El szó
első moldvai utam közben – 1977. július 10-től augusztus közepéig – azonnal megértettem, hogy mindaz, amit látok: az élő népviselet, a hagyományos életforma és az ősi magyar nyelv szemérmes susogása megsemmisül visszafordíthatatlanul. elmerült azóta gutinázs, Jugán, Ploszkucény és Űalusest – megőrzött magyar szavaik idézik egykori lakóik szellemét. Népviseletet hordozó mezítlábas embereket láttam, hihetetlen szegénységet, falvanként változó nyelvi hullámzást érzékeltem, s lelkeket uraló félelmet. Azon a nyáron mindhárom fontos településterületre ellátogattam – nem ismerve előtte ott senkit – majd kényszerítő erő lökött újra Űákó, Románvásár és Ónfalva felé. kezdetben csak rögzíteni szerettem volna életük pillanatait. Nem viselkedtem hiéna-fotósként, aki betör gátlástalanul életükbe. A fontos embereket újra s újra felkerestem, fényképeiket visszahozva. Rengeteget beszélgettem velük, rögzítve időnként szavaikat. Fényképeztem és ilmeztem. még láthattam a régi moldvát. gyakori utazásom a bizalom, és az őszinte beszélgetések megható megszületésére adott lehetőséget. meghatározó élményekkel gazdagodtam, s tudtam, hogy minden megmentett ráolvasóvers, ima és elmondott hagyomány fontos, ám a mögötte levő emberi sors előbbre való volt számomra, és ma is az. Nem néprajzi megközelítés az enyém, tanárként és szobrászként is dolgoztam moldvában. A megszokott kérdések mellett a magyartalanításról is faggattam vendéglátóimat, hogy tanúskodhassanak akkor is, amikor leszármazottaik erre magyarul már nem lesznek képesek. Végig tudatában voltam, hogy nem képzett néprajzosként dolgozom, de megrendülésem, a feladat nagysága és felelősségérzetem miatt nem állhattam le. el akartam készíteni a moldvai magyarság szavakból ácsolt monumentális emlékm vét. Az itt közreadott szöveghalmaz teljes moldvai gy jtésem mintegy felét tükrözi. kilencvenórányi Hi.-8 mm-es videóilm-anyagom technikai okok miatt még feldolgozatlan. A Űákó, Aknavásár és Ónfalva körüli csángó falvakból gy jtött anyagot egy egységként kezelem, és külön egységként közlöm az öt északi csángó falu hagyományait. mindig elsőként szerepeltetem a régebbi falvakat – majd fokozatosan haladok a iatalabb moldvai magyar települések felé. Az azonosságok és az eltérések érdekelnek. Ugyanakkor olyan esetekben, ha az események sorrendje úgy kívánja (például a szülés folyamata), a falusorrendet nem tartottam meg. Zárójellel értelmeztem a román vagy tájszavak jelentését, kapcsos zárójelbe tettem rövid magyarázataimat. Ókori – középkori hiedelmek továbbélésére csodálkoztam: vademberektől való félelmet, rontások s maszkos alakoskodók gyakorlatát, megcsodálás és ikerszülések magyarázatát, bolondünnep megmaradását, kísértetek, építő áldozatok, ellátók és visszajáró halottak világát észleltem. A negyven év alatt számosan kérték, hogy moldvai útjaimra elkísérhessenek. Ádám gyula és Űarabás Zsolt felcsíki fényképészek, Lovász irén népdalénekes, dr. Robin Űaker angol történész, tanizaki Seiko és Ueda Sayaka japán egyetemisták, turcsány Péter költő, Schäffer erzsébet író és mások voltak alkalmi útitársaim.
