Dinasztikus lojalitás, patriotizmus – nemzeti elkülönülés A magyarországi nemzetiségek alternatívái az első világháború éveiben
Értelmezési keretek
Egyéni lojalitás fogalmát állampolgári, törvényi, politikai, nemzeti, felekezeti, érzelmi szintekre bontva lehet vizsgálni, értelmezni Dinasztikus lojalitás összetett birodalmi képletekkel való nemzetek feletti azonosulás Osztrák–Magyar Monarchiában két domináns, két részben domináns, további három tartományi egyenjogúságát kivívott nemzet (a csehek és a bukovinai románok, ukránok) mellett négy nem domináns társadalom élt
Soknemzetiségű birodalmak kohéziója és dezintegrációja
Ulrike von Hirschausen: Die Grenzen der Gemeinsamkeit c. könyvében a 20. század eleji Oroszország nemzeti mozgalmait vizsgálva, a balti tartományok átalakulását mutatja be. A városok biztos támaszai voltak a birodalmi lojalitásnak, a polgárság nacionalizálódása, nemzeti határtermelése felbomlasztotta a dinasztikus lojalitás kötőanyagát Ferenc József látogatásai a tartományokban lojalitástüntetésekből protokolleseményekké silányultak. Autonómia- és föderalizációs programok léptek a birodalmi centralizáció helyére: a nemzeti és a szociális mozgalmak egymást erősítve tömegeket mozgósítottak
Birodalmak Európája 1914-ben
Nemzet- és államépítő nacionalizmusok Kelet-Közép-Európában
A Monarchia nemzeti mozgalmai a dualizmus átalakításának akadályait látva 1867 után kialakítják saját államjogi programjaikat A nemzetek territorializációja: történeti, tartományi és etnikai határokkal kijelölt nemzeti társadalmak integrációja: nagyromán, délszláv, cseh-szlovák, rutén egyesülési tervek Nacionalizmusok internacionalizációja: nemzeti önrendelkezési törekvések destabilizáló hatása nagyhatalmi kalkulusok, nemzetállami célok
A háborús nacionalizmusok sajátosságai
Két ponton, 1914-ben és 1917-ben megragadva, magyarral összehasonlítva a szlovák, román, horvát, cseh, lengyel nemzetépítés folyamatát 1914 világháború és a kisnemzetek szerepe Birodalmi lojalitás és patriotizmus gyengülése, az egyenjogúsító, szövetséget kereső nacionalizmusok megjelenése 1917 függetlenségi nacionalizmusok nemzetállami programjai nagyhatalmi támogatásra találtak
Részvét és remény Szarajevó után
Szarajevói merénylet által kiváltott nemzeti reakciók: dinasztia iránti részvét és lojalitás, háborúpárti tömegpszichózis, birodalmi patriotizmus, nemzeti önvédelem, birodalomgyarapító kardcsörtetés, óvatos kivárás, politikai passzivitás, emigrációba vonulás, internálás Ferenc Ferdinánd trónörökösi tervei részben a birodalomépítés, részben viszont a föderalizáció irányába mutattak és a háborús konfliktusok elkerülésének szándékát jelezték.
Magyar birodalmi célok és aggodalmak
Valóban: ide birodalom kell, és nem széttagolt, hanem kettősségében is összefogó és összefüggő. A dualizmus és a magyar gondolat még egyáltalában nincs e tekintetből kipróbálva, mert soha végre nem volt hajtva. A dualizmusnak s a magyar gondolatnak birodalmi gondolatnak kell lennie. Magyarországban minden tehetség megvan arra, hogy a birodalom védőbástyája legyen.” (Nyugat, 1914. július 16.)
„Mikor a választás a Monarchia s a közt van, hogy szerb, román vagy orosz legyek-e, igazán nem nehéz - akár ha sora kerül, életemmel és véremmel - magyar hazafinak lennem. (…) akarok-e, aki csakis magyar lehetek, inkább egy helyreállított nagyhatalmú AusztriaMagyarországon lenni magyar, mint egy magában álló KisMagyarországon, mely Szegedtől Kassáig terjed s Kanizsától Nyíregyházáig: akkor viszont nem nehéz szenvedélyes habsburgistának lennem.” (Nyugat, 1914. július 18.)
Nemzetiségi állásfoglalások 1914 nyarán
Mihali Teodor, RNP elnöke A Habsburg-monarchia iránti önzetlen és önfeláldozó román szolgálattételt kiemelve, biztatta nemzettársait: „teljes mértékben a törvények szellemében megtegyék kötelességüket…” Matúš Dula, SZNP elnöke: „hazánk és mi, annak legősibb lakosai, öreg és békeszerető urunk és királyunk egész birodalmával együtt váratlanul és mit sem sejtve háborúban találtuk magunkat. (…) Szívünk, értelmünk, ezeréves hagyományunk, hűségünk és ragaszkodásunk dicsőséges dinasztiánkhoz és a közös haza iránt érzett szeretet azt parancsoljamekünk, hogy elődeink által hidetett útról ne térjünk le…” , „Fontos, hogy hazánk és monarchiánk megőrizze egységét..” „Mindazonáltal a szláv nemzetséghez tartozó népként nem mondunk le a vérrokonsági köteléről sem, mely bennünket aszláv néphez fűz.”
