DIPLOMAMUNKA
Készítette: Siklós Dóra Konzulens: Jankovics László
2007
MIÉRT JÓ NEKÜNK AZ EUROZÓNA?
TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS ............................................................................................................. - 8 II. A FELZÁRKÓZÁSI FOLYAMAT SORÁN FELMERÜLė HASZNOK....... - 11 1. A MAASTRICHTI KRITÉRIUMOK: ÖNÉRDEK VAGY KÉNYSZER? .......................... - 11 1.1. Inflációs kritérium ....................................................................................... - 11 1.2. Az államadósságra és a költségvetés egyenlegére vonatkozó kritérium . - 14 1.3. Hosszú távú kamatlábakra vonatkozó kritérium ..................................... - 20 1.4 A valutaárfolyamokra vonatkozó kritérium .............................................. - 21 2. MAASTRICHTI KRITÉRIUMOK VERSUS OPTIMÁLIS VALUTAÖVEZETEK ELMÉLETE.................................................................... - 22 2.1. Aszimmetrikus keresleti sokk ..................................................................... - 22 2.1.1. Aszimmetrikus sokkok és tényezĘmobilitás ....................................... - 23 2.1.2. TényezĘmobilitás Magyarországon..................................................... - 26 2.1.3. Aszimmetrikus sokkok és nyitottság ................................................... - 27 2.1.4. Nyitottság Magyarországon ................................................................. - 29 2.1.5. Aszimmetrikus sokkok és termékdiverzifikáció ................................ - 29 2.1.6. Termékdiverzifikáció Magyarországon.............................................. - 30 2.1.7. Aszimmetrikus sokkok bekövetkezése és a hátrányok csökkentése. - 31 2.1.8. Az aszimmetrikus keresleti sokkok relevanciája ............................... - 32 2.2. Egyéb költségek............................................................................................ - 33 2.3. Az optimális valutaövezetek elméletének fejlĘdése................................... - 37 2.3.1. Valutaövezetek és hitelesség................................................................. - 37 2.3.2. Az endogenitási probléma .................................................................... - 38 2.4. A maastrichti kritériumok és az OCA-elmélet összevetése...................... - 38 3. A SZABÁLY SZERINTI GAZDASÁGPOLITIKA KERETE: A STABILITÁSI ÉS NÖVEKEDÉSI PAKTUM ............................................................................... - 44 4. TANULSÁGOK MAGYARORSZÁG SZÁMÁRA......................................... - 58 III. A CSATLAKOZÁST KÖVETėEN FELMERÜLė HASZNOK ................... - 62 1. A TRANZAKCIÓS KÖLTSÉGEK CSÖKKENÉSÉBėL EREDė KÖZVETLEN NYERESÉG .................................................................................. - 62 2. A TRANZAKCIÓS KÖLTSÉGEK CSÖKKENÉSÉBėL EREDė KÖZVETETT NYERESÉG .................................................................................. - 63 -
-3-
3. A KÜLKERESKEDELEM BėVÜLÉSÉBėL SZÁRMAZÓ NYERESÉG.. - 64 4. NEMZETKÖZI VALUTA HASZNÁLATÁBÓL EREDė HASZON........... - 64 5. A PÉNZÜGYI FERTėZÉSEKNEK VALÓ KITETTSÉG CSÖKKENÉSÉBėL EREDė NYERESÉG ............................................................................................. - 65 6. AZ ÁRFOLYAM VOLATILITÁSÁBÓL EREDė KÖLTSÉGEK MEGSZĥNÉSÉBėL SZÁRMAZÓ HASZON .................................................... - 67 IV. ÖSSZEFOGLALÁS ............................................................................................. - 70 V. IRODALOMJEGYZÉK........................................................................................ - 73 -
-4-
ÁBRA- ÉS TÁBLÁZATJEGYZÉK ÁBRÁK 1. ábra: Magyarország, az új tagállamok és az eurozóna inflációs adatai 1999 és 2008 között.................................................................................................................... - 14 2. ábra: Magyarország és az új tagállamok államadóssága a GDP arányában 1999 és 2008 között, valamint a referenciaérték............................................................ - 19 3. ábra: Magyarország és az új tagállamok költségvetési deficitje a GDP arányában 1996 és 2008 között, valamint a referenciaérték .............................................. - 19 4. ábra: A hosszú távú kamatláb alakulása Magyarországon és az új tagállamokban 1999 és 2006 között, valamint a referenciaértékek .......................................... - 21 5. ábra: Az újonnan csatlakozó országok nyitottsága az eurozónába irányuló export/összes export hányadossal mérve .......................................................... - 29 6. ábra: Magyarország exportstruktúrája 1999 és 2004 között ............................... - 30 7. ábra: Az eurozóna exportstruktúrája 1999 és 2004 között .................................. - 31 8. ábra: Az egy fĘre jutó jövedelem és kormányzati kiadások az EU 14 országában, valamint 7 KKE-országban, 1998-2003 átlagok............................................... - 52 9. ábra: A költségvetési hiány kiszorítási hatása Magyarországon ......................... - 53 10. ábra: Az eurozóna és Magyarország nyitottsága az export/GDP hányadossal mérve.................................................................................................................... - 59 11. ábra: A forint-euro árfolyam alakulása 2005 októbertĘl 2007 januárig........... - 66 12. ábra: A háztartások deviza- és forinthiteleinek megoszlása 1997-tĘl 2004-ig .. - 67 13. ábra: A vállalatok devizahitel-állománya 1989-tĘl 2006-ig ................................ - 68 -
TÁBLÁZATOK 1. Táblázat: A munkanélküliségi ráta, valamint a bruttó átlagkereset alakulása Magyarországon 2002 és 2005 között................................................................ - 26 2. Táblázat: Az optimális valutaövezetek elmélete által meghatározott kritériumok..... ............................................................................................................................... - 40 3. Táblázat: Az Európai Unió tagországainak növekedési teljesítménye................ - 55 -
-5-
JELMAGYARÁZAT AT
Ausztria
BE
Belgium
BG
Bulgária
CY
Ciprus
CZ
Csehország
DK
Dánia
UK
Egyesült Királyság
EE
Észtország
FI
Finnország
FR
Franciaország
EL
Görögország
NL
Hollandia
IE
Írország
PL
Lengyelország
LT
Lettország
LV
Litvánia
LU
Luxemburg
HU
Magyarország
MT
Málta
-6-
DE
Németország
IT
Olaszország
PT
Portugália
RO
Románia
ES
Spanyolország
SE
Svédország
SK
Szlovákia
SI
Szlovénia
-7-
I. BEVEZETÉS1 Magyarország számára nem új gondolat a monetáris unióban való részvétel. Történelmünk során már megtapasztalhattuk, hogy milyen egy jól mĦködĘ valutaunió részének lenni, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia idején a mai Csehország, Ausztria és Magyarország közös valutát használt. Bár a kauzális kapcsolat nem bizonyított, mégis kétségtelen tény, hogy Magyarország történelmében ez tekinthetĘ a legdinamikusabb fejlĘdés korszakának. Úgy tĦnik közel 140 év elteltével újra lehetĘségünk nyílik egy hasonló alapokon mĦködĘ „klub” tagjaivá válni. Magyarország az Európai Unióhoz történĘ csatlakozással elkötelezte magát az eurozónába történĘ belépésre. Mozgástere csak az idĘzítésben van. Csajbók és Csermely (2002) munkája és számos más elemzés 2 bemutatja, hogy Magyarország számára mindenképpen jövedelmezĘ az euro átvétele, az Európai Monetáris Unióhoz történĘ csatlakozás. Az utóbbi évek gazdaságpolitikája azonban nemhogy elĘsegítette volna a felzárkózást, hanem mégjobban elodázta az idĘpontot, s ennek eredményeképpen Az elemzĘi várakozások szerint Magyarország leghamarabb 2013-ban csatlakozhat az eurozónához 3 . A folyamatos halasztgatás természetesen kételkedést válthat ki a magyarok körében: Biztos, hogy jó nekünk az euro bevezetése és a késlekedéssel nemcsak a brüsszeli kényszer alól keresünk kibúvókat? Nos, dolgozatomban éppen ezért azt szeretném bemutatni, hogy Magyarország eurozónába való belépése egyben az ország érdeke is, s nemcsak az Európai Unióhoz való csatlakozásunk záloga. Maradéktalanul egyetértek Bokros Lajos véleményével, miszerint sokkal célszerĦbb a felzárkózást önérdekként, mintsem kényszerként interpretálni. 4 A tanulmány érintĘlegesen tér ki arra a talán fontosnak tĦnĘ kérdéskörre, hogy a hasznok mellett milyen költségeink származhatnak a csatlakozásból. (Sok esetben azonban a költség-haszon egyazon érme két oldala, hiszen a hasznok egy része valamely költség megszĦnésébĘl származik.) A dolgozat elsĘdleges célja annak megvilágítása, hogy az utóbbi évek populista gazdaságpolitikájának köszönhetĘen az Európai Uniós csatlakozásunk óta folyamatosan 1
Dolgozatom a Tudományos Diákköri Konferencia 2006 decemberi helyi fordulájóra Csontó Balázzsal közösen elkészített pályázat alapjaira épül, így egyes részek megyegyeznek az ott leírtakkal. 2 Jankovics (2005: 221-225. o.) összefoglalása alapján az euro bevezetésének pozitív egyenlegét konszenzus övezi a szakirodalomban. 3 A Reuters elĘrejelzése szerint 4 A fentiek a „Fecseg a felszín, hallgat a mély” – Tudatok és tudatalattik a gazdaságpolitikában - címĦ 2007. március 9-ei konferencián hangzottak el.
-8-
távolodunk az eurozónától, s hogy ebbĘl kifolyólag milyen lehetĘségeket, elĘnyöket szalasztunk el. Ha elfogadjuk Csajbók-Csermely (2002) érvelését, miszerint az euro bevezetése nettó hasznot jelent az ország számára, világos, hogy ebben az esetben a késlekedés, kimaradás nagyobb áldozatot követel, így talán elfogadható, hogy dolgozatomban csak marginális szerepet kapott a költségoldal. Továbbá fontos újra kihangsúlyozni, hogy esetünkben az euro bevezetése kötelezettség, melyet a kritériumok teljesítése esetén el is várnak az országtól. Ez elĘl csak a svédekhez hasonló módszerrel térhetünk ki 5 , s mindezek alapján a kimaradásból eredĘ hasznok elemzése – véleményem szerint – kisebb relevanciával bír. Elemzésemet két dimenzióban végzem el. ElsĘként megvizsgálom, hogy a maastrichti kritériumokhoz való közeledésbĘl, azaz a felzárkózási folyamatból milyen hasznok származnak. E fejezeten belül kitérek arra, hogy a kritériumok teljesítése nem egyszerĦen az eurozónabeli tagság feltétele, hanem Magyarország önérdeke is, mivel a referenciaértékek elérése biztosítja a fenntartható növekedést, valamint megvizsgálom, hogy a maastrichti kritériumok elĘsegítik-e azt, hogy Magyarország optimális valutaövezetet alkosson az eurozónával 6 . A fejezet elején összefoglalom az optimális valutaövezetek elmélete által meghatározott feltételeket (itt röviden megvizsgálom e feltételek Magyarországi alakulását is), majd összevetem ezeket a maastrichti elĘírásokkal. Végül bemutatom, hogy a maastrichti kritériumok és a Stabilitási és Növekedési Egyezményben foglaltak megteremtik a szabálykövetĘ gazdaságpolitika intézményi kereteit, amely szintén elĘnyökkel járhat Magyarország számára. Ezt követĘen pedig áttekintem, hogy az euro bevezetésével milyen elĘnyöket realizálhatunk, illetve azt, hogy az euro használatából milyen elĘnyeink származnak. Itt elemzem, hogy a tranzakciós költségek csökkenésébĘl közvetlenül (ezen belül megvizsgálom a „házon belüli” illetve az átváltási költségeket) illetve közvetve milyen elĘnyeink származnak. Majd bemutatom, hogy a közös valuta használata hogyan járul hozzá a külkereskedelem bĘvüléséhez, valamint megvizsgálom, hogy milyen elĘnyeink 5
A svédek az árfolyamkritérium szisztematikus megszegésével „oldják” meg az eurozónából való kimaradást. Fontos kiemelni, hogy az ERM II feltételeinek nemteljesítése esetükben makrogazdasági fegyelemmel társul. A költségvetés évek óta szufficites (2003-2006-ig ez folymatosa nĘtt is: 1,0%-ról 2,7%-ra), az államadósság pedig ugyanezen idĘszak alatt folyamatosan csökkent (2003-ban 51,8% volt, ami 2006-ra 46,7%-ra csökkent, s az elĘrejelzések további csökkenést prognosztizálnak). Mindazonáltal egy Magyarországhoz hasonló, kis, nyitott ország számára ez nem követendĘ stratégia, mivel valutája sokkal sebezhetĘbb. 6 Itt röviden kitérek az endogenitási problémára, miszerint maga a csatlakozás elĘsegíti az üzleti ciklusok korrelációját, azt, hogy a csatlakozó ország optimális valutaövezetet alkosson az eurozónával.
-9-
származhatnak abból, hogy Magyarországon egy olyan széles körben használt, nemzetközi valuta lesz a hivatalos fizetĘeszköz, mint az euro. Végül pedig megvizsgálom, hogy Magyarország pénzügyi fertĘzéseknek való kitettsége illetve az árfolyam volatilitása hogyan változik a közös valuta átvétele következtében.
- 10 -
II. A FELZÁRKÓZÁSI FOLYAMAT SORÁN FELMERÜLė HASZNOK 1. A MAASTRICHTI KRITÉRIUMOK: ÖNÉRDEK VAGY KÉNYSZER? A dolgozat ezen részében megvizsgálom, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése Magyarország számára az eurozónába vezetĘ út kellemetlen feltétele vagy pedig az országnak egyébként is érdeke lenne az egyes kritériumokban meghatározott referenciaértékek elérése. Az alábbiakban az egyes kritériumokat egyenként elemzem.
1.1. Inflációs kritérium A kritérium értelmében a csatlakozni kívánó ország inflációs rátája legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg az eurozóna három legalacsonyabb inflációval rendelkezĘ országa inflációs rátájának átlagát. A monetáris unió költséges lehet az alacsony inflációjú ország számára, mivel az unió központi bankja valamennyi tagország preferenciáit figyelembe fogja venni a montáris politika kialakításakor, így elképzelhetĘ, hogy az alacsonyabb inflációval rendelkezĘ országoknak nagyobb ütemĦ árnövekedést kell elviselniük. Mivel a fegyelmezett monetáris politikával rendelkezĘ Németország nem szeretett volna ezzel a költséggel szembesülni, el kellett érnie, hogy a többi leendĘ tagország is elkötelezetté váljon az árstabilitás felé. Az inflációs kritériumnak köszönhetĘen a csatlakozás elĘtt dezinflációra volt szükség az unióba belépni kívánó országokban, amely elĘsegítette az inflációval szembeni elkötelezettségüket. Mint ahogy arra fentebb utaltam, megvizsgálom, hogy a kitériumok teljesítése csupán a monetáris unióba történĘ belépés feltételeinek történĘ megfelelést jelenti vagy ennek hiányában is az egyes országok érdeke lenne. Ismert tény, hogy ha az inflációnak csak költségei lennének, akkor az optimális szintje nulla lenne. Bizonyítható, hogy az infláció okozta jóléti veszteség nem lineáris [Kiss – Krekó (2004)]. Éppen ezért az optimális infláció szintje egy alacsony, de pozitív érték, a fenti szerzĘpáros eredményei alapján 2,3-3,2 százalék Magyarországon.7 Az 1. ábra alapján látható, hogy Magyarországon az inflációs ráta az utóbbi években 7
Optimális infláció alatt azt az inflációs szintet értik, amely kb. 15-20 éves horizonton, a gazdasági felzárkózás elsĘ szakaszában maximális társadalmi jólétet biztosít.
- 11 -
meghaladta ezt a sávot, így az inflációs kritérium hiányában is dezinflációra lenne szükség.
Az
inflációs
kritériummal
kapcsolatban
fontos
megemlíteni,
hogy
Magyarországnak az EMU-hoz való felzárkózása során strukturális jellegĦ inflációs többlettel kell szembesülnie. Ez alatt „a gazdaság strukturális átalakulása során fellépĘ inflációs nyomást értjük, amely a ciklikus áremelkedésektĘl független – legyen az keresleti, kínálati vagy várakozás alapú” (Dombi [2003] 58. o.). Az ehhez használatos elmélet alapját a Balassa-Samuelson elmélet adja. Az elmélet során feltételezzük, hogy a munkaerĘ a szegény országokban kevésbé termelékeny, mint a gazdag országokban a külkereskedelmi forgalomba kerülĘ termékek szektorában, de a külkereskedelembe nem kerülĘ termékek szektorában elhanyagolható a termelékenység-különbség. A tradable termékek árai minden országban nagyjából azonosak, így a szegény ország tradable szektorában az alacsonyabb termelékenység, alacsonyabb béreket jelent, ezáltal alacsonyabb termelési költséget a non-tradable szektorban, vagyis a non-tradable termékek alacsonyabb árát eredményezi. A gazdag országokban viszont a magasabb termelékenység magasabb béreket jelent mind a tradable, mind pedig a non-tradable szektorban, s ezáltal lesznek hajlamosabbak a magasabb árszínvonalra (KrugmanObstfeld [2003]). A felzárkózó országokban tapasztalt magasabb termelékenységnövekedés így magasabb árszínvonal növekedést eredményez. Az optimális infláció szintje tehát Magyarországon a Balassa – Samuelson hatás következtében magasabb, mint az eurozóna jelenlegi tagországaiban, így kérdéses, hogy ez a különbség meghaladja-e a kritérium által engedélyezett 1,5 százalékpontos eltérést. Erre kétféleképpen is megpróbálok választ adni. x
De Grauwe (2005: 142-163. oldal.) az eurozónára és az új EU-s tagországokra vonatkozó fogyasztói árindex képletét, illetve a vásárlóerĘparitást felhasználva a következĘ egyenlĘségre jutott: pcE – pcN – Įe = (1-Į)(qE – qN), ahol pcE és pcN az eurozóna tagországaira és a leendĘ tagokra vonatkozó fogyasztói árindexet, e az euro leendĘ tagországok valutáival szembeni leértékelĘdésének ütemét, q a termelékenységnövekedés ütemét jelöli, míg Į, illetve (1- Į) a tradable termékek, illetve a szolgáltatások fogyasztói árindexben elfoglalt súlyának felel meg. A képlet alapján megállapítható, hogy az új EU-s tagállamok régiekhez viszonyított gyorsabb termelékenységnövekedésének (qE – qN < 0) magasabb
- 12 -
inlációval (pcE – pcN < 0) vagy az euro leértékelĘdésével (e > 0) kell együtt járnia. A szerzĘ megállapítása szerint az inflációs ráta esetén megengedett 1,5 százalékpontos eltérés, illetve a valutaárfolyamnál meglévĘ +/- 15 százalékos sáv a termelékenység-növekedésbeli különbségekhez történĘ igazodásnak elegendĘ teret biztosít. x
Az 1. ábrán bemutatom az infláció alakulását Magyarországon 1999 és 2006 között, valamint az erre az idĘszakra esĘ referenciaértékeket, illetve a grafikonon feltüntettem Kiss-Krekó (2004) alapján az optimális inflációt magában foglaló sávot. Az ábra alapján jól látható, hogy az infláció szintjére vonatkozó maastrichti kritérium által meghatározott referenciaértékek a jelzett idĘszakban megfelelnek a magyar optimális infláció szintjének, mivel az azt meghatározó sávon belülre esnek. Ezzel szemben az infláció a 2003-ig tartó erĘteljes dezinflációs folyamat ellenére is a sávon kívül esett, és még a 2005-ben, illetve az elĘrejelzések alapján 2006-ban fellépĘ, az utóbbi években kirívóan alacsonynak számító infláció is a sáv felsĘ határa felett helyezkedik el. Az optimális infláció elérése érdekében a sávon belülre kellene terelni az inflációt, azaz bár egyes vélekedések szerint a maastrichti kritérium nem veszi figyelembe a BalassaSamuelson hatást és így felesleges dezinflációra kényszeríti rá a csatlakozni kívánó, magas gazdasági növekedéssel rendelkezĘ országokat, a sávon belül lévĘ referenciaértékek elérése nem csupán az eurozóna-tagság miatt fontos, hanem az optimális infláció elérése szempontjából is. Azaz Magyarország számára ezen kritérium teljesítése saját, jól felfogott érdeke. Meg kell említeni az infláció és a költségvetési hiány közötti kapcsolatot. Az
infláció 2002-es évet követĘ, az 1. ábrán jól látható emelkedésének irányába hatott a 2002-es fiskális lazítás. Ahogy Szapáry (2006) bemutatja, keresleti oldalról a béremelésnek, a minimálbér adómentességének bevezetésének köszönhetĘ fogyasztási kiadásnövekedés, kínálati oldalról pedig az állami alkalmazottak létszámnövekedését kísérĘ munkaerĘpiaci feszültség egyaránt inflációs nyomást teremtett. Ahogy felhívja rá a figyelmet, a 2006-os költségvetési kiigazítási tervek is érintik az inflációs cél teljesülését, ugyanis a bevételi oldalt növelni szándékozó intézkedések (pl. gázáremelés) szintén inflációs nyomást idéznek elĘ.
