David L. Gann & Dr. Shui-Yin Lo. A homeopátia 200 éves rejtélyének megoldása? DOUBLE-HELIX WATER

David L. Gann & Dr. Shui-Yin Lo

A homeopátia 200 éves rejtélyének megoldása?

DOUBLE-HELIX

WATER

Double-Helix

Water

a homeopátia 200 éves rejtélyének megoldása? David L. Gann, dr. Shui-Yin Lo

Double-Helix Water ™

David L. Gann, dr. Shui-Yin Lo

Double-Helix Water

a homeopátia 200 éves rejtélyének megoldása? Copyright © 2013 DHW Magyarország Kft. Minden jog fenntartva Borítóterv: © 2013 Demecs Fanni

Erdeti kiadás: Double Helix Water Has the 200-year-old mystery of homeopathy been solved? David L. Gann, Shui-yin Lo PhD Copyright © 2009 by D&Y Publishing IBSN: 978-0-578-04252-7

Nyomtatás és kötés: Tradeorg Nyomda Felelős vezető: Tóth Zoltán ISBN 978-963-08-5710-9

“Szájhagyomány útján megkerestek bennünket és könyörögtek az emberek, a súlyos betegektől kezdve a halál közelében állókig, hogy hadd kapjanak ebből a vízből. Közülük 80 % vagy teljesen felgyógyult vagy most van felépülőben; nem csak a rákból, hanem sok más, úgynevezett gyógyíthatatlan betegségből, beleértve a Parkinson-kórt, a cukorbetegséget, a lupust és az ízületi gyulladást. Ez a víz gyógyította meg őket? Ismét csak NEM. Ők gyógyították meg saját magukat. De a víz hozzátartozott ahhoz, amit alkalmazniuk kellett a saját védekező rendszerük fölépítésére.”

Tartalom Jogi Nyilatkozat, 9 Elősző a magyar kiadáshoz, 13 Előszó - Dr. C. Norman Shealy, 15 Bevezetés - Norman Shealy, 19

I. Fejezet

Kezdődik a kaland, 29

II. Fejezet

Vízbe merülést, 35

III. Fejezet

Az első próbálkozások a mérésre, 47

IV. Fejezet

A felfedezés veszélyei, 59

V. Fejezet

Eddigi kutatásaink összegzése, 65

VI. Fejezet

Az első felvételek a kettős-spirálról, 73

VII. Fejezet

Mélyebbre merülünk a vízben, 77

VIII. Fejezet

A homeopátia és a stabil víz klaszter, 85

Epilógus Mellékletek, 97

[7]

Nyilatkozat

A

z ember azt gondolná, hogy egy, a vízkutatás tárgyát átfogó könyvnek vajmi kevés köze van egy egészségügyi nyilatkozathoz. Mi, emberek azonban sajnálatos módon hagytuk, hogy a felfedezés szabadságát beszennyezze a mindenható pénz uralma. Alig kétszáz év alatt nyugati társadalmunk szem elől tévesztette kemény harcok árán megszerzett kezdeteit, melyek a szólásszabadságon túl megadták nekünk a gondolat, a megismerés és a felfedezés nagyobb szabadságát is. Így most, 2009-ben kissé fájó szívvel bár, mégis kénytelen vagyok leírni: ez a könyv csakis a magam, David L. Gann, és kutatási partnerem, Dr. Shui-yin Lo valamint a kutatásban közreműködő szerzők saját véleményeit tartalmazza. Amen�nyiben Ön, kedves olvasó, a leírt információk alapján a módszert saját maga vagy másik személy egészsége érdekében alkalmazni kívánja, előzetesen mindig kérje hivatásos orvos tanácsát és felügyeletét. A kiadó, a szerzők és a többi közreműködő a könyvet és annak információit kizárólag ismeretátadás szándékával adják át a könyvterjesztők és könyvesboltok számára. Jómagamnak és a fentebb fölsorolt személyeknek sem áll szándékában egy lehetséges kezelési eljárás bemutatása. Nem teszünk kísérletet orvosi kezelés előírására. Nem javasoljuk a könyv tartalmának a gyógyítás területén történő alkalmazását. A könyvnek és a benne foglalt kutatásnak nem célja, hogy bárminemű orvosi tanácsot vagy szakvéleményt nyújtson, vagy egyéb módon az orvosi gyakorlatba beavatkozzon. Bármilyen biológiai folyamatra vonatkozó információ átfogó értelemben jelenik meg a könyvben, eddigi kutatásaink eredményeire alapozva; nem

Double Helix Water™

9

helyettesíti és nem is helyettesítheti a hivatalos orvosi ajánlást. Amint az a könyvben említésre kerül, sem David Gann, sem Dr. Shui-yin Lo nem orvosdoktorok. Sem a könyv egyéni közreműködői vagy a velük kapcsolatban álló szponzorok, sem a könyvterjesztők nem tartoznak semminemű felelősséggel bármely olyan kísérlet eredményéért vagy következményéért, melyet a könyvben leírtakra alapozva biológiai gyógyításra és/vagy orvosi gyakorlatban végeznek. A könyv állításai nincsenek alátámasztva az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer Ellenőrző Hatóság (Food and Drug Administration) szakvéleménye által. Jelen könyv egyetlen információjának sem célja bármiféle betegség diagnosztizálása, kezelése, gyógyítása vagy megelőzése. Vállalatokra, egyénekre, kormányzatokra, politika helyzetre, a bankokra, oktatási intézményekre vagy vallási szervezetekre történő mindennemű utalás kizárólag saját véleményemen és megfigyeléseimen alapul. Nem az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer Ellenőrőző Hatóság állásfoglalása, megfigyelése és nem a kiadó, a közreműködők, terjesztők, könyveladók vagy bármely más, a könyvvel kapcsolatban érintett személy véleményét tükrözi. David L. Gann

10

David L. Gann, dr. Shui-yin Lo

Elő szó írta: Demecs István

M

eglehetősen gyakran keresnek meg különféle csodaszerek gyártói vagy forgalmazói és ezek közt nem ritkán varázslatosnak titulált vizek is vannak. Egyik-másik csak egyszerűen nem ér semmit, de van köztük olyan is, ami még ront is azok egészségén, akik fogyasztják. Emiatt meglehetősen szkeptikus voltam, amikor egy ismerősöm felhívta a figyelmem a Double-Helix Water nevű csodavízre. Meghallgattam amit mondott róla, majd a végén természetesen azt gondoltam, hogy az illetőnek - ahogy nálunk mondják: “elgurult a gyógyszere”. Nem is lett volna semmi folytatása a beszélgetésnek, ha a végén nem nyom a kezembe egy apró üveggel, hogy vigyem el és próbáljam ki. Régóta ismerjük egymást, gondoltam en�nyit megtehetek a kedvéért. Döbbenetes volt a hatása. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe; három nap alatt három betegemnek adtam belőle és mindegyikükön drámai javulást értünk el vele. Volt amelyiknél percek alatt. Ismerem a tekintélyelvű véleményt, miszerint csak mert valami működik, még nem ok arra, hogy használjuk. De nem ez a megfelelő hozzáállás annak, aki segíteni akar a betegeken. És ez a könyv egy olyan dolgot mutat be, ami bár „csak” egy víz, hatékonyabbnak tűnik minden általam eddig ismert alternatív gyógymódnál. Ezért is örülök annak, hogy részt vehettem a magyar kiadás létrejöttében, és biztosan állíthatom, hogy minden hozzám forduló beteggel el fogom olvastatni. Demecs István természetgyógyász - fitoterapeuta naturhirek.hu


13

Elő szó írta: Dr. C. Norman Shealy, PhD

A

z Élet Titka az idők kezdetétől fogva a filozófia és az orvostudomány alapköve. Ezt a kínaiak ’chi’-nek, a japánok ’qi’-nek, az indiaiak ’prana’-nak, Wilhelm Reich pedig ‘orgon’-nak nevezik. 1940 előtt az orvoslás főleg a pragmatikus-empirikus gyakorlatot követte, hibák sorával tarkítva. Azóta a modern egészségügyet már a Gyógyszermaffia uralja – ahogyan magamban a gyógyszeripart elneveztem. A mai modern orvoslás legalább a harmadik vezető halálok az Egyesült Államokban (JAMA, 2000 július). Naponta kerülnek indokolatlanul alkalmazott és súlyos kockázatokkal, ú.n. mellékhatásokkal járó gyógyszerek széleskörű forgalomba. Számos jószándékú ember kérdőre vonja a jelenlegi rendszert. Ám éppen a RENDSZER az, ami elutasít és ádázul támad minden létező alternatívát. A homeopátia bevezetése Hahnemann nevéhez fűződik. Akkortájt az orvosi gyakorlat jellemzően a véreztetés, az öblítés és a piócák alkalmazásából állt. A homeopátiát még azok a sznobok is elutasították, akik szellemileg felsőbbrendűnek aposztrofálták magukat. Az elutasítás dacára a homeopátia fontos tényező maradt Európában és Angliában. Az Egyesült Államokban a XX. század elején az Amerikai Orvostudományi Társaság (American Medical Association) összefogott a Rockefeller Alapítvánnyal egy konspiratív jelentés kiadására. Abraham Flexner ebben a Jelentésben mindent támadott, kivéve az allopátiás orvoslást a maga gyógyszereivel és sebészeti eljárásaival. Az ország orvosi egyetemeinek és kórházainak felét bezárták. Az USA-ban már az 1850-es évek óta alkalmazott akupunktúrás kezelések abbamaradtak. A homeopátiát egyenesen kiátkozták. A csontkovácsokat nagyon durván, a kiropraktőröket pedig még durvábban támadták egészen 1966-ig, ami-


15

kor is a kiropraktőr gyakorlat végre fölülkerekedett az Amerikai Orvostudományi Társaságon. A citológia rendkívüli elméletét és a Royal Rife gyakorlati eredményeit Morris Fishbein, az Amerikai Orvostudományi Társaság mindenható ura lesöpörte a színről, több mint hatvan évre visszavetve ezzel a rák ellenszerének megtalálását. A szakma figyelmen kívül hagyta Georges Lakhovsky, George Crile és Harold Saxton Burr munkásságát az elektromosságon alapuló élet témájában. Ők hárman minden tudományos kétséget kizáróan bizonyították, hogy a létezés alapjai eredendően az energetikában keresendőek. Az élet kémiai és fizikai aspektusai egyaránt az energiamátrix működésén alapulnak. Az orvostudomány azonban szinte kizárólag a kémiai és fizikai törvényszerűségeket vette figyelembe. Bár a várható élettartam az utóbbi évszázadban 50%-kal nőtt, Dr. Thomas McKeown művében (The Role of Medicine) azt hangsúlyozta, hogy ez a növekedés a tej pasztőrözésének, a víz fertőtlenítésének, a szennyvízkérdés megoldásának és a megfelelő kalória-, és fehérjebevitelnek köszönhető. David és Yin a lehető legelegánsabb kísérletek keretében hozzák át a homeopátia fogalmát a huszonegyedik századba. Egyenesen forradalmi és úttörő, ahogyan a víz mikroszkopikus klasztereit demonstrálják! Normál légköri nyomáson elért víztisztításuk tudományos érvényű alapokra helyezi a homeopátiát, ami legalábbis egyenértékű az atomenergia felfedezésével. Abban a kiváltságban lehetett részem, hogy teszteltem az egyik legkorábban tisztított vizet. Statisztikai adatokkal alátámasztható fejlődést tapasztaltam az alapvető immunrendszeri funkciókban. Még ennél is érdekfeszítőbbek a szerzők további fejlesztései. Kétségtelenül szükség van további kutatásokra, ahogyan ez az elmúlt évszázadban történt a sugárzás felfedezésével kapcsolatban. Most azonban egy ehhez foghatóan izgalmas Új Tudományos Felfedezés határán állunk, amely eredendően biztonságosabb és lehetőségeit tekintve radikálisan nagyobb hatású az Élet és a Gyógyítás újradefiniálásában. Éljen sokáig David és Yin! A világ epekedve várja az elektromos és kémiailag tiszta homeopátia fejlődésének következő lépését. Ha élne, Hahnemann hozzám hasonló érdeklődéssel figyelné a munkátokat. Óriási lépést tettetek az Élet Titkának megértése felé vezető úton. Dr. C. Norman Shealy, PhD A Holos Institutes of Health, Inc. elnöke Az energiagyógyászat nyugalmazott professzora Az American Holistic Medical Association alapítója és elnöke

Bevezetés írta: Dr. C. Norman Shealy, PhD

N

apjaink tipikus amerikai életvitele szedi áldozatait – kéz a kézben azzal az óriással, amit modernkori orvoslásként ismerünk. Egyetértünk abban, hogy meglehetősen drámai kijelentés ez olyasvalakinek a szájából, aki egész életét a gyógyításnak szentelte? Nekem azonban lehetnek erről ismereteim ; több mint ötven éven keresztül láttam és átéltem a szakma változásait, miközben négyezernél több páciensemet kezeltem. Teljes őszinteséggel állíthatom, hogy a fenti kijelentés tényleg igaz.

Éveken keresztül gondosan meg kellett válogatnom a szavaimat. Némileg lázadónak számítottam orvosi körökben, különösen az alternatív gyógyászatokkal foglalkozó kutatásaim okán. Idegsebészi múltam és sikereim miatt azonban mindig adtak a szavamra… és többnyire el is mondhattam, amit gondolok. Így is volt egy határ, amit nem léptünk át - bizonyos szavakat nem illett kimondani; a ‚kezelés’ kifejezés például nem szerepelt az illemtudó orvostársadalom szótárában. Mégis szerettem a hivatásomat, mindvégig mélységes rokonság érzését keltette bennem, hogy a legokosabb, s egészében a létező legelhivatottabb lények szövetségéhez tartozom. Már kisgyermekként tudtam, hogy orvos leszek és fölkutatom a világ összes betegségének gyógymódját. El kell mondanom, hogy ma is ugyanez a lelkesedés fűt. Menetközben azonban rájöttem, hogy a túlélésnek létezik egy politikai nézete, mint bármely más csoport esetében - legyen szó akár mérnökökről, tudósokról vagy bármilyen más csoportról. Néhány dologról legjobb hallgatni. Hálát mondhatok, mert már nyugdíjban vagyok. Meglehetősen kényelmes életem van. Közel 55 éve élek csodálatos feleségemmel egy 256 holdas lovas farmon, és teljesen a magam ura vagyok. Nincs szükségem arra, hogy könyveket írjak, nin-


19

csenek anyagi gondjaim, nem vágyom még több elismerésre : legfőképpen, nem vagyok megvehető. Viszont elmondhatom, s el is mondom, amit gondolok - mindent. Már nem vonatkoznak rám a túléléshez elengedhetetlen szakmai játékszabályok. Megjegyzem, azért nem mindig volt ilyen egyszerű erről beszélni. Minden jó tudós (miként véleményem szerint egy jó orvos is az), elérkezik a karrierjében egy ponthoz, amikor‚ érezni kezdi az efféle képmutatást. Mire is gondolok? Nos, egyetlen tudósnak sem kellene megrettennie valamely téma fölfedezése vagy kutatása során azért, mert az kívül esik a szakma éppen érvényben lévő komfort-zónáján. Nem kezdek emiatt panaszkodni, mert nem az a célom, hogy rávilágítsak a hibára. Inkább azt kívánom szemléltetni: ha képesek vagyunk a maga valóságában látni ezt a képmutatást, talán túlléphetünk rajta. Hiszen valójában egyszerű gazdasági képletről van szó: akinek legtöbb a pénze, az irányítja a dolog menetét. Nos, éppen ez a probléma, különösen a kutatás területén, ahová az egészség és az orvostudomány méltán tartozik. A kutatókat nem igazán érdekli a gazdaság, és természetüknél fogva vacak üzleti érzékkel bírnak, hiszen a kutatás során nem ejti rabul őket annak szempontja, milyen hatással lesz majd mindez a tömegpiacra. Vannak azonban, akik a piac bűvöletében élnek; ők megtanulták, hogy aki a tudományt ellenőrzése alatt tartja, egyúttal ura a pénztárgépnek is. Nézzük hát, kinek a kezében van az általam tárgyalt orvostudomány fejlődése. Röviddel a II. világháború után, 1949-ben kezdtem meg tanulmányaimat tizenhat évesen a Duke University-n. Annak a generációnak a korában a háziorvos szakmai tudása folytán a közösség kulcsszereplője volt. Általában nem volt jómódú. Jobban élt ugyan, mint az átlag, de a gépezet, amely napjaink birodalmát fölépítette, még nem dübörgött teljes gőzzel. A háziorvos úr (legnagyobb részük férfi volt) köztiszteletnek örvendett és a szava egyet jelentett az igazsággal és együttérzéssel. Tetteit senki sem kérdőjelezte meg – azt tették, amit a doktor mondott. Emberbaráti vállalkozás volt ez, nagy elmék által elvetett mag, akik válaszokat kerestek polgártársaik megsegítésére. Akkor hát mi történt? Az orvostudománynak ma is emberbaráti vállalkozásnak kellene lennie. Ám valami megváltozott. Azt hiszem, a szakma eltávolodott eredeti céljától. Dr. Robert O. Becker The Body Electric (A test elektromossága, 1985) című könyvében tömör jellemzését adja a mesterségünkben beállt változásnak, amely az orvostudományt a beteg érdekeinek szem előtt tartásától elvitte a kémiai egyensúly megteremtése irányába (a kifejezés a modern gyógyszeripar agyszüleménye). A háború végén, amikor a New York-i Bellevue Kórház medikusaként dolgozott, Becker leírta, ahogyan a tüdőlebeny gyulladás, az USA-ban akkortájt élenjáró gyilkos kór, áthágva minden társadalmi határt, egyformán végzett gazdaggal és

20


szegénnyel, időssel és fiatallal. Becker beszámol arról, hogy a pácienseknél a bakteriális fertőződést követő néhány napon belül a kórt határozottan előrejelző tünet jelentek meg: „A lázuk 40 C fokra szökött és delíriumba estek. Ezen a ponton két jel mentén haladhattunk tovább: ha bőrük forró és száraz maradt, akkor az áldozat meghal; az izzadtság azt jelentette, hogy túl fogják élni.” A szakember akkoriban helyesen következtetett: a baktérium és a páciens között dúló küzdelem kimenetele attól függött, hogy maga a páciens mennyire volt ellenálló – a betegek fele elhunyt, a másik fele, akik jól működő immunrendszerrel rendelkeztek, saját lábukon hagyta el a kórházat. Egészen eddig a percig az orvostudomány Szent Grálként kereste az ember természetes védekezőképességének titkát. „A sebész vághatja, eltávolíthatja vagy újrarendezheti a szöveteket, összevarrhatja a sebet, meggyógyulni azonban csak a beteg képes. A gyógyulás csodájával szemben minden sebésznek alázattal kell viseltetnie. A szövetekkel határozottan, hozzáértően bánjunk, és legfőképpen nem szabad kárt okoznunk, hiszen csupán segítői vagyunk a természetnek.” – Dr. John Mulholland idézete Dr. Robert O. Becker The Body Electric c. művéből. 1961-ben abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Nobel-díjas Sir John Eccles idegsebészeti kutatásainak tudományos munkatársa lehettem. Egy ilyen fölkérés egy fiatal orvosnak hajlamos meglegyezni az önbizalmát. Most, közel ötven év távlatából elárulhatom, hogy a felkérés árnyalatnyit hencegővé tett. Az orvoslásnak, ennek a nagyszerű szakmának azonban csodálatraméltó összetevője, ahogyan az életet veszélyeztető betegségek valósága hamarosan alázatot ébreszt az emberben, s meglehetősen érzéketlennek kell ahhoz lenni, hogy az embert ne töltse el félelemmel vegyes ámulat a küzdelmek láttán, amivel a betegei szembenéznek. A ‚érzéketlen’ valójában nem is megfelelő jelzője egy gyógyítónak, amennyiben ezek a tapasztalatok a megfelelő kérdés felé terelik az ember gondolkodását: Mi váltja ki az immunreakciót? Miért van az, hogy egyes betegek immunrendszere kudarcot vall? Mi e mechanizmus működésének titka és hogyan képes az orvostudomány ezt fölhasználva valóban gyógyítani, (és íme, az oly sokáig került kifejezés), kezelni az embereket? Az orvostudományi kutatások fókuszában az ember saját védekező-rendszerének megértése állt, mígnem 1930 táján Sir Alexander Fleming felfedezte a penicillin-t. A penicillin azonban csak a második világháborút követően került közforgalomba, és hamarosan “csodagyógyszer”-ként vált ismertté. A fehér por nemcsak a tüdőgyulladás leküzdésére volt egyszerű megoldás, hanem egy sor bakteriális fertőzés ellen is teljes immunitást nyújtott a betegnek. Bárhogyan is, a szer felfedezésének orvostudományra gyakorolt hatása az 1950-es években jóval jelentősebb volt annál, minthogy pusztán fölülkerekedett néhány bakteriális fertőzésen. A tömeges alkalmazásnak köszönhetően a penicillin az orvosi kezelést teljesen más megviláDouble Helix Water™

21

gításba helyezte nemcsak a bakteriális fertőzések terén, hanem a beteghez való viszonyulás vonatkozásában is. Elterjedt a köztudatban, hogy létezik a ’varázsgolyó’. Immáron nem kellett az orvosnak áhitatos félelemmel állnia a testet megtámadó kór előtt – csak adott még egy tablettát. A penicillin kétségkívül a XX.század kétélű fegyverévé vált. Vitathatatlanul megváltoztatta a történelem menetét. A szer és fölfedezője voltaképpen megkoronázták a modern orvoslást. Ám nyomon követve az orvostudomány jelenlegi változását, mintha a tudománytól a marketing felé tartanánk. A tudomány tette lehetővé a penicillinnek nevezett antibiotikum fölfedezését. Mégsem annak alkalmazása és hatékonysága volt az, ami a második világháborút követően felkeltette számos szárnyait bontogató gyógyszervállalat figyelmét. A lehetőséget ennek a ‚modern tudománynak’ a gyártásában, eladásában és forgalmazásában látták, ami azután anyagi siker képében valóban csodának bizonyult. Itt van az a pillanat, ahol a gazdasági érdek kezdi magához ragadni a fejlődést. A penicillinre fölépült egy egész piaci szerkezet. Egyúttal megszületett az akut, ill. krónikus megbetegedések kezelésének gyógyszeres megközelítésére irányuló törekvés. Ma már a gyógyszeripar nem csupán az Egyesült Államok egészségügyét uralja, hanem világméretű gépezetté nőtte ki magát. Máig hatalmas összegeket forgat vissza a nyereségből hirdetésre, azzal a céllal, hogy átformálja az amerikaiak gondolkodását, miszerint: “A betegségek kezelése kizárólag gyógyszerekkel lehet sikeres.” Ez nem igaz. A krónikus elváltozások döntő többsége nem reagál a gyógyszeres kezelésre, mivel jórészt figyelmen kívül hagyja a háttérben meghúzódó körülményeket. Következésképpen csak az erősebb gyógyszerek – melyek nagy része függőséget okozhat – tudják elfedni vagy csökkenteni a fájdalmat. A legtöbb egészségügyi probléma (legalább 85%-ban) gyógyszer és műtét nélkül kezelhető legnagyobb sikerrel. Szívesen tenném most felelőssé a nemzetközi gyógyszervállalatokat minden problémánkért. Ám az igazság az, hogy mi orvosok engedtük meg, hogy átvegye kezünkből az irányítást az ipar, amely évente milliárdos nagyságrendben gyárt gyógyszereket a nagyközönség számára. Úgyhogy mindannyian fölhagyhatunk a leszámolással, legalábbis egyelőre. Nézzük meg, mi áll a dolog hátterében? Hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe? Nos, valójában egyszerű a válasz. Engedtük, hogy a Marketing és a Tudomány összefonódjon. Csak ez a vérfertőző kapcsolat fogható egy ilyen szövetséghez. Nyilvánvalónak kellene lennie, hogy a tudomány célja (legfőképpen az orvosi kutatásé) a gyógymódok megtalálása, míg a marketing célja az, hogy fölkeltse az igényt egy-egy termék vagy szolgáltatás iránt. Ha azonban piaci jelenlétről, növekvő profitérdekről vagy részesedésekről beszélünk, nem érzünk némi ellentmon-

