hortobágy-Berettyó ártere, a folyó medrét az Ôs-Tisza alakította ki. Sekély parti zónája kitűnô halászóhelye a gémféléknek. Vízterén számos értékes növényfaj él, mint a tündérfátyol, a rucaöröm és a sulyom. 6. Közönséges rence (Utricularia vulgaris): Mivel a kiszáradást nem tűri, csak olyan helyen él meg, ahol az állandó vízborítás biztosított. Megtalálható hínáros, nádas szegélyekben, magassásosokban, patakok pangó vizeiben. Rovaremésztô növény. 7. Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) V: Magyarországon gyakori vízimadár. Kedveli a nem háborgatott, apró halakban gazdag vizeket. A ritkás vízi növényzet és a nyílt víz felôl megjelenô hínárnövények zónájában költ április végén, május elején. A párba állt madarak fészküket a vízen sodródó nádtörmelékbôl, zöld hínárnövényekbôl építik. Eszmei értéke 50 000 Ft. 8. A dévaványai túzoktelep: A túzok törzsalakjának legéletképesebb populációja Békés megye északi
területein, számottevô hányada Dévaványa, Szeghalom, Bucsa térségében él. A nehezen alkalmazkodó, veszélyeztetett faj védelme nagy erôfeszítéseket igényel. 1975-ben a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács felkérésére itt hozták létre a túzokrezervátumot, amely jelenleg a nemzeti park kezelésében működik. 9. Túzoktelepen nevelt madarak: A túzok Európában a kipusztulás szélére került faj. Nagyon sok a nem védett területen talált fészek vagy fióka, így a túzoktelep az egész Alföldre kiterjedôen lát el feladatokat. Elsôsorban a mezôgazdasági területeken található veszélyeztetett túzokfészekaljak védelme, mentése, a fiókák felnevelése és a természetes populációba történô repatriálása a cél. A túzok eszmei értéke 1 000 000 Ft. 10. A réhelyi látogatóközpont: Az igazgatóság Dévaványa közelében nyitotta meg a réhelyi látogatóközpontot, ahol túzokvédelmi tevékenységét, a környék természeti, néprajzi értékeit ismerhetik meg a látogatók. A kültéri bemutatóhelyek lehetôvé teszik a túzok megfigyelését természetes környezetében, valamint a régi magyar háziállatok (magyar szürke marha, racka, szamár, komondor, házi bivaly) megismerését is. A telep kiválóan alkalmas iskolai osztályok fogadására. 12. Rétisas (Haliaeetus albicilla) FV: Nagyobb folyók, tavak közelében található háborítatlan, öreg erdôkben fészkel és a vizekre, mocsarakra és rétekre jár ki vadászni. Fészkét magas fára rakja, évekig használja, csak idônként átépíti. Táplálékának legnagyobb részét a víz felszínérôl szerzi be. Európai viszonylatban is kipusztulással fenyegetett faj, teljes európai állománya 3000 pár. Állományuk elsôsorban élôhelyük csökkenése miatt fogyatkozik. Az emberi zavarásra különösen érzékeny, ezért fészke körül fokozott nyugalmat kell biztosítani. Eszmei értéke 1 000 000 Ft. 11. Biharugari-halastavak: A Kis-Sárrét területi egység egyik részét képezik a Biharugrai-halastavak. Mintegy 1800 hektáros vízfelületével Magyarország második legnagyobb mesterséges halastórendszere. A terület legjelentôsebb értéke az átvonuló és egyre nagyobb számban itt fészkelô fajok alkotta madárvilág. 16. Fattyúszerkô (Chlidonias hybridus) FV: Puszták által övezett természetes szikes tavakon vagy az ezekbôl kialakított halastavakon, ártéri morotvákban, holtágakban telepszik meg. A víz fölött röpködve a víz felszínérôl vagy a növényzetrôl szerzi, esetleg röptében kapja el a fôként rovarokból álló táplálékát. Fészkét vízinövények szárrészeibôl, a mélyebb víz felszínén, rendszerint a gyökerezô hínártársulás levélzetére rakja. Telepesen költ, a fészkek egymás közelében épülnek. Vonuló madár. Hozzánk április végén, ritkábban csak május elején érkeznek elsô csoportjai, és szeptemberben vonulnak el. Téli szállása Afrikában, elsôsorban a szárazföld belsejében lévô nagyobb tavak környékén van. Eszmei értéke 100 000 Ft. 15. Mételyfű (Marsilea quadrifolia) V: Vízi haraszt. Síksági faj, tavak sekély parti vizeiben, iszapos tocsogókban él, de rizskultúrákban is megtelepszik. Ma már a korábbi természetes élôhelyeirôl eltűnôben van. Eszmei értéke 10 000 Ft. 14. Szerecsensirály (Larus melanocephalus) V: Magyarországon 1940-ben telepedett meg elôször. A sztyepp- és mediterrán régiók alacsony fekvésű területein fészkel, többnyire telepesen. Költési idôszaka május közepétôl július végéig tart. Költési idôszakban fôként rovarokat, az év többi részében halakat és puhatestűeket eszik. A fészkelôhelyek elhagyása után a tengerpartokat keresi fel. Eszmei értéke 1 000 000 Ft. 13. Ôszi kikerics (Colchicum autumnale): Üde rétek ôsszel virító növénye. A Tiszántúlon ritkán fordul elô. Egyik legjelentôsebb populációja Biharugra térségében él. 18. Fecskefarkú lepke (Papilio machaon) V: Élôhelyei a nyitott és bozótos területek a tengerparttól a magashegységekig, akár 2000 m tengerszint feletti magasságig. Hazánkban még általánosan elterjedt,
de Európa nyugati felében a mezôgazdaság megváltozása miatt jelentôsen megritkult. Hazánkban áprilistól októberig évente két, ritkán három nemzedéke fejlôdik. A lepkék csak néhány hétig élnek, a nôstény peterakás után hamarosan elpusztul. Étrendje változatos, többféle ernyôs virágzatú növénynek a nedvét fogyasztja. Eszmei értéke 2000 Ft. 19. Macskahere (Phlomis tuberosa) V: Lösztölgyesek, löszpusztarétek, löszgyepek, szikes puszták, karsztbokorerdôk, mészkôsziklagyepek növénye. Az ajakosok családjába tartozik. Reliktum faj. Eszmei értéke 5000 Ft. 20. Kónya zsálya (Salvia nutans) FV: Más néven bókoló zsálya. Mészkedvelô, löszpusztarétek jellemzô, jégkorszak utáni maradvány faja. Az ajakosok családjába tartozik. Májustól júliusig virágzó növény. A DélTiszántúlon megmaradt löszpusztagyep-maradványokon találhatók kis állományai. Eszmei értéke 100 000 Ft. 17. Kunhalom: A legrégebbi emberlakta kultúrtörténeti emlékeink a kunhalmok. Egykori számukat a Kárpátmedencében negyvenezerre becsülik. A kunhalmok igazi kora a vaskor elejétôl a népvándorlásig terjedô idôszak volt, de vannak, amelyek a kôkor utolsó szakaszában keletkeztek. Az itt élt népek temetkezési és ôrhelyként hozták létre, a késôbbi idôkben ôrhalmok és határhalmok lettek. A kunhalmok megmentése fontos