CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY Jelentősége: Ő a magyar felvilágosodás összegzője. Stílusszintézist teremt: korának valamennyi stílusirányzatát magas szinten összegzi óriási műveltséggel rendelkezik, ismer 3 nyelvet, a nyugati irodalmat – ez is alapja rendkívüli sokszínűségének ő honosítja meg hazánkban a rímes-időmértékes, azaz szimultán ritmusú verselést; ő alkalmazza először az ionicus aminore verslábat (két rövid és két hosszú szótag) Életpályája: -
-
-
-
-
1773-ban született Debrecenben. Ez a város meghatározza fiatal éveit: ide jár iskolába, a Debreceni Református Kollégiumba, az intézménynek később tanára is, a „kirúgását” megelőzve önként távozik. Itt diákként zseniként kezelik, kiváltságokat élvez kimagasló tehetsége miatt, önképző kört szervez. Tanárnak kérik fel: újításokat vezet be, diákjaival gúnyverseket írnak a professzorokról. Részt vesz Martinovics Ignác kivégzésén (a magyar ellenállási mozgalom vezére), nem tud elszámolni a legáció (papnövendékek adománygyűjtő körútja) pénzével – mennie kell Debrecenből! 1788-tól ír maradandó műveket, sok diákkori versének átdolgozott változatát remekműként tartjuk számon. A kötelező versírási gyakorlatokon tűnik fel tehetsége Debrecenben. Ezeken a gyakorlatokon a pictura (piktúra) és a sentencia (szentencia) műfaját sajátították el a diákok, melyeket Csokonai később is gyakran alkalmaz. Pictura: kép; táj- illetve alakleírás. Sentencia: tanító célzatú, erkölcsi tartalmú összegzés. Jó példa a fenti két műfaj alkalmazására a Zsugori uramhoz, későbbi címén A fösvény: közvetett társadalombírálat a gúny eszközével: a korabeli polgár környezetét, gondolatait, viselkedését mutatja be. Debrecen után Sárospatakon jogot tanul. Pozsonyban Diétai Magyar Múzsa címmel hetilapot akar indítani- ehhez keres támogatókat. 1797-ben Komáromba indul, újabb folyóiratterveihez keres mecénásokat. Itt ismerkedik meg Vajda Juliannával, Lillával: 9 hónapig boldog szerelemben él, tisztes polgári állás után néz. Számos versének ihletője a Lilla-szerelem. A lányt közben férjhez adják egy gazdag kereskedőhöz: ez tudatosítja benne társadalmi száműzöttségét. A „víg poéta” korszak lezárult. Csurgói tanárként még lelkes, megírja a Dorottya c. vígeposzt, mely egyetlenként jelenik meg művei közül még életében. Majd számos újabb szakmai sikertelenség, egészségügyi gondok teszik búskomorrá, emberkerülővé. 32 évesen tüdőgyulladásban hal meg Debrecenben.
A rokokó hatása Csokonai költészetében – a Tartózkodó kérelem című vers elemző bemutatása: Csokonai korai költészetében elsősorban, de később is megjelenik a rokokó hatás, melynek jellemző jegyei: a francia szalonok udvarló modora, egyfajta mesterkélt elegancia, finomkodó, modoros hang, játékos, kedveskedő hangnem, mitológiai képek, zeneiség, örömkultusz (a szerelem, a boldogság témaként választása). Jó példa erre a Tartózkodó kérelem című verse, melyet eredetileg Egy tulipánthoz címmel vetett papírra, egy Rozália nevű szerelmére gondolva, de később felvette ezt is a Lilla-ciklusba. Elemzés: - A verset elolvasva azonnal szembetűnő a zárt, önmagába visszatérő szerkezet, a formai tökéletesség, műgond, melyek a klasszicista stílus sajátosságai – tehát ennél a műnél sem beszélhetünk egyetlen stílus kizárólagos jelenlétéről, hanem itt is megjelenik a stíluskeveredés. - A forma tehát klasszicista, a téma és a költői eszközök rokokó hatást mutatnak. - Az 1. vsz-ban önmaga érzéseiről ír, a 2. vsz-ban a lány szépségének dicsérete hangzik el, a 3. vsz-ban visszatér saját érzéseinek bemutatására. - A vers központi képe a „tűz-metafora”. A költemény több részlete is felidézi a tüzet: például az 1. vsz-ban: a szerelem „megemésztő tüze”; a seb, mely éget, fáj; maga a tulipánt, melynek színe, alakja szintén a tűz lángjait juttatják eszünkbe. A 2. vsz-ban: a