don nagyobb lehetőséget adott az embernek a küldetés teljesítéséhez,

„Hagyjuk, hogy Isten írja életünket, vagy mi akarjuk azt írni? A szelídségről van itt szó.

02

Küldetésben Tisztelettel és szeretettel szólítom meg a kedves Olvasót! Ön egy olyan kiadványt tart kezében, mely igen értékes cselekedetekre buzdít, melyeket minden nap meg kell, vagy legalábbis meg kellene megvalósítanunk. Ezen értékek elsősorban az ember lelki világát érintik, mégis komoly kihatással vannak egész megnyilvánulásunkra, s így befolyásolják lelkünk és testünk egységének káprázatos együttműködését, mely Isten akaratából EMBERRÉ formált bennünket. Az ember tehát mint a teremtés koronája, kezdettől fogva küldetésben van. Küldetésünk lényege a Teremtő örök létezésének és irántunk való szeretet-megnyilvánulásának bizonyítása. Vajon tudja-e az ember maradéktalanul teljesíteni ezt a feladatát? Az őskori leletek alátámasztják azt a tényt, hogy az ember, vallásos beállítottságú volt a régmúlt időktől kezdve. Ez a vallásos beállítottság pedig mélyen rányomta bélyegét egész küldetésére. Nagy fordulatot jelentett az emberiség történelmében, hogy az Örök Isten kinyilatkoztatta önmagát, és ily mó-

Szelídek vagyunk Isten Szava iránt? Képesek vagyunk megtalálni Isten Szavát a mindennapi tör-

ténésekben, vagy inkább a saját gondolataink tartanak fogva bennünket, és nem hagyjuk, hogy az

Úr meglepetése beszéljen hozzánk?”

don nagyobb lehetőséget adott az embernek a küldetés teljesítéséhez, valamint nyomatékot adott annak a ténynek, hogy cselekedeteinknek érdemszerző értéke van, s ez nem csupán magát az egyént érinti, hanem mindazokat, akik vele szoros közösséget alkotnak. Az isteni kinyilatkoztatás legmagasabb foka pedig Jézus Krisztusban valósult meg, aki a megtestesült ISTENI IGE. Valóságos emberként és valóságos Istenként jelent meg a történelem színpadán, megvalósítva ezzel az Atya elgondolását. Földi élete során hirdette Isten országának örömhírét, és arra buzdított, hogy ennek a boldog országnak részese lehet minden jóakaratú ember, aki szívébe zárja és megéli igehirdetésének szavait. Földi küldetésének befejezése a kereszthalála utáni feltámadás lett; majd Atyjához való visszatérése előtt konkrét szavakkal megfogalmazott küldetést, azaz missziós tevékenységet bízott apostolaira: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mt, 28,19) A Krisztust követni

kívánó embernek tehát komoly küldetése van. Saját életmódját a krisztusi tanításhoz alakítva megélni napi tevékenységét egy életen keresztül, s erre az életmódra biztatva tevékenykedni mások lelki üdvösségén. Ebben a küldetésben van segítségünkre a Jé-

módjai és eszközei. Korunk embere tömérdek információval rendelkezik. Az információs csatornák kuszaságában azonban gyakran elveszik a lényeg, s az sem kizárt, hogy az ember tévútra téved. Mi a teendő? A SZEMÉLYES megszólítás, a SZEMÉLYES

zus Krisztus által alapított Egyház, melynek látható feje a római pápa és a vele egységben lévő hívek – ma már – milliárdnyi tömege. Küldetésünk van, s ez a küldetés kötelez. A különböző korok embere mindig próbálkozott, hogy ennek a küldetésnek eleget tegyen. Ahogyan az idők változnak, úgy változnak a küldetés betöltésének

tanúságtétel. Ez bizony gyakran embert próbáló feladat. Küldetésben vagyunk. Ennek tudatosítása felelősségteljes tevékenységet kíván. Szent II. János Pál pápa meghirdette Európa újraevangelizálását. Kezdeményezésére 2003 óta Európa több nagyvárosában városmissziót tartottak. A nagyvárosi misszi-

Ferec pápa

Ápoljuk emberi kapcsolatainkat! Váltsuk valóra hitünket az életben és a jócselekedetek-

ók eredményességén felbuzdulva a kisebb városok hívei is nagy lelkesedéssel próbálkoztak missziós tevékenységet kifejteni Európaszerte. Ebben az évben, Szlovákiában is több helyszínen tartottak már városmissziót, vagy pedig készülnek rá, s ezek közé tartozik városunk, Észak-Komárom is. A nálunk tartandó városmisszió gondolata még tavaly, az ősz derekán született meg, de a távolabbi előkészületek ez év januárjában kezdődtek. Kezdetben kéthavonta, majd havonta, a nyár derekától kezdve pedig hetente jött össze a stáb lelkes csapata, hogy egyeztessen az előkészületi tevékenységéről. Mivel városunkban többségében magyar és szlovák

A Niceakonstantinápolyi Hitvallás (Credo)

ben, főként a rászorulók iránt. Ferenc pápa

Gondozzuk családi életünket! Adjunk gyermekeinknek és szeretteinknek nemcsak pénzt,

hanem sokkal inkább időt, figyelmet és szeretetet. Ferenc pápa

03

anyanyelvet beszélő hívek élnek, ezért a városmissziót is párhuzamban, szlovák és magyar nyelven tervezzük a verbita atyák részvételével megvalósítani. Ők lesznek ugyanis azok, akik a szentmisék keretében hirdetik nekünk az igét, és más tevékenységben is részt vállalnak. Az ő működésük mellett azonban szükséges a mi feladatvállalásunk is. Ebből már többen kivették részüket, akik a szervezés folyamatába bekapcsolódtak, és ezért HÁLÁS KÖSZÖNET nekik. Ugyancsak köszönet azoknak is, akik írásaikkal, tanúságtételükkel hozzájárultak ahhoz, hogy ez a kiadvány megjelenhessen. Előre köszönet mindazoknak, akik aktívan bekapcsolódnak a missziós tevékeny-

ségbe akár a Szentírás olvasásával, utcai misszió vállalásával, tanúságtétellel, a Családi Nap megszervezésével, cserkésztevékenységgel, mások figyelmének felkeltésével a missziós hétre, magánimáikkal hozzájárulnak a városmisszió eredményességéhez, és természetesen, akik pénzadományukkal segítik a városmisszió megvalósulását. Köszönet Komárom Városának, a Duna Menti Múzeumnak, az iskolák vezetőségeinek, a szponzoroknak, magánvállalkozóknak és egyéneknek, akik nem zárkóztak el kéréseink elől, hanem önzetlen módon, a saját lehetőségeikhez mérten támogatták közös ügyünket! Küldetésben vagyunk! Lehet azonban bármilyen

pompásan összeállított küldetési programunk, ha nincs mögötte komoly elhatározás, hogy Csipkerózsika-álmából felrázott lelki világunkat ébren is kívánjuk tartani, és részt kívánunk vállalni mások lelki életének ébrentartásában, akkor fellelkesedésünk tiszavirág éltű lesz, és hozadéka csak rövid időre nyomja bele pecsétjét lelkünkbe, s olyan lesz, mint a turistaigazolványon díszelgő jelenléti lenyomat. MI TÖBBET AKARJUNK! Mutatkozzék meg városunk lakosainak életvitelében a városmiszszió hozadéka, amihez mindnyájunknak Isten bő áldását kívánom!

HISZEK AZ EGY ISTENBEN, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű, és minden általa

lett. Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra föltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.

Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút, Ő szólt a próféták szavával. Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

Elek László, esperes-plébános

Gyógyítsuk be a szív sebeit a megbocsátás olajával! Bocsássunk meg azoknak, aki megbántot-

tak minket, és gyógyítsuk be azokat a sebeket, amelyeket mi okoztunk másoknak.

Gondosan dolgozzunk! Végezzük munkánkat lelkesedéssel, alázatosan, hozzáértéssel, szenvedé-

adtam azt a hitet, amit szüleimtől kaptam, bízva az Úrban, hogy tovább adják gyermekeiknek. Az életemben sok megpróbáltatás ért, de hitemet soha nem hagytam el. A férjem tragikus, hirtelen eltávozása mély nyomot hagyott bennem és gyermekeimben. Az Úr mindig ott állt mellettem, nem inogtam meg. Imaközösségbe léptem. A Mária Légió lett a lelki családom. Vezetése alatt megerősödött a hitem, mely segített a veszteséget erős hittel elfogadni. Nagy segítségemre volt még lel-

kivezetőm – gyóntatóm, akire mindig számíthattam. Megpróbáltatásaimat felajánlottam az Úrnak, és bizonyságot nyertem az Ő szeretetéről. Eltöltött a béke, a nyugalom, az a krisztusi béke, amit a mellette való elköteleződés tud adni. Ismereteimet szeretném elmélyíteni, a krisztusi szeretetet továbbadni azoknak a testvéreknek, akiknek nem adatott meg a hit szépsége, az Úr végtelen szeretetének a megismerése. Ľudmila Csallóközaranyos

lyesen, az Úrnak hálás lélekkel. Ferenc pápa

04

Tanúságtétel Az Úr kegyelméből, azon emberek közé tartozom, akiknek megadatott, hogy keresztény családban nevelkedhessen. Az édesanyám volt az első hitoktatóm, de még sokan mások is a családból, akiknek fontos volt a lelki növekedésem. Őseim hite ott élt bennem akkor is, mikor elhagytam szülőfalum, férjemet követve egy más vidékre költöztem. Most is itt élek. Gyakorló keresztényként. Gyermekeimnek át-

Mária Gyermekei Közösség Rév-Komáromban él a Mária Gyermekei Közösség. Heti rendszerességgel találkozunk, imádkozzuk a rózsafüzért, énekelünk, szentírásból, más vallásos könyvből olvasunk, megosztjuk tapasztalatainkat, tanúságtételt mondunk. Ezzel is megerősítjük a saját és testvéreink hitét. Mert úgy gondoljuk, hogy a keskeny utat nehéz közösség nélkül végig járni, melyet nekünk keresztényeknek feladatunk. Kell a mankó Istentől s egymástól is egyaránt! Szeretettel várunk új tagokat! Dicsértessék a Jézus Krisztust!

Házastársak imája Jézusom, ezen szent órában köszönöm Neked férjemet /feleségemet/, köszönöm munkáját, könnyét, mosolyát. Köszönöm Neked minden értem hozott áldozatát. Köszönöm Neked az éveket, amiket együtt tölthettünk. Köszönöm a gondokat, amiket egymással megoszthattunk. Köszönöm Neked, hogy ő az enyém, köszönöm, hogy nem veszítettem el szeretetét; mert mindezt köszönöm, eskümet megújitom: Esküszöm,hogy el nem hagyom mindörökké, Isten engem úgy segéljen! Ámen

Ima az Édesanyáért Édes, jó Istenem, hallgasd meg imám, Áldd meg az én drága, édes, jó Anyám! Oly sok jót tett velem, el nem mondhatom, A nevét imámba belefoglalom. Addig vagyok boldog, mig Ő van velem, Éltesd Őt sokáig, Uram, Istenem !

Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok

Rövid összefoglaló a hit tanításáról Létezik Isten, aki mindenható, mindentudó, megteremtette és fenntartja a világmindenséget, megteremtette az embert, és végtelenül szereti minden teremtményét. Isten háromszemélyű – az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközössége. Az ember engedetlenségével Isten ellen fordult, s ezzel a világban megjelent a bűn, mely

kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a

rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed

van, ott lesz a szíved is. (Máté evangéliuma 6,19-21)

05

az Isten elleni lázadás. A bűn következménye a szenvedés és a halál. Isten a világba küldte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, aki Istenként öröktől fogva létezett, de a történelem egy pillanatában emberré lett, és Máriától megszületett. Ez volt az első eljövetel. Jézus élete során az embereket arra tanította, hogyan éljenek Isten akarata szerint, legfőbb parancsként az egymás iránti szeretetet adva, önmagát állítva példának elénk, aki szelíd volt és alázatos szívű. Magára vette bűneinket, halálra

adta önmagát, megostorozták, kigúnyolták és keresztre feszítették – a szenvedés vállalásával és engedelmességével kiengesztelte az embert Istennel, és elégtételt adott minden bűnért. Miután meghalt a kereszten, eltemették, és harmadnapra feltámadt – győzött a halál felett, majd felment a mennybe, és ott ül az Atyának jobbján. Ezután elküldte apostolainak a Szentlelket, aki hatalmat és erőt adott nekik hirdetni Jézus tanítását és terjeszteni a kereszténységet. Mindazok mondhatók keresz-

tényeknek, akik hisznek Jézus Krisztusban és az ő megváltó áldozatában. A Katolikus Egyház kétezer évig töretlenül megőrizte Jézus tanítását, az ő hatalmát és tanítását hordozza, és híveit az üdvösségre vezeti. A világ végén Jézus újra eljön, dicsőségesen, hatalommal, és megítéli a földet. Ez lesz a második eljövetel. A jók eljutnak az örök boldogságra, a rosszak pedig az örök kárhozatra. Isten új eget és új földet teremt, ahol nem lesz többé gonosz, bűn, szenvedés és halál sem.

