Dobos Tamás
Bepillantó-tükör
1
Szerző: Dobos Tamás Szerkesztette: Szinay Balázs
Copyright © Dobos Tamás, 2012 Minden jog fenntartva! Kiadja Dobos Tamás Közreműködik
Nyomtatta Könyvműhely – Z-Press Kiadó Kft. 3532 Miskolc, Liszt F. u. 16/A Tel: (46) 532-085, (46) 532-080 www.konyvmuhely.hu
2
Dobos Tamás
Bepillantó-tükör
Budapest, 2012
3
4
SZOCIÁLIS SÖTÉTSÉG
Elfordult tekintetek merednek egymás mellett és integetnek a semminek, mégis nagyon élvezik az egészet. Vállukat rángatják, mert nem igazán tudják saját életük hívószámát, pedig mindenki fülén tartja a telefonját. Idétlenül mosolyognak, de ott legbelül zokognak észrevétlenül önmaguknak. Tetszelegnek tükörben a világnak. Ha felém fordulnának, meglepődnének és bámulnának, majd bölcsességet szimulálnának, s tudatlanul virágot adnának a halálnak.
5
MUNKANÉLKÜLI LELKEK
Áttetsző pálcikaemberkék állnak rendezetlen sorban. Az utca mocska kabátjukon szárad és cigarettafüst szagot árasztanak. Én kenyeret és cipőt veszek. Ők csak kenyeret. Kettéhasítják a lelket ezek a különbségek és senki sem tüntet.
6
BETONPÁRNA
Ma aprót kéregettem az utcán kövér, rohanó emberektől… – Rossz a szemük – (gondoltam) Nem láthatnak sok mindent a testemből. Sovány vagyok, mint egy lámpaoszlop. Üres hassal hajtom fejemet a betonra, de lesz álmom, amiben eljutok mindenhová és megtölthetem a gyomrom… Nem akarok többé felébredni…
7
HUMÁN-TÁRGY
Nevettem és sírtam, mikor a világot átláttam. Azelőtt vak voltam, egy néma, mozdulatlan humán-tárgy. Most az élet drámájában színész vagyok, mellékszereplő egy cenzúrázott képernyő-kímélő… …de túl hangosak szavaim, mert mindenki megsüketült.
8
KABÁT NÉLKÜL
Nem tapsol senki a szegény bohócnak, aki koldust játszik őszintén és élethűen. Nincs mosoly, nevetés… Ez messziről látszik. Túlságosan is… Ápolatlan aurája késztet mindenkit vakságra. Szánalom pénzből vert barikádja mögött vár, valamilyen jobb sorsra… Kéz nem nyúl érte… „Koszos lesz”. Taps nem jár, étel nincsen. A tél életet vesz, s megy tovább minden…
9
ÉLNI
Előttem a horizont, az ismeretlen út fel nem vert pora. Hátam mögött koszos múltam lejárt kora tűnik el az idő sivatagában… Hátizsákomban lapul pár összeszedett bölcsesség és egy-két ékesség is… Tudom. Jó úton haladok és az életben mindent kihasználok, mielőtt utam véget ér, s meghalok.
10
MA TELJES, HOLNAP FÉL…
Holnaptól fél ember leszek, és kiüresedek… Egy magányos android értelmetlenségének árnyéka rávetül testem minden zugára. Részegen, bánatosan élem tovább napjaimat… Tudat alatt tudatosan tördelem majd szárnyaimat és sírni fogok gondolataim fájdalmas gyötrődéseitől. De ma még egész és teli ember vagyok… Kihasználom a boldogságra ezt a napot.
11
…DE MÉGSEM
Meg nem tett cselekmények ütötték fel lusta fejüket. Az egész csak üres szavak halmaza. A csontokon nincs már hús és elhízott a fogatlan bús… Mégis tátott szájjal várja az eltévedt sült galambot. A vég elkezdődött, de még nem érti senki… Se talpraesett, se beletörődött. Roncs álmaikban véreznek, s nem tesznek semmit ezek az emberek.