kedves szemeinek ragyogása, az ajkak színűkkel ugyancsak a tüzet idézik fel. A 3. vszban az ambrózia csók, mely tüzes, égető alkalmas az asszociációra. - A vers nyelvi megformáltsága, lüktető zeneisége szintén a rokokó hatását igazolják. A díszítettség, az előkelő szavak használata, a mitológiai képek (ambrózia csók), a szimultán ritmus (ütemhangsúlyos és időmértékes egyszerre: 1 sor =2 ütem + ti-ti-tátá: ionicus aminore versláb). - Rímelése: a sorok végének összecsengése a b a b rímképletet mutat, melyet keresztrímnek nevezünk. A rokokó életérzést közvetítik még a görög Anakreón modorában írt költeményei, melyeket Anakreoni dalok címmel rendezett sajtó alá (21 vers), például A boldogság című vers, melyben föllelhető mindaz a „gyönyörű, becses”, ami az élet vidám, könnyű és szabad élvezetéhez szükséges.
A klasszicista gondolati líra – Az estve című vers elemző bemutatása: Csokonainak nagy összegző verse ez: egyrészt a felvilágosodás haladó eszméinek, másrészt a korszak valamennyi jelentős stílusirányzatának summája. -
Csokonai debreceni diákként a poétaosztályban kötelező verscsinálási feladatként próbálta ki először a pictura és a sententia műfaját (jelentését lásd fentebb). E két verstípus vegyítéséből jön létre több érett, későbbi alkotás, köztük nagy gondolati, filozófiai igényű költemények is, például a Konstancinápoly és Az estve.
-
Az estve című költemény Rousseaunak (russzó), a francia felvilágosodás egyik legmeghatározóbb alakjának elveire építve születik meg. Benne keveredik a természetleírás (pictura) és a társadalombírálat (sententia), valamint példát láthatunk Csokonai bravúros stílusszintézisére is: a szentimentalizmus, a rokokó és a klasszicista vonások összegzésére is.
A versben megjelenő rousseau-i elvek: a magántulajdon lopás a civilizáció az emberiség megrontója „Vissza a természethez” – a romlatlanság és a szabadság állapotához. Maga Rousseau ezt így nem mondta ki, de neki tulajdonítják ezt a szállóigét, mely híven tükrözi elképzeléseit a természetről. „Az ember eredendően jó”, a magántulajdon teszi gonosszá, az szül ellentéteket. -
-
-
-
A költemény 3 nagy egységre tagolható. 1. rész: a természet eredeti, romlatlan állapotában jelenik meg: csend, nyugalom, harmónia jellemzi. Háborítatlan, gondoktól mentes, csaknem idilli állapot ez. Itt a kissé panaszkodó érzelmesség a szentimentalizmus, míg az előkelő, fennkölt hangnem, a díszítettség a rokokó sajátosságai mutatja. 2. rész: az éj-nappal váltás hangulatváltást is hordoz. Kiáltó ellentéte ez az előző kiegyensúlyozott, harmonikus világnak. A setét éj, a lárma, csörtetés, részeg tolongás képe, azaz a riasztó, durva és közönséges másik világ, a megromlott társadalom világa váltja fel a természet szépségét, harmóniáját. Csokonai ebben az egységben fejti ki filozofikus gondolatait a társadalmi visszásságokról. Például: az ember eredendően szabad, mégis „zárbékót vert” tulajdon kezére „az enyim, a tied mennyi lármát szüle” – a magántulajdon okozza az ellentéteket, feszültséget, háborúkat megjelenik a kizsákmányolás gondolata – dézsma, porció, legelők, erdők bekerítése a természetes egyenlőség hiánya Mindehhez a negatív festés eszközével él a szerző: azaz a nem, ne tagadó és tiltószók alkalmazásával a hiányokról beszél, azt írja le, ami nincs, amit hiányol a jelenlegi állapotokhoz képest. 3. rész: A feudális viszonyok éles bírálata, a keserű társadalomkritika után a költő a természetben talál megnyugvást. A lírai én számkivetettként gyönyörködhet az ősi idill állapotában: az arany holdvilág, az édes erdei hangzások, stb. még boldogíthatják. A 3. egységben újra hangulatteremtő tájleírás következik tehát, megerősítve a romlott társadalom és a romlatlan természet ellentétét. A 3. rész ismét pictura, mely a 2. rész sententiái után a fokozás, a nagyítás eszközeként hat.