22


dást? A tudományos fél érdeke találni egy gyógymódot, ami szükségtelenné teszi a terméket, míg a marketinges azt mondja: találjuk meg, hogyan lehet még többet eladni. Ez nem újdonság. Gondoljunk az olajiparra. Van abban bármi furcsa, hogy nem áll rendelkezésünkre tiszta, biztonságos energia? Aligha. Mindez a pénzre vezethető vissza. Ezekben az iparágakban emberek sokasága dolgozik és bizony a dolgozó hamarosan nagyon hozzászokik fizetési csekkjéhez. A szövetségi kormány 2007-ben közölt adatot arra vonatkozólag, hogy az egészségügyi szektor 2017-re 4.1 trillió dolláros éves nyereséget érhet el. A növekedés kezd ellenőrizhetetlenné válni. Ilyen óriási bevételi adatok ismeretében a legtöbben (főleg a kapitalista szemléletűek) azt kérdezhetik: Mi itt a probléma? Hogyan szerezhetnék magam is valamicskét azokból a dollárokból? Hadd férjek föl én is erre a gyorsan futó szekérre! Ám itt van a gond - s ez bizony komoly probléma - gyermekeink és unokáink sokkal fiatalabb korukban fognak meghalni, betegesek lesznek, tele egészségügyi traumával és stresszel. Hacsak nem nézünk szembe azzal az őrülettel, amivé a modern orvostudomány vált. Bizonyítékot akarunk? Statisztikai adatok igazolják, hogy az Egyesült Államokban óránként 56 ember hal meg orvosi műhiba következében. Ez naponta körülbelül 1300, évente 490 000 emberéletet jelent. Nem a rákról vagy a szívbetegségekről van szó. Ezek az elhalálozások megelőzhetőek lettek volna. Ha az ember megbetegszik, élete legalább 15%-ban a csodaszámba menő modern orvostudomány tehetségén múlik, különösen trauma vagy életveszélyes helyzetek esetén. Amit nagy ívben kerülnünk kell, az a marketing-elvű orvostudomány. Mindazonáltal a modern betegségek 85%-ban egészségkárosító szokások következményei. Ötvenéves orvosi gyakorlatom során kétséget kizáróan meggyőződhettem arról, hogy létezik az ilyen típusú megbetegedésekre egy jobb, egyszerűbb, olcsóbb és biztonságosabb módszer, amint azt volt pácienseim 85%-ának figyelemreméltó visszajelzései igazolták. Azt mondom hát, hogy napjaink elhibázott egészségügyi rendszeréért a gyógyszeripar a hibás? Nem, legalábbis nem nagyobb mértékben, mint egészségügyi rendszerünk rosszul fölállított egyenletének bármely tényezője. Akkor bizonyára a kereskedők a mumusok? Ez sem egészen igaz. Manhattan belvárosának egyetlen irodájában sem ülnek hájas, gonosz öregemberek, akik sötét öltönyeikben feszítenek egy juharfából faragott kerekasztal mögött és éppen kieszelik, hogyan tehetnek


23

tönkre bennünket. Bárcsak ilyen egyszerű lenne: csak újra kiásnánk a csatabárdot. Akkor vajon mi a válasz? Egészen egyszerű. Tudásra van szükségünk, igazi tudásra! A valóságot kell megismernünk! A megfelelő kérdés fölvetése és a megfelelő területen végzett elfogulatlan kutatások folytatása szükséges! Az ég szerelmére, miért is engedtük át a kutatást azoknak, akik még több gyógyszert akarnak eladni? Hová tűnt a valódi kutatás? Hová tűnt az orvostudomány Szent Gráljának, az immunrendszer működésmódjának keresése? Miért borulunk le a gyógyszeripar oltára előtt, miért hisszük azt, hogy egy csomag mesés marketinggel eladott vegyipari készítmény majd stabilizál egy olyan organizmust, amely az utóbbi évmilliók sorát azzal töltötte, hogy egy-egy betegség után önmagát egyetlen hiba nélkül újjáépítse? Bizony! Ha ezt Ön olvassa, úgy az Ön DNS-e legalább egymilliárd év során minden egyes betegségre adott, helyes reakció összegzése. Az Ön genetikai vonala minden csatát megnyert a valaha létező összes organizmussal szemben. Sőt, ez pontos fölvétel, ez a kód (DNS) éppolyan eleven Önben ma, mint amilyen eleven volt a dinoszauruszok idejében. Ha arról mesélnék most Önnek, hogy kék szememet édesapámtól örököltem, akkor Ön egytértően bólintana, s annyiban is hagyná a dolgot. Mindketten egyetértenénk abban, hogy bizonyos jellemzők generációról generációra öröklődnek. Vajon vannak még alapvetőbb összefüggések, amelyek nem csupán közvetlen őseinktől, hanem az élet biológiai kezdeteitől fogva léteznek? Lehet a DNS-t megelőző egyfajta kód a kódon belül, ami imunrendszerünk szerves része? Mi, orvosok, önelégülten dőlhetnénk hátra, látva, hogy az utóbbi közel száz esztendő alatt milyen hosszú utat megtett az orvostudomány. Valóban sokmindent fölfedeztünk; de ahhoz képest, hogy mekkora információmennyiséget tárol egyetlen DNS szál, akkora a különbség, mintha egy pohár vizet viszonyítanánk a Föld összes óceánjához. Ha valaki tiltakozna egy ilyen állítás ellen, hadd emlékeztessem: bár a modern orvostudomány valóban évszázadok óta hordozza a fáklyát, áldozatosan végzi nemes küldetését a betegségek legyőzése érdekében, ám az ember és valamennyi őse évmilliók óta teszi ugyanezt - teljes sikerrel. Ez így van - egyetlen haláleset sem történt orvosi műhiba folytán, semennyi - s mindezeken fölül az emberi test minden egyes sikeres akciójáról tökéletes mozgóképet őriz. Vessük össze ezt azokkal a hibákkal, amelyeket a kórlapokon egyetlen nap alatt találunk bármely kórházi adattárban! Ön, aki most e sorokat olvassa, azért teheti ezt, mert az Ön teste, az azt megelőző test, és a még korábbi test évmilliókon keresztül képes volt önmagát meggyógyítani. DNS-e pontosan őrzi testének küzdelmeit, amelyeket sikeresen megvívott 24


az összes ismert fertőzéssel, vírussal és a Föld történetének egyéb ragadozóival. Ez ennyire egyszerű. Testünk évmilliárdok óta pontos följegyezéseket rögzít a tökéletes egészségről. Az Amerikai Holisztikus Egészségügyi Szervezetet (American Holistic Medical Society) még az 1970-es években alapítottam, mert néhány szakmabelihez hasonlóan úgy éreztem, hogy a gyógyítás sarokköve a ’Ne árts’ hippokratészi esküje. Nagyon sok olyan gyógyszert dobnak piacra a gyógyszervállalatok - (itt inkábbb a Gyógyszermaffia szót használom) - amelyre az amerikai lakosságnak nincsen szüksége. Ha az orvoslás elsődleges célja a gyógyítás, akkor a több kárt, mint hasznot okozó gyógyszerek erőltetése nem az eredeti célhoz fog vezetni. A helyzet kulcsa most az - és a holisztikus orvosi mozgalomnak mindig az volt, s ma is az a célja, - hogy visszajuttassuk a testet a saját kódjára, valamint eltávolítsuk a gátakat, amelyeket a jelenlegi társadalom a téma köré, belé és rajta fölhalmozott. Így az emberi test úgy működhet, ahogyan korszakok óta teszi. Az utóbbi harminc évben azon dolgoztam, hogy legalább megértsem, milyen természetes összetevőkre van szüksége az emberi testnek ahhoz, hogy ez a kód működjön. Eléggé érdekes, hogy többségük egyszerű - ám annak is kell lenniük - a test évmilliók óta ezeket használja saját védekező-képességének kiépítésére. Ámbár ez ellentétes a mai felfogással, miszerint az újabb jobb; naponta születnek új, fantasztikus orvosi felfedezések - Dr. House bizonyosan megment mindannyiunkat. Honnan ered ez a szemlélet? Ez a modern média műve. Vajon fűződik valami anyagi érdekük ahhoz, hogy ilyen szemléletet alakítsanak ki bennünk? Évszázadok óta elszántan üldözzük a vírusokat és baktériumokat, mint a betegségek okozóit. Azt vártuk, hogy a gyógyszergyártók egyesítsék erőiket annak érdekében, hogy mielőbb valami új varázspirulát találjanak számunkra. De álljunk itt meg! Megfigyelte valaki, mi történt ezt megelőzően? Gondoljunk csak arra, hogy a Tyrannosaurus Sugárúton nem voltak gyógyszerárusító boltok. Valóban életben maradtunk a pirulák nélkül. Ám hogyan csináltuk? Túlélésünket a DNS-ünkben tárolt információknak köszönhetjük. A természet örömest följegyzi sikereinket. A gyógyszeripar elfogadtatta az emberekkel, hogy normális dolog az élet hátralévő részében gyógyszereken élni. Ha rosszkedvű vagy, szedd ezt … ha félénk, vedd be azt. Ha tüsszentettél, biztosan allergiás vagy és erre van szükséged. Nem tudsz aludni? ... Semmi gond. Érdemes elolvasni Dr. Marcia Angell: The Truth About the Drug Companies (Az igazság a gyógyszeriparról) című könyvét. Marcia a New England Journal of


25

Medicine korábbi főszerkesztője, jelenleg pedig a Harvard Orvosi Egyetem Társadalom-orvostani Tanszékének (Harvard Medical School’s Department of Social Medicine) tagja. Remek olvasmány, kendőzetlen őszinteséggel ír a gyógyszeripar hatalomátvételéről az orvosi kutatások terén. Vannak egyszerű és egészséges dolgok, melyekkel kezelhető a hétköznapjainkkal együttjáró stressz. Némi akaraterő és elkötelezettség persze szükséges. Sajnos az emberek többsége mindaddig nem teszi ezeket életének részévé, amíg nem lesz egy szívrohamuk vagy stroke-juk. Ez ennyire egyszerű. Nem szívesen mondom ezt, ám legtöbbünknek kell egy pofon ahhoz, hogy felébredjen. Akkor jó irányban változtatunk életünkön és meg is gyógyulunk. Arról beszélek rendületlenül, hogy az orvostudománynak a gyógyulási folyamat mélyebb megértésére kell összpontosítania. Vissza kell találnunk a gyökereinkhez. Nagyon sokat tanulhatunk a testünkről, ha a nagyhangú reklámok helyett a valódi tudást keressük. Tudta, hogy az ember és a szalamandra DNS-e egyforma alapokra épül? Akkor mi miért nem vagyunk képesek újranöveszteni egy teljes végtagunkat? A szalamandra ezt meg tudja tenni. És az ember? Rájöhetnénk erre? Ezt a bevezetőt elsősorban azért írtam, hogy elmondjam: a tudást jó helyen kell tovább keresnünk. Hiszem, hogy a könyvben vázolt tudományos kutatásunk kiváló helyen keresi a választ: életünk kezdeteinél, a vízben. Óriási ismeretlen terület ez múltunk megértésében, pedig a víz a legalapvetőbb kapcsolatunk a kezdetekkel. Az orvostudomány mint valódi tudomány előretörésére van szükség, nem pedig a hasznot kereső gyógyszeriparra. Ezért kell támogatást kapnia ennek a kutatásnak. Kutatásunk tárgya a víz, a H2O, a testünket legnagyobb részben alkotó, nélkülözhetetlen molekula. Hiszem, hogy a vízmolekula és az emberi test kapcsolatának teljes megértése lesz az egyik legjelentősebb tudományos felfedezés a penicillin óta. Bár a piaci érdekek révén a penicillin eltérített bennünket a gyógyítás Szent Gráljának keresésétől. Mégis legőszintébb reményem, hogy ez és a további ezirányú felfedezés visszavezetnek bennünket ehhez a kereséshez.

26


1. Fejezet Kezdődik a kaland

Vannak napok, amikor könnyen Zsákos Bilbó bőrében érzi magát az ember. A háza elől szörnyű lárma hallatszódik, Gandalf áll ott, bottal a kezében sárkányokról, végítéletről és zűrzavarról hadovál. Az ember első gondolata pedig : valahogy... zárva ... tartani ... a bejárati ajtót. Túléli a világ ezt a napot nélküle is, mint ahogy eddig is túlélt párat a segítsége nélkül. Ám akkor eszébe jut, mint számtalanszor korábban, hogy a kutatói munka, amit végez, egyszerűen arról szól, hogy az ember tud valamit, rájön valamire, felfedezi az igazságot. Így mégiscsak kikecmereg az ágyból és visszamegy a laborba.

A

legtöbb ember valami grandiózus dologként tekint a tudományos kutatásra; kifinomult környezetet képzelnek el tele a legmodernebb elemző berendezésekkel, lombikban bugyborékoló, ezerszínű folyadékkal, dr. House-féle alakokkal, akik bölcs ábrázattal sétálgatnak csillogóan tiszta szerkentyűkkel, hosszú, tudományos pillantásokat vetve az impozáns mikroszkópokba, mindent eredményt gondosan feljegyeznek fekete kötésű laborkönyvekbe. Nos, ez a laboratóriumi munka hollywoodi elképzelése. Ez a kép azonban több tekintetben olyan távol áll a valóságtól mint egy elektronmikroszkópokkal felszerelt sertésfarm. A labormunka nem gépekről, vagy bugyborékoló folyadékokról szól, és az igazat megvallva, nem a legérdekesebb dolog a világon – mi több, elég unalmas tud lenni. Abból áll, hogy pontosan ugyanazt a mozzanatot hajtja végre az ember újra meg újra, ugyanabban a környezetben, ugyanazokkal az anyagokkal, ugyanazokkal az eszközökkel, ugyanazokkal a tényezőkkel. A valódi felfedezések pedig nem isteni szikraként, „Nahát.” felkiáltással születnek. Nos, ... többnyire pusztán ennyi: Mi ez? Egy ilyen „mi ez? ” pillanatról íródott ez a könyv. Jóbarátom és kollégám, Yin Lo, valamint jómagam immár tizenöt éve együtt indultunk az úton, ami szintén egy ”Mi ez?” kérdéssel indult. Máig ezen az úton já-

[ 29 ]

runk. Az emberi agy nagyon érdekes szerkezet; talál valamit, ami nem teljesen illik a képbe, és mire felocsúdik az ember, már teljes gőzzel kutat, hogy megértse a miértet. S igazából ennyire egyszerű a válasz arra a kérdésre: hogyan kezdődött mindez? Csak, hogy minden kétséget eloszlassak arra vonatkozóan, hogy Yin-nel együtt azért kezdtünk ebbe a kalandba, hogy a homeopátia érvényességét bizonyítsuk: amikor elkezdtük a kutatást, egyikünknek sem volt az elsődleges kutatási témához fűződő kapcsolata vagy bármiféle ismerete a tárgykörben. A téma egyszercsak felbukkant kutatásunk korai szakaszában. Azt is teljes meggyőződéssel és hittel állíthatom, hogy nincs bizonyosságunk afelől, vajon a homeopátiás készítmények jelenlegi alkalmazása és elkészítése kapcsolódik-e valamilyen módon ehhez a kutatáshoz. Ez a terület nem része ennek a tényfeltáró missziónak. Teljesen ellenkezőleg: a vizsgálatunk kezdetben olyan töltött részecskére irányult, amely hasznos lehet az égési folyamatok fokozása szempontjából. Létezik-e két, egymástól ennyire távol eső kutatási téma? Itt bemutatásra kerülő munkánknak továbbra sem célja, hogy a homeopátiának illetve bármely napjainkban létező gyógyászati gyakorlatnak érvényt szerezzen. Mindössze az a szándékunk, hogy kronológiai sorrendben beszámoljunk eredményeinkről, azon munkatársaink által elért eredményekkel együtt, akik óriási segítségünkre voltak a hosszú úton. Szeretnénk lefektetni a munka alapját, amire majd az utánunk következők építhetnek – így talán mások könnyebben rátalálhatnak egy útra, amely reményeink szerint új korszakot nyit a környezetbarát és működőképes kémiai, ipari és biológiai eljárások és a megértés felé. Nagyszerű elégtétel lenne számunkra, ha az egyszerű “mi ez?” kérdés az ember számára a világ megértésében kvantumugráshoz vezetne. Azonban addig is, amíg a homeopátia és a gyógyszeradagok minimalizálásának kérdése kétséget kizáróan felszínre nem kerül - s ez megtörténik, higgyék el nekem - felkértem Norman Shealy-t, hogy jelen kötethez bevezetőt írjon és segítségemre legyen néhány kifejezés meghatározásában. A homeopátia (vagy homeopátiás gyógyítás) Shealy szerint alternatív, holisztikus kezelési mód, mely a 18. század vége óta a világ sok részén előjogokat nyert. Norman volt az, aki megalapította az Amerikai Holisztikus Egészségügyi Szervezetet (American Holictic Medical Association) 1978-ban, valamint a legtöbb alternatív orvosi gyakorlat egyik világhírű tekintélyének számít. A homeopátia szó a görög ’omoios’ (hasonló) és ’pathos’ (szenvedés) szavakból ered. Norman szerint a homeopátiás kezelések biztonságosak, és azok helyesen alkalmazva számos betegség hatékony ellenszerei. A több, mint kétszáz éves elmélet alapja, miszerint azok az anyagok, amelyek egészséges embereken jellegzetes tüneteket produkálnak, nagyon kis mennyiségben jótékony hatással lehetnek azokra a betegekre, akik azokat a bizonyos tüneteket mutatják, azon elképzelés szerint, hogy az emberi testben immunreakciót váltunk ki. Valamint, ahogyan azt Norman a be30


vezetőben említette, az egyetlen valódi gyógyítás az öngyógyítás. Intuitív szemszögből nézve tökéletesen egyetértek Normannal abban, hogy a gyógyítás kulcsa az úgynevezett “kód”. Van értelme annak, hogy egy élő szervezet, amely évmilliókon át sikeresen boldogult és ma is életben van, bizonyára rendelkezik az életvonalon a sikeres akciók tárolt adataival. Ismétlem, e könyvnek nem szándéka, hogy korábbi gyógyítási módszerek után kémkedjen vagy egyfajta új határt húzzon a hagyományos orvoslás és az alternatív gyógymódok közé. Amint azt a könyv olvasása során látni fogja, kutatásunk tisztán fizikai jellegű, és nem szándékosan lép a gyógyítás területére. Az atomok szerkezete és működésmódja érdekelt bennünket – mindössze a vízben megtalált rejtvény darabjait raktuk össze. Mindazonáltal a víz olyan eredendően kapcsolódik az élő szervezetek tárgyköréhez, hogy kutatásunk óhatatlanul a humánbiológia birodalmába lépett. E témakörben tett bármely tisztességes erőfeszítés csakis ugyanerre az ösvényre vezethetett volna. Legmélyebb kívánságunk szerint ezek az új információk nem tépnek majd fel régi sebeket. Inkább remek alapot nyújtanak a mindeddig feltáratlan, megbízható és őszinte kísérleteken alapuló fizikai-biológiai célok számára, gazdagítva az emberi tapasztalatot. Mielőtt túlzottan belemélyednék a témába, hadd mutatkozzunk be. A nevem David Gann, és inkább mérnöknek, mint kutatónak tartom magam, bár volt szerencsém az utóbbi harminc évben nagyszerű kutatókkal együtt dolgozni. Mégis inkább gyakorlati szakember vagyok. Olyan fickó, akinek az a feladat jutott, hogy ezeket a rendkívülien tiszta laboratóriumokat megépítse és közel harminc éven át működésben tartsa. Édesapám, aki az 1930-as évek tipikus autodidakta mérnöke volt, elkövette azt a hibát, hogy bátorította első építkezési kísérleteimet (öt-hat éves lehettem, amikor a családi farmon felépítettem a saját kuckómat). Ez a bátorítás volt minden, ami figyelmemet a design és a tervezés világa felé fordította. Az én szerepem tehát abból áll, hogy létesítményeket, kutatási eszközöket és berendezéseket tervezek szakemberek számára. Munkám jutalma, hogy napjaink nagy elméinek társaságában élhetek és dolgozhatok. Nos, e ritka fajtából való a társam. Yin 1962-ben szerezte meg a PhD-t elméleti részecske fizikából a chicagói egyetemen, Yoichiro Nambu kísérleti csoportjában munkálkodva. Nambu a modern részecskefizika-kutatások egyik legnagyobb alakja, a 2008-as év fizikai Nobel-díjasa. Egy másik nagyszerű szakember, Daniel Tsui, Yin szobatársa volt az egyetemi évek alatt. Mindketten ösztöndíjasként érkeztek az USA-ba, hogy fizikát hallgathassanak és máig jó barátok. Daniel 1998ban kapott fizikai Nobel-díjat. Yin mindig is a részecske-fizika tudományának legjobbjai közé tartozott, az 1979-es, legelső ICHEP-konferenciára is személyesen a szervezet elnöke hívta meg. Két Nobel-díjas fizikus, T.D.Lee és C.N. Yang társaságában Kínába látogatott, hogy


31

a fizikai kutatást népszerűsítse. Yin egyik legrégebbi barátja az 1982-ben Fieldséremmel kitüntetett matematikus, Shing-Tung Yau. (Mivel nem létezik matematikai Nobel-díj, a szakma létező legnagyobb megtiszteltetése a Fields-érem). Yau jelenleg a Harvard kiváló matematikaprofesszora. Így meglehetősen nyilvánvaló, hogy Yin szenvedélye a részecskefizika lett. Yin szinte a világ összes jelentős laboratóriumában dolgozott már meghívott kutatóként. (Rutherford High Energy Laboratory, Egyesült Királyság; Kínai Tudományos Akadémia Elméleti Fizika Intézete, Peking; Stanford Egyetem Linear Accelerator Center, Menlo Park, Kalifornia; McGill University Fizika Tanszéke, Montreal, Quebec; National University, Szingapúr; Institute of High Energy Physics, Peking; Institute of Theroretical Physics, Stony Brook, New York; Institute of Theoretical Physics, Berlin; Niels Bohr Institute, Koppenhága; University of Prince Edward Island Fizika Tanszéke stb.) Itt megragadom az alkalmat, hogy elmondjam - nem leminősítve, inkább meleg együttérzéssel -, hogy nem vagyunk orvosdoktorok. Következtetéseinket nem biológiai feltevésekre vagy elméletekre alapoztuk. Szigorúan a részecske-fizika ösvényét követtük. Nincs olyan rejtett szándékunk, hogy az alternatív gyógyászat módszereit igazoljuk vagy cáfoljuk. Ne feledjük azonban, hogy mindketten szakmánk szenvedélyes érzelmű veteránjai vagyunk, akik hirtelen egy trilliódolláros iparág egymásnak feszülő érdekei kereszttüzében találták magukat. Tudom, mit beszélek, amikor arról írok, hogy az ajtóm előtt hallom Gandalf szóáradatát a végítéletetről. A rend kedvéért tisztáznunk kell, hogy kutatásunkat egyik érdekcsoport sem támogatta anyagilag. Jómagam mindig is nagy tisztelettel, már-már hódolattal viseltettem az orvostudomány és művelői iránt. Kutatóként azonban követnünk kell, amit a szürke adatok kínálnak, függetlenül attól, hogy az mennyire népszerű vagy népszerűtlen. Az évek során arra is rádöbbentem, hogy a fizikai kutatást más típusú erők és érdekek formálják, mint az orvosit. Emlékszem, amikor az Athenaeum-ban ültem Yin-el és fizikus barátaival (az Athenaum a Kaliforniai Műszaki Egyetem klubja, a tudósok talán egyik legnagyobb presztízsű tömörülése a Nyugati Parton; Stephen Hawking épp tőlünk jobbra ült az asztalnál) amikor Yin egyik jól ismert orvoskutató barátja – aki ebédre invitált minket – megemlítette, hogy éppen egy új rákellenes gyógyszert tesztel. „Lynda, ez nagyon izgalmas! Mondd csak, pontosan hogy működik a szer?” – tette fel a kérdést Yin egyik fizikus kollégája érdeklődve. „Mire gondolsz pontos működés alatt?” – szólt Lynda. A fizikus nagyon precíz technikai jellegű kérdéssel hozakodott elő a szer kémiai kölcsönhatását illetően. Részletekbe menően tudni akarta, hogy az pontosan milyen reakciókat vált ki az emberi testben? A beszélgetést rendkívül izgalmasnak találtam, főleg Lynda meglepettségét látva. Ő, a jó nevű orvos-kutató magyarázni kezdte a fizikusnak, hogy az orvosi kísérletek nem a szer által kiváltott pontos kémiai hatásra alapoznak. Elmondta, hogy az emberi test kémiája túlságosan összetett ahhoz, hogy megérthessünk minden lehet32


séges kombinációt. Azok elemzése, nyomon követése túlságosan bonyolult lenne. Ehelyett az orvosi kutatások szükséges alapja a statisztika. A szert a placebo használatával összevetve végeznek hosszadalmas, ellenőrzött kísérleteket - rágcsálókon, állatokon, alkalmanként embereken. Az orvosnő azzal folytatta, hogy a tesztelés után első annak megállapítása, hogy a szer nem ártalmas (annak hatékonyságához viszonyítva), valamint, másodszor annak demonstrálása, hogy statisztikailag alátámasztható hatékonyságra lehet számítani. Vagyis összezsugorodik avagy elpusztul-e a daganat? Az asztalnál kínos csend állt be. A fizikusnak kiült az arcára a kérdés: „Hogyan lehetséges ez?” Hogyan történhet az meg, hogy egy elismert tudomány, mint az orvostudomány úgy ad gyógyszert a betegnek, hogy a szer pontos kémiai reakcióival nincsen tisztában? A pontos szónak itt különös jelentősége van – az elméleti fizikus számára csak pontos adat létezik. Ez számomra is nagy felismerés volt, és bár minden tiszteletem az orvostudományé, meg kell értenünk, hogy a pontosság fogalma számukra a részecske-fizikához képest ijesztő különbséget mutat. Nos, rendben, megértem, hogy a kedves olvasó azt szeretné tudni, hogyan került a homeopátia munkánk előterébe és mi ez a szembenállás? Az alábbiakban ezt fogom részletezni. Egy érdekes történet vár Önökre.