12
A SZABADSÁG TÉVHITE
Szabadnak lenni egy megteremtett világban, a többi emberrel egy bolygón annyit tesz…, mintha egy nagy gömbölyű elmegyógyintézetben, erősen leszedálva élnénk nevetségesen tudatosan… Érezni a szabadságot egyáltalán nem olyan, mint teljesen szabadnak lenni… Ha nem is vagyunk bezárva, akkor is ide vagyunk láncolva…
13
ILLÚZIÓ
Felépítettem világomat. Később leromboltam. Aztán újra építettem és azt is leromboltam. Minek van így értelme, ha puszta illúzió az ember élete…!?
14
VÍZIÓ
Eltűnt utakon járok. A szél kifújja fejemből a gondolatot, s álmodok egy ismeretlen felhőről, aminek a tetején bort iszok. Vízióim része vagyok, egy kilőtt lövedék a látóhatár szélén. Távolodok. Eltűnt utakon tovább járok…
15
SZOCIÁLIS BETEGSÉG
Álmodtam én már mindenről, s mindig felébredtem… Nincs illúzióm istenről, akit a bajban hiányolnak. Nem tudom, ki ő… Önmagamat keresem, s lehet, már láttam valahol, de fel nem ismertem… A belső hang szól és nem értem mit mondd… Elnyom a gond, mint égő csikket a meggyötört kéz. Kérdem én. Hová lett az ép ész?!
16
KONZERVATÍV ÚJGAZDAGOK
Önmaguktól elszállt emberek játsszák a felnőttet és buta kérdésekkel fenyegetőznek, s gurulnak négy keréken az utcára… Két sarokkal arrébb megállnak, s megint elszállnak… A tükörben nézik magukat. Még megvannak, de nem látják. Elhagyták az agyukat…
17
CSUKLIK A TÁRSADALOM
Megakadt mondatok halmán ülnek ernyedt gondolatok… Össze kéne rakni őket, hogy értelmet nyerjenek, de a mai embereknek ez nem megy… Csuklik a társadalom…
18
MA NEM, HOLNAP IGEN
Ma üres a zsebem és a gyomrom. Hiányzik a szerelem és a kényelem. Ma nem jutok el sehová és éhes maradok. Ezzel beérem, s ma nem hazudok. Majd holnap élek.
19
SZOCIÁLIS EVOLÚCIÓ
…nincs megalkuvó gazdag tevehajcsár a látóhatáron. Átalakította őket az agyag, amit mi gyúrtunk lóháton… (s közben) …elveszett gesztusok haldokolnak partra vetett halak formájában, mások álcázott boldogságban szomorkodnak… …szavak vannak mindenütt, de már nincs jelentésük. A cselekmények csúnyán vonszolnak maguk után, s mindenki néz szépen felöltözve és nagyon bután…
20
HALÁL, ÉLET, KÖZTES LÉT
A halál könnyében fürdő véres keserűség flörtöl egy áhítattal szeretkező, hülye téveszmével. S míg az élet elássa magát, s elszív egy cigarettát, addig én nézem, hogy nem csinálok semmit sem. A köztes lét vakargatja farát és nevet ezen az egészen. Rángatja vállát, s őszintén beszél részegen. Amikor vége az egésznek, minden jelmezt levetnek, majd teniszezni mennek és leszarják az embereket…
21
SZÉCHENYI UTCAI GONDOLAT
Résen keresztül nézem a világ brutális színjátékát. Nem a súgóban süllyedezem és nem is én rendezem. Statiszta arcom minden egyes mimikája, amin kiül lelkem búja, bánata. A boldogság más tészta. Elkavarva ízlelgetem szaftos szerelmem, s tágra nyílt szemeimmel szórok szikrákat, s alélva dobálok párnákat. S dacolva az utcák droidjaival küzdöm le félelmeimet hasztalan. Résen keresztül nézem, hogy vak vezet világtalant.
