DEBRECENDEBRECEN-TÓCÓSKERTI GÖRÖGKATOLIKUSOK LAPJA 2011. PÜNKÖSD „Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!” „Midőn a Magasságbeli összezavarta a nyelveket, akkor szétszórta a nemzeteket; midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta szét, mindenkit egyesülésre hívott, hogy összhangzólag dicsőítsük a legszentebb Lelket”. Pünkösd kontákja úgy mutatja be a Szentlélek lejövetelét, mint a bábeli torony építésének ellentétét. Akkor az emberek kevélységükben égig érő tornyot akartak építeni; de ahol győz az önzés és a gőg, annak a vége mindig az elszigetelődés, a meg nem értés. A bűnbeesés óta az emberben megvan egyfajta kettősség: egyrészt esendő, sokszor tehetetlen, aki hamar elkeseredik és segítségre vár, másrészt nagyravágyó és felfuvalkodott, aki olyan akar lenni, mint Isten, sőt Isten helyébe akar lépni. De amikor tornyot építünk lelkünkből, túl magasan vagyunk ahhoz, hogy megértsük felebarátainkat, akkor is, ha ténylegesen ugyanazon a nyelven beszélünk. A Szentlélek az Atya és a Fiú közötti örök, végtelen szeretet megszemélyesedése, a legnagyobb erő a világon. Működése az emberek között ugyanaz, mint a Szentháromságban: közösséget hoz létre, Isten életét közvetíti. Az Atyához Jézus által jutunk el (vö. Jn 14,6b), Jézushoz a Szentlélek által (vö. 1Kor 12,3b). Ezért mondja Szárovi Szt. Szerafim, hogy életünk célja a Szentlélek megszerzése. Hiszen akit Isten Szentlelke vezet, megtalálja a békét, örömet és a harmóniát Istennel, önmagával, a többi emberrel, a teremtett világgal. Ehhez viszont alázat kell. Simon mágus pénzért akarta megszerezni azt a hatalmat, hogy ő is közvetíthesse a Szentlélek kegyelmét, és Péter apostol nagyon kemény szavakkal ítélte el magatartását (vö. ApCsel 8,18-24). Kérni kell Őt imádságban, szelídséggel, a gondolkodásmód megváltoztatásában, ami a megtérés lelkülete. Akkor Ő eljön, megszenteli és átváltoztatja életünket, bátrakká és Krisztus tanúivá, igazi testvérekké tesz minket, ahogy azon a pünkösdi napon tette az apostolokkal.
A Szentlélek eljövetele Pünkösd a karácsony és a húsvét után a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe. Neve a görög pentekosztész /ötven/ szóból ered. Az ószövetségi zsidó népnél eredetileg aratási hálaadó, vagy az első „zsenge” ünnepe volt, majd a Tízparancsolat adományozásának emléknapja lett. Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. A Szentírás az Apostolok cselekedetei /2,1-13/ fejezetében leírja, hogy mi történt azon a napon: Krisztus mennybe menetele után az apostolok és Mária közösen ünnepelték a pünkösdöt. Hirtelen szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol összegyűltek. Majd lángnyelvek jelentek meg, amelyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre. A Szentlélek kiáradt az apostolokra, betöltötte őket megvilágosító, lelkesítő szeretetet sugárzó kegyelmével, hogy képessé váljanak Jézus Krisztus missziós parancsának teljesítésére. Az ott tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti. Előállott Szent Péter, és prédikálni kezdett. A prédikáció hatására sokan megtértek, és belőlük alakult meg az első keresztény gyülekezet, a Jeruzsálemi ősegyház. Mit kell tennünk, hogy elnyerjük a Szentlélek kegyelmét? Péter szavai szerint: „Tartsatok bűnbánatot és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára: akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket.” /Ap.2.38-39/ A bűnbánat eredeti értelemben annyit jelent, mint az eddigi helytelen életmódot megváltoztatni, és rátérni az Istennek tetsző útra. Amíg bennünk Krisztus meg nem dicsőül, nem kaphatjuk meg a Szentlelket. Hogyan tudunk hozzá közelebb kerülni? Hittel mondott és érzett imával, őszinte vágyat érezve az igazság felé, tudjunk másoknak megbocsátani, a rosszat szeretettel viszonozni. Isten ereje megnyilvánul az alázatos