Délkör Alapítvány 7627 Pécs, Piroska u.19

Délkör Alapítvány 7627 Pécs, Piroska u.19. ___________________________________________________________________________

Meséld el képekben! – Közösségi filmkészítő műhely roma fiataloknak (roma integrációs projekt a Siklósi kistérségben) Összefoglaló a Norvég Civil Támogatási Alap által NCTA-2014-8475-G számon regisztrált projekt tapasztalatairól A program időtartama: 2014. október 1. - 2015. november 30. A program megvalósításában közreműködő szervezetek: Délkör Alapítvány Keretet Alkotó Csoport Control Stúdió Filmegyesület Szent Imre Katolikus Általános Iskola Alsószentmártoni Tanoda Az összefoglalót készítette: Posevitz Antal (projektvezető) [email protected]

2015. január 28.

Tartalom 1. A projekt háttere 2. A projekt célja és célcsoportjai 2.1 rövid távú célok 2.2 hosszú távú célok 2.3 célcsoportok 3. A projekt előkészítése 4. A projekt során végzett tevékenységek és alkalmazott módszerek 5. A projekt során elért eredmények 6. A projekt során felmerült problémák és lehetséges megoldásaik 7. A projekt hatásai a kitűzött konkrét célok vonatkozásában 8. Eredménymutatók 9. Melléklet

1. A projekt háttere A dél-dunántúli régióban, különösen az aprófalvas települési zárványokban élő romák társadalmi és gazdasági helyzete évtizedek óta hanyatló. Leginkább a szegregált településeken élő, roma származású fiatalok rövid- és hosszú távú életesélyei a hazai szociológiai és pedagógiai hatástanulmányok tükrében kritikusnak mondhatók.* A rendkívül magas munkanélküliség, a gyakran létminimum alatti életszínvonal, a megfelelő infrastruktúra hiánya és az ingerszegény környezet egyaránt sújtja az itt felnövő generációkat. A fiatalok számára gyakran nem megoldott vagy nem megfelelő színvonalú az oktatás sem ezeken a kistelepüléseken; sok esetben szegregált osztályok alakulnak ki, mivel a magyar származású szülők más iskolába íratják át a gyermekeiket. Az elszegényedő falvakból kiköltözött vagy elkülönült a magyar lakosság a roma közösségtől, így a helyi kisközösségek elsorvadtak, a falvakban lakók élete kulturális, szociális és egészségügyi szempontból is hanyatlásnak indult, ezáltal fokozva az amúgy is jelentős szegénységet. Az ebből következő „gettósodás” jelensége tovább rontja a fiatalok életkilátásait, akik a tartós munkanélküliség csapdájában találják magukat, az abból való kilábalás reális esélye nélkül. „Vagyis: miközben a leghátrányosabb helyzetű térségek gettótelepülésein lenne a legnagyobb szükség a magas színvonalon nyújtott közszolgáltatásokra, éppen itt szenvedik el a legnagyobb hiányt ezen a téren: innen hiányzik a legtöbb óvodai férőhely, itt találjuk a legtöbb, szociális támasz nélkül működő alacsony oktatási színvonalat kínáló szegregált iskola, s a szociális szolgáltatásokkal elért családok száma is töredéke a jobb helyzetű településeken élőkének.”** Az ilyen kistelepüléseken az alkoholizmus és a drogfogyasztás is problémát jelent, hiszen sok esetben a fiatalok nem találnak más „menekülési útvonalat” a kilátástalanságból. Ez a jelenség egyébként már begyűrűzött az alsó fokú iskolákba is. A beszámolók szerint már egészen fiatalon jelentkezik az addiktív szerhasználat, mivel ezeken a településeken a legtöbb esetben nem valósulnak meg olyan közösségi programok, amelyek reális alternatívát kínálnának a fiatalok számára. Ennek egyik oka – az általános szegénység mellett –, éppen a helyi kisközösségeknek és az értéktudatos szemléletnek a hanyatlása lehet. Nagyon nagy probléma, hogy sok helyen a gyerekek számára nem biztosított a tartalmas időtöltés lehetősége sem. Nincsenek játszóházak a gyerekek számára, hiányoznak a délutáni elfoglaltságok, a sportfoglalkozások, önképzőkörök vagy egyéb kreatív foglalkozások, amelyek segíthetnének a fiataloknak szabadidejüket értelmesen eltölteni. (Ebben szerencsére némi javulás tapasztalható a tanoda-program elindulása óta.) Mindezek a szociális és infrastrukturális hátrányok megalapozzák, hogy már az általános iskolában jelentős lemaradással küzdenek ezek a fiatalok hasonló korú társaikhoz képest. A későbbi érvényesülésre, az eddig felsorolt „objektív” tényezők mellett, a személyes képességek kibontakoztatásának nehézségei, az alacsony fokú ismeretek, az alacsony személyes motiváció, a gyerekek önismereti nehézségei és családi konfliktusai szintén hatással vannak. Akadályozzák az iskolai beilleszkedésüket, a tananyag megfelelő elsajátítását és sorozatos iskolai konfliktusokhoz ve* Lásd a vonatkozó szakirodalmat a teljesség igénye nélkül: G. Fekete Éva (2005): Cigányok a Cserehát–Hernád–Bódva vidékén. Tájegységi elemzés. In: Baranyi Béla (szerk.): Roma szegregációs folyamatok a csereháti és dél- baranyai Kistérségekben. Gondolat, 53–84. p. Virág Tünde (2005): Az etnikai szegregáció változatai. In: Baranyi Béla (szerk.): Roma szegregációs folyamatok a csereháti és dél-baranyai kistérségekben. Gondolat, 84–132. p. Virág Tünde (2006): A gettósodó térség. Szociológiai Szemle 1. 60–76. p.

**Virág Tünde: Szegények a kistelepülések fogságában. In: Esély 2009/4

zethetnek, így hátrányaik újratermelődnek. A tanulók egy része abbahagyja tanulmányait a 8. osztály elvégzése után, vagy a nyolc évfolyamot sem fejezi be tanköteles kora végéig. Mindezek együtt az egzisztenciális perspektíva beszűkülését, alacsony önértékelést és borús életkilátásokat eredményeznek. Az említett tényezők, azonban nem csupán a későbbi életkilátásokat rontják jelentősen, hanem a többségi társadalommal szemben is feszültségekhez vezethetnek. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kormányzati intézmények munkája mellett nélkülözhetetlen az alulról szerveződő, civil egyesületek közösségépítő tevékenysége is. Azoké a civileké, akik rendszeres és személyes kapcsolatot alakítottak ki a hátrányos helyzetű családokkal, és ezáltal a felmerülő problémák árnyaltabb vizsgálatára és konkrétabb segítségnyújtásra adódik lehetőségük. A Délkör Alapítvány a mélyszegénységben élő fiatal generációk életkilátásainak javítását tűzte ki célul, korai szemléletformáló és közösségépítő programokon keresztül. Úgy gondoljuk, hogy ahhoz, hogy erős és életképes családok és kisközösségek alakulhassanak ki, elengedhetetlen a minél korábban megkezdett fejlesztés – amely aktivitásra és saját kreatív energiáik kiaknázására ösztönzi a fiatalokat – és a szemléletformálás – amely segít tudatosítani a személyes és közösségi értékeiket. A közösségépítés akkor lehet sikeres, ha már egészen fiatalon, fogékony korban biztosítunk olyan lehetőségeket, ahol mindez a gyakorlatban és az életkor sajátosságaihoz szabottan valósulhat meg. Az itt röviden bemutatni kívánt projekt szervesen illeszkedik a 2013-ban megkezdett roma integrációs programsorozatunkba, annak mintegy második lépcsőfokát jelenti. Ekkor kezdtük el ugyanis a munkát az akkor még 5-6. osztályos gyerekekkel, akiket szeretnénk elkísérni az általános iskola befejezéséig. Eleinte tematikus foglalkozásokat (dráma-, zene- és kreatív témakörökben) és közösségépítő utazásokat valósítottunk meg a gyerekekkel. Ebben a szakaszban a bizalom kialakítására fektettük a legnagyobb hangsúlyt, amely a jelenlegi program alapköve lett. A gyerekekkel való barátságépítés azonban nemcsak feltétele, hanem a célja is a segítő munkánknak, hiszen csak ezáltal lehetséges azt az egészséges érzelmi támogató kapcsolatot biztosítani a gyerekek számára, amire a legnagyobb szükségük van ebben az életkorban. 2. A projekt célja és célcsoportjai 2.1 rövid távú célok „Meséld el képekben!” című projektünkkel olyan alkotófolyamatba kívántuk bevonni a gyerekeket, ahol pozitív tapasztalatokat szerezhetnek önmagukról és egymásról is, ezáltal javítva önértékelésüket. A közös alkotótevékenység útján szerettük volna fejleszteni empatikus- és konfliktuskezelő készségüket, és érzelmi támogatást nyújtani problémáikra érzékeny önkéntesek segítségével. Sikerélményhez szerettük volna juttatni őket, és egyúttal pozitív modellt nyújtani a számukra, hogy ténylegesen megtapasztalhassák, hogy konkrét és rendszeres tevékenységük gyümölcsöző eredményekhez vezet. Elképzelésünk az volt, hogy a gyerekek által külön-külön hozzáadott értékek egy látványos végeredményben megtöbbszöröződnek, ezáltal a közös alkotófolyamat végén mindenki saját befektetett energiájához mérten nyertesnek érezheti magát. Amely révén mindegyikük átélheti, hogy egy nagyszabású dolog alkotórészese lehetett. Ez utóbbit azért éreztük fontosnak, mert megfigyeléseink szerint – talán a negatív iskolai tapasztalatok következtében – a gyerekek alacsonyan motiváltak és az elvárási horizontjuk is ehhez igazodik. Olyan eszközöket kerestünk tehát, amelyek a közös tevékenység útján nemcsak empatikus- és konfliktuskezelő készségeiket fejleszthetik, hanem önértékelésükön is javíthatnak. A legfontosabb szempont az volt, hogy aktivizáljuk és arra serkentsük a roma fiatalokat, hogy saját képességeiket, tehetségüket kiaknázva, közösen gondolkodva és cselekedve hozzanak létre

