Csillagok Háborúja: Klónok Háborúja Diplomáciai Oktatás (Első Rész)

Csillagok Háborúja: Klónok Háborúja Diplomáciai Oktatás (Első Rész) „Egy ellenfél bizalmának megnyerése száz győzelemmel ér fel” Bírósági baklövések?! Cato Parasitti a clawdite alakváltó szabadlábon. A politikai machinációiról ismert Caerdo Appels zolander kereskedő elérte, hogy a Jedi Templomba betörő alakváltót szabadlábra helyezzék. Eközben Mon Mothma és Riyo Chuchi külön diplomáciai útra indul a Perem Vidéken túlra! Közben a Valkűr-osztag a Kaminoról a Garia rendszerbe tart, hogy csatlakozzanak új parancsnokuk századához… Valahol a hipertérben Az apró köztársasági követgép a hiperűrben száguldott. – Hamarosan megérkezünk a Bothawuira – mondta Mon Mothma, miután leolvasta az adatokat a műszerfalról. – Köszönöm önnek, Mothma szenátor, hogy elhozott erre az útra – mondta hálásan Riyo Chuchi szenátor. – Igazán nincs mit – legyintett a chandrillai szenátornő. – Kérlek, szólíts nyugodtan Monnak. A pantorai szenátornő félszegen bólintott. Eközben borszínű 3PO protokoll droid a kommunikációs ülésben tette a dolgát. – Úrnőm! – szólalt meg kisvártatva. – Megérkeztünk! Mothma csak bólintott és kivitte a köztársasági konzulgépet a hiperűrből. Ám a Bothawui bolygó helyett, egy Luckrehulk-osztályú hadihajó takarta el a látképet. – Mit keres itt egy szeparatista csatahajó? – kérdezte riadtan Chuchi szenátor. – Alighanem csapdába sétáltunk! – szűrte a fogai között dühösen Mothma, miközben megpróbált nyugalmat erőltetni magára. Majd éles kanyart vett a géppel és teljesen előre tolta a sebességkart, hogy az apró konzulgép mi-

1

nél hamarabb elérje a hiperűri ugrási pontot. – Dee-Three! – szólt a protokoll droidnak. – A hipertéri koordinátákat! Gyorsan! – mondta a köztársasági szenátornő és minden energiát az ionhajtóművekbe irányított, hogy még több sebességet préseljen ki a kicsiny hajóból. A droid azonnal elkezdett dolgozni a konzolján. Mothma ismét rápillantott a gép műszerfalára. A számítógép szerint a Bothawui rendszerben voltak. Bolygót ugyan nem látott, ellenben egy szeparatista csatahajót igen. Valamint abban is biztos volt, hogy észrevették őket. A következő pillanatban nagyot rándult a konzulgép, ezért az utasai alig tudtak az ülésükben maradni. – Elkaptak egy vonónyalábbal! – szólalt meg kétségbeesetten Chuchi szenátornő, mire Mon elkezdte sebesen nyomogatni az irányítópulton a gombokat, hátha sikerül a hajót kiszabadítania a vonósugár fogságából. Ám a hadihajó fegyvere biztosan tartotta az apró gépet. – Dee-Three! – szólt oda ismét a droidnak. – Kapcsolj le minden energiaforrást a hajón, a létfenntartó kivételével! – rendelkezett Mon, aztán ő is leállította a hajtóműveket és a többi rendszert. – Most meg kell adnunk magunkat – közölte higgadtan. Legalábbis remélte, hogy anynyira kimért a hangja, mint ahogy azt gondolja. – Jaj, Tervezőm! – nyögte a droid. – Nem lehetne valahogy mégis megszökni? – kérdezte reménykedve Chuchi. – Nem! – rázta meg a fejét Mothma. A hajó előtt megjelent két Keselyű droid, ami aztán a csatahajó dokkjáig kísérte az elfogott konzulgépet. Ahogy leszállt az űrhajó, a két Keselyű is landolt, majd alakot váltottak és a köztársasági gépre szegezték a fegyvereiket. A következő percben kétszázadnyi rohamdroid masírozott be a hatalmas öbölben és körbevették. Ezután egy nyolc végtagú, szeparatista tábornoki egyenruhát viselő lény érkezett egy szakasznyi szuper rohamdroid társaságában. – Mothma és Chuchi szenátor! Kérem, fáradjanak ki a hajóból! – recsegte a harch. Nem kérés volt, hanem inkább parancs. – Nem szeretném, ha a droidoknak kellene önöket kivezetni. A következő pillanatban a hajó rámpája kinyílt és Mon jelent meg a nyílásban feltartott kézzel. Rögtön utána Chuchi és a droid is hasonló

