Csernyikné dr. Póth Ágnes A másodlagos áldozattá válás és elkerülésének rendıri vonatkozásai
„Ha egy állam nem képes megvédeni egyes állampolgárait attól, hogy bőncselekmények áldozataivá váljanak, akkor legalább ha bajba kerültek, próbáljunk meg rajtuk segíteni.” Európai Áldozatvédı Fórum Az elmúlt évtizedekben Magyarországon annak lehettünk a tanúi, hogy a terhelt és a védı jogai szélesedtek, az áldozatok, a büntetıeljárásban a sértettek jogai nem. (Dr. Györgyi K. 1999) Természetesen az lenne a megfelelı, ha mind a bőncselekmények, mind a bőnügyi helyzet javulna, de köztudott, hogy a bőnelkövetés olyan társadalmi jelenség, amellyel számolni kell, mint ahogy az áldozatokkal való foglalkozásra is hosszú távon be kell rendezkedni. A bőnmegelızési tevékenység az Európai Unió minden tagállamában meghatározó jelentıségő kell, hogy legyen, és azon belül nemcsak az elkövetıvé, hanem az áldozattá válás megelızését, elkerülését is szem elıtt kell tartani. Ennek megfelelıen holland bőnügyi szakemberek, Jan J. M. van Dijk, Jaap de Waard és Hans M. Willemse1 a bőnmegelızés olyan komplex tipológiáját dolgozták ki, amelynek alapja az elkövetı, a szituáció és az áldozat szempontjait figyelembe vevı bőnmegelızési megközelítési módok áttekintése. Ez azt jelenti, hogy az említett háromféle szempontból a megelızést, (az elsıdleges, a másodlagos és a harmadlagos megelızést) feltárva, kilenc különbözı típusú bőnmegelızést különböztettek meg. A téma szempontjából az áldozatorientált bőnmegelızés a legnagyobb jelentıségő, mert annak elsıdleges, másodlagos és harmadlagos formái közül különös jelentıséggel bír az, hogy a rendırök úgy végezzék bőnfeltáró munkájukat, hogy legalább ık ne okozzanak újabb traumákat az egyébként is traumatizált áldozatnak/áldozatoknak. Az elsıdleges áldozatorientált bőnmegelızés a bőnözés mértékének csökkentését tőzi ki célul. Úgy segíti a viktimizáció (áldozattá válás folyamatának) elkerülését, hogy folyamatosan információt ad, tájékoztat, kampányokat szervez arról, hogyan lehet elkerülni az áldozattá válást, hogyan védjék meg magukat az emberek. A rendırség ezirányú tevékenysége különösen fontos, de nagy szerepe van a médiumok tájékoztató és informáló tevékenységének is. A másodlagos áldozatorientált bőnmegelızés a különlegesen veszélyeztetett csoportokra, személyekre, irányul. Azoknak segít, akik magasabb kockázati faktorú helyzetben vannak. A harmadlagos áldozatorientált bőnmegelızés a konkrét áldozatokra vonatkozik, akik a bőntetı igazságszolgáltatási rendszeren belül és kívül, sajnálatos módon, ismétlıdıen lehetnek áldozatok. 1
J. M. van Dijk, Jaap de Waard: A Two-Dimensional Typology of Crime Prevention Projects. Criminal Justice Abstracts, September, 1991, 483-503. p.
