DOGGER RÉTEGEK A VILLÁNYI-HEGYSÉGBEN

DOGGER RÉTEGEK A VILLÁNYI-HEGYSÉGBEN KASZAP

ANDRÁS

( V I I I . — X V I . táblával) Összefoglalás. A z ö t e g y m á s m e l l é s o r a k o z ó p i k k e l y b ő l f e l é p í t e t t V i l l á n y i - h e g y s é g n y u g a t i részén, S i k l ó s k ö r n y é k é n , a C s u k m a - h e g y d é l i l e j t ő j é n d o g g e r r é t e g e k k e r ü l t e k felszínre. A b a t h emeletet E c h i n o d e r m a t a t ö r m e l é k e k b ő l á l l ó breccsia képviseli. H ú s ­ v ö r ö s - l i l a a g y a g , l i m o n i t g u m ó s a g y a g és l i m o n i t o s , a g y a g o s m é s z k ő a v i l l á n y i klasszikus ammoniteszes réteggel egyenértékű. A limonitos-agyagos mészkő gazdag Ammonitesfaunát tartalmaz, amelynek a v i l l á n y i faunával v a l ó összehasonlító v i z s g á l a t a alapján m e g á l l a p í t h a t ó , h o g y m i n d a v i l l á n y i , m i n t a z újonnan f e l t á r t S i k l ó s k ö r n y é k i A m m o n i t e s faunát tartalmazó rétegek kora bath-kallovi.

Történeti áttekintés A Villányi-hegység dogger rétegei régóta ismert gazdag faunája alapján irodalmilag többszörösen ismertetve vannak. L e n z 1872-ben az egyébként nagyvonalú leírásban (1) 3 fajt említ a villányi ammoniteszes rétegekből. P á r évvel később H o f m a n n vizsgálta, főként hegységszerkezeti tekintetben, az itteni földtani képződményeket. R ö v i d közleményében (2) megállapította a hegység pikkelyes szerkezetét. A Magyar ÁUami Földtani Intézet gyűjteményanyagából, a hegység dogger rétegeiből származó t ö b b kövületet meghatározott és ezek alapján azok rétegtani besorolását is megkísérelte.. H о f m a n n nem publikált faunafelsorolását évtizedek múltán P á 1 f y közölte (3, 154). P á r évvel később T i l l Villány már akkor ismertté vált kőfejtőjéből tekin­ télyes faunaanyagot gyűjtött s rövid egymásutánban két közleményt jelentetett meg (4, 5). A felsorolt, ötven fajt meghaladó Ammonites-fauna alapján a faunaegyüttes kallovi jellegét állapította meg. Ezek a közlemények T i l l é s P á l f y között vitára vezettek (6, 7, 8, 9), melynek során T i l l a frankfurti Senckenberg Múzeum villányi Ammonites-anyagát is megvizsgálta, ú j a b b faunalistát közölt, a lelőhely földtani és kőzettani viszonyaira vonatkozó részletkérdéseken kívül. 1910-ben adta közre T i l l a villányi Ammonites-fauna monográfiáját (10). A z általa megvizsgált 331 példányból 80 fajt írt le, számos jól megalapozott új fajjal gazdagítva az irodalmat. A n y a g á b a n a feldolgozás során egyetlen jellemző bath vagy oxfordi emeletbeli alakot sem ismert fel. 1912-ben ifj. L ó c z y L . két közleményben számolt be a Villányi-hegységben végzett újratérképezés eredményeiről (11, 12). Előzetes megállapításokat tesz a dogger képződményekre vonatkozóan és az Ammonites-féléken kívül közli az egyes rétegek és lelőhelyek faunáját. P á r évvel később monográfiában (13) ismertette az ammoniteszes rétegek faunájának 1384 darabból álló hatalmas magyar anyagát. Revideálta T i l l néhány hibás meghatározását és néhány új fajt írt le. L ó c z y monográfiája a meg­ jelenése óta eltelt több, mint negyven esztendő alatt a kallovi Ammonitesekre vonatko­ zóan nélkülözhetetlen alapmunkává vált. A H o f m a n n által pikkelyes szerkezetűnek felismert hegységben délkeletről északnyugat felé haladva L ó с z y öt pikkelyt különböztetett meg: a harsányí, villányi, siklósi, csukmai és tenkesi pikkelyeket. Dogger rétegeket mindeddig a harsányi és a villányi pikkelyekből ismertünk. A hegység nyugati részén, a csukmai pikkelyben, ahol eddig dogger rétegeket nem ismertünk, a Siklós határában levő Csukma-hegy oldalában levő kőfejtőben, az ún. Vörösbányában tektonikailag erősen igénybevett települési helyzetben gazdag Armnonites-faunájú, limonitos mészkő került felszínre. E b b ő l ismételt gyűjtések során jelentős