feladat, napjainkban leginkább a mezôgazdasági munkák, a beszántás, az elhordás, illetve a kemikáliák és a növénytelepítés veszélyeztetik ôket. 23. Nyugati földikutya (Nannospalax leucodon) FV: Életmódja és nagysága a vakondéra emlékeztet. Egész életét a föld alatt éli le, a felszínre csak ritkán és rövid idôre jön. Járatai mélyre vezetnek a föld alá, a növények gumóit, gyökereit alulról közelíti meg, úgy fogyasztja. Téli álmot nem alszik, de hideg idôben néha napokig a vackán marad. Jelenleg csak az Alföld néhány pontján fordul elô (például a battonyai Kis-Tompa-pusztán). Mivel élôhelyeinek felszámolása miatt állománya erôsen megfogyatkozott, a faj fennmaradása közvetlen veszélybe került. Eszmei értéke 500 000 Ft. 21. Erdélyi hérics (Adonis x hybrida) FV: E faj védelme fontos természetvédelmi feladat, hiszen Magyarországon csak a Körös–Maros Nemzeti Park területén található meg, a csorvási löszgyepen. Löszpusztarétmaradványokon, utak mentén él. A falusi emberek az állatok gyulladásos megbetegedésekor régen gyógynövényként is használták. Virágzása idôjárásfüggô, március– áprilisban virágzik. Eszmei értéke 100 000 Ft. 22. Földbentermô here (Trifolium subterraneum) V: Szikes pusztákon, legelôkön él. Hazánkban csak a Dél-Tiszántúlon fordul elô. Eszmei értéke 10 000 Ft. 25. Sziki kocsord (Peucedanum officinale) V: Elsôsorban a szikes puszták, szikesedô erdôtisztások és rétek veszélyeztetett, ritka növénye. Az ország keleti felén találhatók állományai. Két méter magasra is megnôhet. Eszmei értéke 2000 Ft. 26. Nagy szikibagoly (Gortyna borelii) FV: A tápnövényeinek az elterjedését követi. Északnyugat-Európában és Közép- Európa északi részének síkságain a széles folyóvölgyek rétjein él. Nemzeti parki élôhelyei a szikes pusztai tölgyesek tisztásainak enyhén szikes rétjei, mint például a bélmegyeri Fáspuszta. Itt tenyészik az ország egyik legjelentôsebb populációja. A hernyó a tápnövény hatalmas zellergumóra emlékeztetô vastag gyökerében él, a lepke szeptember–októberben repül. Eszmei értéke 100 000 Ft. 24. A bélmegyeri Fáspuszta: 644 hektáros területével a sziki tölgyesek és sziki erdôssztyeppek legnagyobb kiterjedésű hazai képviselôje. 27. Cserebökény:
A nemzeti park Szentes és Fábiánsebestyén között található területi egysége. A védett területet a Kórogy-ér és a Veker-ér szeli át, régen ezek vezettték a Körösök vizét a Tiszába, ma változatossabbá teszik a pusztai tájat. Madárvilága gazdag, eddig 299 faj elôfordulása bizonyított. 28. Nagy goda (Limosa limosa) FV: Élôhelyei a vizenyôs rétek, szikes legelôk, turjánosok. Hazánkban fôleg a Dunától keletre költ, fészkelôállományának méretét nagyban befolyásolja a területek tavaszi vízborítottsága. Táplálékát elsôsorban férgek, lárvák alkotják, amelyeket hosszú csôrével az iszapban turkálva fog el. Eszmei értéke 100 000 Ft. 29. Dunai tarajosgôte (Triturus dobrogicus) V: Magyarországon minden kétéltűfaj védett, ezek hatékony védelmét csak az élôhelyek és szaporodóhelyek védelmével valósíthatjuk meg. Természetvédelmi szempontból a dunai tarajosgôte a legfontosabb kétéltűfajunk, hiszen elterjedési területének csaknem 5%-a Magyarországon van. Eszmei értéke 10 000 Ft. 31. Erdei béka (Rana dalmatina) V: A lombos erdôk és különösen a galériaerdôk, a hozzájuk csatlakozó nedves rétek jelentik fô biotópját. Az erdei béka e speciálisabb igénye miatt Nyugat- és Közép-Európában szórványosabban fordul elô. Délkelet-Európában a ligeterdôk jellegzetes faja, a hegyekben azonban csak 1000 méterig hatolt fel. Táplálékát rovarok és egyéb apró állatok, mindenekelôtt férgek alkotják – olykor meztelen csigák is –, amelyeket a sűrű növényzet közt, a talajon vagy az avarban fog meg. Fôként éjjel jár táplálék után, bár ha a levegô páratartalma magas, nappal is vadászik. Eszmei értéke 2000 Ft. 32. Bánáti csiga (Chilostoma banatica) V: Szűk elterjedési területe jelenleg a Keleti- és Déli-Kárpátoktól az Alföld keleti pereméig húzódik. Állománya, elterjedési területe összeszűkülôben van, ezért élôhelyeinek védelme fontos feladat. Eszmei értéke 10 000 Ft. 33. Szabadkígyós, Wenckheim-kastély: A Kígyósi-puszta területi egységen található az Alföld legimpozánsabb kastélyépülete. Romantikus-eklektikus stílusban épült, Ybl Miklós tervei alapján. 30. Magyar látonya (Elatine hungarica) V: Ritka, iszaplakó mocsári növény. Rizsföldeken, szikes laposokban, belvizes szántókon fordul elô. Eszmei értéke 2000 Ft. 34. Sóspusztai magyarmoha (Entosthodon hungaricus) V: Boros Ádám a szabadkígyósi szikesekrôl írta le – a pannon szikesek legjellegzetesebb fajaként – a sóspusztai magyarmohát. Eszmei értéke 5000 Ft. 35. Búbosbanka (Upupa epops) V: Félsivatagok, füves puszták, erdôssztyeppek, legelôterületek, nagy gyümölcsösök, külterjesen használt, változatos kultúrtájak madara. Hazánkban különösen az alföldi tanyák, falvak és hodályok környékén fordul elô. Röpte hullámvonalú, lepkeszerű. Mivel pusztai madár, nem a vízben, hanem a homokban fürdik. Természetes tápláléka mellett vízre nincs szüksége. Táplálékát rovarok, mindenekelôtt egyenesszárnyúak, giliszták és meglepôen sok lótücsök alkotja. Eurázsiai elterjedésű, augusztusban és szeptemberben a búbosbankák egyesével vagy kis csoportokban elindulnak Kelet-Afrika felé. Eszmei értéke 50 000 Ft. 36. Erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana) V: Szikes réteken, szikes pusztákon, szikfokokon, fôleg szolonyeces sziken él. Erdélyipannóniai endemikus (bennszülött) faj. Eszmei értéke 5000 Ft. 37. Csolt-Monostor történelmi kiállítóhely: A Holt-Sebes-Körös által körbevett Mágor a nemzeti park területén fekszik. A kettôs halom régészeti ásatásai egy az újkôkor óta folyamatosan lakott település kultúráját tárják fel. 40. Kis lile (Charadrius dubius) V: A síkvidéki területek, folyópartok szórványosan fészkelô madara. Vízközeli kopár térségek különbözô megjelenési formái alkotják élôhelyét. Fészkének nyílt, megfelelô kilátást nyújtó vízközeli területeken (szikkasztó tavak, leeresztett halastavak, kiszáradt tómedrek), a csaknem növényzet nélküli, kopár talajon kapar sekély mélyedést. Eszmei értéke 10 000 Ft.