- 13 -
Infláció
Infláció 1999-2008 12 10 8 6 4 2 0 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Év Referencia érték
Magyarország
Optimális infláció
Új tagállamok átlaga
1. ábra: Magyarország, az új tagállamok és az eurozóna inflációs adatai 1999 és 2008 8 között Forrás: European Commission, Eurostat, Kiss Gergely-Krekó Judit: Optimális infláció Magyarországon [2004]
1.2. Az államadósságra és a költségvetés egyenlegére vonatkozó kritérium Az államadósság mértéke nem haladhatja meg a GDP 60 százalékat (amennyiben meghaladja, akkor megfelelĘ ütemben kell közelítenie a referenciaértéket), a költségvetési hiány pedig nem lehet nagyobb a GDP 3 százalékánál (ha mégis nagyobb, akkor folyamatosan csökkennie kell és közelebb kerülnie ehhez az értékhez, vagy pedig csak kivételesen, ideiglenesen és kis mértékben haladhatja meg). A fiskális fegyelmet kikényszerítĘ kritériumra több okból is szükség van. Egyrészt a nagy adósságállománnyal rendelkezĘ országnak nagy a motivációja arra, hogy nem várt inflációval csökkentse adóssága reálértékét. A kis adóssággal rendelkezĘ ország így monetáris unióban a magasabb infláció veszélyével és ennek költségeivel találja magát szembe. Másrészt a nagyobb adósság nagyobb fizetésképtelenségi kockázatot rejt magában, amelynek bekövetkezése esetén a pénzügyi piacok integrációja következtében a Maastrichti SzerzĘdésben található no-bailout-záradék ellenére is nĘ a kimentés esélye. Végül pedig a nem fenntartható adósságállománnyal rendelkezĘ országnak szĦkül a mozgástere aszimmetrikus sokk esetén. 8
A 2007-es és 2008-as adatok elĘrejelzések eredményei
- 14 -
Az
elĘzĘekbĘl
látható,
hogy
az
államadósságra
vonatkozó
kritériumra
mindenképpen szükség van, azonban az államadósság és a költségvetési deficit referenciaértékét több támadás is érte, miszerint azok önkényesen lettek meghatározva, mindenféle közgazdasági indok nélkül. Az adósságra vonatkozó 60 százalékos érték kialakítása annak köszönhetĘ, hogy a szerzĘdés aláírásakor ennyi volt a tagállamok átlagos adósságállománya. A költségvetési deficit 3 százalékos értéke pedig 5 százalékos éves gazdasági növekedést feltételezve megfelel a 60 százalékos adósság fenntartható szintjének [De Grauwe (2005: 142-163.oldal.)]. A fejezetben kitĦzött cél értelmében elsĘként azt vizsgáljuk, hogy milyen következményei lennének, ha Magyarország nem ügyelne az államadósság-állományára. Görömbey és Pete (1998) alapján elemzésemre a Cagan-modell módosított változatát használom fel, amely exogén seigniorage-t és racionális várakozásokat feltételez. A modell kiindulópontja az állam költségvetési korlátja, amelynek értelmében a költségvetési deficitet vagy kölcsönkéréssel (azaz államadósság-bĘvüléssel), vagy pénzteremtéssel (seigniorage-zsal) finanszírozza. A deficit két részbĘl áll, az elsĘdleges deficitbĘl és a felhalmozott adósság után fizetett kamatból. Nyilvánvaló, hogy az államadósság nem növekedhet korlátlanul. A korlátot az a kamatlábszint jelenti, amely mellett a hitelezĘk már megtagadják további államkötvények vásárlását. A modell eme változata konstans jövedelmet és reálkamatlábat feltételez, azonban a következtetések módosulása nélkül kiterjeszthetĘ növekvĘ gazdaságra. Sargent (2005) a két szélsĘség, a ricardói szemléletĦ gazdaság, amelyben a teljes mértékben kötvények által finanszírozott deficit nincs hatással az árszínvonalra, és azon helyzet, melyben a kizárólag pénzkibocsátás útján fedezett hiány nagy mértékĦ inflációt idéz elĘ, bemutatása után kitér a köztes esetekre is. Ekkor két lehetĘséget kell számba vennünk. Az elsĘ esetben a fiskális politika a domináns, vagyis a kritikus adósságszintet elérve, a deficitet pénzkibocsátással kell finanszírozni. Racionális várakozásokat feltételezve, a piaci szereplĘk már a jelenben tudják, hogy a pénzkínálat növekedési üteme a jövĘben jóval magasabb lesz, így az infláció növekedésére számítanak. Ez azonban azt jelenti, hogy az infláció nem a monetáris finanszírozás kezdetének idĘpontjában nĘ, hanem már most is. A pénzt tartók tisztában vannak azzal, hogy minél szigorúbb a monetáris politika most, annál nagyobb lesz az államadósság, s annál
- 15 -
nagyobb lesz a jövĘbeli infláció is. Az infláció magasabb szintjébĘl adódó költségek pedig ismertek 9 . A második esetben a monetáris hatóság a kormánytól független, kitĦzött céljai elérése érdekében szabadon választhatja meg a pénzkínálat szintjét. Ez azt jelenti, hogy a kritikus adósságszint elérésekor a fiskális politikán kell változtatni, azaz vagy adót kell emelni, vagy a kiadásokat kell csökkenteni. Amennyiben a várakozások monetáris dominanciát feltételeznek, akkor az infláció folyamatosan csökkenni fog. A fenti esetbĘl látható, hogy az államadósság (és a költségvetési deficit) kordában tartása, valamint a független monetáris hatóság jelenléte nemcsak kötelezettség számunkra, de kívánatos is, hiszen az állandósult költségvetési hiány és az államadósság növekedése 10 elĘbb-utóbb magas inflációt vagy jelentĘs megszorításokat eredményez. CsökkenthetĘ a kockázat, ha a költségvetési deficit és az államadósság a GDP növekedési üteménél kisebb ütemben nĘnek, hiszen ekkor elkerülhetĘ az adósságplafon elérése, illetve az erre vonatkozó várakozások kialakulása. A költségvetési deficittel kapcsolatban meg kell említenem a kiszorítási hatás jelenségét. A kormányzati vásárlások növekedése, illetve analóg módon, az adók csökkentése révén a társadalmi megtakarítás csökken, ami növeli a reálkamatlábat, s így csökkenti a beruházásokat., vagyis az állami túlköltekezés erĘforrásokat von el a magánszektortól. A nyitott gazdaságra alapozó megközelítés szerint a költségvetési kiadások növekedésének már lehet kiszorítási hatása: egyrészt a kamatlábak emelkedése kiszoríthatja a magánberuházás egy részét, másrészt a Mundell-Fleming modellben kis nyitott gazdaságot feltételezve a költségvetési kiadások növekedése nominális árfolyamfelértékelĘdést és ezzel a nettó export csökkenését eredményezheti. A fentiekben láthattuk a költségvetési deficit és végsĘ soron az államadósságállomány növekedésének következményeit, s most a költségvetési hiány, illetve az államadósság megnövekedésének hátterében rejlĘ lehetséges okokat vizsgálom (a teljesség igénye nélkül, a szerintem legfontosabbakat). A költségvetési deficit (egyben az államadósság) aggasztó alakulása kapcsán GyĘrffy (2005) az intézményi szabályozások fontosságát hangsúlyozza. Tanulmányában a költségvetéssel kapcsolatos szabályozásokat (tervezés, elfogadás, végrehajtás, átláthatóság) vizsgálja két aspektusból: a szabályok 9
Ide tartozik a menü-költség, a tranzakciós költségek, az adórendszerbĘl fakadó torzítások, a számviteli torzítás, a jogszabályi torzítás és a lejárati rövidülés. [Kiss – Krekó (2004)]. 10 A GDP-arányos államadósság kiegyensúlyozott költségvetés mellett is növekedhet, amennyiben az adósság után fizetendĘ kamat meghaladja a gazdasági növekedés mértékét.
- 16 -
hogyan befolyásolják a deficitre való hajlamot, illetve hogy milyen szerepet játszanak a közjavak elosztási problémájának megoldásában. A tervezési fázisban a makrogazdasági adatok megbízhatóságát tartja kritikusnak. A deficit tervezett és aktuális nagysága között Magyarországon évek óta jelentĘs eltérések mutatkoznak. Ennek hátterében az áll, hogy a bevételek kockázatát rendszeresen alulbecslik, s így a magyar költségvetés tételeinek jelentĘs része közepes vagy magas kockázatú. Az elfogadási szakasz legnagyobb problémája az, hogy Magyarországon a módosító indítványok kezdeményezésével egyidejĦleg nem szükséges a többletkiadás fedezetét is megjelölni. A végrehajtás kapcsán megemlíti az egyedi döntések szerepét, amelynek során a pénzügyminiszternek lehetĘsége van a sarokszámok változtatására, illetve a fejezetek közti átcsoportosításra is. Utolsóként a költségvetés átláthatóságát vizsgálta. A beadott konvergenciaprogramokban megjelölt deficitcélok és a realizált veszteségek azt mutatják, hogy a kormány a Brüsszel felé vállalt kötelezettségeket legfeljebb ajánlásként kezeli, de semmi esetre sem kötelezĘ érvényĦnek. A nemzetközi szabványok ellenére, nálunk is megfigyelhetĘ a „kreatív” könyvelés terjedése, ami szintén sérti a költségvetés átláthatóságát. A fent említett intézményi hiányosságok mind hozzájárulnak a költségvetési hiány állandósulásához, és eredménytelenné teszik az idĘszakos megszorító intézkedéseket is. Így tehát, olyan átfogó reformprogram hiányában, amely kiküszöbölné ezeket a problémákat a költségvetési procedúrából, valószínĦleg hosszú távon sem várhatunk jelentĘs elĘrelépést a deficit lefaragása terén, amely azonban – mint említettem – elengedhetetlen lenne a fenntartható növekedés szempontjából. A magyar költségvetési hiány hátterében álló okok közül fontos megemlíteni az alábbiakat is: [European Commission (2006)] x
A választási ciklusok és a szavazók fiskális illúziójának szerepe: azaz, a szavazók hajlamosak rövid távú érdekeiket szem elĘtt tartani, élvezni az alacsonyabb adókat, de legtöbb esetben nincsenek annak tudatában, hogy ez a jövĘben milyen költségekkel jár. Továbbá a szavazók elĘbb említett magatartása hozzájárul ahhoz is, hogy a politikusok újraválasztásuk érdekében ilyen eszközökkel éljenek. Ez végsĘ soron a költségvetési politika aszimmetriájához vezet, vagyis recesszió idején sokkal nagyobb
- 17 -
támogatottságot élveznek az expanziós lépések, mint fellendülés esetén a konszolidációs programok. x
A pártok rövid távú stratégiája: Abban az esetben, ha két párt egymást váltogatja, akkor ez a tendencia hozzájárulhat a hiány állandósulásához. A hatalmon lévĘ párt, akinek kevés az esélye az újraválasztásra, késztetést érezhet arra, hogy deficitet halmozzon föl mandátuma alatt, ezáltal megakadályozva a rivális pártot ambíciózus programjaikban.
x
A lassuló gazdasági növekedés, a növekvĘ jóléti kiadások és a globalizáció szerepe: A fenti tényezĘk mindegyike meghatározó szereppel bír az államháztartási hiány állandósulásában. Vannak azonban olyan országok, ahol ez nem feltétlenül teljesül. A jóléti kiadások magas szintje fenntartható költségvetéssel párosul. Mindenesetre ott, ahol a költségvetés egyensúlytalansága tartós, valószínĦleg a fenti tényezĘk is szerepet játszanak ebben.
Az államadósság növekedésének további forrásaként Csaba (2006) a társadalom elöregedését is megemlíti. Ha egy társadalom ezzel a problémával szembesül, és a bevándorlást is korlátozza, ennek eredményeképpen egyre kevesebb befizetĘre egyre több hasznélvezĘ lesz, ami költségvetési egyensúlytalansághoz vezet. A fenti problémát vagy inflációs politikával lehet orvosolni, azaz magasabb inflációval erodálni az adósságot, - ez azonban az eurozónához való fölzárkózás idĘszakában nem biztos, hogy a legcélravezetĘbb megoldás - vagy a társadalombiztosítási rendszer átfogó reformjával. Ez utóbbi hatásának költségvetésben való megjelenése azonban hosszabb folyamat eredménye. A fentiek alapján látható, hogy Magyarország számára talán ezen két kritérium teljesítése a legkeményebb dió, mivel az ezek teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalához valamint a kívánatos hatás jelentkezéséhez is hosszabb idĘszak szükséges. A 2. és a 3. ábrából világosan kiderül, hogy Magyarország nagyon messze került a referenciaértékektĘl. Különösen a költségvetési hiány mértéke aggasztó. Az államadósság szintje szintén átlépte a 60 százalékos értéket, jelentĘs könnyítésnek számít azonban, hogy ha meg is haladják a küszöböértékett, de az ország bizonyítani tudja, hogy adóssága és költségvetési hiánya csökkenĘ tendenciát mutat és kielégítĘ ütemben közelít
- 18 -
a megszabott értékhez [Orbán-Szapáry (2004)], ebben az esetben eltekinthetnek a kritériumok szigorú, számszerĦ teljesítésétĘl.
Államadósság/GDP
Államadósság a GDP százalékában 1999-2008 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
Év Magyarország
Referencia érték
Új tagállamok átlaga
2. ábra: Magyarország és az új tagállamok államadóssága a GDP arányában 1999 és 2008 között, valamint a referenciaérték Forrás:European Commission, Eurostat
Költségvetési deficit/GDP
Költségvetési deficit a GDP százalékában 1999-2008 12 10 8 6 4 2 0 1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
Év Magyarország
Referencia érték
Új tagállamok átlaga
3. ábra: Magyarország és az új tagállamok költségvetési deficitje a GDP arányában 1996 és 2008 között, valamint a referenciaérték Forrás: European Commission, Eurostat
- 19 -
1.3. Hosszú távú kamatlábakra vonatkozó kritérium A kandidáló ország hosszú távú kamatlába legfeljebb 2 százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációval rendelkezĘ ország hosszú távú kamatlábának átlagát. Ezen kritérium létét az indokolja, hogy a csatlakozás idején fennálló kamatkülönbségek következtében az árfolyamkockázat megszĦnésével (az árfolyam visszavonhatatlan rögzítésével) arbitrázslehetĘség állna fenn. Az alacsonyabb kamatozású kötvények
eladása
és
a
magasabb
kamatozású
kötvények
vásárlása
miatt
kiegyenlítĘdnének a kamatlábak, így a korábban magas kamatozású kötvények tulajdonosai óriási nyereségre tehetnének szert, mivel a kamatcsökkenés következtében nĘne kötvényeik értéke. Mindazonáltal
a
kritériumnak
történĘ
megfelelés
az
önbeteljesítĘ
jelleg
következtében, hiteles céldátum esetén mindenképpen megtörténik. A kamatlábak ugyanis még a csatlakozás elĘtt elkezdenek konvergálni, azaz a fentebb említett tĘkenyereségek és –veszteségek már a konvergenciapálya idején realizálódnak [De Grauwe (2005: 142-163. oldal.)]. Magyarország és a többi feltörekvĘ ország esetében a kamatcsökkenés jelentĘs lehet, amely a növekvĘ beruházásokon keresztül elĘsegíthet egy jelentĘs fellendülést. EbbĘl a szempontból tehát Magyarország számára mindenképpen elĘnyös a kamatkonvergencia. A 4. ábrán látható, hogy a magyar értékek nem állnak messze a referenciaértékektĘl. A kamatkonvegencia jótékony hatású lehet más maastrichti kritériumok teljesítésében is. A magas államadóssággal és magas kockázati prémiummal rendelkezĘ országokban az államháztartási hiány mérséklĘdésében jelentĘs szerepet játszott a kamategyenleg javulása, amely egyes eurozónás tagok esetében a GDP 2-3 százalékát is elérte. P. Kiss – Karádi – Krekó (2004) tanulmánya alapján azonban a magyarországi kamatkonvergencia államadósságra gyakorolt hatása valószínĦleg mérsékeltebb lesz, mint az eurozóna jelenlegi tagjai esetében az ország induló hitelállománya és a kamatkonvergencia elĘrehaladott állapota miatt. Becsléseik szerint a kamategyenleg javulása 2009-ig 0,3-1,1 százalékponttal csökkentheti a költségvetési deficitet. A szerzĘk rávilágítanak arra is, hogy a kamatkonvergencia kedvezĘ hatása következtében, azok az országok, ahol a kamategyenleg javulása számottevĘ, elveszíthetik motivációjukat az elsĘdleges kiadások csökkentésére.
- 20 -
Hosszú távú kamatláb 1999-2006 12
Kamat
10 8 6 4 2 0 1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
Év Referencia érték
Magyarország
Új tagállamok átlaga
4. ábra: A hosszú távú kamatláb alakulása Magyarországon és az új tagállamokban 1999 és 2006 között, valamint a referenciaértékek Forrás: European Commission, Eurostat
1.4 A valutaárfolyamokra vonatkozó kritérium A kritérium értelmében az adott országnak az eurozónába történĘ belépést megelĘzĘ két évben valutája árfolyamát az euroval szemben a központi paritáshoz képest +/- 15 százalékos sávban kell tartania 11 . A kritérium célja egyrészt megakadályozni azt, hogy a csatlakozó országok a belépés elĘtt manipulálják valutaárfolyamukat és ezzel egy számukra sokkal kedvezĘbb árfolyamon lépjenek be, másrészt pedig a visszafordíthatatlanul rögzített árfolyamok piac által történĘ tesztelése, hogy ne egy mesterségesen létrehozott átváltási árfolyam mellett történjen meg az euro bevezetése. A stabilabb árfolyam mindenképpen elĘnyös Magyarország számára, mivel ahogy azt késĘbb bemutatom, kis, nyitott országban a volatilis árfolyam hektikus árszínvonalat eredményezhet, így a rögzített árfolyam az árstabilitás elérésében is segíthet. Összességében elmondható, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése az eurozónás tagságtól függetlenül Magyarország önérdeke, így azok teljesítése mindenképpen hasznos az országnak.
11
A Maastrichti SzerzĘdés megkötésének pillanatában a sáv szélessége még 2x2,25 százalék volt.
- 21 -
2. MAASTRICHTI KRITÉRIUMOK VERSUS OPTIMÁLIS VALUTAÖVEZETEK ELMÉLETE Ebben a fejezetben azt vizsgálom, hogy a maastrichti kritériumok mennyire felelnek meg az optimális valutaövezetek (a továbbiakban: OCA) elmélete által meghatározott feltételeknek, azaz a kritériumok teljesítése elĘsegíti-e azt, hogy Magyarország optimális valutaövezetet alkosson az eurozónával, vagy esetleg szükség van további feltételek kielégítésére. A fejezet elsĘ részében összefoglalom az OCA-elmélet által meghatározott költségeket, majd a második részben megnézem, hogy ezeket milyen mértékben mérséklik a maastrichti kritériumok. Az optimális valutaövezetek elméletének kialakulása R. A. Mundell (1961), R. McKinnon (1963), illetve P. Kenen (1969) 12 úttörĘ írásaihoz köthetĘ. Mindhárman azt vizsgálták, hogy egy adott ország számára melyik elĘnyösebb: a lebegĘ árfolyamrendszer alkalmazása vagy pedig más ország valutájához kötni fizetĘeszközét. A lebegĘ árfolyamrendszer elĘnyei jól ismertek. A leértékelĘdés jótékony hatással van a munkanélküliségre, míg a felértékelĘdés segít az infláció leküzdésében, míg ugyanezen folyamatok fix árfolyamrendszerben nem realizálódhatnak. A kérdés tehát az, hogy minden országnak szabadon kellene lebegtetnie a valutáját, vagy esetleg a valutaövezet 13 létrehozása még több elĘnnyel járna? Másképpen: milyen feltételek teljesítése esetén tudnak a valutaövezetet alkotó országok hasznot húzni a közös valuta létrehozásából? Az optimális valutaövezetek elméletének fókuszában a monetáris unió költséghaszon elemzésének költségoldala helyezkedik el. A következĘkben a költségeket, és ezek relevanciáját mutatom be. 14
2.1. Aszimmetrikus keresleti sokk Aszimmetrikus sokk esetén egy adott ország (iparág) termékei és szolgáltatásai iránt támasztott kereslet megnövekszik a másik ország (iparág) termékeivel és szolgáltatásaival szembeni kereslethez képest. Ez alapján beszélhetünk ország- (régió-) és iparágspecifikus sokkokról. 12
Idézi De Grauwe (2005) és Horvath (2003). Horvath (2003) alapján valutaövezetnek tekinthetĘ az a terület, amelyen belül a valuták egymás közötti árfolyama rögzített vagy amely saját valutával rendelkezik. 14 A költségek forrásainak csoportosítása, illetve ezek relevanciájának vizsgálata döntĘen De Grauwe (2005: 5-65. oldal.) alapján készült, így az adott pontoknál már nem hivatkozunk De Grauwe-ra. 13
- 22 -
A következĘkben azt vizsgálom, hogy az aszimmetrikus sokkokhoz történĘ alkalmazkodás hogyan történik szuverén monetáris politika, illetve valutaunióbeli tagság mellett, illetve bemutatom, hogy a valutaunióban történĘ alkalmazkodás költségeit milyen feltételek csökkentik, azaz melyek az optimális valutaövezetek kritériumai.
