deharbe józsef s. j. római katolikus katekizmus ii. füzet

deharbe józsef s. j. római katolikus katekizmus ii. füzet

római katolikus katekizmus II. füzet Második hitágazat – tizenkettedik hitágazat Írta: Deharbe József S. J.

Kapisztrán Szent János Kiadó

Budapest, 2016.

Eredetileg megjelent: Római Katholikus Káté Írta: Deharbe József Jézustársasági atya Az eredeti német negyedik kiadás után fordította: Répássy János képzőintézeti tanár. Az egyházmegyei hatóság jóváhagyásával iskolai és magán használatra kiadta: Tóthfalussy Dániel képzőintézeti hittanár; népiskolai hitelemző, s az irgalmas nővérek rendes gyóntatója. Második, javított kiadás. Szatmártt, 1890. Nyomtatott a „Szabadsajtó” könyvnyomdában. A katekizmus eredetileg három füzetben jelent meg. Jelen kiadásban ugyanezt az anyagot négy kötetben adjuk közre. Ezen (II.) kötet az eredeti kiadás I. füzetének második felét tartalmazza. Kiadásunk címlapján M. S. mester képei láthatóak, amelyek vélhetően 1506-ban a selmecbányai Mária-templom főoltára számára készültek. A ránk maradt hét képből köteteinken a Vizitáció, Születés, Kálvária és a Feltámadás szerepel. figyelji.de/a/deharbe-katekizmusra

Minden jog fenntartva. © Kapisztrán Szent János Kiadó, 2016. kapisztrankiado.hu ISBN: 978-615-80397-1-0

E L Ő SZ Ó . „A sziv sohasem lesz meleg a földhöz, ha hideg az é g h e z “ Bougaud Emil. E sorok irója nem akar m ást összeállított müvével, mint a szivet, mely a mai korban oly igen hideg az éghez, — fölgyujtani, hogy égjen az isteni dolgok iránt; mig végre az égő gyertyához hasonlóan mintegy önm agát em észsze — áldozza fel — az Isten iránti szeretet tüzétől. — Avagy nem ugyanezt akará elérni isteni tanító M esterünk Jézus Krisztus is, midőn igy s z ó l: „Tüzet jöttem bocsátani a földre és mit akarok, hanem hogy felgyuladjon ?“ (Luk. 12. 49.) E szerény m ü iskolai könyv lévén, s igy nagyon term észetes, hogy első sorban a fiatal — romlatlan gyermeki szivet akarom fölgyujtani, hogy végczélját, örök rendeltetését, — mely az Istennel leendő örök s elválaszthatatlan egyesülésben áll — tisztán látva m aga előtt, annak elnyerésére teljes erejéből törekedjék. A zután családi olvasm ányul is szántam , hogy az élet küzdel meiben — a szenvedélyek viharaitól m egtám adott sziveket — a benne feltalálható isteni tan az Ur kegyelmével a tűzhöz hasonló m ódon m egtisztítsa a nem odavaló dolgoktól. — Szóval az inaknál Isten segítségével építeni, — a meglett kom áknál rombolni akarok; azoknál az Isten tem plomát akarom fölépíteni, — mely szent Pál apostol szerint m aga az em ber; ezeknél az Isten templomát — az embert — akarom a földies érzéstől és gondolkozástól m egtisztí tani, s ezeket az előbbiekkel együtt örök rendeltetésüknek megfelelő lég oktatni s az üdvö sség utján kalauzolni. A mü három füzetben jelenik meg, négy évfolyamra osztva, mint ahogy e sorok irója azt az „Egri nagy K áté“ nyom án eddig 1*

is előadta a következő módon, Á tanítóképző intézet e l s ő o s z t á l y á b a n elő volt adva a hitről szóló rész, az ó szövetségi bib liai történetekkel ; a m á s o d i k o s z t á l y b a n előadtam az Isten tiz parancsát, az uj szövetségi történetekkel; a h a r m a d i k o s z t á l y b a n az anyaszentegyház öt parancsát, a bűnök és erények-' ről szóló részt, az egyház-történelem m el; a n e g y e d é v e n a m a i á s z t eszközeit vagyis a szentségeket és az im ádságot a szertartástannal együtt. Már m ost ugyan ily módon tartanám én ezt k i v i h e t ő n e k azaz a l k a l m a z h a t ó n a k a közép- és m ás is kolák V. VI. VII. és VIII. osztályú tanulóinál, hogy ez által hittant minden évben tanulva, — a z ö r ö k i g a z s á g o k b o l d o g í t ó e r e j e vérébe menne át az ifjúnak, s mint h i t h ü katholikus ne szűnnék meg soha hite szerint é l n i és cselekedni. E zt akarom fáradságommal elérni, s ha ez sikerülend a boldogitottakkal magam is az leendek. Igaz, azt m ondhatja nem egy kollegám, ha a füzeteket m eg látja, hogy terjedelmes, s egy évben el nem végezhető —• N agyon igaz, ámde azt sem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy egyik évben többet lehet fölkarolni, a m ásikban kevesebbet, mint hogy az ifjúság szellemi felfogási képessége egyszer több, m áskor kevesebb anyag feldolgozását engedi m e g ; különben is, amely osztály szellemi te hetség dolgában kevesebb talentummal bir, mint a m ennyi sz ü k sé ges volna a tananyag részletes és kimerítő feldolgozásához, ott a tanár rövidítés által segíthet magán és tanítványain. Végül csak egy kérelmem van az igen tisztelt kollegákhoz, m éltóztassanak megpróbálni s én sok évi tapasztalat után ő s z i n t é n mondhatom, hogy a dolog úgy amint előadtam sikerülni fog. Szatm ár, 1889. Szentgyörgyhava 25.

TÓTHFALUSSY DÁNIEL, képzőintézeti hittanár, elemi iskolai hitelemző, az irgalmas nénék rendes gyóntatója.

MÁSODIK HITÁGAZAT. „H iszek a, Jézus Krisztusban, <5 egyszü lött F iában, m i Urunkban.“ Míg az első hitágazat m agában foglalja m indazon kinyilatkoz tatott igazságokat, melyek az „egy Istenre, a m indenható Atyára, az ég és föld teremtőjére“ v o n atkoznak: addig a következő hat hitágazat azon igazságokat foglalja m agában, melyek a M egváltóra vonatkoznak. — Ezen ágazatok úgy rajzolják őt, mint az örök Atya Fíát és mint a Szűz Mária Fiát, mint igaz Istent és igaz em bert, ki üdvösségünkért a földön járt, szenvedett és m eghalt, Isten ségének erejénél fogva íöltámadt és m ost mint Istenem ber az A tyá nak jobbján ül, és egykor ism ét eljön, mint az élők és holtak bírája. Mire tanit bennünket a Hiszekegynek ezen második ágazata ? „Arra tanit, hogy a Megváltó, kit Isten nekünk em bereknek megigért és elküldött, Isten egyszülött fia Jézus K risztus, a mi U runk.“ A m ásodik hitágazat tehát tüzetesebben ismerteti őt, amennyiben megmondja nevét, isteni szárm azását, és azon tulaj donságát, hogy ő „a mi U runk.“ Itt minden szót jól m eg kell fon tolni, mert még e két szócskát sem szabad m ellőznünk: „ é s“ — meg a „ban.rt Az „és“ után oda kell gondolnunk az első ág azat ból ezt: „hiszek.“ Ezen kifejezés tehát: „És a Jézus K risztusban“ — annyit fog tenni: „és hiszek a Jézus Krisztusban, Isten eg y szü lött Fiában éppen úgy — mint az Atyaistenben.* É s igy a „bán“ szócska itt is ugyanazt jelenti, mint az első ágazatnál. Tehát Jézus K risztus-„bán,“ hinni nem csak annyit tesz, mint hinni, hogy van egy Jézus Krisztus, se nem csupán annyit, mint Krisztus szavainak h inni; hanem jelenti egyszersm ind az akarat odairányozását is Jézus Krisztusra és tan itm án y ára; annyit jelent továbbá, mint bizalommal és szeretettel meghódolni Jézus K risztus nak és isteni tanitm ányának. Mit tesz ez a szó „Jézus.“ „Ezen s z ó : „Jézus“ annyit tesz, mint Üdvözitő vagy sza b a ditó“ (megváltó.) Lássuk először is Jézus nevének jelentményét.

1) A „Jézu s“ név, mely itt az Isten emberré lett Fiának adatik, a legteljesebb, legszélesebb érteményben annyit tesz, mint Üdvözítő, vagy szabadító. A szentirásból tudjuk, hogy e nevet már hajdan is több ember viselte; de m inthogy ezek csak igen korlátolt értem ényben voltak Üdvözítők, vagy szabadítok, azaz csupán egy népnek szereztek jólétet, és ez is csak ideiglenes volt, és csupán ideiglenes rabszolgaságtól szabaditák m e g : azért nevök jelentménye is csak korlátolt v ala; nevök csak olyan volt a Jézus nevéhez képest, mint árnyék a világosság mellett, mint a gyönge rajz a valóság mellett. így Jézus a Náve fia. — m áskép Józue, az ígéret földére vezeté Izráel népét, melyet Mózes az egyptomí rabszolga-, ságból kiszabadított v ala; Jézus a Jazedek fia — Zorobábellel együtt visszahozá a zsidókat a babiloni fogságból szülőföldjükre; — ellenben Jézus — Isten egyszülött Fia, a sátán rabszolgaságá ból, az örök halál bilincseiből szabaditá meg a föld minden népét; m egszabadított minden embert a bűntől és mindazon rettentő b a joktól, melyeket a bűn hozott a világra. Azért m ondá az angyal Józsefnek: Nevét Jézusnak hívod, mert ő szabadítja meg népét (a választott népet) annak bűneitől. J) 2) A Jézus nevének szentsége. E nevet örök óta a végtelen szent Isten gondolta ki, ugyanazért tiszteli e nevet az egyház nem csak a körülmetélés napján (újévkor,) midőn a kisded Jézus e nevet kapta, hanem egy külön ünnep által is, vizkereszt után második vasárnapon, mely Jézus szentséges nevének ünnepe. Papjainak pedig m egparancsolja, hogy valahányszor a sz. misében, ezen imá dandó nevet kimondják, fejőket ájtatosan hajtsák meg. É s az egy ház ezen példáját követve a szentek is mind a legnagyobb tiszte letet tanusiták Jézus sz. neve iránt. így sz. Pálnak mindig emlé-, kezetében volt az, és innét átfolyt beszédeibe és leveleibe, s csupán ezekben 219-szer fordul az elő és mindig a legmélyebb tisztelettel kifejezve. Assisi szent Ferencz pedig oly nagy tisztelője volt a Jé zus szent nevének, hogy annak kim ondásakor hangja és arczvonásai mindig elváltoztak. Sőt ezt annyira vitte, hogy társait inté, vegyenek föl minden darab papirost a földről, mert egyiken, m ási kon Jézus neve is előfordulhat. 3) Jézus szent nevének ereje. Az Üdvözítő azt m ondá tanít ványainak : »Az én nevemben ördögöket űznek ki, uj nyelveken szólnak, kígyókat fognak kezeikbe és ha valami halálost isznak, nem árt n e k ik ; kezeiket a betegekre teszik és . azok meggyógyul-; n ak .“ 2) É s az apostolok teljesen bízván ezen ígéretben, kivonultak Jeruzsálem ből, bejárták a világot, lépteiket mindenütt csodák jelölték, kiűzték a sátánt templomaikból és azok romjain fölépiték Krisztus egyházát. Jézus nevében gyógyitá meg Péter a született sántát; ki

a jeruzsálemi templom ajtajánál alam izsnát kér vala; a Jézus nevé ben adta vissza Liddában Eneász nevű inaszakadtnak egészségét és Tabitának Joppéban az életet. J) Jézus nevében űzte ki Pál Filippiben az ördögöt egy megszállottból, m ondván n e k i: „Paran csolom neked a Jézus nevében, távozzál innét.“ Az apostolok és utódaik tehát a Jézus nevével győzték le a világot és a poklot. U gyanazért minden vállalatnál, minden testi és lelki veszélyben hívjuk segítségül a Jézus nevét egész bizalommal és m agunkon is tapasztalni fogjuk csodálatos erejét. 4) A Jézus nevének édessége és vigasztaló tulajdonsága. Jézus neve édes és vigasztaló ; mert emlékeztet bennünket mind azon jótétem ényekre, melyeket tőle nyertünk és m indazon remé nyekre, melyek e névhez kötvék, „Jézus neve méz a szájnak, ked ves hang a fülnek, öröm a szívnek.“ 2) Mit jelent e sző Krisztus ? „Krisztus, héber nyelven M essiás, annyit tesz, mint fölkent.“ „Jézus íölkentnek (görögül Krisztus, héberül M essiás) azért neveztetik, mert az ó szövetségben a prófétákat, főpapokat és kirá lyokat olajjal szokták fölkenni, Jézus pedig a mi legfőbb prófétánk, papunk és királyunk.“ H ogy a próféták, főpapok és királyok olajjal kenettek föl, azt a szentirás több helyen bizonyítja. így az U r m ondá Illésnek: „Eredj Dam aszkusba, és ha oda érkeztél, kend föl H ázáéit Siria királyának, Jehut Izráel királyának, Elizeust pedig prófétának m agad helyett.“ 3) Hasonlókép kente föl Mózes Áront főpapnak. Ugyanis az Ur m ondá M ózesnek: „Áront és fiait is kend föl ' és szenteld meg, hogy mint papok szolgáljanak nekem .“ ft) E fölkenés egyrészt fölszentelés volt, m ásrészt pedig annak jele, hogy Isten a fölken tekre az említett hivatalok valamelyikét ruházta. A fölkent név tehát m éltóságot és hivatalt jelent. É s e név Jézust valóban a legtökéletesebb érteményben megilleti, mint leg főbb prófétát, papot és királyt. C sakhogy Jézust nem term észetes olajjal és nem halandó ember kente föl külsőleg, hanem a mennyei Atya bensőleg és szellemi olajjal, melyet a külső csupán jelképe zett. 5) Azért mondja sz. Péter felőle: „A názáreti Jézust, Isten kente föl Szentlélekkel és erővel.“ ®) Végre m aga Jézus is m agára alkalmazá Izaiás szavait: „Az Ur lelke én rajtam, azért kent föl engem és küldött, hogy a szegényeknek hirdessem i az evangéliu mot és m eggyógyítsam a töredelmes szivüeket.“ 7) Jézus tehát 1) próféta, mert a jövendőt nem csak előre megm ondá, ami a prófétai hivatal főrészét képezi, hanem azért is, mert *) A p. csel. 9. 2) Sz. Bernad. 3) Kir. III, 19, 15. *) Exod. ÍO, 30. 6) 16, 13. 6) Ap. csel. 10, 33. 7) Luk. 4, 18.

K ir, I,

mint tanító kinyilatkoztatá Isten titkait és az embereket szava és példája által mindenre m egtanitá, amit hinniök, remélniök és tenniök kell, hogy az örök boldogságra jussanak. De 2) Jézus pap is, nem a Lévi rendje szerint, miután ő nem Lévitől szárm azott, hanem Mel.chizedek rendje szerint. Azért m ondja sz. Pál apostol: „Ily nagy főpapunk lévén, Jézus, az Isten Fia, tartsuk meg e vallást.“ ') Végre 3) Jézus király is, mert Pilátus római helytartó azon ünnepélyes kérdésére : „király vagy-e ?“ határozottan azt feleié : „Te mondod, hogy király vagyok, én ezért születtem és jöttem e vi lágra.“ Ámde országa nem földi, hanem szellemi, mert ugyanott m ondja: „Az én országom nem e világból való.“ Az ő országa mindenekelőtt az egyház, melynek ő feje és az is lesz örökké. M indazonáltal Jézus nem olyan próféta pap és király, mint azok, kik ezen hivatalokat az Ő földi születése előtt viselték, vagy utána viselik: hanem ő a legfőbb próféta, a legfőbb pap és legfőbb király; m ert senki sem kenetett fel és kenetik fel az istenség teljé vel, senki sem hivatott és küldetett oly czélból, mint ő, hogy taní tója, papja és királya legyen minden népnek és minden egyes em bernek. Egyiknek sem volt feladata hivatalát az idők végéig gyako rolni. Azért valamint egyedül Jézus a legszigorúbb érteményben vett Üdvözítő vagy szabaditó, úgy ő a legtökéletesebb értem ényben vett próféta vagy tanító, pap és király is. Az előtte élt próféták, papok és királyok csak őt hirdették és ábrázolták, az utána élő m ostani tanítók, papok és királyok, csak az ő helyettesei és mint ilyenek tartoznak őt utánozni eme hivatalok gyakorlatában. Miért neveztetik Jézus Krisztus „Isten egyszülött Fiának?“ „Jézus Krisztus azért neveztetik az Atya Isten egyszülött, (azaz egyetlen született) Fiának, mert ő, mint a Szenthárom ság m ásodik személye, Istennek egyedül igaz és tulajdonképi Fia, az Isten Fia örökóta, egy lényegü az Atya Istennel.“ Azaz ezen isteni igén kívül, ki időben testté lön, nincs Istennek m ás, igazi értem ény ben vett F ia ; mert senki m ás nem születik örökóta, az A tya Isten től és nem egy lényegü vele. E zt tanítja a niceai zsinat hitvallása is, midőn így szó l: , Isten az Istentől, világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől született és nem teremtetett, egy lényegü az A tyával,“ tehát éppen oly hatalm as, éppen oly tökéletes és jó, mint az Atya. A világosságból világosság, a m ustárm agból m ustár növény, az embertől ember szárm azik, Istentől pedig Isten születik, vagyis az örök Fiú, ki egy és ugyanazon természettel bír, mint az Atya.

A szent keresztség által, igaz mi is fiaivá lettünk Istennek, ámde mi nem oly értem ényben vagyunk fiai, vagy gyerm ekei, mint Jézus Kr., mert Ő term észeténél fogva és örökóta Isten Fia, mi pe dig az isteni m alaszt által, melyet á Szentlélek sziv ü n k b e kiöntött. De végre nem is örökóta vagyunk fiai; hanem c s a k időben lettünk azokká, kegyelemteljes fölfogadás által, s ez nagy különbség, mert egy fogadott és született herczegi fiú közt is nagy különbség van. Am it am az kegyelemből nyer, nem esség, rang, örökség, azt emez mind születésénél fogva birja s ahhoz született jo g a van. Ámde ennél hasonlíthatatlanul, sőt végtelenül nagyobb különbség van Isten örök, egyszülött Fia és mindazok közt, kik kegyelem ből Isten fo gadott fiaivá lettek; mert am az isteni természettel és an n ak végte len tökélyeivel bir, ezek pedig azokat el nem sajátíth atják ; am az Isten, emezek pedig csak terem tm ények. Azért Isten senkinek sem mondá, akár az emberek, akár az angyalok közül: „Fiam vagy te, én m a (most, minden pillanatban, örökóta) szültelek tég ed .“ 1) Ámde Jézushoz valóban igy szólott a próféta által az U r: „Fiam vagy te, én m a szültelek téged,“ 2) amit még a zsidók is a M essiásra vonatkoztattak. Miért nevezzük Jézus Krisztust „Urunknak“ ? „Jézus Krisztust „U runk“-nak nevezzük 1) m ert mint Isten egy az Atyával — egy és legfőbb Ur, ki az eget és a földet sem miből teremté és minden teremtményt végtelen bölcseséggel és h a talommal föntart és korm ányoz. Mint „az agyag a fazekas kezében“ — mondja Jeremiás próféta,3) olyanok vagyunk mi terem tm ények az ő kezében. De 2) Urunk nekünk Jézus mint ember is, mert a) midőn a bűn miatt a sátán rabszolgaságába jutottunk és az örök halál to r kában vergődtünk, ő leszállt a földre, fölvevé az e m b e r i term é szetet, hogy abban m egszabadítson bennünket a sötétség hatalm á ból és az örökhaláltól. Jézus tehát nem csak mint terem tő, hanem mint megváltó is urunk, miután emberi t e r m é s z e t b e n váltott meg bennünket. b) Urunk ő nekünk mint ember azért is, mert egykor ism ét el fog jönni, mint b i r ó , hogy tőlünk szám ot kérjen vájjon híven s z o l g á l t u n k - e neki, p o n t o s a n t e l j e s í t e t t ü k - e az ő szent akaratát ? c) Urunk ő nekünk, mint ember azért is, mert am int egy kor keresztre fesziték, gunyolák, szidalm azták és m egölték, úgy m agasztalé föl és dicsőité meg Isten is — az igazságos fizető — az Ő szent e m b e r s é g é t mindenek felett. „Feltám asztá őt ugy-

mond sz. Pál halottaiból és jobbjára helyezé a m ennyekben; min dent az ő lábai alá vetett és őt tette fejévé az egész anyaszentegyháznak, mely az ő teste.“ J)

1. §. Jézus Krisztus a megigért Messiás. Honnét tudjuk, hogy Jézus Krisztus az Istentől megigért Mes siás vagy Megváltó? „Mert ő benne (és pedig egyedül ő benne) teljesült mindaz, amit a próféták a Megváltóról jövendőitek, minként ez Krisztus éle téből és szenvedéseiből kitűnik.“ Mit jövendöltek a próféták a Megváltóról? A próféták közül Dániel próféta megjövendölte az időt, mely ben a m egváltónak születnie kell; Izaiás megjövendöli, hogy szűz től kell születnie; Dávid nem zetségéből; Micheás pedig rám utat Betlehemre — a helyre, ahol születnie kell. De nem csak eljövetelé nek idejét s születésének helyét határozzák meg, hanem leírják az ő személyi tulajdonságait és tetteit is, miáltal egy találó erkölcsi képet és szabatos életrajzott nyújtanak a nemzetek várakozásáról, íg y mig Izaiás látja,2) miként tölti be tanitói hivatalát és erősiti m eg üdvös igéit jelek és csodák által; addig Z a k a r i á s próféta a m essze jövőben jeruzsálem i diadal útját szemléli és lelkesedve kiált föl: „Örvendj Jeruzsálem leánya! íme a te királyod jön hozzád az igaz és szabaditó, ő szegény és szam áron jő, a szam ár fiatal vemhén4.3) T ovábbá, mig Izaiás szenvendéseinek n a g y s á g á t , o k á t és m ó d j á t a legm egragadóbb és erős kifejezésekkel rajzolja, addig ugyancsak ő úgy irja le az ő fölm agasztaltatását, mint jutalm at a kiszenvedett fájdalmakért és m egaláztatásokért: mondván róla: „sirja dicsőséges leszen.“4) A zonban itt még nem állapodnak meg a próféták, mert Dániel próféta megjövendölte, hogy miután Krisztus megöletik, igy idegen nép fog jönni vezérével és szétrombolja a várost és szentélyt; továbbá előre megmondá, hogy a mely nép a M essiást m egtagadja és megöli, annak sem áldozata, sem temploma nem lesz, szétszóratik az egész világon és m egszűnik az ő népe lenni. Végre ezek után m egjövendölték a pogányok m egtérését s egy uj lelki ország nak, az anyaszentegyháznak — Jézus által való alapítását, — m elyben a M essiás egy uj vérontás nélküli áldozatot és uj p ap sá got alapit s ezt Malakiás próféta által következő szavakkal mondja k i : „Nem telik kedvem ti bennetek (a zsidó papokban) és áldozatot

nem fogadok el kezeitekből. Mert napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek közt és minden helyen áldoznak az én nevem nek és tiszta áldozatot m utatnak b e ; mert nagy lesz az én nevem a népek közt.“ É s hogy mindezek betüszerint való értelemben beteljesedtek, azt mindenki belátja, aki csak némi ismerettel bir az egyházról.

A Messiásra vonatkozó jövendölések bizonyitó ereje. Sokkal előbb jövendőltek-e a próféták, mint Krisztus megjelent? A Megváltó első megigérése mindjárt a bűnbeesés után tör tént ; ezt követte az Ábrahám nak tett Ígéret, s Jákob pátriárkának halálos ágyán az Üdvözítő eljövetelére vonatkozó jövendölése, mint egy 1 700 évvel Kr. előtt Továbbá ugyancsak a megváltó eljövete léről szólt Mózes 1500 évvel Kr. e . ; Dávid 1055. Kr. e . ; Ámosz, Ozeás és Jael 800. Kr. e . ; valamint Izaiás 760.; Jerem iás 628. Kr. e. és m ások, mig Malakhiás 450. évben bezárja a próféták sorát. T ehát amint látjuk, ismeretesek lehettek és voltak is a M essiásról szóló jövendölések nem csak a zsidók előtt, kik azt féltékenyen őriz ték, és olvasgatták, hanem miután görög, khald és szír nyelvekre is lefordittattak, a pogányok közt is el volt terjedve. H ogy ez így van, erre nézve teljes hitelű tanú Flavius József zsidó történetíró, ki Appián pogány nyelvtudós ellen irt vádiratában felemlíti, hogy a zsidóknak 22 könyvük van, melyeket isteniekül tekintenek és-az egész kor történetét m agukban foglalják : Ezek közül 5 Mózes a szerzője, melyet 285 körül Krisztus e. Alexendriában a 72 tudós zsidó először fordított át görögnyelvre. íme tehát ezekből világos, hogy a próféták sokkal előbb jövendöltek Krisztusról, mint ahogy megjelent, s igy ezen jövendölések ismeretesek voltak jóval Krisztus eljövetele előtt. Krisztus és az apostolok hivatkoztak-e a próféták bizony ságára ? Mig Krisztus önm agára alkalm azá a próféták jövendöléseit, addig az apostolok, s élükön sz. Péter egyszer 3000, m áskor 5000 zsidót győzött meg a keresztény vallás ig azsá g áró l; kim utatta ugyanis nekik, hogy a fölfeszitett és föltámadott Jézusban betelje sedtek a próféták összes jövendölései.1) Pál pedig A grippa előtt ünnepélyesen kijelenté, hogy ő bizonyságot tesz nagynak és ki csinynek, hogy semmi egyebet sem mond, mint amit Mózes és a próféták m ondottak.“2)

A próféták jövendölései tehát, akár azok tartalm át, akár azok módját, idejét vagy nagy szám át és csodálatos egybehangzását tekintjük, kétségbe vonhatatlanul bizonyítják, hogy Krisztus, kiben ezen jövendölések teljesültek — melyekre önm aga és az apostolok hivatkoztak — valóban az igért és eljött Messiás, — következéskép az általa hirdetett vallás Istentől ered. Ámde lássuk őket egyenkint is, lássuk először is a jövendö lések tartalm át. 1) Tartalm ukat tekintve, a próféták nem természeti esem é nyeket jövendőitek, melyek m egm ásithatlan törvények szerint bizo nyos időszakokban szabályosan szoktak ismétlődni, minők pl. a napés holdfogyatkozások; hanem oly ténjTeket, melyek Isten vagy az e m b e r e k s z a b a d a k a r a t á t ó l f ü g g e n e k vala. Isten szabad akaratától függött mind m aga a M essiás elküldetése, mind a törzsnek kiválasztása, melyből szárm aznia kell, továbbá születésének ideje és helye, csodás erővel való fölruházása. szenvedése, halála, feltám adása stb. Az emberek szabad akaratától pedig függött: A M essiásnak és tanának elfogadása, vagy elvetése, a jeruzsálem i ; diadalmenet. szenvedésének és halálának különféle körülményei. É s miután mindezek Jézus ellenségeinek óriási gáncsoskodása mellett is teljesedésbe mentek, ki kételkedhetnék tovább is azon, hogy Jézus a megigért M essiás, kiről a próféták előre szólották, s kit eljövetele után az apostolok hirdettek. 2) N ézzük a jövendölések módját. A próféták nem tétovázva és gyanitgatva beszélnek, mint a pogány jósdák, hanem világos és oly szem betűnő nyelven, s mindent oly körülm ényesen és pontosan im ák le, hogy az ember azt hiszi, nem is prófétát olvas, hanem evangélistát. Dániel igy b e sz é l: „Krisztus m egöletik. . . E gy nép jő vezérével, lerombol várost és s z e n té it.“ Zakariás pedig: „Örven dezz Jeruzsálem leánj'a! íme a te királyod és üdvözítőd jö n hoz zád; szegény ő és egy szam áron ül, a szam ár fiatal vem hén.“ — Mily fönséges, csak nehány vonás, és m égis mily élénken rajzolja Jeruzsálem pusztulását és Jézus diadalutját. Szóval a próféta oly körülményesen, részletesen és világosan beszél, mint akár egy tör ténetíró. 3) V együk figyelembe a jövendölések i d e j é t . A próféták ugyanis Kr. e. 4, 7, 10 és m ég több századdal is jövendőitek, s ezt m aguk a zsidók is bizonyítják. Már m ost m iután mindezek teljesedésbe m entek annak idején pontosan, feltehető-e, hogy azok embertől szárm aztak s em berre vonatkoznak ? Hiszen az emberi éleslátás vagy okosság ily dolgokat századokkal előre látni, vagy kiszám ítani mindig képtelen volt s az marad. S ebből is mi m ás következhetik, m inthogy Jézus az igért Messiás. 4) Végre n e m ellőzzük a próféták és jövendölések nagy szá mát se. U gyanis, ha a szentirásban csak egyik másik próféta jöven

dőlései foglaltatnának, úgy könnyebben lehetne valami ham isitást föltételezni; ámde mivel oly szám osán vannak és jövedőléseik oly gyakoriak a szentirás különböző részeiben, mint pl. Mózes köny veiben, a zsoltárokban stb. — a ham isitás egyáltalán lehetetlen. E nagyszám ú próféták, habár egym ástól kor, lakóhely, véralkat és műveltség tekintetében különbözők valának, a M essiásnak mégis egy és ugyanazon tökéletes képét alkotják, jóllehet némelyik jöven dölés oly kirívó ellentmondásban áll az emberi végzettel és várako zással, hogy lehetetlen embertől szárm azottnak gondolni is. Avagy ki találhatott volna ki a többi közt oly hallatatlanságot, hogy az emberek Üdvözitőjöket, az Isten fiát, kiben minden vágyok és remé nyűk összpontosult, gyalázzák, köpdössék, m egostorozzák, epével s eczettel itassák, kezeit és lábait átszegezzék. Már pedig ezek is teljesedésbe mentek Jézusban, mint azt az Isten Lelke által sugal m azott próféták előre m egmondották, következőleg ő a megígért Messiás. Vagy végre, ha több képfaragó, kik különböző századokban éltek, s kik közül bár egyik sem közölte m unkáját a másikkal, s mégis egyik egy kart, a másik egy kézfőt, a harm adik egy fejet, szóval egy emberi testnek különféle tagjait faragta; és ha már m ost mind ezen munkálatokat száz év múlva az utolsó képfa ragó halála után valaki összegyüjtené, és kiderülne, hogy azok mind egy, azon korbeli hősnek tökéletes, m ég a legapróbb rész letekben is egybevágó szobrát képezik, vájjon tartaná-e ezt valaki pusztán véletlen, vagy term észetes dolognak? Már pedig a prófé táknál is ez a visszony. Tény tehát, hogy a prófétákat Isten sugalm azta, nekik a jövőt kijelentette és szájok által beszélt. Vagy Krisztus tehát a megigért Messiás, vagy pedig Isten m aga vezeté a világot legsű rűbb és legveszélyesebb tévedésbe, amit pedig szörnyűség gondolni is.

A Messiás előképei. Krisztusban csak a próféták jövendölései teljesedtek be? „Nemcsak a jövendölések, hanem mindazon előképek (ábrá zolatok) is, melyek a M essiás tetteit és szenvedéseit sok századdal előbb jelezték.“ Ami az előkép elnevezését illeti, itt előkép alatt általában azt értjük, ami feltűnően és kiszám ítva hasonlít valamihez, ami még ugyan nem létezik, de idővel megvalósul. E gy messiási előkép tehát az, ami Isten szándéka szerint1 feltűnően hasonlít a M essiáshoz és országához, vagyis az ő tulajdonságait, h i v a t a l a i t , t e t t e i t és s z e n v e d é s e i t , vagy egyházának intézm ényeit ábrá zolja. Kétféle előképek vannak, u. m. személyre és dologra vonat kozók-. Ha a M essiásnak Isten által eszközölt hasonlósága bizonyos személynek, jellemében, hivatalában, életében és m űködésében vagy

sorsában rejlik, akkor e szem ély s z e m é l y i előképe a M essiásnak. Ily személyi előképek, melyek egyszersm ind szenvedésének és halá lának, tehát megváltói m űködésének előképei: Ábel, Izsák, József, D ávid; ha pedig az említett hasonlóság nem egy személyben, ha nem valamely dologban rejlik, akkor ez d o l o g i előkép. A dolog pedig vagy élettelen tárgy, minő a m anna, vagy élő, mint a kecs kebak, melyet engesztelésül eresztettek szabadon a p u sztáb a n ; majd valami esemény, minő Noé megmenekülése a bárkában, majd egy előirt esem ény, minő a húsvéti bárány leölése. S mindezen előképeknek m iként az egész ó-szövetségnek az volt a czéljok, hogy az embereket fölhívják s előkészítsék, hogy csatlakozzanak a M essiáshoz és lépjenek egyházába. Azonban a személyi és dologi előképeken kivül még más előképek is vannak. így a papság tisztében kitűnő előképe volt a M essiásnak, Melkizedek Szálem -királya az ő kenyér é s .b o r áldoza tával. (M elkizedek: igazság királya ; S zálem : békesség.) Azután a prófétai és közbenjárói hivatalban előkép volt Mózes, ki mint pró féta Istentől küldött tanítója volt a választott népnek, hirdeté az isteni törvényt, az isteni Ígéreteket és büntetéseket. Mint közbenjáró pedig Isten és Izráel fiai közt, nagy csodákat téve kivezeté őket Egyptom ból a pusztába. T ovábbá a M essiás föltám adásának is volt az ó-szövetségben előképe: Jónás próféta személyében, ki hogy a tenger dühe csilapodjék, a hullám okba dobatik, hol egy czethal elnyeli. Három napig van e szörnyeteg gyom rában és aztán minden baj nélkül sértetlenül jő ki belőle. Végre nem csak a M essiásnak, hanem az ő szellemi orszá gának és üdvös intézményeinek t. i. az anyaszentegyháznak, — a szentségeknek és szentáldozatoknak is megvoltak az ó-szövet ségben világos és szembetűnő előképei. így legtalálóbb előképe volt az em beriség megm entése végett alapított anyaszenteg yháznak: Noé bárkája. A vörös-tenger találó előképe volt a szent keresztségnek, míg a m anna ezen angyali eledel, jelképezé am a mennyei kenyeret, mely az egyházban a hivek lelki táplálására naponként az oltárra száll, az oltáriszentséget. Legutoljára a jeruzsálem i templom az ő áldozataival árnyéka volt a mi keresztény templo mainknak, melyekben az uj szövetség legszentebb áldozata külömböző vallási szertartások közt m utattatik be.