A Reményhez – avagy a víg és bús poéta szerelemélményének összegzése Komáromban Lilla szerelme néhány hónapnyi elégedettséget adott a költőnek, kárpótolta eddigi kudarcaiért. Lilla elvesztése pedig szétzúzta a víg poéta optimizmusát. Mindezek az
élmények költészetében úgy képeződtek le, hogy a rokokó játékos, önfeledt örömérzetét kifejező verseket felváltották a letisztult, mély érzelemvilágot tükröző, sablonoktól mentes művek. Ilyen A Reményhez is. -
-
-
-
-
-
A Lilla-ciklus lezárása ez, búcsúvers. Benne nemcsak Lillától köszön el, hanem mindattól, ami életét tartalmassá tette: jókedv, remények, szerelem, költészet. A vers tartalmi és formai elemei látszatra ellentétesek: a teljes lemondást, reménytelenséget, sőt halálvágyat a rokokó könnyedségét megőrző forma, csengőbongó rímek fejezik ki. Feltűnik a zárt, szemmetrikus szerkezet: az 1. és 4. vsz. tartalmi és érzelmi párhuzama, a 2. és 3. vsz. éles hangulati ellentéte, kontrasztja. A versben a természet rendkívül fontos szerephez jut: tükör, eszköz a lélek bemutatására. A táj valójában úgynevezett lelki táj: a lírai én érzelemvilágának kifejezője, közvetítője – mindezek alapján arra következtethetünk, hogy ez egy szentimentalista alkotás. 1. vsz.: a Reményt szólítja meg, megszemélyesíti, csalfa nőalakként jeleníti meg, több jelzővel ruházza fel – ez rokokó vonás. Itt még évődő, játékos, könnyed hang jellemző- ez is rokokó vonás. 2. vsz.: A tökéletes boldogság képe. A tavaszi kert, a viruló, gazdag természet áldásai. Költői eszközök: hasonlatok, metaforák, megszemélyesítések sorozata- mely az érzelmek túláradását, a felfokozott intenzív örömérzetet erősítik. Jellemző a gondolatritmus: ugyanazt a gondolatot, a boldogság, hit, remény kifejezését ismétli többféleképpen. 3. vsz.: „Jaj, de…”- ellentétet, éles hangulatváltást jelez. Az évszak is változik. Sorról sorra nyomon követhető a természet elkomorulása: a tavaszból tél lesz – ennek megfelelően fordul át az ujjongó öröm a teljes reményvesztettségbe. 4. vsz.: a költő eljut a halálvágyig. Ahogy búcsút int mindennek: „kedv, remények, Lillák” – a teljes kilátástalanságot, jövőtlenséget tükrözik. Rímelése: keresztrím Ritmusa: trocheikus lüktetés jellemzi: tá-ti, tá-ti…
Csokonai életében és költészetében is lezárult egy korszak. Ezután meghatározó élménye lesz a magány, mely legfőképpen szentimentalista költemények ihletője, pl. A tihanyi echóhoz. Van még egy irányzat, amely szintén meghatározó egy életszakaszában: ez a népiesség. Csurgóra kerülvén tanárként dolgozik, ekkor a népdalgyűjtés, a hagyományőrzés kerül középpontba. Ekkor születik a Szegény Zsuzsi a táborozáskor c. népies helyzetdal, valamint a Jövendölés az első oskoláról a Somogyban c. programvers. Összegzés: Csokonai a magyar felvilágosodás legnagyobb formátumú alkotója, aki valamennyi stílusirányzat összegzője, haladó felvilágosult eszmék ismerője és kifejezője, aki minden műnemben (líra-dráma-epika) alkotott. (Drámája Az özvegy Karnyóné…, eposza a Dorottya.)
