KIPRICH JÓZSI AZ ISTEN!
Ára 149,- Ft
A foghíjas program nem vált hasznunkra
Öregfiúk nélküli Mikulás-kupa Kicsit elszomorít az a gondolat, ami pár nappal a kupa elõtt az egész Bárdost foglalkoztatta. Nevezetesen, hogy az idei kupán elmarad az öregfiúk meccse. Ezt orvosolandó megpróbáltunk mérkõzést szervezni a 7-8.-os évfolyamok között, de ez is vakvágánynak bizonyult. Nem maradt más lehetõség, három meccsen kellett eldõlnie a kupa sorsának.
FOTÓK: LÁBSZKI JÓZSEF (ÁRPÁD GIMNÁZIUM)
szereztünk, és úgy tûnt, hogy már semmi probléma nem lehet. A félidõben 1-0-ra vezettünk, és nemcsak eredményben, de a mutatott játékban is nálunk volt az elõny. Meg is jegyeztem, hogy csak akkor lehet izgalmas a vége, ha az árpádosok szereznek egy gólt.
Kimaradt a mûsorból a tombola is, amelyet én nem feleslegesnek, inkább rosszul szervezettnek éreztem az elmúlt években. A közönség bevonása a játékba jó ötlet, az érdeklõdés fenntartására szolgál, csak nem kellett volna rétestészta hosszúságúra nyújtani. Délután háromra összegyûlt a két iskola színe-java, és mindenki a kezdésre, a lányok meccsére várt. Ám a mi számunkra nem igazán úgy alakult a kezdet, ahogyan szerettük volna. Miután az árpádos csajok vezetést szereztek, a mi lányaink teljesen megzavarodtak. Gyengén játszottak, pontatlanul passzoltak és így sajnos, esélyük sem volt az egyenlítésre. A végén ugyanattól a szõke ciklontól még egy gólt kaptunk, így az Árpádnál volt az elõny. (0-2)
A fiúk viszont megmutatták, hogy mire képesek! Remekül játszottak, teret sem engedve a másik csapatnak. Tóth Laci, Macsinka, a két Németh és Soós Máté szédületes teljesít0ményt nyújtottak. Nem is igazán volt rajtuk kívül ember a pályán! Az elsõ öt perc után már a végeredmény sem volt kérdéses. (Megjegyzem: a kritikusok hozzáfûzték, hogy a gimi legjobb focistái – Trella-Várhelyi és Gyenes Árpád – nem is léptek pályára. 6-2) Végül következett a mindent eldöntõ és legjobban várt tanármérkõzés! Minden jól alakult a számunkra, hiszen Nagy Tamás tanár úr révén vezetést
12
Sajnos, szereztek! Hat és fél perccel a vége elõtt rossz cseréket és taktikai változtatásokat (az addig bevált egy csatár helyett hárman rohantak elõre, és kinyílt a védelmünk) követõen egy kétséges szituációban megítélt szabadrúgás után egyenlítettek. Másfél perccel a vége elõtt saját támadásunkból kialalkuló kontrából kaptunk még egy gólt, ami nemcsak a meccs, de az egész kupa sorsát eldöntötte. Hét év után elõször elveszítettük a Mikulás-kupát! (1-2) A boldogtalanok felemlegették, hogy a kupa sorsát eldöntõ Pataki Gábor már négy éve nem is tanít az Árpádban. Erre azt tudom mondani, hogy feminim világunkban egyik iskola sem tudna egy komplett kispályás csapatot pályára küldeni a tanári karból, és a technikai személyzetbõl nálunk is két spíler csillogtathatta (volna) a technikáját. Vagy inkább focizzanak a tanárnõk? De, ami az egyiknek keserûség, az a másiknak boldogság. Egyik bárdosos tanuló sem tudja elképzelni, milyen érzés minden évben elmenni egy olyan tornára, ahol semmi esélyük nincs a gyõzelemre. És talán idén sem lett volna, ha mind a négy mérkõzést megrendezik. A magam részérõl most már nem bánom a vereséget, és gratulálok az Árpád gimnáziumnak a gyõzelemhez. Sikerük újra nyílttá, izgalmassá teszi az elmúlt évtizedben meglehetõsen egyoldalú eredményeket hozó Mikulás-kupa esélyeit. És azt is meg kellene értenetek, hogy az elmúlt másfél évtizedben diákok, tanárok jöttek-mentek, minden változik, általános és középiskolák tûnnek el az életünkbõl, de a két „eredeti” gimnázium nemes hagyománya az alapítók szándékai szerint ma is kifejezi a fiatalok közötti versenyszellemet és sportbarátságot. SCHWEININGER Találkozzunk jövõre is!
XVI. ÉVF. 7–10. SZÁM 2003. SZEPTEMBER–DECEMBER
Egész heti lekenyerezõ show
Csoki, ropi, perec B
gyermekéveimben a Bárdos-heti királyválasztást jobban vártam, mint a karácsonyt vagy a Mikulást. Büszke voltam rá, hogy nálunk (a gimnáziumban!) olyan nagy, okos és vicces fiatalok vannak. Leginkább az olyan videók, elõadások és újságok tetszettek, amikben „igazi poénok” voltak. Szünetekben aztán folyton ezeket ismételgettük, és a hét végéig százszor is megkérdeztük: „na, te kire fogsz szavazni?”. A szendvicsosztogatásra és a cukordobálásra igazából sohasem voltam vevõ. Nem igazán értem, mi az élvezet abban, ha valaki húsz percig sorban áll egy szalámis szendvicsért, vagy ha a földre dobált csokikat felszedegeti. OLDOG
A Bárdos angyalai szentté avattatnak. A nyolcosztályos gimnáziumi képzés felfutása óta elsõ ízben tudott hagyományos gimis osztály gyõzni a királyválasztási kampányban. Az angyalok balról jobbra: Horváth Balázs, Demeter Dániel és Garami Dániel
dennel van valami bajom. Aztán arra, hogy én már túl öreg vagyok az ilyen népünnepélyekhez. De egy idõ után nem találtam több kifogást, és rá kellett jönnöm, hogy az idei kampány sokkal inkább a kereskedelmi televíziós csatornák közötti versengésre hasonlított, mint egy vidám diákhétre. És ez – sajnos – tetszett a közönségnek.
Ó 10 FELEDHETETLEN NIRVANA ják az újabb USA-turnét, és mindenki a saját útját járja. Decemberben kiadnak egy lemezt (Incesticide) régi számokkal, de negyedannyit sem adnak el belõle, mint a Nevermindból. 1993 elején két koncertet adnak Brazíliában, és februárban felveszik az In Utero albumot, amivel a kiadó egyáltalán nincs megelégedve, mivel a lemez kegyetlenül nyers és antikommersz. Szeptemberig nem is jelentetik meg, a lemez újrafelvételét vagy legalább az újrakeverését akarják elérni, de mivel nem járnak sikerrel, jobb híján kiadják, ám igen csekély érdeklõdés kíséri az anyagot. Májusban Kurt ismét heroinozni kezd. Augusztusban elkészítik a Heart-shaped Box klipjét, és beveszik az együttesbe Pat Smeart. Õsszel In Utero-turnén vannak a srácok. November 18-án az MTV leszervez a srácokkal egy New York-i unplugged koncertet.
A TATABÁNYAI BÁRDOS LÁSZLÓ GIMNÁZIUM TÉNYMAGAZINJA. MEGJELNIK KÉTHAVONTA.
A 12. b osztály mûsorában Eickhern Tamás magát adta, E. T.-t, egy földönkívülit alakított. A hagymányos egyéni jelölt és a lekenyerezés nélküli kampányprogram nem aratott átütõ sikert
Mintha az egész fogyasztói társadalmat képviseltük volna; ettünk, ittunk, akkor is, ha sem éhesek, sem szomjasak nem voltunk, és az összes olyan „ajándéktárgyat” igyekeztünk összegyûjteni, amire egyáltalán nem volt szükségünk. Merthogy ingyér’ volt. A fajmagyar gesztusok hódítottak ezen a héten. CSOKI, ROPI, PEREC… FOLYTATÁS Ó3
Amikor én még kisgimnazista voltam…
E
volt, hol nem volt, valamikor réges-régen volt egy iskola… Várjunk csak! Nem is volt az olyan régen, hiszen már akkor is ennek az iskolának a tanulója voltam! Néhány évvel ezelõtt a Bárdos hangulata teljesen más volt, mint most. Kisgimnazista koromban a folyosókon a szünetben egészen más dolgokat tapasztaltam. Ha emlékezetem nem csal: mintha máshogy néztek volna ki a bárdososok. Mintha a hajuk színe természetesebb lett volna… Igen, mintha akkor, régen nem nézték volna jó szemmel azt, ha valaki idõ elõtt befestette a haját. És a ruha… Kétségtelen, hogy változott azóta a divat, de azt hiszem, nem ez jelenti a különbséget. Akkor ritkaságnak számított, és nagy port vert fel, ha valaki nem öltözött olyan szolidan, mint ahogy illik. Akkor még létezett olyan ruhadarab, ami nem volt iskolába való. És nem csak a megjelenés, hanem a stílus is változott. Igen, ha jól emlékszem, mintha ritkábban hallottam volna a cifrábbnál cifrább káromkodásokat a folyosón. De változnak az idõk. Manapság az iskolarádió és GYSZER
Itt még együtt jóban-rosszban…
1994 februárjától Európában koncerteznek. Franciaország és Svájc érintésével Olaszország a cél, ahol Kurt magánéleti problémái miatt kiborul. Március 3án Münchenben adják utolsó közös koncertjüket. Kurt visszarepül Rómába, ahol gyógyszertúladagolás miatt kómába esik. A zenekar hazarepül, Chris és Dave ismét eltávolodnak barátjuktól. Április 5-én Kurt Cobain a seattle-i háza padlásán öngyilkos lesz. Április 8-án találják meg, két nappal késõbb pedig elhamvasztják. Ki tudja, hogy folytatódott volna a Nirvana története akkor, ha Kurt nem öli meg magát. Tény, hogy a banda igazi nagy kasszasikert csak a Nevermind albummal ért el. Ám a rajongók sosem fogják elfelejteni a különc Cobaint, aki a kilencvenes évek egyik legnagyobb zenekarának vezéregyénisége volt.
BARCS BENCE À LA BÁRDOS • XVI/7–10. 2003. szeptember–december
Most, hogy már „nagy” vagyok és a mi osztályunk kampánya közeledik, egyre kritikusabb szemmel nézem az eseményeket. Azt hiszem, az ilyen királyválasztásnak az lenne a lényege, hogy egy hétig mindenki jól érezze magát, és persze legyen egy kis versengés, mert valakinek azért nyernie is kell. Csakhogy idén másképp alakultak a dolgok. Elõször arra fogtam az elégedetlenségemet, hogy nekem úgyis min-
Füstfelhõ – a közönség manipulálása
Merész?
KÉPÜNK CSUPÁN ILLUSZTRÁCIÓ. CÍMFOTÓK: CSIZSEK
televízió mellett már arra is van lehetõség, hogy órák között divatbemutatót nézzünk. A divat legszélsõségesebb irányzatait szemléltetve vonulnak fel a kifutón a topmodellek. Akarom mondani: milyen csinosak ezek a mai bárdososok! Ha jól emlékszem, kisgimnazista koromban mintha nagyobb lett volna a szigor. A folyosókon tanárok cirkáltak, a szabadidõt megszabott helyen lehetett eltölteni. Milyen szerencsések vagyunk mi, mai bárdososok, mert nagyobb a szabadságunk, és élhetünk a jogainkkal. Mégis, valahogy sajnálom, hogy elmúlt az a régi Bárdos-hangulat. Hiányzik. Ez a mostani olyan KUTRUCZ ZSUZSANNA idegen!
Ajánló
HAZAFFY
DIÁKTÁRCA
A szerk.