22
ÉHES NAPOK
A napok egyre nehezebbek, negatívumok hizlalják őket. Könnycseppek beszélnek üres zsebeknek, de hiába. Semmit sem tehetnek. Bevallott adók várják jogerős ítéleteiket, s rácsokat lesnek, hogy szokják. Mások játsszák el életüket, mert egy ócska divat lett. A busz nem visz sehová, a test beteg lesz, s mentővel bárhová. A sóhaj hangos lesz, s mindenki bámulná… A napok egyre nehezebbek, mert minket esznek meg.
23
MILYENEK? HÁT ILYENEK!
Újgazdagok fénylenek vakítóan átlagembereknek. Orrukba légy repül és valóságmentesek lesznek. Beszéd stílusuk érthetetlen módon nincs szótárazva, aláznak feketén-fehéren, s pénzt számolnak sétálva. APEH kiskapukon bújnak be magas pozíciójú seggekbe… Garzonból kastélyba, kastélyból a mennyországba. Az ilyenek nevetnek üres elhízott fejeknek és istennek, de mindent elfelejtettek, még azt is, hogy honnan jöttek.
24
SUTTOGÓ ÜVÖLTÉS
Emlékeink, csontjaink porladnak az idő szelében. Elfelejtődnek gondolataink, s hunyászkodunk büszkén a tükörben. Énekeink nem hallatszanak, cselekedeteinknek nem adunk súlyt. Gyermekeink elbutulnak, s nem engedünk magunknak több mosolyt. Ki kell törni ebből az állapotból, különben minden odavész, s ami marad az evolúcióból, azt többé nem fogja fel ész. Látom, ahogy porrá leszünk, s hátakat támadunk. Gyűlölet csírázik bennünk, mert rossz úton haladunk. Vakokká, süketté, némákká és butákká változtunk. Nem kell mondani imát, hisz nincs nekünk urunk… …csak mi és magunk vagyunk…
25
JÁROM AZ UTAM
Járom az utam… Megtisztel az élet és én mindig mondtam: – Őrizd magadban a képet – Abból tudtam, hogy hol kezdtem, honnan indultam. Néha nehéz volt, s elbuktam. Az égre néztem, s felálltam, a dolgok elsuhantak mellettem, mégis ember lettem… Sírtam, nevettem. Járom az utam… Éberen és ájultan az értelmemet kutattam. Erdőkben, s mezőkön háltam kipottyanva a társadalomból és a tudatomat méregtelenítettem önszorgalomból. Járom az utam… Csak a sajátomat tapostam önzetlen lázadóként és ez ma sincsen másként. Járom az utam…, még járom az utam…
26
AZ EMBER ÉLETE
Elment a világ lábat mosni. A virág el akar hervadni, én idővel meg fogok változni. Önmagam maradok. Unalmasan változatos karakter az ember. Gondolkodása irtózatos pszicho fegyver. A halál lassú és gyors, így valakinek szenvednie kell… Így bánik az élet minden emberrel.
27
AKIT NEM LÁTUNK, AZ NEM LÉTEZIK?!