Az Úr imádsága (Miatyánk)

ratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; - és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezők-

nek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! (Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.)

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te aka-

Ámen.

Gyógyuljunk ki az irigységből! Szabaduljunk meg a bujaságtól, a gyűlölettől és

06

Istenről

Létezik-e vajon Isten? Ahogy egyre idősebbek leszünk, még a hitetlenek is el-elgondolkoznak rajta: ennyi lenne az egész? Nem lenne az életnek mélyebb célja és értelme, mint az, hogy élünk hetven-nyolcvan évig, utódaink születnek, aztán meghalunk? Az emberi elme ösztönösen visszariad a végleges megsemmisülés gondolatától. Az állatok például egyáltalán nem rágódnak azon, hogy mi lesz velük a haláluk után – mert hát velük nem is lesz semmi. Az a tény, hogy az embert ez a kérdés nyugtalanítja, nem bizonyíték már önmagában is? Az emberen kívül semmilyen más lény nem teszi fel magának a kérdést – mi végre születtem én, miért élek? Az ember azonban vágyódik valami után, ami felülmúl mindent, amit életünk során érzékeinkkel megismerhetünk és megtapasztalhatunk. Valójában semmi sem elégít ki minket ebben a földi életben. Gondjaink vannak, nehézségeink, a szenvedés mindanynyiunkat utolér, megtapasztaljuk az elutasítást, fájdalmat, azt, hogy nem szeretnek minket vagy nem szeretnek eléggé, nincs a földön senki, aki

a negatív érzelmektől, amelyek megrontják belső békénket, és összetört, bomlasztó

emberekké tesznek minket. Ferenc pápa

Ne féljetek a szeretetből fakadó szabadsággal cselekedni Ferenc pápa

teljes mértékben el tudna fogadni minket. Még azokat is, akiknek mindenük megvan, ami az elégedett, kényelmes élethez kell, is kínozza a gondolat – hátha elveszítem mindezt, akkor mi lesz? Csak ennyi lenne az életem értelme? Hogy eszem, iszom, szórakozom, jól érzem magam? Szívünk mélyén mindannyian vágyunk arra, hogy legyen valami több, amiért tény-

aki után vágyakozunk, amikor az élet értelmét keressük, mert az életünk értelme az, hogy őt megismerjük. Isten létét nem lehet tudományosan bebizonyítani, ha így lenne, a hit értelmét vesztené, hinni csak olyasvalamiben lehet, amiről testi érzékeinkkel nem tudunk meggyőződni. Másik oldalon a tudomány még semmi olyat nem fedezett

valóság megismerése után. Tartozunk annyival az igazságnak, hogy legalább elkezdjük keresni. Ha létezik Isten, aki szeret minket, akkor mindenki megtalálja őt, aki őszinte szívvel keresi. És mivel már annyian megtalálták, akik vallják, hogy életükben megtapasztalták őt, Istennek léteznie kell, a nem létezőket ugyanis nem lehet megtalálni. Ha Isten tényleg létezik és meg-

leg érdemes élni. Semmi sem több, mint az Isten. Ő a végtelen szeretet, mindennek a kezdete, mindennek az alkotója. Tudjuk, hogy milyen sebezhető és törékeny az életünk, tudjuk, hogy mennyire védtelenek vagyunk, rászorulunk egy nálunknál nagyobb segítségére, vezetésére, védelmére. Isten az, aki megáld, segít, védelmez és vezet bennünket, ő az,

fel, ami azt bizonyítaná, hogy Isten nem létezik. Nem is csoda, hiszen a tudománynak nem az a feladata, hogy Isten létét vagy nemlétét bizonyítsa, hanem az a dolga, hogy a dolgok keletkezésének és működésének folyamatát magyarázza, míg Isten léte a miértre ad választ. És Isten mindannyiunkat hív. Nincs ember, aki soha nem érzett volna vágyat valami mélyebb

található, most azonnal félre kell tennünk minden mást, és el kell kezdenünk minden erőnkkel keresni és megismerni őt. Isten elénk siet, ha keressük őt. Ha egyetlen lépést megteszünk felé, ő százat tesz meg felénk. Aztán eljön a nap, amikor fényessége felragyog előttünk, és felismerjük: „Te nagyobb vagy nálam, te alkottál engem, és a tied vagyok.”

“Mert úgy szerette az Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el

Tanúságtétel betegeknek! Már hosszú ideje, hogy betegségekkel küszködve telnek napjaim, szinte folyamatosan – egyiket követi a másik. Meg kellett tanulnom kezelni és elviselni őket. A beteg – ez történt velem is – először TILTAKOZIK, nem akarja elfogadni állapotát. Így szembeszegül Istennel, annak akaratával. Pedig ha elfogadjuk, ez megkönnyíti betegségünk elviselését. Először nekem is nehezen ment, de rájöttem, hogy egymagamnak az akarata és ereje kevés ehhez, ezért teljesen az Úrra bíztam, és kértem Őt, legyen az én gyógyító és segítő orvosom. Ezzel a hitem és bizalmam erősebbé vált, és teljesen Jézus kezébe helyeztem magamat, így én is az Övé lettem. Gyógyulásomat már Ő irányította és ajándékként az Ő békességével is megajándékozott. Közelebb kerültem hozzá, és az Ő szeretetet

Az Apostoli hitvallás (Hiszekegy)

ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte a fiát a világba, hogy elítélje a

világot, hanem hogy a világ üdvözüljön általa.” János 3, 16-17

“...és íme én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig. Ámen! “ Máté 28,20

07

sugárzó Szent Szívéhez. Ennek nagyon örültem és örülök. Őszinte hálával dicsőítettem és dicsőítem a betegek Gyógyítóját. Az említett békességgel felvértezve csodákat éltem át. Amikor műtéteken mentem keresztül, semmi félelmet nem éreztem, csak az Ő jelenlétét és teljes nyugalmat. Ezeknek a csodálója csak én magam lehettem, így alig hittem el, hogy ez igaz és valóság. Jézus által megkaptam az Atyát, és a Szentlelket is, gyógyító és erősítő hatalmukkal. Az Atya döntése mindig szent előttem, ahogy Ő határoz, az úgy helyes. Ő szeret és mindig a legjobbat akarja nekem. Az utolsó műtétem után egészségi állapotom romlott. Több, mint egy éve bonyolult, protézises műtéten estem át. Azóta két mankóval járok, de csak a lakásban. A lépcsők leküzdhetetlen akadály előttem. Egyedül élek, gondozónők segítenek. A napok zöme magányban telik, viszont nagyon

szépen. Az Úr Jézus társként egész nap elérhető, velem van. Mindent megbeszélek Vele. Nehezebb perceimben, Szent Szívéhez bújva megpihenek, vigasztalódom és gyógyulgatok. Az Ő utasításai, tanítása, segítő, simogató kezei nagyon boldoggá tesznek engem. A betegség tanulságait magunkévá kell tennünk. Nem szabad aggodalmaskodni, bízd magad az Atyára. Az Úr imájában, a Miatyánkban így mondjuk: „Legyen meg a TE AKARATOD.” Alázd meg magad Isten keze alatt. Tanúsíts türelmet, amiért a törelem koronáját kapod. Légy szelíd, lázadozás nélkül, hordozd a nehézségeidet. Ne csak magadra gondolj, szenvedj együtt másokkal. A szenvedések közepette is hálálkodj Istennek. Teremj gyümölcsöket (a szenvedés gyümölcseit), melyek Isten szemében igen drágák. „Aki testileg szenved, megszűnik a bűntől.” (1Pét 4,1) Betegségünk folyamán

jó, ha kezünkben a feszülettel imádkozunk, amikor elmélkedve átéljük Jézus szenvedését, amely mellett a mi szenvedésünk eltörpül. Amikor kórházba mentem, magammal vittem a betegségekre vonatkozó Isteni igéket, s annak rejtett áldásait. Olvasgatva vigaszt nyújtottak nekem: pl. „Mert, akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiaivá fogad.”, „Azért nem csüggedünk; sőt, ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazonáltal napról-napra újul.” ADJ HÁLÁT ISTENNEK, HOGY KÜLÖNLEGES VÁLASZTÁSA RÁD ESETT! Enélkül az életed régi maradna, de most teljesen újjá lehet, mivel Isten annyira szeret téged. Légy bizonyos afélől, hogy éppen most Ő drágán szeret téged, bár fájdalmaid között nem ismered fel. Mondj „IGEN-t” a szenvedésre, felkészít a DICSŐSÉGRE! Csicsay Irén

HISZEK EGY ISTENBEN, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban; aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától;

szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül; fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el

ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat; a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát; a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

„Íme az ajtó előtt állok, és zörgetek. Ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az

JÉZUSRÓL

08

Isten Jézusban jött egészen közel hozzánk. A szentháromságos Isten egyik személyében emberré lett, végigjárta az emberi élet útját – megfogant, magzatként fejlődött, megszületett, gyermek volt, majd felnőtt, dolgozott, mestersége volt, és a végén meghalt. Életének első harminc évében nemigen különbözött a többi embertől, ugyanúgy élt és dolgozott, mint a többiek. Amikor aztán elkezdett nyilvánosan tanítani, olyan dolgokat mondott, amivel megdöbbentette hallgatóit, akik mégis érezték, hogy szavaiban hatalom van. Jézus tanítása átível az évezredeken, ez formálta kultúránkat, társadalmunkat. Azt mondta: legyetek irgalmasak; azt mondta: szeressétek egymást és ellenségeiteket is, bocsássatok meg az ellenetek vétőknek; meg azt: tegyetek jót, viszonzást nem várva; és: legyetek szelídek és alázatosak. Meggyógyította a betegeket, lehajolt a nyomorultakhoz és megvetettekhez, felemelte szavát a hatalmaskodók ellen. És végül kínhalált halt a kereszten. Jézus nem azért halt meg, mert egy politikai cselszövés áldozata lett, még csak nem is azért, mert viselkedésével és tanításával magára haragította az akkori hatalma-

ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.” Jel. 3, 20

„ ...Én vagyok a feltámadás, és az élet. Aki hisz én bennem, ha meghal is, él. És aki csak él,

és hisz bennem, soha meg nem hal.”

sokat. Persze mindezek közrejátszottak elítélésében, de Jézus, igazából az emberiség bűneiért halt meg, hogy így kibékítse az embert Istennel. Tény és való, hogy mindanynyian követünk el bűnt. Mindannyian tettünk már olyat, amit szégyellünk, amiről legszívesebben megfeledkeznénk – csakhogy a lelkiismeret nem felejt, és vétkeink emléke újra és újra felbukkan, és kínoz minket. Szükségünk van a megbocsátásra. A lelkiismeret-furdalás annak a jele, hogy minden elkövetett bűn, még a legtitkosabb is, adósság valakivel szemben, akit bűneink valamiképpen megkárosítanak. Isten az, aki életet adott nekünk és fenntartja azt, ő a forrása és oka minden erkölcsi törvénynek. Nem azért nem szabad ölni, lopni, hazudni, mert azt valamilyen írott törvény vagy akár a tízparancsolat tiltja, hanem elsősorban azért nem szabad, mert ez ellene mond a megfogalmazott törvényeknél sokkal mélyebb, szívünkbe írt törvénynek, amit Isten helyezett belénk. Minden törvénytől függetlenül egészen mélyen, legbelül mindenki tudja, mi a bűn, és mikor követ el bűnt. A bűn lázadás Isten ellen, hiszen azt a szívünkbe írt törvényt, amiről