produktumokat. Konkrét eszközöket akartunk a kezükbe adni, melyekkel konstruktív módon képesek kifejezni önmagukat és pozitívan élhetik meg identitásukat. Végül a dráma és film eszközei mellett döntöttünk, amelyek amellett, hogy a felsorolt szempontoknak megfeleltek, rendkívül látványosak is. Továbbá a kor követelményeihez is maximálisan igazodnak. Hiszen ma már a gyerekek egy átmediatizált kultúrában nőnek fel, ezért az élményalapú tudatformálásban nagy jelentősége lehet a média eszközeinek. Az ő világukhoz igyekeztünk ezzel közeledni, hiszen idejük meghatározó részét a TV előtt töltik, és ők maguk is vágynak arra, hogy valamilyen módon részesei lehessenek a televízió által közvetített valóságnak. A filmezés révén, nemcsak hasznos elfoglaltsághoz, hanem korszerű informális ismeretekhez is juttathattuk őket. Nem csupán a médiatechnikai eszközök kezelésének elsajátítása révén, hanem a forgatásokhoz kapcsolódó járulékos tevékenységeknek köszönhetően is. Emellett kreatív szabadidő eltöltési módokat szerettünk volna felkínálni a fiatalok számára, ezáltal is csökkentve az esetleges csavargásból fakadó kockázatokat. 2.2 Hosszú távú célok Elvárásunk volt a program segítségével megerősíteni a fiatalokat pozitív identitásukban, és mintát nyújtani számukra egy aktivitásra képes közösség létrehozásához is. Mindezt azáltal, hogy látványos formában közvetíthetik saját gondolataikat és értékeiket mások számára. Ezzel szerettük volna elérni, hogy a fiatalok később kezdeményezőbbé és nyitottá váljanak a többségi társadalom felé is, ami csak pozitív énkép esetén lehetséges. Feltett szándékunk volt hozzájárulni a társadalom roma és nem roma tagjai közötti bizalom erősödéséhez, az előítéletek csökkenéséhez és közvetve a roma népesség integrációjához. Programunk során ezért arra törekedtünk, hogy minél több fiatal önkéntes segítőt vonjunk be a munkánkba, ezáltal erősítve a szolidaritást a kisebbséggel – elsősorban a felnövekvő generációkban –, különös tekintettel a pedagógiai tanulmányokat folytatókra, akik a következő nemzedék gondolkodásának formálói lesznek. A gyerekek segítői között roma és nem roma származású egyetemi hallgatók egyaránt voltak. Elképzelésünk szerint a segítők személyes tapasztalataikat továbbadva, tágabb környezetük szemléletét is formálják majd. A programot lezáró online kampány és nyilvános vetítések során a tágabb közönséget reméltük megismertetni a fiatalok színes gondolat- és érzésvilágával és pozitív tapasztalatot nyújtani velük kapcsolatban, ezáltal ellensúlyozva a negatív előítéleteket. Emellett igyekeztünk minél inkább kiterjeszteni a program kereteit, és minél több együttműködőt bevonni a tevékenységünkbe. Ennek érdekében a projekt során közreműködött velünk több civil szervezet, úgymint az Alsószentmártoni Tanoda, a Szent Imre Katolikus Általános Iskola, a Keretet Alkotó Csoport drámapedagógusai és a Control Stúdió Filmegyesület.

2.3 Célcsoportok Az említett térség kistelepüléseinek fiataljait egy kisebb létszámú, heterogén közösségen keresztül, a siklósi Szent Imre Általános Iskola segítségével értük el, ahová szinte kizárólag roma származású gyerekek járnak a környező településekről. A közvetlen célcsoportot azok a 6-7. osztályos fiatalok alkották, akikkel az előző évben elkezdtük a közös munkát. Összesen 11 és 12 fős osztályok, de ez az arány a következő tanévben 13-15 főre emelkedett. Emellett további fiatalokat sikerült bevonni az tanodán keresztül. A maximálisan elért fiatalok száma 69 fő volt. A fiatalok jelentős része Alsószentmártonból, míg mások Oldról, Siklósnagyfaluból, Beremendről és Harkányból érkeztek.

Közvetett célcsoportként az iskola pedagógusait, az iskolatársakat és a programban résztvevő egyetemi hallgatókat jelöltük meg. A világhálón keresztül, illetve a nyilvános vetítések során a gyerekek szüleit, rokonait, az érdeklődő barátokat és további nagyszámú egyetemi hallgatót reméltünk elérni. Emellett a projektben résztvevők saját kapcsolati hálóját is igyekeztünk beemelni az internetes megosztásokkal. 3. A program előkészítése A projekt kidolgozásakor építhettünk az előző évben megkezdett integrációs programunk kipróbált elemeire ahol a gyerekek már tapasztalatot szereztek a színjátszásról és interaktív színházi nevelési előadáson vettek részt (KÁVA Kulturális Műhely rendezésében), és a rádióműsor-készítés alapjaival is megismerkedtek egy játékos foglalkozássorozat keretében. A program során további fontos támpillért jelentettek az együttműködő partnereink szakmai tapasztalatai és a velük folytatott megbeszélések. (A projektben részt vevő Keretet Alkotó Csoport (KACS) drámapedagógusai és egy fő pszichológusa színházi nevelési program (TIE-előadások) keretében előadásokat rendeznek pécsi iskolákban a gyerekek számára, emellett rendszeresen látogatják a Gilvánfai roma fiatalokat is. Filmes együttműködő partnerünk a mohácsi kistérségben végzett hasonló munkát egy 2 évvel ezelőtt indult TÁMOP-pályázat keretében és filmes alkotótáborokat rendez fiatalok számára.) A program indulása előtt a gyerekek szüleit személyesen tájékoztattuk a tervezett foglalkozásokról. Talán az előző éves foglalkozássorozatnak köszönhetően, gyakorlatilag mindenki pozitívan fogadta az ötletet. A projekt indulását megelőzően, 2014 szeptemberében tájékoztató előadást tartottunk a PTE-ÁOK és PTE-BTK karain, ahol ismertettük a projekt célját és várható eseményeit a hallgatókkal, és lehetőség szerint szerettük volna bevonni őket a projektbe. A kampány keretében több száz diákot szólítottunk meg. Prospektusokat osztottunk és plakátokkal igyekeztünk felhívni a diákok figyelmét. A tájékoztató kampányt a projekt folyamán megismételtük még 3 alkalommal: Pécsi Tudományegyetem – 2015. április 30. (Pécs) Pécsi Tudományegyetem – 2015. szeptember 21.(Pécs) Pécsi Tudományegyetem – 2015. október 5. (Pécs) A tájékoztató előadások szervezésében és a hallgatók elérésében segítséget nyújtottak számunkra: PTE Központi Hallgatói és Szolgáltató iroda PTE Hallgatói Önkormányzata. PTE Neveléstudományi Intézet Romológia és Nevelésszociológia Tanszék PTE Műszaki és Informatikai Kar PTE KÖSZI Karrier Iroda Az első toborzás alkalmával 34 hallgató adatait sikerült regisztrálnunk. Szeptember végén személyes tájékoztatót is tartottunk az érdeklődők részére. Októberben újabb felhívást juttattunk el a hallgatókhoz az egyetemi tanszékeken és a Hallgatói Önkormányzaton keresztül. Végül 2 fő hallgatóval sikerült állandó önkéntes szerződést kötöttünk, de később más hallgatók is csatlakoztak a programhoz, akik több alkalommal elkísértek bennünket a gyerekekhez. A program egész ideje alatt lehetőséget biztosítottunk az önkéntesek becsatlakozására. A gyerekekkel való találkozás – és

