A MUNKAVÉDELEM SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE TÖRVÉNYI SZINT
ALKOTMÁNY 1949. XX.tv. 66.§. (3), 70/D. §. 1993. XCIII. tv. a munkavédelemről (Mvt.)
KORMÁNYRENDELETI SZINT MINISZTERI RENDELETI SZINT
Munkaügyi Népjóléti (eü.-i) miniszteri rendeletek miniszteri rendeletek Kötelező alkalmazású nemzeti szabványok
MUNKÁLTATÓI SZABÁLYOZÁSI SZINT
Ágazati miniszteri rendeletek
Az egészséges És biztonságos munkavégzés
személyi tárgyi és feltételeinek szervezeti a szervezetten munkát végzők
A munkavédelem célja
egészségének, munkavégző képességének megóvása, a munkakörülmények humanizálása, érdekében a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések megelőzése
A munkavédelmi törvény (Mv. t., teljes neve: 1993. Évi XCIII. Törvény a munkavédelemről) célja, hogy az Alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és a munkakörülmények humanizálása érdekében, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket. A megfogalmazás rendkívül szemléletes, meghatározza a munkavédelem célját, rendszerét és feltételeit. A munkavédelem fogalma jogi értelemben (az Mv. t. alkalmazásában) a szervezett munkavégzésre vonatkozó • Biztonságos és egészségügyi követelmények, • Az Mv. t. céljának megvalósítását szolgáló törvénykezési, szervezési és intézményi előírások rendszere, • Valamint mindezek végrehajtása. A Magyar Köztársaság területén munkát végzőknek joguk van az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkafeltételekhez. A biztonság és az egészség együttes kezelése a munkavédelem két nagy területére utal, a munkabiztonságra és a foglalkozás egészségügyre. Fenteket kiegészíti – bár önálló törvényileg szabályozott ág – a környezetvédelem és a tűzvédelem is. A biztonság és az egészség szempontjából rendkívül fontos az ember. Tevékenységét az ember – gép – környezet rendszerben kell vizsgálni. Az ergonómia célja az emberi adottságoknak legjobban megfelelő, komfortos munkafeltételek kialakítása. A biztonságtechnika a műszaki és a természettudományoknak a balesetek és más hirtelen fellépő egészségkárosodások megelőzésére létrejövő követelmény-, eszköz- és intézményrendszer, amely lehet általános vagy szakterületi (pl. villamosság, anyagmozgatás biztonságtechnikája). A foglalkozás – egészségügyi szolgálat fő feladata a foglalkozásból (munkavégzésből) eredő egészségkárosodások, betegségek megelőzése, közreműködés az egészséges munkakörnyezet kialakításában. Ezen belül a dolgozók általános és speciális (a munkavégzésből és a munkakörülményekből adódóan szükséges) gyógyító – megelőző ellátása, a munkavégzéssel, a munkahelyekkel kapcsolatos köz- és munkaegészségügyi követelmények megvalósításának elősegítése, valamint az esetleg szükségessé váló rehabilitáció (a balesetek, vagy foglalkozási betegségek következtében csökkent munkaképesség helyreállítása) megvalósítása. A munka – környezetvédelem feladata az optimális munkakörnyezet kialakítása annak érdekében, hogy a dolgozók testi, lelki és szociális jó közérzete megvalósítható legyen. Ezt a feladatot tekintjük környezettervezésnek is. A munkavédelemmel kapcsolatos jogok gyakorlásában és a kötelezettségek teljesítésében a munka világának szereplői: az állami szervek, valamint a munkáltatók és munkavállalók (esetenként érdekképviseleti szerveik) hármas képviseleti (tripartit) rendszerben kötelességszerűen együttműködnek. A munkavédelmi törvény hatálya kiterjed minden szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy milyen szervezeti vagy tulajdoni formában történik. A törvény meghatározott rendelkezéseit alkalmazni kell a munkavégzés hatókörében tartózkodókra is. A rendkívüli munkavégzési körülmények esetére (pl. mentési, katasztrófa – elhárítási tevékenységek), illetve a fegyveres testületeknél az illetékes miniszter által kiadott külön jogszabály kivételesen indokolt esetben az Mv. t. előírásaitól eltérő követelményeket, eljárási szabályokat is megállapíthat. A törvény előírásai a magyarországi munkavégzésre vonatkoznak (beleértve a vámszabadterületeket is, kivéve, ha törvény, vagy nemzetközi szerződés másként rendelkezik).