Diáknapi zsibvásár
Jézuska az aranyvasárnapon A
Centrumnál sétáltáltunk éppen, mikor egyik barátom egy érdekes sztorit mesélt el. Nemrég nyílt egy könyvesbolt a lenti részen. Az az ötletünk támadt, hogy megnézzük, van-e valami érdekes. Alapos terepszemle után elindultunk lefelé a lépcsõn. Az elektronikai cuccoktól épp akkor jött ki egy apa és kislánya. A gyerek a könyvesbolt felé vette volna az irányt, de az apa így szólt: „ne menj arra, ott csak könyvek vannak!” Jó, nem? – Jellemzõ rám az alapvetõ naivitás, ezért elsõ gondolatom az volt, talán a kislány még nem tanult meg olvasni, vagy az apa egyszerûen csak fáradt lehetett a felesleges járkáláshoz… Aztán eszembe jutottak a színes képeskönyvek és mesék – gyermekkorom kedvenc csodái… Azóta is könyvmolyként tartanak számon, elsõ osztálytól kezdve meglepnek egy-egy kötettel valamelyik ünnep alkalmával… Még a hírhedt kötelezõk
sem tudtak elrettenteni. Talán azért, mert nem tévéfüggõként nõttem fel, és a szüleim már óvodás koromban megtanították a nagy betûket… Feledhetetlen emlékek. Szegény kisgyerek… Az anekdota kapcsán felmerült bennem a kultúra kérdésköre, itt az elitgimnáziumban. Említve például a filmklubot, ami – magas színvonala ellenére – mérsékelt érdeklõdésnek örvend. Az elkövetkezõ idõben ranjnak megfelelõ mennyiségben foglalkozunk a vizuális médiákkal. Sajnos. Pedig Az ördög ügyvédje, a Csocsó, a Csinibaba, a Mephisto… stb. mind-mind jó alkotás. Van, amelyik elgondolkodtat, s van, amelyiken könnyesre neveti magát az ember fia/lánya. Lehet, hogy én vagyok az értetlen, de nem fogom fel, hogy akkor miért nem jönnek, miért nem jöttök el a filmklubba? Idén még biztosan él ez a lehetõség, aztán elballag Meleg Gábor meg a többi elvetemült „veterán”… Heti egy dél-
Tonett cukrászda
zést. Saját magukat igazolandó, nem sokkal a kávézó megnyitása után jól be is rúgtak ebben az elit tatabányai kávézóban. És gondolom, az sem lep meg senkit, hogy a régimódi fonott újságtartók rövid idõn belül szintén eltûntek. De legyen is elég FOTÓ: GÖRÖG ANNA ennyi a sötét múltból! Öreg a modernhez, új a tradíciókhoz Merthogy ennek a kávézónak van va- togatókat – a vákumcsomagolás bevelamije, ami vonzóvá teheti még a leg- zetése óta – éppen ez vonz oda. igénytelenebb kiskocsmákat is: hanguAzt viszont nehéz eldönteni, mi lelata. Amikor elõször ott voltam, úgy het a Tonett helyes megnevezése. Leéreztem, mintha nem is Tatabánya egyik het éppen kávézó vagy cukrászda, de legnépszerûtlenebb kávézójába lépnék hát sem kávéból, sem süteménybõl nincs be, hanem egyenesen a hatvanas évek- túl nagy választék, fagyit is csak nyábe. A helység tele van klasszikus „poszt- ron lehet kapni. Kocsmának sem nevezszocialista”, a hatvanas éveket vissza- hetõ, mert annál azért magasabb szinidézõ (pontosabban inkább onnan ten van. Talán a megfelelõ szót is a hatmegmaradt) székekkel, asztalokkal, a vanas évek megnevezései között kell bárpult pedig olyan, mintha a régi ret- keresnünk. Azt hiszem, a presszó a legrokorszakot próbálnák visszahozni. találóbb. Nem titok, hogy a presszó szó Pedig dehogy akarják! Ez a legszebb az itt Magyarországon körülbelül annyit egészben: egyszerûen csak vannak he- jelent: olyan hely, ahova nem járnak lyek, amelyekre valamilyen csoda foly- sznobok, akik végigkérdezik az itallapot, tán nem hat semmilyen változás. csakhogy utána kávét rendeljenek; sem Nyilván a divatos „sznobkafékat” alkoholisták, hanem olyanok, akik norkedvelõk sok mindent kritizálnának a mális áron, elfogadható színvonalú heTonett színvonalán, pontosabban meg lyen szeretnék eltölteni délutánjukat, sem fordulna a fejükben, hogy egyál- esetleg olyan kocsmajárók, akik kivétalán betérjenek oda. Szerintem az telesen nem akarnak berúgni. És minegyetlen hangulatromboló dolog, hogy den tatabányai tudja, hogy ebben a váújabban minden asztalra kitettek egy- rosban az ilyen stílusú vendéglátóipari egy férfimagazint (nemcsak a jobbik egység szinte kivételesnek számít. ÁMON KATALIN fajtából), bár meglehet, hogy egyes lá-
JÓ EMLÉKEZETÛ
2 Tatabányai retro A presszó annyit jelent: olyan hely, ahova nem járnak sznobok, akik csak kávét rendelnek; sem alkoholisták, hanem olyanok, akik normális áron, elfogadható színvonalú helyen szeretnék eltölteni délutánjukat.
4 (Hogyan) legyünk alterek? Nem érdekel különösebben az indológia, az arab filmszakma vagy az a különleges ír krémtea, aminek szerintem olyan íze van, amilyen egy két napig hordott férfizokninak lehet.
5 Új mácsók a kifutón
Tatabányai retro Nem voltam valami jó tanuló, egyéb lehetõségek, mint a jog, a közgáz vagy az orvosi pálya nem nagyon jöhettek szóba, ezért mentem tanári szakra.
9 Két magyar álom a nagybetûsrõl
A tág képzelõerõvel rendelkezõk már látják az út végét: német szépség, litván szépség, román szépség, vagy Puerto Rico-i szépség, és így tovább. Nagy az Isten állatkertje.
À La Bárdos
A Bárdos László Gimnázium ténymagazinja. Megjelenik kéthavonta. XVI. évf., 7–10. szám, 2003. szeptember–december. Szerkesztõk: ÁMON KATALIN, GUBÁNYI RÉKA, PAPP MÁRTON, ZSOMBOLYAY PÉTER. Fõmunkatárs: RÓKA IMRÉNÉ. Olvasószerkesztô: SIPOS ETELKA. Laparculat: MEZEI TAMÁS. Felelõs szerkesztõ és fotóriporter: NAGY TAMÁS. Felelõs kiadó: SÁNDOR JÁNOS igazgató. A lap címe: Bárdos László Gimnázium. 2800 Tatabánya, Gál István-ltp. 701. Telefon: 34/311-749 E-mail: zekany@ blg.sulinet.hu, nohab008@ freemail.hu • Ismételten felhívjuk az olvasók figyelmét, hogy a korrekt tájékoztatás jegyében minden cikknek publicitást biztosítunk, még akkor is, ha annak tartalmával a szerkesztõség nem azonosul. •
2
A legtöbben nap mint nap elbuszoznak a Tonett kávézó mellett, de nem sokan jártak még benn. Hogyan is vehetné fel ez a szegény, fénykorán már rég túllevõ helyiség a versenyt a manapság „trendi” cukrászdákkal és más vendéglátóipari egységekkel. Bár kérdéses, hogy az elõbb említett fénykorban volt-e verseny. Mert hogy finoman fogalmazzak, annak idején a vendégek leginkább egy-egy pohár sörre vagy fröccsre ugrottak be, vagy csak üldögéltek egész délután kedvenc helyükön. Nem mintha manapság nem ez ellen próbálna küzdeni a Tatabányán lakók józanabb gondolkodású része. Engem eléggé meglepett, hogy a Tonett is ilyen szándékkal nyílt meg. A nálam húsz évvel idõsebb unokatestvérem azt mesélte, a legelsõ tulajdonos a vele készült interjúban azt mondta, ez a hely most majd más lesz, mint a többi. Mert itt, kérem, nem lehet berúgni, az adag maximum egy rövid, mert a Tonett csak amolyan kávézgatós, újságolvasgatós kultúrhelynek indult. Az unokatesóm, aki akkor körülbelül tizennyolc éves lehetett, és barátai viszont enyhén szólva nevetségesnek, sõt lehetetlennek tartották a kezdeménye-
utánt feláldozni nem sok… Szerintem nektek sem. Éljen a pozitív jövõkép! De végsõ soron semmi okom panaszkodni – hiszen túl vagyunk a karácsonyon. Városunk bevásárlóközpontjai már november elejétõl kezdve próbáltak minket üzletükbe csábítani, hóemberekkel és „Boldog Karácsonyt!” feliratokkal. Ami szerintem eléggé elkeserítõ… Mert lassan eljutunk addig a pontig, hogy a szeretet ünnepe kereskedelmi reklámfogássá válik… Errõl is olvashattok egy gondolatébresztõ cikket az À La Bárdosban. Boldog Karácsonyt – áll a képes lapon. Vásárolj! Vásárolj! – a jelképes tartalom. Vagy csak én vagyok túl pesszimista? Bár õszintén felelhetném, hogy igen. Hagyjuk hát rohadni a fogyasztói társadalmat, és örüljünk magunknak, hogy végre elkészült szellemünk tükre, az À La Bárdos legfrissebb száma!
CSÍK RÉKA
À LA BÁRDOS • XVI/7–10. 2003. szeptember–december
Ismét „Miénk volt a ház!” október 18-án, így A Közmûvelõdés Háza nyugdíjasok és polgári szolgálatosok helyett újra megtelt a zsibongó ifjúsággal. Idén tucatnyi újoncot vetettünk be szervezõként, ezért én, a veteránkorú városi diák-önkormányzatos nézelõdhettem kedvemre. A megnyitó után az osztálytársaim léptek föl Össze-függés-telenül címû összeállításukkal. A darab mozgalmas és zenés volt bõ mondanivalóval. A téma röviden: fiataloknak fiatalokról kritikusan. Az õket követõ divatbemutatón a diákok a saját maguk által tervezett ruhákban léptek színpadra. A késõbbi elõadások során láthattuk a görög istenek csatározását, és hallhattunk irodalmi mûveket a diákélet tragikomikus viszontagságairól. Némi keresgélés után megleltem a jósdát, ahol egy okleveles jósnõ és boszorkány felelt a bátor jelentkezõk három kérdésére. Éppen három barátnõ tanácskozott az ajtó elõtt arról, hogy milyen életbevágóan fontos információkat tudjanak meg tõle. Félórás vita után odébbálltak. A grafológiánál a várakozók szinte ölre mentek a bejutásért. Az ígért tízperces gyorselemzés helyett néhányan komplett személyiségrajzot és tanácsokat kaptak. Végigfutottam a Vértes Volán történetének kiállítását. A képeken mosolygó kalauzok és sofõrök busz mellett, mögött, elõtt. „M. Béla jegykezelõ”, mellette „M. Béla már mint buszvezetõ” és ehhez hasonló képaláírások. A galériában egy színvonalas festménykiállítást tekinthettek meg az érdeklõdõk. A netszoba párás légkörében fürtökben
lógtak az emberek a gépek körül. Mivel négyzetméterenkénti átlaglétszámuk egyre nõtt, többszöri kísérlet után sem jutottam a küszöbnél beljebb. Az irodalmi kávéházba sem jutottam el, a résztvevõk utóbb nagyon dicsérték. Bár kétlem, hogy annyi érdeklõdõ lett volna ott, mint a netszobában. A jelképes házasságkötést Hornyák Balázs atya vezette le két bájos segítõjével. A ceremónia személyesebbé vált, a pároknak egyenként kellett a színpadra vonulniuk, hogy valljanak kapcsolatuk minõségérõl és eredetérõl. Tavaly kisebb botrányt okozott a két egynemû pár, idén a számuk messze felülmúlta a hagyományos párokét. Talán ezért maradt ki a szertartásból a hitvesi csók. Tiszta fiúpáros egy sem akadt, csak a VDÖK berkeibõl tûnt fel egy páratlan páros két lány, egy fiú összeállításban. A házasságok hajnali hatkor automatikusan felbomlottak, de találkoztam olyan elkeseredett ifjú férjjel, aki már kora este szabadulni akart hárpia feleségétõl. Bencsik János polgármester a tavalyi indiánjelmez után idén bárányfülekkel a fején tartotta meg beszédét. A tombolasorsolás fáradalmait egy hastáncprodukció közben pihenhettük ki. A mécsesek lobogó lángja, a kecses tánc és a keleti zene az Ezeregyéjszaka hangulatát idézte. A Groovehouse pontosan érkezett, és szokásos slágereikkel kápráztatták el a nem túl lelkes közönséget A rajongók átlagéletkora tizenhárom év volt. Judy és csapata bármilyen bájos és kedves, a dalaik hiába fülbemászóak, egy háromnegyedórás fellépés során is kénytelenek ismételni a szûk repertoárjuk miatt. A koncert utáni diszkó hangulata sokkal jobb volt. Az éjféli záróra után pedig mindenki kedve szerint TÓTH ENIKÕ folytathatta a szórakozást.