2. §. Jézus Krisztus igaz Isten. Honnét tudjuk, hogy Jézus Krisztus Istennek fia, igaz Isten? 1) A próféták jövendöléseiből; 2) mennyei Atyjának tanúbi zonyságából ; 3) saját tanúbizonyságából; 4) az apostolok tanítá sáb ól; 5) a kath. egyház tanításából.“

A próféták tanúbizonysága. Mit mondanak a próféták az Üdvözítőről ? A próféták „Istennek®, „Isten velünk,“ „Legszentebb,“ „Cso dálatos,“ „a jövő A tyjának“ nevezik az Üdvözítőt. Izaias pedig így szól: „Isten m aga jön el és m egszabadít bennünket;“ és Jeremiás: „Ez a név, melyen őt nevezni fogják : az U r (Jehova) a mi Igazunk.“

A mennyei Atya tanúbizonysága. Hogyan tett bizonyságot Jézus felől a mennyei Atya? „Jézus megkeresztelkedésekor a Jordán vizében és megdicső ülésekor, a T ábor hegyén ily szózat hallatszott az ég b ő l: „Ez az én szeretett fiam, kiben nekem kedvem telt.“1) A mennyei Atya ezen bizonyságtételére hivatkozik sz. Péter apostol második levelében, igy irv á n : „Nem elmés m eséket követ vén, adtuk tudom ástokra a mi Urunk Jézus Krisztus erejét és megjelenését, hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Mert ő az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget vevén, ily szózat hangzott le hozzája a m agasztos dicsőségből: Ez az én szeretett Fiam, kiben nekem kedvem tölt, őt hallgassátok. É s ezt az égből adott szózatot mi hallottuk, mikor vele voltunk a szent hegyen.“2)

Krisztus tanúbizonysága. Mit állitott Krisztus önmaga felől? Krisztus azt állitá 1) hogy ő Isten Fia és igaz Isten, mint A tyja; 2) ezen állítását megerősitette mind életszentsége, mind cso datettei és jövendölései által 3) megpecsételte azt halálával is. 1) Krisztus azt állitá, hogy Ő Isten Fia és az igaz Isten, mint Atyja. Senki m ást nem nevezett atyjának, mint Istent, noha a zsidók azt veték szemére, hogy Józsefnek, az ácsnak fia.3) T ovábbá önm agát Isten Fiának nevezi és pedig „egyszülöttnek,“ ki Istentől született, az égből szállott le és az égben vagyon ;*) aki tehát nem csupán fogadott fia, vagy küldöttje Istennek, mint m ások, hanem igaz Isten, mint A tyja; mert igy szól: „Az Atya és én egy vagyunk.“

— „Az A tya én bennem és en az A tyaban.“ ') „Ki engem lát, látja az Atyát is.“ 2) Mindezekből világos, hogy Jézus isteni töké lyeket és müveket tulajdonit m agának és égyenlő Istenné teszi m a gát az Atyával, amit bizonnyal nem tenne, ha az isteni szárm azás bizonyságát nem birná önmagában. De továbbá Jézus mindenütt úgy lép is föl, és úgy cselekszik, mint legfőbb, korlátlan ur, mert nem csak m aga bocsátja meg a bűnöket,3) hanem apostolainak is a Szentlélek m alasztját adja a bűnök m egbocsátására. Azután, mig a megtért gonosztevőnek p a radicsom ot igér, addig a vak ifjú, kit meggyógyított, térdre borul előtte és imádja őt, mint Isten Fiát, és ő ezen, őt megillető hódo latát elfogadja. Végre föltám adása után T am ás igy kiált föl: „Én Uram és én Isten e m !“ É s Jézus mit tesz ezen ünnepélyes vallo m ással szem ben? E gy szóval sem gáncsolja, vagy helyteleníti, hanem azt mondja neki: sMivel láttál Tam ás, hittél; boldogok, kik nem látnak és mégis hisznek.“ 4) Mindezek ugyancsak újból szintén Jézus Istenségét határozottan és nyom atékosan bizonyítják.' 2) Krisztus megerősítette bizonyságtételét, mind életszentsége, mind csodatettei és jövendölései által. Jézus ugyanis ki akarván emelni Istensége felőli bizonyságtételének erejét, önm aga is életének szeplőtelen és kifogástalan voltára hivatkozott. — „Ki vádolhat engem közőletek bűnről?“ kérdé ravasz ellenségeitől, a kandi szem mel figyelő farizeusoktól.5) — A farizeusok m ost elném ultak; mert egyikök sem tudott legkisebb vádat is felhozni ellene; mire Jézus újból ekkép folytatá: „Miért nem hisztek (tehát) nekem, ha igaz ságot m ondok nektek.“ Vagyis ha azt állítom, hogy Isten vagyok, hogy Istentől jöttem? Igen gáncsoskodtak ellene, ámde Jézus élete oly tiszta volt, hogy ellenségei, sőt még az áruló Judás sem tudott ellene felhozni semmit, ki pedig három évig a legbizalm asabb viszonyban élt vele, s még ő' i s pirulva és kétségbeesve hozá vissza a 30 ezüst pénzt, a bűn zsoldját, és azt a főpapok és vének elé dobván, igy kiáltott föl: „Vétkeztem, elárulván az igaz vért.“«) É s végre Pilátus is kénytelen volt nyíltan, és ünnepélyesen kijelenteni: „Semmi okot (hibát) nem találok ő benne.“7) „Én ártatlan vagyok ezen Igaznak vérétő l; ti lássátok !“8)

Krisztus csodái, • H a Jézust az ő nyilvános életében az evangéliumnak nyom án kísérjük, rendkívüli tetteket látunk végbemenni, melyekről az elfogu latlan figyelő kénytelen bevallani, hogy a term észet erőit m essze !) Ján. ÍO. 30, 38. 2) Ján. 14, 9. 3) Márk. 2. 5. 4) Ján. 20. 29. 5) Ján. 8. 46, 6) Márk. 27. 4. 7) Ján. 19. 4. 8) Mát. 27. 24.

fölülmúlják; következéskép egy fensöbb, természetfölötti, isteni erő nek tulajdonitandók. S habár a term észet erőit m essze fölülmúlják a Jézus által nyiltan, az egész nép előtt, sőt irigy ellenségei szemeláttára végbevitt csodák, a farizeusok és Írástudók m égis mindenkép oda iparkodtak hatni, hogy Jézus csodatetteit eltagadják, vagy hogy azokat üres szemfényvesztésnek nyilvánítsák, amint ezt külö nösen a m eggyógyított vak ifjú törvényszéki kihallgatása mutatja. É s miután ezt tenniök nem sikerült, abban kerestek nyom orult kibúvót, hogy Jézus csodatetteit varázslatnak, az ördög közrem ű ködésének tulajdonították. É s midőn a nép ennek daczára is követi Jézust és prófétának, Isten követének tartá, arra a gonosz határo zatra vetemedének, hogy ez alkalmatlan vetélytársat erőszakosan teszik el az útból. „Ezen ember sok csodát m üvei“ — m ondák — s ha igy hagyjuk őt, mindnyájan hisznek benne. Elhatározták tehát e naptól fogva, hogy megölik.1) Még a zsidók hires (?) Talm udja is hiteles tények gyanánt említi fel Jézus csodáit, csak azt jegyzi meg, hogy Jézus azokat a „Jehova“ névnek pusztán általa ismert titokteljes kimondásával vitte végbe. Hasonlókép elismerték e cso dák hitelességét a későbbi pogányok is, többi közt Celsus, Porphyr és a hitehagyott Julián, kik epés könyveket irkáltak a keresztény ség ellen; csakhogy ők is, mint a farizeusok, varázslatból iparkod tak azokat megfejteni. H ogy azonban Jézus csodáit igen sokan Isten müvének ismerték el, bizonyítja azon körülm ény, hogy a k e resztény vallást milliók és milliók elfogadták és milliók szenvedtek érte vértanuságot. Végre még azt sem m ondhatja senki, hogy akik Jézus tanítását elfogadták mind együgyü műveletlen emberek voltak, kik kellő megfontolás nélkül tértek Jézushoz, mert hiszen m ár az első századbeli keresztények közt is találkoztak kitűnő m űveltségű és főrangú férfiak; ilyenek Sergius Pál proconsul, Flávius Kelemen konsul, Domicián császár rokona s tb .; továbbá hires bölcselők és tudósok mint areopagita Dénes, Aristides, A thenagoras, Justinus, stb. Sőt a zsidók közt is akadtak főrapguak, kik hittek Jézusban, mint Nikodemus, egy főrangú zsidó, Jairus a zsinagóga elöljárója, kik mindnyájan tudták és képesek voltak Krisztus csodatetteit elbí rálni, s ha ezek Istensége mellett nem bizonyítottak volna, olyano kul el nem fogadták volna. A ki tehát a Krisztus által végbevitt csodatettek term észetét és a módot, ahogyan végbevitettek, kom olyan megvizsgálja, be kell vallania, hogy azok egy természetfeletti isteni erőből szárm aztak. Hallatlan dolog ugyanis az, hogy valaki pusztán, emberi erő és term észetes eszközök által oly bám ulatos tetteket vitt volna végbe, vagy csak meg is kísértette volna. Vagy kinek jutott valaha eszébe ötezer embert öt kenyérrel és két hallal kielégíteni? Ki tartá lehet-

ségesnek a született vak szemeit m eggyógyítani? Ki jött azon gondolatra, hogy egy feloszlásnak indult halottat életre tám aszszon ? A tapasztalás, mely hatezer év után sem tud hasonló eseteket föl m utatni, hangosan és ünnepélyesen tiltakozik ily föltevés ellen. É s valóban Jézus csodatetteinél semmi nyom át sem találjuk az emberi m űvészetnek és a term észetes kisegítő eszközöknek, semmi nyom át a czélra vezető intézkedéseknek, vagy előleges készületnek. Végre Jézus bármely órában, minden perczben, minden helyen végbeviszi a z o k a t; hatalm a kiterjed mindenféle élő és élettelen tárgyra. Közel és távol mindig egyenlő gyorsasággal m űködik; sohasem volt szügsége semmi erőködésre vagy m esterséges előkészületre. C sak egyet szól, és a term észet engedelmeskedik. A viz, mivel ő akarja, kitűnő borrá változik a szolgák kezei közt, és a kenyér m egszaporodik annyira, hogy miután ötezer ember jól lakott, tizen két kosár m orzsalékot gyűjtenek össze stb. stb. V agy ha olykor valamely tárgyat term észetes eszköz gyanánt használ, akkor o ly as mit választ, ami a szándékolt czélt term észetes módon inkább a k a dályozza, mint előmozdítja, mint pl. a született vak m eggyógyitásakor, kinek pilláit sárral keni be, hogy lá s s o n ; vagy a siket ném á nál, kinek fülébe dugja ujjait, hogy hallását visszanyerje. Mindezekből világos tehát, hogy am a rendkívüli tettek és ese m ények, melyekről itt szó van, csak Istentől szárm azhattak, s igy valóságos csodák, s igy igaz Krisztus állítása, hogy Ő Isten Fia, m ert ha ő nem az volt volna, akkor Isten meg nem erősíthette volna csodák által a hazugságot.

Krisztus jövendölései. Hogyan erösité meg Jézus az ő Istenségéről szóló tanítást jö vendölései által? „Olyképpen, hogy sok oly dolgot előre megmondott, melyeket csak Isten ism erhetett; igy megjövendölte, hogy Judás elfogja árulni, hogy Péter, ki előbb Istenségét oly íenkölt lélekkel megvallotta, mielőtt a kakas kétszer szólna, három szor tagadja meg őt. É s ez mind betüszerinti értelemben beteljesedett. Ki sejthette volna ezt emberileg csak legtávolabbról is, mikor Péter m aga is jobban irtó zott ilyesmitől, mint a haláltól. T ovábbá megjövendölte halálának módját, feltámadását, mennybemenetelét: a Szentlélek elküldését stb. s ezek is miután mind beteljesedtek; Jézus istensége mellett tanúskodnak, Vannak-e Jézusnak olyan jövendölései is, melyek teljesülése még most is tart? V a n n a k ; ilyenek 1) hogy az evangélium a-z egész világon hirdettetni fog. Már dicső feltám adása előtt m ondá J é z u s : „És egész

világon hirdettetni fog az ország ezen evangélium a.“ ’) S mit látunk? Azt, hogy e jövendölés nem sokára, bár véres küzdelm ek közt,* de mégis megkezdődött és folytatódik ma is a legtávolabbi világrészek ben és országokban, melyeknek némelyikéről- csak akkor veszünk tudom ást, midőn azokban az evangélium elterjedvén, vad lakói ke resztényekké lettek. Mig a legnagyobb világbölcsek tanai alig ter jedtek túl országuk határain, s még e kis körben is csak néhányan és holt betűk által ismerték meg, addig a názáreti ács tanai elha tottak és elhatnak a föld szélső határvonaláig és nem csak olvassák és olvasgatják azokat, hanem minden áldozatra kész buzgalom mal hirdetik, prédikálják i s ; és szent lelkesedéssel karolják föl gazdagok és szegények, előkelők és alattvalók, műveltek és m űve letlenek. 2) Jézus második jövendölése, melynek teljesedését folytono san látjuk, abból áll, h o g y : az egyházat a pokpl hatalm a nem fogja legyőzni. „Te Péter vagy — m ondá Jézus — s én e sziklára épí tem egyházam at, és a pokol kapui (hatalmai) nem vesznek erőt rajta.“*) S ezen isteni Ígéret szintén bizonyos, mert sem a százados véres küzdelmek, sem a pogányság csábításai, kínzó és öldöklő eszközei, sem a tévtanok furfangja, sem a barbárság borzalmai, nem birták megrendíteni, annál kevésbé megsemmisíteni. 3) A még m ost is egészen rom okban heverő jeruzsálem i tem plom, szintén folytonos bizonyság Jézus am a jövendölésének igaz volta mellett, hogy nem hagyatik kő kövön, mely le ne rontassék. A hitehagyott Julián ugyan meg akará czáfolni Jézus eme jövendö lését, s megparancsolá, hogy a zsidók építsék föl tem plomukat, azonban a többszöri kísérletet erős földrengés semmisité meg, úgy, hogy a régi templomnak még földben levő alapköveit is kiforgatá helyökből, s így valóban nem maradt kő a kövön. Hogyan pecsételő meg Jézus Istenségéről szóló tanítását ha lála által? „Úgy, hogy a törvényszék előtt az élő Istenre kény sz e re tetve kijelenté, hogy ő Krisztus az Isten Fia, Isten erejének jobbján fog ülni és az ég felhőiben eljönni, és e vallom ása mellett halált is, szenvedett.“ S ezen vallomását nem csak tanítványai és az összes népség előtt tévé, hanem a főtanácsban is, melynek pedig egyedüli joga volt az uj tanító küldetését megvizsgálni, mert midőn Kaifás főpap így szólt hozzá kihallgatásakor: „Kényszeritlek téged az élő Istenre, mondd meg nekünk, te vagy-e Krisztus, az Isten F ia “ — Jézus igy szólt: „Te m ondád,“ vagyis úgy van, amint m ondád: „Én vagyok.“ 3) S midőn erre a főtanács kiszolgáltatá őt Pilátus

helytartónak, és ez Jézus vétsége felől tudakozódott, a jelenvolt fő papok és írástudók így feleltek: „Törvényünk vagyon és a törvény szerint m eg kell halnia, mert Isten fiává tette m agát.“ *) S Jézus, ez ártatlan bárány minden vétségekkel szemben mit tesz? Egy sz ó val sem értelmezi szavait, se vissza nem vonja azokat, hanem csön desen hallgat és éppen ezen hallgatás által hangosan bevallja Isten ségét, s e vallom ását vérével is megpecsételte. Végre pedig, midőn a Felfeszitett lehajtá fejét és kiadá lelkét, a templom kárpitja ketté szakadt, a föld megrendült, a sziklák m egrepedtek, a sírok megnyíltak és a halottak föltámadtak, kiléptek a sírból, bejöttek a városba és sokaknak megjelentek. Harm adnapra Jézus m aga is föltámadt, elhagyja a lezárt és lepecsételt sirt, és azután negyven napon át gyakran megjelenik tanítványainak dicsőült testtel, mig végül szemeik láttára diadalm asan fölméne az égbe. S m ost mindezen végbevitt csodák után lehet-e m ást mondanunk, mint amit a pogány százados m ondott: „Bizony az Isten fia vala ez." Ú gy van, az Isten fia vala, mert ugyan ki tételezheti föl, hogy Isten mindezen bám ulatos csodákat egy csaló vagy egy Isten ká rom lónak kedveért és dicsőségére viszi vala végbe.

Az apostolok tanúbizonysága. H it tanítanak az apostolok Erisztus felől? 1) „Az apostolok nyilvánosan azt tanítják, hogy Jézus Krisz tus az „igaz Isten.“ 2) Azt tanítják, h o g y : „Jézus Krisztus birtokában vagyon az istenség egész teljének“ (tökélyének.) „Benne lakozik az Istenség egész telje“ mondja szent P á l,2) ki itt azt akarja jelenteni, hogy az isteni lénynek egész fensége és dicsősége, minden isteni tulajdon ság m egvan Krisztusban, miként a lélek benne lakik a testben, vagyis testileg, lényegileg, a szó igaz értelme szerint, nem úgy, mint talán a jám bor emberekben. 3) Végre ugyancsak az apostolok azt tanítják, hogy „Jézus Krisztust minden teremtmény imádni tartozik.“ Sz. Pál ugyanis így ir a filippiekhez: 3) „A Jézus nevére minden térd meghajoljon ég ben, földön és a föld alatt.“ Hogy itt az imádás igazi és tulajdonképeni értelemben vétetik, nem pedig mint a szentirás több helyén, p uszta külső tisztelet gyanánt, kitűnik abból, hogy mind a világos ság, mind a sötétség szellemei tartoznak K risztust „imádni.“ Az apostolok tanítása szerint tehát Krisztus igaz Isten. A mindenható nem is m ulasztá el az apostoloknak a fölfeszitett Jézus Istenségé-

géről szóló tanítását éppen oly feltűnő, mint tagadhatatlan példák által megerősíteni, mert az apostolok csodatevő hatalm ának hire oly nagy volt és annyira elterjedt, hogy sokan az utczákra h o z á k 'b e tegeiket, ágyakra és taligákra fekteték, hogyha Péter arra jön, leg alább árnyéka érintse őket, és m eggyógyuljanak. De mindezeknél a legfeltűnőbb volt mégis valamennyi csoda közt, a csontig-velőig romlott pogány világnak megtérése.

A katholikus egyház tanúbizonysága. Mit tanit a katholikus egyház Jézus Krisztus személyéről? „A katholikus egyház mindig azt hivé és tanitá, hogy Jézus Krisztus valóban Isten, egy lényegü az Atya Istennel és e keresz tény alaphitnek védelmére a niczeaí külön hitvallást szerkesztette és a m ást tanítókat átokkal sújtotta.“ Az egyház hiven isteni alapitója és az apostolok tanításá hoz te h á t: 1) mindig hitte Jézus Istenségét. E hitet látjuk m i: a) azon egybehangzó vallomásból, melyet a szent vértanuk tevének, a pogány törvényszékek előtt és melyet vérökkel is m eg pecsételtek. így a többi között sz. Lőrincz, ki szám os csodák által megdicsőitett vértanú halált szenvedett, igy szólt a bírónak, Tiburtiu sn ak : „Mi nem ismerünk m ás Istent, mint Jézus Krisztust, az élő Isten Fiát, ki eget, földet és mindeneket terem tett.“ b) Azok irataiból, kik a keresztény vallást a zsidók és pogányok ellen védelmezték, m inők: A thenágorás, Jusztin, Tertulián, Cyprian, alex. Kelemen stb. c) A pogányok bizonyságtételéből is, kik a keresztényeket leg inkább azért gyűlölték és üldözték, mert a birodalom isteneit megveték és egy embert imádnak vala, ki gonosztetteinek büntetéséül nyilvánosan megszégyenittetett, m egostoroztatott és fölfeszittetett. 2) A katholikus egyház mindig azt tanította, hogy Jézus Krisztus igaz Isten. E z kitűnik a legrégibb szentatyák müveiből, kik az apostolok tanítványai és utódai valának. Ilyenek: sz. Kelemen pápa, sz. Ignácz, aki antiochiai püspök volt Kr. u. 7 1 .; sz. Irén, aki 178 óta volt lyoni püspök és mások. Ezek után nem sokára Árius, alexandriai pap, azt merte állítani, hogy a Fiú nem örökóta született az Atyától, hanem idővel, noha a világteremtése elő tt; hogy tehát nem egy lényegü az Atyával, nem tulajdonképi értelemben Isten, mint az Atya. E tévtan ellen azonban 325-ben általános zsinat gyűlt össze Niczeában. hol egy hitvallást szerkesztének, mely különösen azt hangsúlyozza, h o g y : „Jézus Krisztus az Atya lényegiségéből szü letett és egy lényegü az Atyával,“ tehát Isten, miként az Atya.

.

De miként a niczeai zsinat előtt, úgy utána is a vértanuk ezrei vallották, e hitet és annak m egpecsételése végett örömmel szenvedték el a legiszonyúbb kínokat, sőt m agát a halált is. Sőt Istennek úgy tetszett, hogy a vértanuk vallom ását fényes csodák által erősítse meg. Különösen nevezetes az, mely 484-ben Tipasában, egy afrikai városban történt, s melyről sok szem tanú kezes kedik. U gyanis, m időn az Árius eretnekségét követő vandal király H unnerik, ki a Jézus istenségének megváltóit a legiszonyubban üldözte, a T ipasa városbeli igaz keresztény híveknek nyelveit kiszaggattatta, ezek nyelv nélkül is oly folyvást és érthetőleg beszél tek, mint azelőtt és mindenfelé hirdették, hogy Krisztus Jézus iga zán Isten és egy állanyu az Atyával. Ezek közül körülbelől 60- an K onstántinápolyba menekültek, hol őket naponként az egész város látta és beszélni hallotta.

HARMADIK HITÁGAZAT. „K i fo gan tatás a Szentiélektől, születék szű z M áriától.“

Jézus Krisztus emberré levése. Mire tanit főleg a harmadik hitágazat bennünket? „Arra, hogy Isten Fia a Szentlélek m űködése által emberré lett, vagyis a mienkhez hasonló testet és lelket vett m agára.“ A m ásodik hitágazat szem ünk elé állítja Jézus Krisztust, mint ki az A tya valójából örökóta nemzett, egyszülött Fia az Istennek, tehát igaz Isten, ellenben a harmadik ágazat arra tanit, hogy ugyan azon Jézus Krisztus igaz ember, mert időben emberi term észetet vön m agára és Máriától, a legtisztább szűztől született. Midőn t. i. elérkezett az idő, leszállóit az Isten Fia az ég m agassából (melyet azonban, mint Isten el nem hagyott) a mi földünkre és a bold. szűz .tiszta kebelében a Szentlélek m űködése által, testet és vért ölte m agára a mi üdvünkért. Az örök igének ezen egyesülését az emberi term észettel Jézus Krisztus emberré levésének (m egtestesü lésének) nevezzük. U gyanis midőn Isten Fia oly testet és lelket vön m agára, minő a mienk, akkor valóban emberré lett, anélkül azonban, hogy m egszűnt volna Isten lenni, E kifejezés te h á t: „lett“ vagy „lön“ — itt nem átváltozást jelent, mint pl. mikor azt m ond juk, hogy K ánában a víz borrá lett; sem oly megváltozást, mint a m inőt emez ism ert kifejezések alatt é rtü n k : valaki megvénült, be teggé lett, stb. hanem azt, hogy valamint egy fejedelem, ki ha a börtönben egy szerencsétlent akar meglátogatni, leszállhat trónjáról,

alattvalója ruhájába, öltözködhetik, anélkül, hogy ezáltal királyi mél tóságát és hatalm át elvesztené, úgy Isten Fia is emberré lett és term észetünket m agára ölté, a nélkül, hogy isteni term észetéből, istenségének véghetetlen tökélyeiből csak valamit is elvesztett volna. S hogy mindezek után hogyan lehetséges az, hogy a végte len és a véges, vagyis, hogy Isten az emberi term észettel oly benső és elválhatatlan egységbe olvadjon és mégis ugyanaz m aradjon, a mi volt, ez felülmúlja minden fogalmunkat és képzelmünket, de nem ám az Isten m indenhatóságát és bölcseségét, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Szent Ágoston egy hasonlattal iparkodik ezt némileg érthetővé tenni, midőn a 187. beszédében igy szól: Midőn egy gon dolatot kimondunk, az észrevehető hangsúlyba öltözik, anélkül azon ban, hogy hanggá változnék át. Változatlanul m arad meg a lélek ben, noha észrevehető alakot öltött, vagyis mintegy m egtestesült. Hasonlókép m arad a festő eszm énye az ő lelkében még akkor is, midőn azt lefestette. így az örök Ige sem változott át emberi ter m észetté, midőn azt fölvevé; ugyanaz m aradt az emberré levés után is, ami előbb volt, — Isten egyszülött Fia — egy lényegü az Atyával. • Mit hiszünk Jézusról az emberré levés titkában? „Azt, hogy Jézus Krisztus igaz Isten és egyszersm ind igaz ember — Isten-em ber; Isten öröktőlfogva, emberré pedig idő ben lett.“ Minthogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember egyszersmind, azért teljes joggal és helyesen nevezzük őt Istenem bernek. Úgy de nem öröktől fogva Istenember, hanem csak mintegy kétezer év óta, mikor t. i. emberi term észetet von m agára a legtisz tább sz ű z tő l; de Istenember fog m aradni örökké, mert az örök Ige, az Isten Fia azért vette föl az emberi term észetet, hogy azt soha el ne válassza magától. Ámde jól meg kell jegyezni itt is, hogy az emberi természetnek ezen fölvétele és elválaszthatlan egyesülése által Isten Fia nem ment át m ás állapotba, mintha isteni tökélyéből valamit vesztett volna, vagy valami ujabb tökélyt nyert volna; h a nem egészen változatlan maradt. Az arany arany lesz, ha agyaggal keverjük is ; a nap fényét nem fokozza egy lám pa halvány sugara. Ily forma, noha végtelenül tökéletesebb az örök Ige egyesülése is az emberi természettel. Krisztus mint Isten legegyszerűbb, szükség képi végtelen tökéletes lé n y ; ő tehát nem vesztett semmit, mert neki, mint egyszerűnek, nincsenek oly tulajdonságai, miket elveszt hetne ; éppen oly lehetetlen az is, hogy ő tökéletesebbé váljék, mert a végtelen tökély már semmivel sem gyarapodhatik. T ehát az em berré levés által nem Krisztus Istensége, hanem csak az emberiség tökélyesbült. — „A nap világosságot és meleget önt ránk, anélkül,

hogy tőlünk 'viszont nyerne valam it; mennyivel inkább megteheti ezt az Ur, ki a napot terem tette?“ — m ondja dam aszczen János. — É s valamint a nap, mihelyt egy uj bolygó tám adna, azt is m eg világítaná é.s melegítené, anélkül, hogy fényéből bármit is vesztene, — igy kezdett K risztusban is az Istenség m alasztos befolyást g y a korolni a vele egyesült emberi term észetre, a nélkül, hogy m aga legkisebb változást szenvedett volna. Minthogy tehát Jézus Krisztus Isten .és ember egyszersm ind, azért majd úgy beszél magáról, mint Isten, azaz tekintettel Istensé gére; majd mint ember, azaz tekintettel emberségére. Mint Isten b e szél önm agáról midőn igy szól: „Én és az A tya egy vagyunk.“ >) Mindent, mit az A tya cselekszik, a Fiú is hasonlóképen cselekszi.“ 2) Mint ember beszél pedig, midőn igy s z ó l: „Az Atya nagyobb nálam nál,“ 3) mert mint ember (azaz embersége szerint) Jézus csak terem tm ény, tehát kisebb az Atyánál. Szóval az Istenember ezen különböző beszédm ódja hasonlít ahhoz, amit m agunkról szoktunk beszélni, mert mi is majd igy, majd úgy beszélünk, a szerint, amint szellemi, vagy testi term észe tünket tartjuk szem előtt. Mi az ember? A föld férge, por és hamu, igy felelünk, midőn testi term észetünkre godolunk. „Por vagy, és vissza kell térned a porba,“ igy szólt Isten az első emberhez. De ha szellemi term észetünket vesszük figyelembe, akkor igy beszé lünk : Az ember a teremtés királya. Isten lehelete és halhatatlan kép m ása, majdnem hasonló az an g y alokhoz.4) É s mindkét felelet helyes, mert az ember test és lélek, azaz testi és szellemi lény.

Két természet egy személyben. , Hány természet van Jézus Krisztusban? „K ettő : Isteni term észet, m ert ő Isten; és emberi, mert ő ember. “ Az isteni term észet alatt az ő istenségét és. az emberi term é szet alatt az ő em berségét értjük. Isteni term észetét az Atyától bírja, kitől öröktől fogva, m egfoghatatlan módon szü lete tt; emberi term é szetét pedig szűz Máriától birja, kitől időben született. Ámbár e két term észet legbensőbben egyesül benne, mégis lényegesen kü lönböznek egym ástól. E zt pedig olyképen kell gondolnunk, mint a testünk és lelkünk közötti viszonyt. Ezek is a legbensőbben egye sülnek az em berben ; mégis egészen m ás valami a test, mint a lélek; a test hús, a lélek pedig szellem. így Krisztus embersége is a legbensőbben össze van kötve Istenségével, mégis lényegileg vég telenül különbözik az Istenségtől. A módot, miképen egyesül Krisz

tusban az Istenség az ő emberségével, nem lehet összehasonlítani semmiféle egyesüléssel, még azzal sem, mely a test és lélek között van. Mint a végtelennek egyesülése a végessel, páratlan a m aga nemében, kimondhatatlan és íölíoghatatlan. Ami testünk nem elvá laszthatatlanul van egyesülve lelkűnkkel, de az ő Istensége elválaszt hatatlan emberségétől. Még Jézus halálakor sem vált el az Istenség sem testétől, sem leikétől. Továbbá bennünk a test és lélek kölcsönösen kiegészítik egy m ást, azaz a nekik megfelelő m űködés alatt sokszorosan függ egy mástól. így pl. a test nem m ozoghat lélek nélkül, nem érezhet, nem élh et; ámde Krisztusban egészen m áskép van e z ; nála mind a két term észet tökéletes, és term észetes dolgaiban független egym ástól, mert mind a kettőnek meg van az a sajátságos külön élete és m ű ködése. így midőn Krisztusban az emberi term észet éhséget, szom júságot, aggodalm at és szom orúságot, kim ondhatatlan gyötrelmet érez vala, Istensége érintetlenül m aradt mindezen fájdalomtól és gyöt relm ektől; még m aga a kereszthalál sem zavará az istenség végte len boldogságát pillanatig sem. Van-e Krisztusban két egymástól külömböző akarat? „Igen is, Krisztusban két akarat van, isteni és emberi akarat, mely azonban az isteninek mindig tökéletesen alája van vetve.“ Valamint az isteni term észethez isteni akarat, úgy az embe rihez emberi tartozik; mert miként nem létezik értelem és akarat nélküli Isten, úgy emberi lélek sem gondolható, mely nem birna értelemmel és akarattal, vagy ismerő és akaró tehetséggel. Minthogy pedig Krisztusban mind a két term észet tdljesen föltalálható, szük ségkép következik, hogy benne két, — a két term észetnek m egfe lelő s miként ezek — egymástól lényegesen külöm böző akarat is van. Hogy Krisztusban két akarat van t. i. isteni és emberi s e két akarat egym ással nem ellenkezik, am ennyiben az emberi az isteninek alája van rendelve, ez kitűnik a szentirás szám os helyé ből is. „Én nem a saját akaratom at keresem, — igy szól Jézus Já n o sn á l,J) hanem azét, ki engem küldött.“ 2) „És én azért szál lottam le az égből, hogy ne saját akaratom at teljesítsem , hanem annak akaratát, ki engem küldött.“ E s midőn az Olajfák hegyén halálos félelem szállta meg, igy szólt mennyei A ty jáh o z: „H a lehet séges múljék el tőlem e pohár, mindazonáltal nem amint én akarom , hanem amint te.“ 3) Itt egy kissé az tűnik ki, hogy K risztus emberi akarata, m ást akart volna, mint az isteni, ámde jól meg kell figyel nünk és külömböztetnük a dolgot, — mert Krisztus hem akart

mindenáron m ást, mint a mennyei Atya — hanem csak föltételesen ; s miután Krisztus belátta, hogy emberi akaratának teljesítése az atyai szándékkal és határozattal nem fért össze, azért lemondott arról, azaz emberi akaratát kész és tökéletes odaadással aláveté az isteninek. — Vajha igy tenne minden keresztény s igy mi is, mi dőn Isten tőlünk oly nehéz áldozatot kiván, melytől akaratunk irtó zik, mint pl. szüléink, testvéreink, jó barátunk halálakor, s azt m ondanók teljes m egnyugvással, akaratunk teljes alárendelésével ily en k o r: „Uram, ha lehetséges, hogy téged szent akaratod szerint m egdicsőitselek és üdvözöljelek, a nélkül, hogy e keserű poharat kiüríteném, múljék el ez tő lem ;“ de ezt is tegyük hozzá teljes alá zattal és m egnyugvással: „Mindazonáltal ne áz én, hanem a te akaratod legyen m eg; ne amint én akarom, hanem amint te.“ Van-e Krisztusban két személy is? „ N in c s; Jézus Krisztus csak egy, és pedig isteni szem ély ; m ert a két term észet Isten Fiának egy személyében' elválaszthatat lanul egyesült. Itt két pontot kell tisztába hoznunk, 1) hogy Krisztus csak egy sze m é ly ; 2) hogy ezen egy személy nem emberi, vagy isten emberi, hanem isteni, t. i. nem m ás, mint a Szenthárom ságnak m ásodik személye. 1) Jézus Krisztusról az ,Athanáz-féle hitvallás azt m ondja: _ „Ámbár ő Isten és ember, még sincs két Krisztus, hanem csak egy. Mert miként az eszes lélek — folytatja tovább szent Athanáz — és a test egy ember, úgy Isten és ember is egy K risztus.“ Va lamint tehát mi bennünk a lélek és test egy embert, egy személyt alkot, úgy K risztusban is elválaszthatatlanul és örökre egy személylyé van egyesülve az Istenség és emberség. Ezek szerint Krisztus az ember fia, nem egy m ás külömböző személy — Krisz tustól az Isten fiától — hanem egy és ugyanazon személy, egy és ugyanazon K risztus, mert Krisztus mint láthatatlan Isten és mint látható ember, egészen ugyanaz a személy. T ehát Isten Fiának az emberi term észettel való egyesülését, nem úgy kell képzelnünk, mintha ezt csak ruha gyanánt vette volna fel; miután a ruha az emberrel, ki azt hordja, nem képez egy és ugyanazon személyt. Aki pl. selyem ruhát vesz föl, nem lesz azért selyemmé, a ruha nem képez vele egy embert. Ellenben Isten Fia oly szorossan egyesité m agával az emberi természetet, hogy az egyház tanítása szerint, mint Isten és ember egy és ugyanazon személy. 2) Az is világos, hogy Jézus Krisztus egy személye nem csupán em beri; mert akkor azon istenkárom ló állítást kellene ten n ünk, hogy az örök Ige, az Istenség m ásodik személye, az emberi term észet fölvétele által m egszűnt Isten Fia lenni. T ovábbá se nem

istenem ben személy a z ; mert mint a szentatyák egyhangúlag tanít ják, a két term észet egyesülése által K risztusban éppen úgy nem szárm azott uj személy, mint nem uj (talán istenem beri) term észet; aminek pedig meg is kellett volna történnie, ha az isteni szem ély ből istenemberi lett. Mindezek daczára jogosan nevezzük ugyan Krisztust I s t e n e m b e r n e k , mert ő valóban Isten és ember egy szersm ind, jogosan hiszünk továbbá benne egy Istenemberi m űkö dést is, miután ő benne kétféle term észetes ténykedő tehetség é s cselekvésmód van, isteni és em beri; ámde azért K risztust mégsem nevezzük istenemberi személynek, mivel benne nincs kéttéle sze mély, t. i. isteni és emberi.