К as z a p : Villányi

dogger rétegek

263

faunaanyag került ki, a klasszikus villányi fauna legtöbb alakjánál lényegesen j o b b megtartási állapotban. A z újonnan felszínre került faunaanyag vizsgálata üledékföldtani tekintetben is érdemleges új összehasonlításra adott módot, a villányi rétegek össze­ hasonlító bevonásával. A vizsgálat eredményeinek előzetes ismertetése 1958-ban rövid közleményben jelent meg (18). A csukmai pikkely dogger rétegei 1. A Csukma-hegy déli oldalában levő, a vizsgálat idején felhagyott kőfejtőben („Sárgabánya") vörösen erezett, fehér és vörös, a törések mentén breccsiás, alsómalm mészkő hosszanti (75 — 255°), a vizsgált részen 1 m szélességben nyílt törése mentén tüskésbőrűek töredékeiből álló breccsia, limonitgumós agyag és húsvörös-lilás agyag bukkan felszínre. A z alsómalm mészkő déli dőlésű (180/25°) rétegeinek fekvőjéből a törés mentén kipréselt képződmények eredeti településére nézve a .helyszínen semmi sem állapítható meg. A Villányból és a Harsány-hegyről ismert doggerképződmények (16) analógiája alapján az Echinodermata-törmelékes breccsia a bath emeletbe tartozik (18). A z ugyanitt található, az irodalomban már megelőzőleg is említett (16) limonitgumós és húsvörös-lilás agyag iszapolási maradékában a túlnyomólag mészanyagú szemcsék mellett kvarc, sok limonit és néhány piritszemcse mutatkozik. A szerves maradványok közül egy-két Foraminifera töredéke, Echinoidea maradványok és apró halfogak voltak felismerhetők. A z említett képződmények, vasas kőzetjellegüknél fogva, az addigi irodalomban mint forrásképződmények szerepeltek. Ilyen alapon készített két elemzés szerint az F e 0 - t a r t a l o m két mintában 21,39 és 82,37% (16). 2. Ettől a kőfejtőtől pár száz méterre keletre, a hegyoldalban levő, rövid ideje tijra művelésre került kőfejtőben (,,Vörös-bánya") található a bevezetésben említett ammoniteszes rétegfoszlány. A kőfejtőben az ugyancsak déli dőlésű (170/30°), tömött, oolitos alsómalm mészkövet számos haránttörés szabdalja (160—340°; 170 — 350°; 15—195°). A z 1. és 2. ábrán a kőfejtő dőlés- és csapásmentén készített szelvényei láthatók. A csapásmenti szelvényből kitűnik, hog)' a haránttörések a pikkelyeződés után keletkeztek. 2

3

1. ábra. A c s u k m a i p i k k e l y b a t h - k a l l o v i r é t e g e i n e k új l e l ő h e l y e ( „ V ö r ö s b á n y a " ) S i k l ó s h a t á r á b a n . M a ­ g y a r á z a t : 1. Felsőanizusi d o l o m i t , 2. L i m o n i t o s - a g y a g o s , a m m o n i t e s z e s b a t h - k a l l o v i m é s z k ő , 3. A l s ó m a l m fehér, t ö m ö t t m é s z k ő . — Fig. 1. N e u e r F u n d o r t ( " V ö r ö s b á n y a " ) d e r b a t h - k a l l o v i s c h e n S c h i c h t e n a m C s u k m a b e r g in d e r N ä h e d e r G e m e i n d e S i k l ó s . E r k l ä r u n g : 1. Oberanisischer D o l o m i t . 2. l y i m o n i t i s c h - t o n i g e r , A m m o n i t e n - f ü h r e n d e r , b a t h - k a l l ö v i s c h e r K a l k s t e i n , 3. W e i s s e r , k o m p a k t e r Kalkstein, Unter-Malm

264

Földtani

Közlöny,

LXXXIX.

kötet, 3. füzet

A villányi ammoniteszes szintnek megfelelő rész az alsó maim mészkőrétegeken elfenődött limonitos, agyagos, ammoniteszes mészkő. A limonitos-ammoniteszes mészkő folytatásában, attól alig 8— 10 m távolságban, a feltárás felső részén képlékeny, iszapolható limonitos agyag elfenődve észlelhető az alsómalm mészkő felszínén. Iszapolási maradéka az előzőkben leírt agyaggal azonos jellegű. A szemcsék legnagyobb része itt is mészanyagú, mintegy 8% limonitanyaggal. Kvarc, gipsz, pirit, magnetit, amfibol ásvá­ nyokon kívül Echinoidea-töredékek, néhány Foraminifera, halfogak, és hangyatojásra emlékeztető alakú, apró (0,2—0,5 m m ) , esetleg szerves eredetű kérdéses maradványok. A z ammoniteszes pad vörös, olykor rozsdaszínű mészköve sok limonitot tartalmaz, mely a mészkő vékonycsiszolati képének és oldási maradékának is főjellegét adja. A limonit többnyire jellegzetes ooid, középpontjában mészkőszemcsével, vagy valamely szerves