Ez is a tizenhat órás focin törént
Egy sikercsapat igaz története
A
Z IDEI TIZENHAT órás focin a 10. b osztály két csa-
patot indított. Az elsõ csapatot csak suliválogatottak alkották, tehát ezt a gárdát mindenki az esélyesek között jegyezte. A másik csapat, az AntiFutball FC viszont papíron nem tartozott az esélyesek közé, bár néhány „kölcsönjátékossal” erõsített a torna elõtt. A játékosok többsége eddig nem a focipályán, inkább a konditeremben villantott fel valamit képességeibõl. A felsõ tagozatosoknak nyolckor kezdõdött a nagy buli, és másnap reggel hatig tartott. Az Anti-Futball együttese a torna második mérkõzésén összekerült a 9. a-val. Az AFFC két szép góllal magabiztosan nyerte meg a mérkõzést. Az elsõ gólt Barcs éles szögbõl rúgta a hosszúba, a másodikat pedig Lisztes Bence határozott labdaszerzése elõzte meg, majd a csapatkapitány az eldõlõ kapus mellett a hálóba bombázott. A második mérkõzést a 9. c ellen kellett vívnia a Lisztes-csapatnak. Itt is Barcs rúgta az elsõt: ezúttal büntetõbõl volt eredményes, higgadtan helyezett a bal alsó sarokba. A következõ gól a torna egyik legszebb találatai közé tartozott, ugyanis a kapus Link Zoltán a saját büntetõterületén belülrõl csavart az ellenfél kapujába. Azután beindult a „Soós-henger”. A fenomén ugyanis röpke néhány perc alatt mesterhármast rúgott a meccs folyamán nem sok focira emlékeztetõ momentumot produkáló 9. c-nek. Emlékezzünk meg a hátsó sorokról is, itt Lisztes Bencén kívül
még Somogyi és Reichert tette a dolgát, az összes meccsen kitûnõen. Tehát a csapat két forduló után veretlenül, 7-0-s gólkülönbséggel állt a B csoport élén. A harmadik meccs elõtt már nem tartották esélyesnek az Anti-Futball FC-t, mivel a késõbbi kupagyõztes 11. c volt az ellenfél. Nagy nyomás nehezedett a védelemre, de ismét a két Bence, Lisztes és Barcs megnyugtatta a csapatot góljaival. A mérkõzés elején feltûnõen érezhetõ volt, hogy a két ellentétes stílusú csatár, Soós és Barcs nem igazán érzi egymást, ám a meccs vége felé Barcs éles szögbõl a bal alsóba lõtt, ami eldöntötte a meccset. Ezután esemény nemigen akadt (hacsak az nem, hogy Barcs egy elfuserált lövési kísérlet után a lendülettõl a kapu mögött ülõ publikum ölébe zuhant…), az AFFC õrizte a három pontot. Érett a meglepetés, az Anti-Futball kapott gól nélkül vezette a B gruppot. A soron következõ ellenfél a 9. b csapata volt, és dicsérendõ 2–2-t harcoltak ki. Az Anti-Futball két gólját Soós és Reichert szerezték. Az iskolaklasszis Soós Máté szép egyéni akció végén volt eredményes, míg az addig nem túl aktív szõke csatár egy félmagasan érkezõ labdát kapásból lõtt el, ami azt jelentette, hogy ismét a Lisztes Bence vezette gárdánál volt az elõny. Azonban a csapatkapitány sérülése után bekapott második gól megtörte a csapat jó sorozatát. Az ötödik mérkõzésen a Rozsos és Németh személyében iskolaválogatottakat a soraiban tudó 11. c
À LA BÁRDOS • XVI/7–10. 2003. szeptember–december
December, a foci hónapja A hónap elején a Bárdos és az Árpád diákjai végigszurkolhatták a Mikulás-kupát, majd a következõ héten a tizenhat órás focit és a téli szünet kezdetén a városi rendezésû Bagoly-kupát. A tizenhat órás focira a DÖK megpróbált radikális változtatásokat bevezetni. Meghirdették, hogy az eseményt polgárõrökkel fogják felügyelni, de ebbõl nem lett semmi. Ennek ellenére sikerült a dohányzás és az ivás szintjét lecsökkenteni. A legnagyobb pozitívum, szerintem, hogy eltûntek a külsõsök. Az viszont hihetetlenül zavart, hogy voltak olyan játékosok, akik több csapatban is játszottak, és ha az ember szóvá tette, még õk sértõdtek meg. A Bagoly-kupát szintén hagyományosan megrendezésre kerülõ eseménynek nevezhetjük, az viszont rendhagyó dolognak számított, hogy az Éltes Mátyás Középiskola volt a helyszín. Itt a város középiskoláinak szinte mindegyike képviseltette magát, volt, aki több csapattal is. A Bárdos idén ezt nem mondhatta el magáról, a nagyágyúk közül senki sem volt a csapatban. Végül 8. helyezést értünk el. A 16 órás focinál azért jelentett nagyobb élményt ez a kupa, mert itt mindig szólt a zene, és az embereken a fáradtság halvány jele sem látszott, és senki nem „ült le”. A bíráskodásról itt se lehetne túl sok jó szót szólni, pedig itt hivatásos játékvezetõk vezették a meccseket. Bár sokkal inkább néhány iskola modorával és hozzáállásával voltak gondok. Összességében elmondhatjuk, hogy december a foci hónapja volt, és aki kedveli ezt a sportot, biztoRÁCZ LÁSZLÓ san jól szórakozott. második csapata volt az ellenfél. Tipikus hatpontos meccs volt, ám csak kettõt osztottak. A találkozón hamar lekéredzkedett az elõzõ derbin szerzett sérülését érzõ Lisztes Bence, nélküle pedig a védelem nem volt az igazi, ezt igazolta az ellenfél vezetõ gólja. Ám „a törpe felállt a padlóról”, és Reichert Gábor egy kapufás góllal mentett pontot az AFFC-nek. A csoport zárómeccsét a végzõs 12. c ellen vívta az Anti-Futball, és ismét döntetlen lett a végeredmény. Itt is az ellenfél szerzett vezetést, ám a Bárdos-napon még Fizikális Képzés néven versenyzõ csapat nem hagyta magát. Barcs elõtt rengeteg helyzet adódott, ám lövései nem a kaput, inkább a neoncsöveket veszélyeztették. A mundér becsületét végül is az erre a meccsre kölcsönkapott Schweininger Péter mentette meg, egyéni akciója végén ballal szép gólt lõtt. A sok iksz miatt a csapat csak a második helyen végzett csoportjában, ám egy enyhén vitatott ítélettel a 11. c gárdája jutott tovább, amely élve a kapott lehetõséggel megnyerte a tizenhat órás focitornát, egy hosszú sarokba sikló, lapos lövéssel legyõzve a döntõben a Szemérem-Ajax gárdáját. A szervezés csõdje már egy másik cikk tárgya lehetne. Intézzük el diplomatikusan annyival, hogy az Anti-Futball FC-t a játékoskeretre való hivatkozással kizárta a további küzdelmekbõl a Rácz László és Illyés Roland vezette rendezõi gárda. Ennek ellenére ez a csapat olyan tettet vitt véghez, amire senki sem számított. A gárda a hányatott felkészülés dacára példásan helytállt, és mindenképpen a torna erkölcsi gyõztesei lettek.
- BÉBÉBÉ -
11
A F A L A D J A A M Á S I K AT !
EZ+AZ
(Hogyan) legyünk alterek? Manapság tisztára megéri alternek lenni. Különlegesebbnek érzi magát az ember, ha a megszokott átlagruhák helyett beszerez egy pár csíkos térdzoknit, egy rendkívül egyedi színes sálat (végül is csak minden második csaj hord ilyet) vagy néhány retrocuccot. De ha valaki úgy gondolja, ez elég ahhoz, hogy nyugodt alterszívvel lépjen be egy trendi teaházba vagy egy Anima-koncertre, nagyon téved.
@
Ez ugyanis még csak a látszat, márpedig arra elméletileg egy igazi alter nem ad, vagyis tökéletesen el tudja titkolni, hogy azért mégis. Persze alapvetõen fontos, hogy ruhatáradban legyen egy pár Martens, kopott farmer, Cannabis feliratú póló, színes sapka és természetesen csíkos sál, és nyugodtan kombinálj össze nem illõ színeket, az úgyis olyan mûvészien eklektikusan hat. És az is alap, hogy mindig mindenhova vigyél magaddal gitárt, nem baj, ha csak egykét akkordot ismersz, csak lássák, hogy nálad ez a legnépszerûbb „kiegészítõ” a rengeteg bõrnyakláncon kívül. Ha ráadásul még rasztás is a hajad, már el is kápráztattad az altertársadalmat. Ezután áttérhetsz a részletekre! Szóval beléptél a megfelelõ öltözetben a teaházba, és határozott léptekkel szintén alter barátnõdhöz mész. A szavakat tökéletesen ejtve, kitûnõen artikulálva, a nemrég tanult legújabb szlenges kifejezéseket hangsúlyozva, add elõ legújabb élményedet: „Végre sikerült megszereznem a legújabb … -t! (Ide egy olyan alter együttes neve jöjjön, amit kábé ketten ismernek az országban rajtatok kívül, de lehetõleg olyat válassz, amelyiknek ki tudod ejteni a
Nekem nem derogál bemenni olyan helyekre sem, ahol az emberek az aznapi melóról beszélgetnek. ○
FORRÁS: INTERNET
nevét!) – Tök para, hogy még a Bahiában se lehet kapni, de azért oda is beugrottam a szokásos füstölõadagomért.” A beszélgetésben mindenképpen essen szó arról, biztos, hogy ott leszel a legközelebbi Kispál-koncerten, és hogy „milllyen éééédi a Lovasííí!” A profik ezután Akira Kuroszawa Álmok címû filmjének mélyreható elemzésével is megpróbálkozhatnak, de vigyázni kell, nehogy kiderüljön, hogy már a felénél elaludtál, és fogalmad sincs róla, mirõl szól az egész. Röviden összefoglalva, rajongj mindenért, ami egzotikus, különleges vagy legalább úgy hang-
„De nehéz az iskolatáska!” Sok hûhó – senkiért (?)