A munkavédelem alapvető szabályait a munkavédelmi törvény, valamint a munkaügyi és a népjóléti miniszter által kiadott jogszabályok (rendelet a törvény végrehajtásáról) írják elő. Az egyes veszélyes tevékenységekre (technológiákra) vonatkozó előírásokat az illetékes miniszter rendeletével életbe léptetett szabályzatok (pl. Biztonsági Szabályzat), illetve a szabványok tartalmazzák. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés körülményeinek megvalósítása a munkáltató kötelessége. Nincs azonban formakényszer, a munkáltató az egyes kérdésekről külön – külön kiadhat utasítást, teheti ezt szóban, vagy írásban. A későbbi jogviták elkerülése érdekében azonban célszerű az írásbeli forma, valamint a munkavédelemmel kapcsolatos minden munkáltatói előírás egy rendelkezésben történő megadása (pl. munkavédelmi szabályzat készítése). A munkáltatói rendelkezés munkavédelemre vonatkozó szabálynak minősül. A munkavédelmi szabályozás tekintetében veszélyes az a létesítmény, munkaeszköz, munkafolyamat, technológia, amelynél a munkavállalók egészsége, testi épsége megfelelő védelem hiányában súlyos károsító hatásnak lehet kitéve. A veszélyes tényező hatása meghatározott körülmények között sérülést, vagy más hirtelen fellépő egészségkárosodást (vagyis balesetet), az ártalmas tényező pedig hosszabb idő alatt foglalkozási ártalmat, foglalkozási megbetegedést, vagy munkaképesség – csökkenést okozhat. VESZÉLY
ÁRTALOM
Formális (alaki) károsodás (baleset)
Funkcionális károsodás (egészségkárosodás)
A veszélyes és ártalmas tényezők hatása A veszélyforrás lehet: 1. fizikai veszélyforrás (pl. munkaeszköz, anyagok és termékek mozgása, csúszós felületek, zaj, rezgés, elektromágneses sugárzás, porok a levegőben, stb.) 2. veszélyes anyagok (pl. robbanó, gyúlékony, sugárzó, mérgező, fertőző, maró, rákkeltő anyagok, stb.) 3. biológiai veszélyforrás (mikroorganizmus és anyagcsereterméke, stb.) 4. fiziológiai, idegrendszeri és pszichés igénybevétel. A munkáltató kötelessége az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek a megvalósítása (természetesen a munkavállalók ilyen irányú felelősségével összhangban), valamint a megvalósítás módjának a meghatározása (a jogszabályok és a szabványok keretein belül). A munkáltató felelőssége tehát abban van, hogy
neki magának kell azokat a személyi és tárgyi követelményeket megteremtenie, amelyek mellett a munkavállaló a maga kötelességeit teljesíteni tudja. A munkavégzésre vonatkozó szabályokat úgy kell meghatározni, hogy végrehajtásuk megfelelő védelmet nyújtson a munkavállalókon kívül a munkavégzés hatókörében tartózkodóknak és a szolgáltatásokat igénybevevőknek is. A munkaeszközöket úgy kell kialakítani, hogy lehetőleg zárják ki a nem szervezett munkavégzés keretében történő rendeltetésszerű használat esetén is a balesetet, egészségkárosodást. A munkáltató köteles az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása céljából: • a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló munkaviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja, • a szükséges utasításokat a kellő időben a munkavállalónak megadni (meg tudja érteni, fel tudjon készülni), • rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik-e és megtartják-e rájuk vonatkozó rendelkezéseket (az ellenőrzés módszerének, gyakoriságának, formájának, az ellenőrzés rendjének előírása a munkáltató feladata), • megfelelő munkaeszközöket rendelkezésre bocsátani, • új technológiák bevezetése előtt időben tájékoztatni a munkavállalókat (illetve munkavédelmi képviselőiket), • a tudomására jutó rendellenességeket, bejelentéseket haladéktalanul kivizsgálni, a szükséges intézkedéseket megtenni, az érdekelteket értesíteni és közvetlen veszély esetén a munkavégzést leállítani, • a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések esetén a rendelkezéseknek megfelelően eljárni, • a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, a kielégítő higiéniás állapotát, a szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), pótlását megoldani, • írásban meghatározni az egyéni védőeszközök juttatásának belső rendjét (ez a feladat munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül), • a munkavégzéshez szükséges munkavédelmi oktatást megtartani. A munkáltató köteles az 5/1993 (XII. 26.) MÜM rendeletben meghatározott veszélyességi osztályhoz és a munkavállalók létszámához igazodóan, a rendeletben megjelölt időtartamra és képesítési feltételekkel munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező személyt foglalkoztatni az egészséges és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatainak teljesítése érdekében.