2. aura. A „ V ö r ö s b a n y a " s z e l v é n y e . J e l e k : 1. F e l s ő a n i z u s i d o l o m i t , 2 . B a t h - k a l l o v i a m m o n i t e s z e s , v ö r ö s m é s z k ő , 3. A l s ó m a l m m é s z k ő . •— Fig. 2 . P r o f i l d e s " R o t e n S t e i n b r u c h s " . 1. O b e r a n s i s c h e r D o l o m i t , 2. K a l l o v i s c h e A m m o n i t c n b a n k , 3. U n t e r m a l m k a l k

maradvány töredékével. N a g y mennyiségben találhatók azonban szabályos, szerkezet nélküli ooidok és ökölnyi gumók közé eső mindenféle nagyságú, gyakran kéregszerű limonitalakulatok is. A vörös, limonitos mészkő nagy mennyiségben tartalmaz ősmaradványokat. A vékonycsiszolatban és iszapolási maradékban látható Foraminiferáktól, apró hal­ fogaktól és Echinodermata-töredékektől eltekintve a faunát csaknem kizárólag A m m o nites-félék adják. A villányi klasszikus faunaelemek legtöbbjénél sokkal jobb megtartású alakok legnagyobbrészt héjas példányok. A z egyes egyedeket borító limonitbevonatot letisztítva a díszítés legtöbbnyire épségben kerül felszínre. A nagyfokú tektonikai mozgatottság nyomán a példányok egy részén alaktorzulások, sőt elnyíródás is észlelhető ( V I I I . tábla, 2. ábra). Ugyanez az oka a kiskiterjedésú faunalelőhely nagyobb részén a felismerhető faunaelemek teljes hiányának és a meghatározásra egyébként alkalmas példányok nagyobbik részénél a lapítottságnak, görbültségnek, ami különösen a köz­ mondásosán nehezen meghatározható Perisphinctes-féléknél — ahol a keresztmetszet rendkívül fontos faji bélyeg — vezetett bizonytalan meghatározásokhoz és sok töredékes példány teljes figyelmen kívül hagyásához. A siklósi Csukma-hegy új lelőhelyének eddig gyűjtött, 268 meghatározott darabból álló faunája a következő („Vörösbánya") : Phylloceras kudernatschi H a u e r , Ph. hatzegi L ó c z y jr., Calliphyttoceras disputabile ( Z i t t e l ) , Holcophylloceras mediterraneum (Neum.), Ptychophylloceras flabellatum ( N e u m . ) , P. euphyllum ( N e u m . ) , P. euphylloid.es ( T i l l ) , Sowerby-

К a s z a p : Villányi

dogger rétegek

265

ceras cf. tietzei ( T i l l ) , Lytoceras adeloides К u d., Oxycerithes cf. neumayri (Gemm.), O.tilli L ó c z y jr., Hecticoceras ( Putealiceras ) punctatum S t a h l , H. (P.) cf. pseudopunctatum L a h., H. (Brightia) metophalum В о п., H. (Rossiensiceras) laubei N e u m., H. (Lunuloceras) reguläre T i l l , Prohecticoceras haughi ( P o p . — H ä t z . ) , Hectico­ ceras cf. furgidum L ó c z y jr., H. sp. indet., Lissoceras voultense ( O p p . ) , Kosmoceras Jason ( R e i n . ) , Choffatia cf. recuperet ( G e m m . ) , Ch. wischniakoffi ( T e i s s.), Ch. villanoides ( T i l l ) , Ch. furcula ( N e u m . ) , Ch. waageni ( T e i s s . ) , Grossouvria lepta ( G e m m . ) , G. leptoides ( T i l l ) , G. bucharica ( N i k . ) , G. curvicosta (Opp.), Sub grossouvria coronaeformis ( L ó c z y j r . ) , Procerites baranyaensis (Till), Indosphinctes patina ( N e u m . ) , Siemiradzkia colleti ( L e é ) , Poculisphinctes villany ensis ( T i l l ) , P. cf. fascisculptus ( L ó c z y j r . ) , Reineckeia sp. indet. Ehhez csatlakozik egy sünmaradvány [Collyrites (?) s p . ] , néhány rossz megtar­ tású Chlamys, Terebralula sp. és sok, meghatározásra alkalmatlan Belemnites. A másik kőfejtő („Sárgabánya") limonitos agyagrétegéből Reineckeia (Reineckeites) hungarica T i l l sp. var. egy példánya került ki. A z Ammonites-félék legnagyobb része — a villányi ammoniteszes padhoz hason­ lóan — a réteglappal párhuzamos helyzetben észlelhető, kisebb részben ettől eltérő helyzetben, olykor a réteglapra merőlegesen (4). Rétegtani helyzet L ó c z y a villányi Ammonites-fauna feldolgozása során felismert több, a bath emeletre utaló alakot. A legfinomabb jellegeket magukon nem viselő, tökéletlen meg­ tartású példányokon azonban a közeli bánáti és bucsecsi alakoktól eltérő, mutációbeli jellegeket vélt felismerni (13, 419°) és ezek alapján magasabb fejlettségűeknek nyilvá­ nítva azokat, a macrocephalus zóna aljába tartozóknak minősítette. Ilyen meggondolás alapján sorolta a réteg korát a Macrocephalites macrocephalus S e h l , és Reineckeia anceps. R e i n , szintekbe. A г к e 11 a villányi júrarétegek kritikai ismertetésében utalt arra, hogy a fauna­ elemek között jelentékeny számban találhatók nagyobbrészt v a g y kizárólag a bath emeletre utaló alakok (37, 190). Ilyenek Phylloceras, Lytoceras, Cadomites, Hecticocerasfélék mellett a Paralcidia mariorae P o p . - H ä t z . , Procerites procerus S e e b . , Wagnericeras banaticum К u d., és Siemiradzkia de mariae P a r . e t B o n . fajok. A mellékelt táblázatok nagyobbrészt S i e m i r a d z k i (25), К r e n к e 1 (28), L i s s a j o u s (29), R o m a n (30), C o r r o y (32), K u h n ( 3 4 , 3 5 ) , Z e i s s (40) és más, az irodalomjegyzékben szereplő Szerzők adatai alapján készült összefoglalások, melyekben a villányi klasszikus fauna nemzetségeinek adatai közül csak a fauna leg­ nagyobb fajszámmal képviselt Perisphinctidae családja van kiemelve, А г к e 11 fauna­ szintjei (36) szerint. Első rátekintésre kitűnik, hogy a feltüntetett fajok virágkora a macrocephalus öv és a régi beosztás szerinti anceps öv alsó része, А г к e 11 szerint „calloviense szint". Egyes fajok — Choffatia recuperoi G e m т . , Choffatia funata O p p . , Sub grossouvria euryptycha N e u m . — azonban már a bath emelet felső szintjeiben élnek és ezzel támogatják azt a feltevést, hogy a bath emelet felső része, a Clydoniceras hollandi és a Clydoniceras discus övek is képviselve vannak a villányi ammoniteszes rétegösszletben. A fauna túlnyomó része a macrocephalus és anceps öveket jellemzi. A Macro­ cephalites macrocephalus S c h l o t h . , Reineckeia anceps R e i n . , Kosmoceras fáson R e i n . , és Erymnoceras coronatum В r u g. szintjelző fajokon kívül pedig még néhány olyan faj, amely csak ezekre a faunaszintekre szorítkozik (Grossouvria plana S í é т . , Sub grossouvria juppiter S t e i n m . , Siemiradzkia colleti L e é (lásd a táblázatokban foglaltakat), Hecticoceras (Rossiensiceras) uhligi T i l l , Hecticoceras (Rossiensiceras)