érezzük: kötelez minket, ő helyezte belénk. Ezért minden bűn megharagítja Istent, aki végtelenül igazságos, és ezért a bűnt nem hagyhatja figyelmen kívül. Minden bűn bosszúért kiált és büntetést érdemel. Aki vétkezik, nem közeledhet többé Istenhez, aki végtelenül tiszta és szent. Jézus az, aki Istent kiengeszteli a bűneinkért – engedelmessége jóváteszi a mi engedetlenségünket, elvállalt szenvedése magában foglalja minden bűn minden büntetését, és ezért szenvedése minden lehetséges szenvedésnél nagyobb volt. Ez hát Isten bosszúja és büntetése a bűneinkért – halálra adja Fiában önmagát, és ott függ a kereszten. Engedi, hogy testét megostorozzák – engesztelésül bűneinkért, melyekkel testünket tisztátalanságba visszük. Engedi, hogy kigúnyolják, elítéljék és megalázzák – engesztelésül azért, hogy mi oly sokszor bántunk meg és alázunk meg másokat szavainkkal. Vállára veszi a keresztet, és felviszi a Kálvária dombjára – engesztelésül azért, hogy mi oly sokszor lázadunk nehézségeinkben, és elutasítjuk Isten akaratát. Engedi, hogy a keresztre szögezzék, és meghal rajta, belehal a szörnyű fájdalomba – és mindezt miérettünk, mert

szeretett minket, téged, annyira, hogy azt mondta: én elszenvedem helyetted a büntetést, hogy neked ne kelljen, és bűneid bocsánatot nyerjenek. Jézus Istenként emberré lett, az emberek kezére adta magát és meghalt – és nekünk már csak annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk ezt a megváltó áldozatát. Köztünk és az igazságosan ítélő Isten között most már mindörökké ott áll Jézus átszegezett kezével és lábával, átszúrt szívével, értünk ontott vérével – hogy kielégítse az igazság követelését, és kiáradhasson az irgalmasság és a megbocsátás. Nézzük Jézust a kereszten – nem azt a jámbor szobrokon ábrázolt nyugodt tekintetű, szép vonású és rendezett férfit, hanem a vértől csapzott, fájdalmasan vergődő Jézust, akit ide juttatott az irántunk való szeretet – és gondoljunk a próféta szavaira: Ő a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés... Az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.Ez a gyógyulás a megbocsátás, mindahányszor kérjük – és szívünk visszanyert békéje.

János 11, 25-26

„Az imádságnak akkora ereje van, hogy meg tudja változtatni az ember lelkületét: a szív

Az Egyház közösségéről Sokan mondják manapság: „Én hiszek Istenben a magam módján, és ez elég nekem, otthon imádkozom is, de a templomba már nem megyek el.” Nagyszerű dolog, ha valaki hisz Istenben és imádkozik otthon, és ez nagyon fontos is, a személyes kapcsolat Istennel. Ha hiszünk Istenben, érdemes elolvasni nekünk szóló üzenetét is, ami a Bibliában van megírva, különös figyelmet szentelve Jézus életének és az ő tanításának. Ha hiszünk Jézus szavaiban, és azért vagyunk keresztények, mert hiszünk bennük, akkor azt is tudjuk, hogy Jézus egyházat alapított, melynek a vezetőjét is meghatározta Péter személyében. Az ő utódai a pápák. Az Egyház nagyon fontos, hiszen általa részesülhetünk a szentségekben, melyekben Jézus maga van jelen kegyelmével. Az Egyház szolgáltatja ki nekünk a keresztség szentségét, ugyanúgy ő közvetíti Isten megbocsátását a bűnbánat szentségében, a gyónásban, és egyedül az Egyházban részesülhetünk az Eucharisztia szentségében, amiben Jézus maga van jelen. Ezt semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hiszen

keserűségét édessé teszi, a szomorút vidámmá, az ostobát bölccsé, a félénket merésszé, a gyengét

erősség, a vakot látóvá, a hideget forróvá. A nagy Istent az imáság képes lehozni a kicsiny

emberi szívekbe.” Helftai Szent Gertúd

09

Jézus nagyon világosan megmondta, hogy mindez milyen fontos az üdvösséghez. Mindezek mellett az Egyház mégsem egy szolgáltatásokat nyújtó intézmény, hanem a megkeresztelt hívek közössége, tehát nemcsak a papok, püspökök meg a pápa, hanem mindenki, aki meg van keresztelve. Mint minden emberekből álló közösségben, az Egyházban is vannak jó emberek

képviselője részéről. Ezért nem éri meg megfosztani magunkat mindattól a kegyelemtől, amit az Egyház közvetít felénk. Nagyon fontos hangsúlyozni azt, hogy a Katolikus Egyház kétezer éve hűségesen közvetíti Jézus tanítását, és még a mai szabadelvű világban sem kötött kompromisszumot az erkölcsi kérdésekben. Az elmúlt kétezer év során, sajnos, sok hibát és bűnt

kezdeténél egy-egy ember áll, aki lehetett bármilyen nagy gondolkodó, reformátor, de mégiscsak ember volt. Az Egyházat azonban Jézus alapította, és a katolicizmusban ez a folytonosság mindmáig fennmaradt. És hát egyszerűen jó együtt lenni másokkal, akik ugyanazt hiszik, mint mi. Ha együtt imádkozunk, imádságunk is erősebb, és ha bármi

meg rossz emberek, itt is ugyanúgy megvannak az emberi gyöngeségek, mint más helyeken. Mégis más, mint a többi közösség, mert maga Jézus Krisztus alapította, és olyan hatalmat adott neki, amilyennel semmilyen más szervezet sem rendelkezik. Nagy hiba hát azért elutasítani az Egyházat és szentségeit, mert bajunk van egy konkrét pappal, vagy valamilyen sérelem ért minket a múltban az Egyház egyik

is elkövetett, ám ezekből a kiút nem az elszakadás és új felekezetek alapítása felé vezet, hanem a megújuláson át, amit mindig önmagunkon és környezetünkben kell elkezdeni. A múlttal és a hibákkal őszintén szembe kell nézni, és a bűnbánat és megtérés által megtisztulva új életet kezdeni. Sokszor talán vonzónak tűnnek más közösségek, protestáns felekezetek, de ne feledjük – mindezek

gondunk van, a közösség megtart, segít minket. Az Egyház olyan, amilyenek mi vagyunk, hiszen mi vagyunk az Egyház. Ne vessük meg az Egyház tanítását, sem felszentelt szolgáit – akik vezetik és tanítják a közösséget. Jézus, aki az apostolokra bízta tanítása továbbadását és a szentségek kiszolgáltatását, ő küldi őket hozzánk. Aki elutasítja és megveti őket, magát Jézust utasítja el és veti meg.

Az a kereszt, amely most annyira nyomja a vállad, Mielőtt elküldte volna Hozzád az Úr, Minden-

10

Eucharisztia Jézus akkor alapította meg az Eucharisztiát, más néven Oltáriszentséget, amikor az utolsó vacsorán a kenyeret kezébe véve azt mondta: „Ez az én testem”, majd a kehelyben lévő borra: „Ez az én vérem”. Majd odaadta tanítványainak, hogy egyenek és igyanak belőle, és azt mondta nekik, hogy így tegyenek majd ők is az ő emlékezetére. Amikor Jézus ezt tette az utolsó vacsorán, valójában már feláldozta magát, másnap a kereszten aztán beteljesítette ezt. Minden szentmise ennek az áldozatnak a megjelenítése, tehát ha szentmisén vagyunk, időn és téren túl jelen vagyunk Jézus halálánál és feltámadásánál, és az Eucharisztia által részesülünk belőle. A szentmise alatt a pap Jézus szavait mondja ki a kenyér és a bor felett (kenyérként ma ostyát használunk) – pontosabban a pap személyében Jézus maga mondja ki újra azt, amit az utolsó vacsorán mondott: és az ostya így minden szentmisén Jézus testévé, a bor pedig az ő vérévé változik, bár ezt érzékeinkkel nem láthatjuk. Ha látnánk és ízlelnénk, egyrészt rémisztőnek ta-

ható szemével megvizsgálta, Szerető irgalmával átmelegítette, Mindkét kezével méregette, Va-

jon nem nagyobb-e? Nem nehezebb-e a Te számodra, Mint amenynyit elbírsz...

Aztán megáldotta Szent kegyelmével, Irgalmával megillatosította, Reád és bátorságodra tekintett

lálnánk, és képtelenek volnánk magunkhoz venni, másrészt a hit értelmét vesztené – ami szemmel látható, abban már nem kell hinni. A szentáldozásban aztán magunkhoz vesszük az átváltoztatott ostyát, ami most már Jézus teste – a feltámadott és győztes Jézusé, aki így egyesül velünk, megerősít és

valójában az én testem. Ezért áll a Katolikus Egyháznál a középpontban az Eucharisztia, mert abban maga a meghalt és feltámadt Jézus van jelen. Nem egy eset megtörtént, amikor az ostya valóban testté (pontosabban élő emberi szövetté), a bor pedig emberi vérré változott – és nemcsak a középkorban, legutoljá-

(vagyis az átváltoztatott ostyák) megőrzése és tisztelete is. Most minden katolikus templomban őrzik az Eucharisztiát a szentségházban, ezért hajtunk térdet, amikor a templomba belépünk, így fejezzük ki hódolatunkat az Oltáriszentségben valóban jelen lévő Jézus előtt. Bármikor mehetünk a templomba,

a lehető legszorosabban magához ölel minket. Tehát ha hisszük Jézus szavait, akkor vagy mindent hiszünk, vagy semmit sem. Jézus azt mondta a kenyérre: ez az én testem, tehát nem azt, hogy ez szimbolizálja az én testemet, ahogy a protestáns egyházak értelmezik, hanem hogy ez

ra 2008-ban Sokółkában (Lengyelország), ezeket a dolgokat tudományosan nem tudják megmagyarázni, mégis megtörténtek, bárki utánanézhet, akit érdekel. Ahogyan az Egyház az idő múlásával egyre jobban átelmélkedte az Eucharisztia titkát, elterjedt az Oltáriszentség

hogy ott Jézussal legyünk, aki a szentségházban ott van az Eucharisztia színe alatt. Mindennap újra beteljesíti áldozatát, amikor érettünk kicsivé és törékennyé válik, és egész istenségével alászáll abba a kicsi ostyába. Mindegyikbe. De ez titok. Nem érthetjük meg teljesen.