Mária, Isten szűz anyja. Isten Fia kitől vett magára emberi természetet? „Máriától, a legtisztább szűztől; azért is nevezzük Isten an y jának, vagy Isten szülőjének.“ 1) Hinnünk és tudnunk kell, hogy Isten Fia Máriától vette m agára az emberi természetet. Ezzel szemben akadtak ugyan az első kér. századokan tévtanitók, kik azt álliták, hogy K risztusnak nem volt valóságos teste, hanem csak látszólagos, miként pl. az angyaloknak, midőn az emberek közt megjelennek. Mások ismét megengedték ugyan azt, hogy Krisztus valóságos testtel birt, de tagadták, hogy az emberi test volna, azaz egyenlő term észetű és lényegü volt a mienkkel, ugyanazért azt m ondák, hogy Krisztus nem Máriától vette m ag ára,az emberi term észetet (a test és vért), hanem testét a mennyből hozta, vagy azt úgy teremté m agának különböző elemekből. Ez azonban tévtan, mert e szerint Jézus nem volna valóságos Fia M áriának, nem valóságos ember és az em berré levésről és a megváltásról szóló tan egy üres képzelődés volna. Ugyanazért, valamint kezdetben Isten m indenhatósága Ádám oldalcsontjából Éva ősanyánkat alkotá, hasonlókép alkotá az isteni lélek ugyanazon mindenható ereje Mária legtisztább testéből és vé réből Jézus Krisztus emberi te s té t; ez lesz tehát értelme az- ap o s toli hitvallás eme szavainak: „születék szűz Máriától.“ 2) U gyancsak itt hinnünk és tudnunk kell, hogy Máriát, a boldogságos szüzet, teljes joggal megilleti ez „I s t e n a n y j a ,“ vagy „ I s t e n s z ü l ő j e “ nevezet. E z m ár az angyal szavaiból is kitű nik, ki úgy szól h o zz á: „A szent, ki tőled születik, Isten Fiának fog neveztetni.“ Mivel tehát isteni személy az,- a kit Mária szült, azért méltán és jogosan megilleti őt az „Isten anyja“ nevezete. Volt-e Jézus Krisztusnak atyja is? „Jézusnak, mint embernek nem volt a ty ja; mert József Mária szűz jegyese, csak nevelő atyja volt.“

Jézusnak, mint Istennek, azaz isteni term észete szem pontjá ból, miként nem volt a n y ja ; úgy emberi term észete szempontjából, azaz, mint embernek, nem volt atyja. Jézust — miként Lukács bizonyítja J) — a József fiának tartották“ u g y a n ; valósággal azo n ban József nem tulajdonképi értelemben volt atyja Jézusnak, hanem csak szűz jegyese Máriának és mint ilyen nevelő atyja az isteni gyerm eknek. Az okok pedig, melyek miatt az isteni gondviselés Máriának Józseffeli eljegyzését elrendelte, a Szentatyák tanítása szerint a kö vetkezők : 1) így kellett megvédeni és biztosítani a szűz anya jó hírnevét és az isteni gyermek becsületét az emberek rágalm ai és vádjai ellen, melyek m áskép el nem m aradtak volna. 2) Isten úgy akará, hogy a b. szűz és Fia szárm azását mindenki József által ismerje meg, akiről tudták, hogy Dávid sarjadéka. Mert egy örök lési joggal biró leánynak, minő Mária volt, zsidó törvények szerint, csak a tulajdon rokonságából való vőlegénynyel volt szabad jegyet váltani. Végre úgy akarta Isten, hogy Mária és isteni gyermeke Jó zsefben találjon egy hű kísérőt, ápolót és védelmezőt, különösen, mikor Herodes üldözése elől Egyiptom ba kellett menekülniök.

Az emberrélevés czélja. Miért lett az Isten fia emberré? Isten fia azért lett emberré, 1) hogy értünk szenvedjen és m eghalhasson. U gyanis az igazságos Isten elhatározta, hogy az ember bűnét csak azon föltétel alatt bocsátja meg, ha a m egsér tett fölségnek teljes érvényű elégtételt szolgáltat valaki; az isteni Fiú az ő szenvedése és kereszthalála által pedig éppen ily elégté telt akart szolgáltatni. Ámde az örök Ige, mint Isten sem testileg, sem lelkileg nem szenvedhetett, hasonlókép halálra sem válhatott, m inthogy ő isteni term észete és lényege szerint test nélküli tiszta szellem, m aga az örök élet, a legtökéletesebb, m egzavarhatatlan boldogság. Ezek után tehát, ha az Isten Fia szenvedni és meghalni akart, oly term észetet kellett fölvennie, mely képes volt a szenve désre és m eghalásra, ez pedig nem lehetett m ás, mint az emberi. 2) Isten Fia azért lett emberré, hogy bennünket szóbelileg ta nítson, mit kell hinnünk, remélnünk, és cselekednünk, hogy üdvözülhessünk. így m egismerteié velünk a Szenthárom ság kifürkész hetetlen titk á t; a bűnösök iránti rendkívüli szeretetét; továbbá miként jött le irgalomteljesen a mennyből, hogy az elveszett juhot a bűnös embert szeretetteljes gyöngédséggel visszavezesse menynyei A tyjához; nem különben megtanított arra, hogy a Szentlé-

lek miképen jön e l ; mikép lakik bennünk, mikép szentel meg és változtat a harag fiaiból Isten gyermekeivé é s' országának örökösseivé. ' Továbbá ő volt az első, aki megtanitott bennünket am a gyer meki bizalomteljes im ádságra: Mi atyánk, ki vagy m ennyekben. O oktatott, hogyan remélhetünk és kérhetünk mennyei Atyánktól min den jót, különösen bünbocsánatot, bőséges m alasztot és örök ü d vösséget. 3) Isten fia azért lett emberré, hogy nekünk példát adjon és bátorítson. Krisztus törvénye folytonos harczra kötelezi az em b ert; mert ha csak le nem győzzük az üdvösség külső és belső ellensé geit, lehetetlen az isteni parancsok utain járnunk. „A mennynek or szága erőszakot követel, és csak az erőszakoskodók nyerhetik el az t“ mondja a szentirás, 1) azért isteni Üdvözítőnk úgy gondosko dók, hogy ne csak tanítson bennünket az erényre, hanem, hogy annak gyakorlatában küzdelemre is bátorítson. így ő m ár mint jászolyban íekvő kisded is hősileg küzdött, rom lott szivünk három hajlama ellen:. u. m. szegénysége által a földi javak rendetlen hajhászata ellen; önm agának lealacsonyitása által a hiú dicsvágy ellen ; és a szenvedések tűrése által a mindent elpusztító gyönyörhajhászat ellen, mert Jézus nem úgy tett ám, mint az írástudók és szineskedő farizeusok, kik m ásokra elviselhetetlen terheket raktak, de magok ujj ok hegyével sem érinték azokat. Mily erényekre tanit Jézus bennünket példája által? „Minden erényre a legnagyobb fokban, különösen pedig az Isten dicsősége és az emberek üdve iránti buzgalom ra, a szelíd ségre, alázatra, törelemre, jóságra és könyörületre mindenki iránt, még leggonoszabb ellenségeink iránt is és a mennyei Atya irá n ti. engedelmességre a halálig.“ E zért: Krisztus egész földi élete nem csak mennyei Atyjának megdicsőitésére irányult, hanem erényei által példaként akart előttünk tündökölni. így korbácscsal űzte ki Atj^ja házának megfertőztetőit', hogy m egtanítson Isten házának tiszteletben ta rtá s á ra ; s mint a jó pásztor mintaképe, a bűnösöket utón útfélen fölkeresi, hogy üdvö: zitse s ez által meg arra tanított, hogy a bűnösöket fölkeresni, ve lők ily szándékból társalogni nekünk is szabad, sőt kötelességünk. S míg a szelídséget s az alázatosságot a következő szavak kal ajánlja: „Tanuljatok tőllem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű,“ 2) addig a nemes türelemben kifogyhatatlan, mert miként a juh megnémul nyirója előtt, úgy nem nyitá föl száját, midőn a lég-1 kegyetlenebbül bántak vele és a keresztfára szegezték. T ovábbá jó-

sága és könyörülete határt nem ism ert,fmert inig Zacheust, a szamariai nőt, Mária Magdolnát, Pétert Abrahám gyermekeivé teszi, addig az árló Judást barátjának szólitja, s Jairus leányát az ö z vegy egyetlen fiát föltámasztja. Mindezeket pedig miérettünk tévé J é z u s ; kövessük tehát őt ezekben is, hogy szivünk és életünk az üdvözítő szivéhez és leikéhez hasonlítson : „Mert különben — mint szent Leó mondja — hiába viseljük a keresztény nevet, ha k r is z tust nem utánozzuk.“ Minő példát ad Jézus különösen az ifjúságnak? Példája által tanítja 1) a szives engedelmességre. Az irás e s z a v a i: „Engedelmes volt nekik“ (Máriának és Józsefnek) röviden m agukban foglalják Jézus életrajzát Názáretben 12 éves korától 30 éves koráig. „Ki volt engedelmes — kérdé szent Bernárd — és ki n ek ?“ É s így telel: „Az Isten fia, az ég és föld teremtője. Engedel m es volt az embereknek, kiket nagyságra, hatalom ra és bölcseségre végtelenül fölmult.“ Mily m egszégyenítés ez azon fiukra és leá nyokra nézve, kik alig nőttek ki a gyermekkorból, már m egtagad ják szülőiknek a köteles engedelmességet. É s minő vigasz am a jó, engedelmes gyermekekre, kiknek lelkiismeretök azt mondja, hogy hasonlók a kis Jézushoz. 2) Arra tanítja Jézus példája az ifjúságot, hogy szeresse az im ádságot, a tanulást és az Isten házát, mert miként az engedel m esség, az im ádság szeretete, úgy a tanuláshoz való kedv és a templom buzgó látogatása is oly erények, melyek különösen ékesí tik a gyerm ek szivét. S a k is’ Jézus ebben is a legszebb példát m utatá, mert nem is emlitve mindennapi im ádságát és szüntelen társalgását mennyei Atyjával, a Szentirásból tudjuk, hogyan tett m ár 12 éves korában egy hosszú 30 órányi gyalogutat Józseffel és Máriával a jeruzsálemi templomba, hogy ott Istent nyilvánosan imádja. Vajha úgy tenne minden gyermek, mint tett szent Vazul és naz. szent Gergely, kik Rufinus kortársuk bizonyítása szerint, midőn a kicsapongó és lárm ás Áthenben iskolai tanulm ányaikat végezték, nem ismerének m ás utat, mint mely a templomba és az iskolába vezetett, akkor (éppen úgy követné minden gyermek a kis Jézus nyom dokait, mint szent Vazul és szent Gergely) s akkor a kis Jé zus áldása nem m aradna el tők. 3) Jézus példája arra tanítja az ifjakat, hogy növekedjenek bölcseségben és kegyelemben éppen úgy, mint korban, azaz vala mint azon bölcseség és kegyelem, melyet az emberek Jézuson fokonkint észleltek, nem látszólagos bölcseség és látszólagos szent ség volt, hanem igazi, mely Isten előtt is teljesen kiáltotta a próbát, úgy a gyermekek is iparkodjanak az előre haladó évekkel együtt növekedni a mi Urunk és Üdvözitőnk Jézus Krisztus szeretetében

és ismeretében, hogy mindig jobban jobban hasonlítsanak ő hozzá, mint isteni példaképünkhöz. Miért választott Jézus szegény és alázatos életet? Hogy miért választá Jézus éppen ezt az életmódot, annak okai a következők: 1) a szegény, alázatos élet több alkalmat nyújtott neki éret tünk szenvedni, éhséget szom júságot, hideget, meleget, m unkát és fáradalmat, kellemetlenséget és viszontagságot, gyalázatot és szidal mat tűrni üdvünkért. Jézus születése a betlehemi istállóban, kínos menekülése Egyptom ba, fárasztó m unkálkodása Názáretben, nélkü lözései a nyilvános életben, kézzelfoghatólag m utatják, hogy a sze génység és alacsonyság sok alkalmat nyújtott neki értünk szenvedni, így Jézus m aga mondá m agáról: „A rókáknak üregök van, és az égi m adaraknak, fészkök, az ember Fiának pedig nincs, ahová fe jét lehajtsa.“ *) É s a próféta így szól: „szegény és fáradt vagyok ifjúságomtól kezdve.“ *) „Szivem gyalázatot és nyom ort vár. Többen vannak, kik engem gyűlölnek, mint fejem hajszálai.“ 3) 2) Jézus azért is választ szegény és alázatos életet, mert oktatni akart, hogy a világ hiú javait, a gazdagságot és dicsőséget ne szeressük rendetlenül és ne keressük, miután a világ javainak — mint a melyek se nem boldogítanak, se nem igazi javak, — rendetlen szeretetéből szárm azik tulajdonképen minden rósz. Avagy ha a földi javak igazi javak volnának, ha igazán boldogíthatnának bennünket, ugyan miért vetette volna meg Jézus azokat, ő, kinek minden hatalom, vagyon és dicsőség rendelkezésére állott? Miért mondá boldogoknak a lelki szegényeket ? Miért tanácsolá a gazdag ifjúnak: Ha tökéletes akarsz lenni, menj add el mindenedet és oszd szét a szegényeknek, akkor kin csed lesz a m ennyországban. Ezeket tekintve éppen nincs mit csodálkoznunk,' hogy a szen tek dicsőségöknek tartják, ha a szegény és lenézett Jézussal sze gények és lenézettek lehetnek, mert a szegénység és alacsonyság nem szégyen többé, mióta Isten Fia szabad választása megdicsőité azt. A szegénység m agasztos voltát tartva szem előtt, halljuk csak mit mond a lánglelkü B ossuet assisi szent Ferencz fö lö tt: „Ha egy király házasságra lép valamely hitvány földműves leányával, ez ki rályné lesz. Eleinte talán nem akarják annak tekinteni, de végre mégis csak elismerik és tisztelik, mert hiszen királyi férje nem es séget kölcsönzött neki. Éppen igy vagyunk a szegénységgel is.

Mióta Krisztus jegyesévé tette azt, habár a világ m egütközik és zúgolódik is, csupa nem esség és királyi m éltóság a z .“ Assisi szent Ferencz valóban királynénak nevezé a szegénységet és királyok szálltak le trónjukról, hogy az Istenember választott jegyesének hó doljanak. H a azonban mi mindezek daczára nem érzünk m agunkban erőt ily hösileg követni a szegény és alázatos Jézust, legalább le gyünk megelégedettek, ha szegények vagyunk, a szűk táplálékkal, ruházattal és la k á ssa l; türjük békével a mellőztetést, g y a lá z a to t; mert az Istenember példája előttünk ragyog. Ha pedig a Gondvise lés gazdagsággal és földi pompával ajándékozott meg, szivünk ne ragaszkodjék azokhoz. Mindinkább győződjünk meg, hogy a jó lelki ism eret végtelenül becsesebb a világ minden kincsénél; s emlékez zünk gyakran szent Á goston eme sz a v a ira : „A gazdag erszényé ben arany, a szegény szivében Isten van. Hasonlítsd m ost össze az aranyat Isten n e l; am az múlandó kincset bir, melyet elvehetnek tőle; emez Istent birja, ki örökké az övé m arad !“

NEGYEDIK HITÁGAZAT. „K in za té k Pontius P ilá tu s a latt, m egfeszitteték, meg­ írnia és eltem ettetők,“ m ely á g a za t arra ta n ít bennünket, hogy Jézus K risztu s érettünk szenvedett a keresztfán m eghalt és eltem ettetett. Jézus Krisztus mint Isten szenvedett-e vagy mint ember? Jézus Krisztus, mint ember, azaz emberi term észete szerint szenvedett, mert mint Isten, vagy isteni természete szerint nem szen vedhetett. S ám bár pedig csak az emberi és nem az isteni term észet szenvedett K risztusban, mégis igaz, hogy Isten szenvedett érettünk, Isten halt meg érettü n k ; mert aki szenvedett és a kereszten meghalt, éppen ő valóságos Isten. Az emberi term észet csak mintegy önkényt működő eszköz volt, melyet Isten fia azért vett igénybe, hogy szen vedése és halála által m egváltásunk müvét végbevigye. Isten hajdan egy angyalt küldött az ifjú Tóbiás mellé, ki őt védje és kisérje, s ez is nagy jótétem ény volt, ámde hozzánk egyszülött Fiát, az a n gyalok királyát küldé, hogy ez érettünk szenvedjen és meghaljon. Ki foghatja föl az isteni szeretet és irgalom nagyságát? Mit szenvedett Krisztus? Egész életén keresztül kim ondhatatlan sokat szenvedett; végül az olajfák hegyén halállal küzdött, Judás által elárultatott, elfogatott, kigunyoltatott és m egköpdöstetett, m egostoroztatott, tövissel koro náztatott és utoljára keresztre feszittetett.

1) Senki sem szenvedett oly kim ondhatatlan szom orúságot és lelki gyötrelmet, mint Jézus az olajfák hegyén, hol először fájlalta az emberek tömérdek bűneit, melyek ránehezednek vala. M ásodszor, növelte az ő roppant nagy szom orúságát annak előre látása, hogy szenvedéseinek érdemét oly sok ember nem fogja saját hasznára fordítani és e miatt elkárhoznak. A vért izzadó Jézus mindezen sz o m orúsága oly nagy volt, hogy csupán ez is halálát okozta volna, ha Istensége meg nem erősiti és életben nem tartja még nagyobb szenvedésekre. Azért is sohajta fel így: „Szom orú az én lelkem mind halálig.“ *) 2) Soha ember annyi és oly rut hálátlanságot nem tapasztalt, oly gyalázatot nem tűrt, mint Jézus. Csak mily nagy hálátlanságot tanúsított Jézus iránt nem csak a nép és Jeruzsálem városa, hanem még tanítványai és legbizalmasabb barátai i s ! Egyik tanítványa el árulja és kiszolgáltatja őt ellenségeinek; másik m egtagadja; a töb biek pedig a veszély beálltával gyáván elfutnak. 3) Szám talanok és hallatlanok valának azon fájdalmak is, me lyeket az Istenember legszentebb testének minden tagjában kiállott. Sokat szenvedtek ugyan a vértanuk is, de Isten enyhité fájdalmai kat a mennyei vigasz balzsamával, úgy hogy többször ujjongtak és vigadoztak a legrémitőbb kinok közt is. Egyedül Jézus érezte a legirtóztatóbb kínokat minden vigasz nélkül s a legcsekélyebb eny hítés nélkül. E z t . jelenti am a keserű felsóhajtás is i „En Istenem, én Istenem ! miért hagytál el engem !“ 2) Valóban meghalt-e Krisztus? Igenis; az ő lelke valóban elvált testétől. Jézust délben (hat órakor) feszítették föl és kilencz órakor (délután 3 óra) fenszóval kiálta, m ondván: „Atyám! kezeidbe ajánlom lelkemet! Ezt mond'ván meghalt,“ 3) vagy mint sz. János írja: Lehajtá fejét és kiadá lelkét.“ S noha Krisztus lelke elvált testétől, Istensége korántsem vált el attól. Miért akart Jézus eltemettetni ? „Hogy halála annál elvitázhatlanabb és feltám adása annál d i csőbb legyen“ , mert ha Krisztus .halála után rögtön feltámadt volna, úgy talán kétségbe vonják, hogy valósággal m eg h alt; igy azonban a legkisebb valószínűségét is eloszlatta egy látszatos halálnak. S habár Krisztus teste a sírban oly külsejű volt, mint az emberi hulla, halvány, merevült, mozdulatlan, mindazonáltal teljesen bizonyos, hogy semmi feloszlás, vagy romlás nem érte, a próféta eme szavai s z e rin t: „Nem engeded (Uram), hogy a te szented rothadást lá sso n .“ 4) 1) Mát. 26, 58. 2) Mát. 27, 46. 3) Luk. 23. 46. 4) Zsolt. 15^ lo.

Kénytelen volt-e Krisztus meghalni? „Nem volt kénytelen, mert ő szabad akaratból halt m eg.“ Feláldoztatott, mert ő m aga ak ará.“ 1) „Senki sem v észiéi életemet, — m ondá Jézus — hanem én m agam teszem azt le, hatalmam vagyon azt letenni és ismét fölvenni.“2) Ellenségei többször el akar ták íogni és megölni, de senki sem teheté rá kezét, mert ő nem engedé. De midőn eljött az óra, melyben üdvünkért m egakart halni, m eghagyja m agát fogatni és összekötöztem!, jóllehet könnyű lett volna ezt m egakadályoznia, mert hiszen földre terité ellenségeit ezen két szóval is: „Én vagyok.“ Krisztus lelke nem kényszerűségből h agyta el a testet, hanem mert akarta,^ amikor akarta és amint akarta — m ondja igen szépen szent Á goston.3) Azért az utolsó vacsorán igy szólt tanítványaihoz: „Ismerje meg a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint ő parancsolta, (azért) keljetek föl és m enjünk.“

Krisztus megváltási müve. Miért akart Krisztus szenvedni és meghalni? „Krisztus azért akart szenvedni és meghalni, hogy helyettünk az isteni igazságnak bűneinkért eleget tegyen és ez által bennünket m egváltson és üdvözítsen.“ Sötét börtönben, nehéz lánczokra verve busongott egy boldog talan. E gykor gazdag és tekintélyes ember volt, de rósz háztartás által minden vagyonát elpocsékolta és még ehhez roppant ad ó ssá gokat csinált, melyeket nem birt letörleszteni. Azért megfogták és börtönbe vetették. A fogoly helyzete iszonyú v o lt; főleg mivel az ország törvényeinek m egszegése miatt halálbüntetéstől félhetett. E zt m egtudá egy gazdag érdemes u r; m egsajnálta a szerencsétlent, noha ez őt súlyosan m egsértette volt, és elhatározá, hogy minden áron segít rajta. U gyanazért elmegy a királyhoz, elvállalja az adós ságot, s a fogoly nem csak szabaddá lett, hanem az Ur tiszttartója által gondoskodott felőle egész életére nézve. így cselekedett Jézus is velünk, ki érettünk a mennyei Atyával szemben elegett tett adósságainkért, bűneinkért. Leszállóit hozzánk e siralom völgyébe, hitvány szolga alakjába öltözék, m agára helyezé minden bűneinket, és mint valóságos ember kívánta helyettünk elszenvedni a ránk szabott büntetéseket és igy eleget tenni az isteni igazságnak É s az A tya nem utasítja vissza ezen ajánlatot, végtelen örömmel fogadá e tiszta áldozatot, mely neki szabad engedelmességből és határtalan szeretetből nevének dicsőítésére és

az emberek üdvére lön bem utatva; és szeretett Fiáért ism ét érezteté velünk kegyességét, így váltott meg bennünket Jézus Krisztus, igy adá vissza nekünk az örök boldogság m egbecsülhetlen malasztját. Azért irja az apostol ís: „Valamint egy ember engedetlen sége által sokan bűnösökké lettek ; úgy egynek engedelm essége által sokan lesznek igazakká.“ 1) Mely bűnökért tett Krisztus eleget? „Krisztus az egész világ bűneiért eleget tett, mind az ere deti bűnért, mind az emberek más bűneiért.“ Ha Krisztus csupán az eredeti bűnért tett volna eleget, akkor a valóságos, vagy személyes bűnökért semmikép se remélhetnénk, vagy nyerhetnénk bocsánatot. Sem bánat, sem könyek, sem böjt, sem imádság, sem jó cselekmények, szóval semmi emberi töredelem, vagy szenvedés nem volna képes csak egyetlen bűnt is eltörölni. Ha tehát m ost a szent keresztségben az eredeti bűntől, a bünbocsánat szentségében pedig a személyes bűnöktől m egtisztulunk, ezt a Jézus elégtételeinek köszönhetjük. Szükséges volt-e a tökéletes tömérdek sokat szenvedjen?

elégtételre, hogy Krisztus oly

„Nem volt szükséges; az Istenembernek legkisebb szenve dése is elég lett volna erre, minthogy mindenik cselekménye vég telen értékű.“ Minél főbb a személy, ki eleget tesz, annál nagyobb az elég tétel becse is, ennélfogva Jézusnak egyetlen csöp vére is elég lett volna — bűneink eltörlésere, miután ő, mint az ég és föld alkotója a legfőbb személy szolgáltatta az elégtételt. így pl. egy uralkodó sokkal nagyobb tiszteletben részesül, ha egy másik uralkodó az ő lábaihoz borul, és kezet csókol neki, mintha egy közönséges alattvaló teszi ugyanezt vele. Krisztus cselekményei szintén, noha emberi testben vitettek végbe, mégis mint a Fiú Isten tiszta cselekményei, és mint ilyenek, végtelen értékűek. Azért végtelenül engesztelő ereje volna a legki sebb cselekményeknek is, melyet Jézus bűneinkért való elégtételül mennyei Atyjának bem utatott volna, minthogy az Istenember min den műve az örök Atya és az emberek iránti szeretetből vitetett volna végbe. Mivel pedig Jézus nem egy, hanem minden cselek ményét, halandó életének első pillanatától az utolsóig érettünk áldozta föl, világos, hogy ő nem csak teljesen, hanem túlságosan is eleget tőn értünk.

Miért akart Jézus értünk mégis oly sokat szenvedni? „Különösen azért: 1) hogy annál inkább fölismerjük az ő szeretetének n ag y ság át.“ 1) Ugyanis m inthogy az igaz és önzetlen szeretetnek nincs kézzelfoghatóbb bizonyitéka, mint szenvedni azért, kit szeretünk — igy Jézus is kim ondhatatlanul sokat szenvedett, sőt életét is föláldozta értünk, hogy szem ünk elé állítsa irántunki nagy és forró szeretetét. 2) „H ogy a bűn gonoszságát és büntetésre méltó voltát belássuk és azt annál inkább utáljuk és kerüljük.“ Minthogy senki sem vétkeznék, ha igazán megfontolná, mily rengeteg sokat szen vedett Jézus a bűn miatt, ennélfogva fontolja meg minden keresz tény lélek, hogy bűne súlyosabban számittatik be, mint a zsidóké, mert azok, mint az apostol m ondja,2) sohasem íeszitették volna fel a dicsőség királyát, ha őt ilyennek ismerik vala; holott a keresz tény m ár ismeri, de cselekedetei ■ által m egtagadja őt, és igy bizo nyos tekintetben erőszakosan bántalm azza. 3) „H ogy mi is annál türelmesebben viseljük keresztünket.“ Krisztus ugyanis nem azért jött, hogy bennünket m egszaba dítson minden fáradalomtól, melyek a bűn következtében ránk nehezednek, hanem hogy Isten bölcs végzése szerint m egtanítson bennünket azok eltűrésére, hogy igy a mennyei érdemnek gazdag forrásává tegyük azokat. Azért példát akart nekünk adni, hogyan tűrjük a szenvedéseket és viszontagságokat. É s használhatott vol na-e alkalm asabb eszközt, hogy a szenvedések békés eltűrésére buzdítson és a keserűségek becsét előttünk feltárja, mint éppen saját példáját? H a Jézus az Ur annyit szenved, vájjon zugolódhatik-e a szolga. Mitói váltott meg bennünket Jézus az ő szenvedése és halala által ? 1) „Jézus m egváltott bennünket a bűntől.“ Minthogy Jézus Krisztus leginkább az ő keserű szenvedése és halála által vette el a világ bűneit, azért a bűnök m egbocsátását különösen Krisztus vérének tulajdoníthatjuk. U gyancsak ezen okból m ondá Jézus m aga is az utolsó vacsorán a kehely fölött, melyet tanítványainak nyúj to tt: „Ez az én vérem, az uj szövetség vére, mely sokakért (azaz minden emberért) kimondatik a bűnök bocsánatára.“ De nem csak az uj, hanem m ég az ó szövetséget is a vér pecsételé meg, mely szintén azt jelenté, hogy vérontás nélkül nem volt bünbocsánat, sőt még csak külső, a törvény által előirt tisztulás sem :3) ami azt ábrázolá, hogy az uj szövetség szerzője m aga Jézus is, vérével

fogja azt megpecsételni és vérének kiontása által fogja eszközölni a benső m egtisztulást, és m ossa le valósággal az emberek szivéről a bűnt. 2) Krisztus megváltott bennünket a sátán rabszolgaságától, melyet a bűn hozott reánk. A sátán ugyanis kegyetlen önkénnyel uralkodott a világ fölött a gazdagság, hiú dicsőség, és az érzéki gyönyörök utáni telhetetlen kívánság által; a felfeszitett Jézus pedig széttépte a rabszolgaság e hárm as kötelét az ő önkénytes szegény sége, mélységes alázata és keserű szenvedése által. A sátán to vábbá m agához bilüncselte az emberek szivét hamis Ígéretekkel és csábításokkal, istenökké tolta föl m agát és mint ilyen, gyalázatos tiszteletet követelt tő lü k ; a fölfeszitett Jézus azonban túlságos szeretetének ellenállhatlan erejével m agához vonta az embereket és példájával tanitá őket, hogy Istennek szeplőtelen, alázatos szivet áldozzanak. 3) M egszabadított bennünket Krisztus az örök^ kárhozat Ítéle tétől, mely minden emberre kimondatott, s melyet Ádám szem élyé ben az egész emberiség aláirt. Ha Krisztus minden embernek kiédemelte az örök boldogságot, miért nem üdvözül minden ember? Habár Krisztus nem csak azoknak érdemelte ki a m ennyor szágot, kik valóban iidvözülnek, hanem minden ember szám ára, azért még sem üdvözül minden ember, mert a m aga részéről nem mindenki teszi meg azt, ami az üdvösség elnyeréséhez kívántatik; vagyis nem hisznek mindnyájan, nem tartják meg a parancsokat, és nem használják a m alaszt eszközeit. Krisztus megváltott ugyan bennünket a bűntől, a sátán szol gaságától és az örök kárhozattól, m egnyitá , a m ennyországot és bőséges m alasztokat érdemelt ki szám u n k ra; ebből azonban ko rántsem következik, hogy ezentúl senki sem eshetik bűnbe, az ördög szolgaságába és nem kárhozhatik el. „Aki téged — úgy mond szent Ágoston — teremtett nélküled, nem fog iidvöziteni nélküled;“ azaz közrem űködésed nélkül meg nem igazulsz és el nem nyered a Jézus által kiérdemelt üdvösséget; kell tehát, hogy a m ennyország ne csak Jézus vérének ára, hanem küzdelmed ju talma is legyen. S az ember ezen közrem űködését m aga Jézus, is megkívánja, midőn igy s z ó l; „Ha az életre be akarsz menni, tarsd meg a parancsokat“, és: „A ki hiszen és megkeresztelkedik üdvö zül“ stb. Jézus ezen szavaiból világosan megérthetjük, mit kell tennünk, hogy részesüljünk a m alasztban és az örök üdvösségben, melyet megnyerni mindenkinek lehetővé tett halálának érdemei által. Ugyanis összeköttetésben kell állanunk Jézussal, a mi fejünkkel hogy a

m alaszt élete ő belőle mi belénk ömöljék, miként a szőlőtő nedve a rajta levő venyigékbe. Ezen egyesülés kezdete pedig a benne való hit, ugyanazért a hit nélkülözhetíen az ü d v ö sség re; miután ez az első lépés a Megváltó felé. Hogy pedig a hit valóban létre h o zh assa az élő közösséget Krisztussal, kell hogy a szeretet éltesse azt, mert a hit szeretet nélkül nem képes az embert Krisz tussal tökéletesen egyesíteni, s őt Krisztus testének élő tagjává tenni. Végre a keresztény ember szeretetének jó cselekmények, s a parancsok m egtartása által kell nyilatkoznia, miután Isten szeretete éppen abban áll, hogy tartsuk meg az ő parancsait, mondja szent J á n o s .1)

ÖTÖDIK HITÁGAZAT. „S zá llá alá poklokra, harm adnapon halottaiból föltám ada.

Krisztus a pokol tornáczában. Mit jelentenek e szavak: „Szállá alá poklokra?“ „Azt, hogy Krisztus lelke halála után leszállt a pokol tornáczába, vagyis azon helyre, hol a meghalt igazaknak lelkei tartóz kodnak vala, várakozván a m egváltásra.“ A pokol itt általában oly helyet jelent, hol az elköltözött lelkek Isten szemléletétől megfosztva tartózkodának, — mint egy fogságban. A fogság pedig különféle. Van egy rettentő sötét fogság, hol az elkárhozott lelkek a tisztá talan lelkekkel együtt örök tűzben kínlódnak, mely a pokol tüzének neveztetik, mig az örök kin, a tulajdonképeni pokol. Azután van egy olyan hely, hol az igaz lelkek szenvednek, egy bizonyos ideig és igy tisztulnak meg a m ennyországra, hová semmi tisztátalan be nem mehet. Azért e második hely tisztitóhelynek, vagy tisztító tűznek is neveztetik. Végre a harmadik hely az, hol azon szentek lelkei tartózkodának, kik Jézus eljövetele előtt éltek, és ahol min den fájdalom nélkül m egváltásuk boldog rem ényében csöndes nyu galmat élveztek. Ezen utóbbi helyre, melyet közönségesen pokol tornáczának nevezünk, szállott le Krisztus lelke a kereszthalál után és pedig nem csak ereje és hatalm a szerint, hanem úgy, hogy lelke valósággal megjelent ott.