A MUNKÁLTATÓ MUNKAVÉDELMI (MUNKABIZTONSÁGI) SZAKEMBER FOGLALKOZTATÁSI KÖTELMÉNEK ALSÓ HATÁRA (Mvt. 57.§ és 2. Sz. melléklet) Veszélyességi osztályok I. II. (9017/1991.KSH Közl.) Különösen veszélyes Közepesen veszélyes tevékenységű tevékenységű munkáltatók munkáltatók
III. Mérsékelten veszélyes tevékenységű munkáltatók
Létszám csoportok (Átl. állomány) fő a. (100-500 fő)
1
Végzettségi szint kf
Munka- fő idő
b. (501-1000 fő)
1
ff
c. (1000 fő fölött)
1 +1
ff teljes kf teljes (minden megkezdett 600 mv után)
4 1 óra/nap teljes 1 1 +1
Végzettségi szint kf Kf
Munka- fő idő 2 1 óra/nap teljes 1
Ff teljes Kf teljes (minden megkezdett 800 mv után)
1
Végzett- Munkaségi idő szint kf 1 óra/nap kf 4 óra/nap ff teljes
kf = középfokú munkavédelmi szakképesítésű ff = felsőfokú munkavédelmi szakképesítésű óra/nap = 1 napi törvényes munkaidőn belül hány órát kell munkavédelmi feladatok elvégzésére fordítani +1 = további legalább 1 fő szükséges minden megkezdett 600 vagy 800 munkavállaló után; kategória váltási lehetősége: magasabb osztályba, ha a magasabb számjelbe tartozó tevékenységet a foglalkoztatottak legalább 40%-a végzi, (alacsonyabb, ha ez a százalék legalább 60) A munkáltató köteles a népjóléti miniszter rendeletében meghatározottak szerint foglalkozás-egészségügyi szolgálatot működtetni, vagy annak szolgáltatásait igénybe venni. Ide tartoznak a munkaköri alkalmassági vizsgálatok, az egészségügyi veszélyeztető kockázatok feltárása, a védekezés módjának meghatározásában való közreműködés, az ártalmak megelőzésére vonatkozó intézkedések, az elsősegélynyújtás feladatai. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakmai irányítását az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) illetékes szervei látják el. A munkáltatónak tájékoztatni kell a munkavállalókat és a munkavédelmi képviselőt (bizottságot) arról, hogy az egészséges és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos őt terhelő feladatait ki látja el. A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, az egészséges és biztonságos munka végzésre vonatkozó szabályok megtartásával végezhet munkát. Így különösen köteles:
•
a rendelkezésre bocsátott munkaeszköz biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződni, azt rendeltetésének megfelelően és a munkáltató utasítása szerint használni, a számára meghatározott karbantartási feladatokat elvégezni • az egyéni védőeszközöket a rendeltetésüknek megfelelően használni és a tőle elvárható tisztításáról gondoskodni, • a munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ruházatot viselni, • munkaterületén a fegyelmet, a rendet és a tisztaságot megtartani, • a munkája biztonságos elvégzéséhez szükséges ismereteket elsajátítani (az előírt oktatáson részt venni és azokat a munkavégzés során alkalmazni, • az előírt orvosi (esetleg pályaalkalmassági) vizsgálaton részt venni, • a veszélyt jelentő rendellenességet, üzemzavart a tőle elvárhatóan megszüntetni, vagy erre intézkedést kérni a felettesétől, • a balesetet, sérülést, rosszullétet azonnal jelenteni. A munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától: • az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit, a veszélyes tevékenységekhez az előírt védőintézkedések megvalósítását, • szükséges ismeretek megadását, a betanuláshoz való lehetőség biztosítását, • a munkavégzéshez munkavédelmi szükséges felszerelések, munka és védőeszközök, az előírt védőital, valamint tisztálkodó szerek és tisztálkodási lehetőség biztosítását. A munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni. Nem köteles a munkavállaló teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba, vagy a munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. A munkavállaló jogosult megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét, vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Ha a munkáltató utasításának teljesítésével másokat