Földtani

266

g" 2.

s 1

LXXXIX.

8

g!

§

s

S.

!

i

1 i

j

1 i

1 i

— 1 i ! i

1 i i i

M

1 i 1

i

i

!

i

j

i

M

1

1 1 ! 1

1

1 ! 1 !

1 1

Grossouvria curvicosta

'

Grossouvria plana S i e m .

1 ! 1 1

i i

1 j

i

j

.1 i i

i ! ' i

1

i 1

!

i

i

i

!

1

1 - 1

i

i

1 i

1

1

1——1

i

i

1

i

i i

i i

i i

1 -

i

i

j

i

i

i ! 1 1

1 1

j

1 1

i i

i 1

1

1 1 i i

i i

i

i

1 1 i

1 1 1

I I 1 1

1 1

1 1

i

i

i

i

1

1

1

1

i

i

i

i

i

i

1

1 1

i ! 1 1

i

1 1 1

1 1

1 1 i 1

I

i

i.

1 1

1 1

1 1.

!

1

l

1

— — i i

i

i

i

i

i

i

i

I 1 1 1

I I 1

1 1 i 1

— — —

I

i

1 1 1

i

1 1 I

i

1

1—————1

1

1—1—1———

1

1

i

1———j-—-|

1

i

!

! 1

Iy ó с z y

I, ó сz y S e e b.

Grossouvria lepta G e m m . Grossouvria leptoides Till. Till.

Poculisphinctes villanyensis

1 i

1 1

1 1

1

1

1—!—1—1

1 1

1 1

1 1

j—j—

Wagner iceras banaticum K u d .

M

i

1

Siemiradzkia de mariae P a r . & B o n

1

I

Gemm.

i 1

Choffatia funata O p p .

I

Choffatia furcula

Neum.

Choffatia waageni

T e i s.

i •1 M

Till.

Choffatia recuperoi

!• i

P a r. & В о n.

Choffatia villanoides

1 1 i 1

Till.

i i

1 1

i i

Grossouvria calloviensis

Siemiradzkia colleti eс

i

1

i

I

1 !

i

I 1

i

1 1

i i

i

Subgrossouvria coronaeformis

——1—1——1

1

1 1 I

Subgrossouvria euryptycha Neum,

I

M

j

Grossouvria - graciosa S i e m . .

Procerites Procerus 1

Fisch.

Choffatia choffati

I

i

Grossouvria mosquensis

Prososphinctes plicatissimus

1 1

1

i

Grossouvria bucharica N i k .

Subgrossouvria iuppiter Steinm.

j

1

1

i

i

1

Xeum{Opp.)

Grossouvria variabilis I , a h .

Г"Г"\

J

t 1

Í 1 1 !

'

1 i

1

P.

•

1 i

i

1

S

j

a

1

kötet, 3. füzet

coronatum

hollandi

progracilis

subcontractus

zigzag

5*

Közlöny,

I

Choffatia wischniakoffi

T e i s s.

I

ndosphinctes patina Neum.