A
SLÁGER refrénje talán idõszerûbb, mint valaha. Mielõtt bárki megijedne, hogy ismét a túl sok kötelezõ tananyagról, a túl sok leckérõl és a töménytelen mennyiségû különóráról lesz szó megint, megnyugtatom, hogy ezúttal nem - vagy csak közvetve. Manapság ugyanis szokássá vált leterhelt, frusztrált, gyerekkor nélküli diákká válni. És szokássá vált mindezért a tanerõket, az oktatási rendszer szabályozóit, a szülõket okolni, „akik már elfelejtették, hogy õk is voltak diákok egyszer”. A tanulóifjúság többsége álmosan, karikás szemekkel érkezik, fásult rezignáltsággal végigüli a hat, hét vagy még több órát, és ásítozva tér haza. Azt pedig máglyán égetnék el, aki nem vallja be, hogy napjainak ez a legborzalmasabb szakasza. Hová lett az ifjúság vehemenciája? Az örök aktivitás? Ez a 21. századi civilizáció ártalma? A mai gyerekek szuperszonikusan fejlõdnek lelkileg és személyiségileg, így tizenegynéhány éves korukra természetszerûleg kiürül belõlük a lelkesedés és a kíváncsiság? A byroni spleen divatja nem múlt el a 19. században, talán jelenleg több híve és követõje akad, mint a múltban bármikor. Könnyû beleesni az „õ is panaszkodik és én is panaszkodom” csapdájába. De tény-
4
zik/látszik. Más témánál csak vond fel a szemöldököd, és mondd azt, hogy „szerintem ez eléggé egyszerû…” És ha valami olyan kerül szóba, amirõl még életedben nem hallottál, tegyél úgy, mintha értenéd, amit a másik alter magyaráz. Merthogy te csak az alterekkel vagy hajlandó beszélgetni, másokat emberszámba sem veszel. Sõt, még a többi altert is lenézed, a haverokkal megbeszéled, igazából milyen átlagosak hozzátok képest, és hogy csak eljátsszák az altert, egyébként is nektek volt elõbb bakancsotok, és „olyan szááánalmasan közzzönségesek…”
leg ilyen szörnyû manapság gimnazistának lenni? Természetesen muszáj azt a hét-nyolc órát iskolában tölteni, de érdekesebbé is lehet tenni bizonyos dolgokkal. Remek találmány a délutáni elfoglaltság, mint amilyen például a szakkör, a széles választékban mindenki megtalálhatja a kedvére valót. A dalos pacsirták elõtt nyitva áll az énekkar kapuja. Szerencsére létszáma az évek során sem csökkent látható mértékben. A lassan egy éve indult filmklubban állandóan kicsi az érdeklõdés, pedig igazán értékes és maradandó élményt nyújt egy-egy filmremek megtekintése kedd vagy csütörtök délutánonként. Ha egy cím nem tûnik ismerõsnek, attól még nem feltétlenül egy emészthetetlen mûvészfilmet rejt. A Turmix iskolarádió és a Pad tévé évente kiírja a pályázatot az utánpótlás számára, már mindkettõben dolgozik egy-egy ifjabbakból álló stáb. Nincs erõnléti próba vagy felvételi vizsga, csak jelentkezni kell. Az irodalomkedvelõk és elõadói ambíciókkal megáldottak péntekenként az irodalmi színpad létszámát növelhetik. Ezen kívül szereplési lehetõségeik is adottak. A szervezõkészséggel rendelkezõk és a kreatív ötletemberek pedig részt vehetnek az iskolai diákönkormányzat munkájában. A gyûlések – néhány kósza álhírrel ellentétben – nem haszontalan jegyzetelgetésbõl állnak. A csillagászat iránt érdeklõdõk szerdánként hallhatnak átfogó elõ-
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
Nagyjából ennyi elég is a kezdethez, márpedig ez a legnehezebb része a dolognak, a többi jön magától. Bár a legegyszerûbb az lenne, ha valóban ismernéd és tetszene az, amirõl áradozol, és ha nem éreznéd magad felsõbbrendûnek attól, hogy világos helyett te csakis búzasört vagy hajlandó inni. De ez a szint már olyan egyszerû, hogy nem is elég alter. És be kell vallanom, én sem vagyok igazi alter. Nem érdekel különösebben az indológia, az arab filmszakma vagy az a különleges ír krémtea, aminek szerintem olyan íze van, amilyen egy két napig hordott férfizokninak lehet. Azért kicsit fáj, amikor néha beülök kultúrteázni valamilyen alterebb helyre, és gyilkos pillantással végigmérnek, amikor elmondom, hogy nem tetszenek a Kispál legújabb számai, és hogy nekem nem derogál bemenni olyan helyekre sem, ahol az emberek nem az élet értelmérõl, hanem az aznapi - ÁK melóról beszélgetnek. adásokat egy-egy témakörbõl, és szerencsés esetben csillagvizsgálóval is megtekinthetik az adott égi „objektumot”. A legtöbb iskolában közel sem rendelkezik ennyi lehetõséggel a diákság, így érdemes volna kihasználni a helyzetet. Egyre nagyobb problémát jelent, hogy nemcsak a délutáni foglalkozások iránt nagy a közöny, a hagyományossá váló bulikon sincs régóta táncoló tömeg. Pedig annak idején felháborodást váltott ki a szórakozni vágyókból a bulik számának csökkentése. A tavalyi farsangon a felügyelõ tanárok többen voltak, mint az aulában táncolók. A rockszoba meghonosodása javít némileg a helyzeten. Az egyéb rendezvényekrõl (diákbiológus napok, Bárdos-nap) a többség próbál minél hamarabb elmenekülni. Újak meghonosítása pedig szinte lehetetlen (pl.: a tavalyelõtti Magyar Kultúra Hete) az érdektelenség miatt. Pozitív példa talán az elõször tavaly megrendezésre kerülõ tavaszi bál, amely a 60-as-70es évek zenéivel és a rendezvényt lezáró tábortûzzel együtt jó hangulatban telt. Idén azonban a karácsonyi hétté fejlõdött programsorozat iránt sem volt nagy az érdeklõdés. A mi dolgunk annyi, hogy világunalmunkat leküzdve részt veszünk ezeken a nekünk szóló iskolai programokon. Mivel az órai munkából, a dolgozatokból és a feleletekbõl nemigen gyûlnek össze érdekes és tartalmas élmények.
TÓTH ENIKÕ
À LA BÁRDOS • XVI/7–10. 2003. szeptember–december
Frankó Kálmán filmkritikái
Száguldás, Porsche, szerelem…
Két magyar álom a nagybetûsrõl
Egy vakmerõ ferdeszemû
A
ül a tévé-/filmvászon elõtt. Percek kérdése és kezdõdik a film. Feszült pillanatok ezek, az embert szinte kettészakítja a nyomás. Az agyában felszínre törnek egy korábbi, iszonyú rossz hazai alkotás rémképei. Az egész filmet átaludta, de most mégis leperegnek elõtte a jelenetei. Jézusom, de rossz film volt! Z EMBERFIA
RINALDÓ De ez most más. A Rinaldó nem hétköznapi magyar bukásfilm. Ez egy valódi zsánerfilm, üdvözlendõ kísérlet, mely ötvözni próbálja a mûvészetet a kommersszel. Magyar viszonylatban úttörõ jelentõségû. Más kérdés, hogy nem túl jó film. Értse meg mindenki, hogy a filmkészítés zsákbamacska. Nincs recept arra, hogy mi kell a sikerhez, még a zsenik is mellétrafálhatnak. Szóval a szándék nem elég, a pénz nem minden, a tapasztalat, a háttér édeskevés, a diploma pedig toalettpapír. Vagy eltalálod, vagy nem. A közönség majd úgyis eldönti, hogy jó-e vagy sem. A Rinaldó kimondottan rossz film. Nincs olyan szó, ami kifejezné azt a fajta amatõrizmust, amely körbelengi az egész alkotást. Nagyon gyenge lábakon álló konstrukció. Meg ne nézzétek! Bár aki elkötelezett híve a nemzeti filmgyártásnak, annak bármi rosszat le lehet írni egy adott moziról, úgyis megnézi. Miért is? Azért, hogy végre magyar terméket fogyasszon. Kit érdekel, hogy az amerikai produktum sokkal jobb választás, fütyül rá: a földijeit lássa már a vásznon, csak egyszer az életben! Nos, eszmefuttatásunk tárgya, a Rinaldó címû akció-thriller-western-kuruc-szocio-paródia, tehát egy mûfajszintetizáló opusz. Tóth Tamás rendezõ magasra dobja a labdát, hogy aztán brékbõl a hálóba üsse. Elvileg minden megvan a komplett szórakozáshoz: érdekes sztori (globalizációs terrorbanda keseríti meg egy kis pesti bérház lakóinak életét; vajon sikerül-e legyõzniük az õslakosoknak a betolakodókat?), szerethetõ karakterek, kúl fõgonosz (Bán János az isten), lenyûgözõ fényképezés, himnikus háttérzene illetve jó beszólások. Mégsem áll össze a kép. Nem filmet látunk, hanem lazán összefûzõdõ életképeket, tablókat, de nem a nagybetûs mozit! És ez nemcsak a Rinaldó, hanem a legtöbb magyar film nagy dilemmája.
„EZ EGYÉBKÉNT EGY EGÉSZ KIS RENDES BRIGÁD”
MAGYAR SZÉPSÉG Dettó. A nézõ nem tudja, hogy a készítõk mit akartak elérni az alkotásukkal. Céltalanul lötyögnek a vásznon az amúgy tehetséges színészek, a film elsõ félórája pedig maga az õskáosz. Nincs cselekmény. Nincs kohézió. Nincs semmi! Amikor megtudtam, hogy elõzetes mozis bemutatás nélkül, azonnal a tévéképernyõn landol, elképedtem. Az meg hogy lehet, hogy egy ilyen nagy büdzsével rendelkezõ opusz, ami mellesleg fõdíjat nyert a tavalyi Magyar Filmszemlén, és elég illusztris szereplõgárdát vonultat fel, nem kapott esélyt, hogy a filmszínházakban is bizonyítson? Miért kellett számûzni a tévéképernyõre? Hogy miért? Azért, mert egy ordenáré nagy baromság. És itt már tényleg nincs mentség. Ez a darab egy filmes terrorcselekmény – a nézõ ellen. „Jézusom, hát ez meg miféle torz tréfa? Hiszen én már láttam ezt valahol, csak sokkal jobb kivitelezésben.” Igen, tényleg láttad már valahol, tényleg jobb kivitelezésben Amerikai szépség címen. Szóval a déjà vu garantált. A sztori ugyanaz, mint a Nagy Testvérnél: generációk közti ellentétek, a mindennapok szürke sivársága, családi viszálykodás, kapuzárási pánik. Lehetne még folytatni a sort, de minek; ezek mindenki elõtt ismert témák a Mónika-showból. A problémákra nincs megoldás, csak megint az arcunkba csapják, hogy milyen szar az élet, és hogy az egyetlen kiút a „love me kender” és a Kispál és a borz. Tiszta sor. Hogyan tovább? Nyilván elõbb-utóbb az egész világ kapcsol, és elkészíti saját verzióját. A tág képzelõerõvel rendelkezõk már látják az út végét: német szépség, litván szépség, román szépség, vagy Puerto Rico-i szépség, és így tovább. Nagy az Isten állatkertje.
À LA BÁRDOS • XVI/7–10. 2003. szeptember–december
Az Esztergomban gyártott Suzuki Ignis
A
SWIFT két évtizedes pályafutása lassan véget ér. Az utódjaként tervezett Suzuki Ignis végre új színt vitt a magyar utakra. Kétségtelen, hogy a Swiftet senki sem vette autószámba, de szerettük – nem magáért, nem formájáért és nem azért, mert magyar. Hanem azért, mert ez az autó maga volt a kihívás: tudta az ember, hogyha baleset van, akkor biztos halál, hiába a légzsákok, mert ez bizony papírautó. Az extrém sportok kedvelõi is inkább választották ezt, mint más gyártók modelljeit, hiszen így nemcsak félcsövön, hanem az utakon is jelen volt az adrenalint termelõ félelemérzet. Azonban az utód bemutatásával teljesen megváltozott a helyzet. Az Ignisnek végre van egy kis „autófílingje”. Sõt! Véleményem szerint igen pofásra sikere-
dett. A technikai részletek átdolgozása is nagyon fontos volt, hisz a Swift – valljuk be õszintén – már elég elmaradott volt társaihoz képest, technikailag és külsõleg egyaránt. Például ma már változtatható szelepvezérlésû motort is lehet rendelni, ami nagy fejlõdésnek számít. A kocsi belseje is alaposan eltér az elõd Swiftétõl. A mûszerfal szép, és a vörös háttérvilágítás, meg a csõbe bújtatott mûszerek minõségi benyomást keltenek. Az Esztergomban készülõ Ignis beváltotta a hozzá fûzött reményeket – az elmúlt hónapokban egyre több ilyen autó tûnt fel az utcákon. Tehát veszik, mert aránylag olcsó, szép, és valószínûleg elég jó minõségû. Bár lehet, hogy az összkép elrontásáért csak a Suzuki felirat meg a jel felelõs… - EVO -
Német seprû talán jobban seper?