Miért valának az elköltözött igaz lelkek a pokol tornáczában ? „Mert a bűn bezárta a m ennyországot és csak Krisztus nyitá azt m eg.“ Valamint a mózesi törvény szerint „a legszentebbe,“ — (a templom legfőbb része), mely a m ennyországot jelképezte, — csak a főpapnak volt szabad bemenni és csakis azután, h a m ár előbb a véres engesztelő áldozatot bem utatta; úgy a bűn által bezárt m ennyországba sem mehetett be senki, mig azt K risztus az uj szövetség főpapja a kereszten bem utatott véres áldozat által meg nem nyitotta, melybe aztán a szentek nagy szám a által kisértetve, ő ment be először. Hogy pedig ő ment be először az igen term é szetes, mert hiszen úgy illett, hogy az menjen be először, aki azt megnyitá, minthogy furcsa lett volna, ha a tagok m ennyországba jutnak, s fejők a földön marad. Továbbá előbb illeté m eg a beme netel joga az atyai házba az első szülöttet, mint a fiatalabb test véreket; előbb a született örököst, mint a kegyelemből fogadott társak at; előbb a főpapot, mint a népet. Miért szállott Krisztus a pokol tornáczába? $

1) „Hogy az igazak lelkét vigasztalja és m eg sza b ad ítsa; 2) hogy az alvilágban is m egm utassa hatalm át és dicsőségét.“ 1) Jézus Krisztus tökéletesen eleget tőn a világ bűneiért, tehát nem azért szállott poklokra, hogy ott érettünk újra szenvedjen, hanem hogy az igazaknak, kik megváltásuk boldog pillanatát várják vala, megvigye szenvedése és halála gyümölcseit. Azért kérésé fel a jám bor ősatyák lakóhelyeit, hogy hirdesse nekik a végbevitt megváltás örömhirét, s elárassza leiköket a legfőbb boldogsággal, melyet Isten szemlélete nyújt és őket Isten gyermekeinek szabad ságába helyezze. Ezt Ígérte meg Jézus a m egtért latornak, m ond ván : „Ma velem leszesz a paradicsom ban!“ É s amit ennek igért, azt bizonyára m egadá mindazoknak, kik a pokol tornáczába valának. 2) Krisztus leszállóit a poklokra azért is, hogy hatalm át és dicsőségét, mint király és győző, kijelentse és a hódolat adóját elfogadja, melyről az apostol igy ir: „A Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyben, földön és a föld alatt.“

Krisztus föltámadása. Mit jelentenek-e szavak: „Harmadnapon halottaiból föltámda?“ „Azt, hogy Krisztus halála után harm ad napon, m iként m eg jövendölte volt, lelke a saját erejéből ismét egyesült testével és a lezárt sirból dicsőségesen föltámadt.“

A szent atyák véleménye szerint Jézus a bezárt sírból jött ki, még mielőtt az angyal elhengergette volna a követt; kijött pedig mennyei dicsőséggel. Lelke az istenség ereje által ismét egyesült testével, s szellemi term észetet vön fel. Tündöklőit, mint a nap, gyorsan lebbent, mint a gondolat, mindent keresztül hatván, mint a szellem, minden szenvedéstől m ent és halhatatlan volt. Ha Jézus m ég íöltám adása után is evett, ezt nem azért tévé, mintha sziisége volt volna rá, hanem csak azért, hogy a tanítványokat szem betünőleg m eggyőzze föltámadt testének valódiságáról. H abár Krisztus megdicsőült testtel tám adt fel, mégis m egtartá a sebhelyeket kezein, lábain és oldalán a következő okokból: 1) „a pokol fölötti győzelmének jeléül.“ Aliként a csatában kapott sebek forrádásai legszebb díszét képezik a hősnek, úgy a Jézus sebei is m egannyi érdemjelek ránézve. 2) Annak bizonyítékául, hogy Ő ugyanazon testtel tám adt föl, melyben szenvedett vala, 3) hogy ítélet napján m egm utathassa azokat az igazak vigasztalására és a gonoszok m egszégyenítésére. Honnét tudjuk, hogy Krisztus valóban föltámadt? „Az apostolok és tanítványai bizonylatából, kik őt feltámadása után többször látták, érintették, vele étkeztek, beszéltek és társalog tak, s kik az ő feltámadását mindenütt hirdették, még a főtanács előtt is, mely őket halálra ítélte, — noha ez által csak halálos gyűlöletet és üldözést vontak m agukra.“ Az apostolok és tanítványok bizonylata felül áll minden józan kifogáson, mert ők oly tanuk, kik 1) nem tévednek; de 2) m ásokat sem akartak tévedésbe vezetni; sőt 3) azt nem is tehették. 1) Nem tévedhettek önm aguk, mert Jézus tanítványai nem oly könnyen hittek ám. így midőn az asszonyok hírül hozák, hogy az Ur teste eltűnt a sírból, s hogy az Ur föltámadt, ők ezt egyenesen m esének tartották, és nem hittek nekik. Nem, különben saját szemeiknek sem hittek, midőn a Feltám adott megjelent közöt tük, sőt inkább megrémültek, azt gondolván, hogy lelket látnak.1) Végre az apostolok nem csak egyszer látták a feltámadt Üdvözítőt, m ert hisz ő 40 nap alatt többször megjelent nekik, többször étke zett is velők, sőt egyszer 500-an látták őt,2) É s mi több, e megje lenések nem az éj hom ályában, vagy álomban, nem a pislogó lám pa mellett, nem csalfa szürkületkor, hanem ’ fényes nappal tör téntek ; nem rejtekben, hanem nyíltan, a sírnál, az utczán, az ebéd lőben, a genezáreti tenger partján és egy galileai hegyormon. Esztelenség volna tehát ezek után azt állítani, hogy az apostolok, mint a föltám idás tanúi, tévedtek.

2) De éppen oly balgaság azt állítani, hogy ők ezzel m á sokat akartak m egcsalni; hiszen nem holmi zugokban és bará taik előtt hirdették azt, hanem az összes nép füle hallattára, mely az U rat megölni kívánta volt; a főpapok és főtanács előtt mely őt kiszolgáltatá Pilátusnak, és a római helytartó előtt is, ki mint gonosztevőt ítélte Jézust rut halálra. -Avagy miféle haszonért akar tak volna az apostolok m ásokat elámitani? Talán a gyűlölet — üldöztetés — börtön- és halálért tették ezt, mely rájok várakozott és bekövetkezett? Olyan józaneszü ember még nem volt a világon, ki minden haszon reménye nélkül, sőt a halál biztos kilátása mel let akart volna egész népet, papságot, hatóságot rutul elámitani. Éppen igy nem tehető fel ilyesmi az egyenes lelkű, becsületes em berekről — Jézus tanítványairól, sem. 3) Az apostolok nem is tehették, hogy Jézus föltámadását illetőleg m ásokat tévedésbe vigyenek, miután egyrészt semmikép sem tudták volna elhitetni a zsidókkal, hogy feltámadt, ha föl nem tám ad v alóban ; de m ásrészt azért sem, m ert Jézus ellen ségei oly előrelátólag intézkedtek, hogy a tanítványok el nem lophatták volna a holt testet anélkül, hogy rögtön tetten ne kapassanak. Igaz, hogy a zsidók által megvesztegetett katonák azt állí tották, hogy a tanítványok lopták el, míg ők alu d tak ; ámde ez ismét több okból lehetetlen. É s pedig a) ha ők aludtak, hogyan állíthatják, hogy a tanítványok lopták el, hisz ők csak azt bizo nyíthatták, hogy aludtak, s midőn felébredtek, a sir üres volt. b) Ha pedig nem aludtak, akkor a tanítványok hogyan juthattak a hatóságilag jól lepecsételt és egy nagy kövei bezárt sir egyetlen ajtaján a holt testhez, hogy őket észre ne vegyék, és rögtön el ne fogják s törvényszék elé . ne állítsák ? A tanítványok, akik Jézus szenvedése idején oly gyáván elfutottak, és halála után anynyira elcsüggedtek, s kitől m ár mint meghalttól úgy sem várhattak sem mit, ilyen dologra nem vetemedhettek. De v é g re : c) ha a tanítvá nyok valóban ellopták a holt testet, midőn az őrök a lu d ta k : Jézus ellenségei miért nem vonták kérdőre a lusta, elaludt katonákat kötelességök elmulasztásáért,, hiszen az őröket nem azért szokták kirendelni, hogy aludjanak, hanem hogy őrködjenek. Ámde ezt nem tették, hanem inkább' sok pénzt adtak nekik, hogy a fent említett képtelenség mellett bizonyítsanak. Az apostolok bizonyságtétele tehát megdönthetetlen.

HATODIK HITÁGAZAT. „Fölm éne a m ennyekbe, o tt ü l a m indenható A ty a Istennek jobbja felől.“

Krisztus mennybemenetele. t Mit jelentenek e szavak: „Fölméne mennyekbe?“ Azt jelentik, hogy Jézus Krisztus saját erejéből m ennyországba emelkedék. L ássu k : Jézus m ennybe ment 1) nem mint Isten, m ert' mint Isten égben, földön és mindenütt jelen volt, tehát egyik hely ről a m ásikra nem m o zo g h ato tt; továbbá mint Isten sohasem hagyta el az eget, következéskép vissza sem mehetett abba. Jézus, mint ember méné föl, azaz emberi lelke és teste elhagyja a földet, hogy bem enjen a szenvedése és halála által kiérdemelt lakóhelyre. 2) S aját erejéből. Illés próféta is fölment az égbe, de nem saját erejé ből, hanem isteni erő által. J) Ellenben Jézus önerejéből. 3) Az ószövetségi jám borokkal együtt. Ugyanis Krisztus a sz. pátriárkák, próféták és m indazon igazak örvendő seregével ment föl, kiket a pokol csarnokaiból kiszabadított, az apostol eme szavai szerint: „Fölment a m ennyországba, foglyul vivén a fogságot.“ 2) Miért ment Krisztus mennybe? 1) „Azért, hogy mint legyőzője a halálnak és pokolnak, bir tokába vegye dicsőségét.“ K risztus halála által legyőzte a halált és pokolt s elragadá tőle a zsákm ányt. Valamint tehát egy király a véres küzdelem és nagy bajjal kivívott diadal után fényes pom pával vonul a meghódított or szágba, hogy ott a megérdemlett győzelmi dijat birtokába vegye, akként vonult Jézus is a királyok királya, mint a halál és pokol letiprója, m ennyek országába, hogy annak örök, háborithatatlan birtokába lépjen. 2) „H ogy Atyjánál közbenjárónk és szószólónk legyen.“ Ő az örök pap, írja sz. Pál a zsidókhoz, 3) „ki mindig él, hogy értünk könyörögjön; és ezt Krisztus m aga is erősen állitá, hogy m ennyben kérni fogja értünk az A tyát.“ 4) „Ha tehát — mondja sz. Pál — . vétkezett valaki, akkor van egy szószólónk az Atyánál, Jé zus K risztu s; ő pedig engesztelés a mi bűneinkért.“ 5) 3) *Hogy tanítványainak elküldje a Szentlelket. “ „Jó nektek

— így vigasztald Jézus az ő közeli bucsuzása miatt szom orkodó tanítványait, — hogy én elm egyek; mert ha el nem m egyek, a Vi gasztaló nem jő el hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm őt h o z zátok.“ J) Jézusnak tehát mennybe kellett mennie, földöntúli o rszá gát birtokába vennie, hpgy a Szentlélek leszálljon a földi országba, (az egyházba) és abban égi malasztjait kiöntse. Igaz, hogy a Fiú elküldhette volna a Szentlelket akkor is, mi dőn a földön tartózkodik vala, ámde szükséges volt beláttatni az emberekkel, hogy a Szentlélek nem csak az Atyától, hanem a Fiútól is küldetik és igy el ne feledkezzenek, hogy a Vigasztaló eljövete lét Jézus Krisztus érdemeinek köszönhetik. Ez pedig nem lett volna oly szembetűnő, ha Jézus a Szentleiket még földi élete alatt küldi el, minthogy a mi felfogásunk szerint a küldés feltételezi, hogy a küldő nincs köztünk, hanem a távolból küldi hozzánk az elküldendőt. 4) „Hogy nekünk is m egnyissa a m ennyországot és lakást készítsen o tt,“ a miről m aga Jézus biztositá tanítványait, az utolsó vacsorán igy szólván: „Az én Atyám házában sok a la k á s .... elme gyek, hogy nektek helyet készítsek. H a pedig elmegyek és helyet készítek szám otokra, ismét el fogok jönni (az utolsó ítéletkor) és tite ket (mint t. i. megdicsőülteket) m agam hoz veszlek, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.“ 2) Ezen ország, melyet a választottak birni fognak, kezdet óta elkészült ugyan, m indazonáltal hivei szá mára helyet ment Jézus készíteni, mert ős-szüleink bukása óta be volt zárva.

Krisztus az Atya jobbján. Mit jelentenek e szavak: „Ül az Atya Isten jobbján?“ Azt, hogy Krisztus mint ember is minden terem tm ény fölé emeltetett és részt vesz az isteni Fölség hatalm ában és dicsőségében. Isten szellem lévén, nincs sem jobb-, sem baloldala, mint nekünk, ugyanazért ha az apostoli hitvallásban, vagy a sze n tirá sb an 3) az mondatik, hogy Krisztus „jobb felől ül,“ ezt nem betű szerint, h a nem képletesen kell érteni olyformán, hogy Krisztus, mint ember nagyobb minden teremtménynél és a legfőbb hatalm at nyerte Isten től. De továbbá azért is, mert ősi szokás szerint a nagy urak jobb oldalra ültetik azt, kit nagyon ki akartak tüntetni, amint az Sala monnak tettéből is kitűnik, ki édes anyját — Betszábét — mindig jobbjára ü lteté.4) Végre megjegyzendő még, hogy az ülés itt nem a test tartá sát, vagy helyzetét jelenti, hanem az Atyától nyert hatalom és di csőség tartás voltát.

HETEDIK HITÁGAZAT. ,,Onnan leszen eljövendő Ítélni a z élőket és h o lta k a t.“

Az általános ítélet. Mire tanit bennünket a hetedik hitágazat? „H ogy Jézus Krisztus a világ végén elfog jönni nagy hatalom mal és dicsőséggel, hogy minden embert megítéljen.“ Ezen hitágazat az utolsó azok közt, melyek a Fiú Istenre vo natkoznak, s az ö m ásodik eljövetelét rajzolja, miként a harmadik ágazat rajzolta az ő első eljövetelét. E m ásodik eljövetel a világ végén, vagyis az utolsó napon történik, mely „nagy és rettentő napnak,“ a harag, gyötrelem, szorongatás, inség és nyom or napjának is neveztetik. Akkor Jézus láthatólag fog leszállani az égből, miként láthatólag ment föl. Szent em bersége alakjában jelenik meg, melyben félre ismerték, kigunyolták, m egfeszítették; el fog jönni, hogy ne csak mint Isten, hanem mint ember is Ítéletet tartson a világ fölött. S végre amint hajdan azért jött el, hogy az embereket fölkeresse és üdvözítse; úgy m ost azért jön el, hogy őket megítélje és mindenkinek érdeme szerint fizessen. A ztán: „Eljön megítélni élőket és holtakat.“ Az élők alatt azok értendők, kik a m alaszt állapotában van nak, t. i. az igazak, vagy jó k ; holtak alatt pedig a roszak, vagy bűnösök. Ámde érthetjük élők alatt azokat is, kik az apostol szavai s z e rin t*) akkor még élni fognak (testileg), holtak alatt pedig azo kat, kik e m ásodik eljövetel előtt m ár m eghaltak. Ne képzeljük azonban, hogy akiket a világbiró még életben talál, azok nem ízle lik meg a halált, hanem anélkül jutnak, vagy mennybe vagy p okolba, mert hiszen ezek is megfizetik adójokat a halálnak, kivétel nélkül mind m eghalnak, de azután rögtön föl is tám asztatnak, s pedig az igazak örök bolgogságra, a gonoszok örök kárhozatra. H ogy pedig az idők végén valóban lesz egy általános, min den emberre kiterjedő Ítélet, melyet „köz“ vagy „világitéletnek“ is nevezünk, ez egyike azon alapigazságoknak, melyeket Isten a világrend föntartása végett mindig hirdetett az embereknek. így már a vízözön előtti pátriárkák hirdették ezt az igazságot az isten telenek közt, — m o n d v án : »íme eljön az Ur, az ő szenteinek ez reivel ítéletet tartani mindenki fölött és büntetésre vonni minden

gonoszt, cselekedetei m iatt.“ így beszélt Hénok, Ádám után a hete dik ; J) nem különben az U r Izaiás á lta l: „íme eljön az U r napja, kegyetlenül, tele boszuval és haraggal, hogy a földet elpusztítsa és a bűnösöket kiirtsa. É s végre Szent Pál ünnepélyesen a követke zőkép szólt az athenei areopag előtt: „Isten egy napot rendelt, m e lyen megítéli a világot igazságosan, am a férfiú által (Jézus által), kit föltámasztott halottaiból.“ 2) Mikor lesz a végítélet napja? „Ama napot és órát senki sem tudja, m ég az ég angyalai sem .“ így felelt m aga J é z u s 3) és midőn tanítványai az időt kér dezték tőle, melyben uralkodni kezd, igy szó lt; „Nem a ti dolgotok az időt, vagy órát tudni, melyet az Atya m eghatározott.“ ft) Ezen felelet által, — mint sz. Á goston m egjegyzi,5) előre megtiltá és meghiusitá az Üdvözitő a világ Végének minden elméskedő számitgatását. Minthogy azonban a világ végén nagy elszakadás lesz Is tentől, amennyiben sok hamis próféta és ham is Krisztus tám ad, kik ham is csodákat is tesznek, úgy hogy még a választottakat is téve désbe viszik, azért Jézus és az apostolok több dolgot előre m eg jövendöltek, melyek akkor, a világot érik, hogy a hivek vigyázza nak és el ne pártoljanak. Ily események és jelek lesznek a szentirás sz e rin t: 1) az evangélium megelőző elterjedése az egész föld kerek ségén; 2) háború, dögvész, éhség, földrengés, nagy szorongattatás. Nép lázad nép ellen, és ország ellen ország. M egjegyzendő azon ban, hogy e bajok nem mindegyikét kell a világ közelgő elmúlása biztos jelének tekinteni, sem m agában véve, sem a többivel össze kötve ; ilyennek csakis akkor válik be akármelyik, ha a többi rend kívüli jelekkel m utatkozik, mert hiszen e fajta szorongattatások m ás kor is voltak már, egyenkint és töm egesen is. 3) Az antikrisztus országa és nagy hittagadás. E jelre sz. Pál figyelmeztet, m o n d v án :6) „Senki ne ám ítson el titeket bármi m ódon; mert előbb az elszakadásnak kell jönnie, s a bűn emberének, a kárhozat fiának megjelennie, ki ellenszegül és fölemelkedik minden fölött, ami Istennek mondatik vagy tiszteltetik.“ 4) Illés és Hénok megjelenése. Ugyanis az antikrisztus nap jaiban Illés és Hénok is megjelennek és bizonyságot tesznek az Üdvözitőről. 5) A zsidók megtérése, amit a p ró féták , megjövendöltek, és amit főleg Illés prédikálása fog eszközölni. 6) Égi jelek, melyekről Jézus igy szól: „Mindjárt pedig am a napok gyötrelme után a nap J) Judás lev. 14, 15 . 2) Ap. csel. 17, 31- 3) Máté 24, 36. 4) A p. 6) D e civr. D ei. 6) Tesz. II- 2.

csel. 1. 7-

elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről és az egek erői m egindulnak. l) Miről fogunk megitéltetni ? „Minden gondolatunkról, szavunkról, cselekedetünkről és a jónak elm ulasztásáról.“ Az emberi itélőszék csupán a külső cselekményeket és sz a vakat veszi figyelembe, de az isteni a gondolatokat, vágyakat és legtitkosabb szándékokat is. Mindezekről szám ot fog kérni „a szi veket és veséket vizsgáló“ isteni biró. Ámde ez még mind semmi, miután az isteni ¡Ítélet nem csak arra fog kiterjedni, ami jó vagy roszat tettünk, beszéltünk vagy gondoltunk, hanem az elmulasztott jóra és azon roszra is, melyet m ások követtek ugyan el, de mi voltunk az okai, vagy melyet meglehetett és meg kellett volna aka dályoznunk és még sem akadályoztuk meg. A szülők felelni tartoz nak roszul nevelt gyermekeik bűneiről; a gazdák roszul ellenőrzött cselédeik hibáiról, az elöljárók elhanyagolt alattvalóik tévelygéseiről és kihágásairól; a csábítók azoknak rengeteg bűneiről, kiket undok és istentelen szavak, szemtelen taglejtések, rósz könyvek stb. által elcsábítottak, s a vétek útjára vittek. Hogyan fog a világitélet megtartatni? 1) „Krisztus eljön az ég felhőiben, és minden népet össze gyűjt trónja elé, a jókat jobbja felől, a gonoszokat balja felől állit ván. 2) Azután pedig 2) kijelenti a jót és a roszat, minden ember legtitkosabb golatait is, a m alasztokat is, melyeket mindenkinek adott és végre 3) Ítéletet fog m ondani mindenki felett.“ É s mikor mindezek Jézus által végrehajtatnak, a bűnös vájjon mit fog saját m entségére fölhozni? Talán, hogy nem ismerte a tör vényt? Igen ám, de az örök biró eléje tárja majd a saját lelkiisme rete könyvét, mely meghazudtolja ő t; ráfog mutatni az Isten igéjé nek hirdetőire, kiket m eghallgathatott volna, tanuk gyanánt állítja eléje jámbor^ szülőit, nevelőit, lelkészét. Avagy talán gyarlóságát hozza lel? Ámde akkor meg a szentek seregei czáfolják meg, a vértanuk, szüzek, hitvallók, mert igy fognak sz ó la n i: Ha mi meg tarthattuk az isteni törvényt, te is m egtarthattad volna a m alaszt erejével, mely segítségedre állott. Mi is gyarló emberek valánk — folytatják tovább — mint te ; de győztünk Az által, ki m egerősí tett; ezen módon te is győzhettél volna, de ezt nem akartad, s igy m agad vagy az oka, hogy m ost pokolba jutsz. Szom orú egy nap lesz ez, mert a bűnösnek nem lesz semmi kibúvója, miután a szen tek és a kereszt látása, melyen egy Istenem ber halt meg érette, örökre elnémítja őt.

Van-e ezen általános Ítéleten kivül egy másik is? „Van egy külön ítélet, melyben minden ember halála után rög tön megitéltetik.“ Az ember mihelyt meghal, tüstént Isten itélőszéke elé megy szám ot adni mindenről, amit gondolt, beszélt, cselekedett, a term é szetes és mennyei m alasztokról és ezek jó vagy rósz felhasználá sáról. Ezen Ítélet külön ítéletnek neveztetik, mert mintegy tanuk nélkül, csupán Isten és a lélek közt m egy végbe. Ezen ítélettől függ aztán az örök üdvösség, vagy az örök kárhozat. A későbbi, álta lános ítélet csak megújítása, m egerősítése és kinyilatkoztatása ennek. Azért mondja a szentirás, h o g y : „Isten mindenkinek megfizet h a lála napján cselekedete szerint.“ 1) Ezen külön ítéletre vonatkoztat ják továbbá a szentatyák az apostol e szavait i s : „El van végezve, hogy egyszer minden ember meghaljon azután következik az ítélet.“ Miért fog megtartatni a külön Ítéleten kivül az általános Ítélet is? Leginkább azért: 1) „hogy Isten bölcseségét és igazságos voltát mindenki megismerje.“ a) Bölcseségét. Az általános ítéleten akként fogja m agát Isten kinyilatkoztatni, mint az ember sorsának végtelen bölcs intézője, amidőn mindenki befogja látni, hogy am a látszólagos bajok és vi szontagságok, melyekben itt a földön sokan m egütköznek, míndmegannyi alkalmas eszközök a lelkek üdvének előm ozdítására; s hogy még a háború, éhség, dögvész és a többi ostorok is, mind az isteni szeretet és jóság bizonyítékai voltak. b) Hogy mindenki megismerje igazságos voltát, m iután akkor nem lesz többé ta lá n y : miért volt a bűnös látszólag szerencsés, mig az igazak nyom orogtak. Mindenki látni fogja, hogy Isten egy pohár vizet, a legkisebb jó gondolatot sem hagyja jutalom nélkül és a legtitkosabb gonosz kívánságot sem büntetlenül. S így bizo nyos, hogy még a kárhozottak is kényszerülnek bevallani, hogy Isten igazságos és ítélete szent. 2) „Hogy Jézus Krisztus az egész világ előtt m egdicsőittessék.“ E napon — mondja Izaiás — hallatni fogja az Ur fejedelmi szavát, megmutatja karjának rettenetességét a földindulás fenyege tésében és az emésztő tűz lángjában.“ 2) 3) „Hogy a jók elvegyék az érdemlett kitüntetést és a gononoszok az érdemlett gyalázatot.“ Jézus azért is jön el bírónak, hogy az egész világ előtt megdicsőitse, kitüntesse mindazokat, kik őt szenvedéseiben és megaláz-

tatásaiban kö v ették ; azokat pedig, kik előtt keresztje bolondság volt, m egszégyenitse, s az ég és föld megvetésének, a pokol gunykaczajának dobja oda. É s a gonoszok mindezt át fogják élni, s a jók felé fordulva kétségbeesetten igy sz ó la n a k : Ezek azok, kiket valam ikor nevetségnek tartottunk és szidalmaztunk. Mi balgatagok az ő életöket bolondságnak tartottuk. íme, mint szám láltatnak az Isten fiai közé, és a szentek között az ő sorsuk ! Mit használt nekünk a kevélység, vagy a gazdagsággal való kérkedés? Elmúltak mind azok, mint az árnyék. J) Hová jut a lélek a külön Ítélet után ? „Vagy m ennyországba, vagy pokolba, vagy a tisztitóhelyre — purgatorium ba. “ Miként az általános, úgy a különitélet után is haladéktalanul következik annak végrehajtása. Az elkárhozott lélek pokolba jut, a tökéletesen tiszta m ennyországba; amelyiknek még tisztulásra van szüksége, azt az isteni biró a tisztitó tűzre utasitja, ahol mind addig m arad, mig teljesen megtisztul és az Isten szine látására méltó lesz. H ogy a gonoszok tüstént pokolra taszittatnak, az egé szen tiszta és szent lelkek pedig mindjárt a külön Ítélet után m enny országba mennek, ezt egyhangúlag tanítja szentirás és hagyom ány.

A

tisztítótűz.

Mely lelkek jutnak a tisztítótűzbe? 1) Azon lelkek, akik ugyan nem súlyos, de mégis bocsánando bűnökkel terhelve m úlnak ki az életből. 2) Tisztitó tüzbe jutnak továbbá azon lelkek is, kik bűn nél kül költöztek ugyan el, de még a bűnök büntetését ki kell szenvedniük. S ez igen világos, mert ha Isten a halál pillanatában m inden kinek különbség nélkül elengedné az ideiglenes büntetéseket, akkor — mint sz. T am ás megjegyzi — a renyhék csak előnyt húznának m ulasztásaikból. U gyanazért az ideiglenes büntetéseknek ezen utoni elszenve dése is úgy tekinthető bizonyos értelemben, mint tisztulás, amenynyiben általa nem a lélek egy belső szennye töröltetik el ugyan, de igenis egy külső, t. i. a ta rto z á s : eleget tenni. Honnét tudjuk, hogy van tisztítótűz? 1) „Az ó- és újszövetségi szentirásból.“ A M akkabeusok II. könyvében *) o lv assu k : „Szent és üdvös gondolat a halottakért imádkozni, hogy bűneiktől megszabadulja*) Bölcs. 5. r. s) 12. 46.

nak.“ E szavak szerint tehát vannak holtak, kiket m ég bűn terhel, melytől im ádság által m egszabadulhatnak. D e ez nyilván nem vonatkozhatik sem a mennyei szentekre, sem a pokolbeli kárhozot takra, mert az előbbiek büntelenek, az utóbbiak pedig meg nem szabadulhatnak, tehát szükségkép egy harmadik helynek is létez nie kell, hol a kisebb, bűnöktől bem ocskolt lelkek tartózkodnak a teljes megtisztulásig. É s ez a tisztitóhely. U gyancsak kitűnik Jézus szavaiból i s , J) hogy bizonyos bűnösök meg nem szabadulnak a fogságból, mig adósságukat az utolsó fillérig le nem fizetik. Itt Jé zus nem beszélhet igy a m ennyországról, mert az nem fegyház, sem börtön, hol az adósság miatt lakóiunk; de a pokolt sem ért hette, mert onnan meg senki sem szabadulhat k i ; ezekből tehát világos, hogy a börtön, melyről az Üdvözítő beszél, egy egészen más hely — a tisztítótűz. 2) A tévedhetetlen egyházi hagyom ányból. A kath egyház imádkozik, szent misét mond a halottakért, híveit pedig sürgeti, hogy segítsenek az elhunytakon böjt, alam izsna és más jó cselekmények által. É s ez nem uj szokás, hanem oly régi, mint m aga az egyház. U gyanezt bizonyítják a legrégibb zsi natok, misekönyvek, liturgikák és m ás emlékek is. S ebből szintén az következik, hogy az egyház mindig hitte, s hiszi a tisztítótüzet, vagyis azon harmadik helyet, hová szent Ágoston szerint azok m en nek, kik az életből elköltözvén, nem valának oly roszak, hogy kár hozatot érdemelnének, de nem is oly jók, hogy egyenesen m enny országba juthatnának. Az egyháznak soha eszeágában sem volt az üdvözültekért vagy az elkárhozottakért imádkozni, mivelhogy hite szerint mind amazokért, mind emezekért haszontalan és czéltalan az imádság. 3) Bizonyos tekintetben az észből is. A józan ész kinyilatkoztatás nélkül is beláthatja, hogy Istennel, a végtelen tisztával csak azon lélek egyesülhet, ki teljesen tiszta; ellenben, a mely ember halálos bűnnel terhelve hal meg, a pokolba kerül. Ámde vannak oly lelkek, kik nem egészen tiszták ugyan, de halálos bűnnel terhelve sem mennek a m ásvilágra; ezek szám ára tehát a józan ész is egy harmadik helyet követel, hol tökéletesen megtisztulván, a m ennyországba ju th a ssa n a k ; mert ennek hiányá ban valóban kétségbeejtő volna az a gondotat, hogy csak m enny ország létezik a tökéletes tiszták szám ára, és egy pokol a nagy bűnösök szám ára. Ezen esetben mi vigasztalna bennünket b a rátaink, szüléink, rokonaink halála esetén, kikről okunk van föl tételezni, hogy nem minden bünszeny nélkül költöztek el az élet ből? De mily rettegéssel várhatnók m agunk is a végórát, h a tudnók, hogy minden legkisebb hibáért, az örök pokolba kell

jutnunk. Végre a tisztítótűz létezését nem csak a sz. írás és hagyo m ány bizonyítja, hanem nagy mértékben megfelel az ész követel ményeinek és az emberi szív legnemesebb érzelmeinek is.

NYOLCZADIK HITÁGAZAT. „H iszek a Szentlélekben.“

A Szentlélek természete. Ki a Szentlélek? „A Szentlélek az Istenség harmadik személye, valóságos Isten, mint az Atya és F iú.“ I. H ogy a Szenlélek valóságos Isten, igy tanítja ezt a szentirás, mely bizonyítja 1) hogy ' a Szentlélek igaz Isten, egy lényegü az Atyával és F iú v al; mert a) egyszerűen Istennek nevezi, mint az Atyát és Fiút. „Miért hazudtál a Szentiéleknek? — igy feddi Péter Ananiást, — nem embernek hazudtál, hanem Istennek.“ T ovábbá a Szentirás egy lényegünek is nevezi a Szentleiket az Atyával és Fiúval — m ondván : „Hárm an vannak, kik bizonyságot te sz n e k : Az Atya, Fiú és Szentlélek és e három egy1) b) A Szentirás isteni tökélyeket tulajdonit a Szentiéleknek (m indenhatóságot, mindentudást.) c) A szentirás nem csak isteni nevet és tökélyeket tulajdonit a Szent iéleknek, hanem isteni müveket is, minthogy a Szentlélek teremt és újra éltet mindent. A Szentlélek által születik újjá az ember is, egy istenszem életre, mely méltóvá teszi őt a m ennyországra. Továbbá a Szentlélek szentel meg bennünket, sz. Pál apostol szavai sz e rin t: „Megszenteltettetek, m egigazultatok ami Urunk Jézus Krisztus nevé ben és a mi Istenünk lelke által.“2) T ehát m indezen idézetekből világosan kitűnik, hogy a szentirás a Szentiéleknek teremtő, eleve nítő, m egszentelő, azaz isteni m űködést tulajdonit, — következés kép Isten. 2) A szentirás éppen oly világosan bizonyítja azt is, hogy a Szentlélek az Atyától és Fiútól különböző személy. Erre nézve megdönthetetlen bizonyítékul szolgál az Üdvözítő eme n y ilatk o zata: „Én kérem az A tyát és ő m ás V igasztalót ad nektek, hogy örökké veletek maradjon, az igazság Lelkét.“3) Itt a kérő Fiú, a küldő Atya és az elküldött Szentlélek, mint három egym ástól különböző sze mély emlittetik U gyanezt bizonyítják továbbá Jézus eme szavai i s : „Tanítsatok minden népet, m egkeresztelvén őket az A tyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.“4) Végre Jézus m egkeresztelésekor is úgy jelent meg a Szentlélek, mint az Atyától és Fiútól k ü lönböző személy.

II. A kath. egyház is mindenkor ezt tanitá. így már a konstántinápolyi zsinat is1) egyhangúlag kárhoztatá Maczedonius tévtanát, ki a Szentlélek istenségét tag ad á; s hogy e tévely tovább ne ter jedjen, az ottani püspökök*) e szavakat csatolták a niceai hitval láshoz (Hiszek a Szenti élekben): „Az Urban és Elevenitőben, ki az Atyától és Fiútól szárm azik, ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőittetik és ki a próféták által szólott.“ Kitől származik a Szentlélek? „Az Atyától és Fiútól, mintegy forrásból“ Hitigazság a z : 1) hogy a Szentlélek nem csak az Atyától szárm azik, hanem a Fiútól i s ; 2) hogy a kettőtől egyszerre, miként egy forrásból szárm azik. 1) Világosan tanítja ezt a Szentirás. „Ha a Vigasztaló eljön, — így szól Jézus — kit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, ki az Atyától származik, ő bizonyságot tesz felőlem.“3) E szavakkal határozottan ki van mondva, hogy a Szentlélek az A tyá tól származik, mig a Fiútól való szárm azása pedig különösen az Üdvözítő ezen szavaiból derül ki: „Ő (a Szentlélek) az enyémből vészén.“4) Mert mi egyebet vehet a Szentlélek a Fiútól, mint isteni lényegiséget ? Hiszen amivel bir és ami ő maga, az nem lehet más, mint az isteni lényeg. Ama kifejezés tehát Jézus szájából annyit tesz, hogy az én lényegemet veszi, azaz tőlem szárm azik. Végre az Írásban több helyen olvassuk, hogy a Fiú küld, a Szentlélek küldetik, de minthogy az isteni személyek tökéletesen egyenlő természetűek és méltóságuak, azért a küldetés nem történ hetik parancs vagy tanács utján; ez csak úgy értendő, hogy a Szentlélek a Fiútól is származik. Ugyanezt hirdeti az egyház a niceai és az Athanáz-féle hit vallásban. Amaz így szól: „Hiszek a Szentlélekben, ki az Atyától és Fiútól szárm azik; emez pedig igy s z ó l: „A Szentlélek nem terem tetett, nem született az Atyától és Fiútól, hanem szárm azik.“ 2) A Szentlélek, mint egy kútfőből szárm azik az Atyától és Fiútól. Ennek oka az, hogy az Atya és Fiú egyszerre és örökóta és ugyanazon erő által hozzák létre a Szentlelket. így csupán egy forrása (eredete) van a világnak is, melyet pedig mind a három isteni személy teremtett, minthogy egy ténye hozta létre a teremtő hatalom nak, mely mind a három isteni személylyel közös. S hogy az istenség harmadik személye miért neveztetik Szent iéleknek, annak oka abban rejlik, mert Krisztus és az apostolok is igy nevezték leveleikben. A „Lélek“ és „Szent“ elnevezés megilleti ugyan a másik két személyt is, mert mindkettő Lélek is, szent i s ; ugyde mégis leginkább a harmadik személyt illetjük e névvel, részint

azért, hogy m egkülönböztessük az Atya és Fiú személyétől, mint hogy erre m ás kifejezésünk n in c s ; részint azért, hogy ezáltal jelez zük annak különös m űködését reánk vonatkozólag. Másik oka, miért neveztetik a harmadik személy Léleknek, az, hogy a latin és görög nyelvben a lélek annyit jelent, mint „lehelet.“ Tehát miként a lehelőtői szárm azik és rezgő m ozgásba hoz egy erre fogékony tárg y at: hasonlókép szárm azik a harmadik isteni személy is az Atyától és Fiútól és m alasztja által indit bennünket, hwgy Istent szeressük és vele egyesülve, m aradjunk e szent szeretetben.