I

ndosphinctes pseudopatina P a r . & B o n

К a s z a p : Villányi

dogger rétegek

267

paucifalcalum T i l l és számos Reineckeia faj. A z athleta öv egy részének v a g y egé­ szének jelenlétére vall az a tény, hogy a Villányból leírt Subgrossouvria coronaeformis L ó с z y, Grossouvria plana T i l l és Reineckeia (Reineckeites) hungarica T i l l más lelőhelyekről kizárólag ebből az övből kerültek ki. A villányi faunalelőhelyen az ammoniteszes p a d bath emeletbeli fekvőrétegéből a legutóbbi évben Oppeha cfr. aspidoides О p p. került ki. Ezt figyelembe véve, a fentiek alapján megállapítható, hogy a villányi ammoniteszes mészkőréteg a bath emeletbeli fekvőrétegek még nem meg állapított faunaszintjeiből folytatólagosan — b á r litologiai eltéréssel — fejlődik ki és magában foglalja a bath emelet felső részének Clydoniceras hollandi és Clydoniceras discus, továbbá a kallovi emelet Macrocephalites macrocephalus, Sigaloceras calloviense, Kosmoceras Jason, Erymnoceras coronatum szintjeit és a Peltoceras athleta övét részben v a g y egészében. A Siklós környéki új lelőhely limonitos-agyagos mészkőpadjában az eddigi gyűjté­ sekből származó anyag alapján az évtizedek alatt felhalmozódott villányi faunának csak egy része volt kimutatható. Mind a megállapított faunakép, mind a kőzettani és tele­ pülési hasonlóságok szerint a villányi ammoniteszes paddal adódó nagymértékű hason­ lóság azt bizonyítja, hogy a limonitos ammoniteszes mészkő és az azzal egyenértékű limonitos agyagrétegek kora a villányi hasonló képződménnyel megegyezik: b a t h kallovi emeletbeli. Keletkezési viszonyok A villányi ammoniteszes mészkőpad keletkezése L ó с z у feldolgozása szerint sziget partszegélyén történt (13; 233). Feltételezi az Ammonitesek összemosottságát. V a d á s z a fauna hullámveréssel való összemosottságát vallja, és a réteg vasas jellegét a szerves bomlással járó redukáló közegben keletkezett pirit bomlásából származó limonittal magyarázza. A b a t h - k a l l o v i ammoniteszes mészkőnek itteni három feltárását ismerjük, egymástól mintegy 15 km csapásmenti távolságban. A mészkőréteg képződése idején szigetet feltételezni tehát nem szükséges. Képződése kétségtelenül partközeiben történt, a hullámzás mozgatásával (17 ; 93), amit az ősmaradványok több esetben szabálytalan elhelyezkedése is bizonyít, mind a csukmai pikkelyben, mind Villányban (a harsány-hegyi b a t h - k a l l o v i rétegekről a mai napig nincsenek ilyen irányú megfigyelések). Ezt a fel­ tevést támasztja alá az a tény is, hogy az Ammonites-félék között lakókamrás alak csak ritkán található. A közvetlen partszegélyi hullámverés erőteljesebb hatásának hiánya viszont az alakok épségében érzékelhető, az utólagos tektonikai eredetű igénybevétel figyelmen kívül hagyásával. A vasas kőzetjelleg képződése a kallovi emelet alsó részében (M. macrocephalus zóna), tehát az ammoniteszes limonitos mészkőpad keletkezésének főidejében, az egész délnémet —svájci tengeri területen általánosan ismert folyamat. A l d i n g e r egy tanulmányában (49) a jelenlegi selfüledékeken végzett vizsgálatok alapján a p viszonyok változásával magyarázza a vaskiválást. Szerinte az állati szervezet, tehát fehérje, bomlá­ sával keletkező szénsav, kénhidrogén és ammónia hatására a pórusvíz р -]а. a diagenezis folyamán kevéssel 7 alá száll, mire a vas oldatba megy, de a jelenlevő kénhidrogénnel reagálva, azonnal kvantitative kiválik. A l d i n g e r nem vezeti tovább a gondolatot. A következő lépés, oxigéndús partmenti hullámveréses övben, nyilvánvalóan a keletkező vasszulfid oxidációja, mely oxigén jelenlétében könnyen végbemegy. A helyenként mutatkozó pirit keletkezését tekintve lehet az elégtelen oxidáció során visszamaradt v a g y utólagos is. A limonit túlnyomó oolitos —ooidos megjelenési módja a piritbői való származtatást mindenesetre kizárja. H

н

Földtani

268

Közlöny,

LXXXIX.

kötet,

3.

füzét

A Villányi-hegység dogger rétegeivel kőzet jellegek és fauna szerint nagy hasonló­ ságot

mutató

Greben)

bath—kallovi

folyamatban levő

kapcsolataira

nézve

alapján csupán nagy

rétegeknek

Jugoszláviában

és

Romániában

újravizsgálata a Villányi-hegység

értékes

adatokkal fogja

gazdagítani

annyi állapítható meg, hogy míg

távolságban található

(Szvinica,

dogger tengerének

ismereteinket.

a Villányi-hegységtől

Az

déli

eddigiek

déli irányban

b á n á t i dogger előfordulásokkal a villany —siklósi dogger

határozott rokonvonásokat mutat, addig a közeli Mecsek-hegység hasonló korú képződ­ ményei felé a vonatkozások jóval elmosódottabbak.

TÁBLAMAGYARÁZAT

— TAFELERKLÄRUXG

V I I I . labia — Tafel 1. Phylloceras

hatzegi

L о с z y j r . , Ptychophylloceras

VIII. sp., ( a z e l n y í r ó d á s j ó l l á t h a t ó ) .

I X . tábla — Tafel I X . 1. Phylloceras kudernatschi H a u e r , 2 . Ptychophylloceras euphylloia.es T i l l , 3. ceras euphyllum N e u m . , 4. Ptychophylloceras euphyllum N e u m . , 5. Ptychophylloceras T i l l , 6. Ptychophylloceras flabellatum N e u m .