7
csomabel--0507TARTALOM PAG+TERK+BOBOLFI.indd 7
2016.05.08. 17:24:11
A szövegleírás 85 magnetofon kazettáról és kézírásos jegyzeteimből készült diktálásom alapján. gépbe írták: dr. Székács Anna, Oláh irén, László ildikó, Heinrich Andrea és Soós emőke. Hálával tartozom munkájukért. köszönöm még demse márton és Űenke gráci segítségét. ez a könyv kovács Ákos kezdeményezésére indult útjára. minden szöveggy jtésemet önerőből csináltam, támogatás nélkül. A moldvai magyarság beolvadása életem legmeghatározóbb élményévé vált, tudtam, Atlantiszról kell szavakat mentenem. Csoma Gergely, 2016
csomabel--0507TARTALOM PAG+TERK+BOBOLFI.indd 8
2016.05.08. 17:24:12
Eredettörténet 3 hal Úgy haltam én es, hogy három hal tarcsa (a földet), s mikor azok megmozdulnak, földingás lesz. Aztán haltam úgy es, három angyal tarcson, s mikor megsiritik (megforgatják) egyik vállikról a másikra, esent földingás történik akkor. ki tuggya? tuggyuk az isten erejit. emberbeszédek, hogy mondatódik. Lészped, 1989. szept. 14., Simon Péterné Anna, sz. 1924.
Óriások Hamarébb óriások voltak előttünk. mi vagyunk kicsikébbek, de előttünk, amelyik rend világ volt, azok óriások voltak. Azt mondták, akkorák voltak, hogy csak lábaikhoz érünk nekik. innentől eddig érünk (mutatja). Azok az óriások voltak, há! Nagy emberek voltak, erős, erős nagyok! Pusztina, 1993. július 7., Laczkó Katalin, sz. 1931.
Angyalok Angyalokat halltam. Négy angyal tarcsa a Fődet. Én angyalokat halltam. Aszonták: mikor fődingász volt ezelőtt, az angyalok megmozdítták a Fődet. Bogdánfalva, 1990. május 25., Andor János, sz. 1914. és felesége Ilona
3 fa Én úgy halltam vala, vagyon 3 fa. S mikor Jézus akkor járt a földön, akkor aszonta volt: ha a Pokol nem telik ki veletek, mikor világvége lesz, azt a 3 fát belétek vetem – aszongya – azokkal kiteleltek. Az a 3 fa se nem leveleznek, se nem izélnek, azok örökké úgy ülnek, mert erőst búsulnak, hogy mit mondott volt Jézus nekijek. Somoska, 1989. április 4., Fehér Dávidné Teréz, 46 éves
11
csomabel--0507TARTALOM PAG+TERK+BOBOLFI.indd 11
2016.05.08. 17:24:12
Hunokról Úgy halltam, hogy a hunyok jöttek előbbcör ide, mert erdő volt itt, nem volt főd, erdő. dolgoztak itt az erdőlen itt, s úgy mondták nekik: hunyok. Olyanok vótak. ki tudja honnan el voltak futva – búva. idegenyek. Olyanok vótak… Aztán idejöttek – ki tudja honnan – dolgoztak az erdőbe itt, csinyátak házakat. Magyarfalu, 1983. április, Feri Rózsi, sz. 1914.
Attila királyról magyaroknak a fejedelmik volt Attila. mert az ének mondja: „márványkőből van a tisza feneke.” Arról emlékszem, mert valami Attila, mert úgy mondták a magyarok, hogy végeztünk Attilával, aszt béöntöttük márványkővel, aszt betettük a tisza fenekire. Attilát nemhogy eltemették, ellopják, vagy elvigyék… Ott nyugoggyék a tisza fenekin, mert úgy mondta vót a magyar ének. Halltam én még édeszapámtól, még mászoktól. Bogdánfalva, 1990. április 2., Andor János, sz. 1914. mikor odament, még vót népség – katonaszág… még egész népszég jött vele, met mind abba a fajtába vót egész magyar, millenek voltak ők abba időbe. mikor odaértek romani Szentséges Pápa elejibe, párke (mintha) pápa volt Leon. első Leon volt. Úgy neveződött abba az időbe a pápa. S ő Attila úgy akarta azt elfogja, római Szentséges Pápának udvarit is elfogja. S nem bírta elfogni! mikor római Szentséges Pápa kiment szembe