És így érkezik a Mennyből a kereszt, mint Isten köszöntése, Mint a te Isted szereteté-

nek Irgalmas ajándéka. Szalézi Szent Ferenc

A személyes Isten

Isten nem tud, már nem lenne mindenható, s így nem lenne Isten sem. Ha Isten, akkor mindenható is, és nem tudunk olyan helyre bújni, ahol ne látna minket. Ez azt is jelenti, hogy még ha magunk vagyunk is, sem vagyunk egyedül, Isten ugyanis mindig ott van, ahol mi vagyunk – tehát mindig velünk van, mindig lát és hall minket. Ösztönösen tudjuk ezt, talán nincs ember, aki még soha nem mondott volna önkéntelenül egy fohászt – Istenem, segíts! Vagy: Istenem, add, hogy elérjem a buszt, jól sikerüljön a vizsgám, csak most az egyszer kerüljek ki a problémából.... vagy bármi mást. És ez tényleg így működik – Istenhez bármikor fordulhatunk, ő mindig jelen van, és hall minket. Amikor Istennel beszélünk, az az imádság – imánkban bármit mondhatunk neki: kérhetjük őt gondjainkban vagy másokért, hálát adhatunk neki, dicsőít-hetjük őt, vagy tanácsot kérhetünk tőle,

Isten mérhetetlenül hatalmas, ő teremtette a mindenséget, a milliónyi csillagot, bolygót, az egész nagy világűrt, és ezért fölötte áll mindennek. Mi egészen aprócska lények vagyunk egy jelentéktelenül kicsi bolygón, de mégis egészen különlegesek, mert egyedül mi vagyunk képesek megismerni őt. Értelmes lények vagyunk, ésszel és szívvel – értelmünkkel meg tudjuk ismerni Istent, és szívünkkel vágyakozunk utána. Isten nem rejtőzik el az ember elől, engedi, hogy az ember megtalálja őt, sőt elé siet, és megmutatja magát neki – ezt hívjuk kinyilatkoztatásnak. Istennel ez úgy működik, hogy ő mindig mindenütt jelen van, és képes egyszerre mindenre figyelni – a legapróbb részecske legkisebb rezdülése sem ismeretlen előtte. Ha a világon lenne egyetlen porszem vagy egyetlen olyan emberi gondolat is, amiről

Mi az út? Mi az igazság? Mi az élet? Jézus válasza: Én vagyok az út, az

amikor nem tudjuk, mit is kellene tennünk. Isten szeret minket, és minden imát meghallgat valamilyen módon. Az ima meghallgatása nem feltétlenül azt jelenti, hogy megteszi azt, amit kérünk tőle – az imádság ugyanis nem arra van, hogy Istent meggyőzzük arról, hogy cselekedjen a mi akaratunk szerint. Félelmetes lenne egy olyan világ, ahol minden a mi akaratunk szerint történne, hiszen mi nem látjuk a dolgok következményét, keveset tudunk az okokról is. Isten viszont mindent tud és lát, így jobb, ha inkább az ő bölcsességére hagyatkozunk. Még mielőtt Istennek szemrehányást tennénk, hogy miért nem tette meg azt, amit kértünk tőle, magunknak tegyük fel a kérdést: mi megtesszük-e azt, amit ő kér tőlünk? Nem inkább nekünk kellene az ő akaratát keresnünk, mint hogy neki prezentáljuk a saját akaratunkat? Minden imádság lényege az kell hogy legyen,

igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. János 14,6

11

hogy Istent jobban megismerjük, és vele minél inkább összhangban legyünk – és ez az imádság gyümölcse is. Ha jól imádkozunk, egyszer csak rádöbbenünk, hogy talán nem is az lenne számunkra a legjobb, amiért könyörgünk, és egyre inkább rá tudjuk bízni magunkat Isten akaratára. Talán ezért is vannak a hosszú ideig „meg nem hallgatott” imák, hogy legyen időnk mindezt felismerni. Az igazán fontos dolgokhoz sok idő kell, és lassan formálódnak. Az imádság is ilyen. Időt kell rá szánnunk, mindennap, és miután elmondtuk Istennek, amit mondani akartunk, maradjunk még egy picit csöndben – figyeljünk a szívünkben a válaszra... És ha figyelünk, lassan felismerjük azt, hogy mi is lenne igazán jó a számunkra, merre kellene továbbmennünk. Mert Isten, akihez imáinkat intézzük, jobban szeret minket, mint bárki más a világon, és mindig a legjobbat akarja és adja nekünk.

A Szentháromság dicsőítése (kis doxológia)

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Zavarodott vagy? Úgy tűnik, hogy nem találod meg az utadat vagy az életed célját? Olyan,

mintha valaki lekapcsolta volna a lámpát te pedig hiába keresed a kapcsolót? Ha igen, ak-

kor Jézus az út! Jézus kijelentette, hogy Én vagyok a világ világossága: aki engem

követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. János 8,12

látogatása. Hitem tovább ra is töretlen maradt. Az imádságaimban általában kérésekkel fordultam az Istenhez. Amikor a kéréseim nem teljesültek, sokszor lázadoztam. Ezt a helytelen viselkedésemet ma már nagyon szégyellem. Ugyanis megtanultam, hogy hagyjam a jó Istenre kéréseim teljesítését, mert Ő sokkal jobban tudja,

hogy mi a legjobb az én számomra. Férjem halála után nem talál-tam helyemet az életben. Azért, hogy a nyugtalan, háborgó lelkemre megnyugvást találjak, rendszeresen olvastam a Szentírást. A Bibiliából kiragadtam azt az Igét, amelyben Jézus megígéri, hogy az Ő békéjét adja nekünk. Ezért a lelki békéért könyörögtem naponta hozzá.

Miután megtanultam teljes szívemből bízni az Istenben, meg is kaptam a lelki békémet. Azóta bármilyen baj, akár betegség, szomorúság ér, hozzá kiáltok. Ugyanis az Istenbe vetett hit olyan békét ad, amely felülkerekedik a stressz, a viszály, a depresszió és a zavar minden formája felett.

hogy nagyon szerettem volna elmenni. Sikerült az álmom, addig csak olyan langyos keresztény voltam, nagyon hiányos volt hitbéli tudásom. Mindjárt az első napon, pont szeptember 17-én az Angyali Üdvözlet templomában fel kellett olvasnom a Szentleckét. Nagyon izgultam, alig bírtam felbotorkálni a lépcsőkön, de hősiesen elolvastam a megjelölt részt. Másnap a Genezáreti-tó partján Nagy János és Szlávik atya a nyolc boldogságot magyarázta, ami meghaladta minden befogadóképességemet, nem értettem. A tavon volt másnap a szentmise, el lehetett mondani kérésünket, én azt kértem, hogy a születendő harmadik unokám egészséges legyen, mert problémák voltak a szülés körül. Ott megfogadtam a Mennyei Atyának,

hogy mindig segítségükre leszek, amíg bírok, mert volt abortuszom is, ami nagyon bánt még ma is. Abban a korszakomban történtek, amikor egy bicsakkal megölték a tizenkilenc éves testvéremet egy bál alkalmával. Egy és fél éves volt a kislányom, én depreszziós lettem, elfelejtettem, hogy a kiságyban hagytam és annyit sírt, ki akart mászni a kiságyból. Beakadt a bokájánál fogva a kiságy rácsán. Mikor megtaláltam, alig hörgött, jó hogy életben maradt. Még született egy másik lányom is, hála Istennek. Volt ebben a korszakban még két nagyon súlyos eset, összevesztünk a férjemmel és kifutottam a Vág-töltésre, hogy a vízbe ugorjak. Másik alkalommal megvert, akkor meg a kertünk mögötti határba mentem, ott leültem

a gyomba és elkezdtem imádkozni a Miatyánkot, és az Üdvözlégyet. Ekkor valaki azt súgta: „Aki nagyon szeret, azt megbocsájt!” Itt kezdődött az igazi megtérésem. A Szűzanya hívott, és én tíz éve már Mária Légiós vagyok, ami betölti a lelkemet, jobban figyelek másokra, minden nap részt veszek a szentmiséken, és az Élet Kenyerét magamhoz veszem. Megbocsátottam és bocsánatot tudtam kérni, attól a nénitől, akinek a férje megölte a testvéremet 1996. december 25-én, és még ráadásul a középső unokám az ő unokájának udvarol. Nincs bennem harag, csak szeretet, mert a mi Mennyei Atyánk irgalmas és megbocsájt a legnagyobb bűnösnek is, így nekem is.

12

Lelki békém megtalálása Gyermekkoromban vallásos nevelést kaptam szüleimtől és főleg nagyszüleimtől. Rendszeresen jártam az iskolában hitoktatásra és vasárnaponként a szentmisére. Később foglalkozásomból kifolyólag sajnos tiltva volt a szentmisék

Mit jelent nekem a Mária Légió? Messziről kell kezdenem, mert tegnap voltam 70 éves. Katolikus családban nőttem fel, de nem gyakoroltuk a hitünket. Gyermekkorom a kommunizmus éveiben telt. Édesanyám tüdőbeteg volt, édesapán Kladnón, Csehországban dolgozott, havonta egyszer járt haza. A nagynéném vitt el templomba bennünket, három testvért. Már gyermekkorunkban meg kellett tanulnunk dolgozni. Tizenkilenc éves koromban férjhez mentem, azóta is együtt élünk. Tavaly volt az ötvenéves házassági évfordulónk. A Szentatyától megkaptuk a pápai áldást. Húsz éve voltam Szentföldön, zarándoklaton, a családom ajándékként adta ezt az utat, mert tudta,

Újj Irén

egy testvér

Azt mondod: „Lehetetlen” Isten azt mondja: Minden lehetséges. (Lk 18, 27)

Azt mondod: „Túl fáradt vagyok” Isten azt mondja: Én felüdítelek Téged. (Mt 11,28-30)

Azt mondod: „Engem senki sem szeret igazán.” Isten azt mondja: Én szeretlek. (Jn 3,16; Jn 13,34)

Azt mondod: „Nem bírom ki.” Isten azt mondja: Mindent elviselsz. (Fil 4,13; Zsolt 91,15)

13

bűn megakadályozta a tam, és zokogva kértem korlat után éjszaka csoA hitem meggyógyított kegyelem kiáradását. a Szűzanya közbenjárá- da történt. Álmomban Keresztény családban születtem. Szerető, jóságos szüleimmel és két bátyámmal nagyon boldog gyermekkorom volt. Tizenkilenc évesen szentségi házasságot kötöttem, és húszévesen világra hoztam a fiamat. Házasságom egyetlen gyümölcsét és boldogságát. Házasságunkból a Szentlélek tizenkét gyümölcse lassan elfogyott. A hitvesem megfosztott a becsületemtől, az otthonomtól. A vagyonomat elveszítettem, a betegség elvette erőmet, a

Szeretett szüleimet gondoztam és eltemettem, és a fiam megházasodott. Eközben negyvennyolc éves lettem, és rádöbbentem, hogy egyetlen, ami megmaradt számomra, az Istenben való bizalmam. Ekkor történt, hogy a fiammal Lengyelországba utaztunk. Zakopane település közelében egy épülő új templomot fedeztem fel. Betértünk, és megpillantottam a nagy hófehér, márvány kupolában, gyönyörű élő páfránykoszorúban a Fatimai Százanya szobrát. Térdre rogy-

sát Szent Fiánál, szabadítson meg a gonosztól! Könyörgésem meghallgatást nyert: huszonnyolc év után életgyónást tettem, és megkaptam a megbocsájtás kegyelmét és a legnagyobb ajándékot, a lelki békét. Megtértem. Egy problémával azonban még küzdöttem: hogyan fogok egyedül élni? Ekkor találkoztam egy hasonló korú fiatal testvérrel a Szent Annakápolnában, aki meghívott egy lelkigyakorlatra a Győr-Ménfőcsanaki lelkigyakorlatos házba. Az első napi lelkigya-

megjelent egy ragyogó arcú, hófehér hajú férfi, aki csak annyit mondott: „Ne félj, nem vagy egyedül!” Másnap reggel a lelkigyakorlatot szentmisével kezdtük, az Evangélium és Botond atya szentbeszéde is erről szólt: „Ne félj, nem vagy egyedül!” Ekkor döbbentem rá, hogy Jézus velem van. A hitem meggyógyított! Az én tanúságtételem az, hogy nem az a magányos, aki egyedül él, hanem aki még távol van Jézustól! Anna

A megbocsátás arra kéri az ottani iskola is elvégeznem nagy ün- az utolsó padban ülő férfi hátrafordulva kezét nyújigazgatóját, hogy tegyen nepek előtt. öröme Az iskoláim elvégzése után, az első munkahelyem a dunaszerdahelyi járás egyik falujának óvodájában lett. Hetente egyszer, hétvégén tudtam csak hazajárni szüleimhez, ahol úgy, mint ez előtt, minden vasárnap eljártam a szentmisére. Úgy jó fél éve dolgoztam már, amikor egy szép napon az ottani iskola igazgatója magához kéretett. Egy géppel írt levelet adott át elolvasásra. A levélíró becsületére legyen mondva, a levél alá volt írva. A levél írója

lépéseket annak érdekében, hogy én hagyjam abba a templomba járást, szokjak le erről a klerikális csökevényről, ami nem méltó egy öntudatos szocialista tanítóhoz. Amennyiben nem változik meg a nézetem, az iskolaügyi szakosztály felé tesz lépéseket. Az „igazgató elvtárs” rám bízta a döntést. Odahaza megbeszélve a szüleimmel, lemondtam a temploma járásról, de nem véglegesen. Néha sikerült a kora reggeli szentmisék egyikére eljutnom, sőt a szentgyónást és áldozást