Ptychophyllo­ euphylloides

X . tábla — T j f e l X . 1., 2 . , 3., 4 . Holcophylloceras

mediterraneum

N e u m . , 5. Lytoceras

adeloides

К u d.

X I . tábla — Tafel X I . 1. Choffatia

waageni

( T e i s s. ) , 2 . Calliphylloceras

disputabile

Z i 1 1 e 1, 3. Lytoceras

adeloides

Kud. X I I . tábla — Tafel X I I . (Brightia)

1. Subgrossouvria metomphalum

euryptycha (Bon.)

( N e u m . ) , 2 . Lissoceras X I I I . tábla — Tafel

1. Indosphinctes ( R e i n . )

patina

(Neum.),

2 . Grossouvria

voultense

( О p p . ) , 3.

Hecticoceras

XIII. bucharica

(Nik.),

X I V . tábla — Tafel X I V . 1. Grossouvria leptoides ( T i l l ) , 2 . Hecticoceras (Rossiensiceras) coceras haughi ( P o p .— H ä t z . )

laubei

3. Kosmoceras

Jason

N e u m . , 3.

Prohecti-

( T i 11 ) , 3. Hecticoceras

(Putea -

X V . tábla — Tafel X V . 1. Poculisphinctes villanyensis liccras ! punctatum Stahl.

( T i l l ) , 2 . Choffatia

villanoides

X V I . tábla — Tafel X V I . Grossouvria

lepta

( G e m m. )

V a l a m e n n y i példány eredeti n a g y s á g b a n á b r á z o l v a . A példányok Intézet múzeumában vannak.

a Magyar Állami

Földtani

IRODALOM — LITERATUR 1. A i d i n g e r , H . : Z u r E n t s t e h u n g d e r E i s e n o o l i t h e i m S c h w ä b i s c h e n J u r a . Z e i t s c h r . d . d e u t s c h . G e o l . G e s . B d . 109. 1957. — 2 . А г к e 11 : S t a n d a r d o f t h e E u r o p e a n Jurassic. B u l l . G e o l . S o c . A m e r . V o l . 5 7 . 1946. — 3 . A r к e 11 : Jurassic G e o l o g y o f t h e W o r l d . L o n d o n , 1956. — B a s s e e t P e r r o d o n : Macrocephalitides d e Sud-Ouest d e Madagascar. M e m . Soc. Geol. France, T o m . X X X . F a s c . 3—4. M e m . 65. 1951. — 5. В e z n о s о w , N . W . : N o w i e d a n n i e p o m o r f o l o g i i i s i s t e m a t i k e P h y l l o c e r a t a c e a e . B j u l l . M o s k o v s k o g o O b s c h t s c h . I s p . P r i r o d y . N o v . Ser., O t d . G e o l . T o m . X X X I I . v y p . 2. 1957 6. В ö с к h J. : A d a t o k a M e c s e k h e g y s é g és d o m b v i d é k e j u r a k o r b e l i l e r a k o d á s a i n a k i s m e r e ­ t é h e z . É r t e k e z é s e k a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k k ö r é b ő l . T o m . X — X I . 1888. 1881. — 7. С h o f f a t , P . : E s q u i s s e d u C a l l o v i e n d a n s l e J u r a O c c i d e n t a l e t l e J u r a M e r i d i o n a l . G e n è v e , 1878. — 8. С h о f f a t , P . : E t u d e s t r a t i g r a p h i q u e . . . d e s t e r r a i n s j u r a s s i q u e s d u P o r t u g a l . .Section d e s T r a v a u x G e o l . d u P o r t u g a l , 1880. — 9. С о r r о y , G . : L e C a l l o v i e n d e l a b o r d u r e o r i e n t a l d u Bassin d e P a r i s . M e m . d e l a C a r t e G e o l . D e t . d e l a F r a n c e , 1932. — 10. G e r a r d e t C o n t a u t : L e s A m m o n i t e s d e l a z o n e à P e l t o c e r a s a t h l e t a du C e n t r e - O u e s t d e l a F r a n c e . M e m . S o c . G e o l . F r a n c e . N o u v . S e r . N o . 29. 1 9 3 6 . — 1 1 . H о f m a n n , K . : A u f n a h m s b e r i c h t . V e r h . d. g e o l . R . A . W i e n , 1876. p . 22—24. — 12. K a s z a p A . : D o g g e r r é t e g e k ú j a b b f e l t á r á s a a V i l l á n y i - h e g y s é g b e n . F ö l d t . K ö z i . L X X X V I I I . N o . 1. — 13. K u d e r n a t s c h , j . : D i e A m m o n i t e n v o n S w i n i t z a . A b h . d. к . k . G e o l . R . A . B d . 1. A b t . 2 . N o . 1. 1852. — 14. K u h n , О . : D i e F a u n a des D o g g e r d e r F r a n k e n a l b . N o v a A c t a Leopoldina, B d . 6. N o . 37. 1 9 3 7 . — 15. K u h n , O . : D i e A m m o n i t e n des fränkischen C a l l o v i u m s . I b i d . B d . 6. N o . 43. 1939. — 16. К r e n к e 1, E . : D i e K e l l o w a y - F a u n a v o n P o p i l a n i i n W e s t r u s s l a n d . P a l a e o n t o g r a p h i c a B d . 6 1 . 1914—1915. — 17. K s i a z - ,