33

II. Fejezet Vízbe merülés

Y

in Lo-val Kaliforniában találkoztam 1993. táján a Pasadena-beli Caltech egyetemi várostól néhány háztömbnyire található, nagyon szerény laboratóriumi raktárban. A csarnok hosszú folyosóján visszafelé jövet futó pillantásom egy nagyméretű, magasba szökő rozsdamentes vákuumszobára esett. Emlékszem, arra gondoltam: „Nahát, itt valaki olyasmin dolgozik, ami igazán sok türelmet kíván”. Légszivattyúk, csőszerkezetek, nagynyomású gázzal teli palackok sorakoztak a termekben. Körben felszerelésekkel zsúfolásig telt állványok, szanaszét elektromos vezetékek. Az egészet mintha egy Boris Karloff filmből emelték volna ki. Csupán valami magasnyakú üvegserleg hiányzott, amiben színes folyadék bugyog- zuborog. Nyomban megkedveltem azt a fickót, aki mindezt összehozta. Ki ez az ember? Korábban Yin a Mellbourne Egyetemen tanított, amikor beadta szabadalmát a forradalmian új típusú részecske-nyalábok témájában. A találmány hamarosan kényelmetlen üggyé vált az egyetem számára: Következésképp, az egyetem elnöke visszaadta azt Yinnek. Érthető, hogy rögtön a szabadalom benyújtását követően az Ausztrál Titkosszolgálat szólt a szabadalmi ügyvivőnek és Yinnek, hogy a találmánnyal kapcsolatos minden információ a „szigorúan titkos” minősítést kapta, és annak közzététele az Ausztrál Treason Act értelmében hazaárulás. A közzététel rájuk nézve végzetes – így állt a dolog. Az egyetem ekkor már tudta, hogy jól döntött, és Yinnek engedélyt adott egy 5 éves távollétre. Yin barátai nem hitték, hogy a tudós feladja egyetemi hivatalát. A részecske-fizikusok munkáját többnyire a kormányzat számára előállított bombákra korlátozták. Az egyetemi hivatal olyasmi volt, amit soha nem adtak föl – ám Yin


35

megtette ezt, s ettől a naptól fogva nem áhítozott valódi tudományos tisztségre. A találmánynak, ennek a részecske-nyalábnak Yin a Baser nevet adta. Ez különösen nagy energiára volt képes és feltalálásának célja, hogy megsemmisítse a nukleáris hulladékot, miközben tiszta, szennyeződés mentes energiát nyújt. Minden, ami elég nagy erejű ahhoz, hogy elégesse a nukleáris hulladékot, egyben katonai jelentőséget is kap – ezzel indokolható a Titkosszolgálat (Secret Service) beavatkozása és az Egyesült Államok Kormányhivatalának azonnali látogatása, amint az Államokban benyújtották ezt a szabadalmat. Az ausztrál szabadalmi ügyvivőnek szintén érdekében állt, hogy kiadja a szabadalmat: így aztán bemutatta Yint egy dúsgazdag ausztrál vállalkozónak. A projekt nemsokára elköltözött Pasadenába, így Caltech közelében működhetett. Ahogy mondtam, itt találkoztam első ízben Yinnel. Ő pedig körbevezetett, és megmutatta azt a nagyon érdekes Pasadena-beli első Baser-labort. Több évvel később segédkeztem a projekt körül egy nyilvános szakmai vállalkozás alapításában. Caltechtbe költöztettük a kísérleti csarnok első prototípusát. Azért esett a választás Caltechre, mert az volt a Nyugati Parton a legjobban felszerelt intézmény és azért is, mert Caltechtben fölkérték Yin-t vendégelőadó egyetemi tanárnak. A világ elsőrangú fizikus és matematikus közösségeiből sokan jelezték, hogy segítenek a projektben. Miért? Ez ugyanis olyasmi volt, ami megváltoztathatja a világot. Érdekes idők voltak ezek: belegondolva, remek könyv lenne! Éppen befejeztem egy katalízis kísérletet. Egy független kis céget vezettem, mely szerződést kötött egy nagy olajmágnással. Egyik költséges problémájukra, szennyeződések ülepítésére kerestünk megoldást. Ismert katalízis szakértőkkel megvitattuk, hogyan lehetne csökkenteni a Santa Barbara körzetében található fúrások helyszínén használt berendezések füst- és szennyezőanyag kibocsátását. Temérdek nagy diesel motort üzemeltetnek az olajtermelés során. Sikerrel jártam egy különleges berendezéssel, aminek fölszerelését rám bízták. Kissé ironikus a történet: ahogy megfékeztem a füst problémáját, drámai módon csökkent a motor szennyezőanyag-kibocsátása. Viszont a hatályos levegő-minőségi egyezménytől eltérve a platina alapú megoldások használatának irányába fordultunk. Nem a költségek miatt (a platina általában sokkal drágább az aranynál), hanem azért , mert a katalitikus fémet eddig nem tanulmányozták légköri részecske gyanánt. Egy éjjel egy partin, ahová a feleségem cipelt magával, nagy megértést tanúsítottam egy úriember iránt. Az illetőt „mezei feltalálónak” mondhatnám (kertelés nélkül elmondta, hogy nincs tudományos előképzettsége). Ez az ember elmondta, hogy van egy vízbázisú katalizátora, ami tartalmazta más katalizátorok „mezőit”, és

36


épp olyan jól működött, mint a mi vegyszereink. Nos, Missouriból származom, így csak annyit válaszoltam : „Mutassa”. Minthogy sok nagy teszt-gép állt rendelkezésemre, nekiláttam, hogy teszteljem a tőle kapott vízbázisú katalizátort. Azonban többnyire kevés sikerrel. Ezután odaadtam neki a magam kémiai megoldását, amit ő – mint később rájöttem –, felhasznált a homeopátiás higítási eljárásához, majd visszaadta. Ez drámai módon megváltoztatta az eredményeket. Egy reggel a feltalálótól kapott egyik új mintával érkeztem a laborba és hamarosan csodálkozva, hogy az egyik gép egyértelmű katalitikus folyamatot jelzett a vízzel. További kérdéseim támadtak. A második adag nem működött. A harmadik esetében alig volt reakció. Zátonyra futottam. Mi lehet az, ami az első adagban olyan jól működött? Szerencsére maradt még anyag az első tesztből. Pici kék üvegcsében tartottam. Tudtam, mi lesz a következő lépés – analizálni fogom. Yin-nel barátok lettünk, már első találkozásunkat követően (nehéz lenne nem kedvelni Yin-t). Megmutattam neki a mintát, és kutatni kezdtük, mi a helyzet ezzel a különös vízzel. A kémiai elemzés során csak vizet láttunk. Színtiszta H2O-t, alapvetően desztillált vizet. Amikor mágneses rezonancia alkalmazásával megnéztük a mintát, egy nagy berendezést használtunk, ami a helyi kórházakban látott MRI ősének tekinthető. Apró, de határozott különbséget tapasztaltunk: valami nem volt rendjén a dologgal. Ez volt a „mi ez?” rejtély, amit korábban említettem. A dolog, mintegy hosszú kerti tömlőn át, a rejtelmek ingoványába kezdett lehúzni bennünket. Mi zajlott ebben a különleges vízben, ami katalitikus reakciót indított be? Yinnek első megjegyzése ehhez az volt, hogy először is el kell olvasnia mindent, amit valaha a vízről írtak – amit meg is tett. Hegymagasságú anyagot olvasott el a víz tárgyában. Fizikai jellemzők, hidrogén-kötés – egyik tanulmány a másik után. Az eleinte így átolvasott tanulmányok közül ekkor emelte ki Jaques Benveniste munkáját. Benveniste nem fizikus vagy kémikus, hanem híres kutató volt. Neki tulajdonították a vérlemezke-aktiváló faktor felfedezését (az 1970-es évek mérföldkő jelentőségű felfedezését széles körben alkalmazták az immunrendszer megértéséhez). 1988 előtt világszerte széles körben publikálták a tanulmányt, amely utat talált magának Yin olvasmányai közé. Benveniste a maga idejében az orvostudományi kutatások terén az egyik „nagyágyúnak” számított. Bizonyára ez volt az oka, hogy a Nature a tanulmány kiadása mellett döntött. Benveniste új munkájának közreadása kétségtelenül felborzolja majd a kedélyeket - a Nature ezzel tisztában volt. Ez volt az a különös tanulmány, amit Yin elolvasni készült (el is olvasta 1998. augusztusában). Ez egyenesen a homeopátia felé vezető útra vitt, ami az AMA sze-


37

mében a legnagyobb szálka volt. „Human Basophil degranulation triggered by very dilute antiserum against IgE” – című legendás tanulmány (Nature, Vol. 333, 30 June 1988) összefoglalja Benveniste munkáját, amit ő valamikor 1987 elején elkezdett. Lényegében azt állítja, hogy Benveniste érvényes bizonyítékot talált az ultra alacsony dózisra, illetve a homeopátiára. Kísérletek sorozatáról van szó, amelyek az antitestek fehérvérsejtekre gyakorolt hatását tanulmányozzák. Egy egyszerű kísérlettel bemutatja, hogy ha a vérsejtek bizonyos antitesttel érintkeznek, akkor a sejtszerkezet szabad szemmel vizsgálható elváltozást mutat. Benveniste kísérlete feltárta, hogy statisztikailag ugyanaz a reakció megy végbe, ha az antitest oldatát higítják. Sajátságos módon, szabad szemmel láthatjuk az 1:1 arányú higítás sejtre gyakorolt hatását. Azonban, egy a tíz arányú higításban a tízből csupán egy reakciót látunk, százszoros higításban viszont a száz kísérletből csupán csak egyet tudtak megfigyelni, stb. Minden rendben is van, igaz? Ez azonban nem ennyire egyszerű – ugyanis, ez az, ami világszerte vitát és kétkedést váltott ki, valamint döntő szerepet játszott abban, hogy Benveniste-t csaknem valamennyi tudományos egyesületből végleg száműzték (beleértve, hogy egy jóhírű egyetemen is elvesztette hivatalát): amikor a higítás elérte azt a pontot, ahol egy milliónyi vízrészecskére egyetlen antitest jutott – BANG! -az eredeti reakció ismét beindult és folyamatosan újra lezajlott; nem a statisztikai arányok szerint, hanem minden egyes alkalommal. Újabb rejtély! A kirakós játéknak ez a része mindkettőnket beljebb dobott az intrikák mocsarába. Először is, Benveniste eredménye valódi vagy csupán egy furcsa szennyeződés? Bár eredetileg sok másik laborban megismételték azt a Nature kérésére. Ám még titokzatosabb volt ez a meglepően nagy higítás (egy a millióhoz). Mi a csoda ez? Yin, mint elméleti fizikus, aki ismeri a matematikát – ami a tárgy nyelvezete – emlékezett, hogy iskolatársa és régi matematikus cimborája, Shing-Tung Yau, egyike a föld legjobb matematikusainak. Tehát, elsősorban az érdekelte, hogy kiderítse: létezik-e bármilyen matematikai modell arra, amit eddig már megtudtunk a vízmolekula és a benne oldott anyagok összefüggéséről? Más szavakkal, mi történik a részecskékkel, ha vízben higítjuk őket? Milyen összefüggések lehetnek, ha ilyen éteri szintekig higítják, amely a milliomodnyi részen túl van? Először Peter Debye higított oldatokról szóló munkáját óhajtotta átnézni (Peter dán fizikus, kémikus és Nobel-díjas). A Debye-Hückel által felállított egyenletek kifejezetten ezeket az összefüggéseket tárgyalják, és később ezek váltak Yin saját ma-

38


tematikai modelljének alapjává. Ezt a matematikát most nem fogom bemutatni, mert legtöbben nyomban elálmosodnánk, ha ezt megtenném. Nézzük például a közönséges asztali sót, amit vízben oldunk. Mi történik? A Debye-Hückel egyenletek bemutatják, hogy a só töltött részecskékre (ionokra) bomlik. A konyhasóból nátrium (pozitív) és klorid (negatív) lesz. A víz úgy viselkedik, mint egy ék, és a részecskéket eltaszítja egymástól. A víz atomszerkezete H2O, azt jelenti, hogy a nagy oxigén atom állandó mozgásban, egyfajta folytonos pezsgésben van, mialatt a kisebb hidrogén atomok ki-be mozognak. Ez az állandó mozgás okozza, hogy a víz kiváló elkülönítő közeg. A dolgok között akar lenni, a részek elválasztására törekszik. A víz mindenütt a legnagyobb oldószer. Yin jószerivel hetekre eltűnt ebben az olvasási időszakban. Bezárkózott az irodájába, amelyet táblák (s azokat egyenletek) borítottak, az íróasztalát is elárasztották a tudományos irodalom imbolygó halmazai. Majdnem megszűnt kapcsolata a világ egyéb részével azokban a hetekben, amíg az irodalmat habzsolta. Ám egy reggel mindez véget ért. Yin berohant az irodámba (úgy festett, mint egy tébolyult tudós) azt kiáltva: „Tudom mi van a vízben! KISZÁMÍTOTTAM!” Az ő matematikai modellje előrejelezte a Benveniste féle vérsejt - antitest reakciót, épp abban a higításban, ahogyan az Benveniste munkájában szerepel. Aha! Ám ez pontosan mit jelent? Benveniste, tanulmányában azzal az elmélettel állt elő, hogy az eredeti antitest sablonként viselkedett, és bizonyos okok folytán ez a minta megváltoztatta a víz tulajdonságait. Továbbment és kijelentette, hogy ez a megváltozott állapot minden egyes sikeres higításra áttevődött. Tehát, a víz valamilyen módon rendelkezett az eredeti molekulára vonatkozóan bizonyos „emlékkel”. Később Benveniste megállapítja, hogy ez valószínűleg egyfajta elektromos hatás, ám nem igazán tudott magyarázattal szolgálni. Nehéz egy ilyen helyzetet megvédeni – nincsen tudományos modell, nincsen tudományos háttér, nincs matematikai modell. Csupán valamiféle elektromos hatáson alapuló elmélet, amire nincs magyarázat. Ezt sugározta a média egész idő alatt, abban a világban, ahol a meglévő ipar – a gyógyszer-óriások – árgus szemekkel figyeltek. Bizonyára elképzelték, hogy óriási piaci részesedésük veszélyben forog. Benveniste sok bajtól megkímélte volna magát, ha csak egy céltáblát festett volna a mellkasára. Ugyanis hamarosan az elmúlt ötven év legellentmondásosabb kutatója


39

lett. Nagy probléma világunkban egy új felfedezés bemutatása, ha az veszélyt jelent a régi bérelt helyeken ülő szereplőkre nézve. Minél hosszabb ideje tartják a helyüket, s az minél több pénzt ér, annál nehezebb egy újabb széket berakni abba a szobába. Jelenleg a gyógyszereladás játszmájának - méretét tekintve - nincs vetélytársa. Az 1970-es évek óta rohamosan növekszik, és 2020-ra a jelenlegi ütemében meghaladja majd az olajágazatot. Vagyis, amikor gyógyszer eladásról beszélünk, akkor a piaci verseny ’Nagy Győzteséről’ szólunk: a manhattani égbolt sziluettjét alkotó nagy irodákról, a 60-as éveikben járó rangidős üzleti igazgatók fizetéseiről és a vagyonokat érő készletekről (amikor azok a gyógyszerek kirepülnek a gyógyszertári polcokról). Ez bizony nem valami könnyen meghiúsítható játszma – nagy kereskedelmi szövetségről van szó. Amikor aztán a Madison sugárúton jársz, az egyik ilyen vágyott állást betöltve tudod, hogy te igazán vagy valaki. Ám lefogadom, hogy tudsz valami mást is, miközben annál a háromezer dolláros brazil rózsafa íróasztalnál ülsz: ha nem folytatod a további gyógyszereladást egyre több embernek, ez a gyilkos iparág levágja a fejedet és nem fog megbánást rebegni. Ez a hidegvérű, alacsonyrendű „ölsz, vagy téged ölnek” testületi forgatókönyv nem működik, és soha nem is fog a tudomány birodalmában működni. Minden tekintetben az ellenkező oldalon áll – és nem számít, hogy mivel igazolja magát. Fajunk jövője a tudományos felfedezéseken múlik. Senki nem képes, és nem is fogja üzletté tenni a tudományos kutatást. Az egész emberiség szolgálatára létezik, tekintet nélkül arra, hogy valakinek éppen miféle saját tulajdonú vagy bérelt irodája van. A felfedezés igazán azon alapelvekhez tartozik, amelyek az ember számára és az ember által születtek, és a létezés szövetének valódi alkotórészei. Amikor pedig a kettő keveredik, akkor azzá lesz, amit most láthatunk: ahogyan azt Norman a bevezetőjében írja, az USA legnagyobb gyilkosa az az iparág, amely a gyógyításra lenne hivatott. Ígértem, hogy elmondom a történetet, hogyan pottyantunk Yinnel együtt a biológia porondjára, hogyan merült fel a homeopátia tárgyköre, mindjárt az elején? Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, szükséges még egy kis hátteret adnunk: Megfelelő kiindulópont lehet Samuell Hahnemann. Őt tartják a homeopátia atyjának. Ez a kifejezés, amint arra Norm rámutatott, görög szóösszetételből származik, melynek jelentése ”hasonló fájdalom”. Az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején járunk. A történet szerint Hahnemann-t nagyon zavarta korának durva orvosi rendszere. Hite szerint az erős gyógyszerek és erőszakos gyógymódok több kárt okoztak, mint amennyit használtak. Megkockáztatnám, hogy az orvosi műhiba folytán bekövetkezett halálesetek akkoriban pontosan olyan előkelő helyen jártak, mint napjainkban. (Samuel és

40


Normann Shealy egymással jól kijöttek volna). Hahnemann önmagán végezte kísérleteit kinin tartalmú perui fakéreggel, amit a malária kezelésére alkalmaztak. Kísérleteiből arra következtetett, hogy egy egészséges embernél a kinin a malária tüneteit idézi elő, mint láz és hidegrázás. Ez adta az ötletet, hogy hatásos orvosság lehet. Ezután Hahnemann elemezni kezdett különböző természetben előforduló anyagokat és nagy homeopátiás kézikönyvében osztályokba sorolta őket. Ennek elnevezése Materia Medica, avagy a gyógyítás anyagai. Hahnemann témáját az alábbi elvekre alapozta: Hasonlóság Törvénye (hasonló a hasonlót gyógyítja), Végtelenül Kicsi Adagolás Törvénye (minél nagyobb a higítás, annál erősebb a potenciál), továbbá, hogy a betegség mindig egyénre szabott. Nos, nem Hahnemann volt az első, aki a hasonlóság törvényét meghatározta, minthogy i. e. IV. században Hippokrates említi ezt elsőként. Továbbá ugyanezen okok állnak a védőoltások hátterében, amelyek megalkotója Edward Jenner és Louis Pasteur. Ezek a védőoltások az egyénben olyan reakciót idéznek elő, ami védelmet nyújt az aktuális fertőzéssel szemben. Hasonlóan működnek napjainkban az “allergia kezelések”. Parányi mennyiségű allergént juttatva a személybe, annak tűrésszintje megemelkedik. Irodalmi adatok tanúsága szerint valamikor az 1900-as évek elején Amerikában nagyon népszerű volt a homeopátia. Az orvosok több mint 15%-a homeopata volt. 22 nagy homeopátiás iskola működött. Többek között a Boston University és a Michigan University. Ez, és sok más gyógykezelési mód azonban nem tartott lépést a hagyományos (allopátiás) orvoslással – amelynek elnevezése érdekes módon szintén Hahhnemanntól származik. Az allopátiás orvoslást általában úgy határozzák meg, mint gyógyszeres eljárás, amelynek hatása eltér a fertőzés által okozott hatástól. Kívülálló szemével nézve, mint aki nem gyakorló homeopata, sem kutatóorvos, nyilvánvaló, hogy a téma nehézsége abban áll, hogy hiányzik a működés mikéntjét leíró modell. Szükség van egy alapot adó fizikai elvre, hogy alátámassza az elismert folyóiratokban közzétett állításokat. Furcsa, de a homeopátiának százszor biztonságosabbnak kell lennie a gyógyszeripar termékeinél. Világszerte több százra, talán több ezerre tehető azon orvosok száma, akik a homeopátiát bevonják saját gyakorlatukba. Miután közel 15 évvel ezelőtt Yin közzétette első cikkét, számos szóbeli felkérést kapott gyakorló homeopata és hagyományos orvos doktoroktól egyaránt. Izgalmat keltett – ami nem tartott soká -, hamarosan eljutok odáig. Visszatérve a Nature-hoz kapcsolódó történetünkhöz, a folyóiratra végül nyomást gyakoroltak, és egy évvel a közzététel után visszavonták a Benveniste munkájára vonatkozó tanulmányt. A kiadó történetének sajátos epizódja volt ez. A tudós közösség rávette – legyünk tisztában azzal, hogy ez a Gyógyszeripar – így a Nature visszavonta az írást és egy cikket tett közzé, amely szerint hibát követtek


41

el, és nem kellett volna bemutatniuk a tanulmányt, mivel az immáron “tudománytalannak” számít. Tették mindezt azután, hogy tudóstársak csoportja, s maguk a szerkesztők hivatkoztak az eredeti munkára, és négy ország 5 laboratóriumában megismételték a kísérleteket a Benveniste-tel azonos eredményekkel. Végül úgy gondolom, Benveniste-t fenékbe billentették. A fentebb említett csatározásnak ő volt az áldozata. Ám az igazi probléma nagyon egyszerű – nincs magyarázat. Következésképpen a szennyezettség volt az a magyarázat, ami továbbra is érvényben maradt. Bizonyára valami szennyeződés, vagy egy egyszerű dolog okozta Benveniste oldatainak hatását. Meg akartuk ismételni amit ő csinált: azonban, mindezt tisztább és egyszerűbb lenne valami olyannal elkezdeni, ami kevésbé összetett, mint az antitestek. Ráadásul, mi egy katalizátort akartunk – nem érdekelt bennünket a gyógyítás. Az ismert katalitikus oldatokkal kezdtük, ahhoz hasonlóan, mint amit a “mezei feltalálónak” adtam annak idején. Továbbá ultra-tisztaságú laboratóriumi feltételeket teremtettünk. Ez számomra nagyon szokványos dolog volt, mivel egész pályafutásom során a külső térnél tisztább terek berendezését és üzemeltetését végeztem. Ráadásul – és ez volt a legfontosabb -, volt számunkra követendő modell. Amen�nyiben Yin modellje megállja a helyét, pontos oldatot várhatunk, amiben a részecske növekedni fog, és az is előre jelezhető, miként emelkedik a részecskék száma. Valamint, ha ugyanazok a bizonyos feltételek adottak és meghatározott műveleteket pontosan betartunk, akkor a modell képes arra, hogy előrejelezze nemcsak a részecske jelenlétét megfelelő higítás esetén, hanem azt is, hogyan alakítsuk a folyamatot ahhoz, hogy nagyobb és nagyobb részecskék képződjenek. Minél inkább követtük a modellt, annál több katalitikus működést figyeltünk meg a tesztgépeken. Izgalmas, hihetetlenül izgalmas volt. A modell varázslatos számot jelzett (kevesebb, mint milliomodnyi részt), és a bűvös katalitikus hatás megjelent pontos higítás esetén. Mindez nagyon egyszerűnek hangzik, és alapvetően az is, ám úgy millió, sőt tízmillió dolog közbejöhet, ha nem kontrollálunk minden változót; mert ahogy folytatjuk a higítást, az elkülönített részecskék között egyre nő a távolság. Továbbá, ha a víz ultra tisztaságú, egyre agresszívebbé válik. A dolgokat – MINDENT – igyekszik kitölteni és magába fölvenni. Így a szennyezettség egy valós kérdés. Ha pedig nem kontrolláljuk, nem tudható, hogy melyik részecske növekszik, és növekszik-e bármelyik egyáltalán? Továbbá, ha növeljük a részecskét, az a megfelelő lesz-e ahhoz, hogy valamely típusú katalitikus működést elérjük? Megeshet, hogy a hatás éppen ellentétes lesz. Nézzük, mi a helyzet a homeopátiás oldatokkal? Ha igaz az, hogy mutatkoznak jótékony hatások (erre később bővebben kitérek), akkor abszolút kritikus a részecs-