2

testtartásban. – Ezt a Köztársaság nem fogja szó nélkül hagyni, Rhook admirális! – vetette oda Mon. – Ezek szerint felismert, kedves szenátornő! – nyugtázta mosolyogva a harch, miközben az egyik csáprágóját simogatta. – Ami pedig a Köztársaságot illeti, el is várom a Főkancellártól, hogy első osztályú csapatot küldjenek az önök megmentésére. Mondjuk, – mélázott el egy pillanatra a póklény – Anakin Skywalker vagy Obi-Wan Kenobi jedi mestert. Bár személy szerint Skywalkernek jobban örülnék! Mon igyekezett megőrizni a hidegvérét. – Ezek szerint a csapda Skywalkernek készült! – gondolta. – És mi vagyunk benne a csali! – Vigyék őket a lakosztályomba és tegyék be a ketrecbe! – utasította a droid parancsnokot. – Valamint készüljenek fel, hogy bármikor ugorhassunk a Leritorra! Ez a mondat kirántotta Mont a gondolataiból és kétségbeesett arckifejezést vágott. A pók szélesen mosolyogni kezdett, mikor meglátta a köztársasági szenátor arcát. – Szenátornő! – folytatta Rhook. – Nem kenyerem a kínzás. Bár tény, hogy az emberi fajok szép egyedeit kínozni nagy élvezet, főként a saját eszközeivel. Ám erre nincs időm – mondta végül, majd intett a parancsnoknak, hogy kísérje el a foglyokat és ő is távozott a másik irányba. A póklény belépett a csatahajó hídjára. – Kapcsold Grievous tábornokot! – parancsolta az egyik kommunikációs droidnak, mire az azonnal teljesítette. Rövidesen megjelent a mechanikus tábornok életnagyságú alakja. – Mit akar, Rhook! – mordult rá recsegő gépies hangján a kaleesh tábornok. – Elfogtam Mothma szenátort! – mondta büszkén a pók. – Remek! – dörzsölte öszsze a kezét a droid hadsereg főparancsnoka. – Máris indulok és átveszem a parancsnokságot. – Nem! – vetett ellen Rhook. – A köztársasági foglyok az enyémek! Én tartozom fele-

3

lősséggel az akcióért! Bízzon csak rám mindent, Grievous! – A Skywalkerrel vívott harcot el fogja veszíteni! – sziszegte a félig droid tábornok. – Összekever saját magával, Grievous! – fedte meg az egyik mutatóujjával Rhook. – Én nem fogom hagyni, hogy Skywalker elszökjön! – mondta, és mielőtt a főparancsnok valami igazán durva dolgot ejthetett volna ki a száján, Rhook intett, hogy szakítsák meg az adást. Grievous dühös morgása így is átszüremlett az adás végén. Rhook egy hosszú percig mélázott, majd ismét a kommunikációs rohamdroidhoz fordult. – Kapcsold Coruscanten a főkancellárt! – utasította a droidot. – Kapcsolom! – válaszolt gépi hangján a robot. Rövidesen Palpatine jelent meg a holoviden. – Üdvözlöm a Köztársaság főkancellárját! – hajbókolt megvetően a harch tábornok. – Mit akar, Rhook tábornok?! – mondta a Palpatine hasonlóan lekezelően. – Mindössze csak egy „apró” kérésem lenne! – folytatta a pók. – Küldje el hozzám Anakin Skywalkert! – Ugyan miért tenném? – kérdezte lefitymálóan Palpatine. – Mert fogva tartom Mothma és Chuchi szenátorokat! – mondta Rhook, mire megjelent egy kép két energiaketrecbe zárt emberrel a mögötte lévő kivetítőn. A Köztársaság vezetője visszahőkölt a meglepetéstől, ám ez mindössze egyetlen pillanatig tartott. – Hogy képzeli, Rhook! Ezért a tettéért bíróság előtt fog felelni! – fenyegetőzött Palpatine. – Biztosan – bólintott a pók. – Ám előbb el kell fogniuk engem! Erre csak az önök által annyira nagyra becsült Anakin Skywalker jedi mestere képes! Rhook lekapcsolta a háta mögött lévő kivetítőt. – Küldje el hozzám Skywalkert, hogy le tudjon tartóztatni! A Zolan rendszerben vagyok – mondta a harch, majd bólintott, hogy szüntessék be az adást. – Ez majd feltüzeli a kedélyeket! – morogta maga elé. – Ugorjunk a Leritorra! – adta ki a parancsot, majd elhagyta a hidat. Garia, Telepes Övezet Az Erényesség méltóságteljesen úszott a Garia bolygó körüli orbitális pályán. A csillagromboló hídján Adar Tallon unottan állt a figyelőablak előtt. Az ajtón Arrand Whitesun lépett be, a Jedi Rendben használatos sötétbarna köpenyt viselt, ami alatt egy bézsszínű tunikát hordott és a lábán magas szárú fekete csizmát. – Mi a helyzet, tábornok? – kérdezte, miközben odalépett Tallon mellé. A férfi ránézett a jedire, majd lassan válaszolt. – Egyelőre, szerencsésre semmi mozgás – válaszolta Adar. – A legutóbbi akciójukkal szerencsésen sikerült kiüldöznünk a Brak szektorból a Szakadárokat, de meddig fog tartani? – kérdezett vissza. – Micsoda? – vonta fel a szemöldökét Arrand. – A béke, vagy ez a háború? – Mindkettő! – sóhajtott Adar. A jedi átérezte a tábornok gondját, hiszen őt magát is ezen gondolatok foglalkoztatták. – Uram! – szólt fel a kezelői árokból az egyik klón. – Holohívás Coruscantról!