39. Bárányparéj (Camphorosma annua): A libatopfélék családjába tartozik, a vakszikes társulások uralkodó faja. Erôsen szikes, többé-kevésbé kötött talajokon, száraz élôhelyeken, kisebb borítással jönnek létre állományai. 38. A kardoskúti Fehér-tó: A kardoskúti Fehér-tó a Dél-Tiszántúl legértékesebb, idôszakos vízállású, speciális vízutánpótlású szikes tava, melyben különleges alacsonyabbrendű élôlények, ritka növények és növényközösségek élnek. A tó medre a Maros egyik holocénkori mellékágából alakult ki. A terület a vizes, pusztai élôhelyhez kötôdô vonuló madarak egyik legfontosabb alföldi pihenôhelye, 1979 óta a ramsari egyezmény hatálya alá tartozik. A tavaszi és ôszi madárvonulások idején hatalmas vadlúd-, daru- és vadrécecsapatok tartózkodnak a területen. 41. Vetôvirág (Sternbergia colchiciflora) V: Legnagyobb hazai állománya a Dél- Tiszántúlon él. Száraz sztyepprétek, löszgyepek növénye. Szeptember– októberben virágzik, de száraz években a föld alatt is megtermékenyülhet. Eszmei értéke 10 000 Ft. 43. Körös-ártér: 1855 és 1895 között a Körös–Berettyóvízrendszer rendezési munkái jelentôs változást hoztak a terület vízrajzában, egyben felszámolták az itt élô gazdag vízivilágot. Napjainkra a töltések közé szorított folyó és hullámtere ôrizte meg a hajdani vidék életközösségeit. A mélyebb részeken elmocsarasodott holtágak, kubikgödrök, a magasabb részeken a nedves rétek és kaszálók, a folyót kötetve pedig puhafás átéri ligeterdôk maradtak fent élôhelyekként. 42. Legelô nyáj, háttérben a kardoskúti Fehér-tó kilátói: A Nemzeti Park régi magyar háziállat-állománya (magyar szürke marha, racka, cigája) a kardoskúti Fehér-tó szomszédságában, a Sóstói-telepen található. Az állatok a környék legelôit hasznosítják, fenntartva ezzel a hagyományos legeltetéses állattartás ôsi formáját. 46. Tekert csüdfű (Astragalus contortuplicatus) V: Folyópartok védett faja. Nedves, iszapos, laza talajokon, ártéri hordalékés iszaptársulásokban fordul elô. A legutóbbi idôkig a hazánkból eltűnt fajok közé sorolták. A nemzeti park területén, a Körös-ártéren találták meg a közelmúltban. Eszmei értéke 10 000 44. Jégmadár (Alcedo atthis) V: Egyik legszebb madarunk a folyók, állóvizek, csatornák, hegyi patakok mentén költô jégmadár. Hazánkban elterjedt fészkelô, de kis számban költ. A fészkelôhelyet a hím választja. Agyag- és löszfalakba, partszakadásokba készít 50–100 cm mély járatot, amelynek a végében félgömb alakú költôüreget alakít ki. A tojó többnyire 6-7 tojást rak az üreg aljába. Apró halakkal és vízirovarokkal táplálkozik, zsákmányát a part menti ágakról lesi. Jellegzetes vadásztechnikával a levegôbôl lecsapva fogja ki a vízbôl a halakat és a vízirovarokat. Gyorsan emészt, a szálkát, pikkelyt pedig kiöklendezi. Eszmei értéke 50 000 45. Vágócsík (Cobitis taenia) V: Ôshonos halfajunk. Nagyobb és kisebb folyóinkban, patakjainkban és állóvizeinkben egyaránt elôfordul, az iszapos medrű vizekben gyakori. Rejtett életmódot folytat, gyakran az iszapba fúrja magát, férgeket, puhatestűeket és más fenéklakó élôlényeket fogyaszt. Eszmei értéke 2000 Ft. 50. Az Anna-ligeti kastély és parkja télen: Az szarvasi Anna-ligeti Csáky-kastély a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság székháza. A 14 hektáros kastélypark helyi védett terület. Bolza József a XVIII. Század második felétôl itt kezdte el a „Pepi-kert”-et létrehozni, ezért az arborétum ôsének is mondják. 48. Széles durbincs (Gymnocephalus baloni) V: A sügérfélék családjába tartozó, bennszülött halfajunk. Áramláskedvelô, ennek ellenére kisebb egyedszámban holtágakban és állóvizekben is elôfordul. Kis termetű, a jól fejlett példányai 10–15 cm hosszúságúak. Eszmei értéke 2000 Ft. 49. Bakcsó (Nycticorax nycticorax) FV:
Hazánkban nagy telepekben költ, fôleg az ország keleti felében. A folyókat kísérô ligeterdôkben, náddal és rekettyefűzzel kevert mocsaras területeken él. Zsákmányszerzésre – a legtöbb gémfélétôl eltérôen – alkonyatkor indul. Eszmei értéke 100 000 Ft 47. A Maros áradáskor: A Maros folyó hazai szakaszának védelme a nemzeti park feladata. Élôvilágának meghatározó tényezôje, hogy az árvizek gyorsan és bôvizűen érik el hazánkat, így gyakran telepednek meg ideiglenesen vagy véglegesen szubmontán állat- és növényfajok.
1. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területe: A Duna–Tisza közén fekvô Kiskunsági Nemzeti Parkot 1975 alapították. Kilenc részterületbôl álló mozaikjellegű nemzeti park, melynek területe 48 ezer hektár. A természetközeli állapotban lévô élôhelyek nemcsak a nemzeti park területein, hanem a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság felügyelete alatt álló tájvédelmi körzetekben (Pusztaszeri TK, Mártélyi TK) és a 17 országos jelentôségű természetvédelmi területen találhatók meg. A nemzeti park területei biogeográfiai és természetvédelmi szempontból öt tájegységet foglalnak magukba: a Duna öntésterületein kialakult szikes pusztákat, szikes tavakat (I.: Felsôkiskunsági puszták, II.: Felsô-kiskunsági tavak, VIII.: Miklapuszta); a Duna alacsony ártéri sávjában a lefűzôdött morotvákból kialakult lápokat, lápréteket, az ún. turjánvidéket (III.: Kolon-tó, IX.: Peszéradacsi rétek, Császártöltési Vörös-mocsár TT, Kiskôrösi turjános TT); a Duna-Tisza közén fekvô homokhátságot (IV.: Fülöpházi homokbuckák, V.: Orgoványi rétek, VI.: Bugac, Hajósi homokpuszta TT); a Tisza holtágait (VII.: Szikra és az Alpári-rét, Mártélyi TK, Pusztaszeri TK) az északbácskai löszterületeken megmaradt értékes területeket (Hajósi kaszálók és löszpartok TT, Bácsalmási gyapjasgyűszűvirág-termôhely TT). A nemzeti park jelentôs része egyben az UNESCO által nyilvántartott bioszféra-rezervátum is. Az izsáki Kolon-tó, a kiskunsági szikes tavak, a Mártélyi TK és a Pusztaszeri TK tavai kiemelt jelentôségű, nemzetközi listán is szereplô vízimadár-élôhelyek (ramsari területek). Az igazgatóság működési területén 78 helyi védettségű terület, illetve természeti emlék található. 2. Miklapuszta madártávlatból: Miklapuszta a Duna menti síkságon elhelyezkedô három védett terület legdélibb tagja, valamikor a Duna – szabályozás elôtti – árteréhez tartozott. Az árvizek az ôsi medermaradványokon, a fokokon (Vár-fok) és ereken (Kígyós-ér, Nagy-ér) át öntötték el a területet. A mocsarak helyén ma szikes mocsarakat és legelôket találunk. A szikesek az extrém környezeti adottságok (tavaszi magas vízborítás, magas sótartalmú talaj és talajvíz, nyári kiszáradás) miatt fajszegények. A vaksziken él az Európa és Közép-Ázsia szikeseire jellemzô pozsgás zsázsa, de olyan tipikus sókedvelô növények is megfigyelhetôk itt, mint a bárányparéj, a szálanként növô budavirág és a védett magyar sóballa. 4. Legelô birkanyáj seregélyekkel: A szikes pusztákon – amelyek többek között otthont adnak a széki csérnek és a túzoknak is – évszázados hagyomány az állattartás. A kiskunsági pusztákon még száz évvel ezelôtt is sok tízezer racka juh legelt. A legeltetésnek ma is fontos szerepe van a szikes gyepek fenntartásában. A birkák visszaszorítják a gyomokat, lelegelik a tájidegen ezüstfa sarjadzó hajtásait, röviden tartják a növényzetet. A legelô állatok fölzavarják a gyepben élô rovarokat, sáskákat, legyeket, amelyek az itt élô madaraknak, például a seregélyeknek szolgálnak táplálékul. 3. Miklapusztai táj: Az erôsen szikes – nyáron a sókiválástól vakítóan fehér –, szoloncsák-szolonyec talajú térszintek között magasabb felszíneket, úgynevezett padkákat találunk, melyek magassága
