Doktori (PhD) értekezés (tervezet)
Kovács István 2016.
NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM Hadtudományi Doktori Iskola
Kovács István rendőr százados
Az emberkereskedelem keresleti és kínálati oldala, a rendvédelmi szervek valamint a civil szervezetek szabályozásának vizsgálata, különös tekintettel a prostitúció szociális reprezentációira. Doktori (PhD) értekezés (tervezet)
Témavezető: Dr. Fogarasi Mihály PhD tanszékvezető egyetemi docens
...............................................
Budapest, 2016.
2
Tartalom 1.Bevezetés ................................................................................................................................. 5 1.1.A tudományos probléma megfogalmazása....................................................................... 5 1.2.Kutatási célok ................................................................................................................... 9 1.3.Értekezésem hipotézisei ................................................................................................. 10 1.4.Az értekezés tudományos módszertana .......................................................................... 12 1.5.A doktori disszertáció felépítése .................................................................................... 13 5.A prostitúció pszichológiai megközelítése ............................................................................ 14 5.1.A prostituált identitása.................................................................................................... 14 5.2.Bántalmazás és prostitúció ............................................................................................. 18 5.3.A poszt traumatikus-stressz szindróma és a prostitúció kapcsolata ............................... 22 6.Kutatás ................................................................................................................................... 26 6.1.A kutatás tárgya .............................................................................................................. 26 6.2.A kutatás módszerei ....................................................................................................... 29 6.3.A kutatási minta.............................................................................................................. 32 6.3.1.Az interjúk ............................................................................................................... 33 6.4.A kutatási adatgenerálás ................................................................................................. 34 6.5.A kutatási adatfeldolgozás.............................................................................................. 38 7.Adatfeldolgozás és eredmények ............................................................................................ 42 7.1.A prostituáltaktól nyert szövegtest kódjai és kódrendszerei .......................................... 42 7.2.A prostituált-csoport eredményei ................................................................................... 64 7.3.A rendőröktől nyert szövegtest kódjai és kódrendszerei ................................................ 81 7.4.A rendőri csoport eredményei ...................................................................................... 107 7.5.A Prostituált és a Rendőri vizsgálati csoport összehasonlításának eredményei ........... 126 8.Az eredmények értelmezése ................................................................................................ 134 8.1.A prostitúciós tevékenység és annak aktorai mint szociális reprezentáció-alkotók értelmezése ......................................................................................................................... 134 8.2. A prostitúció okai és céljai mint szociális reprezentáció-alkotók értelmezése ........... 137 3
8.3.A prostitúcióval összefüggő attitűdök mint szociális reprezentáció-alkotók értelmezése ............................................................................................................................................ 139 8.4.A rendőri visszaélések mint szociális reprezentáció-alkotók értelmezése ................... 141 8.5.A rendőri munkavégzés mint szociális reprezentáció-alkotók értelmezése ................. 143 9.A kutatási eredmények megvitatása .................................................................................... 144 9.1.A prostitúció pszichológiai- és jogi környezetének a saját tudományos eredményeimmel történő összehasonlítása. .................................................................................................... 144 10.Tudományos kutatási eredmények .................................................................................... 153 10.1.Következtetések.......................................................................................................... 153 10.2.Hipotézisek bizonyítása .............................................................................................. 154 10.3.Új tudományos eredmények: ...................................................................................... 158 11.Javaslatok .......................................................................................................................... 160 11.1.Az új modell ............................................................................................................... 160 11.2.Emberi-, és alkotmányos alapjogok: .......................................................................... 160 11.3.A rendvédelmi munkavégzés ..................................................................................... 164 11.4.Áldozatvédelem .......................................................................................................... 165 11.5.A reszocializációs intézkedéssorozat ......................................................................... 166 11.6.Jogi szabályozás ......................................................................................................... 167 12.Befejezés ........................................................................................................................... 170 13.Felhasznált irodalom ......................................................................................................... 172 14.Melléklet ............................................................................................................................ 191 15.A szerző tudományos munkássága .................................................................................... 194 15.1.A publikációk jegyzéke .............................................................................................. 194 15.2.Független idézők ........................................................................................................ 195 15.3.Konferencián való részvételek ................................................................................... 195 15.4.Pályázatok .................................................................................................................. 196 15.5.Egyéb tudományos tevékenység ................................................................................ 196
4
1.BEVEZETÉS „Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szívébe láthassak be néha. Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom.”1
1.1.A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA A médiák híradásainak köszönhetően napról napra folyamatosan fül-, és szemtanúi lehetünk annak, hogy a Földön mennyi olyan embertársunk él, akiket a XXI. század hajnalán rabszolga körülmények között tartanak. Ahány ilyen ember, annyi valós, és megélt rémtörténet, megsínylett órák, borzalmas fájdalommal teli napok, hetek, hónapok, meggyötört évek. Az áldozatokat a kereskedők, a használók, és a segítségükre nem siető embertársaink nap, mint nap adják-veszik, szexuális szolgáltatásokra kényszerítik, testileg, lelkileg, kizsákmányolják, és bántalmazzák. Ezek az emberek önmagukon, némi szerencsén, és a hitükön kívül másra nem számíthatnak. Egy dolog marad számukra: reménykedhetnek csupán abban, hogy borzalmaik egyszer véget érnek, imáik meghallgatásra találnak, a hatóságok talán megmentik őket, és alapvető emberi jogaikat, társadalmi körülmények között újra gyakorolhatják. Úgy gondolom, hogy bármelyik Földön élő ember/közösség számára, a legfőbb prioritását, az alkotmányos, és emberi jogok gyakorlása jelenti, amelyet e deklarált bűncselekmény elkövetői folyamatosan veszélyeztetnek, és megsértenek. A szervezett bűnözés, a szexuális célú emberkereskedelem, és az ahhoz szorosan kapcsolódó prostitúciós bűncselekmények elkövetői a demokráciából adódó emberi és alkotmányos jogok gyakorlásának jól felépített pilléreit ostromolják, azt próbálják meg ledönteni. Véleményem szerint a biztonságot fenyegető veszélyek közül, a szexuális kizsákmányolás az egyik legnagyobb kihívás, amellyel nemcsak Hazánk, hanem az egész Európai Unió is kénytelen szembenézni.2 Azok az emberek, akiket napról napra sanyargatnak, kínoznak, megaláznak, szexuálisan kihasználnak, nyomorba 1 2
ADY Endre: Összes versei. – Bp.: Osiris Kiadó, 2006. A terrorizmus, a kábítószer-kereskedelem, a szervezett bűnözős mind-mind veszélyforrásnak tekintendő.
5
taszítanak, és minden egyes perc az életben maradásuk, és a fájdalmaik elnyomásának küzdelméről szól, megérdemelnek annyit, hogy az eddig a jogszabálybeli és a gyakorlati életben tett intézkedéseket magasabb szintre emeljük. A szexuális célú prostitúciós bűncselekmények, a régi-, és új uniós tagokat, a csatlakozni kívánó országokat, és legfőképpen Hazánkat is évtizedek óta emészti. A tagállamok közötti párbeszédnek, és hatósági együttműködésének köszönhetően sikerült részeredményt elérnünk, de a jogellenes cselekmények száma radikálisan így sem csökkent. Napról napra egyre több személy érintett. E komplex bűncselekmény, az Uniót, és beleértve a klasszikus schengeni övezet országait is, több irányból támadja. Mivel ez a bűncselekmény az országok határain belül, és kívül is egyaránt fenyeget, a legoptimálisabb és legkomplexebb ellenlépést kell megtennünk. Ki kell jelentenünk, hogy a szexuális célú prostitúciós bűncselekmények a mindennapi életünk részévé váltak. A jelenlegi ismereteink, információink és tapasztalataink alapján ez a helyzet – amennyiben nem intézkedünk rá – változni nem fog. Az Európai Unió Bizottság szervezete (European Commission) 2010-2014. év között a szexuális célú bűncselekményekkel érintett sértettek számáról kimutatást készített. A felmérés első két éves időszaka alatt (2010. és 2012. évek között) 28 tagállamban több mint 30.000 személyt regisztráltak.3 Ez az adat Európára, és abból is 28 uniós tagállamra, de még fontosabb, hogy csak a regisztrált áldozatokra vonatkozott. A személyek 80 %-a nő, azon belül pedig több ezer fiatal-, és gyermekkorú lány volt. Minden egyes cselekmény célja és indítéka a szexuális kizsákmányolás, és az abból eredő haszon megszerzése volt. Ha negyed Európában két év lefogása alatt ennyi áldozatot regisztráltak, mennyi olyan személy létezhet világszerte, akik nyomorú sorsáról tudomásunk sincs? Nem túlzás, ha azt állítom, hogy évente világszerte több millió nő, és gyermek esik hazájának határain belül vagy kívül szexuális kizsákmányolás – kényszerített prostitúciós tevékenység – céljából futtatók áldozatául. A szexuális célú prostitúciós bűncselekmények a szervezett bűnözői körök egyik legnagyobb bevételi forrását jelentik.4 A prostitúciós bűncselekmények CERCONE Michel: Trafficking in human beings 2010-2014. – In.: Press release of victims, 2014. 1. sz. – p.: 1-3. CZINE Ágnes: Az emberkereskedelem, mint a szervezett bűnözés egyik megjelenési formája. – In: ELTE Doktori (PhD) értekezés, 2011. – p.: 11. 3 4
6
elkövetői a deklarált emberi jogok egyik legnagyobb megsértői, hiszen áldozataikat alapvető jogaiktól – így különösen a szabadságuk, emberi méltóságuk gyakorlásától – fosztják meg, amely alkotmányos keretek között elfogadhatatlan és megengedhetetlen. Hiába a világméretű szabályozás és az Európai Uniós jogharmonizáció, ha a fent említett bűncselekmények vonatkozásában akár Európán kívül, vagy azon túl ezt figyelmen kívül hagyva a fehér rabszolgaság tovább él és az elkövetők évente több százezer nagyságrendű áldozatokat szednek. Magyarországon, éves szinten nők, és gyermekek ezrei válnak rendszeresen az ország határain belül és külföldön egyaránt szexuális kizsákmányolás és prostitúciós tevékenység áldozatává. A szexuális célú prostitúciós bűncselekmények – és a szervezett bűnözés - visszaszorítása nem csupán azoknak az államoknak érdeke, akik e témakörben érintettek, hanem a Földön élő összes nemzetnek, hiszen az alapvető emberi jogok gyakorlása, a Földön élő összes személyt megilletik. A nemzetek kormányai és hatóságai együttműködésének az e bűncselekmények elleni fellépést elő kell segítenie, a személyek biztonságát, az adott állam közrendjét, és nemzetközi kapcsolatait fenyegető veszélyeket pedig meg kell előznie. Szakmámból adódóan, ahogy az éjszakai élet árnyoldalait megismerhettem, lehetőségem volt arra, hogy e nyomorú sorsokkal megismerkedhessek. Akin tudtam, rendőrtisztként segítettem, azonban a hatályos jogi szabályozás lehetőséget arra nem teremtett, hogy jogkörömnél fogva a kellő mértékű és minőségű intézkedést megtehessem. Ez motivált abban, hogy a tudomány színterén, és annak segítségével kutatási területként e témakört válasszam, és a szabályozást, valamint annak gyakorlati felhasználását új tudományos eredményekkel segíthessem. Kutatási tevékenységemet már a mesterképzés ideje alatt (egészen pontosan 2010-ben) megkezdtem, első publikációm is az idő tájt született. A kutatási tevékenység előrehaladtával azzal a ténnyel kellett szembesülnöm, hogy a szexuális célú emberkereskedelem, és prostitúció témakörében kevés magyar írásos mű született. A felhasználható hazai szakirodalom inkább a rendszerváltás előtti évekből származott, majd szépen, csendben, és lassan elhalványult. Az utolsó értékelhető, és újítást hozni próbáló mű, Borai Ákos tollából, 2003. évből származik. 2003. év óta 13 év telt el, és a létező, fent vázolt problémára kézzel fogható megoldást találni
7
nem sikerült. A szakirodalmi hiányosságokat, nemzetközi anyagokkal, leginkább angol és német szaknyelvű tudományos munkákkal pótoltam. 13 év alapvető problémája, hogy a hatályos New York-i Nemzetközi Egyezményt Magyarország az 1955. évi 34. törvényerejű rendelettel ratifikálta, ezáltal garanciális jogot vállalt arra, hogy a futtatói hálózatokat felszámolja, a prostituáltak áldozati jellegét pedig elismeri.5,6 Hazánkban az ebből adódó gyakorlati anomália a büntető kódex, és a szabálysértési törvény ellentmondásaiban rejlik. A félreglementációs, és félabolicionista szemlélet a futtatói, és a prostitúciós tevékenységet is – törvénysértés esetén – egyaránt büntetendő cselekményként kezeli, amely az egyezménnyel éles ellentétben áll. Az a több millió nő és gyermek, akiket a világ körül, emberi jogaiktól megfosztva adnak-vesznek, és szexuálisan kizsákmányolnak, milliós nagyságrendet öltött. A kizsákmányolás, az alapvető emberi jogoktól való megfosztás, az ebből milliárdos nagyságrendű illegális jövedelmet profitáló bűnszervezetek megfékezése, az ellenük való komplex fellépés halasztást a továbbiakban már nem tűr. Az e bűncselekményekre szakosodott bűnözői hálózatok elkövetőit felelősségre kell vonni, a kizsákmányolt személyeket pedig fel kell szabadítani. Olyan szabályozást kell alkotni, amely ennek megismétlődését lehetővé nem teszi. Mindezekre információs, bűnüldözői, összehangolt kormányzati stratégiát-, valamint pszichológiai módszereken alapuló reszocializációs intézkedéssorozatokat kell kidolgozni, amelyhez kutatásom kellő alappal szolgálhat. A tudományos problémát abban látom, hogy:
Magyarország nem rendelkezik olyan keretszabályozással amely a nemzetközi jogharmonizációnak megfelelően, a prostituáltak áldozati jellegét elismerné, megteremtve ezzel – a nemzetközi joggal ellentétes - üldöztetésük lehetőségét;
Ezek hiányában, Magyarországon elszaporod(hat)nak a hatalmi visszaélések, amelyek az alkotmányos-, és emberi jogok gyakorlását ellehetetlenítik, és veszélyeztetik.
New Yorki Egyezmény – az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásának tiltása érdekében -, hatályba lépett: 1950. március 01-jén 6 1955. évi 34. törvényerejű rendelet - Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről -, hatályba lépett: 1955. év május 01-jén 5
8
Magyarországon, hatósági szinten alkalmazott reszocializáció, és a társadalmi reintegrálás során alkalmazható intézkedések összessége nincs kidolgozva;
Magyarország nemzetközi részvétele, a szexuális célú emberkereskedelem, és a prostitúciós bűncselekmények felszámolásában fokozásra szorul, az államok közötti együttműködést, valamint a párbeszédet javítani kell.
1.2.KUTATÁSI CÉLOK A téma aktualitása megkérdőjelezhetetlen. Értekezésem elkészítésekor arra vállalkoztam, hogy a XIX. századtól kezdődően napjainkkal bezárólag, a prostitúció jelenség részét képező intézményrendszert,
szabályozást,
az
abban
résztvevő
személyeket,
körülményeket
megvizsgálom. Az a cél lebegett a szemem előtt, hogy olyan, napjainkban is időszerű kérdéssel foglalkozzak, amely egyrészt a szexuális célú prostitúciós bűncselekmények hatósági intézkedéseinek végrehajtását javíthatja, másrészt pedig annak jogi szabályozásában módosításokat eredményezhet. Ilyen jellegű, komplex és átfogó kutatás ugyanis a mai napig nem született. A felhasznált szakirodalmak rendszerint mindig csak a prostitúció egy kiválasztott szűk keresztmetszetére korlátozódtak. Egyik irodalom sem dolgozta például fel a prostitúció, és a rendőri intézkedéskultúra egymáshoz való viszonyát, közös viszonyrendszerüket, vagy az annak hátterében megbújó motiváció-, és célreprezentációkat, vagy az ismert modellek gyengeségeinek, és erősségeinek globalizált rendszerben való felhasználhatóságát. Ezért tartom kiemelkedően fontosnak azt, hogy az ezekkel kapcsolatos feladatokat elvégezzem, és a dolgozatomban szereplő felvetéseket, tudományosan igazoljam. Reményeim szerint, minderre alapozva, elhessegethetem azokat az illúziókat, amelyeket a témával kapcsolatos bizonyos „bestsellerek” nyújtanak. Mindenekelőtt azt a célt tűztem ki, hogy a szexuális célú prostitúciós bűncselekményekkel kapcsolatban egy logikailag rendszerező, a lényeget pontosan tükröző, megfelelő, és alternatív megoldási javaslatokat tartalmazó értekezést készítsek, amely az e témakörben érintett területek további elemzéséhez és kutatásához is tudományos alapot szolgáltathat. Figyelemmel arra, hogy a téma elméleti, és gyakorlati
9
megvalósulása között korrelációs kapcsolat van, így kutatási célkitűzéseimet is ehhez mérten igazítottam, és határoztam meg:
I.
Kiemelt célom volt a prostitúció jelenségének szabályozására irányuló létező modellek elméleti és gyakorlati elemzésén alapuló erősségeik és gyengeségeik közötti viszonyrendszer ok-okozati összefüggéseinek globális környezetben történő vizsgálata. Stratégiai célként tekintettem az emberi-, és alkotmányos jogok megteremtését, és
II.
gyakorlását célzó nemzetközi-, és hazai egyezmények felülvizsgálatára. Vizsgáltam, hogy
azokban
a
jogharmonizációból
adódó
feladatvállalások
rendelkezései
megtalálhatóak-e. Kulcscélként határoztam meg a rendőrök, és a prostituáltak közötti viszonyrendszer
III.
feltárását, különösen azt, hogy a jogszabályokban meghatározott feladatokat – áldozatvédelem – a rendőrök végrehajtják-e, vagy a hatalmi visszaélések erősebbnek bizonyulnak. IV.
Saját célom volt annak bizonyítása, hogy a szociális reprezentáció elmélet és annak az empirikus kutatási gyakorlata segítségével a prostitúció jelenségének hátterében megbúvó okok feltérképezhetőek, a befolyásoló negatív tényezők az általam javasolt modell alkalmazásával orvosolhatóak, a reszocializációban segítségre lehetnek.
V.
Speciális célom volt egy olyan hálózati intézményesített rendszer lehetséges elméleti hátterének kidolgozása, amely a prostitúció jelenségével kapcsolatos reszocializációs intézkedéseket, és az államok közötti bűnüldözési és szociális kooperációt megteremti.
VI.
Személyes célom volt, hogy a választott témámmal összefüggésben megszerzett elméleti, valamint a gyakorlatban megélt tapasztalataimat és tudásomat átadjam.
1.3.ÉRTEKEZÉSEM HIPOTÉZISEI Doktori disszertációm megírásakor az alábbi elméleti hipotézisekből indultam ki: 1. Igazolni kívánom, hogy önmagában a prostitúció szabályozására irányuló prohicibionista modell és felfogás alkalmatlan.
10
a) Feltételezem, hogy a megbélyegzés, a fokozott rendőri beavatkozás, a túlkapás, a szociális háló hiánya, az emberi-, és alkotmányos jogok ellehetetlenítésével függ össze. b) Feltételezem, hogy a modell az érintett áldozatok reszocializációját, valamint az elkövetők realizálását nem teszi lehetővé. 2. Igazolni kívánom, hogy önmagában a prostitúció szabályozására irányuló reglementációs modell és felfogás alkalmatlan. a) Feltételezem, hogy a rendőri hivatali visszaélések, a kizárólagos prostituáltakra vonatkozó orvosi vizsgálatok az emberi és alkotmányos jogok ellehetetlenítésével függ össze. b) Feltételezem, hogy a modell a hátrányos megkülönböztetéshez, az emberi méltóság aláásásához vezet. 3. Igazolni kívánom, hogy önmagában a prostitúció szabályozására irányuló abolicionista modell és felfogás, alkalmatlan. a) Feltételezem, hogy a modell szigorú szabályozásának köszönhetően – (kliensi büntethetőség) - a joggyakorlás egyensúlyának felbomlásával jár. b) Feltételezem, hogy e modell teremthetné meg kizárólag azt, hogy az emberi-, alkotmányos-, és szabadságjogok maximálisan érvényesüljenek, a bűncselekményt elkövetők pedig szankcióban részesüljenek. 4. Igazolni kívánom, hogy a neoreglementáció és a neoabolicionizmus, mint a prostitúció szabályozásának legfrissebb modelljei, a prostitúció szabályozására, önmagukban, alkalmatlanok. a) Feltételezem, hogy mindkét modell, a régi modellek szelleméből fakadó gyengeségeket is ötvözi, így azok a szabályozás alapját nem képezhetik. 5. Igazolni kívánom, hogy a New Yorki Egyezmény a biztonsági deficit megszüntetésére csak részben képes. a) Feltételezem, hogy az Egyezmény bizonyos önrendelkezési jogokat sért, ezért az a szabályozás részét nem képezheti. b) Feltételezem, hogy az Egyezményből való kilépés és/vagy módosítás, valamint az általam kidolgozott új jogi szabályozás hozzárájulrna ahhoz, hogy a
11
bűncselekmények felderítése és megelőzése terén garantált növekedést érhetnénk el. 6. Igazolni kívánom, hogy a pszichológiai segítségével megismert prostitúciós-, és a rendőri (jogi) valóságkép éles ellentétben áll egymással. a) Feltételezem, hogy a rendvédelmi szervek összessége által végrehajtott, és a létező modellek
gyengeségein
alapuló
intézkedéssorozatának
köszönhetően,
a
prostituáltak törvényben garantált jogai sérülnek, az áldozatvédelem, valamint a reszocializáció nem érvényesül. b) Feltételezem, hogy megoldást egy új, és csak e bűncselekmények feldolgozásával foglalkozó szerv jelenthetné.
1.4.AZ ÉRTEKEZÉS TUDOMÁNYOS MÓDSZERTANA A disszertáció anyaga a prostitúció-, és a hozzá kapcsolódó bűncselekmények múltjának – nevezetesen a kezdeteinek -, jelenjének-, és a lehetséges jövőbeli alakulásának témáját dolgozza fel. E triumvirátus miatt, célszerűnek találtam több olyan leginkább különböző, de mégis komplex kutatási módszert alkalmazni, ami felhasználható, iránymutató és legfőképpen új tudományos eredmények létrejöttéhez segített hozzá. A kezdeti fejezetek lényegében történelmi alapkutatásokon nyugszanak, amely során a levéltári kutatás módszerét alkalmazva – adatgyűjtés során – levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban a prostitúcióval összefüggésben kiadott, írt, és fennmaradt rendeleteket, intézkedéseket, parancsokat, írott jelentéseket, publikált cikkeket, tanulmányokat dolgoztam fel. Tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló magyar nyelvű szakirodalom kevésnek bizonyult, így az adatbázist német, valamint angol nyelvű szakirodalommal, tudományos munkákkal, és szabályzókkal egészítettem ki. Ezt követően az analízis és szintézis dialektikus egységét felhasználva, a prostitúció szabályozását lehetővé tevő modellek rendszerét vizsgáltam, majd ezt tovább bontva, azok előnyeinek, és hátrányainak részleteihez jutottam el, amelynek segítségével, a rendszert elméletben felépítettem. A kialakított alegységek bemutatásához modellezés módszerét hívtam segítségül. A későbbi fejezetek pedig az empirikus kutatásomon alapuló pszichológiai 12
tudományterülethez kapcsolódó, a prostitúcióval összefüggésben vizsgált jelenségkör szociális reprezentációit feltáró kvalitatív, valamint kvantitatív technikák együttes alkalmazása révén kapott eredmények, és azok értelmezései alkotják. Tudomásom szerint prostitúció témakörben Magyarországon még senki sem végzett ilyen jellegű kutatómunkát.
1.5.A DOKTORI DISSZERTÁCIÓ FELÉPÍTÉSE Az értekezés 15 fejezetből áll. A bevezetés a kutatás célját, aktualitását, hipotéziseit, valamint a kutatási problémát öleli fel, míg az utána következő fejezetek a prostitúció jelenségével kapcsolatos attitűdöket vizsgálja. A prostitúciós jelensége, a szabályozó modellek, a jogi szabályozás, valamint a pszichológiai megközelítésmód fejezetek keretén belül lehetőségem nyílt a prostitúciót szabályozó modellek részletes elemzésére, a prostitúció fogalmának, és rétegződésének feltárására, illetőleg annak pszichológiai vonatkozásának megismerésére. Az elméleti háttér tanulmányozása után a kutatás fejezete az empirikus kvalitatív és kvantitativ tudományos kutatásomat ismerteti, amelyet az eredmények fejezet követ, és a javaslatok főfejezet zár. A dolgozatot legvégül a felhasznált irodalmak jegyzéke, a mellékletek, valamint a tudományos életutam munkássága zárja.
13
5.A PROSTITÚCIÓ PSZICHOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSE A szakirodalomban fellelhető kutatások elsősorban a prostiuáltak identitására, a szülőkhöz való kapcsolódásra, az elszenvedett erőszakra és az abból adódó posztraumatikus stressz szindróma elemzésére irányulnak. A dolgozat, saját kutatási része, ezeken kívül, a prostitúció jelenségét jóval szélesebb spektrumban vizsgálja.
5.1.A PROSTITUÁLT IDENTITÁSA A prostituáltak döntő többsége személyiségzavarral küzd, iszonyúan szenvednek és félnek tőle. Érzelmeiket nem tudják kontrollálni, konfliktuskezelő képességük gyengévé válik, a hosszú-távú tervezés hiánya miatt, a realitásokkal objektíven számolni nem képesek. A legtöbben szeretnék azt elhinni, hogy előbb-utóbb önálló, szabad életet kezdhetnek, a kiszolgáltatottság nem tart örökké. Ennek érdekében viszont következetes lépéseket, külső kényszer hatására nem tehetnek.7 Szilágyi vizsgálata is többek között a prostituáltak sérült, eltorzult személyiségére koncentrált. Alanyai jelentés része káros szenvedélye áldozata. 8 A szerző azonban az alkalmazott vizsgálati metodikát nem közölte. A fejezet azonban nem a klasszikus személyiségzavarokat, hanem tudatosan épített belső, önvédelmi mechanizmusokat vizsgál. Ezeket a személy, azért, hogy magát a külső környezeti hatások ellen megvédje tudatosan épít fel. Az ember személyiségét a személyközi kapcsolatok, a nevelés, a szocializáció befolyásolja, amelynek következtében az tudatosan, és tudat alatt, negatívan, vagy pozitívan formálódik.9,10 Az egyén a káros hatások elkerülése érdekében megvédi magát, strukturált szerepbe bújik.11 Amikor a vizsgált személy a külső környezetével interakciók folyamán találkozik, egy másik identitás bukkan fel.12 Két identitás: személyes és társadalmi. Személyes identitásunk nem más, mint, amik valójában vagyunk, társadalmi identitásunk pedig mindaz, amivé válunk, színészek leszünk.13 Annak érdekében, hogy a társadalmi FORRAI Judit: Prostitúció és szociális munka. – In. Civil Szemle, 2007. 4. évf. 11. sz. – p.: 65-87. SZILÁGYI Vilmos: Prostitúció, csalás vagy öncsalás. – In. Belügyi Szemle, 2001. 49. évf., 4-5. sz. – p.:113-122. 9 OSELIN Sharon: Leaving the Streets transformation of Prostitute Identity. In. Deviant Behavior, 2009. 30. sz. – p.: 379-406. 10 DRAHOTA Anne, EITZEN Stanley: The Role Exit of Professional Athletes. – In. Sociology of Sport Journal,1998. 15. évf. – p.:263-278. 11 CUMMINGS Benjamin, SNOW David, ANDERSON Leon: Identity Work Among the Homeless: The Verbal Construction and Avowal of Personal Identities. – In. American Journal of Sociology,1987. 92. évf. 6. sz. – p.: 1336-1371. 12 MEAD George Herbert: Mind, Self and Society. – Chicago: University of Chicago,1962. 13 CUMMINGS Benjamin, SNOW David, ANDERSON Leon: Identity Work Among the Homeless: The Verbal Construction and Avowal of Personal Identities. – In. American Journal of Sociology,1987. 92. évf. 6. sz. – p.: 1336-1371. 7 8
14
identitásunk erősödjön, előfordulhat az is, hogy ezekhez a szerepekhez önmagunkat alárendeljük.14,15 Mivel a prostituáltak társadalomban betöltött szerepe megbélyegzésen alapul, így elsődlegessé – a sérelem ellen – nem a személyes, hanem a társadalmi identitásuk válik.16 A mások felé közvetített negatív értékítélet – címkézés elmélet – a személyiséget torzítja, az az identitásba beépül. Amennyiben a prostituált nem bújna szerepbe, úgy nem lenne képes arra, hogy ezeket a káros hatásokat kizárja, a munka és a magánélet átmenetét biztosítsa, „személyi identitása tönkremenne”.17,18 A „tönkretett személyi identitás” nem jelent mást, mint a külvilágtól kapott folyamatos diszkriminációnak, és a közös világkép azonosságának, és folyamatosságának hatására kialakult változót, amely az egyén személyes azonosságának, és a folyamatos szubjektív érzésének és érzékelésének az elvesztését jelenti. Megbélyegzés, és érzékelésvesztés.19,20 Millernek viszont a prostituáltak tönkretett identitásával kapcsolatban, a bordélyház-alapú prostitúció tapasztalatai mást sugalltak.
Miller szerint nem tönkretett, hanem „trükkös
identitás” alakul ki. Véleménye szerint a prostituáltakat nem a társadalom bélyegzi meg, hanem önmagukat címkézik fel. Ha a prostituáltat a társadalom bélyegezné meg, akkor a választott szerep segítségével, az ügyféllel azt is el tudná hitetni, hogy az aktust valóban szerette volna, de a társuló negatív élményeknek köszönhetően, ez még a legjobb színésznek is lehetetlen feladat. Aki viszont önmagát a legjobb körökben eladni képes, az anyagilag a legtöbbet keresheti.21Murphy szerint a prostituáltak a szex-munka előnyeit érzékelik, és élvezik. Vannak olyan rétegek, akik szerint a beltéri szex-munka a hosszú távú megélhetés egyik stabil formája. A lányok a szex-munkában tisztességes állást, rugalmas ütemezést, és nagyfokú önállóságot találnak. Mivel önállóak, ezért megválaszthatják, hogy a héten mennyi órát dolgoznak, kivel létesítenek aktust, és azzal mennyi pénzt szeretnének keresni. Az ügyfelek a teljesítményüket elismerik, így nincs szükség arra, hogy társadalmi identitást
MEAD George Herbert: Mind, Self and Society. – Chicago: University of Chicago,1962. VRYAN Kevin: Identity. - In: REYNOLD Larry (szerk.): Handbook of Symbolic Interactionism. – Walnut Creek: Altamira Press, 2003. – p.:1-1096. 16 IRWIN Katherine: Saints and Sinners: Elite Tattoo Collectors and Tattooists as Positive and Negative Deviants. – In. Sociological Spectrum, 2003. 23. évf. 1. sz. – p.: 27–57. 17 OSELIN Sharon: Leaving the Streets transformation of Prostitute Identity. In. Deviant Behavior, 2009. 30. sz. – p.: 379-406. 18 GOFFMAN Erving: The Moral Career of the Mental Patient.- In: RUBINGTON Earl (szerk.): Deviance: The Interactionist Perpective, Indiana: Routledge, 2007. 19 VANWEESENBEECK INE: Prostitution Push and Pull. – Journal of sex research, 2013. 50. évf. 1. sz. – p.: 11-16. 20 GOFFMAN Erving: Stigma: Notes on the management of spoiled identity. – Prentice Hall: Englewood Cliffs, 1963. 21 MILLER Heather Lee: Trick Identities The Nexus of Work and Sex. – In. Indiana University Press, 2004. 15. évf. 4. sz. – p.: 145-153. 14 15
15
építsenek, mert a személyi identitásuk nem rombolódik.22,23 Hotaling szerint, pont az ellenkezőjéről van szó. A prostituáltak arcán megjelenő valódi érzelmek hiányoznak. Mivel a kizsákmányolás rendszeresnek tekintendő, és a társadalmi identitásból fakadó örömöt, az ehhez társuló fájdalom elnyomja, az érzéseket így mindig manipulálni kell.24 Ez a szerep viszont nem más, csupán egy védekező mechanizmus, hogy a játékot végigjátszhassák.25 Akár a „tönkretett”, akár a „trükkös” identitást vizsgáljuk, minden egyes identitás változtatáskor „jo-jo” effektus alakul ki, ami tartós személyiségváltozáshoz vezethet.26 A prostituált két síkon mozog: az egyik a deviáns, a másik pedig az elfogadott identitás. Bármelyik identitás válik primerré, azt a szekunder mindig alakítani fogja. Ez megváltozott életrajzi rekonstrukcióhoz, és tudatosan megváltoztatott viselkedési szerepkörhöz vezet. Egyszer fent – átlagélet -, egyszer lent – deviancia -.27 A társadalmi identitás tudatos fejlesztését Holland és Shepard más aspektusból vizsgálta. Szerintük minden ember számára fontos, hogy a választott munkájában sikereket érhessen el. A karrierépítés személyiségépítés is egyben. Olyan szerepet játszunk, ami sikerhez, és önmegvalósításhoz vezet. A prostituáltak éppen ezért tevékenységükre nem munkaként, hanem hivatásként tekintenek, ahol a megszerzett anyagi javakat tudatosan a jövőjük építésére használnak fel.28,29 A prostitúcióban résztvevő nők munkájukba tudatosan energiát, időt és pénzt fektetnek, beruháznak. Ez sikerhez és karrierhez vezet, amelynek három szakasza van: az első szakasz a prostituált múltbéli-, a második a jelenkori-, a harmadik pedig a jövőbeli tetteire irányul.30 Az identitás e szakaszokban jelentős mértékben változik, a társadalmi-, és személyi identitás mindhárom fázisban eltérő eredményt mutat. A prostituált konstrukciókat hoz létre, amik a személyi identitását megóvják. Kiválasztja és kivonja azokat az elemeket, amik rá nézve káros hatással lehetnek, így minden nap elhiteti önmagával, hogy a munkáját MURPHY Alexandra: Vice Careers The changing Countours of Sex Work in NY. – In. Qual Sociol, 2006. 29. évf. 2. sz. – p.: 129-154. PHOENIX Joanna: Prostitute Identities. – In. British Journal of Criminology, 2000. 40. évf. 6. sz.. – p.: 37–55. 24 HOTALING Norma: Been There Done that SAGE, a Peer Leadership Model Among Prostitution Survivors. – In. Journal of Trauma Practice, 2004. 34. évf. 2. sz. – p.: 255-265. 25 KELEN András: Szociográfikus bestiárium a prostitúció emancipáltabb határterületeiről. – In. Tudományos Közlemények, 2010. 11. sz, p.: 83-110. 26 MCCRAY Kristan: Rehab Retrospect former Prostitutes and the Reconstruction of Deviance. – In. Deviant Behavior, 2011. 32. éfv.6. sz. – p.: 743-768. 27 SANDERS Teela: Becoming an Ex-Sex Worker: Making Transitions Out of a Deviant Career. – In. MCCRAY Kristan: Rehab Retrospect former Prostitutes and the Reconstruction of Deviance. – New York: Deviant Behavior, 2011. – p.: 743-768. 28 SHEPARD Herbert: On the Realisation of Human Potential: A Path With a Heart. - In: BAILYN Lotte: Working With Careers. – New York: Columbia University Press,1986. – p.:1-496. 29 HOLLAND John: Making vocational choice: A theory of personality and work environments. – Prentice Hall: Englewood Cliffs, 1985. 30 MURPHY Alexandra: Vice Careers the Changing Countours of Sex Work in NY. – In. Qual Sociol, 2006. 22 23
16
céllal végzi, hasznos, amit tesz, jövőt épít. Ezáltal identitását minden nap újjáépíti. 31 Ez Goffman szerint nem más, mint a mentális beteg erkölcsi karrierje, amit Jones a személyiségközpontú tervezéssel azonosít.32,33 Seidman a társadalmi, és személyi identitás megismerésének fenomenológiai értelmezését választotta. Mélyinterjúkat készített, amelyhez kikérdezés és élettörténet-kutatás módszereket használt. Összességében három területre összpontosított: A prostituált személyek „fókuszált élettörténete”, „a munka során összegyűjtött tapasztalások részletei”, valamint „az önmegvalósítás szakaszának jelentése”. A kutatás célja az volt, hogy bizonyítsa azt a tételt, miszerint a személyek, a társadalmi identitásukat tudatosan építik, megóvva ezzel a személyi identitásukat. A vizsgált személyek munkájuk és életük során olyan rendezőelveket (olyan konstrukciókat) hoznak létre, amelyek segítségével az életükben előforduló mozzanatok bejósolhatóvá válnak. Ezek a konstrukciók személyenként változóak, és minden esetben egyediek. Minden ember egy olyan valóságképet hoz létre, amely számára a lehető legalkalmasabb arra, hogy az események következményét bejósolja. Az emberek viselkedését, gondolatai, és érzéseit azok a konstrukciók határozzák meg, amelyeket az események előrejelzésére alkalmaznak. A szerzők azt feltételezték, hogy a konstrukciók kialakításakor a személy nem a biztonságot, vagy megerősítést, hanem az események anticipálását keresi. Ezek a valóságelemeket képező konstrukciók nagyszámúak, és a fejben nem izoláltan léteznek, hanem sajátos hierarchikus szerveződés formájában találhatóak meg. Seidman kísérletében ez a hierarchikus rendszer az alábbi tíz nagy lelki téma szerint épül fel: tudatosság, negatív címkézés, önvédelmi mechanizmus, megbélyegzés, stressz, szorongás, ellenállás, tiltakozás, megbecsülés, együttérzés, rugalmasság. Kísérletében, a meginterjúvolt személyek első helyre a tudatosságot rakták, azaz, hogy az emberek róluk mit gondolnak, tevékenységüket társadalmilag rossznak tartják-e. A második helyen megjelenik a negatív címkézés. A prostituáltak attól félnek, hogy azok az emberek, akik hozzájuk közel állnak majd elfordulnak tőlük, amikor megtudják, hogy mivel foglalkoznak. A harmadik helyen, ebből következésképpen már egy önvédelmi mechanizmussal találkozunk. Azért, hogy a személyi identitás ne sérüljön, és környezete számára ne derüljön ki, hogy a prostituált mivel foglalkozik, bujkálni kezd, hazudik, személyazonosságát elrejti. A vizsgált 31
GOFFMAN Erving: The Moral Career of the Mental Patient.- In: RUBINGTON Earl (szerk.): Deviance: The Interactionist Perpective, Indiana: Routledge, 2007. 32 JONES Chris: Paying for sex. – In. British Journal of Learning Disabilities, 2012. 41. évf. 2. sz. – p.: 121-127. 33 MCCRAY Kristan: Rehab Retrospect former Prostitutes and the Reconstruction of Deviance. – In. Deviant Behavior, 2011. 32. éfv.6. sz. – p.: 743-768.
17
személyt a bujkálásba fektetett energia, és a társadalmi identitás, szerepjáték felemészti. Szorongani kezd, stressz és kimerültség jellemzi. Az ötödik szinten azok a személyek jelennek meg, akik előtt, a prostituáltnak a munkával kapcsolatban hazudnia, elrejtőznie, szégyenkeznie nem kell. A hatodik szint szintén egy védelmi mechanizmus, amikor a prostituált a megbélyegzés ellen tiltakozik. A hetedik szint egy ambivalencia. A prostituált értékes tulajdonságaival azon személyek negatív értékítélete áll szemben, akik tudnak róla, hogy a vizsgált személynek mi a foglalkozása. A nyolcadik szint a szakmán belüli megbecsülés, és a fejlődő önbecsülés közötti reflektorok szakaszainak értéke. Ez a szint a személyi identitást a legjobban fejleszthetné, mégis szinte az utolsó helyek egyikén áll. Az eddigi hierarchikus ábrázolás jól illusztrálja, hogy a prostituáltak önmagukat mennyire leértékelik. A kilencedik lépcső, az együttérzést jelzi. A tízedik lépcsőfok a rugalmasságot jelezte, amely az elvégzett munkára vonatkozik. A napi munkavégzés során beosztott idő.34.35 A futtatók a feltétlen engedelmesség biztosítására a prostituáltak személyiségét leigázzák. Amikor a nőt – gyermekkorától kezdve - a férfi, szexuális kielégülésének puszta eszközeként használja, végül maga is elhiszi, hogy ez így van rendjén, egyetlen értéke a szexualitása lesz.36 Önértékelését, és önbecsülését porrá zúzzák.37 A prostituáltak sérülékenységéből származó alacsony önbecsülés Roman, Hotaling és Giobbe szerzők kérdőíves felmérésének is eleme volt. Roman kutatásában arról számolt be, hogy a prostituált nők, több mint 10 %-nál, a munkavégzés alkalmával, az alacsony önbecsülés kimutatható volt. Ezek a nők rendszeres fizikai, illetve szexuális bántalmazáson már túlestek. 38,39,40
5.2.BÁNTALMAZÁS ÉS PROSTITÚCIÓ A bántalmazás, az abúzus egy sajátos pszicho-szocializációs utat jelent. A prostituált ezáltal megtanulja, hogy a teste, nem lelkének hordozója, hanem csupán egy tárgy, amit mások dühe, TOMURA Miyuki: A Prostitutes Lived Experiences of Stigma. – In. Journal of Phenomenological Psychology, 2009. 40.sz. – p.: 51-84. SEIDMAN Irving: Interviewing as qualitative research: A guide for researchers in education and the social sciences. – New York: Teachers College Press,1991. 36 EKBERG Gunilla: Nemzetközi vita a prostitúcióról és nőkereskedelemről: az érvek cáfolata. - In: EKBERG Gunilla (szerk.): Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól. – Bp.: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza kiadó Vállalat, 2002. – p.: 1-70. 37 BETLEN Anna: Nőelszívás – prostitúció a gazdaságban. - In. FEHÉR Lenke (szerk.): Adás-vétel konferancia a prostitúcióról. – Bp.: Országos Kriminológiai Intézet, 2011., - p.: 1-39. 38 HOTALING Norma: Been There Done that SAGE, a Peer Leadership Model Among Prostitution Survivors. – In. Journal of Trauma Practice, 2004. 34. évf. 2. sz. – p.: 255-265. 39 GIOBBE Gamache: Prostitution: Oppression Disguised as Liberation. - In: FARLEY Melissa (szerk.): Prostitution, Violence, and Posttraumatic Stress Disorder. – USA: Women and Health, 1998. – p.: 37-49. 40 ROMANS Sarah: The mental and psychical health of female sex workers a comparative study. – In. Australian & New Zealand Journal of Psichiatry, 2000. 35. évf. 1. sz. – p.: 75-80. - ISSN: 1994-8220 34 35
18
szexuális vágyának kielégítése mozgat. „Egy tárgy, amely mindenfélére használható, amelyet a nagyok is szoktak használni erre-arra.”41 Az erőszakot sokan úgy dolgozzák fel magukban, hogy megerőszakolt testükre úgy tekintenek, mintha nem is hozzájuk tartozna. Testüknek értéke nincs, az újra és újra erőszak áldozatává válhat. Amit a sajátjukénak érezhetnek, és más számára hozzáférhetetlen, az maga a lelkük. Ez az életben maradásuk egyik fontos filozófiája.42 Az identitástól való megfosztás a kontroll egyik jól használható eszköze, amely teljes engedelmességet eredményez. Mindegy, hogy a kizsákmányoló alázatos, hízelgő vagy bántalmazó, bánásmódjának lényege, hogy a folyamat során a nő személyisége eltűnjön, és puszta tárggyá váljon. A cél e kapcsolatban az, hogy az egyik fél a másik személynek eszköze legyen, hogy személyes vágyairól, döntési pozíciójáról a szexuális aktus során lemondjon.43 Számos fiatalkorú nőt, már gyermekkorában saját családtagjai, barátai szexuális tárgyként használnak, bérbe adják, megerőszakolják, molesztálják, bántalmazzák, olykor-olykor kínozzák is. A visszaélések, a családon belüli erőszak gyakran vezet ahhoz, hogy a lányok otthonról megszöknek, és a futtatók karjaiba, a prostitúcióba sodródnak.44 A gyermekkori visszaélések, és a prostitúció közötti kapcsolatot James és Myerling már 1977-ben alátámasztotta. A szerzők egy 100 főből álló minta alapján, a serdülőkori szexuális zaklatás, és a prostitúcióba kerülés közötti kapcsolatot elemezték. A minta alapján a 100 főből (14-18 év közötti lányok) 65 % prostituáltként dolgozott, és 85 %-uk mielőtt betöltötte volna a 16. életévét, az első szülő általi szexuális bántalmazásán már túl volt. Az egyik tényező, ami némelyik nőt prostitúcióra hajlamosítja, a korai, traumatikus szexuális bántalmazás, és szexuális tárgyként való kezelés lehet.45,46 Myerling után, számos szerző bizonyította azt, hogy a gyermekek szocializációja során, a szülő által elkövetett szexuális visszaélés és bántalmazás, az ebből lekövethető különleges, korai
traumatikus
életesemények
a
gyermekprostitúció
kialakulásával
ok-okozati
BETLEN Anna: A férfi ősi jussa. – In. Ezredvég, 2007. 17. évf. 3. sz. – p.:1-28. FORRAI Judit Dr.: Szegénység és bűnözés különös formája a budapesti utcákon a férfi- és női prostitúció. – In. Belügyi Szemle, 1999. 47. évf. 2. sz., - p: 91-100. 43 O’CONNOR Monica : A prostitúció és szexuális célú emberkereskedelem összefüggései ismeretterjesztő kézikönyv. - Stockholm: CATW és EWL kiadó, 2006. 44 HOM Kristin, WOODS Stephanie: Trauma and its Aftermath for Commercially Sexually Exploited Women. – In. Mental Health Nursing, 2013. 34. évf. – p.:75-81. 45 MYERLING James: Early sexual experience as a factor in prostitution. – In. Archives of Sexual Behaviour, 1977. 7. évf. 1. sz.. – p.: 31-42. 46 O’CONNOR Monica : A prostitúció és szexuális célú emberkereskedelem összefüggései ismeretterjesztő kézikönyv. - Stockholm: CATW és EWL kiadó, 2006. 41 42
19
összefüggésben áll.47,48,49,50 Dalla és David, az összefüggéshez laboratóriumi vizsgálatok kapcsán jutott el. Mintaalanyaik utcán dolgozó prostituáltak voltak, akik a férfiak – leginkább apáik, testvéreik, ügyfeleik és futtatóik - élethosszig tartó – fizikai bántalmazásaiktól, kizsákmányolásaiktól szenvedtek.51,52 Silbert és Pines San Francisco utcáin dolgozó prostituáltakat vizsgált, alanyaik közül 62 % volt az, akit gyermekkorában a szülei fizikailag bántalmaztak, és 60 % volt az, akit családja, vagy barátja szexuálisan zaklatott. Ezeket az eredményeket, a kutatók, a világ más részein is reprezentálták és felhasználták.53,54,55,56 Gunilla ugyan ebben a városban 130 prostituált körében végzett felmérést. A megkérdezettek 57 %-a gyermekkorában szexuális abúzust már átélt, 49 % pedig fizikai bántalmazás áldozata volt.57 A Council of Prostitution szervezet az oregoni Portlandben készített kutatást, amelynek a „Túlélő tanú” nevet adta. Szintén 130 emberből álló mintán bemutatták, hogy a megkérdezettek 85 %-a már gyerekkorában, kislányként szexuális kizsákmányolás áldozatává vált, és 90 % volt azok aránya, akiket fizikailag bántalmaztak.58 A vizsgálat során összehasonlították azt, hogy a gyermekkori visszaélésekkel érintett személyek, valamint a felnőttkorban elszenvedett bántalmazások között milyen összefüggés mutatható ki. A gyermekkori abúzussal érintett személyek előfordulási aránya 5,4-szer nagyobb volt, mint a felnőttkori zaklatások. A szexuális erőszak értéke, a szignifikáns értéket jóval meghaladta (P=0,0064).59 Természetesen ezzel a szerző nem azt akarta mondani, hogy a felnőttkori erőszak áldozatai kisebb lelki és testi sérelmet szenvednek el, így az a gyermekkori traumáknál sokkal enyhébb lefolyású, csupán rávilágított arra, hogy a gyermekek
ORCHARD Treena, FARR Sara: Expanding the scope of Inquiry. – In. Canadian Journal of Human Sexuality, 2014. 23. évf. 1.sz. – p.: 918. 48 POTTER Katheline, ROMAN Sarah: Early developmental experiences of female sex workers: a comparative study. – In. Australian and New Zealand Journal of Psychiatry,1999. 33. évf. 6. sz. – p.: 935–940. 49 HALTER Stephanie: Factors that influence police conceptualizations of girls involved in prostitution in six U.S. cities: child sexual exploitation victims or delinquents. – In. Child Maltreatment, 2010. 15. évf. 2. sz. – p.: 152–160. 50 BAGLEY Chris, YOUNG Loretta: Juvenile prostitution and child sexual abuse: A controlled study. – In. Canadian Journal of Community Mental Health,1987. 6. évf. 1. sz. – p.: 5–26. 51 CARTER David: Transactional Analysis Case Report Street Level Prostituted Women as Mental Health Care Clients. – In. Sexual Addiction & Compulsivity, 2006. 13. évf. – p.: 95-119. 52 DALLA Rochelle: Exposing the Pretty Woman Myth: A Qualitative Examination of the Lives of Female Streetwalking Prostitutes. – In. The Journal of Sex Research, 2000. 37. évf. 4. sz. – p.: 344–353. 53 HEDIN Ulla, MANSSON Sven: The Importance of Supportiv Relationships Among Women Leaving Prostitution. – In. Journal of Trauma Practice, 2004. 2. évf. 3-4. sz. – p.: 223-237. 54 SILBERT Mimi, PINES Ayala: Victimization of Street Prostitutes. – In. Victimology, 1982. 7. évf. 1-4. sz. –p.: 122-133. 55 SILBERT Mimi, PINES Ayala: Early Sexual Exploitation as an Influence in Prostitution. – In. Social Work, 1983. 27. évf. – p.: 139-152. 56 FARLEY Melissa: Prostitution, Violence, and Posttraumatic Stress Disorder. – In. Women and Health, 1998. 27. évf. – p.: 37-49. 57 EKBERG Gunilla: Nemzetközi vita a prostitúcióról és nőkereskedelemről: az érvek cáfolata. - In: EKBERG Gunilla (szerk.): Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól. – Bp.: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza kiadó Vállalat, 2002. – p.: 1-70. 58 HUNTER Kay: Prostitution is Cruelty and Abuse to Women and Children. – In. Michigan Journal of Gender and Law, 1994. 91. évf. 1. sz. – p.: 1-14. 59 NAVARRO Javier Rio: Physical and sexual Violence. – In. Rev Panam Salud Publica, 2012. 31. évf. 5. sz. – p.: 388-395. 47
20
rendeltetésellenes testi, lelki és érzelmi fejlődése a későbbi életére nagy befolyással lesz.60 Leírásában pontosan így fogalmazott: „a gyermekkori visszaélések a prostituáltakat felnőttkorukra nem teszik viharedzetté”. 61 Finkelhor munkásságnak köszönhető a „traumagenic” modell. A modell a gyermekkori visszaéléseken túl, a felnőttkori erőszak, a rossz egészség-, és mentális működés, valamint a nemi betegségek kockázatát emeli ki. Rávilágít arra, hogy a prostituáltak gyermekkori, és felnőttkori kapcsolatait az árulás, a megbélyegzés, a traumatikus szexualizáció és a tehetetlenség érzése tovább súlyosbítja.62,63,64,65 A családi háttér jelentősen befolyásolhatja, hogy valaki a prostitúció útjára lép-e vagy sem.66,67 A vizsgálatok bebizonyították, hogy a gyermekkori bántalmazó mindig az otthoni környezetből kerül ki. 68 A megélhetésüket biztosító kapcsolatokat az anya szervezi, a család férfitagjai pedig a szexuális visszaélésekért felelősek.69 A gyermekkorú személyeknél a családtagok által elkövetett szexuális visszaélések nagyobb valószínűséggel fordulnak elő, mint a felnőtt korú társaiknál. A szökések, és a családból való kitörés innen ered. A családtól, illetve más mikrostruktúrákból való eltávolodás okai persze igen sokrétűek lehetnek, de egy biztos: a családi erőszak dominanciája, illetve a később prostituálódó gyermek családon belüli áldozattá válása szinte valamennyi érintett személy, személyes „történetének“ része.70,71,72,73,74
HOIGARD Cecilie: Backstreets: Prostitution, Money and Love. - In: EKBERG Gunilla (szerk.): Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól. – Bp.: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza kiadó Vállalat, 2002. – p.: 1-70. 61 RUTH Lyons: Attachment Diorganization. - In: SHAVER Cassidy (szerk.): Handbook of Attachment. - New York: The Guilford Press, 1999. 62 SURRAT Hilary: HIV risk among female sex workkers in Miami. – In. AIDS Care, 2013. 25. évf. 5. sz. – p.:553-561. 63 MEADE Christina: Long-term correlates of child abuse among adults with severe mental illness: Adult victimization, substance abuse, and HIV sexual risk behavior. – In. AIDS and Behavior, 2009. 13. évf. 2. sz. – p.: 207-216. 64 MESSMAN Moore: Child sexual abuse and revictimization in the form of adult sexual abuse, adult physical abuse, and adult psychological abuse. – In. Journal of Interpersonal Violence, 2000. 15. évf. - p.: 489-501. 65 FINKELHOR David: The trauma of child sexual abuse: Two models. – In. Journal of Interpersonal Violence, 1987. 2. évf. – p.: 348-366. 66 KALLA Zsuzsa: Szabálytalan női életpályák, prostitúció a reformkori Pesten. – In. Kaleidoscope, 2010. 1. évf. 1. sz. – p.:197-226. 67 FORRAI Judit Dr.: Szegénység és bűnözés különös formája a budapesti utcákon a férfi- és női prostitúció. – In. Belügyi Szemle, 1999. 47. évf. 2. sz. – p.: 91-100. 68 JUHÁSZ Judit, CSÍKVÁRI Judit: Középpontban a prostituáltak alapvető jogai: háttérkutatás az oktatási program előkészítésében. – Bp.: Panta Rhei Társadalomkutató Bt., 2010. – p.: 1-61.. 69 BARÁTH Ferenc: A prostitúció befolyása a közegészségügyi állapotra. In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz.- p.: 124-127. BORAI Ákos: Prostitúció. – Bp.: Print 2000 Nyomda Kft, 2003. 71 SAEWYC Elizabeth: Competing discourses about youth sexual exploitation in Canadian news media. – In. The Canadian Journal of Human Sexuality, 2013. 22. sz. – p.: 95-105. 72 BAGLEY Chris: Adolescent prostitution in Canada and the Philippines: Statistical comparisons, an ethnographic account and policy options. – In. International Social Work, 1999. 42. évf. 4. sz. – p.: 445–454. 73 FEDEC Schissel: The selling of innocence: The gestalt of danger in the lives of youth prostitutes. – In. Canadian Journal of Criminology, 1999. 41. évf. 1. sz. – p.: 33–56. 74 CAREY Senn: Childhood and adolescent sexual abuse and subsequent sexual risk behavior: evidence from controlled studies, methodological critique, and suggestions for research. – In. Clinical Psychology Review, 2008. 8. évf. 5. sz. – p.: 711–735. 60
21
5.3.A POSZT TRAUMATIKUS-STRESSZ SZINDRÓMA ÉS A PROSTITÚCIÓ KAPCSOLATA A szakpszichológia szempontjából a PTSD nem más, mint abnormális ingerre adott normál emberi reakció, ami traumás helyzetben túlélési stratégiát, annak megszűntével azonban kóros adaptációt jelent. Az állapot nem csupán a megerőszakolás időtartamát, hanem a prostituálttá válás során feltárt körülményeket is magába foglalja.75 A prostituált nők ugyanolyan súlyos pszichés sérüléseket szenvednek el, mint a háborús veteránok vagy a kínzások áldozatai: őket is gyakran a kínzások visszatérő emlékképei, szorongás, depresszió, alvászavar és stressz gyötri.76 A prostituáltak a múltat, és a jövőt kevéssé érzékelik, súlyos trauma és menekülés eredményeképpen
a
jelenhez
kapcsolódva
léteznek.