A Szentlélek működése. Hol van a Szentlélek? „Mint jelenlevő Isten m indenütt; de mint m egszentelésünk szerzője és mint a természetfeletti adom ányok és m aiasztok osztogatója, különösen a kath. egyházban és az igazak lelkében.“ Itt a Szentleiket vagy lényegisége, vagy m űködése szerint tekinthetjük. Lényegisége szerint mindenütt jelen van, mert Is te n ; ámde mégis azt m ondhatjuk, s kell is mondanunk, hogy a kath. egyházban és az igazak lelkében egészen különös módon van jelen, mert csak a kath. egyháznak Ígérte meg Jézus a Vigasztalót, ki örökké benne m arad; és csak az igazakról mondja sz. Pál, hogy bennök lakik a Szentlélek;]) Azért tehát méltán állitjuk, hogy a Szentlélek, mint m egszentelésünk szerzője és a természet fölötti m aiasztok kiosztója különösen a kath. egyházban és az igazaknak lelkében van. Mikor küldé el Krisztus a Szentlelket az egyháznak? „Látható m ódon Pünkösd ünnepén, midőn a Szentlélek tüzes nyelvek alakjában szállott le az apostolokra.“ A Szentlélek ezen eljövetelének minden körülménye, amint szent Lukács leírja,2) nagyon nevezetes és tanulságos. Történt pedig Krisztus feltámadása után ötvenedik napon, a zsidók pün kösdjén. U gyanis valamint hajdan a zsidók az egyptomi fogságból történt kiszabadulás után 50 nap múlva kapták az isteni törvényt kőtáblára írva, úgy kellett a szeretet és m alaszt törvényének is 50 nap múlva a föltámadás után (mely által Krisztus az emberiséget a halál rabszolgaságából szabadította ki) a Szentlélek által a megvál tottak szivébe vésetnie. E z tehát az uj törvény és szövetség ünne pélyes kihirdetésének napja v o lt: s az ó szövetség azonnal m egszűnt.

Ámde a Szentlélek nemcsak az apostolokra szállott le, h a nem az egész keresztény községre; és pedig azért, mert először is az egész egyháznak minden időkre meg volt ez Ígérve; m ásodszor mert sz. Ágoston m egjegyzése szerint a jeruzsálem i étteremben, az egész egyház volt egyesülve s az egész egyház itt vévé a Szentleiket. Minő malasztokat közöl a Szentlélek a kath. egyházzal? „Tanítja, megszenteli és láthatatlan m ódon .korm ányozza az egyházat.“ 1) Tanítja. Ezt Krisztus határozottan megígérte, így szólván apostolaihoz: „Én kérem az Atyát és ő más V igasztalót ad nektek, hogy örökké veletek maradjon, az igazság Lelkét, kit a világ be nem fogadhat; ez megtanít titeket minden igazságra.“ 1) Bizonyos tehát — igy szól Fischer János a 16. század vértanú halált szen vedett érseke Angolhonnak, — hogy a Szentlélek, kit Jézus az igazság Lelkének nevez, örökké az egyházban m arad, megtanítja azt minden igazságra és szinte a szájába adja mindazt, ami K risz tus (tiszta keresztény) tanitmánya. 2) Megszentelte az egyházat. Szent Ágoston igy szól első pönkösdi beszédjében: „Ami az emberi testnek a lélek, az a Szent lélek Krisztus (mystikus) testének, — az e g y h á zn ak ; amit a lélek cselekszik a test tagjaiban, azt cselekszi a Szentlélek az egész egyházban.“ A lélek jelen van a test minden tagjában, élteti és fejleszti azokat. így tesz a Szentlélek is az eg y h á zb an ; ő kölcsönözi a malaszt életét minden ta g já n a k ; ő mintegy ütőere az istenszem életnek a szeretetnek, mely Krisztus m enyasszonyát élteti. 3) A Szentlélek korm ányozza az egyházat. Az egyháznak ugyan Krisztus a láthatatlan feje és mint ilyen korm ányozza is azt láthatatlan módon, de mégis a Szentlélek által, ki tőle és az A tyá tól szárm azván és elküldetvén, az ő Lelke. így az apostolok is, • midőn a jeruzsálemi tanácsból rendeleteket adtak a híveknek, hozzá, tevék: „Tetszett nekünk és a Szentiéleknek, hogy...“2) Hasonlókép inté sz. Pál az efezusi egyház elöljáróit: „V igyázzatok a nyájra, melyben a Szentlélek tett titeket püspökökké.“3) Krisztus ezen kor m ányzó Lelkének köszönhető végre, hogy habár mindig gyarló, olykor nem is valami szent emberek viselték a íőpásztori hivatalt, mégis a hit és erkölcs dolgában sohasem hoztak oly rendeleteket és törvényeket, melyek Krisztus szellemével összeütköztek volna; továbbá habár idővel itt-ott sajnos visszaélések kerültek is napfényre, azokat sohasem az egyház idézte elő, ő nem helyeselte. S ha még ehhez meggondoljuk, mikép győzedelmeskedik az egyház ellensége-

inek roppant szám a és mindenféle furfangja fölött, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy valóban a Szentlélek korm ányozza az egyházat. Minő ajándékot oszt a Szentlélek (általában)? „Megvilágositja, megszenteli, erősiti és vigasztalja a lelkeket, miért is nem csak megszentelőnek, hanem vigasztalónak is neveztetik.“ 1) A Szentlélek megvilágositja értelmünket, hogy a hit vilá g o sság áb an fölismerjük, ami jó, igaz és üdvös. Mert ha a Szent lélek nem lövelne szivünkbe fénysugarat, hiába lenne minden prédik á tió ; az ész, a nagy értelem és tudom ány még keresztény hitre sem vezetne bennünket, nem hogy örök üdvösségre. Hogy ez igy van, világosan bizonyítja az apostolok példája. Ok ugyanis az isteni M ester ajkáról közvetlenül hallották a legfönségesebb igazságokat, az Istenember m aga szemlélteié velők azokat hasonlatok által, s az isteni dolgokban mégis oly tudatlanok m aradtak, hogy valahány szor nekik megváltó-müvéről, jövendő szenvedéseiről és halálá ról beszél vala — „semmit sem értének abból.“1) Ámde midőn a Szentlélek eljött rájok, akkor feltámadt leikökben az isteni igazság napja és nagy fénynyel ragyogta be szavok által a pogányság sürü éjében botorkáló világot. Ettől fogva a híres világ bölcsek mind iskolába járhattak az oly korlátolt galilei halászokhoz és leveleik n ehány sora tisztább fogalmakat nyújt Istenről és az isteni dolgok ról, mint a Krisztus előtti és utáni bölcsek vaskos kötetei. 2) „A Szentlélek megszenteli lelkünket.“ „A Szentlélek által — m ondja A ranyszáju sz. János — tisztulánk meg bűneinktől, s ajándéka által lettek angyalokká mindazok, kik m alasztjának ve zetésére h ag y a tk o z tak ; term észetök ugyan nem változott meg, hanem annál csodálatosabb, hogy bár emberek m aradtak, mégis oly tisztán és szentül éltek, mint az angyalok.“ Valóban, ki nem látja a Szentlélek csodálatos, átalakító erejét az apostoloknál? Ama férfiak, kik előbb oly gyarlók, tudatlanok, földies gondolkodásúak valának, egyszerre tündöklő csillagokká lesznek, és mint a legtisz tább istenszeretet példaképei lángolnak mindenütt. 3) Jézus ezen ígérete sze rin t: „Elveszitek a Szentlélek erejét,“2) „a Szentlélek erősiti ak aratu n k at Valóban a Szentlélek m alasztja nélkül az üdv ellenségeivel szem közt csupa tehetetlenség az em ber; ellenben a Szentlélek m alasztja által hőssé válik a leggyávább is, ó riássá a gyönge, s a pásztorfiu Góliátot győz le. Gondoljunk csak újból az apostolokra! Mily gyávák, félénkek voltak ők a Szentlélek ereje nélkül! Péter, ki szavaiból Ítélve, a legbátrabb volt köztük, elbukott megijedt egy szolgáló kérdésétől. Midőn Mesteröket elfog

ták, mind elfutának és csak a föltámadás után mertek ism ét ö ssze gyűlni egy félreeső zárt teremben, mert félnek vala a zsidóktól. Ámde az erősség Lelkének leszállása után nem ismerték többé a félelmet, rettenthetetlenül járták be a földet, megvetének minden kint és gyötrelmet és nyereségnek tárták m eghalni.“ 4) „A Szentlélek vigasztal bennünket“ a földi élet fáradalmai és szenvedései közt. Azért nevezé Jézus m aga is az általa küldendő Lelket Vigasztalónak és az egyházi ének is azért zengi őt „legjobb Vigasztalónak, a lélek kedves vendégének.“ (Pünkösdi ének.) Melyek a Szentlélek n. n. hét ajándékai? 1) „A bölcseség, 2) az értelem, 3) a tanács, 4) az erősség, 5) a tudomány, 6) a jám borság, 7) az Isten félelme.“ 1) Isten félelme. Ezt azért említjük első helyen, mert az írás szerint a bölcseség kezdete az Ur-félelme.“ 1) Kétféle Urfélelme van: szolgai és gyerm eki; ki a roszat, mint valami szolga csupán azért kerüli, mert fél az Isten büntetésétől — annak félelme szolgai; aki pedig mint a jó gyermek azért kerüli azt, mert fél a legjobb Atyát megbántani, annak félelme gyermeki. 2) A jám borság. A jó gyermek nem csak kerüli mindazt, am i vel atyját m egsérthetné, hanem tiszteli és szereti is őt, szívesen tartózkodik körében, szereti azokat is, kiket atyja szeret és neki folyvást örömet iparkodik okozni. Ilyen az Isten gyermeke is. Sze reti és tiszteli az Istent, mint legjobb Atyját, de az angyalokat és szenteket is, kik ezen Atyának kedves barátai. 3) A tudomány. H a komolyan törekszünk m indazt kerülni, ami Istent bánthatná és a jám borság müveiben szorgalm asan g y a koroljuk magunkat, akkor a Szentlélek gyarapítja bennünk a tudo m ányt, azaz mindig jobban megvilágositja szivünket, hogy az üdvösség tudom ányában előre haladjunk. E tudom ány (sz. Bonaventura szerint) kiterjed mindazon igazságokra, melyeket hiszünk, mind a kötelességekre, melyeket a hitből kifolyólag teljesítenünk kell. 4) Az erősség. Mit érne kötelességeinket még oly világosan is ismernünk, hogy már jobban nem lehetne, ha nem volna erőnk azokat teljesíteni? Azért a tudomány ajándékához járul az erő, hogy az üdv ellenségeivel küzdvén, el ne bukjunk, hanem az üldö zések, tám adások közt is teljesítsük Isten megismert akaratát. A Szentlélek ezen ajándéka az által különbözik az erőslelküségtől, mely az u. n. sarkalatos erények egyike, hogy nem csak a közön séges erények gyakorlására ad erőt, hanem arra is, hogy ahol kell, hősi bátorsággal hozzuk meg a hitért, az üldözött ártatlanság

védelmére és em bertársaink üdvére a legnagyobb áldozatokat, még életünket is.1) 5) A tanács. — De még az sem elég, hogy kötelességeinket általában ismerjük és erős akaratunk legyen azokat az akadályok közt is teljesiteni. Vannak esetek, midőn kételkedünk, mi lehet jobb, Istennek tetszőbb, miféle eszközök által kellene a kitűzött becsületes czélt elérnünk. H ogy tehát e választásnál az önszeretet, vagy a jónak álszine meg ne csaljon bennünket, vagy hogy az ördög, ki néha a világosság angyalává alakitja magát, rá ne szedjen — segít ségünkre jön a Szentlélek a tanács ajándéka által. E kkor aztán belátjuk, mit kell tennünk, hogy Istennek tessünk, és lelkünk már előre is m egnyugszik, örvendez. Különös szükségünk van ily fensőbb tanácsra életpályánk választásakor, valamely Isten dicsőségére szentelt vállalat megkezdésekor, vagy midőn mint elöljárók m ásokat akarunk korm ányozni. 6) Az értelem. A tudom ány ajándéka is fölvilágosítja ugyan értelm ünket, úgy hogy némely hitigazságot sokkal tisztábban ér tünk, mint előbb, főleg, ha azok az ész felfogó erejét túl nem haladják (pl. hogy van isteni gondviselés); ámde a vallás titkai még akkor is elzárva m aradnak értelmünk előtt. Ellenben ha Isten vala kit a szentség m agasabb 'okára akar emelni, gyakran mély bepil lantást enged neki az isteni titokba, hogy ez által annál inkább serkentse őt az ájtatosságra. E fénysugár az értelem ajándéka. Ez által sokszor az együgyű, semmi tudom ányos képzettséggel nem biró hívek oly mély ismereteket nyertek a legfenségesebb titok ról, m ég a Szenthárom ságról is, hogy a tudósok, kik őket beszélni hallották volt, bám ulva m ondogatták, hogy ők sohasem bírtak azok nak ily m agas felfogására emelkedni. (A szentek életében erre sok példa van.) 7) A bölcseség. Ez a Szentlélek ajándékai közt a legfőbb, legkitűnőbb. E z am a bölcseség, melyet a szentirás annyira dicsér, és ajánlgat nekünk; ez mintegy kifolyása az isteni bölcseségnek, melyet a Szentlélek önt szivünkbe. Szent Bonaventura ezt igy h atá rozza m e g : „természetfölötti, állandó, a Szentlélek által belénk ön tött képesség Istent megismerni és gyönyörködve szeretni.“ A böl csesség ajándéka tehát nem csak értelmünket világosítja meg, mint tudom ány, tanács és okosság ajándéka, hanem szivünket is szeretetre gyulasztja Isten iránt, jóizüvé teszi nekünk az isteni dolgokat, fokozza kívánságunkat a mennyeiek után. Ennek sugara mellett mindig jobban és jobban megismerjük a teremtmények semmiségét, — a legfőbb, végtelen jóhoz, minden igazság, szépség és tökély ősforrásához mérve. Ez arra irányozza minden törekvésünket, hogy *) Sz. István, sz. L órincz; a hét Makkabaus testvér.

Istent mindenek fölött és mindent Istenben áll a kér. tökély.

szeretünk; m ert ebben

Meddig marad a Szentlélek hét ajándékaival a lélekben? „Mig az minden nagy bűntől tiszta marad, mert a halálos bűn kiűzi lelkűnkből a Szentlelket.“ A halálos bűn főleg az által különbözik a bocsánandó bűntől, hogy az embert nyilt ellenségévé teszi az Istennek. Azért a Szent lélek nem m aradhat egy ily bűnnel bem ocskolt lelkében. „A S zent lélek — irja Origenes — csak a tiszta szivüeknél m arad, s nem lakik bűnös testben, még ha előbb ott lakott is. Mert Isten Lelke nem állhatja ki a gonosz lélekkel való együttlakást. Már pedig bizonyos, hogy a gonosz lélek mindaddig ott uralkodik az ember szivében, mig a bűn állapota tart. „Azért int az apostol is ezen szav ak k al: „Meg ne szom oritsátok a Szentlelket!“ •)

KILENCZEDIK HITÁGAZAT. „E gy szent, kath oliku s egyházat, szen tek egyességét.“

1. §. Az egyház és szerkezete (alkotmánya.) Mit tevének az apostolok, mintán pünkösdkor elvették volt a Szentlelket ? „Szétmentek az egész világra, prédikáltak, kereszteltek és m agok köré gyüjték mindazokat, kik hívének és megkeresztelkedének: így azután sok helyen keresztény községek keletkeztek, m e lyeknek az apostolok valának elöljárói. Az apostolok a Szentlélek vétele után Jézus utasítása szerint csakugyan szétmentek az egész világra az üdv igéit hirdetni, s megkeresztelték mindazokat, kik csodák által megerősített szavaik nak hittek. így keletkezének Jézus híveiből mindenfelé a keresztény, községek, így Jeruzsálemben, hol Péter első predikátiójára 3000, a m ásodikra 5000 tért meg, s csatlakozott a tanítványokhoz. Ezen megtérteknek első elöljárói term észetesen az apostolok valának, kik nem csak tanítottak és a szentségeket kiszolgáltatták, hanem kor m ányozták is a községeket. Törvényeket hoztak, bíráskodtak, a hibázókat megfenyítették, sőt a községből is kizárták, vagy ha megjavultak volt, visszafogadták. Azután a jeruzsálem i első zsinatban

fölmenték a m egtért pogányokat a körülmetélés kötelezettsége alól, s megtilták nekik a vér és fojtott állatok evését.1) Továbbá Sz. János megtiltá a híveknek a tévtanitókkal társalogni; Pál pedig ( kizárta az efezusi községből Hym eneust és Sándort és a korinthiak ' közül a vérfertőztetőt, később azonban, az őszinte megjavulás után visszafogadá. Mindezek tehát azt bizonyítják, hogy az apostolok úgy m űködének az uj kér. községekben, mint Istentől rendelt elöl járók, sőt a hivek is igy tekinték őket, mert engedelmeskedtek nekik és m indenben törekvének rendeleteiket megtartani és nagy tiszteletet tanúsítottak irántok. Mit tevének még az apostolok, midőn a kér. községek szapo rodnak vala? „Püspököket szentelének és azokat az uj községek elöljáróivá tevék, azon m egbízással, hogy ők ismét m ásokat szenteljenek és rendeljenek.“ A keresztény községek szám a naponkint növekedvén, az apos tolok m ár nem korm ányozhatták valamennyit személyesen, azért méltó helyettesekről gondoskodtak. Kipróbált erényü, idősebb egyé neket választának ki, azokat püspökké szentelték és felhatalmazák őket, hogy az illető községeket korm ányozzák és ismét m ásokat szenteljenek és rendeljenek elöljárókká, hogy igy a hivek folyvást egy töm ör egészet képezzenek, s a hit és erkölcsökben előreha ladjanak. Vájjon e községek összeköttetésben állottak-e egymással? Igen, mind szororos összeköttetésben állottak egym ással: mert m indnyájan ugyanazon hitet vallák, ugyanazon szentségekben része sülőnek és összesen egy közös fő, — sz. Péter alatt egy nagy keresztény községet képezének. Miként egyes községek tagjai egym ás közt, úgy az egész földön szétszórt községek is a legszorosabb összeköttetésben állot tak egym ással, m inthogy mindegyik ugyanazon hitet vallá, ugyan azon áldozatot m utatá be, ugyanazon szentségeket szolgáltatá ki és püspökeikkel együtt m indnyájan egy és ugyanazon Pétert ismerték el fejőknek, s ez által az összes községek bármily távol estek is a hegységek és tengerek miatt, egy nagy keresztény társulattá valának összekötve, melyet részint megkülönböztetésül az egyes köz ségektől, részint az egész földoni kiterjedése miatt, katholikus vagy általános vagy egyszerűen csak egyháznak neveztek.

Mi tehát az egyház? Az egyház, miként ma, úgy hajdan is, az egész földön élő keresztények községe (társasága vagy összesége), kik ugyanazon hitet vallván és ugyanazon szentségekben részesülvén, egy közös fő (a pápa) mint sz. Péter utódja és a neki alárendelt püspökök (mint a többi apostolok utódai) alatt vannak egyesülve. Ezen lát ható egyesülés pedig abban áll, hogy e l ő s z ö r ugyanazon hitet vallják; m á s o d s z o r , hogy ugyanazon üdvszerekkel, vagyis szent ségekkel élnek; h a r m a d s z o r ugyanazon látható főnek a római pápának, mint Krisztus helytartójának és szent Péter utódjának és törvényes püspökeinek, mint az apostolok utódainak engedelm es kednek mindenben, mi a hitet és a kér. életet illeti.

Az. egyház'isteni eredete és alkotmánya. ■ Vájjon az egyház ezen berendezést az apostoloktól vette-e? Az egyház eme berendezése Krisztustól, annak alapitójától ered; az apostolok csak az ő akaratát hajtották végre. Krisztus nem csak az isteni igazságokat hirdeté és hirdetteté hü tanítványai által, hanem egy lelki birodalmat is akart a földön alapítani és minden igaz hívőt ezen birodalomban, az egyházban állandóan egyesíteni. Krisztus ezen földi országa tehát nem más, mint az egyház, melyet sziklára épített. így értették ezt az apostolok és szent atyák mind. Ha pedig Krisztus valóban alapított egy országot (egyházat), akkor kétségkívül alkotmányt is adott annak, vagyis egy czélszerü tartós berendezést és törvényes hatóságot, mert hiszen e nélkül egy család sem állhat fenn, hát még egy oly nagy o rs z á g ! Az egyház berendezése és alkotm ánya tehát Krisztus m ü v e ; az apostolok csak az ő rendeleteit hajtották végre, mint fölhatalm azottak; s az ő ak a ratát teljesitik szóval, tettel. Mi által adá Krisztus egyházának ezen alkotmányt? „Az által, hogy tulajdon hatalm át ruházta az apostolokra és szétküldte őket: 1) mindenütt prédikálni; 2) keresztelni; 3) a meg keresztelteket sz. Péter felügyelete alatt kormányozni. Mig Jézus a földön járt, mint az U r fölkentje, m aga kezelte a tanítói, papi és pásztori vagy királyi hivatalt. E ltávozása után azonban kiválasztott emberekre bízta e három hivatal kezelését. Azért ugyanazon hatalm at és küldetést, melyet Ö nyert vala Atyjá tól, apostolainak adta át, kiknek m eghagyá, hogy az ő nevében az

egyház javára világ végéig gyakorolják e hárm as hivatalt. Minden hatalom — m ondá Jézus — a m egbízás átadásakor, — adatott nekem a m ennyben és a földön; azért elmenvén tanítsatok minden népet, m egkeresztelvén Őket stb. É s íme, én veletek vagyok min dennap világ végeztéig, s ezen szavakkal a három hivatalt t. i . : a tanítóit, papit és pásztorit ruházta rájok. É s pedig e szavakkal: „T anítsatok minden népet,“ a tanitóit; e sza v ak k al: „Kereszteljétek 'm eg őket“ stb. „és akinek m egbocsátjátok,“ valamint az utolsó vacsorán m ondottakkal: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre,“ a p a p it; s végre e sza v ak k al: „Tanítsátok őket megtartani mindazt, am it rendeltem ,“ a pásztori hivatalt ruházta apostolaira. H ozzáad ván még azt i s : „Amit m egkötöztök a földön, meglesznek kötve m ennyekben i s ;“ mely szavak azt jelentik, hogy a törvény áthágóit, mint engedetleneket, hatalm ukban álland büntetéssel sújtani, s őket ezáltal engedelm ességre szorítani. így adott Krisztus istenemberi hatalom m al (és nem az apostolok önkényüleg) az egyháznak min denkorra egy tartós és változhatatlan alkotmányt, vagy berendezést, mi által az igaz hitről, a szentségek helyes kiszolgáltatásáról és az egyházi fegyelem és élet pontos m egtartásáról és tökélyesbitéséről a legjobban gondoskodva lön.

Hármas hatalom az egyházban. Miben áll különösen az apostolokra ruházott tanítói, papi és pásztori hivatal? 1) A t a n í t ó i h i v a t a l azon teljes hatalom ban és azon velejáró kötelességben áll, hogy a Krisztustól kinyilatkoztatott igaz ságokat folyvást csonkitatlanul hirdessék és mindig tovább terjeszszék, hogy igy minden ember megismerje az egyedüli igaz Istent és akit küldött, Jézust, az örök igazságot. E tanitói hivatalhoz tar tozik am a hatalom és kötelesség is, hogy a hiveket a tévelyektől m egőrizzék, a tévtanokat megczáfolják és ünnepélyesen kárhoztas s á k ; továbbá, hogy a felmerülő hitvitákban tévedhetetlen határo zatot hozzanak és a viszályokat lecsillapítsák. így fogták föl a tanitói hivatalt nem csak az apostolok, mikép m ár fönnebb kim utat tuk, hanem az egyháztörténelem tanúsága szerint ekkép is gyako roltatott az minden századon keresztül. 2) A papi hivatal m agában foglalja azon hatalm at is, hogy az uj szövetség vérontás nélküli áldozatát, a szent misét bem utassák, a bűnöket m egbocsássák, a hívekkel a Szentleiket kézföltevés által közöljék,1) a fölszentelés által m aguknak uj segítő társakat avassa-

nak föl a hárm as hivatalra és az egyház kegyszereinek kiszolgálta tására. E hatalm akat mind az apostolok, mind utódaik gyakorolták, de soha a világiak, mivel ezek nem igazi érteményben vett papok. 3) A pásztori hivatal czélja: vezetni Krisztus juhait az örök élet utján, és azon hatalom ban áll, melynél fogva mind az egyes juhokat, mind az egész nyájat korm ányozzák Jézus nevében és m egbízásából; azokat parancsuk és tilalmuk által összetartsák, a veszélytől megóvják. Továbbá az is hatalm ában áll a pásztoroknak, hogy a m akacs vagy beteg juhokat, a nyáj iránti kiméletből (a bűnösöket) kizárják a közös akolból, azokat pedig, kik nem tartoz nak Krisztus aklához, befogadják, mihelyt őszinte érzelemmel jőnek és abban engedelmes juhoknak Ígérkeznek lenni. így fogták föl a pásztori hivatalt nem csak az apostolok, hanem utódaik is, amiről az egyháztörténelem minden lapja tanúskodik.

Az elsőség (primátus.) Az apostolok miért nem gyakorolhatják hivatalukat csak sz. Péter felügyelete alatt? „Mert Krisztus az egység és összhang föntartása végett sz. Pétert nevezte ki földi helytartójává és az egész egyház látható fejévé.“ H ogy az egyházban az egység és összhang m indenkor fen nmaradjon, vagyis hogy a hivek egy testet, a keresztény községek mind egy nagy községet, egyházat képezzenek, szükséges, hogy az egész földön szétszórt községek egy közös fővel bírjanak, mert m áskép annyi különféle egyház volna, a hány község, de egy sem volna olyan, melyről elmondhatnók, hogy Krisztus egyetlen egy háza, vagyis kath. egyház. Továbbá, hogy ezen egy községben, folytonos m egoszlások és szakadások ne forduljanak elő, egy leg főbb itélőbirót kellett abban fölállítani, kinek mindenki alá van rendelve. Ezen itélőbiró, ezen egy fő sz. Péter vala, kit Jézus, mielőtt mennyei Atyjához visszatért volna, földi helytartójává, az egész egyháznak látható fejévé tett. Azért az apostolok közül senki sem alapíthatott külön egyházat m áskép, mint Péteren, a sziklán és nem korm ányozhatá azt anélkül, hogy Péter legfőbb korm ányá nak ne rendelje alá. Hát nem maga Krisztus az egyház feje? „Az egyház tulajdonképi feje ugyan Krisztus, ámde láthatatlan; ellenben Péter helyettesitő és látható feje.« Mióta Krisztus mennybe ment és ül az Atya jobbján a földi

egyházra nézve láthatatlan, azért az egyház láthatatlan fejének is nevez tetik. De sz. Péterben olyan íöt adott országának, melyet látni és szavát hallani lehet, azaz látható főt. így szoktak a világi uralkodók is, midőn alattvalóik közül hosszabb időre eltávoznak, — helytartót rendelni, kit az alattvalók ép úgy tisztelnek és kinek éppen úgy engedelm eskednek, mint a távollevő uralkodónak. De valamint az ily helytartó csak a fejedelem akarata szerint korm ányozhatja az országot és neki hivatala kezeléséről szigorúan felelni tartozik, akként Krisztus helyettesének az egyház látható fejének is kötelessége azt egészen a láthatatlan földnek, Jézusnak akarata és rendelete szerint korm ányozni és korm ányzatáról egykor a legszigorúbban szám ot adni. Miért szükséges egy láthatatlan fő mellett még egy látható is? „Mert az egyház látható község, vagy társulat; látható társu latnak (vagy testületnek) pedig látható fővel is kell birnia.“ Az egyház látható testület, mert nem láthatatlan szellemekből, hanem emberekből áll, kik halandó testben láthatólag járnak a föl dön. De m iként egy látható testnek, úgy egy látható testületnek is látható főre van s z ü k sé g e ; miután ezt a dolog term észete követeli. Nincs a világon oly emberi társulat, melynek látható feje nem volná. A családnak feje az apa, a hadseregé a vezér, az országé a király. É s ám bár jól tudjuk, hogy Isten, mint világkorm ányzó vezeti az emberek sorsát, mégis esztelennek tartanók azt, ki állítani merné, hogy egy hajó korm ányzó nélkül is biztosan kikötőbe ju t; s a hadsereg vezér nélkül is biztosan győzni fog, vagy az ország egy uralkodó nélkül is fönnállhat és boldogulhat. Krisztus, mint látha tatlan fő, szintén m aga vezeti ugyan az egyház hajóját, de nem teszi ezt egy kiválasztott korm ányzó keze n élkül; m aga viszi ugyan hiveit győzelemre, de még sem teszi ezt egy kipróbált vezér nélkül, m aga terjeszti és korm ányozza országát, de mégsem teszi ezt egy látható helyettese, Péter nélkül. Honnét tudjuk, hogy Krisztus sz. Pétert nevezte ki az egyház fejévé ? „Onnét, hogy 1) Krisztus Péterre épité egyházát, mint alap kőre ; 2) neki különösen adta át a m ennyország k u lcsait; 3) egyedül őt bizta meg, hogy az egész nyájat vezesse.“ Midőn Krisztus Pétert meghivá az apostoli hivatalra, az által tünteté ki társai között, hogy „Sim on“ nevét megváltoztatá, igy szólván h o z z á : „Te Simon vagy, a Jónás fiia, ezentúl K ephasnak neveztetel, ami annyit jelent, mint Péter“ (szikla.) ’) Krisztus e sz a vaiban két nagy előnyt igért Péternek. Először is ünnepélyesen biz-

tositja Pétert, hogy rája, mint legyőzhetetlen sziklára fogja épiteni legyőzhetlen egyházát, hogy majd az ő rendithetetlenségében daczoljon a pokol hatalmaival a tévelylyel és hazugsággal. M ásodszor a m ennyország kulcsait igéri Péternek, m ár pedig valakinek a kulcso kat pl. egy város kulcsait átadni, főleg keleti szólásm ód szerint, annyit tesz, mint neki a legfőbb hatalmat, a város korm ányzását oda engedni. Ezek szerint Péternek a legfőbb egyházi hatalom ada tik át, melynélfogva az egyházat és igy a m ennyországot is nyissa meg a méltók szám ára, a méltatlanokat pedig zárja ki. A szentirásban a többi apostolok is az egyház alapköveinek neveztetnek ugyan, mert hiszen ők is nyertek kötő- és oldóhatalm at; mindazonáltal Péter m ásképen alap, mint ők, m inthogy Péter m agá ban véve is alapköve az egyháznak, függetlenül a többi apostoltól; ezek pedig csak együttvéve, csak Péterrel egyesülve, tőle függve képeznek alapot. Egyedül Péter azon alap, melyen az egész egyház áll, vagy dől. Egyedül neki m ondá J é z u s : „Te szikla vagy és e sziklán építem egyházam at.“ Továbbá egyedül Péterért im ádkozott, hogy hite meg ne fogyatkozzék; egyedül őt bizta meg, hogy „atyafiait (társait) erősitse meg a hitben.“ Végre a kötő- és oldóhatalm at is legelőször és különösen Ígérte és adta át neki m on d v án : „Amit megkötendesz a földön stb,“ mely szavakkal e m ennyország kulcsait szabad, föltétien használatra nyerte, mig a többiek csak tőle függőleg használhatják azokat, mint akit Jézus rendelt azok tulajdonosaivá. Elég világos tehát, hogy az egyház látható fejévé Pétert választá ki Jézus és neki, mint ilyennek adá a prim átust, vagy főhatalmat, a tanítói, papi és pásztori hivatal egész teljét, azaz a legfőbb kor m ányhatalmat. Mely tények igazolják, hogy Krisztus az egyházfejévé tette Pétert? Hogy Krisztus Pétert az egyház fejévé tette, ezt bizonyítják a következő tények: 1) „Krisztus mennybemenetele után Péter valóság gal gyakorolta a főhatalmat,“ mert miként az apostolok cselekede tében olvassuk, Péter mindenütt úgy szerepel az apostolok között, mint első, mint a gyűlés elnöke, mint az egyház első vezetője. U gyancsak Péter indítványozza először, hogy az áruló Judás helyett uj apostol v álasztassák ; továbbá pünkösd napján az összesereglett nép előtt ő védelmezi apostol társait, ő hirdeti először az evangéli umot, ő műveli az első csodát, ő prédikálja a főtanács előtt a föl tám adt Krisztust, igazolva m agát és tá rs a it; azután mint az egyház feje, sorba látogatja azon községeket, melyeket társai Judeában és Galileában alapítottak.1) Végre őt bízza meg Isten először, hogy a pogányoknak is hirdesse az üdv igéit; s a többiek az ő példáját követik ebben. A jeruzsálemi gyűlésben pedig, midőn nagy vita k e letkezik a mózesi törvény fölött, Péter föláll, kimondja ítéletét és

mindenki elfogadja azt. Ő tehát mindenütt úgy jelenik meg, úgy szerepel, mint az apostolok és az egész egyház feje. 2) „Pétert az egyház is folyvást úgy tekinté, mint az aposto lok fejét és Krisztus egész nyájának p á sz to rá t;“ ugyanazért az egész egyház szünet nélkül im ádkozott érette, midőn fogságban ül, s ugyan ez okból az evangélisták is mindig Pétert említik először, midőn az apostolokat elősorolják, noha se nem ő volt a legöregebb, se nem ő hivatott először, sem a kedvencz tanítvány nem ő vala. Vájjon sz. Péter halála után megszünt-e az egyház fejének hivatala ? „N em ; mert 1) hogy az egyház, amint Krisztus alapította, mindig fennállhasson, folyvást meg kell maradnia a sziklának is, melyre az építve van, nemkülönben a főpásztori hivatalnak is, melyet ő a végből rendelt, hogy azt korm ányozza,“ Miután K risztusnak az volt nyíltan kimondott akarata, hogy az egyház, mint látható épület, a világ végéig rendületlenül fönmaradjon a pokol minden ostrom a közt is, ennélfogva fönkellett maradni a sziklának is, melyre azt épité, mert különben az épület szükség kép összedőlne. M inthogy pedig e szikla Péter, szintén világos, hogy szükséges miszerint Péter mindenkor látható alapköve legyen az egyháznak. T ovábbá Krisztus egyháza nyáj, melyhez minden juh és bárány tartozik, bármely időben élnek is ezek. E nyájnak pedig Péter lett a főpásztora. Ő tehát nem szünhetik meg e nyájat vezetni és legeltetni, mert a juhok, kik más pásztort követnének és nem a Krisztus által rendelt egyet, m egszűnnének Krisztus juhai lenni. Kell tehát, hogy Péter folyvást éljen az eg y h á zb an ; ámde mivel Péternek meg kellett halnia, azért ő csak törvényes utódainak szem élyében élhet tovább, és igy igen jól mondja S to lb e rg : „A Péternek adott m éltóság, hogy Krisztus nyáját legeltesse, éppen úgy nem feszitteték föl az apostollal, miként a főpapság nem temetteték el Áronnal Hóreb hegyén.“ 2) „H a akkor is szükséges vala egy látható fő, midőn az egyház m ég kicsiny volt, és semmi vagy csak kevés tévtanitó létezett; annál szükségesebb lett azután, midőn az egyház terjedt, s a tévtanok is szaporodának.“ Krisztus Pétert nem ok nélkül tette meg az egyház látható fejévé, mivel az volt a czélja, hogy ezáltal föntartsa benne az egységet. Ha pedig az egyháznak szüksége volt ily főre, ily összetartó kapocsra már az apostolok idejében is, kikre pedig a Szentlélek oly bőven Önté ki m alasztját, hogy egyikök sem taníthatott ham isat; v agyakkor, midőn az egyház aránylag még kicsiny volt, mennyivel inkább szükségesebb volt ez a későbbi századokban, midőn az apostolok halála után majd itt, majd ott merültek föl tévtanok, melyek egy

látható főnek fönm aradását az apostolok halála ségesebbé tevék, mint az apostolok életében.

után sokkal szü k

Szent Péter halála után ki az egyház látható feje? „A szent atya, a pápa, ki szent Péternek, a róm ai püspöki széken törvényes utódja és aki ugyanazért mindig úgy tekinteték, mint az egyház látható feje, és Krisztus helytartója.“ Hogy Péter püspöki széket alapitott Róm ában és vértanúha láláig ott lakék, az oly tény, melyet az egész keresztény ó-kor bizonyít. A legrégibb atyák és egyházi irók, egész sor emlék, kü lönösen pedig szent Péter sirja, melyet már a kereszténység első századaiban nagyon tiszteltek, eloszlatnak minden kétséget. Már pedig valamint egy választó-királyságban a törvényesen m egválasz tott király a meghalt fejedelemnek rendes utódja és ennek minden méltóságát és jogait örökli: akként a pápák is, kik Péter halála után törvényes választás szerint léptek a római püspöki székbe, örökölték az ő m éltóságát, jogait, teljes hatalmi körét. T ehát mind egy ikök látható feje volt az egyháznak, helytartója K risztusnak, mivel Péter, a római püspöki m éltósággal az egész egyház fölötti főpásztori hivatalt is elválaszthatatlanul egyesitette szem élyé ben. „A ki tehát a széken követi Pétert, az Krisztus rendelete szerint birja Péter elsőségét is az összes egyház felett,“ m ondja a vatikáni zsinat. *) Továbbá ezen hatalom Péter utódjában az egyház pásztorai fölött tényleg is el volt mindég ismerve. így midőn pl. a korinthi egyházban súrlódások tám adtak, az nem szent János apostolhoz fordult, ki még akkor élt és az efezusi egyházat korm ányozta, h a nem Kelemenhez, a távol eső római püspökhöz, Péter 3. utódjához. Vagy ha valamely püspököt jogaiban háborgattak, csak Rómához fordult és itt rögtön hatalm as védőre talált. így sz. A thanást, — alexandriai patriárchát és később Pált, konstantinápolyi püspököt Gyula pápa ismét visszahelyezte székökbe.