2.1.1. Aszimmetrikus sokkok és tényezĘmobilitás Az aszimmetrikus keresleti sokkok által jelentett, legelĘször Mundell által említett probléma kiindulópontja a következĘ: a kereslet elmozdulása B-ország termékei és szolgáltatásai felĘl A-ország által elĘállított termékek és szolgáltatások felé munkanélküliséget okoz B-országban és inflációs nyomást, illetve fizetési mérlegtöbbletet idéz elĘ A-országban 15 . Mundell (1961) a következĘ három eseten keresztül mutatja be a sokkhoz történĘ alkalmazkodást: x
Feltételez két országot (egyben régiót) saját valutával. Ekkor a munkanélküliség alakulása a deficites országban a többlettel rendelkezĘ ország inflációra vonatkozó preferenciáitól függ. Ha szigorúan elkötelezett az árstabilitás irányába, akkor restriktív gazdaságpolitikával csökkenti az inflációt, és ekkor az alkalmazkodás minden költsége a deficites ország munkanélküliségében és kibocsátásában fog megjelenni. Az infláció lehetĘvé tétele esetén viszont az igazodás költségeit csökkenti B-ország külkereskedelmi cserearányának javulása.
x
A fenti két régiót magában foglaló ország (tehát egyetlen valutával rendelkezĘ valutaövezet) esetén a közös jegybank preferenciái döntenek a munkanélküliség és az infláció alakulásáról az egyes régiókban. Ha a központi bank elsĘdleges célja az árstabilitás elérése, akkor a restriktív monetáris politika csökkenti az inflációt a többlettel rendelkezĘ régióban, ugyanakkor súlyosbítja a munkanélküliséget a deficites régióban. Expanzív monetáris politikával ellentétes hatás érhetĘ el.
x
Flexibilis árfolyamok - Feltételez két országot (az Egyesült Államokat ás Kanadát) saját valutával, illetve két régiót (Keletet és Nyugatot), amelyek határokon átnyúlóak. Ekkor a keleti régió által gyártott termékek iránt megnövekedett kereslet következtében inflációs nyomás jelenik meg Keleten, valamint munkanélküliség és fizetési mérleg-hiány Nyugaton. Ekkor a két ország központi bankjainak expanzív monetáris politikája csökkenti a munkanélküliséget
15
A továbbiakban A-országra használom a szufficites ország, míg B-országra a deficites ország kifejezéseket.
- 23 -
Nyugaton, azonban növeli az inflációt Keleten, míg restriktív politikával ellentétes hatás érhetĘ el. Tehát amennyiben az aszimmetrikus sokk által érintett régiók nem esnek egybe a szuverén monetáris politikával rendelkezĘ országokkal, akkor a lebegĘ árfolyamok hatástalanok a sokkok kezelésében. Mundell (1961) alapján tehát a flexibilis árfolyamok melletti érv csak akkor tekinthetĘ érvényesnek, ha regionális valutaövezeteken alapul. Azaz nem az egyes országokat, hanem a gazdasági régiókat tekinti optimális valutaövezeteknek 16 , amelyeket a belsĘ tényezĘmobilitás és külsĘ immobilitás alapján kell elkülöníteni. Ez alapján tehát az optimális valutaövezetek kialakulásának egyik kritériuma az övezeten belül érvényesülĘ tényezĘmobilitás. De Grauwe (2005) bemutatja, hogy miért olyan fontos a tényezĘmobilitás az egyensúly kialakulása szempontjából aszimmetrikus sokk esetén monetáris unióban. Ekkor ugyanis a negatív keresleti sokk által sújtott, deficites ország munkanélkülivé vált dolgozói a szufficites országba mennek dolgozni, ahol a pozitív sokk következtében megnövekedett a munkakereslet. Így mindkét ország munkapiacán helyreáll az egyensúly, eltĦnik a deficites régióban jelentkezĘ munkanélküliség és a többlettel rendelkezĘ régióban megszĦnik az inflációs nyomás. 17 A következĘkben röviden áttekintem, hogy a lebegĘ árfolyamrendszer hogyan állítja helyre az egyensúlyt, ha érvényesül az elĘbb említett kritérium, azaz a tényezĘmobilitás által meghatározott régiók határai egybeesnek az államhatárokkal. A hatékonyság vizsgálatakor különbséget kell tenni átmeneti és tartós aszimmetrikus keresleti sokkok között: 16
Másképpen fogalmazva a gazdasági régióknak meg kell egyezniük az egyes országokkal, azaz a régióspecifikus sokkoknak egyben országspecifikus sokkoknak is kell lenniük (erre a késĘbbiekben még visszatérek Krugman aszimmetrikus sokkok jelentĘségével kapcsolatos nézetének ismertetésekor). 17 De Grauwe (2005), Horvath (2003) és Pula (2005) egy másik, Fleming (1971) által felfedezett mechanizmust is megemlít, amelyen keresztül eltĦnik az egyensúlytalanság monetáris unióban az aszimmetrikus sokkal sújtott régiók között. Az egyensúlyteremtés kritériuma itt a nominális bérek rugalmassága. Az aszimmetrikus sokk által sújtott ország termékei és szolgáltatásai iránti kereslet csökken, aminek következtében a vállalatok kisebb mennyiséget fognak elĘállítani és csökkentik munkakeresletüket. A növekvĘ munkanélküliség miatt intenzívebbé válik a verseny a munkapiacon, aminek köszönhetĘen pedig a munkavállalók visszafogják bérköveteléseiket. Az alacsonyabb nominálbérek alacsonyabb reálbéreket jelentenek, így a vállalatok növelhetik a foglalkoztatottságot a kezdeti szintre. A potenciális kibocsátás szintje alacsonyabb nominálbérek mellett áll helyre [Pula (2005)]. A fentiek alapján az optimális valutaövezetek kritériumaként a rugalmas béreket is megemlíthetjük. Illetve úgy is fogalmazhatunk, hogy monetáris unióban az aszimmetrikus sokkokhoz történĘ alkalmazkodás költségeit jelentĘsen csökkentheti, ha az uniót alkotó országok rugalmas bérekkel és/vagy mobil munkaerĘvel rendelkeznek. A rugalmas nominálbérek relevanciáját ugyanakkor csökkenti a pénzillúzió jelensége, amelynek következtében a nominálbérek lefelé rugalmatlanok lesznek.
- 24 -
o Átmeneti sokk esetén a két ország valutájának nominális árfolyama fogja helyreállítani az egyensúlyt. A deficites ország leértékeli valutáját és ezzel javítja versenyképességét a másik országgal szemben. o Tartós sokk bekövetkezésekor a klasszikus dichotómiának köszönhetĘen a B-ország valutájának nominális leértékelĘdése csak átmeneti reálleértékelĘdést
jelent,
míg
hosszútávon
a
relatív
árak
megváltozásának köszönhetĘen a reálárfolyam visszaáll eredeti szintjére. A versenyképesség javulása és az egyensúly létrejövetele érdekében Bországban csökkennie kell a reálbéreknek. Monetáris unióban ez a nominális bérek csökkenésén, míg szuverén monetáris politika esetén az árszínvonal növekedésén keresztül valósulhat meg. Mivel a pénzillúzió jelenségének köszönhetĘen a dolgozók vonakodnak nominális bérük csökkenésétĘl,
így
a
tartós
aszimmetrikus
sokkhoz
történĘ
alkalmanzkodás nehezebbnek tĦnik monetáris unióban, mint önálló monetáris politika segítségével. Mindenképpen meg kell említeni a lebegĘ árfolyamokkal kapcsolatban, hogy nem csak az aszimmetrikus sokkok kezelésének eszközei, hanem gyakran a sokkok forrásai is, bár elĘbbi szerepük kétségtelenül jelentĘsebb utóbbinál. A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Mundell (1961) alapján az optimális valutaövezetek nem az országok, hanem az egyes gazdasági régiók. Amennyiben a régiók rendelkeznek saját valutával, akkor az aszimmetrikus sokkok kezelhetĘek az árfolyampolitika eszközével, nem regionális alapon szervezĘdĘ valutaövezetek esetén viszont a lebegĘ árfolyamok hatástalanok. Mivel a régiókat a belsĘ tényezĘmobilitással definiálja, így ezt tekinthetjük az optimális valutaövezetek egyik kritériumának. 18
18
Horvath (2003) összefoglalja a Mundell (1961) cikkével kapcsolatos kritikákat és többek között említést tesz arról, hogy Mundell nem tesz különbséget a mobilitás különbözĘ fokai között, valamint arról, hogy az általa említett tökéletes mobilitás homogén munkaerĘt követel meg.
- 25 -
2.1.2. TényezĘmobilitás Magyarországon Empirikus adatok [Csajbók-Csermely (2002)] igazolják, hogy a bruttó átlagkereseti és a munkanélküliségi különbségek az utóbbi, körülbelül egy évtizedben stagnáltak. Véleményük szerint a munkerĘ mobilitását korlátozzák a magas közlekedési költségek. További problémaként említik, hogy Magyarországon és az Európai Unióban is, a negatív sokkokhoz való alkalmazkodás legtöbbször nem a munkaerĘ mobilitásán keresztül valósul meg, hanem az inaktivitás növekedése révén. Konklúzióként megfogalmazzák, hogy a munkaerĘ iránti kereslet és kínálat közötti rés Magyarországon tartós jelenségnek minĘsíthetĘ. 1. Táblázat: A munkanélküliségi ráta, valamint a bruttó átlagkereset alakulása Magyarországon 2002 és 2005 között Munkanélküliségi ráta különbsége a legmagasabb és a legalacsonyabb régió között (százalék) 2002 2003 2004 2005
Bruttó havi átlagkereset szintjének különbsége a legmagasabb és a legalacsonyabb szintĦ régió között (százalék)
7% 8% 7% 8%
24,78% 23,54% 24,07% 23,48%
Forrás: KSH A szerzĘpáros 2001-ig vizsgálta a munkanélküliség és a bruttó átlagkereset alakulását Magyarországon. Ezt egészítettem ki az azóta eltelt idĘszak hasonló adataival. Ezen új információk birtokában is ugyanazokat a konzekvenciákat vonhatjuk le, azaz Magyarországon a munkaerĘ mobilitás az elmúlt másfél évtizedben nem változott számottevĘ mértékben, továbbra is alacsony szintĦ. Összességében elmondhatjuk, hogy a magyar munkaerĘ még az országhatárokon belül sem kellĘen mobil, s ez minden bizonnyal az eurozónához való csatlakozásunkkal sem fog rövid távon változni. A nyelvismeret hiánya, a kulturális különbségek mind tovább
fokozzák
a
mobilitás
útjában
álló
akadályok
számát.
Nem
szabad
megfeledkeznünk arról sem, hogy néhány régi tagország élt azzal a lehetĘséggel, hogy munkapiacát nem nyitotta meg rögtön az újonnan csatlakozó országok felé, ezzel tovább nehezítve a munkaerĘ-áramlást.
- 26 -
2.1.3. Aszimmetrikus sokkok és nyitottság McKinnon (1963) az optimális valutaövezetek létrejövetelének újabb kritériumát, az adott ország gazdaságának nyitottságát mutatja be. A nyitottságot a tradable és a non-tradabletermékek arányaként definiálja. Optimális valutaövezet alatt azt a területet érti, amelyben a monetáris-fiskális politika és a világ többi részével szemben fenntartott lebegĘ árfolyamrendszer képes megvalósítani a következĘ három célt: teljes foglalkoztatás fenntartása, kiegyensúlyozott fizetési mérleg és árstabilitás. A gazdaság nyitottsága és a megfelelĘ árfolyamrendszer közötti kapcsolatot két eseten keresztül mutatja be: x
Feltételezi, hogy az exportálható (X1) és az importálható (X2) termékek a belsĘ fogyasztás jelentĘs hányadát teszik ki, illetve azt, hogy a non-tradable termék (X3) ára hazai valutában denominálva állandó. Ekkor az aszimmetrikus sokkokra reagáló árfolyam megváltozása következtében módosul X1 és X2 hazai valutában denominált ára (negatív sokkra való válasz esetén a hazai valuta leértékelĘdése növeli X1 és X2 árát), valamint ezek X3-mal szembeni relatív ára, aminek következtében nĘ a tradable-termékek kibocsátása, illetve csökken ugyanezen javak fogyasztása, azaz ceteris paribus javul a fizetési mérleg egyenlege. Azonban különösen nyitott gazdaságban a tradable termékek árának változása (jelen esetben növekedése) jelentĘs hatással van az árszínvonalra, azaz veszélyezteti az egyik alapvetĘ cél, az árstabilitás elérését. Ezen túl önmagában az árfolyamváltozás a relatív árakat és a fizetési mérleg helyzetét sem képes megváltoztatni. A leéértékelésnek tehát együtt kell járnia a belsĘ felhasználás csökkenésével, restriktív monetáris-fiskális politikával, amelynek segítségével X3 ára stabil marad. Tökéletesen nyitott gazdaságban, ahol csak tradable termékek vannak, a valutaárfolyam változásai csak a hazai árszínvonalra lennének hatással, a fizetési mérlegre azonban nem. McKinnon (1963) alapján a nyitottság növekedésével a lebegĘ árfolyamok egyre kevésbé képesek helyreállítani a fizetési mérleg egyensúlyát és egyre inkább veszélyeztetik az árstabilitást. Ilyenkor a monetáris-fiskális politikára kell hagyatkozni. A restriktív gazdaságpolitika következtében a hazai kiadások csökkennek. A korábban belfölfön elfogyasztott X1 egy része felszabadul és szabadon exportálható, míg a csökkenĘ fogyasztásnak köszönhetĘen kevesebb X2–t szükséges importálni. A non-tradable termékekbĘl történĘ fogyasztás-
- 27 -
visszaesés ezen szektor kis aránya miatt az outputra és a munkanélküliségre nem lesz jelentĘs hatással. x
Feltételezi, hogy a non-tradable termékek aránya nagy a tradable termékekhez viszonyítva. Ekkor az optimális stratégia az lehet, ha a hatóságok stabilan tartják X3 árát és a fizetési mérleg egyenlegét a valutaárfolyamon keresztül próbálják javítani. A leértékelés ugyanis növeli X1 és X2 hazai valutában denominált árát, de nincs jelentĘs hatással az árszínvonalra. A relatív árak megváltozása következtében
a
tradable
termékek
non-tradable
termékhez
viszonyított
kibocsátása nĘ, és ezáltal javul a fizetési mérleg egyenlege. Ha emellett a monetáris-fiskális politika restriktív, akkor a kiadáscsökkentés a non-tradable szektor nagyságának köszönhetĘen magasabb munkanélküliséggel jár együtt. Tehát megfelelĘ szektorok közötti tényezĘmobilitás – amelynek megléte esetén a non-tradable szektorban munkanélkülivé vált dolgozók átáramolhatnának a tradable szektorba – nélkül nincs fizetési mérleg-javulás. Ekkor az X3 termékek árának csökkenésére van szükség, amelyek legfĘbb tényezĘje a munka, azaz a munkabérek X1 és X2 árához viszonyított csökkenését kell elérni. Ahogy Horvath (2003) összefoglalja McKinnon (1961) érvelését, kis nyitott országok számára megéri nagyobb valutaövezetekbe belépni, mivel az aszimmetrikus sokkra adott megfelelĘ választ számukra önálló monetáris politika esetén sem az árfolyampolitika adja. A nyitottság növekedésével a tagországok számára csökkennek a monetáris unióba történĘ belépés költségei, és növekednek az ebbĘl származó hasznok. A költségek csökkenésének két útja van. Az egyik értelmében a nyitottság növekedésével nĘ az üzleti ciklusok korrelációja a tagországok között 19 , azaz csökken az aszimmetrikus sokkok kialakulásának valószínĦsége. A másik alapján pedig a monetáris unió kevésbé lesz költséges a nyitottabb gazdaság számára, mivel ebben az önálló monetáris politika sokkal jelentĘsebben érezteti az árszínvonalra gyakorolt hatását az árfolyamváltozások miatt, mint a zártabb gazdaságban. A nyitott gazdaságban tehát az árfolyampolitika rendszeres használata volatilis árszínvonalat fog eredményezni, így itt az önálló monetáris politika feladása és a monetáris unióba történĘ belépés kisebb költségekkel fog járni. A hasznok növekedése abban nyilvánul meg, hogy a tranzakciós költségek csökkenésébĘl és az
19
Erre még bĘvebben visszatérek az aszimmetrikus sokkok relevanciájának vizsgálatakor.
- 28 -
árfolyamkockázat megszĦnésébĘl származó elĘnyök értelemszerĦen nagyobbak nyitott gazdaságban, mint zártban. Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a nyitottság növekedésével egyre jobban megéri az adott országnak a monetáris unióhoz való csatlakozás.
2.1.4. Nyitottság Magyarországon Az alábbi ábra az újonnan csatlakozó országok nyitottságát mutatja be az eurozónába irányuló export/összes export hányadossal mérve. Amint láthatjuk, e mérĘszám alapján Magyarország a 2004-ben csatlakozó országok közül a leginkább nyitott.
Nyitottság (eurozónába irányuló export/összes export) 80,00% 60,00% 40,00% 20,00% 0,00% 1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
Év Magyarország Ciprus Lengyelország
Csehország Lettország Szlovénia
Észtország Málta Szlovákia
5. ábra: Az újonnan csatlakozó országok nyitottsága az eurozónába irányuló export/összes export hányadossal mérve Forrás: Eurostat
2.1.5. Aszimmetrikus sokkok és termékdiverzifikáció Az optimális valutaövezetek következĘ kritériuma a Kenen (1969) által javasolt termékdiverzifikáció. Magasan diverzifikált gazdaságok számára egy aszimmetrikus sokk kisebb jelentĘséggel fog bírni, mint alacsonyan diverzifikált gazdaságok számára. Amennyiben egy ország szélesen diverzifikált exportstruktúrával rendelkezik, az egy adott termékét érĘ negatív keresleti sokk az export egészére, illetve a kibocsátásra csekély hatással van, sĘt, elképzelhetĘ, hogy semmilyen befolyással nem lesz rá, ha egy másik exporttermékét egy hasonló nagyságú pozitív keresleti sokk éri. Tehát könnyen lehet, - 29 -
hogy a több terméket érintĘ ellentétes elĘjelĦ sokkok az export egészére vonatkozóan kioltják egymást. Érvelését összefoglalva a termékdiverzifikáció csökkenti az aszimmetrikus sokkok kialakulásának valószínĦségét, illetve enyhíti ezek negatív hatásait. A jól diverzifikált gazdaságot tehát nem érinti hátrányosan a fix árfolyamrendszer bevezetése, mivel az egy adott exporttermékét érintĘ sokkot amúgy sem próbálná meg árfolyampolitikával kezelni.
2.1.6. Termékdiverzifikáció Magyarországon Az elĘzĘ fejezetben megvizsgáltam, hogy a nyitottsági kritérium alapján Magyarország hogyan teljesít. Arra a következtetésre jutottam, hogy e területen megfelel ennek a kritériumnak, azaz kellĘen integrált az euroövezettel. Ebben a fejezetben azt vizsgálom, hogy Magyarország exportstruktúrája kellĘen diverzifikált-e. A 6. ábrán láthatjuk, hogy a magyar export számottevĘ részét a feldolgozóipari termékek adják, ezen belül is a gépipari
termékek
exportja
a
meghatározó.
MielĘtt
azonban
következtetésbe
bocsátkoznánk a magyar exportstruktúra és az aszimmetrikus sokkok összefüggésére vonatkozóan, vizsgáljuk meg az eurozóna exportszerkezetét is. Exportstruktúra (Magyarország) 1999-2004 0,43%
12,34%
87,23%
ElsĘdleges termékek
Feldolgozóipari termékek
Egyéb, osztályokba nem sorolt termékek
6. ábra: Magyarország exportstruktúrája 1999 és 2004 között Forrás: European Commission, Eurostat Az alábbi ábráról jól látható, hogy Magyarország és az eurozóna exportszerkezete nagyon hasonló. JelentĘs különbségek a gép- és jármĦexport területén, illetve a vegyi anyagok exportjánál mutatkoznak. ElĘbbinél Magyarország átlagosan 13 százalékkal exportált többet a vizsgált idĘszakban, míg utóbbinál az eurozóna exportja átlagosan 8 százalékkal haladja meg Magyarország exportját.