42


ke keletkezési folyamatának kontrollja. Igyekszem ezt a folyamatot könnyen érthetővé tenni (ezen apró részecskék előállítását, elméletileg). Maradjunk tehát a konyhasónál. Kicsi, nagyon kicsi mennyiségű sót rakunk tiszta, nagyon tiszta vízbe. Azt láthatjuk, hogy a só oldódni kezd. Más szóval, a plusz és mínusz kezd külön válni. Tekintsük a pluszt egy tizenéves leányzónak, aki a pompon-lányokat vezeti, rendben? És tekintsük a mínuszt a kosárlabdacsapat kapitányának. Mit tesznek legszívesebben ezek a fiúk? Nos, hálóba találnak. Egészen meghitt közelségben akarnak kerülni, és csakis együtt lenni. Ha szülők vagytok, tudjátok miről beszélek - össze fognak jönni. Ugyan ez történik a só pozitív és negatív töltésű részecskéivel. Egymáshoz csapódnak. Ám akkor akcióba lép a víz, akárcsak Apa és Anya, és szétválasztja őket. Ez a másodperc milliomod része alatt végbemegy (gyorsak ezek a kölykök). Egymáshoz csapódnak, majd a víz szétválasztó akciója (Anya és Apa) elkülöníti őket. Mi történik akkor, ha az egyik tovább oldódik – ha veszed az oldatot, és 90% - át kiöntöd, és vizet adsz még hozzá? Az oldat még hígabb lesz. Még egy csapat Anyát és Apát tettél bele az egyenletbe. Ekkor új Anyák és Apák tömkelege adódik, akik mind azt mondják: “Maradjatok külön, távolodjatok el”. És kevesebb a pompon-lány és kevesebb a kosárlabdajátékos (emlékezzünk, hogy az oldat 90%-át kiöntöttük, és csakis vízzel töltöttük meg – Anyákkal és Apákkal). Így a két részecske (a fiatalok) közötti távolság megnőtt, azonban azok továbbra is vonzódnak egymáshoz („A mindenségét bébi, elbűvölő vagy” „Ó, te pedig abban az egyenruhában olyan óriási vagy!”) - két nagyszerű lányom van – ilyenek, és ezt csinálják. Ha így folytatjuk, eljutunk egy ponthoz, ahol a pozitív és negatív töltésű részecskék között a távolság eléggé nagy ahhoz, hogy ne jussanak el egymáshoz. Ténylegesen az történik, hogy ezek a részecskék összeütköznek, a víz pedig állandóan eltaszítja őket egymástól. Amikor a távolság elér egy bizonyos határhoz, kezdenek elmaradni az ütközések, a részecskék vonzódnak egymáshoz, ám elegendő Anya és Apa úgy szétlöki őket erre-arra, hogy a részecskék nem érintkeznek. A lány száguld a fiú felé, a fiú a lány felé, de nem érnek össze. Túl sok az anya és az apa. Ekkor ugyanaz történik, mint a tizenévesekkel, vagyis egyfajta önmagukba zuhanás. Ezt úgy mondjuk, hogy a fiatalok feladják. Itt van az, ahol Yin modellje túllép Debye munkáján (emlékezzünk, hogy Yin eredetileg Debye egyenletét használta saját modelljének megalkotásához). Debye megállt itt, és nem alkotott elméletet arra, vajon mi történik, ha folytatjuk a higítást – Yin megtette. Továbbvitte számításait, és felállította annak elméletét, hogy mi történne, ha azok a részecskék olyan távolra kerülnének egymástól, hogy többé nem tudnának egymásra találni. Azaz, nincs egymásra további hatásuk – az egyetlen hatás önmaguk és a körülöttük lévő víz hatása. Mindegyikük egyedülálló részecske lenne, elkülönülve. És éppúgy, mint a való életben, ha ez történne, a pompon-lány


43

érzelmileg magába zuhanna – így tesz a részecske is. Yin megvizsgálta a magában álló töltött részecskében működő erőket. Ez ugyanaz az erő, amely állandó kölcsönhatásba akar lépni a másik részecskével – a pozitív mindig a negatívat keresi. Ezt a minden egyes részecskét körülvevő erőt nevezzük Coulomb erőnek, Charles Coulomb után, aki az elektromos és mágneses mezők egyik igazi felfedezője. Van itt egy törvény a töltésekkel kapcsolatban, miszerint két töltött részecske között meglévő erő nagysága egyenesen arányos az egyes töltött részecskék mennyiségével, viszont fordított arányban áll a köztük lévő távolsággal. (Két elektromos töltés között ható elektromos erő nagysága egyenesen arányos a két töltés szorzatával és fordítottan arányos a közöttük lévő távolság négyzetével.) A téma fejlődésének ezen pontját megelőzően a fizika tudománya meglehetősen alapos vizsgálatokat végzett, és azt állította, hogy nem tudni, mi történik, ha ez az erő a vízben a nullához közelít. Szükségszerűen nullpontra jut, fordított arányban az elkülönülési távolság négyzetével. Azaz minél nagyobb távolságot viszünk az egyenletbe, annál kisebb lesz a vonzóerő – ám ez nem jelenti azt, hogy a töltés eltűnik. Továbbra is jelen van, és amikor terjed és terjed, keresve a kosárlabdázót, és végül feladja – zsupsz, visszazuhan önmagába. Ez volt az a számítás, amit Yin hozzáadott a fölállított egyenlethez. Kiszámította, mekkora lesz a generált erő, amikor a kifelé törekvés (elérni, elérni, elérni…) visszazuhan. Ez egy nagy szám. Ténylegesen egyenlő százezer fontnyi nyomással (egy font = 453gr). Ez egy kissé alkalmatlan leírás, mivel nem lehetséges százezer fontnyi víznyomás vagy légnyomás, hacsak, nem teszünk mindent egy rozsdamentes acélszobába, és bezárjuk az ajtót. Ám van itt egy analógia, mivel elektromos nyomással foglalkozunk. Ami így keletkezik, az ugyanis hatalmas elektromos nyomás. Kezdetben Yinnel csupán azon feltevés alapján dolgoztunk, hogy ha katalitikus reakciót látunk, akkor részecskék jelenléte lehetséges. Azt is feltételeztük, hogy amennyiben ez igaz, akkor a modell képes előrejelezni, hogyan tudunk további részecskéket előállítani, és ez önmagában véve nyilvánvalóan egy erősebb katalitikus hatást feltételez. Mindkét feltételezésünk bizonyosságot nyert. A következő lépés a részecske tényleges megtalálása és lefényképezése volt. Sokkal több volt ez, mint tűt keresni a szénakazalban. Quisque ac erat massa. Cum sociis natoque penatibus et magnis dis parturient montes,

44


III. Fejezet Az első próbálkozások a mérésre

E

gy hajszál nagyjából százszor vastagabb mint a legnagyobb részecske. Másszóval ha egy hajszálat fognánk és száz rétegben hosszába hasítanánk, akkor kapnánk egy nagy részecskének megfelelő méretet. A kisebbek ennél ezerszer kisebbek lennének. Ám hogyan is tudnánk ma éjszaka lehunyni a szemünket? Yinnel muszáj volt látnunk egy ilyen jószágot.

Itt abba is hagyhattuk volna: megcsinálhattuk volna a katalízist, eladjuk, csinálunk egy kis pénzt, ám ez a rejtvény még messze állt a megoldástól. A matematikai modell előrejelezte, hogy a részecske 1 mikron átmérőjűre és 3 mikron hosszúságúra megnőhet. Elektronmikroszkópot használva keresni kezdtem. Sikeresen előállítottuk, amit mi erős oldatnak éreztünk és dehidratáltam azokat a mintákat, majd Caltechben néhányszor megcsíptem őket egy elektronmikroszkópon. Meglehetősen jól ismertem azt a mikroszkópot, mivel üzembehelyeztem egy hasonlót pár éve egy előző laborban a Kaliforniai Santa Monicaban. Egy elektronmikroszkóp a képalkotáshoz persze elektronnyalábokat használ. Gondoljunk az elektronokra, mint apró, feszültség alatt álló golyókra. Ha vezetéket vákumban hevítesz, ezek az elektronok elszállnak. Túl aprók ahhoz, hogy lássuk, ám ugyanúgy ott vannak. A régebbi, sima képernyős TV készülékek előtt - emlékszünk még azokra, amelyek nagy képcsöveket használtak? - az elektronmikroszkóphoz nagyon hasonlóan működtek (az elnevezése SEM, a pásztázó elektronmikroszkóp után). A nagy képcsöves TV hátulján találunk egy ágyut (lényegében ez egy forró drót) , amely elektronnyalábokat lő ki a TV-képcső elejére. A kicsi töltéssel rendelkező golyók (elektronok) gerjesztik a TV képernyő hátoldalára festett felületet, s amikor hozzá-


47

ütődnek ehhez a felülethez, akkor az fölvillan és látjuk a képet. Egy elektronmikroszkóp (SEM) segítségével ezt nagyon egyszerűen megtehetjük.

SEM

Van egy ágyu, alapvetően egy huzalozott tekercs, ami fűt ( lásd föntebb) : azután van még egy sor lencse - nem az a fajta, mint a kamerában, de ugyanazt tudják: összegyűjtik a nyalábot (valójában mágnesből készülnek, mert az elektronokat a mágnes megköti) és végül alul van a képernyő, nagyon hasonló a régi tipusú TV készülékek elejéhez. Első lépésben a forró vezeték nyalábot képez, majd a nyalábot mágnessel fókuszálva eltaláljuk a felületet.

A célpontról lehulló permetet másodlagos elektronnak nevezzük - alapjában ez az anyag a felületről válik le az ütés hatására - és ez az anyag végül a képernyőre (vagy detektorra) csapódik, így kapjuk a képet. SEM készülékek már hosszú ideje léteznek. Az elsőt már a harmincas években fölfedezték. Nem szeretném ezt a könyvet mérnöki kézikönyvvé tenni – bármikor elolvashatod a tanulmányokat a könyv második részében, ha további technikai részletre vagy kíváncsi. Ám amikor ezt a SEM-et használtam, valami kísérteties képet láttam. Csupán egyetlen pillanatig volt látható, s amint megkíséreltem fókuszálni (további elektronokkal bombáztam), akkor eltűnt. Bosszantó – fölbukkan, aztán eltűnik, fölbukkan, s eltűnik. Pásztázó elektronmikroszkóp

Órákon át súlyos volt a helyzet, de mégis megvolt az érzésem: láttam a részecskét. Ebben a helyzetben keveset tudtam róla ahhoz, hogy lefotózzam. Azok a kezdeti fényképkísérletek csekély eredményt hoztak és akkor föladtam a próbálkozást a SEM -mel. A megérzésem mindazonáltal később helyesnek bizonyult. A következő szerkezet, amiről azt gondoltuk, hogy működőképes lehet, egy új mikroszkóp volt, egy atomerő mikroszkóp. Ezek a részecskék túlságosan kicsik ahhoz, hogy normális fénymikroszkóppal láthassuk őket, olyasmivel, mint amilyet az orvosi rendelőben vagy a patikában találhatunk. Azok a mikroszkópokat ezerszeres nagyításig tervezték. Egy elektronmikroszkóp milliószoros nagyításra képes, bár annál a teljesítménynél nehéz jó minőségű képet kapni (jobbak 50.000 - 100.000 nagyítás esetén) legalábbis a múltban

48


ilyen értékek mellett kaptam a legjobb felvételeket. Viszont jelenleg az atomerő mikroszkóp az első a sorban, ha valami kisméretűt vizsgálunk. Fel sem fedezték az 1980-as évekig és a két fizikus, aki ezt megtette, Nobel-díjat kapott. Az 1990-es évekig kereskedelemben nem is volt hozzáférhető. Napjainkban az újabb szabvány, az AFM-ek (atomerő mikroszkópok) gyöngyszeme a Veeco Innova. Van egy ilyenem a laborban - ez igazán nagyszerű, nem? Az Innova képes atomokat vizsgálni. Az atomokat angströmnek nevezett egységekben mérjük. Egy méter 10 milliárd angström - ami azt illeti, tényleg kicsi. Az Innova 1-2 angström pontosságú. Így, amióta csaknem minden atomot megtalálhatunk más atomokhoz viszonyítva, és láthatjuk őket egy AFM segítségével. A kilencvenes évek elején, nekünk Yin-nel nem volt AFM-ünk. Tehát egy kora reggel elindultunk Santa Barbarába, a Digital vállalathoz (ezt a vállalatot vásárolta meg később a Veeco). Éppen annyi pénzünk volt, hogy a mikroszkópot egy órán át használhattuk. Volt egy ára a berendezésnek, továbbá valamennyi a gépkezelőnek. A napot elégedetten kezdtük, annak tudatában, hogy ezt a részecskét hamar megtaláljuk. Persze, egy-két órát igénybe vesz, de annál biztosan nem többet. Az idő tényleg nagyon drága volt és volt egy keretünk. 8 órával később fölhasználtuk a keretünket, zsebünk üres volt (hitelkártyánk rovására), és semmi eredmény. Az a baj, hogy a szénakazalban nem a tűt kerestük, hanem a tűnek egy mikroszkópikus darabját. A nap végére az időnk és a pénzünk is elfogyott. A gépkezelő haza akart menni (a személyzet többi tagja órákkal előbb elment). Yinnel mindketten nagyon rosszkedvűek voltunk. Igazság szerint nemcsak, hogy sok pénzt költöttünk, méginkább csalódottak voltunk, mint előtte is már annyiszor. Eljön a pont, amikor már fölteszed magadnak a kérdést, hogy helyes-e az, amit csinálsz – tényleg csak kísértetre vadászunk? Volt tapasztalatunk az elektronmikroszkóppal, s ami pillanatokra fölvidított, az a kíváncsiságom, hogy lássam, mit tud ez a világ-klasszis mikroszkóp. Láttam az új eszközzel készített fotókat és a S.E.M. sem a végeredményében sem nagyításában meg sem közelítette az újat. Így azt mondtam a gépkezelőnek : “Mutasd, mit tud ez az A.F.M. – tegyük próbára.” Csak kerestünk tovább és nem figyeltünk alkalmanként megpillantható roncsolódott részecskékre, mert tudtuk, hogy semmilyen esetenként előforduló szennyeződés nem érdekel bennünket. De abban a pillanatban egyfajta versenyre vettem jegyet, méghozzá nagyon drágán. Az első sorból akartam nézni a műsort. Tehát megkértem a gépkezelőt, hogy keressen akármilyen szennye-


49

ződést vagy roncsolt darabkát, egy bogarat, bármit, és mutassa meg, mire képes a műszer. Még a gépkezelő is fölélénkült, ahogy levette a figyelmét a tényről, hogy a vacsorája otthon már rég kihűlt. Nos, készen állt a bemutatóra, s ez igazán remek volt. Hozzálátott, hogy akármilyen apró kis szennyeződést találjon, azután közelebből ráfókuszált a meglelt darabkára. Ő és az eszköze határozottan jó benyomást tett rám, ahogyan egyre több alakzat látótérbe került, miközben az eszköz beállítását hozzáértően változtatta. Egy atomerő mikroszkóppal megvilágítva nem úgy látható a részecske, mint hagyományos mikroszkóppal és nem úgy, mint elektron-mikroszkópban megfigyelve. Ugyanis az atomerő mikroszkóp ténylegesen “érzi” a részecskét. Végtelenül gyengéden megérinti azt, ahogyan egy vak ember érzékeli maga körül a szobát. Eltekintve attól, hogy ebben az esetben a tapogató kéz egy apró pontnyi elektromos töltés. Ez “érzékel”, majd fölfogja az elektromosan töltött tűhegyen kapott érzékletet és egy számítógépen keresztül lefordítja az információt. Ezután lassan, rendkívül lassan a számítógép rajzolni kezdi a képet. Átvizsgáltuk egy szennyeződés-darabkát (széndarab lehetett), - a gépkezelő a beállításokat változtatta, hogy jobb képet kapjon - amikor hirtelen változás történt. A szennyeződés-darabka rajta ült valami rúd formájú dolgon. “ Mi ez?” - kérdeztem. A gépkezelő rámnézett és azt mondta . “ Nem tudom ... ilyet még sosem láttam.” Amit tudunk - egy újabb “Mi ez?” Remek. Szólítottam Yin-t, aki kilépett a teremből. Nyilván látta az arckifejezésemet, amint futott vissza a terembe, mert abban a pillanatban fölkiáltott: “ Mérd meg!” A matematikai modell előrejelzése alapján a legnagyobb részecske átmérője 1 mikron, hosszúsága 3 mikron. A gépkezelő a mikroszkóp-programban lévő szofverét használta, aztán felénk fordult és azt mondta: “1 mikron széltében és 3 mikron hosszában.” Hihetetlen! Hihetetlen! Teljesen véletlenül elcsíptük az első részecskénket. A részecske megtalálásának különlegességét érzékelendő gondoljunk bele, mennyi ideig tart az AFM hegyével csak néhány milliomod milliméternyi távolságot megtenni: ahhoz fogható ez, mintha a Mars egész felszínén csak egyetlen szikla lenne, ami az élet jeleit igazolja és te úgy 50 millió mérföldet utaztál volna, hogy odaérj és úgy alakul, hogy az űrhajód éppen azon a bizonyos sziklán landol. Amint megteszed az első lépést a világűrben, már el is érted az úticélodat. Nos, ezt értem az alatt, hogy hihetetlen. Az AFM-mel végzett effajta kísérletek nehézsége az, hogy nagyon sok paraméter van, amit a legnagyobb pontossággal kell beállítani ahhoz, hogy bármit láthass. Ezen kívül ismeretlen területen kutatsz a sötétben. Ha ezidáig még soha nem találtál olyan mintát, amit most keresel, elmulasztod mindazokat a szükséges adatokat

50


betáplálni, amik a mikroszkópnak megmutatja, hogyan érzékeljen. Nem túl nagy a nyomás a tűn? Az elektromos töltés beállítása tökéletes-e ahhoz, hogy képes legyen kiválasztani a részecskének megfelelő közlésmódot? Ez valóban a megfelelő tű és a megfelelő feszültség? Mielőtt le tudnál fényképezni valamit, kell legyen egy korábbi képed róla. Már, ha ennek az egésznek van értelme számodra. Viszont, ez az igaság. Most, hogy a gépkezelő meglátta és érzékelte az első részecskét, ezen adatok alapján gyorsan beállítja a paramétereket…. majd, BUMMM! – az oldatban mindenütt megjelentek. Úgy sejtettük, hogy ennek sok megoldása lehet, hiszen, modelljére alapozva, Yin előre jelezte azt az eljárást, ami megnöveli ezeket. És megnőttek. Hirtelen el is felejtettük, mennyire letörtek vagyunk. Nagyszerű utunk volt Santa Barbaraból vissza Los Angelesbe. Végül is megtaláltuk, amit kerestünk. Nos, a könyv második részében többet is láthatunk ezekből a korábbi fotókból. Meglehetősen primitívnek látszanak, de ezek voltak a kezdeti fotók. Ma már, a csúcsminőségű berendezéssel inkább így néznek ki:

Ez egy nagy koncentrációjú oldat. Itt a részecskék hópehely módjára összetapadnak. Azokon a korai fotókon sokkal kevesebb részecske látható. Az évek múlásával sokat tanultunk arról, hogyan lehet ezeket a jószágokat szaporítani. Térjünk vissza a történethez. Úgy egy évvel később megvásároltuk első atomerőmikroszkópunkat. Meglehetősen szakértők lettünk különböző minták vizsgálatában, beleértve az eredeti mintát, amivel az egész kaland indult. Az eredeti minta határozottan ugyanazt a részecskét tartalmazta, ám igen kis mennyiségben. Ez vezetett el bennünket – igen, jól sejted – a homeopátiás oldatokhoz. Érdekes kaland volt. Felfedeztük, hogy bizonyos oldatokban megtalálhatóak ezek a részecskék és némelyekben nem. Talán sok készítmény esetében ezért zavaros


51

az eredmény. Azt találtuk, hogy a minta előkészítésében pontos eljárást kell követnünk. Így ténylegesen azt fogja tartalmazni, amit Yin előrevetített az első közzétett tanulmányában, 1996-ban (IE Anomalous State of Ice,” Modern Physics Letters B, Vol. 10, No. 19 (1996), 909–919 - a könyv végén megtalálható.) Ez volt az elektromos mezőben képződő jég. Kissé alkalmatlan elnevezés volt és e tanulmány miatt értek bennünket az első támadások, többnyire olyan személyektől, amiket szívesen Jég Fickóknak nevezek. Kémikusok és fizikusok voltak ők, akik életüket különböző jégképződmények tanulmányozásával töltötték. Eddigi ismereteikbe nem illett bele, és most sem illik bele, hogy acélmentes kamrában ezer font nyomás alatt szobahőmérsékleten jég képződjön. Yin azonban Debey-Hückel egyenletét továbbfejlesztette azzal az ajánlással, hogy szélsőséges elektromos (nem légköri) nyomás képződött az egyszerű töltött ion részecske körül, amennyiben eléggé megnőtt a távolság ahhoz, hogy a “pompomlányok vezetője” ne tudjon összejönni a “kosárkapitánnyal”. Ember, semmi sem egyezett azzal, amit ismertünk! Nem csak arról volt szó, hogy a kerítésről nézelődsz; teljesen a parkon kívül voltál, útszélen, bent a tóban. Mégis folytattuk - Yin elméleteket állított fel és én berendezéseket üzemeltem be. Célunk az volt, hogy olyan környezetbarát hidrogén-oxigén részecskét állítsunk elő, ami víztisztaságú, vízből készült és nagy töltést hordoz (mint egy kis elem), amit szénhidrogénhez kapcsolhatunk (gázolaj és diesel) és tisztán éghetővé tesszük. Megérte a kaland. Következő lépésünk az UCLA (University of California, Los Angeles) vegyészmérnöki karára vezetett. Akkoriban a tanszékvezető Selim Senkan volt, a szénhidrogén témájának elismert és kiváló szakértője. A vegyészmérnöki tudomány többnyire az olajról szól, minthogy ez mozgatja a Föld - bolygó kerekét. Selim segítségével ezt az új katalizátort akartuk felszerelni és tökéletesíteni. Selim azt javasolta, hogy egy nagy olajfinomító vállalat és a porondra való gyors belépés oldaná meg az ő problémájukat a koksz szennyeződésével. A koksz alapvetően egy szénréteg, akárcsak az otthoni kerti grillen; azért rakódik le szén, mert nem mindig tökéletes az égés. Az el nem égett szén a finomítás során kellemetlen dolog, hiszen az eltávolítása pénzbe kerül. A műanyagok a petróleumból származnak; napjainkban találj valamit, ami nem ebből az anyagból készül – ez óriási-óriási iparág. Nézz körül, mit látsz- műanyagot, ugye? A finomítás során fogunk természetes gázt vagy valami hasonló dolgot, ezeket átviszik egy folyamaton, így előállítva a műanyag alapanyagát. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, ez egy piszkos folyamat és ahol a műveletet végzik, ott

52


nagymértékű a reaktorban a szénlerakódás (korom). A művelet végzése közben egy hónapon belül le kell állni tisztítani, tisztítani, tisztítani a berendezést, mielőtt újra elkezdheted. Következésképpen, jó dolog lenne lelassítani ezt a lerakódást vagy lehetőség szerint méginkább teljesen megszűntetni. Tehát, Selimmel együttműködésben, az UCLA –nál egy kísérletet állítottunk fel, hogy lássuk, vajon ez a részecske tud-e különbséget okozni a korom-lerakódás mértékében. Felállítottuk a tesztreaktort és először úgy állítottuk be, hogy hasonló mértékű szénlerakódást mutasson, mint az iparban. Megtette. Kísérlet eredménye azt mutatta, hogy adalék jelenlétében négy egységgel csökkentettük a korom mértékét, először minden módosítás nélkül. Ez kiváló eredmény. Elolvasva Selim tanulmányát (H2PtCl6), megállapítható, hogy az adalék a platinum-klorid nagyon híg oldata; de ez persze stabil víz klaszter oldat volt. Most a teszt megmutatta nekünk, hogy a finomítóban nagymértékben csökkenteni tudtuk a szénlerakódást. Éveken keresztül ugyanezt a hatást láttuk a teherautók és buszok esetében. Olyan motorjaink voltak, amelyek akár 200-300 mérföld után patyolat tisztaságúak voltak. Semmi korom. Nem ez volt azonban a legérdekesebb dolog, ami felmerült ugyanezen időszakban, mivel tökéletesítettem a részecskék fényképezésre szolgáló elektron-mikroszkóp használatának módszerét. Emlékezzünk, hogy a kezdetekben megpróbáltam, de nem jártam sikerrel a részecskenyalábok hasítása során. Eljutottunk oda, hogy jobban megértettük a részecskéket és változtattunk a módszeren, amivel előkésztettük S.E.M-hez a mintákat. Egy délután egy remek fotót készítettem de észrevettem, hogy ugyanezen a mintán van egy hiba, egy baktérium. Észrevettem, hogy a részecskék felhasították a baktériumot körülvevő protein-zsákot és hogy a beltartalma ráloccsant a mintára – elpusztult a baktérium. A víz szemmel láthatóan antibakteriális hatást mutatott. Hasonlóra lettem figyelmes a laborban a fénykép előtt, ami azt a gyanút ébresztette bennem, hogy ebben a vízben meglehetősen nehéz baktériumot tenyészteni. Általában a laborvíznek van egy nagy problémája: mivel nagyon tiszta (nincs benne klór sem), a baktériumok könnyen belakják. A nagyon tiszta vízből baktériumtenyészet lesz. Ahhoz, hogy a laborvíz tiszta és szennyeződés-mentes maradjon, a víznek áramolnia kell és erős ultraibolya fény hatása alatt kell mozgásban maradnia. Meleg raktárhelyiségben hónapokon át lezárva tartott, termelésen kívüli vizet teszteltünk. Ez alapvetően állóvíz volt és az egyik mérnöknek azt mondtam, hogy be


53

kell indítania a termelősort, kitisztítani, stb, majd átengedni rajta ezt a “tiszta” vizet, amíg megszabadítjuk minden szennyeződéstől. A mérnök visszajött az irodába egy vízmintával és azt mondta, “szagold meg.” Szagtalan volt. A víz teljesen tiszta volt, szennyeződéstől mentes. Amikor ezt a baktériumot megláttam a lemezen, érdekesnek találtam. Láthatóvá vált, hogy a részecskék a baktérium széleihez körbe odatapadtak. A legjobb méretük volt ahhoz, hogy elpusztítsák a baktériumokat - amik ezután nem tudtak növekedni. Lásd fénykép jobbra: Megmutattam Selimnek ezt a fotót, aki erre azt válaszolta, hogy el kéne vinnem egy barátjának, aki az UCLA Orvosi Intézet Immunológiai Osztályának vezetője volt. Ő Benjamin Bonavida. Benjamin a munkánk felől érdeklődött és tudni akarta, mi ez a részecske. Elmondtam, hogy az a részecske, amit vizsgáltunk, egy önálló töltéssel rendelkező platinum részecskéből származik. Bár, igazság szerint, az oldatban egyetlen fémrészecskét sem találhatnánk, viszont jégszerű részecske csoportokokat igen. Elmondtam neki, hogy ezek a jégszerű részecskék az eredetihez hasonlóan viselkedhetnek. Benjamint érdekelni kezdte a munka. Azt mondta, hogy a platina egyike az igazi immunogéneknek ( ez olyasmi, ami a sepcifikus T-sejtek hatását stimulálja és kiváltja). A dilemma abban állt, hogy a platinumnak kifejezetten mérgező hatása van az emberi testre. Nagyon kis mennyiség is komoly problémát okoz. Kísérlet-sorozatot végeztünk (kettős vak kísérlet), ami Bonavida tanulmányában kerül bemutatásra. (lásd: mellékletek) A placebo desztillált víz volt. A másik a mi IE (Ice formed under an Electrical field) vízoldatunk, ami ténylegesen nem tartalmaz platinát, csak a vízből képződött részecskét, a platinát csak mintaként használva. 10 millió jégkristályban találhatsz esetleg valódi fémrészecskét, de a fém többnyire nincs jelen. Bonavida ezt megelőzően használt tényleges oldatot, amiben platina is volt. Tudta, hogy egy ilyen oldat reakciót vált ki, azonban a mi oldatunk összevetve a korábbi eredményekkel és a kontroll-kísérletekkel, ezerszer aktívabb volt. Izgalmas fejlemény volt, amint azt láttuk, hogy az előállított IE különlegesen hatásosnak bizonyult a T-sejtek stimulálásában a specikifus cytokinek kiválasztásához. Ezek a vak kísérletek tényleg felnyitották a szemünket, hogy valóban valami rendkívül jelentősre bukkantunk. Habár ez közvetlenül nem támogatta Benveniste korábbi munkáját, mégis túl sok volt a hasonlóság ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk. Most, hogy megjelent egy jóhiszemű tudományos modell, amely magyarázatot ad az ultrahigítású készítmények működésére és a részecskék küllemére

54


AntiBakteriális hatás A nagy ovális folt egy baktérium képe, amit körülvesznek a vízklaszterek


55

vonatkozóan - már nem volt kérdés: gyógyításban megnyitottuk az ajtót néhány kulcsfontosságú elmélet számára, nevezzük ezt akár homeopátiának vagy valami másnak. Igazság szerint egy olyan ösvényen haladtunk, ami figyelembe veszi az allopátiás orvoslást. Ez nem valami olyasmi mint “No, nem igazán értjük a vegyészetet, de folytatni fogjuk a statisztikai kísérleteinket.” Nem! Ez először mutatott rá arra, hogy képesek vagyunk pontosan fizikai és kémia szempontból megérteni a készítmények működését, még pontosabban azt, hogyan jutnak a szervezetbe. Minden gyógyszer a májon keresztül jut a testbe. Volt itt valami, ami éppen megfelelő méretű és alapvetően vízrészecske, ami közvetlenül sejtek szintjén képes azonnal működésbe lépni. Annak lehetősége állt előttünk, hogy a legtöbb komoly betegségre kifejlesszünk egy biztonságos és forradalmi gyógymódot.