1
Ebbe a tevékenységbe sorolhatóak azok a teendık, amelyek a másodlagos viktimizációs hatásokat segítik elkerülni, illetve az ismétlıdı viktimizációt megelızik. Összegezve: az elsıdleges áldozatorientált bőnmegelızés a potenciális áldozatokat, a másodlagos áldozatorientált bőnmegelızés a fokozott viktimizációs kockázatú csoportokat, míg a harmadlagos áldozatorientált bőnmegelızés a konkrét áldozatokat veszi célba. Minden áldozati helyzető személy fontos az igazságszolgáltatás számára, de kiemelt fontosságú áldozatoknak tekinthetıek az ún. „sebezhetı”, „védtelenebb” áldozatok, a 18 év alatti, a mentálisan fogyatékos, a mozgássérült személyek, valamint a különösen veszélyeztetett áldozattá tevı helyzetbıl eredı áldozatok: a családon belüli erıszak áldozatai, legyenek azok bármilyen családtagok, felnıttek vagy gyerekek. Az emberöléses bőncselekmény következtében meghalt személyek családtagjai és az emberkereskedelem áldozatai is sebezhetı áldozatoknak számítanak, mert közvetetten kerülnek áldozati pozícióba. A harmadlagos áldozatorientált bőnmegelızés alapvetı célja, hogy - az ismétlıdı viktimizációt megelızze, - az áldozattá válás káros hatásait csökkentse, de ide tartozik - az egyéb áldozatvédı- és áldozatsegítı szervezetek, kríziscentrumok segítséget nyújtó munkálkodása is. Kik az áldozatok? Mit értünk a bőnmegelızési tevékenység kapcsán az áldozat kifejezésen? Az áldozatok büntetıeljárásbeli helyzetérıl szóló 2001/220/ IB kerethatározat 1. cikke értelmében „az áldozat az a természetes személy, aki valamely tagállam büntetı jogába ütközı tevékenység vagy mulasztás következményeként sérelmet, így különösen testi vagy mentális sérülést, érzelmi szenvedést, avagy gazdasági veszteséget szenvedett.”2 Az Európai Unióban az is felismerést nyert, hogy alapvetıen a rendırség szerepe fontos, de a sértett jövıbeni pártfogó ügyvédi képviselete a büntetıeljárásban, valamint a késıbbi rehabilitáció minısége is lényeges a kisebb vagy nagyobb közösségi környezetben. Az ET-ajánlás értelmében ismétlıdı viktimizációról akkor beszélünk, amikor „ugyanazon személy sérelmére, meghatározott idı alatt egynél több bőncselekményt követnek el.”3 A szakirodalomban többen rámutatnak arra, hogy gyakori a többszörös áldozattá válás egyegy személynél. „A viktimizáció újabb áldozattá válásra hajlamosít.”4 „Az elızı áldozattá válás elırevetíti a késıbbi bőncselekmény veszélyét.”5 A cél a bőnözés csökkentése, (nemcsak a bőn megelızése) és az áldozatok védelme! A kriminológia feladatai közé tartozik a bőnözıvé válás okainak a felderítése, a lehetséges magyarázatok felkutatása, a viktimológia feladata pedig az áldozattá válás folyamatának kutatása. 2
in: Görgényi Ilona: Az áldozattá válás megelızése http://www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=482 in: uott. 4 in: uott. 5 in: uott. 3
2
A sértetteknek is vannak jogaik és kötelezettségeik, melyekre a rendıröknek fel kell hívni a figyelmet. (Bár, ahogy ezt már korábban megfogalmaztuk, a sértettek jogai kevésbé „szélesedtek”, mint a bőnelkövetık jogai.) Bárki, akinek a sérelmére bőncselekményt követtek el, joga van, a legjelentéktelenebb ügyben is felkeresni az áldozatvédelmi referenst, aki a legjobb tudása, ismeretei szerint köteles tanácsot adni, tájékoztatni, vagy megoldást keresni a problémára. Az áldozatok büntetı eljárásbeli jogállásáról szóló 2001/220 IB kerethatározat valamennyi áldozatot, és ezen belül a különösen veszélyeztetett áldozatot jogosulttá teszi a helyzetnek megfelelı bánásmódra (2. cikk (2) bekezdés), a mindenkori jogrend alapelveivel összeegyeztethetı eszközök alkalmazásával történı tanúvédelemre (8. cikk (4) bekezdés), és arra, hogy vele az eljárásban olyan személy foglalkozzon, aki speciális képzésben részesült (14. cikk (1) bekezdés). Mint ahogy azt az elızıekben kifejtettük, a bőnmegelızés egyik lehetséges módja és útja, az áldozatokat felkaroló, segítı, támogató büntetı-igazságszolgáltatási rendszer mőködtetése. Az Európa Tanács Rec (2006) 8. sz. ajánlása szerint a másodlagos viktimizáció (secondary victimisation) olyan hatás következménye, amely nem a bőncselekmény közvetlen eredménye, hanem a bőnetetı-igazságszolgáltatási rendszertıl, illetve a társadalomtól elszenvedett másodlagos viktimizációt tartalmazza. (Görgényi I, 2001.) A mindennapokban ez azt jelenti, hogy a bőncselekmények áldozataival kapcsolatosan a rendırségnek különösen fontos védelmezni az emberi méltóságot, óvni az emberek jogait, felvilágosítást és segítséget adni a rászorulóknak. Másodlagos viktimizálódás történik, ha az intézkedı rendırök: a bőncselekmény elszenvedését követıen nem megfelelıen viszonyulnak az áldozatokhoz, vagy a pozitív megnyilvánulásra, segítésre, támogatásra nem a megfelelı idıpontban kerül sor. A gyermekkorú áldozat elsıdleges, befolyásmentes, spontán elıadását lehet megbízható információnak tekinteni. Még egy kisgyermek is képes a sérelmére elkövetett szexuális cselekményt hően visszaadni. A fogyatékosok vallomásait is figyelembe kell venni, mert sokszor megfigyeléseik pontosabbak lehetnek, mint más áldozatok megfigyelései. Bőncselekményt bárkivel szemben elkövethetnek és az áldozatok többsége nem hibáztatható a vele történtekért, bár közismert és gyakori az az észlelési torzítás, oktulajdonítás (attribúció), mely szerint az áldozatok sokszor tehetnek arról, hogy áldozati helyzetbe kerülnek. A velük való törıdés, jogaik érvényre juttatása, alapvetı társadalmi érdek. Mindannyiunk érdeke! Egyébként is alapvetı attribúciós hiba, hogy egy viselkedés vagy esemény hátterében elsısorban belsı tulajdonságokban keresik az emberek az okokat, és hajlamosak a szituációt, a körülményeket figyelmen kívül hagyni.6 Az igazságos világba vetett hit, mint attribúciós hiba abból ered, hogy az emberek azt gondolják, hogy a világ igazságos. A jók elnyerik jutalmukat, míg a rosszak bőnhıdni fognak. 6
Csernyikné Dr. Póth Ágnes (2006) Az ön- és személyészlelés pszichológiája in: Emberi kapcsolatok pszichológiája 27. old.