- 30 -
Exportstruktúra (eurozóna) 1999-2004 2,37%
10,27%
86,98%
ElsĘdleges termékek
Feldolgozóipari termékek
Egyéb, osztályokba nem sorolt termékek
7. ábra: Az eurozóna exportstruktúrája 1999 és 2004 között Forrás: European Commission, Eurostat Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy Magyarország exportszerkezete többnyire feldolgozóipari termékek exportjából áll, tehát nem mondható kellĘen diverzifikáltnak. Fontos azonban, hogy Magyarország és az eurozóna exportszerkezete nagyon hasonló, így a feldolgozóipart érintĘ kedvezĘtlen sokkok nem aszimmetrikus formában jelennek meg, így a hozzájuk való alkalmazkodás sokkal kevésbé lesz fájdalmas.
2.1.7. Aszimmetrikus sokkok bekövetkezése és a hátrányok csökkentése Ahogy De Grauwe felhívja rá a figyelmet, monetáris unióban lennie kell olyan mechanizmusoknak,
amelyek
aszimmetrikus
sokkok
bekövetkezése
esetén
jövedelemátcsoportosítást idéznek elĘ a szufficites országok felĘl a deficites országok felé. Kétféle biztosítási rendszert említ meg: x
Közbiztosítás rendszere o Interregionális transzferek – a nemzeti költségvetések központosítása európai szinten (adók beszedése és transzferek kifizetése egy közös, szupranacionális szerv által). Aszimmetrikus sokk esetén a szufficites ország lakosai által több adó kerül kifizetése, míg a deficites ország polgárai nagyobb mértékĦ transzferekben részesülnek. o Intergenerációs transzferek – a költségvetés megmarad nemzeti keretek között. Ekkor a negatív sokkal sújtott ország kisebb adóbevételekkel, viszont
növekvĘ
transzferkifizetésekkel
szembesül,
tehát
a
jelen
- 31 -
generációja jólétének finanszírozása a következĘ generációra terhelĘdik rá a növekvĘ államadósságon keresztül.
x Magánbiztosítás rendszere – a pénzpiacokon keresztül fejti ki hatását. Egy közös kötvénypiacot, egy közös részvénypiacot és integrált bankszektort feltételezve az egyes országok lakosainak portfóliójában a többi országból származó értékpapírok is vannak, így a valamely országot sújtó negatív keresleti sokk ezen értékpapírok árfolyamának változásán keresztül valamennyi ország lakóit érinti.
2.1.8. Az aszimmetrikus keresleti sokkok relevanciája De Grauwe a monetáris unióban felmerülĘ aszimmetrikus sokkok jelentĘségével kapcsolatban két nézetet idéz: x
Európai Bizottság nézete: az aszimmetrikus keresleti sokkok gyakorisága monetáris unióban csökken. Az EMU tagországai között folyó kereskedelem döntĘen iparágon belüli kereskedelem, amelynek köszönhetĘen a sokkok szimmetrikusak lesznek.
x
Krugman nézete: a határok lebontása, az egyre intenzívebbé váló gazdasági integráció az iparágak regionális koncentrációjához vezet, a szektorspecifikus keresleti sokkok egyben országspecifikus sokkok is lesznek. 20 A két nézet közül elĘbbi tĦnik elfogadhatóbbnak. Krugman nézetében szemmel
látható az ellentmondás a regionális koncentráció és az országspecifikus sokkok között. A határok lebontásának és az egyre növekvĘ gazdasági integrációnak köszönhetĘen ugyanis jelentĘsen nĘ az esélye annak, hogy az egyes iparágak az államhatárok figyelembevétele nélkül, bizonyos régiókra koncentrálódjanak, nem pedig országokra. Ekkor pedig az adott iparágat érĘ keresleti sokk nem országspecifikus lesz, hanem régióspecifikus, ami azt jelenti, hogy az önálló monetáris politika megtartásával sem lehetne megfelelĘen kezelni a sokkot. 21 A flexibilis árfolyamrendszer és a monetáris unió összehasonlítása szempontjából tehát csak az országspecifikus aszimmetrikus sokk a releváns, mivel feltéve, hogy az 20
Ha Krugman nézete érvényesülne a valóságban, akkor teljesülne a lebegĘ árfolyamok mellett szóló érvek érvényességének Mundell (1961) által meghatározott kritériuma. Tehát ekkor a flexibilis árfolyamrendszer által kezelhetĘek lennének az aszimmetrikus keresleti sokkok. 21 Azonban felmerül az is, hogy az önálló monetáris politika és nemzeti valuta megtartásával kezelhetĘ lenne a sokk, mivel elképzelhetĘ, hogy a monetáris unió létrehozatala nélkül a gazdasági integráció lassabb lenne és az egyes iparágak nem régiókra koncentrálódnának.
- 32 -
iparágak koncentrációja nem veszi figyelembe az államhatárokat, iparágspecifikus sokk esetén a szuverén monetáris politikával rendelkezĘ ország jegybankja ugyanazzal a problémával szembesül, mint a több országból álló monetáris unió központi bankja. Másképpen fogalmazva a monetáris unió önálló monetáris politikával szembeni esetleges többletköltségeinek elemzésekor csak az országspecifikus sokkok kialakulásának valószínĦségét kell vizsgálni. Az utóbbi években végzett ökonometriai elemzésekbĘl kiderül, hogy a monetáris unió növeli a gazdasági integrációt, amelynek köszönhetĘen pedig a fentiek értelmében – a regionális koncentráción keresztül - csökken az országspecifikus aszimmetrikus sokkok kialakulásának valószínĦsége. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a növekvĘ kereskedelmi intenzitás csökkenti az aszimmetrikus sokkok kialakulásának esélyét. Ugyanakkor az EMU-val kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy az ilyen, politikai egységesülés nélkül létrehozott monetáris unióban a nemzeti keretek szintjén megmaradó fiskális politika önmaga országspecifikus aszimmetrikus sokkok forrása lehet. 22
2.2. Egyéb költségek x
Az inflációval és a munkanélküliséggel kapcsolatos eltérĘ preferenciák. Horvath (2003) utal rá, hogy különbözĘ preferenciák esetén a monetáris unió költséges az Ęt létrehozó országok számára. A kiindulópont a következĘ: két ország közül az egyik magas munkanélküliség-alacsony infláció, míg a másik alacsony munkanélküliség-magas infláció kombinációt választ a Phillips-görbén. Monetáris unióban viszont a két ország valutája egymáshoz rögzített, így a valutaárfolyamok monetáris megközelítése alapján az inflációs rátáknak meg kell egyeznie. EbbĘl pedig következik, hogy a két országnak a korábbihoz képest új pontot kell választani a Phillips-görbén, amely mellett megegyezĘ inflációs rátával rendelkeznek. Az árstabilitást szem elĘtt tartó ország magasabb inflációval, míg a teljes foglalkoztatást célként kitĦzĘ ország magasabb munkanélküliséggel fog szembenézni.
22
Horvath (2003) összefoglalja az eddigi vizsgálatok eredményeit, amely alapján két valutaunió, az eurozóna és az Egyesült Államok összehasonlításáról elmondható, hogy elĘbbiben nagyobb az aszimmetrikus sokkok kialakulásának valószínĦsége, illetve kisebb a munkaerĘ mobilitása. Az eurozóna jelenlegi tagországai és a leendĘ közép-kelet-európai országok között az eredmények alapján eltérések találhatóak a sokkokat és az azokhoz való alkalmazkodást tekintve.
- 33 -
Hosszú távon azonban a Phillips-görbe függĘleges, és az abszcisszával való metszéspontja meghatározza a munkanélküliség természetes rátáját. Így a csatlakozni kívánó országok számára a munkanélküliség mértéke ezen idĘtávon adott, tehát a magas inflációjú ország a foglalkoztatásban jelentkezĘ költségek nélkül csökkentheti az árnövekedés ütemét az alacsony inflációjú országban megfigyelhetĘ szintre. Az EMU esetében az eltérĘ preferenciák nem relevánsak, ugyanis a monetáris unió létrejöttekor a tagországok nem rendelkeztek egymástól jelentĘsen eltérĘ inflációs rátákkal, ami köszönhetĘ volt az infláció szintjére vonatkozó maastrichti kritériumnak. A belépés idejére az unióban lévĘ országoknak sikerült leszorítani inflációs rátájukat. 23 x
Munkapiaci intézmények különbözĘsége. Az intézményi különbségek az árak és a bérek divergenciájához vezethetnek monetáris unióban. Pula (2005) alapján a bérmegállapodások következĘ három típusát különböztethetjük meg: o Centralizált (nemzeti szintĦ) bérmegállapodás esetén a szakszervezetek érzékelik, hogy a bérnövekedés inflatórikus hatású, így a kínálati sokknak köszönhetĘ reálbércsökkenést nem ellensúlyozza a magasabb nominális bér. o Közepesen centralizált (iparági szintĦ) bérmegállapodás esetén az egyes szakszervezetek egyéni kívánsága nincs jelentĘs hatással az árszínvonalra, így mindegyikĘjük célja a magasabb nominális bér kiharcolása. Ebben az esetben magasabb lesz a nominális bérek szintje. o Decentralizált (vállalati szintĦ) bérmegállapodás esetén a szakszervezetek érdekérvényesítĘ képessége csekélyebb, így kisebb a valószínĦsége annak, hogy magasabb béreket tudnak kialkudni maguknak. A monetáris unió a különbözĘ intézményi háttérrel rendelkezĘ országok számára költséges lehet. A közepesen centralizált bérmegállapodással rendelkezĘ ország magasabb árszínvonal- és bérnövekedési ütemmel kerülhet szembe még
23
Ellenérvként fel lehet hozni, hogy az inflációra vonatkozó maastrichti kritérium létrehozásával a Bundesbank ráerĘltette saját preferenciáját a többi országra, és hogy ezen, magas inflációval rendelkezĘ országok számára az EMU-ig vezetĘ dezinflációs pálya foglalkoztatási áldozatokkal járt. Erre azonban nem található empirikus bizonyíték. SĘt, Pula (2005) alapján megállapítható, hogy a dezinfláció mellett a munkanélküliség az EMU-csatlakozást megelezĘ években az eurozóna tagországainak többségében csökkent.
- 34 -
akkor is, ha a tagországokat érĘ kínálati sokk szimmetrikus. Azaz a szimmetrikus sokkot az intézményi különbözĘségek aszimmetrikusan közvetítik az egyes országokban. Az ehhez történĘ alkalmazkodás költséges lehet. Ugyanakkor az uniós szinten centralizált bérmegállapodás is járhat költségekkel. Amennyiben a tagállamok szakszervezetei egységes mértékĦ bérnövekedést érnek el, akkor az alacsonyabb termelékenység-növekedéssel rendelkezĘ országok versenyképessége romlik. Ezek a különbségek divergens ár- és bérnövekedéshez, valamint igazodási problémákhoz vezethetnek, mivel a közeljövĘben nem várható az intézményi hátterek
egységesítése.
A
tagországok
többségében
az
iparági
szintĦ
bérmegállapodás a meghatározó. Ugyanakkor a rugalmasság igénye miatt növekszik a vállalati szintĦ bérmegállapodás szerepe, illetve a nominális konvergencia folyamata alatt növekedett a nemzeti szintĦ megállapodások szerepe, amelyek olyan társadalmi egyezményeknek feleltek meg, amelyek a bérek kialakításakor figyelembe vették a versenyképesség és a munkahelyteremtés szempontjait is [Pula (2005)]. Összességében elmondható, hogy a konvergenciafolyamatot segítette a leendĘ tagországokban a nemzeti szintĦ megállapodások növekvĘ szerepe (a hasonló
társadalmi
konszenzusokra
Magyarországon
is
szükség
lenne),
ugyanakkor a munkapiaci intézmények egységesítésére nem lehet számítani24 , amely magában rejti a fentebb már említett veszélyeket. x
A politikai integráció nem megfelelĘ mértéke. JelentĘs eltérések lehetnek a monetáris uniót alkotó országok között a jogi elĘírások és a gazdasági szokások tekintetében. Az ECB által végrehajtott kamatemelés vagy -csökkentés eltérĘ hatásokkal járhat az egyes tagországokban attól függĘen, hogy az adott országban a változó vagy az állandó kamatozású hitelek a jellemzĘek. 25 Megemlíti azt is, hogy a tagországok EMU-t megelĘzĘ önálló monetáris politikája hatással volt az adósságszerkezetükre.
Egy
magas
inflációval
rendelkezĘ
ország
adósságállományában a rövid lejáratú államkötvények töltöttek be domináns 24
Pula (2005) szerint a legnagyobb esélye az alacsony koordinációs költségek miatt a multinacionális cégeken belüli béralkuknak van, amely egyszerre felelne meg decentralizált és szupranacionális bérmegállapodásnak. 25 Az elĘzĘ pontban említett esethez hasonlóan a sokk forrása itt is szimmetrikus, a közvetítésben lévĘ különbségek miatt viszont a hatása már aszimmetrikus lesz a tagországok között.
- 35 -
szerepet, így az esetleges kamatváltozásra ezen ország költségvetési helyzete sokkal gyorsabban reagált, mint egy alacsony inflációjú, hosszabb távon törlesztendĘ adóssággal rendelkezĘ ország fiskális pozíciója. A maastrichti kritériumok teljesítésének köszönhetĘen az EMU tagországai közötti
jelentĘs
inflációs
különbségek
eltĦntek,
így
ezen
országok
adósságstruktúrája közelíteni fogja egymást. Így az ECB által hozott kamatlábat érintĘ döntések hasonlóan fogják érinteni a tagországok költségvetési helyzetét. A pénzügyi rendszerekben meglévĘ különbségek egy részét megszünteti a monetáris unió, míg a jogrendszerben meglévĘ országok közötti különbségek csak további politikai egységesüléssel tĦnnének el. x
EltérĘ növekedési ráták. A monetáris unió költségekkel járhat a gyorsabban növekedĘ ország számára. Feltéve, hogy két ország van és ezek importjövedelemrugalmassága azonos, a gyorsabban növekedĘ ország évrĘl évre többet importál a lassabban növekedĘ országból, mint az tĘle (ami egyenlĘ elĘbbi ország exportjával), és így egy idĘ után óriási külkereskedelmi deficittel fog szembenézni. Ekkor két lehetĘsége van: leértékelni valutáját, vagy a belföldi árnövekedés lelassítása a másik országbeli infláció szintje alá, hogy ezáltal növelje versenyképességét. Monetáris unióban csak utóbbira van lehetĘsége, az ennek eléréséhez szükséges restriktív gazdaságpolitika viszont hátrányos lesz a növekedésre nézve. Az eltérĘ növekedési ráták nem lesznek relevánsak, mert a valóságban a gyorsan növekedĘ országok export-jövedelemrugalmassága nagyobb, mint saját import-jövedelemrugalmasságuk, illetve nagyobb, mint a lassabban növekedĘ országok export-jövedelemrugalmassága, így jelentĘs külkereskedelmi mérlegdeficit nélkül tudnak növekedni. Ráadásul a fizetési mérleg deficitjét csökkenti a gyorsan növekedĘ országokban a lassabban növekvĘ országokból ide beáramló tĘke mennyisége is.
x
KülönbözĘ fiskális rendszerek és a seigniorage-probléma. Az optimális közfinanszírozás (optimal public finance) elmélete alapján a racionális kormány úgy határozza meg bevételi struktúráját, hogy a bevételek különbözĘ eszközökön keresztül elĘidézett növelésének határköltsége egyenlĘ. Tehát az adóemelés és az inflációs (seigniorage) bevételnövelés határköltsége kiegyenlítĘdik. Az az ország,
- 36 -
amely korábban seigniorage bevételekkel fedezte költségvetési hiányát, a monetáris unióba való belépés után elveszíti ezen forrását, mivel kénytelen lesz leszorítania inflációs rátáját. Ennek következtében költségvetése helyreállítása érdekében kénytelen lesz megmaradt bevételi forrására hagyatkozni, azaz jelentĘs mértékben növelnie kell adóbevételeit, ami jóléti veszteségekkel jár. Ezen probléma két okból sem releváns a jelenlegi és a leendĘ EMUtagországok számára: o Véleményem szerint az inflációra vonatkozó maastrichti kritérium elĘsegíti ezen költség visszafogását. A leendĘ tagországoknak ugyanis a csatlakozás elĘtti években elég idĘ áll rendelkezésre, hogy az inflációs kritériumnak való megfelelés miatt elveszített seigniorage-bevételeket pótolni tudják adóbevételeikkel, elég idejük van ahhoz, hogy átalakítsák, megreformálják adórendszerüket.
o De Grauwe (2005) pedig rámutat arra, hogy a jelenlegi EMU-tagországok nem csak a konvergenciafolyamat idején, de az azt megelĘzĘ években is csak bevételük csekély hányadát szerezték seigniorage-ból.
2.3. Az optimális valutaövezetek elméletének fejlĘdése A közgazdasági elmélet fejlĘdése természetesen nem hagyta érintetlenül az optimális valutaövezetek elméletét sem, így arra nagy hatással volt az idĘinkonzisztenciával és a hitelességgel kapcsolatos szakirodalom.
2.3.1. Valutaövezetek és hitelesség A dezinfláció költségei csökkennek a központi bank hitelességének növekedésével. Egy tradícionálisan magas inflációval rendelkezĘ országnak megéri az árstabilitás melletti elkötelezettséget alacsony inflációjú országból importálni. Ennek eszköze lehet a fix árfolyamrendszer és a monetáris unió. ElĘbbivel kapcsolatban azonban hitelességi problémák merülnek fel, ugyanis a rögzített árfolyam semmivel sem hihetĘbb, mint az alacsony szinten kitĦzött infláció. Monetáris unióban viszont az alacsony inflációjú ország dominanciája mellett már nem merül fel a hitelesség problémája, azaz a magas árnövekedési ütemet tapasztaló ország számára megéri a monetáris unióba való belépés,
- 37 -
míg a fegyelmezett monetáris politikát folytató országnak ez nem jelent többletköltséget a döntési folyamatokban meglévĘ domináns helyzete miatt.
26
2.3.2. Az endogenitási probléma Frankel és Rose (1998) rámutat arra, hogy a monetáris unióba történĘ belépés elĘtt nem érdemes vizsgálni az optimális valutaövezetek elmélete kritériumainak történĘ megfelelést, mivel azok endogének. Vizsgálatukkal bebizonyítják, hogy a két ország közötti szoros kereskedelmi kapcsolatok következtében nagyobb lesz a két ország üzleti ciklusainak együttmozgása. Továbbá a monetáris unió növeli a tagországok közötti kereskedelmi kapcsolatok intenzitását, így az üzleti ciklusok nagyobb korrelációjához is vezet, azaz a monetáris unióba történĘ belépés elĘsegíti az optimális valutaövezetek kritériumainak kielégítését. Ahogy azt Jankovics (2005: 225. oldal.) írja, feltehetĘen „a közép-kelet-európai térségben is érvényesülni fog az a tézis, hogy az eurozónás tagság elnyerése ex post optimális valutaövezetté gyúrja majd a térséget”.