56


IV. Fejezet A felfedezés veszélyei

N

os, mi történt? Mi volt az, ami Yin-nek és nekem annyi bajt okozott? Emlékszünk az Ausztrál Titkosszolgálat látogatására, a Baser projektre, a nagyenergiájú - nagyon nagy energiájú megnövelt részecskecsoportokra? Hogy érzékeltessük, mekkora energiáról van szó, a lézer a Baserhez viszonyítva olyan lenne, mint a légycsapó egy Tomahawk rakétához képest.

A lézer egy koherens fény-nyaláb. A fizikában a koherencia elve az, amikor egyidejűleg minden egyirányba tart. A fény esetében ez annyit jelent, hogy valamen�nyi fényrészecske (fotonok) összetart és együttmozog. Nincs véletlenszerű mozgás, ezáltal az erő és irány megnövekszik. A koherencia tulajdonsága folytán vehetjük ugyanazt az energiamennyiséget, amit a szobánk világítására használunk (100 watt), az összegyűjtött sugarakat elküldjük a holdra és láthatjuk visszaverődve. A koherencia: energia. Hollywood szereti lézeres fényhatásokkal fölfújni a látványt, de a lézer valójában csak hőt termel - nincs különösebb hatása. Az erő azonos a tömeg és a gyorsulás szorzatával (F=MA). Ez Newton második törvénye. A fény azonban szinte súlytalan - majdnem tömeg nélküli. Ezáltal, még ha óriási sebességgel mozog is, ha neki is ütközik valaminek, kicsi behatást okoz. Évekkel azelőtt, hogy velem találkozott volna, Yin tanulmányokat írt arról az elképzelésről, hogy lehetséges volna nagyobb részecskéket kapni, amelyek a koherencia jellemzőit mutatják. Kvantumfizikus lévén több, mint húsz éven át kutatta annak elméletét, hogyan lehetne mindezt felhasználni és hasznosítani a gyakorlatban. A Caltech-beli projekt volt az első nagy lépés annak bizonyítására, hogy a fotonnál nagyobb méretű részecskék esetében létezik koherencia. Héliummal dolgoztunk. Sikerült lehűteni körülbelül mínusz 268 Celsiusfokra, ahol Yin feltételezése szerint az atomok koherens tömegbe zárulnak és így elektro-


59

mos térrel befolyásolhatók. Ez 1996-ban történt. Tovább emelve e munka hitelességét, Roy Glauber, a Harvard fizikusa 2005-ben Nobel-díjat kapott a koherencia elvének elméleti számításai terén végzett tevékenységéért. Szilárd meggyőződésem szerint az atommaghasítás óta a fizika tudományának szinte biztosan ez volt az egyik legfontosabb projektje. Rendkívüli csapat állt össze: köztük Alfred Wong, aki plazmafizikai kutatásáért a John Dawson Különdíjat kapta, Yau, a matematika - tudomány Érdemémesének segítségével a háttérben. Ezen felül a tudomány jeles képviselőinek hosszú sora, köztük a Berkeley fúziós csoportjának tudósai. Vajon mi hozta össze ezeket a nagy elméket? A TISZTA ENERGIA. A Baser által a fúzió - mint álomenergia - többé nem álom volt. Valódi lehetőséget jelentett. A fúzió a napban zajló jelenség: az atomok összepréselődnek és energia szabadul föl. Ez a végsőkig tiszta, korlátlan energiatermelés. Ha a Föld bolygón létrehozzuk a fúziót, akkor az emberi faj igazi lökést kap a túléléshez. Tiszta energia használatával az olajért folytatott háborúk véget érnek, megáll a légszennyezés és új kor kezdődhet - valódi újjászületés a Földön. Persze, vannak, akik azt mondják majd: ‘Bárhogy is van, az ember sorsa az, hogy megégesse magát”. Én ezt nem hiszem. Ha bőségesen rendelkezünk energiával, akkor valósággá válhat egy békés bolygó. Megfertőzte az emberiséget a kór, amely azt terjeszti, hogy szűkösen vagyunk és miénk kell legyen a legnagyobb klub, a legélesebb dárda vagy a leggyorsabb csatahajó ahhoz, hogy azt a bosszantó szomszédot a kerítés túloldalán tartsuk. Amíg mi folyamatosan élelem és víz szűkében vagyunk, ő éjszaka alattomosan besurran és kifoszt mindenedből. Ám gondolj bele: Mi lenne, ha a világnak rendelkezésére állna a kellő energia? A szomszédnak lenne elegendő élelme? Szárazságban öntözhetné a veteményesét? Itt álljunk meg egy kicsit. Mindenki tudja, ugye, hogy a Földön nem sok édesvíz van? Álljunk meg, ugyanis ez a ‘mindenki tudja’ kijelentés azon a hazugságon alapul, hogy nem juthat mindenkinek. Lehetséges (valójában elég könnyű) fúziós energiával ivóvízzé változtatni az óceánok vizét. Eddig rendben. Mindössze hőre van szükség, hogy a só eltávozzon. Az egyetlen ok, amiért a városok, mint Santa Barbara és Los Angeles nem teszik ezt, az az elektromosság előállításának magas költsége. Fúzió által a friss víz korlátlanul hozzáférhetővé válik. A létfenntartás költségei egyre lejjebb és lejjebb mennek a korlátozás nélküli szabad energia felhasználásával. A javak előállításának költsége a fűtési (energia) költségen alapul. Traktorra van szükséged, hogy elvesd a magvakat. A földből ki kell bányászni a vasércet, amihez energia kell. A traktor készítéséhez az acélt megmunkálni szintén energia: megolvasztani az acélt (energia); gyárakat kell üzemeltetned a traktorok összeszereléséhez - ez 60


is energia ; a dolgozónak fizetést kell adnod (az ő létfenntartási költségeik szintén egyenes összefüggésben állnak az energia árával). Ebből következik a tény, hogy olcsó hőforrásra van szükségünk. A vízgőz előállításához föl kell forralni a vizet. Gőz hajtja az elektromos berendezések turbináit. Majd pedig az energiát országszerte forgalmazni kell. Ebben a láncolatban a fúzió csak a költségeken változtatna - azokat viszont lecsökkentené. A Föld régi szabályai kisodródnának a kozmoszba és tökéletesen új korszak kezdődne. Alaposan nézzük meg: Mi a magva a világ konfliktusainak? Mindig az, hogy nem jut mindenkinek. A puszta túlélés a dolgok legalsó szintje. Könnyű egy harmadik világ-beli országot úgy felfegyverezni, hogy a gyerekek nem esznek vagy a terhes anyáknak nem jut orvosi ellátás. Persze sokan vannak, akik hasznot húznak a háborúból. Ám végső soron mit akarnak ők? Mindig is azért az eszméért harcoltak, hogy nem juthat mindenkinek. Ám nem beszélhetünk az energiáról anélkül, hogy a maghasadás és fúzió közötti különbséget megértenénk. A maghasadás atomok bontását jelenti. Ez egyfajta nukleáris energia, amely már rendelkezésünkre áll. Nagyon piszkos és nagyon problémás, mivel a hőtermeléshez rendkívül súlyos és labilis tömegeket (uránt) kell használni. Egy atom részekre bontásával energia szabadul fel. Ez az E= mc2 egyenlete, amit Einstein révén ismerünk. A maghasadás energiája sok pusztító melléktermékkel jár. Ezek olyan anyagok, amelyek több ezer évre radioaktívak maradnak. Mindenesetre a valóság talaján álló gondolkodás azt mutatja, hogy beteges és homályos igyekezet folyik a folyamat és a melléktermékek kezelésére. A fenébe is! A maghasadásra még a bombakészítők is azt mondták, hogy ez egy szamárság és a fúzió felé fordultak, ami egy igazán nagy bomba készítésének módja. Azonban nem a bomba készítéséről beszélünk; bőven elegünk van ebből. Tiszta energia magfúzióval érhető el. Mekkora energiát ad a fúzió? Autónkban egy csésze gázolajjal milyen messzire jutunk? Nos, ez attól függően változik, hogy éppen milyen autót vezetünk, de az átlag körülbelül 1-2 mérföld. (16 pohárral számolva gallononként. - 1 gallon= 4.543 liter. A ford.) Vajon mi történne, ha a gázolajban lévő összes nukleáris energiát felszabadítanánk? Ugyanaz a tömeg, csupán az atomok piciny központjából az összes tárolt energia felszabadul. Gondolnánk, hogy ez egymillió mérföld? Ez a magfúzió ereje. Ez a valódi oka annak, amiért ez a társadalom és a többi társadalom világszerte abban a meggyőződésben működik (s ennek megvan az oka), hogy a fúzió a nagyon - nagyon - nagyon távoli jövő útja. Ez bárki részéről alapvetően hibás feltételezés. Ám miért akarna bárki fönntartani egy ilyen hazugságot? Hűha! Ki birtokolja a Földet? Az olajipar. Nem azt mondom, hogy ezek a fickók valamiféle nagy össze-


61

esküvők lennének a tudomány megállításában. Valójában mégis több, mint ötven év óta a magfúzió mindennapos szó a hidrogén-fegyverek iparágában. Az 1950-es évek végétől a mai napig tömegesen gyártunk hidrogén (fúziós) fegyvereket. Ismertek az egyenletek, ismertek a számítások, tudjuk hogyan kell előidézni- és a hadsereg több tízezernyit készít belőle. Yinnel az első civilek között voltunk, akiket kb. 15 évvel ezelőtt meghívtak az Egyesült Államok fő nukleáris fegyvergyárába – abból a célból, hogy meghatározzuk, mi módon lehet a kormány által bezárásra ítélt Rocky Flats (nemzetünk egyik nukleáris gyára) hátramaradt hulladékát eltávolítani. Annyira könnyű megállítani a tudományt; annyit mondasz az okos fickóknak, hogy ha bármi olyat tesznek, ami kívül esik a hadsereg titkos ajtóin, akkor hazaárulást követnek és te lelövöd őket. Ez hajlamos őket visszatartani. Ebből következik, hogy a világ kormányai folyamatosan azt híresztelik, hogy a nukleáris energia nagyon veszélyes. Ahogy Yin rájött, amikor Melbourne-ben először felvetette az elképzelést: ha beszélsz, lelőnek! A Baser csapata az atomfizika segítségével valami építő jellegű dolgot akart – egyszerűen tiszta, olcsó energiaforrást előállítani. Yin és barátai számításokat végeztek és azt találták, hogy ugyanaz az energiahatás, ami a hidrogén fegyvereket felrobbantja, előállítható részecskenyalábok koherenciája által. Ez azt jelenti, hogy a magfúzió létező valóság. Természetesen berendezéseket kell készíteni, de az első atomenergiát 1930-as technológiával állították elő. Mi történne, ha a programot 2010-es technológiával frissítenénk? 1898-ban, Marie Curie felfedezte a radioaktív anyagot. 1905-re Albert Einstein feltárta E=mc2 egyenletét. 1919-re Rutherford végrehajtotta az első valódi atomátalakítást. A következő 15 évben Fermi felállította az első nukleáris reaktort. Pár év múlva, 1939-ben Einstein levelet írt a FDR-nek, hogy bizonyos abban, hogy Hitler bombát fog készíteni, s az USA jobban teszi, ha leteszi régi fegyvereit és lépéseket tesz. Látjuk, mi történik, ha egyszerűen engedjük, hogy a tudomány a maga útját járja? Alig ötven év múltán a társadalom a felfedezéstől a nukleáris fegyverekig jutott. Megtörténik ilyesmi, ha a felfedezés megfigyelésen és kísérleten alapul, s jövőre vonatkozó előrejelzéseit a matematika szabja meg. 41 év alatt, 1898-1939-ig zajlott a tudás exponenciális növekedése, csak azért, hogy a Manhattan Projekttel az ismeretek elsüllyedjenek egy áthatolhatatlan gránit sírba. A projekt indulásától elrejtették a nukleáris energia jövőbeni bármilyen és minden további fejlődéséhez vezető lakatot a maghasadás és a magfúzió vonatko-

62


zásában egyaránt. Az atomkutatás ettől a pillanattól a hadsereg tulajdonába került. Így az emberiség reménye, a korlátlan és tiszta energia ígérete - ami nem termel üvegházi gázokat, világítást ad, fűt és a jövő évezredben árammal látja el a világot ez az energia azoknak a szervezeteknek az abszolút ellenőrzése alá került, akiknek célja, hogy megnyerjék a háborúkat. Nem mintha nem ismerném az ilyen döntések alapját - de tegyük most ezt félre. Nem ez a legépeszűbb irány, amely felé a társadalom mozduhatott. Akkoriban, nem igazán értették, hogy a szén alapú fosszilis kőolajok elégetése a bolygó potenciális túlélését illetően milyen következménnyel járna. Ráadásul olcsó olajunk volt, ami Texas minden pórusából folyt. Az olaj erő, s az erő politikai és katonai hatalom. Napjainkban, ha van is olcsó olajunk, egyszerűen nem az a megoldás, hogy elégetjük. Szemben azzal, amit esetleg a hírekben hallunk, az elismert tudósok egyöntetű véleménye szerint választhatunk, hogy az olajat elégetjük vagy sem. Szerezzünk egy CO2 mérőt, menjünk ki az utcára és mérjük meg a szén-dioxid szintet. Ez az érték ma magasabb, mint az elmúlt 300 ezer év során bármikor volt. Miért? Mert évente fejenként 3.000 fontnyi szenet égetünk el. Ez azt jelenti, hogy a Földet körülvevő rétegbe az év minden 365 napján 19,5 trillió font szén kerül. Az elmúlt száz évben ez az érték folyamatosan emelkedett. Igen, ez befolyásolja és továbbra is befolyásolni fogja a klímát és igen, a Föld népessége egy exponenciálisan növekvő görbén áll. Ez a szám eszerint gyorsabban nő, mint a nemzeti adósság. Ha ezt nem állítjuk meg hamarosan, akkor elfeledkezhetünk a nemzeti adósságról éppúgy, mint a hitelkártyánk adósságáról, továbbá minden gyerekünkről és unokánkról. Pár évvel ezelőtt Közép-Nyugaton labort építettünk és éjt nappallá téve dolgozunk, hogy teljesítsük küldetésünket. Tehát, mi is történt az elmúlt 15 évben ezzel a vízzel? Úgy gondolom, érdekesnek fogják találni.


63

V. Fejezet Eddigi kutatásaink összegzése

S

zánjunk rá egy pillanatot és ismételjük át az általam eddig elmondottakat a vízkutatással kapcsolatos ismereteinkről. A Baser fejlesztéséről szóló kitérő kicsit összekuszálhatta a témát, tehát most térjünk vissza arra a kísérleti vágányra, amire leginkább összpontosítunk - a vízre, a vízre… vízre!

Hogy összefoglaljam, a katalitikus hatásra Yinnel egy vízmintában bukkantunk rá, amelyet egy mezei feltalálótól kaptam. A feltaláló azt állította, hogy ez egy vízbázisú katalizátor. Miután Yinnel kémiai analízist végeztünk, kiderült, hogy tiszta vízről van szó. Amikor azonban azt több nagy diesel tesztmotorban használtam, kifejezett katalitikus hatást mutatott. Éppen úgy, mintha egy ismert kémiai katalízist alkalmaztam volna. Ez a kirakós játék Yint és engem egy kétéves kutatásba vitt. Vajon egy analizált tisztított-víz minta, amelyet égési folyamathoz adunk, hogyan képes kiváltani ilyen nagy erejű katalitikus hatást? A közönséges víz nem mutatott ilyen hatást. Tehát, mi volt az ebben a különös vízben, ami a folyamatot kiváltotta? Yin elképzelése szerint az illető, aki nekem a vizet odaadta, csupán felhígította a tőlem kapott platina-kloridot. Ha ez így van, miért nem tudtuk azt kimutatni? Ha pedig annyira fel volt hígítva, hogy az általunk kidolgozott finom műszerekkel nem tudtuk kimutatni, hogy a csodába okozott ilyen nagy erejű katalitikus hatást? Tovább fokozva a rejtélyt, az illető, aki átadta nekem a mintát, megadta nekem azt az adatot, hogy a víz tartalmazza az általam elvégzett fém katalízisből származó „mezőket”. Azt állította, hogy valamifajta elektronikus berendezést használtak a vízbe juttatására. Ez a darabka hamis információ határozottan nem segítette a


65

további kutatásokat. Azokban a kezdeti esztendőkben bizony megtanultuk, hogy Yinnek igaza volt, amikor azt feltételezte, hogy a platinát egyszerűen felhígították. Valójában felfedeztük, hogy az illető egyszerű homeopátiás eljárást alkalmazott, egy kis csavarral. Ez az árnyalatnyi csavar segített mellesleg az erős hatást koncentrálni, amit én a tesztgépemen láttam. Még ebben is volt egy bizonytalan hatás. Ugyanettől a feltalálótól kapott oldatok közül némelyik nem működött. Vajon miért volt ilyen ellentmondás az eredményekben? A rejtvénynek ez a része meglehetősen egyszerű volt – a feltaláló nem igazán értette meg az alapműködést, így pedig aligha előre megjósolható, hogy mi fog történni. Yin Debye hígított oldatokra vonatkozó matematikai modelljét vette alapul és továbbvitte azt. Debye egyenleteit egyre nagyobb és nagyobb hígításokra terjesztette ki. Eddig senki nem kísérelt meg olyan matematikai modellt felállítani, amely a milliószorosan hígított ionok éteri birodalmába vezet. Yin megtette. Idézzük fel, hogyan rontott be az irodámba azzal a felkiáltással, „Tudom mi van a vízben, KISZÁMÍTOTTAM!” Nos, ez volt az ő matematikai előrejelzése az új részecskére, amely magából a vízből keletkezik. A megfelelő kérdés ezek után : mi történt az eredeti szennyeződéssel, – vagy bárminek is nevezzük – amit higítottunk? Korábbi példánkban sót használtunk, a pompon kislány jelentette a nátrium részt, míg a kosárlabda-kapitány képviselte a klorid összetevőt. A hígítás azt jelenti, hogy kis mennyiséget megtartunk az eredeti oldatból és további vizet adunk hozzá. Emlékezzünk analógiánkra, amikor a pompon-lány és kosárkapitány össze akarnak jönni. Ám, ha közéjük elegendő vizet juttatunk, akkor a köztük lévő plusz és mínusz töltés között megszűnik a kapcsolat. Képzeljük most azt, (tartsuk észben, hogy ez csak egy analógia; kérem lapozzanak vissza, ha konkrétumokat akarnak) hogy a lány és a fiú jó emberek és mindegyiket fény veszi körül. Ez az izzás (hasonlat az egyszeresen töltött részecskét körülvevő elektromos erőre) általában kifelé irányul és eléri a ellentétes izzást. Amikor a pomponlány olyan messzire kiterjeszti saját fénykörét, amennyire csak tudja, hogy lássa van e olyan csapatkapitány, aki őt keresi, de nem kap választ, akkor feladja és továbbáll. Amikor ez a hatókör kiterjed (a töltés körkörösen kiáramlik)… de nem egyesül, … akkor visszafordul, ezzel erőteljes nyomást teremtve. Ez a nyomás nyolc vízmolekulát magába zár és nagy erővel összeprésel. Ez a magábazuhanó prés jelenti azt a nyomást, amit Yin kiszámított és ez okozza azt, amit ő eredetileg jégrészecskének gondolt. Azért gondolta így, mert van olyan ismert jég, ami szélsőséges nyomás alatt képződik - Ice6-nak nevezik és szobahő66


mérsékleten, 70kg/négyzetmilliméter nyomás alatt keletkezik. Azért alkalmazta ezt az analógiát mert az a kalkulált nyomás, amivel az egyszeresen töltött ion nagy valószínűséggel rendelkezik, határozottan ugyanakkora. Ez az analógia azonban kicsit sántít, minthogy az Ice6 képződésekor elektromos, és nem légköri nyomásról van szó. A kutatás során minél többet megtudtunk Yinnel a részecskéről, annál világosabbá vált számunkra, hogy nem jég-részecskéről van szó. Új elnevezésre volt szükségünk. Nem állítom, hogy ez lesz az új elnevezés, minthogy ez a tudomány fokozatosan fejlődik, ám akkor CE részecskének neveztük el, annak alapján, hogy víz klaszter képződik elektromos mezőben (C= cluster, E= electric) Egy másik kérdés is felmerül most: miért nem tudjuk kimutatni ezt az iont, amely mindegyik vízrészecskének a középpontja. Mi történt az eredeti pomponlánnyal és kapitánnyal és miért nem tudjuk egyiküket sem megtalálni a kémiai analízis során? Jó kérdés, azonban van rá válasz. Ha egyszer ez a részecske kialakult, ha egyszer a pomponlány és a kapitány magába zuhan, és a nyolc vízmolekula magába zárja a különálló iont egy szilárd víz klaszterben, annak nagy töltést ad. Ez az ion erősen feltöltődik. És ez a töltés az, ami további klaszterek képződését beindítja - ha azokban nincs pomponlány és kapitány. Csak vízből áll. Ezután, amennyiben meghatározott feltételek fennmaradnak, ezek a klaszterek gátlástalan nyulak módjára szaporodni kezdenek a bolygón – nagyon gyors ütemben sokszorozódnak. Ha egy pillanatra visszatekintünk a homeopátiára, a mondás, hogy nagyobb hígításban erősebb az oldat, tényleg megvalósulhat, amennyiben - és ez egy nagy HA a bizonyos állapotokat fenntartunk. A szennyeződés egyenesen megöli a folyamatot, s ezalatt a szennyezettség minden formáját értem. Hozzáteszem, hogy a homeopátiának azon axiómája, mely szerint rázni kell az oldatot, szintén helytálló itt, mert ezek a részecskék kötődnek szomszédaikhoz, de ha erősen rázzuk, elszakadnak és ezzel a többi részecske növekedésének adnak teret. Tehát itt tartunk jelenleg: ha vízben oldunk egy anyagot, amely ionokra válik szét, a milliószoros hígítás közelében egy új részecske képződhet nagyon szigorúan kontrollált feltételek között és ez a részecske létrehozza és keletkezteti önmagát