A püspökség. Fönn kellett-e maradnia mindig a hármas hivatalnak is, me lyet az apostolok gyakoroltak? „Igen i s ; Krisztus rendelete szerint át kellett szállnia utódaikra és ezekben folyvást fönmaradnia világ végéig. Ez m ár kiderül abból is, amit Jézus a hárm as hivatal átadásakor m o n d o tt: „És ime én veletek vagyok mindennap, világ végezetéig;“ amit, hogy csupán az apostoloknak mondott volna, m árcsak azért sem lehetséges, mert' ők nem élhettek a világ végéig, már pedig tanitását annak m eg szűntéig folyton hirdetni kell.“ 0 4. ül. 2. f.

U gyanis Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy minden em bert, minden időben kiengeszteljen Istennel és üdvözitsen. Tanitm ányát tehát hirdetni, üdvszereit kiszolgáltatni és a híveket mennyei parancsainak m egtartására kellett sürgetni, nem csak az apostolok idejében, hanem azután is, — az idők végéig; következéskép Jé zusnak kétségkívül az is szándéka volt, hogy az apostoloknak adott hárm as hatalom utódaikra is átszálljon az idők végéig. U gyanezt bizonyítják Jézus következő szavai i s : „És ime én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig,“ azaz noha látszólag eltávozom tőle tek, m égsem hagylak el titeket, Lelkem mindig veletek marad. Le gyen bár a rátok bízott hárm as hivatal sok bajjal, szenvedéssel, üldözéssel összekötve, m égse csüggedjetek; mert én veletek vagyok, segitlek, vezetlek, korm ányozlak, oltalmazlak titeket. Veletek vagyok mindennap, azaz folytonosan, nem csak bizonyos időkben és órák ban, hanem a világ végéig egy pillanat sem lesz, melyben nem m aradnék veletek. Ámde mivel az apostoloknak is meg kellett hal mok, e vigaszteljes ígéret okvetlen és szükségkép az ő utódaikra is. vonatkozik. Miként tehát Pétert az egyház látható feje, úgy az apostolokat is törvényesen követik a hárm as hivatal viselői t. i. a püspökök. Kik az apostolok utódai? „A püspökök, kik törvényesen fölszenteltetnek és az egyház fejével, a pápával, összefüggésben állanak, vagyis a kath. egyház püspökei.“ H ogy azonban egy püspök az apostolok igazi utódja lehessen, arra nézve szükséges : 1) hogy törvényesen szenteltessék föl, vagy hogy egy másik érvényesen fölszentelt püspök a Krisztus által rendelt és az eg y házban szokásos módon szentelje fel, mert püspököt és papot csak a püspökök szentelhetnek. 2) Az egyház fejével, a pápával, összefüggésben, közösség ben kell állania, mert habár valamelyik püspök érvényesen nyerte is a püspöki m éltóságot, habár el is foglal oly püspöki széket, melyen valamikor egy apostol ült, pl. a jeruzsálem it, melynek első püspöke sz. Jakab apostol volt, vagy az alexandriait, melyet sz. Márk, Péter tanítványa birt, még sincs a hárm as hivatal gyakorlá sára semmi joga, tehát nem is törvényes utódja az apostoloknak mindaddig, mig a róm ai szent széktől el van szakadva. De hogyan is lehetne annak jo g a az egyház korm ányzatára a k i: a) „elszakadván az egyház fejétől, m égcsak nem is tagja az egyháznak“ ? Hiszen kézzelfogható ellenmondás volna, hogy az hi vatalt viseljen az egyházban, aki nem is tartozik hozzá. Már pedig aki a pápától elszakad, kizárja m agát az egyházból, annak többé nem tagja, sz. Am brus azon általában elfogadott alapelve szerint: „A h d Péter (vagyis a pápa) ott az egyház.“

b) Nem lehet joga az egyház korm ányzatára annak sem, aki a pápától különválva, függetlenül akarja hatalm át gyakorolni, mert „az apostoloknak és utódaiknak csupán oly föltétel alatt adatott meg a hatalom, ha összeköttetésben m aradnak azzal, t. i. Péterrel, kire Krisztus a legfőbb hatalmat ruházta, az egész egyház fölött.“ Már pedig ők nem nyertek oly tanitói, papi és pásztori hatalmat, mely független volna az egyház lejétől — Pétertől — következéskép a hárm as hivatalt csak olyképen ruházhatták utódaikra, hogy azt mindég Pétertől, vagyis a római pápától függve gyakorolják. Aki te hát a hárm as hivatalt önhatalmilag gyakorolja; (mint pl. a schism atikus püspökök, vagyis a görög nem egyesült p ü sp ö k ö k ); aki nem a pápának alárendelve tanit, vagy szolgáltatja ki a szentségeket és legelteti a nyájat, az éppen ez által bizonyítja be, hogy nem utódja az apostoloknak, amennyiben olyan jogot bitorol, melyet az ap o s tolok se nem bírtak, se nem gyakoroltak, sem törvényes utódaikra nem ruháztak. Az ilyen csak állítólagos utódja az apostoloknak, (mint a fent említettek) az ilyen csak egy levágott ág, mely nem hoz gyümölcsöt, mert nem részesül a törzs nedvében; csak oly patak, mely kiszáradt, mert el van vágva az igazi forrástól. • A püspökök kik által gyakorolják hivatalukat püspökségök egyes községeiben? „Az általuk kiküldött papok vagy lelkészek által.“ Miután Jézus a tizenkét apostolt kiküldötte volt, hogy hirdes sék Isten országát Judeában, ’) »még m ás 72 tanítványt, vagy segé det is választott és elküldé őket kettesével mindazon városba és helyekre, hová m aga jövendő vala.2) Hasonlókép rendeltek az apos tolok is a püspökök mellé papokat is, kik őket hárm as hivataluk gyakorlásában segítsék. Ha tehát valaki a papokat a 72 tanítvány utódainak nevezné, igaza lenne ugyan, de mégsem oly érteményben, mint a hogy a püspökök utódai az apostoloknak. É s pedig azért, mert a tanítványok nem nyertek Krisztustól teljes hatalm at és küldetést, oly megbízással, hogy azt utódaikra is átruházzák, miként az apostolok; azért tehát a papok hatalm a és küldetése nem a 72 elődben birja forrását, hanem csupán kifolyása a p ü s pökségnek, melynek élén Péter áll a római pápa szem élyében. E szerint a plébánosokat nem Isten rendelte úgy, miként a püspököket és ennélfogva csak azon papnak van joga egy községben vagy plébánián lelkészkedni, kit erre saját püspöke külön felhatalmazott. Mivel azonban m ásrészt minden hatalom, melyet a pap vagy lel kész püspökétől nyer, Istentől ered, ki a püspökségeket alapította és felhatatalmazta, hogy papokat szenteljen és küldjön : azért m ind azon papok, kik püspöküktől, vagy egyenest a római pápától nye rik fölszentelésöket és küldetésöket, Krisztus helyett járnak követ 1) Luk. 37. 2) Luk. 10. 1.

ségben, mivel Isten mintegy általok in t;“ 3) és m indnyájokra vonat koznak Jézus ezen szavai, melyeket a 72 tanítványhoz intézett: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet m eg: aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.“ *) Miképpen tartatik fönn az egész egyházban az egység és jó rend ? „Azáltal, hogy akik nem papok, engedelmeskednek és mindig alávannak rendelje a papoknak, a papok a püspököknek, a püspökök pedig a páp án ak .“ Valamint egyáltalában lehetetlen, hogy egy hadseregben meg legyen a győzelemre okvetlen szükséges egység és rend, ha a k ö z emberek a vezéreknek és főparancsnokoknak nem engedelmesked nek, úgy az egyház dicsőségére és győzelmére szükséges egység, fegyelem és rend is hiányzanék, ha a nem papok nem engedel m eskednének a papoknak, a papok a püspököknek és a püspökök a pápának, A föld leghatalm asabb fejedelme is, mint az egyház tagja, nem egyéb az egyházi elöljárókkal szemben, mint a Péter pásztorbotjának alávetett engedelmes bárány. Azért inti Kelemen pápa a korinthusiakat, kiknél szakadás tört ki, oly nyom atékosan: „Nézzétek a katonákat, kik vezéreik alatt szolgálnak: mily ponto san, készségesen teljesitik a p aran cso k a t! Mindenki teljesiti rangja és állása szerint, amit a király és vezérek parancsoltak. így enge delmeskedjetek ti is a papságnak, fogadjátok töredelmesen a rendre utasítást, puhuljon meg szivetek, legyetek alázatosak, félre minden k evélységgel!“

2. §. Az egyház ismertető jegyei. Hány egyházat alapított Krisztus? „Krisztus csak egy egyházat alapított, miként csak egy hitet tanított, egy keresztséget rendelt, egy tanítói, egy pásztori hivatalt rendelt. “ Tudvalevőleg a világon igen sok vallásfelekezet van, m elyek nek hite hom lokegyenest ellenkezik egym ással; egyik hazugságnak nevezi el azt, amit a másik isteni igazságnak h isz ; mégis valam ennyi azt képzeli, hogy ő a „Krisztus egyháza.“ Az tehát a k é rd é s : vájjon Krisztus valóban több egyházat alapitott-e? Erre egyszerűen azt felelhetjük: „Krisztus csak egy egyházat alapított. É s ez két ségtelen, mert először a kér. egyház azok társasága, kik a Krisz tus hitét vallják. Ámde ő csak egy hitet tanított. „Egy a hit, egy a

keresztség,“ mondja sz. Pál, Krisztusnak tehát csakis egy egyháza lehet. M ásodszor a kér. egyházba senki sem léphet be keresztség nélkül, mert ez az egyház ajtaja. Krisztus pedig csak egy keresztséget alapitott, tehát egyház is csak egy lehet; mert ha több egy ház volna, akkor több ajtónak, különféle keresztségeknek is kellene létezniök. Továbbá Krisztus csak egy tanítói és pásztori hivatalt állított fel; mert habár sok a tanító és pásztor, mégis csak egy hivatal vagyon t. i. a római pápáé és a vele egyesült püspököké. Ahol pedig csak egy tanító hivatal van, ott szükségképp egy a vallási társulat is, és viszont ahol egy a pásztori hivatal, ott egy a nyáj is. Aki pedig ezen Krisztustól rendelt tanítói és pásztori hiva talnak nem engedelmeskedik, általa nem engedi m agát tanittatni és kormányoztatni, az nem tartozik Krisztus egyházához. Krisztus egyháza tehát csak egy. Ezt m aga Krisztus is bizonyítja, ki így szól P éterh e z: „Te Péter vagy (szikla) és e sziklán építem egyházam at.“ Itt tehát azt igéri, hogy egyetlen alapkövön egy egyházat fog épiteni és nem többet. De végre magok az apostolok is csak egy egyházat ism er nek s ez szerintük Krisztus titokteljes teste, melynek tagjai a ke resztény hivek, már pedig Krisztusnak csak egy mind a term észe tes, mind a mystikus (titokteljes) te s te ; következéskép Krisztus egyháza csak e g y ; ő csak egyet alapitott. Fölismerhetjük-e könnyen eme Krisztus által alapitott egy házat ? „Igen i s ; mert Krisztus egy látható egyházat alapitott észre vehető jegyekkel, úgy hogy azt könnyű m egtalálni.“ Az egyházat Jézus látható tárgyakhoz hasonlítja u. m. or szághoz, azántóföldhöz, hálóhoz, m ustárm aghoz, mely fává növek szik, juh akolhoz, várhoz, mely sziklára van építve stb. Ennek végeztével aztán így szól: „Ha atyádfia vétett ellened, mond meg az egyháznak, ha pedig az egyházat nem hallgatja, legyen előt ted, mint a pogány és nyilvános b ű nös.“ ]) Már pedig ezt Jézus bizonyosan nem mondaná, sőt az egyházra nem hallgatót nem állí taná egy vonalba a pogánynyal és nyilvános bűnösökkel, kik örök kárhozatot érdemelnek, ha az egyház láthatatlan, vagy nehezen volna megtalálható s ha szavát nem lehetne hallani. De ugyancsak kitűnik az egynáz láthatósága az apostolok ta nításából s annak tényleges mivoltából is. Mert lássuk csak, kik ből áll az egyház? 1) Elöljárókból és tagokból, ezek pedig éppen úgy láthatók, mint bármiféle emberi társaság. Már az apostol is inti a püspököket, hogy gondot viseljenek az egész nyájra, ezt

pedig éppen nem tehetnék, ha a nyáj láthatatlan v o ln a ; s viszont sürgeti a híveket is, hogy elöljáróiknak engedelmeskedjenek, ami szintén lehetetlen volna, ha az elöljárókat nem lehetne látni. 2) Látható és észrevehető az egyház tanának hirdetésében és m egvallásában, miután mind a hirdetőket, mind pedig a hallgató közönséget lehet látni. 3) Látható az egyház az áldozatban és a szentségek kiszolgál tatásában, mert az apostol éppen nem beszélhetne egy áldozati ol tárról, a kenyér m egtöréséről s a kehely m egáldásáról,2) ha az egyházban nem volna semmi látható áldozat, semmi Úrvacsora. Az egyház láthatóságát kétségbe vonni tehát annyit jelentene, mint ellenmondani nem csak Krisztus és az apostolok világos szavainak, hanem az érzékek tanúságának és a józan észnek is. Miről ismerjük meg Krisztus igaz egyházát? „Arról, hogy Krisztus igaz egyháza 1) egy, 2) szent, 3) katholikus 4) apostoli.“ E négy ismertető jegygyei csak a róm. kath. egyház bír. Miért egy a róm. kath. egyház ? 1) Mert mindig és m indenütt ugyanazon hitet tanitá, vallá és tanítja s vallja folyvást. Ám bár a nyelvek különbözők, de az átha gyom ányozott tan azért mégis egy és ugyanaz. Sem Germániában, sem Hiberniában, vagy Galliában, sem keleten vagy Egyptom ban, sem Lybiában vagy a földkerekség központján alapított egyházak nem tanitának m ást; hanem miként a nap egész világon egy és ugyanaz,, akként ragyog a világosság is, az igazság hirdetése min denütt és beragyog minden embert, kik az igazságot meg akar ják ismerni. 2) Azért egy, mert áldozata mindig és mindenütt ugyanaz és szentségei is ugyanazok. Ahol püspökök és papok vannak, min denütt ugyanazon áldozatot mutatják be, ugyanazon h é t szent séget osztják ki, s habár a szertartások és imák, melyek e közben előfordulnak, egy-ben-m ásban eltérők is, de a lényeg ugyanaz és egyházi eredetűek. S hogy ez mindig igy volt, bizonyítja m aga a görög-szakadár egyház is, mely a római katholikustól külön válván, a sz. misét és a hét szentséget mégis m egtartotta. 3) Azért egy, mert van egy közös leje, sz. Péter utódja: a római pápa. Azon vallásfelekezetek pedig, melyek a 16-ik század ban és később jöttek létre, mind nélkülözik ezen egységet, mint hogy mindjárt kezdetben különféle pártokra oszlottak s nem csak

perlekedtek egym ással s a legfontosabb hitigazságok felett örökké czivakodtak, hanem önm agukkal a legkirívóbb ellenm ondásba k e veredtek. A protestáns felekezetek m a is igy vannak a hitegység tekintetében. Tanaikat ezerfélekép változtatva, utóvégre oda jutottak, hogy még csak egy közös hitszabály árnyékával sem bírnak. Miért szent a róm. kath. egyház? 1) „Mert alapítója és tanitm ánya szent.“ Alapitója nyilván m aga az emberré lett szentség Jézus, kiről tudva van, hogy ő egy egyházat, de csak egyet alapított. Szintén tudva van az is, hogy ezen egy egyház a róm. -kath. egyház, melyről m ég senki sem tudta bebizonyítani, hogy nem Jézus alapította, mig a többi feleke zetek, melyek a kereszténység bölcsőjétől napjainkig tám adtak, mind alapitójuk nevét viselik. Ezen körülm ény teljesen elhiteti velünk, hogy a kath. egyháznak Krisztus az alapitója, mert m áskép lehe tetlen kitalálni az ok át: miért nem viseli ezen, az egész világra ki terjedő róm. kath. egyház az ő (másféle) alapítójának nevét, s miért nem lehet történelmi okm ányokkal kimutatni későbbi alap i t a tásának idejét. A kath. egyház alapitója tehát szent. Hasonlókép szent annak tanitm ánya is, miután alapítója, aki től átvette szent. Hogy pedig azon idővel sem m it sem változtatott, azt meg nem h am isitá: arról kezeskedik rendithetlen egysége, mert az mai napig is oly szent, mint kezdetben vala. Minden elfogulat lan ember belátja, hogy hiven és csodálatosan egybehangzik Jézus tanításával és példájával. Mindig az önm egtagadást, alázatosságot, türelmet sürgeti, szegénységet, örökös szüzeséget és engedelm es séget tanácsol, miként m aga Jézus. Egyébiránt, hogy a kath. egy ház szent, arról igen gyakran Isten m aga tett bizonyságot, amenynyiben azt csodák által is megerősité és azokat, kik tanitm ányát elfogadták vagy terjesztették volt, csodatevő hatalommal is felruházta. 2) „Szent azért iá, mert megszentelő eszközeit hiven őrzi és szolgáltatja ki. Ily eszközök azok, melyek a velők élőt valódi benső szentségre vagy Istennel való egyesülésre vezetik, minők a szent ségek, a szent mise áldozat, melyben a szentek Szentje önm agát áldozza föl: hogy testvéreit megszentelje és a megváltás gyüm öl cseit rájok alkalmazza. Ilyenek továbbá a böjtök, melyek a rósz hajlamokat fékezik a nyilvános isteni tisztelet és m ás egyházi szer tartások és gyakorlatok az u. n. evangéliumi tanácsok, melyeket a kath. egyház azért ajánlgat híveinek, hogy mennél tökéletesebbek és hasonlóbbak legyenek az ő isteni alapítójához. 3) Szent a kath. egyház azért is, mert benne mindig voltak szentek, kiknek szentségét Isten csodák által is megerősíti. A szentség ismertetőjegye egyedül a róm. kath. egyházat illeti meg, a többi vallásfelekezetet pedig sem m iképpen sem.

1) „Mert alapitóik nem szentek.“ Mindegyik azt képzeli ugyan, hogy Krisztus alapitá, ámde azt sohasem fogja bebizonyítani, mert itt nem arról van s z ó : vájjon Krisztus egyes tanait, intézményeit m egtartották-e, hanem a rró l: vájjon a nem kath. vallásfelekezeteket, mint ilyeneket K risztus alapitotta-e ? Már pedig történelmileg bizo nyos, hogy azok csak később és úgy keletkeztek, hogy nyíltan el szakadtak a kezdet óta létező római kath. eg yháztól; hogy elveték annak tanitm ányát és tekintélyét, külön tanokat és elöljárókat állitának föl, külön templomokat épitének és külön istentiszteletet hozának be. 2) Nem szentek a nem kath. felekezetek azért sem, mert „sok hitágazatot és megszentelő eszközt eldobtak (pl. a szent mi sét és a szentségeket majd mind), ellenben oly elveket állítottak * föl, melyek a szent életet m egakadályozzák.“ 3) M inthogy a mondottak szerint a nem kath. felekezetek sem tanaikban, sem alapítóikban nem szentek és a megszentelő eszkö zök legnagyobb részét eldobják, nem is dicsekedhetnek a szentség gyümölcseivel. Miért kath. vagy általános a római egyház? 1) „Azért, mert Krisztus óta mindenkor létezett ugyanazon tanitói, papi és pásztori hivatallal, mint m a ;“ — igy tehát általános először időre nézve. A mi a róm. kath. egyházat m egkülönbözteti és könnyen megismerhetővé teszi minden m ás u. n. egyházaktól, az a pápa és püspökök testülete, mely a Krisztustól adott hárm as hivatalt mindig gyakorolja és pedig olyképen, hogy a hivek az ő püspökeiktől, mint főtanitóik-, főpapjaik-é s főpásztoraiktól függenek, ezek pedig ism ét a római pápától, mint legfőbb tanítójuk-, papjokés pásztoruktól és ezen függést kész engedelmesség által nyilvá nítják. H ogy az egyházban m indenkor. létezett ily testület és a hárm as hivatalt kezelte, az oly tény, melyet minden szent atj^a és egyházi író, m ég az első századbeli is kivétel nélkül bizonyít. 2) Általános a római egyház tér tekintetében i s : „mert az egész földön el van terjedve. Mig a különböző kér. felekezetek, többnyire csak egyes országokban terjedtek el s még ezekben is csak név szerint; mert tanításuk változik úgy idővel, mint helyen, addig a róm ai egyház mindjárt kezdetben átlépett valamennyi kor látot, úgy, hogy m ár az apostolok szava elhatolt a legszélső h a tárokig. 3) Általános a római egyház azért is, mert minden ember szám ára van alapítva és saz evangélium hirdetése által mindig to vább terjed, azon m egbízás szerint:“ Elmenvén hirdessétek az evangéliumot m inden terem tm énynek.“ Történelmileg könnyű lenne kimuttatni, h o gy a római egyház, isteni alapitója utasítása

szerint, minden században küldözgető papjait, hogy az üdv tanait hirdessék a pogányoknak és őket Isten atyai házába vezessék. Valamint egy gondos anya, kinek gyermekei vaderdőben bolyonganak, mérges kigyók és vadállatok közt és m indenütt széditő mélységektől környezve, kiküldi cselédeit, hogy őket fölkeressék; és Utánok kiáltozva a családi körbe vezessék, valamint az ily anya epedve lesi várja a visszatérőket és gyöngéden tárja ki feléjök sze rető karjait, igy tett a római egyház is a boldogtalan pogány né pekkel minden időben, kiket Jézus az egyház anyagi gondjaira bízott. A katholikus vagy általános név egyedül a római egyházat illeti meg, miután a felekezetek sem időre nézve, sem térbelileg nem általánosak, mert „csak később keletkeztek és ismét ujabb szektákra oszoltak, melyek közül egy sem terjedt el általánosan, és m ost sem oly módon terjed, amint Krisztus rendelte.“ 1) A protestáns felekezetek a 16. századból valók. — 2) T ény az is, hogy a protestántizmus sohasem szűnt meg ujabb felekezetre oszolni, m elyek nek mindenike eltér a többitől, m ás tanokat vall, m ás az istentisz telete, és másfélék gyakorlatai. Általános elterjedésről tehát szó sem lehet, minthogy a szám talan töredékek közöl egyik itt, másik ott van elterjedve. 3) Végre Krisztus ezen utasítását: „Elmenvén, tanít satok minden n é p e t;“ é s : „Hirdessétek az evangéliumot minden terem tm énynek,“ sohasem teljesítették, am ennyiben egy országöt sem térítettek meg, egy nemzetet sem szabadítottak meg a pogány ságtól. Avagy hol vannak apostolaik, kik miként Xav. Ferencz, mellökön egy feszülettel, kezökben egy vándorbottal megvívták a pokol várait és odaültették Jézus zászlóját, hol kevéssel előbb még emberáldozatok vére folyt és bosszúért kiáltott az égbe ? Ily férfiak kal csupán a róm. kath. egyház dicsekedhetik, ennélfogva a kath. vagy általános név is egyedül őt illeti meg jogosan. Miért apostoli a rém. kath. egyház? 1) „Mert kétségtelenül az apostolok idejéből szárm azik.“ Mi után a róm. kath. egyházat, mint előbb bebizonyítottuk, nem alapít hatta m ás, mint Jézus Krrsztus, tehát azt sem lehet kétségbe von nunk, hogy az apostolok idejéből szárm azik, mivel Krisztus után tudvalevőleg ők az egyház megalapítói. Jézus őket bizta meg, hogy tanitmányát egész földön hirdessék és ők e m egbízást a leghívebben végre is hajtották. 2) „Apostoli a római kath. egyház azért is, mert tanitm ánya az apostoli hagyom ányon alapszik.“ S ez m ár a m ondottakból is világos, mert ha a róm. kath. egyház az apostolok által alapított tö rzs- és anyaegyház akkor tőlük vette a tanitm ányt is, melyet a Szentlélek segedelmével mindig hiven és hamisittatlanul megőrzött. 3) Apostoli a róm. egyház azért is, mert elöljárói, a pápa

és püspökök törvényes utódai az apostoloknak.“ Alig lehetne valami könnyebb dolog, mint történelmileg kimutatni, hogy XIII. Leó tör vényes utóda sz. Péter apostolnak és a pápák sorában ő a 259-ik. Azért m ost is elm ondhatjuk szt. Á gostonnal: ,Am i engem a kath. egyházhoz köt, az a püspökök folytonos leszárm azása, azon ap o s toltól, kire Krisztus nyáját bizta, egész a m ostani pápáig. S ez nincs m áskép, mert a püspökök fölszenteltetésöket csakugyan szi gorú apostoli rendelet szerint mindenkor kivétel nélkül, egy másik, m ár előbb törvényesen fölszentelt püspöktől nyerték és igy tovább menve, végre oly püspökhöz jutunk, ki azt közvetlenül valamelyik apostol kezéből nyerte volt. A felekezetek egyháza nem m ondható apostolinak: 1) „Mert csak az apostolok után sokára keletkeztek, még pedig olyképpen, hogy elszakadtak a régi, apostoli egyháztól. 2) Mert „tanitm ányuk nem apostoli“ ; mert eltekintve, hogy az apostoli hagyom ányt egyszerűen félredobták, tanitm ányok m ár csak azért sem lehet apostoli, mert hem zseg az ellenmondásoktól és úgy szólván minden nap változik, mint a holdvilág, holott az apostoli tan, m iként a nap változatlan fénjTiyel ragyogja be minden szá zadon a föld kerekségét. 3) Nem apostoli, mert nincsenek törvényes apostoli utódaik és igy K risztustól küldött pásztoraik, vagy tanítóik sem .“ Ha Krisztus igaz egyházának ismertető jegyével csak a róm. kath. egyház bír, mi következik ebből? „Az, hogy a róm. kath. egyház a Krisztustól alapított igaz egyház“, m ert a róm. kath. egyház bir Krisztus igaz egyházának minden ismertető jegyeivel. E z tehát valóban az, aminek m agát mindenkor hirdeté, aminek minden század szent és tudom ányos, legkitűnőbb emberei tartották és aminek a legműveltebb népek tisz telték t. i. Krisztus igaz egyháza. H a pedig ez nem lenne igaz, akkor annyiak tévedése, kik annak tartották, teljesen ártatlan volna, s emiatt egészen Istent kellene hibáztatnunk, mint aki szám talan csodát tett, hogy a róm. kath. egyházat, az ő isteni üdvintézetének bizonyítsa be. Ámde ki tételezhetné fel azt józan észszel, hogy Krisztus csak azért alapította, s vette volna pártfogásába s hal m ozta volna el sok csodával, hogy az embereket, az ő egyházát illetőleg, tévútra vezesse. E zt Isten, aki szavával nem játszik, nem tehette meg.

3. §. Az egyház ezélj a és e czélból eredő saját ságok. Az egyház czélja. Miért alapitotta Krisztus az egyházat? „Azért, hogy általa minden embert örök üdvösségre v ezessen.“ Jézus egyszer mindenkorra végrehajtá ugyan a m egváltás m ű vét a keresztfán s az emberek szám ára tömérdek m alasztot és örök üdvöt érdemelt ki, ámde ezen szám talan érdemeknek, hogy valóság gal az üdvösség birtokába juttassák az embereket, folyvást rá kell alkalmaztatniok minden egyesre. Továbbá, Krisztus szentségeket rendelt, melyek megannyi látható forrásai a m alasztnak, ámde, hogy a m egváltottaknak használjanak, mindenkor és mindenütt ki kell szolgáltatni, minden egyes hivőnek szivébe kellett azokat vezetni. Végre Jézus a földön juharnak is jó pásztora v o lt; de a juhoknak szükségük van az ő eltávozása után is a látható vezetésre, még pedig annál inkább, mert a végtelenig m egszaporodtak. íme ezek a czélok, mely miatt Jézus a szent egyházat m egalapitá; az egyház tehát Jézus helyettese és az a rendeltetése, hogy az embereket az idő végeiglen az örök üdvösségre vezesse. Mit tett Krisztus a végből, hogy az egyház az embereket örök üdvösségre vezesse? „Az egyházra bizta 1) tanitmányát, a m alaszt eszközeit és hatalmát, 2) elküldé neki a Szentlelket, hogy az isteni tanitm ányt mindig hamisittatlanul megőrizze, a m alaszt eszközöket helyesen szolgáltassa ki és a hatalm at az emberek üdvére fordítsa.“ Akire Isten valamit biz, annak megfelelő eszközöket is ád a megbízás teljesítésére. Ez áll az egyházról is. F eladata: ő helyette kiszolgáltatni a szentségeket, s az embereket megszentelni, azért rábízta az általa rendelt szentségeket. F eladata: ő helyette vezetni az embereket az üdv utján, azért rábízta a pásztori hatalm at. Hogy pedig az egyház, noha gyarló és tévedhető emberekből áll, mégis hamisittatlanul őrizze meg az isteni tanitmányt, a m alaszt eszközeit az ő akarata szerint szolgáltassa ki és a lelki hatalm at jogosan és az egész kér. község javára kezelje: folyvást a Szentlélek segedel mét adja neki. Az isteni tanitmányt mi őrzi meg az egyházban tisztán és hamisittatlanul ? „Az egj'ház tévedhetetlen tanítóhivatala, vagyis a római pápa és a vele egyesült püspökök.“

Tény, hogy mielőtt Jézus földi országát, az egyházat itt hagyta volna, isteni tanitm ányának hirdetését nem csupán egy apos tolra bizta, hanem mindenikre, miként egy tanitó testületre, azaz egy tanitó hivatalt állított föl. Jól tudta ő, hogy egyetlen tanitó nem elégséges az egész világon hirdetni az evangéliumot minden embernek. C sak egy tanitó testület terjesztheté ki m űködését az egész föld kerekségére, amennyiben tagjai a világnak, különféle részeibe m ehetének az üdv igéit hirdetni. Azért m ondá tanítványai n ak : „Elmenvén az egész világra, tanítsatok minden népet“ stb. Miként akkor, úgy m ost is létezik egy tanitó testület, egy tanitó hivatal, mely szám os tagból áll. E s miként akkor az apostoli tanitó testületnek sz. Péter volt a leje és legfőbb tanítója, úgy m ost a római pápa, sz. Péter utódja feje és legfőbb, független tanítója az egyházi tanítói hivatalnak. Az egyház tanítóhivatalát képezik tehát, kik a krisztusi tan m egőrzésére vannak hivatva: a római pápa, Péter törvényes utódja és a vele egyesült püspökök, mint az apostoloknak törvényes utódai. Krisztus a tanítóhivatalnak tévedhetetlenséget igért és adott, hogy az egyház tagjai föltétlenül hihessenek határozatainak, amint a kath. hitszabály követeli. De ez nem történhetnék, ha Krisztus az egyházi tanítóhi vatalnak, mely m áskép tévedhető emberekből áll, nem adta volna m eg a tévedhetetlenség előnyét. Miben áll a kath. tanítóhivatal tévedhetetlensége? „Abban, hogy a Szentlélek segedelmével sem a hit, sem az erkölcs dolgában nem tévedhet.“ Ezen tévedhetetlenséget pedig am a fensőbb segély okozza, melyet a Szentlélek ád az egyházi tanító hivatalnak és az idők végéig adni fog. E segély alatt azonban nem a Szentlélek közvetetlen és folytonos ihletését kell értenünk, minő ben a próféták és evangélisták részesültek, hanem elég azt hinnünk, hogy a Szentlélek megőrzi az egyházi tanítóhivatalt az ő benső malasztteljes vezetése által minden tévedéstől, melyet a velünk született tudatlanság, vagy az értelem hom álya és az akarat siral m as gyöngesége okozhatnának és kétségkívül okoznának is, h a az emberekből álló tanítótestületre nem vigyázna, ezen isteni őr és annak minden lépését nem irányítaná. Azért legyünk m eggyőződve, hogy nem csak m indaz, amit az egyház hivés végett előad tévedhetetlenül igaz, hanem parancsai és rendeletei is mind igazak és üdvösek; hogy tehát jó és üdvös az ünnepeket megszentelni, a böj töket lelkiism eretesen m egtartani, továbbá a szenteket, képeiket és ereklyéiket tisztelni, búcsúkat n y e rn i; hogy a szentségek kiszolgálta tásánál és a szent m isében előforduló szertartások, nem babonaságok, hanem nagyon is előmozdítják az ájtatosságot és a keresztény tanokat, s azok szellemével a legszebben összehangzanak.

