DALSZÖVEGEK (a példatárban 1-gyel jelölt szövegek további versszakai, az ottani sorszámmal) 14.
Támaszd meg oldalad Két arany pálcával. Meg is simakodjál, Meg is mosakodjál, Beszélve: Töröld meg magad valaki kötényébe!
17. (párosító)
Itt árulják a rózsát, a rózsát, Abból kötnek bokrétát, bokrétát. Azt is tudom, ki köti, ki köti, Varga Julcsa kötözi, kötözi. Az asztalra leteszi, leteszi, Béni Pista felveszi, felveszi, Kalapjába biggyeszti, biggyeszti. Biggyeszd, Pista, nem bánom, nem bánom, Úgyis te lész a párom, a párom.
19.
Hinta, palinta, Régi dunna, kis katona Ugorj a Tiszába!
21.
Aki nem lép egyszerre, Nem kap rétest estére. Mert a rétes nagyon jó, Katonának az való. Nem megyünk mi messzire, Csak a világ végére. Ott sem leszünk sokáig, Csak tizenkét óráig.
40.
Sã macine grâu, secarã, Tica, tica ta. Gãina cerne fãina (minden sor után) ªi gânsacul umple sacul, Hop, ºi-o raþã mândrã, grasã Duce sacul plin acasã.
42.
Ha én ennék, innék, Tenéked is adnék, jó vendég.
44.
De hiába kurrog-durrog, Mégsem õ a páva, Sose lesz õ páva! Pulyka csak az árva.
51.
Lányom, édes lányom, Csépeltünk a nyáron, Eladjuk az árpát, Veszünk új csizmácskát.
112
53.
Tiszta vízzel vegyítik a pálinkát, Azért nem lát senki rajtam jó ruhát. Jaj, Istenem, mekkora baj, Hogy a babám szíve olyan fiatal.
61.
Éjjel iszik, nem aluszik, Éjjel iszik, nem aluszik, Nappal döglik, nem dolgozik. Csak a pipa meg az álom, Csak a pipa meg az álom, „Kapanyele a halálom!” Ha még egyszer lány lehetnék, Ha még egyszer lány lehetnék, Férjhez soha nem mehetnék.
62.
Istenem, Teremtõm, Adjál egy szép esõt, A szegény baromnak Jó legelõ mezõt.
67.
Az almája elmulandó, De a fája maradandó. Én kedvesem igazmondó, Hív lesz hozzám és állandó.
77.
Az a daru többé vissza sosem száll. Az én szívem a tiedért sosem fáj. Eddig sem fájt, ezut’ sem fog utánad, A te szíved törje össze a bánat.
78.
Elejted orsódat, nem lesz ki feladja, Bánatos szívedet ki megvigasztalja.
82.
Egy sem rózsa, ki pirosra nem nyílik, Egy sem legény, aki este lefekszik. Aki este lefekszik az ágyába, Rá sem gondol a kedves babájára. Ha a Tisza tinta volna, jó volna, Minden legény írnya tudna, jó volna. Azt az egyet mégsem tudná leírnya, Kit szerettem Nagymenyhében legjobban.
83. (párosító)
Abban bizony Molnár Jóska kocsmáros úr volna, Kocsmáros úr volna. Bíró Marcsa babot fõzõtt, nem volt néki leve, Nem volt néki leve.
113
Molnár Jóska kanált vésett, nem volt néki nyele, Nem volt néki nyele. 87.
Úgy búsulok, majd meghalok, Úgy búsulok, majd meghalok, Mégis jó kedvet mutatok, Mégis jó kedvet mutatok.
94.
Jobb reggel felkelnék, Folyóvízre mennék, Szárnyam csattogtatnám, Szép tollam hullatnám.
99.
Az egyesbe én is voltam bezárva, Hallgattam az óraverést sorjába. Jobb kezemen, bal lábamon rajta a bilincs, Föltekintek, szánakozóm senki sincs.
102.
Keljetek fel, Rákócziak, Tü valátok magyar fiak. Lássátok meg nagy romlását, Magyar hazánk pusztulását. Szép meghalni a hazáért, Virtust tenni a nemzetért. Most is halnak és születnek, Nem lesz vége az életnek.
119.
Mikor az kivirágzik, annak szaga érzik, A kedves galambomnak csak a híre hallik. Elmehetek esztán fel s alá az utcákon, Nem mondja már senki sem: Jöjj be, édes párom.
121.