A
pszichológiai
zavarok
rémlátomásokban, félelemben, álmatlanságban, személyközi kapcsolatokban nyilvánulnak meg. Legsúlyosabb formája olyan destrtuktív magatartásban realizálódhat, amelynek végső formája akár az öngyilkosság is lehet. Minden prostituált súlyosan sérült, lelki beteg, aki környezete és a tágabb társadalom közösségének áldozata, akinek segítségre van szüksége. 77 A gyermekkori visszaélések és a PTSD kialakulása közötti ok-okozati összefüggés a mai napig sok vita tárgyát képezi.
78
Egyesek úgy vélik, hogy ez a kapcsolat közvetlen-, mások
szerint pedig közvetett élményeken alapul.79 A számos fizikai, és mentális, egészségügyi probléma, a kizsákmányolás, a szerhasználat, a szorongási zavarok, a szexuális úton terjedő betegségek, a testi sérülések oda vezetnek, hogy a prostituáltban „önmegtagadási” reflex alakul ki.80,81 Ez segíti hozzá, hogy a prostitúcióval azonosulhasson, a stresszt feldolgozni tudja. Van, akinek ez viszont nem sikerül, és szervezetét, orvosilag, pszichológiailag komoly betegségek – akut betegségek, sterilitás, hosszú távú fogyatékosság, mentális stressz támadják meg.82 Minél több ember küzd az önmegtagadással, minél több embert ér
HÁRDI Lilla Dr.: A Poszttraumás stressz szindróma kommentár Nemeroff Bremner Posstraumatic stress disorder: A state-of-the-science review cikkéhez. –In. Journal of Psychiatric Research, 2006. 40. évf. – p.:1-21. 76 HOTALING Norma: Been There Done that SAGE, a Peer Leadership Model Among Prostitution Survivors. – In. Journal of Trauma Practice, 2004. 34. évf. 2. sz. – p.: 255-265. 77 BESENYEI György: Prostitúció és hajléktalanság. In. Muszter, 2006. 4. évf. 4. sz. – p.:1-2. 78 CARTER David: Transactional Analysis Case Report Street Level Prostituted Women as Mental Health Care Clients. – In. Sexual Addiction & Compulsivity, 2006. 13. évf. – p.: 95-119. 79 MILLER Michael: Street women. – In. American Journal of Psychiatry,1986. 13. évf.. p.: 1381–1385. 80 DUNLAP Johnson: Intergenerational transmission of conduct norms for drugs, sexual exploitation and violence: A case study. – In. British Journal of Criminology,2002. 42. évf. 1. sz. –p.:1–20. 81 POTTERAT Phillips: On becoming a prostitute: An exploratory case-comparison study. – In. Journal of Sex Research, 1985. 20. évf. 3. sz. – p.: 329–336. 82 BETLEN Anna: Szabadon és önként. – In. Élet és Irodalom, 2009. 80. évf. 29. sz. – p.: 1-7. 75
22
megbélyegzés, önmagát annál lejjeb fogja értékelni, akár önygilkosságot is elkövethet.83,84,85 Artaud, a prostitúcióval kapcsolatos PTSD kialakulásának kórképét már a XX. század elején lefektette, azonban az orvostudomány poszt-strukturalista kritikáinak köszönhetően, annak kutatási tárgya, és elfogadott eredménye, csak jóval később lett. Ez annak volt köszönhető, hogy Artaud kísérletei során személyazonosításra alkalmas, központi adatbázist nem vezetett, azzal
nem
rendelkezett,
kutatásai
saját
gondolatainak
összegzésére,
hitekre,
és
bizonyosságokra épült. Azt vizsgálta, hogy a személyek gondolatait, az önmegtagadás során kialakuló reprezentatív szorongás mennyire befolyásolja. A vizsgálat alanyai magukat „érzelem nélküli húsdaraboknak” tartották. Saját testük felett, saját tudatuk uralkodott. Mivel a borzalmakat az agy már nem tudta feldolgozni, ezért a testük hanyatlani kezdett. Azt vallotta, hogy az agy és a tudat kettősséget hordoz magában: egyszerre tanít és pusztít. A fizikai változások, a tudattal összekapcsolhatóak, aminek három szintje létezik: a tudat és a test nyelvi kifejezéseinek egyesítése, az elme és a test közötti folyamatok összehangolása, és a világ észlelései. Úgy vélte, hogy a test önmagában csak test, nincs szüksége tudatra. Ha a prostituált a munkája során tudatát kikapcsolja, és testét parazitaként nem uralja, akkor a fiziológiai és pszichikai betegségek nem szélesednek el rajta. 86 Woods és Hom szerint a test működését – parancsra - az idegrendszeri pályákon átívéleő szinapszis irányítja. A fizikai és szomatikus tüneteket, az alvászavarokat, az erőszakot és a traumát, az „emlékező test” képével azonosította. A legtöbb prostituált nő, elhiszi, hogy mások szemében semmit nem ér, önértékelési zavarok, szégyen és bűntudat jellemzi őket.87 Griesel és Yuille úgy tekintett a PTSD-re, mint egy memóriazavarra. A szerzők azt állították, hogy PTSD-vel érintett prostituáltak esetén, a traumatikus élmények, a test más pszichológiai és fiziológia funkcióit disszociálják. Amennyiben a prostituált a megélt traumatikus eseményeket elfelejteni próbálja – „a memóriájából törölni próbál” -, akkor az abból nyerhető
HOM Kristin, WOODS Stephanie: Trauma and its Aftermath for Commercially Sexually Exploited Women. – In. Mental Health Nursing, 2013. 34. évf. – p.:75-81. 84 DOVYDAITIS Tiffany: Human trafficking: The role of the health care provider. – In. Journal of Midwifery & Women’s Health, 2010. 5. évf. – p.: 462–467. 85 JUNG Minsoo: Associations of Psychical and Sexual Health with Suicide Attempts Among Female Sex Workers in SA. – In. Sex Disabil, 2013. 86 ARTAUD Antonin: The Theatre and its Double. In: LETICHE Hugo (szerk.): Prostitution as a Male Object of Epistemological Pain. – Oxford, Gender Work and Organization, 2002. – p.: 167-185. 87 HOM Kristin, WOODS Stephanie: Trauma and its Aftermath for Commercially Sexually Exploited Women. – In. Mental Health Nursing, 2013. 34. évf. – p.:75-81. 83
23
és gyógyítás fejlesztésére alkalmas eredmények, viszont romolhatnak.88 A szerzőpáros abból a feltételezésből indult ki, hogy a traumát okozó stresszes eseményekre való visszaemlékezés, és annak újra-, és újra történő átélése, a memóriát és ezáltal a testet súlyosan károsítja. Két csoportot különböztettek meg: az első csoport a visszaemlékezést tudatosan korlátozták, és csak azt idézték fel, ami pszichés, vagy fizikai megbetegedéshez nem vezetett. A második csoport pedig válogatás nélkül, semmilyen a traumatikus helyzet felidézésére szolgáló eseményt nem hajlandó felszínre hozni. Mivel annak átlése mindig érzelmi megterhelést helent, így azt memóriájukból tudatosan törölni próbálják. Ennek azért van negatív hatása, mert a képi percepció, a temporális kontextus, és a fiziológiai szenzor szempontú traumatikus élmény hiányzik, így emlékképek.89,90 A PTSD tanulmányozására két kísérletet vettem alapul. Mindkét tanulmányban olyan prostituáltak vettek részt, akik a depresszió, a megbélyegzés, és a gyermek/felnőttkori szexuális kihasználtság érzéseit átéltek. Mindkét kutatás alanyainál a disszociatív hangulatzavar, lelki- és testi rendellenesség, és a poszttrauma valamely szignifikációja kimutatható volt.91,92,93 Azért, hogy a traumákat feldolgozni tudják, sokan kábítószer fogyasztásba menekültek. 94 A szexuális szolgáltatók rizikómagatartása, nemcsak a szexuális úton fertőző betegségek terjedését jelenti, hanem az üzleti életet kísérő, azt elviselni segítő egyéb szerek: dohány, alkohol, drog használatait is.95 Kang és társai egy összességében 1187 személyből álló kérdőíves mintán, biológiai módszeres vizsgálatokat végeztek (az alanyok 2 éve a prostitúció területén tevékenykedtek). A megválaszolt kérdőíveken az EpiData és SPSS szoftver segítségével a PTSD tüneteit elemezték és értékelték. A vizsgálat eredményei kimutatták, hogy a résztvevők 57,7 %-a már 18 éves kora előtt, 39,8 %-a pedig 20 éves kora előtt már szexuális erőszakot átélt. A vizsgálatot megelőző 2 hétben a megkérdezettek 63 %-a fogadott ügyfelet, akiknek 95,8 %-a a PTSD, vagy annak rokontüneteit átélte. A megkérdezett személyek egyharmada volt az, aki GRIESEL Dorothee, YUILLE John: Sex trade workers narratives of sexual violence. – In. Memory, 2012. 20. évf. 3. sz. – p.: 236-253. GRIESEL Dorothee, YUILLE John: Sex trade workers narratives of sexual violence. – In. Memory,2012. 20. évf.3. sz. – p.: 236-253. 90 MESSO Loftus: Some facts about weapon focus. – In. Law & Human Behavior, 1987. 11. évf. 1. sz. – p.: 55-62. 91 HOM Kristin, WOODS Stephanie: Trauma and its Aftermath for Commercially Sexually Exploited Women. – In. Mental Health Nursing, 2013. 34. évf. – p.:75-81. 92 RAJ Gupta: HIV vulnerabilities of sex-trafficked Indian women and girls. – In. International Journal of Gynecology and Obstetrics, 2009. 7. évf. – p.: 30–34. 93 IZUTSU Tsutsumi: Mental health of female survivors of human trafficking in Nepal. – In. Social Science and Medicine, 2008. 6. évf. – p.:1841–1847. 94 ROSS Colin, FARLEY Melissa, SCHWARTZ Harvey: Dissocation Among Women in Prostitution. – In. Journal of Trauma Practice, 2004. 2. évf. 3-4. sz. – p.: 199-212. 95 FORRAI Judit: Prostitúció és szociális munka. – In. Civil Szemle, 2007. 4. évf. 11. sz. – p.: 65-87. 88 89
24
valaha orvoshoz fordult, 38,8 % volt az, aki öngyógyításra törekedett. A vizsgálat nem számolt be arról, hogy az öngyógyítás milyen összetevőkre épült, de a tudatos „emlékkép-, és memóriatörlésre” kimutatható volt. A szerzők a felmérésüket, többszörös részvétellel két év elteltével is elvégezték, amely összehasonlításban szinte ugyan olyan eredményeket hozott.96 A második mintavétel és elemzés során, a gyermekkori trauma, az erőszak általi áldozattá válás, a szerhasználat, és a pszichiátriai betegségek nagyon magas számban fordultak elő. Noha némi kulturális változatosság és mintavételi különbözőség kimutatható volt, a két teljes minta egymással konzisztens értéket produkált.97,98 Reback és társai, ezer főn BSI vizsgálatot folytattak. A kimutatott összetevők akkor váltak szignifikánssá ha azok a minimum szintet elérték. A minimumszint a BSI mutató 0,05 értéke volt (pB0,05), amely mindig az általános pszichológiai distressz (globális súlyozású index) 1,01/0,82 számához viszonyítottak. Az érzelmi szorongás összességében minden személynél kimutatható volt, értéke 1,76/1,58. Az interperszonális érzékenység 1,10/0,82, a depresszió 1,11/088, az ellenségesség 0,64/0,46, a fóbiás szorongás 0,98/,0,66 és a pszichoticizmus 0,99/0,74 értékeket képviselt. Mivel az előzőekkel megegyezően összehasonlításon alapuló kísérletekről esett szó, ezért a másodszorra elvégzett kutatás az alábbi eredményeket hozta: a rögeszmés-kényszeres tünetek 1,25/1,06, a szomatizációval, az obszesszív-kompulzív és szorongásos zavarokkal összefüggésben szignifikáns csökkenés volt kimutatható. Az összes érték a pB0,05 szintjét meghaladta. Az ellenségeskedés és paranoid gondolatok területén viszont szignifikáns növekedés volt kimutatható (pB0,01).99 Mivel az utcai, és bordélyházas prostitúcióban résztvevő nők leginkább gyermekkori traumákról, nemi-, és fizikai számoltak be, így az a kóros disszociáció traumatikus modelljének joggal nevezhető.100,101
KANG Dianming, LIAO Meizhen: Commercial sex venues, syphilis and methampetamine use among female sex workers. – In. AIDS care, 2011. 23. évf. – p.: 26-36. - ISSN: 0954-0121 97 ROSS Colin, FARLEY Melissa, SCHWARTZ Harvey: Dissocation Among Women in Prostitution. – In. Journal of Trauma Practice, 2004. 2. évf. 3-4. sz. – p.: 199-212. 98 COOPER Kennedy: Dissociation and sexual trauma in prostitutes: Variability of responses. – In. Journal of Trauma and Dissociation, 2001. 2. évf. – p.: 27-36. - ISSN: 1529-9732 99 REBACK Cathy: Prevention case management improves socioeconomic standing and reduces symptoms pf psychologycal distress. – In. AIDS care, 2012. 24. évf. 9. sz. - p.: 1136-1144. 100 ROSS Colin, FARLEY Melissa, SCHWARTZ Harvey: Dissocation Among Women in Prostitution. – In. Journal of Trauma Practice, 2004. 2. évf. 3-4. sz. – p.: 199-212. 101 FARLEY Melissa: Prostitution: A critical review of the medical and social sciences literature. – In. Women & Criminal Justice, 2000. 11. évf. 4. sz. – p.: 29-64. 96
25
6.KUTATÁS 6.1.A KUTATÁS TÁRGYA Kutatásom tárgya a prostitúció jelensége mint szociális reprezentáció feltárása volt. E tárgykört három részre bontottam fel: első helyen a prostituáltak-, második helyen a rendőrök körében feltárható reprezentációkat vizsgáltam, majd legvégül azok közös eredményeit hasonlítottam össze. Mindazért, hogy a jogi-, és szabályozási modellek alkalmasságát és alkalmazhatóságát empirikus alapon is meg lehessen vizsgálni, olyan módszert használtam, amely e igényeket maximálisan kielégíti. Meggyőződésem szerint, ha meg szeretnénk ismerni a szociális világ részeként jelenlévő valamely összetett jelenség okait, céljait, körülményeit, mibenlétét, funkcionális jellegzetességeit, dinamikáját, akkor az abban élő személyek belső világát, valóságértelmezését kell megismernünk. Ahogy azt Fogarasi megfogalmazta: „Így eljárva a megismerni szándékozott valóságról felsejlő kép valósághű lesz, mivel a tartalmat, az értelmet, a szemantikát nem az óhatatlanul a kívülálló pozícióját betöltő kutató, hanem a ( kutatók által körvonalaiban csak lazán megjelölt fogalmi kerethez) a vizsgálatba vont érintettek teszik hozzá.”102 Erre teremtett remek lehetőséget a szociális reprezentációkat feltáró pszichológia módszertana. A terület úttörője Moscovici volt. Saját értelmezésében a szociális reprezentációk, a mindennapi életből eredő koncepciók és magyarázatok, valamint az egyének közötti kommunikáció halmazaiból tevődnek össze. Ahogy fogalmazott: „Valójában a szociális reprezentációk nem mások, mint a világteremtések módjai.”103 Mit is jelent e nagy horderejű vélekedés?
Nem
kevesebbet,
mint,
hogy
egy
korábban
ismeretlen,
és
éppen
meghatározatlansága révén bizonytalanságot, félelmet keltő új tapasztalat, eseménysorozat, jelenség, stb. az érintett csoport számára értelmezhető jelentéssel bíró, a saját, társas világukat alkotó, ekként már kezelhető és nevesíthető szociális valósággá lesz. A szociális reprezentációk tehát valamely körülhatárolható emberi sokaság (csoport, szociális kategória, közösség, stb.) korében megosztottan létező olyan szociális konstrukció folyamatainak FOGARASI Mihály: A rendőri visszaélések szociális reprezentációi. – In. Pszichológia, 2004. 1. sz. – p.: 102. - ISSN: 0230-0508 MOSCOVICI Serge: Notes Towards a Description of Social Representations. – In. European Journal of Social Psychology, 1988. 18. évf. 3. sz. – p.: 211-250. - ISSN: 1099-0992 102 103
26
eredményeként kialakult valóságértelmezések, melyek az érintettek számára jelentésekkel ruházzák fel, és ekként értelmezhetővé teszik a megelőzően számukra még újszerű, meghatározatlan életeseményeket. Moscivici gondolatmenete mentén állította Jovchelovitch, hogy az érintettek együttesen hozzák létre a számukra érvényes valóságértelmezéseiket. Ez az a valóság, az a realitás, amely az adott társas közegben szociális konstrukció révén jött létre és ott érvényes. Amikor a vizsgált személyek a reprezentációs mezőiket megszervezik és megalkotják, azt azért teszik, hogy a valóságuknak értelmet adjanak, és elsajátíthassák azt. Ennek létrejöttét követően nyílik csak lehetőségük arra, hogy állításokat fogalmaznak meg arról, hogy ők maguk kicsodák, saját magukat és másokat hogyan értik meg, önmagukat és társaikat a szociális térben hová helyezik el, illetve az adott időben milyen kignitív és affektív erőforrások állnak rendelkezésükre.104
A szociális reprezentáció fogalmának Moscovici
kettős funkciót tulajdonít: egyfelől a szociális reprezentációk létrehozzák azt a rendet, amely az egyéneket képessé teszi, hogy a tárgyi és szociális világukban eligazodjanak, másfelől pedig egy közösség tagjainak lehetővé teszi a kommunikációt azáltal, hogy a társas érintkezés kódját biztosítják, azt a kódot, ami saját világuk, egyéni és csoporttörténetük különböző aspektusainak egyértelmű osztályozására és megnevezésére szolgál. 105 A szerző a szociális reprezentációk alábbi főbb tulajdonságait határozta meg:
A szociális reprezentációk partikulárisnak tekinthetőek, hiszen nem az egész társadalom véleményét, hanem a vizsgált csoportok által reprezentált sokaság valóságait tükrözik. Ezek a szociális reprezentációkból álló valóságok kizárólag a vizsgált körön belüli valóságképnek tekinthetőek, az abban levő személyeké, nem másoké. A jelenséggel kapcsolatban ugyan azok az eseménysorok, fejlemények, következmények, más-más sokaság vonatkozásában más-más szociális valóságként értelmeződhetnek.
A lehorgonyzottság nem jelent mást, mint az új jelenség már ismert, jelentéssel bíró társas reprezentációkkal történő összehasonlítását, a különbségek és hasonlóságok közösségi szintű kidolgozását. Az érintett sokaság a lehorgonyzás során az új elemet a már meglévő sémarendszerbe próbálja integrálni, mégpedig oly módon, hogy, ha az új
JOVCHELOVITCH Sandra: Emancipation and Domination in Social Representations of Public Life. – IN. Interamerican Journal of Psychology,1998. 32. évf. 2. sz. – p.: 169-189. 105 MOSCOVICI Serge: Társadalom-lélektan. – Bp.: Osiris, 2002. 104
27
elemben sok a zavarba ejtő, nehezen értelmezhető dolog, akkor partikularizál (azaz különleges tulajdonságok kiemelésével teremt annak új helyet a rendszerben), és viszont: a hasonlóságok kiemelésére, hangsúlyozására a generalizáció folyamata hivatott. A megismerés így nemcsak individuális, kognitív, hanem a csoporttagságtól, a csoport valóságról alkotott képzeteitől és szociokulturális adottságaitól erősen függő folyamat. A lehorgonyzás módja és iránya a vizsgált személyek értékeitől, érdekeitől is függhetnek.
A szociális reprezentációk egy további, fontos ismérve az úgy nevezett objektifikáció (tárgyiasulás). Ezen azt a mozzanatot értjük, amikor a fogalom az adott sokaság körében „átfordul képpé”, konkrét, élményszerű, így könnyen átélhető tapasztalattá.
Az úgynevezett figuratív mag szorosan kapcsolódik az objektifikáció jelenségéhez: az érintett emberi közösség a szociális konstrukció folyamatában mintegy „kitermeli”a jelentéssel felruházandó jelenség központi, képszerű, ikonikus jellegű jelentési lényegét. A figuratív mag a valóságértelmezés konkrétumba sűrített összegzése. Például az AIDS (nemi betegség) szociális reprezentációjának figuratív magját az óvszer képzete alkotta.106
Megnevezés, tipizálás és osztályozás, hiszen az addigi ismeretlen, de most már ismerőssé
tett
szociális
„tárgy”
nemcsak
címkét
kap,
hanem
az
egész
viszonyrendszerbe beágyazódik, mégpedig megannyi ponttal, amennyi lehetséges. Úgy éreztem, hogy a prostitúció egyébként is látenciába burkolózó jelenségének feltérképezésére csakis úgy kaphatok választ, ha az abban rejlő személyek önmagukról a saját, megélt tapasztalataikon keresztül betekintést engednek. Ők mondják el, ők mutatják meg, és ők vezetnek engem. Ez segít abban, hogy én is – valamint az olvasók, a kutatók, stb. – megérthessem azt, hogy a vizsgálandó szociális jelenségkör, az érintettek, a vizsgált szociális kategóriák (a prostituáltak és a munkájuk révén velük kapcsolatba lépő rendőrök) számára valójában mit is jelent. Ez a megállapítás döntő jelentőségű, hiszen a kutatás célja nem az egyes személyek egyéni világának megismerésére, hanem a vizsgálatba vont kategóriák közös, együttes, jellemző szociális reprezentációinak feltérképezésére irányult. A prostituáltak 106
LÁSZLÓ János: A szociális reprezentációról. – In. BÉRES István (szerk.): Társadalmi kommunikáció. – Bp.: Osiris Kiadó, 2001. – p.: 1-416.
28
és a rendőrök az egyetlenek, akik ebbe a láthatatlan, veszélyekkel és árnyakkal teli világba elkalauzolhatnak, és megmutathatják többek között azt is, hogy az belülről, ténylegesen hogy épül fel. A prostituáltak elmondhatják, hogy nap, mint nap milyen élményeket élnek át, mi vezetett odáig, hogy otthonukat, és mindennapjaikat e világ jelenti, mi a céljuk, és a rendőrökkel, a kliensekkel, és a futtatókkal való viszonyrendszerüket milyen attitűdök jellemzik. A rendőrök pedig elmondhatják, hogy hogyan élik meg mindennapjaikat, milyen intézkedési kötelmük van, érvényesítik-e az abból adódó kötelmeken kívüli jogosultságukat is, vagy esetlegesen olykor-olykor visszaélnek-e hatalmukkal. A kutatás legizgalmasabb momentuma pedig, hogy én magam hasonlíthatom össze azt, hogy ez a két valóságkép vajon egyezik, vagy elkülönül egymástól. Ezek a konstruktumok alkotják az ő realitásuk egy-egy összetevőjét. Nap, mint nap ehhez a kerethez kell viszonyulniuk, alkalmazkodniuk, és ez a keret az, ami azokat az érzelmeket és döntéseket generálja, amelyek adott esetben az emberi viszonylatok sokféleségét alakíthatja. A kutatás éppen ezért is izgalmas, mert a prostitúció jelenségéről, nem csak a prostituáltak, hanem a rendőrök aspektusából is képet kaphatunk. A kutatás egyik alapkérdése is ebből fakad: vajon a prostitúció mint e két sokaság valóságkonstruktuma, szociális reprezentációja alapvetően megegyezik-e, vagy éppen eltérő társas helyzetükből fakadó, eltérő perspektívájuknak köszönhetően éles ellentétben áll-e egymással?
6.2.A KUTATÁS MÓDSZEREI Kutatásom az úgy nevezett szociális konstruktivista pszichológiai megközelítésbe illeszkedik, amelynek empíriához kapcsolható módszertana kvalitatív és kvantiatív eszközökre bomlik. E két fenti nagy paradigma kialakulásában az empirizmus, mint ismeretelmélet megszületése fontos szerepet játszott. Az empirizmus az ismeret forrásává az emberen kívüli világot, magát a természetet és a társadalmi valóságot teszi. Az ember, a tények ismeretére úgy tesz szert, hogy a külvilágban megjelenő jelenségeket észleli, értékeli, elemzi: azaz tapasztal. Ezt a tapasztalás kétfelé bontható: vannak induktív (kvalitatív), és racionális (kvantiatív) megismerési módszerek. David Hume volt az első, aki kifejtette, hogy az induktív tudásunk mellett, a bizonyításon alapuló racionális matematikai tudás is ugyanolyan jelentős értékű. (Ez
29
az első olyan megállapítás, és éles elhatárolódás, amely a fenti két nagy paradigma létjogosultságát megteremthette.)107 A kvantitatív paradigma szerint a társadalomtudományos kutatások eredményei – hasonlóan a természettudományokhoz, számszerűsítettek, az ok-okozati összefüggések statisztikai kapcsolatok felállítása alapján fogalmazhatóak meg. Ezekből a társadalomra vonatkozó általános törvényszerűségeket lehet megállapítani és így az emberi viselkedés is - ugyanúgy, mint a természeti jelenségek -, előre megjósolhatóak. A kvantitatív paradigmával szemben megfogalmazott kvalitatív paradigma, az úgynevezett interpretatív megközelítésmód szerint abból indul ki, hogy a társadalmi viszonyokat természettudományos módszerekkel vizsgálni nem lehet, tekintettel arra, hogy a kutatás tárgya az ember, aki értelemmel és szabad akarattal rendelkezik. A kutatásai eredményei nem számszerűsíthető megfigyelésekben, szavakban, történetekben jelennek meg.
A kvalitatív kutatások célja nem is az, hogy általános
törvényszerűségeket tárjon fel, illetőleg elméleteket bizonyítson (, mint a kvantitatív módszerek), hanem az, hogy a társadalmi jelenségek mélyét feltárja és megértse. Mindezek szerint a kvantitatív paradigma módszertani monizmusával szemben, amely szerint egy tudományos módszer létezik, a kvalitatív paradigma a módszertani dualizmus elvét vallja, azaz a természeti és társadalmi jelenségek különböző módszerekkel vizsgálandók. A kvantitatív kutató megfigyelései során tőle függetlenül, objektíven létező adatokat gyűjt. A kvantitatív kutató mér, számol, kísérletez, ellenőriz, azaz adatot gyűjt. Ezzel szemben a kvalitatív kutató generálja az adatokat, a metaforával élve, utazóként fedezi fel a jelenségeket, megfigyel, beszélget, kérdez, értelmez, majd hazatérve egy történetté formálódik benne a megéltek értelmezése, azaz adatot generál. A fentiekből is megállapítható, hogy a kutató személyének a kvantitatív kutatásokban kisebb a jelentősége, értéksemleges a megközelítés. A kvalitatív kutatások esetén a kutató személye rendkívül fontos, mivel a hangsúly az értelmezés folyamatára helyeződik. A megközelítés így szubjektív és sokszor értékelkötelezett, amihez viszont a tudományos kutatások kritériumai szerint a kutatónak reflexíven kell viszonyulnia és objektivitásra kell törekednie. Kvantitatív kutatások esetén előzetes hipotéziseket tesztelünk, így a kutatás kerete merev, strukturált és statikus, a jelenségeket mesterséges körülmények PÁLVÖLGYI Ferenc: Konstruktív ismeretelmélet és pedagógia. – In. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet és Társadalomtudományi kar tudományos műhely, 2013. – p.: 1-9. old. 107
30
között vizsgáljuk, általában nagy kiválasztott mintán keresztül.Ezzel szemben a kvalitatív kutatások rendkívül rugalmasak, strukturálatlanok, mivel sokszor a kutatás során folyamatosan generáljuk a hipotéziseinket, a társadalmi jelenségeket pedig adott, természetes közegükben figyelhetjük meg, általában kis mintán, egy esettanulmány formájában feldolgozva. A kvalitatív kutatások jellemzően idiografikus magyarázati modellel dolgoznak, azaz egy egyedi esetet igyekeznek kimerítően megmagyarázni, azt az összes felmerülő, lehetséges oksági tényező feltárásával teljesen megérteni. Ezeknek hihető, elfogadható, azaz logikus magyarázatoknak kell lenniük, valamint be kell bizonyítaniuk, hogy minden más alternatív magyarázat elvetendő. A kvantitatív kutatások viszont nomotetikus magyarázati modelleket alkotnak, azaz helyzetek vagy események osztályaira keresik a lehető legkevesebb, igazán fontos oksági tényezőt, magyarázatot. Az oksági kapcsolatok nomotetikus modellben akkor állnak fenn, ha az ok időben megelőzi az okozatot; az ok és okozat (a két változó) között empirikus összefüggés áll fenn; továbbá a két változó közti empirikus összefüggést nem magyarázza valamely harmadik változó hatása. A két paradigma három fő kritériumának való megfeleltetése:
A megbízhatóság a kvantitatív kutatások erénye, míg a kvalitatív kutatásoknak - a megfigyelés, az elemzés és értelmezés szubjektivitása és kontextus-függősége miatt – az egyik gyengéje.
Mivel a kvalitatív kutató arra törekszik, hogy az adott vizsgálandó jelenséget holisztikus szemlélettel minél mélyebben, pontosabban tárja fel és értsen meg, ezért ellentétben a kvantitatív kutatókkal, az érvényesség szintén az erényének tekintendő.
A reprezentatív mintából az egész vizsgálandó populációra vonatkozó általánosítható következtetések elvi lehetősége mögött a társadalomtudományoknak az az alapfelvetése áll, mely szerint a társadalmi jelenségeket és folyamatokat is bizonyos megfigyelhető törvényszerűsége jellemzik. Ezzel szemben a kvalitatív kutatások során nem valószínűségi mintavétel segítségével nem reprezentatív mintával dolgoznak, hanem az egyedi esetek idiografikus, minden részletre kiterjed ő magyarázati modelljére törekednek, így azok kevésbé általánosíthatóak a megfigyelteken túli estekre vonatkozóan. 31
Összességében tehát elmondható, hogy a kvantitatív kutatások nagyobb populációk vizsgára alkalmasak, és általuk általánosítható, megbízható eredményekre juthatunk. A kvalitatív kutatások viszont csak kisebb populációkon alkalmazható, azonban gazdagabb, mélyebb információk
gyűjtésére
alkalmas,
költségkímélő
és
magas
érvényességű
kutatási
módszerek.108,109,110,111,112
6.3.A KUTATÁSI MINTA A kutatási minta két csoportból tevődött össze. Az egyik csoportot prostituáltak, a másikat rendőrök alkották. Mindkét csoport 50-50 főből tevődött össze. Nagyon fontos megemlítenem, és kiemelnem, hogy az interjúk a legszigorúbb anonimitást megtartó szabályokra épültek. A mintákból az érintettekre vonatkozó személyes következtetés nem vonható le. A prostituáltak életkor, rétegződés, és lakhely, míg a rendőrök életkor, szolgálati ág/beosztás, és lakhely szerint kerültek csoportosításra.113 A mintaválasztás technikáját az úgy nevezett hólabda módszerrel választottam ki. Mikor már a kapcsolati rendszeremen keresztül a felkeresési módok (telefon, személyes látogatás, stb.) kifulladtak, akkor a már interjút készített vizsgált személyek véletlenszerű/tudatos kiválasztásával, azok ajánlásával, annak kapcsolatai révén, ismerőseivel, munkatársaival, kollégáival majd azok ismerőseivel, munkatársaival, kollégáival bővítettem a kört. A minta reprezentatívsága a prostituáltak tekintetében
objektíven
nem
eldönthető,
mivel
a
korábbi
fejezetben
ismertetett
alkotmánybírósági döntés értelmében a hatóság a prostituáltakat nyilvántartásba nem veheti, így személyre bontott, mennyiségileg regisztrált számadat rendelkezésre nem áll. Az integrált ügyviteli-, és ügykezelő rendszerben is csak olyan adatok állnak rendelkezésre, amelyek a már eljárás alá vont prostituáltak adatait tartalmazzák, azonban az, létszámukról teljes képet szintén nem ad. Az 50 személyből álló mintáról viszont elmondható, hogy a Magyarországon működő prostitúciós hálózat társadalmi szerkezetének teljes mértékben megfelel, a főbb BABBIE Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. – Bp.: Balassi Kiadó, 2008. HÉRA Gábor, LIGETI György: Módszertan. A társadalmi jelenségek kutatása. – Bp.: Osiris, 2005. KUHN Thomas: A tudományos forradalmak szerkezete. – Bp. Gondolat, 1984. 111 SCHLEICHER Nóra: Kvalitatív kutatási módszerek a társadalomtudományokban. – Bp.: Századvég, 2007. 112 SZTÁRAYNÉ Kézdy Evam: Kutatásmódszertan és prezentációkészítés, bevezetés a tudományos elemzésbe. – In.: FOKASZ Nikosz (szerk.): Tananyag az információtudűs érvényesülés – informatikai és digitális kommunikáció kompetenciafejlesztés komplex innováció szolgálatában – projekt keretében. – Bp.: KRE-BTK, 2013. – p.:1-14. 113 Az erről készült táblázat az értekezés mellékletében fellelhető. 108 109 110
32
bázispontok, az alá-fölérendeltségi viszonyok, a helyszínek, a személyek, stb. mind-mind a tényleges valóságot tükrözik. A rendőri mintával kapcsolatosan elmondható, hogy a minta rétegzettsége a prostituáltakkal munkájuk révén kapcsolatba kerülő magyar rendőri állomány összetételének megfelel.
6.3.1.Az interjúk Az éles interjúk előtt, úgy nevezett próba-interjúkat rögzítettem. A próbainterjúk során kísérletet tette arra, hogy az alanyoktól származó „valódi”, a prostitúció jeelnség és az azzal összefüggésben álló szociális reprezentációkról szóló történeteket összegyűjtöm. Úgy véltem, hogy az érdeklődés középpontjában álló szociális reprezentációk feltérképezéséhez a szociális reprezentációk szerveződését lehetővé tevő narratív forma kiaknázása jeletnheti. Hatalmas csalódásomra, a próbainterjúk alanyaitól forgatókönyvszerű, intencionális elemekben szegényes, lényegében használhatatlannak bizonyult alig-történeteket kaptam. Ennek feloldása, és a hiteles eredmények összegyűjtése érdekében félig strukturált interjúkat készítettem. A félig struktúrált interjúkban aztán számos jól kidolgozott, részletgazdag elem jelent meg. A prostituáltakkal és a rendőrökkel felvett interjúk egyaránt átlagosan 30-35 percesek voltak, mindegyikről digitális hanghullám, majd azok tartamáról szó szerinti átírat készült. A kapott szövegtest így összességében több mint 500 oldal terjedelmű volt. A prostituáltakkal készített interjúk a következő kérdéskörök mentén szerveződtek (az interjú vezérfonala): 1. A prostituálttá válás folyamata 2. A prostitúció jelenségével kapcsolatos attitűdök 3. A prostitúciós munkavégzés körülményei és feltételei 4. A prostitúció motívumként értelmezhető okai 5. A prostitúció célreprezentációi 6. A prostitúcióban résztvevő felek, így különösen a futtatókról, a rendőrökről, és a kliensekről alkotott képzetek, vélekedések, attitűdök 7. A prostitúcióban résztvevő felek viszonyulásai
33
A rendőrökkel készített interjúk a következő kérdéskörök mentén szerveződtek (az interjú vezérfonala): 1. A prostitúció jelenségével kapcsolatos attitűdök 2. A prostitúciós munkavégzés körülményei és feltételei 3. A prostitúció ok-, és célprezentációi 4. A prostitúcióban résztvevő felek, így különösen a futtatókról, a rendőrökről, és a kliensekről alkotott képzetek, vélekedések, attitűdök 5. A rendőri (prostitúcióval kapcsolatos) feladatvégzés 6. A rendőri hatalmi visszaélések 7. A reszocializáció Ezek a kérdések azok, amelyek a korábbi fejezetekben meghatározott fogalmi keretet alkotják, és azt tartalommal, maguk az interjúalanyok töltenek fel. A fenti tartalmi keret kérdései az interjúk menetében a legváltozatosabb sorrendiségben, és terjedelemben bukkantak fel. Annak jelentősége nem volt, hogy a kérdések milyen sorrendben követik egymást, a válaszadó a kérdéskörök között hogyan ugrál, egyetlen kötött elem és kikötés volt csupán: a beszélgetések mindig az elsőként megjelölt kérdéskör felvetésével kezdődtek. Számos alkalommal, már az első kérdés felvetésekor, a soron következő kérdésekre választ kaphattam, tekintettel arra, hogy a kérdések felvetésekor az összefüggő előadást az interjúalanyok részére megteremtettem.
Amennyiben
éreztem,
hogy
a
kérdés
nem
teljességgel
került
megválaszolásra, úgy a félig strukturáltságból adódóan, bizonyos ismételt, vagy segítő szándékú kérdéseket tettem fel. A kérdések nem eldöntendő, hanem kifejtendő kérdések, még pontosabban, tágan megadott témakörök voltak.
6.4.A KUTATÁSI ADATGENERÁLÁS A prostituált, és rendőr személyektől, azaz az interjúalanyoktól nyert teljes szövegállományt – szövegtestet – a szekvenciális-transzformatív modell alkalmazásával dolgoztam fel. (Érdekességként megjegyezni kívánom, hogy ezt a módszert korábban a pszichológiai tartalomelemzést kvalitatív szövegelemzés névvel illették.) A modell Ehmann nevéhez 34
fűződik, aki az eljárás metódusát saját szavaival eképpen határozta meg: ”az elsődleges cél a szövegelemek manifeszten láthatóvá tétele, amennyiben azok az elemzés kiinduló állapotában rejtettek, végcélja pedig az, hogy skálázható pszichológiai változók értékeit azonosítsa”.114 Azaz a szövegekben rejlő különböző jelentéseket az egyes jelentésekhez (tartalmakhoz) rendelt különböző kódoknak mint megállapítható változóknak alkalmazásával tesszük explicitté, és ezáltal kvantifikálhatóvá. Más néven, leegyszerűsítve: „szöveget elemzünk”. A szekvenciális-transzformatív modell alkalmazásán belül, az úgy nevezett tematikus elemzés technikáját alkalmaztam. A módszer legfőbb ismérve abban rejlik, hogy mindazon szövegelemek, amelyek a szöveg egy adott pontján felismerhető, és körülhatárolható tartalmat hordoznak, egy hozzárendelt kód segítségével azonosíthatóvá és összetartozóvá válnak. Ez a kóddal jelölt jelentést hordozó tematikus egység, akár egy tagmondat, de akár sorokon keresztül tartó terjedelmes szövegrész is lehet.115 A kódolás során követett szabályok, a tartalomelemzés az interjúk vezérfonala által meghatározottan az alábbi nagy jelentési/tartalmi dimenziók köré szerveződött: A prostitúciós lét sajátosságai 1. A prostitúció:
okai
céljai
formái
jellege
körülményei
kísérő jelenségei
2. A prostituáltak viszonyulásai:
114 115
rendőrökhöz
más prostituáltakhoz
futtatókhoz
kliensekhez
EHMANN Bea: A szöveg mélyén: A pszichológiai tartalomelemzés. – Bp.: Új Mandátum, 2002. – p.: 70. FOGARASI Mihály: A rendőri visszaélések szociális reprezentációi. – In. Pszichológia, 2004. 1. sz. – p.: 102.
35
3. Afuttatói hálózatok
tevékenységei
visszaélései
4. A kliensi kör 5. Élvezeti cikkek használata 6. Védekezés 7. A rendőri munkavégzés
szerepe a prostitúció összefüggésében
sajátosságai a prostitúció összefüggésében
8. A rendőri hatalmi visszaélések:
formái
jellege
A kódok által képviselt tartalmi kategóriák definiálása – operacionalizálása - során két alapszabályt követtem: 1. Annak érdekében, hogy ne legyen átfedés a kódok jelentése mentén, a különböző kódok egymástól jelentésükben egyértelműen elkülönülő tartalmi kategóriákat jelöltek. 2. Az egyező jelentésű tartalmakat, mindig ugyanaz a kód jelölte. (Itt kívánom megjegyezni, hogy a kódolást két úgynevezett „kontroll-kódoló” is a szövegtest mintegy 50%-án végrehajtotta, amelnyek eredményeképpen az első próbakódolás során az egyezések aránya 88,9%-osnak adódott, majd a második felülvizssgálatnál 97%-os egyezés volt kimutatható, így a konszenzuális kódmeghatározások és a kódhasználat megteremtése után folytathattam a további tartalmi elemek kódolását.) A rejtett tartalmakat felismerő, és azonosíthatóvá tevő tematikus szintű elemzés – éppen e tulajdonsága miatt, mert a jelentéseket a szöveg kontextusába ágyazottan kezeli – lehetővé tette, hogy egy adott szöveghelyen előforduló nyelvi elemeket, annak függvényében, hogy szűkebb vagy tágabb szövegkörnyezetükbe illeszkedőkként értelmeztem – egynél több kóddal is jelölhessem. Vagyis, volt rá példa, hogy egy többszörösen összetett mondat összességében, 36
önmagában egyféle kódot – tartalmi egységet – képviselt, de ezen belül, az egyik szó, vagy egy tagmondat önmagában, az összetett mondat e jelentésétől függetlenül, attól teljesen eltérő egyéb tartalmat vagy dimenziót is magában rejtett. Az egyes tematikus egységek közötti bennfoglalási viszonyokat szintén kódolhatjuk. Ennek megfelelően a „része valaminek” fogalmi szintű hierarchiát leképező összefüggései („X része Y-nak”) az alábbi jelölést kapták: Y ↑ X E logikai összefüggést azonosító jelölési metódus lehetővé tette azt, hogy a különálló „kódokat”, azaz tartalmi elemeket egy szélesebb jelentési kört magába foglaló halmazba, azaz „kódcsoportba” emeljem be, ami alkalmanként sokrétegű, hierarchikusan egymásra épülő, piramis-szerűen
szerveződő
jelentés-együtteseket,
jelentésmezőket
eredményezett.
E
leginkább komplexebb jelentési rendszerek esetében, a jelentési hierarchia legalacsonyabb szintjétől kezdődően, fokozatosan, egyre szélesebbé és absztraktabbá váló tartalmi csoportok jöttek létre: Főkód szint -----------------------------------Fölérendelt kódcsoport szint (I.II.) ---------------------------------------------------------(Alárendelt) kódcsoport szint (I.II.) --------------------------------------------------------------------------------Kód szint Ez a piramisszerű rétegződés, a jelentések között fellelhető és már azonosított tartalmak aláfölérendeltségi viszonyát képletesen reprezentálják. Legfelső szintén a főkód, alább a fölérendelt, alább az alárendelt kódcsoportok, míg legalsó szinten a kódok helyezkednek el. A szövegtestben rejlő hatalmas információmennyiség kibontása érdekében, a kódolás során fontosnak tartottam továbbá azt is, hogy a jelentéseket minél finomabban, minél aprólékosabban meg tudjam különböztetni. Mindez számos elkülönülő tartalom – és az azokhoz rendelt kód – meghatározásával járt együtt. Ez a művelet azt az eshetőséget is 37
magában hordozta, hogy amennyiben a szövegtestben olyan hozzárendelt kódú, körülhatárolt tartalom („hipetetikus kvalitatív adat”) jelent meg, amely csak kevés személynél volt azonosítható, és így nem a prostituáltak és rendőrök közvélekedését tükrözte, akkor a kérdéses hipotézist el kellett utasítanom. Ennek magyarázata, hogy a tartalom akkor inkább különösnek, mintsem közösen birtokoltnak viszonyult: nem szociálisan reprezentált, hanem csak az egyes személyekhez köthető, mentálisan reprezentált jelentés-elemekről beszélhetünk.
6.5.A KUTATÁSI ADATFELDOLGOZÁS Miután a prostituált, és rendőr személyenkénti tematikus szövegtestjeinek/egységeinek kódolása, valamint a kódcsoportok kialakítása megtörtént, illetve a fentebb részletezett kódcsoportok közötti logikai viszonyokat is jelöltem, ezt követően a változók mintákon belüli gyakorisága eloszlásának kiszámolását hajtottam végre. Erre az eljárásra az úgynevezett nemgyakorisági elemző technikát alkalmaztam, amely annak megállapítását jelenti, hogy a vizsgált változók külön-külön a két vizsgálati mintában hány főnél jelentek meg – nagyon fontos, hogy a változó elég, ha személyenként akárcsak egy alkalommal is megjelenik. 116 A nem gyakorisági elemző technika segítségével számolt gyakorisági értékeket elemzési dimenzióként, és az azokat alkotó elemzési hierarchia-szintenként is matematikai statisztikai feldolgozás alá vontam. Az elemzési dimenziók a főkódok által azonosított összetett jelentéstartományok. Az adatfeldolgozás során a Fogarasi által megfogalmazottakat követtem: „Abban az esetben beszélünk megelőző szinthez képest magasabb reprezentációs elemzési szint megjelenéséről, amennyiben az egy lépéssel alacsonyabb jelentési szinthez (kód-szinthez közelebb eső vagy maga a kód-szint) viszonyítva ebben legalább egy, a megelőző szint által még nem tartalmazott új kódcsoport bukkan fel. Például már az alárendelt kódcsoportok elemzési szintjének tekintjük azon változók együttesét is, amely esetleg csak abban különbözik a kód-szinttől, hogy az utóbbiban azonosított „n” számú kód közül mindössze 2 kód egy közös változóba (kódcsoportba) tömörülve azonosítható. Mind e közben az összes többi kód változatlanul, „saját jogát” megőrizve szerepel e magasabb (alárendelt kódcsoportszintű) elemzési síkon is.”117 A fentiek alapján:
116
SINKOV Abraham: Elementary Cryptanalysis : A Mathematical Approach. In. The Mathematical Association of America, 1966. FOGARASI Mihály: A rendőri visszaélések szociális reprezentációi. – In. Pszichológia, 2004. 1. sz. – p.: 87-105.
117
38
1. az alárendelt kódcsoport elemzési szint tartalmazhat:
kódokat, és/vagy alárendelt kódcsoporto(ka)t
2. a fölérendelt kódcsoport elemzési szint magába zárhat:
kódokat,
és/vagy
alárendelt
kódcsoporto(ka)t,
és/vagy
fölérendelt
kódcsoporto(ka)t,
és/vagy
fölérendelt
kódcsoporto(ka)t 3. a főkód elemzési szint felölelhet:
kódokat,
és/vagy
alárendelt
kódcsoporto(ka)t, és/vagy főkód-szintű kódcsoportokat (1, 2, 3 vagy 4 lépésben felépülő jelentési tartományok). Szélesebb spektrumú vizsgálatot tesz lehetővé annak vizsgálata, hogy az egyes elemi kódok (tartalmak), a szélesebb jelentési tartományokat magukba egyesítő, bent-foglaltsági viszonyt megtestesítő részhalmazoknak (alá-, és fölérendelt kódcsoportok egymásra épülő szerkezete) mennyiben válnak részeivé. Ugyanakkor a kutatás során azonosítottam olyan elemi kódegységet is, amelyek amellett, hogy önálló jelentéssel bírtak, semelyik nagyobb tartalmi körnek alkotói nem voltak, így a kódcsoportok részeivé sem voltak tehetőek. Azonban gyakrabban fordult elő, hogy a kódok négy lépcsős piramisrendszerben egymásra épülő kódcsoport-szintek elemi építőköveit alkották. A megalkotott kódok, és kódcsoportok egyes elemzési szintjeikhez rendelt, és az előző fejezetben-részleteiben bemutatott struktúra lehetővé tette számomra azt, hogy a különböző szerveződési szinteken megragadott jelentéshordozó elemek (kódok, alárendelt-, fölérendelt-, és főkód szintű kódcsoportok) statisztikusan leírható jelentőségét,
külön-külön,
elemzési
szintű
bontásban
megállapítsam.
A
szociális
reprezentációkat feltáró tudományos munkák sokasága, gyakorta olyan fogalmakat használ, mint az „erős” vagy „gyenge” szociális reprezentáció, sokszor anélkül, hogy ezek operacionális kritériumait megadná. Amennyiben a vizsgált változók között egy adott kód szociális reprezentáció-alkotónak bizonyul, úgy e tény önmagában ugyan szükséges, de még nem elégséges feltétele annak, hogy a kérdéses entitás "erősségéről" vagy éppen „gyengeségéről” megalapozott véleményt alkothassunk. Jelentősége van annak, hogy az adott, tegyük fel, magas szinten szignifikánsnak bizonyult (p<0,01) változó az alacsonyabb szociális reprezentáció-alkotók mezején jelentős (kódok, alárendelt kódcsoportok sorai közt), vagy a széles jelentési mezőket (is) szerepeltető elemzési szinten is annak mutatkozik. Ennek 39
értelmében egy adott tartalmi egységet (változót) annál erősebb/gyengébb társas tudáselemként
jelöltem,
minél
magasabb/alacsonyabb
jelentési
hierarchia-szinten
volt
megállapítható a matematikai statisztikai jelentősége.118 Az egyes jelentési dimenziókon belül, az egyes elemzési szintekhez rendelt nominális típusú változók matematikai statisztikai feldolgozását az alábbi lépéseket követve hajtottam végre: 1. Első lépésként a McNemar-próba páros összehasonlításai eljárásának segítségével, az éppen vizsgált tartalmi kör (dimenzió), adott elemzési szintjén (kód-szinttől a főkódszintig terjedően) a legnagyobb gyakorisági értékkel rendelkező változó gyakorisági értékével egyenként hasonlítottam össze az összes többi, ugyanezen szint és tartalmi dimenzió alá rendelődő változó gyakorisági értékeit. A páros összehasonlítások során az eloszlásokra adódó khi2 (χ2) értékeit kaptam meg. Mivel a McNemar próba mindig 2-2 nominális típusú változó egymáshoz viszonyított statisztikai jelentőségét hivatott megállapítani, esetünkben viszont gyakran számos változó (de kettőnél több) jelentőségét kellett azonosítanom, a kapott χ2 értékeket nem mint a matematikai statisztikai próba végeredményét vettem figyelembe, hanem, épp ellenkezőleg, azokat további elemzés kiinduló adataiként kezeltem. 2. Ezért második lépésként, az első lépés eredményeként kapott χ2 értékeket annak függvényében értékeltem, hogy az elemzés alatt álló halmazt, összesen hány változó alkotta. Ennek részeként az alábbi képlet segítségével az aktuális P értékeket határoztam meg, ahol n= a változók számával: n (n – 1) = y P = 0,05 2 y 3. Harmadik lépésként az alábbi képlet segítségével a Z értékeket határoztam meg: 119: P Z 2 4. Negyedik lépésként a megkapott Z értékeket, négyzetre emeltem: Z²
118
FOGARASI Mihály: A rendőri visszaélések szociális reprezentációi. In. PTE Doktori (Phd) értekezés, 2004. –p.:1-259.
119
Standard táblázat áll rendelkezésre a disszertáció mellékletében.