К a s z a p : Villányi

dogger rétegek

269

k i e v i c z : T h e Jurassic a n d Cretaceous of Bachowice. R o c z n i k P o l s k i e g o T o w . Geol., T o m . X X X . F a s e . 2 — 3 . 1954. — 1 8 . L e m о i n e , E . : E s s a i sur l ' é v o l u t i o n d u G e n r e H e c t i c o c e r a s d a n s l e C a l l o v i e n d e l a C h a î n e d u M o n t - d u - C h a t . T r a v . L a b . G e o l . L y o n , F a s e . I I I . M e m . 3 . e t F a s e . V . M e m . 3 . 1923. — 1 9 . L e n z , О . : A u s d e m B a r a n y a e r K o m i t a t . V e r h . d . g e o l . R . A . W i e n . 1872. p . 290—294. — 2 0 , L i s s а з о u s, M . : É t u d e sur l a faune d u B a t h o n i e n d e s e n v i r o n s d e M a ç o n . T r a v . L a b . G e o l . L y o n , F a s e . I I I . M e m . 3. e t F a s e . V . M e m . 3. 1923. — 2 1 . L ó c z y L - j u n . : A V i l l á n y i és B á n i h e g y s é g g e o l ó g i a i v i s z o n y a i . F Ö l d t . K ö z i . X L I I . , ^ 1 2 . •— 2 2 . L ó c z y L . j u n . : B a r a n y a v á r m e g y e d é l i h e g y v i d é k é n e k f ö l d t a n i v i s z o n y a i . F ö l d t . I n t . É v i J e l . 1912. — 2 3 . L ó c z y L . i u n . : A v i l l á n y i c a l l o v i e n - a m m o n i t e s e k m o n o g r á f i á j a . G e o l . H u n g . I . f a s c . 3—4. 1915. — 24. M i h a i l o v i 6, M . : S u r l a t r o u v a i l l e d e q u e l q u e s espèces d ' A m m o n i t e s i n c o n n u e s j u s q u ' à p r é s e n t d a n s l ' é t a g e K l a u s s d e l a c r ê t e d e G r e b e n e t leures i m p o r t a n c e s pour l a c l a s s i f i c a t i o n des couches d u j u r a s s i q u e m o y e n d e l a m ê m e l o c a l i t é . A n n a l e s g e o l . d e l a P é n i n s u l e B a l c a n i q u e , T o m . X X I . 1953. — 25. M i h a i 1 о v i с , M . : D e s c r i p t i o n s t r a t i g r a p h i q u e e t p a l e o n t o l o g i q u e d e q u e l q u e s e s p è c e s d ' A m m o n i t e s des couches d e K l a u s s d e G r e b e n . A n n a l e s g e o l . d e l a P é n i n s u l e B a l c a n i q u e , T o m . X X I I . 1954. — 2 6 . N e u m a y r : D i e C e p h a l o p o d e n f a u n a d e r O o l i t h e v o n B a i i n b e i K r a k a u . A b h . d . к . k . G e o l . R . A . 1 8 7 1 . — 27. N i k i t i n : D i e C e p h a l o p o d e n f a u n a d e r J u r a b i l d u n g e n des G o v e r n e m e n t s K o s t r o m a . S t . P e t e r s b u r g , 1884. — 2 8 . P a t r u l i u s , D . : Corelarea d o g g e r u l u i superior si a m a l m u l u i d i n C a r p a t i i O r i e n t a l e . B u l e t i n S c i i n t i f i c , S e c t . g e o l . g e o g r . V o l . I I . 1957. — 2 9 . P á 1 f y M . : G e o l ó g i a i j e g y z e t e k n é h á n y d u n a m e n t i k ő b á n y á r ó l . F ö l d t . K ö z i . X X X I . 1 9 0 1 . p . 150—155. — 30. P á 1 f y M . : B e m e r k u n g e n z u H e r r n T i l l s M i t t e i l u n g e n : D e r fossilführende D o g g e r v o n V i l l á n y . V e r h . d . g e o l . R . A . W i e n , 1907. N o . 6. p . 131—134. — 3 1 . P á l f y M . : B e m e r k u n g e n z u H e r r n T i l l s M i t t e i l u n g : D e r fossilführende D o g g e r v o n V i l l á n y . V e r h . d . g e o l . R . A . W i e n , 1907. N o . 15. p . 360—364. — 3 2 . P o p o v i c i — H a t z e g : L e s C é p h a l o p o d e s d u j u r a s s i q u e m o y e n d u M o n t S t r u n g a . M e m . S o c . G e o l . F r a n c e , N o . 3 5 . 1905. — 33. R a i J e a n u , G . : Cercet&ri g e o l o g i c e i n r e g i u n e a S v i n i t a F a t a M a r e . B u l e t i n S c i i n t i f i c . V o l . V . N o . , 2 . 1953. — 3 4 . R a k u s z G y, : Adatok a Harsányhegy b a u x i t s z i n t j é n e k i s m e r e t é h e z . F ö l d t . I n t . E v i J e l . 1929—1932. — 3 5 . R a к u s z G y . — S t r a u s z L . : A V i l l á n y i h e g y s é g f ö l d t a n a . F ö l d t . I n t . É v k ö n y v e , 1953. — 36. R о m a n , F . : É t u d e s sur l e C a l l o v i e n d e l a V a l l é e d u R h ô n e . T r a v . L a b . G e o l . L y o n . F a s e . V I . M e m . 3. 1924. e t F a s e . X I I I — X I V . M e m . 1 1. 1930. — 3 7 . S c h i r a r d i n , J. : L e Callovien d u S o n d a g e H N I . d e B l o d e l s h e i m ( H a u t - R h i n ) . B u l l . S e r v . Carte G e o l . d ' A l s a c e e t d e L o r r a i n e , T o m . 9. F a s c . 1. 1956. •— 3 8 . S i e m i r a d z к i , J.: N e u e B e i t r ä g e z u r K e n n t n i s der Ammonitenfauna der polnischen Eisenoolithe. Zeitschr. d . deutsch. G e o l . G e s . B d . X L V I . 1894. •— 39. S i e m i r a d z к i , J . : M o n o g r a p h i s c h e B e s c h r e i b u n g d e r A m m o n i t e n g a t t u n g P e r i s p h i n c t e s . P a l a e o n t o g r a p h i c a , B d . 4 5 . 1898—1899. — 40. S l a v i n , V . I . : W e r c h n e j u r s k i e o t l o z e n i j a s e w e r o - w o s t o t s c h n i c h K a r p a t . G e o l . S b o r n i k L j w o w s k o g o G e o l . O b s c h t s c h . 1956. — 4 1 . T . R o t h K . : J e l e n t é s a z 1930. és 1931. é v e k b e n a B a k o n y h e g y s é g b e n és a V i l l á n y i h e g y s é g b e n v é g z e t t b a u x i t k u t a t á s o k r ó l . F ö l d t . I n t . E v k . Jelentése, 1929—1932. — 42. T i l l , A . : D e r fossilführ e n d e D o g g e r v o n V i l l á n y ( S ü d u n g a r n ) . V e r h . d . g e o l . R . A . W i e n , 1906. p . 363—368. — 4 3 . T i l l , A . : Z u r A m m o n i t e n f a u n a v o n V i l l á n y . V e r h . d . g e o l . R . A . W i e n , 1907. N o . 5. p . 121—129. — 44. T i 11, A . : H e r r n D r M . v o n P á l f y z u r E n t g e g n u n g b e z ü g l i c h V i l l á n y . V e r h . d. g e o l . R . A . W i e n , 1907. N o . 10. p . 2 4 6 — 2 5 0 . — 45. T i l l , A . : N e u e s M a t e r i a l z u r A m m o n i t e n f a u n a des K e l l o w a y v o n V i l l á n y . V e r h . d . g e o t . R . A . W i e n , 1909. p . 191—195. — 4 6 . T i l l , A . : D i e A m m o n i t e n f a u n a des K e l l o w a y v o n V i l l á n y . B e i t r ä g e z . P a l . O s t . U n g a r n , B d . 23. A b t . L — I I . 1910. — 47. V a d á s z E . : M a g y a r o r s z á g f ö l d t a n a . B u d a p e s t , 1953. — 4 8 . V e s e l i n o v i c , D . : N o u v e l l e c o n t r i b u t i o n p o u r l a connaissance d e l a f a u n e du jurassique m o y e n d u M o n t V . Greben près D . M i l a n o v a c . Annales g e o l . d e l a Péninsule Balcanique, T o m . X X . 1952. — 4 9 . Z e i s s , A . : H e c t i c o c e r a s u n d R e i n e c k e i a i m M i t t e b - u n d O b e r - C a l l o v i u m v o n Blumberg (Südbaden), B a y . A k a d . Wiss. mat.—naturwiss. K l . A b h . ( N . F . H . ) 8 0 . M ü n c h e n , 1956.