ezen keresztül a szemléletformálás – elősegítése érdekében, igyekeztünk lehetőséget biztosítani a jelentkezőknek arra is, hogy amennyiben egyetemi elfoglaltságaik nem tették lehetővé a rendszeres kijárást, legalább alkalmanként el tudjanak kísérni bennünket a gyerekekhez. 4. A projekt során végzett tevékenységek és alkalmazott módszerek A projekt során lezajlott tevékenységek célja – a már felsoroltak mellett – a közösségépítés és a gyerekek önreflexióra segítése volt. Elsősorban az őket érintő témák (1. barátság, szerelem, párkapcsolat 2. család, jövőkép, előítélet, életrendezés 3. egyéb felmerült témák: magunk és mások elfogadása, identitás, rasszizmus ) feldolgozásán keresztül szerettük volna őket motiválni, játékos klub-, dráma-, és filmes foglalkozások keretében. Az egymásra épülő foglalkozások a 2014-2015-ös tanévben, 13 hónap alatt valósultak meg. A foglalkozásokat az iskolában heti rendszerességgel tartottuk meg, alkalmanként 60, 90 és 135 percben. Hetente két foglalkozást tartottunk az iskolában, amely kiegészült az Alsószentmártoni Tanodában megvalósított heti 120 perces foglalkozásokkal. Nem frontális típusú klubfoglalkozások (beszélgetések) keretében a gyerekek életének most aktuális problémáit jártuk körül, az említett témakörök mentén. A beszélgetéseket alkalmanként a témakörhöz illeszkedő érzékenyítő kisfilmekkel vezettük fel. A gyerekek megfogalmazhatták gondolataikat, érzéseiket, kérdezhettek és vitatkozhattak egymással és segítőikkel az adott témáról. Igyekeztünk oldott légkört teremteni, közös fagylaltozással segíteni őket elvonatkoztatni az iskolai körülményektől. Ennek érdekében, amikor ez megoldható volt, a beszélgetések helyszínén is változtattunk, és a város egyéb alkalmas pontjain (várkertben, parkban) tartottuk meg. A beszélgetések során arra törekedtünk, hogy azok konkrét élményeken alapuljanak. Szerettük volna, ha a gyerekek személyes gondolataikat és saját tapasztalataikat bizalommal oszthatják meg egymással, ezért a gyerekek segítői is saját élményeket osztottak meg velük. A foglalkozástól elsősorban azt reméltük, hogy elmélyíti tudásukat az adott témában, és segít tudatosítani bennük saját tapasztalataikat, ezáltal fejlesztve önismeretüket is. Elsősorban olyan kényes témákra fókuszáltunk, amelyek ebben a korban nagy jelentőséggel bírnak a számukra (pl. szerelem, párkapcsolat…), de bizonyos kockázatot is hordoznak magukban. Ezt követően a színházi nevelés eszköztárát felhasználva, dramatikus játékok során igyekeztünk feldolgozni a gyerekekkel a megbeszélt témákat. A drámafoglalkozások egyik célja az volt, hogy érzelmileg is feldolgozódhasson bennük mindaz, ami a beszélgetések során felmerült, másrészt azért is választottuk a dráma eszközét, mert úgy gondoltuk, hogy oldhatja az esetleges frusztrációkat a gyerekekben, és megerősítheti a pozitív kötődéseket közöttük. Mindemellett pedig remek szórakozást nyújt… Ezeken az alkalmakon egyszerű helyzetgyakorlatokat és drámajátékokat alkalmaztunk, de nem volt célunk elmozdulni a pszichodráma módszerei felé. A foglalkozások lebonyolításában a Keretet Alkotó Csoport 4 fő drámapedagógusa is segítséget nyújtott, akik az összesen 24 drámafoglalkozásból 16 foglalkozást tartottak a gyerekeknek, 2014 októberétől 2015 májusáig. Két csoporttal, egy hatodikos és egy hetedikes osztállyal dolgoztak együtt párhuzamosan, két-két drámatanárral és egy-egy önkéntes segítővel. „A drámafoglalkozásaikon leginkább feszültségoldó szabályjátékokat, bizalomépítő játékokat, szituációs játékokat, a foglalkozások egy részében kiscsoportos beszélgetéseket és kerettörténetbe rejtett család- és viselkedésmodelleket generáló játékokat tartottunk a gyerekeknek. A célkitűzés az volt, hogy a gyerekek önismerete és egymás iránti elfogadása erősödjön, és megtapasztalhassák, milyen sok energiát lehet nyerni abból, ha valós érdeklődéssel fordulnak egymás és a szakmai mentorok felé, s hogy ennek alapvető feltétele a kölcsönösség. […] Minden alkalom nyitókörrel indult, ami abból állt, hogy néven szólítva egymást kérdeztük, ki hogyan, milyen állapotban érkezett, és mit vár az aktuális foglalkozástól. A nyitókör után bemelegítő, feszültségoldó szabályjátékokkal indítottunk. A tanulási terület itt az együttműködés fejlesztése, a fegyelmezett

játék örömének átélése. A feszültségoldó játékokat általában olyan típusú játékok követték, amelyek a koncentrációt segítették elő, ezek után következtek a különféle szoborjátékok párosával, majd legvégül az alapozó bizalomjátékok. A gyerekek nagyon kedvelték a szituációs játékokat előkészítő tablóképeket, csoportos állóképeket, tablósorozatokat (ez képezte a következő blokkot), melyeket a beszélgetések során is alkalmaztuk. A foglalkozás utolsó harmadában a kiscsoportos beszélgetéseket az őket érintő problémákhoz igazítottuk – ezeket a kérdéseket az alapozó foglalkozásokon egyeztettük velük. A beszélgetések rendszerint három kisebb csoportban zajlottak, a három felnőtt vezető irányításával. Az alapozó foglalkozáson kívül minden alkalommal egy-egy témát dolgoztunk fel: szerelem, barátság, család, félelmeink, érzelmeink. Az utolsó két alkalommal sokkal kötetlenebb beszélgetést folytattunk a gyerekekkel, mint terveztük, vagyis a tematikától eltérve az őket aktuálisan érdeklő kérdésekről beszélgettünk (szülő-gyerek kapcsolat, terveik, álmaik). A témák feldolgozása rendszerint úgy zajlott, hogy a csoportvezető a tárgyhoz kapcsolódó kérdéseket tett fel a gyerekeknek, majd a különböző véleményeket nemcsak verbálisan, hanem képileg is megjelenítettük, azaz élő szobrokat, illetve rövid szituációkat alkottunk.”* Néhány példa a foglalkozásokon használt drámajátékokra: 1. Kéttanáros drámaóra egy kísértetkastély kerettörténetbe rejtett család- és viselkedésmodelleket generáló játék. - A cél az együttműködés fejlesztése és a közös problémamegoldás megteremtése volt. 2. Továbbtanulást fókuszba helyező improvizációs gyakorlatsor. - A cél annak elképzeltetése: mi lesz velük 3-5 év múlva. A különböző szerepek felkínálása vonzó lehetőség volt a diákoknak annak kipróbálására, hogy mit tennének, ha… 3. Szituációs gyakorlatok a párkapcsolat témaköréhez kapcsolódóan. Kiscsoportos beszélgetés keretében saját párkapcsolati élményeket (ll. első randi) osztottak meg egymással a gyerekek és segítőik. Majd ezt követően rögtönzött jelenetek formájában dolgozták fel ezeket, a szituáció lehetséges megoldásait keresve. 4. A Nincs szeretet címet viselő jelenetsorban az emberi kapcsolatok különféle (iskola, család, párkapcsolat, munka) területein megjelenő konfliktusok és ezen keresztül a barátság és önfeláldozás témaköreinek feldolgozására tettünk kísérletet a gyerekekkel. Az interaktív színpadi produkció során a gyerekek szabadon ki- és beléphettek a darab erőterébe, és bizonyos keretek között alakíthatták, kommentálhatták annak eseményeit. A darab célja az volt, hogy a jelenetek közös értelmezésének segítségével a gyerekek árnyalt erkölcsi állásfoglalást alkothassanak a főhős cselekedeteiről és jelleméről. 5. Egy spontán szituáció kidolgozása tetszőlegesen választható témában. A jelenetek megalkotására rövid felkészülési idő állt rendelkezésre, ahol leginkább a spontaneitásra helyeztük a hangsúlyt. A gyerekek egy szerelmi háromszög történetét elevenítették fel, amely 2 barátnő és egy harmadik fiú között zajlott. A gyerekek saját elmondása szerint a jelenetben korábban megtörtént eseményeket játszottak el. Végül filmes eszközökkel, a gyerekekkel közösen megrendeztük ezeket a jeleneteket. Itt nem egyszerűen a korábban átbeszélt témák vagy a drámajátékok során eljátszott szituációk videóra rögzítése történt, hanem a témát egy új történetbe ágyazva fogalmaztuk át, és a legsikerültebb *