A magyar már szövetségi kapitánynak sem jó? Nem jutottunk ki a labdarúgó Európa-bajnokságra. Ez nem nagy újdonság, már megszokhattuk az elmúlt húsz esztendõben, hogy a magyar nemzeti tizenegy nem tudja kvalifikálni magát semmilyen nemzetközi tornára. Gellei Imre szövetségi kapitány úgy döntött, lemond. Sokan azt mondták, hogy jól is teszi, bár szerintem jó csapatot állított össze, nem az õ hibája volt az újabb kudarc. Ennek ellenére Gellei távozott, így a helyére új kapitányt kellett keresni. Sokak Nyilasi Tibort, Egerváry Sándort vagy Csank Jánost tartották esélyesnek. Felröppentek pletykák külföldi edzõ szerzõdtetésérõl, ám keveseknek fordult meg a fejében, hogy ebben lehet valami igazság. A pletykából mégis valóság lett. Az új kapitány nem más, mint a Bayern München és a német válogatott egykori kiválósága, Lotthar Matthäus. Játékosként rengeteg trófeát gyûjtött be, edzõként viszont még nincs túl nagy dicsõségtáblája. Az viszont határozottan pozitív elõrejelzés, hogy Matthäus nagyon bizakodó. Nem fogja fel a helyzetet olyan pesszimistán, mint mi magyarok, mondhatni az esélytelenek nyugalmával várja a vb-selejtezõk kezdetét. Mivel megint a svédekkel kell játszanunk, hamar ki fog derülni, mennyivel tud eredmé-
FORRÁS: INTERNET
nyesebb meccseket játszani a válogatott, mint a Gellei korszakban. Kicsit olyan a foci, mint a politika. Jön az új kormány, melyben a tagokat az elnök jelöli ki, és mindenki reménykedik, hogy valamivel jobb lesz az élet. Itt nagyjából ugyanez a helyzet, annyi különbséggel, hogy az emberek nem szólhatnak bele a kapitány választásába. Majd meglátjuk, hogy alakul a jövõ. Én úgy vagyok ezzel, mint sok más focifanatikus rajtam kívül az országban: reménykedem. Csak az fáj, hogy legyen bármilyen jó a magyar foci, két mondatot biztos, hogy nem fogok hallani: „Jó estét, jó szurkolást!” és Gólszerzõ: Fehér”.
RÁCZ LÁSZLÓ
9
L I T E R ATA S O C I E TA S
ÉLET+MÓD
Egy nyelvész szlenges líraisága NÁDASDY ÁDÁM Aki szokott Magyar Narancsot olvasni, vagy nézi a Mindentudás Egyetemét, annak ismerõs lehet a neve. Néhányan talán már verseivel is találkoztak, bár nem hinném, hogy mindenki azonosulni tudna „szlenges líraiságával”. (Hiába, a mai „komolyabb versek” már elhagyták a jó öreg petõfis stílusvonalat, mint ahogy azt, remélem, sokan tudják és elfogadják.) A költõ, mûfordító és mindemellett nyelvész 1947-ben született Budapesten. Elõször angol-olasz szakos diplomát szerzett, és iranisztikai és jiddis tanulmányokat is folytatott. Tanított nyelviskolában, gimnáziumban, 1972ben az ELTE Angol Tanszékén kapott tanári állást, 1995 óta docens. Több nyelvkönyv, gyakorlókönyv szerzõje. Az MTA Nyelvtudományi Intézetében végzett kutatómunkákat a magyar nyelvvel kapcsolatban. A Magyar Narancsban folyamatosan jelennek meg ismeretterjesz-
tõ írásai a nyelvrõl, nyelvészetrõl (közvetlen, hétköznapi hangvételû cikkek, akár diákoknak is!). Munkáiért Déry Tibor-jutalmat, Graves-díjat és Füst Milán-díjat kapott. Megjelent verseskötetei: Komolyabb versek (1984), A bõr és a napszakok (1995), Elkezd a dolgok végére járni (1998), A rend, amit csinálok (2002). Mûfordításai: S HAKESPEARE : Szentivánéji álom (1995), SHAKES PEARE: Drámák – Hamlet, Szentivánéji álom, Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy (2001).
tud hátnak mondani, nos, ekkor éreztem, hogy csupa seb, ennyi sebhez még életemben nem szólt a tenyerem, mindenütt kráter, gödör és kupac, „beteg vagyok,” mondta, „de nem kell félni”, nem féltem, de megnémult tenyerem, mit mondhatna egy hátnak, amelyik ordít, elhallgat, hüppög, felsorol, de válaszolni nem tud, ennyi seb, ezekkel nincs mit dialogizálni.
A LEXIKÁLIS VÁGY Emelgetném folyton a födelét: megkelt már? Összeállt? Mutatkozik valami végleges? Mondjuk diós, mákos, túrós, vagy káposztás töpörtyûs, a lényeg a címkézhetõ recept, a készítõ neve, hogy föllapozzam, hogy beazonosítsam a szakácskönyv alapján (több forrásban is!), hogy mi készül. Nem, nem az éhség: a lexikális vágy taszít feléje, kukucskálom állandóan, pedig így nem lehet, így nem fõz senkise.
NEMES SZILVIA Az alábbiakban a röplabdás és mûvészi hajlamokkal egyaránt megáldott 12. c osztályos tanulótól közlünk néhány tollpróbálkozást.
N N DÉLELÕTTI SÉTA Míg melletted megyek, eszembe jut, mit kellett volna akkor mondanom, mikor tarkód alá szorult karom és félkézzel kellett zoknit, sarut leráncigálni; számban összefut a szó, miért nem beszéltem, én barom, mikor kezed az egyik oldalon felhúzta ingem s az övembe nyúlt?
Ha megvárom, míg magadtól hajolsz rám, ha merem arcodat kezembe venni, hogy markomat meg kelljen szoknia: a vállad most nem úgy koccanna hozzám, mintha köztünk nem történt volna semmi, csak marháskodás, biológia. SIKER Többet kínáljak most, vagy kevesebbet? Szorítsalak, vagy elengedjelek? Vagy más mezõkön elnyúlva, kezembe fogjam fejed, hogy csöpp lehess és gyenge? Egyáltalán, mit csináljak veled?
Talán lehetnék, mint te? Nem érdemes: minden maszkom kihûl; folynék köréd, ragadva, mint a lekvár, mert nem felejtem, hogy öleltelek már igazi arccal, készületlenül.
6
VÁLOGATTA:
ÁMON KATALIN
Én derekasan ellenálltam végig, én nem akartam barátkozni se, sõt: magam tõled úgy tartottam távol, mint gyufát a skatulya oldalától – az érintésbe én török bele.
SZÍNHÁZBA MENET Csak részletezd: milyen legyen az álom, az öncenzúra, és a szétesés. Aztán az én dolgom az ébredés; az én dolgom, hogy jó áron csinálom, vagy ráfizetve. Féligkész világom álomhoz sok, ébredéshez kevés – ma lesz a nap, hogy én, az édeskés, keserûséged próbáját kiállom?
Nem; még legyõzöl. Diszkrét, tiszta szívvel ülök s a dolgot komolyan veszem: érints meg szóval, vaddal és szelíddel. Aztán csinálod – s elfeledkezem, hogy színfal ez, és színész, aki színlel; hogy arcom elé kaphatnám kezem.
ENNYI SEBET Ennyi sebet még életemben, majdnem azt mondtam: nem láttam, de hát sötét volt, és különben is csak a kezemmel éreztem, ahogy végre vízhatlanul és rozsdamentesen magamhoz öleltem, és tenyerem a hátán (a bõrös, igazi hátán) elindult hosszában-keresztben, hogy elmondja, amit tenyér
FOGOLY Napok, hetek, hónapok… Csak átutazók voltatok Amit hoztatok Azt visszaloptátok Itt hagytatok Beteljesületlen álmokkal Kóborló vad vágyakkal Miket most a szemétbe dobhatok Szemet hunyni rájuk Azonban mégsem tudok Megmérgeztelek, hitegettelek Olyanokat mutattatok Miket el nem érhetek Látni engedtetek De érintenem nem lehetett. Kalitkám aranyból volt, meglehet De ez nem változtat rajta Hogy Fogoly Voltam Odabenn
NEM, EZ NEM LEHET Tudtam, hogy egyszer eljön az az idõ Tudom, és mégis félek Féltem, hogy eljön és elragad Ha elvisz, vissza nem kaplak… Nem lehet! Eljött, megjelent, megérkezett Nem lehet, nem, ne, ne
Csak intett és mentél Nem is ellenkeztél Vissza se néztél, rám se nevettél Csak léptél csak mentél
Odaértél a kapuhoz A kilincset már régóta fogod, markolod: – Átlépsz? Megteszed? Mondd, hogy lehet, hogy Te ezt teszed. Várj!Még meggondolhatod, megteheted
Könyörögve kérlek Ne tedd, ne menj
Miért teszed, magyarázatod, mi lehet Mi a titok, mit nem érthetek?! SZILÁNKOK (RÉSZLETEK) – Nem esett jól – Méreg, mit érzek S félek, hogy nem érted Amit mondtam, amit tettem S még csak nem is kérded Számon a tetteket Amikre felelhetek Te már rég elkönyvelted Az egész történetet
– Én itt vagyok – Megszülettem… Ígéretet én nem tettem Mint ahogy nekem se tettek Nem ígért senki semmit nekem Nem mondták, mi lesz velem… Itt vagyok… tizenhat évesen Hogy mi éltet engem?! Vajon miért születtem? Egy újabb kérdés vár feleletre Csendes maradok és figyelek Hátha megsúgják a Szellemek – Nehéz… – Megbocsátani hogy lehet annak Ki téged viszont nem szeret Mindennap vele szemben állni Érzéseiddel nem tudok harcba szállni Pusztít, kínoz, de meg nem öl Miért nem temethet el az anyaföld? Jobb lenne… Lelkem szabad lenne…
À LA BÁRDOS • XVI/7–10. 2003. szeptember–december
A médiák is hozzájárulnak a karácsony elanyagiasodásához Advent a Megváltó, Jézus Krisztus születésére, a karácsonyra való, elsõsorban lelki felkészülést jelenti. Napjaink rohanó világában azonban sokaknak a karácsonyi „ünnepségsorozatra” való felkészülés – vásárlás, sütés-fõzés, takarítás – is nehezen fér be a „naptárába”, arra pedig, hogy a család és a szeretet ünnepe elõtt elgondolkodjanak, számukra mit is jelent ez a két fogalom, egyáltalán nincs idejük. Manapság a média az információforrás és sokak számára az egyetlen szórakozás jelentõségével bír; hogyan maradhatna tehát a karácsony olyan bensõséges, anyagiaktól független, mint egykor, ha a „népmûvelõ” szerepét betöltõ nyomtatott és elektronikus sajtó, televízió és rádió is nagymértékben hozzájárul az ünnep régi fényének elhomályosításához? A kereskedelmi tévécsatornák biztosan az idén is tervezik a család és a szeretet fontosságára figyelmeztetõ „társadalmi célú hirdetéseket”. De mi hasznuk ezeknek, ha még ugyanabban a reklámblokkban, sõt, a soron következõ reklámban már jót nevethetünk – a „mûalkotás” kiagyalói szerint – a divatos öltözetû, valószínûleg „trendi” férfimagazinokon nevelkedett-nevelkedõ mácsó apukán, aki magának vásárolt egy digitális fényképezõgépet, ahelyett hogy egyéves kisfiát lepte volna meg valamilyen ajándékkal a család és a szeretet (és önzetlenség) ünnepén? A másik reklámban afelõl szerezhetünk teljes bizonyságot – hiszen egy sísapkás rénszarvas mondja, aki elkaszálta snowboarddal a télapót (nota bene) – , hogy az „unalmas” karácsonyt kizárólag a hirdetés tárgyát képezõ üdítõital fogyasztása „dobhatja fel”. És mivel a társadalmi célú hirdetésekben nem hangoznak el divatos szövegek, hatásos poénok, és nem fogyasztásra biztatnak, nem kétséges, hogy az utóbbiaknak van nagyobb hatásuk… Ugyan tavalyi példa, de nem tudom elkerülni, hogy ne tegyek említést az egyik illusztris bulvárlap adventi „tudományos” cikksorozatáról: ebben obskúrus, már szinte közhelyszámba menõ „amerikai kutatók” a „Biblia rejtélyeire” keresték a választ, többek között arra, vajon nem Jeruzsálemben született-e Jézus, illetve arra, hol lehet ma Noé bárkája. Az volna tehát az advent, a Megváltó eljövetelére való lelki felkészülés, hogy megkérdõjelezzük az evangélisták mûveinek hitelességét, annyira nem hiszünk a Bibliában, hogy „hiszem, ha látom” módon, még szent könyvünk jóra nevelõ történeteire is kézzelfogható bizonyítékot keresünk? Aladdin csodalámpáját keresni sem volna nagyobb ostobaság. Mindent tudományosan kétségbe vonunk, Atlantiszt kutatjuk, holott tudjuk, hogy Platón Atlanticája csupán egy utópia – ennyi erõvel Candide Eldorádóját, Lilliputot vagy az óriások földjét is kereshetnénk. Laputát, a gyakorlattól elszakadt tudományok hazáját már megtaláltuk – jó ideje benne élünk. A Bibliában sem hívõ materializmus korában hogyan tudnánk átérezni az ünnep jelentõségét? A médiák hatására, amerikai módira terjedt el nálunk is a Mikulás „összemosása” a karácsonnyal, ezzel a karácsony infantilizálódása. Csak néhány évtized kell hozzá, és ha így megy, a jövõben már a vallásos em-
ezen javító próbálkozásokat pedig rendre elnyomják a fogyasztói társadalom Istent és emberi értékeket nem tisztelõ, azokat gátlástalanul saját malmára hajtó hirdetései. Ezeken gyökeresen változtatni nem lehet, bizonyos enyhítéseket azonban ki lehetne eszközölni a helyzeten. Máskülönben a karácsony mostani félig ünnep, félig üzlet arányból mivolta teljesen elanyagiasodik, végül pedig majd ki is sajátítja magának valamelyik multinacionális cég, ahogyan a boldog gyermekkorral teszi azt egy mai reklámban egy tejes-csokis gyermekcsemege élelmes gyártója és VARGA MÁTÉ forgalmazója…
Krajczár, a renitens berek is a gyerekek nagyszakállú barátjának látogatását fogják ünnepelni a Messiás születése helyett. Az adventi-karácsonyi tallózóból még csak annyit, hogy az egyik „férfimagazin” karácsonyi különszáma a család és szeretet ünnepére való felkészülés gyanánt ahhoz szolgált ízes tanácsokkal olvasói számára, hogyan vihetõ könnyen ágyba egy nõ, csupán egy éjszakára, avagy hogy milyen divatos, férfias ajándékokkal lepjük meg magunkat karácsonyra… Az elõbbi „ünnepi” médiakörképbõl láthattuk, hogy a média is elõsegíti a karácsony degradálódását, az
Krajcár Márk lusta, rossz gyerek, tizenöt éves
Képregényhõsünk, Micóka a Bárdos rettegett tanárai elõl egy távoli kontinensre emigrált. Ám mielõtt a kegyetlen pedagógokat elöntötte volna az önteltség, az utolsó négyosztályos transzporttal megérkezett KRAJCZÁR MÁRK, akinek már hetedik általánosban kétszer betelt az ellenõrzõje, és a rossznyelvek szerint a Komáromi Sörgyár is csak gyermekvédelmi okok miatt nevezte át legismertebb termékét Tallérosra… ÖTLET:
KOBLINGER PÉTER RAJZ: KERESZTESI BOTOND
Felkészületlenségéért a tanár már az elsõ héten megdorgálja
A csajoknak persze õ a kõnig Az órán karikatúrákat rajzol unalmában a tanárokról
Kedveli a tiltott szereket, persze ebbõl is a legdrágábbat: „a fater mindenre ad zsét!”