3
(Forgách J, 1993) Sokszor a torzítás abból fakad, hogy az áldozatok, a sértettek viselkedésében okokat keresnek, hogy miért történt velük a baj. (Lerner, 1965) Szociálpszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a kisebbségi csoportok hátrányos helyzetéért inkább elsısorban ıket, magukat szokták hibáztatni, mint a társadalmi gazdasági és kulturális körülményeiket. 7 A hétköznapi ítéletek és az ezzel kapcsolatos viselkedés is sokszor a felelısség téves, hibás megítélésén, torzításán (a felelısség attribúcióján) alapul. Sokszor irracionális! Walster (1966) megfigyelte, hogy egy személy felelısségét nagyobbnak ítélik, ha a baleset ugyan véletlenül következik be, de a kár nagyobb, mint akkor, amikor - hasonló feltételek mellett kisebb kár keletkezik. Az emberek gyakran ártatlan áldozatokat okolnak, tesznek felelıssé a velük történt eseményekért (Lerner, 1965). Valamennyi jogalkalmazó szerv - így a rendırség - kiemelt feladata, hogy lehetıségeihez, kompetenciájához mérten segítsen azoknak a személyeknek, akik személyükben, javaikban vagy jogaikban sérelmet szenvedtek, károsodtak. Az utóbbi idıben nemcsak elsıdleges, ismétlıdı (többszörös) és másodlagos áldozattá válásról, hanem harmadlagos viktimizációról is beszélhetünk, ami azt jelenti, hogy az áldozatok azért is válhatnak harmadlagosan is áldozatokká, mert a médiumok hírei újabb és újabb ártalmakat eredményezhetnek. Az újságcikkek, a tolakodó riporterek és hírhajhászok viselkedése is lehet traumatizáló, romboló hatású. A harmadlagos viktimizáció körébe sorolhatóak azok az ártalmak is, amelyeket az egyébként jó szándékú, de mégis ártó hatású, a közvetlen környezetben lévı személyek, akár a családtagok is - akik akaratuk ellenére (újabb traumákat) okozhatnak. Azzal, hogy sajnálkoznak, sopánkodnak, és azt hangoztatják, hogy milyen „szerencsétlen” az áldozat, hogy ilyen helyzetbe került. Az ember többnyire nem védtelen a különbözı veszélyekkel, fenyegetésekkel szemben, de mint látható mégis védtelen! Az oktatás lehetıségei a másodlagos viktimizáció elkerülésére vonatkozóan A rendırtisztképzésben fontos tudatosítani, hogy mi történik egy áldozati helyzetbe került személlyel. A traumatikus tapasztalatok, negatív élmények miatt speciális helyzetbe kerülhet a személy. Megszőnik a környezı valósággal a kapcsolata, olyan erısen hatnak rá a megtörtént események, hogy nem képes másra, pl.: a jelenre, csak a múltra gondolni. Tudattartalmát a trauma jelen idejőként újra és újra megélt „filmje” tölti ki. Vagy állandóan az eseményrıl beszél, vagy annyira fájdalmas az élmény, hogy nem beszél róla, vagy zavarttá válik az emlékezése, képtelen felidézni a megtörtént eseményeket, olyan, mintha törölte volna a tudata a kellemetlenségeket, a megtörténteket. Ez a jelenség az én-védelem eredménye, amely olyan pszichológiai folyamat, amelynek során az ember nem tudatos módon, de kiszorítja, elnyomja, elfojtja az emlékeket. Ezzel védi magát. A személyiség elfojtó, elnyomó (represszor) és érzékenyítıvé tevı (szenzitizáló) funkciója mentén az emberek különbözıek arra vonatkozólag, hogy a megtörtént negatív eseményeket 7
Csernyikné Dr. Póth Ágnes (2006) Az ön- és személyészlelés pszichológiája in: Emberi kapcsolatok pszichológiája 28. old.