40
5. Utolsó lépésben pedig, a már kiszámított χ2 értékeket külön-külön a közös Z2 értékeihez viszonyítottam. A legnagyobb gyakoriságú kódtól történő eltérés mértéke csak akkor számított szignifikánsnak, amennyiben az éppen vizsgált változó χ2 értéke meghaladta a Z2 értékét. (χ2 > Z2) Az öt lépésből álló számítási metódus végeredményeit az I. számú ábra mutatja be: I. számú ábra
Az ábrán látjuk, hogy a legnagyobb gyakoriságú elem a körvonal közepén helyezkedik el. A körvonal szimbolizálja az aktuális statisztikai összehasonlítás során megállapított Z2 értéket. Amennyiben egy változónak a figyelembe vett legnagyobb gyakoriságú változóval történt összehasonlítása eredményeképpen kapott χ2 értéke a Z2 értékénél kisebbnek bizonyul, úgy azt mondhatjuk, hogy a vizsgált változó értékétől, azaz, az eltérés közöttük nem szignifikáns. Másként fogalmazva, a vizsgált változó relatív gyakorisága magas, ezért az adott változó által azonosított jelentés az elemzett vizsgálati csoport szociális reprezentáció-alkotója. Ellenkező esetben az adott változó nem képezi a csoport szociális reprezentációjának alkotóelemét. Ebből következően: ahol a különbség szignifikáns, az a változó (jelentési egység) nem szociális reprezentáció-alkotó, ahol a különbség pedig nem szignifikáns, az a változó viszont alkotóelem.
41
7.ADATFELDOLGOZÁS ÉS EREDMÉNYEK 7.1.A PROSTITUÁLTAKTÓL NYERT SZÖVEGTEST KÓDJAI ÉS KÓDRENDSZEREI A prostituáltaktól nyert szövegek tartalomelemzése során 8 főkódot (elemzési dimenziók), 3 fölérendelt-, 16 kódcsoportot és 55 kódot különböztettem meg. Összességében 82 kóddal dolgoztam. Az adatbázis összesen 4050 adatot foglal magában. Az alább hosszan sorjázó oldalakon – az Olvasó türelmét nem kevéssé igénybe véve – bemutatom a prostituáltakkal folytatott interjúk tartalomelemzése során használt kódokat, azok meghatározásait (mindegyiket 1-1 példával illusztrálva), valamint a kódok hierarchikus elrendeződéseit. Egyfajta „deduktív” rendszer szerint teszem mindezt, azaz, a legszélesebb jelentési mezőt magában foglaló, általam főkódként azonosított tartalmi egység felől indulva ismertetem a mind elemibb jelentési egységek sorát. Közben ne tévesszük szem elől, hogy az alábbiakban bemutatásra kerülő jelentéseket azonosító elemek a matematikai statisztikai feldolgozást megelőzően pusztán a kódolás során azonosított hipotetikus tartalmak és azok rendszerei! Hogy közülük aztán melyek bizonyulnak a magyar prostituáltak vizsgált szociális reprezentációjának tényleges, valós alkotórészeinek, azt kizárólag a később ismertetendő statisztikai elemzés eredményei verifikálhatják. A „Prostitúciós munkavégzés”-főkódot alkotó rendszer elemeit az I. számú táblázat mutatja be: I.számú táblázat A kódrendszer összetevői Prostitúciós munkavégzés (főkód) Döntési szabadság (kódcsoport) Kiszolgáltatottság (kód) Szabad döntés (kód) Intim kapcsolat (kód) Érzelmi viszonyulás (kódcsoport) Érzelmek hiánya (kód) Pozitív (kód)
42
Negatív (kód) Kilátástalanság (kód) Kuncsaftszerzés (kódcsoport) Internetes hírdetés (kód) Személyes (kód) Hely (kódcsoport) Utca (kód) Lakás (kód) Autó (kód) Droghasználat (kódcsoport) Kábítószer (kód) Alkohol (kód) Cigeretta (kód) Védekezés (kódcsoport) Óvszerhasználat (kód) Orvosi szűrés (kód)
A „Prostitúciós munkavégzés”-főkód összefoglaló megnevezés. A főkód a vizsgált személyek célirányos és rendszerint – anyagi – ellenszolgáltatásért végzett erotikus tevékenységét ölelte fel, amely más ember – igénybevevő – számára kielégülést garantált és feltételezett. A munkavégzés fajtái közé tartozott a szexualitással összefüggésbe hozható összes lehetséges együttlét, így különösen: hetero-, homo- és biszexuális tevékenység. A főkód a munkavégzés helyszínét, az érzelmi összetevőket, az élvezeti cikkek fogyasztását, a kuncsaftok megszerzésének módjait, és a nemi betegségekkel kapcsolatos védekezést is magában foglalta. A főkód első kódcsoportja a döntési szabadság kódcsoport volt, amelyhez a kiszolgáltatottság, a szabad döntés és az intim kapcsolat kódok tartoztak. A döntési szabadság kódcsoport azt volt hivatott megállapítani, hogy a vizsgált személyek vonatkozásában a munkavégzés területén a szabad akarat, milyen mértékben érvényesül. A vizsgált személyek vajon szabadon dönthetnek-e arról, hogy kivel, mikor és hol folytatnak nemi aktust, vagy ezt esetlegesen kényszer, fenyegetés hatására teszik-e. A kódcsoport így összességében 3 darab kódot foglalt magában: kiszolgáltatottság, szabad döntés és az intim kapcsolat.
43
A kiszolgáltatottság kód mindazon prostitúciós tevékenységgel összefüggésben megjelenő tartalmakat azonosította, amelyek a vizsgált személyek akaratnyilvánításra, és védekezésre képtelen fizikai és mentális állapotát fejezték ki. Az őket fenyegetésben tartó személy olyan akaratbénítására és hajlítására alkalmas erőszakot alkalmazott, amelynek következtében a vizsgált személyek, saját tudatukkal és akaratukkal ellentétes, prostitúciós tevékenységet kellett, hogy folytassanak. Példa a „kiszolgáltatottság”-kódra: „ Vannak olyanok, hogy elveszik az okmányt és nem adják vissza.” A szabad döntés kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személyek a prostitúció gyakorlásáról, szabadon dönthettek. Példa a „szabad döntés” kódra: „Én is úgy vagyok ott, nekem sincs senki, se strici, se senki. Válogatni is lehet.” Az intim kapcsolat kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek a vizsgált személyek olyan tudatos tevékenységet fejezték ki, amelynek célja volt, hogy a „kliens főkód” alá tartozó egyénekkel olyan bizalmi viszonyt hozzanak létre, amelynek következtében érdekeik előmozdulnak. Példa az „intim kapcsolat” kódra: „A biztonsági őr viszont belém szeretett. A biztonsági őr és egy kuncsaftom segített, úgy szöktünk meg. Az érzelmi viszonyulás kódcsoport azt ölelte fel, hogy a munkavégzés területén a vizsgált személyek emocionális összetevőkkel rendelkeznek-e, a tevékenységhez és a személyekhez érzelmi kötöttség társul-e. A kódcsoport így összességében 4 darab kódot foglalt magában: érzelmek hiánya, kilátástalanság, pozitív, és negatív.
44
Az érzelmek hiánya kód mindazon prostitúciós tevékenységgel összefüggésben megjelenő tartalmakat azonosította, amelyek a vizsgált személyek külvilághoz való viszonyulását, és/vagy a következmények közömbössé, semlegessé válását fejezték ki. Példa az „érzelmek hiánya” kódra: „Az egészet egy dugásnak fogam fel, semmi többnek, hogy ezt meg kell tenni.” A pozitív kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek a prostitúciós tevékenységgel összefüggésben a vizsgált személyek olyan mentális állapotát fejezték ki, amely a megelégedettségtől a kielégülésig, örömöt, boldogságot vagy egyéb pozitív érzelmeket hordoztak magukban. Példa a „pozitív” kódra: „De vannak jók is, olyankor élvezem a munkámat.” A negatív kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek a prostitúciós tevékenységgel összefüggésben a vizsgált személyek olyan mentális állapotát fejezték ki, amely szomorúságot vagy szenvedést, vagy egyéb negatív érzelmeket hordoztak magukban. Minden olyan tartalom, amely a vizsgált személy számára megterhelő, testi és/vagy lelki fájdalmat okozott. Példa a „negatív” kódra: „Nagyon rossz, remegett mindenem, nagyon rossz. Az ellenségemnek sem kívánom. Én a mai napig nem élvezetből csinálom.” A kilátástalanság kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személyek a prostitúciós tevékenység befejezésének lehetősége, annak reménye nélkül dolgoztak, önmaguktól, és életüktől semmi kedvezőt, semmi jót nem vártak és nem reméltek. Jövőképük negatív, életük szenvedés. Kapcsolatrendszerük redukálódik, a külvilággal való kapcsolattartásuk megszűnik. Példa a „kilátástalanság” kódra: 45
„Ez egy ördögi kör, és ebből vagy élve fogok kikerülni, vagy én is lányokat fogok futtatni.” A kuncsaftszerzés kódcsoport a vizsgált személyek olyan célirányos tevékenységét azonosította, amely a szolgáltatást igénybevevők felkutatására, feltérképezésére és megszerzésére irányult. A megszerzés az ellenszolgáltatás mértékétől függően határozott időtartamra szólt. A kódcsoport így összességében 2 darab kódot foglalt magában: internetes hirdetés és személyes. Az internetes hirdetés mindazon tartalmakat ölelte fel, amelynek során a vizsgált személyek az általuk kínált szexuális szolgáltatás feltételeit „on-line”, a világhálón ismertették. A kód a kuncsaftszerzés egyik lehetséges módja volt. Példa az „internetes hírdetés” kódra: „Egyedül. Interneten keres helyet, és egyszerűen elmegy, oda megy. És ott hirdeti magát.” A személyes kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek nem az internet segítségével történő kuncsaftszerzés eseteit fejezték ki. Példa a „személyes” kódra: „Ő az, aki eljuttat minket a kliensekhez az ügyfelekhez, ő a pénzforrásom.” A hely kódcsoport a munkavégzés helyszíneit foglalta magában. A kódcsoport így összességében 3 darab kódot foglalt magában: utca, lakás, és az autó. Az utca kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek a prostitúciós tevékenység nyilvános helyszínen történő gyakorlását fejezték ki. Példa az „utca” kódra: „Gubacsin-Szabadkai út sarkán…,utcán…” A lakás kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek a prostitúciós tevékenység nem nyilvános helyszínen (jellemzően lakásban) történő gyakorlását fejezték ki. (Kivéve: autó kód) 46
Példa a „lakás” kódra: „Lakásban. Van egy helység, ahová fel lehet vinni a pasikat. Lerendezem ott.” Az autó kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek a prostitúciós tevékenység autóban történő gyakorlását fejezték ki. Példa az „autó” kódra: „A kocsiba, remegett a hangom, az első autósnak össze-visszabeszéltem, bár kacagtak már rajtam is.” A droghasználat kódcsoport azt ölelte fel, hogy a vizsgált személyek tudatuk befolyásolása érdekében milyen élvezeti cikkeket használtak. A kódcsoport minden olyan kémiai vegyületet magában foglalt, amelynek fogyasztása, a vizsgált személy vonatkozásában alkalmas volt arra, hogy tudatát befolyásolja, esetleges függősége kialakuljon. Az élvezeti cikk fogyasztása segítséget nyújtott továbbá abban is, hogy a vizsgált személyek az őket ért sérelmeket és bántalmazásokat elviselni tudják. A kódcsoport így összességében 3 darab kódot foglalt magában: kábítószer, alkohol, cigaretta. A kábítószer kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személyek szerint a kábítószer-használat a prostituáltaknak a munkavégzés folytatása során segítséget jelent. Példa a „kábítószer” kódra: „Folyamatosan be vagyunk állva. Mindig. Mindenféle cucc, de én többnyire csak kokaint szívok, minőségi, drága cucc.” Az alkohol kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személyek szerint az alkoholtartalmú italok fogyasztása a prostituáltaknak a munkavégzés folytatása során segítséget jelent. Példa az „alkohol” kódra: 47
„Múltkor is volt egy csaj, bűzlött a piától, az alkoholtól. Jött a vendég, és másképp ezt nem bírta elviselni. Reggeltől estig csak az alkoholszag. Ha nincs drog, akkor pia van.” A cigaretta mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személyek szerint a dohányzás a prostituáltaknak a munkavégzés folytatása során segítséget jelent. Példa a „cigeretta” kódra: „Legyen cigarettád, tudjon a gyerek enni aznap, csak sikerüljön. Nagyon nehéz.” A védekezés kódcsoport azt jelölte, hogy a vizsgált személyek a nemi betegségek terjesztése és terjedése ellen milyen védekezési módszert alkalmaztak. A védekezés gyakorisága alkalmi vagy hosszú távú is lehet. A kódcsoport így összességében 2 darab kódot foglalt magában: óvszerhasználat, orvosi szűrés. Az óvszerhasználat kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték azt, hogy a prostituáltak gumióvszer használatára tudatosan törekedtek, a nemi aktus kizárólag óvszer használatával valósult meg. Példa az „óvszerhasználat” kódra: „Persze-persze, azt óvszerrel csináljuk mindenképpen, éves vizsgálatokra járunk és valamelyik lány még tablettát is szed, mindamellett, hogy ne legyen baj.” Az orvosi szűrés kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek kifejezték, hogy a prostituáltak a munkavégzéshez és egészségüknek megtartása érdekében, rendszeres vagy eseti jelleggel orvoshoz fordultak, a nemi betegségek elleni szűrővizsgálatokon részt vettek. Amennyiben betegnek bizonyultak, úgy magukat kezeltették. Példa az „orvosi szűrés” kódra: „Orvosi szűrés is van, persze, hogyne, papírom nekem is van.” A prostitúció oka és célja főkódot alkotó rendszer elemeit a II. számú táblázat illusztrálja: 48
II.számú táblázat A kódrendszer összetevői Prostitúció oka és célja (főkód) Motiváció (fölérendelt kódcsoport) Prostitúció anyagi haszonszerzés (kódcsoport) Nem-gyermekkori szegénység (kód) Gyermekkori szegénység ok (kód) Családért (kód) Munkalehetőség hiánya (kód) Gyermekkori visszaélések (kódcsoport) Rossz bánásmód ok (kód) Gyermekkori nem szexuális bántalmazások ok (kód) Gyermekkori szexuális bántalmazások ok (kód) Cél (kódcsoport) Kapcsolat kialakítása (kód) Családalapítás (kód)
A prostitúció oka és célja főkód összefoglaló megnevezés. A főkód a vizsgált személyek munkavégzésével kapcsolatos múltbéli, és jövőbeli cselekvésre késztető belső tényezőit vizsgálta. A főkód a munkavégzéssel járó anyagi haszonszerzést, a gyermekkori életeseményeket, és a jövőre irányuló célokat vizsgálta. A főkód első kódcsoportja a motiváció fölérendelt kódcsoport volt. A motivációs fölérendelt kódcsoport azokat a vizsgált személy tudatában létrejövő belső-, illetőleg külső késztetéseket vizsgálta, amelyek a vizsgált személyeket arra motiválták, hogy prostitúcióval foglalkozzanak. A fölérendelt kódcsoport alá az anyagi haszonszerzés, és a gyermekkori visszaélés kódcsoport tartozott. Az anyagi haszonszerzés kódcsoport mindazon tartalmakat azonosította, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személyek tevékenysége rendszeres jövedelem és nyereség megszerzésére irányul. A kódcsoport így összességében 4 darab kódot foglalt magában: nem-gyermekkori szegénység, gyermekkori szegénység, családért, és a munkalehetőségek hiánya.
49
A nem-gyermekkori szegénység kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek kifejezték a nem a gyermekkori szegénység körülményeire és nem az egyéb munkalehetőség hiányára visszavezethető olyan motívumokat, amelyek a prostituáltakat arra ösztönözték, hogy a munkavégzés révén saját maguk számára rendszeres jövedelmet és nyereséget biztosítsanak. Példa a „nem-gyermekkori szegénység” kódra: „Édesapám gyilkosságért került börtönbe, anyám rablásért, én 14 évesen intézetbe kerültem majd onnan megszöktem és az M0-áson kezdtem a pályafutást, ott kezdtem el árulni a testem.” A gyermekkori szegénység kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek kifejezték a gyermekkori szegénység körülményeire, de nem az egyéb munkalehetőség hiányára visszavezethető olyan motívumokat, amelyek a prostituáltakat arra ösztönözték, hogy a munkavégzés révén saját maguk számára rendszeres jövedelmet és nyereséget biztosítsanak. Példa a „gyermekkori szegénység” kódra: „Mivel nem igazán adatott meg édesanyámnak, hogy jómódú családban éljünk.” A családért kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek kifejezték a közvetlen környezetében élők – különösképpen a rokonok – nélkülözését, és amely a prostituáltakat arra motiválta, hogy ezeknek a személyeknek a prostitúciós gyakorlat folytatása révén segítsenek. Példa a „családért” kódra: „Anyumnak sírva mondtam, hogy segítsen, hogy ne csináljam ezt. De akkor mit enne a fiam holnap? Most még van kaja, de, ha holnap felkel mit eszik?” A munkalehetőség hiánya kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személyek szerint számukra olyan egyéb munkalehetőséget nem találtak, amely alkalmas arra, hogy mindennapi életszükségleteiknek forrását biztosítsa. Példa a „munkalehetőség hiánya” kódra:
50
„Elkezdtem eladóként dolgozni egy zöldséges üzletbe, a férjem keveset keresett, megszűnt a munkahelyem, albérletben laktunk. Nekem semmi anyagi hátterem, semmi nem volt.” A gyermekkori visszaélések kódcsoport mindazon tartalmakat azonosította, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személyek gyermekkorukban a rokonok vagy más személyek által milyen testi-, lelki szenvedéseket éltek át, illetőleg ezek a személyek nekik milyen sérüléseket okoztak. A kódcsoport így összességében 3 darab kódot foglalt magában: rossz bánásmód, gyermekkori nem-szexuális bántalmazások, és a gyermekkori szexuális bántalmazások. A rossz bánásmód kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek a vizsgált személyek által gyermekkorban elszenvedett, nem bántalmazásokra visszavezethető, de számukra súlyos lelki megterhelést (esetenként traumatikus tapasztalatokat) eredményező körülményeket, mint a prostitúciós gyakorlattal összefüggésbe hozható okot fogalmazták meg. Példa a „rossz bánásmód” kódra: „Apukámtól féltem, ivott, anyukám ezért idegroncs volt, nem foglalkozott velem, nem törődött velem.” A gyermekkori nem-szexuális bántalmazások kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek a prostituáltak által gyermekkorban elszenvedett nem szexuális természetű bántalmazásokat, mint a prostitúciós gyakorlattal összefüggésbe hozható okot fogalmazták meg. Példa a „gyermekkori nem-szexuális bántalmazások” kódra: „Jézusom…áááá…sajnos nekem édesapám gyerekkorom óta alkoholista volt, és nagyon sokat bántott engem és édesanyámat, ez teljesen lelkileg összetört, ezért ez rám is kihatott.” A gyermekkori szexuális bántalmazások kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek a prostituáltak által gyermekkorban elszenvedett szexuális bántalmazásokat, mint a prostitúciós gyakorlattal összefüggésbe hozható okot fogalmazták meg. Példa a „gyermekkori szexuális bántalmazások” kódra: 51
„17 évesen jöttem el otthonról, mert apukám molesztált.” A cél kódcsoport mindazon tartalmakat jelölte, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személyek tevékenysége milyen jövőbeli megvalósítandó eredmény elérésére irányul. A kódcsoport így összességében 2 darab kódot foglalt magában: kapcsolat kialakítása, családalapítás. A kapcsolat kialakítása kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személyek célja a kuncsaftokkal értékhordozó, de nem családalapítási szándékkal vezérelt emberi kapcsolat kialakítása. Példa a „kapcsolat kialakítása” kódra: „Nem lehet, jó lenne, ha sikerülne valakit összehozni. Egy kuncsafttal összejönni.” A családért kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személyek célja a családalapítás. Példa a „családért” kódra: „Nagyon szeretnék családot, gyerekeket, férjet, mint mindegy egyes nő.” A prostituáltak viszonyulásai főkódot alkotó rendszer elemeit a III. számú táblázat szemlélteti: III.számú táblázat A kódrendszer összetevői Prostituáltak viszonyulásai (főkód) Prostituált attitűd prostituált (kódcsoport) Konkurencia (kód) Barátság (kód) Prostituált attitűd rendőr (kódcsoport) Utálat (kód) Pozitív (kód)
A prostituáltak viszonyulásai főkód összefoglaló megnevezés. A főkód a vizsgált személyek más prostituáltakról, és a rendőrökről alkotott véleményét foglalta magában. Ide tartozott, a
52
rendőrökről alkotott pozitív és negatív vélemény, valamint más prostituáltakkal barátság vagy konkurencia, kapcsolat kialakítása is. A prostituáltak viszonyulásai főkód első kódcsoportja a prostituált attitűd prostituált kódcsoport volt, amelyhez a konkurencia és a barátság kódok tartoztak. A prostituált attitűd prostituált kódcsoport azt volt hivatott vizsgálni, hogy a vizsgált személyek vonatkozásában a munkavégzés területén más prostituáltakkal milyen típusú kapcsolat alakul ki. Létezik-e barátságon alapuló, egymást segítő kapcsolatrendszer, vagy az önös érdekek által vezérelt konkurencia erősebbnek bizonyul. Barátság, mint emberi viszony, amely a szereteten, a törődésen, és a gondoskodáson alapul. A vizsgált személyek társaikra számíthatnak, egymásnak kölcsönösen testi- és lelki támaszt nyújtanak. A vizsgált személyek között legtöbbször a kölcsönös segítségnyújtás, a bizalom és az érzelmi támogatás jelenik meg. A konkurencia pedig a megszerzendő javak iránti versengést öleli fel. A kódcsoport így összességében 2 darab kódot foglalt magában: konkurencia, és barátság. A konkurencia kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek a más prostituáltakkal folytatott versengést fejezték ki. Példa a „konkurencia” kódra: „Nem tartunk össze, szeretünk rivalizálni.” A barátság kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek a vizsgált személyek és más prostituáltak között létrejött (létrejöhető) baráti viszony említéseit fejezték ki. Példa a „barátság” kódra: „A többi lány között a viszony baráti, vigyázunk egymásra” A prostituált attitűd rendőr kódcsoport azt volt hivatott vizsgálni, hogy a vizsgált személyek vonatkozásában a munkavégzés területén rendőrökkel milyen típusú kapcsolat alakul ki. Negatív kapcsolat esetén a megélt, látott, hallott élmény negatívumokat hordoz magában, 53
rosszallást fejez ki, míg pozitív kapcsolat esetén ezek az élmények pozitív értékítéletre vezethetőek vissza. A kódcsoport így összességében 2 darab kódot foglalt magában: pozitív, és negatív. Az utálat kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek a prostituáltak rendőrökről alkotott negatív attitűdöt/vélekedést kifejező megfogalmazásait fejezték ki. Példa az „utálat” kódra: „Hülye fasszopók, mocskos buzik. Gyűlölöm az összes kibaszott rendőrt. A rendőrök pedig egy utolsó, büdös kurvának gondolnak minket, de tulajdonképpen azok is vagyunk.” A pozitív kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek a prostituáltak rendőrökről alkotott pozitív attitűdöt/vélekedést kifejező megfogalmazásait fejezték ki. Példa a „pozitív” kódra: „Általában a kilencedik, vagy nyolcadik kerület jön, de nagyon kedvesek. Szó szerint kedvesek.” A futtató neme főkódot alkotó rendszer elemeit a IV. számú táblázat mutatja be: IV.számú táblázat A kódrendszer összetevői Futtató neme (főkód) Férfi futtató (kód) Női futtató (kód)
A futtató neme főkód összefoglaló megnevezés. A futtató, a vizsgált személyekkel összefüggésbe hozható olyan személy, aki felettük – beleértve a munkavégzést, a jövedelmezést, a haszonszerzést, stb. - hatalmat gyakorol. A futtató főkódhoz önállóan kettő kód kapcsolódott. A kódok a futtató biológiai nemét vizsgálták.
54
A férfi futtató kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek olyan a vizsgált személyekkel kapcsolatba hozható férfit fejeztek ki, aki anyagi ellenszolgáltatás fejében a vizsgált személyeket egy harmadik fél számára szexuális tartalmú munkavégzésre közvetíti. Példa a „férfi futtató” kódra: „Imre a stricim…” A női futtató kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek olyan a vizsgált személyekkel kapcsolatba hozható nőt fejeztek ki, aki anyagi ellenszolgáltatás fejében a vizsgált személyeket egy harmadik fél számára szexuális tartalmú munkavégzésre közvetíti. Példa a „női futtató” kódra: „És mivel jól kerestem, ezért a madam nem akart elengedni.” A futtató attribútum főkódot alkotó rendszer elemeit a V. számú táblázat szemlélteti: V.számú táblázat A kódrendszer összetevői Futtató attribútum (főkód) Futtató tevékenység (kódcsoport) Ellenőrzés (kód) Részleges kizsákmányolás (kód) Teljes kizsákményolás (kód) Védelem (kód) Díler-futtató (kód) Futtató agresszió (kódcsoport) Fizikai agresszió (kód) Színlelt intim kapcsolat (kód) Erőszakos közösülés (kód) Kényszerítés (kód)
A futtató attribútumon belül a futtató tevékenység kódcsoport azt volt hivatott vizsgálni, hogy a futtató a prostituáltak felett a hatalmat milyen módon gyakorolja. Ezt legfőképpen milyen eszközökkel, és módszerekkel teszi, mivel éri el. A kódcsoport így összességében 5 darab
55
kódot foglalt magában: ellenőrzés, részleges-, és teljes kizsákmányolás, védelem, és a díler futtató. Az ellenőrzés kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek a vizsgált személyek munkavégzésének futtató általi felügyeletét fejezték ki. Példa az „ellenőrzés” kódra: „Abszolút kellemetlen jelenség és nem szeretjük, ha figyel minket, pedig a nap nagy részében ott van körülöttünk.” A részleges kizsákmányolás kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek kifejezték, hogy a futtató a vizsgált személyeket olyan cselekvésre kényszerítette, hogy azok tevékenysége a rendszeres jövedelem és nyereség megszerzésére irányuljon, amelyet részarányosan neki adtak. Példa a „részleges kizsákmányolás” kódra: „Egy bizonyos százalékot oda kell adnom, egy elég nagy százalékot, de még így is megéri.” A teljes kizsákmányolás kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek kifejezték, hogy a futtató a vizsgált személyeket olyan cselekvésre kényszerítette, hogy azok tevékenysége a rendszeres jövedelem és nyereség megszerzésére irányuljon, amelyet teljes mértékben elvett tőlük. Példa a „teljes kizsákmányolás” kódra: „Elveszi az összes, egész pénzt, amit eddig kerestünk és nincs osztozkodás.” A védelem kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték, hogy a futtató a vizsgált személyeket a kuncsaftoktól és a hatóságoktól fizikai értelemben megvédte. Példa a „védelem” kódra: „Történhetett volna erőszak is a kuncsaftokkal, de ők megvédenek, ez az, amit tisztelhetek benne, mert engem bántalmazás nem ért.” 56
A díler futtató kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személyek számára a „droghasználat kódcsoportba” tartózó élvezeti cikkeket a futtatók biztosítják, fogyasztják, vásárolják, adják, teszik elérhetővé. Példa a „díler futtató” kódra: „Engem bedrogoznak és úgy kell dolgoznom.” A futtatói agresszió kódcsoport a futtató általi hatalomgyakorlás és elnyomás eszközét vizsgálta. Olyan érzelmi vagy fizikai kényszer- és nyomásgyakorlás, amely a prostituált számára testi- vagy lelki sérelmet okozott. Az erőszaknak áldozatul esett vizsgált személyek arra kényszerülnek, hogy a „futtató” főkód alá tartozó személy akaratának megfelelően cselekedjen, a tőle elvárt módon viselkedjen és az erőszaktól való félelméből saját akaratával ellentétes magatartást tanúsítson. A kódcsoport így összességében 4 darab kódot foglalt magban: fizikai agresszió, színlelt intim kapcsolat, erőszakos közösülés, és a kényszerítés. A fizikai agresszió kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek kifejezték, hogy a futtató a futtatottakkal szemben a múltban a brutalitás eszközeivel saját jólétének biztosítására és a prostitúciós tevékenység folytattatására milyen fizikai bántalmazást tanúsított. Példa a „fizikai agresszió” kódra: „Egyszer ezt pimaszul meg is jegyeztem, hogy mégiscsak én dolgozok meg a pénzért, csak akkor két akkora pofont kaptam, hogy recsegett a fülem. Innentől kezdve tudtam, hogy be kell fogni a számat és nem beszélhetek. Van erőszak.” A színlelt intim kapcsolat kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek a futtatott személlyel olyan bizalmi viszony kialakítását fejezték ki, amelynek célja az intimitás látszata segítségével függőségi helyzet létrehozása volt. Példa a „színlelt intim kapcsolat” kódra: 57
„Ahogy említettem az elején, az első kérdésnél, ő törődött velem, ő segített át a nehéz időszakokon és ő hozott ki abból a helyzetből, amibe benne voltam, kötődöm hozzá. Elég jóban vagyunk, ez egy érzelmi kötődés. Én azt hittem, hogy szerelem, de aztán kiderült, hogy csak én voltam szerelmes, ő nem volt szerelemes belém” Az erőszakos közösülés kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek kifejezték, hogy a futtató a vizsgált személyt arra kényszerítette, hogy vele szexuális jellegű kapcsolatot folytasson. Példa az „erőszakos közösülés” kódra: „A strici rossz napom meg aztán huhúúú, áll a bál, senki ki sem meri nyitni a pofáját, mert, ha igen, megbünteti. A büntetés általában abból áll, hogy elviszi, jól megbassza (…) őket.” A kényszerítés kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték, hogy a futtató személy olyan tényleges jövőre irányuló fenyegető és/vagy zsaroló jellegű fizikai vagy nem fizikai agressziót alkalmazott, amelynek következtében a prostituált akaratával ellentétesen cselekedett, a prostitúciós tevékenységet folytatta, eltűrte, ellene nem tett, arra rákényszerült. Példa a „kényszerítés” kódra: „Mindig jött és elvette a pénzt, amit megkerestem és rákényszerített, hogy ne csak az utcán lévő kuncsaftokkal foglalkozzak, hanem vállaljak plusz munkát is. Anál, orális, mindent, amit el tudsz képzelni.” A kliens foglalkozása főkódot alkotó rendszer elemeit a VI. számú táblázat illusztrálja: VI.számú táblázat A kódrendszer összetevői Kliens foglalkozása (főkód) Civil kliens (kód) Rendőr kliens (kód)
A kliens főkód összefoglaló megnevezés. A vizsgált személyekkel összefüggésbe hozható olyan személy, aki a szexuális szolgáltatást – leggyakoribb esetben anyagi ellenszolgáltatás
58
fejében – igénybe veszi. Az igénybevétele felhívás, felajánlkozás, vállalkozás, jelentkezés alapján kerülhet sor. A kliens foglalkozása főkód elemeiihez a civil kliens és a rendőr kliens kódok tartoztak. A kódcsoport mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek a kliens foglalkozására utaltak. A kódcsoport így összességében 2 darab kódot tartalmazott: civil kliens, és a rendőr kliens. A civil kliens kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek kifejezték a nem rendvédelmi területen dolgozó klienseket. Példa a „civil kliens” kódra: „Mindenféle jön, a felsővezetőtől a kis polskisig. Mindenki megfordul.” A rendőr kliens kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek kifejezték a rendvédelmi területen dolgozó klienseket. Példa a „rendőr kliens” kódra: „Van olyan, akinek az a fétise, hogy csak rendőrrel, egyenruha.” A kliens attribútum főkódot alkotó rendszer elemeit a VII. számú táblázat szemlélteti: VII.számú táblázat A kódrendszer összetevői Kliens attribútum (főkód) Civil kliens erőszak (kódcsoport) Erőszakos közösülés (kód) Perverzió (kód) Díler civil kliens (kód) Törzsvendég (kód)
A kliens attribútum főkódcsoport a civil kliens erőszak kódcsoportot, azon belül az erőszakos közösülés, és a perverzió kódokat foglalta magában. Az erőszak megnyilvánulási formái
59
leggyakrabban a testi kényszerben, a bántalmazásban, az agresszióban testesültek meg. A főkódhoz önállóan kettő kód, a díler civil kliens, és a törzsvendég tartozott. Az erőszakos közösülés kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek a civil kliens olyan tevékenységét fejezték ki, amelynek során a vizsgált személyeket az erőszak kód alá tartozó lehetséges magatartások valamelyikével arra kényszerítette, hogy vele ellenszolgáltatás nélküli szexuális jellegű kapcsolatot folytasson. Példa az „erőszakos közösülés” kódra: „Hát akár azt is, hogy megerőszakolt, ellökött, fejbe vert, agyrázkódást kaptam, utána már annyira eldurvult a dolog, hogy öngyújtóval égetett, meg ilyenek.” A perverzió kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek a prostituáltak által nem kívánatos és egyúttal perverznek minősített szexuális megnyilvánulásokat fejezték ki. Továbbá a civil kliensek részéről a prostituáltakra kényszerített eseteket megfogalmazó tartalmak is ide tartoztak. Példa a „perverzió” kódra: „Volt ilyen szado-mazós szoba is, meg volt egy vén hülye, aki anya-lánya szituációt akart” A díler-civil kliens kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek kifejezték azt, hogy a vizsgált személyek számára a „droghasználat kódcsoportba” tartózó élvezeti cikkeket a kliensek biztosítják, fogyasztják, vásárolják, adják, teszik elérhetővé. Példa a „díler civil kliens” kódra: „És mindig olyan emberrel találkoztam, aki hozta a cuccot.” A törzsvendég kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték azt, hogy a kliens főkód alá tartozó személy a vizsgált személyhez rendszeres jelleggel visszajár. Példa a „törzsvendég” kódra: 60
„Naponta volt alsóhangon 15 vendégem, volt, amikor 21, visszajárósok voltak.” A rendőri hatalmi visszaélés főkódot alkotó rendszer elemeit a VIII. számú táblázat mutatja be: VIII.számú táblázat A kódrendszer összetevői Rendőr hatalmi visszaélés (főkód) Rendőri erőszak-alapú hatalmi visszaélés (fölérendelt kódcsoport) Rendőri tettleges (kódcsoport) Rendőri erőszakos közösülés (kód) Rendőri fizikai agresszió (kód) Rendőri megalázás (kód) Rendőri nem-erőszak alapú hatalmi visszaélés (fölérendelt kódcsoport) Feladatvégzés hiánya (kódcsoport) Segítségnyújtás hiánya (kód) Hivatali visszaélés (kód) Korrupció (kódcsoport) Rendőr/prostituált korrupció (kód) Rendőr/futtató korrupció (kód)
A rendőri hatalmi visszaélés főkód összefoglaló megnevezés. A főkód a rendőrök által tanúsított túlkapásokat vizsgálta. Ide tartoztak a fizikai, és lelki sérüléseket keletkeztető megnyilvánulások, valamint a fizikai bántalmazás, és a korrupciós cselekmények is. Mik azok a rendőri túlkapások, amiket a rendőr hivatali esküjét megszegve, a saját anyagi jólétének biztosítása, és szükségletének kielégítése érdekében megtesz. A csoportosítás két fölérendelt kóddal, az alkalmazott erőszak módjától függően történt. A rendőri erőszak-alapú hatalmi visszaélések a rendőri tettleges kódcsoportot ölelték fel. Ide tartoztak
mindazon
magatartások,
amelyek
fizikális
sérülést
keletkeztettek.
A
hatalomgyakorlás és az elnyomás egyik eszköze. Az erőszaknak áldozatul esett vizsgált személyek arra kényszerülnek, hogy a „rendőr” főkód alá tartozó személy akaratának megfelelően cselekedjenek, a tőle elvárt módon viselkedjenek és az erőszaktól való félelmükből saját akaratukkal ellentétes magatartást tanúsítsanak. A kódcsoport alá így összességében 2 kód tartozott: rendőri erőszakos közösülés, rendőri fizikai agresszió, és a rendőri megalázás. 61
A rendőri erőszakos közösülés kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek a rendőrök szolgálatban folytatott olyan tevékenységét fejezték ki, amelynek során a prostituáltakat erőszakkal arra kényszerítették, hogy velük ellenszolgáltatás nélküli szexuális jellegű kapcsolatot folytassanak. Példa a „rendőri erőszakos közösülés” kódra: „Volt olyan, hogy beültettek a kocsi hátsó ülésére és bekanyarodtak egy kis elhagyatott utcába, az egyiket kézzel kellett kielégítenem, míg a másikat szájjal, orálisan.” A rendőri fizikai agresszió kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek a rendőr főkód alá tartozó személy olyan magatartásait fejezték ki, amely során a vizsgált személyeket fizikailag bántalmazták, akik e bántalmazás következtében 8 napon belüli, vagy azon túli sérülést szenvedtek. Példa a „rendőri fizikai agresszió” kódra: „Az egyik munkatársam, sorstársam, nem tudom hogy hívjam, ő ismerte ezt a lányt, és tudta, hogy ez a lány többször kért segítséget a rendőrségtől…kirúgták belőle szó szerint a babát.” A rendőri megalázás kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek a rendőrök prostituáltakkal összefüggésben gyakorolt olyan tevékenységét fejezték ki, amelynek során a rendőr főkód alá tartozó személyek a vizsgált személyekkel szemben negatív értékítéletet közvetítő megjegyzést tettek. Példa a „rendőri megalázás” kódra: „Megkülönböztetnek minket. Lenéznek, teljesen másképp bánnak velünk, mint normál emberekkel. Szemetek.” A rendőri nem-erőszak alapú hatalmi visszaélések fölérendelt kódcsoport a feladatvégzés hiánya és a korrupció kódcsoportokat foglalta magában. Minden olyan magatartás ide tartozott, ami a rendőr főkód alá tartozó személy a törvényt szegve megtesz, mindezt azért, hogy anyagi jólétét biztosítsa, és szükségleteit kielégítse. A nem-erőszak alapú visszaélések 62
erőszakot nem tartalmaznak, mégis a hatalomgyakorlás és az elnyomás módjának tekintendőek. A feladatvégzés hiánya kódcsoport azokat a tartalmakat ölelte fel, amelyek kifejezték, hogy a „rendőr” főkód alá tartozó személy hivatali jellegéből adódó szolgálati feladatait nem-, vagy csak részben tanúsítja, ezzel a vizsgált személy testi épségét, lelki egészségét veszélyezteti. A tőle elvárható figyelmet, körültekintést és feladatainak végrehajtását (passzívan) elmulasztja vagy (tevékenyen) nem tanúsítja. A kódcsoport így összességében 2 darab kódot foglalt magában: segítségnyújtás hiánya, és a hivatali visszaélés. A segítségnyújtás hiánya kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek kifejezték, hogy a rendőrök a törvényben foglalt kötelezettségeit nem teljesítik. A prostituáltak élete, testi épsége védelmében szándékosan, vagy gondatlanul nem lépnek fel, így azt veszélyeztetik. Példa a „segítségnyújtás hiánya” kódra: „Sokkal több védelemre szorulnak, nagyon sok fenyegetés éri őket. És ezt a rendőrség nem tudja megadni. Semmi támogatás, tájékoztatás, nekem sem nyújtottak.” A hivatali visszaélés mindazon tartalmak előfordulásait jelölte, melyek a „Rendőri nemerőszakalapú hatalmi visszaélés” fölérendelt kódcsoport által lefedett, eddig ismertetett jelentések egyikének sem megfeleltethető hatalmi visszaélési jelentést hordoztak magukban. Példa a „hivatali visszaélés” kódra: „Amiről beszélünk az az, hogy kimennek a kurvákhoz is, és előfordul az is, hogy a rendőr őrizetbe veszi őket és nem engedi haza vagy valamit csinálnak vele.” A korrupció kódcsoport azon tartalmakat vizsgálta, amelynek során a rendőr főkód alá tartozó személy anyagi ellenszolgáltatás fejében magát, vagy más személyt – jellemzően a futtatót előnyhöz juttatja, vagy más személynek – rivális futtató - hátrányt okoz. A prostituáltak tekintetében a munkavégzésüket anyagi vagy más ellenszolgáltatás fejében nem lehetetleníti el. A kódcsoport így összességében kettő kódot foglalt magában: rendőr/prostituált korrupció, és a rendőr/futtató korrupció. 63
A rendőr/prostituált korrupció kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek kifejezték azt, hogy a rendőr anyagi, nem anyagi, de nem szexuális ellenszolgáltatás fejében a prostituáltakat tevékenységük gyakorlásában nem lehetetlenítik el. (Szexuális szolgáltatásra kényszerítés esetén kód: Rendőri erőszakos közösülés). Példa a „rendőr/prostituált korrupció” kódra: „Fizetünk havonta védelmi pénzt a rendőröknek, hogy ne menjen oda más. Le van osztva területileg a dolog. Kész hálózat. A rendőrségnél a pénzért bármit el lehet sikálni.” A rendőr/futtató korrupció kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek kifejezték, hogy a rendőrök a futtatóktól kapott/kikényszerített anyagi ellenszolgáltatás fejében a prostitúciós tevékenységet nem korlátozzák és nem lehetetlenítik el. Példa a „rendőr/futtató korrupció” kódra: „A strici és a rendőr között van kapcsolat. Bizonyos helyeken a rendőrök határozzák meg, hogy hol lehet. Elég sok korrupt ember van, akinek a pénz beszél.” A csoportosításon kívül egy önálló, úgy nevezett kitétel is született, amely a rendőr/prostituált korrupció (kitétel) nevet viselte. Egy számított változó, mely összesíti a „Rendőr/prostituált korrupció” kódokat valamint a „Rendőri erőszakos közösülés” kódok által azonosított tartalmak közül azokat, melyek korruptív jelentést is hordoznak. (Mivel átfedés van a kódok közt, ezért nem szerepel majd a reprezentációs rendszerben. Nem lesz része a vonatkozó ábrának, táblázatnak, viszont a korrupció teljességét adja meg)
7.2.A PROSTITUÁLT-CSOPORT EREDMÉNYEI Az eredmények bemutatása mind a prostituált, mind a rendőri csoport esetében az alábbi rendszert követi majd: elsőként az adott főkód és az általa felölelt kódhierarchia egyes összetevőinek a nem-gyakorisági technika szerint megállapított gyakorisági értékeit közlöm, majd rendre a mind magasabb elemzési szinten megtörtént matematikai statisztikai számítások eredményei következnek. 64
A „prostitúciós munkavégzés” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a IX. számú táblázat illusztrálja: IX.számú táblázat A kódrendszer összetevői Prostitúciós munkavégzés (főkód)
Gyakoriság % 98
Döntési szabadság (kódcsoport) Kiszolgáltatottság (kód) Szabad döntés (kód) Intim kapcsolat (kód) Érzelmi viszonyulás (kódcsoport) Érzelmek hiánya (kód)
74 36 36 36 90 20
Pozitív (kód) Negatív (kód) Kilátástalanság (kód) Kuncsaftszerzés (kódcsoport) Internetes hírdetés (kód) Személyes (kód)
46 52 8 98 30 68
Hely (kódcsoport) Utca (kód) Lakás (kód) Autó (kód) Droghasználat (kódcsoport) Kábítószer (kód)
96 70 66 12 88 80
Alkohol (kód) Cigeretta (kód) Védekezés (kódcsoport) Óvszerhasználat (kód) Orvosi szűrés (kód)
6 2 82 80 76
A kód szintű elemzés eredményeit a X. számú táblázat szemlélteti: X.számú táblázat Z2 értéke: 16 Kódok Kábítószer
Khi2 értékek
Szignifikancia-szint
Szociális reprezentációalkotó-e
-
-
✓
65
✓
Kiszolgáltatottság
16,133
n.sz.
Szabad döntés
18,615
p < 0,05
Intim kapcsolat
16,133
n.sz.
Érzelmek hiánya
28,125
p < 0,05
Pozitív
11,560
n.sz.
✓
Negatív
7,538
n.sz.
✓
Kilátástalanság
36,000
p < 0,05
Internetes hírdetés
18,939
p < 0,05
Személyes
2,000
n.sz.
✓
Utca
1,667
n.sz.
✓
Lakás
1,960
n.sz.
✓
Autó
34,000
p < 0,05
Alkohol
33,390
p < 0,05
Cigeretta
37,098
p < 0,05
0
n.sz.
✓
0,333
n.sz.
✓
Óvszerhasználat Orvosi szűrés
✓
A kódok között a legnagyobb gyakoriságú elem a kábítószer, valamint az óvszerhasználat kód. A fentiek figyelembevételével a jelentésmező többi kódjának gyakoriságát e két kóddal hasonlítottam össze. Az így létrejövő eredmények szerint a „kiszolgáltatottság”, az „intim kapcsolat”, a „pozitív”, a „negatív”, a „személyes”, az „utca”, a „lakás”, a „kábítószer”, az „óvszerhasználat”, és az „orvosi szűrés” kódok által azonosított elemi jelentéshordozó tartalmak a prostituáltak prostitúciós munkavégzése mint szociális reprezentációinak összetevői. Tekintettel arra, hogy jelen esetben a vizsgált jelentés-együtteshez tartozó összes kód egy-egy kódcsoportba tagozódik be, a kód-szintű elemzést követő magasabb elemzési sík maga a főkód-szintű elemzés lesz. Ennek során a „Prostitúciós munkavégzés” főkódot alkotó egyes kódcsoportok gyakorisági értékeit vetettem össze a főkód legnagyobb gyakorisági értékét felmutató kódcsoportjával. Fontos megjegyezni, hogy a kód-szintű elemzés során kapott, imént bemutatott eredményektől függetlenül, a főkód-szintű elemzésben az egyes kódcsoportok gyakorisági értékei az általuk felölelt összes kód összesített gyakoriságait jelenti, hiszen e számítások során az egyes kódcsoportok révén lefedett egész jelentésegyüttest szükséges figyelembe vennünk. A főkód szintű elemzés eredményeit a XI. számú táblázat mutatja be:
66
XI.számú táblázat Z2 értéke: 11,56 Khi2 értékek
Szignifikancia-szint
Szociális reprezentáció-e
-
-
✓
Döntési szabadság
6,400
n.sz.
✓
Kuncsaftszerzés
2,667
n.sz.
✓
Hely
1,286
n.sz.
✓
Droghasználat
0,111
n.sz.
✓
Védekezés
1,143
n.sz.
✓
A kódrendszer összetevői Érzelmi viszonyulás
Tekintettel arra, hogy kódcsoportok szintjén az érzelmi viszonyulás a legnagyobb gyakoriságú elem, ezért az összes többi kódcsoportot azzal hasonlítottam össze. A fentiek eredményeképpen főkód szintjén az összes kódcsoport, azaz a „döntési szabadság”, az „érzelmi viszonyulás”, a „kuncsaftszerzés”, a „hely”, a „droghasználat”, és a „védekezés” is szociális reprezentáció-alkotó volt. A prostitúciós munkavégzés főkód által azonosított összetett jelentés-tartomány összetevőinek bemutatását követően, a II. számú ábára segítségével tekintsük meg a főkód egészének jelentősnek bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét: II.számú ábra
67
A „prostitúció oka és célja” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a XII. számú táblázat illusztrálja: XII.számú táblázat A kódrendszer összetevői Prostitúció oka és célja (főkód) Motiváció (fölérendelt kódcsoport) Prostitúció anyagi haszonszerzés (kódcsoport) Nem-gyermekkori szegénység (kód)
Gyakoriság (%) 98 82 76 20
Gyermekkori szegénység ok (kód) Családért (kód) Munkalehetőség hiánya (kód) Gyermekkori visszaélések (kódcsoport) Rossz bánásmód ok (kód) Gyermekkori nem szexuális bántalmazások ok (kód)
24 38 20 48 42 12
Gyermekkori szexuális bántalmazások ok (kód) Cél (kódcsoport) Kapcsolat kialakítása (kód) Családalapítás (kód)
8 38 20 30
A kód szintű elemzés eredményeit a XIII. számú táblázat szemlélteti: XIII.számú táblázat Z2 értéke: 13,32 Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
n.sz.
✓
Nem-gyermekkori szegénység
6,368
n.sz.
✓
Gyermekkori szegénység
3,857
n.sz.
✓
Családért
0,167
n.sz.
✓
Munkalehetőség hiánya
5,261
n.sz.
✓
Gyermekkori nem szexuális bántalmazások ok
13,235
n.sz.
✓
Gyermekkori szexuális bántalmazások ok
13,762
p < 0,05
Kapcsolat kialakítása
5,762
n.sz.
✓
Családalapítás
2,130
n.sz.
✓
Gyermekkori szegénység ok
3,857
n.sz.
✓
Családért
0,167
n.sz.
✓
Munkalehetőség hiánya
5,261
n.sz.
✓
Kódok Rossz bánásmód
68
A kódok között a legnagyobb gyakorisággal a rossz bánásmód szerepel, amelyet a jelentésmező többi kódjának gyakorisági értékeivel hasonlítottam össze. Az így kapott eredmények szerint egyedül a „gyermekkori szexuális bántalmazások” kód nem számít szociális reprezetnáció-alkotónak. A kódcsoport-szintű elemzés eredményeita XIV. számú táblázat mutatja be: XIV. számú táblázat Z2 értéke: 8,64 Khi2 értékek
Szignifikancia szintje
Szociális reprezentáció-e
-
n.sz.
✓
Gyermekkori visszaélések
8,167
n.sz.
✓
Cél
39,063
p < 0,05
A kódrendszer összetevői Prostitúció anyagi haszonszerzés
A főkódot alkotó három kódcsoport közül a leggyakoribbnak bizonyult „prostitúció anyagi haszonszerzés” kódcsoportjával hasonlítottam össze a másik két kódcsoport megfelelő értékeit. Ebből kiderült, hogy a „cél” kódcsoport szociális reprezentáció-alkotót nem képez. A főkód szintű elemzés eredményeit a XV. számú táblázat szemlélteti: XV.számú táblázat
A kódrendszer összetevői Motiváció Cél
Khi2 értékek
Szignifikancia szintje
Szociális reprezentáció-e
-
n.sz.
✓
40,970
p < 0,05
A leginkább absztrakt jelentési szinten a „motiváció” fölérendelt kódcsoport és az attól elkülönülő „cél” kódcsoport gyakorisági értékeit vetettem össze. Amint a kódcsoport szintű elemzés eredményei alapján az már várható volt, a McNemar-próba tanúsága szerint az utóbbi jelentési kör főkód-szinten sem alkotja a teljes jelentési rendszer részét, mivel előfordulási aránya p<0,05 szinten különbözik a „motiváció” fölérendelt kódcsoport megfelelő értékétől. 69
A prostitúció oka és célja főkód által azonosított összetett jelentés tartomány összetevőinek bemutatását követően, a III. számú ábra segítségével tekintsük meg a főkód egészének jelentősnek bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét: III.számú ábra
Vegyük észre, hogy míg a „kapcsolat kialakítása” és a „családalapítás” kódokkal azonosított elemi tartalmak részei a teljes jelentési hierarchiának, addig a fogalmilag azokat magába foglaló „cél” kódcsoport nem! Azaz, az absztraktabb jelentési szint nem bizonyul a prostituáltak közös valóság-konstruktuma alkotórészének, másrészt a logikailag, de csak logikailag (és nem pszichológiai értelemben) „alátartozó” jelentési elemek viszont annál inkább. A „prostituáltak viszonyulásai” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a XVI. számú táblázat illusztrálja: XVI.számú táblázat A kódrendszer összetevői Prostituáltak viszonyulásai (főkód) Prostituált attitűd prostituált (kódcsoport) Konkurencia (kód)
Gyakoriság (%) 94 88 50
Barátság (kód) Prostituált attitűd rendőr (kódcsoport) Utálat (kód) Pozitív (kód)
58 84 74 14
70
A kód szintű elemzés eredményei a XVII. számú táblázat mutatja be: XVII.számú táblázat Z2 értéke: 9,86 Kódok
Khi2 értékek
Negatív
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
✓
Konkurencia
6,545
n.sz.
✓
Barátság
2,909
n.sz.
✓
Pozitív
22,500
p < 0,05
Kódok szintjén a legnagyobb gyakorisággal rendelkező változó a negatív kód. A fentiek figyelembevételével e kóddal kellett a jelentésmező többi kódjának gyakoriságát összehasonlítanom. A fentiek eredményeképpen a negatív, a konkurencia, és a barátság kódok által azonosított elemi jelentéshordozó tartalmak a prostituáltak szociális reprezentációinak összetevői. A főkód szintű elemzés eredményeit a XVIII. számú táblázat szemlélteti: XVIII.számú táblázat
A kódrendszer összetevői
Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
-
✓
0,286
n.sz.
✓
Prostituált attitűd prostituált Prostituált attitűd rendőr
A főkód szintű elemzés során összességében két kódcsoportot, azaz a prostituált attitűd prostituált, valamint a prostituált attitűd rendőr kódcsoportokat hasonlítottam össze. Mivel a kódcsoportok között gyakorisági értékeikben is elenyésző a különbség, ezért nem meglepő, hogy nem kaptunk szignifikáns különbséget. Az így kapott eredmények szerint mindkét kódcsoport szociális reprezentáció-alkotó.