Miklapusztán elérheti az egy métert is. Kiterjedésük néhány négyzetmétertôl a négyzetkilométeresig változhat. A szikpadkák partfala gyakran meredek, talajuk a környezô alacsonyabb szikesekhez képest jóval kevésbé szikes, vagy egyáltalán nem az. Ezek a szikes talajok és jól fejlett szikpadkák képviselik a védett terület talajtani és geomorfológiai értékét. 5. Konkoly (Agrostemma githago) V: A gabonatáblák jellegzetes gyomnövénye. Bíborpiros virágairól könnyen felismerhetô. Valamikor közönséges gyomnövény volt, de a vegyszeres gyomirtás és vetômagtisztítás miatt egyre ritkábbá vált. Ma ismét megfigyelhetô a kisebb szántókon, rozstáblákon. Eszmei értéke 2000 Ft. 6. Széki lile (Charadrius alexandrinus) FV: Hazánkban kizárólag a Duna–Tisza közén és a Tiszántúl pozsgás zsázsás vakszikein él ez a kis termetű madár. Hazai állománya 60-80 párra tehetô. Március elején érkezik, április közepén kezd a költéshez. Fészkét a talajba kaparja, és száraz fűvel, talajdarabkákkal béleli. A szikes fövenyen élô rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Afrikában telel. Vonulási útvonalának megismerése érdekében a madarászok meggyűrűzik a befogott példányokat. A képen látható madár színes gyűrűt visel a lábán. Ennek alkalmazásával a madár befogása nélkül, már messzebbrôl is azonosítani lehet az egyedeket. Eszmei értéke 500 000 Ft. 7. Nyári lúd (Anser anser) V: Hazánk egyetlen fészkelô lúdfaja. Sem Magyarországon, sem Európa más részein nem gyakori. A legnagyobb termetű európai lúd. Fôleg a nagy kiterjedésű, avas nádasokban fészkel. A számára megfelelô helyeket gyakran már február végén elfoglalja. Márciusban fészkel, 4–8 fiókája 26-28 nap alatt kel ki. Tápláléka fôleg füvekbôl és vízinövényekbôl áll. Jól úszik, de sokat tartózkodik a szárazföldön is. Vonuló madár, a telet Dél-Európa tengerpartjai közelében, füves pusztákon, szántókon tölti. Eszmei értéke 50 000 Ft. 8. Kék vércse (Falco vespertinus) FV: Kis termetű sólyomfaj. Költôterülete a Kárpát-medencétôl Mongóliáig terjed. Az erdôssztyeppek jellegzetes madara. Hazánkban, a pusztai erdôfoltokban, fasorokban költô, ma már viszonylag ritka madár. Szívesen elfoglalja a vetési varjak, szarkák elhagyott fészkét. A levegôben gyakran egy helyben szitál. Repülô rovarokra, sáskákra, kisebb rágcsálókra vadászik. Vonuló madár. Téli szállása Kelet-Afrikában van, ahonnan április végén tér vissza. Eszmei értéke 500 000 Ft. 9. Gyurgyalag (Merops apiaster) FV: Ez a terjedôfélben levô színpompás madár löszpartokon, löszfalak oldalaiban alakítja ki fészektelepeit. Könnyű felismerni mással össze nem téveszthetô színes tollairól, jellegzetes „bugyborékoló” hangjáról. Fôleg repülô rovarokkal, szitakötôkkel, darazsakkal táplálkozik. Szeptember elején, vonuláskor többszázas csapatokba verôdik. A telet Afrikában tölti, május elsô heteiben tér vissza fészkelôhelyeire. Eszmei értéke 100 000 Ft. 10. Kelemen-szék: A Duna menti szikes tavak láncolatában szinte a legérintetlenebb állapotban megmaradt szikes tó. Vize magas sótartalmú, igen lágy. Parti zónája szinte teljesen növényzetmentes. A sekélyebb tómederben az utóbbi évek szárazabb idôszakában nagyobb mennyiségben jelent meg a zsióka, más néven a sziki káka. A szikes tavak kiváló táplálkozó- és pihenôhelyet biztosítanak a vonuló madaraknak. A Kelemen-szék igen gazdag partimadárfaunával büszkélkedik. Jellemzô költôfaj itt a gulipán, a gólyatöcs, a nagy goda, de ludak és récék is nagy számban keresgélnek táplálék után. A tóban levô szigeten több száz pár sirály költ. Ezek nagy része dankasirály, de több szerecsensirálypár is itt neveli fiókáit. A Kelemen-székhez hasonló szikes tavak találhatók a Pusztaszeri TK-ban is (Csaj-tó, Fehértó, Büdösszék-tó). 12. A Kelemen-szék kiszáradt medre: A szikes tavak életciklusának természetes része, hogy nyár derekára kiszáradnak. Mivel júliustól itt szinte egyáltalán nincs csapadék, a tavak nagy felületű, sekély vize rohamosan apad. Akár néhány nap alatt is csontkeményre száradhat a szikes-iszapos tófenék. Az itt élô állatok közül sokan az iszap mélyebb részeiben vészelik át a szárazságot, mások
elvándorolnak, vagy itt pusztulnak el. Az ôszi esôk hatására aztán gyorsan megtelnek a medrek, hiszen a környezô területekrôl is ide folyik a víz. A tó és környéke a vizes élôhelyek védelmét biztosító ramsari egyezmény hatálya alá esô terület. 11. A Borda tanya: A Kelemen-szék partján levô régi tanyától indulnak a látogatók a szikes tavak felderítésére. A tanya melletti madármegfigyelô toronyból jó kilátás nyílik a Kiskunság legszebb szikes tavára. Derült idôben a Duna menti szikesek jókora darabját lehet látni, egészen a 15 kilométerre levô akasztói határig. 13. Gulipán (Recurvirostra avosetta) FV: Hosszú, felfelé hajló csôrérôl, fehér, feketével mintázott tollairól könnyű felismerni. A Kiskunság sekély vizű szikes tavain rendszeresen költ. Apró rákokból, csigákból, férgekbôl álló táplálékát feje jellegzetes, kaszáló mozgatásával szűri ki a vízbôl. A szikes tópartra április közepén rakja le négy tojásból álló fészekalját. Augusztus végén, szeptember elején vonul kelet-afrikai téli szállására. Eszmei értéke 250 000 Ft. 14. Gólyatöcs (Himantopus himantopus) FV: Székigólyának is nevezik ezt a ritka madarat. Legfontosabb élôhelyei az idôszakos vízborítású szikes tavak, mézpázsitos tocsogók. Fô tápláléka a vízfelszínen mozgó rovarokból, alacsonyabb rendű rákokból áll. Április végén rakja le 3-4, barna foltos tojását. Szeptember elejére Afrikába vonul telelni. Teljes hazai állománya alig néhány száz pár körül mozog. Eszmei értéke 250 000 Ft. 15. Piroslábú cankó (Tringa totanus) FV: Szikes tavak, nedves rétek lakója ez a hangos cankófaj. Zsombékosokban, nedves réteken fűcsomók között fészkel. A kiskunsági szikeseken kedveli a csetkákás réteket. Felriasztva a bíbichez hasonlóan hangos kiáltásokkal jelzi a veszélyt. Az ôszi és tavaszi vonulás idején nagyobb csapatai lepik el a nedves réteket, szikes mocsarakat. A telet DélEurópában folyótorkolatok, iszapzátonyok környékén tölti. Enyhébb teleken áttelel. Eszmei értéke 100 000 Ft. 16. Kolon-tó: Izsák határában terül el a kb. 850 hektáros Kolon-tó. A tó erôsen benövényesedett, nyílt vízfelület nemigen található. A sekély, elmocsarasodó vízben él a lápi póc. A nádasokban gyakoriak a tücsökmadarak és a nádiposzáták, jellegzetes faj a fülemülesitke. A tó nádasai több gémtelepet is rejtenek, ahol nagykócsagok, kanalasgémek, bakcsók, bölömbikák költenek. A tó és környéke a Kiskunsági Bioszféra- rezervátum része. Itt épült ki a nemzeti park madárvonulás-kutató bázishelye. 