DI GRASSI A VÉDEKEZÉS IGAZ MŰVÉSZETE Schollet 3. Szakdolgzoata
Készítette: Héjj Gergő 2014
1. BEVEZETÉS A Scholler 3 szakdolgozatom témája Giacomo di Grassi Di Grassi His true Art of Defence című könyvének a felvezető-, valamint az alapokat bemutató része. A könyvben számos fegyvernem szerepel, melyek vizsgálata túlmutat jelen dolgozat terjedelmén, ezek későbbi vizsgálat tárgyát képezik.
1.1.
A SZERZŐRŐL
Giacomo di Grassi 16 századi olasz vívómester. Életéről keveset tudunk, valószínűleg Modenában született, és Trevinoban működtetett egy vívó iskolát, majd beutazta Olaszországot, hogy megfigyelhesse más iskolák tanításait. 1570-ben írta “Ragione di adoprar sicuramente l'Arme” – Társalgás a fegyverek biztonságos forgatásáról című könyvét. Néhány évvel később Angliában nyitott vívó iskolát. Egyik csodálója Thomas Churchyard lefordította di Grassi könyvét angolra, és 1594-ben megjelent Di Grassi His true Art of Defence – Di Grassi a védekezés igaz művészete címmel.
1.2.
ELŐZETES MEGFONTOLÁSOK
Di Grassi könyvének olvasása előtt tisztázni szükséges néhány dolgot, melyek szükségesek a könyv értlemezéséhez:
A kard: Az angol fordításban több helyen szerepel a rapier, és a kard. Fontos megjegyezni, hogy Di Grassi olasz nyelvű könyvében egyfajta egykezes kardról ír (olaszul: „spada”). A rapier a fordítás során került bele, mert abban a korban a rapier volt a legelterjedtebben viselt fegyver, és az angol fordításban a rapier és kard szavak használata esetleges. Di Grassi a magyarázataiban gyakran ír csak egy testrész elhelyezkedéséről. Az értelmezés során vegyük figyelembe, hogy: o Di Grassi a kardot a jobb kezében tartotta, o az 5. Fejezetben leírtak szerint a láb elhelyezkedése mindig meghatározza, hogy a karnak hol kell elhelyezkednie, és fordítva. A szúrás több elnevezéssel is szerepel a könyvben, van ahol heggyel történő ütésként, de itt is a szúrásról van szó. A „ward” szó alapállásnak lett fordítva jelen dokumentumban. Minden ember más és más, ezért az alapállások funkciója kerül bemutatásra, és nem az, hogy pontosan hogyan kell felvenni őket. Az ábrák segítenek a további megértésben.
A további fejezetek a könyv felépítését követik. Helyenként a fejezetek struktúrája nem tűnik logikusnak, itt is a könyvben szereplő struktúrát követtem.
2. FELVEZETÉS
A szerző a felvezetésben az élet és a férfibecsület megóvásában határozza meg művészetének célját. Kiköti továbbá, hogy könyvét és az általa tanított vívást elsősorban becsületes lovagoknak és nemeseknek szánja. A víváshoz az alábbiakra van szükség:
Erő Gyorsaság Ítélőképesség
Az erő és gyorsaság testedzéssel érhető el, mely nem témája a könyvnek. Az Ítélőképesség a 3. fejezetben kerül kifejtésre. A fegyvernemek, melyek említésre kerülnek a könyvben: -
Rapier Rapier és tőr Rapier és köpeny Kard és buckler Kard és körpajzs Kard és szögletes pajzs Két Rapier Két kezes kard Szálfegyverek (dárda, lándzsa, alabárd, stb.)
3. ÍTÉLŐKÉPESSÉG Az ítélőképesség lényege, hogy a vívónak minden helyzetben meg kell tudnia ítélni, hogy milyen mozdulatsort tud biztonsággal végrehajtani, és mit kell tennie egy adott helyzetben. Az ítélőképesség komponensei: 1. Az egyenes ütés a legrövidebb. 2. Aki közelebb van az találja el először a másikat. 3. Minél szélesebb egy kör, annál erősebb – Minél szélesebb körben lendül meg a kardot, annál erősebb lesz az ütés. 4. Egy kisebb erőnek könnyebb ellenállni, mint egy nagyobbnak. 5. Minden mozdulathoz idő kell, ezért minél kevesebb mozdulattal kell végrehajtani az ütéseket és a védéseket. A szerző az alábbiak szerint foglalja össze az ítélőképesség lényegét röviden: Üss előnnyel, és védekezz biztonságosan. Ezt szem előtt tartva, és a fenti komponenseket figyelembe véve kell megítélni, hogy mi legyen a következő mozdulat. A fentieken túl figyelembe kell venni, hogy nincs olyan ember, aki befejezne egy mozdulatot, amit elkezdett, ha úgy érzi, hogy el fogják találni közben.