lelken, az élő hit ténnyé varázsolja a Lelket. Ez az erő határtalan. Gyakorolva ezt a hatalmat minden negatív erő feloldódik a szeretetben. Pál apostol így ír az 1. korintusi levélben: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik.” /1Kor.13.4-8/ És ha a mennyei Atya méltónak talál és ránk bocsátja a Szentlelket, akkor válunk igazán önmagunkká. Akkor felébrednek képességeink és lehetőségeink, akkor minden átalakul bennünk, szabaddá válunk és elénk tárul valódi énünk. A pünkösd jelenti az élményekkel alátámasztott bizonyosság érzetét. A szentlélek megváltoztatja az ember Istenhez fűződő viszonyát, és képessé teszi arra, hogy megértse és megtapasztalja az Isteni gondviselés és szeretet erejét. Gondolkodjunk el a Szentlélek ajándékain, döntsük le saját gátjainkat, amik elválasztanak tőle. Kívánom, hogy egyre többen akarjunk méltóvá válni a Szentlélek befogadására, és ha ránk száll, akkor Istennek tetsző módon éljünk vele! Horváth Sándor
Pünkösdi szél A Szentlélek jelképekkel mutatta meg önmagát: „Amikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zúgás támadt az égből és egészen betöltötte a házat... majd láng nyelvek lobbantak föl." (ApCsel 2,1-11) Jézus sem csak mondta apostolainak: „Vegyétek a Szentlelket”, hanem rájuk lehelt. A jelképeknek gazdag jelentése van. Történetünk kifejt egyet ezekből. Szombat délelőtt együtt voltak a fiúk. Egy ifjúsági film ment a tévében. A gyerekek sóhajtoztak: - De jó lenne nekünk is sárkányt eregetni! Ezt Béla kiáltotta, mire a többiek is kiabálva ugrálni kezdtek: - Eregessünk sárkányt! Hol van sárkány?! Rájöttek: előbb el kell készíteni. Nekifogtak. Miki vezette a munkát. A sárkány gyönyörűen sikerült. - Hű, de szép! - ujjongott a sok lelkendező fiú. - Próbáljuk ki! Szaladtak vele ki a szabadba: - Röpülni fog a mi sárkányunk! Mire kiértek, elállt a szél. - Puff neki! - dühöngtek. - Miért nem siettünk jobban?! Mit szuszogtunk ennyit?! Mérgelődtek, veszekedtek. - Na, mehetünk haza! Szép kis sárkányeresztés volt - keseregtek. Gergő nem szólt semmit, csak különvonult és fölment a dombtetőre. A többiek észrevették, és loholtak utána. - Ha csendben maradtok és nem mozogtok, megérzitek arcotokon az enyhe, újból kezdődő szelet - intette társait Gergő. - Hátha erősödik a fuvallat. Várjuk meg! Így is lett. Kerestek egy szép tisztást és leheveredtek. Gergő azt javasolta, énekeljenek népdalokat, beszélgessenek! Legutóbbi olvasmányaikról is beszámolhatnak: ki milyen, jó könyvet talált. Sokáig voltak ott, lassan elcsendesedtek. Szinte elaludtak már a várakozásban, mikor váratlanul szél kerekedett. - Gyertek! - pattant fel Miki. - Feltámadt a szél! Érdemes volt várnunk! Magasan lebegett gyönyörű sárkányuk, és a fiúk diadalordítás közben futottak vele. Sikerült a sárkányeresztés. Visszafelé jövet elbúcsúztak, ki-ki ment haza. Béla elmesélte otthon élményeit, majd nekifogott a hittanleckét megírni. „Mit jelkép az, hogy a Szentlélek jelei a tűz, a szél?” Nem sokáig töprengett, már írta is: Sárkányeresztéskor megtanultuk Gergőtől hogy a szél kezdetben csöndes, észrevehetetlen fuvallat. A Szentlélek is finoman, halkan suttog szívünkben. Csak az imádkozó, a figyelő ember veszi észre és érzi hajtó, segítő erejét.
„Ahol az Egyház, ott az Isten Lelke is, és ahol az Isten Lelke, ott az Egyház és egész kegyelme.” (Szent Iréneusz)
Elsőáldozás A tócóskerti görögkatolikus közösség életében először lesz „elsőáldozási” ünnepség. Nyolc gyermek veszi magához Jézus Krisztus valóságos testét és valóságos vérét a kenyér és a bor színe alatt. Buczkó György, Buczkó Renáta, Erdei Ákos, Girán Péter, Huszka Anna, Huszka Dóra, Szabó Kristóf és Vass Dániel készülnek erre a csodálatos találkozásra Krisztussal. Imádkozzunk értük, hogy az Oltáriszentség által növekedjék bennük és családjukban az Istenbe vetett Hit, Remény és Szeretet!