19. Légybangó (Ophrys insectifera) FV: Május–június tájékán a turjánvidéken – és elvétve Bugacon – lehet megtalálni ezt a ritka orchideát. Kedveli a meszes talajú élôhelyeket, a láp- és homoki rétek határán érzi jól magát. Termete alig haladja meg a 30 cm-t, virágzata laza fürt. Könnyen felismerhetô faj. Megporozói a kaparódarazsak közül kerülnek ki. Eszmei értéke 50 000 Ft. 17. Kunpeszér, orchideás gyep: A terület a turjánvidéknek, a Duna–Tisza köze egykori lápos-mocsaras erdôssztyeppvidékének a maradványa. Jellegzetes vegetációtípusa a láprét, ahol tömegesen virágzanak az orchideák (a képen a szúnyoglábú bibircsvirág látható). Számtalan, ma már ritka orchideafaj (szarvas bangó, pókbangó, hússzínű ujjaskosbor) utolsó menedéke ez a vidék. Tavasszal nyílik az apró nôszirom, nyár közepén pedig a buglyos szegfű bontja szirmait. A mélyebb fekvésű részeken megmaradtak az égeres láperdôk foltjai, a magasabb térszíneken pedig az évszázados homoki tölgyesek maradványai. 18. Szarvas bangó (Ophrys scolopax) FV: A meszes talajokat kedveli ez a mocsárrétek és homoki rétek szegélyében élô orchidea. A mézajak tövébôl két kihegyezett „szarvacska” nyúlik ki, ettôl úgy néz ki, mint egy virágon pihenô darázs. A virág illata hasonlít a rovarok által termelt nemi hormonokhoz, ezzel csalogatja magához megporozó rovarfajait. A kosborok életben maradását a gyökereiken élô mikrogombák teszik lehetôvé. Eszmei értéke 50 000 Ft. 21. Mocsári kardvirág (Gladiolus palustris) FV:
A közép- és dél-európai elterjedésű faj legjellemzôbb élôhelyei a kiszáradó láprétek, homoki sztyepprétek, homoki tölgyesek. A növény 30–50 cm magas, virágai viszonylag kicsik, bíborpirosak. Júniustól augusztusig virágzik. A lápok lecsapolása, kiszáradása és a meglevôk elszennyezôdése a növény majdnem teljes eltűnéséhez vezetett. 1977 óta az IUCN védett fajok listáján szerepel, mivel egész európai állományát a kipusztulás közvetlen veszélye fenyegeti. Eszmei értéke 100 000 Ft. 22. Holdszarvú ganéjtúró (Copris lunaris) V: A ganéjtúrók családjának viszonylag gyakori tagja. Fôleg a legelôkön, réteken figyelhetô meg. A kifejlett bogarak kb. 2 cm nagyságúak, fejpajzsuk félhold alakú, amelyet jól fejlett szarv díszít. Lábai erôsek, kaparásra alkalmasak. Petéit állati trágyába rakja, majd ezt a talajba ássa. Életmódja miatt nagy jelentôsége van a rétek és legelôk anyagforgalmában, a gyengébb minôségű homoktalajok termôképességének javításában. Eszmei értéke 2000 Ft. 20. Gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus) FV: Május közepétôl virágzik. Az egész növényt – még a virágfejecskét is – sűrű, fehér szôrzet borítja. Élénksárga pillangós virágai tömött fejecskét alkotnak. Jellemzô élôhelyei a mészben gazdag laza váztalajok, homoki rétek, löszpusztagyepek. A Kiskunságban Bócsán, illetve a peszér-adacsi rétek területén lévô homokbuckákon fordul elô. Eszmei értéke 30 000 Ft. 24. Lápi póc (Umbra krameri) FV: Legfeljebb 10 cm nagyságú, Európában szigetszerűen elterjedt halfaj. A Kiskunság kisebb mocsaras vizeiben, benövényesedett tavaiban (Kolontó), tôzeggödreiben élnek hazánk legnagyobb egyedszámú populációi. Az oxigénszegény vízben úszóhólyagja kiegészítô légzôszervként működik. A vízben gyakran egy helyben lebegve les zsákmányára. Mozgása ilyenkor négylábú állatra emlékeztet, ezért régen kutyahalnak is nevezték. Eszmei értéke 100 000 Ft. 25. Parlagi vipera (Vipera ursinii) FV: 50-60 cm hosszú; feje rombusz alakú, a felsô oldalán levô sötétebb X vagy V alakú rajzolatról könnyű felismerni. Élôhelyei a síkvidéki rétek. Március elején bújik elô téli szállásáról. Nappal mozog, de rejtett életmódja miatt ritkán kerül az ember szeme elé. Augusztusban 2–18 utódot szül, amelyek 8-10 cm hosszúak. Tápláléka fôleg gyíkokból, pocokfélékbôl, egyenesszárnyúakból áll. Októbertôl mélyebb föld alatti üregekben telel. Mérge nem halálos, a természetben kígyómarás egyébként is ritkán fordul elô. Eszmei értéke 1 000 000 Ft. 23. Metelka-medvelepke (Rhyparioides metelkanus) FV: Metelka Ferenc 1860 táján, a Dabas környéki turjánvidéken fedezte fel ezt a ritka lepkefajt. Az 1960-as években a Kiskunság több területén is megtalálták populációit. Mai élôhelyei többnyire védett területek (orgoványi rétek, peszér- adacsi rétek). Speciális igényű faj, csak édesvizű mocsarakban fordul elô. Hernyója vízi mentán táplálkozik, és a mocsári gólyahír leveleinek fonákján bábozódik be. Eszmei értéke 100 000 Ft. 26. Fülöpháza, mozgó homokbucka: A Duna–Tisza közi homokhátság felszínének tipikus elemei a homokbuckák, amelyek az ÔsDuna hordalékából épültek. A jellegzetes domborzat a szél felszínalakító munkájának eredménye. A fülöpházi buckaterület egy hosszú, Kunadacstól Orgoványig húzódó buckavonulat középsô részén helyezkedik el. A vidék legértékesebb növénytársulásai a nyílt homoki gyepek. Jellemzô fajaik a magyar csenkesz, a homoki árvalányhaj, a kék szamárkenyér, a naprózsa, a báránypirosító és a homoki szalmagyopár. A homokvidék faunájának értékes tagjai a hangyalesôk, a barna ásóbéka, a homoki gyík, a szalakóta és a búbosbanka. 27. Szappan-szék: A fülöpházi homokbuckák közé beékelôdô szélbarázdákban idôszakos szikes tavak alakultak ki. A tavak a buckákból összeszivárgó talajvízbôl és a tavaszi, nyár eleji csapadékból táplálkoznak. A vakszikes tópartokon itt is rendszeresen költenek a gulipánok. A vízhiány miatt a tavak sokszor már május közepére kiszáradnak, csak a mélyebb részeken marad tovább a víz. Ezek a tocsogók jelentik a környéken élô zöld varangyok, levelibékák és ásóbékák egyetlen szaporodási helyét. Az ebihalak tömegei a táplálékot keresgélô vízimadarak számára terített asztalt jelentenek.