vele – mert nem félt tőle (Attilától), mert egy öregember vót, s nem vót minek féjjen. mikor ment elejibe római Szentséges Pápa, akkor Attila, mellik vót fejedelme azoknak, akikvel jöttek ők, akkor Attila látott három embert. két angyalt kétfelől római Szentséges Pápának kétfelől. tüzes kardokval jöttek, de katonaság csak egy bacsót (öregembert) látott. S akkor többet nem akart… Nem ment elébb ez Attila. Akkor a katonaság, ez a népség, mellikvel jött, fogták el. Aszonták: Haj te! Félsz attól az öregembertől? Aszongya: ketten vannak tüzes két kardokval. Hogy mennyek oda? – aszongya. Akkor: nem! Akkor innét meg kell térni! – aszongya. megtértek. Addig jöttek, míg kiértek magyarország… mellik vagyond puszta… puszta Ungarija. Úgy mondták. Nagy mező, de nem volt senki benne, puszta volt, aszongyák. Nem volt népség benne. S oda ő letelepedett a népszégével, ott van ő a máji napig. Nálunk így beszélődik. ez a magyarnak a… ő ott hol ment, égetett, népséget ölte meg, azért mongyák: gyetot (nagyon) rossz nemzetség volt ez. Nagypatak, 1993. július 20., Benke Ferenc, 70 éves
12
csomabel--0507TARTALOM PAG+TERK+BOBOLFI.indd 12
2016.05.08. 17:24:12
Szabó ám… a szabó, minek híják Attila királynak a szabója vót. Attila királynak tudom az életjit, történettyit, hogy vót. űsobán gyerek vót, s úgy hitta meg a Jóisten, hogy haggya el a juhokat, mert más utazást kell csinyálni. S aszongya: gyermekim mit?! Én nem értek ehhez – aszongya. Aszonta akkor az istennek az angyala. megmutitta helyet… – aszongya. Lásd meg ottand! megkapod a pénzt, az aranyat… megkapod az aranyat, vedd ki ezt (a földből), s lépől tizet visszafelé, meg másfelé tizet. megmutitta az angyal, s unnat aszongya: megkapod a királygúnyát! S akkor megmondta: lépjél esend jobbra! S ottand megkapja a királynak a kardját! igazánd a királynak a kardja fel es t nt, mikor arrafelé lépett a gyermek. meglátta! S akkor megmondta az Isten angyala: hogy avval a pénzvel mennyen bé a városba, s vegyen tizennyóc gyermeket, tizennyóc eszend… évest, mint mondjuk mi itten. tizennyóctizenkilenc évest, s avval induljon meg, s vegyen lovakat nekik, s minden gúnyát, s öltöztesse fel izé, akkor azval induljon! S amennyi elesik abból, akkor rabolnak, s hogy vesznek másikot. S annyival indult meg. Annyi katonával indult meg, az isten ostora volt! Hol mentek, raboltak, izéltek, hogy mondatódik…Vágták, minden. S országból országba. S Attilának megmutitta, addig kell menjen, míg így egy kéz (tiltva) így teszen. Addig kell mennyen, s ő akkor ment országból országba, kisázsiába, magyarországba is járt. Magyarországból Németországba, Németországból izére, Itáliába, s Itáliába aztánd ottand jelent meg a kéz, hogy eddig! S ki volt… melyik megjelentette, mikor odaértek itáliába, Rómába. Akkor a kapuk bé voltak csinyálva. estére értek oda. S ő szólította, hogy nyissák meg a kapukat, mennyenek bé! S azt mondta onnét belülről a páznyikok (őrzők) az izék aszonták, hogy nem nyissák meg regvelig. Regvel meg fogják nyitani Attilának. Akkor a Szentséges Pápa megindult processziunával (körmenettel), hogy Attilát bécsapja (beengedje). Hogy ha nem csinyál rontást az országban… mikor elindult a Szentséges Pápa az országban, hogy bécsapják Attilát, akkor jött Szent Antal. Szent Antal sokhelyt, sokszor fel volt véve, hogy az angyaltól volt víve az ájerből (a levegőből), mint