À LA BÁRDOS • XVI/7–10. 2003. szeptember–december
Másnap rúzsfoltosan, büdös göncben feszeng a padban
7
FOTEL, SÖR, MOGYI
ÉDES OTTHON
Bemutatjuk új tanárainkat
Neked a divat mondja meg?!
Légy önmagad – ahogy mi akarjuk! Újságot olvasni jó dolog: az ember mûveltebbé és tájékozottabbá válik tõle. Jártas lesz a világ kis és nagy dolgaiban. Ennyit az újságokról, mivel a cikkben, sajnos, nem ezekrõl lesz szó. A mai téma: a nõi magazinok. Kezdjük talán a tinilapokkal, mivel ezeket is leginkább serdülõ hölgyek olvassák. Kár rájuk sok szót vesztegetni, legfeljebb annyival leszel okosabb tõlük, hogy megtudod, az aktuális szépfiú hogyan borotválja a hónalját, vagy hogy lett a szûzies kislányból mindenkit megvadító démon (ugyanez megcserélve is érvényes). Egyetlen mindenki által olvasott rovatuk van: a Szex, szerelem, gyengédség, Intim szféra (vagy ahogy tetszik). Tudom, hogy ez kissé „elrugaszkodott” téma, de hát
„A kereskedelmi média egyes vállalkozásai a közönség bizonyos rétegeit megcélozva kizárólag egy-egy szövegtípusra specializálódnak. A slágerrádiókat, az autómotor-, szörf-, lakberendezési- és életmódmagazinokat, a sport-, a hír- vagy divattévéket jól behatárolható közönségigény kielégítésére hozzák létre.” (Hartai–Muhi: Mozgókép- és médiaismeret tankönyv, 129. o.)
már a tízévesek is itt nyitják ki a nevezett magazinokat. Egyébként, ha akárki is komolyan veszi ezeket az olvasói leveleket, az súlyos lelki károsodásoknak eshet áldozatul. Valamiért úgy érzem, hogy eme levelek írói messzire kerülték a bioszórákat (lásd: teherbe estem a fikusztól és hasonlók) vagy egy másik bolygóról érkeztek. Csak egy tanácsot adnék: zsenge életkorú olvasók, nehogy komolyan vegyétek ezeket az episztolákat, okulni meg fõképp ne akarjatok belõlük! Inkább röhögjetek egy jót (néha kínotokban is)! De más vizekre evezve: jöjjenek a nõi életmódmagazinok. Nem tudom, ki hogy van vele, de én öt perc után idegrohamot kapok tõlük! Kezdjük azzal, hogy hetven, nyolcvan, netán több oldalon keresztül szinte csak nõi modellek képeit láthatjuk. Könyörgöm, miért nem aranyos, helyes, szexi fiúkat?! Hol itt a logika vagy a ráció? Ha valaki tud magyarázatot erre, akkor ossza már meg velem is!!! De a lap további meglepetéseket is tartogat. Három fõ témában: hogyan élj, hogyan öltözz és hogyan éld a magánéleted (finomított megfogalmazás). És mi derül ki, mire az újság végére jutsz? Az, hogy te egy beszûkült, maradi, tudatlan kis senki vagy. Ha nem diétázod halálra magad (itt ötven kiló fölött már hízott tehén vagy), nem utánzod sztárok stílusát laza százezer forintból, és nem vetsz be minden praktikát egy „cuki fiú” elcsábítására, akkor nagyon sajnáljuk, de sosem leszel trendi csaj. Én csak azon lepõdtem meg, hogy van, aki ezt a tengernyi baromságot komolyan is veszi, és eszerint él. Talán ezért jár manapság annyi nõ pszichológushoz… Az ilyen lapok kiadása persze baromi nagy biznisz, hiszen nagyon sok ember ilyen magazinokból akarja megtudni, ki is õ valójában. És sajnos az ilyen alkotásoknál is érvényesül az õsi szabály (Moldova és Feuerbach után szabadon): amíg lószar van, veréb is van.
GUBÁNYI RÉKA
Újra a gyûrûk ura fogságában Idén végre bemutatták Tolkien regénytrilógiájának befejezõ epizódját. Lázban égett az egész ország: rajongók százezrei - közöttük én is - számolták a napokat, míg végre eljön a bemutató napja. (Apró kitérõ: pár nappal a film bemutatása elõtt rendezték meg a Tolkien-emléknapot Budapesten, a Corvin moziban. Itt többek között paródia, filmnézés, térképelemzés és sok más hasonló, igazi fanatikusoknak való program várta a résztvevõket.) A film premierje, hogy ne kelljen rá „egész nap” várni, rögtön 0 óra 1 perckor kezdõdött. Nekem sajnos nem adódott meg a lehetõség, hogy rögtön lássam, de az elsõ szombatot kihasználva útra keltem hetedmagammal, és meg sem álltunk a gyõri plázáig. Utoljára ennyi embert moziban csak a Bánk bán vetítésénél láttam, de az ugye kötelezõ program volt. A rendezõség a film hosszúságára való tekintettel beiktatott egy tízperces szünetet, hogy mindenki el tudja intézni „sürgõs dolgait”. A film nagyon jól sikerült, szerintem ez a rész lett
8
a legjobb, bár a rendezõnek itt is voltak „érdekesnek” nevezhetõ jelenetei. Ezek közé tartozik az a jelenet, mikor Frodó hazaküldi Samut (nálam ez a rész sokat elvett a film értékébõl). És Szarumánt kihagyni sem volt túl jó ötlet. Persze tudom, hogy a film nem tudja teljesen visszaadni a könyvet, de Peter Jacksonnak sikerült olyan nevetséges dolgokat elkövetni, amelyek minden rajongó számára „felejthetetlenek” maradnak. Például ki tudná elfelejteni a Két toronyban az olimpiai lángos részt? Kész röhej volt. A csatáról viszont csak jó dolgokat lehet írni. Fantasztikus, ahogy az ember felülnézetbõl látja a hatalmas ork sereget, vagy az árnyakat, melyek átszáguldanak az ostromlókon. És persze a lovasvégiek rohama, vagy Éowyn harca a Boszorkányúrral is fantasztikusan sikerült. A film vége a jól megszokott happy end. A gyûrû elpusztul, a világ megmenekül. Aki szereti a meséket, a varázslatot és a jó filmeket, annak csak ajánlani tudom ezt a filmet. Nézze meg, biztosan nem fogja ZOVITS ÁDÁM megbánni!
A kis vakond
M
IELÕTT Warner bratyóék betörtek volna a rajz-
filmiparba (és itt most szigorúan a rövid, ötperces, tévében leadott kis epizódokra gondolok, nem a Disney által készített egész estés gigantikumokra) szellemesebbnél szellemesebb figuráikkal, volt egy másfajta irányvonal is. Egyszerû, közönséges lények, többnyire állatok voltak a fõszereplõk, de olyan hangulatosan megrajzolva és annyira szívhez szóló történettel, hogy az még a legkomorabb ember képére is mosolyt tudott varázsolni. Nem kaján vigyort vagy hatalmas nyerítést, csak egy õszinte mosolyt. Ebben a mûfajban számomra a mai napig a kis vakond kalandjai számítanak az abszolút etalonnak. Tegnap hét óra környékén véletlenül átsétáltam a nappalinkon, és láttam, ahogy a négyéves öcsém teljes áhítattal nézi a tévét. És mi ment? A kis vakond. Megmoccant bennem valami, és ahelyett, hogy visszamentem volna olvasni, leültem mellé, és ugyanúgy néztem a tévét, mint tíz évvel korábban…
Új mácsók a kifutón Valószínûleg sokan látták már „az új tanárokat” a folyosón, de nem igazán tudták, kik õk, mit tanítanak. Több osztály ismeri õket, de reméljük, azért õk is olvasnak valami érdekeset róluk ezekben a rövid interjúkban (ha mást nem, pluszinfókat a gyenge pontokról…). Ezért, ugyan kicsit megkésve, de szeretnénk röviden bemutatni azokat a tanárokat, akik még csak idén kezdték el munkájukat a Bárdos László Gimnáziumban. KISS ATTILA és KOVÁCS GÁBOR KRISZTIÁN tanár urakkal Schweininger Péter és Ámon Katalin készített interjút. EGY JÓ POFA SOPRONI! À LA BÁRDOS: - Tûztoronytól a Konzumig, avagy mi vonzotta Kiss Attila tanár urat Sopronból az egykori bányászparadicsomba? KISS ATTILA: – Erre a válasz nagyon egyszerû: a nejem. Ugyanis én Balatongyörökön a Panoráma Hotelben dolgoztam - ami a tatabányaiak számára nem ismeretlen, hiszen bányászüdülõrõl van szó - és itt volt kolleganõm, a késõbbi feleségem nõvére, aki révén megismertem Valériát. S mivel õ Tatabányán lakott, így augusztusban én is ide költöztem, és szeptember 20-án összeházasodtunk.