31. Pozsgás zsázsa (Lepidium crassifolium): A mészben és sókban gazdag kiszáradó szikes puszták, vakszikek jellemzô társulásalkotó növénye. Fényeszöld tojásdad levelei már kora tavasztól láthatók. Nyár közepétôl tömegesen virágzik a vaksziken. Síksági pannóniai endemikus faj. 29. Bócsai borókás: A nemzeti park bugac–bócsai területe a nagy buckavonulatok típusterülete. A nyílt homoki gyepek értékes növénye a gyapjas csüdfű és a homoki kikerics. A piros madársisak, a vörösbarna és a bugaci nôszôfű a homoki erdôk jellemzô fajai. Az erdôtársulásokat nagyrészt nyárasborókások alkotják. Az ôsborókás egyik jellemzô állata az üregi nyúl. Az egykori homoki tölgyesek néhány kisebb maradványát ma már csak a bugaci Nagy-erdôben lelhetjükmeg. 30. Ugartyúk (Burhinus oedicnemus) FV: Fôleg a homokbuckák, illetve szikesek szinte növényzetmentes helyein költ. Hazai állománya nem haladja meg a 200 párat. Fészket nem épít, két nagy, barna foltos tojását május elején a földre, kis mélyedésbe rakja. Rovarokból, magokból álló táplálékát alkonyatkor és hajnalban keresi. Szeptembertôl vonul afrikai telelôhelyére, április elején tér vissza. Eszmei értéke 250 000 Ft. 28. Bugaci táj: Bugac a Kiskunsági Nemzeti Park egyik legismertebb része. A bugaci Nagy-erdôt szegélyezô több mint 1000 hektáros homoki legelôn évszázadok óta tartanak lovakat, juhokat, szürke marhákat. Ennek jelentôsége a védett homoki legelôk fenntartása mellett abban is megmutatkozik, hogy az ôsi magyar háziállatfajták genetikai tulajdonságai sem vesznek el. Az alföldi szárazmalmok stílusában épített Pásztormúzeum a kiskunsági pásztorok eszközeit, viseletét, hagyományait mutatja be. 32. Homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) V: Május–júniusban tömegesen virágzik a homokbuckákon ez a dekoratív fűféle. A bugában fejlôdô áltermések hosszú, tollas szálkában végzôdnek, ezek segítik a növény terjedését. Viszonylag gyorsan terjedô évelô növény, amely könnyen visszahódítja az akácosokkal, fenyvesekkel betelepített homokbuckásokat is. Eszmei értéke 5000 Ft. 33. Piros madársisak (Cephalanthera rubra) V: A homoki tölgyesek, nyáras-borókások orchideaféléje, legszebb példányait a bugaci Nagyerdôben találni. Liláspiros virágai május–júniusban nyílnak. A rovarok hasonló színűnek látják a piros madársisak és a harangvirágok szirmait, ezért szorgalmasan látogatják a madársisak virágait is, annak ellenére, hogy utóbbiak nem sok nektárt termelnek. Ha elmarad a rovarbeporzás, a madársisak virágai önmegporzással is képesek megtermékenyülni. Eszmei értéke 5000 Ft. 34. Kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus) V: Nyáras-borókások, homokpuszták növénye. A nyár közepére eléri az 50-70 cm-es magasságot. Levelei erôs tüskékben végzôdnek, amelyek a száron is megtalálhatók. Júliustól nyílnak gömb alakú virágzatában az acélkék virágok, amelyeket a rovarok szívesen látogatnak. Eszmei értéke 5000 Ft. 37. Báránypirosító (Alkanna tinctoria) V: Mészkedvelô, homokpusztákon, homoki réteken élô faj. Szára a talajon szétterülô, bokros. Az egész növényt szürkészöld szôrzet fedi, ezzel is védekezik a túlzott párologtatás ellen. Virágai kékes rózsaszínűek, április– május tájékán nyílnak. Karógyökerében vöröses színű festékanyag található, ezt régen az állatok jelölésére használták. Eszmei értéke 5000 36. Homoki kikerics (Colchicum arenarium) FV: Homoktalajokon, homoki réteken, homokpusztákon a nyár végétôl október végéig virágzó, szép hagymás növény. Ôsszel csak virágai fejlôdnek, leveleit tavasszal hozza. Lilás rózsaszín, néha fehér, törékeny virágai egyesével vagy csomókban nyílnak. Eszmei értéke 30 000 Ft. 35. Kései szegfű (Dianthus serotinus) V: A homoki rétek, meszes talajú homokpuszták bennszülött faja. Szára és levelei szürkészöldek, kisebb-nagyobb csomókban állnak. Gyakran telepszik meg borókák tövében, de a nyílt homokfelszínen is megél. Illatos, fehér virágai június közepétôl októberig nyílnak.
Eszmei értéke 2000 Ft. 38. Bugaci nôszôfű (Epipactis bugacensis) FV: Kevéssé ismert, ritka orchideaféle, melynek élôhelye kizárólag a Kiskunság homokvidéke. Mészkedvelô faj, homoki fehér nyáras erdôkben, telepített nyárasokban fordul elô. Virágzása május közepétôl augusztus közepéig tart. Elsô termôhelyét és magát a fajt néhány éve fedezték fel Bugac környékén. Szűk elterjedési területe miatt potenciálisan veszélyeztetett növény. Eszmei értéke 100 000 Ft. 40. Pusztai hangyalesô (Acanthaclisis occitanica) V: A hangyalesôk a szitakötôkre emlékeztetô, hosszú potrohú, nagy fejű rovarok. Két pár szárnyuk egyforma nagyságú és alakú, ezeket leszállás után háztetôszerűen a potroh fölé csukják. Jól látható csápjuk is megkülönbözteti ôket a szitakötôktôl. Keveset repülnek, napközben a füveken üldögélnek, alkonyatkor rajzanak. A legnagyobb hazai hangyalesôfaj a pusztai hangyalesô. Szárnyai legalább 10 cm hosszúak. Lárvája nem készít homoktölcsért, hanem a laza homokfelszín alá bújik, lesbôl vadászik. Eszmei értéke 10 000 Ft. 39. Csikófark (Ephedra distachya) FV: 10–30 cm magasra növô, kissé fásodó szárú, apró cserje. Családjának egyetlen hazai képviselôje. Jellegzetes élôhelyei a homokpuszták, löszpuszták. A Duna–Tisza közi homokhátságon és a turjánvidéken szórványosan fordul elô. Kétlaki, virág vagy termés nélkül könnyen összetéveszthetô a zsurlókkal. Levelei