Már a rendszerváltás után történt, hogy Csemadok mellett működő színjátszó csoportunk díjat nyert a Jókai Napokon, s mivel ők akkor már Zsámbékon vendégszerepeltek, így én, mint a Csemadok elnöke mentem átvenni a díjat a díjkiosztó ünnepségre. Időben érkeztem be Komáromba, betértem a Szent András-templomba, ahol épp szlovák nyelvű szentmise volt. Megálltam a padok végében. Amikor a miséző pap felszólította a híveket a kiengesztelődésre,

totta felém, de a kéz félúton lehanyatlott. Átlátva a helyzetet a kéz után nyúltam, megszorítva hangosan mondtam: Legyen békesség közöttünk mindörökké! A kéz a levélíró keze volt. Hogy benne mi játszódott le, nem tudom, de én hálát adtam az Úrnak, hogy lehetőséget adott szívből megbocsátani, feladni a sérelmeket, s hogy azóta is felebaráti szeretettel tudok csak gondolni az illetőre. Köszönöm, Atyám! Bedecs Júlia

Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, minden vigasztalás Istene. Te megvigasz-

tal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorkod-

nak, azt a vigasztalását nyújtva nekik, amelyet Isten nyújt nekünk. 2Kor 1,3-7

Istenem, rád szomjazik a lelkem; szereteted jobb, mint az élet. Zsolt 63

Egy katolikus faluban születtem a családi házunkban. Itt végeztem a szlovák nyelvű alapiskolai tanulmányaimat. Abban az időben a hittan is kötelező tantárgy volt. Második osztályos koromban elsőáldozáshoz járultam. Volt egy kolostor is a faluban, ahol a kedvesnővérek tanítottak.

vábbi taníttatásunkról is ők gondoskodtak. Ezután szétszéledvén a világban, jártuk a saját utunkat. Én húszévesen férjhez mentem. Négy év után lányom született. Amikor a lányom öt éves volt, elváltam. Nemsokára újra férjhez mentem, három év után fiam született. Ebben a házasságban élünk már negyvenhat éve. A lá-

Amikor az ötvenes években elvitték őket, a káplán atyák tanítottak tovább. Három leánytestvér közül én voltam a legidősebb. Nyolcéves koromban a szüleim elváltak. Édesanyánk, aki már nem ment férjhez, és özvegy nagymamánk nevelt fel minket, a to-

nyom mára már ötvenéves, és fogorvos. A fiam negyvenkét éves, villany-gázszerelő szakmát tanult. Nagyon jó gyermekeim vannak, szeretetben és tiszteletben élünk. Három unokám született. Így, már hetvennégy éves koromban visszanézve, kemény

és megpróbáltatásokkal teli életem volt, és ezáltal edzett és céltudatos lettem. És mégis van, ami beárnyékolta az életemet. Fiatal koromban igen csak lefoglalt az anyagias, világi élet. Sokat dolgoztunk, két házat is saját erőből építettünk fel. Ebben a gyors iramú világban, főleg ünnepekkor egyre gyakrabban éreztem egy nagy ürességet a lelkemben, amit még nem tudtam megmagyarázni. Ezután fokozatosan megéreztem Isten hívását, és ez az érzés egyre csak erősödött bennem. Egy alkalommal a munkahelyemen magamba feledkezve az történt, hogy hangosan megkérdeztem: „Uram, Istenem, valóban megtisztelsz engem azzal, hogy bármiben is a Te szolgálatodra lehetnék?” Úgy döntöttem, ha követni szeretném a jó Isten akaratát, akkor el kell kezdenem rendszeresen a szentmisékre járni. De ekkor már az évek elfutottak a fejünk felett, és sokat mulasztottunk. Gyermekeim ugyan meg voltak keresztelve, de nem jártak hittanra. A fiam egy évet járt hittanra az abban az időben itt élő Mária nővérhez. Az

unokáimmal való találkozások alkalmával igyekszem bepótolni a hiányosságainkat. Megvan bennük a jóindulat, tudnak is imádkozni és imádkoznak is, de sajnos nem járnak rendszeresen szentmisére, Az állítják, hogy nem fér bele az idejükbe. Sokat imádkozom értük, és kérem a jó Isten segítségét, hogy ők is hallják meg Isten hívását, mert tudom, hogy Ő soha nem hagyott el bennünket. Végtelen nagy szeretetében megbocsátotta a mi bűneinket és tökéletlenségünket, és Szent Fia áldozatul adta magát értünk, és kínhalált szenvedett a mi üdvösségünkért. Mit jelent nekünk hinni Istenben és megtartani az Ő parancsait? Hogy nem fogunk elkárhozni, és mengement minket az örök haláltól. Megtérni soha nincs késő! Nincs szebb dolog annál, mint Jézussal találkozni. Ha bántások is érnek, Ő mindig ott van velünk. Engem már nagyon sokszor megsegített. Egy hívő ember már itt a földön is megízlelheti a Mennyországot. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Botka Irén

14

Tanúságtétel

Jézus mondja: Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben

élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Mt 5,1-12

A békesség Istene, aki Jézust, a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát feltámasztotta a halálból,

tegyen képessé titeket minden jóra, hogy megtegyétek az Ő akaratát. Zsid 13,17-25

15 Imádság a városmisszióért Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek, szívünk legmélyebb hódolatával dicsőítünk és magasztalunk Téged, mert Te vagy a legfőbb jó és minden jónak forrása. Köszönjük, hogy jelenléteddel betöltöd az Egyházat és az emberi történelmet, miközben megosztod velünk belső életed titkát. Hálát adunk Neked szereteted minden csodájáért, különösen az istengyermekség ajándékáért, amelyet a szent keresztségben kaptunk Tőled. Általa isteni életedben részesítettél minket, és azóta is szüntelenül megízlelteted velünk az örök élet örömét. Köszönjük Neked, Mennyei Atyánk, hogy Krisztusban isteni igazságod és szereteted teljességét ragyogtattad föl számunkra, amikor az emberi nem megváltásáért Fiad emberré lett. Ő az a Fény, aki bevilágít a bűn sötétjébe, és az Út, aki összefonja Veled a világot. Add meg, kérünk, hogy a hit bizonyosságának ereje az evangélium üzenete által vezesse a bűnbánat és a megtérés útjára plébániánk hívőit és városunk lakóit. Engedd, kérünk, hogy minden ember eljusson Hozzád, az örök üdvösség forrásához, Fiad szent és katolikus Egyháza által. A Szentlélek nyissa meg mindnyájunk szívét irgalmad befogadására, hogy Krisztusnak egyre tökéletesebb hajlékai lehessünk, aki az Eucharisztiában nekünk adja önmagát. A Szentlélek szálljon le, és bőségesen halmozza el ajándékaival azokat is, akik városunkban hirdetik és hirdetni fogják országod örömhírét. Krisztus szeretete tegye őket buzgóvá a keresztény hitről szóló tanúságtételre. Örök Isten, dicsőséges Szentháromság, ajándékozz meg mindnyájunkat fogékonysággal, hogy Hozzád és felebarátaink felé forduljunk a szeretetben, s engedd, hogy az Ige magva jó földbe hulljon, és sokszoros termést hozzon. Add meg, kérünk, hogy városunk és plébániánk minden lakója megismerhessen Téged, és megtapasztalva mérhetetlen jóságod jeleit, a Te szeretetközösségedben élhessen. Ámen. Szent András apostol, könyörögj érettünk!

Modlitba za mestské misie Najsvätejšia Trojica, Otec, Syn a Duch Svätý, v najhlbšej pokore a úcte sa obraciame k Tebe. Chválime a velebíme Tvoje meno, lebo si jediné Dobro a prameň každého dobra. Ďakujeme, že svojou prítomnosťou napĺňaš Cirkev a ľudské dejiny, zatiaľ čo nám zdieľaš tajomstvo svojho trojičného života. Vzdávame Ti vďaky za všetky zázraky tvojej lásky, najmä za dar Božieho detinstva, ktoré sme v krste dostali. Skrze neho máme účasť na tvojom božskom živote a odvtedy nám ustavične dávaš zakúsiť radosť večného života. Ďakujeme Ti, Nebeský Otče, že nám v Kristovi zaskvela plnosť Tvojej pravdy a lásky, keď sa pre vykúpenie ľudského pokolenia stal človekom. On je Svetlo prežiarujúce temnoty hriechu a Cesta spájajúca tento svet s Tebou. Daj, prosíme, aby sila viery skrze posolstvo evanjelia viedla na cestu pokánia a obrátenia obyvateľov nášho mesta a farnosti. Dopraj, prosíme, aby sa skrze svätú a katolícku Cirkev Tvojho Syna každý človek dostal k Tebe, k prameňu večnej spásy. Nech Duch Svätý otvorí naše srdcia pre prijatie Tvojej milosti, aby sme sa stali čoraz dokonalejšími príbytkami Krista, ktorý sa nám v Eucharistii daruje. Nech Duch Svätý zostúpi, aby hojne obdaril aj tých, ktorí v našom meste ohlasujú a budú ohlasovať radostnú zvesť Tvojho kráľovstva. Nech ich Kristova láska urobí horlivými pre svedectvo kresťanskej viery. Večný Bože, Najsvätejšia Trojica, obdaruj nás vnímavosťou, aby sme sa v láske obrátili k Tebe a našim blížnym, a dopraj nám, aby semeno Slova padlo do dobrej zeme a prinieslo bohatú úrodu. Daj, prosíme, aby každý obyvateľ nášho mesta a našej farnosti Ťa mohol spoznať a zakúsiac znamenia tvojej nesmiernej dobroty mohol žiť v láskyplnom spoločenstve s Tebou. Amen. Svätý Ondrej apoštol, oroduj za nás!

Ženy, podriaďujte sa mužom, ako sa sluší v Pánovi! Muži, milujte manželky a nebuďte voči nim nevrlí!

Osobný Boh Boh je nekonečne mocný. Je Stvoriteľom sveta, Stvoriteľom miliónov hviezd, celého vesmíru, preto stojí nad všetkým. My sme len drobnými stvoreniami na malej planétke a predsa sme mimoriadne obdarení, lebo len my sme schopní spoznať tohto Stvoriteľa. Sme obdarení rozumom a srdcom. Svojím rozumom sme schopní spoznávať ho a srdcom túžiť po ňom. Boh sa pred človekom neskrýva. Dovolí, aby ho človek našiel, ba vychádza mu v ústrety, ukazuje sa mu – toto nazývame zjavením. Boj je vždy a všade prítomný, schopný súčasne vnímať všetko. Vie o najmenšom záchveve najmenšej molekuly. Ak by bolo na svete čo len maličké zrnko prachu, alebo jedna ľudská myšlienka, o ktorej by Boh nevedel, už by nebol všemocným, nebol by Bohom. Ak je Bohom, je teda všemohúci, a nemôžem sa tak schovať, aby ma nevidel. To znamená, že keď sme niekde sami, aj tak nie sme osamelí, lebo on je vždy tam, kde sme my. Vidí a počuje nás. Toto je do nás zakódované. Azda niet človeka, ktorý by ešte nikdy nebol spontánne zvolal:

Deti, poslúchajte rodičov vo všetkom, lebo je to milé Pánovi! Otcovia, nedráždite svoje deti, aby

nezmalomyseľneli! Otroci, poslúchajte pozemských pánov vo všetkom a neslúžte iba naoko, ako tí,

čo sa chcú páčiť ľuďom, ale z úprimného srdca, v bázni pred Pánom! List Kolosanom 3,18-22

09

sa formujú pomaly. Aj modlitba je taká. Musíme jej rezervovať čas každý deň. Potom, ako sme Bohu predostreli, čo chceme, zostaňme chvíľu ticho – sledujme jeho odpoveď v našom srdci. Ak sa stíšime, pomaly aj to spoznávame, čo je naozaj dobré pre nás, kade vedie cesta. Boh, ku ktorému sa modlíme, miluje nás viac ako ktokoľvek vo svete, chce a dáva nám to najlepšie.