4

– Köszönjük! – mondta Arrand. – Jöjjön, hátha felvidulunk a hírektől! – A Coruscantról jövő hívások sohasem szoktak jók lenni! – morogta Tallon az orra alatt. – Túlságosan borúlátó, Adar! – intette le a jedi. – Lehet. De ön, kedves Jedi Mester, pedig túlságosan bizakodó! – ellenkezett a tábornok. – Csak az Erőben bízom! – mosolygott Arrand és meglapogatta Adar hátát, majd átvonultak a hídról az eligazító terembe. A holovetítőn öt alak állt, négy átlagos magasságú és egy alacsonyabb, aki alig volt több mint egy méter. – Yoda Mester! Windu Mester! Palpatine főkancellár! Drake Mester! Highlight Mester! – hajolt meg Arrand szertartásosan, miközben Tallon tábornok tisztelgett a holovetítőn megjelenteknek. – Üdvözlünk, Whitesun! Talon tábornok! – bólintott Mace Windu. – Hadd gratuláljak, kedves Whitesun Mester, a szektorban elért eredményhez! – mondta méltóságteljesen a főkancellár. – Köszönöm! – hajolt meg ismét a jedi mester. – Nagyon fontos megbízásunk van a számodra – szólalt meg Yoda jellegzetes hangján. – Egy diplomáciai hajó eltűnt a Zolan rendszer közelében – vette át a szót szemrebbenés nélkül a főkancellár. – A hajón utazott Mothma és Chuchi szenátor is. – Mi a helyzet a védelmükre kirendelt klónokkal? – kérdezte Arrand, aki pontosan tudta, hogy legalább egy Acclamator-osztályú csillagrombolónak kellett volna kísérnie a két szenátort. – Nem volt kísérő hajó… – folytatta Palpatine. – Pontosabban nem tudtunk róla, hogy a két szenátornő mire készül – vágott közbe Windu, miközben szúrós szemekkel a főkancellárra pillantott. – Így nem tudtunk melléjük adni kíséretet sem. – Nem tudjuk, hogy ki, vagy kik a szakadár elrablói a szenátoroknak – folytatta zavartalanul Palpatine. – Csak annyit tudunk, hogy a gonosztevők azt követelik, hogy Anakin Skywalker jelenjen meg a Zolan rendszerben, különben kivégzik a túszokat. – Ám Skywalkernek nem szóltunk, mivel őt leköti a Falleen rendszer visszavétele – mondta Windu. – Én csak azt mondom, kedves Mesterek, hogy Whitesun mester vagy Kenobi mester vegyék át Anakin helyét és ő intézze el a terroristákat – mondta Palpatine. – Kancellár! – kezdte Yoda. – Már említettük önnek, nem küldünk nyilvánvaló csapdába egyetlen jedit sem! Palpatine főkancellár készségesen bólintott. – Akkor menjen a szenátorok kiszabadítására Whitesun Mester! Ezt eldöntöttük – fejezte be Palpatine a tőle megszokott könnyedséggel, majd lekapcsolt a vonal, Palpatine kiszállt a beszélgetésből. – Volna itt még valami – mondta Yoda. – Át kell venned egy klón egységet a Shaak Ti mestertől. – Ha a Kaminora kell mennem, az rontja a szenátorok életben maradási esélyeit – vetett ellen Arrand. – Nem lesz rá szükség, Whitesun! – torkolta le finoman Windu az ifjú mestert. – Már

5

elindítottuk hozzád a szakaszt. – A Valkűr-osztag parancsnoksága mostantól a tied! – mondta Yoda. – Az Ti Mester szakasza! – próbált ellenkezni Arrand. – Már nem, mivel Shaak Ti, mint klóngyártási felügyelő és kaminoi kapcsolattartó szolgál. Ezért úgy döntöttünk, hogy egy fronton harcoló századba helyezzük át Valkűrosztag – mondta Yoda. – Ha jól számolom, nem sokára meg is kell érkezniük – mondta Windu. – Az Erő legyen veletek! – Az Erő legyen veletek! – mondta végezetül Yoda mester, és vele együtt Windu holoalakja is elenyészett. Whitesun már csak a két jedi mester társát látta a holoviden, akikkel együtt vált lovaggá, majd mesterré. Majd újabb két alak csatlakozott hozzájuk. Boris Drake jedi mester mellett megjelent Wormok Tarolla rodiai vadász, illetve Brian Highlight mellett Sam Bealey pilóta. – Te is megkaptad a feladatodat, Arrand. Ismét szétválunk – mondta Drake. – Megyek a Florrumra, üzletet kell kötnöm Hondo Ohnakával, a weequay kalózzal – mondta Boris Drake. – Vigyázz, Boris! Kenobi szerint egy álnok kígyó a fickó! – figyelmeztette Arrand. – Igen, én is hallottam, mit művelt Dooku elfogásánál – bólintott a másik jedi mester. – Szerintem nem lesz baj! – El kell fognom Mar Tuukot, akit látták az Arkanis szektorban található, Pii rendszerben. Legalábbis a bothán hírszerzés szerint – mondta Highlight. – Jó vadászatot, Brian! – mondta Arrand. – Az Erő legyen mindannyiunkkal! – mondta végül Whitesun, majd a holokapcsolatok sorra megszakadtak és a társaik eltűntek. Néhány perccel később már csak az Erényesség és két Acclamator-osztályú csillagromboló maradt a Garia mellett, miután a másik két jedi mester flottája belépett a hipertérbe. – Remélem, Prizma százada tudja tartani a frontot, ha esetleg a szakadárok visszajönnének! – mondta Tallon tábornok. – Tartani fogják! – bólintott Arrand. – De nem fognak visszajönni, ebben biztos vagyok! – tette hozzá magabiztosan. – Tábornok úr! – hallatszott egy klón tiszt hangja a belső hírközlőn. – Egy könnyű szállítóhajó lépett be a rendszerbe és leszállási engedélyt kérnek. – Itt vannak a Valkűrjeink! – mondta Arrand. – Adja meg nekik a leszállási engedélyt! – mondta a klón tisztnek, miután lenyomott egy gombot az előtte lévő konzolon. – Keressük meg az elveszett szenátorainkat! – fordult Tallonhoz Arrand. – Tábornok! Ahogy a Valkűrök landolnak a hajón, Indulhatunk a Zolan rendszerbe! Zolan, Középső Szegély Az Erényesség kilépett a hiperűrből, majd bolygó körüli pályára állt. Arrand Whitesun kényelmesen odalépett a megfigyelő ablakhoz, Tallon tábornok mellé, aki elmélyülten tanulmányozta a Zolan bolygó felszínét. – Egyelőre nem kaptunk semmiféle visszajelzést a bolygóról, tábornok – fordult az érkezőhöz a hajó parancsnoka.