Tovatűnt fények hiányoznak a halványuló reménynek. A kilátástalanság örül, felesége kétségbeesést szül. Kopár elmék síkságán vándorol az értelem hiány. Tekintete elégedett, mert a megmaradt tudásra szemet vetett. Őrlődő szorongás gyilkol legyengült érzelmeket valahol. Arcok helyett hátat mutat, s oldalakba fúr a kíváncsiság lukat. Egymásnak láthatatlan lények a buta, önző emberek… Én is itt vagyok, de nem láttok. Pedig integetek…
28
(JÁTSZÓTÉR)
Hazug szavak folynak fülekbe, s megitatják elménk központját. Leszedált, s mérgezett reményeinkben ápoljuk lelkünk minden zugát. Lejárt szavatosságú szókincsek tömörödnek üres hallgatásba, majd sötét feledésbe merülnek, s az embernek nem lesz több tudása. Megtört testek mosolyognak a múlt sűrű, homályos pillanatain, ami nem is biztos, hogy úgy volt. Csak merengünk a gondolat butaságain… Átlépünk a depresszió határain, szemeinket keserű könny marja, mert iszonyú lassan megy végbe a kín, amit kételkedésünkkel együtt a mazochizmus hajtja. Játszunk, miközben halálos betegek vagyunk, aztán meghalunk…
29
AZ UTCA EMBERE
Utcák és emberek komoran füstölögnek. Ráncos az arcuk, s koszos a ruhájuk. Kopott kabátban moly szagot terjesztenek, s visszafogott sírásban tömörülnek a gondolat-menetek. Az utcán emberek vertek tanyát, s Magukban füstölögnek, kergetik az élet álmát Szem becsukva, tenyérbe maszk tapadva. Nem lát, s hizlalja baját. Utcák és emberek. Háborúk, fegyverek, s remegő kezek az ég felé merednek Elfelejtett ima száll…
30
ÉBREDÉSEK
Itt van a nagy semmi, s az evolúció utolsó darabjai közt keressük a határt, de rég átléptünk rajta. Csak előre nézünk bele a vak világba, pedig minden ott van mögöttünk, s ez a bölcsesség magva. Bennünk van, de gyakrabban kell öntöznünk, s mire lemegy a nap talán felébredünk.
31
KEMÉNY ÉLET
Eldobott agyakat szedeget a tudatlanság IQ tesztje. Egy letűnt segédmunkás sziluettje, minimálbérért dolgozó álmodozás. Hanyatt vágódott, csalódott vágyak sírnak a földön fekve, kezükbe szórólap szóródott. Így, aprópénzt keresve. A beton már melegszik, de puhább, mint egy matrac, ebben az életben nem lesz sose és másikban sem. Ez az utcák kemény élete.
32
A SZABADSÁG CÁFOLATA
A világ köntöse olyan, mint testünk börtöne. Nehéz szabadulni és tökéletesen megérteni. A magány négy fala, önző lényünk cellája. Egy bizarr szeánsz terme lelkünk ezen környéke. A felszínesség ismerete, s az ön-mélység kérdése itt fogalmazódik. – Ki vagyok én? Tudni szeretném? – Ötlik fel a sejtelem agyi tekervényeimen, s hernyóként kúszik feljebb, feljebb… Hiába minden. A világ köntöse olyan, mint testünk börtöne.
33
VÁLTOZATLAN DIFFERENCIA
Leszegett fejjel menetel az ember. Bánatát húzza maga után. Fej, fegyver, lőszer. Unalmas, hiú ábránd. Remegő kéz téved idegen zsebbe. „Ki mit talál övé.” Dobbanó, meszes szív hidegen fagyasztja arcra a mosolyt. Leszegett fejjel menetelnek az emberek. Bánatukat húzzák maguk után. Fejek, fegyverek, lőszerek. Unalmas, hiú ábrándok. Remegő kezek tévednek idegen zsebekbe. „Ki mit talál övé.” Dobbanó, meszes szívek hidegen fagyasztják arcra a mosolyokat… …leszegett fejjel…
34
ÉRTELMETLEN FILOZÓFIA
Kifejtett okok esznek eleven mondat foszlányokat. Nincs válasza a kérdésnek, ami naggyá tett másokat. Iszapként ül a kétely a magabiztosság felett. Megmagyarázhatatlan hely a tudatban bent. Elcsépelt, üres szavak a közhely terén hazudnak különlegességet, de én nem látok értelmet.