me na jeho múdrosť. Prv, než by sme vytkli Bohu, že neurobil tak, ako sme ho žiadali, spýtajme sa seba: a my sme urobili, ako nás on žiadal? Nemali by sme skôr my hľadať jeho vôľu, než mu stále prezentovať svoju? Podstatou každej modlitby by malo byť, aby sme čo najlepšie spoznali Boha a dostali sa do súladu s ním – toto je ovocím modlitby. Keď sa

litbu mu môžeme povedať čokoľvek: môžeme ho prosiť o pomoc v našich starostiach, alebo mu predkladať problémy našich blížnych. Môžeme mu ďakovať, oslavovať ho, alebo prosiť o radu, keď nevieme, ako ďalej. Boh nás má rád a nejakým spôsobom vždy vypočuje naše prosby. Vypočutie našej prosby však neznamená automaticky, že Boh urobí to, o čo ho prosíme. Modlit-

dobre modlíme, postupne prídeme na to, že nie to je pre nás lepšie, čo my žiadame, ale to, aby sme sa stále lepšie nasmerovali na Božiu vôľu. Azda preto sú naše modlitby tak dlho nevypočuté, aby sme mali čas v tomto dozrieť. Na veci naozaj dôležité treba veľa času. Oni

ba nie je o tom, aby sme presvedčili Boha, nech urobí niečo podľa našej vôle. Nebezpečným by bol taký svet, v ktorom by sa všetko dialo podľa našej vôle, veď my nevidíme následky, často nepoznáme ani príčiny udalostí. Boh všetko vie, všetko vidí, preto je lepšie, keď sa spoľahne-

Bože, pomôž mi! Alebo: Bože, daj, aby som stihol autobus, daj, aby sa mi vydarila skúška, len tento krát mi pomôž dostať sa z problému... Naozaj to takto funguje. Kedykoľvek sa môžeme obrátiť na Boha. Je prítomný, počuje nás. Keď sa rozprávame s Bohom, to je modlitba. Cez mod-

trochu zdržala doma, museli sme na ňu trochu čakať. Keď zišla dole, nastúpili sme do taxíka a odviezli sme sa na ulicu Vnútorná okružná v našom meste Komárne. Lekár mal ambulanciu pomerne neďaleko. Keď sme prišli taxíkom na zadanú ulicu, vyšli sme z taxíka. Taxík odišiel. Za chvíľu sme zbadali, že mame chýba taška s dokladmi, kľúčmi a bankomatovou kartou s číselným kódom vedľa nej. Nemal som pri sebe

Mnohí poznajú svätého Antona ako patróna hľadajúcich, keď sa niečo stratí. Dnes pomohol mojej mame! A veľmi! Dnes sme mali ísť s mojou mamou ku lekárovi. Keďže moja mama je už staršia dáma, a ťažko sa jej chodí, museli sme si zavolať taxík. Za chvíľu prišiel, ale keďže sa mama ešte

Cez svätú omšu kňaz hovorí nad chlebom (dnes používame ako chlieb hostie) a vínom Ježišove slová – presnejšie povedané, Ježiš hovorí ústami kňaza to, čo povedal pri poslednej večeri: a tak sa hostia pri každej svätej omši premení na Ježišovo telo a víno sa premení na Ježišovu krv, aj keď to svojimi zmyslami nevnímame. Ak by sme videli a vnímali, jednak by to bolo odpudzujúce a nedokázali by sme ich prijať, jednak by viera stratila zmysel – čo je viditeľné očami, to už nemusíme veriť. Vo svätom prijímaní potom prijmeme premenenú hostiu, čo je teraz už Ježišovo telo – telo vzkrieseného a víťazného Ježiša. Takto sa s nami

Ježiš založil Eucharistiu, iným menom Sviatosť oltárnu, keď pri poslednej večeri vzal do rúk chlieb a povedal: „Toto je moje telo“, potom na víno v kalichu povedal: „Toto je moja krv“. Podával chlieb a víno svojim učeníkom a zanechal im, aby aj oni tak robili na jeho pamiatku. Keď toto Ježiš urobil na pos-lednej večeri, vlastne už sa obetoval. Na druhý deň na kríži už len dokončil obetu svojho tela. Každá svätá omša je sprítomnením tejto obety. Ak sme prítomní na svätej omši, sme prítomní pri jeho smrti a zmrtvychvstaní a zúčastňujeme sa jeho obety cez Eucharistiu.

chleby, lebo prišiel ku mne priateľ z cesty a nemám mu čo ponúknuť.« A on znútra odpovie: »Neobťažuj ma!

Potom im hovoril: „Niekto z vás má priateľa. Pôjde k nemu o polnoci a povie mu: »Priateľu, požičaj mi tri

08

Eucharistia

Ako nám dnes pomohol svätý Anton

Dvere sú už zamknuté a deti sú so mnou v posteli. Nemôžem vstať a dať ti.« Hovorím vám: Aj keď

zjednocuje, posilňuje nás a silno si nás privinie. Ak veríme Ježišovi, potom buď veríme všetko, alebo nič. Ježiš povedal na chlieb, že je to jeho telo. Teda nie symbol jeho tela, ako si to vysvetľujú protestantské cirkvi, ale skutočné telo. Preto stojí Eucharistia v stredobode Katolíckej cirkvi, lebo je v nej prítomný sám Zmrtvychvstalý Kristus. Nie raz sa stalo, že hostia sa skutočne premenila na telo (presnejšie povedané na ľudské tkanivo), víno na ľudskú krv – a to nielen v stredoveku, ale naposledy v roku 2008 v Sokólke (Poľsko). Tieto veci sa nedajú vedecky vysvetliť, predsa sa udiali, ktokoľvek sa môže presvedčiť, ak ho to zaujíma. svoj mobil, a tak som nevedel zavolať taxikára, nevedel som sa ho spýtať , či nemá tašku v aute. Ani číslo telefónu som si nepamätal presne. Napadlo nás, či mama svoju tašku niesla z domu, či ju doma neza-budla. Išli sme teda k lekárovi. Záležitosti sme vybavili. Ešte sme v meste vybavovali viac vecí. Keď som poobede prišiel domov, hľadal som tašku, ale tašky nikde! Potom som zavolal na telefónne číslo taxislužby, či ne-

nevstane a nedá mu preto, že mu je priateľom, pre jeho neodbytnosť vstane a dá mu, čo potrebuje. Lk 11

Cirkev časom stále viac meditovala o tajomstve Eucharistie, rozšíril sa zvyk uchovávať a uctievať premenené hostie – teda Sviatosť oltárnu. Teraz v každom katolíckom kostole uchovávajú Eucharistiu v Bohostánku. Preto si pri príchode do katolíckeho kostola pokľakneme, aby sme vyjadrili svoju úctu voči Ježišovi. Kedykoľvek môžeme vstúpiť do kostola, aby sme sa stretli s Ježišom prítomným v Eucharistii. Každodenne dovršuje svoju obetu, keď sa kvôli nám stáva malým a krehkým. Celé svoje Božstvo ukrýva v malej hostii. V každej. Toto je tajomstvo. Nikdy ho nemôžeme pochopiť úplne. našli tašku. Taška sa našla!!! Večer, chvíľu po príchode mojej mamy domov nám tašku priniesol taxikár! Nič za to nepýtal. Z tašky nič nechýbalo! Mama potom hovorila, že sa modlila po strate svojej tašky ku svätému Antonovi s dôverou!!! A on pomohol!!! Zase sa ukázala realita Božích milostí skrze svätcov ! Boh je reálny! Ako dobre, že sa nám zjavuje takýmito láskavými spôsobmi!!! Miro

Teda nie spoločenstvo farára, biskupa a pápeža, ale spoločenstvo všetkých pokrstených. V Cirkvi, ako v každom spoločenstve, sú ľudia dobrí aj menej dobrí. Tu sa takisto vyskytujú ľudské slabosti. Toto

Ježiša a jeho učenie. Ak sme kresťanmi preto, lebo veríme, Ježišovi, tak vieme, že založil Cirkev a jej vedením poveril apoštola Petra. Jeho následníkmi sú pápeži. Cirkev je veľmi dôležitá, lebo cez sviatosti

nám sprostredkúva Ježišove milosti. Vysluhuje nám sviatosť krstu. Takisto nám sprostredkúva odpustenie našich hriechov vo sviatosti pokánia, a jedine v Cirkvi môžeme byť účastní Eucharistie, v ktorej je prítomný sám Ježiš. Toto si nesmieme nevšímať, veď Ježiš jasne povedal, že toto všetko je potrebné ku spáse. Popri tom Cirkev nie je „komunálna služba“, ale spoločenstvo pokrstených ľudí.

Dnes si mnohí hovoria: „Ja verím v Boha po svojom, aj sa doma modlím, ale do kostola už neidem.“ Je to úžasné, keď niekto verí v Boha, aj sa doma modlí. Osobný vzťah s Bohom je veľmi dôležitý. Ak naozaj veríme v Boha, oplatí sa prečítať si Ježišov odkaz pre nás, ktorý nájdeme v Biblii. Zvlášť si všimnime život

dy nepadne nižšie než je Jeho náruč. Čokoľvek by sa v živote človeka dialo a viem, že veľa ráz sú to pre nás ľudí veľké, nevyjadriteľné,

ná. Ďakujem Bohu za všetko. Ďakujem mu za to, že mi dal dar viery a ďakujem mu za to, že každý kto v Neho verí a s vierou sa modlí, nik-

ťa vypočuje, ale bude sa ťa strániť a takmer brániť bude hriech a teba nenávidieť, a tak sa bude

O priateľovi a nepriateľovi nehovor, čo si myslíš: ak niečo pokladáš za hriešne, neodkrývaj to! Lebo

O spločenstve Cirkvi

vždy k tebe približovať. Ak si počul neprajné slovo proti blížnemu, nech umrie v tebe! Ver mi, ner-

nepochopiteľné a nevysvetliteľné osobné rany a bolesti, moja osobná rada, skúsenosť a dôvera mi vraví: Pozvite Boha do toho, požiadajte Ho, spoločenstvo sa predsa len líši od iných spoločenstiev, lebo bolo založené Ježišom Kristom a vyzbrojené mocou, ktorú žiadne iné spoločenstvo nevlastní. Je veľkou chybou odmietnuť Cirkev preto, lebo sa nám nepáči niektorý kňaz, alebo sme boli niekedy v minulosti dotknutí istým zástupcom Cirkvi. Z takýchto dôvodov sa neoplatí oberať o milosti, ktoré nám Cirkev sprostredkúva.

Je dôležité zdôrazniť, že Katolícka cirkev nám už dvetisíc rokov verne sprostredkúva Ježišovo učenie a nedopúšťa sa kompromisov v oblasti mravov ani v dnešnom svete plnom týchto kompromisov. Za dve tisícro-

oztrhne ťa. Kniha Sirachovcova 19,8-10

07

modlite sa, kričte, kričte srdcom, proste a verte Mu... Miluje nás. Miro Priecel



čia sa, žiaľ, dopustila mnohých chýb. Cesta z týchto chýb ale nevedie cez opúšťanie Cirkvi a zakladanie nových spoločenstiev, ale cez znovuzrodenie, obnovenie, ktoré musíme začať u seba. Často sa nám snáď zdajú príťažlivé iné, protestantské spoločenstvá, ale nezabudnime, že tie sú založené, hoci aj človekom veľkého formátu, predsa len človekom. Cirkev bola založená Ježišom a v Katolíckej cirkvi je postupnosť zachovaná až do dnešných čias. Je dobré byť spolu s inými, ktorí veria, to isté ako my. Aj naša modlitba je silnejšia, ak je spoločná. Ak máme ťažkosti, spoločenstvo nás podrží. Cirkev je taká, akí sme my, veď my sme Cirkev. Nezavrhujme učenie Cirkvi, ani jej vysvätených služobníkov, ktorí vedú toto spoločenstvo. Posiela nám ich Ježiš. On poveril apoštolov hlásať jeho učenie a vysluhovať sviatosti. Kto ich odmieta a zavrhuje, odmieta a zavrhuje Ježiša a jeho učenie. Aster Alemayehu

videla som svoje telo. Chce sa mi aj teraz plakať, keď na to obdobie spomínam. Chce sa mi plakať, keď...(teraz už viem, pretože som opäť začala byť vnímavá na moje okolie)... chce sa mi plakať, keď si predstavím ako muselo mojej mamine trhať srdce a ako i moji najbližší trpeli kvôli mne. Ale nevedeli mi pomôcť. Mohli robiť (aj robili) čo len chceli... Mohli... Jednoucho... Nevedeli. Bolo strašné, keď som si začala uvedomovať v čom naozaj som. Chcela som byť opäť „normálna“. Ale to nešlo. Nie je to také jednoduché, ako si možno ľudia myslia. Môžem povedať, že je hrozné koľko mladých ľudí a nielen mladých, trpí anorexiou. Uvedomovala som si, že mám problém, veľký problém, z ktorého mi nikto nevedel pomôcť. Ničila som sa, vlastne som si akoby ´zabíjala telo´. Je mnoho ľudí, ktorí majú tie najvyššie postavenia v spoločnosti, majú známosti, peniaze... A predsa sa z toho nevedia dostať. Niekedy tým trpia celý svoj život. Je to hrozné... Nejdem písať aká zlá a náročná to bola cesta. Jedného dňa, už celkom vyčerpaná a vystrašená, som