egy apa gondolatai… Az embereket általában melegség, büszkeség, megelégedettség tölti el, ha gyermekük eljut az életének egy jelentős pillanatához. Ez társadalmunkban sokszor teljesítményhez köthető, egy vizsgához, egy osztályfokozat eléréséhez, egy újabb érettségi, fejlettségi szint teljesítéséhez. A beavatás az emberi társadalmakban jelenünkből, a történelemből, de a ma élő természeti népek életéből is ismert, változatos jelenség. Nem csak az életképesség, a szocializáció oldaláról léteznek ezek az emberi jelentőségteljes állomások, hanem keresztény életvitelünket is elkísérik. Egy ilyen fontos mozzanata a keresztény életre nevelésben az elsőáldozás pillanata is, amikor az egyház közössége teljes értékű tagjaként ismeri el a gyermeket, aki értelmi, érzelmi fejlettségének eljut egy olyan szintjére, hogy még hatékonyabban gyarapíthatja tudását, hitbeli erejét. Számos alkalmuk lesz még életükben a bizonyításra, akár a szentségek megszerzésével, házasságkötéssel, családalapítással, de ez tartós további életformát, életmódot feltételez, nem csupán egy alkalomra szól, öröme minden áldozásban megismétlődik. Megerősít egy szövetséget mely a keresztséggel elkezdődött. Családunkban, de azt gondolom minden családban sokat jelent az első gyermek érkezése, sorsfordító pillanat, nem csak egy gyermek születik meg, hanem egy család is létrejön, egy olyan többlet mely nem csupán a tagok mennyiségi összege, hanem sokkal több. Érzelmek áradata aktivizálódik a családtagok feltöltődnek valami egészen újfajta szellemmel. Isten, aki saját képmására teremtette az embert, ezt sem sajnálta tőlünk, a teremtés megtapasztalását. A mi családunkban Ákos fiunknak sokat köszönhetünk, mert nem csak a kellemes érzést, az örömöt a szülői büszkeséget tapasztalhattuk meg, de keresztény hitünket is megerősítette tény, hogy megszületett. A föld elemeinek életre hívása megtapasztaltatta velünk, Isten miképpen munkálkodik rajta a mi érzéseinken, tudatunkon keresztül. Felfoghatatlanná, de egyben világossá vált, hogy megszületésével nem csupán biológiai törvényszerűségek szereplői vagyunk, hanem egy sokkal magasabb akarat ajándékozottjai.
Testvérem - aki reál beállítottságú matematikus, programozó - sokszor elmondta nekem egykor, hogy a világot teljes mértékben le lehet írni a matematika nyelvén, viszont mikor megszületett Boglárka nevű elsőszülött kislánya, bizonyossá vált benne, hogy a matematika tudománya nagyon le van maradva, Isten munkálkodásához képest. Fiunk megszületéséig mi nem voltunk megkeresztelkedve, nem is úgy nőttünk fel, nem is volt tervezve, persze keresgettünk, filozofálgattunk világnézetek mentén, rendezgettük, rendszerbe szedtük bölcseleteinket, érlelődtünk, művelődtünk. Mikor megérkezett hozzánk első gyermekünk és megkaptuk a megtapasztalást, együtt egyszerre gondoltuk és mondtuk ki, kereszteltessük meg a fiunkat. Mi még akkor nem vállaltuk a keresztséget, csupán megígértük a hajdúdorogi Szavicskó atyának, majd mi is elgondolkodunk rajta. Egy évre rá feleségemmel mi is részesültünk a keresztség, az eucharisztia és a házasság szentségében, úgy éreztük elsőszülöttünk bevonzott az egyház az erősebb hit kötelékébe. Egy idő után elkerültünk hajdúdorogról, továbbra is ápoltuk kapcsolatunkat Istennel, de már távolabb esett addigi barátaink támogató hite az egyház közössége. A sorsunk Isten kegyelméből aztán Debrecenbe vezetett, éppen akkor, amikor Ákos fiunknak már hét évesen iskolai éveit kellet megkezdeni, nyáron érkeztünk augusztusban, amikor már minden iskolai férőhely megtelt. Munkahelyemről ebédidőben sétáltam át a Svetitsbe, hogy érdeklődjek volna-e hely egy kisdiák számára, éppen az intézményvezető Zsuzsa nővérrel futottam össze, aki rövid bemutatkozásom és kérésem előadása után mosolyogva biztosított arról, hogy máris megnézi a jelentkezéseket. Nagy öröm ért, amikor Zsuzsa nővér arról tájékoztatott, épp ma reggel költözés miatt jelezte egy szülő gyermeke kiíratását, így éppen egy hely van az én Ákos fiamnak. – Ügyes, gondoltam