D o g g e r s c h i c h t e n im V i l l á n y e r A.

Gebirge

(Südungarn)

KASZAP

I m westlichen T e i l des aus fünf nebeneinandergereihten Schuppen bestehenden Villányer Gebirges treten in der N ä h e der Gemeinde Siklós, am Südhang des Csukmab^rges Doggerschichten zutage. E i n e Echinodermenbrekzie gehört in die Bathstufe. Fleischfarbene-lila T o n e , limonitknollige T o n e u n d limonit- u n d tonführende K a l k e sind mit der klassischen Ammonitenschicht von V i l l á n y gleichwertig. D e r Umomtisch-tomge K a l k führt eine reiche A m m o n i t e n f a u n a , u n d es lässt sich an H a n d der vergleichenden faunistischen u n d stratigraphischen Untersuchung der beiden feststellen, dass sowohl die klassische V i l l á n y e r , als auch die neuerdings aufgeschlossene Siklóser Ammonitenschichten von bath-kallovischem Alter sind. D e r überwiegende Teil der F a u n a ist für die Macrocephalus- und Anceps-Zonen kennzeichnend. N e b e n einigen, auf die oberen Zonen — Clydoniceras hollandi und C. discus — der Bathstufe hinweisenden Formen kann auch die teilweise oder gänzliche Vertretung der athleta-Zone in der faunaführenden Schicht angenommen werden.