4. A KARDRÓL A kardnál nincs tiszteletre méltóbb, hasznosabb és biztonságosabb fegyver. Két éle és 1 hegye van, és csak ezzel lehet támadni és védekezni. A kard mindig egy körön mozog, aminek a középpontjában a kéz áll, és a sugara a kard hossza. Di Grassi a kardot 4 ujjnyi távolságonként 4 részre osztotta:
1. ábra A kard felosztása
A markolattól számolva a 3. és 4. részt kell ütésre használni, mert ez van a legtávolabb a kör középpontjától, ezzel írjuk le ütés közben a legnagyobb körvonalat, így ez a leggyorsabb része a kardnak. Az 1. és a 2. rész áll ellen legjobban az ütéseknek, mert közelebb van a kézhez. A kar is akár a kard eltérő erejű és gyorsaságú részekből áll: csukló, könyök és váll. A csukló a leggyorsabb, de nem tud nagy erőt kifejteni, mert kis kört lehet leírni vele. A váll pedig a vállból indított ütés pedig a legerősebb, mert nagy kört lehet leírni vele, pont emiatt ez a leglassabb.
2. ábra A kar mozgása
Az egyenes vonal a legrövidebb, ez mindenki számára egyértelmű. Az egyenes (így a legrövidebb és leggyorsabb) ütés a szúrás, mely körkörös mozgásokból áll össze. Ez az alábbiak szerint lehetséges:
A kar a vállban csatlakozik a testhez. Mivel a vállal indítjuk meg a mozgást, ezért körkörösen tud mozogni. A kard egy egyenes merev eszköz, amit a karunkkal mozgatunk, következésképpen a kard is körkörösen fog mozogni. A kar vállból indított körkörösen felfelé történő mozgását, a csuklóval kell lekövetni egy körkörösen lefelé irányuló mozdulattal. A kard a két egymással ellentétes erő hatására egyenesen előre mozog.
Ha a kardot vizsgáljuk a mozdulat közben, a kard markolata fölfelé és előre modul a vállból indított mozgás miatt, a hegy pedig lefelé és előre, a csuklóból indított mozdulat miatt.
3. ábra A szúrás
A fentieket 3. Ábrán bemutatva a kar az AB körvonalon mozog. Ha más mozgás nem történne, akkor a D pontot találná el a kard hegye, de a B pontba kell szúrni. Ezért a csuklóval az AC körön lefelé kell mozdítani a kard hegyét. Mivel a kar az E középpont körül mozog , ezért a kard előre fog menni a mozgás közben. Belátható, hogy ez nem egy mozdulat, hanem két körkörös mozgás eredménye, mely során a kard egyenesen mozog, ezért a szúrás az egyenes (vagyis legrövidebb) ütés. Eközben a mozdulat közben nagyon fontos a lépés is, hiszen leginkább a lépés miatt lesz egy mozdulatból támadás vagy védekezés. A testnek lépés közben szilárdnak, stabilnak kell lennie, a jobb vállat az ellenfél felé fordítva, hogy minél kisebb célpontot mutassunk. A test legfeljebb hátra felé dőlhet, hogy elkerüljünk egy veszélyes helyzetet, de leginkább legyen egyenes. Támadásnál a láb és a kar előremozdul, de a törzs egyenes marad. Azok akik mozognak vívás közben, mint egy csiga, sok felesleges mozdulatot tesznek, amihez idő kell, és közben megüthetik őket. A lépéseknél is nagyon fontos, hogy rendezettek és szabályosak legyenek. Az ellenféltől olyan távolságra kell állni, hogy egyet előre lépve meg tudjuk sebezni őt, és ha ő támad, akkor hátra tudjunk dőlni annyit elesés nélkül, hogy elkerüljük az ütést. A lépések: Teljes egyenes lépés: Teljes lépésnél a hátsó láb kerül előre, és az első egy helyben marad. A teljes lépés lehet:
Előre vagy hátra lépés
Egyenes az egyenes vonal mentén, vagy ferde. Az egyenes előre lépést ritkán alkalmazzuk, ellenben hátralépésnél az egyenes a gyakoribb. A ferde lépésnél valamelyik irányban keresztezzük az egyenes vonalat.
Fél lépés: Előre fél lépésnél a hátsó láb az első közelébe lép, hátra lépésnél az első lép a hátsó közelébe. Abból a helyzetből ahova a leírt módon érkezünk bármely láb elindulhat bármelyik irányba. A fél lépés igen gyakran használt. Körkörös fél lépésnél az első vagy a hátsó láb stabil marad, majd jobbra vagy balra kell mozogni egy körív mentén.
5. A LÉPÉSEKRŐL
4. ábra A lépések
A jobb láb a jobb kéz erejét adja, a bal láb pedig a bal kéz erejét. Épp ezért, ha a láb hátul van, akkor a kezet is hátra kell húzni, illetve magasan kell, hogy legyen. Ha a láb elől van, akkor a kéz is előrébb kerül, és alacsonyan van. Az egyik láb mindig stabil kell, hogy legyen, és figyelni kell rá mozgás közben, hogy a kéz és a láb egyszerre mozogjon a fent leírt két állapot között.
6. AZ ALAPÁLLÁSOKRÓL Az alapállások a vívásban olyan pozíciók, elhelyezkedések, melyek ellenállnak az ellenfél ütésének. Éppen ezért aki nem védi a testét a fegyverrel az nem áll alapállásban.