pikkelyszerűek, alig észrevehetôk. Apró tobozbogyói éretten piros színűek. Eszmei értéke 30 000 Ft. 42. Homoki gyík (Podarcis taurica) V: Elsôsorban a síkvidéki száraz, füves élôhelyeken fordul elô. Legfeljebb 20 cm nagyságúra nô. Március végén bújik elô telelésébôl, majd többször vedlik. Május–júniusban föld alatti üregekbe rakja le lágyhéjú tojásait, amelyek kb. 2 hónap alatt kelnek ki. Tápláléka fôleg rovarokból, bogarakból, pókokból, csigákból áll. Október táján pocokjáratokba, üregekbe húzódik telelni. Eszmei értéke 10 000 Ft. 43. Szalakóta (Coracias garrulus) FV: Tipikus élôhelyei a Duna–Tisza köze borókás, fehér nyáras ligetei és nyílt homokpusztái, amelyeket erdôk szegélyeznek. Elhagyott harkályodúkban, korhadt fákban, csendesebb, öreg gyümölcsösök odvaiban fészkel. Tápláléka fôleg repülô rovarokból áll. Szeptember végére afrikai telelôhelyére vonul, április végén tér vissza költôhelyére. Eszmei értéke 500 000 Ft. 41. Kutyatejszender (Celerio euphorbiae): A kifejlett lepkék erôs testfelépítésűek. Elsô pár szárnyuk keskeny, megnyúlt, a második pár jóval kisebb. Kiváló repülôk. Fôleg alkonyatkor keresik a nyíló virágokban a nektárt, melyet a virág elôtt egy helyben lebegve hosszú pödörnyelvükkel szívogatnak. A hernyók tápnövényei a pusztai és a farkaskutyatej. A hernyók nagyok, csupaszok, feltűnô színűek, testvégükön szarvacskát viselnek. 45. Kubikgödör: A 19 és 20. század fordulóján a folyószabályozások és a vasútépítések következtében olyan morotvák keletkeztek, illetve olyan anyaglelôhelyek maradtak fenn, amelyekbôl késôbb természetközeli vizes élôhelyek jöttek létre. Ezek a kubikgödrök csaknem egész évben vízzel borítottak, ezért sokszor ezek biztosítják a vízhez kötött élôlények egyetlen túlélési lehetôségét. Az ôszi és tavaszi madárvonulások idején csapatosan táplálkoznak itt a nagy kócsagok, szürke gémek és fekete gólyák. Ezért ajánlatos a kubikgödrök, kisebb-nagyobb morotvák védelme, megôrzése. 44. Tiszaalpár, az Alpári-rét árvíz idején: A nemzeti park e területe megôrizte folyószabályozás elôtti táj jellegzetességeit. Az Alpári-rét évezredek óta a tiszai árvizek természetes víztározója volt. Nagyobb árvizek alkalmával ma is összefüggô víz borítja. A vízzel körülvett bokorfüzesekben kanalasgém-, kiskócsag-, szürkegém-, bakcsó- és üstökösgémtelepek alakultak ki, de a hazánkban ritka kis kárókatona fészkelését is megfigyelték. A vidék történelme több ezer éves múltra tekint vissza. Az elsô lakosok mintegy háromezer évvel ezelôtt, a bronzkorban telepedtek le itt. Sánccal körülvett földvárat építettek a mai várdombon. Anonymus szerint Árpád vezér itt, az alpári csatamezôn aratott gyôzelmet Zalán bolgár fejedelem felett 895-ben.
46. Üstökösgém (Ardeola ralloides) FV: Kis testű gémféle, élôhelyének északi határa Magyarországig terjed. Telepesen fészkel, gyakran más gémfélékkel társul. Fészkét bokrokra, rekettyefüzekre, ritkábban a nádasokba rakja. Elsôsorban rovarokkal táplálkozik, de békákat, kisebb halakat is fogyaszt. Vonuló madár, a telet Afrikában tölti. Eszmei értéke 250 000 Ft. 47. Kis kócsag (Egretta garzetta) FV: Európában Magyarország a kis kócsag elterjedésének északi határa. Elsôsorban a Tisza menti hullámtéri galériaerdôk, mocsaras ligeterdôk, rekettyések fészkelôje. Nyári idôszakban könnyű felismerni a tarkóján látható két dísztolláról. Az ártéri mocsarakban szerzi táplálékát. Telepesen költ, fészkét bokrokra rakja. Április elején érkezik fészkelôhelyére, szeptemberben vonul afrikai telelôhelyeire. Eszmei értéke 250 000 Ft. 48. Tisza-parti margitvirág (Leucanthemella serotina) V: 1–1,5 m magas, tarackos tövű, évelô margarétaféle. Elsôsorban a Tisza menti nedves, mocsaras területeket kedveli. A szára elágazó, ezen fejlôdnek a kb. 5 cm nagyságú fészkes virágok. Szárazabb idôszakokban, amikor a Tisza áradása elmarad, állományainak nagysága csökken, nagyobb áradások után azonban tömegesen fordul elô. Viszonylag késôn, augusztustól virágzik. Eszmei értéke 2000 Ft. 49. Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) V: Jellemzô élôhelyei a szerves anyagokban feldúsult, eutróf álló- vagy lassan folyó vizek. Az aljzatban gyökerezô, vastag gyöktörzsű úszó hínárnövény. Levelei nagyok, kerekdedek, a bennük levô levegô tartja a víz tetején ôket. Virágai nappal nyílnak, éjjel összecsukódnak. Nagy levelei elfedik a vízfelszínt, ezzel gátolják a fényigényes algák fejlôdését. Eszmei értéke 5000 Ft. 50. Körtvélyesi-holtág: A Mártélyi tájvédelmi körzet egyik legszebb része a Körtvélyesi-holtág, mely 1887-ben, a Tisza kanyarulatának átvágásával alakult ki. A víztükröt a nyári idôszakban hínárnövények lepik el. Nagy tömegben él itt például a sulyom és a békatutaj, a sekélyebb, mocsarasabb part menti részeken a rence is gyakori. A holtág egy „fokon” át ma is kapcsolatban van az élô Tiszával. Régen a feltöltôdött lapos hátakat legeltették vagy beerdôsítették. A természetközeli öreg erdôk odvas fáinak üregeiben költ a macskabagoly, a lombkoronában pedig a barna kánya és a fekete gólya. Az elöntött kubikgödrökben a nyár végéig megmaradó víz sok vonuló madarat vonz. Nem ritka, hogy a fekete és fehér gólyák, kis és nagy kócsagok, kanalasgémek több százas csoportjai gyülekeznek egyegy alkalmas helyen. 1979 óta a tájvédelmi körzet élôvilágának zavartalanságát a ramsari egyezmény is szavatolja.