71
A
prostituáltak
viszonyulásai
főkód
által
azonosított
összetett
jelentés-tartomány
összetevőinek bemutatását követően, a IV. számú ábra segítségével tekintsük meg a főkód egészének jelentősnek bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét: IV.számú ábra
A „futtató neme” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a XVIII. számú táblázat mutatja be: XVIII.számú táblázat A kódrendszer összetevői Futtató neme (főkód) Férfi-futtató (kód) Női futtató (kód)
Gyakoriság (%) 98 96 16
Főkód szintű elemzés eredményeit a XIX. számú táblázat illusztrálja: XIX.számú táblázat
Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
Férfi-futtató
-
-
✓
Női futtató
40,000
p < 0,05
Kódok
72
A „futtató neme” főkód alá sorolódó két kód gyakorisági értékeit hasonlítottam össze, mely egyben a főkód-szintű (de itt nem a kódszintű) elemzésnek feleltethető meg. A kódok között a legnagyobb gyakoriságú elem a férfi-futtató kód. A „fentnői futtató”-kódot e kóddal hasonlítottam össze. Az így létrejövő eredmény szerint a férfi futtató kód által azonosított elemi jelentéshordozó tartalom a prostituáltak vonatkozásában a kliens foglalkozása mint szociális reprezentáció összetevője. A futtató neme főkód által azonosított összetett jelentés-tartomány összetevőinek bemutatását követően, az V. számú ábra segítségével tekintsük meg a főkód egészének jelentősnek bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét: V.számú ábra
A „futtató attribútum” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a XX. számú táblázat mutatja be: XX.számú táblázat A kódrendszer összetevői Futtató attribútum (főkód) Futtató tevékenység (kódcsoport) Ellenőrzés (kód) Részleges kizsákmányolás (kód)
Gyakoriság (%) 100 100 52 28
Teljes kizsákményolás (kód) Védelem (kód) Díler-futtató (kód) Futtató agresszió (kódcsoport) Fizikai agresszió (kód) Színlelt intim kapcsolat (kód) Erőszakos közösülés (kód)
72 34 54 98 70 68 42
Kényszerítés (kód)
66
73
A kód szintű elemzés eredményeit a XXI. számú táblázat szemlélteti: XXI.számú táblázat Z2 értéke: 13,32 Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
Ellenőrzés
5,556
n.sz.
✓
Részleges kizsákmányolás
30,868
p < 0,05
-
-
Védelem
15,364
p < 0,05
Díler-futtató
1,500
n.sz.
✓
Fizikai agresszió
0,862
n.sz.
✓
Színlelt intim kapcsolat
0,000
n.sz.
✓
Erőszakos közösülés
10,714
n.sz.
✓
Kényszerítés
0,032
n.sz.
✓
Kódok
Teljes kizsákményolás
✓
Kódok szintjén a legnagyobb gyakorisággal rendelkező változó a teljes kizsákmányolás kód. A fentiek figyelembevételével a jelentésmező többi kódjának gyakoriságát e kóddal hasonlítottam össze. Az így kapott eredmények szerint egyedül a „részleges kizsákmányolás”, valamint a „védelem” kód nem képezték a prostituáltak szociális reprezentációinak összetevőit. A főkód szintű elemzés eredményeit a XXII. számú táblázat mutatja be: XXII.számú táblázat
Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
Futtató tevékenység
-
-
✓
Futtató agresszió
-
-
✓
A kódrendszer összetevői
Mindkét kódcsoport rendkívül nagy gyakoriságú tartalmi kört fed le, ezért nem lehetséges (és értelmes) a Khi2 értékek megállapítása. Matematikai statisztikai eljárás alkalmazása nélkül állapítható meg, hogy a kérdéses kódcsoportok által azonosított jelentések egyként szociális reprezentáció-alkotók. 74
A futtató főkód által azonosított összetett jelentés-tartomány összetevőinek bemutatását követően, a VI. számú ábra segítségével tekintsük meg a főkód egészének jelentősnek bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét: VI.számú ábra
A „kliens foglalkozása” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a XXIII. számú táblázat szemlélteti: XXIII.számú táblázat A kódrendszer összetevői Kliens foglalkozása (főkód) Civil kliens (kód) Rendőr kliens (kód)
Gyakoriság (%) 94 94 6
A főkód szintű elemzés eredményeit a XXIV. számú táblázat mutatja be: XXIV.számú táblázat
Kódok Civil kliens Rendőr kliens
Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
-
✓
44,000
p < 0,05
75
Ez esetben egy szélsőséges fejleménnyel találkozunk, amennyiben a főkódhoz fogalmi szinten sorolódó két kód gyakorisági értékeit hasonlítjuk össze, mely egyben a főkód-szintű (de itt nem a kódszintű) elemzésnek feleltethetőek meg. A kódok között a legnagyobb gyakoriságú elem a civil kliens kód. A fentiek figyelembevételével a jelentésmező többi kódjának gyakoriságát e kóddal hasonlítottam össze. Az így létrejövő eredmények szerint a civil kliens kód által azonosított elemi jelentéshordozó tartalom a prostituáltak vonatkozásában a kliens foglalkozása mint szociális reprezentációinak összetevői. Ezek után a kliens foglalkozása főkód által azonosított és a VI. számú ábrán látható jelentés mező áttekintése – úgy gondolom – kivételesen nem fogja az olvasó türelmét igénybe venni: VI.számú ábra
A „kliens attribútumok” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a XXV. számú táblázat illusztrálja: XXV.számú táblázat A kódrendszer összetevői Kliens attribútumok főkód Civil kliens erőszak kódcsoport Erőszakos közösülés kód Perverzió kód Díler civil kliens kód Törzsvendég kód
76
Gyakoriság (%) 94 50 4 48 18 22
A kód szintű elemzés eredményeit a XXVI. számú táblázat mutatja be: XXVI.számú táblázat Z2 értéke: 9,86 Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
-
✓
Erőszakos közösülés
20,167
p < 0,05
Díler civil kliens
7,759
n.sz.
✓
Törzsvendég
8,859
n.sz.
✓
A kódrendszer összetevői Perverzió
Kódok szintjén a legnagyobb gyakorisággal rendlekező elem a perverzió kód. A fentiek figyelembevételével a jelentésmező többi kódjának gyakoriságát e kóddal hasonlítottam össze. Az így létrejövő eredmények szerint a perverzió, a díler civil kliens, és a törzsvendég kódok által azonosított elemi jelentéshordozó tartalmak rendelkeznek társas szinten jelentőséggel. A főkód szintű elemzés eredményeit a XXVII. számú táblázat mutatja be: XXVII.számú táblázat Z2 értéke: 8,64 Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
-
✓
Díler civil kliens
21,552
p < 0,05
Törzsvendég
23,000
p < 0,05
A kódrendszer összetevői Civil kliens erőszak
A főkód szintű elemzés során megállapítást nyert, hogy míg a „civil kliens erőszak” szociális reprezentáció-alkotót képez, addig a tőle elkülönülő, a főkódhoz közvetlenül tartozó két különálló kód nem. Ugyanakkor mindkét szóban forgó elemi jelentéshordozó, mint láttuk, a kódszintű elemzés szerint jelentőséggel bír, ezért azt mondhatjuk, hogy – a jelentési hierarchiában betöltött szerepük alapján – gyenge szociális reprezentáció-alkotók.
77
A kliens attribútum főkód által azonosított összetett jelentés-tartomány összetevőinek bemutatását követően, a VII. számú ábra segítségével tekintsük meg a főkód egészének jelentősnek bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét: VII.számú ábra
A „rendőri hatalmi visszaélések” főkódhoz tartozó eredmények: Elérkeztünk a prostituáltak szociális reprezentációjának utolsóként feldolgozott jelentési tartománya bemutatásához. Nem véletlenül hagytam a sor végére ezt, hiszen a prostituáltak társas szintű reprezentációi a rendőrök velük kapcsolatos hatalmi visszaéléseiről mind vizsgálódásom tárgyát tekintve, mind e tartalmi kör összetettségét illetően kiemelkedő jelentőséggel rendelkezik. A gyakorisági értékeket a XXVIII. számú táblázat szemlélteti: XXVIII.számú táblázat A kódrendszer összetevői Rendőr hatalmi visszaélés (főkód) Rendőri erőszak alapú hatalmi visszaélés (fölérendelt kódcsoport) Rendőri tettleges (kódcsoport) Rendőri erőszakos közösülés (kód) Rendőri fizikai agresszió (kód)
Gyakoriság (%) 94 74 72 46 72
78
Rendőri megalázás (kód)
50
Rendőri nem-erőszak alapú hatalmi visszaélés (fölérendelt kódcsoport) Feladatvégzés hiánya (kódcsoport) Segítségnyújtás hiánya (kód) Hivatali visszaélés (kód) Korrupció (kódcsoport) Rendőr/prostituált korrupció (kód)
84 78 60 62 42 8
Rendőr/futtató korrupció (kód)
42
A kód szintű elemzés eredményeit a XXIX. számú táblázat illusztrálja: XXIX.számú táblázat Z2 értéke: 12,25 Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
-
✓
Rendőri erőszakos közösülés
1,882
p < 0,05
✓
Rendőri megalázás
8,067
n.sz.
✓
Segítségnyújtás hiánya
1,800
n.sz.
✓
Hivatali visszaélés
1,471
n.sz.
✓
Rendőr/prostituált korrupció
32,000
p < 0,05
Rendőr/futtató korrupció
10,714
n.sz.
A kódrendszer összetevői Rendőri fizikai agresszió
✓
Kódok szintjén a legnagyobb gyakorisággal rendelkező változó a rendőri fizikai agresszió kód. A fentiek figyelembevételével a jelentésmező többi kódjának gyakoriságát e kóddal hasonlítottam össze. Az így létrejövő eredmények szerint a rendőri fizikai agresszió, , a rendőri megalázás, a segítségnyújtás hiánya, a hivatali visszaélés, valamint a rendőr/futtató korrupció, rendőri erőszakos közösülés kódok által azonosított elemi jelentéshordozó tartalmak a prostituáltak vonatkozásában a rendőri hatalmi visszaélések mint szociális reprezentációinak összetevői. A kódcsoport szintű elemzés eredményeit a XXX. számú táblázat illusztrálja: XXX.számú táblázat Z2 értéke: 9,86 A kódrendszer összetevői
Khi2 értékek
79
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
0,250
n. sz.
✓
-
-
✓
Korrupció
13,500
p < 0,05
Rendőri megalázás
6,533
n. sz.
Rendőri tettleges Feladatvégzés hiánya
✓
A főkódot alkotó három kódcsoport közül a leggyakoribbnak bizonyult „rendőri tettleges” kódcsoportjával hasonlítottam össze a másik két kódcsoport megfelelő értékeit. Ebből kiderült, hogy a „korrupció” kódcsoport szociális reprezentáció-alkotót nem képez. A főkód szintű elemzés eredményeit a XXXI. számú táblázat szemlélteti: XXXI.számú táblázat Z2 értéke:
Szociális reprezentációalkotó-e
A kódrendszer összetevői
Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Rendőri erőszak alapú hatalmi visszaélés Rendőri nem-erőszak alapú hatalmi visszaélés
-
-
✓
1,923
n.sz.
✓
A kódcsoportok közötti legnagyobb gyakorisággal a rendőri erőszak alapú hatalmi visszaélések, mint fölérendelt kódcsoport rendelkezik, amelyet a nem erőszak alapú hatalmi visszaélések, szintén fölérendelt kódcsoportjával hasonlítottam össze. Tekintettel arra, hogy a gyakoriság, és a McNemar próbák szignifikációja alacsony értéket mutatott, ezért mindkét fölérendelt kódcsoport, valamint az azokat magában foglaló alárendelt szociális reprezentáció-alkotót képeztek. A rendőri hatalmi visszaélések főkód által azonosított összetett jelentés-tartomány összetevőinek bemutatását követően, a VIII. számú ábra segítétségével tekintsük meg a főkód egészének jelentősnek bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét:
80
VIII.számú ábra
Hasonlóan a korábban elemzett „cél” kódcsoporthoz, ez esetben is az történt, hogy míg a „rendőr/futtató korrupció”-kóddal azonosított elemi tartalom része a teljes jelentési hierarchiának, addig a fogalmilag azt magába foglaló „korrupció”-kódcsoport nem! Tehát az absztraktabb, fölérendelt fogalom nem bizonyul a prostituáltak közös valóság-konstruktuma alkotórészének.
7.3.A RENDŐRÖKTŐL NYERT SZÖVEGTEST KÓDJAI ÉS KÓDRENDSZEREI A rendőröktől nyert szövegek tartalomelemzése során 7 főkódot, 4 fölérendelt-, 19 kódcsoportot és 70 kódot különböztettem meg. Összességében 100 darab kóddal dolgoztam. Az adatbázis 5000 adatot foglalt magában. Alább -, csakúgy, mint a prostituáltak vonatkozásában -, a rendőrökkel folytatott interjúk tartalomelemzése során használt kódokat, azok meghatározását (mindegyiket 1-1 példával illusztrálva), valamint azoknak a hierarchikus elrendeződéseit mutatom be. Megjegyezni kívánom, hogy az azonos kódok jelentés tartományai megegyeznek, így az ismétlés elkerülése 81
végett azok tartalmát nem szerepeltettem, csupán egy-egy példával illusztráltam. A hierarchikus szisztéma szintén „deduktív” módszerrel került meghatározásra, azaz a legszélesebb jelentési mezőt magába foglaló, általam főkódként azonosított tartalmi egység felől indulva ismertetem a mind elemibb jelentési egységek sorát. A rendőri munkavégzés főkódot alkotó rendszer elemeit a XXXII. számú táblázat mutatja be: XXXII.számú táblázat A kódrendszer összetevői Rendőri munkavégzés Felsőbb utasítású feladat (kód) Statisztika (kód) Teher (kód) Titkos információgyűjtés (kód)
A rendőri munkavégzés összefoglaló megnevezés. A főkód hivatásos szolgálati jogviszonnyal rendelkező személy – továbbiakban vizsgált személy - olyan feladatvégzését volt hivatott vizsgálni, amelyet számára a Rendőrségi törvény határoz meg és annak észlelése esetén intézkedni köteles. A főkód során a napi munkavégzés, a felső-vezetés utasításai és operatív eszközök is vizsgálat tárgyát képezték. Tekintettel arra, hogy a főkód egy kódcsoportra és azon belül 4 kódra oszlik, ezért a főkódcsoport szintű elemzés okafogyottá vált. A felsőbb utasítású feladat kód mindazon tartalmakat vizsgálta, a munkavégzés főkód alá tartozó olyan feladatvégzést fejeztek ki, amely végrehajtása a napi szolgálat-ellátás során az elöljáró utasítása alapján kötelező érvényű. Példa a „felsőbb utasítású feladat” kódra: „Inkább az, hogy ki van adva, hogy legyen meg a bírság, legyen előállítva és ennyi.” A statisztika kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek a munkavégzés főkód alá tartozó olyan feladatvégzést fejeztek ki, amelyek a Rendőrség statisztikai – bűnfelderítési, közrendvédelmi – mutatóit előremozdíthatják.
82
Példa a „statisztika” kódra: „Az elöljárók is utasításba, parancsba adják, akkor meg kell felelni, meg a statisztikába azt mutatják ki.” A teher kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek a munkavégzés főkód alá tartozó olyan feladatvégzést fejeztek ki, amelyet a hivatásos szolgálati jogviszonnyal rendelkező személy jogszabály alapján végrehajtani köteles, azonban az számára – szubjektív módon - plusz kötelezettséget jelent. Példa a „teher” kódra: „Ez már egy nyűg, van egy éjszakai szolgálat, már az elején azzal kezdik, hogy a kurvákat ellenőrizzük, menjünk oda-vissza.” A titkos információgyűjtés kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személy, a rendőri feladataiból adódóan a prostituált személyt abból a célból, hogy az a bűnelkövetőkre terhelő információt szolgáltasson, eseti adatközlőnek, informátornak vagy bizalmi személynek szervezi be. Példa a „titkos információgyűjtés” kódra: „Tudok olyanról is, hogy együttműködő volt a kurva, szólt nekünk, segítette a rendőrség munkáját, tudta, hogy melyik ember ittas, ilyen együttműködő.” A rendőri viszonyulás a prostitúcióhoz főkódot alkotó rendszer elemeit a XXXIII. számú táblázat szemlélteti: XXXIII.számú táblázat A kódrendszer összetevői Rendőri viszonyulás a prostitúcióhoz (főkód) Nem visszaélés-szerű viszonyulások (kódcs.) Elutasítás (kód) Bűnelkövető (kód) Áldozat (kód) Közöny (kód) Elfogadás (kód) Profi (kód)
83
Rendőri visszaélések (fölérendelt III.) Nem erőszak-alapú visszaélések (fölérendelt II.) Segítségnyújtás hiánya (kódcsoport) Feladatvégzés hiánya (kód) Áldozatvédelem hiánya (kód) Hivatali visszaélés (kód) Rendőri korrupció (fölérendelt) Kisrendőri korrupció (kódcsoport) Kisrendőr/prostituált korrupció (kód) Kisrendőr/futtató korrupció (kód) Vezetői (kód) Erőszak-alapú visszaélések (fölérendelt) Előítélet-alapú agresszió (kódcsoport) Hátrányos megkülönböztetés (kód) Rasszizmus (kód) Egyéb előítélet (kód) Nem előítélet-alapú agresszió (kódcsoport) Ellenséges (kód) Megvetés és megalázás (kód) Rendőri erőszakos közösülés (kód) Rendőri fizikai agresszió (kód) Belső ellenőrzéstől való félelem (kód)
A rendőri viszonyulás a prostitúcióhoz főkód összefoglaló megnevezés. A főkód a vizsgált személyek prostituáltakról alkotott véleményét foglalta magában, valamint hogy a vizsgált személyek
a munkavégzés
területén
emocionális
összetevőkkel
rendelkeznek-e,
a
tevékenységhez és a személyekhez – negatív, és/vagy pozitív - érzelmi kötöttség társul-e. A főkód ezeken felül a rendőri visszaéléseket is magában foglalta, azaz azt is vizsgálta, hogy a rendőrök milyen túlkapásokat követnek el. Ide tartoztak a fizikai, és lelki sérüléseket keletkeztető megnyilvánulások, valamint a fizikai bántalmazás, és a korrupciós cselekmények is. Mik azok a rendőri túlkapások, amiket a rendőr hivatali esküjét megszegve, a saját anyagi jólétének biztosítása, és szükségletének kielégítése érdekében megtesz. Az első kódcsoport a nem-visszaélésszerű viszonyulások elnevezést kapta. Ez a kódcsoport azt volt hivatott vizsgálni, hogy a rendőrök a prostituáltakról milyen véleményt alkottak, illetőleg irányukba milyen értékítéletet közvetítettek. A kódcsoport az elutasítás, a bűnelkövető, az áldozat, a közöny, az elfogadás, és a profi kódokat foglalta magában. 84
Az elutasítás kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személy a prostitúciót deviáns magatartásnak értékeli, amely az állampolgárokban rosszalló értékítéletet, félelmet, közösségellenességet, undort generál. Példa az „elutasítás” kódra: „Aki elmegy kurvának, az én értékrendem szerint egy deviáns viselkedési forma. És kb. én ezt tudom, hogy az emberekben ez megbotránkoztató.” A bűnelkövető kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személy a prostitúció minden formáját elítéli, az abban résztvevő személyt – a prostituáltat – bűnelkövetőnek tekinti. A vizsgált személy a prostitúcióval összefüggésben
álló
szabálysértések- és bűncselekmények elterjedését, a prostitúció jelenségéhez társítja. Példa a „bűnelkövető” kódra: „A rendőrök nem áldozatnak, hanem bűnelkövetőnek tekintik őket.” Az áldozat kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személy a prostitúció kereskedelmi formáját elítéli, az abban résztvevő személyt – a futtatót és a klienst – bűnelkövetőnek, a prostituáltat pedig áldozatnak tekinti. Példa az „áldozat” kódra: „Meg inkább, ami áldozatsegítés, az inkább olyan sértett, aki rászorult, volt sok lány, akik intézetből szöktek és kiálltak kurvának.” A közöny kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személy a prostitúció jelenségével kapcsolatban közömbös értékítélettel rendelkezik. Véleménye se nem negatív, se nem pozitív. Példa a „közöny” kódra: „Nem is negatív, nem is pozitív.” 85
Az elfogadás kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személy a prostitúció minden formáját társadalmilag elfogadottnak tekinti, szerinte az abban résztvevő személy – így különösen a prostituált – sem szabálysértést, sem pedig bűncselekményt nem követ el. Példa az „elfogadás” kódra: „A véleményem az igazából az, hogy a prostitúcióval nincs problémám.” A profi kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személy a hivatásából adódó rendőri feladatokat részrehajlás nélkül, a normának megfelelő módon végrehajtja, azzal és abban pozitív vagy negatív értékítéletet nem közvetít. Példa a „profi” kódra: „Mint, hivatásosnak úgy kell eljárni, ahogy le van írva, ezt nem léphetjük át ezt a határt, amit a törvények leírnak, megszabnak.” A rendőri visszaélések II. fölérendelt kódcsoport a nem-erőszak alapú visszaélések, az erőszak alapú visszaélések, és a rendőri korrupció fölérendelt kódcsoportokat tartalmazta. A II. fölérendelt kódcsoport vizsgálta, hogy a rendőrök milyen túlkapásokat követnek el. Ide tartoztak a fizikai, és lelki sérüléseket keletkeztető megnyilvánulások, valamint a fizikai bántalmazás, és a korrupciós cselekmények is. Mik azok a rendőri túlkapások, amiket a rendőr hivatali esküjét megszegve, a saját anyagi jólétének biztosítása, és szükségletének kielégítése érdekében megtesz. A nem-erőszak alapú visszaélések fölérendelt kódcsoport a segítségnyújtás hiánya kódcsoportot, a feladatvégzés hiánya, az áldozatvédelem hiánya és a hivatali visszaélés kódokat tartalmazta. Minden olyan magatartás ide tartozott, amit a főkód alá tartozó személy a törvényt szegve megtesz, mindezt azért, hogy anyagi jólétét biztosítsa, és szükségleteit kielégítse. A nem-erőszak alapú visszaélések erőszakot nem tartalmaznak, mégis a hatalomgyakorlás és az elnyomás módjának tekintendőek. 86
A segítségnyújtás hiánya kódcsoport mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték, hogy a rendőrök a törvényben foglalt kötelezettségeit nem teljesítik. A prostituáltak élete, testi épsége védelmében szándékosan, vagy gondatlanul nem lépnek fel, így azt veszélyeztetik. A kódcsoporthoz a feladatvégzés hiánya, az áldozatvédelem hiánya, és a hivatali visszaélés kódok tartoztak. A
feladatvégzés
hiánya
kód
mindazon
tartalmakat
azonosította,
amelyek
az
áldozatvédelemmel összefüggésben nem álló a prostitúcióval kapcsolatos feladatvégzés elmulasztását fejezték ki, amelyet a hivatásos szolgálati jogviszonnyal rendelkező személy jogszabály alapján végrehajtani köteles, azonban azt neki felróható okokból elmulasztja. A feladat végre nem hajtása gondatlanságból – mulasztás – és aktív nem tevésből adódhat össze. Példa a „feladatvégzés hiánya” kódra: „De, ha nincs kiemelve és konkrét feladatnak kiadva, nem biztos, hogy teljesül.” Az áldozatvédelem hiánya kód mindazon tartalmakat jelölte, a segítségnyújtás hiánya kódcsoportba tartozó olyan feladatvégzés elmulasztását fejezték ki, amelyet a hivatásos szolgálati jogviszonnyal rendelkező személy jogszabály alapján 2005. évi CXXXV. törvény a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről - végrehajtani köteles, azonban azt neki felróható okokból elmulasztja. A feladat végre nem hajtása gondatlanságból – mulasztás – és aktív nem tevésből adódhat össze. Példa az „áldozatvédelem hiánya” kódra: „Nem, semmiféleképpen sem valósul meg az áldozatvédelem.” A hivatali visszaélés kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „hivatali visszaélés” kódra: „Ez a nem viszlek be, behunyom a szemem, ha ezt megcsinálod történet.”
87
A rendőri korrupció fölérendelt kódcsoport a kisrendőri korrupció kódcsoportot, valamint a kisrendőr/prostituált korrupció, a kisrendőr/futtató korrupció, valamint a vezetői korrupció kódokat foglalta magában. A korrupció kódcsoport azon tartalmakat vizsgálta, amelynek során a főkód alá tartozó személy anyagi ellenszolgáltatás fejében magát, vagy más személyt – jellemzően a futtatót - előnyhöz juttatja, vagy más személynek – rivális futtató - hátrányt okoz. A prostituáltak tekintetében a munkavégzésüket anyagi vagy más ellenszolgáltatás fejében nem lehetetleníti el. A kisrendőr/prostituált korrupció mindazon tartalmakat foglalta magába, amelyek a vizsgált személy olyan tevékenységét fejezték ki, amelynek során a prostituálttól kapott anyagi ellenszolgáltatás fejében más személyt előnyhöz juttatott vagy más személynek hátrányt okozott. Fontos, hogy a tanúsított korrupciós cselekményért cserébe a megvesztegető részéről valamilyen ellenszolgáltatás – leginkább anyagi jellegű – történjen. A kód megvalósulásának feltétele, hogy megvesztegető és megvesztegetett fél is egyaránt legyen. Példa a „kisrendőr/prostituált korrupció” kódra: „Amiket én is hallottam, hogy kimentek, és maradhatsz, de akkor ennyit és ennyit tejeljél.” A kisrendőr/futtató korrupció kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek a vizsgált személy olyan tevékenységét fejezték ki, amelynek során a futtatótól kapott anyagi ellenszolgáltatás fejében más személyt előnyhöz juttatott vagy más személynek hátrányt okozott. Fontos, hogy a tanúsított korrupciós cselekményért cserébe a megvesztegető részéről valamilyen ellenszolgáltatás – leginkább anyagi jellegű – történjen. A kód megvalósulásának feltétele, hogy megvesztegető és megvesztegetett fél is egyaránt legyen. Példa a „kisrendőr/futtató korrupció” kódra: „Aki korrupt alapból, szerintem benne lenne egy ilyenbe is, hogy, ha folyamatosan fizet neki a strici, akkor azokat a kurvákat nem bántja.” A vezetői korrupció mindazon tartalmakat azonosította, amelyek a rendőri felső- és középvezetésbe tartozó olyan személyt fejeztek ki, aki a prostituálttól vagy a futtatótól kapott 88
anyagi ellenszolgáltatás fejében más személyt előnyhöz juttatott vagy más személynek hátrányt okozott. Fontos, hogy a tanúsított korrupciós cselekményért cserébe a megvesztegető részéről valamilyen ellenszolgáltatás – leginkább anyagi jellegű – történjen. A kód megvalósulásának feltétele, hogy megvesztegető és megvesztegetett fél is egyaránt legyen. Példa a „vezetői korrupció” kódra: „De felső szinten, mondjuk osztályvezető szinten lehetséges a korrupció, hogy a stricivel a kapcsolat meglegyen, hogy valamennyit toljon, hogy főnök itt lenne, akkor ne bántsuk már a kurvát, így könnyű mozgatni az állományt is.” Az erőszak alapú visszaélések fölérendelt kódcsoport az előítélet kódcsoportot, és azzal együtt a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus, az egyéb előítélet, az ellenséges, a megvetés és megalázás, a rendőri erőszakos közösülés, a rendőri fizikai agresszió, és a belső ellenőrzéstől való félelem kódokat foglalta magában. Ide tartoztak mindazon magatartások, amelyek fizikális sérülést keletkeztettek. A hatalomgyakorlás és az elnyomás egyik eszköze. Az erőszaknak áldozatul esett vizsgált személyek arra kényszerülnek, hogy a főkód alá tartozó személy akaratának megfelelően cselekedjenek, a tőle elvárt módon viselkedjenek és az erőszaktól való félelmükből saját akaratukkal ellentétes magatartást tanúsítsanak. Az előítélet kódcsoport a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus, és az egyéb előítélet kódokat foglalta magában. A hátrányos megkülönböztetés kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek a vizsgált személy által tanúsított olyan cselekvést fejeztek ki, mely által a vizsgált személy a prostituáltat az állampolgárral szemben – a rendőri feladatvégzésből adódóan – a rendőri eljárás alatt negatívan megkülönbözteti. A megkülönböztetés jogtalan hátrány okozására, és jogtalan előny megszerzésére irányul. Kivéve a rasszista indítékon alapuló esetekről beszámoló tartalmakat. Példa a „hátrányos megkülönböztetés” kódra: „Tegnap hoztam be prostitúcióért, ő csak egy prostituált, úgyhogy mindenképpen hátrányban vannak a normál emberhez képest.” 89
A rasszizmus kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek a vizsgált személy olyan cselekvését fejezték ki, mely által a vizsgált személy a prostituáltat az állampolgárral szemben – színre, nemre, fajra, hovatartozásra, nemzeti identitásra, stb. – negatívan megkülönbözteti. A megkülönböztetés jogtalan hátrány okozására, és jogtalan előny megszerzésére irányul. Példa a „rasszizmus” kódra: „Nyilván, aki használja az nem az ötös út szélén a legolcsóbb cigány kurvát.” Az egyéb előítélet kód mindazon tartalmakat foglalta magába, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személy a prostituálttal szemben előzetes ismeret nélkül negatív értékítéletet közvetít. Degradál, lenéz, negatív véleményt és képet alkot, anélkül, hogy az érintett(ek)et, egyúttal elkövetőnek is tartaná. (Pl. nemi bajt terjesztenek, stb.) Példa az „egyéb előítélet” kódra: „Meg a fertőzések, Hepa C, meg ezek a vérbaj, szifilisz, tripper. Bőrbetegségek. Hát, figyelj, ez a baj az egésszel.” Az ellenséges kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személy anélkül, hogy a prostituálttal intézkedést folytatott volna, olyan magatartást tanúsított, amely a prostituált kárára, nevezett javát, előmenetelét gátolta, rontotta. Példa az „ellenséges” kódra: „A rendőrök lenézik őket, én tudom a saját körzetemben, amikor ott vidéken KMB-s voltam, aztán tudod, jól van na, úgy állsz hozzájuk, hogy negatívan az egész.” A megvetés és megalázás kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „megvetés és megalázás” kódra: „Emberi méltóságuknál mennyire tisztelik őket, ezt nehéz megmondani, mert valljuk be, sok olyan van, akit az ember le sem köpne, mert szutyok.” A rendőri erőszakos közösülés kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. 90
Példa a „rendőri erőszakos közösülés” kódra: „Például levitték a fogdára a kurvát, a fogdás bácsi jól akarta magát érezni és leszopatta.” A rendőri fizikai agresszió kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „rendőri fizikai agresszió” kódra: „13 éves lány volt, aki intézetből megszökött, na annak nagy volt a szája, azt az M… meg is pofozta, még nagyképű szar volt, ott az M-nek eljárt a keze, de meg is érdemelte.” A belső ellenőrzéstől való félelem mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek a belső elhárítás munkavégzését fejezték ki, amely hozzájárul ahhoz, hogy a vizsgált személyekben a retorziótól való félelem kialakuljon: A félelem hatására a vizsgált személy a hivatalából adódó hatalommal nem él vissza. Példa a „belső ellenőrzéstől való félelem” kódra: „Túl erős a belső ellenőrzés, visszatért a Rákosy rendszer, papír van, toll van, két indok, ami miatt az embert feljelenthetik.” A prostituáltak viszonyulásai főkódot alkotó rendszer elemeit a XXXIV. számú táblázat mutatja be: XXXIV.számú táblázat A kódrendszer összetevői Prostituáltak viszonyulásai (főkód) Protituáltak rendőrökről (kódcsoport) Tisztelet és szeretet (kód) Utálat (kód) Tiszteletlen (kód) Félelem (kód) Prostituáltak futtatókról (kódcsoport) Félelem (kód) Együttműködés (kód) Anyagi haszonszerzés eszköze (kód) Prostituáltak prostituáltakról (kódcsoport) Konkurencia (kód) Barátság (kód)
91
A prostituáltak viszonyulásai főkód összefoglaló megnevezés. A főkód a rendőrök szemével a prostituáltak más prostituáltakról, futtatókról és a rendőrökről alkotott véleményét foglalta magában. Ide tartozott, a rendőrökről alkotott pozitív és negatív vélemény, valamint más prostituáltakkal barátság vagy konkurencia, kapcsolat kialakítása, illetőleg a futtatóhoz fűződő értékítélet is. A prostituáltak viszonyulásai főkód prostituált prostituáltakról kódcsoporthoz a konkurencia és a barátság kódok tartoztak. A kódcsoport azt volt hivatott vizsgálni, hogy a rendőrök szemével a prostituáltak vonatkozásában a munkavégzés területén más prostituáltakkal milyen típusú kapcsolat alakul ki. Létezik-e barátságon alapuló, egymást segítő kapcsolatrendszer, vagy az önös érdekek által vezérelt konkurencia erősebbnek bizonyul. Barátság, mint emberi viszony, amely a szereteten, a törődésen, és a gondoskodáson alapul. A vizsgált személyek társaikra számíthatnak, egymásnak kölcsönösen testi- és lelki támaszt nyújtanak. A vizsgált személyek között legtöbbször a kölcsönös segítségnyújtás, a bizalom és az érzelmi támogatás jelenik meg. A konkurencia pedig a megszerzendő javak iránti versengést öleli fel. A kódcsoport konkurencia, és barátság kódokra oszlott. A konkurencia kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „konkurencia” kódra: „Ki kell szorítani a túl sok csoportot, a vetélytársak megjelenését,, a csajok is ezt szeretnék, hogy a különböző placcokon, ahol megvan a helyük.” A barátság kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „barátság” kódra: „Kinn állnak, de aztán ki tudja, volt, amikor volt egy eltűnés, és az egyik kurva jelentette, mert barátnők voltak.” A prostituáltak rendőrökről kódcsoport a tisztelet és szeretet, az utálat, a tiszteletlen, és a félelem kódokat ölelte fel. A kódcsoport azt volt hivatott vizsgálni, hogy a rendőrök szemével 92
a prostituáltak vonatkozásában a munkavégzés területén a rendőrökkel milyen típusú kapcsolat alakul ki, hogyan vélekednek róluk. Ez a kapcsolat vajon negatív, vagy pozitív értékítéletet hordoz magában. A tisztelet és szeretet kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek kifejezték, hogy a prostituált az intézkedést és az intézkedőt tiszteli, szereti. Példa a „tisztelet és szeretet” kódra: „Szerintem azt a rendőrt, aki normálisan beszél velük és helyén tudja kezelni a dolgokat azt tisztelik.” Az utálat kód mindazon tartalmakat foglalta magába, amelyek kifejezték, hogy a prostituált az intézkedést és az intézkedőt gyűlöli. Példa az „utálat” kódra: „Gyűlöl téged, ha meglát, nagyképű, tisztában van a jogaival, tisztában van azzal, hogy behozod úgysem lesz belőle semmi, kap egy csekket, leszarja, ledolgozza, befizeti, leüli.” A tiszteletlen kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték, hogy a prostituált az intézkedővel szemben tiszteletlen. Példa a „tiszteletlen” kódra: „Többnyire megadják a tiszteletet, de van, amelyik beflegmázik.” A félelem kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek kifejezték, hogy a prostituált a hatóságtól való félelmében jogkövető magatartást tanúsít. Példa a „félelem” kódra: „Mert fél, és nem tesz vallomást.” A prostituáltak futtatókról kódcsoport a félelem, az együttműködés, és az anyagi haszonszerzés eszköze kódokat ölelte fel. A kódcsoport azt volt hivatott vizsgálni, hogy a 93
rendőrök szemével a prostituáltak vonatkozásában a munkavégzés területén a futtatókkal milyen típusú kapcsolat alakul ki, hogyan vélekednek róluk. Ez a kapcsolat vajon negatív, vagy pozitív értékítéletet hordoz magában. A félelem kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek kifejezték, hogy a futtató által alkalmazott agresszió következtében – fizikai és mentális – a prostituált személyben félelem keletkezik, amely arra készteti, hogy a futtató által követelteket megtegye. Példa a „félelem” kódra: „Aki kiáll prostituáltnak az általában megélhetésért áll ki, a másik oldal pedig a félelem.” Az együttműködés kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek kifejezték, hogy a futtató és a prostituált közötti viszony együttműködésen, kölcsönösségen alapul. A futtató nem zsákmányolja ki a prostituáltat, közöttük feladat- és munkamegosztás van. Példa az „együttműködés” kódra: „A prostituáltnak érdeke, hogy a strici eltartsa őt, a stricinek pedig szintén érdeke, mert a prostituáltak hozzák neki a pénzt, egymásból élnek gyakorlatilag.” Az anyagi haszonszerzés eszköze kód mindazon tartalmakat foglalta magában, amelyek kifejezték, hogy a meginterjúvolt szerint a futtató a prostituált személyben kizárólag pénzforrást lát, - saját, leginkább anyagi forrásának biztosítása érdekében - mentálisan, fizikailag kihasználja. Példa az „anyagi haszonszerzés” kódra: „A striciknek a prosti csak a fejőstehene, egy árucikk, amit eladnak, és ebből lesz nekik pénz. Minél jobban dolgozik, annál több pénz lesz.” A prostitúció oka és célja főkódot alkotó rendszer elemeit a XXXV. számú táblázat mutatja be:
94
XXXV.számú táblázat A kódrendszer összetevői Prostitúció oka és célja (főkód) Prostitúció okai (fölérendelt) Anyagi haszonszerzés (kódcsoport) Gyermekkori szegénység ok (kód) Nem gyermekkori szegénység ok (kód) Munkalehetőség hiánya (kód) Iskolázatlanság (kód) Rossz bánásmód (kód) Élvezet (kód) Prostitúció célja (kódcsoport) Kapcsolat kiépítése (kód) Kábítószeradag megszerzése (kód)
A prostitúció oka és célja összefoglaló megnevezés. A főkód a rendőrök szemével a prostituáltak munkavégzésével kapcsolatos múltbéli, és jövőbeli cselekvésre késztető belső tényezőit vizsgálta. A főkód első kódcsoportja a prostitúció okai fölérendelt kódcsoport volt. A prostitúció okai fölérendelt kódcsoport azokat a rendőri szemmel, a prostituáltak tudatában létrejövő belső-, illetőleg külső késztetéseket vizsgálta, amelyek a prostituáltakat arra motiválták, hogy prostitúcióval foglalkozzanak. Az anyagi haszonszerzés kódcsoport mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték, hogy rendőri szemmel a prostituáltak tevékenysége rendszeres jövedelem és nyereség megszerzésére irányul. A kódcsoport a gyermekkori szegénység, nem-gyermekkori szegénység, és a munkalehetőségek hiánya, az iskolázatlanság, a rossz bánásmód, és az élvezet kódokat ölelte fel. A gyermekkori szegénység kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „gyermekkori szegénység” kódra: „De van, akit a családi környezet, a gyermekkori élethelyzetek kényszerít erre a szakmára.” 95
A nem-gyermekkori szegénység kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „nem gyermekkori szegénység” kódra: „Az indoka, oka az egyértelműen a szegénység, mármint akik részt vesznek benne, az a szegénység.” A munkalehetőség hiánya kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „munkalehetőségek hiánya” kódra: „Oka egyértelmű, a munkanélküliség.” Az iskolázatlanság kód mindazon tartalmakat foglalta magába, amelyek a prostitúciót gyakorló személy szellemi kvalifikáltságát tükröző motívumokat és indokokat fejezték ki. Leginkább az általános iskola és elemi osztályok elvégzése. Példa az „iskolázatlanság” kódra: „Alulképzettek, nincs iskolájuk.” A rossz bánásmód kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál.. Példa a „rossz bánásmód” kódra: „Max a körülményei, amit el tudok képzelni, olyan neveltetés, olyan család, olyan körülmények, hogy ide megy, egy normális ember ilyen melóba nem áll be.” Az élvezet kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek kifejezték, hogy a prostitúciót folytató személy tevékenységét önszántából csinálja, számára az aktus, illetőleg az ahhoz kapcsolódó körülmények élvezetet, örömöt és eufóriát okoznak. Példa az „élvezet” kódra: „A könnyebb megélhetés, és örömüket lelhetik benne.” 96
A cél kódcsoport mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték, hogy rendőri szemmel a prostituáltak tevékenysége milyen jövőbeli megvalósítandó eredmény elérésére irányul. A kódcsoport a kapcsolat kialakítása, és a kábítószer-adag megszerzése kódokat foglalta magában. A kapcsolat kialakítása kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személyek célja a kuncsaftokkal értékhordozó, de nem családalapítási szándékkal vezérelt emberi kapcsolat kialakítása. Példa a „kapcsolat kialakítása” kódra: „Minél több klienst és pénzt gyűjteni.” A kábítószer-adag megszerzése mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték, hogy a prostituált személy célja a kliensekkel folytatott viszonyra alapozva, a napi kábítószer-anyag adag megszerzése. Példa a „kábítószeradag megszerzése” kódra: „Az a cél, hogy hozzájusson a napi adaghoz és a strici ne verje össze őket.” A prostitúciós tevékenység főkódot alkotó rendszer elemeit a XXXVI. számú táblázat mutatja be: XXXVI.számú táblázat A kódrendszer összetevői Prostitúciós tevékenység (főkód) Döntési szabadság (kódcsoport) Kiszolgáltatottság (kód) Szabad döntés (kód) Kereslet (kód) Védekezés (kódcsoport) Óvszerhasználat igen (kód) Óvszerhasználat nem (kód) Orvosi szűrés igen (kód) Orvosi szűrés nem (kód) Prostitúciós tevékenység helyszíne (kódcsoport)
97
Utca (kód) Lakás (kód) Droghasználat (kódcsoport) Kábítószer segítség (kód) Alkohol (kód) Kábítószer -függőség (kód)
A főkód a vizsgált személyek célirányos és rendszerint – anyagi – ellenszolgáltatásért végzett erotikus tevékenységét ölelte fel, amely más ember – igénybevevő – számára kielégülést garantált és feltételezett. A prostitúció tevékenység fajtái közé tartozott a szexualitással összefüggésbe hozható összes lehetséges együttlét, így különösen: hetero-, homo- és biszexuális tevékenység. A főkód a munkavégzés helyszínét, az élvezeti cikkek fogyasztását, és a nemi betegségekkel kapcsolatos védekezést is magában foglalta. A prostitúciós tevékenység főkód első kódcsoportja a döntési szabadság kódcsoport volt, amelyhez a kiszolgáltatottság, a szabad döntés és a kereslet kódok tartoztak. A döntési szabadság kódcsoport azt volt hivatott azonosítani, hogy a prostituáltak vonatkozásában a munkavégzés területén a szabad akarat, milyen mértékben érvényesül. A prostituáltak vajon szabadon dönthetnek-e arról, hogy kivel, mikor és hol folytatnak nemi aktust, vagy ezt esetlegesen kényszer, fenyegetés hatására teszik-e. A kódcsoport a kiszolgáltatottság, a szabad döntés és a kereslet kódokat foglalta magában. A kiszolgáltatottság kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „kiszolgáltatottság” kódra: „Fenyegetés, teljesen ki van szolgáltatva.” A szabad döntés kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „szabad döntés” kódra: „De amúgy tízből kettő lány áll ki önszántából.” 98
A kereslet kód mindazon tartalmakat foglalta magába, amelyek egy olyan függőségi viszonyt fejeztek ki, amely a prostitúciót igénybe vevő személyek – leginkább kliens – és a prostitúció, mint jelenség között alakul ki, ezzel megteremtve a prostituáltak munkavégzésének lehetőségét és alapját. Példa a „kereslet” kódra: „Ha nem lenne rá kereslet, akkor nem létezne.” A védekezés kódcsoport azt jelölte, hogy a vizsgált személyek a nemi betegségek terjesztése és terjedése ellen milyen védekezési módszert alkalmaztak. A védekezés gyakorisága alkalmi vagy hosszú távú is lehet. A kódcsoporthoz az óvszerhasználat igen, és nem, valamint az orvosi szűrés igen, és nem kódok tartoztak. Az óvszerhasználat igen kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa az „óvszerhasználat igen” kódra: „Óvszer az van náluk, az mindegyiknél van.” Az óvszerhasználat nem kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek kifejezték, hogy a nemi aktus nem óvszer használatával valósul meg, annak használatára a prostituáltak tudatosan nem törekedtek. Példa az „óvszerhasználat nem” kódra: „Hát, nem igazán. Egyszer, kétszer vittünk be kurvát, de azoknál nem.” Az orvosi szűrés igen kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa az „orvosi szűrés igen” kódra: „Mindegyiknek megvan a kiskönyv.” 99
Az orvosi szűrés nem kód mindazon tartalmakat jelölte, amelyek kifejezték, hogy a prostituáltak a munkavégzéshez és egészségüknek megtartása érdekében, rendszeres vagy eseti jelleggel orvoshoz nem fordultak, a nemi betegségek elleni szűrővizsgálatokon részt nem vettek. Amennyiben betegnek bizonyultak, úgy magukat nem kezeltették. Példa az „orvosi szűrés nem” kódra: „Az utcai kurvák tekintetében egyáltalán nem jellemző.” A prostitúciós tevékenység helyszíne kódcsoport a munkavégzés helyszíneit ölelte fel. A kódcsoport az utca, és a lakás kódokat foglalta magában Az utca kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa az „utca” kódra: „Nyilván az itt a húspiacon a Gubacsi sarkán, meg a Rákóczi téren.” A lakás kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „lakás” kódra: „De amikor felmész egy lakásra egy normális csajhoz, akiről tudod, hogy dolgozik, és 16 nála egy óra, az mindjárt másképp néz ki.” A droghasználat kódcsoport azt vizsgálta, hogy a prostituált személyek tudatuk befolyásolása érdekében milyen élvezeti cikkeket használtak. A kódcsoport minden olyan kémiai vegyületet magában foglalt, amelynek fogyasztása, a vizsgált személy vonatkozásában alkalmas volt arra, hogy tudatát befolyásolja, esetleges függősége kialakuljon. Az élvezeti cikk fogyasztása segítséget nyújtott továbbá abban is, hogy a vizsgált személyek az őket ért sérelmeket és bántalmazásokat elviselni tudják. A kódcsoport a kábítószer-segítség, az alkohol, és a kábítószer-függőség kódokat foglalta magában. A kábítószer kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. 100
Példa a „kábítószer” kódra: „A kinti kurvák nagy része az kábítószeres. azért drogoznak, mert jó buli, felpörget és leszarja az egészet.” Az alkohol kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa az „alkohol” kódra: „Első körben, alkohol, de, ha nem elég, akkor jön a drog.” A kábítószer-függőség kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek kifejezték, hogy a prostituáltak kábítószer-használóak, függőek, számukra a napi munkatevékenység és életkörülmények fenntartása kizárólag a napi adag megszerzését követően hajtható végre. Példa a „kábítószer-függőség” kódra: „Kábítószerfüggőek, ez a tapasztalat a járőréletből.” A „futtató neme” főkódot alkotó rendszer elemeit a XXXVII. számú táblázat illusztrálja: XXXVII.számú táblázat A kódrendszer összetevői Futtató neme (főkód) Férfi futtató (kód) Női futtató (kód)
A futtató neme főkód, amelyhez a férfi futtató, és a női futtató kódok tartoztak. A kódcsoport a futtató biológiai nemét vizsgálta. A férfi futtató kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „férfi futtató” kódra: „Strici mindegyikeknek van.” 101
A női futtató kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „női futtató” kódra: „Napi szinten, odamegyek a madamhoz.” A futtató attribútum főkódot alkotó rendszer elemeit a XXXVIII. számú táblázat szemlélteti: XXXVIII.számú táblázat A kódrendszer összetevői Futtató attribútum (főkód) Futtatói tevékenység (kódcsoport) Látencia (kód) Részleges kizsákmányolás (kód) Teljes kizsákmányolás (kód) Védelem (kód) Díler futtató (kód) Rendőr futtató (kód) Futtatói agreszió (kódcsoport) Fizikai agresszió (kód) Színlelt intim kapcsolat (kód) Kényszerítés (kód) Kábítószer-kényszerítés (kód) Futtatókhoz viszonyulás (kódcsoport) Bűnelkövető (kód) Gyűlölet (kód)
A futtató főkód összefoglaló megnevezés. A futtató, a prostituáltakkal összefüggésbe hozható olyan személy, aki felettük – beleértve a munkavégzést, a jövedelmezést, a haszonszerzést, stb. - hatalmat gyakorol. A futtató tevékenység kódcsoport azt volt hivatott jelölni, hogy a futtató a prostituáltak felett a hatalmat milyen módon gyakorolja. Ezt legfőképpen milyen eszközökkel, és módszerekkel teszi, mivel éri el. A kódcsoport a látencia, a részleges-, és teljes kizsákmányolás, a védelem, a díler futtató, és a rendőr futtató kódokat foglalta magában.
102
A látencia kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték, hogy a prostitúcióval kapcsolatos futtatói tevékenységet látencia övezte, azt a futtató a kliensek, az állampolgárok és a hatóságok elől elrejtette, titokban végezte. Példa a „látencia” kódra: „A stricik elbújnak.” A részleges kizsákmányolás kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „részleges kizsákmányolás” kódra: „Futtatja a csajt, neki amit bekeres, a csajnak minimális összeg lesz az övé.” A teljes kizsákmányolás kód lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „teljes kizsákmányolás” kódra: „De körülbelül az összeset elveszi a strici” A védelem kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „védelem” kódra: „Azt idealizálják, hogy azért vannak, mert védik őket, meg vigyázza őket.” A díler futtató kód mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek kifejezték, hogy a prostituált számára a „droghasználat kódcsoportba” tartózó élvezeti cikkeket, a futtatók biztosítják, fogyasztják, vásárolják, adják, teszik elérhetővé. Példa a „díler futtató” kódra: „A strici szerzi be, más bűncselekmények, szerzi a kábítószert, árulja és futtatja a lányokat.”
103
A rendőr futtató kód mindazon tartalmakat foglalta magába, amelyek kifejezték, hogy a rendőrök, a prostituáltat anyagi ellenszolgáltatás fejében egy harmadik fél számára szexuális tartalmú munkavégzésre közvetítették. Példa a „rendőr futtató” kódra: „Szobára mentek, szobáztattak, és a vád az volt, hogy a két kolléga rendszeresen feljárt oda és tíz-húszezreket elkértek, hogy hagyják, hogy a szobáztatás működhessen.” A futtatói agresszió kódcsoport a futtató általi hatalomgyakorlás és elnyomás eszközét vizsgálta. Olyan érzelmi vagy fizikai kényszer- és nyomásgyakorlás, amely a prostituált számára testi- vagy lelki sérelmet okozott. Az erőszaknak áldozatul esett vizsgált személyek arra kényszerülnek, hogy a „futtató” főkód alá tartozó személy akaratának megfelelően cselekedjen, a tőle elvárt módon viselkedjen és az erőszaktól való félelméből saját akaratával ellentétes magatartást tanúsítson. A kódcsoport a fizikai agresszió, a színlelt intim kapcsolat, a kényszerítés, és a kábítószer-kényszerítés kódokat foglalta magában. A fizikai agresszió kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „fizikai agresszió” kódra: „Vannak olyan stricik, akik verik őket.” A színlelt intim kapcsolat kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „színlelt intim kapcsolat” kódra: „Az a kurva, akinek a stricije a párja, egy ilyen érzelmi viszony.” A kényszerítés kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „kényszerítés” kódra: „A prosti mindig kényszerből dolgozik ott.” 104
A kábítószer-kényszerítés kód mindazon tartalmakat foglalta magába, amelyek kifejezték, hogy a prostituált olyan külső, fizikai ráhatás eredményeképpen akaratával ellentétes módon kábítószert kell, hogy fogasszony, amely függőséget keletkeztet. A függőség kialakítása a futtató részéről tudatos jellegű, nevezett ezzel biztosítja a rendszeres anyagi jellegű pénzszerzési lehetőségét. Kivéve kényszerítés és fenyegetés kód. Példa a „kábítószer-kényszerítés” kódra: „Verik őket, meg bedrogozzák, hogy ne ellenkezzenek.” A futtatókhoz viszonyulás kódcsoport azt vizsgálta, hogy a rendőrök a futtatókról milyen véleményt alkottak, hozzájuk érzelmileg hogyan viszonyulnak. A kódcsoport a bűnelkövető, és a gyűlölet kódokat foglalta magában. A bűnelkövető kód mindazon tartalmakat azonosította, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személy a prostitúció élősködő formáját elítéli, az abban résztvevő személyt – a futtatót – bűnelkövetőnek tekinti anélkül, hogy egyúttal negatív érzelmeket fejezne ki vele szemben. A vizsgált személy a futtatóhoz kapcsolja az azzal összefüggésben álló szabálysértések- és bűncselekmények elterjedését. Példa a „bűnelkövető” kódra: „Személy szerint kettővel találkoztam. Az igazi bűnöző, én ezt tartom bűnözőnek, nem a kurvát.” A gyűlölet kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek kifejezték, hogy a vizsgált személy a futtatóval szemben haragot, dühöt, megvetést fejez ki anélkül, hogy egyúttal őket elkövetőként azonosítaná. Példa a „gyűlölet” kódra: „Az alja népség, ez a személyi edzős kategória körülbelül.” A „kliens foglalkozása” főkódot alkotó rendszer elemeit a XXXIX. számú táblázat illusztrálja: 105
XXXIX.számú táblázat A kódrendszer összetevői Kliens foglalkozása (főkód) Kliens foglalkozása (kódcsoport) Civil (kód) Rendőr (kód)
A „kliens foglalkozása”főkód, amelyhez a civil kliens és a rendőr kliens kódok tartoztak. A kódcsoport mindazon tartalmakat vizsgálta, amelyek a kliens foglalkozására utaltak. A civil kliens kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „civil kliens” kódra: „Munkástól, családapáig, az üzletembertől, a taxisig.” A rendőr kliens kód: lásd a prostituált vizsgálati csoport meghatározásainál. Példa a „rendőr kliens” kódra: „Voltam is kurvával, meg vittünk is lakásra.” A kliens adottsága főkódhoz tartozó rendszer elemeit a XL. számú táblázat mutatja be: XL.számú táblázat A kódrendszer összetevői Kliens adottsága (főkód) Igényes (kód) Igénytelen (kód)
A kliens adottsága kódcsoport a kliens külső fizikai tulajdonságait, és személyiségjegyeit vizsgálta. A kódcsoport az igényes, és az igénytelen kódokat foglalta magában. Az igényes kód mindazon tartalmakat ölelte fel, amelyek a kliens jól szituált, külső megjelenésében megnyilvánuló igényességet tükrözte. Példa az „igényes” kódra: „Elvárják mindenkitől, aki megy, még az ápolt külsejű emberektől is.” 106
Az igénytelen kód mindazon tartalmakat foglalta magába, amelyek a kliens visszataszító, külső megjelenésében megnyilvánuló gusztustalanságot, igénytelenséget tükrözte. Példa az „igénytelen” kódra: „Sok kamionost kellett nekik, töröktől kezdve a dzsuvás emberekig.”