Každý jeden z nás musí mnohokrát vzdorovať svojim osobným trápeniam a búrkam v živote. Ja osobne som sa dostala až na úplne dno svojich vlastných síl. V mojom živote nastalo obdobie, ktoré som nezvládala a nevedela ho prijať.Nebudem písať o tom zlome v mojom živote, prečo sa to stalo, pretože to, nie je to dôležité. Niektorí určite viete, aké ťažké je niekedy odpustiť niekomu, kto vás zraní.Skutočne zraní. Áno, vyžaduje si to veľa lásky. O to ťažšie je odpustiť sebe, sebe samému. Mala som obrovský problém s odpustením a so sebaprijatím. A tu sa to všetko začalo. Bolo mi tak veľmi nanič... Prestala som jesť, nechutilo mi a uzavrela som sa do seba. Pravdupovediac, ja ani neviem, kedy som sa do toho úplne zamotala. Hovorím o poruche príjmu potravy. Zašlo to až tak ďaleko, že nie jeden lekár mi povedal, že ak sa nedám dokopy, tak... Tak to so mnou nedopadne dobre. (Mala som vtedy 23r. a na svoju výšku 174cm som vážila 45kg). Prvý a aj posledný raz v živote som vyslovila slovo „nenávidím.“ Nená-

očami: ale nenasýti sa krvi, ak príde na to čas. Ak ťa stihne zlo, jeho tam nájdeš prvého. Nepriateľ

Nepriateľ vie byť sladký v slove, no srdcom túži zvrhnúť ťa do jamy. Nepriateľ roní slzy

06

Svedectvo

roní slzy očami, ba predstiera pomoc, ale podráža ti nohy. Pokyvuje hlavou, tlieska rukami, šušká

prišla na izbu na internáte. Cítila som sa hrozne, vysilená a akoby už „bez duše“. Nesmierny strach. Bezhlavo a zmätene som sa hodila na zem. Padla som na kolená. Nevládala som už ďalej. Pamätám si, že som veľmi plakala a mala som obrovský strach. Nezvládala som to, a keď som si pomyslela, že ak sa úplne tou chorobou nezničím, tak s tým už budem bojovať asi takto celý život.Bola som spútaná. Ako otrok. Bála som sa. Veľmi som sa toho bála. Nechcela som to tak...Cítila som sa stratená. Padla som na kolená, plakala a kričala na Boha. Prosila som ho. Od plaču som sa až triasla, a tak veľmi som Boha prosila, aby mi pomohol. Viem, že som Ho prosila o pomoc a uzdravenie, o to, že ja nechcem umrieť, a tiež aj o to, že nechcem, aby sa to so mnou (tá choroba) ťahala tak dlho. Že sama viem, aj lekári vravia, že to trvá roky... Mnohé roky...Povedala som Bohu to všetko. Všetko, čo som cítila a ako som sa cítila. Vlastne som to kričala. Kričala a plakala, že to nechcem, a že už nevládzem. Modlila som sa a volala na Boha. Celým srdcom. Tak veľ-

sem a tam a zmení sa mu tvár.

Kniha Sirachovcova 12,15-19

mi... Ja neviem ako, ale zrazu sa mi na počítači, ktorý bol na stole, na celú obrazovku objavila (cez youtube, ktorý som nemala spustený) veta: „MILUJEM ŤA, BOH.“ V tom okamihu som ostala v úžase, bez slov. Ten obrovský pokoj, ktorý na mňa prišiel. Prestala som kričať aj plakať. Ten pokoj a silu, ktorú som pocítila... Neviem to opísať... Želala by som si vám to opísať, ale... je to neopísateľné. Naozaj sa to postačujúco opísať asi nedá. Cítila som pokoj, hlboký pokoj, objatie, lásku a veľkú silu. Obrovskú lásku a nežnosť. Keď si na to teraz spomínam, pamätám si, že mi potom znovu začali tiecť po tvári slzy. Ale tieto už neboli plné zúfalstva, vyčerpania a strachu. Nie. Vedela som v tej chvíli, že som zachránená. Netvrdím, že to potom išlo z jedného dňa na druhý. Ale v tej chvíli som vedela, že budem žiť... Žiť v slobode! Bola som slobodná a vedela som dýchať. Teda, konečne som sa znovu nadýchla. Obrovská sila, ktorá sa nedá opísať. Jeho sila, ktorá ma nikdy neopustila. Teraz som tu a mám tú odvahu povedať, že viem, že som uzdrave-

JEŽIŠ

Zomrel, aby ľudstvo uzmieril s Bohom. Všetci sa dopúšťame hriechov. Všetci sme spáchali už niečo, začo sa hanbíme, čo by sme najradšej vymazali zo svojej pamäte – ibaže naše svedomie nezabúda, vedomie našich hriechov sa znova a znova ozýva a trápi nás. Potrebujeme odpustenie. Výčitky svedomia sú znakom toho, že každý hriech, aj ten veľmi dobre utajený, je podlžnosťou voči niekomu, komu naše hriechy nejakým spôsobom ublížili. Boh je ten, kto nám dal život a udržuje ho, on je prameňom a dôvodom všetkých morálnych zásad. Zabíjať, kradnúť, klamať nie preto nesmieme, lebo to nejaký zákon, povedzme, desatoro zakazujú, ale v prvom rade preto, lebo hriech protirečí zákonu Bohom vpísanému do nášho srdca. Nezávisle od akéhokoľvek písaného zákona, každý z nás vo svojom najhlbšom vnútri vie, čo je hriech, a kedy ho spácha. Hriech je vzburou proti Bohu. Boh vložil do nášho srdca zákon, o ktorom vieme, cítime, že pochádza od neho. Preto každý hriech prebúdza boží hnev. Boh je nekonečne spravodlivý, nemôže si nevšimnúť hri-

Boh sa k nám celkom priblížil v Ježišovi. Jedna osoba Trojjediného Boha sa stala človekom, prešla cestu človeka – Ježiš sa vyvíjal v živote svojej matky, narodil sa, bol dieťaťom, dospel, pracoval, mal svoje remeslo a nakoniec zomrel. V prvých tridsiatich rokoch svojho života sa veľmi nelíšil od ostatných ľudí. Pracoval podobne ako ostatní. Až začal verejne učiť, hovoril také veci, nad ktorými sa ľudia pozastavili, zarážali, no cítili, že má moc vo svojich slovách. Ježišovo učenie preklenuje tisícročia, po tisícročia formuje našu spoločnosť i kultúru. Povedal: Buďte milosrdní, milujte sa navzájom, milujte svojich nepriateľov, odpúšťajte tým, ktorí vám robia zle, nečakajúc na odmenu, buďte pokorní a tichí. Uzdravoval chorých, skláňal sa k biednym a opovrhovaným, zdvihol svoj hlas proti utláčateľom. Nakoniec zomrel násilnou smrťou na kríži. Ježiš nezomrel ako obeť politickej vzbury, ba ani zato, že by svojím učením a správaním privolal na seba hnev mocných. Pravda, aj tieto skutočnosti hrali v jeho odsúdení nemalú úlohu, v skutočnosti však zomrel za naše hriechy.

Pána, svojho Boha, celým svojím srdcom, celou svojou dušou a celou svojou mysľou!

„Učiteľ, ktoré prikázanie v Zákone je najväčšie?“ On mu povedal: „Milovať budeš

To je najväčšie a prvé prikázanie. Druhé je mu podobné: Milovať budeš svojho blížneho

ech. Každý hriech volá o odplatu a zaslúži si trest. Kto zhreší, nemôže sa už viac priblížiť k Bohu, lebo Boh je nekonečne čistý a svätý. Ježiš je ten, ktorý uzmieruje Boha za naše hriechy – jeho poslušnosť zadosťučiňuje za našu neposlušnosť, prijaté utrpenie zahŕňa v sebe trest za všetky hriechy sveta. Preto presahovalo jeho utrpenie všetky možné utrpenia. Takáto je teda Božia pomsta a odplata za naše hriechy – cez svojho Syna seba dáva na smrť a odvisí na kríži. Dovolí, aby jeho telo bičovali – takto zadosťučiní za naše hriechy, ktorými poškvrňujeme svoje telo. Dovolí, aby sa mu posmievali, ponížili ho a odsúdili – takto chce zadosťučiniť za naše urážky a poníženia. Vezme na svoje plecia kríž a vynesie ho na Kalváriu – zadosťučiní za naše vzbury v ťažkostiach a za naše odmietnutia Božej vôle. Dovolí, aby ho pribili na kríž, zomrie na kríži, zomiera v strašných bolestiach – a to všetko za nás, lebo miloval nás, miloval teba natoľko, že sa rozhodol: ja odtrpím trest za teba, aby si ty nemusel trpieť, a tvoje hriechy budú odpustené. Ježiš, Boží Syn sa

ako seba samého! Na týchto dvoch prikázaniach spočíva celý Zákon i Proroci.“ Mt 22,36-40

05

stal človekom, vydal sa ľuďom do rúk a zomrel – od nás žiada už len prijať túto jeho vykupujúcu obetu. Medzi nami a spravodlivo súdiacim Bohom už naveky stojí Ježiš so svojimi prebodnutými rukami, nohami, prebodnutým srdcom, vyliatou krvou – aby zadosťučinil spravodlivosti, aby sa mohlo rozlievať Božie milosrdenstvo a odpustenie. Pozerajme na Ježiša na kríži – nie na muža tichého, spokojného so sporiadaným zovňajškom, ako ho vidíme zobrazeného na obrázkoch, na vyrezávaných krížoch, ale muža zakrvaveného, bolestne sa zvíjajúceho na kríži, ktorý toto všetko prijal z lásky k nám. Spomeňme si na slová proroka: Vskutku on niesol naše choroby a našimi bôľmi sa on obťažil, no my sme ho pokladali za zbitého, strestaného Bohom a pokoreného. 5 On však bol prebodnutý pre naše hriechy, strýznený pre naše neprávosti, na ňom je trest pre naše blaho a jeho ranami sme uzdravení. Iz 53,4-5 Toto uzdravenie je z odpustenia, ak ho o to prosíme – a naše srdce opäť nájde pokoj.

toho trápi obava, čo keď to stratím, čo potom? Iba toto by bolo zmyslom môjho života, že sa najem, napijem, bavím sa, je mi dobre? Kdesi hlboko v srdci všetci túžime po tom, aby bolo čosi viac, začo sa naozaj oplatí žiť. Nič nie je viac, ako Boh. On je nekonečná láska, počiatok a tvoriteľ všetkého. Vieme, akí sme zraniteľní, aký je náš život krehký. Sme odkázaní na pomoc, vedenie, ochranu niekoho, kto je od nás väčší. Boh je ten, kto nás požehnáva, pomáha, ochraňuje, vedie nás. On je ten, po kom túžime, keď hľadáme zmysel svojho života, lebo zmyslom nášho života je, aby sme ho spoznali. Existenciu Boha nemožno vedecky dokázať. Keby to tak bolo, viera by stratila zmysel. Veriť možno len v to, čo svojimi zmyslami neobsiahneme. Na druhej strane, veda ešte nič neobjavila, čím by poprela jeho existenciu. Niet divu, veď úlohou vedy nie je to, aby nám dokázala alebo poprela existenciu Boha, ale aby vysvetlila vznik a fungovanie vecí. Existencia Boha zas dáva odpoveď na otázku: prečo? Boh nás všetkých volá. Niet človeka, ktorý by ešte nikdy nezachytil

Existuje Boh? Pribúdajúcim vekom aj neveriaci ľudia sa občas zamyslia: žeby toto bolo všetko? Azda nemá život hlbší zmysel, iný cieľ, iba to, že žijeme sedemdesiat-osemdesiat rokov, narodia sa nám deti a potom zomrieme? Ľudská myseľ sa spontánne bráni myšlienke úplného zaniknutia. Zvieratá napríklad vôbec netrápi, čo bude s nimi po smrti – lebo s nimi naozaj nič nebude. Nie je už sama skutočnosť, že človeka táto oblasť znepokojuje, už sama osebe dôkazom? Okrem človeka žiadna žijúca bytosť si nekladie otázku – načo som sa narodil, prečo žijem. Človek však túži po niečom, čo presahuje všetko to, čo vieme obsiahnuť vo svojom živote našimi zmyslami a skúsenosťami. Naozaj nás v tomto pozemskom živote nič nevie bez hraníc uspokojiť. Máme starosti, ťažkosti, trápenia. Všetci zažijeme utrpenie, odmietnutie, bolesť, lebo nás nemilujú, alebo nás nemilujú dostatočne. Nie je na svete nik, kto by nás dokázal prijať bez podmienok. Kto má všetko k spokojnému a pohodlnému životu, ešte aj

spôsobili si mnoho bolestí. Ale ty, Boží človek, utekaj pred tým a usiluj sa o spravodlivosť, nábožnosť,

Lebo koreňom všetkého zla je láska k peniazom; niektorí po nich pachtili, a tak zablúdili od viery a

04

O Bohu

vieru, lásku, trpezlivosť, miernosť. Bojuj dobrý boj viery a zmocni sa večného života; veď doň

si povolaný a zložil si pred mnohými svedkami dobré vyznanie.