35
SZOCIÁLIS LÉPCSŐ
Sikolt az óra. Perceiben szereplők, statiszták keverednek. Jelmezeik nagyon különbözőek „érthetetlen” anyagi hátterük miatt. Nagy szociális lépcsőn állnak. Pokoltól a mennyországig áll a sor. Visszafelé is sokan várnak! Én nem fogom a végét a legelejéről megnézni. Kívülálló vagyok! Mozgásképtelen. Az idővallum életét jegyzetelem. Mindjárt vége! Hazamehetek!
36
CSAVARGÓ BLUES
Ne nézd a térképet. Menj tovább barátom. Az út oda visz, ahová mész. Rúgd a port szelek rongyos arcába. Köpj egyet. Útszéli rendőrök tarifája. Kopott cipőd legyen mérföldjeid tanúja. A táj züllött oltára. Ne nézd a térképet. Menj tovább barátom, míg tart az életed.
37
GLOBÁLIS ÁTALAKÍTÓ
Egy cég megvásárolta testemet, lelkemet. Átalakította! Jó ember voltam. Szegény, érző lény. Rosszá változtam. Üres ténnyé… Sznob viselkedés prűd eleganciával keverve, nem rázva. Bekerített magába… Sírom visszafelé korábbi életem. Szétosztom mindenem. Visszanyerem reményem…
38
BUTA SZOCIÁLIS TUDAT
A választás lehetősége a szabadság illúziója. S az ember segítsége csak egy „melankolikus atomfelhő”, ami beteggé tette az igaz szellemet. Már rég megöltük Őt… A sok rossz döntés eltapossa azt a kevés jót, ami még megmaradt. Többé nem áll talpra, s nem mond több szót. Megöltünk mindent, ami természetes… Minden percben vívódom ezzel, de megváltozni nem megy könnyen. Az ismeretlen mártír nem ér semmit e világon, ahol vakok néznek, süketek hallgatnak. Szánom az egészet…
39
ELADÓ
Vegyetek embert! Míg tart a készlet. Báb életet, személyiséggel telített robotoló testet. Használjátok szépen lustaság ellen. Arisztokrata kényelem, bőr alatt pénznem. Egyszerre mindent, lehetségesen. Elhasználódott szolga. Várja szemeteskuka, s bezúzott gondolata a szavakat magába fojtva vár reinkarnációra. Vegyetek embert! Újat! Amíg a készlet tart.
40
GLOBÁLIS FOGYASZTÓ
Átszakadt gátak, gátlástalan hírek, reggeli vágyak, legális szerelmek a számon ülnek, mint egy madár a vezetéken, kopogtatva ügynökként… Nem vagyok eladó, sem bérelhető árucikk… Csak átlagon aluli adófizető fogyasztó… Egy gyászruhában pompázó bombázó, lábat lógató kuncsaft…
41
TEJSZÍNHABEMBEREK …gyűrött, kopott koros arcok… Ma élő homo-erectusok vándorolnak kocsmától kocsmába… …modern, nomád beteg élet… Ám egyszerű nekik a végzet, s aprópénz ez a bérlet… …tisztelet… Koszos, büdös ruha… Savanyú lehelet… A pohár boros, a bor mérgezett… … amputált végtagok, eltérő májfunkciók… Primitív mondatok… Tudom! Az élet fáj…! … elfogyott emberek… Megvedelt borok… Láthatatlan életek, s mindenféle okok… – Hé ember…! Majd holnap fizetek…(az élet szép…, de belül rohadt)…
42
SZÁNALMAK ÉS EMBEREK
Eltévedt emberek a ködben keresik önmagukat… A táj tiszta ebben a környezetben, de a lelkiismeret kihagyta ezt az utat… Nem bírunk már tükörbe nézni, s tükörképünk is, csak egy ismeretlen forma, amit soha sem fogunk látni, mert túl nagy a köd, s nincsen ablaka… Üres tapogatózás amit teszünk, és azt sem tudjuk hol nagyobb ez a köd… A fejünkben, vagy körülöttünk!?… Sajnos láthatatlan ez a kérdés bennünk… Eltévedt emberek vagyunk a ködben…