7.4.A RENDŐRI CSOPORT EREDMÉNYEI A „rendőri munkavégzés” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a XLI. számú táblázat szemlélteti: XLI.számú táblázat A kódrendszer összetevői Rendőri munkavégzés
Gyakoriság (%) 94
Feladat (kódcsoport) Felsőbb utasítású feladat (kód) Statisztika (kód) Teher (kód) Titkos információgyűjtés (kód)
94 32 36 50 24
A kód szintű elemzés eredményeit a XLII. számú táblázat illusztrálja: XLII.számú táblázat
Z2 értéke: 9,86 A kódrendszer összetevői
Khi2 értékek
Teher
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
✓
Felsőbb utasítású feladat
3,522
n.sz.
✓
Statisztika
2,130
n.sz.
✓
Titkos információgyűjtés
6,259
n.sz.
✓
A kódok között a legnagyobb gyakoriságú elem a teher kód. A fentiek figyelembevételével a jelentésmező többi kódjának gyakoriságát e két kóddal hasonlítottam össze. Az így létrejövő 107
eredmények szerint a „teher”, a „felsőbb utasítású feladat”, a „statisztika”, a „titkos információgyűjtés” kódok által azonosított elemi jelentéshordozó tartalmak a rendőrök szociális reprezentációinak összetevői. A rendőri munkavégzés főkód által azonosított összetett jelentés-tartomány jelentősnek összetevőinek bemutatását követően, a IX. ábra segítségével tekintsük meg a főkód egészének bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét: IX.számú ábra
A „rendőri viszonyulás a prostitúcióhoz” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a XLIII. számú táblázat mutatja be: XLIII.számú táblázat A kódrendszer összetevői Rendőri viszonyulás a prostitúcióhoz (főkód) Nem visszaélés-szerű viszonyulások (kódcs.) Elutasítás (kód) Bűnelkövető (kód) Áldozat (kód) Közöny (kód)
Gyakoriság (%) 100 98 60 52 6 18
Elfogadás (kód) Profi (kód) Rendőri visszaélések (fölérendelt III.) Nem erőszak-alapú visszaélések (fölérendelt II.)
44 4 96 88
108
Segítségnyújtás hiánya (kódcsoport)
84
Feladatvégzés hiánya (kód) Áldozatvédelem hiánya (kód) Hivatali visszaélés (kód) Rendőri korrupció (fölérendelt) Kisrendőri korrupció (kódcsoport) Kisrendőr/prostituált korrupció (kód)
44 72 54 68 58 50
Kisrendőr/futtató korrupció (kód) Vezetői (kód) Erőszak-alapú visszaélések (fölérendelt) Előítélet-alapú agresszió (kódcsoport) Hátrányos megkülönböztetés (kód) Rasszizmus (kód) Egyéb előítélet (kód)
54 14 100 84 36 24 48
Nem előítélet-alapú agresszió (kódcsoport) Ellenséges (kód) Megvetés és megalázás (kód) Rendőri erőszakos közösülés (kód) Rendőri fizikai agresszió (kód) Belső ellenőrzéstől való félelem (kód)
56 50 56 46 30
A kód szintű elemzés eredményeit a XLIV. számú táblázat szemlélteti: XLIV.számú táblázat Z2 értéke: 17 A kódrendszer összetevői
Khi2 értékek
Áldozatvédelem hiánya
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
✓
Elutasítás
1,800
n.sz.
✓
Bűnelkövető
3,846
n.sz.
✓
Áldozat
31,114
p < 0,05
Közöny
25,138
p < 0,05
Elfogadás
8,167
n.sz.
Profi
34,000
p < 0,05
Feladatvégzés hiánya
8,909
n.sz.
✓
Hivatali visszaélés
3,522
n.sz.
✓
Kisrendőr/prostituált korrupció
14,226
n.sz.
✓
Kisrendőr/futtató korrupció
3,240
n.sz.
✓
Vezetői
25,485
p < 0,05
Hátrányos megkülönböztetés
10,800
n.sz.
109
✓
✓
Rasszizmus
20,571
p < 0,05
Egyéb előítélet
7,200
n.sz.
✓
Ellenséges
3,200
n.sz.
✓
Megvetés és megalázás
4,481
n.sz.
✓
Rendőri erőszakos közösülés
2,909
n.sz.
✓
Rendőri fizikai agresszió
5,143
n.sz.
✓
Belső ellenőrzéstől való félelem
14,226
n.sz.
✓
A kódok között a legnagyobb gyakorisággal az áldozatvédelem hiánya kód szerepel, amelyet a jelentés-tartomány mező összes többi kódjával hasonlítottam össze. Az így kapott eredmények szerint az „elutasítás”, a „bűnelkövető”, az „elfogadás”, a „feladatvégzés hiánya”, a „hivatali visszaélés”, a „kisrendőr/prostituált korrupció”, a „kisrendőr/futtató korrupció”, a „hátrányos megkülönböztetés”, az „egyéb előítélet”, az „ellenséges”, a „megvetés és megalázás”, a „rendőri erőszakos közösülés”, a „rendőri fizikai agresszió”, a „belső ellenőrzéstől való félelem” kódok által azonosított elemi jelentéshordozó tartalmak a rendőrök szociális reprezentációinak összetevői. A kódcsoport szintű elemzés eredményeit a XLV. számú táblázat mutatja be: XLV.számú táblázat Z2 értéke: 12,25 Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
Nem visszaélés-szerű viszonyulások
-
n. sz.
✓
Segítségnyújtás hiánya
5,444
n.sz.
✓
Kisrendőri korrupció
20,000
p < 0,05
Előítélet-alapú agresszió
7,000
n.sz.
✓
Nem előítélet-alapú agresszió
1,000
n.sz.
✓
Vezetői
42,000
p < 0,05
Belső ellenőrzéstől való félelem
32,111
p < 0,05
A kódrendszer összetevői
A kódcsoport szintű elemzés eredménye során a legnagyobb gyakorisággal a nem visszaélésszerű viszonyulások rendelkezik. A fennmaradó három kódcsoport közül (kódcsoport szintjén) kisrendőri korrupció nem képezte a rendőrök valóságkonstruktumát.
110
Ne feledjük viszont azt a tényt, hogy míg kódcsoport szintjén, a kódcsoport hierarchiában a kisrendőri korrupció nem valóságkonstruktum, addig kód szinten a kódcsoporthoz társított jelentéstartalmak annál inkább a rendőrök szociális reprezentációinak összetevői. A fölérendelt I. szintű elemzés eredményeit a XLVI. számú táblázat illusztrálja: XLVI.számú táblázat Z2 értéke: 11,56 Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
Nem visszaélés-szerű viszonyulások
-
n. sz.
✓
Segítségnyújtás hiánya
5,444
n.sz.
✓
Rendőri korrupció
15,000
p < 0,05
Előítélet-alapú agresszió
7,000
n.sz.
✓
Nem előítélet-alapú agresszió
1,000
n.sz.
✓
Belső ellenőrzéstől való félelem
32,111
p < 0,05
A kódrendszer összetevői
A fölérendelt I. szintű kódcsoportok elemzésénél, hasonlóan a kódcsoport szintű elemzéshez, a rendőri korrupció, valamint a belső ellenőrzéstől való félelem a rendőrök szociális reprezentáció-alkotói közé nem tartozik. A fölérendelt II. szintű elemzés eredményeit a XLVII. számú táblázat mutatja be: XLVII.számú táblázat Z2 értéke: 9,86 A kódrendszer összetevői Nem visszaélés-szerű viszonyulások Nem erőszak-alapú visszaélések Erőszak-alapú visszaélések Belső ellenőrzéstől való félelem
Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
1,000
n. sz.
✓
6,000
n.sz.
✓
-
-
✓
35,000
p < 0,05
A fölérendelt II. szintű elemzés során a legnagyobb gyakorisággal az „erőszak-alapú visszaélések” kódcsoport rendelkezik. A táblázatban szereplő másik két kódcsoportot, valamint a különálló kódot azzal hasonlítottam össze. Az így kapott eredmények szerint, a
111
„belső ellenőrzéstől való félelem” a rendőrök szociális reprezentáció-alkotói közé nem tartozik. A főkód szintű elemzés eredményeit a XLVIII. számú táblázat szemlélteti: XLVIII.számú táblázat Szociális
Z2 értéke: A kódrendszer összetevői Nem visszaélés-szerű viszonyulások Rendőri visszaélések
Szignifikancia
reprezentáció-
Khi értékek
szintek
alkotó-e
-
-
✓
0,333
n.sz.
✓
2
Mivel a kódcsoportok között gyakorisági szinten elenyésző különbség bontakozódott ki, ezért a szignifikáció szintén alacsony értékkel zárult. Az így kapott eredmények szerint, mindkét kódcsoport és a hozzá társított kódok által lefedett jelentéstartlami mezők a rendőrök szociális reprezentációinak összetevői. A prostituáltak viszonyulásai főkód által azonosított összetett jelentés-tartomány összetevőinek bemutatását követően, a X. számú ábra segítségével tekintsük meg a főkód egészének jelentősnek bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét: X.számú ábra
112
A „prostituáltak viszonyulásai” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a XLIX. számú táblázat mutatja be: XLIX.számú táblázat A kódrendszer összetevői Prostituáltak viszonyulásai (főkód) Protituáltak rendőrökről (kódcsoport) Tisztelet és szeretet (kód) Utálat (kód)
Gyakoriság (%) 86 74 24 56
Tiszteletlen (kód) Félelem (kód) Prostituáltak futtatókról (kódcsoport) Félelem (kód) Együttműködés (kód) Anyagi haszonszerzés eszköze (kód)
6 6 68 52 14 54
Prostituáltak prostituáltakról (kódcsoport) Konkurencia (kód) Barátság (kód)
24 22 12
A kód szintű elemzés eredményeit az L. számú táblázat szemlélteti: L.számú táblázat Z2 értéke: 13,32 Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
-
✓
Tisztelet és szeretet
9,143
n.sz.
✓
Tiszteletlen
23,148
p < 0,05
Félelem
21,552
p < 0,05
Félelem
0,167
n.sz.
Együttműködés
17,640
p < 0,05
Anyagi haszonszerzés eszköze
0,048
n.sz.
✓
Konkurencia
9,966
n.sz.
✓
Barátság
16,133
p < 0,05
A kódrendszer összetevői Utálat
113
✓
A kódok között a legnagyobb gyakoriságú elem az utálat kód. A fentiek figyelembevételével e kóddal kellett a jelentésmező többi kódjának gyakoriságát összehasonlítanom. Az így kapott eremdények szerint az „utálat”, a „tisztelet és szeretet”, a „félelem”, az „anyagi haszonszerzés eszköze”, a „konkurencia” által azonosított elemi jelentéshordozó tartalmak a rendőrök szociális reprezentációinak összetevői. A főkód szintű elemzés eredményeit az LI. számú táblázat illusztrálja: LI.számú táblázat Khi2 értékek
Szignifikancia szintje
Szociális reprezentáció-e
Prostituáltak futtatókról (kódcsoport)
-
-
✓
Protituáltak rendőrökről (kódcsoport)
0,529
n.sz.
✓
Prostituáltak prostituáltakról (kódcsoport)
20,161
p < 0,05
A kódrendszer összetevői
A főkód szintű elemzésnél, a „prostituáltak futtatókról”, és „prostituáltak prostituáltakról” kódcsoportokat a „prostituáltak rendőrökről” kódcsoporttal hasonlítottam össze. A fentiek alapján megállapítottam, hogy a „prostituáltak prostituáltakról” kódcsoport a rendőrök valóságkonstruktumát nem képezte. Hasonlóképpen az előzőekhez, ismét fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy míg a főkód szintű elemzés során a „prostituáltak prostituáltakról” kódcsoport a rendőrök szociális összetevői közé nem sorolható, addig a kódcsoport során azonosított jelentés-tartalmi mező kódok általi lefedett tartalmai bizony a rendőrök szociális reprezentáció-alkotóinak egészei. A
prostituáltak
viszonyulásai
főkód
által
azonosított
összetett
jelentés-tartomány
összetevőinek bemutatását követően, a XI. számú ábra segítségével tekintsük meg a főkód egészének jelentősnek bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét:
114
XI.számú ábra
A „prostitúció oka és célja” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a LII. számú táblázat mutatja be: LII.számú táblázat A kódrendszer összetevői Prostitúció oka és célja (főkód) Prostitúció okai (fölérendelt)
Gyakoriság (%) 80 80
Anyagi haszonszerzés (kódcsoport) Gyermekkori szegénység ok (kód) Nem gyermekkori szegénység ok (kód) Munkalehetőség hiánya (kód) Iskolázatlanság (kód) Rossz bánásmód (kód)
76 8 22 24 20 36
Élvezet (kód) Prostitúció célja (kódcsoport) Kapcsolat kiépítése (kód) Kábítószeradag megszerzése (kód)
6 14 2 14
A kód szintű elemzés eredményeit az LIII. számú táblázat mutatja be: LIII.számú táblázat Z2 értéke: 12,83 A kódrendszer összetevői Rossz bánásmód Gyermekkori szegénység ok
Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
n.sz.
✓
10,889
n.sz.
✓
115
Nem gyermekkori szegénység ok
2,882
n.sz.
✓
Munkalehetőség hiánya
2,000
n.sz.
✓
Iskolázatlanság
2,667
n.sz.
✓
Élvezet
11,842
n.sz.
✓
Kapcsolat kiépítése
17,000
p < 0,05
Kábítószeradag megszerzése
5,762
n.sz.
✓
A kódok között a legnagyobb gyakorisággal a „rossz bánásmód kód” szerepel, amelyet a jelentésmező többi kódjának gyakoriságát értékeivel hasonlítottam össze.
Az így kapott
eredmények szerint, a „kapcsolat kiépítése” kód nem képezett szociális reprezentáció-alkotót. A kódcsoport szintű elemzés eredményeit az LIV. számú táblázat szemlélteti: LIV. számú táblázat Z2 értéke: 10,82 Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
-
-
29,121
p < 0,05
Iskolázatlanság
24,500
p < 0,05
Rossz bánásmód
20,000
p < 0,05
Élvezet
35,000
p < 0,05
A kódrendszer összetevői Anyagi haszonszerzés Prostitúció célja
Szociális reprezentációalkotó-e ✓
A kódcsoport szintű elemzés során a legnagyobb gyakoriságú elem az anyagi haszonszerzés kódcsoport, amelyet a prostitúció célja kódcsoporttal, valamint az iskolázatlanság, rossz bánásmód, és élvezet kódokkal hasonlítottam össze. A fentiek eredményeképpen a rendőrök szociális reprezentáció-alkotói közé kizárólag az anyagi haszonszerzés kódcsoport tartozik. A főkód szintű elemzés eredményeit az LV. Számú táblázat mutatja be: A leginkább absztrakt jelentési szinten a „a prostitúció okai” fölérendelt kódcsoport és az attól elkülönülő „prostitúció célja” kódcsoport gyakorisági értékeit vetettem össze. Amint a kódcsoport szintű elemzés eredményei alapján megállapítást nyert, a McNemar-próba tanúsága szerint az utóbbi jelentési kör főkód-szinten sem alkotja a teljes jelentési rendszer 116
részét, mivel előfordulási aránya p<0,05 szinten különbözik a „prostitúció okai” fölérendelt kódcsoport megfelelő értékétől. LV.számú táblázat
A kódrendszer összetevői Prostitúció okai (fölérendelt) Prostitúció célja (kódcsoport)
Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
-
✓
31,114
p < 0,05
A prostitúció oka és célja főkód által azonosított összetett jelentés-tartomány jelentősnek bizonyult összetevőinek bemutatását követően, a XII. számú ábra segítségével tekintsük meg a főkód egészének jelentési/tartalmi szerkezetét: XII.számú ábra
Szintén észre kell vennünk azt, hogy míg a „kábítószeradag megszerzése” kóddal azonosított elemi tartalmak részei a teljes jelentési hierarchiának, addig a fogalmilag azokat magába foglaló „prostitúció célja” kódcsoport nem! Azaz, az absztraktabb jelentési szint nem bizonyul a prostituáltak közös valóság-konstruktuma alkotórészének, másrészt a logikailag, de csak 117
logikailag (és nem pszichológiai értelemben) „alátartozó” jelentési elemek viszont annál inkább. A „prostitúciós tevékenység” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a LVI. számú táblázat mutatja be: LVI.számú táblázat A kódrendszer összetevői Prostitúciós tevékenység (főkód)
Gyakoriság (%) 98
Döntési szabadság (kódcsoport) Kiszolgáltatottság (kód) Szabad döntés (kód) Kereslet (kód) Védekezés (kódcsoport) Óvszerhasználat igen (kód)
88 70 14 34 92 50
Óvszerhasználat nem (kód) Orvosi szűrés igen (kód) Orvosi szűrés nem (kód) Prostitúciós tevékenység helyszíne (kódcsoport) Utca (kód) Lakás (kód)
34 34 54 68 68 16
Droghasználat (kódcsoport) Kábítószer segítség (kód) Alkohol (kód) Kábítószer -függőség (kód)
84 84 10 50
A kód szintű elemzés eredményeit az LVII. számú táblázat illusztrálja: LVII.számú táblázat Z2 értéke: 14,4 A kódrendszer összetevői Kábítószer segítség Kiszolgáltatottság Szabad döntés Kereslet Óvszerhasználat igen Óvszerhasználat nem
Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
2,882 33,108 21,552 11,560 21,552
n.sz. n.sz. p < 0,05 p < 0,05 n.sz. p < 0,05
118
Szociális reprezentációalkotó-e ✓ ✓
✓
20,161 9,783 6,400 34,000 35,103 17,000
Orvosi szűrés igen Orvosi szűrés nem Utca Lakás Alkohol Kábítószer -függőség
p < 0,05 n.sz. n.sz. p < 0,05 p < 0,05 p < 0,05
✓ ✓
A kódok között a legnagyobb gyakorisággal a kábítószer-segítség kód. A fentiek figyelembevételével e kóddal kellett a jelentésmező többi kódjának gyakoriságát összehasonlítanom. Az így kapott eredmények szerint a rendőrök szociális reprezentáció alkotói: a „kábítószer-segítség”, a „kiszolgáltatottság”, az „óvszerhasználat igen”, az „orvosi szűrés nem”, az „utca” kódok által lefedett jelentéstartalmak. A főkód szintű elemzés eredményeit az LVIII. számú táblázat mutatja be: LVIII.számú táblázat Z2 értéke: 9,86 Khi2 értékek
Szignifikancia szintje
Szociális reprezentáció-e
-
n.sz.
✓
Döntési szabadság
0,400
n.sz.
✓
Prostitúciós tevékenység helyszíne
9,000
n.sz.
✓
Droghasználat
1,600
n.sz.
✓
A kódrendszer összetevői Védekezés
A legnagyobb gyakoriságú változó a védekezés kódcsoport, így az összehasonlítás alapját az képezte. Az összehasonlítás eredményeképpen mind a négy kódcsoport a rendőrök valóságkonstruktuma részeinek tekintendőek. A prostitúciós tevékenység főkód által azonosított összetett jelentés összetevőinek bemutatását követően, a XIII. számú ábra segítségével tekintsük meg a főkód egészének tartomány jelentősnek bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét:
119
XIII.számú ábra
A „futtató neme” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a LIX. számú táblázat szemlélteti: LIX.számú táblázat A kódrendszer összetevői Futtató neme (főkód) Férfi futtató (kód) Női futtató (kód)
Gyakoriság (%) 96 86 8
A főkód-szintű elemzés eredményeit a LX. számú táblázat mutatja be: LX.számú táblázat
Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
Férfi futtató (kód)
-
-
✓
Női futtató (kód)
32,362
p < 0,05
A kódrendszer összetevői
120
Magyarázatot sem igénylő módon megállapítható, hogy a főkódon belüli két érték összehasonlítása a „férfi futtató” kód által lefedett jelentéstartalom rendőri szociális valóságkonstruktumának részét képezte. A futtató neme főkód által azonosított összetett jelentés összetevőinek bemutatását követően, a XIV. számú ábra segítségével tekintsük meg a főkód egészének tartomány jelentősnek bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét: XIV.számú ábra
A „futtató attribútum” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a LXI. számú táblázat szemlélteti: LXI.számú táblázat A kódrendszer összetevői Futtató attribútum Futtatói tevékenység (kódcsoport) Látencia (kód) Részleges kizsákmányolás (kód) Teljes kizsákmányolás (kód) Védelem (kód)
Gyakoriság (%) 90 90 26 12 74 60
Díler futtató (kód) Rendőr futtató (kód) Futtatói agresszió (kódcsoport) Fizikai agresszió (kód) Színlelt intim kapcsolat (kód) Kényszerítés (kód)
80 6 90 86 78 82
Kábítószer-kényszerítés (kód) Futtatókhoz viszonyulás (kódcsoport) Bűnelkövető (kód) Gyűlölet (kód)
18 48 46 16
121
A kód szintű elemzés eredményeit a LXII. számú táblázat mutatja be: LXII.számú táblázat Z2 értéke: 14,4 Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
n.sz.
✓
Látencia
30,000
p < 0,05
Részleges kizsákmányolás
37,000
p < 0,05
Teljes kizsákmányolás
3,600
n.sz.
✓
Védelem
9,941
n.sz.
✓
Díler futtató
1,286
n.sz.
✓
Rendőr futtató
38,095
p < 0,05
Színlelt intim kapcsolat
4,000
n.sz.
✓
Kényszerítés
1,000
n.sz.
✓
Kábítószer-kényszerítés
32,111
p < 0,05
Bűnelkövető
16,667
p < 0,05
Gyűlölet
35,000
p < 0,05
A kódrendszer összetevői Fizikai agresszió
A kódok között a legnagyobb gyakorisággal a fizikai agresszió kód szerepel. A fentiek figyelembevételével e kóddal hasonlítottam össze a jelentésmező többi kódjának gyakoriságát. Az így kapott eredmények szerint, a rendőrök szociális reprezetnációinak összetevői: a „fizikai agresszió”, a „teljes kizsákmányolás”, a „védelem”, a „díler-futtató”, a „színlelt intim kapcsolat”, a „kényszerítés” kódok által lefedett jelentéstartalmak. A főkód szintű elemzés eredményeit a LXIII. számú táblázat illusztrálja: LXIII.számú táblázat Z2 értéke: 8,64 Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
Futtatói tevékenység
-
-
✓
Futtatói agreszió
-
-
✓
21,000
p < 0,05
A kódrendszer összetevői
Futtatókhoz viszonyulás
122
A legnagyobb gyakorisággal a futtatói tevékenység kódcsoport rendelkezik, így az összehasonlítás alapját az képezte. Figyelemre méltó, hogy az összehasonlítások eredményeképpen kiderült, miszerint sem a „futtatókhoz viszonyulás” kódcsoport, sem annak összetevői (alkotó kódjai) a rendőrök vizsgált szociális reprezentációjának nem képezték részét. A „futtató attribútum” főkód által azonosított összetett jelentés-tartomány összetevőinek bemutatását követően, a XV. számú ábra segítségével tekintsük meg a főkód egészének jelentősnek bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét: XV.számú ábra
A „kliens státusza” főkódhoz tartozó eredmények: A gyakorisági értékeket a LXIV.számú táblázat mutatja be: LXIV.számú táblázat A kódrendszer összetevői Kliens státusza (főkód) Civil (kód) Rendőr (kód)
123
Gyakoriság (%) 60 52 16
A főkód szintű elemzés eredményeit a LXV. számú táblázat mutatja be: LXV.számú táblázat
A kódrendszer összetevői Civil Rendőr
Khi2 értékek
Szignifikancia szintek
Szociális reprezentációalkotó-e
-
-
✓
12,462
p < 0,05
A prostituáltakhoz hasonló módon ez esetben is egy szélsőséges fejleménnyel találkozunk, amennyiben a főkódhoz fogalmi szinten sorolódó két kód gyakorisági értékeit hasonlítjuk össze, mely egyben a főkód-szintű (de itt nem a kódszintű) elemzésnek feleltethető meg. A kódok között a legnagyobb gyakoriságú elem a civil kód. A fentiek figyelembevételével a jelentésmező többi kódjának gyakoriságát e kóddal hasonlítottam össze. Az így létrejövő eredmények szerint a civil kód által azonosított elemi jelentéshordozó tartalom a rendőrök szociális reprezentációinak összetevői. Ezek után a „kliens foglalkozása”-főkód által azonosított és a XVI. számú ábrával illusztrált jelentési mező áttekintése – úgy gondolom – szintén nem fogja az Olvasó türelmét túlságosan igénybe venni. XVI.számú ábra
A „kliens adottsága” főkódhoz tartozó eredmények:
124
A gyakorisági értékeket a LXVI. számú táblázat szemlélteti: LXVI.számú táblázat A kódrendszer összetevői Kliens adottsága (főkód) Igényes (kód) Igénytelen (kód)
Gyakoriság (%) 52 48 48
A főkód szintű számítás eredményeit a LXVII. számú táblázat mutatja be: LXVII.számú táblázat
Khi2 értékek
Szignifikancia szintje
Szociális reprezentáció-e
Igényes
0,000
n.sz.
✓
Igénytelen
0,000
n.sz.
✓
A kódrendszer összetevői
Szintén magyarázatot nem igénylő módon megállapítást nyert, hogy mindkét főkódhoz önálló minőségben
rendelt
kódok
által
lefedett
jelentésmező
a
rendőrök
szociális
valóságkonstruktumának részét képezik. A „kliens adottsága” főkód által azonosított összetett jelentés-tartomány összetevőinek bemutatását követően, a XVII. számú ábra segítségével tekintsük meg a főkód egészének jelentősnek bizonyult jelentési/tartalmi szerkezetét: XVII.számú ábra
125
7.5.A PROSTITUÁLT ÉS A RENDŐRI VIZSGÁLATI CSOPORT ÖSSZEHASONLÍTÁSÁNAK EREDMÉNYEI A prostituált- és a rendőri vizsgálati csoportoktól nyert tartalmakat számos közös kód, kódcsoport, fölérendelt kódcsoport valamint főkód által azonosított jelentés fedi le. Annak érdekében, hogy a két vizsgálatba vont szociális kategória prostitúcióról alkotott szociális reprezentációinak mind az egymással átfedő, mind az elkülönülő összetevőit azonosíthassam, első lépésben mindazon szociális reprezentáció-alkotó jelentési elemeket hasonlítottam össze egymással, amelyek mindkét vizsgálati csoport esetében egyaránt jelentősnek bizonyultak. Önként adódhat a kérdés: ha mindkét vizsgált populációban jelentős, azaz társas szinten reprezentáció-alkotó elemekről beszélünk, akkor e fejleményhez képest milyen többlet információkra tehetünk szert az e körbe tartozó változók összehasonlítása révén? Nos, mindeme eredmények a figyelmünk középpontjában álló két szociális reprezentáció szerkezetének még árnyaltabb, analitikusabb leírásához segíthetnek hozzá. Nevezetesen, azt is megláthatjuk, hogy az amúgy közös jelentőséggel bíró jelentési összetevők a két vizsgált csoport egymásra vonatkoztatásában mekkora súlyt képviselnek. Mely változók azok, amelyek mindkét csoportban egyforma jelentőséget töltenek be, és melyek azok, amelyek – párjukhoz képest – inkább a prostituált- vagy inkább a rendőri csoport szociális reprezentációjában töltenek be hangsúlyosabb szerepet. Az alábbiakban e számítások eredményeit közlöm. A már megismert metódust követve, a (közösen előforduló) kódok szintjétől haladok egészen a főkódokig. A matematikai statisztikai számítások mindenütt az elvégzett khi2-próbák eredményeit tükrözik.A mindkét vizsgálati csoportnál szociális reprezentáció-alkotó kódok és összehasonlításuk eredményeit a LXVIII. számú táblázat mutatja be:
126
LXVIII.számú táblázat Jelentős közös kódok Megvetés és megalázás Rendőri fizikai agresszió Rendőri erőszakos közösülés Konkurencia Utálat Gyermekkori szegénység ok Nem gyermekkori szegénység ok Munkalehetőségek hiánya Rossz bánásmód Kiszolgáltatottság Óvszerhasználat Utca Kábítószer Férfi futtató Teljes kizsákmányolás Díler futtató Fizikai agresszió Színlelt intim kapcsolat Kényszerítés Civil
A
mindkét
vizsgálati
Rendőri Gyakoriság (%) 50 46 56 22 56 8 22
Prostituált Gyakoriság (%) 50 72 46 50 74 24 20
24 36 70 50 68 84 86 74 80 86 78 82 52
20 42 36 80 70 80 96 72 54 70 68 66 94
csoportnál
szociális
Khi2 értéke 6,986 1,000 8,507 4,334 4,762 0,060 0,233 0,378 11,602 9,890 0,047 0,271 3,053 0,051 7,644 3,730 1,268 3,326 22,374
reprezentáció-alkotó
Szignifikancia -szint n. sz.
p < 0,01 n.sz. p < 0,01 p < 0,01 p < 0,05 n. sz. n. sz. n. sz.
p < 0,01 p < 0,01 n. sz. n. sz.
p < 0,1 n. sz.
p < 0,01 p < 0,1 n. sz.
p < 0,1 p < 0,01
kódcsoportok
összehasonlításuk eredményeit a LXIX. számú áblázat illusztrálja: LXIX.számú táblázat Jelentős közös kódcsoportok Prostituált attitűd prostituált Prostituált attitűd rendőr Anyagi haszonszerzés Döntési szabadság Védekezés Prostitúciós tevékenység helyszíne Droghasználat Futtatói tevékenység Futtatói agresszió
Rendőr Gyakoriság (%) 24 74 76 88 92 68
Prostituált Gyakoriság (%) 88 84 76 74 82 96
84 90 90
88 100 98
127
Khi2 értéke
Szignifikancia -szint
41,558 1,507 3,184 2,210 13,279
p < 0,01 n. sz.
0,332 5,263 2,837
n. sz. p < 0,05 p < 0,1
n. sz.
p < 0,1 n. sz. p < 0,01
és
1/3. A fölérendelt kódcsoportok szintjén kimutatható azonos változók és az összehasonlításuk eredményeit a LXX. számú táblázat mutatja be: LXX.számú táblázat Közös fölérendelt kódcsoportok Nem erőszak-alapú visszaélések Erőszak-alapú visszaélések Prostitúció okai
Rendőr Gyakoriság (%) 88 100 80
Prostituált Gyakoriság (%) 74 84 82
Khi2 értéke
Szignifikancia -szint
0,332 14,943 0,233
n. sz. p < 0,01 n. sz.
A főkódok szintjén kimutatható azonos változók és az összehasonlításuk eredményeit a LXXI. számú táblázat szemlélteti: LXXI.számú táblázat Közös főkódok Prostituáltak viszonyulásai Prostitúció oka és célja Prostitúciós tevékenység Futtató neme Futtató attribútum Kliens státusza Kliens attribútum
Rendőr Gyakoriság (%) 86 80 98 96 90 60 52
Prostituált Gyakoriság (%) 94 98 98 98 100 94 68
Khi2 értéke 1,778 8,274 0,344 2,041 16,318 4,000
Szignifikancia -szint n. sz.
p < 0,01 n. sz. n. sz.
p < 0,05 p < 0,01 p < 0,01
A két csoport összehasonlításának második lépése során azon tartalmi elemeket gyűjtöttem egybe, amelyek vagy csak a rendőri- vagy csak a prostituált csoportnál képezik a prostitúció mint szociális reprezentáció összetevőit. Másként fogalmazva, amely jelentésteli elemek mentén a két vizsgált populáció két prostitúció-konstruktuma élesen eltér egymástól. Elsőként a rendőrök vizsgálati csoportjának ilyetén elemeit mutatom be, azokat, amelyek kizárólag e sokaság szociális reprezentáció-alkotóinak bizonyultak. Csak a rendőri csoport szociális reprezentáció-alkotó kódjait a LXXII. számú táblázat mutatja be:
128
LXXII.számú táblázat Kódok Felsőbb utasítású feladat Statisztika Teher Titkos információgyűjtés Elutasítás Bűnelkövető Elfogadás Hivatali visszaélés Feladatvégzés hiánya Áldozatvédelem hiánya Kisrendőr/prostituált korrupció Kisrendőr/futtató korrupció Hátrányos megkülönböztetés Egyéb előítélet Ellenséges Belső ellenőrzéstől való félelem Tisztelet és szeretet Félelem Védelem Anyagi haszonszerzés eszköze Iskolázatlanság Kábítószeradag megszerzése Orvosi szűrés nem Igényes Igénytelen
Gyakoriság (%) 32 36 50 24 60 52 44 54 44 72 50 54 36 48 56 30 24 52 60 54 20 14 54 48 48
Csak a rendőri csoport szociális reprezentáció-alkotó kódcsoportjait a LXXIII. számú táblázat mutatja be: LXXIII.számú táblázat Kódcsoportok Feladat Nem-visszaélésszerű viszonyulások Segítségnyújtás hiánya Előítélet-alapú agresszió Nem előítélet-alapú agresszió Prostituáltak futtatókról
Gyakoriság (%) 94 98 84 84 94 68
Csak a rendőri csoport szociális reprezentáció-alkotó fölérendelt kódcsoportjait a LXXIV. számú táblázat mutatja be: LXXIV.számú táblázat Fölérendelt kódcsoportok Rendőri visszaélések Rendőri korrupció
129
Gyakoriság (%) 96 68
Csak a rendőri csoport szociális reprezentáció-alkotó főkódjait a LXXV. számú táblázat szemlélteti: LXXV.számú táblázat Főkódok Rendőri munkavégzés Rendőri viszonyulás a prostitúcióhoz
Gyakoriság (%) 94 100
Az alábbiakban a kizárólag a prostituált csoportnál kimutatható, jelentősnek bizonyult valóságkonstruktum-elemeket mutatom be. Csak a prostituált csoport szociális reprezentáció-alkotó kódjait a LXXVI. számú táblázat mutatja be: LXXVI.számú táblázat Kódok Intim kapcsolat Pozitív Negatív Személyes Barátság Kapcsolat kiépítése Családért Gyermekkori nem szexuális bántalmazás ok Családalapítés Ellenőrzés Orvosi szűrés Lakás Erőszakos közösülés Perverzió Díler civil kliens Törzsvendég Segítségnyújtás hiánya Rendőr/futtató korrupció
Gyakoriság (%) 36 46 52 68 58 20 38 12 30 52 76 66 42 48 18 22 60 42
Csak a prostituált csoport szociális reprezentáció-alkotó kódcsoportjait a LXXVII. számú táblázat illusztrálja: LXXVII.számú táblázat Kódcsoportok Érzelmi viszonyulás Kuncsaftszerzés Gyermekkori visszaélések Kliens erőszak Rendőri tettleges Feladatvégzés hiánya
Gyakoriság (%) 90 98 48 68 74 78
130
Csak a prostituált csoport szociális reprezentáció-alkotó főkódját a LXXVIII. számú táblázat mutatja be: LXXVIII.számú táblázat Főkód Rendőri hatalmi visszaélés
Gyakoriság (%) 94
Végezetül, de nem utolsó sorban azon eredmények bemutatása következik, amely elemek ugyan egyes személyeknél mint mentális reprezentációk jelentek meg, de társas szinten szociális reprezentáció-alkotót nem képeztek. Másként fogalmazva, mindazon tartalmi egységekről van szó, amelyek a kódolás során hipotetikus adatként bukkantak fel – ám a matematikai statisztikai adatfeldolgozás eredőjeképpen mint „hipotéziseket” el kellett vetni. Elsőként tekintsük meg a rendőrök vonatkozásában nyert adatokat. Csak a rendőri csoport nem szociális reprezentáció-alkotó kódjait a LXXIX. számú táblázat mutatja be: LXXIX.számú táblázat Kódok Áldozat Közöny Profi Vezetői Rasszizmus Tiszteletlen Félelem Együttműködés Élvezet Kereslet Óvszerhasználat nem Kábítószer-függőség Látencia Rendőr-futtató Kábítószer-kényszerítés Bűnelkövető Gyűlölet
Gyakoriság (%) 6 18 4 14 24 6 6 14 6 34 34 50 26 6 18 46 16
Csak a rendőri csoport nem szociális reprezentáció-alkotó kódcsoportjait a LXXX. számú táblázat mutatja be: 131
LXXX.számú táblázat Kódcsoportok Kisrendőri korrupció Futtatókhoz viszonyulás
Gyakoriság (%) 58 48
A fölérendelt kódcsoportok és a főkódok szintjén olyan tartalmi összetevőt, amely ne töltené be a szociális reprezentáció-alkotó szerepét, nem találunk. Az alábbi táblázatok foglalják magukba mindazon jelentés-azonosító elemeket, amelyek, bár kódolásra kerültek a prostituált vizsgálati csoport szövegtestében, mégis, előfordulási gyakoriságuk viszonylagos ritkasága miatt nem számítanak a csoport szociális reprezentációalkotóinak. Csak a prostituált csoport nem szociális reprezentáció-alkotó kódjait a LXXXI. számú táblázat szemlélteti: LXXXI.számú táblázat Kódok Érzelmek hiánya Kilátástalanság Internetes hírdetés Autó Cigaretta Gyermekkori szexuális bántalmazás ok Pozitív Erőszakos közösülés Rendőr/prostituált korruupció
Gyakoriság (%) 20 8 30 12 2 8 14 42 8
Csak a prostituált csoport nem szociális reprezentáció-alkotó kódcsoportját a LXXXII. számú táblázat mutatja be: LXXXII.számú táblázat Kódcsoport
Gyakoriság (%) 42
Korrupció
A rendőri csoporthoz hasonlóan a fölérendelt kódcsoportok, valamint főkódok szintjén, olyan jelentési összetevők, amelyek ne képeztek volna szociális reprezentáció-alkotót, nem azonosíthatóak.
132
Ugyanakkor találkozunk olyan jelentéshordozó elemekkel is, amelyek társas szinten sem a prostituált-, sem pedig a rendőri csoport szociális reprezentáció-alkotóinak nem képezik részét. Ez a fejlemény a kódok szintjén és egy kódcsoport esetén ragadható meg. Sem a rendőri-, sem a prostituált csoport nem szociális reprezentáció-alkotó kódjait a LXXXIII. számú táblázat illusztrálja: LXXXIII.számú táblázat Kódok Rendőr 16 12 8 10 14
Szabad döntés Alkohol Női futtató Részleges kizsákmányolás Rendőr
Gyakoriság (%) Prostituált 6 28 16 6 36
Sem a rendőri-, sem a prostituált csoport szociális reprezentáció-alkotónak nem bizonyult kódcsoportját a LXXXIV. számú táblázat mutatja be: LXXXIV.számú táblázat Kódcsoport Rendőr 14
Prostitúció célja
133
Gyakoriság (%) Prostituált 38
8.AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE Az eredmények elemzését a főkódok által azonosított jelentési tartományok (témák) mentén végezzük. Minden érintett tematikus mező esetén előbb a két vizsgálati csoport szociális reprezentációinak közösen vallott összetevőit veszem számításba, majd rámutatok a prostituálti- illetve rendőri pozícióból következő, sajátosan eltérő valóságértelmezési mozzanatokra. Végül bemutatom, hogy melyek azok a hipotetikus jelentési egységek, amelyek az eredmények tanúsága szerint nem emelkedtek a társas reprezentáció szintjére. Az érintett főkódok által lefedett jelentésmezők összetevőinek értelmezését a prostituáltak ebbéli tevékenységével szorosan összefüggő elemeiről alkotott társas konstruktumok áttekintésével kezdem. Ezt követően megvizsgálom, hogy a prostitúciós tevékenység okai és céljai miként képeznek
szociális
reprezentáció-összetevőket,
majd
a
vizsgált
csoportok
prostitúcióról/prostituáltakól illetve a rendőrökről alkotott reprezentációit elemzem.
8.1.A PROSTITÚCIÓS TEVÉKENYSÉG ÉS ANNAK AKTORAI MINT SZOCIÁLIS REPREZENTÁCIÓ-ALKOTÓK ÉRTELMEZÉSE Mind a prostituáltak, mind pedig a rendőrök valóságképében egyaránt reprezentált, hogy a prostituáltak kiszolgáltatott helyzetben vannak, sem a rokonaikra, sem a barátaikra, sem pedig a hatóságokra nem számíthatnak („kiszolgáltatottság”; rendre 36/70%). Ugyanakkor
a
prostituáltak
idevágó,
hangsúlyozottan
társas
szinten
kitapintható
reprezentáció-alkotói terén egy éles ambivalencia mutatható ki: a kiszolgáltatottság mellett az épp ellentétes megítélést involváló „szabad döntés”-kód is megegyező gyakorisággal fordul elő (36/36%). Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az egyes prostituáltak ennyire önellentmondásos formában ítélnék meg saját tevékenységük szabadságfokát. Az adatok azt mutatják, hogy míg a prostituált csoport személyeinek 58%-a adott „kiszolgáltatottság” és/vagy „szabad döntés” kódokkal azonosított jelentéseket, az individuális szinten, mentális reprezentációként megjelenő ambivalens viszonyulás csak 12%-nál érhető tetten: ők azok, akikben egyszerre él úgy, hogy a prostitúciós tevékenység folytatása hátterében mind a kiszolgáltatottság, mind a szabad akarat érvényesülése egyaránt megjelenik. Az adott halmaz 134
többsége esetében (46%) viszont vagy csak a kiszolgáltatott élethelyzet vagy csak a megőrzött döntési szabadság reprezentált. A prostitúció gyakorlásának színhelye részben hasonlóan reprezentálódik a két csoport körében: a közösen vallott elem az utcai helyszín („utca” 68/70%). Szemben a rendőri reprezentációval, a prostituáltak körében viszont ugyanilyen hangsúlyosan jelenik meg a lakásban folytatott prostitúciós tevékenység társas képzete is („lakás” 66%). Logikailag értlemezendő, hogy a lakásbeli nemi aktus közbotránkoztatást nem vethet fel. Az autókban űzött foglalatosság viszont még a prostituáltak társas konstruktumának sem képezte elemét („autó” 12%). A kliensekkel történő kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás csak a prostituált csoportban reprezentálódik. Kiderült, hogy e folyamat mindig személyes megjelenést kíván, a kapcsolatfelvétel is személyesen zajlik. Az internetes és telefonkönyves hírdetések csak mentális reprezentációként, szórványosan jelennek meg, a társas valóságképnek nem elemei. (prostituált csoport: „személyes” 68% vs. internetes hírdetés” 30%). A kliensek vonatkozásában mindkét valóságértelemzés egyetlen közös eleme, hogy a kliensi kört a civil területen dolgozó férfiak alkotják. A rendőrök mint kliensek, társas léptékben egyik vizsgálati csoport esetében sem reprezentálódnak („civil” 52/94% vs. „rendőr” 14/6%). Ettől eltekintve a prostituáltak klienturája mint szociális reprezentáció-összetevő, a vizsgálati csoportok között jelentős különbséget mutat. A prostituáltak valóságképének egyik kulcsfontosságú eleme a törzsvendég pozíció („törzsvendég” 22%). Figyelemre méltó, hogy kizárólag a prostituáltak alkotnak reprezentációt a kliensek által tanúsított erőszakról („kliensi erőszak” 68%), mely – hasonlóan a későbbiekben ismertetendő rendőri és futtatói agresszióhoz – a fizikai bántalmazásokban testesül meg. A fizikai erőszakot, a kliensek mentálisan beteg hajlamainak kielégítése, a perverzió egészíti ki. („perverzió” 16%). Érdekesség, hogy a drogterjesztés a civil klienseknél is megjelenik. A futtatókon kívül ők azok, akik a kábítószert a prostituáltak részére rendelkezésre bocsájtják, és velük együtt fogyasztják. („díler civil kliens” 46%). A rendőrök kliensekre vonatkozó társas reprezentációja – érthető okoknál fogva – jóval szegényesebb. A rendőrök képzetében a civil 135
foglalkozású „fizetővendégek” egyetlen attribútum mentén értelmeződnek: különbséget tesznek az igényes valamint az igénytelen, elhanyagolt kliensek között (48/48%). A prostitúció jelenségének további, úgy tűnik, nélkülözhetetlen szereplői a futtatók. Szemben a kliensek társas szintű reprezentációival, a prostituáltak és a rendőrök konstruktumai között e téren igen nagymértékű hasonlóságot fedezhetünk fel. Utóbbiak munkájuk során vélhetően gyakrabban és/vagy intenzívebben léphetnek kapcsolatba eme elkövetőkkel. Ezek szerint a klienturához hasonlóan a futtatók szintén a férfiak köréből kerülnek ki, lényegében nincsenek lányokért dolgozó madamok. Kizárólag a férfi futtatók és a hozzájuk társuló brutális erőszak világa létezik („férfi futtató 96/86%; „női-futtató” 8/16%). Az erőszak, ami az agresszió különféle formáiban testesül meg: brutális bántalmazás, erőszakos közösülés, színlelt érzelmi kapcsolat, amelynek egyetlen célja van csupán, a futtató által kikényszerített totális kizsákmányolás („futtatói agresszió” 90/98%, „fizikai agresszió” 86/70%, „teljes kizsákmányolás” 74/72% vs. „részleges kizsákmányolás” 10/6%, „színlelt intim kapcsolat” 78/68%). A prostituált valóságképben például a futtató által alkalmazott erőszakos közösülés, a még megmaradt tekintélyt ássa alá, és feltétlen engedelmességre késztet („erőszakos közösülés” 52%). Az engedelmesség kikövetelésének eszköze pedig a futtatói ellenőrzés, a mindent látó szem („ellenőrzés” 42%). A futtató a nyereségen a prostituálttal nem osztozkodik, mindent elvesz tőle, amit csak tud és akar. A prostituált nem más, mint a futtató anyagi haszonszerzésének eszköze. („anyagi haszonszerzés eszköze” 54%). Mindegy, hogy a kényszerítés fizikai vagy pszichikai ráhatás következtében érvényesül, lényege, hogy a prostitúciós munkavégzés a futtató anyagi igényeit teljes mértékben kielégítse („kényszerítés” 82/66%). A rendőri konstruktum a futtatóval kapcsolatosan a védelem funkciójával egészül ki. („védelem” 60%). Ő az, aki a lányokat a kliensi erőszaktól, a rendőrök attrocitásaitól megvédi. A teljesség kedvéért érdemes még megjegyeznünk, hogy a rendőr mint lánykereskedő (futtató) társas szinten – bízvást mondhatjuk: szerencsére – nem reprezentált (rendőri csoport: „rendőr-futtató” 6%).
136
A nemi aktusokkal kapcsolatosan viszont örvendetes tény, hogy mindkét vizsgálati csoport valóságképének közös eleme a nemi betegségek elleni küzdelem, azaz a védekezés, és óvszerhasználat. („óvszerhasználat” 50/80%, „védekezés” 92/82%) A prostituáltak a nemi betegségek elkerülése és terjesztése ellen óvszert használnak, erre az aktus során klienseiket is kötelezik. A rendőri értelmezésekből ugyanakkor hiányzik az a közös tudás, mely szerint a prostituáltak oly módon is nagy hangsúlyt fektetnek a védekezésre, hogy túl az óvszer használatán, rendszeresen járhatnak orvosi szűrésre (prostituált csoport: „orvosi szűrés” 76%; rendőri csoport: „orvosi szűrés nem” 54%). A fenti eredmények alapján óriási előrelépésnek tartom azt, hogy kimutattam, és talán változtathatok is azon XIX. századi, meggyökeresedett nézeten, miszerint a prostituáltak lennének a nemi betegségek terjesztésének fő okozói. Viszont sajnálatos fejlemény, hogy a mindennapi szörnyűségek elviseléséhez a legtöbb prostituált élvezeti szereket fogyaszt („droghasználat” 84/88%). A közös valóságkép az élvezeti cikket a kábítószer-használattal azonosítja. Sem az alkohol, sem a cigeretta nem bizonyul olyan erős nyugtatónak, hogy a prostituáltak szenvedéseit, ha időszakosan is, de csillapítsa („kábítószer” 84/80% vs. „alkohol” 12/28%). Minderre azért van szükség, hogy képesek legyenek arra, hogy a futtatók, a kliensek, és a hatóság által gyakorolt erőszakot eltűrjék, és egyáltalán, a napi munkavégzéssl járó borzalmakat elviselni tudják. Mindkét vizsgálati csoport egyetértett abban is, hogy a lányok részére a kábítószert a futtatók biztosítják, ők azok, akik a lányokban kábítószer-függőséget kialakítják. („díler-futtató” 80/54%) Egy újabb lehetőség számukra arra, hogy a lányok a napi adag megszerzése érdekében nekik, a futtatóiknak „dolgozzanak” („kényszerítés” 82/66%).
8.2. A PROSTITÚCIÓ OKAI ÉS CÉLJAI MINT SZOCIÁLIS REPREZENTÁCIÓ-ALKOTÓK ÉRTELMEZÉSE A prostitúció hátteréről, az azt előidéző mozgatórugókról alkotott valóságértelmezések azt mutatják, hogy mind a rendőri, mind pedig a prostituált vizsgálati csoport egyetért abban, hogy az okokat az anyagi természetű; valamint a gyermekkorra visszavezethető pszichoszociális területen kell keresni. Az előbbieket a munkalehetőségek hiánya, a 137
mindennapi rossz egzisztenciális helyzet, illetőleg a gyermekkorra visszanyúló, és arra visszavezethető mélyszegénység társas reprezentációjának magas előfordulási aránya határozzák meg („anyagi haszonszerzés 76/76%, „munkalehetőség hiánya” 20/24%, „nem gyermekkori szegénység ok” 20/22%, „gyermekkori szegénység ok” 24/8%). Álláslehetőség nélkül, bizonyos régiók gazdasági elmaradottsága hozzájárulhat ahhoz, hogy a prostitúció keresendő tevékenység legyen. A rendőrök önálló valóságképében a prostitúció okát az iskolázatlanságban látják („iskolázatlanság” 20%,). Bár oksági kapcsolatot a kutatás nem tárt fel, de a logikai viszony azt diktálja, hogy az alacsony végzettség, és az álláslehetőségek hiánya között összefüggés van. A valóságkép szerint a prostituált azért választja ezt a munkát, mert iskolai végzettségének hiányában más választási lehetősége nincs. A tulajdonított pszichoszociális oki faktorok területén kimutathatóvá vált az is, hogy a gyermekkorban elszenvedett lelki terror, azaz a szülők által gyakorolt verbális, és non-verbális erőszak, a prostitúciós munkavégzés egyik (szintén a modális okság keretein belül értelmezhető) indokának tekinthető („rossz bánásmód” 42/36%). E mellett a prostituált vizsgálati csoportnál – társas szinten – a gyermekkorban előforduló nem szexuális bántalmazások reprezentációja is megjelenik („gyermekkori visszaélések” 48%, „gyermekkori nem szexuális bántalmazás ok” 12%). Figyelemre méltó, hogy még a prostituáltak sem hozzák összefüggésbe a gyermekkorukban elszenvedhető szexuális jellegű bántalmazásokból eredő traumák lehetséges szerepét a későbbi prostitúciós tevékenység gyakorlásával („gyermekkori szexuális bántalmazás ok” 8%; nem szociális reprezentáció-alkotó). A prostitúció céljainak megítélésében a két vizsgálati csoport élesen elkülönülő, partikuláris értelmezéseket konstruált. A rendőrök szerint a prostitúciós munkavégzésnek egyetlenegy célja van, mégpedig, hogy a prostituált a napi kábítószeradagjához hozzáférhessen („kábítószeradag megszerzése” 14%; szociális reprezentáció-alkotó). A kábítószert önként fogyasztják, kényszer e területen szerintük nem érvényesül („kábítószer-kényszerítés” 18%; nem szociális reprezentáció-alkotó). A prostituáltaknál ezzel ellentétben a kliensekkel folytatott aktusok, és a prostitúció célja kettős. A munkavégzés elsődleges célja a pár- és emberi kapcsolatok kiépítése, a 138
családalapítás („kapcsolat kiépítése” 20%, „családalapítás” 30%). Másodlagosan, amennyiben a prostituált családdal rendelkezik, úgy annak anyagi támogatása („családért” 38%). Úgy tűnik, a prostituáltak e célok elérésében ténylegesen hisznek, helyzetüket nem vallják kilátástalannak. („kilátástalanság” 8%; nem szociális reprezentáció-alkotó).