1. List Timotejovi 6

Ak urobíme jeden krok, on urobí smerom k nám tisíc krokov. Potom príde deň, keď nám zažiari jeho sláva, a my zvoláme: „Ty si Ten, ktorý ma stvoril, a ja som Tvoj.“ Toto je viera.

každý, kto úprimne hľadá. Už ho mnohí našli a tvrdia, že ho zažili vo svojom živote. Preto Boh musí existovať. Neexistujúcu osobu totiž nemožno nájsť. Ak Boh naozaj existuje a možno ho

nájsť, tak okamžite musíme všetko dať bokom, a začať ho hľadať a spoznávať. Ak ho hľadáme, vychádza nám v ústrety.

v sebe túžbu po spoznaní niečoho hlbšieho. Začnime aspoň hľadať. Ak existuje Boh, ktorý nás miluje, tak ho nájde

Veľký objav dnes… Dnes som urobil spolu s Pánom veľký objav : Ak sa mi nechce modliť, alebo som unavený a nemám síl, treba prosiť o pomoc a posilu pre moju modlitbu ! Ak je teda

človek vyčerpaný – netreba sa nechať znechutiť ! Pán rád dá silu a pomoc pre modlitbu ! Len o to treba prosiť najprv… Potom sa veci pohnú dopredu !!! Dá sa to vyskúšať !!! Len smelo do toho ! Miro Priecel

Panny a stal sa človekom. To bol jeho prvý príchod. Ježiš počas svojho pozemského života učil ľudí, ako majú žiť podľa Božej vôle. Lásku k blížnym nám dal ako najvyšší príkaz. Seba dal v láske k blížnemu za príklad. Bol tichý a pokorný srdcom. Vzal na seba naše hriechy, dal sa na smrť, bičovali ho, vysmievali sa mu a ukrižovali ho. Svojou poslušnosťou a prijatím utrpenia zmieril človeka s Bohom, zadosťučinil za všetky hriechy. Po smrti na kríži bol pochovaný, ale tretí deň vstal z mŕtvych. Zvíťazil nad smrťou, vystúpil na nebesia a sedí po pravici Otca. Potom poslal apoštolom Ducha Svätého, ktorý im dal silu a moc hlásať

Existuje Boh, ktorý je všemohúci, vševediaci, stvoril a udržuje vesmír, stvoril človeka a nekonečne miluje každé svoje stvorenie. Boh je trojosobný – je spoločenstvom lásky Otca, Syna a Ducha Svätého. Človek sa obrátil proti Bohu svojou neposlušnosťou. Takto sa objavil vo svete hriech, ktorý je vzburou voči Bohu. Následkom hriechu je utrpenie a smrť. Boh poslal na svet svojho Jednorodeného Syna, Ježiša Krista, ktorý bol od Boha pred všetkými vekmi, ale v určitom okamihu dejín si vzal telo z Márie

ďakujem tým, ktorí sa aktívnym spôsobom zapájajú, napr. čítaním Svätého Písma, pouličnou evanjelizáciou, svedectvom, organizovaním rôznych aktivít, ako napr. skauti, poukázaním a povzbudením pozornosti širokej verejnosti na plánované zadarmo navštíviteľné programy, alebo prispeli svojou súkromnou modlitbou za úspešnosť mestských misií, a samozrejme aj tým, ktorí peňažnými darmi umožnia uskutočnenie tohto veľkolepého diela. Vďaka patrí Mestu

misia bude prebiehať súbežne v slovenskom a maďarskom jazyku. V homíliách nás budú povzbudzovať otcovia verbisti a tak isto budú mať účasť aj vo viacerých programoch. Samozrejme, je veľmi potrebná aj naša účasť, do ktorej sa už viacerí aktívne zapojili, najmä organizátori, za čo im patrí veľká VĎAKA! Vďaka patrí všetkým, ktorí svojimi článkami, najmä osobnými svedectvami prispeli k tomu, aby sa toto vydanie mohlo uskutočniť. Vopred

moje prikázania, ostanete v mojej láske, ako ja zachovávam prikázania svojho Otca a ostá-

Ako mňa miluje Otec, tak ja milujem vás. Ostaňte v mojej láske! Ak budete zachovávať

Krátke zhrnutie o učení viery

vam v jeho láske. Toto som vám povedal, aby vo vás bola moja radosť a aby vaša radosť bola

Komárno, Podunajskému múzeu, vedeniu rôznych školských inštitúcií, sponzorom, súkromníkom, ktorí sa neuzavreli pred našimi žiadosťami a podľa svojich možností podporili našu spoločnú záležitosť. Máme poslanie! Môžeme mať fantasticky pripravený program, ale ak za tým nestojí vážne rozhodnutie, ak náš duchovný svet zobúdzajúci sa zo sna Šípkovej Ruženky nechceme udržiavať v bdení a nechceme mať účasť na vzraste duchovného života našich

Ježišovo učenie a šíriť kresťanstvo. Tí, ktorí veria v Ježiša Krista a v jeho obetu vykúpenia, nazývajú sa kresťanmi. Katolícka Cirkev po dve tisícročia zachovala neporušené Ježišovo učenie, je nositeľkou jeho moci a svojich verných vedie ku spáse.

úplná.

Jánovo Evanjelium 15,9-11

03

blížnych, tak naše nadšenie bude mať krátke trvanie a prínos mestskej misie bude zapečatený na krátku dobu do našej duše a bude len ako slabo viditeľná pečať na turistickom preukaze. CHCIME VIAC! Nech sa stane viditeľným prínos mestskej misie na životnom spôsobe obyvateľov nášho mesta! K tomu nám všetkým prosím hojné požehnanie všemohúceho Boha! Ladislav Elek, dekan-farár

Na konci sveta Ježiš znova príde so slávou a mocou, aby súdil svet. To bude jeho druhý príchod. Dobrí sa dostanú do večnej blaženosti, zlí do večného zatratenia. Boh stvorí nové nebo a novú zem, kde už viac nebude zlo, hriech, utrpenie ani smrť.

nia“ dal väčšiu možnosť človeku vykonávať poslanie a uistil človeka, že jeho dobré skutky sú záslužné, ktoré sa netýkajú iba samotného jedinca, ale každého, kto vytvára s ním jedno spoločenstvo. Najvyšší stupeň Božieho zjavenia sa uskutočnilo v Ježišovi Kristovi, ktorý je stelesnené BOŽIE SLOVO. Zjavil sa nám od Boha Otca v danom čase ako opravdivý

jú aj na náš prejav, a tak ovplyvňujú fantastickú spoluprácu duše a tela, ktorá nás z vôle Boha formovala za ČLOVEKA. Človek, ako koruna stvorenia, má teda od začiatku poslanie. Podstatou nášho poslania je dokázať večnú existenciu Boha a prejav jeho lásky voči nám. Je schopný človek bez výhrad vyhovieť tomuto svojmu poslaniu? Praveké archeologické

nálezy potvrdia, že človek bol nábožensky orientovaný už od dávnych čias. Toto náboženské založenie hlboko opečatilo poslanie človeka začnúc od získania živobytia cez vplyv každodenného styku s ostatnými až do predpokladania posmrtného života. Veľký obrat v histórii ľudstva znamenal, že Boh pomocou „sebazjave-

S úctou a láskou oslovujem milého Čitateľa! Držíte v rukách vydanie, ktoré povzbudzuje vykonávať také hodnotné skutky, aké treba alebo aspoň by bolo dobré vykonávať dennodenne. Tieto skutky sa týkajú v prvom rade duchovného sveta človeka, ale vplýva-

vo všetkom modlitbou, prosbou a so vzdávaním vďaky prednášajte svoje žiadosti Bohu. A Boží

Ustavične sa radujte v Pánovi! Opakujem: Radujte sa! O nič nebuďte ustarostení. Ale

02

V poslaní

pokoj, ktorý prevyšuje každú chápavosť, uchráni vaše srdcia a vaše mysle v Kristovi

človek a opravdivý Boh, a takým spôsobom realizoval Božiu intenciu. Počas svojho pozemského života hlásal radostnú zvesť Božieho kráľovstva a povzbudzoval ľudí, že sa každý dobromyseľný človek môže stať súčasťou toho kráľovstva, ak prijme do srdca a uskutoční vo svojom živote jeho slová. Skončením jeho pozemského života bolo jeho slávne zmŕtvychvstanie; a pred svojím nanebovstúpením ku svojmu Otcovi zveril svojim apoštolom misijné poslanie, ktoré vyslovil so slovami: „Choďte teda, učte všetky národy a krstite ich v mene Otca i Syna, i Ducha Svätého.” (Mt 28,19) Na človeka, ktorý túži nasledovať Krista, čaká vážne poslanie. Celý život deň čo deň má prispôsobiť svoj životný štýl k učeniu Ježiša Krista a má spolupracovať aj na spáse iných. V tomto poslaní je nám na pomoc Kristom založená Cirkev, jej viditeľná hlava - rímsky pápež a s ním v jednote žijúca miliarda veriacich. Máme poslanie, ktoré nás zaväzuje. Ľudia rôznych období sa snažili vyhovieť tomuto poslaniu. Ako sa mení história, tak sa menia spôsoby a prostriedky poslania. Ľudia dnešnej doby majú k dispozícii

Ježišovi.

List Filipanom 4,4.6-7

ohromne veľké množstvo informácií. Avšak v tomto veľkom množstve sa veľakrát stratí podstata a nemôžeme vylúčiť ani to, že človek sa dostane na vedľajšiu koľaj. Čo robiť v takomto prípade? OSOBNÉ oslovenie a OSOBNÉ svedectvo. Je to však veľká skúška pre svedectvo vydávajúceho človeka. Máme poslanie. Uvedomenie si tohto poslania žiada od nás zodpovednosť. Svätý Ján Pavol II. hlásil „znovu evanjelizáciu“ Európy. Následkom toho od roku 2003 vo viacerých veľkomestách Európy organizovali tzv. mestské misie. Veriaci povzbudení na úspešnosti týchto veľkomestských misií začali organizovať misie aj v menších mestách Európy. V tomto roku sa už vo viacerých mestách Slovenska uskutočnili mestské misie alebo ešte čakajú na realizáciu, ako napríklad aj u nás v Komárne. Myšlienka mestských misií sa vynorila približne pred rokom, ale vzdialenejšia príprava sa začala až v januári. Stretnutia prípravného štábu sa uskutočnili najprv dvojmesačne, neskôr mesačne a zhruba od začiatku leta týždenne. Keďže v našom meste žijú veriaci slovenskej i maďarskej národnosti,