43
MEGFERTŐZÖTT EVOLÚCIÓ
Csak egy ember vagyok…, egy ember, aki beszél, gondolkodik, és a világ nevü karanténban él… Szívesen élnék igazából, megtapasztalni az élet eredeti jelentését, a feltétel nélküli jót, és nem kilógni a sorból, hanem egymás mellé állni… Ez csak egy hologramm sziluettje, amit az én generátorom gerjeszt bennem, és naív érzelmekkel karöltve, csúnyán megfertőzve marad nekem… Csak egy ember vagyok… Hogy ezelőtt milyen állat voltam, nem tudom igazán, erről semmit sem tudok… Akkor talán sem önző, sem manipulált nem voltam, és azt tettem, amit az igaz élet-ösztön diktált, s nem egy hegesztett testben raboskodtam… Ez csak egy emberrel foglalkozó, kósza gondolat, embert eláruló, szánalommal szemétbe dobó, beteg meggyőződés bennem, ami csúnyán megfertőzve marad nekem… Csak egy ember vagyok…
44
ÁSVÁNYVÍZ ÉS SZEMÉT
Eljött a nem hideg ásványvizek időszaka… A csapvíz ideje lejárt, s itt van a hulladékok korszaka… Műanyag utakon járunk, s tudatosan szennyezetten élünk. A hibákból nem tanulunk, mégis félünk…
45
EMBER-SZILUETT?…
Nem látszik a koldus. Láthatatlan ember, egy töltetlen fegyver. Az utcák hű lakója… A nem számító választó, polgár, ki oda áll, ahová a remény való. Arc, szakáll, kéz, láb… Ember…
46
MŰANYAG UTAKON
Emberek futnak versenyt az idővel, aztán feltörik a perselyt, s mennek tovább emelt fővel... Nem kell a tegnapi maradék, sem a mai meleg étel.., csak a gyors ételszínezék és a nem újrafelhasználható bölcsesség... Merre tartotok…, s hová juttok?!
47
A SZEGÉNY HALÁLA
Üres zsebemben kutat keményre gyötört markom… A semmit kutatom. Kalapom a járdán díszeleg, s nem kell senkinek a pantomimom… Testem sovány és gyenge, beesett gyomrom Auswitzre gondol… S mint egy zord, aszott remete, olyan testem kinézete… Már késő megmenteni. A legkönnyebb úton segítek magamon. Nincs búcsú, sem gyász…, csak elhullott test, egy ismeretlen hely, s haláltánc…
48
ÖNZETLENNÉ VÁLNI
Állj meg! Kérlek, ne menj tovább! Nyisd ki szemed és segíts. Analizáld a helyzetet, én addig várok… Ne félj, itt vagyok neked. Tudod…, egyedül nem jó. A tudat megtévesztő szellemként kísérti a lelket. A tükör untat. Nincs semmi és senki elfogadható segítségként, ki megmutatná a helyes utat. Taposs magadnak ösvényt. Oda érkezel, ahol én vagyok… Eddig a hologramomat láttad és semmi mást. Várok… Most ismerj meg és segíts rajtam, mert úgy gondoltam, s reménykedtem, hogy te megváltozhatsz odabent…
49
A TE KÖDÖD
Látod, amit látsz és mégsem teszel semmit... Sűrű ködben jársz…, nem veszel észre senkit, pedig körbe néztél. Ez a te ködöd… Temesd tenyeredbe arcod. Képzeld el, amit érzel…, Aztán vetkőzz ki magadból, s ami eddig voltál…, dobd el… Most már látod?...
50
AZ ELEJÉN…
Lenyúzom testemről a bőrt, hogy lássatok engem… Nézzetek!! Ilyenek vagytok Ti is emberek…! Egy anyagból vagyunk, annyira nem különbözünk, csak más az akaratunk, amit elhihetünk, de meg is tagadhatunk. A bőr csak ruha… A szív a lélek szava. Bármit is hisztek, jobb lenne felednetek… Az elején kezdjétek.