Egyetlen kardot használva az alapállások hármas célt szolgálnak: elfedik, és védik a testet, és könnyű támadni belőle. A kard hegye minden alapállásban az ellenfélre néz.
6.1.
MAGAS ÁLLÁS
A kardot magasan kell tartani a fej fölött, de csak annyira magasan, hogy a fejet és az egész testet védje. A kard pedig lefelé, az ellenfél felé áll.
5. ábra Magas állás és alacsony állás
6.2.
A SZÉLES ÁLLÁS
A széles állásnál a kardot el kell tartani a testtől amennyire csak lehet, és látszólag nagy támadási felületeket adunk így az ellenfélnek, de valójában ez nincs így. Ameddig a kard az ellenfélre néz, és a hegy a középvonalon van ez egy jó szúrási pozíció, és a ferde kard jól védi a testet.
6. ábra Széles állás
6.3.
AZ ALACSONY ÁLLÁS Az alacsony állás a legbiztosabb állás, mert ezt a legkönnyebb hosszú ideig megtartani mégis biztonságot nyújt. A különböző iskolák többféle módon tanítják ennek az állásnak a felvételét, de ahhoz, hogy a vívó leginkább készen álljon egy védésre vagy egy támadásra a kezet a térd közelébe a láb vonalán kívülre kívülre kell tenni, és annyira kell előre tolni, hogy egy szúrás előtt ne legyen szükséges hátra húzni a kellő erő kifejtéséhez.
7. A SZÚRÁS MÓDJA A szúrás általában preferált az éllel történő ütéssel szemben, mert:
Gyorsabb, csak egy mozdulat Több kárt teszt az ellenfélben
A hegynek az egyenes vonalon kell lennie hozzá, és a hátsó láb mindig az egyenes vonalon legyen, a kardot tartó kéz és a kard meghosszabbításaként. Ha csak 3 ujjnyira hatol a testbe akkor nem ejt kellően súlyos sebet, ezért minden szúrás befejezésénél fél lépéssel előre kell jönni a hátsó lábbal, így a szúrás hosszabb és erősebb. Az oldal és a váll néz az ellenfél felé. Ennél hosszabb szúrás nem lehetséges.
8. MIKOR ÉRDEMESEBB AZ ÉLLEL ÜTNI Akkor érdemesebb éllel ütni, amikor az éllel történő ütés előbb talál célba, mint egy szúrás. Ha nincs a középvonalon a hegy, akkor az ütés gyorsabb, mert az egy mozdulattal végrehajtható, míg a szúrás két mozdulatra van szükség: először a középvonalra kell igazítani, majd végre kell hajtani a szúrást. Ha az ellenfél eltolja a hegyet, akkor is az ütés a jobb választás. Ha az ellenfél elüti a kardot, engedjük azt kitérni abba az irányba és ezt az erőt felhasználva üssünk az éllel.
9. A VÉDÉSRŐL Három féleképpen lehet védeni: 1. Az ütéssel a kardot támadja az ellenfél, de nem tudja elérni a testet vagy a fejet: Ilyenkor nem szabad elhúzódni, mert akkor nehezebb erőt kifejteni, és könnyen elénk kerül az ellenfelünk kardjának a hegye, ahonnan nehéz eltolni. Ilyenkor bal lábbal (hátsó lábbal) egy ferde lépést kell tenni előre, és bele kell ütni a kardba ott ahol az a leggyengébb a támadás közben.
Amennyiben a támadás szúrás volt, meg kell találni az ellenfél kardját, és el kell tolni azt mindenképp. Ekkor előnyös helyzetbe jutunk, mert az ellenfélhez közel vagyunk, nem veszélyeztet minket e kardja, és nem vagyunk az ő egyenes vonalán. Amikor támadunk és elhúzódik, a jobb lábunkkal kell előre lépni. Ekkor stabilan és erősen tudunk támadni. 2. Egy másik lehetőség, hogy megtámadjuk az ellenfelet mielőtt még elérne minket. Ha az ellenfél ütni készül, szújuk meg mielőtt végrehajtaná az ütés, ha pedig szúrással támad, akkor egy kicsi, és gyors ütést mérjünk rá éllel. Nagyon kevés férfi van, aki ezek után folytatja a megkezdett támadását. 3. A harmadik lehetőség, hogy kitérünk valamelyik irányba az ellenfél egyenes vonala elől. Ezt önmagában ritkán használjuk, inkább a fegyvert támadjuk közben, vagy a fentebb leírt kettes megoldást alkalmazzuk. Ha önmagában használjuk, akkor hagyjuk elsiklani az ütést, majd amikor túlment az ütése, akkor támadjuk meg.
10.
IRODALOMJEGYZÉK
http://wiktenauer.com/wiki/Giacomo_di_Grassi Di_Grassi_his_true_Arte_of_Defence_modernized_v1.2.pdf: https://drive.google.com/file/d/0B9qckf1vq2l2V3d2YnFwcUZtNkk/edit?usp=sharing http://afencersramblings.blogspot.hu/2014/06/giacomo-di-grassi-essentials.html