Idézet a drámafoglalkozásokhoz kapcsolódó szakmai beszámolóból

jeleneteket rögzítettük is. Ilyen volt pl. a Rómeó és Júlia című jelenetfüzér, ahol a szerelem és a féltékenység tematikáját dolgoztuk fel a fiatalokkal, több foglalkozáson keresztül. A klasszikus szerelmi dráma motívumait (pl. két fiatal közötti szerelem, lányszöktetés, féltékenység, rivalizálás, bosszú…) nagy vonalakban megtartottuk, azonban a cselekményt áthelyeztük a gyerekek számára is megfogható, kortárs környezetbe, ahol az egy cigány szerelmi történet keretei között bontakozhatott ki. A dramatizált forma sokat segített abban, hogy egy olyan téma, ahol a beszélgetések során gyakran falakba ütköztünk, körüljárhatóvá váljon. De több rövid, a témákhoz szervesen nem illeszkedő izgalmas trailert is készítettünk a gyerekekkel, vagy éppen ál-dokumentumfilmhez vettünk fel rövid interjúkat. „A program ideje alatt összesen 21 alkalommal a siklósi Szent Imre Katolikus Általános Iskolában és 3 alkalommal pedig az alsószentmártoni Tanodában tartottunk médiaműhelyt a gyerekeknek. A megvalósításra kidolgozott módszertani tervünket a program folyamán a gyerekek közreműködésével életszerűvé alakítottuk. Az igények, az adottságok, és a körülmények kölcsönhatása következtében több ponton is változtattunk az éves program menetén. Mindez szükségesnek és hasznosnak is bizonyult a program eredményes megvalósításhoz, és a kitűzött célok eléréséhez. A fentiek tükrében a tematika a következőképpen alakult: Rögtönzött interjúk: Mindenki kipróbálhatta magát operatőrként, riporterként és riportalanyként is. A felvételeket visszanézve megtanítottuk az alapvető interjúkészítési szabályokat, beállítástípusokat, kamerahasználati irányelveket. (A felvételekből részletek láthatóak a Meséld el képekben c. spot-filmben és a Meséld el képekben c. összefoglaló filmben.) Filmbemutató: Hasonló korosztályú gyerekek által készített filmeket vetítettünk, majd ezekről a filmekről beszélgettünk. Szituációs gyakorlat és filmfelvétel: Előre kitalált jelenet feldolgozása. Mindenki kiválaszthatta a neki leginkább megfelelő szerepkört (szereplő, operatőr, világosító, súgó stb., a felvételekből két részes kisfilm készült Lebegő fejek címmel) Szituációs gyakorlat és filmfelvétel: Kísértetház forgatás. (Kísértetház c. rövid munkavideó) Filmfelvétel: Idegenek forgatás. (Idegenek c. filmelőzetes) Interjú, filmnézés és beszélgetés: A gyerekekkel egyenként interjúkat készítettünk, egy erre külön kialakított teremben. A foglalkozásindító rögtönzött interjúkhoz képest, itt már az alapvető filmkészítési szabályok alkalmazásával. Ezzel párhuzamosan a többiek filmeket néztek és az abban megjelenő párkapcsolati problémákról beszélgettek (az interjú felvételeket felhasználtuk a Meséld el képekben c. összefoglaló nagyfilmben) Interjú készítés: Interjúkészítés az alsószentmártoni Roma Test Tánccsoport frontemberével és felvételkészítés a táncbemutatójukról. Interjú készítés: egyedi falubemutató interjúsorozat (A felvételek egy része látható a Meséld el képekben nagyfilmben) Drámagyakorlat és filmfelvétel: Rómeó és Júlia történetének szabad átdolgozása (a felvételeket felhasználtuk a Rómeó és Júlia c. kisfilmhez)

Filmfelvétel a szabadban: több alkalommal egy siklósi szökőkútnál forgattunk videoklipet. Interjú a szabadban: a csoport két felé bomlott a lányok idegen fiúkkal készítettek interjút, a fiúk egy ál-dokumentumfilmet készítettek egy ufó megjelenéséről, interjúkat készítettek egymással és a város lakóival. Az iskolai élet színterei: egy lehetséges iskolai dokumentumfilm sorozat első részéhez készítettünk felvételeket az iskola konditeremében. Filmtrükkök elméletben és gyakorlatban: Célunk olyan látványos filmtrükkök bemutatása volt melyek drága eszközpark nélkül is könnyen megvalósíthatóak. (green-screen, stop-motion, time lapse). A trükkök egy részét egy trailer (Már megint az idegenek) megvalósításán keresztül a gyakorlatban is alkalmaztuk a gyerekekkel. Filmtrükkök a gyakorlatban: A green-box technikát is kipróbáltuk a gyakorlatban (A felvételek egy része látható a Meséld el képekben c. nagyfilmben és egy fotósorozatban)”* A filmek elkészítéséhez együttműködő partnerünk (Control Stúdió Filmegyesület) segítségét vettük igénybe, akinek szakmai koordinálása mellett végezték a gyerekek a munkát. A gyerekek szabadon kipróbálhatták magukat különféle feladatkörökben, rendezőként, operatőrként vagy éppen színészként. Az egy-egy témához rendelt idő annak függvénye volt, hogy mennyire kötötte le a gyerekeket az adott téma. Terveink szerint egy-két hónapot vett volna igénybe egy-egy témakör feldolgozása, azonban itt jelentős eltéréseket tapasztaltunk a várakozásainkhoz képest. A munka során arra törekedtünk, hogy a gyerekek saját ötleteik, problémáik filmes megjelenítésén dolgozzanak, a filmek megvalósításán keresztül kiéljék belső feszültségeiket. Programunk egy ilyen változáshoz erőteljes indítólökést, pozitív benyomáshalmazt, problémafeldolgozó, kreativitást mozgósító technikákat és baráti, nem alá-fölé rendelt szerepekben gondolkodó környezetet tudott nyújtani. A nyári szünidő alatt, júliusban és augusztusban (4-4 napos) médiatábort szerveztünk Dunaszekcsőn a gyerekeknek. A tábor során a szabadidős programok mellett, egy-egy izgalmas történetet találtunk ki és forgattunk le a gyerekekkel közösen. A projekt befejező szakaszában, a tanév során elkészített kisfilmeket az ország több pontján is levetítettük a közönség számára. Három nyilvános vetítést rendeztünk a Pécsi Tudományegyetemen. Budapesten a Romaversitas Alapítvány ösztöndíjas hallgatói előtt mutatkoztunk be a gyerekekkel, ezután a Szent Imre napok keretében tartottunk érzékenyítő előadást a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium 10-12 évfolyamos növendékei számára. Ezt követően a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatóinak mutattuk be a projekt eredményeit. Bemutattuk a kisfilmeket Siklóson az általános iskolában, a gyerekek iskolatársai és az iskola pedagógusai előtt is. November végén pedig az Alsószentmártoni Tanodában tartottunk egy nyilvános vetítést a gyerekeknek és szüleiknek. Emellett a világhálón is hozzáférhetővé tettük a gyerekek alkotásait, és megosztásokkal népszerűsítettük azokat. 2015 októberében kétnapos utazást szerveztünk a gyerekeknek Budapestre, az Identitás témakörhöz kapcsolódóan, ahol a szabadidős programok mellett, megismerkedhettek a ROMAVERSITAS ALAPÍTVÁNY roma származású, ösztöndíjas hallgatóival is. Úgy gondoljuk, hogy a budapesti utazás nemcsak ismeretszerzésre és közösségépítésre volt jó alkalom, hanem a gyerekeknek lehetőségük nyílt megismerni a saját életükre is alkalmazható lehetséges pályaképeket, és olyan fiatal felnőtteket, akik hiteles példaképek lehetnek a számukra. Emellett vetítést szervezünk a *