67

AMENNYIBEN az eredeti feltételeket fenntartjuk. Vessünk egy pillantást a legutóbbi fejlesztésekre és arra, ami Yin és jómagam hite szerint ennek a CE-nek a jövője lehet. Először vegyük az üzemanyag katalízist. Ezzel akarom kezdeni, mivel ez volt és most is ez kettőnk kísérleteinek hosszú távú célja. Tartson velem néhány oldalon át. Tehát visszatérek munkánk biológiai és homeopátiás útvonalára. Ezen egyszerű, tiszta vízrészecske által mostanában ugrásszerűen haladunk egy tisztább bolygó megteremtése felé. Tudjuk, hogy a víz oxigénből és hidrogénből áll. A hidrogén egy nagyon tiszta gáz, az oxigén pedig a légzéshez szükséges anyag. Vegyületük alkotja a bolygó 4/5-t borító, víznek nevezett szubsztanciát. Továbbá- és ez kétségtelen- ez az, ahol az élet elkezdődött a Földön (ismét a biológiai életről beszélek, nem szándékozom spirituális kijelentést tenni). Gyakorlati szempontból, dieselhez adagolva ezt a szilárd víz- alapú egyszerű részecskét (CE), az üzemanyag-megtakarítás átlagosan 20 százalékkal megnő. Figyelmünket főleg a dieselre összpontosítottuk, bár a folyamat benzinnel szintén nagyon jól működik, azonban a diesellel könnyű a nagy hatást elérni. A diesel általában jóval olcsóbb a gázolajnál és az utakon közlekedő teherjárművek többsége legalább ötven évvel ezelőtti típus. Ezekből még mindig fekete füst dől, ami felszáll a hegyekbe, bár az USA-ban az utóbbi időkben kevésbé, mivel a szövetségi és állami rendeletek megkövetelik a tisztább üzemanyagot és a fokozottabb karbantartást. Mégis sok a szmog körülöttünk. Csak indulj el Mexikóba, ha mostanában ilyet nem láttál. Ez a füst egyszerűen az el nem égett üzemanyag, amit a rosszul karbantartott motorok szénlerakódása okoz. A dieselmotorok minden használati évvel veszítenek az üzemanyag megtakarításból, mivel a szén a motor még működő részeiben továbbra is lerakódik. Anélkül, hogy túl sok részletbe belemennénk, a motoroknak vannak olyan részei, amelyeket szénmentesen kell tartani ahhoz, hogy megőrizzék működőképességüket. Ha ezeket az alkatrészeket a szén beborítja, a romlási folyamat beindul és folytatódik, ami gazdaságtalan üzemanyag felhasználáshoz vezet. Az USA iskolai járatain rendszerint jelentkezik ez. A szóban forgó (dieseles) buszoknak rengeteg megállóhelyük van és az iskolajáratoknak általában alig van pénze a járműveik alapos, hosszútávú karbantartására. Mindössze az olaj és szűrőcserét tudják megengedni maguknak, mivel nincs elegendő pénzük olyan nagyobb tételekre, mint a szivattyútisztítás és a költséges generáljavítás, amelyek lassítják az el-

68


használódást. Röviddel ezelőtt ennek igazolására sok buszt teszteltünk Dél-Texasban egy rövid útvonalon. Általánosan az a jellemző,hogy a buszok fogyasztása a 9 mérföldenkénti egy gallonról 4,5-5 mpg-re romlott ( mpg= miles per gallon; 1 gallon=0,425 liter, a ford.) egy 5-6 éves időszakot vizsgálva. Gondolhatnánk, hogy pénzük felét elveszítve megszervezik a generáljavítást és hosszútávú karbantartást, amivel mérföldeket visszanyernek. Valójában az iskolajáratoknak nincs erre kerete; a buszok addig mennek, amíg szét nem esnek. Ezt a kevés CE-t az üzemanyaghoz adagolva, három hónapon belül a buszok fogyasztása visszatért a 9 mérföldenkénti egy gallonra, majd 9,5 mpg-re nőtt. 15 éven keresztül ezt figyeltük meg. Az üzemanyag égését addig a pontig tudja emelni ez a kis mennyiségű hidrogén-oxigén részecske (CE), ahol a motorban gyakorlatilag nincs szénlerakódás. Először eltávolítja a már meglévő szenet, s aztán nem képződik újabb lerakódás – ez minden esetben így történik. Megdöbbentő ezt látni, ha valakinek van műszaki háttér-ismerete, mivel ilyen tisztasági fokú motor nincsen. Amikor azt mondom, hogy nincs szén, akkor ténylegesen ezt is értem ezalatt. Az egyetlen ennek ellentmondó esetet akkor találtam, amikor valaki elmulasztotta a CE-t az üzemanyagba önteni. Ez többször megtörtént, a garázsban megtaláltuk a felbontatlan tartályt! Az hogy a motor megtisztuljon a szénlerakódástól, nem igényel többet, mint a megtett mérföldek vagy órák tíz százaléka. Valójában ennyit sem, a legutóbbi készítményeknek köszönhetően. Tisztaság alatt azt értem, hogy még a kipufogó is makulátlanul tiszta. A motorok csúcsteljesítményen futnak, rendeltetésüknek megfelelően, s ez így is marad, amíg üzemben vannak (ami a korábbi élettartalmuk 2-3 szorosa is lehet). Ráadásul a CE részecske fokozott égést okoz, ami a motor átlag - teljesítményében 4-5 %-os emelkedést jelent. A diesel esetében ez általában 20 %-kal nagyobb távolság megtételét jelenti, mivel az utakon lévő járművek 90 %-a NEM tiszta. Ez azt jelenti, hogy ma, (nem holnap vagy tíz év múlva, a tesztelés vagy fejlesztés során) hanem már ma, minden dieselmotor esetében 20 %-kal csökkenthetjük a szénfelhalmozódást. Megkockáztatom annak előrejelzését, hogy ezt meg tudjuk tenni valamennyi szén alapú üzemanyag esetében, ide értve a hajókat, autókat, repülőket, kazánokat, stb. Amennyiben az üzemanyag szén alapú, akkor ezzel a CE részecskével tisztább égést tudunk elérni, ami annyit jelent, hogy kevesebbet égetünk el, így kevesebb szén kerül a levegőbe. Jusson eszünkbe, hogy ez VÍZ. Amint a légkörbe jut, napfény hatására ismét folyékony halmazállapotúvá válik. Ez pedig teljesen beleillik a mi hosszú távú céljainkba, hogy a közeli jövőben nullára csökkentsük a szén-kibocsátást. Félúton vagyunk, már csak az kell, hogy Double Helix Water™

69

végrehajtsuk ezt az egyszerű technológiát. Amíg a könyvben a gyártás szakaszánál tartunk és mielőtt még visszatérnénk a biológiai oldalára, nézzük meg ennek az apró részecskének néhány egyéb alkalmazási lehetőségét. Találunk olyan tanulmányokat, amik a korom-mentesítés témájában íródtak; a finomítási ágazat nagy problémája a korom és ez a CE lényegesen csökkentette a problémát. Ezt a folyamatot a finomításban alkalmazva 5-10%-kal, akár még többel csökkenthető a légköri széndioxid-kibocsájtás. Ráadásul, ugyanez a kicsiny töltött vízrészecske meg tudja akadályozni a kálcium rétegek képződését, ezáltal megnőhet a kazánok hőátvitele, ezzel csökkentve az áramtermeléshez szükséges bármilyen hőforrás felhasználását. Ez pedig szénalapú üzemanyag, általában kőszén. E nagyon erős poláris töltéssel rendelkező, egyszerű, tiszta vízrészecskének a felhasználására szó szerint száz, potenciálisan ezer mód létezik, amit bolygónk megtisztítására használhatunk. Legújabban megfigyelhető jelenség, hogy az USA arra összpontosít, hogy rávegye az emberek a gazdaságosabb energiafelhasználásra. Ez jó ötlet, azonban nem igazán működik, ahogy észrevettük. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanazon a légkörön osztozunk a Harmadik Világ-beli országokkal. Hatékonyabb módszerekkel kell előállnunk az energia-előállítás és a világméretű energiafogyasztás tekintetében. Ennek minden érintett résztvevő számára gazdasági jelentőséggel kell bírnia. Szerencsére ez működik. Alapvetően Yinnel együtt szilárdan hisszük, hogy ez egy életbevágó technológiai felfedezés. A nagyfeszültségű poláris részecske felfedezése, amelyet a vízből, a Föld legalapvetőbb eleméből nyerünk, éppúgy megváltoztatja a vegyipar szerkezetét, ahogyan a tranzisztorok megváltoztatták az elektronikát. Most nézzük meg legújabb munkánkat; az eddig elmondottak többségben tíz-tizenkét évvel ezelőtt történtek. A legizgalmasabb a legutóbbi kutatásunk, mivel meggyőződésünk, hogy amire rátaláltunk, nem feltétlenül egy új vízrészecske, inkább egy új vízfázis - egészen nyíltan valami, ami a földi élet keletkezése óta mindenütt jelen van. Yinnel együtt hiszem, hogy ez egy eddig fel nem fedezett molekuláris fázisa a víznek. Tehát térjünk át a történetnek ezen részére. Úgy gondolom, ez a legkáprázatosabb, mert lehetséges, hogy az egész élet gyökerei ehhez a különleges vízfázishoz vezetnek.

70


72


VI. Fejezet Az első felvételek a kettős-spirálról

E

gészen olyan, mint egy kettős-spirál, nekem is úgy tűnik. Amikor néhány évvel ezelőtt ezt a fotót elkészítettük, az nagyon izgalmas nap volt. Egy stabil víz klasztert tartalmazó oldat volt, amely 10 éves borhoz hasonlóvá érlelődött és nagyon besűrűsödött. Ez az oldat nagyon hasonló volt ahhoz, amely sikeresnek bizonyult a T-sejtek stimulálására végzett első kísérletekben. Az UCLAnal Benjamin Bonavida, majd később Norman Shealy végezte ezeket. Nemrégiben, találtunk megoldásokat arra, hogy ezeket a víz klasztereket nagyon erős oldatokká koncentráljuk. Ezáltal a fent látható spirált könnyebb megtalálni és mellőzhető az érlelés folyamata. Vajon mit jelentenek ezek az új atomerő-mikroszkóppal készített fotók? Miért kettős a spirál? Vajon ennek a szerkezetnek mi köze van a vízhez? Kezdjük azzal, hogy ez bizony víz, tisztán és egyszerűen. Egy stabil víz klasztert látunk, de van egy kis eltérés – és szerintünk ez változik át egy másik „fázisba”. Emlékezzünk, hogy szó volt a jégről, folyadékról és a gőzről, amelyek ugyanazon dolognak, a víznek különböző fázisai. Érzésünk szerint van másik fázis, méghozzá a molekulaszerkezet csekély átalakulása miatt. Van egy alapelv, amit rétegképződés néven ismerünk. A rétegződést akkor látható, amikor az első szerkezet önmagát egy minta alapján másolja és ez a minta sokszorosan, fokozatosan felfelé haladva egy körkörös képződményt formál, ami érthetően - az alapra épül. Egyszerűen kifejezve, ha van egy kör alapban lefektetett téglarakásunk és folyamatosan rakjuk a téglákat egyesével felfelé, végül egy henger alapú kéményt kapunk, nem pedig négyszögeset. A természetben hasonlóképpen. Az alapforma következetes duplikációkon keresztül teljes kört, réteget alkot, ebben az esetben pedig kettős-spirállá emelkedik. Nos, a rétegképződés nem újdonság, viszont új a vízből keletkező kettős-spirál. Ismét vállaljuk a kockázatot (sajnos ezt tanulmányok nem igazolják, így e föltevése-


73

ket valakinek sürgősen meg kell vizsgálnia a laborban). Tegyük fel, hogy most valami olyasmit vizsgálunk, ami valamiképpen kapcsolatban áll a DNS-sel, a legjobban ismert kettős-spirállal. Tegyük föl, hogy a biológiai élet megjelenése előtt a bolygót víz borította – ez egy széles körben elfogadott elmélet. Tudjuk már, hogy ez a stabil víz klaszter tiszta H2O és úgy gondolom, azt is könnyen feltehetjük, hogy a Földön több millió évre visszamenőleg nem voltak laboratóriumok, amik ugyanazt a tisztaságú vizet előállították, amit én a laboromban kiszivattyúzok. Lám, a természet megint felülmúlhatatlan és Természet Anyánk még a legszennyezettebb helyeken is képes tiszta vízmolekulákat előállítani. Hogyan? Párolgás során. Amikor a víz folyékony halmazállapotból légnemű halmazállapotba megy át, ahhoz hasonlóan, mint ahogyan a nap elpárologtatja a vizet, például az óceánokból. Van egy röpke pillanat, amikor a vízmolekula szennyeződésmentes - ez a tökéletes H2O molekula. Igaz, hogy nem marad sokáig ebben az állapotban, mivel mindenfajta légszennyezés veszi körül. A többi részecske pedig ehhez az eredeti, tiszta vízhez fog vonzódni. Azonban nincsen okunk arra, hogy ne feltételezzük, hogy a természet bőségében a nagyszámú párolgási szakaszban némely tiszta alkotórész átjut valahogy a szennyezett anyagon, miközben elég sokáig ép marad ahhoz, hogy a stabil víz klaszter létrejöjjön. Hogyan? A párolgásnak ebben a pillanatában, amennyiben az elektromos nyomás erősen megváltozik - mondjuk villámlik - molekuláris szinten az egyszerű töltéssel rendelkező részecske történetesen magában van jelen egy ilyen egészen elemi stabil víz klaszter képződik. Amikor bizonyos feltételek összeállnak - a tiszta vízmolekula és az elektromos nyomásváltozás - akkor a folyékony halmazállapotú víz megszilárdul. Nem a hőmérséklet miatt válik jéggé; a molekulárisan szilárd állapotú víz keletkezésének pillanata ez, amire a továbbiakban stabil víz klaszterként utalunk. Amint az első ilyen kialakul, létrehozza a többit. Önmagát másolja: nem biológiai úton, hanem elektromos töltés által. A szilárd halmazállapotú vízmolekula töltése magához vonzza a többi vízrészecskét és további szilárd állapotú vízmolekula képződik, majd szétválnak. Azok szintén, ismétlődően magukhoz vonzzák a többit, egyfajta hidat képezve élő és élet-

74


telen között - láttunk már ilyet a laborban. Ez még érdekesebbé teszi a fenti fotó megfigyelését; mert amint ezek a részecskék tovább koncentrálódnak, töltésük megteremti a kettős spirál képződésének alapját. Hol és mikor válik legismertebb spirálunk, a DNS sokkal többé, mint puszta anyag? A biológusok nézőpontjából, nem csak egy OH csoport jelenléte szükséges (oxigén és hidrogén kötés), hanem a nitrogén is belép a képbe. Attól fogva pedig, hogy hozzáadtuk a szenet – heuréka – a dolog életre kel! Tudom, hogy kicsit drámai vagyok és nagyon leegyszerűsítem, de amikor ezeket az összetevőket hozzáadjuk, az aminosav alapját kapjuk. Az aminosavaktól egyenes úton az egysejtű organizmusokhoz jutunk. Térjünk vissza a rétegképződéshez egy pillanatra; megértve, hogy a kettős spirál csak azért tud kialakulni, mert a stabil víz klaszter képes kötődni vagy hozzákapcsolódni más stabil víz klaszterekhez, ahol töltéseik úgy fekszenek, mint kőalapzaton a csiszolt lapok - vagy még inkább olyanok, mint egy metszett gyémánt felszíni rétegei. Az atomok a töltéseik (plusz vagy mínusz) elhelyezkedése miatt kapcsolódnak. A fizikusok nem gondolják azt, hogy a részecskék oldalán ténylegesen címkék jelölik a pozitív vagy negatív töltést. Sokkal inkább az a helyzet, hogy minden anyagnak megvan a vonzásra és taszításra irányuló késztetése, annak belső áramlási iránya következtében ( mivel minden anyag mozgásban van); és amikor bizonyos áramlások összetalálkoznak, azok vonzzák vagy taszítják egymást. Véleményem szerint sok rejtély megfejtésének kulcsa, ha a fizikai univerzumra egy leegyszerűsített nézőpontból tekintünk (ezt a könyvet a közönségnek szántam, a kémiai és fizikai ismeretekkel rendelkező képzett és tanult emberek elolvashatják a mellékelt tanulmányokat). Nincs semmi baj a részletekkel, ám bármerre is kalandozzunk, a részletek száma mindenütt végtelen. Ha csak azt nézzük, ami a szemünk előtt van, nemde egészen kézenfekvő, hogy ezzel a stabil víz klaszterrel egészen elemi építőkövet vizsgálunk, amelynek rétegei tökéletes kettős spirál - alakzatba rendeződnek - vajon ez a természet egyik kirakós játéka? A Földön nemde a víz volt jelen az Élet keletkezése előtt? Mi is, mint biológiai lények (legalábbis protoplazma részünk vonatkozásában), nagyrészt nem vízből állunk-e? Mi is ez a felfedezés? Nem lenne helyénvaló arra célozni, hogy ez valami vegyipari vagy gyógyszeripari jellegű kutatás, vagy hogy valami olyasmit alkotunk, ami gyógyír lehet a világ összes bajára. Gondosan kell ügyelnünk arra, hogy abban az irányban maradjunk, ahol a tudomány továbbra is tudomány és ne kalandozzunk el teljes fogyasztói irányba, amint azt Norman olyan találóan összefoglalta a bevezetőben. Azonban az is helytelen lenne, ha munkánkat illetően hallgatnánk és nem


75

tennénk azt elérhetővé a nagyközönség számára. Nos, ezért készül ez a könyv. Elárulom, hogy a történet legérdekesebb része következik - ami az utóbbi három évben történt.

76


VII. Fejezet Tovább merülünk

S

zakmai múltam és tapasztalataim folytán, amelyet a műszaki tudományok elfogadott keretein kívülinek nevezhetnek, 2006-ban többen megkerestek azok közül, akik egy gyógyhatású elektromos berendezéssel kísérleteztek. Nos, lehet, hogy rossz benyomást keltek azáltal, ha szakmai múltamat az irányvonaltól eltérőnek nevezem. Így újra el kell ezt mondanom, s azt is, hogy laboratóriumi tapasztalatom több, mint harminc esztendeje szinte mindvégig arra összpontosul, amit úgy nevezhetünk, hogy kísérleti vagy feltérképezetlen tudomány. A tudományos közösség meglehetősen konzervatív csoportosulás és nem túl sokan akarnak és nem túl sokan akarják túlságosan átlépni a közmegegyezés körét, mert gyorsan úgy ítélhetnek meg, hogy furcsa vagy. Az nem gond, ha excentrikus vagy, csak ne légy furcsa. Láttuk, mi történt Benveniste-tel; ez jól példázza, hogy mi történhet, ha valaki túlságosan eltávolodik a falkától. Remélhetőleg ez a könyv nem a belépőnk lesz a „fura alakok csarnokába”. A kutatás során mindig visszatér a probléma, ha az elfogadott irányvonalon belül marad az ember, csak azt fogja megtudni, amit már tudott. Felelevenítem annak az alkalomnak a leírását, amikor először találkoztam a mezei feltalálóval (arról az emberről beszélek, aki az első katalitikus vízmintát adta, ami elindított bennünket Yinnel tizenöt esztendei kutatásunk útján). Ennek a találkozásnak a történetét elmondtam egy másik mérnöknek, aki abban az időben a Santa Barbara körzetében lévő Chevronnak dolgozott. Emlékszem a pillantására, amikor ecseteltem miért voltam elragadtatva a mintától. Úgy nézett rám, mintha szarvaim nőttek volna és minél többet beszéltem, szemei annál inkább kifejezték a hozzáértésemről alkotott véleményét. Mintha azt gondolta volna, „Hogy szabadulhatnék meg ettől a fickótól?


77

Tuti be van lőve.” Ha megnézed mit mondott Norman a bevezetőben: “Minden jó tudós (miként véleményem szerint egy jó orvos is az), elérkezik a karrierjében egy ponthoz, amikor ‘érezni’ kezdi az efféle képmutatást. Mire is gondolok? Nos, egyetlen tudósnak sem kellene megrettennie valamely téma fölfedezése vagy kutatása során azért, mert az kívül esik a szakma éppen érvényben lévő ‘komfort-zónáján. “ Ez így van! Láttam ennek hatását, amíg a másik mérnökhöz beszéltem. Rendes, hozzáértő fickó volt, ám éppen átléptem a komfort zónáját, olyasmiket mutattam neki, amikre a létező tudomány azt mondta, hogy nem lehetséges. Rendben, térjünk vissza a fickókhoz az ő műszereikkel. Azt mondtam nekik, „hozzák el és mutassák, mijük van.” Egy Royal Rife frekvenciát generáló áramkörre számítottam vagy valami egyszerű dologra. Ehelyett azonban egy nagyon nagy egyenáramú mágnest mutattak. Egy nagy transzformátort csatlakoztattak hozzá, ami engem azonnal felbőszített, mintha valaki jókora árammal foglalkozna. Gyorsan az az elképzelésem támadt, hogy némi gyanakvással dolgoznék rajta - túl sok áram folyik rajta, ráadásul miért akarna valaki ilyen nagy mágneses mező hatása alatt üldögélni? Hagyjuk is az elektromos biztonság kérdését; biztos voltam benne, hogy az FDA ( Food and Drug Administration) épített volna nekem egy bélelt falú cellát, ha tovább megyek ezen az úton- ez a hivatal tökéletesen felügyel minden gyógykezeléshez használható műszert. Az is kérdés, mi történt az eredeti feltalálóval? Biztos, hogy volt valami vita a technológia tulajdonlása körül, különben miért kértek volna meg arra, hogy újratervezzem a dolgot? Elbúcsúztam az ajánlattól, annak dacára, hogy egy igen kövér fizetési csekket legyeztek meg az orrom alatt. Anélkül, hogy gorombának vagy arrogánsnak tűntem volna, udvariasan megköszöntem és nemet mondtam. Azt mondtam az úrnak - nevezzük őt Bobnak Oklahomából -, hogy ha egészségügyi vonalon valamilyen eszközt keresnék, először valami egészen finom frekvenciát keresnék és nem olyan hatalmas mágnesest, mint amilyet az ő gépük generál. Ez a megjegyzés a rosszallását váltotta ki, mivel nagyon elszánt volt a gép megértése és az ő szavaival élve, feljavítása terén. Ahogy tovább beszélgettünk, rájöttem, hogy a berendezéssel kapcsolatos érdeklődését az motiválta, hogy egyik barátja végső stádiumos agydaganattal készült a kórházba. Nyilvánvalóan, a készülék, amin azt akarta, hogy dolgozzak, volt némi hatással más emberek betegségeire is, de az ő barátján nem járt sikerrel. Az volt az elképzelése, hogy megpróbálja fejleszteni a készüléket, feljavítani és megmenteni a barátját. Azt hajtogatta: „Mitől félsz? A kórházban már túl esett a kemo-terápián, a sugárkezelésen; a daganatok nem operálhatók, az orvosok hazaküldték őt meghalni. Miért nem

78


akarsz segíteni?” Nagyon nyomós érv. A problémát az jelentette , hogy egyrészt fogalmam sem volt arról, hogy miképpen tudna segíteni egy ilyesmi (az ő nagy mágneses generátora), így nem tudtam, hogy „fejlesztés” alatt mire gondoljak; másodsorban egyszerűen azt gondoltam, hogy az emberek körüli nagy energiamezők talán a daganatok növelésében játszanak szerepet és nem az elpusztításukban. Mindenesetre „köszönöm, nem”-et mondtam, ám Bob továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy segítsek. Royal Raymond Rife(1888-1971): ellentmondásos amerikai feltaláló, aki állítólag feltalálta a nagy frekvenciájú generátort, ami részlegesen képes elpusztítani számos vírusos, elfajult sejtet, mint akár a rák. Teljesen őszinte volt. Mit tennél? Az ember általában azt mondaná, hogy „Küldd őt kórházba”; Bob azt mondta „Az orvosok hazaküldték, hogy megírja a végakaratát”. Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy belevágok ebbe a kalandba, a senkiföldjén. Elkezdtem beszélni neki azokról a korai munkáinkról, amibe Yinnel az UCLA-nál bekapcsolódtunk a stabil víz klaszterekre vonatkozó első próbálkozásokkal. Röviden felvázoltam előtte a Bonavida által T-sejteken végzett teszteket (lásd a második részt). Elmondtam neki, hogy ez a víz jelentős hatást ért el a T-sejtek stimulálásában és a legjobb ebben az, hogy nagyon biztonságos, mivel ez víz és nem valami drog vagy vegyi anyag. Őszintén hiszem, hogy a biztonság mindenki számára elsőrendű, ha egy betegen akar segíteni. Egyszerűen nem tudtam figyelmen kívül hagyni a nagy mágneses mezők lehetséges mellékhatását. El tudjuk képzelni, hogy Bob gondolatai ezután a T-sejtek stimulálására vonatkozóan közreadott kísérletekre összpontosultak. Faggatni kezdett és további információkért könyörgött. Mit tartalmaz? Ez víz és Yinnel együtt szilárdan hisszük és a kutatások biztosak azt illetően, hogy ez a víznek egy eddig fel nem fedezett stabil molekuláris fázisa. Mi történt a kutatások során? A T-sejtek stimulálódtak és nagy mennyiségű cytokint választottak ki. A cytokinek az emberi test védelmi rendszerének részei a sok vírustámadással szemben. Úgy három nappal később, számos telefonhívást követően beleegyeztem, hogy Bobnak adjak valamennyi vizet. Beszélt a barátnőjével és ő feltétlenül ki akarta próbálni. 15 ml-t küldtem Bobnak és hirtelenjében azt mondtam neki, hogy rakjon 20 cseppet egy gallon desztillált vízbe. Ennek az adagolásnak nem volt más magyaráDouble Helix Water™