6

– Nem baj – legyintett Arrand. – Nem csodálom, hogy megvárakoztatnak. A Zolan nem tagja a Köztársaságnak, és nem olyan régen elfogtunk egy clawdite betörőt, Cato Parasittit a Jedi Templomban. – Akit alig két szabvány hete kiengedtek! – adott hangot Tallon a méltatlanságának. Erre a jedi csak bólintott. – Uram! – szólalt meg az egyik klón a kommunikációs árokban. – Bejövő hívás a bolygóról! – Kapcsolja! – nyugtázta Tallon. A holovetítőn egy clawdite jelent meg természetes alakjában. A férfi – legalábbis Arrand számára annak látszott – a politikusokra jellemző bő köpenyt viselte. Gyorsan emlékeztette magát, hogy ez a faj mestere az álcázásnak és a politikusok pedig az emberek manipulálásának. – Üdvözlöm önöket! – szólalt meg Alap nyelven a clawdite és szertartásosan meghajolt. Mire a jedi is követte a protokollt és fejet hajtott az alakváltó előtt. – A nevem Raat Waruten. A zolani kormány engem bízott meg, hogy fogadjam önt a bolygónkon, kedves jedi mester! – Tehát mégis csak politikus – gondolta Arrand. – Köszönöm, Waruten képviselő! – mondta hangosan a jedi. – Tisztelt Jedi mester, meg kell kérnem önt, hogy mindösszesen egy kisebb hajóval landoljon – mondta a politikus. – Ez a miniszterelnök határozott kérése! A képviselő utolsó mondatában Arrand fenyegetést érzékelt. – Misem természetesebb – bólintott rá a jedi. – Nem szeretnénk a zolani kormánnyal diplomáciai vitákat. Mindössze egy komppal fogok a bolygón leszállni – biztosította a clawdite képviselőt és fejet hajtott. Az alakváltó is hasonlóan cselekedett, majd eltűnt a képernyőről. – Tábornok úr! – szólalt meg Tallon. – Nem bízom meg a clawdite-okban. A biztonság kedvéért alap készültséget rendelek el a hajón, hogy ha bármi probléma lenne, segítséget tudjunk nyújtani önöknek odalent – bökött a fejével a bolygóra. – Bár semmiféle szakadár vagy más katonai egység hajóját nem érzékeljük a szenzorainkkal a rendszerben. Mindamellett nem árt az óvatosság! – Ezt én is furcsállom – gondolkodott hangosan Arrand. – Rendben, parancsnok – váltott témát a jedi. – Kérem, értesítse a Valkűr és a Vad osztagot, hogy velem jönnek. Egy szabvány órával később a naszád elhagyta az Erényesség fedélzetét.

*** Villám lágyan tette le a kompot a szűk, falakkal körbevett zolani űrkikötő 228-as dokkjában. – Nem is rossz egy fényestől! – jegyezte meg enyhe cinizmussal a hangjában Arkangyal, aki a Vad-osztag pilótája volt. Villám rápillantott, a sisakon keresztül érezni lehetett, hogy ha a tekintetével képes lenne ölni, akkor Arkangyal holtan roskadna össze. A Théta-osztályú komp rámpája leereszkedett és Arrand kényelmesen lesétált rajta. A dokk sugárbiztos ajtaja felnyílt, és hét clawdite lépett be rajta. Hat könnyű páncélt viselt,

7

és Arrand sugárvetőt látott a kezükben, míg a hetedik civilben volt, fegyvertelenül. A kereskedő ruhába öltözött clawdite odalépett a jedihez, majd mindketten szertartásosan meghajolva köszöntötték egymást. – Raat Waruten vagyok – mutatkozott be ismét az alakváltó. – Arrand Whitesun Jedi Mester, a Köztársaság megbízásából – mondta a jedi. A clawdite biccentett az őröknek, mire azok lazítottak a sugárvetőjük szorításán. – Kérem, jöjjenek velem és megmutatom a szállásukat – udvariaskodott Waruten. Mire Arrand meghajolt és intett a két klónnak, hogy kövessék. – Elnézését kérem, kedves Jedi Mester, – kezdte a kereskedő – de már most az elején szeretné a kormányom leszögezni, hogy az egész delegációt örömmel látjuk, ám fegyvertelenül. Szíveskedjenek a hajón hagyni a fegyvereiket. És, amíg itt tartózkodnak, addig adunk önök mellé kísérőket – mondta a clawdite ellentmondás nem tűrő hangon. Arrand számára nyilvánvalóvá vált, az alakváltók nem szívesen látják a köztársaságiakat a bolygón. – Értem – bólintott rá a jedi. – Vigyétek vissza a fegyvereket, és szóljatok a többieknek is! – szólt a klón parancsnokaihoz, mire eltűntek a hajóban. Néhány perccel később egy kétszintes épület bejárati balkonján állt a féltucat felfegyverzett clawdite kísérő, és Whitesun a két klónnal, akik immáron egy sötétzöld kezeslábast viseltek a fehér páncél helyett. A Stalwart cirkáló méltóságteljesen úszott a Falleen orbitális pályáján. Rex parancsnok belépett a hídra. Anakin és Ahsoka egyszerre pillantott rá. Anakin szólalt meg elsőként: – Mi hírt hozott, Rex? – Nem jókat, uram – mondta a klón. – A szepik behatoltak a ryloth-i fronton és elrabolták Mothma és Chuchi szenátorokat. – Micsoda? – hűlt meg egy pillanatra Anakin ereiben a vér. – Mikor történt ez? – Két szabvány órával ez előtt – válaszolt Rex.