A médiafoglalkozásokhoz kapcsolódó szakmai beszámoló alapján

gyerekek által készített kisfilmekből is, amelyeket a hallgatók előtt mutattunk be. Az egyetemi hallgatók tájékoztatásának és a programunkba való bevonásának az érdekében megállapodást kötöttünk a PTE KÖSZI Karrier Iroda is, amely informálta a hallgatókat munkánkról, és részt vállalt a hallgatók közvetítésében. 5. A projekt során elért eredmények A megvalósult tevékenységek bemutatása: Összes megvalósult foglalkozás: 104 alkalom Időtartam: 60-90-120-135 perc Gyakoriság: heti 3 alkalom Résztvevő gyerekek maximális létszáma: 69 fő A foglalkozások legalább 60%-án résztvevő diákok száma: 19 fő Az iskolai klubfoglalkozások száma összesen: 35 db Résztvevők: projektvezető, projektasszisztens önkéntesek, gyerekek Módszer: beszélgetések, filmvetítések a 1. barátság, szerelem, párkapcsolat 2. család, jövőkép, előítélet, életrendezés 3. egyéb témák: magunk és mások elfogadása, identitás, rasszizmus témakörökben Drámafoglalkozások száma összesen: 24 db (ebből 16 foglalkozás drámapedagógusok részvételével) Résztvevők: projektvezető, projektasszisztens önkéntesek, gyerekek, 2-2 fő drámapedagógus Módszer: feszültségoldó szabályjátékok, bizalomépítő játékok, szituációs játékok, a foglalkozások egy részében kiscsoportos beszélgetések, kerettörténetbe rejtett család- és viselkedésmodelleket generáló játék, improvizációs gyakorlatok Médiafoglalkozások száma összesen: 24 db Résztvevők: Control Stúdió Filmegyesület, projektvezető és projektasszisztens, önkéntesek, gyerekek Módszer: a gyerekek fotóztak, interjút készítettek, rövid filmfelvételeket rögzítettek Tanodai klubfoglalkozások száma: 21db Résztvevők: projektvezető és projektasszisztens, önkéntesek, gyerekek Módszer: a gyerekekkel drámajátékokat játszottunk, filmfelvételeket rögzítettünk, greenbox felvételeket készítettünk, beszélgetéseket tartottunk Filmkészítéshez kapcsolódó táborok száma: 2 db 1.

„Képköznapok” - országos médiatábor (Dunaszekcső)

Ütemezés: július 2-5. Résztvevők: 3 fő tanuló, projektvezető és projektasszisztens, Control Stúdió Filmegyesület munkatársai 2.

Filmes alkotótábor gyerekeknek (Dunaszekcső)

Ütemezés: augusztus 25-28. Résztvevők: 10 fő tanuló, projektvezető és projektasszisztens, 1 fő önkéntes, Control Stúdió Filmegyesület 2 fő munkatársa Tematikus utazások száma: 1db (Budapest) Ütemezés: 2015. október 16-17 Résztvevők: 10 fő tanuló, projektvezető és projektasszisztens, 1 fő önkéntes és a Romaversitas Alapítvány ösztöndíjas hallgatói Önkéntes megbeszélések száma összesen: 30 db Szakmai konzultációk száma összesen: 12 db Szakmai összefoglalók száma: 3 db Projekt eredményeinek bemutatása: 8 alkalom Pécsi Tudományegyetem – 2015. április 30. (Pécs) Pécsi Tudományegyetem – 2015. szeptember 21. (Pécs) Pécsi Tudományegyetem – 2015. október 5. (Pécs) Romaversitas Alapítvány – 2015. október 17. (Budapest) Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola – 2015. október 22. (Pécs) Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium – 2015. november 5. (Budapest) Siklósi Szent Imre Katolikus Általános Iskola – 2015. november 18. (Siklós) Alsószentmártoni Tanoda – 2015. november 20. (Alsószentmárton) Online megosztások eredményei: Facebook oldalunkon 105 oldalkedvelőt gyűjtöttünk a projekt ideje alatt. Az elért személyek száma 0-560 között mozog az egyes bejegyzések tekintetében. A foglalkozásokon résztvevő diákok maximális létszáma: 69 fő A projekt ideje alatt bevont önkéntesek száma: 7 fő Gyerekek segítségével készített kisfilmek száma: 1. Idegenek 1p 20mp 2. Idegenek II. 1p 3. Már megint az idegenek 46mp 4. Kísértetház 1p 19mp - (munkavideó) 5. Lebegő fejek 1. rész 1p 12mp - Lebegő fejek 2. rész 3p 30mp 6. Rómeó és Júlia 4p 29mp 7. 'Meséld el képekben'- spot 4p 1mp 8. Szökőkút klipp 4p 51mp

9. Vár lapse 18mp - (munkavideó) 10. Első nap 2p 49mp 11. Tíz kicsi gyerek 7p 10mp 12. Meséld el képekben – összefoglaló film 16p 39 mp Kisfilmek elérhetősége: https://www.youtube.com/watch?v=gPJLuT6RB8A&index=12&list=PLjnuqFYRngKwf-MbpabvX2lzd2TiBj4XZ 6. A projekt során felmerült problémák és lehetséges megoldásaik A következőkben néhány olyan problémát szeretnénk bemutatni, amely a projekt során merült fel, és tanulságos lehet azok számára, akik hasonló programot szeretnének megvalósítani. 1. A foglalkozások eredetileg meghatározott időpontjait nem mindig sikerült tartani, illetve egy-egy tervezett foglalkozás elmaradt (pl. tanoda zárva tartása, iskolai program, az együttműködők által vállalt időpontok módosítása miatt, vagy ha az iskola elfelejtette értesíteni a tanulókat a tervezett drámafoglalkozás időpontjáról). Ezért az ütemtervet időnként részben módosítani kellett. Ennek hatására a tervezett tematika feldolgozása eleinte lassabban haladt az előre eltervezettnél, és a különböző típusú foglalkozások közötti arányok némileg eltolódtak. Ennek problémának a megoldását azonban már a projekt kidolgozása során igyekeztünk előkészíteni azzal, hogy a lehetséges foglalkozások számát némileg felülterveztük. Továbbá a hangsúlyt nem elsősorban a tematika minden egyes elemének a hiánytalan megvalósítására, hanem azoknak minél teljesebb feldolgozására helyeztük. Ettől csak olyan esetekben tekintettünk el, ha a gyerekek igényei indokolták ezt. A másik probléma, hogy a nyári időszakban a gyerekek alig látogatják a tanodát, ezért az rövidített időintervallumban tart nyitva, mivel erre az időszakra esnek az iskolai és tanodai táboroztatások is. Ennélfogva a további drámafoglalkozásokat kénytelenek voltunk átütemezni a tanítási időszakra, az iskolai foglalkozások idejére. Így értékes idő ment kárba, ami felhasználható lett volna a közös munkához. Ezt a negatívumot, úgy ellensúlyoztuk, hogy két, 4 napos médiatábort szerveztünk a a gyerekeknek, amit szerencsésen sikerült beilleszteni a nyári programba. Ez remek alkalomnak bizonyult a barátság elmélyítésére, és az őszi foglalkozások előkészítéséhez is jó alapot nyújtott. 2. A klubfoglalkozások alkalmával több ízben tapasztaltuk, hogy az aktuális téma kibontása és a gyerekekkel való kötetlen beszélgetés nehézségekbe ütközik. A probléma okát a tantervi óra kötött kereteiben véltük felfedezni, ezért alkalmanként igyekeztünk egyéb helyszíneken (pl. siklósi vár kertje, park, fagyizó) felvetni az aktuális témát – tapasztalataink szerint sikerrel. 3. Sok esetben a csoport aktuális hangulata nagyban befolyásolta egy-egy foglalkozás sikerét, de akár egy-egy ember viselkedése is felboríthatta az egész csoport dinamikáját. A koncentrált figyelemnek és együttműködésnek a megteremtése nehezebbnek bizonyult, mint gondoltuk. Ennek a problémának a megoldására tettünk kísérletet a „vegyes” típusú foglalkozások bevezetésével. Ennek lényege, hogy az adott foglalkozás pl. egy beszélgetős óra keretei közé, dramatikus v. média elemeket is beillesztettünk, hogy azok is találjanak feladatot maguknak, akik egyébként kivonnák magukat, ill. párhuzamosan zajlott pl. egy beszélgetés a gyerekek egy részével és egy drámajáték a többiekkel. Mindazonáltal nem szerencsés túlzásba vinni ennek a metodikának az alkalmazását, hiszen az a cél, hogy a gyerekek közösen, nagyobb csoportban is megtanuljanak hatékonyan együttműködni egymással. Összességében elmondható, hogy nem minden esetben hatékony mereven meghatározott tematika és keretrendszer szerint dolgozni, mivel ez sok esetben nem elég rugalmas ahhoz, hogy reagálni tudjunk a gyerekek aktuális érzelmi állapotára és igényeire. Ezért azoknak a gyerekeknek, akik valami miatt nem aktivizálhatók az osztály csoportmunkájában, felkínáltunk másfajta feladatokat