4
hogyan dolgozzák fel, és különbözıek abból a szempontból is, hogyan adják vissza, hogyan mondják el a velük történteket. Kutatások bizonyítják, hogy a represszióval jellemezhetı személyek hajlamosak a kudarcélményeiket kisebbíteni, elfelejteni, mert a negatív információkat elhárítják, szorongásaik inkább fiziológiai megnyilvánulásokban, vegetatív kísérı jelenségeikben mutatkoznak meg. (Fogarasi M., 2006) Stresszhelyzetben vegetatív funkcióik fokozódnak, jobban, mint a szenzitizátor típusúak reakciói, de együttmőködıbbek, érzelmileg stabilabbak és toleránsabbak. A szenzitizátor típusú személyek a konfliktusok iránt fogékonyabbak, ingerlékenyebbek, pesszimistábbak, zárkózottabbak, alkalmazkodási nehézségeik lehetnek. (Fogarasi M., 2006) Elvárások az áldozatokkal foglalkozó rendırökkel szemben. Azt is megfigyelték, hogy az áldozatok, akiket erıszakos nemi cselekményt követıen hallgattak ki a rendırök, különbözıképpen mondták el a velük történteket. A vallomás közben az én-prezentáció (én-bemutatás) stílusa igen eltérı lehet. Az egyik nagyon érzelmes, indulatos, fájdalmat és gyötrelmet kifejezı, a másik visszafogott, érzelmeket kevésbé kimutató. A megfigyelések alapján megkülönböztettek érzelmes és érzelemszegény én-prezentációjú áldozatokat és vallomásokat. (Burgers, A. W., Holstrom, L. L. 1974) Az érzelmes én-prezentációjú egyéneket, azokat a személyeket, akik sírnak és kimutatják a fájdalmaikat, rokonszenvesebbnek és ıszintébbnek szokták az emberek megítélni. (Zuckerman, M., De Frank, R. S., Hall, J. A., Larrance, D. T., Rosenthal, R. 1979) Ez egyben az észlelésbıl származó hibás tulajdonítás (attribúció) eredménye, melybıl az is következik, hogy aki érzelmes, az igazmondó, ezért az érzelemszegény én-prezentációjú áldozatoknak sokszor megkérdıjelezik a vallomását, a hitelesség vitatottá válhat, és az ilyen típusú sértettek, ezért gyakran kevesebb segítségre számíthatnak. Interakcióink során tapasztalhattuk, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor mások segítségére szorulunk, bajba kerülünk. Ilyenkor jólesı érzés lehet egy megértı tekintet, egy nyitott, segítıkész tett vagy vigasztaló szó. Bármi, ami segítséget jelent. A szakember sokszor kerül olyan helyzetbe, hogy segítenie kell, mert az állampolgárok gondjaikkal, problémáikkal hozzájuk fordulnak. A segítı viselkedés háromféle formáját lehet megkülönböztetni: -
egyszerő segítı viselkedés proszociális segítı viselkedés altruista (önfeláldozó) segítı viselkedés.