8

– Miért csak most szólnak róla?! Mindegy! Készítsék elő a hajót, hogy azonnal indulhassunk a Ryloth rendszerbe! – kiáltott le a kommunikációs gödörbe a jedi mester. – Azonnal! És kapcsolják a Jedi Tanácsot! Valamint Amidala szenátort! A klónok szinte azonnal holokapcsolatot létesítettek Coruscanttal. Ahsoka nem is mert közbeszólni, hagyta, hogy a mestere tegye, amit jónak lát. A holokapcsolat hamarabb jött létre a szenátussal, mint a tanáccsal. Elsőként Amidala jelent meg a képernyőn. – Anakin! Mon és Riyo szenátorokat elrabolták a szeparatisták – mondta a nő. – És téged akarnak vele csapdába csalni! – Maguk a szakadárok? – hitetlenkedett Anakin, mire a nő csak bólintani tudott, mert közben a tanáccsal is kapcsolat létesült. – Mi történt, Skywalker mester? – kérdezte mély hangján Mace Windu. Anakin látta a felesége kétségbeesett, segélykérő pillantását. Anakin nyugalmat próbált magára erőltetni, bár tudta, hogy ez szinte lehetetlen, mert a felesége nagyon aggódik Monért. – Most jutott tudomásomra, hogy Mothma és Chuchi szenátorokat elrabolták! – hadarta Anakin. – Pontos az információd, Skywalker – bólintott a másik jedi mester. – Azonnal indulok a Ryloth rendszerbe! Ki kell őket a szabadítani! – mondta eltökélten Skywalker, és intett az embereinek, hogy fejezzék be az előkészületeket a hiperugráshoz. – Nem! – vetett ellent Windu határozott hangon. – Maradsz a helyeden és biztosítod az állásaidat! – hangja immáron parancsoló volt. – Arra Yularen admirális is képes! – ellenkezett Anakin. – A szenátorokat ki kell szabadítani! Nem maradhatnak a szakadárok fogságában! – Így van! – bólintott Windu. – Már a helyszínre indult Whitesun a csapataival és megkezdte a nyomozást. Tehát maradj a helyeden! Windu egy pillanatig gondolkodott, majd így szólt: – Ahsoka padawan! – Igen, Windu mester! – pattant a togruta lány a holoképernyő elé, hogy a jedi jól láthassa. – A te feladatod lesz ügyelni arra, hogy Anakin egyetlen egysége, vagy ő maga, akár egy kis géppel, nehogy elhagyja a szek-

9

tort – mondta határozottan a jedi mester. – Minden eszközzel ott kell tartanod. Megértetted? – Igen, mester! – bólintott a lány. Anakin hirtelen nem kapott levegőt a döbbenettől. – Helyes! – mondta Windu és megszakította a kapcsolatot. – Még hogy a saját padawanom szabja meg nekem, hogy mit csináljak?! – fakadt ki Anakin. Ahsoka összefonta a karjait a mellkasán, aztán jellemzően félrehúzta a száját, mint mindig, amikor neki van igaza. Anakin ránézett, és ifjú tanítványának eltökéltséget látott a szemében. Tudta, veszített. – Nyugi, Ahsoka! Nem szököm el! – ígérte Anakin. – Most elmegyek meditálni – mondta, és ezzel elhagyta a hidat. – Remélem is, mester – mondta a togruta és megrázta a fejét. Mintha a fejcsápjai is szomorúan rázkódtak volna a mozdulat közben. Arrand Whitesun, Wen és Cly a jedi nappalijában ültek, ami a számukra biztosított szállás emeletén volt. A többi klón a lakosztály alsó szintjén rendezkedett be éppen. A szobából gyönyörű kilátás nyílt a városra, és a bent ülő a három ember semleges dolgokról beszélgetett. Legalábbis ez lehetett a benyomása annak, aki belehallgatott a beszélgetésükbe valamiféle kémberendezéssel. Pontosan ez az, amire Arrand számított. Az Erő segítségével mentálisan kommunikált a két klón parancsnokával. Míg a katonák gondolatait Arrand tökéletesen „hallotta” és válaszolt is rá, addig a két klón egymással így nem tudott kommunikálni. – A Főkancellár bízik a falleeni sikerekben, akkor talán hamarabb véget ér ez a háború – mondta Arrand fennhangon, miközben tudati üzenete ez volt: – Amint elkezdem a tárgyalásokat, ti kiszöktök! – Igen – bólintott Cly. – Falleen egy stratégiailag fontos rendszer, és a megtartása majdhogynem létfontosságú – mondta Cly, miközben a következő gondolatok fogalmazódtak meg benne: – Merre kezdjük a nyomozást? – Ez most nem a mi gondunk, Cly – mondta Wen. – Azt javaslom inkább, hogy élvezzük azt a kis időt, amit nem a fronton töltünk – váltott témát a nő, amíg a következőkre gondolt: – Az Alsóváros jónak tűnik. A bűnözők sokat tudhatnak az itt folyó dolgokról. Esetleg egy gengszterfőnök. – Azt hiszem, Wennek igaza van, Cly – bólintott Arrand. – Pihenjenek! Örüljenek a szünetet, amíg én tárgyalok a clawdite-okkal – közölte a jedi mester, miközben az Erővel a következőkre utasította a két klónt: – Sokáig tartana! Próbálkozzanak egy kisebb összekötővel, akit könnyű megvesztegetni! – Azt hiszem, kiszellőztetem a fejemet – mondta Cly. – Itt végre megtehetem, a csatahajón nem szívhatok friss levegőt. – Tegyék azt mindannyian! – javasolta Arrand. – Ám, ha lehet, vigyázzanak magukra! – folytatta a jedi, majd hozzátette: – Teljes együttműködést várok el mindkét csapattól! Ekkor megszólalt a lakosztály csengője. Whitesun intett Cly-nak, hogy engedje be a jövevényt. – Kedves jedi mester! – kezdte a clawdite nő. – Lyn miniszterelnök fogadja önt!