(pl. ha nincs kedve a drámajátékhoz, felveheti kamerával szituációkat). Ezzel elérhető, hogy minden gyerek kreatívan használja fel az energiáit és érezze, hogy egy elfogadó közegben van, ahol nem erőltetnek rá olyan feladatokat, amiket valami miatt nem végezne szívesen. Tapasztalatunk szerint ez a hozzáállás sokszor kilendíti őket a holtpontjukról. Emellett a személyes figyelem az, amit a leginkább igényelnek a gyerekek, hiszen sokszor valami konkrét probléma áll a passzivitás vagy a túlzott aktivitás hátterében. „A filmműhely foglalkozások során a gyerekek alapvetően együttműködőek és érdeklődőek voltak. Figyelmüket hosszabb távon fenntartani nem mindig volt egyszerű. Általános tapasztalat volt (korosztályi jelenség is), hogy a gyerekek figyelme hamar lankadt, egyik témáról gyorsan váltottak a másikra, mintha minden csak néhány pillanatig lenne érdekes. De koncentráló képességet ill. az érdeklődés mértékét érdekes módon nagyban befolyásolta a foglalkozások helyszínének megválasztása is. Amíg az iskola falai között tevékenykedtünk, nehezebb volt a munka, az iskola területét elhagyva motiválhatóbbá váltak a gyerekek, különösen érzékelhető volt ez, amikor Alsószentmártonban dolgoztunk. A gyerekek szabadabban, közvetlenebbül, indulatok nélkül működtek közre egymással.”* 4. -A Keretet Alkotó Csoport drámapedagógusaival való ismerkedés és bizalom kialakítása nehezen ment. Ez még akkor is így volt, ha a drámapedagógusok saját megállapítása szerint is „a foglalkozások lebonyolításában nagy segítséget jelentett, hogy a gyerekek számára már ismert egyegy segítő is jelen volt a foglalkozásokon.” Ennek okát abban látjuk, hogy a gyerekek számára eleinte nem volt világos, hogyan viszonyuljanak hozzájuk. „Úgy gondoljuk, nem tett jót az sem, hogy a foglalkozások között túl hosszú időszakok teltek el, illetve többször is módosítani kellett a megbeszélt időpontot. Mindenképpen szerencsésebb lett volna a nyolc alkalmat sűríteni, mert így véleményünk szerint minden egyes alkalommal az elejéről indultunk, és a foglalkozások nem igazán tudtak egymásra építkezni. A legfontosabb tényezővé az vált, hogy milyen mentális vagy lelki állapotban érkeztek a gyerekek, és nem az, hogy milyen programmal érkezünk. […] Tanulságként állapítottuk meg azt is, hogy a helyszín (iskola) és az időpont (a késő délutáni órák) azt erősítették a gyerekekben, hogy valamilyen kötelező iskolai feladatot akarunk rájuk erőltetni, noha semmilyen hagyományos fegyelmezési módszerrel nem éltünk.”** A partnerünkkel történő szakmai egyeztetések során körvonalazódott, hogy meghatározó lehet az, hogy az egyes alkalmak milyen sűrűn követik egymást. Az eredeti koncepció szerint az egyes foglalkozások egymást követik, ezért korábban nem merült fel annak a lehetősége, hogy tömbösített foglalkozásokat tartsunk, ezzel felborítva az egyes foglalkozások sorrendjét. Azonban a gyakorlat és a tevékenységünk monitorozása során készült szakmai jegyzőkönyv is felvetette ennek lehetőségét. 7. A projekt hatásai a kitűzött konkrét célok vonatkozásában A továbbiakban néhány konkrét példa segítségével szeretnénk megvilágítani, hogy az egyes tevékenységeknek milyen érzékelhető hatása volt a programban résztvevőkre a kitűzött konkrét célok vonatkozásában. Konkrét és pozitív tapasztalatként könyvelhetjük el, hogy sikerélményhez juttattunk több, a korábbi foglalkozásokon passzív gyereket is. Az egyik hallássérült kislány, Jolán (7.o)*** önként jelentkezett az „Idegenek” című filmelőzetes főszereplőjének. A foglalkozások láthatóan személyiségformáló hatással voltak rá. Általában háttérbe húzódó és a legtöbb esetben nehezen aktivizálható volt az * Idézet a médiafoglalkozásokhoz kapcsolódó szakmai beszámolóból ** Idézet a drámafoglalkozásokhoz kapcsolódó szakmai beszámolóból *** A gyerekek neveit minden esetben megváltoztattuk!