A segítı viselkedés egyéni (belsı) és szituációs (külsı) okokra vezethetı vissza. Fontos, hogy az áldozatokkal kapcsolatba kerülı szakemberek megértsék az áldozatok aktuálisan megfélemlített, kétségbeesett helyzetét, speciális pszichés állapotát. Az állapot a szélsıséges poszttraumatikus tünetektıl a lelki stabilitásig változhat. Nem biztos, hogy a sérelem mértéke összefügg az énprezentáció mértékével. Alapvetı cél kell, hogy legyen a rendırök számára, hogy segítsék az áldozatot abban, hogy megnyugodjanak, és hogy
5
ezáltal képesek legyenek elmondani, mi történt velük, képesek legyenek a helyzet reális értékelésére. Az elsı benyomások mindkét fél számára fontosak, de a szakemberrıl, a rendırrıl kialakított elsı benyomás, valamint a további kapcsolat tartalma és minısége meghatározza, hogy mennyire lesz bizalommal iránta, az, aki sérelmet szenvedett el. Amennyiben sikerül megnyugodnia, nagyobb valószínőséggel fog visszaemlékezni a történtekre, annál hitelesebben fogja tudni felidézni a kínos események részleteit. A sértett személyek kihallgatása A sértettek kihallgatása, meghallgatása az erıszakos nemi bőncselekmények miatt indult büntetıeljárásoknak a legfontosabb nyomozói/vizsgálói cselekményei. A vallomások tartalma az ilyen cselekmények felderítésének fontos része, és függ mind a kihallgatást végzı, mind a kihallgatott személytıl, de még a körülményektıl is. Fontos a bizalom, a bizalom légkörének kialakítása minden bőncselekmény feltárásánál, de az erıszakos nemi közösülés sértettjeinél alapvetı feltétel. Az életben a szexualitás kérdése önmagában is problematikus, az emberek elıítéletessége a legerıteljesebben érvényesül a szexualitáshoz és a nemiséghez való különféle viszonylatokban. (Az önmagát felkínáló nıvel szemben averzió támad; a kacérkodót elmarasztalják, ha nem tejesíti mások kívánságait; a gyermekekkel és idısebb nıkkel szembeni erıszakoskodók mértéktelen ellenszenvet és indulatot váltanak ki stb.) A kihallgatást végzı rendıröknek az a dolga, hogy a valóságnak megfelelı objektív vallomás megtételét segítsék elı. Még akkor is, ha számtalan esetben elıfordul, hogy indulataikat kell kezelniük az elkövetıkkel, a terheltekkel szemben. Az erıszakos nemi bőncselekmények nyomozásánál a szubjektív hatások az átlagosnál erıteljesebben érvényesülnek. Igaz ez az állítás mind a terhelti, mind a sértetti oldalra vonatkozóan is. A terheltek nyilvánvalónak tőnı hazugságai, érzéketlenséget kifejezı megjegyzései, irritáló válaszai (pl.: „Az enyém a gyerek, akkor ülök rá, amikor akarok!”) nagy önfegyelmet, kontrollt, frusztrációs tőrıképességet, toleranciát igényelnek, de hasonló a helyzet a sértetti oldalról történı hamis vádaskodások, érdekbıl történı feljelentések estében is. A hamis vád bőntetteinek körében folytatott vizsgálatok alapján bizonyítható, hogy a hamisan vádaskodók több, mint 40 %-a nı, akik többnyire nemi erıszak miatt tesznek feljelentést. Ez nem azt jelenti, hogy nem történnek ilyen jellegő cselekmények, de a rendıröknek azzal is számolniuk kell, hogy az esetek 15-20 %-ában bőntett hiányára való hivatkozással meg kell szüntetni a nyomozást. A sértettek kihallgatása szakmai professzionalizmust igényel. Az erıszakos nemi közösülés sértettjei sokszor magukat is hibáztatják abban, hogy a bőntett áldozatává váltak. Szégyenlik az eseményt, és ezért sokszor úgy mondják el a történteket, hogy abban ellentmondások lesznek, elhallgatások és többszörös módosítások. Amennyiben a nyomozást végzı rendır kételkedni kezd, még jobban összezavarodnak, és újabb ellentmondásokba keverednek. Ezért a rendıröknek különösen fontos a kételkedés
6
(jogos vagy jogtalan, azaz megalapozott vagy megalapozatlan) nem kimutatása, „elfojtása”. Különösen a kisebb megjegyzések alkalmasak a bizalom elvesztésére, megzavarására. A sértettek vallomását sokszor az is gátolja, hogy nem tudják, hogyan mondják el a velük történteket. Félnek, attól, hogyan nevezzék meg az eseményt, a szóhasználattal is gondjaik lehetnek, ezért inkább tartózkodnak az intim részletektıl való beszámolástól. (Pl.: „Azután, hogy megtörtént.” vagy „nemileg érintkezett velem” stb.) Ez azt jelentheti, hogy nem sikerült megfelelı légkört teremteni. A rendırnek az is a dolga, hogy segítse a vallomást azzal, hogy engedélyt ad bármilyen szóhasználatra vonatkozóan. A jegyzıkönyv akkor tükrözi hően a vallomást, ha rögzíti a tanú szóhasználatát, eredeti beszédfordulatait. Fiatalkorú vagy gyermekkorú sértett kihallgatásával a fogalmazási nehézségek még fokozottabban jelentkeznek, de a rendırnek kellı tapintattal szükséges elısegíteni a vallomást. A sértett személyek sokszor félnek a kihallgatás eredményének következményeitıl, a terhelt várható reakcióitól, ezért megnyugtatásuk - ez ügyben - nagyon fontos, szinte nélkülözhetetlen. A sértett személyek - különösen az erıszakos nemi közösülés sértettjei - személyiségüktıl és elızetes tapasztalatiktól függıen - nem egyformán reagálnak a cselekményekre, és ez befolyásolja a kihallgatást is. Gyermek- és