79

zata, csak az, hogy éppen eszembe jutott; ennél a hígításnál ez poharanként legalább egy csepp lehet, s azt ajánlottam, hogy a lány naponta két pohárral igyon. Nem reméltem és nem vártam, hogy a barátnője állapota javulni fog. Ahogy azonban Bob és jómagam fölfedeztük, nevezzük a lányt „Jane-nek” igenis javult nemcsak, hogy javult, hanem azóta három év eltelt és ma gyógyultnak tekinthető. Ha Jane-nel beszélnél, azt mondaná, hogy amikor hazaküldték őt meghalni, azokban az első hetekben megtalálta békéjét Jézusban és Istennel való szövetsége az, ami meggyógyította őt. Azt kell mondanom, hogy meggyőződése és hite teljesen nélkülözhetetlenek voltak a felgyógyulásában, de azt is meg kell említeni, hogy a vizet éveken át, szertartásosan fogyasztotta, valamint nem ő az egyetlen, aki meggyógyult. Sokak közül az első volt ő, s amikor ezt írom, tudom, hogy a saját karrieremet és talán a feleségem tevékenységét is kockázatnak teszem ki, de úgy gondolom, mint olyan emberi lény, aki a kék bolygón csücsül a világűrben, hogy felelősségem megosztani embertársaimmal a bölcsességet. Így kell utalnom erre az információra. Egyszerűen a kirakós játék egy másik darabja ez, amely által kölcsönkaptuk ezt a biológiai formát. Azt mondom, hogy a víz „meggyógyította” őt a rákból? NEM, a lány volt az, aki a rákot meggyógyította, ahogyan Norman bevezetőjében rámutatott; mi magunk gyógyítunk a DNS-ünkben tárolt információ alapján. Yinnel együtt hiszem, hogy ez a víz ennek a gyógyítási folyamatnak csupán az egyik alapköve. Hisszük, hogy testünk ezt a vizet belsőleg előállítja és ha ez a helyzet, akkor milyen szervezetnek van joga megakadályozni bennünket abban, hogy birtokoljuk azt, ami a miénk és eldöntsük, mit kezdünk vele? Mindnyájunknak Isten-adta joga, hogy tudjunk valamit önmagunkról. Nincs az az érdek, vállalat vagy kormány, amelynek meg lenne engedve, hogy megfosszon bennünket vagy elvegye tőlünk azt a jogot, hogy önmagunkról tudást szerezzünk és meggyógyítsuk magunkat. Megalkotni egy törvényt vagy jogi úton szabályozni az öngyógyítást a legőrültebb számítás volna az egészségügy részéről. Kutatásunk most arra irányul, hogy az emberi testben megtaláljuk ennek a vízfázisnak a forrását. Létezniük kell specializált sejteknek, amelyek előállítják ezt a fázist és kell legyen oka annak, hogy ezek a sejtek megsemmisültek azokban a betegekben, akikkel kapcsolatba kerültünk. Ennek a víznek egyszerűen az immunrendszer részének kell lenni. Mielőtt valaki bennünket Yinnel börtönbe akarna küldeni, nos, pontosan tudtuk, hogy mit adunk ki a kezünkből. Amit adunk: VÍZ. Minden vízminta, amit az ország legjobb laboratóriumaiban ellenőriztek - ultratisztaságú víz - amely ezerszer tisztább, mint az a desztillált víz, amit a helyi patikában vásárolunk. Ezen felül, va-

80


lamennyi személyt megkérdezhetik – egyikük sem fizetett a kutatások utóbbi éveiben. Mindent ingyen adtunk; minden résztvevő önkéntes volt. Persze, néhányan támogatni akarták a kutatásokat és sokan megtették. Az ő támogatásuk és segítségük nélkülözhetetlen volt ebben a munkában. Munkánk központi témája víz alapjainak kutatása volt, valamint az, hogy miként alkalmazható a gyógyítási folyamatban az, ami a legapróbb részletekre kiterjedően részecske-fizika, nem pedig az egészségügyi ágazatban elfogadott statisztikai elemzés. Igen, a „tiszta” tudós meg fogja kérdezni. „ Nos, Uraim… akkor hol a bizonyíték?” Nekik azt válaszolom: „Nos, Uraim, hol voltak eddig?” olvassák el az utóbbi tizenöt esztendő munkáját, ami ennek a könyvnek a második részét alkotja. A bizonyíték ott van a képeken, a kísérletekben és a közzétett tanulmányokban, amelyeket jelenleg folyamatosan megismételnek a világ nagy egyetemein. Természetesen, ez kihívást jelent; mi minden meg nem változott már a tudományban? Azonban vonatkoztassunk el a dogmatikus szaktekintélyektől. Nézzük az alkalmazott tudományt és annak megvalósított eredményeit. Felfedezések csak szabályos megfigyelések útján tehetőek. És ezen a ponton, egészen őszintén, egyáltalán nem érdekel, hogy a létező szaktekintélyek egyetértenek-e a találmányainkkal vagy sem. Nem keresünk elismerést: csupán olyan nyomot keresünk, ami az embert ebből a hiányos tudásból átvezeti az emberi test megértésének egy új korszakába. Ne féljünk annyira a mumustól. Benveniste-t fölfüggesztették, meghurcolták és fölnégyelték. Mi azonban mindannyian köszönettel tartozunk barátainknak, családjainknak és kutatótársainknak, hogy felemelik a fáklyát és tovább viszik a szenzációs hírt; és közel tizenöt év múltán elmondhatjuk, hogy a szenzáció pontosan a következő: van egy mindezidáig felderítetlen molekuláris fázisa a víznek és minden jel arra utal, hogy ez az emberi test építőeleme. Valóban megtalálható ez homeopátiás eljárásokon keresztül, de úgy találtuk, hogy bármilyen erős koncentrátum létrejöttéhez szigorú kontrollra van szükség. Szájhagyomány útján megkerestek bennünket és könyörögtek az emberek, a súlyos betegektől kezdve a halál közelében állókig, hogy hadd kapjanak ebből a vízből. Közülük 80 % vagy teljesen felgyógyult vagy most van felépülőben; nem csak a rákból, hanem sok más, úgynevezett gyógyíthatatlan betegségből, beleértve a Parkinson-kórt, a cukorbetegséget, a lupust és az ízületi gyulladást. Ez a víz gyógyította meg őket? Ismét csak NEM. Ők gyógyították meg saját magukat. De a víz hozzátartozott ahhoz, amit alkalmazniuk kellett a saját védekező rendszerük fölépítésére. Tehát, ez a felvétel a kettős spirálról minden bizonnyal azt jelenti, hogy a stabil víz klaszter nem gyógyszer, nem táplálék, hanem egy építőelem a testben és valami-


81

lyen módon közvetlen összefüggésben áll a test saját gyógyító képességével. A víz hatásában nincs időeltolódás. A szervezet azonnal hasznosítja. Lásd a fotókat alább. Az elmúlt három évben hő-fényképek százait készítettük, súlyosan betegektől kezdve a teljesen egészségesekig. Valamennyi fölvételen egy közös vonás látható - azonnal drámai hatás mutatkozik, amint az emberek a vizet megisszák. A első (baloldali) kép egy férfi mellkasáról készült, mielőtt megivott egy pohárral a néhány csepp stabil víz klasztert tartalmazó desztillált vízből. A második kép, miután megivott egy pohárral a stabil víz klasztert tartalmazó vízből. Öt perc elteltével micsoda elképesztő a változás! Abban a néhány percben a férfi mellkasának hőmérséklete rendkívül megváltozott. Hogyan lehetünk biztosak afelől, hogy a változás csakis magának a víznek tulajdonítható? Először minden kísérleti alany ugyanazt a desztillált vizet issza, azonban a stabil víz klaszter nélkül alig történik változás. Ráadásul mindegyik vizsgált személy saját kontrolljaként működött. Először megitta a stabil víz klasztereket nem tartalmazó desztillált vizet, majd később ugyanolyan vizet ivott a hozzáadott stabil víz klaszterekkel. Mindkét alkalomról felvétel készült. Lásd képek a jobbra: Férfi alanyok, előtte és utána. Ahogy mondtam, több száz ilyen felvételünk van. Az eredmények pedig ismétlődnek és ismétlődnek. Ennek a könyvnek a második részében számos tanulmányt közlünk . Több, mint hetven kísérleti alanyunk van. A megfelelő kérdés a következő: Mi okozza ezt a rendkívüli változást? Miért látjuk ezt a gyors hő-eloszlást az egész szervezetben, pusztán attól, hogy ezt a vizet megisszák. Mi a tanulság? A gyógyító folyamat hátterében álló összetevőt vizsgáljuk, amit továbbra is látunk a súlyosan betegeknél, akik ezt a vizet isszák. Gyulladás gátló tényezőként viselkedik? Az ízületi gyulladás határozottan javult. Olvassák el az itt következő levelet, amit egy hetven éven felüli asszonytól kaptunk. A nővérének ír, aki elküldte neki a tőlem először kapott vizet. „Írnom kell neked a ’Vízről’. Így kezdődött: 6-8 oz (kb.: 2dl) desztillált vízhez 2 csepp. Egészen hihetetlen. Azt mondtam, hogy ezt csak képzelem; azonban ha nem veszem be, akkor az ízületi gyulladás kínoz az egész hátamban, csípőmben és karomban. Most, miután megittam, úgy ülök itt, mintha valaki másnak a testében

82



83

lennék. A jobb kezem ujja pokolian fájt - biztosan tudod, melyik ujjam a jobb kezemen - hurka nagyságúra dagadt és többnyire használhatatlan volt. Most a duzzanat elmúlt és fel tudom aprítani az ételt és tudok írni. Úgy érzem magam, mintha megtaláltam volna az Elveszett Horizont (James Hilton novellája- a ford.) kincsét. Az övsömör, életem megrontója, már javul, a fájdalom és az égő érzés múlik. Nem fáj a csípőm, így most már tudok anélkül járni, hogy felbukfenceznék. Mi mást is mondhatnék, mint Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm!” Van bármilyen kétség afelől, hogy folytatnunk kell ennek a víz-fázisnak a megértését? Kérdéses vajon, miért kutatunk Yinnel ilyen megszállottan ennyi év óta? Lehet, hogy megtaláltuk azt a varázsszert, amire az Elveszett Horizont utal. A legviccesebb a történetben, hogy ez mindig is bennünk volt.

84


VIII. Fejezet A homeopátia és a stabil víz klaszter

V

ajon megtaláltuk a homeopátia tudományos alapját? - ezt a kérdést már vagy százszor feltették nekünk. Meggyőződéssel mondhatom, igen, Yin és a magam véleménye szerint a stabil víz klaszter a homeopátia alapja. Teljességgel hisszük, hogy további kutatásokkal létezik egy igazán működőképes, megfizethető és biztonságos egészségmegőrző-rendszer. Erre vár a világ, amióta alaposan megismertük és megértettük a stabil víz klaszter (SWC) fizikai/biológiai működését. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni a további kutatások kulcsfontosságú szerepét. Először is a hagyományos homeopátiás hígítási eljárással csak nagyon kis mennyiségű stabil víz klaszter képződik. Másodsorban - hogy igazságosak és méltányosak legyünk a húsz vagy harminc esztendeje dühödten vitázó mindkét félhez - nehéz megjósolni, hogy milyen típusú SWC-t készítenek jelenleg a hagyományos homeopátiás készítmények előállítása során. A gyártási folyamatok nagyon szigorú eljárás szerint zajlanak, de nem ellenőrzik a légkört, sem a készítményhez használatos víz ion-koncentrációját. Ezt számos homeopátiás berendezés esetében láthattuk és olvashattunk is róla egyéb helyeken. Az ionok a folyamat kiváltói és az első SWC-k képződésénél az ionok jelenléte meghatározza a gyártási folyamat végeredményét. Napjaink légkörében legnagyobb valószínűség szerint az ion váltja ki azt, hogy az első SWC mindig jelen van, mint a széndioxid (CO2) és tiszta víz terméke, ami a szénsav. Légkörünkben a CO2 aránya körülbelül 400:1.000.000 és a tiszta víz nagyon igényli a széndioxidot. Nos, a szénsav nagyszerű SWC-t hoz létre és az emberi szervezet könnyen és gyorsan hasznosíthatja azt. Ami azt illeti, az a véleményünk, hogy minden SWC jobb, mint a hiánya. Eddig csak feltevéseink vannak ezen állítás valódiságáról; még további kísérletekre van szükség, hogy bizonyítsuk vagy elvessük azt. Amennyiben viszont jelenlegi kutatásunk igazolja, hogy az SWC a DNS előfutára, akkor az is igaz lehet, hogy minden SWC formáció valami elsődleges építőkő. Továbbá, ha ez bebiDouble Helix Water™

85

zonyosodik, akkor hogy is ne lenne valahogyan összeköttetésben a biológiai létezés ennyire nélkülözhetetlen elsődleges elve az emberi szervezet védekező-rendszerével, az immunműködéssel? Ha a homeopátia általánosan vett definícióját tekintjük - kis dózisú szer alkalmazásán alapuló gyógykezelési rendszer, ami nagy mennyiségben tüneteket mutat egészséges embereknél; hasonlóakat ahhoz, mint a betegség tünete - látjuk az első kérdéses adatot: a szer kis adagja. 1. A hígítás terméke SWC lesz; és 2. az eddig előállított legvalószínűbb SWC alapja szénsav lesz vagy előfordulhat, hogy más egyéb szennyeződés, ami a levegőben vagy a vízben volt, nem szükségszerűen egy SWC volt a kiinduló szer az eredeti hígításkor.

Ha valaki azt akarja állítani, hogy a homeopátiás készítmények olyan szerek, amelyek az eredetileg oldatlan drog, vegyszer, szerves anyag stb. sajátos tulajdonságait mutatják, akkor ellenőriznie kell a termelési folyamat egész légkörét, csak úgy, mint a készítményhez használt víz iontartalmát. Azt mondhatom, hogy ha minden változó ellenőrzött, akkor a stabil víz klaszter sajátos alakot vagy szerkezetet vehet föl az eredeti szennyeződéstől függően. Szintén igaz lehet, hogy a szervezet jól reagálhat egy specifikus alakra vagy elektromos jelre, amely bizonyos szer vagy ion egyesülése folytán keletkezik. Jelenleg éppen ennek a feltételezésnek az igazolási folyamatában vagyunk. Különböző SWC-ket vizsgálunk, amelyek eltérő szennyeződésekből képződtek. Bizonytalan, hogy a könyv megjelenéséig ennek a munkának az eredménye hozzáférhető lesz-e. Nézzük, mi a különbség abban, ahogyan az SWC-t mi előállítjuk, viszonyítva a hagyományos homeopátiás előállítási folyamathoz. Először is, mi ultratiszta vízzel kezdjük, mialatt a leghagyományosabb módszerek kiinduláskor desztillált vizet használnak. A desztillált víz nem eléggé tiszta, mivel ezerszám lehetnek benne elszórt ionok, továbbá ismételten ellenőrizni kell minden iont. Emlékezzünk, hogy amint az SWC-k megalakulnak, önmagukat keletkeztetik. Amennyiben igazat adhatunk annak a homeopátiás hiedelemnek, amely szerint a nagyobb hígítás erősebb ( ami teljességgel érthető a laboratóriumban általunk látottak alapján) az a sajátos szer, aminek az elkészítését tervezzük, nem szükségszerűen lesz erősebb. Így aztán, ha desztillált vízzel kezdjük a homeopátiás szer készítését, nagy esél�lyel a végén olyan SWC-t kapunk, ami másból keletkezett, mint amire gondoltunk. Olyasvalamiből, ami eredetileg benne volt a desztillált vízben és nem mi adtuk hozzá. Másodsorban, amit hígítunk, annak bele kell kerülnie az oldatba pozitív és negatív ionokat kell képeznie. Amennyiben az anyagunk nem kerül az oldatba a ki-

86


egyensúlyozott, stabil töltés folytán, akkor nem képződik SWC (az egyetlen kivétel e szabály alól a nagy, szerves molekulák esete, ahol a töltések (pozitív és negatív) elegendő távolságra vannak egymástól ahhoz, hogy egyszerű pólusos töltést képezzenek). Harmadszor, ultratiszta vízzel kell folytatnunk a hígítást azért, hogy a pozitív és negatív részecskék között távolságot képezzünk. Ismételten az ok, amiért e pozitív és negatív ionok között távolságot akarunk létrehozni az, hogy így azok nem kapcsolódnak; ugyanis amikor nem kapcsolódnak (emlékezzünk, hogy ezek egymáshoz belsőleg vonzódnak), a kifelé irányuló töltésük visszahúzódik és minthogy a vízben vannak, azok a vízmolekulák, amelyek hozzájuk a legközelebb vannak, új víz- fázissá préselődnek- a stabil víz klaszterré (SWC). Ha desztillált vizet használunk az ultratiszta víz helyett, esély van arra, hogy csupán több iont adunk az oldathoz és nem érjük el a fentebb szükséges hígítást. Ráadásul, ha nem ellenőrzik a légkört minden alkalommal, akkor fogalmunk sem lesz arról, amit csinálunk. Ahogy azt elmondtam, légkörünkben a széndioxid most olyan bőségesen van jelen és olyan erős az affinitása a tiszta vízhez, hogy ez lesz a leginkább uralkodó ion és következésképpen az első SWC alapja. Nehogy félreértsenek; a szénsav SWC nagyon hasznos lehet és talán emiatt volt a homeopátia olyan nagyon működőképes a múltban. Figyeljük meg a statisztikákat: nem kérdéses, hogy a homeopátia rendkívül hatékony eljárás a szervezet gyógyulásának elősegítésében. Valójában, ahogy említettük, szerintünk valamennyi SWC jótékony hatású: most pedig, a legutóbbi kutatások alapján, föltárulhat számunkra egy teljesen új megértés arra vonatkozóan, hogy hogyan válhat a homeopátia olyan egzakt tudománnyá, amely egyértelműen specifikus szereken alapul. Ez tehát a mi válaszunk. Nincs ok arra, hogy a homeopátia ne virágozzék nagy és egzakt tudománnyá az egészségügy keretén belül megtett nagy felfedezések folytán. Miért is ne? A termékei sokkal olcsóbbak, mint az allopátiás gyógyszerek, valamint sokkal biztonságosabbak. Ráadásul, ahogy Norman velősen rámutatott, a jelenlegi gyógyszeripari forgatókönyvre ráférne egy felülvizsgálat. Azonban szeretnénk továbbhaladni arra vonatkozó magyarázatainkban, miért mutatkozott olyan ígéretesnek az SWC a vizet fogyasztó barátaink körében. Emlékezzünk arra, hogy Yin elméleti fizikus és igenis felhasználta a kvantumelméletet hipotézise felállításában, az SWC pontos szerepére vonatkoztatva. Ez kissé “térfélen kívülinek” hangozhat a legtöbb nyugati elme számára. Csak idézzük fel, hogy Yin eredeti matematikai modellje volt az, ami elsőként jelezte az SWC létezését és ez a modell az elmúlt tizenöt év alatt folyamatosan előrevetítette újabb és újabb kísérleteinket. Hajlamos vagyok nagyon odafigyelni arra, amit Yin mond. Nagy meggyőződésévé vált, hogy az SWC a szervezet elektromos rendszerének alapja.


87

Megjegyzem, nem idegrendszerről beszélek, hanem elektromos rendszerről. Polárisan töltött természetéből adódóan ez a részecske, az SWC, hosszú, végtelen köröket akar képezni. Ez látható számos atomerő-mikroszkóppal készített felvételen.

A baloldali kép elektron-mikroszkóppal készült. Egy stabil víz klaszter szerkezet láncot mutat. Látható, hogy a lánc több klaszternyi szélességű és a kis körkörös klaszter mérete a láncon belül kb. 0,3 mikron átmérőjű. A jobboldali képen hasonló egyszerű víz klasztert látunk (atomerő-mikroszkóppal), amelyek hosszú láncban kapcsolódnak egymáshoz. A jobb oldali klaszterek mérete hasonló a baloldaliakhoz.) A kínai orvoslásban, amelynek Yin nagy tanulmányozójává vált az utóbbi 10 évben, van egy elektromos rendszer a testben . A meridiánok elnevezéssel utalnak erre a rendszerre. Mindez idáig nem volt fizikai bizonyítékunk a meridiánok tényleges létezésére. Azonban nagyon precíz térképeket találtak, amelyek a meridiánok pontos elhelyezkedését mutatják és több, mint 4000 éves múltra tekintenek vissza a kínai kultúrában. Az elmélet szerint a meridiánok olyan csatornák vagy útvonalak, amelyek az emberi szervezetben mindenütt egységes hálózatot alkotnak. Továbbá, igen különleges típusú energiát szállítanak. Ezt az energiát a kínaiak Qi-nek nevezik (kiejtése „csi”). A trauma vagy betegség formájában a szervezetet ért sokk megszakítja és kiegyensúlyozatlanná teszi az áramlást. Az olyan eljárások, mint az akupunktúra és az akupresszúra azt a célt szolgálja, hogy az áramlást visszavezessék az optimálisan kiegyenlített állapotba, ezáltal helyreállítva az egészséget. A kínaiak gyakorlatának megfelelően 12 meridián létezik, amelyeknek a szervezet minden létfontosságú szervéhez megfelelő kapcsolódási pontjuk van. Érdekes felfedezni, hogy ugyanez a gyakorlat jelenik meg szerte Japánban, sőt a Yucatan Majákéhoz hasonló ősi civilizációkban is. Sok nyugatinak becsmérlő véleménye van a meridián-elméletről és az akupunktúra helyreállító módszeréről. Azonban mielőtt Yin új elméletéről lemondanánk, tudnunk kell, hogy Norman Shealy, világmegújító idegsebész, aki olyan gondosan megírta a bevezetőjét, közel 40 éven át gyakorolta és művelte az akupunktúrát, bele-

88


értve a témában közzétett orvosi tanulmányokat. Tehát, amikor Yin elmondta nekem legutóbbi elméletét az SWC szervezetben betöltött szerepéről, nem csak lenyűgözőnek találtam, hanem vártam is, hogy hamarosan laboratóriumban bizonyítsuk azt. Yin szerint az SWC a meridiánok elektromos áramkörének anyaga. Ez igazolhatja a hőmérsékletben bekövetkezett gyors változást (30 perc) ennél az ízületi gyulladásos személynél, aki egyébként egészséges férfi. A fentebb látható infravörös kép a víz fogyasztása előtt és után. Ha az SWC a vezető, akkor a hőenergia vagy feszültség normalizálódhat, miután a személy megiszik egy pohár vizet, ami szó szerint több millió SWC-t tartalmaz, illetve ezek a kis építőművészek vélhetően valahogy belső gyógyító reakciót váltanak ki, így befolyásolva a gyulladást. A stabil víz részecskéről ezen az atomerő-mikroszkóppal készített felvételen, amelyet először a 3. fejezetben mutattunk be, a legkisebb látható részecske 30 nanométer. A nagyobb részecskék a kisebbek sokszorozódásával képződnek. Ez 2 mikronos leolvasás. Egy átlagos páracsepp kb. 500 mikron szélességű, tehát minden egyes páracsepp több, mint 100 millió SWC-t tartalmaz.