2.4. A maastrichti kritériumok és az OCA-elmélet összevetése Az alábbiakban megvizsgálom, hogy a maastrichti kritériumok mennyire segítik az OCAelmélet által meghatározott, fentebb ismertetett költségek bekövetkezési esélyének csökkentését. Véleményem szerint az összevetés azért érdekes, mert az optimális valutaövezetek elmélete marginális szerepet játszott a Maastrichti SzerzĘdés és a kritériumok kidolgozásában. Ez egyrészt köszönhetĘ volt annak, hogy a SzerzĘdés megfogalmazása és megkötése viszonylag gyors folyamat volt, másrészt annak, hogy az elmélet a ’90-es évek elején még nem volt megfelelĘen átlátható és egységes. A kérdés tehát az, hogy miért volt szükség ilyen jellegĦ kritériumok kialakítására? 27 Hiszen ez történelmileg 26
A hasznok és költségek megoszlása függ a monetáris unió jegybankjában meglévĘ döntési procedúrától. Amennyiben érvényesül az egy ország-egy szavazat elve, akkor semmi sem garantálja, hogy a korábban magas inflációt tapasztaló ország küldöttje ezúttal a fegyelmezett monetáris politika mellett teszi le voksát, azaz ekkor a monetáris unió költséges lehet az alacsony inflációjú ország számára. 27 A konvergenciakritériumok megkövetelése a Maastrichti SzerzĘdésben az „ökonomista” tábor gyĘzelmének a következménye. Amint azt Wyplosz (2006) leírja, a Delors Bizottság legnehezebb feladatának az bizonyult, hogy zöldágra vergĘdjön abban a vitában, ami az „ökonomisták” és „monetaristák” között kerekedett. Az „ökonomisták” tábora leginkább Németoszág álláspontjával reprezentálható. Szerintük a konvergencia-folyamatnak fokozatosan, meghatározott dátumok nélkül kell végbemennie, és csak olyan államok léphetnének be, akik az árstabilitás mellett elkötelezettek, a közös valuta egy hosszú konvergencia-folyamat megkoronázása. A „monetaristák”, akiket leginkább Franciaország képviselhet, ezzel szemben azon a véleményen voltak, hogy a monetáris uniót minél
- 38 -
egyedülálló eset. A korábbiakban a monetáris unióról szóló döntést rövid idĘn belül tettek követték. A német újraegyesülést követĘen például a keleti országrész mindenféle konvergenciakritérium teljesítése nélkül vette át a nyugati márkát. A kritériumok jellege is vita tárgya volt. Ahogy ugyanis arra De Grauwe (2005: 142-163.
oldal.)
felhívja
a
figyelmet,
az
optimális
valutaövezetek
elmélete
mikroökonómiai jellegĦ kritériumokat (pl. tényezĘmobilitás, rugalmas bérek) határoz meg, míg a Maastrichti SzerzĘdés hosszadalmas makroökonómiai konvergenciát (infláció, költségvetés, államadósság) követel meg a kandidáló országoktól. Az 2. táblázatban összefoglalom az önálló monetáris politikát feladó országok számára monetáris unióban jelentkezĘ veszélyeket és költségeket, valamint az OCAelmélet által meghatározott azon kritériumokat, amelyek teljesülésével ezen veszélyek és költségek bekövetkezésének valószínĦsége csökkenthetĘ. Vizsgálatom célja annak megvilágítása, hogy ezen tényezĘk között elĘfordulnak-e esetleg „maastrichti jellegĦ” kritériumok.
hamarabb meg kell valósítani, lehetĘleg feltételek nélkül. A döntés hátterében (a politikai csatározások mellett) történelmi tapasztalatok álltak. Az Európai Monetáris Rendszer kereteinek szétfeszítése részben az eltérĘ inflációs rátáknak volt köszönhetĘ. Ez vezetett oda, hogy a rendszer 1993-ban, 14 év mĦködés után felbomlott. Az EMS tapasztalatai egyértelmĦvé tették: a konvergencia nélkülözhetetlen feltétele a monetáris unió fenntarthatóságának.
- 39 -
2. Táblázat: Az optimális valutaövezetek elmélete által meghatározott kritériumok 28 A költség A monetáris unió által jelentett
A monetáris unió által jelentett
költség forrásai
költség
bekövetkezésének valószínĦségét csökkentĘ tényezĘk (OCAkritériumok) TényezĘmobilitás
Munkanélküliség a deficites versus
Aszimmetrikus sokkok megjelenése
infláció a szufficites régióban
Rugalmas bérek Gazdasági nyitottság Termékdiverzifikáció Fiskális konvergencia
A munkanélküliségre és az
Rövid távon egyes országok számára
inflációra vonatkozó eltérĘ
magasabb infláció kialakulásának
preferenciák
lehetĘsége
Munkapiaci intézmények
Fiskális konvergencia Munkapiaci intézmények
Ár- és bérdivergencia
különbözĘsége Politikai integráció nem megfelelĘ
A közös jegybank döntésének
mértéke
aszimmetrikus közvetítése
egységesítése Inflációs konvergencia Politikai integráció fokozódása
Egyes országokban a seigniorage
Fiskális rendszerek különbözĘsége
Inflációs konvergencia
Inflációs konvergencia
elvesztésével megszorítások
és a seigniorage-probléma
bevezetésének kényszere
Fiskális konvergencia
Forrás: saját összeállítás Aszimmetrikus sokkok kialakulása esetén a monetáris unió központi bankja komoly dilemmával kerül szembe: csökkenti a deficites tagország munkanélküliségét és ezzel növeli az inflációs nyomást a szufficites országban, vagy fordítva. Bár a korábbiakban jeleztük, hogy ezen – szuverén monetáris politikához képest - pluszköltség relevanciája kicsi a sokkok régióspecifikus jellege szerint, azért tekintsük át, hogy az aszimmetrikus sokkok által jelentett problémák milyen tényezĘk teljesülése esetén enyhíthetĘek. Ahogy azt
korábban
kifejtettem,
a
sokkok
által
okozott
költségeket
csökkentik
a
tényezĘmobilitás, a rugalmas bérek, valamint a termékdiverzifikáció, amelyek kivétel nélkül mikroökonómiai feltételek, és amelyekre történĘ utalás kivétel nélkül hiányzik a Maastrichti SzerzĘdésbĘl. A szerzĘdés szintén nem tesz említést a gazdasági nyitottság kívánatos mértékérĘl, viszont rendelkezik a fiskális konvergenciáról, felsĘ határt szabva az államháztartási hiány és az államadósság GDP-arányos mértékének. A fiskális 28
A táblázat utolsó oszlopában dĘlt betĦkkel és színes háttérrel jelöltem a maastrichti kritériumokat.
- 40 -
konvergencia jelentĘsége abban áll, hogy a felelĘtlen fiskális politika is lehet aszimmetrikus sokkok forrása. Darvas, Rose és Szapáry (2005) eredményei igazolják ezen kritérium szükségességét. Arra jutottak, hogy a hasonló költségvetési helyzettel rendelkezĘ országok között nagyobb a konjunktúraciklusok együttmozgása, azaz a fiskális konvergenciát kikényszerítĘ maastrichti kritériumok elĘsegítették az optimális valutaövezet kialakulását Európában. Véleményem szerint az aszimmetrikus sokkok kialakulása esélyét mérséklĘ legfontosabb kritérium a fiskális konvergencia, mivel ahogy arra korábban utaltam, a sokkhoz monetáris unióban történĘ alkalmazkodás többletköltségei szempontjából csak az országspecifikus sokkok relevánsak, márpedig a felelĘtlen fiskális politika éppen országspecifikus sokkok forrása. Az optimális valutaövezetek által meghatározott egyes kritériumok magyarországi teljesülését vizsgálva arra jutottam, hogy a munkaerĘ mobilitása még nem megfelelĘ mértékĦ, a régiók közötti munkanélküliségi ráta, valamint a bruttó átlagkeresetben mutatkozó eltérések az elmúlt évtizedben nem csökkentek. Némi javulás bekövetkezhet a munakerĘ-áramlásban, ha a régi tagállamok feloldják a korlátozásokat. Magyarország nyitottsága az újonnan csatlakozó országok körében kiemelkedĘ, ugyanakkor exportjának jelentĘs részét a feldolgozóipari termékek teszik ki, ami jelzi hogy, az exportstruktúra nem kellĘen diverzifikált. Ennek ellenére e tényezĘ valószínĦleg nem lesz aszimmetrikus sokkok forrása, mivel az alacsony fokú diverzifikáltságot ellensúlyozza, hogy az eurozóna exportstruktúrája nagyon hasonló összetételĦ, így a feldolgozóipari szektorban jelentkezĘ sokkok szimmetrikus formában jelennek meg. Az inflációra és a munkanélküliségre vonatkozó eltérĘ preferenciák költségeket róhatnak a korábban fegyelmezett pénzpolitikát folytató tagországra, amennyiben az unióban valamennyi tag preferenciáját figyelmbe veszi és átlagolja a jegybank. Ekkor az adott ország kénytelen lesz a korábbinál magasabb inflációval szembenézni. Ezt a költséget csökkenti az inflációs, valamint a fiskális konvergencia. ElĘbbi következtében az euroövezetbe történĘ belépés idejére az összes csatlakozni kívánó ország hosszadalmas dezinflációs folyamaton megy keresztül, amelynek következtében erĘsödhet ezen országok árstabilitás iránti elkötelezettsége. Utóbbi következtében pedig csökken az egyes országok költségvetési deficitje és államadóssága, így elvesztik a motivációjukat arra, hogy meglepetésszerĦ inflációval erodálják adósságuk reálértékét. Az inflációra és a költségvetés helyzetére vonatkozó maastrichti kritérium tehát elĘsegíti a leendĘ
- 41 -
tagországok inflációval szembeni ellenállását és így a monetáris unió költségeit a korábban alacsony inflációjú ország számára. 29 A munkapiaci intézmények különbözĘsége, az egyes országokban domináns, eltérĘ bérmegállapodási eljárások az árak és a bérek divergenciájához vezethetnek. Az intézményei különbségeknek köszönhetĘen még a szimmetrikus sokk hatásai is eltérĘek lehetnek az egyes országokban. Az aszimmetrikus közvetítés jelentĘségét enyhítheti a munkapiaci intézmények egységesítése a tagországok között. Ez azonban az azonos szintĦ bérmegállapodást jelenti, nem pedig az uniós szintĦ bérmegállapodási eljárást, amely
az
alacsonyabb
termelékenységnövekedéssel
rendelkezĘ
országok
versenyképességét csökkentené. A munkapiaci intézmények egységesítésében egy újabb mikroökonómiai tényezĘt ismerhettünk meg, és egy újabb kritériumot, amelyrĘl nem szól a Maastrichti SzerzĘdés. A politikai integráció elégtelen mértéke is aszimmetrikus közvetítéshez vezethet. Az eltérĘ pénzügyi szokások, az eltérĘ lejárati idejĦ adósság, az eltérĘ jogrendszer mind a közös monetáris politika országonként eltérĘ hatásaihoz vezethet. Az adósságstruktúra konvergenciáját elĘsegíti az inflációs konvergencia. 30 További elĘrelépést jelentene a politikai integráció fokozódása, amelyrĘl a Maastrichti SzerzĘdés nem rendelkezik és amelynek a közeljövĘben nincs is realitása. A fiskális rendszerek különbözĘségébĘl adódó probléma röviden: a monetáris unióba történĘ belépéssel és a seigniorage elvesztésével a tagországok jelentĘs megszorító intézkedéseket kénytelenek tenni a költségvetésük helyrehozatala érdekében. Az inflációs konvergenciának köszönhetĘen azonban már az euroövezetbe történĘ belépést megelĘzĘen is alacsony lesz a seigniorage aránya a költségvetés bevételi oldalán, a költségvetési deficitre és az államadósságra vonatkozó kritériumok következtében pedig már a konvergencia-folyamat alatt megtörténik az államháztartás rendbetétele, fenntarthatóvá tétele, ami egyben a seigniorage-bevételek más forrással történĘ helyettesítését is jelenti. A fiskális és az inflációs konvergencia – bár eredeti célja nem ez –, de elĘsegíti ezen költség elhárítását is.
29
Az inflációs és a fiskális konvergenciára vonatkozó maastrichti kritériumok kialakítása elsĘsorban ennek a hatásnak köszönhetĘ, ugyanis ezzel biztosította a Bundesbank, hogy a többi leendĘ tagország preferenciái váljanak az övéhez hasonlókká. A fiskális helyzetre vonatkozó kritériumok a korábbiak értelmében az aszimmetrikus sokkok kialakulásának valószínĦségét is csökkentik, azonban nem ezzel a céllal jöttek létre. 30 Itt is megemlíthetĘ, hogy az inflációs kritériumot nem ezzel a céllal hozták létre.
- 42 -
A fentieket összefoglalva: a fiskális konvergenciát megkövetelĘ maastrichti kritériumok következtében csökken az elemzés szempontjából releváns országspecifikus sokkok kialakulásának valószínĦsége, valamint az. 2. táblázatból jól látható, hogy a fiskális és az inflációs konvergencia elĘsegíti további költségek elkerülését vagy csökkentését is. A maastrichti kritériumok tehát elĘsegítik, hogy Magyarország optimális valutaövezetet alkosson az eurozónával, és az endogenitási probléma következtében a csatlakozással tovább nĘ az üzleti ciklusok korrelációja.
- 43 -
3. A SZABÁLY SZERINTI GAZDASÁGPOLITIKA KERETE: A STABILITÁSI ÉS NÖVEKEDÉSI PAKTUM A szabály szerinti és az eseti gazdaságpolitika közötti választást számos érv alátámaszthatja. Az alábbiakban röviden összefoglalom ezeket: x
Az eseti gazdaságpolitikával szembeni érvek: o A politikusok azon magatartása, melynek értelmében a rövid távú, választási érdekeiket szolgáló célokat tartják elĘbbre a hosszú távúakkal szemben. o Az idĘinkonzisztencia problémája, melynek értelmében a politikusok, miután bejelentéseikkel befolyásolták a gazdasági szereplĘk várakozásait, hajlamosak megszegni ígéreteiket, hogy ezáltal kedvezĘbb helyzetbe kerüljenek.
x
A szabálykövetĘ gazdaságpolitikával szembeni érv: o Sokak szerint a nem megfelelĘen kialakított szabály nem biztosít kellĘ mozgásteret a gazdaság számára recesszió idején. Kydland és Prescott (1977) rámutatnak arra, hogy a gazdaságpolitika inkább
szabálykövetĘ legyen, mint ad hoc intézkedések sorozata. Ezt azzal magyarázzák, hogy a diszkrecionális politika keretében a döntéseket csupán az adott helyzet függvényében hozzák meg, ami gazdasági instabilitásban végzĘdhet. Barro és Gordon (1983) szintén a szabály szerinti gazdaságpolitika mellett érvel. Modelljükben bemutatják, hogy az eseti gazdaságpolitika az infláció magasabb szintjével jár együtt, mivel a döntéshozók a váratlan inflációval csökkenteni tudják a munkanélküliség mértékét. Fatás és Mihov (2003) ugyancsak a diszkrecionális gazdaságpolitikával szembeni álláspontot képvisel. Felhívják a figyelmet az intézmények szerepére, amelyek a következĘ mechanizmuson keresztül fejtik ki hatásukat a gazdasági növekedésre: (1) a politikai és intézményi háttér alakítja az eseti gazdaságpolitikát, (2) amely vizsgálatuk alapján szignifikáns és pozitív korrelációt mutat az output volatilitásával, (3) amely pedig negatívan hat a gazdasági növekedésre. Eredményeik alapján az output diszkrecionális
- 44 -
gazdaságpolitikának köszönhetĘ volatilitásának 1 százalékpontos emelkedése több mint 0,8 százalékponttal csökkenti a gazdasági növekedést31 . A fenti eredmények, azaz a szabálykövetĘ gazdaságpolitika esetivel szembeni fölényének jelentĘsége a témám szempontjából abban rejlik, hogy a maastrichti kritériumok az 1997-ben elfogadott Stabilitási és Növekedési Egyezménnyel 32 együtt megteremtik a szabály szerinti gazdaságpolitika folytatásának intézményi kereteit. A következĘkben megvizsgálom, hogy a Stabilitási és Növekedési Egyezmény ellátja-e a kitĦzött feladatát, s ami a mi szempontunkból a legfontosabb, biztosítja-e Magyarország számára a szabály szerinti gazdaságpolitika intézményi kereteit mind a felzárkózási folyamat során, mind a csatlakozás után is. Monetáris unióban azért van szükség szabályokra, hogy a tagállamok költségvetési politikái ne lehessenek aszimmetrikus sokkok forrásai. A Stabilitási és Növekedési Egyezményben megfogalmazottak funkciójuk tekintetében két részre bonthatóak: [Fischer et al. (2006)]. x
MegelĘzést szolgáló rész: ez megkívánja a tagállamoktól, hogy közép távon költségvetési többletet, de mindenesetre egyensúlyközeli állapotot célozzanak meg.
x
Korrekciós rész: elĘrebocsájtja, hogy túlzott deficit esetén (melyet a GDP 3 százalékában határoz meg) korrekciós intézkedések bevezetésére kötelezi a szabályt megszegĘ tagállamot. A 3 százalékos küszöb túllépése csak abban az esetben nem von maga után következményeket, ha „a többletkiadás a tagállamnak fel nem róható, szokatlan és jelentĘsebb költségvetési hatással járó esemény miatt keletkezett, illetve ha komoly recesszióból adódik, amin a reál GDP évi legalább 2 százalékos esését kell érteni.” [Orbán-Szapáry (2004) 811. o.] A Stabilitási és Növekedési Egyezmény érvénybe lépésének elsĘ éveiben a
tagállamok költségvetési egyenlegei kedvezĘen alakultak. Fischer et al. (2006) korábban
31
Friedman [2006] bemutatja, hogy a Greenspan idĘszak alatt alkalmazott diszkrecionális politika eredményesnek bizonyult az Amerikai Egyesült Államokban. 32 Ennek értelmében az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát, a költségvetés helyzete a ciklus átlagában legyen kiegyensúlyozott, valamint az infláció a 2 százalékos érték körül ingadozzon. A Paktum 2005-ös módosítása nyomán figyelembe lehet venni a jövĘbeli hasznokkal kecsegtetĘ ráfordításokat (nyugdíjreform, K+F), ha ezeknek köszönhetĘ a megengedett hiány túllépése, illetve tekintettel vannak az államadósság dinamikájára is.
- 45 -
hivatkozott
munkájukban
ezt
a
„költségvetés-barát” 33
gazdasági
növekedéssel
magyarázzák. Az elsĘ aggasztó jelek 2002 elején jelentkeztek. A Bizottság felhívta a Tanács figyelmét, hogy Németország és Portugália költségvetési deficitje gyorsan közeledik a 3 százalékos szinthez, és ajánlás kibocsátását kérte, melyben egyéves haladékot kaptak költségvetésük rendbetételére. A Tanács azonban ezt nem tette meg, s ezzel valamiféle ajánlássá „degradálta” a Stabilitási és Növekedési Egyezménybe foglalt kötelezettségeket. Sajnálatos módon az elmúlt években az eurozóna más meghatározó tagjai is, Franciaország és Olaszország is letértek a Stabilitási és Növekedési Egyezményben elĘírt „helyes” útról, s figyelmen kívül hagyva az ott lefektetett szabályokat, Ęk is megsértették a 3 százalékos költségvetési deficitre vonatkozó kritériumot. A problémát súlyosbítja az is, hogy a hiány nem konstruktív a gazdaság fejlĘdése szempontjából, hiszen leginkább jóléti célokat szolgálnak. Az eurozóna oszlopos tagjai ezzel a magatartásukkal azonban hivatkozási alapot szolgáltattak a visegrádi országokban eluralkodott, hasonló tendenciának is. Úgy tĦnik, hogy Franciaország, Németország és Olaszország renitens magatartásukkal divatot teremtettek, s a gond az, hogy az Ecofin nem rendelkezik megfelelĘ eszközökkel a szabályok betartatására. A fenti események következtében számos kritika fogalmazódott meg az egyezménnyel kapcsolatban. A következĘkben ezeket tekintem át Orbán-Szapáry (2004) alapján. 1. Az elméleti megalapozottság hiánya: számos bírálat érte a paktum „egyensúlyközeli vagy többletet mutató” egyenlegre vonatkozó elĘírását. A szabály az államadósság fenntarthatóságát biztosítja, azaz megköveteli a tagállamok kormányaitól, hogy kiadásaik jelenértékeinek egyenlĘnek kell lenni bevételeik jelenértékével. A gyakorlatban azonban csak nehezen alkalmazható a fenti elĘírás, hiszen az intertemporális költságvetési korlát idĘhorizontja végtelen, s ez nem korlátozza kellĘképpen a költségvetési politikát. Problémát jelent az is, hogy a paktum ezen szabálya nem veszi figyelembe az országok közötti eltéréseket. Ez különösen fontos lehet a Magyarországhoz hasonló felzárkózó országok esetében, hiszen ezek jellemzĘen magasabb inflációs rátával (a Balassa-Samuelson hatás 33
A szerzĘk arra utalnak, hogy ebben az idĘszakban az adóbevételek meghaladták a tervezett szintet, amiben az ESA95 standardra történĘ átállás is szerepet játszott.