fiatalkorú, valamint elızetes tapasztalatokkal nem rendelkezı sértett személyek kihallgatásakor sokkal több a gátló tényezı, a szorongás, ezért a velük való foglalkozás még több türelmet, értı figyelmet és szakmai tudatosságot igényel. A konkrét cselekményekrıl való beszámolóban annak kiemelt jelentısége van, hogy az esemény bekövetkeztekor erıszakos viselkedés és kényszerítés történt-e, ezért minden kihallgatás elıtt célszerő a nyomozási taktika és módszertan kiválasztása, átgondolása, a kihallgatásra való alapos felkészülés. Mind szakmailag, mind lelkileg! A sértett megváltozott szerepe Ma az igazságszolgáltatás önmagában kevés. Más áldozatvédı szolgáltatások is lehetségesek: tettes-áldozat egyezség, tanúvédelem, mediáció, a sértettek jogai szélesednek. „Az Európai Áldozatvédı Fórum azért jött létre (1996), hogy elısegítse • a bőncselekmények áldozatai számára a hatékony támogató, sértett-segítı szervezetek és szolgáltatások kialakulását és az áldozatvédelem folytonos fejlesztésérıl gondoskodjon; • Európa-szerte a sértett állampolgárságától függetlenül szorgalmazza a bőncselekmények áldozatainak megfelelı kompenzációját; • elısegítse a sértetek jogainak érvényesülését mind a bőntetı igazságszolgáltatás során, mind pedig más területen.” 8 Ez a rendıri munkát illetıen azt jelenti, hogy a „sértett jogai legalább annyira fontosak, mint az elkövetıé, és mindent el kell követni azért, hogy az eljárás során az áldozat (bármilyen bőncselekmény sértettje) ne szenvedjen el újabb viktimizációt, akár a bőncselekmény kínos, 8
Dr. Fehér Lenke (1999) Az áldozatok jogai és az áldozat-segítı szervezetek in.: Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok XXXVI. Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet, Budapest, 122. old.
7
traumatizáló részleteire vonatkozó többszöri, kíméletlen meghallgatás, a sértetti magatartás pejoratív értékelése, akár az elkövetıvel való felesleges konfrontáció stb. során illetve következtében.” 9 „Az elkövetıvel foglalkozó eljárás során nem lenne szabad súlyosbítni a sértett nehéz helyzetét, növelni a problémáit, hiszen ez nem szükségszerő következménye az eljárásnak.”10 Európában évente minden negyedik emberbıl egy áldozattá válik, és az áldozatvédelmi kutatások bizonyítják, hogy a bőncselekményeknek hosszú távú és hátrányos következményei lehetnek nemcsak az áldozatokra, hanem a családjaikra is. A bőncselekmények elszenvedése nemcsak fizikai, anyagi és érzelmi helyzetüket érinti az áldozatoknak, hanem kihat az egész társadalommal szembeni vélekedéseikre, és különösen igaz ez a megállapítás a büntetı igazságszolgáltatással kapcsolatos magatartásukra. Az embereknek minden nehéz helyzetben fontos társaik szolidaritása, segítı viselkedése, támogató hozzáállása, vélekedése. A másodlagos áldozattá válással szembeni védelem talán még fontosabb, de legalább annyira fontos, mint a bőncselekményekkel szembeni védelem, mert az ilyen védelem biztosítása a hatóságok szakmai kompetenciáját igényli. Az áldozatok jogaiba tartozik a sértetti státusz elismerése és tisztelete, az információhoz való jog, a jogorvoslathoz való jog, a magánélet és a fizikai biztonság védelméhez való jog, valamint a sértettek kompenzációhoz való joga. A hazai szóhasználatban néha összemosódik az áldozat- és tanúvédelem, az áldozatsegítés és az áldozatok jogainak körét jelzı terminológia (Fehér L. 1999). Az áldozatvédelem győjtıfogalom, több mint az áldozatok segítése, támogatása, mert beletartoznak az áldozatok jogai is, melyek között különleges jelentısége van annak, hogy az áldozatnak joga van ahhoz, hogy a szükséges információkat megkaphassa, és önmagának joga az, hogy a szükséges adatokat megadhassa a nyomozó hatóságoknak. A nyomozás és a bírósági tárgyalás alatt a sértett és más tanú kérdezése során az egyén emberi méltóságát tisztleletben kell tartani. Különös figyelmet kell fordítani a gyermekekre vagy a mentális betegségben szenvedı személyekre, akiket mindig a szülı(k), a gondozó(k) vagy más, ıt támogató személy jelenlétében kell meghallgatni. (Hollandiában nem szükséges a támogató személyek jelenlétét biztosítani, viszont két áldozatvédelmis nyomozó együtt, egymást segítve végzik a kihallgatást.) Gyermekek esetében speciális feltételeket kell biztosítani azért, hogy nyugodt körülmények között mondhassák el a történteket, ne kelljen ismételni a tanúvallomást. Az ı esetükben célszerő hangfelvételek, videofelvételek készítése is, és minden lehetséges módon gondoskodni kell a védelmükrıl és a biztonságukról, ne fordulhasson elı újabb erıszak vagy fenyegetés, zaklatás. A rendır munkája során sokszor kerül olyan helyzetbe, amikor az állampolgároknak segítenie kell. A segítı viselkedésnek több fajtája van, az egyszerő, érdekbıl történı segítı 9
Dr. Fehér Lenke (1999) Az áldozatok jogai és az áldozat-segítı szervezetek in.: Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok XXXVI. Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet, Budapest, 122. old. 10 uott. 123. old.