Ki biztosit bennünket, hogy az egyházi tanitóhivatal nem tévedhet ? „Maga Jézus Krisztus, aki megígérte, 1) hogy vele (a taní tóhivatallal) m arad minden nap a világ végéig.“ 1) Itt Jézus min denkorra folytonos segedelmet ígért az apostoli tanítóhivatalnak a rábízott feladat teljesítésére. „Elmenvén tanítsatok stb .“ igy szól ő ; azaz ne m ondjátok, hogy tudatlanok vagytok, hogy vallásom titkait eddig nem tudtátok felfogni; hanem menjetek bátran és tanítsatok; én leszek veletek, a ti tanítómesteretek. H a tehát Jézus mindig a tanítóhivatallal marad, akkor az nem tévedhet. U gyancsak Jézus Ígérte meg apostolainak és ezek utódainak, hogy: 2) „A Szentlélek, az igazság Lelke, örökké velők m arad.“ Ugyanis az utolsó vacsorán igy szólt h o z z á jo k : „En kérem az Atyát és ő m ás vigasztalót ad nektek, az igazság Lelkét, ki örökké veletek m arad.“2) Az igazság ezen lelke Krisztus Lelke, mert Krisz tus az igazság, Krisztus tehát Szentlelke által m arad az őt helyet tesítő tanítóhivatallal. Ezek után lehetséges volna-e, hogy Krisztus Lelkének ezen folytonos működése mellett az egyházi tanitóhivatal tévedjen? Végül Krisztus megígérte, hogy: 3) „A Péterre mint sziklára épített egyházat a pokol hatalm a sohasem fogja legyőzni. “3) E szavakból is mi m ás következik, m inthogy a tanító-egyház, melynek feje és látható alapköve sz. Péter — tévedhetetlen ? Mert ha a tanító egyház valamikor tévedhetne, akkor a hall gató is tévedne, minthogy ennek kötelessége m agát am az által oktattatni; akkor pedig az egész egyházat legyőzné a hazugság szelleme, a pokol, és Krisztus ígéretét semmivé tenné De a szentiráson kívül még a józan ész is bizonyítja az egy házi tanitóhivatal tévedhetetlenségét, mert ha Krisztus azt akará, hogy szent tanitm ányát tisztán és csonkitatlanul őrizzék meg és ruházzák nemzedékről nemzedékre, akkor e czélra alkalm as eszközt is kellett használnia. Egy ily eszköz azonban nem lehetett az írás holt betűje, hanem csupán egy élő, tévedhetetlen tanitóhivatal. A szentirás holt betűje már csak azért sem lehet erre alkalmas, mert nem foglalja m agában az összes keresztény tanitmányt. Szükséges volt tehát, hogy Krisztus m ás eszközt válaszszon tanainak terjesz tése és átruházása czéljából t. i. egy- élő tévedhetetlen szervezetet. E z pedig nem más, mint a kath. egyház tanítóhivatala. Mit tegyünk, mikor a hit dolgában vita keletkezik ? „Alkalmazkodjunk az egyházi tanitóhivatal határozataihoz.“ Mikor az államban valamely törvénynek értelme és alkalma

zá sa felől kétség és vita keletkezik, a polgárok kötelesek azon hatósághoz fordulni, mely föl van hatalm azva az uralkodónak a törvényben kifejezett akaratát jogérvényesen m agyarázni. így áll a dolog K risztus földi országában is. Azon hatóság, mely elé a hit és erkölcstanra vonatkozó kételyeket, vitákat eldöntés végett ter jeszteni kell, az egyházi tanitóhivatal. „Krisztus m aga rendelt p ász torokat és ta n itó k a t. . . mondja szt. Pál, hogy ne legyünk többé habozó kisdedek és ne hajtassunk ide s tova a tudom ány minden szelétől, az emberek gonoszsága által, a tévedésbe ejtő álnokság által.“ 1) A föltétien engedelm esség tehát az egyházi tanitóhivatal végzéseivel szem ben nem csak legszigorúbb kötelessége minden keresz ténynek, hanem a legbiztosabb és legkönnyebb mód is, arra nézve, hogy tökéletesen megismerje a hit- és erkölcstant. Legbiztosabb azért, mert az egyházi tanitóhivatal nem tévedhet és legkönnyebb, mert m ég a legmüvéletlenebb ember, sőt a gyermek is m egkérdez heti és hallhatja e tanitóhivatalt. Az egyházi tanitóhivatal mikor hoz határozatot? 1) „Midőn valam ely a pápa által m egerősitett egyházi gyüle kezet (zsinat) h a tá ro z ; 2) midőn a pápa, mint az összes egyház p ásztora és tanitója h atároz.“ L ássuk tehát: 1) Midőn a pápa fölhivására a püspökök egy általános (ekomenikus) zsinatba gyűlnek össze és az ő vagy követeinek elnöklete alatt, vele egyetértőleg és általa m egerősítve döntenek a hitkérdé: sekben. Az általános zsinatok határozatainak a szentatyák, isteni tekintélyt tulajdonítanak (Szent nagy Gergely, sz. Ambrus). De még a tartom ányi zsinatok határozatait is, melyekben csak egy ország v agy egyházi tartom ány püspökei vesznek részt, szintén úgy tekint hetjük, mint az összes tanítótestület végzéseit, mihelyt a pápa az egyházat kötelezi azok elfogadására. S pedig azért, m ert: 2) könnyű belátni, hogy általános zsinatot nem lehet öszszehivni minden fölmerülő kérdésben, m inthogy gyakran az is m eg történik, hogy a püspökök, mielőtt valamely tartom ányi zsinatban összegyűlnének, a róm ai széket kérik fel határozatra, vagy pedig a pápa saját akaratából bocsát ki ilyesmit. Ilyenkor aztán a pápa, mint az egész egyház pásztora és tanitója, a püspökök előleges vagy egyidejű összejövetele és tanácskozása nélkül szokott végér vényesen határozni s ennek mindenki köteles m agát alávetni. Mikor határoz a pápa, mint az egész egyház pásztora és tanitója? „Midőn olyasm it határoz, amit a hit- és erkölcstan tekinteté ben minden keresztény m egtartani köteles.“

Itt három dolgot kell megjegyeznünk, H ogy a pápa, mint az egész egyház pásztora és tanítója határozhasson, 1) kell, hogy valóban szándéka legyen ily határozatot hozni, vagyis az ő leg főbb tanítóhivatalát megillető joggal mondjon végérvényes Ítéletet, valamely tan fölött és állapítsa meg, el kell-e ezt fogadni vagy eldobni. 2) Kell, hogy a pápa akarja, mint az egész egyház pásztora és feje, az ő legfőbb apostoli hatalm ánál fogva a keresztény híveket lelkiismeretben kötelezni, hogy határozatának föltétlenül hódoljanak meg, azt igaznak és visszavonhatlannak ismerjék el. 3) A határozat oly tan legyen, mely a hitre, vagy erkölcsre vonatkozik. Mert, midőn a pápa mint az egész egyház tanítója h a tároz, ezt mindig a Krisztustól nyert legfőbb tanítóhivatalánál fogva teszi. E z pedig nem határtalan, s nem terjed ki oly tanokra is, m e lyek a vallást és egyházat nem érintik. Vájjon a pápa ezen határozatai szintén tévedhetetlenek? „Igenis, a pápa ezen határozatai oly tévedhetetlenek, mint az egész tanítótestület határozatai, miként ezt az egyház világosan kijelenté.“ É s pedig I) a pápa határozatai, midőn mint az egész egyház pásztora és tanítója, a hit és erkölcs dolgában végérvényes nyilatkozatot tesz, tévedhetetlenek és minden keresztény köteles azokat elfogadni és hinni. A pápát tehát csak mint a hit- és erkölcs legfőbb itélőbiráját illeti meg a tévedhetetlenség. 2) „E tévedhetetlenség éppen olyan, mint az egyház, vagy az összes egyházi tanítóhivatal tévedhetetlensége. Azért a pápától egy közzsinathoz fellebbezni sohasem volt szabad, m intha talán az utóbbinak joga volna a pápa nyilatkozatát felülvizsgálni és esetleg kijavítani. Ebből Ítélhetjük meg, mily oktalanság attól félni, hogy a pápa tévedhetetlenségének káros következményei lesznek. Hiszen az egy hajszállal sem terjed tovább, mint az egyházé és nincs m ás czélja, mint az egyházénak t. i. az isteni tanitm ányt értelmezni, az ostromlók tám adásai ellen védelmezni, hogy az mindig sértetlen és tiszta maradjon az emberiség üdvére és javára. 3) „A pápa határozatainak tévedhetetlenségére nem kívántatik meg az egyház, vagy a püspökök hozzájárulása, mert azok m a gukban véve is tévedhetetlenek és igy változhatatlanok.“ Az egy ház hozzájárulása ugyan sohasem fog hiányozni, mert a test sohasem válik el a fejtől, és a pápából meg a püspökből álló taní tótestület a hit egységében világ végéig fönn fog m aradni. De a pápa határozatainak nem is ezen hozzájárulás kölcsönöz tévedhe tetlenséget, hanem azok m ár m agokban is tévedhetetlenek, vagyis

azért, mert a pápa, mint biró a hit dolgaiban ugyanazon téved hetetlenséggel bir, melylyel az isteni megváltó saját egyházát fölru házta. E z okból az egész egyház a pápához járul és határozatait minden tétovázás nélkül úgy tekinti, mint visszavonhatatlanokat. De meg h a egy pápai határozat csak akkor volna tévedhetetlen, miután előbb az egyház, vagy a föld kerekségén szétszórt p ü sp ö kök hozzájárulnának, mily soká kellene akkor egy-egy fölmerülő hitvita alkalmából a hiveknek bizonytalanságban maradniok, nem tudva mit higyjenek. Végre kitűnik a vatikáni zsinat határozatából 4) hogy a pápa az emlitett tévedhetetlenséget az isteni segedelemtől nyeri, mely neki Péter személyében adatott. A pápai tévedhetetlenség ugyanis nem egyéb, mint a kereszténység tanitójának adott védelem és segély, hogy hivatalát gyakorolhassa, vagy m ásképpen az isteni gondvi selés vezetése, mely mindent úgy intéz, hogy a kath. tan az apos toli széken mindig sértetlenül és tisztán m egőriztessék. Miként a szentségek hatása a Krisztus m alasztjából eredvén, független a kiszolgáló szem élyes szent életétől, igy áll a dolog a pápa tanító hivatalának tévedhetetlenségével is. Minthogy az egész egyház nak javára szolgál és szükséges, az isteni segély megőrizi azt a tévedéstől, habár e hivatal viselője tökéletlen bűnös ember is. Biztositott-e Krisztus, hogy a pápa ily határozatai tévedhe tetlenek? „Igen is, ily biztositékunk van abban“ ; 1) H ogy Krisztus a pápát egyházának alapkövéül tette, mi ként ezt Péternek Ígérte volt; m ondván: „Te Péter (szikla) vagy és e sziklára építem egyházam at és a pokol kapui (hatalmai) nem vesznek rajta győzelm et.“ 1) Biztositékunk az is, 2) „H ogy Krisztus a pápát az egész egyház pásztorává, és tanítójává tette,“ amennyiben sz Péter személyében hatalm at adott neki összes nyáját legeltetni, m ondván: „Legeltesd bárányaim at, legeltesd juhaim at.“ 2) A pápának tehát hatalm a és kötelessége az egész egyházat tanítani; mert egy vallási társulatot legeltetni annyit tesz, mint azt főleg tanítani. Következéskép az egész egyház köte les a tanító pápának hinni. H a tehát a pápa az egész egyházat valami tévelyre taníthatná: akkor ezt Krisztus arra is kötelezte volna, hogy higyje a tévelyt, ami képtelenség. 3) „Krisztus megígérte a pápának, hogy hite meg nem fo gyatkozik, és megbízta őt, hogy erősítse meg a nitben atyafiait.“3) Éjppen ezért tehát Jézus külön im ádkozott az ő hitben való szilárd ságáért, hogy a fő szilárdsága biztosítsa a tagokat is. De az imád

ság e biztosításában rejlik egyszersm ind az ígéret is, mert a Fiú Isten im ádsága nem lehet hiábavaló. A szentirás idézett helyeiből könnyű belátni, mily igaza van a vatikáni zsinatnak, mely kim ondá, hogy a római pápa határozatai m ár eleve változtathatlanok, és nem csupán akkor lesznek ilyenekké, midőn a püspökök hozzájárulása megerősíti. Mert ha a pápát a tévedés útjáról a püspökök vezetnék vissza az igazság útjára és erősítenék meg az igaz hitben: akkor nyilván nem a pásztor legeltetné, vezetné és korm ányozná a juhokat, hanem a juhok a p á sz to rt; akkor nem Péter erősítené meg atyafiait a hitben, hanem megfordítva, ezek P é te rt; akkor nem az alapkő hordozná az egyház épületét, hanem az épület az alapkövet.

A kath. egyház egyedül üdvözitő. Ha a kath. egyháznak az a feladata, hogy minden embert üdvösségre vezéreljen, és e czélra Krisztustól tanitmányt, malaszt eszközöket és hatalmat n yert: mire kőteleztetik minden ember? •

„Minden ember köteles örök üdvösségének érdekében a k ath . egyház tagjává lenni, tanitm ányát hinni, m alaszteszközeit használni, és hatalm ának m agát alávetni.“ A kath. egyház ugyanazon küldetést nyerte isteni alapítójától, Jézustól, melyet ő nyert örök Atyjától. Föladta az em berek m egvál tásának és m egszentelésének müvét az idők végéig folytatni és az istenszem életet minden nemzedékre tuláradólag kiömleszteni. Azért adott neki Jézus isteni tanitm ányt megszentelő m alaszteszközöket és hatalmat, hogy ezek által az embereket az erény utján örök üdvösségre vezesse. Tehát az egyháztól elválni annyi, mint Krisz tustól elszakadni; az egyházat megvetni annyi, mint m agát Krisz tust megvetni, mennyei tanitmányát, m alaszt eszközeit, biztos vezér letét rutul visszautasítani; az egyház iránt közöm bösnek lenni annyi, mint közöm bösnek lenni Krisztus iránt, az általa hirdetett igazság, az általa nyujott m aiasztok és az üdvösség útja iránt, melyen bennünket vezetni akar. Azért mondja Jézus: „Ki az egyházat nem hallgatja, legyen neked, mint a pogány és nyilvános b ű nös.“ A pogányok és nyilvá nos bűnösök mindaddig nem m ehetnek m ennyországba, mig m aka csul hitetlenek m aradnak, vagy töredelmet nem tartanak, tehát az sem, ki az egyházat nem hallgatja. Továbbá az apostol szerint az egyház Krisztusnak titokteljes teste, aki tehát nem tagja az eg y h áz nak, az nem tagja Krisztus testének, tehát az nem üdvözül. Végre éppen ily világosan sürgetik a szt. atyák is, hogy az örök kárhozat terhe alatt mindenki az egyház tagja legyen. így sz.

Cyprián kijelenti: „Akinek az egyház nem anyja, annak az Isten nem lehet a ty ja .“ Bizonyos tehát, hogy örök kárhozat terhe alatt minden ember köteles a kath. egyház tagjává lenni, azért méltán nevezzük azt egyedül üdvözítő egyháznak, mert hiszen rajta kivül nincs üdv. Ki a kath. egyház tagja? „Minden m egkeresztelt ember, ki sem önkényt nem szakadt el tőle, sem abból ki nem záratott.“ tehát minden érvényesen m eg keresztelt az egyház tagja lesz és az is m arad, valamig vagy ön kényt ki nem lép abból, vagy ki nem záratik. E szerint az egy háznak nem tagjai: 1) a m eg nem kereszteltek, minők a zsidók, pogányok, törö kök, és a kér. szülőktől szárm azott, de meg nem keresztelt gyer mekek. „Aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, be nem m ehet Isten országába, “ mondja sz. J á n o s ; azaz nem lehet az egyház tagja. 2) Az eretnekek, kik az egyház által kárhoztatott felekezethez tarto zn ak ; hasonlókép a hitehagyottak és hitetlenek. 3) A szakadárok, kik nyíltan nem szakadtak el ugyan az egyház tanitm ányától, de fölmondták neki, vagy fejének a pápának az en gedelm ességet. 4) A kizártak, vagy az egyházi átokkal (excommunicátió) terheltek. így zárta ki már sz. Pál a botrányos életű korinthusi embert, részint a botrány m egszüntetése, részint az ő ' m egjavítása végett. Már m ost azt kérdezi talán valaki, hogy örökké elfognak-e kárhozni m indazok, kik a kath. egyházon kivül eső emberi osztály hoz tartoznak ? Erre azt felelhetjük eg y szerű en : nem ; hanem csu pán azok kárhoznak el, kik roszakaratulag, saját vétkök folytán váltak el, vagy zárattak ki a kath. egyházból és igy annak sem testéhez, sem leikéhez nem tartoznak. Aki tehát önvétke nélkül tartozik valamely schism ához, vagy felekezethez és azt hiszi, hogy vallása igaz, vagy ha ezt nem hiszi és őszintén keresi az igazsá got, hogy azt rögtön elfogadja, mihelyt fölismerte, és ez alatt Isten akaratát teljesiti, az a m alasztkincsek által, melyeket Krisztus egy házába letett, minden esetre üdvözülhet, mert az ilyen ember habár kölsőleg nem tartozik is az egyházhoz, de jó akaratánál fogva lel kileg az egyházhoz tartozik. Ki a tévelygő saját vétkéből? 1) „Az, aki ismeri a kath. egyházat és annak igazságáról meg van győződve, de abba m ég sem lép be.“ Ily emberek hasonlíta nak azon evangéliumi vendégekhez, kik a királyi lakom ára hivatván,

mindenféle haszontalan ürügyek alatt el nem fogadák a m eghívást.1) Hasonlítanak az engedetlen szolgákhoz, kik ismerik az ur akaratát, de azt- nem teljesítik, miért is büntetést érdemelnek. *) 2) „Az ki a kath. egyházat, ha becsületesen keresni akarná, m eg ismerhetné, de közönyösségből, vagy vétkes okokból nem keresi az t.“ Vannak ismét tévelygők, kik kételkednek, vájjon egyházuk K risz tus igaz egyház-e vagy nem. Ezeknek m ulaszthatatlan szent köteles ségük a komoly vizsgálódás. „Keressétek először Isten országát és igazságát,“ mondja Krisztus, azaz iparkodjatok méltó tagjaivá lenni egyházam nak, mely Isten földi országa, igyekezzetek megigazulni, miként egyházam sürgeti, ez az Isten tulvilági országába vezető ut. Elég-e az üdvösségre a kath. egyház tagjának lenni ? „Nem elég; mert vannak rothadt és holt tagok is, melyek bűneik miatt örök kárhozatot vonnak m agkura. Az egyháznak tehát jó és rósz tagjai vannak. Jók azok, kik nem csak a kér. hitet vall ják, és a szentségekben részesülnek, hanem a m alaszt és a kölcsö nös szeretet által egyesülvék fejőkkel, J. Krisztussal. Ezek élő tagoknak is neveztetnek, mert a Szentlélek élteti őket és Krisztusba, az istenszem élet ősforrásába vannak kebelezve. Rósz tagok pedig azok, kik habár ugyanazon hitet vallják és ugyanazon szentségek ben részesülnek mint a jók, de bűneik miatt nélkülözik a benső malaszt életet, a Krisztussal való egyesülést s azért holt tagoknak neveztetnek. Nem elég tehát csupán külsőleg tagja lenni a kath. egyháznak, hogy valaki üdvözülhessen; hanem az is megkivántatik, hogy élő hittel és m unkás szeretettel birjon az ember. Ellen kezőleg a rósz katholikus, ki égbe kiáltó visszaélést követ el am a kitűnő malasztokkal, melyeket neki az egyház a szentségek által nyújt, sokkal szigorúbb felelősségre vonatik és keményebb örök büntetést várhat, mint a tévhitüek, zsidók, vagy pogányok. „Mert az evángélium szerint, a kinek több adatik, attól több is kí vántatik.“ 3) Mit vallnnk hát a Hiszekegy ezen szavai á lta l: „Hiszek egy szent katholikus egyházat“ ? „Azt, hogy Krisztus egy látható egyházat alapított, mely ledönthetetlen és tanításában tévedhetetlen, melynek habozás nél kül hinni és engedelmeskedni tartozunk, ha üdvözülni óhajtunk és hogy ez a római kath. eg yház.“ Nem elég tehát az egyházra vonatkozólag csupán azt hinni,

amit eszénél fogva úgyis minden ember beláthat, hogy t. i. van egy egyház vagy oly emberekből álló társaság, kik Jézust vallják és keresztényeknek h iv atn ak ; hogy e kér. község tagjai az egész földön egyet hisznek, ugyanazon szentségeket használják és egy közös fő által egyesülnek és jám borul élnek; hanem a kér. kath. m ég azt is hinni és vallani tartozik, hogy az egyházat Krisztus alapította, tehát isteni eredetű; hogy az mint isteni intézet örökké fog tartani; hogy a Szentlélek vele van, megvilágositja és minden tévedéstől megóvja, élteti, megszenteli, vezeti és korm ányozza; hogy mindenki kárhozat terhe alatt köteles ezen egy igaz róm. kath. egyháznak feltétlenül engedelmeskedni, mint m agának Krisz tusnak, ki általa beszél és parancsol.

4. §. A szentek egyessége. Csak a földön élő kér. hivek állanak-e egymással összeköt tetésben ? „N em ; mert szellemi módon a mennyei üdvözültek és a purgatórium i lelkek is összeköttetésben állanak velők.“ Az egyház, mint a kér. hivek látható társaság a a római pápa főnöksége alatt, Jézus földi országa. Jézus ezen földi országa azonban hárm as álla potban létezik u. m. küzdő, szenvedő és győzelmes egyház. Azon egyház, melynek tagjai még harczolnak a pápa vezérlete alatt, hogy a mennyei Jeruzsálem et m eghódítsák, k ü z d ő n e k neveztetik; ellenben amelyiknek tagjai m ár kivívták, még pedig szerencsésen a harczot, de kiket m ég egy kis hiba és tartozás, (mint m egannyi könnyű seb,) akadályoz Isten városába jutni, mig csak meg nem gyógyulnak és m éltókká nem lesznek, hogy királyuk trónja előtt megjelenhessenek, egy szóval a purgatóriumi e g y h á z a s z e n v e d ő e g y h á z . Végre, a melyiknek tagjai m ár birtokukba vették a menynyei Jeruzsálem et, és vezérökkel Jézussal egyesülvén a dicsőségben, diadaluk gyüm ölcséit élvezik a m ennyeiegyház g y ő z e l m e s n e k mondatik. (Ez különben egy egyház, csak tagjainak háromféle állapota szerint különböznek egym ástól, mig a küzdő és szen vedő egyház az utolsó nap után megszűnik.) Miben áll ezen lelki egyesülés? „Abban, hogy m indnyájan tagjai egy testnek, melynek feje Krisztus, azért egy tagnak lelki javaiban a többiek is részesülnek.“ Minden ember, tartozzék bár a küzdő, szenvedő vagy a g y ő zelmes egyházhoz, egy testnek tagja. Ezen egy tesnek feje Krisz tus, ki a szent keresztségben lett fejünkké. Krisztus az egyház tagjainak két módon feje; először amennyiben ő a királya és kor-

m ányzőja az egész e g y h á zn ak ; m ásodszor amennyiben ő külön féle m alasztadom ányai által, melyeket minden taggal bár nem egyenlő mértékben közöl, éltető és megszentelő befolyást gyakorol azokra. Miként a term észetes testben egy tagnak (pl. a szem nek vagy kéznek) m űködése az egész testnek javára tö rtén ik : úgy van az Krisztus szellemi testével, az egyházzal is, amennyiben mindaz, amivel egyes tagok bírnak vagy amit létrehoznak, a többi tagnak is, az egész testnek közjavára válik (p l egy krajczár nem csak ne kem használt, hanem minden halálos bűn nélküli kér. k a to lik u s nak.) Az összes egyház eme lelki élet- és vagyonközössége „szen tek egy ességének“ neveztetik, vagyis a földi, purgatórium i és a mennyei kér. hívek közösségének. Micsoda hasznunk van a mennyei szentekkel való közösség ből (összeköttetésből) ? „Az, hogy érdemeik, melyeket egykor a földön szereztek és Istennél való közbenjárásaik javunkra válnak.“ A halál, mely a földi kötelékeket széttépi, nem tépheti szét a mennyei köteléket, mely a földi egyház tagjait összeköti fejőkkel — Krisztussal — de azt sem, mely a tagokat köti össze egym ás sal. A szentek ismervén a földi veszélyeket és harczokat, melyek nek ki vagyunk téve, szánakoznak rajtunk és im ádkoznak értünk. É s Istennek öröme telik abban, ha könyörgéseiket kegyesen m eg hallgathatja, mert hiszen a szentek az ő barátai, kedves gyermekei és könyörgéseik tökéletesen összehangzanak az ő akaratával és szeretetteljes szándékaival. Még azon gazdag érdemek is, melyeket a szentek földi életök alatt szereztek, folyvást üdvünkre szolgálnak m ost is. így ol vassuk a szentirásban, hogy Isten már Salam onnak adott bizonyos m alasztokat, „atyja Dávid m iatt“ vagyis azon érdemek miatt, m e lyeket Dávid szerzett Isten ügye k ö rü l; és az egész zsidó népnek többször megkegyelmezett Ábrahám, Izsák és Jákob érdemei miatt. Mennyivel inkább remélhetjük ezt az uj szövetségben, mely a túl áradó szeretet és m alaszt szövetsége. Mi hasznuk van a purgatóriumi lelkeknek a velünk való kö zösségből (összeköttetésből) ? „Az, hogy mi segíthetünk rajtok, mint szenvedő testvéreinken, imádság, alam izsna és más jó cselekmények által, különösen pedig a szent mise és búcsúk alkalm azása által, hogy kínjaik enyhüljenek és m egrövidüljenek.“ 1) Már az ó-szövetségi zsidók hitték, hogy az élők segíthet-

nek a holtakon, im ádság és áldozatok által, miként ezt világosan látjuk a M akkabeusok 2-ik könyvéből. Az idumeai helytartó — Gorgiás — ellen vívott csatában sok zsidó elesett és az életben m arad tak im ádkoztak értök, hogy bűneik elengedtessenek. Azután vezérök, Judás, gyűjtést rendezvén, 12 ezer drachm a ezüstöt külde Jeruzsálem be, hogy áldozatot m utassanak be az elesettek bűneiért.1) E közös im ádság a holtakért, és az e czélra gyűjtött gazdag ala m izsna elég világosan bizonyítja az akkori zsidók hitét, hogy a holtakon im ádság és áldozat által segíteni lehet. É s a szent iró helyesli e hitet és az ebből folyó szokást, mert m egjegyzi: „szent és üdvös gondolat tehát a holtakért imádkozni, hogy bűneiktől m eg szabaduljanak.“ 2) U gyan e hitet és jám bor szokást találjuk a legrégibb kér. időktől egész napjainkig a kath. egyházban. így nagy Konstantin m eghagyta, hogy holt teste az általa épített konstantinápolyi tem plom ba tétessék le, igy remélvén, hogy részesülni fog a hívek im ád ságában és a szentm ise áldozat gyümölcseiben. Tem etésekor pedig roppant néptöm eg kisérte sírjába és nem csak könyeztek, hanem buzgón im ádkoztak is az elhunyt császár lelki nyugalm áért. Neve zetes az is, mit, sz. Am brus m ondott a népnek Theodoz császár elh u n y tak o r: „Én szerettem őt, azért_ el is kisérem halála után az élők országába és nem hagyom el addig, mig könyeim és imáim által az U r szent hegyére nem viszem ő t.“ 3) H ogy a purgatorium i lelkek kínjait enyhíthetjük és m egrö vidíthetjük im ádság, jó cselekmények, önm egtagadás, különösen pedig sz. misék és búcsúk által, kitűnik, az egyháznak „a szentek egyességéről“ szóló tanitm ányából is, mely szerint egyik hivő a többiekért eleget tehet, vagyis m agára veheti az ideiglenes bünteté seket. H ogy azonban a böjtök, imák, alam izsnák és hasonló cse lekm ények enyhítsék, vagy m egszüntessék a szenvedő lelkek bűn* tetését, azokat ily szándékkal és a „kegyelem vagy m alaszt“ álla potában kell végeznünk. Mert az olyan jó által, melyet a m alaszt állapotán kivül cselekszünk, éppen úgy nem lehet a m agunk, vagy a m ások bünadósság át eltörülnünk, mint nem lehet érdemet sze reznünk a m ennyországra. Mi hasznunk van a földön élő kér. hívekkel való közösségből (összeköttetésből) ? „Az, hogy részesülünk m indazon sz. misékben, imák- és jó cselekm ényekben, melyek a kath. egyházban végeztetnek és általán az egyház minden lelki javaiban.“ Az említett közösség által tehát nem csak az egyháznak, mint

ilyennek lelki javaiban részesülünk, hanem egyes tagok lelki jav ai ban és érdemeiben is. Mindazon önsanyargatások, melyeket a töredelmeskedők gyakorolnak; mindazon alam izsnák, melyeket az irgal m as szivüek k io sztan a k ; mindazon aggodalm ak és fáradalmak, melyeket a papok a bűnösök megtérésére forditanak, m indazon vér és verejtékcseppek, melyeket a hitterjesztők o n ta n a k ; az a láz és türelem ; az Isten és felebarát iránti szeretet m indazon müvei, me lyeket az egyház gyermekei a m alaszt állapotában vég ezn ek : szin tén egy uj, gazdag kincsét képezik a föld kerekségén elterjedt Isten családnak, mivel mindnyájan úgy vannak egyesülve, hogy ami jót az egyik tesz, az a többinek is hasznára válik. Igaz ugyan, hogy a m ennyországot senki sem érdemelheti ki a m ás részére, mert mindenki a szerint fog kapni — az irás szerint — amint testében jót, vagy roszat cselekedettJ) ; ámde ha ugyancsak a szentirás szerint az Ur megáldotta Lábánt Jákob m ia tt; 2) h a az egyptomi Faraó házát megáldotta a jám bor József m ia tt;3) ha 10 igazért az istentelen Sodomát is kész volt megkimélni, mennyivel inkább m eg áldja akkor tulajdon házát, az egyházat és árasztja el annak egyes lakóit irgalmával és áldásaival a szám talan szentek miatt, kik abban élnek, s kiknek érdemeik, imáik, áldozataik folyvást kedves illat gyanánt szállanak fel mennyei trónjához. Részesülnek-e ezen közösségben a bűnösök is, mig az egyház ból ki nem zárattak? „A bűnösök, mint holt tagok, a legfőbb lelki jót elvesztik ugyan, de mert az egyházzal összeköttetésben állanak, még mindig sok eszközt és m alasztot nyernek m egtérésök végett.“ Kik halálos bűn állapotában vannak, de súlyosabb kihágás miatt még nem zárattak ki az egyház közösségéből, mint az egy ház holt tagjai nem állanak többé Krisztussal azon belső élet kö zösségben, mely azon köteléket képezi, mely a hiveket egym ással és fejőkkel egy testté köti össze. Ezen Krisztustól való benső el szakadás, e lelkihalál szom orú állapotában nélkülözik mindazon szellemi javakat, melyekben csak azok részesülnek, kik a S zent lélek által éltetve élnek Krisztusban. Nélkülözik a megszentelő befo lyást, mely a főből az élő tagokra szüntelen kiömlik és őket, mint a vér az emberi test részeit, mint a tápnedv az élő fa ágait, k e resztülhatja. T ovábbá még a mennyei kenyér is, mely az élőknek uj élet gyarapodást ad, a lelkileg holtakat, mivel azt méltatlanul él vezik, mindig mélyebben sülyeszti a halál és kárhozat örvényébe. Mindazonáltal az ily bűnösök állapota, kik az egyházzal külső összeköttetésben vannak, vagyis az egyház testéhez tartoznak,

nem oly veszélyes és gyászos, mint azoké, kik abból kizárattak, v agy attól elszakadtak. J e g y ze t. Az egyház csak ideiglenesen zár ki valakit kebeléből, addig t. i. mig az illető meg nem javul, s az elkövetett sérelemért elégtételt nem ad. H a a köteles elégtételt mindvégig vonakodik meg adni, a kiközösített ember, akkor persze mindvégig kizárva m arad az egyházból, mint m egátalkodott bűnös, hanem akkor siralmas állapotát egyedül önm agának tulajdoníthatja. Ők ugyan hajótörést szenvedtek, de még van egy mentő deszkájok, hogy abba kapasz kodva m egm entsék életűket. E külső összeköttetés folytán szabad részt venniök a közim ákban, a szentmise áldozatban, az isteni tisztelet ünnepélyességeiben és a m alaszteszközök segélyével ismét m egtérhetnek és a töredelem szentségének buzgó fölvétele után K risztussal ism ét egyesülhetnek és visszanyerhetik a szentek egyességének előnyeit. A zért az egyház a bűnösöket is gyermekeinek tekinti, gondoskodik üdvösségökről és m egtérésre buzdítja őket, szüntelen sóhajtoz, kesereg, imádkozik értök, mennyei jegyeséhez, hogy ajándékozza vissza e holt tagoknak a m alaszt életét.

TIZEDIK HITÁGAZAT. „Hisz em a btinök bocsánatát.“ A tizedik hitágazat a bűnök bocsánatáról szól és azt tanítja, hogy az egyházban és általa minden ember megnyerheti bűnei bo csánatát; vagyis, hogy a kath. egyház hatalm at és m egbízást nyert isteni alapítójától a töredelmes bűnösöknek Jézus helyett és az ő végtelen érdemeinek alkalm azása által bűneiket valóban m egbocsá tani; nem pedig pusztán kijelenteni, miként a — hitujitók — (Kál vin, Luther) állítják, hogy Isten m egbocsátotta azokat. E hatalom kivétel nélkül minden bűnre kiterjed és folyvást gyakoroltatik a püspökök, papok által a keresztség, bünbánat és bizonyos tekin tetben az utolsó kenet kiszolgáltatásakor is. A keresztséget érvénye sen kiszolgáltathatják a világiak is, sőt a tévhitüek és hitetlenek is, t. i. a szentségi hatalom nál fogva, melyet Krisztus egyházába letett; ellenkezőleg a kulcsok hatalm a, Krisztus rendelete szerint, a ke resztség után elkövetett bűnök m egbocsátására, — kizárólag a kath. papság kezeiben van, kinek kötelessége, mint Istentől íölhatalm azott bírónak megítélni: vájjon a bűnös, töredelmét tekintve, méltó-e a bünbocsánatra, vagy nem.

TIZENEGYEDIK HITÁGAZAT. „Hiszem a testnek feltámadását."