FORRÁS: INTERNET
…Kis vakond dombjára egyik reggel két gomba költözött. Õt ez érthetõen kellemetlenül érintette, mivel ez által elég nehézzé vált az átjárás. Megpróbálta újdonsült „szomszédait” kitelepíteni, de nem járt túlzott sikerrel, mivel azok állandóan „visszacammogtak” kedvenc helyükre. Vakondunk kérte a gombákat, keressenek új helyet, mert erre neki van szüksége, de a gombák csak álltak, és mosolyogtak tovább. Erre a kis vakond elindult, hogy segítséget hozzon. A segítség ezúttal egy meztelen csiga személyében jelentkezett, aki kis csalogatással a domb felé vette útját. Mikor a gombák meglátták, hogy milyen rémség közelít feléjük, egybõl menekülõre fogták a dolgot, a nagy sietségben elestek, kalpagjuk elgurult, s õk sírni kezdtek. Kis vakond, aki addig boldogan ugrált megvédett birtokán, észrevette õket, és segítségükre sietett. Szépen felállította a gombákat, s fejükbe nyomta kalpagjukat. Ezután fogta õket, s visszavitte a dombra. A gombák már nem sírtak! Nevetgéltek. Ekkor eleredt az esõ, és a két gomba nõni kezdett! Hirtelen akkorák lettek, hogy a kis vakond leülhetett alájuk. És megvédték az esõtõl. Õ pedig elõvette hegedûjét, és elkezdett játszani… Azért beláthatjátok, szép történet. Nincsenek benne mutáns ellenségek, se Föld Kapitánya, se „eksönmen a legnagyobb!” – mégis szép. Szeretetrõl szól, és arról, hogy segíteni kell a másiknak, és senkit sem szabad elfojtani. És ebbõl nagyon sokat lehet tanulni!
- BAZSEF -
À LA BÁRDOS • XVI/7–10. 2003. szeptember–december
FOTÓK: PAPP MÁRTON
- Pontosabban Környére. - Így van. De sajnos nem ismerek még senkit a faluból, hiszen jóformán csak aludni járok haza. - Szóval a tanár úr nemcsak a hûség városával, hanem a városi életmóddal is felhagyott a Nagy Õ kedvéért. Mindig ilyen könnyen viselte a változásokat? - Igen. Nagyon szeretem a környezetváltásokat, hiszen eddigi pályám során bejártam szinte az egész országot: általános és középiskola Sopronban, ahol ’92-ben érettségiztem, utána ’93 és ’94 között besoroztak katonának, majd könyvesboltban és sörgyárban kaptam állást, sõt a sopronkõhidai börtönben is tanítottam. Voltak a csoportban gyilkosok, pedofilok és veszélyes betörõk is. Szép kis élmény volt! Ezek után jött a Miskolci Egyetem, és a kétéves gyõri képzés, melyeknek köszönhetõen némettanári és fordítói diplomát szereztem, így másodállásban egy német lakberendezési - de fõleg fürdõszobai kellékekkel foglalkozó - cég alkalmazásában is állok. Õk rengeteg katalógust illetve vásárlási prospektust küldenek, amit én magyarra fordítva küldök vissza e-mailben.
- A sok munka ellenére azért gondolom nem szakított a szülõvárosával. Milyen gyakran jár haza? - Persze, ez csak természetes! Nem égettem fel magam után mindent. A mai napig kéthetente járok Sopronba. Sõt májusban biztos visszatérek a városba, mint a 10. b osztály hivatalos idegenvezetõje. – Így legyen! És hogy bírja a Renault a nagy távolságot? – El-eldöcögünk, de egyre nehezebben, hiszen tizennégy éves. Gyakran inkább vonattal járok. Így most arra az elhatározásra jutottam, hogy amint lehet, eladom, ha megveszi valaki… Ugyanis már egyre több kellemetlen élménnyel nehezíti mindennapjaimat. - Ha már szóba került, hogy tetszik Tatabánya? - Háát… Igazából nem vagyok oda érte. Hiányzik a Sopronban megszokott hangulatos belváros. Itt nincs olyan igazi fõtér, ahol az ember eltöltheti szabadidejét. És szép történelmi emlékekben sem bõvelkedik igazán. - …és a Bárdos? - Az iskola egészen más! Jól érzem magam itt. És megmondom õszintén nagyon megörültem, mikor egy hirdetés révén megkeresett az igazgató úr, hiszen csupa jót hallottam a gimnáziumról. - Aztán csalódott. - Nem, bár egy-két diák megpróbált meggyõzni az ellenkezõjérõl, de az iskoláról alkotott véleményem az elsõ pillanattól kezdve pozitív. Az épület dekoratív és modern, a tanárok közé pillanatok alatt beilleszkedtem. Külön említést érdemelnek az iskola rendezvényei, amelyek egyedülállóak mind az eddigi tanári, mind az egykori diákpályafutásom során. Példának okáért rendkívül hangulatos volt a közelmúltban rendezett koszorúcska. - Wie bitte? - Akarom mondani szalagavató. Nálunk Sopronban csak koszorúcskának hívják. Kíváncsi vagyok errefelé mennyien ismerik ezt a kifejezést! - Nem sokan, az biztos! De ha már a rendezvényeknél járunk, mi jut eszébe a tanár úrnak december 5-érõl? - Hát igen a Mikulás-kupa! Már amikor ide kerültem kérdezték tõlem, hogy tudok-e focizni. Mondtam, hogy valamennyire igen, hiszen gyerekkoromban a soproni Matávnál kergettem a bõrt. Nem tudtam, hogy ebben az iskolában ez is szempont egy férfi tanárnál. Aztán felvilágosítottak… - Egyetért velem abban, hogy az idei Mikuláskupa megnyerését a tanárok „szórakozták el”, csalódást okozva ezzel sok-sok gyõzelemhez szokott bárdosos diáknak? - Igen, teljes mértékben! És nagyon szégyellem magam, hogy elrontottuk a lelkes Bárdos-tábor jó hangulatát. Jobb volt az Árpád! Ezt el kell ismerni. Bár a helyzetek alapján akár gólokkal nyerhettünk volna. - Mindig ilyen fontos szerepet játszott az életében a sport? - Természetesen. A legnagyobb motivációt a sporttevékenységem során az jelentette, mikor kislabda dobásból és magasugrásból iskolacsúcsot döntöttem. Persze ez annyira nem volt nehéz, hiszen a keribe nem sok fiú járt.
À LA BÁRDOS • XVI/7–10. 2003. szeptember–december
- A Bárdosban viszont a késõ õszi napokban egy misztikus legenda keringett arról a bizonyos „kék foltról” a tanár úr szeme alatt. Kocsmai verekedés? - Dehogyis! Ez egy rendkívül szerencsétlen baleset volt! Sötétben mentem ki az udvarunkra, és a ház sarkánál lévõ öntözõkannát akartam felvenni. Na most a probléma ott kezdõdött, hogy nem vettem észre a kanna fölé állított alumíniumlemezt, és amikor lehajoltam, úgy istenesen bevertem a fejem. Pár centi hiányzott a szemüregig! – Mik tanár úr tervei a jövõt illetõen? - Egyelõre csak egy tanévre vettek fel ide a Bárdosba, de szeretnék maradni tovább. Ennek ellenére szeretnék még fejlõdni, és az angol nyelvvel is egy kicsit jobban megbarátkozni. Ami pedig a családot illeti: persze szeretnék gyereket, hiszen fiatal házas vagyok. De most így is nagyon jól érzem magam!
EGY NEOLATIN GRAMMATIKUS À LA BÁRDOS: - Mikor döntötte el a Tanár Úr, hogy tanár lesz? KOVÁCS GÁBOR KRISZTIÁN: - Elég korán. Mivel nem voltam valami jó tanuló, egyéb lehetõségek, mint a jog, a közgáz vagy az orvosi pálya nem nagyon jöhettek szóba, ezért mentem tanári szakra. - Már akkor is nagyon érdekelték az idegen nyelvek? - Igen, egyrészt, másrészt ezekbõl voltam igazán jó. Más tantárgyak nem tartoztak az erõsségeim közé. - A spanyolon és az olaszon kívül még más nyelveket is beszél? - Igen. Tudok görögül, egy ösztöndíj keretében egy évet Görögországban töltöttem, és ez a nyelv is nagyon megragadott. Ezeken kívül más nyelveket is tanultam, de igazából egyiket sem beszélem, ilyen például az orosz. - Mivel foglalkozott, mielõtt tanítani kezdett a Bárdosban? - Egy olasz cégnél láttam el irodai munkákat, fordítóként és tolmácsként dolgoztam. Utána pedig egy nyelviskolában tanítottam. - Hogy érzi magát itt, elégedett az iskolával és a diákokkal? - Sokkal jobban érzem magam itt, mint az elõzõ munkahelyemen. Mindennel elégedett vagyok, de azért van olyan, amin változtatnék. Ilyen a második nyelvek megítélése. Úgy érzem, eléggé háttérbe szorulnak annak ellenére, hogy közel azonos óraszámban tanítják, mint a németet vagy az angolt. - Mik a további tervei? - Szeretnék itt maradni, ha lehet, de hát ez nem csak rajtam múlik. De mindenképpen tanítani szeretnék.
5
MÁJ KAMPJÚTÖR
ÉDES OTTHON
Championship Manager 2004
Legyen ön is focimenedzser!