- 46 -
következtében) és magasabb növekedési potenciállal rendelkeznek, így ezekben a téréségekben a költségvetési deficit is magasabb, mint a fejlettebb tagállamokban, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a fiskális politika hosszú távú fenntarthatóságát. A paktum figyelmen kívül hagyja azt is, hogy a tagországok optimális adósságszintje is eltérĘ. Az egyensúlyközeli illetve többletet mutató költségvetési egyenleg megkövetelése egyben azt irányozza elĘ, hogy az adósság elĘbb-utóbb megszĦnik. Ez viszont nem minden tagállam számára optimális, mert nem számol: o „a jelen és jövĘ generációk számára egyaránt hasznos jelenbeli kiadások finanszírozására kivetett adóteher nemzedékek közötti megosztásának elĘnyeivel” [Orbán-Szapáry (2004) 812.o.] o az adósság után fizetendĘ kamat kiszorító hatásával o az egyes társadalmak életkor szerinti összetételével 2. A szimmetria hiánya: A szerzĘpáros felhívja a figyelmet arra, hogy a paktum költségvetési egyenlegre vonatkozó elĘírásait még nem teljesítĘ országok hiánycsökkentĘ lépéseikkel prociklikusságot idézhetnek elĘ recesszió idején, továbbá arra, hogy az egyezmény korlátozza a deficit nagyságát (ezt szankcionálja is), de nem ösztönöz többlet képzésére fellendülés idején. 3. A rugalmasság hiánya: A monetáris uniót sújtó aszimmetrikus sokkokkal, illetve a szimmetrikus sokkok aszimmetrikus hatásaival szemben szükség lehet diszkrecionális gazdaságpolitika alkalmazására, s a 3 százalékos GDP arányos államháztartási hiány bizonyos államok esetén nem enged elég mozgásteret a sokkok kezeléséhez. 4. A költségvetési konszolidáció minĘsége: A paktum költségvetési deficitre vonatkozó elĘírása nem tesz semmiféle utalást a kiigazítás minĘségére vonatkozóan, azaz a kritérium teljesítése érdekében rövid távú megoldásként mind a kiadásalapú, mind a bevételalapú konszolidáció sikeres lehet, holott hosszú távon az elĘbbi biztosíthat tartós megoldást. 5. ÉrvényesíthetĘség: legjelentĘsebb
A
paktumban
akadálya,
Pénzügyminiszterek
hogy
Tanácsa
foglaltak az
(Ecofin)
errĘl
kikényszeríthetĘségének döntĘ
egymással
Gazdasági
szemben
és
megértĘ - 47 -
poltikusokból áll, amit csak tovább fokoz a kreatív könyvelési gyakorlat terjedése is. Az egyezmény fogyatékosságainak elĘtérbe kerülése inspirálta a közgazdászokat; a Stabilitási és Növekedési Egyezménnyel kapcsolatban 2003 és 2005 között rengeteg tanulmány készült. Fischer et al. (2006) tanulmányukban 101 javaslatot gyĦjtöttek össze ezen idĘszak alatt megjelent írásokból, melynek célja az volt, hogy fényt derítsenek arra, hogy van-e konszenzus a közgazdászok között a Stabilitási és Növekedési Egyezménnyel, annak jövĘjével kapcsolatban. A javaslatok több mint fele a meglévĘ rendszer megreformálását tartja célravezetĘnek, de akadnak olyanok is, akik ennél radikálisabb megoldásban látják a kiutat, illetve olyanok is, akik szerint az egyezmény nem szorul felülvizsgálatra. Az elvégzett klaszteranalízis alapján a javaslatok jellegét tekintve négy csoportot azonosítottak: 1. Kiábrándult reformerek: a radikális javaslatok nagyrészt ebbĘl a csoportból kerültek ki. ėk bizonyultak a legkritikusabbnak az egyezmény hatékonyságát és létjogosultságát illetĘen. Többnyire radikális reformokat, a meglévĘ intézményrendszerben gyökeres változtatásokat, vagy ezek új intézménnyel való helyettesítését javasolják. 2. A fiskális fegyelem védelmezĘi: az ide tartozó közgazdászok véleménye szerint a Stabilitási és Növekedési Egyezmény szabályai nem látják el hatékonyan a fiskális fegyelemre vonatkozó célokat. Ebben a csoportban szélesebb a konszenzus azt illetĘen, hogy a fiskális szabályok hasznosak és szükségesek. Mindannyian azon a véleményen vannak, hogy az egyezmény intézményi háttér nélkül csak rosszabb lehetne. 3. A gazdasági növekedés védelmezĘi: Tagjai fĘként az eurozóna magállamaiból kerülnek ki. Kétségbe vonják, hogy az önmagában a rövid távú fiskális fegyelemre összpontosítás hatékony lehet, szerintük ugyanis ez nem nyújt kellĘ mozgásteret a fiskális politikának a gazdasági növekedés elĘmozdításában. Hasonlóan az elĘzĘ csoporthoz, Ęk is a meglévĘ rendszer megreformálását szorgalmazzák. 4. A hosszú távú fenntarthatóság támogatói: Véleményük szerint a fiskális szabályoknak a hosszú távú fenntarthatóságra kellene összpontosítani az éves deficitcélok helyett, ezáltal nagyobb mozgástere lehetne a rövid távú
- 48 -
stabilizációs politikának és a növekedésorientált gazdaságpolitikának anélkül, hogy a fiskális fegyelmet veszélyeztetné. A Stabilitási és Növekedési Egyezmény mĦködésének elsĘ hat éve felszínre hozta a rendszer hibáit és hiányosságait, s 2005 márciusában reformintézkedéseket vezettek be, amely leginkább „a gazdasági növekedés védelmezĘi” álláspontját tükrözte. A legkevésbé a „fiskális fegyelem védelmezĘi” javaslatai épültek be a reformba. Az egyezmény két kulcsparaméterét, a 3 százalékos GDP arányos költségvetési deficitet, illetve a 60 százalékos GDP arányos államadósság-állományt, érintetlenül hagyták, mivel ezek a Maastrichti SzerzĘdésben rögzítettek, így ezek módosítása rendkívül körülményes folyamatnak bizonyulhat. A reformok kidolgozásában a legfĘbb szempont az egyezmény közgazdasági megalapozottságának erĘsítése volt. Ennek tükrében a megreformált egyezmény mind megelĘzĘ részében, mind pedig korrekciós részében lehetĘséget biztosítottak az ország-specifikus megfontolásoknak [Fischer et al. (2006)]. x
MegelĘzĘ rész: a korábbiakkal ellentétben a tagországok középtávú költségvetési céljaiban nem szükséges az egyensúly illetve a többlet elérése. E helyett inkább a tagország gazdasági és fiskális helyzete alapján alakítják ki ezeket a célokat. Így, egy alacsony adósság-állománnyal és magas növekedési potenciállal bíró ország esetében megengedhetĘ kis mértékĦ deficit, míg egy magas adósság-állománnyal és alacsony növekedési potenciállal rendelkezĘ ország számára a korábbi követelmények továbbra is teljesítendĘek.
x
Korrekciós rész: a reformok következtében az országspecifikus feltételek nagyobb hangsúlyt kaptak a túlzott deficit eljárásban is, olyannyira, hogy a „túlzott deficit” új definíciót kapott. Enyhítették a túlzott deficit eljárás alóli mentesség feltételét is. Az eddigi 2 százalékos GDP visszaesés helyett, amire a monetáris unió fennállása óta nem volt példa, mentességet lehet elérni negatív növekedési ütemmel, illetve a kibocsátás potenciálistól való eltérése esetén is.
Az egyezmény kikényszerítésének mind közösségi, mind nemzeti szinten való megerĘsítését szorgalmazó javaslatok sajnos csak marginális szerepet kaptak a reformokban. Igaz, ezentúl a Bizottság közvetlenül fogalmazhat meg ajánlásokat a tagállamok felé, ehhez a Tanács jóváhagyása nem szükséges. Tagállami szinten a reform
- 49 -
mindössze a nemzeti intézmények nagyobb szerepét hangsúlyozza a költségvetési politika felügyelete terén. A reform értékelése kapcsán Buti (2006) négy szempontot fogalmaz meg: x
ElsĘként megvizsgálja, hogy a megújult Stabilitási és Növekedési Egyezmény mennyire veszi figyelembe a tagállamok közti különbségeket. A megreformált
szabályok
lényegesen
több
ország-specifikus
elemet
tartalmaznak, hiszen a középtávú terveknél figyelembe veszik az adott ország pénzügyi stabilitását, a jövĘben várható strukturális politikai intézkedéseket, amelyeket a gazdasági növekedés érdekében tesznek, valamint
az
államadósság
csökkentésére
vonatkozó
képességet
is.
Ugyanakkor rávilágít arra is, hogy az egyedi megítélés érdekében tett lépések az átláthatóság és a kikényszeríthetĘség rovására valósulhatnak meg. x
Javuló transzparencia: Az átláthatósággal kapcsolatban két fontos tényezĘt emel ki. A különbözĘ, szabályok teljesítésére vonatkozó mutatóknak hozzáférhetĘnek kell lenni a pénzpiacok, a lakosság és egyéb intézmények számára, valamint a szabályoknak egyértelmĦnek, félreérthetetlennek kell lenniük. A reform e tekintetben nehezen megítélhetĘ, tartalmaz az átláthatóság
javítását
célzó
intézkedéseket,
ugyanakkor
bizonyos
rendelkezései ezzel ellentétes irányúak. A transzparencia érdekében a reform megköveteli, hogy a költségvetési prognózisoknak reális feltételezéseken kell alapulniuk. Ezt tovább javíthatta volna, ha a Bizottság javaslatát, miszerint a konvergencia-programokat bizottsági adatok felhasználásával kellene elkészíteni, nem csak részben építik be a reformba. Így csak annyi valósult meg, hogy a Bizottság által publikált adatoktól való eltérést részletesen meg kell indokolni. Nem kedvez az átláthatóságnak „az egyéb releváns tényezĘ” bevezetése a deficit mértékének túlzottá minĘsítésében. Ilyen „egyéb releváns tényezĘ” lehet például az innováció és a K+F tevékenységek támogatása. x
A prociklikusság mérséklése: Az új egyezmény nagyobb hangsúlyt fektet a prociklikusság minél hatékonyabb kiküszöbölésére. Ezt elĘsegítendĘ, hangsúlyozza
a
makrogazdasági
elĘrejelzések
megbízhatóságának
fontosságát, a konszolidációs intézkedések fellendülés idején való
- 50 -
végrehajtását, valamint a túlzott deficit esetén életbe léptetendĘ korrekció határidejét rugalmasabban alakítja ki. A prociklikusság méginkább kiküszöbölhetĘ lenne, ha korai figyelmeztetések nemcsak a deficit növekedésekor lennének, hanem akkor is, ha fellendülés esetén a költségvetés egyenlege nem javulna kellĘ mértékben. x
Szigorúbb kikényszeríthetĘség: A reform e téren nem tartalmaz elĘrelépést, ellenkezĘleg: a Bizottság javaslata, miszerint független, ellenĘrzĘ szerveket kellene felállítani tagállami szinten, nem valósult meg. A Tanács nem bĘvítette a Bizottság hatáskörét a kikényszeríthetĘség terén, s az „egyéb releváns tényezĘ” beépítése is a kikényszeríthetĘség ellenében hat.
A Stabilitási és Növekedési Egyezménnyel szemben megfogalmazott kritikák, mint láthatjuk, csak részben találtak meghallgatásra a reform során. A tagállamok egyedi megítélése érdekében tett lépések nem kedveznek az átláthatóságnak, s a prociklikusság megelĘzése érdekében hangsúlyozott teendĘk is inkább a tagországok belátásaira alapoznak. Az „egyéb releváns tényezĘ” beépítése pedig a kikényszeríthetĘséget gyengíti, hiszen manĘverezésre ad lehetĘséget. Véleményem szerint a megreformált egyezmény a szabályokat betartók számára nem nyújt újdonságot, s valójában az elĘírásokat megszegĘk magatartásának legitimációját segíti. Az elmúlt években Magyarországon (valamint a többi visegrádi országon is) is mutatkoznak az eurozóna magállamaiban eluralkodó populista költségvetési politika tünetei, annak ellenére, hogy az elĘírt szabályok „teljesítése voltaképp egyfajta politikai gazdaságtani keret, ami arra szolgál, hogy a dél-európai országok gyakorlatát megismételve végbevihessünk olyan gazdaságszerkezeti és intézményi reformokat, amire az új tagállamok társadalmának fĘképp önérdekbĘl van szüksége” [Csaba (2006 286. oldal.)]. Felhívja a figyelmet arra, hogy „a kevésbé fejlettek számára még jelentĘsebb a tartós, átlátható és eredményes intézményi megalapozás, mint a fejletteknek, hiszen ez egyebek mellett a pénzügyi válságok pusztítóbb következményeivel szembeni egyfajta biztosításként is mĦködik” (u.o. 287. oldal.). Ez a megfigyelhetĘ új tendencia különösen érthetetlen, mivel a kritériumoknak való megfelelés – ahogyan azt a dolgozatban már bemutattam – az ország önérdeke, ráadásul az ennek érdekében tett konszolidációs intézkedések alapjául a paktumban megszabott kritériumok szolgálnak, amelyre történĘ hivatkozással elérhetĘ lenne a konszolidáció társadalmi támogatottsága.
- 51 -
Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy a visegrádi országok költségvetési kiadásuk tekintetében elérik az e téren kiemelkedĘ tagoszágokat, azonban az egy fĘre jutó GDP mutatók között jelentĘs különbség tapasztalható, vagyis a visegrádi országok költségvetése túlméretezettnek tekinthetĘ [Orbán-Szapáry (2004)].
8. ábra: Az egy fĘre jutó jövedelem és kormányzati kiadások az EU 14 országában, valamint 7 KKE-országban, 1998-2003 átlagok Forrás: Orbán-Szapáry (2004) 821.o. A 9.ábrán jól látható a költségvetési hiány kiszorítási hatása 1996 és 2004 közötti idĘszakban. Az államháztartási hiány növekedésével a vállalatok nettó finanszírozási képessége csökken, mivel kevesebb forrás áll rendelkezésükre.
- 52 -
Kiszorítási hatás 1996-2004
Vállalati szektor nettó finanszírozási képessége %
0 -10
-9
-8
-7
-6
-5
-4
-3
-2
-1
-1 0 -2 -3 -4 -5 -6 -7 -8 -9 -10
Államháztartási hiány %
9. ábra: A költségvetési hiány kiszorítási hatása Magyarországon Forrás: Antal (2006) A fenti érvelés alapján világos, hogy a Stabilitási és Növekedési Egyezmény rendelkezései nem fölösleges korlátozások, mégis azt tapasztalhatjuk, hogy mind Magyarország, mind a többi visegrádi ország vonakodik ezek teljesítésétĘl, s viselkedésük megindoklására számos érvet sorakoztattak fel. Ezeket, és ezek relevanciáját tekintem most át Csaba (2006) alapján. 1. Növekedési áldozat: a „növekedési áldozat” címszó mögött általában a megszorító lépések kereslet - és termelésvisszafogó hatása rejlik. Ez a megállapítás azonban még zárt gazdaságok esetében sem mindig igaz. Nyitott gazdaságokban a megszorítás legfeljebb a külsĘ piacok felé irányítja a termelést, de nem veti vissza. Az alkalmazkodást még könnyebbé teszi, ha a munkapiac kellĘen rugalmas. 2. A költségvetési kiigazítás meggátolja a beuházásokat: A piacgazdaságra áttérĘ országoknak meg kell erĘsíteniük infrastruktúrájukat, s ez jelentĘs közberuházásokat igényel. Az viszont nem teljesen egyértelmĦ, hogy ezeket a beruházásokat feltétlenül a költségvetés terhére kell-e megvalósítani. Az sem nyilvánvaló, hogy miért kellene feltétlenül ennek a deficit növekedésében lecsapódni, hiszen más kiadási tételek lefaragásával ellensúlyozható a kiadás.
- 53 -
3. A Balassa-Samuelson hatás következtében a fölzárkózó országokban magasabb az egyensúlyi infláció: Ez talán a legkedveltebb érv, amellyel kihágásunk felelĘsségét megpróbáljuk lepergetni magunkról. Az érvelés talán meg is állná a helyét, ha az Európai Unióhoz való csatlakozásunk valóban növekedésgyorsító hatással járt volna. Az alábbi táblázatból jól látható, hogy Magyarország gazdasági növekedése 1996 és 2006 között átlagosan kb. 4 százalék volt, 2006 negyedik negyedévére azonban 3,4 százalékra csökkent. Az empirikus adatok alapján azt mondhatjuk, hogy Magyarország esetében az eurozóna inflációját meghaladó inflációs rátát nem lehet a dinamikusabb gazdasági növekedés számlájára írni. A BalassaSamuelson hatáson alapuló érvelést nehezíti az is, hogy az elmélet nem ad explicit definíciót a tradable és non-tradable termékek körére, ennek híján viszont elkülönítésük önkényes lesz.
- 54 -
3. Táblázat: Az Európai Unió tagországainak növekedési teljesítménye GDP arányos megoszlás 2005-ben % 3,7
Belgium
Átlag 19962000
Átlag 20012005
2005
2006
2006 Q2
2006 Q3
2006 Q4
2,7
1,5
1,1
3,1
3,1
3,1
2,9
Németország
28,0
2
0,6
0,9
2,7
2,8
3,1
3,7
Írország
2,0
9,7
5,2
5,5
.
4,9
7,7
. 4,4
Görögország
2,3
3,4
4,4
3,7
4,2
4,1
4,4
Spanyolország
11,3
4,1
3,2
3,5
3,9
3,8
3,8
4
Franciaország
21,4
2,7
1,5
1,2
1,7
2,5
1,8
2,2
Olaszország
17,8
1,9
0,6
0,1
1,9
1,7
1,7
2,9
Luxemburg
0,4
6,1
3,1
4
.
6
5,5
.
Hollandia
6,3
4
1,2
1,5
2,9
3
3
2,9
Ausztria
3,1
2,9
1,5
2
3,2
3,2
3,3
3,4
Portugália
1,8
4,1
0,6
0,4
.
0,8
1,5
.
Szlovénia
.
4,7
3,4
4
.
5,3
5,9
.
Finnország
2,0
4,8
2,5
2,9
5,5
6,5
5,4
5,3
Euro övezet
100,0
2,7
1,4
1,4
2,6
2,8
2,7
3,3
Bulgária
.
-0,8
4,9
5,5
.
6,6
6,7
.
Csehország
0,9
1,8
3,6
6,1
.
6
5,8
.
Dánia
1,9
2,9
1,3
3,1
3,2
3
3
3,1
Észtország
0,1
6,1
8,3
10,5
11,5
11,7
11,3
11,2
Ciprus
0,1
3,8
3,2
3,9
3,8
4,2
3,8
3,6
Litvánia
0,1
5,4
8,1
10,2
.
11,1
11,8
.
Lettország
0,2
4,7
7,7
7,6
7,5
8,3
6,9
7
Magyarország
0,8
4
4,3
4,2
3,9
4
3,9
3,4
Málta
0,0
6,9
0,3
2,2
.
2,8
2,7
.
Lengyelország
2,2
5,4
3
3,5
5,8
5,6
5,9
6,6
Románia
.
-1,3
5,7
4,1
7,6
7,7
8,2
7,6
Szlovákia
0,4
3,7
4,6
6
8,3
6,7
9,8
9,6
Svédország
2,7
3,2
2,4
2,9
.
5
4,7
.
Nagy-Britannia
16,3
3,2
2,4
1,9
2,8
2,7
2,8
2,9
Forrás: ECB: Statistics Pocket Book, March 2007, 37.o. 4. Az önálló monetáris politika feladása veszélyes lehet olyan kis, nyitott országok számára, mint Magyarország: A dolgozat egyik korábbi fejezetében, az aszimmetrikus sokkok kapcsán érintĘlegesen már említést tettem errĘl a kérdéskörrĘl. Horvath (2003) alapján arra a megállapításra jutottam,
hogy
kis
nyitott
országok
számára
megéri
nagyobb
valutaövezetekbe belépni, mivel az aszimmetrikus sokkra adott megfelelĘ választ számukra önálló monetáris politika esetén sem az árfolyampolitika adja, számukra a legjobb megoldás a monetáris unióhoz való csatlakozás, ami viszont az önálló monetáris politika feladását vonja maga után.
- 55 -
5. A költségvetési autonómia megĘrzése: A Stabilitási és Növekedési Egyezmény valóban elĘírja a hiány maximális mértékét, viszont nem fogalmaz meg megkötést a költségvetés szerkezetére vonatkozóan. Az ezredforduló környékén az államháztartási kiadások között megnövekedtek a fogyasztási célú tételek. A konszolidáció során azonban nem az utóbbi tételek mérséklése történt, hanem ezt ellensúlyozandó, a közterhek növekedtek, ami a versenyképességre kedvezĘtlenül hatott, s így a fiskális politika saját mozgásterét korlátozta, a paktum elĘírásainak ebben csekély szerepük volt. A felsorolt érvek, mint láthattuk, közgazdaságilag többnyire nem megalapozottak, a fiskális fönntarthatóság egyezményben lefektetett kritériumaival szemben nem állják meg helyüket. A „bĦnös” tagországok magatartása rámutat arra, hogy a monetáris unió tagjaként megszĦnik a belülrĘl fakadó motiváció a szabályok betartására, amit a túlzottan elnézĘ Ecofin felügyelete sem helyettesít. „A GMU létrehozása elĘtt volt egy olyan ösztönzĘ, amely a monetáris uniós részvétel reményében korrekcióra sarkallta az államokat, ám az euro bevezetése után a csali eltĦnik, csak a pálca marad, amelynek hatékonysága azonban kétséges” [Orbán-Szapáry (2004) 814. o.]. A visegrádi országokban eluralkodó tendencia azonban azt is kérdésessé teszi, hogy a közös valuta elegendĘ motivációt biztosítana. Magyarország esetében azt mondhatjuk, hogy az utóbbi évek vakvágányra futott gazdaságpolitikáját követĘen remélhetĘleg hamar visszatalál a helyes útra, erre a késztetĘ erĘ a benyújtott konvergenciaprogram lehet. Mindazonáltal levonhatjuk azt a következtetést, hogy ha Magyarország számára a kimaradás szégyene, az euro utolsóként való bevezetése nem megfelelĘ motiváció a szabályok betartására, akkor valószínĦleg a csatlakozást követĘen sem fog jeleskedni az egyezmény elĘírásainak teljesítésében. Abban az esetben viszont, ha gazdaságpolitikánk formálói felismerik a szabálykövetésben rejlĘ elĘnyöket, s az egyezményben támasztott követelmények teljesítését felhasználják az egyébként is kívánatos intézkedések megalapozásaként, a Stabilitási és Növekedési Egyezmény biztosítja Magyarország számára egyrészt a fenntartható növekedési pályára állást, másrészt a szükséges intézkedések társadalmi támogatottságát is. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy monetáris unióban az egyes tagországok esetleges magas államháztartási hiánya az egész térségre hatással van, ezért különösen fontosak a fenti szabályok, amelyek meghatározzák a költségvetési hiány és az - 56 -
államadósság kívánatos értékeit. 34 A gond csak a „kívánatos” szóval van, ugyanis nincs kiforott gyakorlat a szabályokat megszegĘk megbüntetésére. Az elvi lehetĘség, a túlzott deficit eljárást követĘ, a GDP fél százalékára rúgó büntetés gyakorlatban történĘ alkalmazására nincs komoly esély. A nemzeti költségvetési szabályok kialakítása tehát a maastrichti kritériumokkal, valamint a Stabilitási és Növekedési Egyezménnyel karöltve megteremti a szabály szerinti gazdaságpolitika intézményi kereteit, és elĘsegíti a fenntartható növekedés kialakukását. Magyarország számára a maastrichti kritériumok, a késĘbbiekben pedig a Stabilitási és Növekedési Egyezmény megteremtik a szabálykövetĘ gazdaságpolitika kereteit, lehetĘséget nyújtanak arra, hogy a nekik való megfelelés érdekében konszenzus jöjjön létre az egyes politikai pártok, illetve társadalmi csoportok között, és hogy ezáltal bevezetésre kerüljenek a már régóta esedékes, de korábban ellenállásba ütközĘ reformok, melyek a fenntartható növekedés zálogai.