8.3.A PROSTITÚCIÓVAL ÖSSZEFÜGGŐ ATTITŰDÖK MINT SZOCIÁLIS REPREZENTÁCIÓ-ALKOTÓK ÉRTELMEZÉSE A viszonyulások tekintetében az eredményeket az alábbi összefüggések mentén értelmeztem: a rendőrök és
prostituáltak egymásról alkotott, attitüdinális
elemeket
tartalmazó
reprezentációi, a prostituáltak egymáshoz való viszonyát leíró reprezentációi, végül a két csoport futtatókkal kapcsolatos megítélése. A két vizsgálati csoport egymáshoz való viszonyáról elmondható, hogy a másik sokaság iránt táplált erős, negatív attitűdök jellemzőek. A kölcsönös negatív hozzáállás a megvetés, a lenézés, az indulatok, az utálat érzéseiben ölt testet. Legyen szó egy közterületi intézkedésről vagy akár egy rutinszerű igazoltatásról, a rendőrök és a prostituáltak valóságképe szerint az unszimpátia mindig jelen van (Prostituált csoport: „utálat” 56%; Rendőri csoport: „elutasítás” 60 %, „bűnelkövető” 50 %). Ennél viszont jóval ellentmondásosabb kép bontakozik ki a rendőrök azon szociális reprezentáció-alkotói alapján, amelyek a prostituáltak hozzájuk való viszonyulását fogalmazzák meg. A prostituáltaknak tulajdonított, rendőrök felé megnyilvánuló utálat érzése mellett a rendőri valóságkép egy újabb elemmel egészül ki: a prostituáltak – a redőrök szerint – irántuk érzett tiszteletével és a rendőrök szeretetével (!) (tisztelet és szeretet” 24%, „együttműködés” 14%). Tehát egy újabb, ambivalens megítéléseket magában foglaló szociális konstruktumot azonosíthatunk, amelyben a prostituáltak rendőrök felé megnyilvánuló utálatának, tiszteletének, szeretetének és együttműködésének egymást logikailag jórészt kizáró, tulajdonított attitűdjei együttesen alkotják a rendőri valóságkonstruktumot. A prostituáltak
rendőrökkel
szemben
megjelenő,
vélelmezett
„tiszteletét”
talán
még
értelmezhetjük olyan formán, miszerint, bár a prostituáltak és a rendőrök alapvetően nem szívlelik egymást, mégis, a prostituáltak a rendőri intézkedés alatt és azt követően a 139
hatóságokkal együttműködnek. Ebben az értelemben a rendőri intézkedés tiszteletéről szőtt valóság-elemről lehet szó. A prostituáltak rendőrök iránt érzett, rendőrök által nekik tulajdonított „szeretet”-konstrukciója azonban – éles ellentmondásban az „utálat” épp ellentétes előjelű, tulajdonított attitűdjével – további vizsgálatokat indokol. A rendőri és prostituált felfogásban közös metszet, hogy az utcán a prostituáltak egymásra nem
barátként,
hanem
konkurenciaként
tekintenek,
farkastörvények
uralkodnak
(„konkurencia” 22/50%) Aki többet tud nyújtani, az többet is szakít. Minél több kliens és aktus, annál több profit. A prostituáltak egymáshoz való viszonyáról alkotott társas reprezentáció e körben azonban kettős természetű: egyszerre van jelen a versengés kényszere, az egymással való konkurrálás eleme, ugyanakkor az ezzel ellentétes viszonyokról szőtt társas reprezentáció is megjelenik: a lányok nem rivalizálnak, a klienseket egymás között arányosan elosztják,
egymás
munkáját
segítik,
érzelmileg
támogatják
egymást,
barátságok
szövődnek(„barátság” 58%). A rendőri valóságkép szerint a prostituáltak munkájukat nem élvezetből végzik. („élvezet” 6%). A prostituáltak körében kitapintható jelentés azonban ennek ellentmondó. Önmagában a munka „szeretete” pozitív attitűdöket hordoz magában, azonban a vele járó külső körülmények (futtató, erőszak, kizsákmányolás, rendőrség) az „idilli” képet beárnyékolják. („pozitív” 46%, „negatív” 52%). A prostituáltaknak a tevékenységükkel összefüggésben álló személyekhez és a környezethez való érzelmi viszonyulása számszerűen is kimutatható, ahol az érzelmek hiánya társas szinten nem jelenik meg. („érzelmi viszonyulás” 90%, vs. „érzelmek hiánya” 20%; nem szociális reprezentáció-alkotó). Annak ellenére, hogy a futtatói attribútum a prostituáltak, és a rendőrök részéről is kimutatható volt, a futtatói viszonyulás csak a rendőrök valóságképének eleme. A futtatói attribútum kódcsoport a futtatói magatartásokat ölelte fel, így a futtatói erőszak is kimutatásra került. Annak ellenére, hogy ezek a magatartások szemmel láthatóak, a nyilvánosság előtt zajlanak, a rendőrök a futtatókat nem tekintik bűnelkövetőnek, véleményük szerint, magatartásuk nem valósít meg sem szabálysértést, sem pedig bűncselekményt. („bűnelkövető” 46% „gyűlölet” 16%) 140
8.4.A RENDŐRI VISSZAÉLÉSEK MINT SZOCIÁLIS REPREZENTÁCIÓ-ALKOTÓK ÉRTELMEZÉSE A prostituáltaknak ebben a harcban a férfi-futtatók által alkalmazott erőszakkal, és a hatóságok sorozatos jogsértéseivel egyedül kell szembenézniük („erőszak alapú visszaélések” 100/84%, „nem erőszak-alapú visszaélések” 88/74%, „rendőri fizikai agresszió” 46/72%, „futtatói agresszió” 90/98%, „fizikai agresszió” 86/70%). A futtatói, a hatósági és a kliensi erőszakos és kizsákmányoló jellegű magatartásokkal szemben senki sem védi meg őket („erőszak alapú visszaélések” 100/84%, „nem erőszak-alapú visszaélések” 88/74%, „futtatói agresszió” 90/98%). Kitaszítottak, számkivetettek, kívülállóak („megvetés és megalázás” 50/50%). Alapozom ezt arra, hogy a hatóság tagjai nemhogy segítenének, hanem a futtatókhoz hasonló módon bántalmazzák, megvetik, és megalázzák a lányokat („erőszak alapú visszaélések” 100/84%, „nem erőszak-alapú visszaélések” 88/74%, „rendőri fizikai agresszió” 46/72%, „megvetés és megalázás” 50/50%, „rendőri fizikai agresszió” 46/72%). Még brutálisabb kép tárul elénk, amikor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a „szolgálati pipaként” elhíresült erőszak létező jelenség. Társas szinten reprezentált elem, hogy a rendőrök a lányokkal szexuális indíttatással erőszakoskodnak („rendőri erőszakos közösülés” 46/56%). A rendőrök a prostitúció létezését adottnak („elfogadás” 44%), míg a prostituáltak személyét bűnelkövetőnek tekintik („bűnelkövető” 52%). A rendőri valóságkép szerint a prostitúciójelenség már ősidőktől fogva létezik, ennek tényét nem vitatják, azonban úgy vélik, hogy, mivel annak a bűncselekmények kialakulásában fontos szerepe van, így az abban résztvevő prostituáltat bűnöző személyiség. Figyelmen kívül hagyják az áldozati jelleget, nem foglalkoznak a prostituáltak világában kimutatható kényszerrel, fenyegetéssel („áldozat” 6%, „közöny” 18%). Az áldozatvédelem hiánya, valamint a rendőri hivatásból adódó feladatok elvégzésének szándékos mulasztása, a hatalmi visszaélések egyik legsúlyosabb eszköze. („rendőri visszaélések” 96%, „segítségnyújtás hiánya” 84%, „hivatali visszaélés” 54%, „feladatvégzés hiánya” 44%, „áldozatvédelem hiánya” 72%.). A rendőrök a prostituáltak 141
részére szándékosan nem nyújtanak segítséget, elveszik tőlük a reintegrálódás lehetőségét. („feladatvégzés hiánya” 44%, „elutasítás” 60%). A feladatvégzés hiánya és a korrupciós bevételek szedése között akár a rendőrök, akár a prostituáltak valóságképében a logikai összefüggés kimutatható. A rendőrök valóságképe szerint azért, hogy a lányok a munkavégzés során a hatósági ellenőrzéstől, valamint az attrocitástól mentesüljenek, a rendőrök a futtatóktól, és a prostituáltaktól pénzt szednek. („rendőri visszaélések” 96%, „rendőri korrupció 68%, „kisrendőr/prostituált korrupció” 50%, „kisrendőr/futtató korrupció” 54%,). Megjelenik a korrupció, amelynek egyetlen visszatartó erejét a belső ellenőrzéstől való félelem testesíti meg. („rendőri visszaélések” 96%, „rendőri korrupció 68%, „belső ellenőrzéstől való félelem” 30%). A korrupció kizárólag kisrendőri szinten reprezentálódik. („kisrendőri korrupció” 58%). A rendőri vezetőkkel kapcsolatos korrupció a rendőri valóságképnek társas szinten nem alkotóeleme. („vezetői” 14%). A prostituáltak valóságképe szerint a korrupció igaz, hogy a segítségnyújtásról való lemondással összefüggésben áll, de a pénzmozgás csak egyirányú. („rendőri hatalmi visszaélés” 94%, „feladatvégzés hiánya” 78%, „segítségnyújtás hiánya” 60%). A korrupt pénzek csak a futtató, és a rendőr között cserélődnek, abból a prostituált nem kap. („rendőri hatalmi visszaélés” 94%, „rendőr futtató korrupció” 42%, „rendőr/prostituált korrupció” 8%). A rendőr és futtató közötti korrupció a prostituáltak vonatkozásában azért különálló elem, mert a prostituáltak a rendőri vezetők és a ksirendőrök között nem tettek különbséget, így a korrupció, mint társas reprezentáció-alkotó önálló valóságképként elevenedik meg. A rendőrök intézkedéseik során a mindkét vizsgálati csoportban egyaránt reprezentált rendőri fizikai agresszión, korrupciós bevételein, és egyéb visszaélésein túl megjelenő, további ellenséges magatartásformákat is tanúsítanak: ezek után nem lepődhetünk meg azon a fejleményen sem, hogy e csoprotot az intézkedési helyzetektől függetlenül is negativisztikus viszonyulások jellemzik („ellenséges” 56%). A rendőrök előítéletesek, a prostituáltakat hátrányosan megkülönböztetik (előítélet-alapú agresszió” 84%, „hátrányos megkülönböztetés” 36%, „egyéb előítélet” 48%,). A 142
prostituáltakkal szemben tanúsított előítéletességük azonban nem rasszista alapon nyugszik: mint rendőri sokaság, a számos, magát cigánynak valló prostituálthoz nem viszonyulnak fokozottabban diszkriminatív módon (rasszizmus 24%), mint a nem-roma prostituáltakhoz. Ebben az összefüggésben előítéletük tárgya egyszerűen a prostituáltak kategóriája.
8.5.A RENDŐRI MUNKAVÉGZÉS MINT SZOCIÁLIS REPREZENTÁCIÓ-ALKOTÓK ÉRTELMEZÉSE A közös valóságkép mellett a kutatás olyan elemeket is feltár, amelyek csak a rendőrök szociális valóságkonstruktumát alkotják. Az egyetlen olyan főkód által lefedett kategória, amely csak a rendőrök valóságképében jelent meg, az a rendőri munkavégzés („rendőri munkavégzés” 94%). A munkavégzés területén a rendőrök a prostituáltakkal kapcsolatos napi intézkedési kötelmüket teherként élik meg, amely számukra nem jelent mást, minthogy a parancsnokok eme utasításaikkal – felfelé megfelelve - a rendőrség eredményességi statisztikájának mutatóit növeljék. („felsőbb utasítású feladat” 32%, „teher” 50%). Legyenek eredményes elfogások, előállítások, amelyek a statisztikai szemlélet alapját képezik („statisztika” 36%). E statisztikai szemlélet nemcsak a rendészeti-, hanem a bűnügyi szakterületen is jelentkezik, a rendőrök prostituáltakat a titkos információgyűjtés eszközének tekintik („titkos információgyűjtés” 24%). Tekintettel arra, hogy a prostituáltaknál napi rendszerességgel több ember is megfordul, illetőleg bűnözőkről is rendelkezhetnek információval, így a rendőrök őket felhasználva értékes adatokhoz juthatnak. Ugyanakkor megdöbbentő eredmény-hiány, hogy olyan, prostitúcióval kapcsolatos rendőri intézkedések, amelyek a jogszabályokból adódó kötelmeket végrehajtanák, és a jogosultságokat gyakoroltatnák, társas szinten nem reprezentáltak, így azok nem alkotják a rendőri valóság részét. („profi” 4%).
143
9.A KUTATÁSI EREDMÉNYEK MEGVITATÁSA 9.1.A PROSTITÚCIÓ PSZICHOLÓGIAI- ÉS JOGI KÖRNYEZETÉNEK A SAJÁT TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEIMMEL TÖRTÉNŐ ÖSSZEHASONLÍTÁSA. Kathrin,
Erwing
által
prezentált
tudományos
munkák
a
megbélyegzéséről, megvetésükről és megalázásukról tudósítanak.
prostituáltak 120 121
,
negatív
. A szerzők a
stigmatizáció körülményeinek kizárólag a pszichológiai hatásait vizsgálták, a jogi környezetre nyomást nem gyakoroltak. A megbélyegzés pszichológiai hatása („tönkretett identitás”), és a jogi környezet alakulása között viszont éles párhuzam mutatható ki. A tiltó modell alkalmazásának legnagyobb hátránya a prostituáltak megbélyegzése. (A szerzők viszont csak azt vizsgálták, hogy a civil lakosság körében a megbélyegzés kimutatható-e.) Saját kutatómunkám a megbélyegzést a prostituáltak és a rendőrök szemszögéből is vizsgálat tárgyává tette. Ennek következtében jóval több, és részletgazdagabb eredményt sikerült prezentálnom. Vizsgáltam többek között azt is, hogy a prostitúció jelenségét vajon a társadalom által körülvevő negatív diszkrimináció és megbélyegzés befolyásolja-e. Vagy, hogy a társadalom egy szűk rétege által preferált, és a tiltó-modell alkalmazását lehetővé tevő szemlélet vajon más csoportot/réteget is érint-e. A prostituáltakkal folytatott interjúk eredményeinek feldolgozása során megállapítottam, hogy a hivatkozott szerzők eredményein túlmenően, a megalázás, és a megbélyegzés a mai napig valóság-konstrukciójuk részét alkotja. Fontos megjegyezni azt is, hogy a megbélyegzés nemcsak a devianciával kapcsolatos attribútumokat, hanem a nemi betegségek terjesztésének tényét is felöleli, Erwing megállapításai erre (is) irányultak. Mint azt a korábbi fejezetekben ismertettem, a reglementációs modell a nemi betegségek terjedésének, és a prostituáltak általi terjesztésének 120
IRWIN Katherine: Saints and Sinners: Elite Tattoo Collectors and Tattooists as Positive and Negative Deviants. – In. Sociological Spectrum, 2003. 23. évf. 1. sz. – p.: 27–57. 121 GOFFMAN Erving: The Moral Career of the Mental Patient.- In: RUBINGTON Earl (szerk.): Deviance: The Interactionist Perpective, Indiana: Routledge, 2007.
144
a megfékezésére született. A mai nappal bezárólag olyan kutatás, amit cáfolta volna a reglemenátció szükségességét nem született. Az egyik legnagyobb, és legújabb tudományos eredményemnek tekintem azt a tényt, hogy reglementáció intézménye – kényszer és beavatkozás nélkül – elérte hatását. Mind a rendőr-, mind pedig a prostituáltak vizsgálati csoport valóságképének egyik fő eleme a nemi betegségek elleni védekezés. Mindkét vizsgálati csoport egyetértett abban, hogy a prostituáltak tudatosan tesznek azért – óvszert használnak -, hogy a nemi betegségek terjedésével kapcsolatos kockázatot csökkentsék. A prostituált csoport esetén ezen felül kimutatható az is, hogy rendszeres jelleggel orvosi szűrésen, és kezelésen is részt vesznek, megtesznek mindent azért, hogy a nemi betegségek ellen ők maguk, és klienseik is egyaránt védelmet élvezhessenek. Új tudományos eredményeimmel a reglementáció szükségességét hirdető, és a nemi betegség terjesztését a prostituáltak nyakába varró szerzők állításait cáfolnom sikerült. A fentieken túlmenően kimutattam azt is, hogy a prostituáltak szerint a megalázás a rendőrök erőszak-alapú hatalmi visszaéléseinek eszközrendszerének elválaszthatatlan részét képezi. Annak ellenőrzésére, hogy a megalázás a rendőrök szociális reprezentációjának alkotóelemee, szintén vizsgálat tárgyává tettem. A rendőrökkel folytatott interjúk eredményeinek feldolgozása során sikerült kimutatnom azt, hogy megvetés és megalázás a rendőrök nemelőítélet alapú agressziójának szerves részét képezi. Bizonyítanom sikerült azt, hogy a prostituáltakkal szembeni negatív értékítéletet nem csak az állampolgárok, hanem a hatóság tagjai is nap, mint nap alakítják. Bizonyítottam, és új eredményekkel alátámasztottam, hogy a „tönkretett identitás” kialakulása, részben az állampolgárok, részben pedig a hatóság munkavégzésének és hozzáállásának eredményeképpen születhet meg. Amennyiben a jogi környezetet a prohicibionista szemlélet elemeivel töltjük fel, úgy a megbélyegzésnek köszönhetően személyiségek százezreit tesszük tönkre. Új eredménynek tekintem továbbá azt is, hogy a ”tönkretett identitás”-koncepcióhoz szorosan kapcsolódó Teela-féle „jo-jo effektus”122 a hatalmi visszaélések elemével egészül ki. Teela eredményeinek élesen ellentmond, hogy a kutatásom során feltárt és a prostituáltak valóságképe alapján kimutatható
122
SANDERS Teela: Becoming an Ex-Sex Worker: Making Transitions Out of a Deviant Career. – In. MCCRAY Kristan: Rehab Retrospect former Prostitutes and the Reconstruction of Deviance. – New York: Deviant Behavior, 2011. – p.: 743-768.
145
kliensi brutalitás, a mentálisan beteg pszichés perverzió, a „jo-jo effektus” pozitív oldalát erősíthetnék. Véleményem szerint ezek mind a „jo-jo effektus” negatív oldalát képezik. Szilágyi123 e vonatkozásban fejtette ki, hogy az identitástorzulás eredményeképpen a legtöbb prostituált szenvedélybeteggé válik. Alkoholhoz, cigarettához, és kábítószerhez nyúlnak. A szerző viszont ennek alátámasztására tudományos kutatást nem végzett. A szenvedélybetegség szintén deviancia, amely elleni küzdelem a prohicibionizmus eszközrendszerének eleme. Kutatásom során a szenvedélybetegségek vonatkozásában széles vizsgálatot folytattam. Szilágyi eredményein túlmenően, tudományos eredményekkel bizonyítottam, és új eredményként prezentáltam, hogy (mindkét vizsgálati csoport eredményeire tekintettel) míg az alkohol, és a cigaretta nem, addig a kábítószer-használat valóságkép részét képezi. A prostituáltak maguk is elmondják, és a rendőrök is megerősítik azt a tényt, hogy a munkavégzés megkönnyítése érdekében a lányok kábítószert használnak. Ahhoz, hogy az identitásukat romboló, és előítéleten alapuló hatásokat enyhíthessék, a kábítószer által nyújtott élvezethez fordulnak. A drogok használata következtében létrejövő eufória-, és az adott pillanatban/időben átélt gondtalanság érzése hozzásegíti őket ahhoz, hogy a mindennapi borzalmakat leküzdjék, és hosszútávon a szörnyűségeket – akár verbális, akár fizikai erőszak kibírni
képesek
legyenek.
A
kábítószer-használat,
a
személyiségtorzulás,
és
a
szenvedélybetegségek között éles párhuzam, ok-okozati összefüggés mutatható ki. A kábítószer-használattal összefüggésben elsőként sikerült bizonyítanom, hogy a prostituáltak kábítószert nem csak önmaguktól, hanem kliensi, és futtatói ráhatás következtében is használnak. (Megjegyzem, hogy ugyan míg társas szinten nem, addig egyéni szinten a „díler rendőr” kód is reprezentált.) Mindez bizonyítja azt, hogy a futtató és a kliens is biztosítja, esetenként ráerőszakolja a prostituáltra a kábítószer-fogyasztását. Közvetve, és közvetlenül is hozzájárulnak ahhoz, hogy a függőség-, és a szenvedélybetegség kialakulhasson. Az új tudományos eredmény az abolicionista szemlélet eredményeit erősíti. A prostituáltak áldozati jellege, a kábítószer-kényszerítés elemével is kiegészül. Immáron újabb bizonyíték arra, hogy az abolicionista szemléletű részszabályozásra szükség van, a kábítószer-függőséggel és kényszerítéssel kapcsolatos reszocializációs intézkedéseket kell kidolgozni. 123
SZILÁGYI Vilmos: Prostitúció, csalás vagy öncsalás. – In. Belügyi Szemle, 2001. 49. évf., 4-5. sz. – p.:113-122.
146
Murphy és Seidmann124,125 úgy vélték, hogy a prostituáltaknak mind a függőségek kialakulásában, mind pedig a prostitúciós munkakörnyezet megválasztásában, és legfőképpen abban, hogy saját életükkel mihez kezdenek szabad akaratuk van, függetlenek, ők döntik el, hogy mivé válnak. A munkájukat élvezettel végzik. Ezek a megállapítások az áldozati modellel és szemlélettel éles ellentétben állnak. Az abolicionizmus pont azért volt hivatott létrejönni, hogy a futtatók kizárásával és megbüntetésével, a prostituáltak igazi szabad akarata létrejöhessen. A fenti szerzők megállapításait – Forrain túlmenően126 – új tudományos eredményeimmel én is cáfolom. A prostituáltak jelentős része kiszolgáltatott, és pont a külső kényszer hatására nem teheti azt meg, hogy munkakörnyezetét megválassza, illetőleg, amennyiben e munkával felhagyni kívánna, úgy azt megtehesse. Mind a prostituáltak, mind a rendőrök vonatkozásában a futtatói kényszerítés a valóságkép része. Ameddig a futtató részéről a pszichikai, és fizikai ráhatás érvényesül, addig a prostituált önálló, és szabad akarata logikailag és pszichikailag sem értelmezhető. Ők azok, akik a munkavégzésre a prostituáltak jelentős részét rákényszerítik, annak következtében pedig kiszolgáltatottá válnak. Sem embertársaikhoz, sem pedig a hatóságokhoz nem fordulhatnak. Amennyiben a futtatói hálózatok megszűnnének, és az állam a prostituáltak részére a biztonságos és felszerelt munkakörnyezetet biztosítaná, úgy mind a kényszerítés, mind pedig a kiszolgáltatottság érzése megszűnhetne. A prostituáltak úgy ténylegesen szabad akarattal, és cselekvőképességük tudatában dönthetnék el azt, hogy prostituáltként dolgoznak-e tovább vagy sem. Heather szerint ez a kényszerítés, és kiszolgáltatottság viszont csak szerep, a prostituált a munkáját valójában nagyon is élvezi.127 A „trükkös identitás” elmélet az abolicionista szemléletének teljes cáfolata. Lényege, hogy a prostituált azért bújik áldozati szerepbe, hogy szánalmat keltsen, valójában nem áldozat, hanem a munkáját tudatosan és élvezettel végző
124
MURPHY Alexandra: Vice Careers The changing Countours of Sex Work in NY. – In. Qual Sociol, 2006. 29. évf. 2. sz. – p.: 129-154. SEIDMAN Irving: Interviewing as qualitative research: A guide for researchers in education and the social sciences. – New York: Teachers College Press,1991. 126 FORRAI Judit: Prostitúció és szociális munka. – In. Civil Szemle, 2007. 4. évf. 11. sz. – p.: 65-87. 127 MILLER Heather Lee: Trick Identities The Nexus of Work and Sex. – In. Indiana University Press, 2004. 15. évf. 4. sz. – p.: 145-153. 125
147
személy. Kutatási eredményeim közvetlen, empirikus alapon nyugvó összehasonlítást tesz lehetővé a „trükkös identitás”-koncepció és a hazai prostitúciós valóság tényei között. Heather nézetéből következően két fő összetevőt kellene megtalálnunk a prostituáltak vonatkozó szociális reprezentációjában: az első a prostitúciós tevékenység mint ambivalenciát nélkülöző, tiszta örömforrás, a megelégedettség záloga. Nos, a magyar prostituáltaknak vajon felhőtlen boldogságot nyújt e „munkájuk”? A válasz röviden: nem. Nem, mert körükben egyszerre reprezentált a tevékenységük mint örömforrás („pozitív” 46%), de úgy is, mint amely szenvedésekkel, kínokkal teli („negatív” 52%). A „trükkös identitás” másik alapvetéséből következően azt kellene látnunk, hogy a prostituált minta csak manipulatív szándékkal hangoztatja saját kiszolgáltatottságát, valójában azonban őrzi függetlenségét. Ez lenne a helyzet, amennyiben azt vélelmeznénk, hogy az interjúalanyok mindvégig megtévesztő céllal beszéltek szinte minden, a prostitúciós gyakorlatukkal összefüggésben szóba került mozzanatról. A futtatóknak, rendőröknek, klientúrájuknak való kiszolgáltatottságukról; ha mindaz, amit elmondtak az ellenükben megvalósuló verbális és fizikai agresszióról, erőszaktevésekről, megaláztatásokról, egyszerűen a részvétkeltés jól kimunkált, manipulatív eszköze lett volna. Ha szinte minden szavuk hazugság lett volna. Nehezen hihető.Mindezek miatt, legalábbis magyar viszonylatban a heatheri „trükkös identitás”-elképzelés nem tartható. A megbélyegzés témakörén kívül Seidmann a prostituáltakat egy tíz összetevős rendszerben értékelte.128 A csoportosítás részét képezte még az az önvédelmi mechanizmus is, amit én – az alábbiak szerint új eredményként - a munkavégzés helyszínével azonosítottam. Seidmann szerint a prostituáltak a munkájukat nem utcán végzik, hanem hirdetéseket adnak fel azért, hogy olyan személyekkel ne találkozzanak, akikkel nem akarnak (pl. közeli hozzátartozó, családtag, stb.), ezzel védve önmagukat és környezetüket. A valóságértelmezések feltárása során a vizsgálati csoportok erre vonatkozó konstruktumai Seidmann eredményeit csak részben támogatják: míg mindkét csoport esetén az „utca” a prostitúciós tevékenység egyik kiemelt
helyszíneként
reprezentálódik,
addig,
de
kizárólag a
prostituáltak
társas
reprezentációiban – Seidmann eredményeivel összhangban – a „lakás” is az előbbivel szinte megegyező gyakoriságú tartalomként jelenik meg. A lakás az önvédelmi mechanizmus részét 128
SEIDMAN Irving: Interviewing as qualitative research: A guide for researchers in education and the social sciences. – New York: Teachers College Press,1991.
148
képezi. Mivel a prostituáltak lakáson csak azokat fogadják, akiket előtte leellenőriztek, így olyan személlyel nem találkozhatnak, akivel nem akarnak. Persze ez már bizonyos fokú önállóságot mutat, akinél a futtató jelen van, az e privilégiummal nem rendelkezik. A futtató jelenléte pedig az egyik legfrekvensebben reprezentált jelentési elem. Amint láthattuk, a rendőri vizsgálati csoport a prostitúció tényét mint létező jelenséget ugyan elfogadja, az abban résztvevő prostituáltakat azonban bűnelkövetőnek tekinti, velük szemben – az előzőek szerint - negatív értékítéletet közvetít. E rendőri alapállás egyebek mellett azért is problematikus, mert a Seidmann által megfogalmazott ún. „fordított megbecsülés” a prostituáltak személyiségét fejleszthetné, amelyre jelen kutatásom alapján esély csak úgy kínálkozna, ha a rendőri állománnyal valamint az állampolgárokkal sekerülne megértetnünk azt, hogy a negatív értékítélet közvetítése csak feszültséget, és rosszallást generál. Mindez, attól tartok, elviekben létező esély. Az abolicionista szemlélet szerint a prostituált a gyermekkori rossz szocializáció-, és a felnőttkorban elszenvedett erőszak áldozata. A pszichológia tudományának segítségével ezek az okok pontosan feltérképezhetőek. A szemlélet létjogosultságának igazolására/cáfolására tudományos kutatásom során két főcsoportot – ok és cél - alkottam, míg az abolicionista, és a pszichológiai szemlélet – a teljesség igénye mellett - csak az okokra koncentrál. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy az ok, és cél között mindig relációs összefüggés van. Kalla, Csíkvári, és Borai szerint a prostituálttá válásban a családi szocializáció fő szerepet játszik.129,130,131 Feltételezhető, de nem törvényszerű az, hogy a gyermek megfelelő nevelése, később számára, társadalmilag elfogadott életet prognosztizál. Azt viszont saját kutatásom is bizonyította, hogy a gyermekkori rossz szocializáció, a rossz bánásmód, mint okok, a prostituálttá válás folyamatában közrejátszottak. A vizsgált személyek tekintetében a szülői gondoskodást, törődést, és szeretetet, a megvetés, a megalázás, és a fizikai bántalmazások váltották fel, ami bennük mély lelki sebeket keletkeztető fájdalmakat generált. A fizikai bántalmazás csúcspontja a prostituáltak valóságképében a gyermekkori nem szexuális bántlamazásokban teljesedett ki. Több szerző, 129
KALLA Zsuzsa: Szabálytalan női életpályák, prostitúció a reformkori Pesten. – In. Kaleidoscope, 2010. 1. évf. 1. sz. – p.:197-226. BORAI Ákos: Prostitúció. – Bp.: Print 2000 Nyomda Kft, 2003. 131 JUHÁSZ Judit, CSÍKVÁRI Judit: Középpontban a prostituáltak alapvető jogai: háttérkutatás az oktatási program előkészítésében. – Bp.: Panta Rhei Társadalomkutató Bt., 2010. – p.: 1-61. 130
149
köztük Gunilla, és Fehér is egyetértett abban, hogy e indokok a gyermek személyiségét porrá zúzzák.
A
fentiekkel
összefüggésben
álló
gyermekkori
szegénység
ugyan
ilyen
következményekkel járhat. A serdülő gyermek egyetlen kiutat a gyors pénzszerzési lehetőségben látja, amihez a futtatón keresztül a prostitúció táptalajt biztosít. Mivel értékrendjükből, a neveltetésnek köszönhetően bizonyos szociális elemek hiányoznak, ezért pénzszerzésre csak a testüket használják.132,133 Woods szerint ezek az okok hozzájárulnak ahhoz, hogy a lányok otthonról elszökjenek, amit a futtatók az „édesgetés” módszereivel kihasználnak, majd prostitúcióra kényszerítik őket.134 Az „édesgetés” a futtatói magatartás eszköze, amelyet kutatásomban a „színlelt intim kapcsolat” kóddal azonosítottam. A futtató egy érzelmi manipulátor, aki a prostituáltak esendőségét és gyengeségét kihasználja. A gyermekkori szocializációból hiányzó, és a szülőtől meg nem kapott szeretetet, törődést és figyelmet, a futtató színlelt érzésekkel helyettesíti. Jobb esetben ez elegendő ahhoz, hogy az érzelmileg manipulált prostituált dolgozzon, amennyiben mégsem, úgy akaratának fizikai bántlamazás útján szerez érvényt. Roman135, Hoateling136, Giobbe137, O’Connor138 kutatásaihoz hasonlóan, saját eredményeim is alátámasztják, hogy az „édesgetés”, és a fizikai agresszió a prostituáltak életében jelen van. Mindezek mellett a lányok munkavégzését a futtatók ellenőrzés alatt tartják, nem lazsálhatnak, nem trükközhetnek, elszámolással tartoznak. A fizikai agresszión túlmenően még brutálisabb az a kép, amelyet a PTSD-vel kapcsolatos erőszakos közösülések tárnak elénk. A fiikai fájdalmak, és a lelki sebek örökre megmaradhatnak. A gyermekkorban elszenvedett – hozzátartozó –, és később a futtató által elkövetett nemi erőszak eseteit a PTSD kialakulásának egyik lehetséges okaiként tartják 132
BETLEN Anna: Nőelszívás – prostitúció a gazdaságban. - In. FEHÉR Lenke (szerk.): Adás-vétel konferancia a prostitúcióról. – Bp.: Országos Kriminológiai Intézet, 2011., - p.: 1-39. 133 HOM Kristin, WOODS Stephanie: Trauma and its Aftermath for Commercially Sexually Exploited Women. – In. Mental Health Nursing, 2013. 34. évf. – p.:75-81. 134 FORRAI Judit: Prostitúció és szociális munka. – In. Civil Szemle, 2007. 4. évf. 11. sz. – p.: 65-87. 135 ROMANS Sarah: The mental and psychical health of female sex workers a comparative study. – In. Australian & New Zealand Journal of Psichiatry, 2000. 35. évf. 1. sz. – p.: 75-80. 136 HOTALING Norma: Been There Done that SAGE, a Peer Leadership Model Among Prostitution Survivors. – In. Journal of Trauma Practice, 2004. 34. évf. 2. sz. – p.: 255-265. 137 GIOBBE Gamache: Prostitution: Oppression Disguised as Liberation. - In: FARLEY Melissa (szerk.): Prostitution, Violence, and Posttraumatic Stress Disorder. – USA: Women and Health, 1998. – p.: 37-49. 138 O’CONNOR Monica : A prostitúció és szexuális célú emberkereskedelem összefüggései ismeretterjesztő kézikönyv. - Stockholm: CATW és EWL kiadó, 2006
150
számon. 139,140,141 Míg saját kutatási eredményeim a gyermekkori erőszakos közösülést csak egyéni-, addig a futtatói-, és a rendőri erőszakos közösülést társas szinten reprezentálta. Az mindkét valóságkép állandósult eleme. Egyértelmű, hogy a PTSD kimutatásához szélesebb körű vizsgálatokra volna szükség, azonban, ha azt vesszük alapul, hogy kialakulásában az erőszaknak jelentős szerepe van, akkor elfogadhatjuk, hogy a PTSD kialakulásának nemcsak a gyermekkori, hanem felnőttkorban, a hatóságok által alkalmazott erőszak is oka lehet. A rendőri agresszió – bántalmazás, megbélyegzés, erőszak - ugyan olyan traumatikus élményt generálhat, amely a PTSD kialakulásához vezethet. Ezért feltételezhető, hogy Finkelhor „traumagenetic” modellje142 a felnőttkori futtatói, és kliensi erőszakon felül, a hatóságok által gyakorolt hatalmi visszaélésekkel, agresszióival is kiegészülhet. A bekezdés elején szót ejtettem arról, hogy az ok és a cél között relációs kapcsolat van. A legtöbb publikáció a prostitúció célját egyértelműen az anyagi haszonszerzésben jelöli meg. Azt viszont, hogy az anyagi haszonszerzés mire irányul, egyik sem tárgyalja. Szintén új tudományos eredménynek tartom azt, hogy a prostitúció motivációit részleteztem. Az anyagi haszonszerzés, mindkét valóságkép állandósult eleme, de, annak miértjei eltérnek egymástól. Míg a gyermekkori-, és nem gyermekkori szegénység mindkét vizsgálati csoportnál kiemelkedő arányszámmal van jelen, addig a rendőri vizsgálati csoport a munkalehetőségek hiányát – Betlen és Forrai kutatását – támasztják alá, a prostituált vizsgálati csoport pedig teljesen új tudományos eredményként, a gyermekkori visszaélések ellenére, többek között a családért is teszik mindezt. Annak ellenére, hogy a gyermekkori szocializáció hiányzik, a gyermekkori erőszak és rossz bánásmód kimutatható, a prostituáltak a családért dolgoznak. Új tudományos eredményként azt az összefüggést is szeretném kiemelni, hogy a prostituáltak valóságképében a családalapítás, mint cél megjelenik. Azt a szeretetet, törődést, és gondoskodást, amelyet gyermekkorban nem kaptak, vagy kaphattak meg, azt ők maguk saját családjuknak meg szeretnék adni, és leendő saját családjuktól meg szeretnék kapni.
139
140
SILBERT Mimi, PINES Ayala: Victimization of Street Prostitutes. – In. Victimology, 1982. 7. évf. 1-4. sz. –p.: 122-133. MYERLING James: Early sexual experience as a factor in prostitution. – In. Archives of Sexual Behaviour, 1977. 7. évf. 1. sz.. – p.: 31-
42. 141
EKBERG Gunilla: Nemzetközi vita a prostitúcióról és nőkereskedelemről: az érvek cáfolata. - In: EKBERG Gunilla (szerk.): Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól. – Bp.: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza kiadó Vállalat, 2002. – p.: 1-70. 142 FINKELHOR David: The trauma of child sexual abuse: Two models. – In. Journal of Interpersonal Violence, 1987. 2. évf. – p.: 348-366.
151
Láthatjuk, hogy a pszichológia intézkedések és a prostitúció szabályozására hivatott modellek összefüggésbe hozhatóak. Véleményem szerint nélkülözhetetlen az, hogy az általam javasolt új modell pszichológiai reszocializációs intézkedéseket is magába foglaljon, és az a hatályos jogi szabályozáshoz idomuljon.
152
10.TUDOMÁNYOS KUTATÁSI EREDMÉNYEK Meglátásom szerint a kutatási céljaimat sikerült teljesítenem. Tudományos igénnyel összegyűjtöttem, feldolgoztam, összegeztem, elemeztem és értékeltem a témában felhalmozott ismeretanyagot. A megközelítőleg tíz éves gyakorlati tapasztalataimon, valamint a hazai és nemzetközi szakirodalom tanulmányozásán alapuló, tudományos elemző munkámmal sikerült egy olyan elméleti – és a gyakorlatban is használható – művet létrehoznom, amely reményeim szerint mind a büntető igazságszolgáltatás, mind a rendvédelmi végrehajtás, mind a gazdaság fehérítése, mind az állam működése, valamint mind az emberi-, és alkotmányos jogok gyakorlása területén alkalmazható lesz. Tudományos értekezésem megírásával, a prostitúció jelenségét befolyásoló tényezőket megismertettem, valamint az új modell bevezetésének javaslatával, a jelenség kezelésének jövőjét is meghatároztam.
10.1.KÖVETKEZTETÉSEK Hazánkban azt elmúlt évszázadokban-, és évtizedekben végbemenő szexuális célú bűncselekmények, és a prostitúció jelensége jelentős mértékben megváltoztatta a szabályozás jellegét és feladatait. Míg a prostitúciót bizonyos századokban tisztelték, addig manapság ezt az ideológiát, a futtatói hálózatok kizsákmányolása, a kliensi brutalitás, valamint a hatósági mulasztás váltotta fel. A szexuális célú emberkereskedelemre, a prostitúcióra épülő szervezett bűnözés olyan problémát generált, amelyhez az adott országnak, Hazánknak is alkalmazkodnia kell. Alapszabályként rögzíthető, hogy a mindenkori normaalkotás nem hozhat eredményt akkor, ha a prostitúció látens jelenségét, a legalacsonyabb szinttől a legmagasabb szintig fel nem derítjük, okait meg nem értjük, és legfőképpen nem teszünk meg mindent azért, hogy az abban résztvevők jogosultságaikat normaszerűen gyakorolhassák. Véleményem szerint, amennyiben a javaslataimban kidolgozott „új modell” megalkotására nem kerül sor, és a jogi szabályozásában módosítás nem történik, úgy a prostituáltaknak, a rendvédelmi szerveknek, és leginkább az államnak az alábbi tényezőkkel kell szembenéznie:
153
1. A prostitúciós bűncselekményekkel érintett áldozatok száma tovább emelkedik 2. Az alkotmányos-, valamint emberi jogok területén a joggyakorlás ellehetetlenül. 3. Az áldozatok társadalomba való reintegrálása, az együttes reszocializációs intézkedéssorozatok és az áldozatvédelem hiányának köszönhetően kétségessé válik. 4. A prostitúciós bűncselekményekből profitáló személyek tovább terjeszkednek, a kizsákmányolásából adódóan, további milliárdos feketebevételhez jutnak hozzá. 5. A milliárdos feketebevételekből további bűncselekményeket követhetnek el, erősödik a fegyver-, a kábítószer-kereskedelem, valamint a terrorizmus. 6. A rendvédelmi szervek sorozatos mulasztása, az igazságszolgáltatás, és annak rendjéhez fűződő társadalmi érdek sérelmet szenved. Az emberi élet, a legfontosabb érték, amit a Földön élő összes embernek védenie kell. Az alapvető emberi-, és alkotmányos jogok mindenkit megilletnek, az állam azok érvényesítésére, és az azt megsértők szankcionálására garanciát vállal. Minden országnak érdeke, és kötelessége, hogy az ilyen jellegű cselekményeket felderítse, a sérülést szenvedett személyek önbecsülését, és a sérült (jog)területet, egy átfogó, hatékony és komplex intézkedéssorozattal helyreállítsa. Értekezésem egyik fő területének e jelenség szabályozására, és a megsértett értékek védelmére irányuló javaslatokat tartalmazó, és az elméletben, valamint a gyakorlatban is jól használható „új modell” megteremtésére tettem javaslatokat.
10.2.HIPOTÉZISEK BIZONYÍTÁSA
1. Igazoltam,
hogy
önmagában
a
prostitúció
szabályozására
irányuló
prohicibionista modell és felfogás alkalmatlan. Hátrányok bizonyítása: bizonyítottam, hogy a XXI. század derekán a prostitúció kezelésére irányuló intézkedésekben a prohicibionista szemlélet bizonyos elemei – jogsértő módon – fellelhetőek. Bizonyítottá vált, hogy az állami akaratnak érvényesülnie kell, a prostitúcióval 154
szembeni intézkedések a vezetőkön keresztül, a statisztikai számok előremozdítása érdekében, a prostituáltak ellen irányulnak. A rendőrök a prostituáltakat bűnelkövetőnek, és nem áldozatnak tekintik, velük szemben ellenségesek, elutasítóak. A rendőri hatalmi visszaélések virágoznak, az előítélet kimutatható. A rendőrök a prostituáltakat a mai napig megbélyegzik, hátrányosan megkülönböztetik, megvetik, megalázzák, a rendőri deviancia-elméletek a mai napig is érvényben vannak. Bizonyítottam továbbá, hogy a rendőrök a prostitúció okának, a szocializmus szellemének tükrében, az iskolázatlanságot és a munkanélküliséget jelölik meg, amely szintén a prohicibionista szemlélet alapsémájának volt tekinthető.
2. Igazoltam,
hogy
önmagában
a
prostitúció
szabályozására
irányuló
reglementációs modell és felfogás alkalmatlan. Hátrányok bizonyítása: bizonyítottam, hogy a XXI. század derekán a prostitúció kezelésére irányuló intézkedésekben a reglementációs szemlélet bizonyos elemei – jogsértő módon – fellelhetőek. A rendőri-, és prostituált valóságkép alapján kétséget kizáró módon bizonyítottam azt, hogy a prostitúciós jelenség rendőri oldalról történő szabályozása, a XIX. századtól kezdve, a mai nappal bezárólag mit sem változott, az hatalmi visszaélések sokaságához vezetett. Tekintettel arra, hogy a szabályozás minden egyes momentuma a rendőri végrehajtás eszközrendszerén fut keresztül, így a rendőröknek a hatalmi visszaéléseik kivitelezésére, számos lehetőség nyílik. Sikeresen bizonyítottam, hogy a prostituáltak-, valamint a futtatóik felé irányuló rendőri korrupció jelen van, mind a rendőrök -, mind pedig a prostituáltak beszámoltak arról, hogy a hivatali viisszaélés életükben megtalálható. A rendőrök a jogszabályban foglalt feladataikat nem teljesítik, hatalmukkal visszaélnek, hatáskörüket túllépik. Előnyök bizonyítása: bizonyítottam azt, hogy a reglementációs szabályozás alapelvét alkotó nemi betegségek terjedése-, és terjesztése elleni védelem cáfolttá vált. Kétséget kizáró módon bizonyítani tudtam azt, hogy a prostituáltak a nemi betegségek terjedése-, és terjesztése ellen fellépnek, védekeznek, és rendszeres jelleggel orvosi szűréseken vesznek részt. Bizonyítottam továbbá, hogy a munkavégzés helyszíne nem a közterület, hanem attól elzárt, a köznyugalom megzavarásától mentes, bekerített hely. Bár a reglementációs prostitúció a bordélyházak 155
létesítését tűzte ki célul, amely így – a nemzetközi joggal ellentétesen - nyilvántartásokat keletkeztetne, a jelenlegi valóságkép e rendszerhez mégis pozitívan áll(na). Bizonyítottam azt is, hogy a munkavégzés helyszíne nagyon sok esetben lakásban történik. A lányokat nem zavarja, sőt nyugalommal tölti el, ha az aktust kulturált, lehetőségeihez mérten nyugodt körülmények között folytathatja. 3. Igazoltam, hogy önmagában a prostitúció szabályozására irányuló abolicionista modell és felfogás alkalmatlan. Hátrányok bizonyítása: bizonyítottam, hogy a XXI. század derekán a prostitúció kezelésére irányuló intézkedésekben az abolicionista szemlélet bizonyos elemei – jogsértő módon – fellelhetőek. Bizonyítottam, hogy a rendőrök prostituáltakat nem áldozatnak, hanem bűnelkövetőnek tekintik, ezáltal az abolicionizmus alapját képező elmélet megdőlt. Bizonyítottam, hogy a rendőrök a jogszabályban foglalt kötelezettségeiket nem teljesítik, sem a feladataikat, sem pedig legfőképpen e modell alapját képező áldozatvédelmi tevékenységet nem gyakorolják. Azokat a jogosultságokat, amelyek e törvényből adódónak, a prostituáltak sem objektív, sem pedig szubjektív módon gyakorolni nem tudják, ezáltal súlyos nemzetközi normák-, és legfőképpen emberi jogok sérülnek. Bizonyítottam azt is, hogy a prostitúció Hazánkban üldözendő cselekménynek számít, a rendőrök ezzel kapcsolatos szankciókat a napi feladat-, és szolgálatteljesítés során gyakorta alkalmaznak. Bizonyítottam azt is, hogy a prostitúció okai között a prostituáltaknak a gyermekkori traumáktól kezdődően, a munka alatt, előtt és után alkalmazott futtatói, kliensi-, és rendőri agressziónak köszönhetően, olyan lelki-, és testi fájdalmakat kell átélni, amelyeket egész életükre kihatással vannak. Sem a Rendőrség, sem pedig más a reszocializációról, a társadalomba való visszailleszkedésről nem gondoskodik. Előnyök bizonyítása: bizonyítottam, hogy a futtatói magatartások a prostituáltak kizsákmányolására, és kihasználására irányulnak. A futtatók az áldozatokat erőszakkal, agresszióval, és csellel prostitúcióra kényszerítik. Kétséget kizáró módon sikerült bizonyítanom azt, hogy a prostituáltak életét kiszolgáltatottság jellemzi, a futtatóktól való félelmükben, az ő akaratukkal megegyező magatartást tanúsítanak. A prostituáltak nem 156
mások, mint a futtató anyagi haszonszerzésének eszközei. E kép a prostituáltak áldozatiságát megteremti. 4. Igazoltam, hogy a neoreglementáció és a neoabolicionizmus a prostitúció szabályozására alkalmatlan. Tekintettel arra, hogy mindkét modell, a régi modellek szelleméből fakadó gyengeségeket is ötvözi, így azok nem garantálhatják, hogy az alkotmányos-, emberi-, és szabadságjogok kellő mértékben érvényesüljenek, és érvényesíthetőek legyenek. E modellek előnyei-, és hátrányai, a XXI. századi szabályozásban is szerepelnek, azonban a jelenség szabályozására olyan modellt kell alkotni, amely a gyengeségeket, hátrányokat, és negatívumokat kizárja, és csak az előnyökre, erősségekre, és lehetőségekre épít. 5. Igazoltam, hogy a New Yorki Egyezményből való kilépés és/vagy módosítás, valamint a javasolt új szabályozás a prostitúciós bűncselekmények felderítését segítené. Magyarország a Nemzetközi Egyezményt az 1955. évi 34. törvényerejű rendelettel ratifikálta. Az abolicionista-, a prohicibionista-, a reglementációs modell által bizonyított előnyök-, és hátrányok összessége rávilágított arra, hogy Hazánk számos rendelkezést betart, ám számos rendelkezést figyelmen kívül hagy, megsért. Önmagában az a tény, hogy az áldozatvédelem nem érvényesül, számos nemzetközi joggal összhangban levő alkotmányos-, és emberi jogokat megsért. Ugyanakkor bizonyítottam, hogy a védett helyen folytatott prostitúció a köznyugalmat nem zavarná, és a prostituáltak biztonságérzetét növelné. 6. Részben igazoltam, hogy a pszichológiai segítségével megismert prostitúciós valóságkép, és a rendőri (jogi) valóságkép témaköri bontásban éles ellentétben áll egymással. Bizonyítottam, hogy a rendvédelmi szervek összessége által végrehajtott, és a létező modellek gyengeségein alapuló intézkedéssorozatának köszönhetően, a prostituáltak törvényben 157
garantált jogai sérülnek, az áldozatvédelem, valamint a reszocializáció nem érvényesül. Nincs olyan intézkedéssorozat, amely az áldozatok védelmére szakosodott volna. A háttérben megbúvó pszichológiai tényezőket, okokat és célokat egyértelműen bizonyítani tudtam. Bizonyítottam, hogy a prostituáltak gyermekkorukban és jelenkorukban elszenvedett nélkülözésének, bántalmazásainak köszönhetően traumatikus tapasztalatokat élnek át, amelynek leküzdése speciális segítséget igényel. Ez a segítség csak egy jól működő, és szerveket összehangoló intézkedéssorozattal realizálható.
10.3.ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK: Megítélésem szerint az értekezés elkészítése során az alábbi új tudományos eredmények születtek: 1. A szexuális célú prostitúciós bűncselekményeket, a prostitúció jelenségét a XIX. századtól napjainkig bezárólag megvizsgáltam. A prostitúció, és a rendőri intézkedéskultúra közös viszonyrendszerét, annak hátterében megbújó motiváció-, és célreprezentációkat tudományos keretek között – sokszempontú kvalitatív és kvantiatív módzerekkel - elsőként tártam fel. 2. A viszonyrendszer ok-okozati tényezőit, a hatóságok mulasztásait feltártam, a pszichológiai
szociális
reprezentáció
elméletének
és
kvalitatív
módszerének
segítségével elsőként bizonyítottam, hogy a prostitúció jelenségének hátterében megbúvó szubjektív, és objektív okok feltérképezhetőek. 3. A szexuális célú prostitúciós bűncselekmények kapcsán sikerült egy logikailag rendszerező, alternatív megoldási javaslatokat tartalmazó értekezést készítenem, amely tudományos alapot szolgáltathat az e témakörben érintett területek további elemzéséhez és a gyakorlati alkalmazáshoz egyaránt. 4. A prostitúció jelenségének szabályozására irányuló létező modellek erősségeit és gyengeségeit feltártam, elsőként bizonyítottam, hogy azok elemei napjaink szabályozásában is megtalálhatóak, amely egy új modell létrehozását indokolttá teszi.
158
5. E kérdéskörben feltártam, hogy a prohicibionista modell szemlélete (így hátrányai is) a prostitúciós jelenség szabályozásában, és annak végrehajtásában jelen van, önmagában a prostitúció szabályozására irányuló prohicibionista modell és felfogás, alkalmatlan. 6. E kérdéskörben szintén feltártam, hogy a reglementációs modell szemlélete (így hátrányai is) a prostitúciós jelenség szabályozásában, és annak végrehajtásában jelen van, önmagában a prostitúció szabályozására irányuló reglementációs modell és felfogás, alkalmatlan. 7. E kérdéskörben szintén feltártam, hogy az abolicionista modell szemlélete (így hátrányai is) a prostitúciós jelenség szabályozásában, és annak végrehajtásában jelen van, önmagában a prostitúció szabályozására irányuló abolicionista modell és felfogás, alkalmatlan. 8. E kérdéskörben szintén feltártam, hogy a a neoreglementáció és a neoabolicionizmus modell szemlélete (így hátrányai is) a prostitúciós jelenség szabályozásában, és annak végrehajtásában jelen van, önmagában a prostitúció szabályozására irányuló neoreglementáció és a neoabolicionizmus modell és felfogás, alkalmatlan. 9. Az emberi-, és alkotmányos jogok megteremtését, és gyakorlását célzó nemzetközi-, és hazai egyezmények felülvizsgálatát 15 év elteltével elvégeztem. Bizonyítottam, hogy a New Yorki Egyezmény a következmények megszüntetésére csak részben képes, bizonyos alkotmányos-, és emberi jogok gyakorlását, így különösen az önrendelkezés jogát korlátozza. 10. Elsőként tettem javaslatot egy olyan „új modell” elkészítésére, amely a tagállamok közötti koopeációt megteremti, a reszocializációt elősegíti, és a bűnelkövetőket elszámoltatja.
159
11.JAVASLATOK 11.1.AZ ÚJ MODELL Mint, ahogy az a hipotézisek során bizonyításra került, a régi modellek a prostitúciós jelenség kezelésére önmagukban alkalmatlanok. Szakítanunk kell a „régi hagyományokkal”, és a legutóbbi szabályozás óta eltelt évtized után, a jelenség kezelését új mederbe kell terelnünk. Erre csak egy olyan modell lehet alkalmas, amely új alapköveket tesz le, tartóoszlopként pedig a régiek erősségét maximálisan kihasználja, azok gyengeségeit pedig megszünteti. Meglátásom szerint az új modell alapját az emberi-, és alkotmányos jogok érvényesítése adhatná, amelyre az áldozatvédelem, a jogi szabályozás, a rendvédelmi munkavégzés, és a reszocializációs intézkedések sorozata, mint alappillér épülne. A modellt a XVIII. számú ábra illusztrálja.