8
viselkedéstıl kezdve, az embertársakért végzett önzetlen, proszociális segítı viselkedéstıl az önfeláldozó, kockázatokat is vállaló, altruista segítı viselkedésekig. A különbözı segítı viselkedéseknek belsı, a személy tulajdonságaiból, belsı motivációjából eredı, és külsı a helyzetbıl fakadó ún. szituációs meghatározó tényezıi vannak. Sokszor mind a belsı, mind a külsı befolyásoló tényezık hatnak, és hol serkentik, hol gátolják a segítı viselkedést. (Pl.: segítségnyújtást igénylı helyzetben, ha több ember van egyidejőleg jelen, a felelısség megoszlása miatt lassabban következik be a segítés, mert az emberek egymásra várnak.) Az Európai Áldozatvédı Fórum megfogalmazása szerint és a rendırök számára áldozat az, akinek jogsértı magatartással vagy cselekedettel testi, lelki sérülést vagy anyagi kárt okoztak. Sokféle áldozat van, de a hazánkban turistaként tartózkodó idegen állampolgárok is lehetnek áldozatok, bőncselekmények sértettjei, akikkel való foglalkozás is különös türelmet, együttérzı bánásmódot igényel. 1989 óta mőködik a Fehér Győrő Közhasznú Egyesület, amely az áldozatok segítését, védelmét tőzte ki célul. Hazánkban a civil szervezetek mellett minden fıkapitányságon és városi kapitányságon áldozatvédelmi referensek kijelölésére került sor. Feladatuk, hogy kísérjék figyelemmel a áldozatokkal való foglalkozást, az áldozatok jogainak az érvényesülését. 1998. október 15-e óta mőködik a volt BM. szervezésében az Áldozatvédelmi Iroda, mely szervezet felelıs az áldozatvédelmi szempontok érvényesüléséért a rendıri munkában, és azért, hogy koordinálja és segítse az áldozatvédelmi segítı munkát. Az egyik legfontosabb teendı, hogy a rendırök megértsék az áldozatok döntı többsége megfélemlített, kétségbeesett, traumán átesett (traumatizált), rossz idegállapotban lévı személy, aki eltérı, egyéni módon fejezi ki fájdalmát, testi és lelki kínjait, ezért a sajátos pszichés helyzet kezelése személyes rátermettséget, nagyfokú odafigyelést és szakmai hozzáértést igényel. 1999-tıl hazánkban is, minden évben január 22-én emlékezünk meg a bőncselekmények következtében sérelmeket szenvedett emberektıl. A poszttraumatikus (a traumát követı) állapot jellemzıi A súlyos traumát átélt áldozatok a rendırök számára is jól látható tüneteket produkálnak. Beszédük kapkodó vagy lelassult, gesztikulációik szélsıségesek, mozdulataik rendezetlenek. Emlékképeik erısen szubjektívek és ezért pontatlanok. Gondolkodásuk beszőkült, figyelmük csapongó. Vagy nagyon intimek, vagy nagyon lecsökkentek az érzelmi kifejezı mozgásaik. Jövıjüket kilátástalannak látják, bizonytalanok, elkedvetlenedettek, ezért a velük való munka során nehézkes a kommunikáció, az együttmőködés, a jegyzıkönyv felvétele. A rendıri magatartással szembeni alapvetı elvárás az empátiára való képesség. Fontos, hogy képes legyen a rendır beleképzelni magát a helyzetbe, képes legyen megérteni a sértett személy érzéseit, fı törekvéseit. Képes legyen a rendır empátiával kérdéseket feltenni, és a kapott információkat hően rögzíteni, feldolgozni. Ez önmagában is nehéz feladat, mert a kapott információ pontos rögzítése és az emberre való figyelem egyidejősége nehézkes, ezért a kihallgató helyiség
9