34
A fiskális helyzetre vonatkozó szabályok nem csak a közös monetáris politika mĦködése szempontjából fontosak, hanem egyébként is hatékony eszközei a költségvetési hiány korlátozásának [Orbán – Szapáry (2004)].
- 57 -
4. TANULSÁGOK MAGYARORSZÁG SZÁMÁRA Az alábbiakban szeretném összefoglalni, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése milyen jelentĘséggel bír Magyarország számára. Ahogy azt bemutattam, az inflációs kritérium által meghatározott referenciaértékek megfelelnek Magyarországon az optimális infláció szintjének, így ezen kritérium teljesítése az EMU-tagságtól függetlenül is az ország érdeke. Ráadásul az inflációs konvergencia csökkenti az OCA-elmélet által említett költségek egy, a 2. táblázatból kiolvasható részét. A költségvetési deficit és az államadósság szintjét elĘíró követelmény teljesítése elĘsegíti az adósság fenntarthatóságát, így szintén érdeke az országnak, sĘt a fiskális konvergencia csökkenti az aszimmetrikus sokkok kialakulásának valószínĦségét, a munkanélküliségre és az inflációra vonatkozó eltérĘ preferenciák miatt felmerülĘ költségeket, valamint a fiskális rendszerek különbözĘségébĘl származó problémákat. A hosszú távú kamatlábra vonatkozó kritérium önbeteljesítĘ jellegĦ és nem segíti elĘ az optimális valutaövezet kialakulását, viszont a kamatkonvergencia révén elĘsegíti a költségvetés egyenlegére vonatkozó kritérium teljesítését. Az államháztartás helyzetének javítása és az infláció csökkentése tehát mindenképpen szükséges Magyarország számára a fenntartható növekedés elérése érdekében, és ahogy azt korábban bemutattuk, a maastrichti kritériumok, valamint a Stabilitási és Növekedési Egyezmény megteremtik a kereteit a szabálykövetĘ gazdaságpolitika kialakításának, és a már régóta esedékes reformok keresztülvitelének. A maastrichti kritériumok teljesítésén túl azonban egyéb tényezĘkre is szükség van, hogy Magyarország optimális valutaövezetet alkosson az euroövezettel. Fontos lenne a megfelelĘ mértékĦ tényezĘmobilitás 35 , amely elĘsegítené az aszimmetrikus sokkokhoz történĘ alkalmazkodást. Mint láttuk, az egyes régiókban a munkanélküliség és az átlagkereset közötti különbségek körülbelül egy évtizedre visszamenĘleg tartósnak bizonyultak, s ez jelzi, hogy a tényezĘmobilitás még az országon belül sem megfelelĘ. Ezek alapján valószínĦsíthetĘ, hogy a csatlakozás után, a munkaerĘ eurozónába történĘ áramlása a nyelvi, kulturális és intézményi akadályok következtében még a hazai 35
Ahogyan azt már említettük, a munkaerĘmobilitást javíthatja a régi tagországok egy része által érvényesített korlátozások jövĘben történĘ leépítése.
- 58 -
mobilitásnál is mérsékeltebb lesz. A konjunktúraciklusok együttmozgását szintén elĘremozdítja a gazdaság nyitottsága, amely Magyarország esetében már most is eléri, illetve meghaladja az eurozóna tagországainak nyitottságát (a 10. ábrán a nyitottságot az export/GDP aránnyal mérjük), ráadásul az endogenitási probléma értelmében a csatlakozással e téren további elĘrelépés várható. Export/GDP (2005) 160,00% 140,00% 120,00% 100,00% 80,00% 60,00% 40,00% 20,00% 0,00%
LU
BE
IE
NL
HU
AT
FI
DE
PT
IT
FR
ES
EL
Ország
10. ábra: Az eurozóna és Magyarország nyitottsága az export/GDP hányadossal mérve Forrás: European Commission A diverzifikáltság mértékérĘl megállapítható, hogy a magyar export számottevĘ részét adják a gépipari termékek, ami egy, ezt a szektort sújtó visszesés esetén jobban visszavetheti a magyar gazdaságot, mint az eurozónáét. Magyarország exportstruktúráját elemezve azonban azt is megállapítottuk, hogy nincsen lényeges eltérés az eurozóna exportszerkezetéhez képest. Ez elĘsegíti, hogy az esetleges kedvezĘtlen sokkok ne aszimmetrikus formában jelenjenek meg, vagyis lehetĘség van a sokkok közösségi szinten való kezelésére. A munkapiaci intézmények egységesítése és a politikai integráció fokozódása az optimális valutaövezet elérése érdekében nem csupán Magyarország, illetve a többi leendĘ tagország számára kihívás, hanem valamennyi tagország érdeke, mivel e téren eddig semmilyen elĘrelépés nem történt. A Stabilitási és Növekedési Egyezmény által felállított kritériumokat vizsgálva elmondható, hogy az ezeknek való megfelelés Magyarország számára – a tévhitekkel ellentétben – kívánatos, hiszen megteremti a szabálykövetĘ gazdaságpolitika alapjait, egyben a fenntartható növekedés feltételeit. Az elmúlt évek felelĘtlen, populista fiskális
- 59 -
politikája azonban azt sugallja, hogy Magyarország számára még a kimaradás szégyene sem kellĘ motiváció a szabályok betartására. A magyarországi tapasztalatok alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy a szabályok betartásának nemzeti szinten való felügyelete esetünkben is megkönnyítené az egyezmény céljainak érvényre jutását. Erre két megoldás is kínálkozik: [European Commission (2006)] x
SzámszerĦ fikális szabályok bevezetése: ez vonatkozhat a deficit mértékére, az államadósság mértékére, de akár a költségvetés kiadási és bevételi oldalára külön-külön is. Amennyiben ezek a szabályok törvényben rögzítettek, szigorú kikényszerítési eljárás van melléjük rendelve, érdemben hozzájárulhatnak a fiskális fenntarthatósághoz. Hátrányuk, hogy bizonyos szituációkban nem biztosítanak kellĘ mozgásteret. Magyarországon ehhez hasonló szabály csak az államadósság mértékére van érvényben. E szerint az államadósságnak csak a visszafizetési képesség szab határt. A szabály teljesítését semmilyen szerv nem felügyeli, illetve nincs kikényszerítĘ hatóság sem.
x
Független intézmény felállítása: ennek elĘnye az elĘbbivel szemben, hogy a szigorú szabályok helyett itt lehetĘség van mérlegelésre, az adott szituációban a legmegfelelĘbb fiskális lépés kidolgozására. A független intézmények a rájuk ruházott feladatok tekintetében két csoportba sorolhatóak: o Olyan intézmény felállítása, amelyhez bizonyos fiskális politikai feladatok delegálásra kerülnek. Így számos költségvetést érintĘ kérdésben egy független testület járna el. Ilyenre jelenleg még nincs példa az Európai Unióban. o A másik lehetĘség egy tanácsadó intézmény felállítása, amely elsĘsorban elemzésekkel, ajánlásokkal segítené a fenntartható költségvetés
megvalósítását.
A
hasonló
céllal
létrehozott
intézményektĘl az különböztetné meg, hogy felállítása állami pénzbĘl valósulna meg. Az Európai Unió számos országában a független intézményeknek ez a változata terjedt el.
- 60 -
A fiskális politika felügyeletéért felelĘs intézmény Magyarországon az Állami SzámvevĘszék (ÁSZ). Normatív állításokat és javaslatokat fogalmaz meg fiskális politikai kérdésekben, általában figyelmeztetéseket, amelyek a kiadások és bevételek helytelen kalkulálására vonatkoznak. A kormány nincs kötelezve arra, hogy az ÁSZ által készített elemzésekre alapozva készítse el a költségvetést. A javasolt módszerek nem feltétlenül egymás alternatívái, egymás mellett, egymást kiegészítve is hatékonyan mĦködhetnek. A Bizottság empirikus felmérése kimutatta, hogy a numerikus fiskális szabályok bevezetése és az államháztartás egyenlegének javulása között pozitív irányú kapcsolat áll fenn, az 1995-2005 idĘszakot vizsgálva. A független intézmények tekintetében már nem ennyire egyértelmĦ a szituáció. A pozitív irányú kapcsolat abban az esetben nyilvánvaló, ahol az intézmény javaslatait nagyrészt követi a kormány. A fentiek alapján célszerĦ lenne Magyrországon is önindíttatásból kikényszeríthetĘ szabályokat lefektetni (akár az Alkotmányban, ami biztosítaná, hogy ezzel ellentétes törvényt ne lehessen alkotni) az államháztartásra vonatkozóan, amelyek konzisztensek az egyezményben
megfogalmazott
kritériumokkal.
Hasznosnak
bizonyulhatna
egy
ParlamenttĘl független, szakértĘkbĘl álló tanácsadó testület felállítása is, amely a pénzügyminiszter munkáját segítené, s amelyben a tagok mandátuma nem a választási ciklushoz igazodna [Csaba (2006)]. Összességében tehát elmondható, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése elĘsegíti, hogy a csatlakozni kívánó tagországok optimális valutaövezetet alkossanak az eurozónával, valamint megteremti a szabálykövetĘ gazdaságpolitika intézményi kereteit, amely megfelelĘ, nemzeti szintĦ szabályokkal, intézménnyel kiegészítve biztosítja, hogy Magyarország a hosszú távú növekedés útján haladjon.
- 61 -
III. A CSATLAKOZÁST KÖVETėEN FELMERÜLė HASZNOK Az eddigiekben azt mutattam be, hogy a csatlakozás idĘpontjáig, azaz a felzárkózási idĘszakban milyen elĘnyöket realizálhat a kandidáló ország. Ebben a fejezetben azon tényezĘket vesszük górcsĘ alá, amelyek révén a csatlakozást követĘen is profitálhatunk a monetáris unióba való integrálódásból. Mint azt látni fogjuk, ez az elhatárolás azonban nem annyira éles. A szabály szerinti gazdaságpoltikából származó hasznok természetesen a csatlakozás után is megmaradnak, ezt hivatott biztosítani az 1997-ben megkötött Stabilitási és Növekedési Egyezmény, amelynek mĦködésérĘl egy korábbi fejezetben már esett szó. Amint azt már a II. fejezetben bemutattam, a monetáris unió létrehozatalával a részt vevĘ országoknak számos – a korábbiaktól jelentĘsen eltérĘ – gazdaságpolitikai szituációval kell megbírkózniuk. Azonban ezen potenciálisan felmerülĘ költségek kezelése a makroökonómia tárgyköre, ellentétben azokkal az elĘnyökkel, amelyeket most kívánunk részletezni, hiszen ezek egy részének identifikálásához és vizsgálatához mikoroökonómiai vizekre kell eveznünk. Az alábbi elemzés alapvetĘen CsajbókCsermely (2002) munkályára támaszkodik, ez került kiegészítésre néhány ponton.
1. A TRANZAKCIÓS KÖLTSÉGEK CSÖKKENÉSÉBėL EREDė KÖZVETLEN NYERESÉG Az egyes valuták egymásra történĘ átváltásából származó nyereség talán a legjobban érzékelhetĘ hatás, amely a monetáris unióhoz való csatlakozásból származhat. Az Európai Bizottság becslése szerint ez éves szinten akár 20 milliárd euro megtakarítást jelenthet a közösség számára. Csajbók-Csermely (2002) alapján a tranzakciós költségeket két nagy csoportra bonthatjuk. x
Átváltási költségek: ide tartoznak az euro vásárlása során az ügyfelek által fizetett jutalékok, valamint a vételi és eladási árfolyamok közti különbségbĘl származó költség. Ezeket a kiadásokat tekinthetjük egyfajta adóként is; olyan, az ügyfél által befizetett pénzösszeg, amelyért cserébe nem kap semmit. Hajlamosak lehetünk azonban arra, hogy az átváltási költségek csökkenésének gazdaságra - 62 -
gyakorolt hatásánál kizárólag azt vesszük figyelembe, hogy mennyit is takaríthatunk meg ezzel. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy eme költségek megszĦnése a lakosság és a vállalatok szempontjából valóban nagyon hasznos, de ezzel egyidejĦleg a bankok bevételi forrásai szĦkülnek. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a kis, nyitott, az Európai Unió átlagához képest fejletlenebb bankrendszerrel rendelkezĘ országok profitálhatnak a legtöbbet a közös valuta bevezetésével, hiszen a tranzakciós költségek ezekben az országokban a legmagasabbak. x
„Házon belüli” költségek: ezen költségek olyan gazdasági szereplĘknél merülhetnek fel, akik devizaügyletekben érdekeltek, s az ebbĘl fakadó kockázat kiküszöbölésére, valamint ehhez kapcsolódóan adminisztrációra kényszerülnek. Az ennek során igénybe vett emberi- és fizikai erĘforrások az euro bevezetésével felszabadulnak és átcsoportosíthatók egyéb, produktívabb területekre. A „házon belüli” költségek kapcsán meg kell említeni azt is, hogy a devizaátutalások általában több idĘt vesznek igénybe, mint a forintátutalások, s így kamatveszteség is felmerül. További, szerényebb költségcsökkenést jelent az a tény is, hogy a közös valuta
bevezetése folytán a gazdaság szereplĘi kevesebb banki szolgáltatást vesznek igénybe.
2. A TRANZAKCIÓS KÖLTSÉGEK CSÖKKENÉSÉBėL EREDė KÖZVETETT NYERESÉG Az euro bevezetése minden bizonnyal nagyobb ártranszparenciához vezet, azaz a fogyasztók, akik immár ugyanabban a valutában kifejezve látják az árakat, sokkal inkább képesek az összhasonlításra, s ez végsĘ soron növeli a versenyt, egyben elĘsegíti az árkonvergenciát. Az, hogy mekkora haszon származik az ártranszparenciából attól függ, hogy milyen mértékĦ az árdiszkrimináció az egyes országokban. De Grauwe (2005) tapasztalata szerint Európában elĘszeretettel alkalmazzák a vállalatok az árdiszkrimináció eszközét. Eredményei azt mutatják, hogy ugyanazon termék ára országon belül nem mozog olyan széles skálán, mint az egyes országok között. Hasonló jelenség az Amerikai Egyesült Államokban is megfigyelhetĘ.
- 63 -
A közös valuta használata révén egy nemzetközi vállalat könnyebben tudja értékelni, összehasonlítani leányvállalatai teljesítményét is. Az átláthatóság segít a beruházási döntéseknél, a stratégia kialakításánál is.
3. A KÜLKERESKEDELEM BėVÜLÉSÉBėL SZÁRMAZÓ NYERESÉG A közös valuta használata növeli az országok közötti kereskedelmet, s ennek hatására a GDP hosszú távú növekedési ütemét is. Bár a fenti jelenség vitatott, empirikus adatok mégis igazolni látszanak. Az egyik módszertan (amely a külkereskedelem és az árfolyamvolatilitás közötti kapcsolatot vizsgálja) csak a feltörekvĘ országok esetében mutat ki negatív irányú kapcsolatot a két változó között. A másik az ún. „gravitációs” modell. Ezt az eljárást alkalmazta Rose 2000-ben, hogy megvizsgálja a valutaunió külkereskedelemre gyakorolt hatását. KésĘbb Frankel közremĦködésével kiegészítette becslését a valutaunió növekedésre gyakorolt hatásának vizsgálatával. Eredményei rendkívül meglepĘek: amellett, hogy a két változó között szignikáns kapcsolatot mutatott ki, a közös valutát használó országok számára a bilaterális kereskedelem megtriplázódását jósolja. Ezen eredményét számos kritika érte, s maga Rose is elismerte, hogy az euroövezet országaira közvetlenül nem alkalmazható ez az eljárás. Így az eurozóna országaira egy korrigált modellt készítettek Wincoop-pal. A vizsgálat eredménye szerint a valutaunióhoz való csatlakozás megduplázza a tagok közötti kereskedelmet [Rose-Wincoop (2001)].
4. NEMZETKÖZI VALUTA HASZNÁLATÁBÓL EREDė HASZON Az euroövezethez csatlakozó országok két csatornán keresztül is profitálhatnak abból, hogy valutájukat széles körben alkalmazzák az eurozónán kívül is [De Grauwe (2005)]. x
A nemzetközi valuta kibocsátója többletbevételhez jut: Az eurot az ECB bocsátja ki, s a nagyobb kibocsátásból származó haszon végsĘ soron a tagországok jólétét növeli. Az eurozóna GDP-jéhez azonban csak csekély mértékben járul hozzá ezen bevétel.
x
A zóna pénzügyi piaca bĘvül: A nemzetközi valuta által biztosított eme haszon nehezebben számszerĦsíthetĘ, viszont valószínĦleg jelentĘsebb bevételt biztosít. A valuta nemzetközi jellegébĘl fakadóan, kívülállók euroban denominált eszközökbe szeretnének befektetni, illetve euroban szeretnének eladósodni. Ennek
- 64 -
eredményeképp a zónán belüli bankok nagyobb forgalmat bonyolítanak, ami végsĘ soron még a munkanélküliség csökkenéséhez is hozzájárul.
5. A PÉNZÜGYI FERTėZÉSEKNEK VALÓ KITETTSÉG CSÖKKENÉSÉBėL EREDė NYERESÉG Egy olyan kis nyitott országban, mint Magyarország az árfolyam, mint stabilizációs eszköz bizonyos szituációkban a döntéshozók akarata ellenére „önálló életre kel”. Ezekben az országokban ugyanis a külföldi befektetĘk kockázatvállalási hajlandósága nagy mértékben attól függ, hogy a kockázatos pénzügyi eszközöknek milyen a megítélése, s ez a tĘkebeáramlás, egyben az árfolyam ingadozásához vezet, holott ezt a mozgást a fundamentumok helyzete nem indokolja. A forint árfolyamának alakulása igazolja a fenti állítást. A külföldi befektetĘk érzékenyen reagálnak a régió makrogazdasági fejleményeire és a fejlett tĘkepiacokat érintĘ sokkokra, annak ellenére, hogy Magyarország megítélése az utóbbi években kedvezĘen alakult. A mellékelt ábrán a forint-euro árfolyam alakulása látható 2005 októbertĘl 2007 január végéig. Az elsĘ nagyobb leértékelĘdés 2006 februárjában történt. Ez annak köszönhetĘ, hogy elsĘként a Moody’s, majd valamennyi nagy minĘsítĘ vállalat negatív értékelést adott a középtávú magyar költségvetési kilátásról. A döntés hátterében az állt, hogy az éves deficitkilátásokat folyamatosan és nagy mértékben felfelé módosították, valamint az, hogy egyik nagy párt sem mutatott hajlandóságot a költekezés megfékezésére [HVG (2006)]. A következĘ komolyabb leértékelĘdés 2006 júniusában történt, amikor a magyar miniszterelnök bejelentette a költségvetési hiány várható mértékét, ami jelentĘsen meghaladta a prognosztizált értéket, s a június 10-én nyilvánosságra hozott konszolidációs elképzelések sem segítettek a helyzeten, mivel a kiigazításban elsĘsorban a bevételi oldalra helyezték a hangsúlyt. A leértékelĘdési nyomást tetézte, hogy az amerikai jegybank, a Fed, bejelentette, hogy a kialakuló inflációs nyomás miatt újabb kamatemelést hajt végre, ami immár elérte az öt százalékot. A kamatemelési hullámból természetesen az ECB sem maradt ki, s 2006 június elején hasonlóan cselekedett. A kamatemelés részvényeladási hullámot indított, ami nem kímélte a feltörekvĘ országok piacait. Az elemzĘk szerint ennek hatására megindult a befektetések kockázatának
- 65 -
újraértékelése, s ez a kevésbé kockázatos, jellemzĘen a fejlett országok állampapírjai felé irányította a figyelmet. Azonban ez egy olyan rizikósabb piacon, mint Magyarország is, ahol egyébként is tetemes államháztartási hiánnyal küszködnek, felerĘsítette a valutaárfolyamok esését [Nagy Gábor (2006)]. Az októberig tartó mélyrepülést a konvergencia-program megítélésének javulása törte meg. A Fitch Ratings november elején biztató állásfoglalást publikált a magyar költségvetési kilátásokról, s ennek hatására a forint erĘsödött. A következĘ hónapok árfolyam-alakulásai azt igazolják, hogy a külföldi befektetĘk hitelesnek tartják a kormány elkötelezettségét a hiánycsökkentést illetĘen [HVG (2006)].