a repülőből volt víve az angyal fend a levegőbe. S itt egyebütt volt, de az angyal felvette, s odatette le itáliába! Akkor a Szentséges Pápa megindult ki a kapukhoz, s akkor Szent Antal megjelent. Szent Atya: – menek Attila elejibe – aszongya, hogy bécsapja. – Én kell menjek! Szent Antal mondta: – menjen vissza, én kell menjek – aszongya: én kell menjek. S akkor kiállott Szent Antal Róma kapujánál, kiállott, s akkor így csinyált. (Állj!) egy jelt. Így csinyált. S akkor Attila leszállott a ló hátáról, mert fel volt hágva, hogy nyiccsák ki a kapukat, hogy menjen bé! Leszállott Attila, s fejet hajtott Attila. S akkor katonái megharagudtak. Úgy akarták, hogy össze… összevagdalják Attilát. Aszongya: Ne máj vagdaljatok össze, így volt ez a jel, meg volt nekem mondva, mikor megindultam. S ha összevágtok – aszongya – akkor utazást nem kaptok visszafelé, met mindcsak én kell visszavezéreljek. űsak annyi – aszongya – melyik hol akar megállni, hát akkor meg lehet állni ki hol szereti. Hogy – mondták a katonái – egy ember? – tüzeken-vizeken keresztül mentünk, mindenen keresztülmentünk, s egy ember intésire – kezit felemelte – megálltál helybe? – Nem láttátok – aszongya – mi volt felette? Annyi angyal volt kardokval felette, hogy ha egyet pillantottam lenne, azért kellett leszállnom a ló hátáról. Ha egyet pillantottam lenne, összevágtak lenne. Nem lehetett eléfelé menjek, így volt adva. – Hej, de mit csinyáljunk, étlenek vagyunk? – térjünk meg – mondta Attila. térjünk meg, visszafelé – aszongya – visszafelé iszunk-eszünk. S kinek kell asszony, fejérnép, leányok, minden, kinek kell… magyarországból minden. Onnét már megtalált a nyelv az ő nyelvivel. kisázsiából jött Attila. S akkor magyarországból vettek leányokat, mindegyik, s ha akartak maradni, ott maradtak, s ha nem, hát mentek 13
csomabel--0507TARTALOM PAG+TERK+BOBOLFI.indd 13
2016.05.08. 17:24:12
visszafelé. Akkor elindultak itáliából Németországba vissza. kerültek – sirültek, hogy jöttek vissza. magyarországból aztán leányokat vettek el ezek a katonák, mert ugye elémentek. innét vettek el leányokat, s akkor egy asszony bejött ide Űúsig. Űejött a leánya után, és a ia után – mert a ia jött a lánytestvére után, s azért van itten a neve a városnak Űús, hogy mit búsulsz? – Lányomat és a iamat! S itten állt meg az asszony. S azért mondják Űohus. izé, magyarul: mit búsulsz? Lányomat, iamat. Abból van az izé. S itten Űákó… Űákó abból van, hogy Attilának, mellik ölte meg az embereket, mondták bakó. S Űákó! S azt a nevet hordojza Űákó. S Halucsesti a háló, mellyik halászattal… Attilának a halászója, Szaboán… Attilának a szabója mellik dolgozott szabóként, s ez volt a történyet az Attiláé. S onnét fogva ő ment visszafelé, de itten ezek az emberek mind megálltak, mind megálltak. S azért nem szerették a (román szekusok), hogy én mit mondtam. ezért inkább haragudtak, hogy én honnat tudtam ezt, hogy én kimagyaráztam, hogy izé… tátámtól. Édesapám elmondta. Édesapámtól halltam. S azért úgy haragudtak (a milicisták), hogy gyetot (nagyon). Hogy minek mondtam, aztán haragudtak, hogy még más izéről… Hogy onnét vagyok (magyarországról). Hát onnét vagyok. Hát Jánó neve, hegy… hét hegy onnat magyarországon. Onnét azt a nevet hordozom én. Jánó nevem van. izé, nekem a nagyapókám onnét való volt. Lészped, 1991. április 4., Jánó Ilona, sz. 1934. május 23.