magamban az Isten utjainak kifürkészhetetlenségéről, miközben eltöltött megnyugvás, az öröm, lesz jó hely a fiamnak, lesz hova járni iskolába. Nagy büszkeséggel kezdtük el kisiskolás éveinket egy jó hírű katolikus iskolában, ez persze azzal járt, hogy a keresztény életszemlélet mindinkább átitatta az iskolán, Ákoson keresztül mindennapjainkat. Vasárnaponként a templomban nem csupán iskolai kötelességünket teljesítettük, részeseivé váltunk annak a közösségnek, akik mára a szervezőlelkészségünket alkotják. Sokszor úgy érzem, hogy ezt is Ákosnak köszönhetjük, Isten tudta, hogy rajta keresztül kell megszólítania minket, akik keresik Őt. A legbiztosabb utat mutatta meg számunkra, csak tudjunk járni rajta, ne tévesszük el. Egyszer Ákos elsős korában iskolába menet megkérdezte csodálkozva tőlem - Apa tényleg létezik olyan ember, aki nem hisz Istenben? A kérdésen elgondolkodva értettem meg, hogy rajta van a fiam ezen úton, egy biztonságos ösvényen, ahol rajtunk kívül még sokan vigyáznak rá. Most elérkezett útjának egy fontos állomásához ahol még nem járt, ahova örömmel kísérjük el mindannyian, és büszkék vagyunk rá, hogy itt lehet. Ezen az úton most találkozik Valakivel, aki eddig is figyelemmel kísérte, óvta lépéseit. Erdei Sándor
A vízhordó edény Kínában egy vízhordozónak volt két cserépedénye. Annak a botnak egyik-egyik végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap. A vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házába. Természetesen a tökéletes edény büszke volt teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni. Két év keserűség után, egyik nap megszólította a pataknál a vízhordót: - Szégyellem magam, mert belőlem szivárog a víz egész úton hazafelé. A vízhordozó így válaszolt: - Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon nyílnak, és nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek ezen oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját, különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák teszik életünket olyan érdekessé és értékessé, csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, és meglátni a jót másoknak! Szervezőlelkészségünk képviselőtestületének megválasztott tisztségviselői: Horváth Sándor világi elnök Dr. Bucsku Tibor jegyző Ecsediné Pisák Anikó pénztáros Száraz György gazdasági gondnok Nagy Jánosné számvizsgáló Gutemáné dr. Némeczki Margit számvizsgáló és családfelelős Kakuk Lászlóné karitász csoportfelelős Szűcs Sándorné karitász Szilvási János liturgikus felelős Erdei Sándor sajtófelelős Csősz László építési gondnok Lazók Ilona programfelelős Az Egyház Krisztus titokzatos teste és mi ennek a testnek egyenként tagjai vagyunk (vö. 1Kor 12,12-27). Mint ahogy a testnek minden tagra szüksége van, úgy van szüksége a mi közösségünknek is minden tagra kicsitől a nagyig. Ezért kérem a kedves Testvéreket, aki bármilyen közösségi feladatba aktívabban is bekapcsolódna vagy építő ötletei és tettrekészsége van, szóljon bátran nekem vagy a tisztségviselőknek személyesen. János atya
„Egy cipőben járunk” 2011. május 20-21.-én a Debrecen-Tócóskerti Görögkatolikus Szervezőlelkészség zarándoklatot szervezett apák, nagyapák, leendő apák részére. Ez évben 15 apa, nagyapa tette meg ezt az utat, szeretnénk, ha a jövőben a Család búcsúhoz kötődő zarándoklatunk évről évre minél több apát ösztönözne arra, hogy csatlakozzon hozzánk. Régen várt pillanat volt a debreceni Attila téri templom előtt. Az emberek ezen a pénteken is reggel 8:00-kor a zsúfolt igyekvő hétköznapjaikat élték, kik még munkába sietve, vagy éppen késésben, a gyerekkel rohanva az iskolába, esetleg már elkezdve a napi hajtást, a munkát, az áramlást. Mi csendesen álldogálva, téblábolva, egymással ismerkedve, szót váltva, beszélgetve várakoztunk, vártuk, hogy mindenki megérkezzen, vártuk az indulás pillanatát. Mindenki teljes menetfelszerelésben, praktikus eszközökkel, élelemmel, ruházattal, hálózsákkal a hátán felszerelve az utolsó simításokat végezve a málhán, minél kényelmesebb