11. ábra: A forint-euro árfolyam alakulása 2005 októbertĘl 2007 januárig Forrás: Magyar Nemzeti Bank (2007) 1.oldal A fentiek alátámasztják azon állításomat, hogy egy olyan kis, nyitott országban, mint
Magyarország,
az
árfolyam-ingadozásoknak
csak
egy
részét
lehet
a
fundamentumokban bekövetkezett változással magyarázni. Magyarország azonban az eurozónához való csatlakozással kikerül a feltörekvĘ piaci státuszból, s így csökken a fertĘzéses pénzügyi sokkok bekövetkezésének valószínĦsége.
- 66 -
6. AZ ÁRFOLYAM VOLATILITÁSÁBÓL EREDė KÖLTSÉGEK MEGSZĥNÉSÉBėL SZÁRMAZÓ HASZON A következĘ költségtényezĘ, amely az euro bevezetésével eltĦnik, az árfolyam-kockázati prémium. Ez valójában az elĘre nem látható árfolyam-volatilitás ára, ami függetlenül a pénzügyi válságok lététĘl, folyamatosan jelen van a gazdaságban, s ezzel megdrágítja a külsĘ forrásbevonást. Az árfolyamváltozás a gazdasági növekedést is számottevĘen befolyásolja, mivel a gazdasági szereplĘk mérlegeiben egyensúlytalanságokat idézhet elĘ. Ez annak köszönhetĘ, hogy a magánszektor (háztartások és vállalatok) összes adósságán belül nĘtt a devizában denominált hitelek aránya (ld. 12. ábra) az elmúlt évtizedben. E jelenség hátterében az alábbi okok állhatnak. Egyrészt a háztartások árérzékenyek és kockázati tudatosságuk alacsony, vagyis inkább választják az alacsonyabb törlesztĘrészletet kínáló devizahiteleket, az árfolyamkockázat figyelmen kívül hagyásával [Bethlendi et al. (2005)]. Másrészt pedig az állami lakáshitel-támogatási rendszer 2003-as szigorítását követĘen jelentĘsen megnĘtt a devizaalapú lakáshitelek állománya, s ennek következtében jelentĘsen megnĘtt a háztartások devizában történĘ eladósodottsága, ami a fedezet hiánya miatt komoly kockázatokat rejt magában.
12. ábra: A háztartások deviza- és forinthiteleinek megoszlása 1997-tĘl 2004-ig Forrás: Bethlendi et al. (2005) 8.o.
- 67 -
13. ábra: A vállalatok devizahitel-állománya 1989-tĘl 2006-ig Forrás: Bodnár (2006) 18. o. Az ábrából látható, hogy a háztartásokkal ellentétben, a vállalatok devizahitelállománya az elmúlt évtizedben nem változott jelentĘs mértékben. Ez számos vállalatnál nem jelent veszélyforrást, mert bevételük egy része devizában denominált, ami fedezetet biztosít. Kockázatot jelenthet a kis- és középvállalati szektor devizában történĘ eladósodása,
mivel
többnyire
nem
rendelkeznek
természetes
fedezettel,
az
árfolyamkockázat kiküszöbölésére nem fordítanak figyelmet. A háztartásokhoz hasonlóan az alcsonyabb törlesztĘrészlet miatt részesítik elĘnyben ezeket a konstrukciókat. Figyelembe véve, a fedezettel nem rendelkezĘ háztartási és KKV szektor számottevĘ devizaadósságát, a forint euroval szembeni esetleges nagymértékĦ leértékelĘdése a magasabb törlesztĘrészleteken keresztül rontja ezen gazdasági szereplĘk mérlegét illetve a nemteljesítések növekvĘ számához vezethet. A nemteljesítések növekedésével pedig a banki portfólió minĘsége is romolhat, ami szélsĘséges esetben a pénzügyi rendszer stabilitását is veszélybe sodorhatja. 36 Az eurozónába történĘ belépéssel az euroban denominált hitelek esetében az árfolyamkockázat megszĦnik, így elkerülhetĘvé válnak a fent említett események 37 , de
36
BĘvebben lásd: Csontó Balázs – Siklós Dóra (2006): Több hitel – nagyobb kockázat? címĦ tanulmányt Az euro bevezetésével az árfolyam-kockázat a hazánkban széles körben elterjedt svájci frank alapú hiteleknél is csökenne, mivel az euro-svájci frank árfolyam lényegesen stabilabbnak mondható, mint a forint-svájci frank árfolyam. 37
- 68 -
már a belépést megelĘzĘ években, a kamatkonvergencia megindulásával veszítenek vonzerejükbĘl a devizahitelek.
- 69 -
IV. ÖSSZEFOGLALÁS Dolgozatom során két aspektusból vizsgáltam, hogy Magyarország számára elĘnyös a Gazdasági és Montáris Unióhoz való csatlakozás. ElsĘként áttekintettem, hogy a felzárkózási folyamat, a maastrichti kritériumokhoz való közeledés a csatlakozási szándékunktól függetlenül hasznos, mivel hozzájárul, ahhoz Magyarország a fenntartható növekedés pályájára álljon. A kritériumok teljesítése ahhoz is hozzájárul, hogy a monetáris unió optimális valutaövezetté formálódjon, valamint ahhoz, hogy az egyes tagállamok költségvetési politikái szabályok köré szervezĘdjenek, ezáltal csökkentve annak valószínĦségét, hogy aszimmetrikus sokkok forrásai legyenek, valamint biztosítja a fenntartható növekedési pályán haladás folytonosságát is. A dolgozat második nagyobb egységében pedig azt vizsgáltam, hogy nemcsak a felzárkózási folyamat, a kritériumok teljesítése járhat jótékony hatással az ország számára, hanem az euro bevezetését követĘen további haszon realizálható. A maastrichti kritériumok elemzésekor bemutattam, hogy az elmúlt években a referenciaértékek az optimális infláció sávján belül maradtak, így Magyarországnak önérdeke is az inflációs kritériumnak történĘ megfelelés. Az államadósságra és a költségvetési hiányra vonatkozó kritériumok teljesítése szintén kívánatos az EMUtagságtól függetlenül is, mivel elĘsegítik a fenntartható államadósság kialakítását és elkerülhetjük
az
ellenkezĘ
esetben
elĘbb-utóbb
elkerülhetetlenné
váló
súlyos
megszorításokat. A költségvetési hiány állandósult jellegét illetĘen arra a megállapításra jutottam,
hogy
az
intézményi
tényezĘk, valamint
a
társadalom elöregedése,
reformintézkedések nélkül, az államháztartási hiány tartósulásához nagymértékben hozzájárulnak. Az ezeken a területeken bevezetett reformok azonban csak hosszú idĘ elteltével eredményeznek javulást a költségvetés egyenlegében. A hosszú távú kamatlábakra vonatkozó követelmény kielégítése annak önbeteljesítĘ jellege miatt nem jelent nehézséget. Ahogyan azt összefoglaltam, monetáris unióban komoly költséget okozhatnak az aszimmetrikus sokkok. A szuverén monetáris politikához képest valutaunióban felmerülĘ többletköltségek azonosításakor viszont csak az országspecifikus sokkok relevánsak, mivel a régióspecifikus sokkokhoz történĘ alkalmazkodásra az önálló monetáris politika használata sem jelentene megoldást. Az egyre növekvĘ gazdasági integráció és a határok lebontása elĘsegítik az egyes iparágak országhatárokat figyelmen kívül hagyó regionális - 70 -
koncentrációját, amely magában hordozza a régióspecifikus sokkok dominanciáját. A sokkokhoz történĘ alkalmazkodást segítheti a bérek rugalmassága és a tényezĘmobilitás, a szuverén monetáris politika esetén a sokkra adott válaszhoz képest monetáris unióban megjelenĘ többletköltségek nagyságát pedig csökkenti a diverzifikáció és a gazdaság minél nagyobb nyitottsága. E tényezĘk tekintetében megállapítottam, hogy Magyarország exportstruktúrája nem mondható kellĘen diverzifikáltnak, viszont az eurozóna exportszerkezetéhez való hasonlósága folytán az esetleges sokkok szimmetrikus formában jelennek meg. Magyarország nyitottságát mind az eurozóna tagállamaival, mind az újonnan csatlakozó országokéval összevetve látható, hogy e tekintetben csak a Benelux államok és Írország teljesített jobban. A munkaerĘ-mobilitásban azonban vannak hiányosságaink. Az empirikus adatok azt bizonyították, hogy még országon belül sem megfelelĘ mértékĦ a tényezĘmobilitás, s ez alapján arra következtetésre jutottam, hogy a nyelvi akadályok, kulturális különbségek és a velünk szemben érvényesített korlátozások tovább szaporítják a mobilitás útjában álló akadályok számát. Az inflációval és a munkanélküliséggel kapcsolatos eltérĘ preferenciák problémája az inflációs kritériumnak köszönhetĘen nem releváns, ugyanakkor a munkapiaci intézmények különbözĘsége ár- és bérdivergenciához vezethet az egyes tagországokban. A politikai integráció nem megfelelĘ mértéke és a jogrendszerben lévĘ különbségek a szimmetrikus sokkok egyes tagországokban történĘ aszimmetrikus közvetítéséhez vezethetnek. Ezen különbségek egy része megszĦnik a monetáris unióban, míg a másik része csak további politikai egységesüléssel tĦnhet el. A csatlakozni kívánó országok eltérĘ növekedési rátája és a fiskális rendszerek különbözĘsége az EMU szempontjából nem releváns. A maastrichti kritériumok és az optimális valutaövezetek elmélete által meghatározott követelmények összevetésekor megállapítottam, hogy bár a kritériumok megfogalmazásakor az elmélet nem volt meghatározó, de azok teljesítése komolyan elĘsegíti a csatlakozni kívánó országok számára, hogy optimális valutaövezetet alkossanak az eurozóna korábbi tagországaival. Az OCA-elmélet által megfogalmazott költségforrások közül az aszimmetrikus sokkok kialakulását jelentĘsen csökkenti a fiskális konvergencia. A fiskális helyzetre vonatkozó kritériumok teljesítése továbbá csökkenti az inflációra és a munkanélküliségre vonatkozó preferenciák, valamint a fiskális rendszerek különbözĘségébĘl eredĘ problémák relevanciáját. Utóbbi két költségforrás kialakulását nehezíti az inflációs konvergencia is, amely még a politikai integráció nem megfelelĘ mértékébĘl származó költségeket is enyhíti.
- 71 -
Nagyon fontos megemlíteni, hogy a maastrichti kritériumok, valamint a Stabilitási és Növekedési Egyezmény megteremti a szabálykövetĘ gazdaságpolitika kereteit. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban felhívták a figyelmet az egyezmény hiánnyoságaira, elsĘsorban a kikényszeríthetĘség hiányára. A paktummal szemben támasztott kritikák egy részét megfogadva, az egyezmény 2005-ben megreformálásra került, azonban továbbra is kérdéses, hogy az euro bevezetését követĘen politikusaink számára kellĘ motivációt jelent-e a fenntartható növekedés biztosítása, azaz a paktum követelményeinek teljesítése, illetve az is, hogy ezek megszegése esetén Brüsszelben élni fognak-e a megfelelĘ szankciókkal. A kritériumok nem teljesítése esetén azonban nemcsak a fenntartható növekedés kerülhet veszélybe, hanem egyéb, az euro használatából fakadó elĘnyöket sem élvezhetünk. Itt vizsgáltam a tranzakciós költségek megszĦnésébĘl eredĘ közvetett és közvetlen elĘnyöket, a közös valuta használatának külkereskedelemre gyakorolt hatását, továbbá áttekintettem azt is, hogy milyen hasznunk származhat abból, hogy egy széles körben használt, nemzetközi valuta lesz országunkban a hivatalos pénznem. Két potenciális
veszélyforrást
is
mérsékel/megszĦntet
a
közös
valuta
bevezetése:
Magyarország pénzügyi fertĘzöttségnek való kitettsége csökken, valamint megszĦnik az árfolyamkockázat is, azonban a meglévĘ árfolyamkockázati-prémium eltĦnése mellett az országkockázati prémium mérséklĘdik. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az eurozónától való távolmaradásunk nemcsak azt jelenti, hogy nem realizálhatunk a közös valuta használatából fakadó elĘnyöket, hanem egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy Magyarország nem a fenntartható növekedés útján jár. Amennyiben ez tudatosulna mind politikusainkban, mind a magyar társadalom tudatában, az euro bevezetése csupán a fenntartható növekedésünk kedvezĘ „mellékterméke” lehetne.
- 72 -
V. IRODALOMJEGYZÉK ANTAL JUDIT [2006]: KülsĘ adósságdinamika. Magyar Nemzeti Bank, Pénügyi Elemzések, 2006. január BARRO, ROBERT J. – GORDON, DAVID B. [1983]: A Positive Theory of Monetary Policy in a Natural Rate Model, The Journal of Political Economy, Vol. 91. No. 4, pp. 589610. BETHLENDI ANDRÁS – CZETI TAMÁS – KREKÓ JUDIT – NAGY MÁRTON – PALOTAI DÁNIEL [2005]:
A
magánszektor
devizahitelezésének
mozgatórugói.
MNB
Háttértanulmányok 2005/2 BODNÁR KATALIN [2006]: A hazai kis– és középvállalatok árfolyamkitettsége, devizahitelezésük
pénzügyi
stabilitási
kockázatai.
Egy
kérdĘíves
felmérés
eredményei. MNB-tanulmányok 53. BUTI, MARCO [2006]: Will the Stability and Growth Pact Succeed? An Economic and Political Perspective. European Economy, European Commission, Economic Papers, No. 241, January 2006 CSABA LÁSZLÓ [2006]: A fölemelkedĘ Európa, 235-294. oldal., Akadémiai Kiadó, Budapest CSAJBÓK ATTILA – CSERMELY ÁGNES [2002]: Az euro hazai bevezetésének várható hasznai, költségei, idĘzítése, MNB MĦhelytanulmányok 24 CSONTÓ BALÁZS – SIKLÓS DÓRA [2006]: Több hitel – nagyobb kockázat? megjelenés alatt DARVAS ZSOLT – ROSE, ANDREW K. – SZAPÁRY GYÖRGY [2005]: A fiskális divergencia és a konjunktúraciklusok együttmozgása – a felelĘtlen fiskális politika az aszimmetrikus sokkok forrása. Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. december, 937-959. oldal. DE GRAUWE, PAUL [2005]: Economics of Monetary Union. Oxford University Press, New York DOMBI ÁKOS [2003]: Az extern inflációs többlet Magyarországon és az euró bevezetésének optimális idĘpontja, Külgazdaság, XLVII. Évf. 2003. december, 5382.o.
- 73 -
EUROPEAN COMMISSION, DIRECTORATE – GENERALE
FOR
ECONOMIC
AND
FINANCIAL
AFFAIRS [2006b]: National numerical fiscal rules and institutions for sound public finances. Megjelent: European Economy, European Commission, Public finances in EMU http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/european_economy/2006/ee306_ en.pdf, Letöltve: 2006. október 20. FATÁS, ANTONIO – MIHOV, ILIAN [2003]: The Case for Restricting Fiscal Policy Discretion. Quarterly Journal of Economics, November 2003 FISCHER, JONAS – JONUNG, LARS – LARCH, MARTIN [2006]: 101 Proposals to Reform The Stability and Growth Pact. Why so many? A Survey. European Economy, European Commission, Economic Papers, No. 267, December 2006 FLEMING, MARCUS J. [1971]: On Exchange Rate Unification. The Economic Journal, Vol. 81., pp. 467-488. Idézi Horvath [2003] FRANKEL, JEFFREY A. – ROSE, ANDREW K. [1998]: The Endogeneity of the Optimum Currency Area Criteria. The Economic Journal, Vol. 108., No. 449, pp. 1009-1025. FRIEDMAN, BENJAMIN M [2006]: The Greenspan Era: Discretion, Rather than Rules. NBER Working Paper, No. 12118, 2006 March GÖRÖMBEY PÉTER – PETE PÉTER [1998]: Makromodellek. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen GYėRFFY DÓRA [2005]: Az intézményi tényezĘk szerepe az államháztartási hiány alakulásában Magyarországon. Közgazdasági Szemle, LII. Évf. 2005. október, 755-773. oldal HORVATH, JULIUS [2003]: Optimum Currency Area Theory: A selective review. BOFIT Discussion Papers No. 15 HVG [2006]: Újabb kijózanító leminĘsítés. HVG, 2006. február 22. HVG [2006]: Londoni felmérés: meredeken javult a forint súlyozottsági indexe. HVG, 2006. november 17. JANKOVICS
LÁSZLÓ
[2005]:
A
kelet-közép-európai
új
tagállamok
eurozónás
csatlakozásának pénzügypolitikai kérdései, különös tekintettel Magyarországra, Doktori értekezés KENEN, PETER [1969]: The Theory of Optimum Currency Areas: „An Eclectic View”. Megjelent: Mundell-Swoboda (szerk.): Monetary Problems in the International Economy, University of Chicago Press. Idézi Horvath [2003] és De Grauwe [2005]
- 74 -
KISS GERGELY – KREKÓ JUDIT [2004]: Optimális infláció Magyarországon, MNB Háttértanulmányok 2004/1 KRUGMAN R, PAUL – OBSTFELD, MAURICE [2003]: Nemzetközi gazdaságtan, Panem Kiadó, 468.o. KYDLAND, FINN E. – EDWARD, PRESCOTT C. [1977]: Rules Rather than Discretion: The Inconsistency of Optimal Plans. The Journal of Political Economy, Vol. 85., No. 3, pp. 473-492. MCKINNON, RONALD I. [1963]: Optimum Currency Areas. The American Economic Review, Vol. 53., No. 4., pp. 715-727. MUNDELL, ROBERT A. [1961]: A Theory of Optimum Currency Areas. The American Economic Review, Vol. 51., No. 4, pp. 657-665. NAGY GÁBOR [2006]: Vihar a tĘzsdéken. HVG, 2006. június 22. ORBÁN GÁBOR – SZAPÁRY GYÖRGY [2004]: A Stabilitási és Növekedési Paktum az új tagállamok szemszögébĘl. Közgazdasági Szemle, LI. Évf. 2004. szeptember, 810831. oldal P. KISS GÁBOR – KARÁDI PÉTER – KREKÓ JUDIT [2004]: Az euró bevezetésével járó strukturális politikai kihívások: költségvetési politika. Magyar Nemzeti Bank, Munkaanyag, 2004. december PULA GÁBOR [2005]: Az euro bevezetésével járó strukturális politikai kihívások: munkapiac. MNB-tanulmányok 41. ROSE, ANDREW K. – WINCOOP, ERIC
VAN
[2001]: National Money as a Barrier to
International Trade: The Real Case for Currency Union. The American Economic Review, Vol. 91., No. 2., pp. 386-390. SARGENT, THOMAS J. [2005]: Reaganomics és a hitelesség. Megjelent: Inflációs és a racionális várakozások, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest SZAPÁRY GYÖRGY [2006]: Az inflációs célkövetés tapasztalatai Magyarországon. Magyar Nemzeti Bank, 2006. szeptember, Budapest WYPLOSZ, CHARLES [2006]: European Monetary Union: the dark sides of a major success. Economic Policy, April 2006
Internetes források EUROPEAN CENTRAL BANK
Statistics Pocket Book, March 2007, http://www.ecb.int/home/html/index.en.html
- 75 -
Letöltve: 2007. március 10. EUROPEAN COMMISSION
http://ec.europa.eu/index_en.htm http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/e uropeaneconomy/2006/ee506en.pdf Letöltve: 2006. október. 20
EUROSTAT
http://epp.eurostat.ec.europa.eu Letöltve: 2007. március 9.
KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,115776&_dad=portal&_schema=PORTAL Letöltve: 2007. február. 25.
- 76 -