11.2.EMBERI-, ÉS ALKOTMÁNYOS ALAPJOGOK: Egy demokratikus berendezkedésű társadalomban, a prostitúció szabályozására is csak úgy kerülhet sor, ha az abban résztvevő személyek részére az állam, az alapvető emberi-, és 160
alkotmányos jogok érvényesülését garantálja. E két jogcsoport szorosan összefügg egymással. A legfontosabb jogok, amelyeket a szabályozás során nem hagyhatunk figyelmen kívül: 1. Mind szabadnak és egyenlőnek születtünk. Mindegyikünket azonos bánásmódban kell részesíteni. Nincs megkülönböztetés. Senki sem ítélhet el amiatt, hogy milyen választott tevékenységet gyakorlunk. Senki sem kényszeríthető arra, hogy prostitúciós tevékenységet
folytasson,
viszont
annak
lehetőségét,
hogy
szabad,
önálló
akaratnyilvánítás normasértés nélkül e tevékenység gyakorolhassa, meg kell teremtenünk. Az önrendelkezés joga mindenkit megillet. Amennyiben valaki, önálló és szabad döntése alapján prostitúciós tevékenységet szeretne folytatni, annak a törvényi feltételek megtartása-, és hatósági betartatása mellett, lehetőséget kell biztosítani 2. A biztonságos és szabad élethez való jog. Amennyiben valaki a prostitúció gyakorlása mellett dönt, úgy az államnak azokat a személyeket, akik életüket-, testi épségüket sértik, vagy veszélyeztetik, szankcionálnia kell. A rendvédelmi szervek kötelessége lenne, hogy azokat a személyeket, akik másokat prostitúcióra kényszerítenek, felderítse, elfogja, és az illetékességgel rendelkező szerv részére ítélkezésre átadja. A kutatásom során bizonyítottam, hogy a rendőri munkavégzés e területen nem érvényesül. A prostituáltak szubjektív biztonságérzete elenyésző, a futtatóiktól és a hatóságtól elszenvedett erőszak miatt kiszolgáltatottá váltak. Ezért egy új típusú rendvédelmi munkacsoport létrehozása vált szükségessé. 3. Senkinek
sincs
joga
emberkereskedelmet,
rabszolgaságban a
prostitúcióra
tartani
minket.
kényszerítést
a
A
szexuális
fehér
célú
rabszolgaság
szinonimájaként használják. A futtatók anyagi igényének kielégítése, az erőszakos, kizsákmányoló és kényszerítő magatartás az elnyomás legfőbb eszköze. Ezek a körülmények mind ahhoz vezetnek, hogy a futtatók, egyeduralkodóként, a prostituáltakat rabszolgáikká teszik, megfosztva őket egyetemes szabadságjogaiktól. Hozzájuk tartoznak, nekik tartoznak felelősséggel, sorsukról ők döntenek. 4. Senkinek nincs joga bántani vagy kínozni minket. A prostituáltak, a futtatók-, a kliensek-, és a hatóság tagjaitól is rettegnek, tekintettel arra az agresszióra, amelyeket nap, mint nap át kell élniük. Alapvető emberi jogunk, hogy életünket-, testi épségünket 161
senkinek nincs joga megsérteni, vagy veszélyeztetni. A kínzás, az embertelen bánásmód nem csak fizikailag, de lelkileg is tönkreteszi az embert. Olyan traumatikus láncreakcióhoz vezethet, amelynek beláthatatlan következményei lennének. Így olyan szabályozás létrehozására van szükség, ami az emberi élet-, és testi épség védelmét garantálja. 5. Egyenlő jogunk van a törvények használatára. Minden embernek joga van ahhoz, hogy az őt törvényben megillető jogosultságokat gyakorolhassa, és a kötelezettségeket teljesíthesse. Az általam bizonyított prostituáltakat ért megkülönböztetés, valamint a rendőri áldozatvédelem-, és feladat-végrehajtás hiányosságai rávilágítottak arra, hogy a jogszabályokban előírt áldozatvédelmi jogok gyakorlása, a prostituáltak számára nem elérhető. Lehetővé kell tenni azt, hogy a jogok gyakorlása zökkenőmentessé váljon, azt mindenki megismerhesse, és gyakorolhassa. 6. Senkinek sincs joga megfelelő ok nélkül bebörtönözni és ott tartani minket. A rendvédelmi szerveknek intézkednie kell afelöl, hogy az őrizetbe vétel ne a statisztikai számok előmozdítása, hanem a futtatók realizálása érdekében történjen. 7. Az ártatlanság vélelme. Az előítélet, amivel a prostituáltak nap, mint nap szembesülnek, megbélyegzi őket. Annak ellenére, hogy maximum szabálysértést követhetnek el, büntetőjogi szankcióval illetni őket nem lehet. A futtatói hálózatok felszámolására, és az összes terhelő-, mentő-, közvetett-, közvetlen bizonyítási eszköz beszerzésre intézkedni kell. Az így kapott bizonyítékok alkalmasak lesznek arra, hogy a bíróság az igazi bűnelkövetőkkel szemben szankciót alkalmazhasson, büntetést szabhasson ki. 8. A szociális biztonsághoz való jog (otthon, oktatás, orvosi ellátás). A legtöbb utcai prostituált alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik. Annak indokai között nem feltétlenül a szubjektív-, hanem lehetőségekhez mérten objektív körülmények állnak. Az oktatás, önmagunk képzése szociális biztonságunk megteremtéséhez járulhat hozzá, amelyre minden embernek szüksége van. A legtöbb utcán dolgozó lány nehéz egzisztenciális körülmények között nőtt fel, árvaházban-, intézetben nevelkedett, onnan kikerülve pedig lehetősége sem volt arra, hogy önálló lakással, vagy otthonnal rendelkezzen. Az államnak meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy ezek a személyek -, ha szeretnének - e munkakörből kikerülhessenek, és a reszocializáció 162
segítségével a társadalom hasznos tagjaivá válhassanak. Sikerült azt bizonyítanom, hogy a prostituáltak minden szükséges intézkedést megtesznek az érdekében, hogy a nemi betegségek ne terjedjenek, illetőleg, ha betegek, akkor magukat orvossal kezeltetik. Ennek ellenére a legtöbb nemi betegséget szűrő-, és megelőző vizsgálat, illetőleg orvosi kezelés pénzbe kerül, és a legtöbb lány – kihasználtságukból, és kizsákmányolásukból adódóan – azt megfizetni nem képes. Ezekhez a vizsgálatokhoz, gyógyításhoz, illetőleg a gyógyszerek való hozzájutás, alapvető alkotmány alapjog, amit függetlenül a személytől-, a munkavégzéstől az államnak garantálnia kell. 9. A munkához való jog. Magyarországon 2007. óta a prostitúciós tevékenység „egyéb szolgáltatás jogcímén” TEÁOR számmal ellátott szolgáltatás, amelyet az adóhatóság egyéni vállalkozói igazolvány, valamint adószám mellett lajstromszámmal látott el. Azzal, hogy futtatói hálózatok léteznek, a tisztességes munkabér fogalma megszűnt. A bizonyított teljes kizsákmányolás a tisztességes munka-, és bérezés fogalmát eltörölte. Amíg a prostituált személyeket futtatói hálózatok irányítják, kényszerítik-, és legfőképpen kizsákmányolják, addig e alapvető alkotmányos-, és emberi jogosultság gyakorlása nem valósulhat meg. 10. A pihenéshez való jog. Az államnak kötelessége a munkavállalót az iránt biztosítani, hogy az elvégzett munkával időarányosan megfelelő szintű, mennyiségű és minőségű szabadidőt biztosítson. A futtató általi kizsákmányolás, kiszolgáltatottság és kihasználás olyan mértékű, hogy a legtöbb lány a nap 24 órájában, embertelen körülmények között dolgozik, így pihenéshez, kikapcsolódáshoz hozzá nem jut. A szabályozásnak mindenféleképpen lehetőséget kell teremtenie arra, hogy a szabadidő gyakorlásához, és a pihenéshez való jog ne sérülhessen. Az emberi-, és alkotmányos jogok összességében nem csak e tíz jogosultság gyakorlását írják elő, azonban a kutatási téma szemszögéből, legfontosabbnak ezek tekintendőek. Úgy vélem, hogy ezen jogosultságok állami érvényesítése nélkülözhetetlen feladat ahhoz, hogy az új modell stratégiai alapját letehessük, és a tartóoszlopok ne inoghassanak meg. A tartóoszlopok az áldozatvédelem, a jogi szabályozás, a rendvédelmi munkavégzés, valamint a reszocializációs intézkedéssorozat elemeiből tevődnek össze. A rendvédelmi munkavégzés,
163
illetőleg az áldozatvédelem egymással szoros összefüggésben áll, a reszocializációs intézkedéssorozatok, valamint a jogi szabályozás önálló egységet képeznek.
11.3.A RENDVÉDELMI MUNKAVÉGZÉS Kutatásom során bizonyítanom sikerült, hogy a Rendőrség, a prostitúció kezelésére tett intézkedései alapján, a hatályos szabályozás végrehajtására részben-, vagy egyáltalán nem alkalmas. A hatalommal való visszaélés, a statisztikán alapuló rendszerszemlélet, az áldozatvédelem-, és a rendőri feladatvégzés hiánya, az előítéletek, a megbélyegzés mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a Rendőrség a jogszabályból adódó kötelmeit ne teljesítse, jogosultágait pedig túllépje. A fentiek kiküszöbölése végett egy olyan speciális munkacsoportot létrehozására van szükség, amely kizárólag e feladatot, azaz a szexuális célú emberkereskedelem, és a prostitúciós bűncselekmények felderítését, megelőzését, a futtatók, és azok hálózata embereinek elfogását
hajtja végre. A fentiek végrehajtásához
elengedhetetlenné válik, hogy a rendelkezésre álló nyílt-, és titkos erőket, eszközöket alkalmazzuk, illetőleg a nemzetközi-, és hazai rendvédelmi-, és egyéb szervek információcseréjén és konzultációján alapuló együttműködésben részt vegyünk. 1. Nyílt területen alkalmazandó erők-, eszközök-, és módszerek:
A hatályos büntetőeljárásról-, valamint a Rendőrségről szóló törvényben foglalt intézkedések összessége, különös tekintettel a nyomozások egységes és részletes szabályairól szóló utasítások végrehajtása. A bűncselekményi típusok nyomozásának szervezése és tervezése Az adott bűncselekményfajta elkövetési változatainak, illetőleg az adott esemény megvalósulása tipikus jellemzőinek a tanulmányozása Az ügytípusok eljárásjogilag érintett szereplői (akár elkövetői, akár sértetti kör) fontos jellemzőinek az összegyűjtése, tanulmányozása A rendelkezésre álló tárgyi-, és személyi adat-, információ-, és bizonyítékforrás beszerzése Az elkövetés eszközeinek, módszereinek, különösképpen az azt elősegítő, és lehetővé tevő okok, körülmények tanulmányozása, a megvalósulás-, és elkövetés jellemzőinek aktív vizsgálata
2. Titkos területen alkalmazandó erők-, módszerek-, és eszközök: 164
A hatályos büntetőeljárásról-, valamint a Rendőrségről szóló törvényben foglalt intézkedések összessége, különös tekintettel az operatív tevékenység szabályozása, és a titkos információgyűjtés belső utasításainak végrehajtása. Az adott bűncselekményfajta futtatói hálózata módszereinek, ezek magyarországi tevékenységének tanulmányozása, feldolgozása és nyilvántartása Az adott bűncselekményfajta elkövetői tevékenységének erősödését kiváltó, jelentősebb nemzetközi vagy hazai okok, körülmények kiszűrése, az azokra irányuló azonnalos intézkedések megtétele Az adott bűncselekményfajta elkövetéséért felelős személyek gyors beazonosítása, ellenőrzése, terveiknek és módszereiknek felderítése
3. Az együttműködés területén:
A hazai és nemzetközi, nyílt-, és operatív területen beszerzett, elemzett és értékelt bűnüldözési információk összegyűjtése, tárolása, feldolgozása és cseréje A tagállamok illetékes hatóságainak nyomozások kezdeményezésére való felkérés azok lefolytatására vagy koordinálására irányuló előterjesztések, valamint közös nyomozócsoportok létrehozására történő javaslattétel Az adott bűncselekményfajtákkal kapcsolatosan a bűnüldözés területén beszerzett, elemzett és értékelt adatok és információk felhasználása, az abból levonható következtetések alapján, nagyszabású nemzetközi akciók szervezése Fenyegetés-, és veszélyeztetettség értékelések, stratégiai elemzések elkészítése, amelyhez az általános helyzetjelentés párosításra kerül
11.4.ÁLDOZATVÉDELEM Bbizonyítottam, hogy a prostitúcióval kapcsolatos áldozatvédelmi feladatokkal és intézkedésekkel összefüggésben a Rendőrség a kiszabott, és normában meghatározott feladatait nem teljesíti. Az áldozatvédelemmel kapcsolatos intézkedések összessége két csoportra oszthatóak: a külön a prostitúciós bűncselekmények felderítésére-, és a reszocializációs intézkedések megtételére létrehozott csoport tevékenysége. A létrehozandó nyomozócsoport feladata az áldozati státusz igazolása, a tanúgondozás, a védett szálláshely biztosítása és a tájékoztatás lenne.
Az áldozatvédelmi státusz igazolása. Az áldozati státusz igazolása a legkönnyebb feladat, amely a nyomozócsoport feladatai között szerepel. A bűncselekmény sértettje részére egy olyan áldozatvédelmi igazolás kiállítása vált szükségessé, amely a további 165
intézkedések igénybevételére jogosítja, illetőleg igazolja, hogy ő a nyomozó hatóság által felderített prostitúciós bűncselekmény tényleges áldozata, sértettje.
A tanúgondozás. Kiemelten fontos az, hogy az adott bűncselekményfajtával kapcsolatosan a sértett kihallgatását tapasztalt, és hozzáértő személyek végezzék, a lehető legtöbb nyomozást segítő információt beszerezhessük, az elkövetői hálózatokat szélesíthessük, illetőleg megfelelő mennyiségű és minőségű realizálást elvégezhessük. Fontos továbbá az, hogy a sértettekkel, tanúkkal történő kapcsolattartás az indított ügy megkezdésétől, egészen a lezárásig tartson, elvárás, hogy a sértett a kellő tájékoztatást mindig megkaphassa
A védett szálláshely biztosítása. A létrehozandó nyomozócsoport feladata lenne egy olyan fedett objektum létrehozása, ahol az áldozatok nyugodt körülmények között, és a külvilágtól elzárva éhetnének, mindaddig, amíg a potenciális veszélyt jelentő hálózatok, futtatók realizálása meg nem történne, biztosítva ezzel testi épségük és életük védelmét.
Tájékoztatás. A tájékoztató tevékenység pedig a reszocializációs intézkedéssorozatok összességéről szól, így a nyomozócsoport a sértettet köteles tájékoztatni arról, hogy a reszocializációs intézkedéssorozatok lebonyolításáért felelős csoport helyileg hol található, milyen feladataik vannak, illetőleg ezeknek az igénybevételét az illető hogyan tudja igénybe venni. A tájékoztatás ezen felül a büntetőeljárásról szóló összes, általános érvényű tájékoztatást is magába foglalja.
11.5.A RESZOCIALIZÁCIÓS INTÉZKEDÉSSOROZAT A reszocializációs intézkedéssorozat végrehajtására létrehozott csoport áldozatvédelmi-, és egyéb feladatai az érdekérvényesítés elősegítése, a jogi tanácsadás, az érzelmi és egyéb segítség megadása.
Az érdekérvényesítés elősegítése. A csoport alapvető funkciója az általános jogérvényesítés mellett, az egészségügyi és szociális ellátások biztosítása. Rendkívül fontos, hogy a prostitúciós bűncselekmények sértettjei az egészségügyi-, és szociális ellátásokat megkapják. Az egészségügyi kérdések vonatkozásában, a csoporton belül, 166
külön egészségügyi szolgálat üzemeltetésére van szükség. Az áldozatok a kezeléseket helyben megkapják, kontrollra járhatnak. A szociális ellátás pedig egyrészt az oktatás, másrészt pedig - olyan személyek esetében, akik a jövőben törvényi keretek között prostitúciós tevékenységet folytatni nem szeretnének – a munkahelyteremtés lehetőségét öleli fel.
Jogi tanácsadás. A kellő mértékű és minőségű jogi felvilágosítás nélkülözhetetlen eleme annak, hogy az érintett személyek jogaikat érvényesíthessék, és kötelmeiket teljesíthessék. Ez viszont csak úgy kivitelezhető, ha a jogszabályokban foglaltakat az érintettek megismerik. Tekintettel arra, hogy a jogi környezet értelmezése laikus személy számára nehézségeket keletkeztethet, így azok érthető módon való továbbítása vált szükségessé. A csoporton belül olyan jogászokból álló alcsoportot kell létrehozni, akik az áldozatoknak külön személyre szabottan segítenek.
Érzelmi és egyéb segítség megadása. Bizonyítanom sikerült, hogy az áldozatok a mérhetetlenül nagy-, és mennyiségileg elviselhetetlen erőszak következtében, bizonyos
esetekben
traumatikus
tapasztalatokat
élnek
át.
Ezeknek
az
eseménysorozatoknak a kezelése szakpszichológusi segítséget igényel. A traumák feldolgozása rendkívül fontos feladat ahhoz, hogy a prostituáltak a testi (fizikai), és lelki
(szellemi)
megnyugvást
és
békét
meglelhessék.
A
létrehozott
szakpszichológusokból álló csoport feladata a traumatikus élmények feldolgozása, és a reszocializációs folyamatok felügyelete, kontrollja és ellenőrzése.
11.6.JOGI SZABÁLYOZÁS A jogi szabályozás megoldását a New Yorki Egyezményből való kilépésben, vagy annak módosításának látom. A New Yorki Egyezményhez való csatlakozásunk óta eltelt 65-, valamint a hazai jogi szabályozás frissítése óta elmúlt 10-15 éves időintervallumban senki sem vizsgálta azt, hogy milyen előnyökkel/hátrányokkal járna az, ha Magyarország e téren a nemzetközi kötelezettségvállalással szakítana. Tudományos kutatásom elsődleges célja volt, hogy elméleti szinten tudományosan alátámasztott, majd a gyakorlatban jól kivitelezhető szabályozást dolgozzak ki. Alapvető probléma, hogy ugyan az Egyezményt Magyarország aláírta, de annak bizonyos rendelkezéseit a mai napig figyelmen kívül hagyja. Az Egyezmény 167
az abolicionista szemléletre épült, a szerint pedig a prostituált személy minden körülmény között áldozatnak tekintendő. Ha ebből a gondolkodásmódból indulunk ki, akkor azzal, hogy a szabálysértési törvény alapján a prostituáltat büntetni rendeljük, áldozati szerepköre megszűnik. Nemcsak a futtatói erőszak-, hanem az állam szankcionáló programjának következtében is kiszolgáltatottá válik. Azzal, hogy az illetékes hatóság kizárólag a büntethetőséget és büntetést szorgalmazza, valamint a hatóság az áldozatvédelmi-, és feladat végrehajtási kötelezettségeinek eleget nem tesz, nemhogy az Egyezmény rendelkezéseit, de még a félabolicionista szemléletet sem alkalmazza. El kell döntenünk azt, hogy melyik fontosabb: egy önállóan nemzeti színnel fémjelzett, és létrehozandó új szabályozás, amely az emberi-, és alkotmányos jogok érvényesítésére, az adózott jövedelemre, és az igazi elkövetők realizálására törekszik, vagy egy olyan Egyezményben való részvétel, amit egyébként is csak részben hajtunk végre.Hazai szabályozásunk szerint a prostitúció önmagában legális keretek között gyakorolható tevékenység, azonban az önkormányzati szabályozás révén, az kizárólag védett övezeten kívül, a meglévő orvosi dokumentációkkal igazolt módon hajtható végre. Ez a szabályozás gyakorlatilag végrehajthatatlan, tekintettel arra, hogy olyan helyszín, amely a jogi környezetnek maximálisan megfelel az ország területén elenyésző számban van jelen, pedig az önkormányzati szabályozás világosan előírja, hogy minden településen, meghatározott lélekszám felett, a prostitúciós tevékenység gyakorlására kijelölt helyszínt biztosítani kell. Bizonyítottam azt, hogy az önkormányzati szabályozásban foglaltakra – már önmagától kezdődően – nem is lenne szükség, a prostitúció gyakorlása ugyanis – önmagától – elkerített helyekre szorult vissza, a köznyugalmat így semmi sem veszélyezteti. A szabályozásnak és a rendőri fellépésnek köszönhetően, azt értük csak el, hogy a prostituáltak az aktust jogszabálysértő módon folytatják, és a futtatók a lányoktól a helyért cserébe mérhetetlenül nagy összegeket zsákmányolnak ki. A problémára megoldást jelentene, ha állami felügyelet alá tartozó intézményesített helyeket hoznánk létre, amely keretén, és helyszínén belül a prostitúciós tevékenység kontroll mellett, (kizárva a teljes büntető kontrollt) gyakorolhatóvá válna. Az állami irányítással létrehozott intézmények a futtatói hálózatok létjogosultságát megszüntetnék, üldöztetésük továbbra is fent maradna, büntetőjogi változtatásra e tekintetben 168
szükség nem volna. Önmagában a futtatók üldöztetésére irányuló állami akarat nem sértené az Egyezmény 2. cikkében foglaltakat, kizárólag még intenzívebbé, és hatékonyabbá tenné. Kizárólag az állam lenne jogosult arra, hogy ilyen intézményt működtessen, amely garantálná a kényszertől mentes munkavégzést, és az az ellen fellépő személyek üldöztetését. Amennyiben e mellett döntenénk, és az Egyezményből kilépnénk, a nemzetközi joggal összhangban, - az új szabályozásban önállóan - a futtatók üldöztetésére irányuló állami akarat továbbra is érvényesítésre kerülne. Örökös téma a nemi betegségek terjedésének indoka. Kutatásom óriási sikerének tartom azt, hogy bizonyítani tudtam azt a tényt, hogy a prostituáltak a nemi betegségek terjedése, és terjesztése ellen tudatosan, önként fellépnek, védekeznek, és orvoshoz járnak. Meglátásom szerint, ennek biztosítása érdekében, az állami intézmények mellett, az orvosi vizsgálatok elvégzésére, akárcsak különleges szakmák, és leginkább hivatások tekintetében továbbra is nagy szükség van, amelyet részükre biztosítani kell. A két megállapítással kapcsolatosan külön kiemelném, hogy az Egyezmény VI. cikkében, valamint a hazai alkotmánybírósági határozat értelmében hozott nyilvántartásba vételnek rendelkezései sem tekinthetőek irányadónak. Véleményem szerint a probléma gyökere, az emberi méltósághoz fűződő jogok gyakorlása folytán, a megnevezésből adódott. Az adózásról szóló törvény lehetőséget biztosított arra vonatkozóan, hogy a prostitúció gyakorlását TEÁOR számmal, valamint adóhatósági bejegyzéssel, „egyéb szolgáltatás” jogcímén gyakorolni lehessen. Amennyiben ezt a vonalat tovább erősítenénk, így a pejoratív megjelölés is eltűnne, így megbélyegzés sem jöhetne létre. A lányok, a prostitúciós tevékenységet így önállóan, állami vállalkozásban gyakorolhatnák, tisztességes, adózott jövedelmük volna, és, ami a legfontosabb, tevékenységüket kényszertől mentesen, önálló akarat elhatározás mellett végezhetnék. A fentiek következtében, a prostitúciós tevékenység szabályozására külön törvény létrehozása, a szabálysértési-, és büntető törvény módosítása válna szükségessé. A szabálysértési-, és büntető törvény módosítása a tényleges abolicionizmuson és reglementáción alapuló szabályozást teremtené meg, a futtatók üldözötté, a prostituáltak védetté válnának, az új szabályozás és modell pedig a szabályozás keretét alkotná meg. 169
12.BEFEJEZÉS Értekezésem elkészítése során arra törekedtem, hogy a rendvédelmi területen megszerzett gyakorlati tapasztalataim felhasználásával, a témában rendelkezésre álló hazai-, és nemzetközi szakirodalom tudományos feldolgozásával, valamint a témában alkalmazott kutatási módszeremmel, a meghatározott kutatási céljaimat teljesítsem, új tudományos eredmények születhessenek. A nemzetközi, és hazai szakanyagot feldolgozva, megírtam a prostitúció, és a hozzá kapcsolódó bűncselekmények történetét, felvázoltam annak kialakulását a XIX. századtól, napjainkig. A prostitúciót körülvevő látenciát legyőzve, felkutattam és feltártam annak legalacsonyabbtól a legmagasabb szintig terjedő struktúráját. A prostitúció jelenségével kapcsolatban új fogalmat alkottam, amely annak társadalmi berendezkedését, és mibenlétét hűen tükrözi. Feltártam, és felkutattam a prostitúció jelenségéhez kapcsolódó bűncselekményekkel, valamint azok prevenciójával foglalkozó rendvédelmi szervek munkásságát. Részletesen értékeltem a rendvédelmi szervek munkavégzését, a prostitúció jelenlegi helyzetét, és meghatároztam az ebből adódó következtetéseket. Ebből adódóan, értékeltem a rendvédelmi szervek tagjainak munkavégzését, azok jövőbeli alkalmazására, lehetőségeire ajánlásokat dolgoztam ki. Saját, és a vizsgált személyek tapasztalatait összegezve, tudományos módszereimmel és eredményeim felhasználásával, (a prostitúció jelenségéhez kapcsolódó bűncselekmények vonatkozásában) összefoglalást készítettem, majd az abból levonható konzekvenciákat megfogalmaztam. Rávilágítottam a lehetséges modellek előnyeire, hátrányaira, kidolgoztam az
„új
modell” alkalmazásának lehetőségeit,
amely a
prostitúcióhoz
kapcsolódó
bűncselekmények elleni fellépést, valamint az áldozatok reszocializációját megteremthetné.
170
Hazánknak, és esetlegesen nemzetközi viszonylatban, a gazdaságilag és politikailag is fejlett demokratikus országoknak, fel kell vállalniuk, és el kell gondolkozniuk azon, hogy az általam kidolgozott, és tudományos eredményeken alapuló új modell alkalmazása mennyi előnnyel rendelkezik, és képes arra, hogy a szaporodó bűncselekményi hálózatokat, és az ebből adódó nemzetközi szervezett bűnözést megelőzze, megakadályozza. Véleményem szerint a rendelkezésre álló hazai-, és nemzetközi szakirodalom mélyreható elemzésével, tanulmányozásával, a magyar és külföldi tapasztalatok összegzésével, az új kutatási eredmények felhasználásával, tudományos alapossággal sikerült feltárnom a prostitúció jelenségének teljes spektrumát. A terület további vizsgálatát, tanulmányozását fontosnak vélem, szükségesnek tartom azt, hogy további fórumokon, egyeztetéseken méltó szerephez juthasson, és a kidolgozott javaslataim egy új, az emberi- és alkotmányos jogok érvényesítésén alapuló intézményesített rendszer létrejöttét teheti lehetővé. Tudományos értekezésem elkészítése nem sikerülhetett volna, ha kutatómunkám ideje alatt, témavezetőmtől Fogarasi Mihály PhD. (tanszékvezető egyetemi docens) Úrtól a kellő iránymutatást, szakmai segítséget nem kapom meg, illetőleg a családom (édesanyám, és a macskám) nem áll mellettem. További segítséget jelentett, hogy a mű opponensei, bírálói hasznos, és konstruktív kritikát fogalmaztak meg, amely alapján az értekezést „tökéletesre” formálhattam.
Továbbá
szeretném
megköszönni
minden
tanárnak,
szaktanárnak,
könyvtárosnak, egyéb személynek, hogy támogattak és segítettek abban, hogy az értekezés létrejöhessen.
171
13.FELHASZNÁLT IRODALOM 1. ADY Endre: Összes versei. – Bp.: Osiris Kiadó, 2006. - ISBN: 963-389-510-3 2. ALDOR Viktor, MORECK Kurt, WEISSE Stefan: A titkos prostitúció és a félvilág (vita sexualis). – Bp.: Sándor József és társa Kiadó, 1920. 3. ALLEN Donald: Young male prostitutes: A psychosocial study. – In. Archives of Sexual Behavior, 1980. 9. évf. 5. sz. – ISSN: 0004-0002 4. ANKA László: A budapesti prostitúció és szexpiac története a boldog békeidőkben. – In. Valóság, 2006. év, 49. évf. 6. sz. - ISSN: 0324-7228 5. ANKA László: ELTE Történelemtudományok Doktori Iskola Új- és Jelenkori Magyar Történeti Programjának 2009. május 7-i konferenciakötete. – Bp.: ELTE kiadó, 20012010. - ISBN 978-963-284-141-0 6. ARCHER Ivan: Pursuit of Stability: Social Relations in Elizabethan London. – In. Cambridge Univcrsity Press, 1991. - ISSN: 1751-7311 7. ARMSTRONG Lisa: Out of the shadows (and into a bit of light): Decriminalisation, human rights and streetbased sex work in New Zealand. – In. HARDY Kate (szerk.): New sociologies of sex work. – Farnham.: Ashgate Publishing, 2011. - ISBN: 978075-467-986-8 8. ARTAUD Antonin: Selected Writings. - In: LETICHE Hugo (szerk.): Prostitution as a Male Object of Epistemological Pain. – Oxford, Gender Work and Organization, 2002. - ISSN: 1468-0432 9. BABBIE Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. – Bp.: Balassi Kiadó, 2008. - ISBN: 978-963-506-764-0 10. BAGLEY Chris, YOUNG Loretta: Juvenile prostitution and child sexual abuse: A controlled study. – In. Canadian Journal of Community Mental Health,1987. 6. évf. 1. sz. - ISSN: 0713-3936 11. BAGLEY Chris: Adolescent prostitution in Canada and the Philippines: Statistical comparisons, an ethnographic account and policy options. – In. International Social Work, 1999. 42. évf. 4.sz. - ISSN: 0020-8728 12. BAKOS Ferenc: Idegen Szavak és Kifejezések Kézi-szótára. Bp.: Könyvmíves Könyvkiadó, 2003.- ISBN: 963-926-222-6 13. BARÁTH Ferenc: A prostitúció befolyása a közegészségügyi állapotra. In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. Sz. - ISSN: 1217-5846 14. BARNETT Penwell, TYNDALE Maticka: The gift of agency: Sexual exchange scripts among Nigerian.- In: VANWEESENBEECK INE (szerk.): - Prostitution Push and Pull. – Utrecht: Journal of sex research, 2013. - ISSN: 0022-4499 15. BARTKY Sandra: Femininity and Domination. – In. LETICHE Hugo (szerk.): Prostitution as a Male Object of Epistemological Pain. – New York: Gender Work and Organization, 2002. - ISSN: 1468-0432 16. BASSERMAN Lujo: The oldest Profession: A history of prostitution. – New York: Barnes és Noble kiadó, 1994. - ISBN: 978-088-029-248-1 17. BAUMGARTEN Antal Dr.: Az erkölcsrendészet vendége. - In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. p.: 61. - ISSN 1217-5846
172
18. BAYODE Isaiah: Occupational Hazards and Xoping Strategies of Sex Workers in SW Nigeria. – In. Health Care for Women International, 2013. year 34. évf. 2. sz. - ISSN: 0739-9332 19. BECKER Gary: Ökonomische Erklärung menschlichen Verhaltens. – Tübingen: Auflagen zwo, 1993. - ISBN: 978-316-146-046-4 20. BEKINSKA Pettifor: High knowledge and high-risk behaviour: a profile of hotelbased sex workers in inner-city Johannesburg. – In. African Journal of Reproductive Health, 2000. 5. évf. 5. sz. - ISSN: 1118-4841 21. BELETSKY Leo, MARTINEZ Gustavo: Mexicos northern Border Conflict. – In. Rev Panam Salud Publica, 2012. 31. évf.5. sz. - ISSN: 1020-4989 22. BENETT David: Libidinal Economy, prostitution and consumer culture. – In. Textual Practise, 2010. 24. évf. 1. sz. - ISSN: 1470-1308 23. BENOIT Cecilia: Benefits and constrants of intimate partnerships for HIV positive sex workers in Kibera. – In. International Journal for Equity in Health, 2013. 12. évf. 3. sz. - ISSN: 1475-9276 24. BERZA László: Legal Lexikon. – Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt, 1999. - ISBN: 963-056-409-2 25. BESENYEI György: Prostitúció és hajléktalanság. In. Muszter, 2006. 4. évf. 4. sz. ISSN: 1785-0789 26. BETLEN Anna: A férfi ősi jussa. – In. Ezredvég, 2007. 17. évf. 3. sz. - ISSN:15881318 27. BETLEN Anna: A képmutatás törvényi útja egy lépés a prostitúció legalizálása felé. – In. Fundamentum, 1998. 4. sz.- ISSN: 1417-2844 28. BETLEN Anna: A nőkereskedelem, a prostitúció valamint a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem Magyarországon. – Bp.: Mona Alapítvány, Szakmai fórum, 2009. – p.: 1-45. 29. BETLEN Anna: Csillogó közhelyek - Kellemetlen valóság, avagy már megint a prostitúció legalizálásáról. - Heti Világgazdaság, 2004. 2. sz. - ISSN: 1217-9647 30. BETLEN Anna: Nőelszívás – prostitúció a gazdaságban. - In. FEHÉR Lenke (szerk.): Adás-vétel konferancia a prostitúcióról. – Bp.: Országos Kriminológiai Intézet, 2011., - p.: 1-39. 31. BETLEN Anna: Prostitúció és emberkereskedelem a szociális ellátásban és a gyermekvédelemben Magyarországon. – In. Az áldozatellátás kutatási beszámolója, 2013. – p.:1-48. - TÁMOP-5.6.1.C-11 32. BETLEN Anna: Szabadon és önként. – In. Élet és Irodalom, 2009. 80. évf. 29. sz. ISSN: 0424-8848 33. BÍRÓ Béla Dr.: A prostitúció. – Bp.: A Magyar Királyi Rendőrség Országos Szaktanfolyamainak Kiadványai, 1933.. 34. BLANKENSHIP Kim: Community Mobilisation Supplementary Issue. – In. AIDS care, 2010. 22. évf. 1. sz. - ISSN: 0954-0121 35. BLOCK Felix: Die nicht gewerbsmässige Prostitution, ihre Ursachen, Formen, Gafahren und deren Bekämpfung. – In. ZBG 10, 1909. 9. sz. - ISSN: 0021-5996 36. BODA Dezső Dr.: Emlékiratunk a Belügyminiszter Úrhoz, Budapesti Negyed, In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN 1217-5846 37. BODA Dezső Dr.: Jelentés a Budapesti Állami Rendőrség 1908. évi működéséről, az erkölcsrendészet. - In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN 1217-5846 173
38. BODA Dezső Dr.: Találkahely engedélyezésére vonatkozó szabályok tárgyában. – In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN 1217-5846 39. BÓDIS Enikő: prostituált narratívák. - In. FEHÉR Lenke (szerk.): Adás-vétel konferancia a prostitúcióról. – Bp.: Országos Kriminológiai Intézet, 2011., - p.: 1-39. 40. BODOR Endre Dr. r. őrnagy és SZŰCS János Dr. r. százados: A prostitúció helyzete a fővárosban. – In. Belügyi Szemle, 1964. 2. évf. 6. sz. - ISSN: 1789-4689 41. BOKOR Zsuzsa: Korlátok és korlátozások. – In. Várad, 2010. 6. sz. - ISSN: 20633920 42. BOKOR Zsuzsa: Prostitúciós intézmények változása a két világháború közötti Kolozsváron. Kolozsvári Egyetem Doktori (Phd) értekezés, 2010. 43. BÓNIS Péter: A középkori Corpus Juris Civilis. In. IAS, 2011. 7. Évf. 1. sz. ISSN:2304-4233 44. BORAI Ákos Dr.: A prostitúció jogi szabályozásának anomáliái, a jelenség hazai kezelésének alternatívái. – In. Kriminológiai Közlemények, 1997. 55. évf. 1. sz. ISSN: 1585-3578 45. BORAI Ákos: A prostitúció jogi szabályozásának anomáliái: a jelenség hazai kezelésének alternatívái. – In. Országos Rendőr-főkapitánysági Tájékoztató, 1996. 1-2. sz. - OT (96/1-2) 46. BORAI Ákos: Prostitúció. – Bp.: Print 2000 Nyomda Kft, 2003. - ISBN: 978-963210-656-4 47. BORAI Ákos Dr.: A prostitúció jogi szabályozásának anomáliái, a jelenség hazai kezelésének alternatívái. – In. Kriminológiai Közlemények, 1997. 55. évf. 1. sz. ISSN: 1585-3578 48. BRANNIGAN Augustine, VAN BRUNACHOT Gibbs: Youthful Prostitution and Child Sexual Trauma. – In. International Journal of Law and Psychiatry, 1997. 20. évf. 2. sz. - ISSN: 0160-2527 49. BREWIS Joanna, LINSTEAD Stephen: The worst thing is the screwing: Consumption and the management of identity in sex work. – In. Work and Organization, 2000. 7. évf. 1. sz. - ISSN 1468-0432 50. BRICHTA Kálmán: Budapestnek vesznie kell. – In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN 1217-5846 51. BROCK Deborah: Making Work, Making Trouble: Prostitution as a Social Problem. – Toronto: University of Toronto Press, 2002. – ISBN: 080-207-935-0 52. BROWN Kate: Participation and young people involved in prostitution. – In. Wiley Interscience, 2006. 15. évf. 2. sz. – ISSN: 1467-628 53. BULLIDO Rosario Carracedo: A spanyol kormány álláspontja a prostitúcióról: Spanyol társadalmi vita a prostitúcióról. - In: EKBERG Gunilla (szerk.): Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól. – Bp.: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza kiadó Vállalat, 2002. – p.: 1-70. 54. BUZDUGAN Raluca, HALLI Shiva, COWAN Frances: The female sex work typology in India in the context of HIV & AIDS. – In. Tropical Medicine and International Health. 2009. 14. évf. 1. sz. - ISSN: 1365-3156 55. CAPPS Edward: Letters of Saint Jerome. – London: The Loeb Classical Library, 1933. - ISBN: 3-438-05303-9
174
56. CAREY Senn: Childhood and adolescent sexual abuse and subsequent sexual risk behavior: evidence from controlled studies, methodological critique, and suggestions for research. – In. Clinical Psychology Review, 2008. 8. évf. 5. sz. - ISSN: 0272-7358 57. CARRACEDO Rosario: A spanyol kormány álláspontja a prostitúcióról: Spanyol társadalmi vita a prostitúcióról, - In: EKBERG Gunilla (szerk.): Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól. – Bp.: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza kiadó Vállalat, 2002. – p.: 1-70. 58. CARTER David: Transactional Analysis Case Report Street Level Prostituted Women as Mental Health Care Clients. – In. Sexual Addiction & Compulsivity, 2006. 13. évf. - ISSN: 1072-0162 59. CARTER Vednita: The worlds oldest Opression Prostitution. – In. Mutuality, 2013. 20. évf.2. sz.- ISSN: 1533-247 60. CASAS Laura Oso: Money, Sex, Love and the Family. – In. Journal of Ethnic and Migration Studies, 2010. 36. évf. 4. sz. - ISSN: 0141-9870 61. CAUKINS Ellie: The psychodynamics of male prostitution. – In. American Journal of Psychotherapy, 1976. 30. évf. - ISSN: 0002-9564 62. CERCONE Michel: Trafficking in human beings 2010-2014. – In.: Press release of victims, 2014. 1.sz. – IP/14/1164 63. CHAPKINS Wendy: Live sex acts: Women performing erotic labor.- In. FARVID Pantea (szerk.): It isnt prostitution as you normally think. Its survival sex. – New Zealand, Womens Studies Journal, 2014. - ISSN: 1173-6615 64. CHIMIENTI Milena: Selling sex in order to Migrate. – In. Journal of Ethnic and Migration Studies, 2010. 36. évf. 3-4. sz. - ISSN: 1469-9451 65. COHEN Lawrence, FELSON Marcus: Social Change and Crime Rate Trends: A Routine Activity Approach. – In. American Sociological Review, 1960. 44. évf. 8. sz.ISSN: 1939-8271 66. COOPER Kennedy: Dissociation and sexual trauma in prostitutes: Variability of responses. – In. Journal of Trauma and Dissociation, 2001. 2. évf. - ISSN: 1529-9732 67. COURTS Church: Sex and Marríage in England, 1570-1640. – In. Cambridge University Press, 1987. - ISSN: 1751-7311 68. CRISPIN Sakulpitakphon: Their Protection is in Our Hands: The State of Global child Trafficking for Sexual Purposes. - In: LUTYA Thozama (szerk.): Lifestyles and routine activities of SA teenagers at risk of being trafficked for invuluntary prostitution. – Pretoria: Journal of Child and Mental Health, 2010. - ISSN: 1469-7610 69. CUMMINGS Benjamin, SNOW David, ANDERSON Leon: Identity Work Among the Homeless: The Verbal Construction and Avowal of Personal Identities. – In. American Journal of Sociology,1987. 92. évf. 6. sz. - ISSN: 0002-9602 70. CZINE Ágnes Dr.: Az emberkereskedelem, mint a szervezett bűnözés egyik megjelenési formája. – In.: ELTE Doktori (PhD) értekezés, 2011. – p.: 11. 71. CSÉPE Péter Dr.: Hátrányos helyzetű csoportok egészségfelmérése és egészségfejlesztése különös tekintettel a roma populációra. – In. SOTE-PTDI Doktori (PhD) értekezés, 2010. – p.:9. 72. CSÉRI János: Budapest fő- és székváros prostitúciós ügye. – Bp.: Grill Károly Könyvkereskedés és Kiadó, 1893. 73. D’CUNHA Jean: A prostitúció törvényesítése: Alternatíva keresése a társadalmi nemek és az emberi jogok perspektívájából. - In: EKBERG Gunilla (szerk.): 175
Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól. – Bp.: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza kiadó Vállalat, 2002. – p.: 1-70. 74. D’CUNHA Jean: The Legalization of prostitution: A sociological inquiry into the laws relating to prostitution in India and the West. – Michigan: Wordmakers for the Christian Institute for the Study of Religion and Society, 1991. - ISBN: 818-544-700-4 75. DALLA Rochelle: Exposing the Pretty Woman Myth: A Qualitative Examination of the Lives of Female Streetwalking Prostitutes. – In. The Journal of Sex Research, 2000. 37. évf. 4. sz. - ISSN: 1868-9884 76. DALLA Rochelle: Night Move A Qualitative Investigation of Street-Level Sex Work. – In. Psyhology of Women Quarterly, 2002. 26. évf. 2. sz. - ISSN: 1471-6402 77. DAVIS Paula Jean: On the Sexuality of Town Women In Kampala. – In. Africa Today, 2001. 47. évf. 3-4. sz. - ISSN: 0001-9887 78. DÉRI Pál r. őrnagy: A prostitúció néhány kérdéséhez. – In. Belügyi Szemle, 1965. 3. évf. 3. sz. - ISSN: 1789 4689. 79. DIÓSZEGHY Miklós: Veszedelmesen terjed a prostitúció - In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN 1217-5846 80. DITMORE Mark: Sex work, trafficking and HIV: How development is compromising sex workers’ human rights.- In: VANWEESENBEECK INE (szerk.): - Prostitution Push and Pull. – Utrecht: Journal of sex research, 2013. 81. DOHY Jenő r.őrnagy: Az üzletszerű kéjelgés bizonyításának tapasztalatai. – In. Belügyi Szemle,1976. 15. évf. 12. sz. - ISSN: 1789-4689 82. DONOVAN Brian, BARNES Toni: Narratives of Sexual Consent and Coercion. – In. Law & Social Inquiry, 2011. 36. évf. - ISSN: 1747-4469 83. DONOVAN Brian: Gender Inequality and Criminal Seduction: Prosecuting Sexual Coercion inthe Early-20th Century. – In. Law & Social Inquiry, 2005. 36. évf. 1. sz. ISSN: 1747-4469 84. DOROS Gábor Dr.: A bűn fővárosa. - - In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. ISSN 1217-5846 85. DOROS Gábor Dr.: Nyilvános házak és kéjnők száma kerületenként 1874. és 1894. években. - In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN 1217-5846 86. DOROS Gábor Dr.: Prostitúció a fővárosban. - In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN 1217-5846 87. DOVYDAITIS Tiffany: Human trafficking: The role of the health care provider. – In. Journal of Midwifery & Women’s Health, 2010. 5. évf. - ISSN: 1542-2011 88. DRAHOTA Anne, EITZEN Stanley: The Role Exit of Professional Athletes. – In. Sociology of Sport Journal,1998. 15. évf. - ISSN: 0741-1235 89. DUNLAP Johnson: Intergenerational transmission of conduct norms for drugs, sexual exploitation and violence: A case study. – In. British Journal of Criminology,2002. 42. évf. 1. sz. - ISSN: 0007-0955 90. DUNN Penny: It’s not just sex, it’s a profession: Reframing prostitution through text and context. – In. Communication Studies, 2002. 63. évf. 4. sz. - ISSN: 1424-4896 91. EHMANN Bea: A szöveg mélyén: A pszichológiai tartalomelemzés. – Bp.: Új Mandátum, 2002. - ISBN: 963-933-673-4 92. EKBERG Gunilla: Nemzetközi vita a prostitúcióról és nőkereskedelemről: az érvek cáfolata. - In: EKBERG Gunilla (szerk.): Szeminárium a prostitúció törvényesítésének 176
hatásairól. – Bp.: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza kiadó Vállalat, 2002. – p.: 1-70. ISBN: 978-84-8384-083-2 93. FARAGÓ László: A Szovjetunió nevelési rendszere. – Bp.: Szikra, Világosság Nyomda és Kiadó, 1949. - ISBN: 963-7516-60-3 94. FARKAS Zoltán r. őrnagy és LOMBOS Lajos: A prostitúció elleni intézkedések. – In. Belügyi Szemle, 1965. 3. évf. 3. sz. - ISSN: 1789 4689 95. FARLEY Melissa, BARAL Isin, KIREMIRE Merab, SEZGIN Ufuk: Prostitution in Five Countries: Violence and Post Traumatic Stress Disorder. – In. Woman & Health, 1998. 27. évf. 3. sz.- ISSN: 1049-3867 96. FARLEY Melissa: Prostitution in Five Countries: Violence and Post-Traumatic Stress Disorder. – In. Feminism and Psychology, 1998. 8. évf. - ISSN: 0959-3535 97. FARLEY Melissa: Prostitution, Violence, and Posttraumatic Stress Disorder. – In. Women and Health, 1998. 27. évf. - ISSN: 1049-3867 98. FARLEY Melissa: Prostitution: A critical review of the medical and social sciences literature. – In. Women & Criminal Justice, 2000. 11. évf. 4. sz. - ISSN: 0897-4454 99. FARLEY Melissa: The Born Prostitute. – In. Biology & Psichology, 2010. 3. évf. 2. sz.- ISSN: 0301-0511 100. FARVID Pantea, LAUREN Glass: It isnt prostitution as you normally think. Its survival sex. – In. Womens Studies Journal, 2014. 28. évf. 1. sz. - ISSN: 1173-6615 101. FEDEC Schissel: The selling of innocence: The gestalt of danger in the lives of youth prostitutes. – In. Canadian Journal of Criminology, 1999. 41. évf. 1. sz. - ISSN: 1707-7753 102. FEHÉR Lenke Dr.: A prostitúció valósága és a szabályozási modellek. – In. Belügyi Szemle, 1997. 45. évf. 4. sz.- ISSN: 1789-4689 103. FEHÉR Lenke Dr.: Forced prostitution and trafficon Persons. – In.: HILAIRE Barnett (szerk.): Source book on Feminist Jurisprudence. - London: Routhledge, 1997. - ISBN: 185-941-113-4 104. FEHÉR Lenke Dr.: Prostitúcióra kényszerítés, emberkereskedelem. – In. Belügyi Szemle, 1998. 46. évf. 3. sz. - ISSN: 1789 4689 105. FEHÉR Lenke: Nemzetközi emberkereskedelem. – Bp.: A Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének Kiadványa, 2008. - ISBN: 978963-7311-67-3 106. FICK Nicole: Enforcing fear, police abuse of sex workers when making arrests. – In. SA Crime Quarterly, 2006. 16. évf. - ISSN:1991-3877 107. FINKELHOR David: The trauma of child sexual abuse: Two models. – In. Journal of Interpersonal Violence, 1987. 2. évf. - ISSN: 1552-6518 108. FOGARASI Mihály: A rendőri visszaélések szociális reprezentációi. In. PTE Doktori (Phd) értekezés, 2004. –p.:1-259. 109. FOGARASI Mihály: A rendőri visszaélések szociális reprezentációi. – In. Pszichológia, 2004. 1. sz. - ISSN: 0230-0508 110. FORRAI Judit Dr.: Szegénység és bűnözés különös formája a budapesti utcákon a férfi- és női prostitúció. – In. Belügyi Szemle, 1999. 47. évf. 2. sz. - ISSN: 1789-4689 111. FORRAI Judit Dr.: Visszatekintés a budapesti prostitúció múltjára. – In. Belügyi Szemle,1997. 45. évf. 5. sz.- ISSN: 1789-4689 177
112. FORRAI Judit: A budapesti prostitúció szabályozásának kezdetei. – In. Tanulmányok Budapest múltjából, 1998. - ISSN: 0238-5597 113. FORRAI Judit: A prostitúció reformterve a francia forradalom idején. – In. Orvosi hetilap, 1990. 131. évf. 12. sz.- ISSN: 1788-6120 114. FORRAI Judit: Budapest világvárossá válása a prostitúció szabályozásának tükrében. – In. Orvosi hetilap, 1989. 130. évf. 40. sz. - ISSN: 1788-6120 115. FORRAI Judit: Prostitúció és szociális munka. – In. Civil Szemle, 2007. 4. évf. 11. sz. - ISSN: 1786-3341 116. FORRAI Judit: Szexuális bűncselekmények a prostitúciós iparban, az 1870-es években. – In. Belügyi Szemle, 2000. 48. évf. 4-5. sz. - ISSN: 1789-4689 117. FÖLDVÁRI Aladár: Párbeszéd a fővárosi prostitúcióról. – In. Belügyi Szemle, 1979. 17. évf., 3. sz. - ISSN 1789-4689 118. FREED Wendy: From duty to despair: Brothel prostitution in Cambodia. - In: FARLEY Monica (szerk.): Prostitution, trafficking, and traumatic stress. – New York: Haworth Maltreatment & Trauma Press, 2003. - ISSN: 1537-9418, 119. GABBARD Glen: Psyhodynamics of a Prostitute. – In. Bulletin of the Menninger Clinic, 2000. 64. évf. 3. sz. - ISSN: 0025-9284 120. GALLOWICH Jenő: A férfi hűsége a nő hűsége. – In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. p.: 158. - ISSN 1217-5846 121. GIOBBE Gamache: Prostitution: Oppression Disguised as Liberation. - In: FARLEY Melissa (szerk.): Prostitution, Violence, and Posttraumatic Stress Disorder. – USA: Women and Health, 1998. - ISSN: 1049-3867 122. GOFFMAN Erving: Stigma: Notes on the management of spoiled identity. – Prentice Hall: Englewood Cliffs - ISBN: 978-067-162-244-2 123. GOFFMAN Erving: The Moral Career of the Mental Patient.- In: RUBINGTON Earl (szerk.): Deviance: The Interactionist Perpective, Indiana: Routledge, 2007. 124. GORING Charles Buckman: The English Convict. – United-Kingdom: General Books, 2010. - ISBN: 978-117-780-485-1 125. GORZ André: Métamorphoses du travail. – Paris: Editions Galilée, 1998. ISBN: 978-271-860-340-7 126. GRIESEL Dorothee, YUILLE John: Sex trade workers narratives of sexual violence. – In. Memory, 2012. 20. évf. 3. sz. - ISSN: 0965-8211 127. GUSTAFSON Thone: Capitalism Russian style. – Cambridge: Cambridge University Press, 1999. - ISBN: 978-052-164-595-9 128. GÜNTNER Péter: A soproni prostitúció története. – In. Aetas 1997. 12. évf. 1. sz. - ISSN: 0237-7934 129. GYÖRÖK Ferenc Dr. r. alezredes: A szocialista kriminológia helyzete és programja. – In. Belügyi Szemle, 1978. 16. évf. 1. sz. - ISSN: 1789-4689 130. GYURKÓ Szilvia: A gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolása – különös figyelemmel a gyermekprostitúcióra. – In.FEHÉR Lenke (szerk.): Adásvétel konferancia a prostitúcióról. – Bp.: Országos Kriminológiai Intézet, 2011., - p.: 1-39. - ISBN: 978‐963‐7373 131. HAHN Dezső Dr.: Harc a nemi betegségek ellen. – Bp.: Népszava Könyvkereskedés, 1916. 178