Ha igaz, hogy a stabil víz klaszter elfogyasztása által több millió működésre kész “építőmunkás” kerül a szervezetbe, a fent bemutatottak szerint ilyen gyors változást láthatnánk a hőfelvételeken. Yin új teóriája bizonyított és azt reméljük, hogy hamarosan megtaláljuk annak a módját, hogy ezen elektromos rendszer (meridián) létezésének törvényesítése megDouble Helix Water™

89

történjen. Minden egyes víz klaszter kibocsájt valamennyi frekvenciát és egy finom műszerrel képesek leszünk ezeket az áramköröket megtalálni. A frekvencia és az áramlás létrehozásával azután képesek leszünk feltérképezni ezeknek a négyezer esztendős titokzatos áramköröknek a létezését. Amennyiben azok léteznek és mi tapasztalati úton be tudjuk mutatni a létezésüket, továbbá, ha feltételezéseink helyesek, miszerint ezek SWCk-ből állnak, nos, akkor kapaszkodjunk meg, mert a tudomány, különösen a gyógyítással foglalkozó ágazatokban, kvantumugrást tesz. Akkor egy gyors ugrással, egyszerű detektorokkal meghatározhatjuk az áramkörökben a megszakadások helyét. (mint Bones a Star Trekben, ugye?). Egyszerűen egy detektort helyezünk a személy testére és az egész testre vonatkozóan lokalizálni tudjuk a problémát. Olyan szoftvert lehet megalkotni, amely az összes ismert, létező egészségügyi problémát tartalmazó adatbázist használ. Ez egyszerű elektromos frekvenciával kimutatható és hamarosan egyenesen a Star Trek- ből vett diagnosztikai eszközzel fogunk rendelkezni. Újra elmondom tehát, hogy ezzel a kutatással tovább és előre kell lépnünk. Ez az elmélet, mely szerint tiszta vízben egy ion körül egy részecske képződik és az immunrendszer sajátos részévé válik, nem olyan nehezen megérthető. Mindös�sze további bizonyítékokra van szükségünk. Segítsenek megtalálni. Köszönjük, hogy elolvasták a történetünket. David és Yin

90


Epilógus

E

gy kialakuló tudomány mozgó célpont, amelyet új részletek özöne és izgalmas adatok sarkallnak előre. Nem kivétel a stabil víz klaszter sem. Yinnel beláttuk, hogy ez az epilógus szükséges kiegészítés. Tartalmaz néhányat az elérhető legfrissebb információkból, még mielőtt a könyv nyomdába kerül. A könyv végén az első néhány tanulmány között olvasható az “Evidence for the Existence of Stable-Water-Clusters at Room Temperature and Normal Pressure” című írás. 2009 októberében jelent meg a “Physics Letters A” folyóiratban. Az utóbbi négy hónap leforgása alatt ez a tanulmány négy tudományos konferencián került bemutatásra, majd 2009 végéig még több más alkalommal. Ez rendkívül izgalmas lépés előre, mivel olyan folyamatot mutat be, amelynek során a stabil víz klasztert eltávolítottuk a víz folyékony fázisából és porrá alakítottuk. Ezután a port kifinomult analízis-berendezések több különböző típusával elemeztük. Tudják, mi történt? A por vizet jelzett. Így, ha nem is tervezik a második rész elolvasását, szánjanak időt arra, hogy ezt a tanulmányt átnézik. Könnyebb olvasmány, mint a kapcsolódó egyéb munkák (nincs benne matematika). Szerintem érdekesnek fogják találni. Ráadásul az első rész befejezése óta Yin azt a megjegyzést tette, hogy nyilván különbséget kell tennünk e munka és a homeopátia között, hiszen ha van is számos hasonlóság, a stabil víz klaszter, mint kutatási tárgy teljességgel egyedülálló a maga nemében. Ezáltal akarjuk elkerülni, hogy kutatásunkat csupán a homeopátián belüli újabb kutatásnak bélyegezzék. Úgy gondoljuk, hogy a homeopátiának kétségtelenül megvan a hatása a stabil víz klaszterre, ugyanakkor azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy a stabil víz klaszter olyan régi, mint maga az élet. Joggal soroljuk a saját külön kategóriájába.


93

Létezett már a gyógyítás bármely gyakorlatát vagy ágazatát jóval megelőzően. Meggyőződésem, hogy az eljövendő években ki fog derülni, hogy ez a kutatási irány alapvetően hozzátartozik az öngyógyító folyamat megértéséhez. A jövő évben tanulmányaink központi kérdése a következő : hogyan illeszkedik az egyszeresen töltött vízrészecske a protoplazmatikus szerveződések törzsfejlődési vonalába? Tudjuk, hogy a szférát (a Földön) a korai kezdetekben víz borította. Némely kiinduló lépés-sorozat folyamán a biológiai organizmusok fejlődésében a napfény és a víz játszott döntő szerepet. Ha a mai számtalan összetett organizmus létezésére tekintünk, kézenfekvő, hogy volt ott valami rendkívül működőképes, ami további kb. egymilliárd éven át életben tartotta ezt a protoplazma vonalat. Érdekes azt látni, milyen nagy iramban fejlődik a kutatás, amelynek tárgya a koleszterol fotokémiai átalakulása D-vitaminná. Ez az egyetlen vitamin, amit testünk a napfényből állít elő. Szilárdan hiszem, hogy kultúránk tagjaiként gyökereink megértésében rakétasebességű utazás előtt állunk. Ezúttal azonban a gyógyító mechanizmus kulcsfontosságú elemeként, az energia-átalakítás és átvitel mikéntjét illetően bevonunk egy természettudományos nézőpontot. Egyszerűségükben tárulnak fel a sarkalatos tételek - azok az alapelvek, amelyek sokrétű folyamatok közös nevezői. A föntebb említett tanulmány bemutatásán túlmenően ennek az utószónak az is célja, hogy kiemelje a hasonlóságokat és a különbségeket a homeopátia és a stabil víz klaszterre (SWC) vonatkozó kutatások között. Először: a homeopátiás szerek készítésében a rázást hagyományosan fontos lépésnek tartják. Szemben az általunk korábban mondottakkal, úgy találtuk, hogy az SWC készítésénél a rázás nem szükséges. A homeopátiában a hígítás mértékét mindig föltüntetik, s az eljárás döntő részének tekintik. Nem találtuk annak bizonyítékát, hogy a nagyobb hígítások szükségszerűen magasabb koncentrációkat eredményeznek. Lehetséges ugyan, ha a szennyezettséget tökéletes kontroll alatt tartják, amint erről már szóltunk a könyv korábbi részében. Egyébként pedig a vizsgált anyagoknál nem találkoztunk ilyen esettel. SWC-vel folytatott vizsgálódásaink alapján a hígításnak csak a kiváltódásnál van jelentősége, azon a ponton, ahol a stabil víz klaszter képződik. Korábban említettük, töltésváltozáskor vagy elektromos nyomás (belső összeomlás) következtében először a “mag” képződik, amiből aztán a többi SWC keletkezik. Ha egyszer már kialakult az első SWC, számos tényező van, amely ellenőrzés alatt tartja az SWC-k

94


koncentrációját. Eddig nem bizonyított, hogy a hígítás önmagában jelentős tényező. A stabil víz klaszter készítésének fontos tényezője az SWC-k aktuális mennyisége. Kutatásaink középpontjában ennek a mennyiségnek a számszerű meghatározása áll, s a további nagyobb és nagyobb számok irányában dolgozunk. Következő, hogy a homeopátiás szerek elkészítésében a Hasonlóságok Törvényének működését a gyakorlatban létfontosságúnak tekintik. Szerintünk a Hasonlóság Törvénye az SWC elkészítésében mellékes tényező. A sarkalatos tényező (meggyőződésünk, hogy felfedezik majd ezeket, mint az egészség meghatározó szempontját), a geometriai alakzat, valamint az SWC molekulaszerkezete. A működőképesség lesz a megértés alfája és ómegája. Egyúttal meg kell említenem, hogy szigorúan hagyományos értelemben véve a stabil víz klaszter nem minősül homeopátiás szernek. Ennek okai a következők: • a rázás nem szükséges ; • a hígítási számot meg kell adni minden egyes homeopátiás szer esetében, míg számunkra a hígítási szám nem fontos, viszont igenis fontos az SWC-k száma; • a homeopátiás Hasonlóság Törvénye az SWC-t illetően mellékes és úgy gondoljuk, hogy a geometriai forma és a molekulaszerkezet a lényeges egészségi tényező ; • nem szállunk versenybe a “a minél nagyobb hígítás, annál hatékonyabb szer” állítással, mivel az SWC-t tartalmazó víz potenciálját az SWC-k végső száma/fajsúlya adja tekintet nélkül az oldat előállításának módjára; • a homeopátiás tiszta víz ipari standardja a kétszeresen desztillált víz; mi ezt elégtelennek tartjuk.

A fentiek a különbözőségek. Ezek pedig a hasonlóságok: • szükséges a nagy hígítás. • A szer tulajdonságainak meghatározásában fontosak a nagy higítású oldat kiindulási anyagai. • A nagy hígítás határozottan gyógyító erejű.

Tisztázni akartuk ezeket a szempontokat, mivel a fenti kérdéseket már föltették nekünk és legjobb a válaszokat nyomtatás előtt belefoglalni ebbe a könyvbe.

David és Yin


95

Mellékletek


97

Doctopic: Atomic, molecular and cluster physics

JID:PLA

AID:19122 /SCO

ARTICLE IN PRESS


PLA:19122

[m5Gv1.5; v 1.20; Prn:1/09/2009; 14:07] P.1 (1-5)

Physics Letters A ••• (••••) •••–•••

Contents lists available at ScienceDirect

Physics Letters A www.elsevier.com/locate/pla

Evidence for the existence of stable-water-clusters at room temperature and normal pressure Shui Yin Lo a,∗ , Xu Geng b , David Gann c a b c

Quantum Heath Research Institute Pasadena, CA 91107, United States Department of Physics, Zhongshan (Sun Yat-Sen) University, Guangzhou, China D&Y Labs Reno, NV 89501, United States

a r t i c l e

i n f o

Article history: Received 12 August 2009 Accepted 16 August 2009 Available online xxxx Communicated by V.M. Agranovich

a b s t r a c t We report the finding of isolated stable-water-clusters of tens of nanometers to micron size from the evaporation of very dilute sodium chloride solution at room temperature and normal atmospheric pressure. The stable-water-clusters are found to be electrically charged by examination via an Electric Force Microscope (EFM). Raman scattering and infrared spectrum of residues from the evaporation show similar but not identical characteristics of liquid water. © 2009 Elsevier B.V. All rights reserved.

One of the greatest advances on our understanding of water comes from the study of water-clusters. Most water-cluster studies have been focused on smaller water-clusters, below 100 water molecules [1–5]. There exists a few studies on stable-water-clusters from tens of nanometers to micron size. These water-clusters are reported to be stable at room temperature at normal atmospheric pressures [6–11]. These clusters are reported to be created from very dilute solutions made from a variety of different materials. Here we report further evidence of these stable-water-clusters created from diluting minute amounts of NaCl in ultra-pure water. In order to reduce the possibility of contamination to our sample, we take the following steps: 1. Experiments are performed in a Class 100 clean-room (Industry standard) that requires room to be free of no more than 100 particles no larger than 0.5 microns per ft3 . Whenever it is necessary, we perform our experiment in an atmospherefree glove-box or bottle, devoid of atmosphere and maintained a slightly positive pressure utilizing pure (99.999%) Argon gas so as to prohibit carbon dioxide contamination. Carbon dioxide can cause damage to the sample due to the fact that it dissolves easily in water and introduces unwanted ions in the water solution. 2. We use two commercially available systems that produce ultra-pure water which is characterized by its 18.2 M � cm resistivity. The large system, commercially available through

*

Corresponding author. E-mail address: [email protected] (S.Y. Lo).

Siemen’s International, is used to provide bulk water for general use as well as feed water into the Purelab Ultra, Elga Lab Water, with TOC 3–10 ppb. This system is located inside the clean-room to protect against the introduction of contamination to our ultra-pure water during the preparation of samples and cleaning. We use a Laser Particle Counter (Lighthouse LS60), which can detect and count separate particles ranging in size from 0.1 micron to 0.5 microns to ensure that our sample water has less than 10 particles no larger than 0.1 microns per 1 ml. Distilled water purchased from commercial supermarkets show particle counts of 5000 to 10,000 counts per 1 ml. 3. All utensils must be as clean as possible. We used the Lighthouse LS-60 Laser Particle Counter to ensure that all beakers are free of contamination after rinsing with 18.2 M � cm ultrapure water by sampling the water for particles that might be left in the beakers after cleaning. It is critical to the success of this experiment that absolute care is taken to avoid contamination. Utensils, including containers, tubes, caps, pipettes, rotating flasks, condensing tubes, and slides that may be used to prepare the sample must be free from any contamination. We use only two kinds of containers: glass or those made from polypropylene. We shake/clean these utensils in ultra-pure water using ultrasound and then flush them with ultra-pure (18.2 M� cm) water. We repeat this process until we obtain a particle count of the flushed water to be below 100 particles or less, no larger than 0.1 microns per 1 ml. 4. We use NaCl with purity 99.99%. In dilute solution of NaCl, sodium and chlorine ions coexist with water molecules, which have permanent electric dipole moment. The electric interactions of the dilute solution consist of those

0375-9601/$ – see front matter © 2009 Elsevier B.V. All rights reserved. doi:10.1016/j.physleta.2009.08.061 Please cite this article in press as: S.Y. Lo et al., Physics Letters A (2009), doi:10.1016/j.physleta.2009.08.061

98



JID:PLA

AID:19122 /SCO

ARTICLE IN PRESS


PLA:19122

[m5Gv1.5; v 1.20; Prn:1/09/2009; 14:07] P.2 (1-5)

S.Y. Lo et al. / Physics Letters A ••• (••••) •••–•••

2

Fig. 1. Residues from evaporated 1.7 × 10−7 M NaCl solution taken with AFM and with EFM, shown in Fig. 2. For the AFM, the size of the picture is 5 μm × 5 μm. The different color code from bright to dark indicate the height of the clusters running from −0.037 μm to −0.421 μm. For the EFM picture (Fig. 2) the different color from bright to dark indicates the existence of electric potential from 1.257 V to −0.246 V. The different shades of color on the (Fig. 2) clusters indicate that there are charges on the surface of the clusters that generate electric potentials that are measured by the tip of the EFM.

among ions and dipoles. When the density of ions is high, the dominant interactions are those among ions. As the concentration of NaCl decreases, there are less and less ions per unit volume. The interaction among ions becomes less and less. The interaction among dipoles becomes more and more important. There comes a point when the dipole–dipole interactions dominate. The transition point when this occurs is found experimentally to be at the concentration about 10−4 M(mol/liter) [6]. At concentration below this transition point, water molecules will attract to one another to form clusters that have permanent electric dipole moment, much like small magnets stick together to form a big magnet. For this experiment we diluted our NaCl solution to 10−7 M, far below this transition point. We then place drops of the solution on a glass slide and wait for it to dry. The residue is visible under an ordinary light microscope. To detect more structures of clusters we use an Atomic Force Microscope (AFM), the Innova model made by Veeco with includes an EFM ( electric force microscope) mode. The clusters are soft and tapping mode of AFM is necessary. In the forward motion of the tip in the tapping AFM mode, the topography of the clusters is shown. The electric force microscope (EFM), works simultaneously with the AFM. When the tip scans backward at a slightly higher height concurrent with an electric potential, it records and shows as a different shade of color representing the influence created by the different values of electric potential emitting from the sample. When there is no charge on the cluster, there is no change in electric potential and the color is unchanged. Any variation of color indicates that local charges are present on the sample. In Figs. 1 and 2 we show one set of AFM and EFM pictures taken of our sample. As a control, we put drops of pure water on similar glass slide under similar conditions and let them dry — we see no such structures as in Fig. 1 in AFM pictures. There is a great variety of snow-flake like shapes. Similarly, there is a great variety of stable-water-clusters. We report one spe-

Fig. 2.

cific type, which we believe may give more weight to the idea that these stable-water-clusters may have a permanent electric dipole. Since one isolate water molecule has permanent electric dipole moment, it is likely that the stable-water-clusters made up of numerous water molecules would have a permanent electric dipole moment. Let us have a group of small magnets with permanent magnetic dipole moments. If we put many of them in a small space, they will clamp together. If we spread them out evenly, these magnets will line-up because of their contained magnetic forces. Instead of small magnets, we suggest stable-water-clusters with permanent electric dipole moments. When the density of clusters is high from evaporating 10−7 M on a glass slide, they will clump together as in Figs. 1 and 2. If the density of clusters is not as dense, the clusters will spread out in straight lines as shown in Fig. 3(a). Here, they form straight lines most likely due to the electric attraction between the permanent electric dipole moment of the stable-waterclusters. There is an interesting point of the lines formed by the clusters in Fig. 3(a). All the horizontal lines intersect with the vertical line at 102◦ , which is the same angle sustained by two hydrogen atoms interacting with the oxygen atom in a water molecule. One might conclude that such could be accidental, but the authors suggest it is a manifestation of the scaling law. Most of the pictures are not as regular as Fig. 3. In Fig. 4(a), we show another example, which has less regular structures. Such structures are also quite common in the distillate, which is obtained from using a standard glass distillation unit to distill the 10−7 M, NaCl. One drop of distillate is left to dry on a glass slide and the optical picture of its residue is shown in Fig. 4(b). We consider the fact that the residue from distillate also contains similar structures as that of the original solution gives strong evidence that the clusters we see are made of water molecules and not from contaminants. The AFM pictures from the residues of distillate, such as those shown in Fig. 4(b) are similar to those from the original 10−7 M NaCl solution, as shown in Fig. 1. In order to ascertain the molecular content of these residues, we have obtained infrared spectra as well as spectra from Raman scattering:

Please cite this article in press as: S.Y. Lo et al., Physics Letters A (2009), doi:10.1016/j.physleta.2009.08.061


99


JID:PLA

AID:19122 /SCO

ARTICLE IN PRESS


PLA:19122

[m5Gv1.5; v 1.20; Prn:1/09/2009; 14:07] P.3 (1-5)


(a)

3

(b)

Fig. 3. On the left (a), is a picture taken with an ordinary light microscope. On the right (b), is the AFM picture showing the straight lines shown in (a). The size of the AFM picture is 40 μm × 40 μm.

(a)

(b)

Fig. 4. On the left (a) is the picture from an optical microscope of the residue of one drop of 10−7 M NaCl. On the right (b), is that of the residue of the distillate from 10−7 M NaCl.

(a) Infrared spectra: To strengthen the signal of infrared spectra, we have obtained a large amount of solid residues by evaporating more than a hundred drops of 10−7 M NaCl on the same slide. For optimum results, one drop is allowed to dry before we add a second drop. Then a third drop, and so forth. The infrared spectrometer we use is FT-IR Nicolet 380 with ATR from Thermo Electron Corporation. The results are shown in Fig. 5. (b) Spectra from Raman scattering: We place one drop of 10−7 M NaCl on a silicon slide, which is coated with TiO2 . Then the residue is obtained on the surface of the silicon slide by placing it to dry in a dry box. We use a Raman microscope made by RENISHAW, UK, which uses an Argon ion laser with wave length of 514.5 nm and power 20 mW to sweep a range from 100 to 4000 cm−1 . The Raman

spectrum is obtained from sweeping an area of 2 μm × 2 μm, where there is residue. The curves are shown in Fig. 6. We focus the Argon laser beam on two separate residue spots on the silicon slide, we obtain two curves SP2 and SP3. For comparison we also obtain the Raman spectrum of liquid water SP1 by focusing the Argon beam on to inside of a capillary which holds the liquid water. The dominant Raman peak of liquid water is at 3426.42 cm−1 . The Raman spectra of the residues do not have a peak there, but have three peaks next to it at 3145.33 cm−1 , 3049.51 cm−1 , 2860.34 cm−1 . There are, in addition, smaller peaks at 2011.24 cm−1 , 1754.81 cm−1 , 1709.31 cm−1 , and 1404.86 cm−1 , which may be related to the Raman peak of liquid water at 1651.52 cm−1 . It may be interpreted as the molecular structure of stable water clusters is quite similar but not identical to that of liquid water. For back-

Please cite this article in press as: S.Y. Lo et al., Physics Letters A (2009), doi:10.1016/j.physleta.2009.08.061

100



JID:PLA

AID:19122 /SCO

ARTICLE IN PRESS


PLA:19122

[m5Gv1.5; v 1.20; Prn:1/09/2009; 14:07] P.4 (1-5)


4

Fig. 5. Infrared spectra for pure water (solid line) and solid sample of stable-water-clusters (broken line). The absorption peaks for pure water are 3283.5 cm−1 and 1634.5 cm−1 . The absorption peaks for stable-water-clusters are 3371.4 cm−1 , 1639.5 cm−1 , 1342 cm−1 , 822.5 cm−1 .

Fig. 6. Raman spectra: the Raman spectrum for liquid water is labeled as SP1, SP2, and SP3 represent the Raman spectra at two separate spots with residues on the silicon slide. SP4 is that of blank spot on the silicon slide where there is no residue. Please cite this article in press as: S.Y. Lo et al., Physics Letters A (2009), doi:10.1016/j.physleta.2009.08.061


101

ic: Atomic, molecular and cluster physics

LA

AID:19122 /SCO

ARTICLE IN PRESS


PLA:19

[m5Gv1.5; v 1.20; Prn:1/09/2009; 14:07] P.5 (1


round noise we also focus the Argon laser to spot on the licon slide where there is no residue. We see a flat curve nd no peak.

owledgements

e wish to thank Dr. Scott E. McKay, Department Chair & Proof Chemistry, University of Central Missouri for providing on the infrared spectra; Dr. Chen Jian, Director of Instrual Analysis and Research Centre of Zhongshan (Sun Yat-Sen) rsity, China for help in obtaining spectra of Raman scattering; S. Senkan of UCLA, Prof. B. Bonavita of UCLA, and Dr. James Lo teresting discussions.

ences

[2] J.-W. Shin, N.I. Hammer, E.G. Diken, M.A. Johnson, R.S. Walters, T.D. Jaeger, Duncan, R.A. Christie, K.D. Jordan, Science 304 (2004) 1137. [3] M. Miyazaki, A. Fujii, T. Ebata, N. Mikami, Science 304 (2004) 1134. [4] K. Johnson, M. Price-Gallagher, O. Mamer, A. Lesimple, C. Fletcher, Y. C X. Lu, M. Yamaguchi, X.-C. Zhang, Phys. Lett. A 372 (2008) 603. [5] For more references, Cambridge Data Group, http://www.wales.ch.cam.ac.u [6] S.-Y. Lo, W. Li, Mod. Phys. Lett. B 13 (1999) 885. [7] S.-Y. Lo, et al., Mod. Phys. Lett. B 10 (1996) 909. [8] S.-Y. Lo, S.-Y. Lo, A. Lo, W.C. Li, T.H. Li, H.H. Li, X. Geng, Mod. Phys. Lett. (1996) 921. [9] C.Y. Wong, S.Y. Lo, Possible mechanism of formation and stability of anom state of water, in: S.Y. Lo, B. Bonavida (Eds.), Proceedings of the 1st Int tional Symposium on Physical, Chemical and Biological Properties of S Water Clusters, World Scientific, 1998, p. 48. [10] S.Y. Lo, W.C. Li, S.H. Huang, Med. Hypotheses 54 (6) (2000) 948. [11] S.N. Magonov, in: S.Y. Lo, B. Bonavida (Eds.), Proceedings of the 1st Int tional Symposium on Physical, Chemical and Biological Properties of S Water Clusters, World Scientific, 1998, p. 91.

N. Keutsch, R.J. Saykally, Proc. Natl. Acad. Sci. USA 98 (2001) 10533.

102


Originally published as Physical, Chemical and Biological Properties of Stable Water Clusters, Proceedings of the First International Symposium. Reprinted here by permission of World Scientific Publishing Company, 1998.


105

106



107

108



109

110



111

112



113

114



115

116



117

118


120


Termofotók Elő tte-Utána


121

Sample Thermograph Images

Infrared images (Thermographs) before (left) and after (right) drinking double-helix water 1. First subject 9/30/2009, male, had prostate cancer 10 years prior.

122


2. Subject with prostate cancer, 63 year-old male, hypertension, heart problem


123

124


3. Woman, cancer in late fifties, CP, malignant melanoma 7/95 and lung surgery 6/25/01 lower right lobe removed


125

4. Woman 71, DS, thyroid problem, frequent urination

4. Woman 71, DS, thyroid problem, frequent urination

126


5. Male, 72 years-old: excessive urination, Prostate radiation treatment Feb 2005


127

5. Male, 72 years-old: excessive urination, Prostate radiation treatment Feb 2005

128


6. Male 54, cancer in kidney and lung

6. Male 54, cancer in kidney and lung


129

130


Szájhagyomány útján megkerestek bennünket és könyörögtek az emberek, a súlyos betegektől kezdve a halál közelében állókig, hogy hadd kapjanak ebből a vízből. Közülük 80 % vagy teljesen felgyógyult vagy most van felépülőben; nem csak a rákból, hanem sok más, úgynevezett gyógyíthatatlan betegségből, beleér tve a Parkinson-kórt, a cukorbetegséget, a lupust és az ízületi gyulladást. Ez a víz gyógyította meg őket? Ismét csak NEM. Ők gyógyították meg saját magukat. De a víz hozzátar tozott ahhoz, amit alkalmazniuk kellett a saját védekező rendszerük fölépítésére. Van itt valami, ami éppen megfelelő méretű és alapvetően vízrészecske, ami közvetlenül sejtek szintjén képes azonnal működésbe lépni. Annak lehetősége áll előttünk, hogy a legtöbb komoly betegségre kifejlesszünk egy biztonságos és forradalmi gyógymódot. David Gann és Dr. Shui-yin Lo könyve az első magyar nyelven megjelent ismer tető arról a tudományos felfedezésről, ami talán alapjaiban fogja megrengetni azt amit ma orvoslásnak hívunk.

ISBN 9789630857109

9 7 8 9 6 3 0 8 5 7 1 09 >

David L. Gann & Dr. Shui-Yin Lo. A homeopátia 200 éves rejtélyének megoldása? DOUBLE-HELIX WATER

Recommend Documents