Tisza gyötrelmei és reményei
„Keserves húsz esztendőn keresztül gyötört a gondolat, hogy ez a monarchia, s benne a magyar nemzet pusztulásra van kárhoztatva, mert az Úristen el akarja veszteni azt, akinek elveszi az eszét. Az utolsó néhány évben kezdett jobbra fordulni a dolog, mind újabb és újabb örvendetes események keltették új életre a reményt, hogy a világtörténelem nem tér még napirendre felettünk. Most e nagy idők válságos napjaiban dől el a dolog, de azt a nemzetet, amely így viseli magát a reátornyosuló veszélyek között, nem ítélheti halálra a Gondviselés."
Tisza távirata Czerninnek a románok háborús helytállásáról, 1914. szeptember 2.
„Magyarország összes román nyelvű lakossága hazafias lelkesedéssel vesz részt abban a küzdelemben, melyet délkeleti Európa rendjének, civilizációjának és szabadságának érdekében folytatunk. A mi románjaink nem maradnak senki mögött abban a hősies fölbuzdulásban, amely a monarchia összes népeit a trón és a megtámadott haza védelmében egyesíti.” „A fegyverben való testvériségből ki fog sarjadzani a vállvetett békés munkálkodásban való testvériség a közös küzdelem és a közös dicsőség olyan helyzetnek fogja szilárd lapját megalkotni, amely megfelel a magyar állam szükségszerű követeléseinek és a román nemzetiség jogos kívánságainak.”
Nemzeti mozgalmak a centrifugális és centripetális erőterek
Jászi Oszkár és Robert A. Kann nyomán a Monarchia történeti kánonjának részévé vált a birodalmat erősítő és bomlasztó erők képlete: az uralkodó, a gazdaság, bürokrácia, hadsereg, szociáldemokrácia és zsidóság az egyik oldalon, a másikon a nacionalizmusok, irredenták, tartományi különállások, strukturális különbségek A nemzeti mozgalmak számára a belső megoldások lehetősége, hitelessége, fenntarthatósága 1914 előtt kétségessé vált Neoszláv pragmatizmus, beteljesülő katasztrófa-elmélet jegyében a pszeudoföderatív nemzeti egységprogramok váltak döntő alternatívává
A világháború mint a soknemzetiségű birodalom próbatétele
A preventív háború és a „civilizációs rendteremtés” céljainak ellentmondásai A Monarchia felbomlasztásának, nemzetállami átalakításának Masaryk, Pašic, Trumbic, Bratianu által képviselt koncepciója A nemzetiségi „izgatók” tömeges internálása Tisza által óhajtott nemzetek közötti szolidaritás és a magyar nemzetállami kánon összeegyeztethetetlensége A felbomlás alternatívái: német Mitteleuropa, a győztes háború utáni rendteremtés, föderatív Ausztria, helvetizált Magyarország, a régió konföderatív átrendeződés, kulturális autonómia-megoldás, a „keleti Svájc”
Központi hatalmak, antant-országok és az átállók
Nemzeti viták a két parlamentben 1917ben
A magyar parlamentben a román, szlovák és szerb képviselők az általános választójogot és a nemzetiségi katonák hősiességének elismerését, a nemzetiségi jogok kiterjesztését követelték A cseh-szlovák és délszláv államjogi nyilatkozat körül kirobbant viták a bécsi Birodalmi Gyűlésben belpolitikailag tematizálták a csehszlovák,délszláv, román, rutén emigrációk függetlenségi nacionalizmusát A dualizmus rendje kormányzati szinten egyre rosszabb hatásfokkal működik. Hadseregben 1917-ig majdnem hibátlanul teljesít
Kákánia és a poliglott Magyarország vége
A Monarchiának 1914-ben nem volt egységes állameszméje: Ciszlajtánia haladt a föderalizmus irányába, de sem a csehek, a lengyelek, ukránok, sem pedig az olaszok nem tartották elégségesnek Hagyományos dinasztikus lojalitás vonzerejét vesztette A nemzeti szellemű történelmek és irodalmak nem tudtak közös, nemzetfeletti identitást kialakítani A hadsereg közös szolgálati nyelve ugyan a német volt, az ezrednyelvek már tükrözték a Habsburg Bábelt A világháborús vereség, a győztesek békekonferenciája esélyt sem ad belső reformoknak vagy a megegyezéses békének
Összegzés
A dualista rendszerben önálló hadsereg és diplomácia nélküli Magyarország felerészben nem magyar, nemzetközi jogilag felemás helyzetben lévő országként nem nézett szembe a felbomlás esélyével A nemzetiségi alternatívákban 1914-től fokozatosan felerősödtek a függetlenségi nacionalizmusok területi, szeparatisztikus, uniós, illetve deklarációk szintjén megrekedt föderatív elemei Az erdélyi, bánsági, partiumi románság, illetve az ottani szászok svábok számára Nagy-Romániához képest, a szlovákoknak és a kárpátaljai ruténeknek Csehszlovákiához képest nem volt más reális nemzetépítő alternatívája A milliónyi nem magyar katona vérével megpecsételt magyarországi nem magyar patriotizmust a háborús összeomlás elsodorta