Magyarokról A magyarok békerültek módovába istván király előtt. A csángó régibb, mint a romány itt! ez a csángó csúfabb, mint a romány, mert el bírja adni a rományt es, a magyart es. mert kétnyelv . A münk nyelvünk össze van vegyülve az oláhval. münk felit rományul beszéljük, felit… tavaszval mérték fel a helyeket a törökök. tízből adtak egyet. tíz gyermekből adtak egyet a töröknek, és tíz marhából egy marhát. Úgy adták. Vitték törökországba a gyermeket. Száraz Szereten… itt elé, ahol van a Szeret, túlfelől mind csak van egy hely Űarlád-tere… ott volt a régi magyar határ, a csángóé. ő… a király ment lóháton. Fent a lovon. S odacsapta a vízhez, hogy igyék. Azt mongya: lova szereted-e? Ló aszonta: i-há-há! igen! … S azért nevezték Szeretnek (a folyót). istván vót a király. Klézse, 1990. szeptember 26., Harangozó Márton, sz. 1910. itt magyarok voltak örökké. Arról lehet tudni, hogy a helyek nevei magyarok, nem oláhok. Klézse, 2001. április 17., Kósa Péter, 58 éves
14
csomabel--0507TARTALOM PAG+TERK+BOBOLFI.indd 14
2016.05.08. 17:24:12
Annyit tudok Szent Istvánról, templomba nálunk Karácsony mászodnapján, mit prédikál a pap. Asztánd. tudgyuk, hogy a magyaroknak a királik. igen? tudom énekelni: „Hol vagy isztván királ, téged magyar kíván…” Nagypatak, 1991. január 3., Duma Katarina, 42 éves Tatárokról mint csak attól féltek, napkeletiektől, valamint tatároktól. ezektől őrőzködtek, ezért voltak olyan dugott helyekre bétéve, erdőkbe. mint rendítik a régi emberek, az öregek. itt mind erdő volt. itt mind csak a napkeletiektől őrőzködtek, jöttek, fogták el a helyeket. eszt hallottam. eszt halltam, hogy maradtak vót itt el, mint csak a tatárok idejibe – a tatárok a törökök előtt vótak – valami még régibb, nem tatároknak mondták, valami hunok, napkeletiek zorgatták ezeket az erdeiket, mondjam úgy, ezeket az erdei magyarokat zorgatták, s itt az erdőbe ezeknek mellikek maradtak vót, a csángók. Valami csengetővel szólamlott egyik a másziknak, nem beszéltek. Legyen valami dugott beszéd… Nem rikolt, nem tanácskodás, valami csengetőkvel… mik vagyunk, mik isz megvagyunk az erdőbe. űsenget erőszt! eszt halltam. Asztán még halltam mász módul isz: hogy maradtak erre a helyre itt mint csak valami magyar nemzeccség. Lehet legyen mese, lehet lehet való, nem bírom megmondani. ez régi beszéd erőszt, az öregek rendítték, hogy hallották ők isz mászoktól, hogy valami magyar nemzeccségek maradtak vót itt. Úgy mondták: resztén magyarok. Neheztelték elhúzólkodni, mikor elmaradtak az erdőbe eldugva idetova elbújdoszva, mint a csángó mondja. Azokból csinyálódtak családok, falucskák imitt-amott az erdőszélekben itt. kezdettől mondjuk úgy Ploszkucény, ott el külsőrekecsin, itt fel Lészpedig. ez rend helyben itt. Bogdánfalva, 1990. április 2., Andor János, sz. 1914. Bukiláról Nagyon szeresszük a magyar beszédet, mert mik is csángók vagyunk, hezzik tartunk. igazán tesztvérek vagyunk a magyarval. Úgy rendelte egy öreg páter a templomban, elbeszélgettem vele. – Édeszapám, tisztelendő bácsi úr! mi történt velünk, a csángókval, a magyarokról?! A csángó a római községbe béeresztünk, onnét állott elő a beszéd? ő megrendezte. Aszt mondja: iam! te tudod, mikor Ferenc Joszep volt a királ magyarországba? mondom: – Nem tudom. igazán, hogy volt az a történet? – No, ti – aszongya – összevegyültetek a hunyokval… el voltatok futva magyarországból. Nem tük, az öregebbek, még régen. – Annyit rendített az öreg páter, hogy a fejemet éppend nem tudtam, hogy hova tegyem. Reggelig mondotta lenne estétől mindig, nem vótam (fáradt) szerettem. Nem igazánd mondja még azt az igaz szavakat. Nagyon szerettem az öreg pátert, aggyig tanyított, aggyig mondotta mellik az igaz hit, mellik igaz? Rendezze! Aszt mondta: – egy hétig ülnénk, mindig nem tudnám kifejezni neked. Bukila, 1990. június 2., Csurár Mihály, sz. 1938. 16
csomabel--0507TARTALOM PAG+TERK+BOBOLFI.indd 16
2016.05.08. 17:24:13