A halál. Mi történik az ember halálakor? „A lélek elválik a testtől és megjelenik Isten itélőszéke elő tt; a test pedig visszatér a földbe.“ E kétféle sorsot világosan hirdeti a szentirás is, m o n d v án : „A por ismét visszatér a földbe, melyből vétetett; és a lélek viszszatér Istenhez, ki őt adta.“ *) Hogy a test csakugyan visszatér a porba, porrá és ham uvá lesz, — arról bárkit m eggyőzhet a temető és sir, hol gazdagok és szegények, hatalm asok és nyom orultak együtt porladoznak és m ulatoznak a férgekkel. Azért kiált föl a b ö lc s: Hiúságok, h iú sá g a ! Minden h iú sá g ! Más ám a lélek s o r s a ! Mint egyszerű szellemi lény, miután elválik a testtől, melyet éltetett és alkalmas eszközül használt, visszatér Ahhoz, ki őt halhatatlan nak teremté és a halandó testtel eg y esité; visszatér Istenhez, hogy kezeiből elvegye a jót vagy roszat, amint földi életében végbevitt cselekedetei érdemlik. Miért kell minden embernek meghalni? „Mert mindnyájan vétkeztünk Á dám ban.“ Továbbá, hogy a halál gyötrelmeiből tanuljuk meg, mily keserű és gonosz dolog az U rat (bűn által) elhagyni; végre, mert Krisztus azt akarta, hogy a halál gyötrelmeinek béketürő elszenvedése, valamint legnagyobb földi javunknak (életnek) készséges feláldozása által m agunknak bő séges érdemeket szerezhessünk. A szent vértanuk is csak ezen utón szerezhették meg azon hervadhatatlan koronát, melyet a halálos kí nok nyugodt elszenvedése által Jézus tett fejökre. Végre Krisztus kívánsága és akarata volt az isr hogy a halálos kinok nyugodt el szenvedése által, mint az ő tagjai, minél hasonlóbbak legyünk ő hozzá, — fejünkhöz — ki a világ m egváltása végett a halált is elszenvedte és igy a halál által győzte le a halált. Ami pedig a halál órájának bizonytalanságát illeti, e három dolgot vegyük figyelembe, mely miatt Isten azt elrejté szemeink elől: 1) H ogy annál inkább tiszteljük és féljük őt, mint az élet és halál legfőbb urát, mert semmi sem alkalmasabb Isten eme legfőbb Prédik. 12, 7.

lelki uralm át velünk éreztetni, mint azon gondolat: Nem tudom, m i kor halok meg, halálom ideje Isten akaratától függ, Ezt tudva, ki ne kiáltana fel Dániel prófétával: „Isten az Ur, 'ki leheleteinket ke zeiben tartja.“ 2) Isten nem jelenti ki halálunk óráját azért sem, „hogy min den pillanatban készen tartson bennünket a halálra: „Legyetek készen mondja Jézus, mert nem tudjátok, mikor jön el az ember F ia.“ 3) Elrejté Isten a halál óráját előlünk azért is, hogy annak biztos ismerete se nagyon el ne szom oritson, se vakmerően vét kezni ne indítson bennünket; mert valamint az előre tudott közeli m eghalás gondolata az ember m űködését megbénítaná, s örömeit m egzavarná, úgy a későn bekövetkező halál tudata pedig gondatlanságha merítené a még nem bűnöst is, s az élet gyönyörök élve zetére buzdítaná.

A test földámadáea. Meddig marad a test a földben? „Egészen az utolsó napig, midőn Isten föltámasztja és örökre egyesíti a lélekkel, melytől a halál elválasztotta.“ E kifejezéssel: „test föltám adása,“ azt valljuk, hogy egykor minden ember, ugyanazon testben fog föitámadni, melylyel m ost bir. A test töltám adását ily értelemben hitték m ár Krisztus előtt nemcsak a zsidók, hanem m ás népek is. „Tudom, m ondá az Arábiábán élő Jób, — hogy az én Megváltóm él és én föltámadok a földből az utolsó napon. Ism ét körülvétetem bőrömmel és testem ben látom meg Istenemet. É n fogom őt látni, szemeim fogják őt látni és nem m ás.“ E rem ény lelkesité a hét Makabeus testvért is a borzasztó kinok közt, melyeket Isten törvényéért kellett szenvedniük. „Te gonosz — m ondá az egyik Antiokhusnak — elvesztesz ugyan ben nünket a jelen életben, de a világ királya, kinek törvényéért m eg halunk, feltámaszt az örök életre. Ezen ősrégi szent hitet a jövendő feltám adásra nézve Jézus is a legvilágosabban tanitá m ondván: Eljön az óra, melyben mindnyájan, kik a sírokban vannak, m eg hallják az ember fiának szavát, és eljönnek, kik jót tettek, az élet föltám adására, kik pedig roszat cselekedtek, az ítélet föltám adására“ !) vagyis, hogy kim ondassák felettök a kárhozat itélele. Végre e tant hirdetik az apostolok is, főleg Sz. Pál, mind a főtanács és Félix helytartó előtt, mind leveleiben, m ondván a Korintbeliekhez irt levelében: „Ha a holtak föl nem tám adnak, akkor Krisztus sem tám adt föl.“2) y j á ^ 5, 28. 2) I. 15. ló.

Ez titokteljes hitágazat — az igaz, — de m ég sem ellenkezik sem az emberi természettel, sem az észszel; mert miután a lelkek, halhatatlanok, s mint az ember egyik alkotó része term észetes haj lammal viseltetnek az emberi testek iránt, éppen az volna term é szetellenes, ha örökké elválva kellene élniök a testektől. Mivel pedig a mi természetellenes és erőszakos nem állhat fenn sokáig, azért nagyon észszerű, hogy ism ét egyesüljenek a testtel. E bizonyitékot használta Jézus is a lélek halhatatlanságát s a test föltám adását tagadó Szadduczeusokkal szemben, midőn m agát Ábrahám , Izsák, Jákob vagyis az élők s nem a holtak Istenének m ondotta, amit pedig nem tehetett volna, h a a lélek a testtel együtt m eghalna. Bármily nagy dolog is tehát a léleknek újra egyesülése a testtel, Isten m indenhatósága mégis könnyen legyőzi azt. Példák vannak rá. így Jézus puszta szóval is több halottat tám asztott fel, pl. Jairus leányát, a naimi özvegy fiát, a m ár feloszlásnak indult Lázárt. Mi persze föl nem foghatjuk, mikép lehetséges a szétszórt testrészeket egy perez alatt újra egyesíteni, annál kevésbbé, mert némely testrészeket a lángok emésztettek meg, vagy a vadállatok téptek szét és faltak fel. Ámde azt felfogjuk, hogy nincs oly pará nyi testrészecske, melyet Isten szeme meg ne látna és ism ét vissza ne illeszthetne eredeti helyére. Avagy a test föltám adásának titka egyetlen a m aga nemében? Vegyük csak figyelembe a földbe hullt és elrothadt buzamagot, mi történik vele? Nemde az, hogy tavaszszal pom pás növény fejlődik ki belőle, virágzik és gyüm ölcsöt terem. Erre m ár sz. Pál figyelmeztet, hogy m egm utassa, mily esz telenek azok, kik hitetlenül azt kérdezgetik: Mikép tám adhat fel az elrothadt és millió részekre oszlott test? „Balgatag! — igy szól — amit elvetsz, nem kél ki m áskép, csak ha előbb m eghal.“*) Továbbá nem hal-e meg a term észet is minden őszszel, nem aluszsza-e télen halálos álmát, hogy majd az első pacsirta szóra, az első tavaszi sugártól ism ét fölébredjen, zöldeljen és virítson? É s ki ne ismerné a jövendő feltámadás hű képét, a hernyó titokzatos átala kulását? Mint rut féreg, m egunván a csuszó-m ászó életet, befonja m agát önnön sírjába, hónapokig nyugszik benne mozdulatlanul, végre kirágja rideg koporsóját és mint színes pillangó száll ki belőle, csillogva a verőfényen, a virágok mézes ajkain. A term észet bölcs alkotója nem ok nélkül állitá szemeink elé a feltámadás eme képeit. Nem, mert felfogunk támadni. Erről a hit biztosit, az ész örömmel helyesli és a látható term észet emlékeztet rá. E csalhatatlan rem ény el van rejtve szivünkben. Miért támad föl a test? 1) „Hogy ő is részesüljön a jutalomban, vagy büntetésben, miként része volt a jó vagy ró sz cselekedet véghezvitelében.“

, . isten valamint azt követeli, hogy neki az egész ember, k ü lönösen a lélek és a lélek által a test is szolgáljon: úgy a megérdemlett jutalm at is az egész embernek, első sorban a léleknek és ez által a testnek is megfogja adni. Azért mondja az apostol: „M indnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus itélőszéke előtt, hogy mindenki elvegye jutalm át, amint testében jól vagy roszul csele kedett.“1) 2) „H ogy ezáltal Jézus Krisztus győzelme a halálon teljes legyen.“ Krisztus az ő szenvedése és halála által legyőzte helyet tünk az örök halált, föltám adása által pedig az ideiglenes halált, tehát még az van hátra, hogy az ideiglenes halált tényleg is le győzze testünk föltám adása által, mely az ő tagja és igy elvegye tőle az utolsó m artalékot is. Azért irja az apostol: „Midőn a halandó test felölti a halha tatlanságot, akkor beteljesedik, ami megiratott: „A győzelem elnyelé a halált! Halál, hol a te győzelm ed?“*) Föltámad-e minden ember? „Igenis föltámadnak mind a jók, mind a gonoszok,“ mert ezt m aga Jézus Krisztus bizonyítja. De továbbá ezt kívánja az igazsá gos kiegyenlítés is, mely az apostol szerint abban áll, hogy „min denki a szerint vegye jutalmát, amint testében jót, vagy roszat cselekedett. M inthogy pedig e kiegyenlítés örökké tartó, azért a föltámadás után senki sem fog meghalni. U gyanazért m ondatik az igazakról: rájok nézve „nem leszen többé halál, sem szom orúság, sem keserűség, sem fájdalom.“3) A gonoszokról pedig; „Az Ur, a mindenható, átadja testöket a tűznek és a féregnek, hogy égjenek és azt érezzék örökké.“4) Egyenlő lesz-e minden föltámadott test? „Nem, m ert a gonoszok teste utálatos lesz, a jók teste pedig ragyogni fog, hasonló lesz Jézus megdicsőült testéhez.“ „M indnyájan feltámadnak ugyan, de nem mindnyájan változnak á t“ — úgym ond Sz. P á l5) és ezzel hitágazatul mondja ki a feltá m adott testek különbözőségét. A kárhozottak teste olyan lesz, hogy a kárhozott léleknek örök gyalázatára és gyötrelmére válik. Magán fogja viselni a bűn bélyegét, melynek egykor készséges eszköze volt, m agán az Isten átkának és a kárhozatnak jelét. Ám egészen m ásnem ű lesz az igazak föltámadott teste. Dicsőség és öröm fog abból sugárzani és jelzi az üdvözült lélek szépségét és túláradó *) Kor. II. 5, lo . 5) K or. I. 15. 51.

2) Kor. II. 15, 54, 55- 3) Jel. 21. 4. 4) Judit. 16, 2o, 21.

gyönyörét. Az apostol, hogy némi fogalmat nyújtson e dicső szép ségről, Krisztus megdicsőült testét emliti fö l: „Jézus K risztus — igy szól — rriegujitja a mi alázatos testünket, hasonlóvá tevén a saját dicsőséges testéhez.“ 1) Az egyház ugyanezen okból, — remélvén, — hogy fiai egy kor mind megdicsőülnek, m ár m ost is nagy tiszteletet tanusit a holtak iránt. Sírboltot enged nekik a templom alatt vagy közelében — mint kiknek testei már ez életben a Szentlélek templomai valának, s megszenteli a temetőt, gyertyákat, tömjént gyújt, szent imák, énekek, és harangok zugása közt kiséri őket „Isten földjébe,“ hol az igazak teste, mint buzam ag, elrothad, hogy egykor örök-ifjan keljen ki és virító dísze legyen a mennyei paradicsom nak.

TIZENKETTEDIK HITÁGAZAT. A mennyország. „H iszem a z örök életet Ám en.“ Mire tanit a tizenkettedik hitágazat? „Arra, 1) hogy a jelen élet után van még egy m ásik, örökke tartó élet is; 2) hogy abban az igazak örök boldogságot élveznek.“ 1) E szavakkal „örök élet“ általában a lélek és test, vagyis az egész ember folytonos életét értjük a túlvilágon. E hitágazat által tehát, Isten tekintélyére tám aszkodva, ünnepélyesen tiltakozunk az ily gonosz beszédek ellen: „A halállal mindennek vége.“ 2) E kifejezés: „örök élet“, annyit tesz, mint m ennyei örök boldogság, melyet az igazak jó tetteik jutalmául nyernek. Hogy pedig az igazaknak az örök boldogság csakugyan meg van Ígérve, arról sz. János kezeskedik, ki arról igy szól: „Az ígéret, melyet ő (Krisztus) nekünk adott, az örök élet.“2) Sőt Krisztus m aga is igy szól M áténál: „Az igazak elmennek az örök életre, vagyis az örök boldogságba.“'5) Azért az apostoli hitvallást nagyon találóan fejezi be e hitágazat, mert ez a bezáró köve az isteni hitépületnek, m elynek szegletköve Krisztus és csúcsa az égbe nyúlik föl s a végtelen ségben éri el tökélyét. Miben áll az igazak örök boldogsága? 1) „Ok látják Istent, amint vagyon és vele a legbensőbb szeretetben vannak egyesülve.

2) Isten ezen szemléletével és szeretetével össze van kötve minden jónak bírása, végtelen öröm és dicsőség az angyalok és szentek társaság áb an .“ A mennyei boldogságnak mértéke a m érhetetlenség; emberi nyelv el nem m ondhatja, halandó lény föl nem foghatja, mily nagy, mily bőséges az. Még az apostol sem talált emberi szavakat az ottani boldogság leírására, ki pedig a harmadik égbe ragadtatott. Igen elmésen mondja erre vonatkozólag sz. Á g o sto n : „Könnyebb m egm ondani mi nincs a m ennyben, mint mi van ott. Nincs ott halál, szom orúság, lankadás, gyöngeség, nincs éhség és szom júság, nincs hőség, betegség, szom orúság.“ 1) Az igazak legfőbb lényeges boldogsága abban áll, hogy bírják az Istent, azaz tisztán, fátyol nélkül szemlélik őt és e szem lélet folytán forróan, gyönyörteljesen szeretik. Erről a boldogságról mondja sz. P á l: „Most tükörben hom á lyosan látjuk őt, akkor pedig szinről-szinre; m ost részben ism erek, akkor pedig úgy fogok ismerni, amint magam vagyok ism eretes.“ 1) A zaz Istent m ost csak műveiből ismerjük, melyekben tökélyei letük röződnek, akkor pedig lényegében fogjuk szemlélni. Ezen szemlélő ismeretből és forró szeretetből, Isten e bírásából, mely vele bennün ket legbensőbben egyesit, szárm azik azután am a csodálatos istenszerüség, melyről sz. János apostol is s z ó l: „Tudjuk, hogy mikor ő megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint vagyon.“2) így lesz a harm atcsepp képm ása a napnak, a vas a tűznek, melytől izzik. Ily értelemben mondja a római káté is, hogy 9mintegy istenek leszünk: mivel azok, kik Istent szemlélik m egtart ják ugyan lényegiségöket, de mégis csodálatos, majdnem isteni ala kot öltenek, úgy hogy inkább istenek lesznek, mint em berek.“ Amit eddig a lényeges boldogságról mondottunk, vagy amit még m ond hatnánk, benne foglaltatik e nehány s z ó b a n : A választottak oly boldogok lesznek, mint m aga Isten, nem ugyanazon (végtelen) m ér tékben bár, de ugyanoly m ódon, t. i. az egy végtelen szépség szemlélete és szeretete által, melynek örök szemlélete és szeretete által m aga Isten is boldog. 2) Isten e szemléletével, szeretetével és az ebből szárm azó boldogsággal még .m ás bőséges javak is lesznek összekötve: öröm, dicsőség, az angyalok és szentek társaságában. E javak és öröm ök szintén a végtelen bőkezű Isten adom ányai, ki választott szolgáinak és barátainak tetőzött mértékkel fizeti vissza azt, amit érte a földön szenvedtek. A mi pedig az üdvözültek minden oldalú boldogságát teljessé teszi, az világos tudata és biztos érzete annak, hogy boldogságuk örökké zavartalanul fog tartani. Mert ha ők legkevésbbé is félhet

nének, hogy boldogságuk valamikor megfogyatkozik, vagy elenyé szik, akkor a m ennyország rájok nézve nem volna többé m enny ország, mert azon gondolat, hogy egy jót elveszthetünk, annál rettentőbb, minél nagyobb a birtokolt jó. így azonban a rendithetlen bizalom, hogy a „dicsőség hervadhatatlan koronáját“ birják, tető pontja a mennyei lakók boldogságának. Mindenki egyenlő mértékben lesz-e boldog? „N em ; mert mindenki m unkája szerint vészén jutalm at, azaz érdeme szerint.“ 1) Az örök boldogság ju talo m ; a jutalom pedig a m unkához és érdemhez m éretik; az örök boldogság hadi z s o ld ; 2) a hadi zsold pedig pontos arányban szokott állani az átküzdött h arczc zal; az örök boldogság aratás, mely annál bőségesebb lesz, minél gazda gabb volt a vetés: „Aki véknyan vet, mondja az apostol, véknyan fog aratni is; aki pedig gazdagon vet, bővebben fog aratni is.“3) Mivel azonban ész és tapasztalat bizonyítja, hogy nem mindenki munkálkodik egyenlően a m ennyországért, nem mindenki harczol egyenlő sikerrel és nem egyformán vet, világos, hogy nem is nyer egyenlő dijat és hadizsoldot; nem mindenkinek lesz egyenlő aratása a túlvilágon, vagyis: a mennyei boldogságnak fokozatai vannak. Azért miként a íöltámadásnál „más a nap világossága, m ás a holdé, m ás a csillagoké és egyik csillag fénye is különbözik a m ásik tó l:“ úgy lesz a m ennyországban is. De ki is tartaná igazságosnak, hogy a kisded, ki a keresztség után mindjárt meghal, a dicsőség ugyanazon fokára ju sson a mennyben, mint egy Sz. Pál apostol, ki h osszú évekig annyi fáradság és küzdelem közt szüntelen m unkál kodott Istenért és nagy munkáját végre élete föláldoztatásával koro názta meg?

A pokol. Milyen lesz az istentelen örökélete? „Az egy malasztnélküli és örömtelen, kinos élet lesz a pokol ban, mely Krisztus szavai szerint kiolthatatlan tűz, hol örök sirás és fogcsikorgatás leszen.“ A Mindenható föltámasztja az istentelent is, lelkét szintén örökre egyesíti testével. Ámde az ő élete olyan lesz, hogy m aga a sz. irás is m ásodik halálnak nevezi azt. Ugyanis a gonoszok lelke a túlvilágon mintegy megmerevül a roszban, azaz örökre meg lesz

fosztva a megszentelő malaszttól, tehát a valódi természetfölötti élettől is. A test pedig minden pillanatban hasonlithatlanul nagyobb fájdalmakat szenved, mint a minők az első halál kinjai voltak. Azon hely, hol az elkárhozott örökké ezerféle gyötrelmet szenved, a nél kül, hogy m eghalhatna — a pokol. E helyet m aga Jézus Krisztus is a „kin helyének, örök kinnak, külső sötétségnek“ nevezi, vagyis olyan helynek, hol az örök világosságból kitaszitott kárhozottat vak sötétség veszi körül.1) Ki jut pokolba ? „M indaz, aki mint Isten ellensége, azaz halálos bűnben halt m eg.“ A halálos bűn állapota Isten ellen indított háború állapota; . m ert a halálos bűn Istennek megvetése, vakm erő elpártolás Istentől az ördög példája szerint. Azért mondja sz. J á n o s : 2) „Aki bűnt cselekszik, az az ördögtől v an “ (azaz megvetője Istennek, lázadó Isten ellen az ő ellensége, mint az ördög.) A bűnös tehát ugyanazt a büntetést érdemli mint az ördög; ennek örökségét és zsoldját, az ő országában való lakást, az örök tüzet, mely készitteték az ördög nek és angyalainak.3) Minő büntetést szenvednek a kárhozottak ? 1) Kim ondhatatlan szom orúságot és kétségbeesést, minthogy Istent és a m ennyországot saját vétkök miatt vesztették el, 2) bor zasztó kínokat és gyötrelm eket az ördögök utálatos társaságában és pedig enyhület és vég nélkül; mert az ő férgök meg nem hal, tűzök ki nem alszik.“ Miként az üdvözültek a mennybe kim ondhatatlan boldogok, mert m entek minden bajtól és élveznek minden jó t; úgy a kárho zottak leírhatatlan boldogtalanok, mert nélkülöznek minden jó t és szenvednek mindenféle bajt. Elvesztették a földi kincseket, melyeket oly nagy erőlködéssel gyűjtöttek volt; el a m éltóságokat, melyek után oly hévvel tö rte k ; el a jó barátokat és kegyurakat, kiknek annyit hízelegtek; el a zajos örömlakomákat, melyekben életöket m ám orosán töltötték.4) Ámde mindezen veszteségeket talán még csak tűrhetnék, ha Istent el nem vesztették volna, Istent, a legfőbb határtalan jót, a minden jónak kifogyhatatlan forrását, a legragyogóbb szépséget; Istent, kinek szemléletére és bírására teremtettek és hi vattak ők is. Mindezen pótolhatatlan veszteségekhez járul még a rettentő szenvedések ö z ö n e : szenvednek az isszonyu börtöntől, melybe zárvák, szenvednek a pokol tüzétől, mely átjárja őket anélkül, hogy

m egem észtené;1) szenvednek az ördögök és kárhozottak undok társaságától, kik szüntelenül üvöltöznek, fogaikat csikorgatják, szit kok, átkozódások, keserű gúny és csúfolódások által fokozzák tár saik fájdalmait. Honnét tudjuk, hogy a kárhozottak büntetése örökké tart ? 1) „Jézus Krisztus és az apostolok világos szavaiból.“ A po koli büntetések örökkévalóságát m ár a próféták hirdetik; mi azon ban Jézus és az apostolok bizonylatára hivatkozunk, melynek érteménye oly világos, hogy minden tagadást lehetetlenné tesz. így sz. Márknál2) ezt mondja Jézus, hogy: jobb csonkán, sántán, 'csak egy szemmel jutni az örök életre, mint két kézzel, két lábbal, két szem mel a pokolba dobatni, hol a féreg meg nem hal és a tűz ki nem alszik. T ovábbá éppen ily határozottan és világosan beszél erről az utolsó Ítélet rajzában i s ; m ondván: „távozzatok tőlem átkozottak, az örök tűzre.“ É s azok elmennek az örök kínba.'3) Sz. János szerint pedig: „tűzzel és kénkővel égő tóban gyötörtetnek éjjel és nappal örökkön, ö rö k k é .4) 2) „Az egyház tévedhetetlen tanításából, mely ünnepélyesen kárhoztatá azon tant, hogy a kárhozottak és az ördögök büntetése valamikor véget é r.“ A szentatyák oly világosan tanítják a pokoli büntetések örök kévalóságát, hogy esztelenség volna e fölött kételkedni. A többi közt nagy fontosságú sz. Polykárp püspök idevágó nyilatkozata is, kit midőn a pogány biró máglyával fenyegetne, így s z ó lt: „Te oly tűzzel fenyegetsz, mely csak rövid ideig tart, azután kialszik, de nem ismered a jövő ítéletet, és az örök tüzet, melyet az isteni igazság a gonoszok büntetése végett nyújtott.“ Azért ismételje m in denki, főleg a hevesebb kisértések idején, sz. M aximus szavait, ki Déczius császár alatt szenvedett v értan u ság o t: „Ha az ur p a ra n csainak ellenére cselekszem, végtelen kínok várnak reám.« Hogy pedig miért bünteti Isten a bűnt örök büntetéssel, arra azt feleljük: mert Ő végtelen igazságos, szent és bölcs. 1) Isten végtelen igazságos s e tulajdonságánál fogva bünteti a bűnt amint érdem li; a) Minthogy a halálos bűn, am enynyiben Istennek súlyos m egsértése, az ő fölségének szándékos megvetését foglalja m agában és így végtelen g o n o sz sá g : azért bi zonyos tekintetben végtelen büntetést is érdemel. Már pedig véges lényre, nem lehet oly büntetést szabni, mely nagysága tekintetéből v égtelen; kell tehát hogy ez tartam ára nézve legyen örök, végtelen, b) Kitűnik továbbá az örök büntetés igazságos volta abból is, hogy a bűn a kárhozottakban, ha nem is mint szabadakarati tény, de

úgy

mint ily tényből szárm azott állapot örökké megmarad, ennélfogva tehát nincs m éltányosabb valami, mint hogy a bűn, mely örökké tart, örökké is bűnhődjék. Ki halálos bűnnel terhelve költözik el az életből az örökkévalóságba, többé meg nem térhet, Istennel ki nem békűlhet; ott a bűnös akarata mintegy megkövül a gonoszságban és örökre elszakadva lesz Istentől, végczéljától, mint halála pillana tában volt. 2) Isten végtelenül szent és e tulajdonságánál fogva gyűlöli a bűnt éppen úgy, mint a hogy szereti a jót. Már pedig ha a jónak szeretete arra indítja őt, hogy azt örökké jutalm azza, akkor a bűn iránti gyűlölet is arra birja, hogy azt örökké b ü n te s se ; annál is inkább, mert a rósz m ár m agában véve méltóbb a büntetésre, mint a jó a jutalom ra, am ennyiben az ember köteles volna a jót gyako rolni akkor is, ha Isten azt nem jutalm azná. 3) Isten végtelenül bölcs törvényhozó és ko rm án y zó ; ennél fogva mi lehet méltóbb egy törvényhozó és korm ányzó bölcseségéhez, mint parancsainak szentül való m egtartását nem csak jutalm ak ígérete által sürgetni, hanem h a kell, a legszigorúbb büntetésekkel való fenyegetés által is. E czélt pedig nyilván nem érné el, ha a jó t m egjutalm azná ugyan, de a roszat csak ideiglenes büntetéssel sújtaná, vagy fenyegetné, m inthogy a világ érzéki javai gyakran oly ingerlők és csábítók, hogy a roszra különben is hajlandó ember könnyen tultenné m agát az ideiglenes büntetések félelmén, főleg mi kor azokat a hit hom ályán keresztül és mintegy messziről látná. Egyenlő lesz-e az elkárhozottak büntetése? „N em ; m ert mindenki bűneinek mértéke szerint fog szenvedni és a szerint, am int elfecsérelte a neki adott m alasztot.“ A pokoli kinok különböző fokozatát éppen úgy nem lehet két ségbe vonni, mint a mennyei öröm ök különféleségét. A pokoli fájdal m ak b ü n tetése k ; kell tehát, hogy azok mindenki bűneihez pontosan legyenek kiszabva. T ehát minél szám osabb vétkei vannak valakinek, minél súlyosabbak azok nemök és az akarat gonoszsága sze rin t: annál nagyobbak és érzékenyebbek lesznek büntetései is. E zt az isteni igazság követeli, mert minden elkárhozottnak szól a Jelenések k ö n y v e : „Amennyire dicsőitette m agát és úszott a gyönyörben, annyi gyötrelm et és siralm at adjatok neki.“ 1) Ámde miután a bűnös gonoszságát nem csak a bűnök szám a és neme határozza meg, h a nem a m aiasztok szám a is, melyeket a végből nyert, hogy a bűn u tálatosságát felismerje és kerülje azt, ennélfogva minden megvetett oktatás, intés, figyelmeztetés a szülők és lelkészek részéről, minden hiába nyújtott, vagy könnyelm űen elpocsékolt üdveszköz, fokozni fogja a pokol gyötrelmeit a szentirás ezen szavai szerint: „akinek _1) i s, 7.

sok adatott, attól sok is követeltetik.“ 1) Aki Istentől többet nyert és azt eltékozolta, az nagyobb szenvedések által fog az isteni igaz ságnak eleget tenni, Akik elkárhoznak, mind a saját vétkükből kárhoznak el? „Igen is, mert minden ember üdvözülhetne, ha azon bőséges m alasztokat, melyeket Istentől nyer, föl akarná használni.“ Minden ember azért teremtetett, hogy Istent megismerje, sze resse, neki szolgáljon és ez által üdvözüljön; ennélfogva a keresz tény erkölcstan ezen alapigazságával ellenkező, s Kálvin által hirde tett tévhit, hogy t L Isten már eleve némelyeket örök k árhozatra ' rendelt, minden tekintet nélkül ártatlan voltukra, az egyház nem csupán a trienti zsinaton ítélte s vetette el a legnyom atékosabban, hanem már századokkal előbb is az orániai II. zsinaton. S nagyon méltán, mert hiszen már sz. Pál is azt m ondja Tim oteusnak :2) „Is ten akarja, hogy minden ember üdvözüljön, mert egy közbenjáró van Isten és az emberek közt, az ember Jézus Krisztus, ki váltság díjul adta m agát mindenkiért.“ Minthogy tehát Krisztus az apostol szerint nem csak azokért halt meg, kik valósággal üdvözülnek, ha nem mindenkiért feláldozta magát, hogy mindenki üdvözülhessen: nincs kétség benne, hogy üdvözülhetünk is mindnyájan, ha a bősé ges m alasztokat, melyeket Isten e czélból ád nekünk, fölakarjuk használni.

Emlqkezés az utolsó dolgokra. Miért hasznos a négy utolsó dologról megemlékezni? „Azért, mert a négy utolsó dologra, — halál, ítélet, pokol m ennyország — való emlékezés, a szentirás bizonysága szerint m eg őriz bennünket a bűntől és igy az örök kárhozattól.“ „Minden cselekvésedben emlékezzél meg utolsó dolgaidról, és örökké nem vétkezel,“ — int bölcs S irá k ; 3) s valóban semmi sem alkalmasabb a rosztól visszarettenteni bennünket, mint a megemlé kezés a halálról, melyet a bűn keserűvé t e s z ; az ítéletről, midőn a bűn kimondhatatlan töprengést és szégyent hoz a b ű n ö s re ; a m eny országról, honnét egyedül a bűn zárja ki az em bert; a pokolról, hol a bűn iszonyatos, végtelen gyötrelm eket áraszt özönnel az elkárhozottakra. A nagy Pachamius is már igy inté tanítvány ait: „Mindenek előtt emlékezzünk meg az utolsó Ítélet napjáról és min den pillanatban az örök kin félelme hasson át bennünket.“ Remete sz. Antal pedig igy oktatá a körébe gyűlt társak at: „Ha fölkelés-

kor m eggondoljuk, hogy estig sem biztos életünk; ha lefekvéskor igy sóhajtunk: ki tudja megérjük e a holnap reggelt; szóval ha mindig a bizonytalan halál órája lebeg szemeink előtt, akkor nem ragad el bennünket a gonosz gyönyör, s nem iparkodunk földi kincseket gyűjteni, hanem lábbal taposunk minden m ulandót.“ Ha mi is igy gondolkodnánk, mint a puszták e szent lakói, folytonos bünbánatban és önm egtagadásban töltenők életünket. Miért zárjuk be az apostoli hitvallást e szócskával: „Ámen“ ? „Mert e szócska által erősítjük, hogy mindazt kom olyan hiszszük, ami a 12 hitágazatban foglaltatik és hogy e hit szerint aka runk élni és ebben m eghalni.“ A zsidó eredetű „Ámen“ szónak két jelentm énye van. Először m egerősítést fejez ki, és ennyit te s z : „úgy v a n !“ A keresztény hi vő tehát azt mondja ez á lta l: Ez az isteni igazság, ez a mi hitünk és nem m ás. Ily értem ényben állitá sz. Pál is, mint Jerom os m eg jegyzi, hogy senki sem m ondhat Ament, azaz nem erősítheti meg ami ’prédikáltatok, ha csak meg nem értette a prédikácziót. Második jelentm énye az „Am ennek“ : „Úgy történjék, úgy legyen!“ V agyis: legyen meg m indaz, amit a 12 hitágazatban óhajtok; legyen meg, történjék m eg mindaz, mit azok ígérnek és amivel fenyegetnek.

További elérhető kiadványaink: Felnőttek Katekizmusa (1929.) Írta: Franz Spirago

Jöjj Szentlélek Úristen! (1940.) Előkészítő oktatások bérmálkozók számára Írta: Túrmezei Ferenc atya

Blaskó Mária: Isten kertje (1941.) Rövid történetek a szentekről az év minden napjára

Blaskó Mária: Jaj de szép! (1929.) Elbeszélések és versek gyermekek számára

Goffine Lénárt: Módszer a lélekben történő szentmisehallgatásra ha nem tudunk személyesen jelen lenni

IX. Piusz pápa „Quanta cura” kezdetű körlevele (1864. december 8.) a kor tévedéseinek elítéléséről Azon jegyzékkel együtt, mely korunk főbb tévelyeit foglalja magában („Syllabus”)

XIII. Leó pápa „Libertas præstantissimum donum” kezdetű körlevele (1888. június 20.) az emberi szabadság természetéről

XIII. Leó pápa „Satis cognitum” kezdetű körlevele (1896. június 29.) az Egyház egységéről

X. Piusz pápa „Pascendi dominici gregis” kezdetű enciklikája (1907. szeptember 8.) a modernizmus ellen

XI. Piusz pápa „Mortalium animos” kezdetű apostoli körlevele (1928. január 6.) az igazi vallásegység elősegítéséről

XI. Piusz pápa „Vigilanti cura” kezdetű apostoli körlevele (1936. június 29.) a filmszinházakról Dr. Alaker György S. J. teológia tanár jegyzeteivel

XII. Piusz pápa „Humani generis” kezdetű apostoli körlevele (1950. augusztus 12.) néhány hamis véleménnyel kapcsolatban, melyek azzal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítás alapjait

A vallások átalakítása egy dogma nélküli egyveleggé Donald J. Sanborn püspök úr előadása Budapest, 2016. április 2.

Az Ottaviani Intervenció Alfredo Ottaviani bíboros · Antonio Bacci bíboros · Római teológusok egy csoportja Rövid kritikai tanulmány az új miserendről Anthony Cekada atya bevezető tanulmányával

Hagyományhű katolikusok, tévedhetetlenség és a pápa Éppen azok tanítanak tévedéseket, illetve hoznak ártalmas törvényeket, akik látszólag az egyházi fennhatóság birtokosai. Hogyan egyeztethető össze ez a tévedhetetlenséggel? – Anthony Cekada atya tanulmánya

Miért nincs helye katolikusoknak a Novus Ordóban? Donald J. Sanborn püspök úr előadása Budapest, 2016. április 2.

Előkészületben: XI. Piusz pápa „Divini illius magistri” kezdetű apostoli körlevele (1929. december 31.) az ifjúság keresztény neveléséről

Mi a probléma a modern mise imádságaival? Anthony Cekada atya tanulmánya arról, hogy hogyan változtatták meg az imádságok tartalmát az új mise változó részeiben.

Tájkép zsinat után A II. Vatikáni Zsinat mérlege Donald J. Sanborn püspök úr prédikációi alapján

... és sok egyéb is.