51
VOLTAM ÉN MÁR…
Voltam én már halott német katona…, törékeny, szőrőslábú balerina.., s lázadó cyber-paraszt, de konzervatív sznob még soha… Ha azzá változnék…, öljetek meg.
52
A KÉRDÉS
Ma egész nap hazudok az igaz világról… Ha igazat mondanék róla, hazudnék…!?
53
ISMERETLEN EMBER
Régi árnyéka elől menekül a szegény, s nem mászik ki ebből, mert nem ismeri a reményt. A semmiből táplálkozni olyan, mintha levegőt enne emberi lelke, amit megfőz, s Ő maga a díszítése. Teste lobog a szélben, ráncos arcába kapaszkodik az idő erősen. Beteg lesz és haldoklik. Meghal. Számunkra nem létezett, s létezik ugyanúgy, mint életében a világunkban. Az élet van a halál szerepében.
54
LÁTHATATLAN EMBER
Egy csóró szegény tartja kezét a járda szélén. „A láthatatlan ember.” Tekintettel nem dobálják, de talán legbelül szánják. Dobok neki aprót, hogy lelkiismeretem ismerjen…
55
MIATTAM NE
Levettem maskarám. Nézzetek! Ez vagyok én. Éhes vagyok, szakadt a ruhám… S tudom, így bolondláthatatlannak tartotok… Az igazság néha fáj, de miattam ne szenvedjetek…
56
57
58
TARTALOM SZOCIÁLIS SÖTÉTSÉG
5
MUNKANÉLKÜLI LELKEK
6
BETONPÁRNA
7
HUMÁN-TÁRGY
8
KABÁT NÉLKÜL
9
ÉLNI
10
MA TELJES, HOLNAP FÉL
11
…DE MÉGSEM
12
A SZABADSÁG TÉVHITE
13
ILLÚZIÓ
14
VÍZIÓ
15
SZOCIÁLIS BETEGSÉG
16
KONZERVATÍV ÚJGAZDAGOK
17
CSUKLIK A TÁRSADALOM
18
MA NEM, HOLNAP IGEN
19
SZOCIÁLIS EVOLÚCIÓ
20
HALÁL, ÉLET, KÖZTES LÉT
21
SZÉCHENYI UTCAI GONDOLAT
22
ÉHES NAPOK
23
59
MILYENEK? HÁT ILYENEK!
24
SUTTOGÓ ÜVÖLTÉS
25
JÁROM AZ UTAM
26
AZ EMBER ÉLETE
27
AKIT NEM LÁTUNK, AZ NEM LÉTEZIK?!
28
(JÁTSZÓTÉR)
29
AZ UTCA EMBERE
30
ÉBREDÉSEK
31
KEMÉNY ÉLET
32
A SZABADSÁG CÁFOLATA
33
VÁLTOZATLAN DIFFERENCIA
34
ÉRTELMETLEN FILOZÓFIA
35
SZOCIÁLIS LÉPCSŐ
36
CSAVARGÓ BLUES
37
GLOBÁLIS ÁTALAKÍTÓ
38
BUTA SZOCIÁLIS TUDAT
39
ELADÓ
40
GLOBÁLIS FOGYASZTÓ
41
TEJSZÍNHABEMBEREK
42
SZÁNALMAK ÉS EMBEREK
43
MEGFERTŐZÖTT EVOLÚCIÓ
44
60
ÁSVÁNYVÍZ ÉS SZEMÉT
45
EMBER-SZILUETT?…
46
MŰANYAG UTAKON
47
A SZEGÉNY HALÁLA
48
ÖNZETLENNÉ VÁLNI
49
A TE KÖDÖD
50
AZ ELEJÉN…
51
VOLTAM ÉN MÁR…
52
A KÉRDÉS
53
ISMERETLEN EMBER
54
LÁTHATATLAN EMBER
55
MIATTAM NE
56
61
62