Egyike vala Csepücske, Másik vala Ágota. – Csepücske, kelj fel, rakj tüzet! – Nem kelek, mert meggyúlok! – Ágota, siess, gyújts tüzet! – Nem megyek, mert megfagyok.
126. (párosító)
Nem a csipkefa fogta meg, Ijju, juju, ju, ju, Marci Miska markolta meg, Hoppodáré, hop, hop, hop. Ereszd, Miska, a szoknyámat, (*mint az elõzõkben) Ne szomorítsd az anyámat.
127.
Van egy lyukas nadrágom, Folt is rajt’ huszonhárom. Ég alatt hálok, Jobb idõket várok.
114
130.
Ha kisasszonyt veszek, Nem tud szõni, fonni. Jaj, de szégyen nekem Pénzért gatyát venni. Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, Pénzért gatyát venni. (*minden szakaszban: Jaj, jaj... után az utolsó verssor tér vissza.) Ha öreget kérek, Az mindig szomorú, Annak minden szava Egy égiháború. Ha gazdagot kérek, Mindig csak azt hányja, Hogy „az enyémbõl élsz, Ebadta hitványa! Ha szegényt megkérek, Avval mit csináljak, Egy koldusból kettõt Tehát mért csináljak? Istenem, Istenem, Ugyan mit csináljak, Legénykedjem-e még, Vagy megházasodjak? Az az egy reménység Táplál ezután is, Jó lesz a legénység Nekem továbbra is.
131.
Panaszolom a tisztemnek, Nincs ereje a testemnek. Mérges száját rámfordítja, Jézus-Krisztusomat szidja.
140.
Én is odamennék, Piros kendõt vennék, De a pénzem elvesztettem, Így hát hogy is vennék? Szegény Árva Panna, Segítsünk hát rajta: Kinek nevét kitalálja, Az lesz a jutalma.
141.
Majd hazajön sülve, fõve, Jaj, jaj,... Nem ül többet az ülõre, Hibirik,...
143.
Menjetek el gyorsan Betlehem városba, S ott majd feltaláljátok Jézust a jászolba. Sem nem fekszik ágyban, Sem kis palotában, Csak szénán bágyadozik A szép szûz Mária.
148.
Nyulak, rókák játszadoznak. De hó reme róma. Bényomoztunk a faluba, (minden sor után) Fóris Mózes udvarába. 115
Ottan látánk rakva házat, Abba látánk vetve ágyat. Küjjel fekszik jámbor gazda, Belõl fekszik gyenge hölgye, Közbül fekszik párizs gyermek. Serkengeti atyját s anyját: Kelj fel, atyám, kelj fel, anyám, Mert eljöttek a régiek! Régi törvény, nagy rét ökör, Annak fele regösöké. Hátán hosszan sült pecsenye, Annak fele regösöké. Szarva teli fõtt pereccel, Annak fele regösöké. 152.
Síkos a talpa, magas a sarka, Fordul ki, fordulj, szép arany alma.
155.
Nem ülök én a kend kocsijába, Nem kell nekem a kend barna lánya. Kikityenbe...
158.
Csak az én édesem Két fekete szeme Hozott engem ide, Erre messze helyre.
161.
Az én tyúkom megbódult, A lábosba belébújt. Ó, én édes tyúkocskám, tyúkocskám, Te leszel a vacsorám.
170.
Búsulj, babám, mert én sírok, Tõled búcsúzni akarok.: Búcsúzásom nem lesz hosszú, Két szóbul áll, de szomorú. Ajaja.... Megengedj, mákói határ, Mert éntõlem zöld lehetsz már, Mert én többet nem tapodlak, Még meg sem is látogatlak. Ajaja.
172.
Juhászlegény bundája, haj! Bundája, bundája, Szõrivel kifordítva, Heje, huja, haj!
175.
Mert elszakad a bokorban a fodros szoknya, A fodros szoknya, a fodros szoknya.
185.
Nosza, legény, a táncba! Itt a leány, szedd ráncba! Ugrasd, forgasd, teringesd, mint az orsót, Sej, köszöntsd reá a korsót!
116
193. (párosító)
Az alatt folyik egy, Az alatt folyik egy csendes patakocska, Csendes patakocska. Oda jár fürödni, Oda jár fürödni egy pár galambocska, Egy pár galambocska. Az egyike mintha, Az egyike mintha majoránna volna, Majoránna volna. A másika mintha, A másika mintha teljes szekfû volna, Teljes szekfû volna.