1. Az Ôrségi Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területe: Az Ôrségi Nemzeti Park az 1978-ban alapított Ôrségi TK, az 1976-ban alapított Szentgyörgyvölgyi TK, valamint a Belsô-Ôrség és a térség határán futó Rába-völgy területén alakult meg 2002. március 8-án. Legfiatalabb nemzeti parkunk 43 933 ha kiterjedésű, ebbôl 3104 ha fokozottan védett. A táj hazánk különleges, folyók és patakok által formált, változatos, erôsen szabdalt dombvidéke. Éghajlata nedves, szubalpin jellegű, az éves csapadékmennyiség 700–950 mm között van. Vízfolyásokban, forrásokban gazdag a táj, természetes állóvizeinek száma viszont csekély. Legismertebb a Fekete-tó, mely ma már nem rendelkezik nyílt vízfelülettel, tôzegmohás láppá alakult. A patakok felduzzasztásával turisztikai szempontból is jelentôs mesterséges tavakat hoztak létre, mint a Vadása-tó, a Himfai-tó és a Hársas-tó. A tájat északról a Rába, délrôl a Zala és a Kerka határolja. A terület leggyakoribb erdôtársulásai a mészkerülô erdeifenyvesek, melyek jellemzô növényei a boróka, a szôrös nyír, a fekete és a vörös áfonya, a korpafüvek és a körtikék. Több helyen találhatók tôzegmohás átmeneti lápok és láprétek. Az állatvilág változatosságát
jelzi, hogy itt él hazánk leggazdagabb lepkefaunája, valamint nemzetközileg védett, ritka szitakötôfajok is megtalálhatók a területen. A táj népi és kultúrtörténeti emlékekben is igen gazdag. Az ôrségi falvak jellegzetes szeres településszerkezetűek. A szerek szétszórt házcsoportok, melyek a honfoglalás utáni faluformát ôrzik. Az Ôrségi Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozik két tájvédelmi körzet (a Ság-hegyi TK és a Kôszegi TK), továbbá hét természetvédelmi terület. Vas megyében mintegy 30 helyi védettségű természeti terület található. 2. Kétvölgyi táj: Kétvölgy Vas megye délnyugati sarkában található. A gyönyörű táj erdôkkel, ligetekkel szabdalt, a másutt ritka mohák, páfrányok itt még érintetlen természeti környezetben, szép számmal találhatók, ugyanúgy, mint a különbözô kétéltűek, madarak és emlôsök. A nemzeti park területének 61%-át borítják erdôk, így gazdasági jelentôségükön túl meghatározó szerepük van a tájkép kialakításában is. Az erdôk nagyobb része elegyes és elegyetlen mészkerülô erdeifenyves, de jelentôs a tölgyesek foglalása is, ennél kevesebb a bükkösök területe. Kétvölgy különösen gazdag kisebb-nagyobb lápokban, melyek ritka, értékes növényeket rejtenek magukban. 3. Ôrségi láprét télen: Az ôrségi patakok mentén, a völgyek mélyedéseiben növény- és állatritkaságokban gazdag láprétek alakultak ki, és maradtak fenn napjainkig. A tavaszi ébredés, a nyári és az ôszi hónapok zsibongása után a tél csendje fehér paplant hint a rétre és az élôvilágra egyaránt. 6. Tôzegeper (Potentilla palustris) V: Ezzel a jégkori reliktummal június–július hónapokban találkozhatunk a szôcei tôzegmohás lápokon. Hosszan kúszó, fás gyöktörzsű, tövén heverô, majd másfél méter magasra is megnövô évelô növény. Erôteljes, vöröses szára elszórtan szôrôs. A sötét bíborszínű virágok laza fürtben fejlôdnek. A virágban számos termô van. Eszmei értéke 10 000 Ft. 4. Tôzegmohás láp: Savanyú talajon, kristálytiszta, ásványi anyagokban szegény forrásvizek mentén alakulnak ki a tôzegmohás lápok. A kedvezô mikroklímának köszönhetôen több helyen is elôfordulnak. Legértékesebbek a Fekete-tónál, a Hársas-patak és a Szala-patak mentén, valamint a Grajka-patak és Szôce- patak völgyében találhatók. Ezek mohaszintjében mintegy 15 tôzegmohafajfordul elô. 5. Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) V: Az Ôrség és a Vendvidék kristálytiszta források táplálta átmeneti tôzegmohás lápjainak különleges növénye. A sokszor alig észrevehetô, kicsiny növény tôálló, szétterülô levélrózsája néhány centiméter átmérôjű. A kerekded vagy elliptikus levelek színét rovarfogó mirigyszôrök borítják. Az ezek által termelt ragadós váladék csillogó cseppjei csalogatják és ejtik rabul a levélre szálló rovarokat. A növény az áldozatul esett rovarok lágy részeinek emésztésével jut hozzá az olyan nitrogéntartalmú tápanyagokhoz és fehérjékhez, amelyeket a tápanyagokban szegény tôzeglápokon másként nem szerezhetne meg. Eszmei értéke 10 000 Ft. 7. Lugosi-rét: Kora tavasztól késô ôszig szép, ritka virágok tucatjaival találkozhatunk itt. A szibériai nôszirom ibolyáskék virágaival megfesti a zöld rétet. A 40–80 cm-re is megnövô írisz szemet gyönyörködtetô látványt nyújt májusban. 9. Szalafô, Falumúzeum, emeletes kástu: Az Ôrség erdôsültségének megfelelôen az ôsi építkezés anyaga a fa volt. Erôs tölgyfa talpgerendák szolgáltak alapként, a falakat fenyôgerendából állították. A tetôt zsuppal fedték be, majd kontyolták. A múltban minden házhoz tartozott kástu is, melyben terményeket és gazdasági eszközöket tároltak. Szalafôn – ahol a szeres településszerkezet ôsi formája tekinthetô meg – a Pityer szeren kialakított Falumúzeumban eredeti környezetükben és helyükön állnak ezek a régi épületek. 10. Csillagos nárcisz (Narcissus poeticus subsp. radiiflorus) V: Szentgyörgyvölgy üde rétjeinek kecses hagymás növénye. Levelei keskenyelliptikusak, sárgászöldek. Tôkocsányon fejlôdô virágai szennyes- vagy sárgásfehér színűek. A tavaszi rétek április–május táján virágzó, csodálatos színfoltja. Eszmei értéke 10 000 Ft.
8. Zergeboglár (Trollius europaeus) V: A Grajka-patak és a Szôce-patak völgyének égerligeteiben virágzó faj. Viszonylag nagy termetű, bokrosodó növény, virágzáskor az 1 m-t is elérheti. Hosszú nyelű, nagy tôlevelei simák, fényesek, 3-5 karéjra tövig szeldeltek. A levélszélek durván fogazottak. Gömbös, élénksárga virágai általában magánosak, hosszú kocsányúak. Májusban virágzik. Eszmei értéke10 000 Ft. 13. Bodzaszagú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina) V: A gesztenyés ligetekben csodálhatjuk meg a bodzaillatú orchideát, amely hegyvidéki elterjedésű faj. Leggyakoribb színváltozatának virágai sárga alapon pirosan pettyezettek, bíborpiros virágú példányai ritkábbak. Számos állományában csak sárga virágú tövek fordulnak elô. Áprilisban virágzik. Eszmei értéke 10 000 Ft. 14. Árnika (Arnica montana) V: Az aktív természetvédelmi munka keretében visszatelepített faj. Tôlevelei rózsásak, fordított tojásdadok. A virágok színe a tojássárgától a narancssárgáig változhat. Áprilistól májusig virágzik. Eszmei értéke 10 000 Ft. 12. Szártalan kankalin (Primula vulgaris) V: Bükkösök, gyertyános-tölgyesek kora tavaszi virága, amely már a hó alól elôdugja tölcséres, harang alakú, halványsárga virágait. A szirmok középen kicsípettek, laposan szétterülôk. Tôlevélrózsát alkotó levelei ráncosak, begöngyölt szélűek. Szára csökevényes. Eszmei értéke 2000 Ft. 11. Kôszegi-hegységi táj: A Kôszegi-hegység az Alpok legkeletibb nyúlványa. A hegység növényvilága – az Alpok kedvezô hatásának köszönhetôen – rendkívül gazdag. Az alacsonyabb részeken gyertyános-tölgyesek alkotják a zonális társulást, míg a magasabb régiókban a bükkösök válnak uralkodóvá. A völgyekben hegyi égerligetek díszlenek. Az Írott-kô környékének egykori jegenyefenyôvel elegyes bükkösei helyén ma telepített lucosok találhatók. 17. Geológiai tanösvény: A kanyargó Marcal kavicsos síkjából másfélszáz méternyire emelkedik ki a Ság-hegy kettôs csonka kúpja a Kemenesalján, bepillantást engedve egy földtörténeti szempontból fiatal tűzhányó „belsô életébe”. A tanösvényen való tájékozódást egyedi készítésű, alumíniumból öntött magyarázó táblák segítik. 16. Hársfaszender (Mimas tiliae): A Kôszegi-hegységben sétálva gyakran találkozhatunk a fák törzsére lapuló lepkével. Fô tápnövényei a hársak, esetenként tölgyeken is kifejlôdhet. Egynemzedékes faj. Kifejlett példányai kiválóan repülnek. 15. Hegyi tárnicska (Gentianella austriaca): A Kôszegi-hegység erdôtársulásait hegyi rétek, láprétek teszik változatossá. Bokros növekedésű, átellenes levelű, védett növényünkkel, a hegyi tárnicskával Bozsok határában találkozhatunk. Dús, liláspiros színű virágai már messzirôl elárulják. Szeptember– októberben virágzik. Eszmei értéke 10 000 Ft.