legyen a távolság gyalogos legyőzése. Sokfelől érkeztünk ide különféle korú, jellemű emberek, férfiak mind, a vállalásunk töltötte be gondolatainkat, mely összehozott minket egy időre, egy cél… „Apák zarándoklata családjaikért”. Megszakítottuk hétköznapjainkat, kiemelkedtünk a város forgatagából, elhagytuk a munkát ezen a pénteken, hogy elzarándokoljunk Máriapócsra a Család évében a Családok búcsújára. Amikor teljes lett a csapat, betértünk a templomba, hogy útnak indítson minket közös imánk, várjon és vigyázzon reánk és családjainkra Szent Szűz Mária. Meglepetés az ima meghatódottságában, erre az alkalomra saját zarándokkendőt is kaptak a vándorlók. Miután aláírtuk Atanáz püspökhöz szóló, érte felajánlott lépéseinkhez fűzött köszöntő levelünket, útnak eredtünk, hogy megvalósítsuk a zarándoklatot családjainkért, egyházunkért és saját közösségünk megerősítéséért. Sok mindent megéltünk a két nap alatt, nemcsak a térben jártunk be egy utat, lélekben is ki ki eljutott valahova, előrébb, mint ahol eddig volt, bizonyára mindannyian máshonnan indultunk és máshova jutottunk de mégis együtt tettük meg az utat. A fizikai teljesítmény a rekreáció az erőfeszítés, esetleg a megpróbáltatás vagy megtöretés is része egy zarándoklatnak de gazdag lelki tartalom is sűrűsödik egy ilyen útba, lelkesedés, lázadás, alázat, elfogadás, türelem, remény, beteljesedés. Intenzív tapasztalat. Honnan jött a zarándokkereszt ereje? Az imádság utáni lendület? Hitünkön, rajtunk keresztül munkálkodik az Isten? Szombat estére a 17:00 órai liturgia kezdetére, hazatértünk Máriapócsra, igen haza, így éreztük, pedig Debrecenből is otthonról indultunk. Vasárnap már kipihenve, erősebb, de érzékenyebb lélekkel vártuk busszal érkező családjainkat, hogy együtt töltsük el ezt a napot, és immár együtt vigyük haza a hétvége, a Szűzanya ajándékait. Erdei Sándor
Család-csoda 2011. Ebben az évben is megrendezésre került egyházmegyénk nyármegnyitó ünnepe a Családcsoda. A görögkatólikus családi napra kis és nagycsaládosokat, apróbbakat és nagyobbakat is egyaránt vártak és jöttek is a szabolcsi földvárba 2011. június 4-én, szombaton. Ez a rendezvény immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre és az érdeklődés egyre nagyobb iránta. Több mint 550-en regisztráltatták magukat, közöttük kb. 30 Tócóskerti. Megvoltak a már „megszokott” programok, de újabbakkal még színesebbé varázsolták ezt a gyönyörű napot. A teljesség igénye nélkül felsorolok egy párat a színes és változatos programokból, csak, hogy kedvet csináljak az itthon maradottaknak is. Gyermekkórus egyházi dalokkal fogadta a megérkezett résztvevőket. Vásári komédiások vidám műsorukkal megalapozták a napra jellemző vidámságot, jókedvet. Néphagyomány tisztelők gyöngyfűzés, fafaragás, virágkötészet, csotki csomózás rejtelmeit is kipróbálhatták, megtanulhatták. Lovasbemutató, lovaglás, íjászat, szekerezés nem csak az állatbarátoknak. A legkisebbek a közeli óvoda játszóterén, az ugrálóvárban és a bábelőadáson vehettek részt. A Kalyi Jag együttes eredeti cigány népdalokkal szórakoztatta a megfáradt társaságot. A nap fénypontja délben a napállás legfényesebb időszakában a közös imádság. Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök vezetésével Istenszülő tiszteletére Parakliszt tartottak. A szertartás végén bemutatkozott Alberto Bottari de Castelló oderzói címzetes érsek, aki Rómából érkezett és XIV. Benedek pápa áldását közvetítette, s megáldotta a résztvévőket. Hát nem csoda, ez a Család-csoda. Egy, a csodát átélő nagycsaládos anyuka.
Szertartásaink: Szent Liturgiát vasárnap 10.30, szerda 17.00 és hétköznapra eső ünnepekkor 17.00-kor; bibliaórát szerdánként 16.30-tól tartunk a Szent Család templomban.
Debrecen-Tócóskerti Görögkatolikus Szervezőlelkészség Szervezőlelkész: Terdik János Elérhetősége: Debrecen, Vígkedvű Mihály u. 2. 0630/749-6219; 0652/349-415;
[email protected] Számlaszáma: 10702064-49521407-51100005 Minden kedves testvérünknek, családjának Áldott Pünkösdöt Kívánok!