veszélyeztetne közvetlenül és súlyosan, a munkát meg kell tagadnia. Veszélyeztetésnek minősül különösen a szükséges védőberendezések, az egyéni védőeszközök működőképtelensége, illetve hiánya. A munkavállalót nem érheti hátrány az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása érdekében történő fellépésért (illetve a munkáltató vélt mulasztása miatti jóhiszemű bejelentésért). A munkavállalók az egészséges és biztonságos munkavégzéssel összefüggő jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül munkavédelmi képviselőt választani, ha a foglalkoztatottak létszáma 10 főt meghaladja (döntően nem fizikai munkakörök esetén a 20 főt). Ez alanyi jog, de nem kötelezettség. A munkavédelmi képviselők számára, megválasztásának és visszahívásának rendjére a Munka Törvénykönyvének az üzemi tanács tagjaira, illetve az üzemi megbízottra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. (Az üzemi tanács előírt létszáma száz munkavállalóig 3 fő, kettőszázig 7 fő, ötszázig 9 fő, ezerig 11 fő, ezer felett 13 fő). Amennyiben a munkavédelmi képviselők száma eléri a hármat, úgy munkahelyi munkavédelmi biztosságot (a továbbiakban bizottság) hozhatnak létre. Bizottság létrehozása esetén a munkavédelmi képviselőket megillető jogokat a bizottság gyakorolja (ha azok a munkavállalók összességét érintik). A bizottság tárgyalásán, annak kezdeményezésére a munkáltató vagy hatáskörrel rendelkező képviselője köteles részt venni.
A MUNKAVÉDELEM ESZKÖZRENDSZERE A munkavédelem eszközeit három fő csoportba sorolhatjuk: • műszaki és higiénés eszközök • jogi és igazgatási eszközök • oktató, nevelő és felvilágosító eszközök. Műszaki és higiéniás eszközök A munkavédelem műszaki és higiénés eszközeinek azokat a technikai és foglalkozás – egészségügyi eszközöket, eljárásokat és intézkedéseket tekintjük, amelyek közvetlenül, vagy közvetve a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzését szolgálják. Csoportosítása: a) a termelési eljárás, a technológia, illetve a munkaeszközök munkavédelmi szempontból is teljes értékű kialakítása b) védőintézkedések alkalmazása (pl. védőberendezések, egyéni védőeszközök) c) műszaki egészségvédelmi eszközök (pl. szellőző berendezések, zajcsillapítás, stb.) d) egészségügyi megelőző eszközök és eljárások alkalmazása (pl. egészségügyi alkalmassági vizsgálatok, ártalomszint megállapítása) e) a munka megkönnyítését szolgáló eszközök és eljárások alkalmazása. Jogi és igazgatási eszközök A műszaki és higiénés eszközök csak megfelelő szabályozási rendszerben érvényesíthetők. Ezt biztosítják a munkavédelem jogi és igazgatási eszközei. Ezek meghatározzák a feltételeket, a végrehajtás módjait, az ellenőrzést és a szankcionálást. Ide tartoznak a rendeletek, utasítások, szabályzatok, szabványok. Meghatározzák a műszaki és magatartási kötelezettségeket, a különböző eljárások rendjét és szervezeti normáit, mulasztások esetén a felelősségrevonás és jogorvoslat módjait. Oktató, nevelő és felvilágosító eszközök A munkavédelmi oktató nevelő és felvilágosító munkának két egymással szervesen összefüggő feladatot kell megoldani. Egyrészt biztosítani kell, hogy a szervezetten munkát végzők beosztásuknak és munkakörüknek megfelelő munkavédelmi ismereteket szerezzenek. Másrészt tudatosítani kell minden munkavállalóval (a vezetőkkel, szervezőkkel és tervezőkkel is) a rá vonatkozó munkavédelmi követelmények és előírások értelmét, jelentőségét. Meg kell nyerni mindenkit, hogy aktívan közreműködjön a munkavédelmi feladatok megoldásában, a szabályok betartásában. A munkavédelmi oktató, nevelő és felvilágosító munka feltétele, hogy mind a műszaki-technikai baleset megelőzési tevékenység, mind a jogi-igazgatási szabályozás, illetve annak gyakorlata eredményes legyen. Nem lehet pontos, fegyelmezett munkát elvárni olyan munkahelyen, ahol rendetlenség van, rossz a világítás, vagyis ahol nem megfelelőek a munkakörülmények, ahol magának a munkának a megszervezése is fegyelmezetlenséget tükröz, arra ösztönöz. A munkavédelmi nevelő munkának meg kell értetni, hogy nem az „ember a termelésért”, hanem a „termelés az emberért” elvnek kell érvényesülni. A munkahelyi munkavédelmi oktatás egyértelműen a munkáltató feladata. A munkáltatónak oktatás keretében gondoskodni kell arról, hogy a munkavállaló