10

– Köszönöm! – mondta Arrand. – Indulnom kell! Maguk pedig tegyék azt, amit mondtam! Erre a két klón tisztelgett, Arrand kiment a lakosztályhoz épített siklóplatformhoz és beszállt a rá várakozó járműbe, majd a pilóta elszáguldott vele a kormányzati negyed irányába. A kétszemélyes légi sikló szinte hangtalanul suhant a város épületei felett. Néhány perccel később Arrand belépett egy elegánsan berendezett irodába. A szoba a zolani minisztérium épületének keleti szárnyának tetején volt és innen is csodálatos kilátás nyílt a városra. Egy zolani politikus érkezett az asszisztensével a vendég fogadására. – Kedves jedi mester! – mondta szívélyesen. – Örülök, hogy végre személyesen találkozhatunk! – Részemről a megtiszteltetés, hogy személyesen fogad, miniszterelnök úr! – mondta Arrand, majd szertartásosan meghajolt. A miniszterelnök közelebb lépett és kezet fogott a jövevénnyel. – Jöjjön, foglaljon helyet! – invitálta a clawdite. – Jab! – fordult az asszisztenséhez. – Kérem, gondoskodjon frissítőkről! Erre a nő csak bólintott és eltűnt egy ajtó mögött. Közben az alakváltó is követte a jedit, és leült a kis asztalka mellé. – Miniszterelnök úr! – kezdte a mondókáját Arrand. – Két nappal ezelőtt elraboltak két köztársasági szenátort. – Igen! – bólintott a politikus. – Én is hallottam az esetről! – Az ön egyik fajtársa, Caerdo Appels intézkedett, hogy Cato Parasittit szabadlábra helyezzék. Az a Parasitti, aki betört a coruscanti Jedi Templomba – sorolta Arrand, mivel a miniszterelnök figyelmesen hallgatta, így a jedi folytatta a mondandóját. – Sajnos erős a gyanú Appels is benne lehetett az emberrablásban. Az ő javaslatára lépett kapcsolatba Mothma szenátor, egy bizonyos Kale Tre’mark bothán képviselővel. – Appels közreműködését, feltételezem, nem tudják bizonyítani – mondta tárgyilagosan a clawdite. – Valóban – bólintott kelletlenül Arrand. – Mindössze csak annyit kérek, hogy segítsen összehozni egy találkozót Caerdo Appels-szel, mivel a megkeresésünkre nem válaszolt. Mivel biztosak vagyunk benne, hogy Caerdo Appels tudja, kik voltak a szenátorok elrablói és merre lehetnek most. – Nos, én nem tudom, hogy Appels főkereskedő milyen információkkal rendelkezik, mindössze csak azt ígérhetem, hogy beszélek vele. Aztán majd ő eldönti, hogy kívánja-e önt fogadni, Jedi Mester – mondta készségesen a clawdite miniszterelnök. Arrand elgondolkodott, hogy egy politikus, hogyan lehet ennyire higgadt, pedig nem tudja az Erő segítségével nyugalomban tartani magát. Persze Amidala vagy Mothma szenátornak ez nem okozna gondot. – Még jó, hogy éppen őt kell megtalálnom! – gondolta fanyarul Arrand, ám hangosan csak ennyit mondott: – Megköszönöm a fáradozásait, miniszterelnök úr! Ekkor lépett be az asszisztens egy tálcával, amin két pohár és egy átlagnál nagyobb palack volt. – Remélem, szereti a hutt bort, drága Jedi Mester? Csak az ön látogatásának tiszteleté-

11

re nyittattam ki egy üveggel – mondta az alakváltó, miközben izgatottá vált. Arrand nem akarta megmondani, hogy bár nem kedveli a huttok gasztronómiáját, ám tisztában volt vele, hogy nem sértheti meg a házigazdáját. Ezért inkább csak megeresztett egy félmosolyt. Wen intett Töltetnek, mire az előhúzott az overallja zsebéből egy kisméretű szerszámkészletet. Némi babrálás után a lakásuk alagsori ajtaja kinyílt. Tizenegy klón lépett ki rajta libasorba. – Remélem, nem vettek észre! – morogta az orra alatt a Valkűr vezér. – Nem, őrmester! – mondta Töltet. – Biztosan lekapcsoltam annyira a megfigyelő rendszerüket, hogy észrevétlenül jutottunk ki. – Váljunk ketté! – mondta Cly. – Úgy nagyobb területen leszünk képesek szétnézni. – Helyes! – bólintott Wen. Ezzel a két klón csapat elindult a sikátor ellentétes végébe. – Őrmester! Miért hagyta, hogy csak úgy lerázzon bennünket? – kérdezte Tapasz. – Nem hagytam – mosolyodott el Wen. – Egy versenyre hívott ki, amibe nem futhatunk be másodiknak. – Nem említette, hogy versenyezzünk! – jegyezte meg Villám. – A hangsúlyából egyértelműen látszott – mondta Wen. – Most igyekezzünk, mert a végén ők lesznek, akik Whitesun mesternek jelentik a megszerzett információkat! És még ruhát is kell szereznünk, ebben túl feltűnőek vagyunk! – mondta, miközben megrángatta magán a zöld overallt. Anakin végig lopakodott a folyosón, nyomában Artoo-val. – Ahogy elérjük a Twilightot, Artoo, vész starttal indulunk – súgta Anakin a droidnak. A droid egyetértően csippantott egyet. – Hová-hová, mester? – kérdezte egy hang a hátuk mögül. A két settenkedő egyszerre pördült meg. Anakin kis híján fegyvert is rántott. – Ahsoka! – rivallt a tanítványára a férfi. – Legalább öt perce követlek benneteket – fonta össze a kezét a mellkasán az ifjú padawan. – Még mester létedre sem szúrtál ki! Anakin már éppen azzal akart érvelni, hogy biztosan nem jelentett rá a togruta veszélyt, de Ahsoka megelőzte. – Ne gyere nekem azzal, hogy nem jelentek rád veszélyt és ezért nem éreztél meg, mester! A jelenlétemet akkor is érezned kellett volna! – mondta a togruta kislány. Skywalker azt hitte, ennyivel megúszhatja a letolást, ám láthatóan a padawan még csak most lendült bele.