órákon, azonban a film forgatásakor hajlandó volt a jeleneteket többször is megismételni, és koncentráltan jelen lenni a kamerák és az osztálytársak tekintete előtt, leküzdve ezzel a gátlásait. (A kamerákat is két osztálytársa, Misi és Bálint kezelték.) Önértékelésén is láthatóan javított, amikor az elkészült anyagot az osztálytársaival együtt közösen megnézték. Három gyermek esetében hamar érzékelhetővé vált, hogy kifejezett vonzalmat mutatnak a filmfelvételek készítése iránt, különösen Dénes (7.o), akivel több alkalommal komolyabb fegyelmezési problémák adódtak, és sokáig nem találtuk a megfelelő eszközt a motiválásához. Dénes a filmes foglalkozásainkon lényegesen együttműködőbb lett velünk és az osztálytársaival. Az elkészült filmfelvételek több jelenetét is az ő segítségével rögzítettük. Misi (7.o) szintén nagy élvezettel készített fényképeket és videókat a társairól és egy vele készített rövid interjú során arról is említést tett, hogy felnőtt korában „kamerás” szeretne lenni. Péter (6.o) is spontán és kreatív módon használta ezt az eszközt az iskolában és bátran kísérletezett vele. A projekt egyik célkitűzése az volt, hogy a gyerekek közös munkája kézzelfogható eredményre vezessen, ezáltal juttatva őket pozitív tapasztalatokhoz. Úgy gondoljuk, hogy már az első, közösen készített filmelőzetessel nagy lépést tettünk ebben az irányban. Pozitív tapasztalatunk volt a párválasztással kapcsolatos érzelmek tudatosítása is a gyerekekben. Egy alkalommal pl. az önkéntesek és a gyerekek saját élményeket osztottak meg egymással a témában, majd önként jelentkezők segítségével a színpadon jelenítettük meg a beszélgetés során felmerült helyzeteket. Egy másik alkalommal a klubfoglalkozáson, érzékenyítő kisfilmek közös megtekintése után az önzetlenséggel kapcsolatos pozitív élményeiket osztották meg egymással a gyerekek, ahol több személyes történeten keresztül reflektáltunk közösen a témára. A projekt második, tavaszi periódusának egyik pozitív tapasztalata az volt, hogy a legtöbb gyerek tartósan elköteleződött választott szerepe mellett. Az, hogy idáig eljutottunk a gyerekekkel, az első periódusban végzett munka eredményének tekinthetjük. Itt sikerült kialakítani azt a bizalmas légkört, ami lehetővé tette, hogy egymás előtt is akarjanak és merjenek megnyílni. További pozitívum, hogy az előző időszakban több, korábban visszahúzódó tanulóhoz kaptunk egyfajta „kulcsot” [Pl. Dénes és Jolán esetében] és ezek a gyerekek a következő periódusban is aktívak maradtak. Ez a pozitív hatás különösen a „Rómeó és Júlia” címet viselő drámajáték próbái során vált érzékelhetővé, ahol a legtöbb gyerek motiváltnak mutatkozott és többen önként vállaltak valamilyen szerepet a dramatikus jelenetekben. Ez különösen Jani és Ricsi esetében volt határozott eredmény. Jani viselkedési problémái miatt távozott korábbi iskolájából, ahol a mi foglalkozásainkon is részt vett. Alsószentmártonban azonban továbbra is bejárt a foglalkozásokra. Eleinte tartózkodóan és időnként szinte ellenségesen kezelt bennünket. Azonban a következetesen gyakorolt barátságos gesztusok és az, hogy folyamatosan igyekeztünk bevonni Őt az eseményekbe, amelyek láthatóan érdekelték, meghozták a gyümölcsüket. Mivel szívesen kezelte a kamerát, elfogadta instrukcióinkat és többé nem adódtak vele fegyelmezési gondok, később sem. (Itt megemlítendő, hogy ebben a tanodai környezet határozottan kedvezett nekünk. Az iskolában többször kellett a gyerekek ellenállásával megküzdenünk, még az olyan gyerekek esetében is, akik egyébként együttműködőek voltak velünk a tanodában.) Ricsi, aki korábban ki-be járkált a foglalkozásokon, később szintén fegyelmezetten vett részt a jelenetek rögzítésében. A szerelmi dráma cselekménye által sikerült a gyerekeket érzelmileg is bevonni a darab erőterébe. Ennek köszönhetően a legtöbben képesek voltak koncentráltan jelen lenni és játszani társaik előtt, akár a kamerák „kereszttüzében” is. A darab cselekményét is igyekeztünk velük együtt alakítani. Előrelépést értünk el a személyes és csoportos beszélgetések terén is. A gyerekek jó részét foglalkoztatja a párkapcsolat és a szexualitás témája, azonban a felnőttek felé tabuként kezelik a témát. Emellett számos negatív hatás éri őket. A korai szexuális élmények, az internetes pornó, a negatív családi minták miatt fontosnak éreztük érinteni ezt a

témakört is. A tantermi keretek között, azonban szinte lehetetlen volt előrelépni a témában. Azzal, hogy változtattunk a beszélgetések színhelyén, érzékelhető javulást értünk el. A gyerekek így már kiscsoportos 2-3 fős beszélgetésekben hajlandók voltak személyes gondolataikat megosztani velünk. Így lehetőség nyílt pozitív mintát kínálni a számukra, és érzelmileg támogatni őket. Mindezt elősegítette az erősödő bizalom és a kötetlenebb helyszínválasztás is. Sajnos azonban nem volt lehetséges minden esetben változtatni a foglalkozások helyszínén. Az identitás témakörhöz kapcsolódóan, 4 fiatallal meghallgattuk Rita Prigmore cigány holokauszttúlélő előadását, majd ezt követően személyesen is megismerkedhettek vele a gyerekek. A saját megfigyelésünk és a pedagógusok későbbi beszámolói alapján is hatást gyakorolt a gyerekekre a találkozás, akik meglepően keveset tudtak saját múltjukról és kultúrájukról. Különösen Péter és Karcsi bizonyultak fogékonynak. Péter beszámolót tartott az iskolában társainak és az egyik pedagógusnak az élményeiről, Karcsi pedig rövid facebook üzenetben írt másnap az eseményről. A tanév során klubfoglalkozások keretében igyekeztünk a gyerekek projekttel kapcsolatos véleményét és tapasztalatait felmérni, és a beszélgetésekben elhangzottak alapján következtetéseket levonni a folytatásra vonatkozólag. Megkérdeztük a véleményüket az egyes részfoglalkozásokra, ill. a program egészére vonatkozólag is. Emellett visszajelző lapokat töltöttek ki, ahol rangsorolhatták az egyes foglalkozásokat. Pozitív megerősítés volt számunkra, hogy a gyerekek egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy szeretnék, ha folytatódna a program, és továbbra is látogatnánk őket. Ennek különösen azok esetében volt jelentősége, akik az év elején még passzív vagy éppen „rendbontó” szerepkörbe helyezkedtek. Az év során aztán fokozatosan alakultak át náluk ezek a szerepek annak köszönhetően, hogy a fokozatosan sikerült bevonni őket a foglalkozásokba, a különféle aktivitásokon és feladatokon keresztül. Ezek a változatos feladatkörök vagy a vicces szerepjátékok egyfajta kommunikációs közvetítőeszközként működtek náluk, amelyeken keresztül megszólíthatók voltak anélkül, hogy „védekező állásba” helyezkedtek volna. Ezáltal pedig nemcsak a személyes kapcsolat mélyülhetett el közöttünk, hanem lehetővé vált a csoportmunka is, amely segítségével fejleszthetővé vált együttműködési- és konfliktuskezelő készségük is. A nyár folyamán megrendezett két filmes alkotótábor szintén értékes és egyben pozitív tapasztalat volt számunkra. A táborok célja a közösségépítés volt az alkotómunka mellett. Utóbbi egyfajta ürügyként szolgált a számunkra, hogy a gyerekeket harmonikus közösséggé formáljuk, ahol képesek egymással együttműködve, közösen tevékenykedni. A feszültségoldás érdekében igyekeztünk színes programokat szervezni nekik. A táborok a vártnál is jobban sikerültek. A 4 nap során a gyerekek rengeteg személyes történetet osztottak meg velünk. Emellett viszonylag könnyen sikerült bevonni a gyerekeket a napi rutinfeladatok elvégzésébe, és a közös szabályok betartásába is. Ennek okát éppen a tábor családias légkörének tulajdonítjuk, és annak, hogy a gyerekek önként vállalhattak feladatokat (forgó rendszerben) a felnőtt segítők mellett. A legnagyobb pozitívumként azt említhetjük meg, hogy a tábor rövid ideje alatt sikerült fokozatosan levetkőzniük azokat a maszkokat és szerepeket, amelyeket az iskolában, az egymás közötti interakcióik során viselnek (ezek leginkább a média által sugallt sztereotip viselkedésminták voltak). A nyári táborok nagy segítséget nyújtottak nekünk abban, hogy érzelmi biztonságot teremtsünk a gyerekek számára, és pozitív kötődések alakuljanak ki közöttük. Ennek pozitív hatásai pedig a gyerekek aktivitásán és együttműködési készségén később is érződtek. Mindenképpen megemlítendő még, hogy a „Képköznapok” elnevezésű országos médiatáborban készült rövidfilmmel („Az első nap”) a gyerekek holtversenyben a 2. helyezést értek el az eseményt záró vetítésen. Ezzel újabb sikerélményhez jutottak, amely tovább javíthatta önértékelésüket. A nyári médiatáboroknak eredményeképp a gyerekek egy részével nem lazult meg a kapcsolat a szünidő alatt sem. Ennek köszönhetően az őszi foglalkozások során, ők egyfajta húzóerőt gyakoroltak a többiekre is. A drámafoglalkozások alapját - a közelgő karácsony ürügyén – Charles Dickens Karácsonyi ének című darabja alkotta. A darab révén egy sor olyan kérdést sikerült körüljárni a gyerekekkel, mint a szegénység, a tolerancia, empátia. Azért is esett erre a darabra a