132. HALLGRIMSDOTTIR Phillips, BENOIT Walby: Sporting girls, streetwalkers, and inmates of houses of ill repute: Media narratives and the historical mutability of prostitution stigmas. – In. Sociological Perspectives, 2008. 51. évf. 4. sz. - ISSN: 1533-8673 133. HALTER Stephanie: Factors that influence police conceptualizations of girls involved in prostitution in six U.S. cities: child sexual exploitation victims or delinquents. – In. Child Maltreatment, 2010. 15. évf. 2. sz. - ISSN: 1552-6119 134. HANDELMAN Stephen: Comrade criminal. Russian new mafiya. – New York: Yale University Press, 1997. - ISBN: 978-030-006-386-8 135. HÁRDI Lilla Dr.: A Poszttraumás stressz szindróma kommentár Nemeroff Bremner Posstraumatic stress disorder: A state-of-the-science review cikkéhez. –In. Journal of Psychiatric Research, 2006. 40. évf. - ISSN: 0022-3956 136. HARMATH Artemisz: Psyche, a papír és a prostitúció. – In. Alföld, 2013. 64. évf. 2. sz. - ISSN: 0401-3174 137. HARTAY Henrik Dr.: A prostitúció büntetőjogi üldözése. – In. Belügyi Szemle, 1965. 3. évf. 7. sz. - ISSN: 1789-4689 138. HEALY Barnet: Lobbying for decriminalisation. - In: FITZGERALD Abel (szerk.): Taking the crime out of sex work: New Zealand sex workers’ fight for decriminalisation. – New Zeland: Bristol, 2010. - ISBN: 978-184-742-334-4 139. HEDIN Ulla, MANSSON Sven: The Importance of Supportiv Relationships Among Women Leaving Prostitution. – In. Journal of Trauma Practice, 2004. 2. évf. 3-4. sz. - ISSN: 1536-2922 140. HÉGELY Ferenc r. főtörzsőrmester: A prostitúció egyes kérdéseiről. – In. Belügyi Szemle, 1976. 14. évf. 2. sz. - ISSN: 1789-4689 141. HELLER Farkas Tamás Dr.: A prostitúció időszerű kérdései. – In. Belügyi Szemle, 1965. 3. évf.. 7. sz. - ISSN: 1789-4689 142. HÉRA Gábor, LIGETI György: Módszertan. A társadalmi jelenségek kutatása. – Bp.: Osiris, 2005. - ISBN: 963-389-788-2 143. HOIGARD Cecilie: Backstreets: Prostitution, Money and Love. - In: EKBERG Gunilla (szerk.): Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól. – Bp.: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza kiadó Vállalat, 2002. – p.: 1-70. 144. HOM Kristin, WOODS Stephanie: Trauma and its Aftermath for Commercially Sexually Exploited Women. – In. Mental Health Nursing, 2013. 34. évf. - ISSN: 0161-2840 145. HONTVÁRI Emil Dr. r.őrnagy: A prostitúció elleni harc néhány kérdéséről. – In. Belügyi Szemle, 1965. 3. évf. 7. sz. - ISSN: 1789-4689 146. HORTOBÁGYI Richárd: A prostitúció problémái. – In. Belügyi Szemle,1967. 5. évf. 2. sz.- ISSN: 1789-4689 147. HORVÁTH Gergely, KRISZTIÁN-KOVÁCH Imre: A feketegazdaság (olajkereskedelem és KGST-piac) és vállalkozói Magyarországon. – In. Szociológiai Szemle, 1999. 9. évf., 3. sz. - ISSN: 1216-2051 148. HOTALING Norma: Been There Done that SAGE, a Peer Leadership Model Among Prostitution Survivors. – In. Journal of Trauma Practice, 2004. 34. évf. 2. sz. ISSN: 1536-2922 149. HUANG Zang: Bridge Population sex workers or their Clients. – In. AIDS care, 2011. 23. évf. 1. sz. - ISSN: 0954-0121 179
150. HUBBARD Phil: Red-light districts and Toleration Zones: Geographies of female street prostitution in England and Wales. – In. Area, 1997. 29. évf. 2. sz. ISSN: 0011-1384 151. HUNTER Kay: Prostitution is Cruelty and Abuse to Women and Children. – In. Michigan Journal of Gender and Law, 1994. 91. évf. 1. sz. - ISSN: 1095-8835 152. IRWIN Katherine: Saints and Sinners: Elite Tattoo Collectors and Tattooists as Positive and Negative Deviants. – In. Sociological Spectrum, 2003. 23. évf. 1. sz. ISSN: 0273-2173 153. ISLAM Mofizul, TOPP Libby: The reliability of sensitive information provided by injecting drug users in a clinical setting. – In. AIDS care, 2012. 24. évf. 3. sz. - ISSN: 0954-012 154. IZUTSU Tsutsumi: Mental health of female survivors of human trafficking in Nepal. – In. Social Science and Medicine, 2008. 6. évf. - ISSN: 0277-9536 155. JARLAIS Des: Audio-computer interviewing to measure risk behaviour for HIV among injecting drug users: A quasirandomised trial. – In. The Lancet, 1999. 353. évf. 9163. sz. - ISSN: 0140-6736 156. JAYNE Arnott: Sex workers and law reform in South Africa, HIV/AIDS. – In. Policy and Law Review, 2004. 9. évf. 2. sz. - ISSN: 1712-6266 157. JEFFREYS Sheila: A prostitúció kultúrája: legalizált nyilvánosházi prostitúció Victoria államban, Ausztráliában. - In: EKBERG Gunilla (szerk.): Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól. – Bp.: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza kiadó Vállalat, 2002. – p.: 1-70. 158. JEFFREYS Sheila: The Idea of Prostitution. – London: Spinifex, 1998. ISBN: 978-187-675-667-3 159. JEFFRY Sheila: Prostitution as public nuisance: Prostitution policy in Canada. - In: OUTSHOOM Joyce (szerk.): The politics of prostitution women’s movements, democratic states and the globalisation of sex commerce. – Cambridge: Cambridge University Press, 2004. - ISBN: 978-052-154-069-8 160. JONES Chris: Paying for sex. – In. British Journal of Learning Disabilities, 2012. 41. évf. 2. sz. - ISSN: 1468-3156 161. JOVCHELOVITCH Sandra: Emancipation and Domination in Social Representations of Public Life. – IN. Interamerican Journal of Psychology,1998. 32. évf. 2. sz. - ISSN: 0034-9690 162. JUHÁSZ Géza: Hogyan hátráltatja a nőkereskedelem felszámolását a nők emberi jogi iránt érzéketlen magyar büntetőjogi szemlélet. – Bp.: Habeas Corpus Munkacsoport Kiadó, 2004. - ISBN: 963-218-720-2 163. JUHÁSZ József: Magyar Értelmező Kéziszótár. – Bp.: Akadémiai Kiadó, 1985. - ISBN: 963-058-024-1 164. JUHÁSZ Judit, CSÍKVÁRI Judit: Középpontban a prostituáltak alapvető jogai: háttérkutatás az oktatási program előkészítésében. – Bp.: Panta Rhei Társadalomkutató Bt., 2010. - ISBN 978-836-164-4 165. JUNG Minsoo: Associations of Psychical and Sexual Health with Suicide Attempts Among Female Sex Workers in SA. – In. Sex Disabil, 2013. - ISBN: 111950-139-305-9
180
166. JUNG Minsoo: Sexual, Behaviors and Social Characteristics of Female Sex Workers and Risks is Sexually Transmitted Infections. – In. Sex Disabil, 2013. 31. évf. - ISBN: 111-950-129-261-9 167. KALLA Zsuzsa: Szabálytalan női életpályák, prostitúció a reformkori Pesten. – In. Kaleidoscope, 2010. 1. évf. 1. sz. - ISSN: 2062-2597 168. KANG Dianming, LIAO Meizhen: Commercial sex venues, syphilis and methampetamine use among female sex workers. – In. AIDS care, 2011. 23. évf. ISSN: 0954-0121 169. KÁNTÁS Péter Dr.: Kérdőjelek a prostitúció körül. – In. Fórum, 2011. 3. sz. – ISSN: 1789-0446 170. KATONA Csaba: Prostituáltak és szerencsejátékosok a 19. századi Balatonfüreden. – In. Magyar Rendészet, 2012. 12. évf. 1. sz. - ISSN: 1416-3845 171. KEDVESSY György: A kéjnők száma a népesség számához viszonyítva. - In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN 1217-5846 172. KELEN András: Szociográfikus bestiárium a prostitúció emancipáltabb határterületeiről. – In. Tudományos Közlemények, 2010. 11. sz. - ISSN: 1585-8960, 173. KIRIPOVSZKY Csaba: Az emberkereskedelem és a szervezett bűnözés kapcsolata a prostitúció tükrében. – In. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények, 2007. 14. évf. 8. sz. - ISSN: 1589-1674 174. KISS István Dr.: Nők a bűn útján. – In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN: 1217-5846 175. KISS Zimmermann: Trafficking in persons: A health concern. – In. Gender Violence and Health, 2000. 14. évf.1. sz. – ISSN: 0104-0707 176. KLIUCHKO Olga: Gender Stereotyping in Studying Pressing Social problems. – In. Russian Social Science Review, 2011. 52. évf. - ISSN: 1061-1428 177. KONCZER István Dr. r. alezredes és LÁSZLÓ János r. őrnagy: Prostitúcióhoz kapcsolódó bűnözői csoport felszámolásának egyes tapasztalatai. – In. Belügyi Szemle, 1976. 14. évf. 8. sz. - ISSN: 1789-4689 178. KORINEK László: Irányzatok a kriminológiai gondolkodás fejlődésében. – Bp.: BM Kiadó,2001.- ISBN: 963-803-678-8 179. KOVÁCS Imre: A prostitúció rendőri kérdései. – In. Rendészeti Szemle, 1955. 9. évf. 6. sz. - ISSN: 1218 8956 180. KOVÁCS István r. főhadnagy: „Olajozás”, szervezett bűnözés és prostitúció a 90-es években Magyarországon. – In. Nemzetbiztonsági Szemle, 2015. 3. évf. 1. sz. ISSN: 2064-3756 181. KOVÁCS István r. főhadnagy: A kerítés bűncselekmény nyomozása. – In. Belügyi Szemle, 2013. 61. Évf. 5. sz. - ISSN: 1789-4689 182. KOVÁCS István r. főhadnagy: A kitartottság bűncselekmény nyomozása. – In.Belügyi Szemle, 2014. 62. Évf. 1. sz. - ISSN: 1789-4689 183. KOVÁCS István r. főhadnagy: A szervezett bűnözés két alappillére: az emberkereskedelemhez kapcsolódó prostitúciós bűncselekmények valamint a kábítószer-kereskedelem összefonódása. – In. Nemzetbiztonsági Szemle, 2014. 2. évf. 2. sz. - ISSN: 2064-3756 184. KOVÁCS István r. főhadnagy: Az emberkereskedelem és az ahhoz szorosan kapcsolódó prostitúciós bűncselekmények áldozati jogainak érvényesülése illetve azok 181
meghiúsulása, csorbulása hazánkban. – In. Műszaki Katonai Közlöny, 2014. 24. évf. 1. sz. - ISSN: 1219-4166 185. KOVÁCS István r. főhadnagy: Az emberkereskedelemhez szorosan kapcsolódó prostitúciós bűncselekmények - különösképpen a gyermekprostitúció áldozatai emberi jogainak haza vonatkozásai. – In. Polgári Szemle, 2014. 10. évf. 3-6. sz. - ISSN: 1786-6553 186. KOVÁCS István r. főhadnagy: Az illegális migrációval kapcsolatos emberkereskedelem – különös tekintettel a prostitúció – szociológiai, pszichikai és kriminalisztikai összefüggései, azok kezelésére, megoldására tett innovációs javaslatok. In. Határrendészeti Tanulmányok, 2015. 12. évf. 1. sz. - ISSN: 2061-3997 187. KOVÁCS István r. főhadnagy: Az üzletszerű kéjelgéssel kapcsolatos rendőri visszaélések etikai vonatkozásai. – In. Belügyi Szemle, 2015. 63. évf. 4. sz. - ISSN: 1789 4689 188. KOVÁCS János: A prostitúcióról. – In. Belügyi Szemle, 1989. 27. évf. 6. sz. ISSN: 1789-4689 189. KRÁNITZ Mariann: A prostitúció és a szervezett bűnözés, a magyarországi prostitúció tablója a 20. század végén. - In. Rubicon, 1998. évf. 7. sz. - ISSN: 08656347 190. KUHN Thomas: A tudományos forradalmak szerkezete. – Bp. Gondolat, 1984. - ISBN 963-281-350-2 191. LAKY Imre: Prostitúció. – In. Rendőri lexikon, 1916. 2. sz. - ISSN: 1216-6774 192. LÁNG György Dr. r. alezredes: A prostitúció időszerű kérdései című cikkhez néhány megjegyzés. – In. Belügyi Szemle, 1965. 3. évf, 9. sz. - ISSN: 1789-4689 193. LÁSZLÓ János: A szociális reprezentációról. – In. BÉRES István (szerk.): Társadalmi kommunikáció. – Bp.: Osiris Kiadó, 2001. – ISBN: 963-379-551-6 194. LÉDERER Pál: A nyilvánvaló nők. – Bp.: Új Mandátum Könykiadó, 1999. ISBN: 963-9158-35-6 195. LENA Edlund, KORN Evelyn: A Theory of Prostitution, Journal of Political Economy. – In. Journal of Political Economy, 2002. 11. évf. 5. sz. - ISSN: 0022-3808 196. LETICHE Hugo, VAN MENS Lucie: Prostitution as a Male Object of Epistemological Pain. – In. Gender Work and Organization, 2002. 9. évf. 2. sz.- ISSN: 1468-0432 197. LIM Lean: The Sex Sector: The Economic and Social Bases of Prostitution in Southeast Asia. - Geneva: International Labour Organisation, 1998. - ISBN: 978-922109-522-423-2 198. LOMBROSO Cesare: L'uomodel inquente in 1876. In. CULLEN Francis (szerk.): Criminalmen, Encyclopedia of Criminological Theory Cincinnati: Sage Publications, 2010. - ISBN: 978-141-295-918-6 199. MARX Karl: Economic and Philosophic Manuscripts of 1844. – Moscow: Progress Publishers, 1977. - ISBN: 200-700-215-1 200. MATHIEU Lilien: Neighbors anxieties against prostitutes fears: Ambivalence and repression in the policing of streets prostitution in France. Emotion, Space and Society. – In. WEITZER Ronald (szerk.).: Sex for Sale. – London: Routhledge, 2000. 201. MCCARTAN Fiona: Child and adolescent females who preset with sexually abusive behaviour. – In. Journal of Sexual Agression, 2011. 17. évf. 1. sz. - ISSN: 1355-2600 182
202. MCCARTHY Bill, HAGAN John: Mean Streets: The Theoretical Significance of Situational Delinquency among Homeless Youth. – IN. The American Journal of Sociology, 1992. 98. évf. 3. sz. - ISSN: 0002-9602 203. MCCRAY Kristan: Rehab Retrospect former Prostitutes and the Reconstruction of Deviance. – In. Deviant Behavior, 2011. 32. éfv.6. sz. - ISSN: 01639625 204. MCCRORY Vizard: Children and adolescents who present with sexually abusive behaviour: A UK descriptive study. – In. Journal of Forensic Psychiatry and Psychology, 2007. 18. évf. 3. sz. - ISSN: 1478-9957 205. MCKINNON Catherine: Liberalism and the Death of Feminism. - In: O’CONNOR Monica (szerk.): A prostitúció és szexuális célú emberkereskedelem összefüggései ismeretterjesztő kézikönyv. - Stockholm: CATW és EWL kiadó, 2006. - ISBN: 188-127-062-9 206. MCLAUGHLIN Lisa: Discourses of prostitution/discourses of sexuality. – In. Critical Studies in Mass Communication, 1991. 8. évf. - ISSN: 1529-5036 207. MEAD George Herbert: Mind, Self and Society. – Chicago: University of Chicago,1962. - ISBN: 978-022-651-668-4 208. MEADE Christina : Long-term correlates of child abuse among adults with severe mental illness: Adult victimization, substance abuse, and HIV sexual risk behavior. – In. AIDS and Behavior, 2009. 13. évf. 2. sz. - ISSN: 1573-3254 209. MÉRGES István Dr.: A prostitúció időszerű kérdései. – In. Belügyi Szemle, 1965. 3. évf. 10. sz. - ISSN: 1789-4689 210. MESSMAN Moore: Child sexual abuse and revictimization in the form of adult sexual abuse, adult physical abuse, and adult psychological abuse. – In. Journal of Interpersonal Violence, 2000. 15. évf. - ISSN: 1552-6518 211. MESSO Loftus: Some facts about weapon focus. – In. Law & Human Behavior, 1987. 11. évf. 1. sz. - ISSN: 0147-7307 212. MILLER Heather Lee: Trick Identities The Nexus of Work and Sex. – In. Indiana University Press, 2004. 15. évf. 4. sz. - ISSN: 2156-7263 213. MILLER Michael: Street women. – In. American Journal of Psychiatry,1986. 13. évf. - ISSN: 1535-7228 214. MOLNÁR Lajos: Az erkölcsök, a közegészség és a prostitúció. In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN: 1217-5846 215. MONTANES Paco, MOYANO Marta: Violencia de género sobre inmigrantes en España.Un análisis psicosocial. In. Pensamiento Psicológico, 2006. 6. sz. – ISSN: 1567-8961 216. MOSCOVICI Serge: Notes Towards a Description of Social Representations. – In. European Journal of Social Psychology, 1988. 18. évf. 3. sz. - ISSN: 1099-0992 217. MOSCOVICI Serge: Társadalom-lélektan. – Bp.: Osiris, 2002. - ISBN: 963389-312-7 218. MUKHOPADHYAY Kakali: Girl prostitution in India. – In. Social Change, 1995. 25. évf. - ISSN: 0040-1625 219. MURDZA Karol: Policajná kultúra, Policajná teória a prax. – In. Akadémia kiadó, 2009. 12. évf. 2. sz. - ISSN: 1588-2918 220. MURPHY Alexandra: Vice Careers The changing Countours of Sex Work in NY. – In. Qual Sociol, 2006. 29. évf. 2. sz. - ISBN: 11133-006-9012-2 183
221. MYERLING James: Early sexual experience as a factor in prostitution. – In. Archives of Sexual Behaviour, 1977. 7. évf. 1. sz. - ISSN:1573-2800 222. NAGY Gábor Dr.: Narkománia, prostitúció, AIDS. – In. Belügyi Szemle, 1990. 28. évf. 7. sz. - ISSN: 1789-4689 223. NAGY László Dr.: A Legfőbb Ügyészség tájékoztatója a prostitúcióhoz kapcsolódó hatósági tevékenység vizsgálatáról. – In. Jogi Fórum, 2004.10. évf. 2. sz. ISSN: 1419-7952 224. NAIRNE David: We want the power: Findings from focus group discussions in Hillbrow. – In. Research for Sex Work, 2000. 3. évf. 3-5. sz. - ISSN: 2160-8814 225. NAVARRO Javier Rio: Physical and sexual Violence. – In. Rev Panam Salud Publica, 2012. 31. évf. 5. sz. - ISSN: 1020-4989 226. NÉMETH György: A hetérák szabadsága, prostitúció Hellaszban. – In. Rubiconline, 2007. 7. évf. 8. sz. - ISSN:0865-6347 227. NÉMETH Zsolt: Új jelenségek a bűnözésben, pedofília és fiatalkori prostitúció. – In. Belügyi Szemle, 1997. 45. évf. 12. sz. - ISSN: 1789-4689 228. O’CONNOR Monica: A prostitúció és szexuális célú emberkereskedelem összefüggései ismeretterjesztő kézikönyv. - Stockholm: CATW és EWL kiadó, 2006. 229. O’NEILL Maggie, ROSEMARY Barberet: Victimization and the Social Organization of Prostitution in England and Spain. – In. WEITZER Ronald (szerk.).: Sex for Sale. – London: Routhledge, 2000. – ISBN: 978-041-599-605-1 230. ORCHARD Treena, FARR Sara: Expanding the scope of Inquiry. – In. Canadian Journal of Human Sexuality, 2014. 23. évf. 1.sz. - ISSN: 2291-7063 231. OSELIN Sharon: Leaving the Streets transformation of Prostitute Identity. In. Deviant Behavior, 2009. 30. sz. - ISSN: 0163-9625 232. PAPP Jenő: A mai Magyarország erkölcsrajza. - In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN: 1217-5846 233. PÁSZTOR Árpád: Vengerkák. – Bp.: KUK kiadó 200. - ISBN: 963-938-460-3 234. PETRÁNYI Tamás: Társadalmi problémák a mai Magyarországon. - In. VALCSICSÁK Imre (szerk.): Rendvédelmi Füzetek. – Bp.: Rendőrtiszti Főiskola, 2010. - ISSN: 1585-1249. 235. PETRÓCZI Gabriella: A hazai prostitúció a törvény tükrében. In. Rendészeti Szemle, 2007. 55. évf. 3. sz. - ISSN: 1218 8956 236. PHOENIX Joanna: In the name of protection: youth prostitution policy reforms in England and Wales. – In. Critical Social Policy, 2002. 22. évf. 4. sz. - ISSN: 02610183 237. PHOENIX Joanna: Prostitute Identities. – In. British Journal of Criminology, 2000. 40. évf. 6. sz.. - ISSN: 0007-0955 238. PLUMRIDGE Abel: A segmented sex industry in New Zealand: Sexual and personal safety of female sex worker. – In. Australian and New Zealand Journal of Public Health, 2004. 25. évf. 1. sz. - ISSN: 1326-0200 239. POTTER Katheline, ROMAN Sarah: Early developmental experiences of female sex workers: a comparative study. – In. Australian and New Zealand Journal of Psychiatry,1999. 33. évf. 6. sz. - ISSN: 1440-1614 240. POTTERAT Phillips: On becoming a prostitute: An exploratory casecomparison study. – In. Journal of Sex Research, 1985. 20. évf. 3. sz. - ISSN: 00224499 184
241. PRIOR Jason, HUBBARD Phil, BIRCH Philip: Sex Worker Victimization. – In. Journal of Sex Research, 2013. 50. évf. 4-5. sz. - ISSN: 0022-4499 242. RAJ Gupta: HIV vulnerabilities of sex-trafficked Indian women and girls. – In. International Journal of Gynecology and Obstetrics, 2009. 7. évf. - ISSN: 0020-7292 243. RAYMOND Janice Dr.: Az államilag támogatott prostitúció. - In: EKBERG Gunilla (szerk.): Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól. – Bp.: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza kiadó Vállalat, 2002. – p.: 1-70. 244. RAYMOND Janice, HYNES Patricia: Put in harm’s way: The health consequences of sex trafficking in the United States. – In. South End Press, 2002. ISBN: 978-185-728-929-9 245. REBACK Cathy: Prevention case management improves socioeconomic standing and reduces symptoms pf psychologycal distress. – In. AIDS care, 2012. 24. évf. 9. sz. - ISSN: 0954-0121 246. RESTIF de La Bretonne: Le Palais-Royal. – Houilles: Editions Manucius, 2009. - ISBN : 978-284-578-103-0 247. REW Lynn: Relationships of Sexual Abuse, Connectedness, and Loneliness to Perceived Well-Being in Homeless Youth. – In. Journal for Specialists in Pediatric Nursing, 2002. 7. évf. 2. sz. - ISSN: 1744-6155 248. RICHTER Marlise: Sex work, reform initiatives and HIV AIDS in inner-city Johannesburg. – In. African Journal of AIDS Research, 2008. 7. évf. 3. sz. - ISSN: 1608-5906 249. RINGDAL Johan: Love for sale: A world history of prostitution. – In. Grove Press, 2004. 35. sz. – ISBN:251-386-542-7 250. ROBERTS Ron: UK Students and Sex Work. – In. Journal of Community & Applied Social Psychology, 2007. 17. évf. - ISSN: 1520-6629 251. ROMANS Sarah: The mental and psychical health of female sex workers a comparative study. – In. Australian & New Zealand Journal of Psichiatry, 2000. 35. évf. 1. sz. - ISSN: 1994-8220 252. ROSS Colin, FARLEY Melissa, SCHWARTZ Harvey: Dissocation Among Women in Prostitution. – In. Journal of Trauma Practice, 2004. 2. évf. 3-4. sz. - ISSN: 1536-2922 253. ROSS Colin, FARLEY Melissa, SCHWARTZ Harvey: Dissocation Among Women in Prostitution. – In. Journal of Trauma Practice, 2004. 2. évf. 3-4. sz. 254. RUTH Lyons: Attachment Diorganization. - In: SHAVER Cassidy (szerk.): Handbook of Attachment. - New York: The Guilford Press, 1999. - ISBN: 9781606230282 255. SAEWYC Elizabeth: Competing discourses about youth sexual exploitation in Canadian news media. – In. The Canadian Journal of Human Sexuality, 2013. 22. sz. ISSN: 2291-7063 256. SALAMOVNA Inna: Public Opinion About Prostitution and Measures to Prevent It. – In. Sociological Research, 2009. 48. évf. 3. sz. - ISSN: 1061-0154 257. SANDERS Teela: Becoming an Ex-Sex Worker: Making Transitions Out of a Deviant Career. – In. MCCRAY Kristan: Rehab Retrospect former Prostitutes and the Reconstruction of Deviance. – New York: Deviant Behavior, 2011. - ISSN: 0163-9625 258. SANDERS Teela: It’s just Acting Sex Workers. – In. Gender Work and Organization, Oxford, 2005. 12. évf. - ISSN 1468-0432 185
259. SÁRKÁNY Péter: Illegális tevékenységek a svéd, a holland és a magyar statisztika alapján. – In. Közgazdasági Szemle, 2014. 61. évf., 2. sz.- ISSN: 0023-4346 260. SÁRKÁNY Péter: Statisztikai vizsgálatok a prostitúció kérdéskörben. – In. Statisztikai Szemle, 2010. 96. évf. 6. sz. - ISSN: 0039-0690 261. SCHLEICHER Nóra: Kvalitatív kutatási módszerek a társadalomtudományokban. – Bp.: Századvég, 2007. - ISBN: 963 734053 6 262. SCHREIBER DR Emil: A prostitúció. – Bp.: A Magyar Királyi Belügyminisztérium Felügyelete Alatti Rendőrségi Szaktanfolyamok Kiadványai, 1917. 263. SEGURA Inmaculada Valor: Attitudes Towards Prostitution is it an Ideological Issue. In.The European Journal of Psychology, 2011. 3. sz. - ISSN: 10990992 264. SEIDMAN Irving: Interviewing as qualitative research: A guide for researchers in education and the social sciences. – New York: Teachers College Press,1991. - ISBN: 978-080-774-666-0 265. SELF Helen: Prostitution, Women and Misuse of the Law. – London: Frank Cass, 2003. - ISBN:978-071-468-371-3 266. SHAH Mussawar: Women trafficking in Peshawar. – In. Gender & Behaviour, 2011. 9. évf. 2. sz. - ISSN: 0117-7322 267. SHEPARD Herbert: On the Realisation of Human Potential: A Path With a Heart. - In: BAILYN Lotte: Working With Careers. – New York: Columbia University Press,1986. - ISBN: 978-023-107-194-9 268. SILBERT Mimi, PINES Ayala : Victimization of Street Prostitutes. – In. Victimology, 1982. 7. évf. 1-4. sz. - ISSN: 0269-7580 269. SILCOCK Faith: Uncovered Stripping an an Occupation. – In. Womens Studies Journal, 2014. 28. évf. 3. sz. - ISSN: 1173-6615 270. SIMON Morse, BALAON Osofsky: The male street prostitute: A vector for transmission of HIV infection into the heterosexual world. – In. Social Science and Medicine, 1993. 32 évf. - ISSN: 0277-9536 271. SINKOV Abraham: Elementary Cryptanalysis : A Mathematical Approach. In. The Mathematical Association of America, 1966. - ISBN 0-88385-622-0 272. SMITH Michael: A Social-Cognitive Analysis of How Young Men Become Involved in Male Escorting. – In. Journal of Sex Research, 2013. 50. évf. 1. sz. ISSN: 0022-4499 273. SMURA János: A közterületi prostitúció szabályozása Veszprémben. – In. Belügyi Szemle, 2004. 54. évf. 4. sz. - ISSN: 1789 4689 274. SOLOMATOVA Marianna: Vita a prostitúció legalizálásáról az Orosz Föderációban. - In: EKBERG Gunilla (szerk.): Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól. – Bp.: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza kiadó Vállalat, 2002. – p.: 1-70. 275. SOOTHILL Keith, ANDERS Teela: Paying the Price a consultation paper on prostitution. – In. The Journal of Forensic Psichology, 2004. 15. évf. 2. sz. - ISSN: 1478-9949 276. SURRAT Hilary: HIV risk among female sex workkers in Miami. – In. AIDS Care, 2013. 25. évf. 5. sz. - ISSN: 0954-0121 186
277. SWANN Sara: Safeguarding Children Involved in Prostitution: Guidance Review. – In. Department of Health, 2002. 10. évf. 2. sz. - ISSN:1471-2458 278. SZALAI Edéné r. őrnagy: Reflexió a prostitúció kérdéséhez. – In. Belügyi Szemle, 1968. 6. évf. 4. sz. - ISSN: 1789-4689 279. SZÁSZ Anna: Prostitúcióról sztereotípiák nélkül. – In. Esély, 1997. 8. évf. 6. sz. - ISSN: 0865-0810 280. SZÉCSÉNYI Mihály: Garniszállók és kéjnőtelepek. – In. Rubiconline, 1998. 6. sz. - ISSN: 0865-6347 281. SZILÁGYI Géza: Horváth Anna levele volt kéjtartójához, valószínűleg Benke Rózához. - In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN: 1217-5846 282. SZILÁGYI Géza: Ismeretlen, valószínűleg pécsi lány levélfoszlánya édesanyjának. - In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN: 1217-5846 283. SZILÁGYI János: A homosexuális prostitúció problémái. – In. Belügyi Szemle, 1980. 18. évf. 7. sz. - ISSN: 1789-4689 284. SZILÁGYI Vilmos: Prostitúció, csalás vagy öncsalás. – In. Belügyi Szemle, 2001. 49. évf., 4-5. sz. - ISSN: 1789 4689 285. SZTÁRAYNÉ Kézdy Evam: Kutatásmódszertan és prezentációkészítés, bevezetés a tudományos elemzésbe. – In.: FOKASZ Nikosz (szerk.): Tananyag az információtudűs érvényesülés – informatikai és digitális kommunikáció kompetenciafejlesztés komplex innováció szolgálatában – projekt keretében. – Bp.: KRE-BTK, 2013. - TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 286. TÁBORI Kornél, SZÉKELY Vladimir: A korfui lánykereskedelem meggátlása. – In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN: 1217-5846 287. TÁBORI Kornél, SZÉKELY Vladimir: Az erkölcstelen Budapest. In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN: 1217-5846 288. TÁBORI Kornél, SZÉKELY Vladimir: Bűnös Nők II. – In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN: 1217-5846 289. TAMÁSI Erzsébet: Egy törvény exportja. A prostitúció szabályozásának alternatívái. In. Jogelméleti Szemle, 2011. – p.:1–30. 290. TARTSÁNYI Miklós Dr.: Falusi lány Pesten. – In. Csendőrségi Lapok, 1944. 34. évf. 291. THOMSON Ward: Risky Business: Health and Safety in the Sex Industry over a 9 Year Period. – In. Sexually Trasmitted Infections, 1999. Year 75. évf. - ISSN: 1472-3263 292. TOLDY József: A prostitúció Franciaországban. – In. Belügyi Szemle, 1973. 11. évf. 1. sz. - ISSN: 1789-4689 293. TOLDY József: A prostitúcióról szóló angol törvény. – In. Belügyi Szemle,1973. 11. évf. 6. sz. - ISSN: 1789-4689 294. TOLDY József: Prostitúcióról szóló törvény Nyugat-Berlinben. – In. Belügyi Szemle, 1973. 11. évf. 7. sz. - ISSN: 1789-4689 295. TOMURA Miyuki: A Prostitutes Lived Experiences of Stigma. – In. Journal of Phenomenological Psychology, 2009. 40.sz. - ISSN: 1569-1624 296. TONHAUSER László r. főhadnagy: Egy szervezett akció a prostitúció visszaszorításáért. – In. Belügyi Szemle, 1974. 12. évf., 10. sz. - ISSN 1789-4689
187
297. TÓTH László: A nőkereskedelemmel és a prostitúcióval kapcsolatos nemzetközi egyezmények. – In. Belügyi Szemle, 1990. 28. évf. 8. sz. - ISSN: 17894689 298. TÖTÖS Áron: Bordélyházak és Kéjnőtartók a polgárosodó Nagyváradon. – In. Socio, 2015. 5. évf. 1. sz. - ISSN: 1467-9841 299. VALESQUEZ Michele: Tuberculosis testing among populations with high Risk in Tijuana. – In. Rev Panam Salud Publica, 2012. 32. évf. 1. sz. - ISSN: 10204989 300. VAN BRUNSCHOT Gibbt: Images of prostitution. – In. Women & Criminal Justice, 1999. 10. évf. 3. sz. - ISSN: 1541-0323 301. VAN DER MEER Theo: Medieval Prostitution and the Case of Sexual Identity. – In. Journal of Womens History, 1999. 11. évf. 2. Sz. - ISSN: 1527-2036 302. VANDEPITTE Jan: Estimates of the Number of Female Sex Workers in Different Regions of the World. – In. Sex Transmitted Infections, 2006. 82. évf. 3. sz. - ISSN: 0148-5717 303. VANWEESENBEECK INE: Prostitution Push and Pull. – Journal of sex research, 2013. 50. évf. 1. sz. 304. VARGHA Dezső: Bordélyházak és kéjnők a régi Pécsen. – In. Dunántúli Panoráma, 1989. 6. sz. - ISSN: 1587-5741 305. VÁRHALMI DR Miklós: Gondolatok a Magyarországi titkosszolgálatok újszerű szervezésének, irányításának egy lehetséges elméleti modelljéhez. - In.: VÁRHALMI DR Miklós (szerk.): : A Magyar nemzetbiztonsági szolgálatokról másként és mindenkinek. – Bp.: Novissima Kiadó, 2002. - ISBN: 978-963-940-315-4 306. VÉCSEY Szilárdné: Prostitúció az utcán. – In. Belügyi Szemle, 1997. 45. évf.7-8. sz. - ISSN: 1789-4689 307. VRYAN Kevin: Identity. - In: REYNOLD Larry (szerk.): Handbook of Symbolic Interactionism. – Walnut Creek: Altamira Press, 2003. - ISBN: 978-075910-092-3 308. WALKOWITZ Judith: Prostitution and Victorian Society: Women, Class, and the State. – Cambridge: Cambridge University Press, 1983. - ISBN: 978-052-127-0649 309. WEINER Adele: Understanding the Social Needs of Streetwalking Prostitutes. – In. Social Work, 1996. 41. évf. 1. sz. - ISSN: 2333-5807 310. WEININGER Otto: Anyaság és prostitúció. – In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN: 1217-5846 311. WEISS Dániel: A prostitúció kérdése Budapesten. In. Budapesti Negyed, 1969. 18. évf. 3. sz. - ISSN: 1217-5846 312. WEITZER Ronald: Flawed theory and method in studies of prostitution. – In. Violence Against Women, 2005. 11. évf. 7. sz. - ISSN: 1077-8012 313. WEITZER Ronald: New Directions in Research on Prostitution. – In. Crime, Law & Social Change, 2005. 43. évf. 3. sz. - ISSN: 0925-4994 314. WESTERSTAND Jenny: A prostitúció és a körmönfont patriarchátus – lépés egy új felfogás irányába. - In: EKBERG Gunilla (szerk.): Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól. – Bp.: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza kiadó Vállalat, 2002. – p.: 1-70. 188
315. WOJCICKI Michael: Condom use, power and HIV/AIDS risk: sex-workers bargain for survival in Hillbrow/Joubert Park/Berea, Johannesburg. – In. Social Science and Medicine, 2001. 53. évf. - ISSN: 0277-9536 316. WU Rose: Women on the Boundary Prostitution, Contemporary and in the Bible. – In. Feminist Theology, 2001. 10. évf. 5-8. sz. - ISSN: 1745-5189 317. YANG Xia: Risky sexual behavior among female entertainment workers in China: Implications for HIV/STD prevention intervention. – In. AIDS Education & Prevention, 2005. 17. évf. 4. sz. - ISSN: 0899-9546 318. YI Huso: Occupational safety and HIV risk among female sex workers in China. – In. Global Public Health, 2012. 7. évf. - ISSN: 1744-1692 319. ZANATHY Anna: A női prostitúció. – In. Joghistória, 2010. 17. évf. 3. sz. ISSN: 2062-9699 320. ZANG Chen: Unprotected sex with their clients amon low-paying female sex workers in soutwest China. – In. AIDS Care, 2013. 25. évf. - ISSN: 0954-0121 321. 160/100/1926. számú belügyminiszteri rendelet – a kéjnők nyilvántartásba vételéről -, hatályba lépett: 1926. év február 15-én 322. 18/2012. (X.12.) ORFK utasítás a megyei Rendőr-főkapitányságok, a Rendőrkapitányságok és a Határrendészeti Kirendeltségek objektív mérőrendszer alapján történő értékelésének eljárásáról – hatályba lépett: 2012. október 12-én 323. 1876. évi XIV. Törvénycikkely – a közegészségügyről -, hatályba lépett: 1876. február 13-án 324. 1879. évi XL. törvénycikk – a magyar büntető törvénykönyv, a kihágásokról -, hatályba lépett: 1879. március 10-én 325. 1881. évi XXI. Törvénycikk - a Budapest-fővárosi rendőrségről -, hatályba lépett: 1881. június 22-én 326. 1900/49465. számú főkapitányi szabályrendelet – a kéjelgés szabályairól -, hatályba lépett 1900. december 01-jén 327. 1908. évi XXXV - a büntetőtörvénykönyvek és a bünvádi perrendtartás kiegészitéséről és módositásáról -, hatályba lépett: 1908. év szeptember 03-án 328. 1910.évi Párizsi Egyezmény - a fehér rabszolgaságról -, hatályba lépett: 1910. május 01-jén 329. 1912. évi LXII. törvénycikkely - a leánykereskedés elnyomása végett Párisban létrejött nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó zárjegyzőkönyv beczikkelyezéséről -, hatályba lépett: 1912. év március 01-jén 330. 1913. évi XXI. törvénycikk – a közveszélyes munkakerülésről -, hatályba lépett: 1913. december 17-én 331. 1933. évi Genfi Nemzetközi Egyezmény - a felnőttkorú nők kereskedelmének visszaszorításáról -, hatályba lépett: 1933. február 28-án 332. 1950. évi New Yorki Egyezmény – az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásának tiltása érdekében -, hatályba lépett: 1950. március 01jén 333. 1955. évi 34. törvényerejű rendelet - Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről -, hatályba lépett: 1955. év május 01-jén 189
334. 1955. évi 34. törvényerejű rendelet - Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről -, hatályba lépett: 1955. év május 01-jén 335. 1955. évi XVII. számú törvényerejű rendelet - a kihágás intézményének és a kihágási bíráskodásnak megszüntetéséről -, hatályba lépett: 1955. Június 01-jén 336. 1960. évi XIV. törvényerejű rendelet – az egyes bűncselekmények kisebb jelentőségű eseteinek szabálysértéssé nyilvánításáról -, hatályba lépett: 1960. június 01-jén 337. 1961. évi V. törvény - a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről -, hatályba lépett: 1961. május 05-én 338. 1978. évi IV. törvény - a Büntető Törvénykönyvről -, hatályba lépett: 1978. év január 01-jén 339. 1978. évi IV. törvény – a Büntető Törvénykönyvről -, hatályba lépett: 1978. év január 01-jén 340. 1993. évi XVII. törvény - a büntető jogszabályok módosításáról -, hatályba lépett: 1993. Január 01-jén 341. 1994. évi XXXIV. törvény – A Rendőrségről -, Hatályba lépett: 1994. május 01-jén. 342. 1999. évi LXIX. törvény - a szabálysértésekről -, hatályba lépett: 1999. március 01-jén 343. 2012. évi C. törvény – a Büntető Törvénykönyvről -, hatályba lépett: 2012. év június 01-jén 344. 3390/1869. számú belügyminiszteri körrendelet – a leánykereskedelemről -, hatályba lépett: 1869. év április 10-én 345. 41/1999. (IX. 8.) EüM rendelet - a prostituáltak részére kiadandó orvosi igazolásról szóló -, hatályba lépett: 1999. év szeptember 8. 346. 60.100/1926 BM rendelet – a prostitúció rendészetének országos szabályozásáról -, hatályba lépett: 1927. május 14-én 347. 888/1940. számú belügyminiszteri rendelet – a gümőkór és a nemi betegségek elleni védekezésről -, hatályba lépett: 1940. január 13-án 348. A 33474/1864 számú fővárosi szabályrendelet - Szabályok a kéjelgésről, bordélyházakról és kéjhölgyekről -, hatályba lépett: 1867. év október 30-án 349. A 837/1884. számú szabályrendelet – a kéjelgésügy szabályozására -, hatályba lépett: 1884. december 22-én 350. A fővárosi helytartó-tanács 2072. számú rendelete – a kéjnők városi orvosi vizsgálatáról -, hatályba lépett: 1827. szeptember 04-én 351. A Kereskedelmi Minisztérium 6569. számú rendelete – a kéjnők katonaorvosok általi ellenőrzéséről -, hatályba lépett: 1848. november 16-án 352. New Yorki Egyezmény – az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásának tiltása érdekében -, hatályba lépett: 1950. március 01jén 353. V. Ferdinánd által meghozott 1836. évi törvénycikkek, különös tekintettel a 1836. évi XVI. Törvénycikk - a bírói ítéleteknek okokkal leendő támogatásáról -, hatályba lépett 1836. április 05-én, 190
14.MELLÉKLET A prostituált személyek adatai Sorszám
Életkor
Rétegződés
Lakhely
1
26
Beltér
Nyíregyháza
2
26
Beltér
Budapest
3
24
Kültér
Csátalja
4
28
Beltér
Budapest
5
22
Kültér
Budapest
6
25
Kültér
Budapest
7
20
Kültér
Budapest
8
20
Kültér
Budapest
9
21
Beltér
Graz
10
24
Kültér
Budapest
11
22
Kültér
Budapest
12
21
Beltér
Graz
13
19
Beltér
Budapest
14
19
Beltér
Budapest
15
33
Kültér
Szeged
16
30
Kültér
Budapest
17
23
Beltér
Budapest
18
31
Kültér
Budapest
19
22
Kültér
Kijev
20
25
Kültér
Budapest
21
26
Kültér
Budapest
22
32
Kültér
Budapest
23
25
Kültér
Budapest
24
24
Kültér
Debrecen
25
24
Kültér
Zürich
26
26
Kültér
Budapest
27
22
Kültér
Budapest
28
28
Beltér
Budapest
29
21
Kültér
Nagykálló
30
23
Kültér
Ajka
31
29
Kültér
Sárvár
32
23
Kültér
Nyíregyháza
33
34
Beltér
Budapest
191
34
28
Kültér
Budapest
35
27
Kültér
Budapest
36
27
Kültér
Trieste
37
32
Kültér
Szerencs
38
26
Kültér
Tatabánya
39
38
Kültér
Budapest
40
28
Kültér
Budapest
41
20
Kültér
Budapest
42
32
Beltér
Budapest
43
25
Kültér
Budapest
44
42
Kültér
Budapest
45
24
Kültér
Budapest
46
26
Kültér
Budapest
47
29
Kültér
Budapest
48
25
Kültér
Budapest
49
30
Beltér
Newerk
50
40
Kültér
Budapest
A rendőr személyek adatai Sorszám
Életkor
Szolgálati Ág
Lakhely
1
21
Bűnügy
Budapest
2
22
Bűnügy
Budapest
3
32
Közrendvédelem
Debrecen
4
31
Közrendvédelem
Budapest
5
28
Közrendvédelem
Szentendre
6
23
Közrendvédelem
Vác
7
43
Közrendvédelem
Eger
8
32
Közrendvédelem
Kecskemét
9
29
Közrendvédelem
Budapest
10
27
Közrendvédelem
Budapest
11
23
Bűnügy
Nyíregyháza
12
29
Bűnügy
Budapest
13
26
Közrendvédelem
Budapest
14
24
Bűnügy
Budapest
15
36
Bűnügy
Budapest
16
21
Közrendvédelem
Budapest
17
26
Közrendvédelem
Budapest
18
32
Közrendvédelem
Budapest
19
31
Bűnügy
Budapest
20
33
Közrendvédelem
Budapest
192
21
30
Bűnügy
Budapest
22
24
Bűnügy
Budapest
23
25
Közrendvédelem
Budapest
24
34
Közrendvédelem
Budapest
25
27
Közrendvédelem
Szolnok
26
28
Közrendvédelem
Székesfehérvár
27
28
Közrendvédelem
Miskolc
28
29
Közrendvédelem
Budapest
29
34
Bűnügy
Budapest
30
35
Bűnügy
Szeged
31
33
Közrendvédelem
Budapest
32
26
Bűnügy
Budapest
33
42
Közrendvédelem
Budapest
34
39
Közrendvédelem
Budapest
35
24
Közrendvédelem
Budapest
36
24
Közrendvédelem
Budapest
37
36
Közrendvédelem
Gyöngyös
38
31
Közrendvédelem
Budapest
39
35
Közrendvédelem
Budapest
40
34
Közrendvédelem
Budapest
41
25
Közrendvédelem
Budapest
42
42
Közrendvédelem
Budapest
43
43
Közrendvédelem
Budapest
44
26
Közrendvédelem
Budapest
45
36
Közrendvédelem
Budapest
46
22
Közrendvédelem
Gyula
47
28
Közrendvédelem
Budapest
48
28
Bűnügy
Budapest
49
43
Közrendvédelem
Budapest
50
28
Bűnügy
Budapest
193
15.A SZERZŐ TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGA 15.1.A PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE 1. KOVÁCS István: A reglementációs prostitúció és az emberi méltóság kapcsolata, különös tekintettel egy alkotmánybírósági határozatra. – In. Belügyi Szemle, 2016. 64. évf. 2. sz. – p. 109-126. 2. KOVÁCS István: A prostitúciós „prohocibionista modell” cáfolata. – In. ORBÓK Ákos (szerk.): A hadtudomány és a XXI. század. – Bp.: Doktoranduszok Országos Szövetsége, 2016. – p.:145-161. 3. KOVÁCS István: The enforcement of crime prevention duties of the Police, in relation of youth - especially juvenile prostitution - and the practical experiment in Hungary. – In. Hadtudományi szemle, 2015. 8. évf. 1. sz. – p. 231-245. 4. KOVÁCS István: Die kriminalpsychologischen Charakterzüge eines Zuhälters Aufgrund der Antisozialen, Psychopatischen und Soziopatischen Persönlichkeit. – In. Hadtudományi szemle, 2015. 8. évf. 2. sz. – p.150-161. 5. KOVÁCS István: Die Ermittlung der Förderung der geschäftsmäßigen Prostitution. – In. Hadtudományi szemle, 2015. 8. évf. 3. sz. – p.177-185. 6. KOVÁCS István: „Olajozás”, szervezett bűnözés és prostitúció a 90-es években Magyarországon. – In. Nemzetbiztonsági szemle, 2015. 3. évf. 1. sz. – p. 114-145. 7. KOVÁCS István: Az üzletszerű kéjelgéssel kapcsolatos rendőri visszaélések etikai vonatkozásai. – In. Belügyi Szemle, 2015. 63. évf. 4. sz. - p. 99-125. 8. KOVÁCS István: Az illegális migrációval kapcsolatos emberkereskedelem – különös tekintettel a prostitúció – szociológiai, pszichikai és kriminalisztikai összefüggései, azok kezelésére, megoldására tett innovációs javaslatok. – In. Határrendészeti Tanulmányok, 2015. 12. évf. 1. sz. –p. 12-43. 9. KOVÁCS István: A rendőri korrupció és a prostitúció. – In. Nemzetbiztonsági szemle, 2015. 3. évf. 3. sz. – p. 42-59. 10. KOVÁCS István: A prostitúció és a szélsőséges terminológiák összefüggései. . – In. Hadtudományi szemle, 2014. 8. évf. 4. sz. – p.275-290. 11. KOVÁCS István: Egy mesterlövész legfontosabb pszichológiai vizsgálatokkal alátámasztott tulajdonsága - egy kreált - emberekeskedelem bűncselekmény esetelemzésén keresztül. . – In. Hadtudományi szemle, 2014. 7. évf. 1. sz. – p.193-200. 12. KOVÁCS István: Kitartottság bűncselekmény nyomozása. – In. Belügyi Szemle, 2014. 62. évf. 1. sz. - p. 136-140. 13. KOVÁCS István: Az emberkereskedelem és az ahhoz szorosan kapcsolódó prostitúciós bűncselekmények áldozati jogainak érvényesülése illetve azok meghiúsulása, csorbulása hazánkban. – In. Műszaki Katonai Közlöny, 2014. 24. évf. 1. sz. - p. 213-230. 14. KOVÁCS István: Az emberkereskedelemhez szorosan kapcsolódó prostitúciós bűncselekmények - különösképpen a gyermekprostitúció - áldozatai emberi jogiainak haza vonatkozásai. – In. Polgári Szemle, 2014. 10. évf. 3-6. sz. – p. 418-431. 194
15. KOVÁCS István: A szervezett bűnözés két alappilére: az emberkereskedelemhez kapcsolódó prostitúciós bűncselekmények valamint a kábítószer-kereskedelem összefonódása. - In. Nemzetbiztonsági szemle, 2014. 2. évf. 4. sz. – p. 79-101. 16. KOVÁCS István: Bordélyházak, kéjnők és kéjutazás -, avagy hogyan mulatott a hivatásos katona – az I. világháború lágereiben és hogyan befolyásolták a nemi betegségek a szolgálat ellátására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. – In. Katonai Jogi és Hadijogi Szemle, 2014. 2. sz. –p. 165-208. 17. KOVÁCS István: A GPS előnyei, alkalmazásának hibái. – In. Belügyi Szemle, 2014. 62. évf. 5. sz. – p. 134-141. 18. FOGARASI Mihály, KOVÁCS István, SZEDLÁK Péter: A résztvevők valósága 1. rész: 2006. szeptember 18., október 23. – In. Belügyi Szemle, 2013. 61. évf. 7-8. sz. – p.28-54. 19. FOGARASI Mihály, KOVÁCS István, SZEDLÁK Péter: A résztvevők valósága 2. rész: 2006. szeptember 18., október 23. – In. Belügyi Szemle, 2013. 61. évf. 9. sz. – p.58-74. 20. KOVÁCS István: Kerítés bűncselekmény nyomozása. – In. Belügyi Szemle, 2013. 61. évf. 5. sz. – p. 130-135. 21. KOVÁCS István: Gépjárművekkel kapcsolatos csalás nyomozása. – In. Belügyi Szemle, 2013. 61. évf. 1. sz. – p. 101-110.
15.2.FÜGGETLEN IDÉZŐK KARDOS Sándor István: A rendőri kisközösségek hatása az egyén korrupciós hajlamára. – In. Belügyi Szemle, 2015. 63. évf. 10. sz. – p.31-46. LESS Ferenc: A tömegkezelést végző rendőrök elleni erőszak kialakulása, az elkövetőkkel szembeni intézkedések dilemma. – In. Magyar Rendészet, 2015. 15. évf. 3. sz. – p.155-169. GÁSPÁR Miklós, MOLNÁR Katalin: Korrupcióellenesség és integritás a rendészeti tisztképzésben. – In. DARGAY Eszter (szerk.): Antikorrupció és közszolgálati integritás. – Bp.: NKE Szolgáltató Nonprofit Kft, 2015. – p.163-173.
15.3.KONFERENCIÁN VALÓ RÉSZVÉTELEK 1. 2013. november 05-én „Hallgatók a tudomány szolgálatában” konferencián részvétel, „Az emberkereskedelem áldozati jogainak érvényesülése” előadás tartása magyar nyelven. 2. 2013. november 06-án „Büntetés Végrehajtás és a Tudományos Műhely” konferencián részvétel, „A prostitúciós bűncselekmények áldozati jogainak csorbulása” előadás tartása magyar nyelven. 3. 2013. november 21-én „Rendészeti Doktoranduszok Országos Egyesülete” konferencián „Az emberkereskedelem pszichológiája” előadás tartása magyar nyelven. 195
4. 2014. október 31-én „Hallgatók a Haza szolgálatában” konferencián „A prostitúció új modellje” előadás tartása magyar nyelven. 5. 2014. november 20-án „Rendészeti Doktoranduszok Országos Egyesülete” konferencián „A prostitúciós és a kábítószer-kereskedelem összefonódása” előadás tartása magyar nyelven. 6. 2015. november 06-án „Hallgatók a Haza szolgálatában” konferencián „A prostitúció és a szélsőséges terminológiák összefüggései” előadás tartása magyar nyelven. 7. 2016. február 24-én „A Hadtudomány és a 21. Század” konferencián „A prostitúciós prohicibionista modell cáfolata” előadás megtartása magyar nyelven.
15.4.PÁLYÁZATOK 1. „Vezető kiválasztás módszerei” címmel a Belügyminisztérium országos pályázata, 2013-ban, részvétel. 2. „Inter Arma Silent Leges” címmel a Magyar Hadtörténeti és Hadijogi Társaság országos pályázata, 2014-ben, különdíj. 3. „Az állampolgárság, a menekültügy, a legális és illegális migráció története, aktuális kérdései, a nemzetközi és hazai jogi szabályozás, a jogalkalmazás gyakorlati kérdései és problémái” címmel a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal országos pályázata, 2015-ben, helyezés. 4. „Csökkentett önköltségű doktorandusz pályázati helyek” címmel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem országos pályázata, 2015-ben, nyertes pályamű.
15.5.EGYÉB TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉG 1. „Az integrált mélységi ellenőrzések hatékonyságának vizsgálata, fejlesztésének lehetőségei” címmel a Rendőrtiszti Főiskolán, 2008-ban Kari Tudományos Diákköri Munka alapján véfolyamdolgozat kiváltása. 2. „A 2006-os októberi események szociális narratív reprezentációi”címmel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi kar 2012-ben meghírdetett Kari Tudományos Diákköri Munkáján, I. helyezés, valamint Országos Tudományos Diákköri Konferenciára nevezés. 3. „A 2006-os októberi események szociális narratív reprezentációi”címmel a XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Had- és Rendészettudományi szekciójában, 2012-ben, tárgyjutalom és különdíj.
196