12

– Ha ilyenek a jedi-érzékeid, akkor hogyan fogod a szenátorokat megtalálni, még engem sem érzékelsz?! – mondta cinikusan Ahsoka. Anakin úgy érezte, ismét legyőzte a tulajdon padawanja. Ez a vereség rosszabb volt, mint amit a Geonosison Dooku mért rá, mert tudta, hogy a lánynak igaza van. – Rex parancsnok! – szólt Ahsoka a karján lévő kommunikátorba. – Hogy állnak? – Kész vagyunk, Ahsoka parancsnok! – jött azonnal a klón katona hangja. – Teljesítettük a parancsát! Kérdezhetek valamit? – Mondja, Rex! – bólintott a padawan. – Szükség volt ezekre az intézkedésekre? – tette fel a kérdését a klón. – Sajnos, igen – sóhajtott a kis togruta. Cly óvatosan kilesett a sikátorból. Békésnek tűnt a zolani utca. – Úgy tűnik, egyelőre nem keresnek bennünket – mondta a háta mögött meghúzódó Vad-osztagnak. – Még jó, hogy sikerült civil ruhát szereznünk! – Őrmester! Azért szeretném tudni, hogy a Valkűrök hogyan boldogulnak – szólalt meg Arkangyal. Cly elmosolyodott. – Majd kiszabadítjuk őket, ha szükségesnek látom – mondta enyhe cinizmussal a hangjában. – Rendben! Átmegyünk az Alsóvárosba. Minél kevesebb feltűnést szeretnék! Ezzel kilépett a sikátorból és elindult a zolani Alsóváros felé vezető keskeny utca irányába. Nem sokkal később négy megszólalásig hasonló férfi követte. Wen nem volt biztos abban, hogy jó ötlet volt a Gyászos Melódia nevezetű kocsma előtt álló alakoktól megkérdezni, hogy ismerik-e Cato Parasittit vagy Caerdo Appelst. Nem látszott helybélinek a két twi'lek és a gotal, aki a kocsma falát támasztotta. A feltett kérdésre szinte azonnal fegyvert rántottak és még vagy féltucat nem-clawdite sereglett köréjük. – Ami a legrosszabb – gondolta Wen. – Mindegyiknél fegyver van! Nálunk meg nincs! – Most mihez kezdjünk? – kérdezte súgva Villám, aki éppen egy nehéz sugárpisztoly csövébe nézett, amit egy magas vadmacskaszerű togori tartott. Wen pusztakézzel nem szívesen vette volna fel a harcot. – Hé, Wen, te cafka! – hallatszott Cly hangja támadók mögül. – Mondtam, hogy vigyázzatok rájuk jobban! – folytatta. Enyhén szétvált a klónok körül kialakult tömeg, így Wen Cly-t és a Vad-osztagot látta meg. Halk, megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkát. – Ki vagy te? – kérdezte az egyik twi'lek, aki láthatóan a csapat vezetője volt. – Ennek a hat szökött rabszolgának a gazdája! – válaszolt megvetően Cly. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy játszani kell a most felvett szerepét. – Érdekes – mondta a twi'lek. – Eléggé hasonlítotok egymásra. – Nekem is egyformák a twi'lekkek – mondta hanyagul Cly. – És a ruha? – bökött a szerelésükre egy rodiai. – A rabszolgák nem járnak ilyen csicsás öltözékben. Ekkor jött rá Cly, hogy hol hibázott. – Francba! – sziszegte maga elé. – Gundark-támadó formáció! – kiáltott fel és a hozzá