FORRÁS: INTERNET
Nem tudom, helytálló-e ez a kifejezés, de tömegével kopogtatnak az ajtón a focimenedzser játékok. Közeleg a karácsony, készül az EA Sports-féle Total Club Manager 2004 is (amit össze lehet majd kapcsolni a FIFA 2004-gyel, így egy vegyes játék keletkezik, de errõl majd tavasszal). Nemrég pedig az Eidos megjelentette a nagy riválist, a Championship Manager 4-et, ami igencsak kedvezõ fogadtatásra talált a stílus kedvelõi körében. Már a fõmenünél láthatod, hogy a CM4-et teljesen új köntösbe bugyolálták, ami feltétlenül elõnyös, bár nekem kissé szokatlan volt. A szokásos állásbetöltés – új játék – kilépés kivételével semmi újat nem találsz itt. Ha új játékot kezdesz, a szokásos a teendõ: kiválasztod az országot, rövid töltögetés, és neved, életkorod, na meg persze a munkahelyül kiválasztott szerencsétlen csapat megadása után máris a játékba csöppensz. Itt egy eléggé lehangoló (egyébként 2003. tavaszi) játékoskeret fogad, a legtöbb jó képességû srácot ugyanis kölcsönadják. Enyhén lettem ideges, mikor kedvenc csapatomnál, a Parmánál munkálata-
E
április 5. A rajongók tudják, mirõl beszélek. E napon halt meg ugyanis a grunge valaha élt legnagyobb alakja, Kurt Donald Cobain. A korántsem örvendetes alkalom okán úgy érzem, hogy illik néhány sort szánni a Nirvanának. A Seattle-ben alakult banda két alapító tagja Kurt és Chris Anthony Novoselic, késõbb csatlakozik hozzájuk a dobos, Chad Chenning. 1988-ban egy új kiadó, a Sub Pop szerzõdteti õket, azonban hamar a pénzügyi csõd szélére kerülnek, ezért csak több mint féléves késéssel jelentetik meg a Nirvana elsõ albumát, a Bleach-et. Ezután rövid ideig a csapat tagja Jason Everman, mert kifizeti az album költségeit, de Kurték hamar lapátra teszik a kibírhatatlan srácot. Közben néhány nyugati parti turné következik, majd a srácok 1989 õszén európai turnéba kezdenek. Ennek keretében Magyarországra is eljutnak, de a Pecsában adott félórás koncerten nem szereznek jó benyomásokat a magyar közönségrõl. Az 1990. februári nyugati parti turnén már minden fellépésükön telt ház mellett játszanak, és ugyanez érvényes az áprilisi turnéra is. Május végén azonban kirúgják a zenekarból Chadet. Egy ideig nincs dobosuk, pontosabban mindig más. Szeptember 22-én, Chris hívására érkezik Seattle-be Dave Grohl, aki egy washingtoni bandában, a Scream HC-ben dobol. EzZERKILENCSZÁZKILENCVENNÉGY
10
imat megkezdve láttam, hogy Izom Bekk, született Martin Djetou kölcsönjátékosként a Fulhamnél boldogítja a népet. Szóval fel kell frissíteni a keretet! A klubelnök rögtön az elsõ üzenetében valami ilyesmivel fogad: „Helló, te vagy az új edzõ?; hát ez frankó, figyelj, meg kéne nyerni a csapattal a bajnokságot, aztán meg a béelt is, mert ha nem, elkezdheted nézni az álláshirdetéseket!” – Aztán megmondja, hogy menynyit szán igazolásra (elég keveset, három etióp kisgyereket is csak nehezen lehetne felhizlalni belõle), egy átlagos sztár ugyanakkor majd 15 milliót kóstál a börzén. Két dolgot tehetsz: eladsz néhány peremembert (elég rázós, nincs irántuk kereslet), vagy bagóért veszel néhány kivénhedt exsztárt, akik alibifocit mutatnak be, aztán csodálkozhatsz, hogy menesztenek, ha húsz meccsbõl húszat vesztesz. Ha szerzõdtetni akarsz egy játékost, nem elég, ha csak a klubjával egyezel meg. Én ötmilliót ígértem (angol fontban) a Gyepes Gabira, erre õ nagy kegyesen azt válaszolta, hogy még gondolkozik az ajánlaton. Viszonyításképp: ötmillió font egy középszintû csapat teljes transzferpénze lehet. Egyébként ha nem akarsz nagyon kiszúrni magaddal, ne add el egyik alapemberedet se abba a ligába, ahol épp dolgozol, ezt saját tapasztalatból mondom! Ugyanis eladtam egy csatáromat egy „hazai” csapatnak, a következõ mecscsen pedig az illetõ játszi könnyedséggel rúgott egy hármast az addig legkevesebb gólt kapó védelmemnek. Ha az igazolásokon átrágtad magad, a gép rengeteg barátságos meccset sóz a nyakadba. A túlterhelés következményeként az elsõ bajnokira minden harmadik spílered neve mellett egy piros karika lesz,
Feledhetetlen Nirvana
Tíz éve halott
Kurt Cobain KÉPEK: INTERNET
zel összeáll a nagy Nirvana.Októberben már Dave-vel indulnak egyhetes angol turnéra, ahol rengeteg újságíró sürgölõdik a banda körül. Hazaérve Kurt magánéleti problémáiból csak egyetlen kiutat lát: heroinozni kezd. A Nirvana november 25-i koncertjén jelen van egy rakás menedzser a multi lemezcégektõl, és mindannyian szerzõdést ajánlanak a srácoknak. Kurt ezen a télen írja meg a Nevermind szövegeit. Az 1991. márciusi kanadai fellépések után végül
benne egy sárga INJ felirat, ami, remélem nem kell magyaráznom, a legrosszabbat jelenti. A tanácsom tehát az, hogy legfeljebb három barátságos meccset tarts meg, a többit mondd le! Az ificsapatod ellen feltétlenül szervezz edzõmeccset, legalább önbizalom-növelõnek, a húsz gombóc szinte garantált. A bajnokság elején egy fontos üzenetet kapsz, miszerint a bajnoki címre esélyes csapatok X, Y és Z; a te gárdádnak pedig annyi esélye van megnyerni a bajnokságot, mintha a kisöcséd pedállal hajtható kisautójával indulnál a forma egyben. Persze azt se vedd készpénznek, ha az esélyesek között említik alakulatodat! Elég egy rossz taktikai húzás, és a legutolsó gittegylet is legázol öt-kopaszra, ami nem épp felemelõ érzés. Most pedig a mérkõzésrõl ejtenék néhány szót. Ebben a tekintetben rengeteget fejlõdött a progi, ugyanis van egy úgynevezett túdí-nézet, ami olyan, mintha egy gombfocimeccset néznél felülrõl. A padon ülnek a cserék, a bíró szaladgál, mint a mérgezett egér, de az üt mindent, mikor valaki a földön marad, és a két egészségügyis fazon (fehér körben piros kereszt, ki hitte volna?) beszalad. Leviszik a sérültet, aki néhány perc múlva visszatérhet. Már csak a szirénázó mentõautó hiányzik, de az egy másik játék. Két jó tanács így a végére. A klubodnál elsõ dolgod az legyen, hogy szerzõdteted az Evertontól Wayne Rooneyt (a játék kezdetén nincs szerzõdése, tehát ha elég gyors vagy, ingyen hullik az öledbe Európa egyik legnagyobb tehetsége). Ha pedig netán az olasz válogatottat gardíroznád, feltétlenül felejtsd a keretben Marco Di Vaiót! Nem sérül meg, és gólerõs. Összegzés: bitang jó játék, magasan veri az összes hasonlót, de egy nagy bajom van vele (meg szerintem minden hazámfiának). Ügyködhetsz a Hong Kong-i ligában is, de e mellé (ha nem a helyére) egy másik há betûs országnevet is odarakhattak volna, a Hungaryt. Kíváncsi vagyok, hogy mit felel erre a játékra a rivális EA Sports? Azért jó lenne a TCM2004- BÉBÉ ben magyar csapatot dirigálni… igent mondanak a Geffennek. A kiadó május elején Észak-Hollywoodba küldi a bandát Butch Vig producerrel, akivel felveszik a Nevermind albumot. Augusztusban videoklip készül a Smells Like Teen Spirithez, majd hónap végén fellépnek az angliai Reading Fesztiválon, ahol mindenki megdöbben, a mûsorban ugyanis gitárszétverés, dobba ugrálás szerepel, sõt Kurt gitárral a kezében a tömegbe veti magát. Mindenki érzi, hogy egy új korszak kezdõdött a zenében. Szeptemberben újabb USA-turnéba kezdenek, és megjelenik a Nevermind album is, ami hamarosan eladási csúcsokat dönt. Olyan nagyságokat szorít le a ranglistákról, mint Michael Jackson vagy a U2. Novembertõl ismét Európában turnéznak, de elegük van a riporterekbõl. Kurt ismét heroinozni kezd. 1992 elején elrepülnek egy távol-keleti turnéra, amit félbehagynak, ezután Kurt feleségül veszi Courtney Love-t. Innentõl kezdve júniusig a srácok nem nagyon találkoznak, akkor azonban Kurt befekszik egy detoxprogramra. Júniusban koncert, majd augusztus elején ismét kórház. Chris és Dave meglátogatják a frontembert az elvonón, és elhatározzák, hogy folytatják a Nirvanát. A zenekar halálát terjesztõ sajtónak csattanós választ adnak a Reading Fesztiválon. Ezután forgatnak egy klipet az In Bloomhoz, lemondFELEDHETETLEN NIRVANA FOLYTATÁS Ó 12
À LA BÁRDOS • XVI/7–10. 2003. szeptember–december
Vidám életérzés a tetõtérben Iskolánk rengeteg mindennek helyet ad, legfõképpen a tanulásnak, de ezen kívül a szórakozás számtalan formájára nyílik lehetõség az alma materben.
A 12. a osztály tanulói kalózoknak öltözek. Az osztály tanulói – a jó tanulmányi eredmény mellett – lelkes szervezõkészségükrõl váltak ismertté. Mûsoruk tartalmazta a leglátványosabb díszleteket, az õ kampányukban asszisztált a legtöbb tanár. Sokan a kampány elején nekik ígérték a végsõ gyõzelmet. Végül szoros versenyben a második helyrre szorultak
Ó Címoldalról CSOKI,
ROPI, PEREC
Az igazi szórakozás, „a poénok”, a fantázia, az újszerû ötletek szinte teljesen háttérbe szorultak. Nem vártunk mást, csak csokit, ropit, perecet, táncocskákat tingli-tangli zenére, helyesfiúkat és jónõket. Nem állítom, hogy nem láthattunk vagy olvashatunk igényes dolgokat. Csak azt, hogy azokkal nem lehet királyválasztást nyerni. Kaja, pia kell a népnek! Egyre lenyûgözõbb akusztikai és vizuális technikával tûnnek fel a királyjelöltek. De a bemutatott tartalom évrõl évre szegényesebb. Vagyis: az a szimpibb, aki több pénzt költ ránk. És az anyagiak számbavételénél a legóvatosabb becslés is több mint százezer forint. Én már csak abban reménykedem, hogy jövõre vagy a szabályok, vagy az igények (erre kevesebb az esély!) változni fognak. Különben nem is kellene mûsorokat szervezni, elég lenne egy ajándék- és szendvicsosztogató verseny.
Hol van már a tavalyi szén?
A
BÁRDOS-NAP keretein belül került megrendezésre a szintén több havi elõzetes kutatómunkát igénylõ, a tatabányai szénbányászat majdnem száz éves múltjával és annak minden fontosabb mozzanatával foglalkozó, négy elõadásból álló – már-már konferencia jellegû – rendezvényre. Az elõadók az iskola tavaly alakult Trefort Ágoston Diákkörének tagjai voltak. Szó esett a bányászat múltjáról, ezzel együtt Tatabánya kialakulásáról és fejlõdésérõl napjainkig, a bányamentésrõl és annak nehézségeirõl, valamint azokról, akik nélkül ez nem jött volna létre.
ÁMON KATALIN
Munkában a Trefort agytrösztje az október 31-i konferencián
Tombolt a közönség a féritanárok hoppkarikás táncán
Köszönet a jelenlévõ diákoknak és annak a néhány lokálpatrióta tanárnak, akik eljöttek, és érdeklõdve fogadták a helytörténeti rendezvényt. Bevallom, talán az idõpont nem éppen volt a legszerencsésebb, bár ennél nagyobb közönséget csak tanítási idõben lehetett volna szervezni. Meglepõdve tapasztaltam, hogy milyen sokan végig maradtak. A közönség érdeklõdõ volt, még Nagy Tamás tanár úr az utolsó szó jogán elhangzott eszmefuttatásai alatt is. Talán nem csak az tartotta vissza õket, hogy égõ a kijárat felé osonPAPP MÁRTON ni. Merem remélni.
À LA BÁRDOS • XVI/7–10. 2003. szeptember–december
Ezek közül egyik a jókedv, amely szerintem majdnem minden órán megmutatkozik, és még a legkegyetlenebb órákba (fizika, matek, kinek mi? – történelem) is beférkõzik: a humor. Ez nagyon jó, hiszen vidám, közvetlen hangulatban mindenkinek több kedve van elsajátítani az ismeretanyagot, és szívesebben jön minden reggel suliba, ha tudja, hogy egy kedves, de legfõképp vidám közösség várja. Egyes osztályokban ez a vidámság már „életérzésbeli” méreteket öltött. Gondolok itt a 11. b- re, ahol már szinte „kötelezõ rosszá” vált a nevetés, így ebben az osztályban senki sem bírja ki hosszabb ideig „somolygás” nélkül. Valószínûleg erre mindenki felfigyelt: a tetõtérben elhelyezett osztályok körül zsong a folyosó. Os, a mókás ember és az Õrült Tudós kacagása betölti a teret. Jól érzik magukat így, sõt nem telhet el szünet anélkül, hogy legalább egy poén el ne hangozzék. Ha valaki letört, mert rossz jegyet kapott, túl sok igazolatlan órája van, vagy esetleg otthon hagyta az „élelmiszer-ellátmányát”, rögtön akad valaki, aki jobb kedvre deríti, és ennek nem lehet ellenállni! Lehetsz bármilyen nyugodt, komoly természet, ezek a „humornagyágyúk” öt percen belül megríkatnak, de nem csak téged, ennek az örvénynek a tanárok sem bírnak ellenállni. Persze magadba kell szívnod egy kis ismeretanyagot, ami a gimnázium legendaköreivel kapcsolatos, hogy minden utalást megértsél. Az osztály rendelkezik ezzel az ismeretanyaggal, így mindenki érti, mirõl is van szó, ha az Õrült Tudós csak ennyit mond: „…gyûlöllek!….” Persze az, hogy ennyire „vájtfülûek”, csak annak eredménye, hogy már hét éve koptatják az iskolapadot és egymást, és ez minden osztálynál így van. Mindegyiknek megvan a saját kódrendszere, és minden tanárnak megvan a saját kódja. A humort nem lehet kizárni sehonnan, így az iskolából, az órákról sem, aminek csak nagyon zsenge tükrözõi a királyválasztási újságok aranyköpésrovatai. A valóság sokkal izgalmasabb és persze viccesebb. Színesek a napok, mert mi kiszínezzük õket. Nagyon fontos dolog, hogy néha mindent kikapcsolva önfeledten tudjunk nevetni - ez is hozzánk tartozik, sõt sokan mondják, hogy a nevetésnek gyógyító hatása is van, de azért ne lendüljünk át a ló túlsó oldalára, és ne próbáljunk meg egész nap folyamatosan nevetni, mert az nagyon fárasztó és megerõltetõ, és kellõ felkészülés kell hozzá. Persze erre csak Os és az Õrült Tudós képes.
ZSOMBOLYAY PÉTER
3