197.
Nékem is egy szeretõm volt, de már olyan volt, de már olyan volt, Ha egy nap nem láttuk egymást, két nap beteg volt. Add ide a jobb kezedet, forduljunk egyet, sirüljünk egyet, Menjünk ki a gyümölcsösbe, szakítsunk meggyet.
200.
Sárga pikét a kötõm, Elhagyott a kökényszemû szeretõm. Ha elhagyott, nem bánom, Így sem, úgy sem megyek férjhez a nyáron.
201.
Bátán lakom, keress meg, Két lányom van, szeresd meg. Néked adom egyiket, Vedd el akármelyiket.
214.
Karton dunna de hajlik, Eredj, rózsám, odébb a falig. Hadd fekszem melléd hajnalig, Míg édesanyád aluszik.
215.
Nem az ám a rózsa, Ki a kertben nyílik, Hanem az a rózsa, Ki egymást szereti. Nem szeretlek másért, Két piros orcádért, Szemed járásáért, Szád mosolygásáért.
218.
Ha megfõzõm bográcsos ebédem, Körülüli mind a hat cselédem. Úgy jóllakunk fordított kásával, Mint a báró csirkepaprikással. 117
221.
Rezes kard az oldalamon, Hozzá puska a vállamon. Piros csákó a fejemen, Vígan élem az életem. Meghalok én a hazámért, Virtust teszek a nemzetért. Piros véremet hullajtom, Életemet feláldozom.
222.
Már két este el nem jöttél, Talán a verembe estél? Nem estem én a verembe, Véled estem szerelembe.
224.
Azért, hogy én ilyen nagyon szegény vagyok, Kinevetnek a gazdagok. Jó a szegénynek a bab is, Megeheti a gazdag is.
226.
A te súlyos nyavalyádból adjál nékem is, adjál nékem is, Hadd érezzük mind a ketten, érezzem én is.
227.
Száraz fának elszáradt a lombja, Beteg a szeretõm édesanyja. Ne is legyen addig egészsége, Míg nem leszek lánya szeretõje. (fia felesége)
230.
Felszántom a kertem alját, fo, Ileanã, Vetek bele csokros rózsát, fo, Ileanã. Mert a lányok csokros rózsák, (refr.) A legények büdös gombák. (refr.)
231.
Ifiak s öregek, térjetek a jóra, Menjetek gyakracskán az Isten házába! Kérjétek az Istent, hogy adja áldását, Hogy ne vonja tõlünk nagy irgalmasságát.
231. (párosító)
Nagyobbik virága Jakab Jóska volna, Kisebbik virága Gálfi Ágnes volna.
235.
De mióta házas vagyok, A kapuba kiállhatok, Akárhányat kurjanthatok, Mégsem tudják, hogy én vagyok.
236.
Táncoltasd meg Máriskát, Iha, haha, ha! Ad az anyja pálinkát, Iha, haha, ha! 118
Ej, haj,... Nem kell nékem pálinka, (refrének, mint elõbb) Inkább kell a Máriska. Édes, kedves tündérem, Érted buzog a vérem. 248.
Kék ibolya, ha leszakítanálak, Mit mondanál, babám, ha elhagynálak? Azt mondanám: sose áldjon meg az ég, Rajtam kívül mással boldog sose légy.
249.
Barna kislány ha kimegy a darai határba, Jókedvében azt dalolja magában: Boldogságom senkivel sem cserélem, Mert a kedves galambom de nagyon szeret engem.
250.
Azért is iszom, azért is iszom, Azért is iszom, az angyalát, Én fizetem meg a bor árát.
256.
Engem anyám megátkozott, Mikor a világra hozott. Azt az átkot mondta reám: Ország, világ legyen hazám. Ott se legyen megállásom, Csipkebokor a szállásom. Ott se legyen megállásom, Csipkebokor a szállásom.
291.
Aluró’ szél fújja, Felülrõ’ nap süti. Jó annak nevetni, Ki egymást szereti.
292.
Ha hallja is, ha nem is, Nem tehetek róla, Gyenge, ékes szavaimmal Nem mehetek oda.
301.
Nincs okosabb, mint a ló, Nem kell neki viganó. Hanem kantár fejibe, Szép huszár tetejibe.
303.
Az én kedves szeretõmtõl megválok, Amelyet én nem kevéssé sajnálok. Immár tõled, édes rózsám, megválok, Más országban nyugodalmat találok.
119