13

legközelebb álló gengszterre vette magát, aki történetesen a togori volt. A Vad-osztag vezetője egy hatalmas jobb egyenessel indította az összecsapást. A többi klón azonnal és ösztönösen cselekedett a Vad-osztag parancsnokának utasítására. Nekiugrottak a fegyvereseknek és hatalmas kézitusa alakult ki köztük másodpercek leforgása alatt. A jó katonai kiképzésnek köszönhetően egy percen belül lefegyverezve feküdt a földön az összes gengszter. – Szépen vagyunk! – kezdte Cly, miközben egy sugárpisztolyt fogott a gengszterekre. – Mégis csak nekünk kellett benneteket megmenteni! – Teljesen urai voltunk a helyzetnek! – vágott vissza Wen. – Ha később jöttök, akkor már segítség sem kellett volna! – Na persze! – vonta meg a vállát Arkangyal. – Tudjátok, kinek meséljétek! Talán egy padawan bevenné! – Ide figyelj, te nagyképű barom! – kezdte Villám, ám nem tudta a mondatot befejezni, mert egy reflektor világította meg őket, ami egy fejük felett lebegő siklóból szegeződött rájuk. – Kezeket fel, különben tüzet nyitunk! – harsogta egy hangszóróból valaki Alap nyelven. A klónok nem tehettek mást, eldobták a bűnözőktől elvett fegyvereket és feltették a fejük fölé a kezüket. Tőr közben enyhe zavart érzett az Erőben. Átpillantott az utca túloldalára és meglátott négy szabad kereskedőnek öltözött alakot, akik feltűnés nélkül próbáltak eltűnni. Egy ember, egy togruta nő, egy twi'lek, és egy sullusti alkotta a kis csapatot. Tőr gyanúsnak találta a gondolataikat, bár nem sokáig tudott ezzel foglalkozni, mivel a letartóztatásukat végző katonák a falhoz lökte és megbilincselte. Cly még sohasem látta, hogy Arrand Whitesunt bármi kibillentette volna a lelki egyensúlyából. Ám ezt az élményt most is szívesen kihagyta volna. A jedi nem kiabált és nem látszott rajta, hogy türtőztetnie kellene magát, azonban volt benne valami, amitől Cly-t is határozott félelem járta át, ahogy ott álltak a számukra kiadott lakás nappalijában. Mintha a sötét oldal telepedett volna a szobára. – Nagyon csalódott vagyok – kezdte Arrand. A hangja nem árult el semmit az érzelmeiről. – Nem elsősorban azért, mert verekedtek az utcán egy diplomáciai küldetésben! – mondta hangosan, majd az Erő segítségével hozzátette, hogy csak a két klón hallja. – Hanem azért, mert semmiféle információt nem tudtak meg az elrabolt szenátorokról. Wen meghökkent. Óvatosan Cly-ra pillantott és ugyanazt az értetlenséget olvasta le az arcáról, mint amit ő érzett a jedi szavaitól. – Természetesen ezt is kell majd el kell majd magyaráznom a Tanács, illetve a főkancellár előtt, hogy miért keveredtek az embereim egy kocsmai verekedés kellős közepébe. – Uram, ők kötöttek belénk – próbált magyarázkodni Cly, ám, ahogy Whitesun rápillantott inkább becsukta a száját. – Majd ezt is megemlítem a miniszterelnöknek – mondta a jedi. Kipillantott az ablakon, láthatóan erősen gondolkodott. A következő percben megszólalt a lakás csengője. – Caerdo Appels főkereskedő kér bebocsájtást – közölte higgadtan egy gépi hang Alap nyelven.

14

Arrand felvonta a szemöldökét: – Engedd be! – utasította a gépet. Egy magas clawdite lépett be díszes kereskedői ruházatban. – Whitesun mester? – kérdezte a kereskedő. Erre a jedi szertartásosan meghajolt. – Bocsásson meg, hogy így magukra török, de hallottam, mi történt Mothma és Chuchi szenátorokkal! – Nem szeretném súlyosbítani a diplomáciai bonyodalmat a zolani kormány és a Köztársaság között – mondta sietve a jedi. – Na igen – gondolkodott hangosan az alakváltó. – A mai harcművészeti bemutató! – ezzel hangosan felkuncogott. – A kormányom erősen nehezményezi. Arrand hellyel kínálta a főkereskedőt, azután ő is leült. A klónok egy szó nélkül kivonultak a szobából. – Legjobb tudomásom szerint Rhoot parancsnok fogta el a szenátorokat – mondta Appels. – Be kell valljam, tárgyaltam a tábornok úrral az akció előtt. Miután végeztünk a tárgyalásokkal, elkaptam egy beszélgetés foszlányt, ami talán nyomra vezetheti önöket. Mintha olyasmit mondott volna, hogy a Leritor jó búvóhelynek ígérkezik. Talán odamentek. Arrand elgondolkodott egy pillanatra. A szenátorok a bothán szülőbolygóra indultak. Ha valaki belenyúlt a navigációs rendszerükbe, akkor könnyen kilyukadhattak máshol. Elég, ha egy-két parszekkel arrébb lépnek ki a hipertérből. A legközelebbi bolygó a Bothawuihoz a Leritor, amely nem esik köztársasági fennhatóság alá. – Ha nem bízik meg bennem, kedves mester, akkor hajlandó vagyok elmevizsgálatnak is alávetni magam – mondta készségesen a clawdite kereskedő. – Nem szükséges! – intett nemet Arrand. – Éreztem, hogy nem hazudik – mondta mosolyogva. – Legalábbis semmi olyat nem mond, ami terhelő lenne önmagára nézve – tette hozzá gondolatban. – Köszönöm, hogy időt szakított ránk, főkereskedő! – mondta a jedi. – De kérem, bocsásson meg, sürgősen utána kell néznem az ön által adott információnak. – Persze, persze – bólintott rá enyhén szórakozottan Appels, miközben felállt. – Mindössze egyetlen üzenetet kell még átadnom önöknek, amely a kormányom utasítása: Azonnali hatállyal el kell hagyniuk a bolygót az Alsóvárosban történt incidens miatt. – Köszönjük, főkereskedő! – hajtott fejet Arrand. – Nyomban eleget is teszünk a kérésnek! És kérem, tolmácsolja a bocsánatkérésemet a zolani kormánynak! Egy szabvány óra múlva már a Théta-osztályú komp felszállt a Zolanról.

15