választásunk, mivel a színdarab bővelkedik az izgalomban és a látványos elemekben, és ezek révén könnyebben bevonhatónak véltük a passzívabb gyerekeket is. A sejtésünk beigazolódott. Dénes kifejezetten motivált volt, és ezúttal nemcsak a kamera mögött, hanem szereplőként is részt vett az eseményekben. (Igaz, hogy többször kellett fegyelmezni, de ez nem a motiválatlanságnak, hanem a lányok iránti érdeklődésének volt köszönhető.) Többen határozottan együttműködőbbé váltak a tavalyi évhez viszonyítva. A darab előkészítése során arra törekedtünk, hogy mindenkit sikerüljön motiválni és egy olyan produktumot hozzunk létre közösen a gyerekekkel, ami kifejezetten igényli az együttműködést és a koncentrációt, az egymásra figyelést a részükről. Ezért hangszeres zenei kísérettel és táncbetétekkel bővítettük ki azt. Az ötletet nagy lelkesedéssel fogadták és többen is jelezték, hogy külön foglalkozás keretében is gyakoroljunk velük. A lányok közül többen tánckoreográfiákat gyakoroltak. A hangszeres próbára viszont a fiúk és lányok egyaránt jelentkeztek. A leglátványosabb eredményt a szövegtanulás terén értük el. Korábban itt adódott a legtöbb probléma, a legtöbb gyerek nem volt hajlandó hosszú szövegrészeket megtanulni, ezért gyakran rövidítenünk kellett. Most azonban önként olvasták fel a nehezebb szövegeket is a próbán, pedig sokan akadozva olvasnak, ami gyakran frusztrálja őket. Ennek ellenére volt olyan, aki már a második alkalomra önállóan megtanulta a szövegét. Emellett korábban az is előfordult, hogy a motiválatlanabb gyerekek a foglalkozás során jelezték, hogy haza akarnak menni. Ezek a közbekiabálások gyakorlatilag megszűntek, és a foglalkozás idejét is sikerült az új tanévben 30 perccel megnövelni! Az, hogy közösen hoztunk létre különféle produktumokat (színpadi jelenetek, kisfilmek...) a gyerekek együttműködési képességét mindenképpen pozitív irányba befolyásolta. Egy színpadi jelenetsor vagy egy több jelenetből álló kisfilm leforgatása komplex feladat, amely kooperációt igényel a résztvevők részéről. Különösen akkor, ha a jelenetek jó részét gyerekek rögzítik és a szerepeket is gyerekek játsszák el (természetesen a filmes szakember és a segítők támogatása mellett). Az együttműködés megteremtéséhez szükséges motivációt pedig maga a történet megalkotásának, azaz a közös játéknak az izgalma biztosította. A foglalkozások tanulságait összefoglalva mégis arra következtettünk, hogy a megfogható eredmények (produktumok) gyakran kevéssé tükrözik azt a pozitív folyamatot a gyerekekben, ami az önkéntes segítőikkel való közös munka során végbemegy bennük. Tehát nem elsősorban a konkrétan előállított produktumokkal (pl. színdarab vagy elkészült kisfilm) mérhető a jelenlétünk valódi jelentősége a gyerekek életében. Ezek megalkotása bármilyen hasznos is, inkább csak ürügy, valójában az érzelmi kötődés (barátság) teszi számunkra lehetővé a pozitív viselkedésminták közvetlen átadását. A gyerekek kreativitása a másik olyan terület, amely a drámajáték során a leginkább fejlődhetett, leginkább az olyan jelenetek során, ahol spontán döntéseket kellett hozni vagy folytatni/befejezni kellett egy szituációt a gyerekeknek. A harmadik terület, ahol pozitív változást tapasztaltuk a gyerekek énképének fejlődése volt. Ez leginkább az olyan szituációkban vált érzékelhetővé, ahol a gyerekek kisfilmjeit vetítettük le nyilvánosan. Az ismétlődő pozitív megerősítések saját társaik, a pedagógusok és a nézők részéről, továbbá az ebből fakadó sikerélmény erősítette önbizalmukat és javította az önértékelésüket. Megítélésünk szerint sikerült egyfajta mintát is nyújtanunk egy aktív és saját talentumait felhasználni képes közösség létrehozására is azzal, hogy a gyerekek a semmiből valami látványosat alkottak a filmek közös létrehozása által. Amiben mindenki nyertesnek érezhette magát. Az önkéntesek szintén aktívan alakították a foglalkozásokat ötleteikkel, eközben pedig szoros baráti kapcsolatokat alakítottak ki a gyerekekkel. Az önkéntesek nemcsak felügyelték a foglalkozások menetét, hanem aktívan részt vettek azokban, saját tehetségüket és ismereteiket hozzáadva az egyes alkalmakhoz, ezáltal színesítve azokat. A segítőkkel lehetővé vált, hogy a gyerekek a számukra szimpatikus emberrel osszák meg személyes – akár iskolai – problémáikat és gondolataikat, ezáltal

pedig figyelemhez és érzelmi támogatáshoz jutottak. A nyári táborok során, az oldott légkörnek köszönhetően a lányok egy része könnyebben megosztotta segítőivel a személyes élményeit és problémáit, így lehetővé vált, hogy konkrét tanácsot adhassanak nekik. (A felmerült kérdések zömmel olyan párkapcsolati jellegű helyzetekre vonatkoztak, ahol pl. az udvarló fiú lényegesen idősebb volt, vagy pl. szerelmi sokszög alakult ki. De egyéb életvezetési kérdések is szóba kerültek, pl. a későbbi pályaválasztás vagy a korai gyermekvállalás.) A barátság a roma gyerekek és magyar segítőik között elősegítette az előítéletek kölcsönös felszámolását is. Pl. egy tanár szakos hallgató (Pál) saját elmondása szerint maga is előítéletekkel rendelkezett, viszont saját tapasztalatai nem voltak. Ezért egyik önkéntesünk invitálására elkísért minket egy foglalkozásra Alsószentmártonba, ahol népzenei foglalkozást tartott. Emberileg és szakmailag is tanulságosnak tartotta ezt az élményt, és jelezte, hogy szívesen részt venne további foglalkozásokon is. Ezzel alátámasztva azt az elképzelésünket (ami egyik célunk is volt), hogy a programban résztvevő hallgatók, maguk is aktívan formálják majd környezetük szemléletét. Általános tapasztalatunk, hogy a tanodával való együttműködésünk nagyon eredményes volt. Nagyon pozitívnak találtuk a tanoda munkatársainak hozzáállását a munkánkhoz az év során. Segítségükkel sikerült még több gyermeket bevonni a foglalkozásainkba, és több esetben (ld. nyári tábor szervezése, gyerekek és szülők elérése…) konkrét segítséget is kaptunk tőlük egy-egy probléma megoldásához. Úgy gondoljuk, hogy a vetítéseken keresztül a tágabb közönség szemléletét is sikerült pozitív irányba befolyásolni és ezáltal egy pozitívabb képet kialakítani a nézőkben. Több száz embert sikerült elérnünk online megosztásainkkal és a nyilvános vetítések során, emellett felvettük a kapcsolatot más civil szervezetekkel is, amely szervezetek részéről pozitív visszajelzések érkeztek a tevékenységünkkel kapcsolatban. Ezáltal egy tágabb réteg értesülhetett a gyerekek között végzett segítő tevékenységünkről. Remélhetőleg mindezzel sikerült hozzájárulnunk az előítéletek csökkenéséhez is a társadalomban. Hiszünk abban, hogy a személyességen keresztül, egyfajta lassú kézműves munkával, az embereket elválasztó falak lebonthatók. Ennek a legjobb eszközei pedig az ember saját pozitív tapasztalatai, amelyeket környezetének továbbad.

8. Eredménymutatók A közösségbe újonnan bevont önkéntesek száma: 7 fő A foglalkozások legalább 60%-án résztvevő diákok száma: 19 fő A foglalkozásokon keresztül rendszeresen elért diákok száma: 69 fő Gyerekekkel elkészített kisfilmek száma:12 db Megvalósított foglalkozások száma: 104 alkalom Eddig megvalósított nyilvános vetítések száma: 8 alkalom Összefoglaló tanulmány száma: 1db Informált civil szervezetek száma: 13 db Facebook bejegyzések száma: 21db Weblapon megjelentetett anyagok száma: 23db Szórólap: 258 db Plakát:118 db

9. Melléklet Linkek: http://delkoralapitvany.hu www.facebook.com/delkoralapitvany https://www.youtube.com/watch?v=gPJLuT6RB8A&feature=youtu.be&list=PLjnuqFYRngKwfMbpabvX2lzd2TiBj4XZ