• •
munkába állásakor munkahely, vagy munkakör megváltoztatásakor, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés körülményeinek változásakor, • munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor, • új technológia bevezetésekor elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt, rendelkezzen az egészséges és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. A munkavállaló köteles az oktatásban részt venni, a biztonságos munkavégzéshez szükséges ismereteket elsajátítani és azokat a munkavégzés során alkalmazni. A szükséges ismeretek megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható. (A munkáltató felelős azért, hogy minden munkavállaló az általa értett nyelven ismerhesse meg a rá vonatkozó munkavédelmi szabályokat.) A Mvt. A munkavédelmi oktatás és az ismeretek ellenőrzési rendjének kialakítását a munkáltatóra bízza, ezt belső munkáltatói rendelkezéssel célszerű részletesen szabályozni (pl. a munkavédelmi szabályzatban). Bár törvény írja elő, de célszerű a munkavédelmi oktatás három alapvető formáját elkülöníteni, ezek: • az előzetes • az ismétlődő, és • a rendkívüli munkavédelmi oktatás. Itt sincs formakényszer, a munkáltatóra van bízva, hogy melyik formát alkalmazza. Figyelembe kell vennie azonban a tevékenység jellegét, veszélyességét, a kialakult és korábban bevált gyakorlatot. Az előzetes munkavédelmi oktatás célja, hogy a munkavállaló elsajátítsa (illetve bővítse, korszerűsítse) a munkaköréhez szükséges munkavédelmi ismereteket. Ez az új belépőkre, valamint munkakör munkahely, munkaeszköz, munkakörülmények és technológia jelentős megváltoztatása által érintett munkavállalókra terjed ki. Az oktatás akkor hatékony, ha elméleti (és a munka jellegétől függően) gyakorlati részből áll. A gyakorlati oktatás időtartamát úgy kell megszabni, hogy a munkavállalók a biztonságos munkavégzéshez szükséges jártasságot és készséget megszerezhessék. Az ismétlődő munkavédelmi oktatás célja a már megszerzett elméleti ismeretek felújítása és (ha szükséges) a gyakorlati oktatás keretében elsajátítható tudnivalók felelevenítése, továbbá az eltelt időszak értékelése és a jövőbeli feladatok felvázolása (pl. a munkavédelmi ellenőrzések tapasztalata alapján). Ismétlődő munkavédelmi oktatásban kell részesíteni a gazdálkodó szervezet valamennyi dolgozóját, a munka jellegének megfelelő gyakorisággal. Az oktatás gyakoriságát és lebonyolítási módját a munkáltatónak kell szabályozni. Mindenkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkavállalónak folyamatosan, munkavégzésének teljes tartama alatt (esetleg évekig, vagy évtizedekig) rendelkeznie kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel. Rendkívüli munkavédelmi oktatást akkor célszerű tartani, ha a jogszabályok jelentősen megváltoztak, illetve ha a gazdálkodó szervezet területén olyan súlyos munkabaleset, foglalkozási megbetegedés, vagy a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét veszélyeztető (de sérüléssel nem járó) esemény történt, amely a munkavállalók meghatározott köre számára tanulságul szolgálhat. Az oktatás megtartását általában a munkáltató vezetője rendelheti el. A munkavédelmi oktatás nem szervezett formája a tájékoztatás és a felvilágosítás, amit a törvény az állam irányítási feladatai közé sorol. A munkavédelmi ismeretek terjesztésében fontos szerepe van a propagandának és az agitációnak. A propaganda elsősorban tájékoztatás, az ismeretek és eszmék tervszerű terjesztését jelenti, tudományosan megalapozott ismeretekre épít, segíti a megismerést.