kialakításának és a számítógép használatában való rutinnak is különös jelentısége van a sértett személyekkel való foglalkozásban. A rendırök pozitív gondolkodása és hozzáállása fontos. A szakmai professzionalizmus azon is lemérhetı, hogy milyen mértékben képesek a türelmes, odafigyelı meghallgatásra, az emberi méltóság tiszteletére, az áldozatok mindenre kiterjedı tájékoztatására, mennyire motiváltak és hogyan tudják segíteni, bátorítani a sértett tanúk vallomását. (Pl.: „Tudom, kellemetlen errıl beszélni; úgy gondolom nehéz lehet ilyen dolgokról beszélni, de ezzel segíti a munkánkat, amelynek eredménye lehet az elkövetı cselekményének leleplezése.” „Szeretnék Önnek segíteni azzal, hogy türelmesen hallgatom.” stb.) Az együttértı, segítı hozzáállás elsısorban akkor eredményes, ha azt az áldozat is igényli, és együttmőködik, de a rendırnek akkor is szükséges legalább az elégséges kapcsolat kiépítése, ha a sértett elutasító, ellenálló, mert a büntetıeljárás folyamatában nélkülözhetetlen a tanúk meghallgatása. A rendırnek nemcsak az áldozatokkal szükséges a jó kapcsolat kiépítése, hanem az is fontos, hogy hatékony együttmőködést alakítson ki a különbözı társadalmi szervezetekkel, önkormányzatokkal, szeretetszolgálatokkal és karitatív szervezetekkel, amelyeknek szintén az áldozatvédelem, az áldozatok segítése az egyik fontos feladata. Az áldozatvédelmi feladatok végzésére nem minden rendır képes tartósan megfelelni. Van olyan rendır, akinek a pszichológiai ráfordítása, bevonódása érzelmileg aránytalanul nagy, ezért az ilyen jellegő stresszbıl eredı fizikai és vagy mentális károsodása feltételezhetı. Milyen tulajdonságok szükségesek az áldozatvédelmi munkavégzéséhez? Melyek a kívánatos személyiségtulajdonságok?
referensek
eredményes
Az áldozatvédelmi szakembereknek - a rendırtisztekre általánosan érvényes követelményeknek túl - az alábbi általános és pszichológiai sajátosságokkal kell rendelkezniük: • • • • • •
az áldozatvédelemmel összefüggı speciális szakmai felkészültség, tájékozottság és elıképzettség; mentális képességek (pl.: gyors felfogóképesség) és átlagon felüli kommunikációs képesség (pl.: meggyızıkészség); elfogulatlanság, elıítélet-mentesség, objektivitásra törekvés, pozitív értékorientáció; empátiás készség (érzékenység mások problémái iránt), figyelmesség, udvariasság, segítıkészség, érzelmi támogatás; türelmesség, tolerancia, kiegyensúlyozottság, nyugodtság, higgadtság, az érzelmek, indulatok kontrollálásának a képessége; felelısségérzet, lelkiismeretesség, elhivatottság, kötelességtudat, konfliktuskezelés.11
11
Dr. Kis Géza, Dr. Antalovits Miklós, Dr. Dienes Erzsébet (1999) Pszichológiai program a bőncselekmények áldozataival kapcsolatba kerülı rendırök kiválasztására in.: Áldozatvédelem. Szakkönyv a bőncselekmények áldozataival foglalkozók számára, Budapest, 166-185. old.
10
Mint látható az áldozatvédelmi referenseknek, rendıröknek, akik az áldozatokkal, sértett személyekkel foglalkoznak speciális tudásra, ismeretekre, különféle pszichés sajátosságokra, képességekre van szükségük, valamint az átlagosnál jobb kommunikációs készségekkel, konfliktuskezelési technikákkal kell rendelkezniük, mert a társas kapcsolatok alakítása (mind az áldozatokkal, mind a hozzátartozókkal, mind a társszervezetek képviselıivel) az áldozatvédı munkában alapvetı fontosságú. Ezek a képességek pszichológiai tréning módszerekkel vagy egyéni tanácsadással (coachinggal) fejleszthetıek, és ez azért is fontos, mert idıközönként az áldozatvédelemmel és áldozatsegítéssel foglalkozó rendırök lelki segítésére is szükség lehet, mert a munkavégzés során bennük keletkezett feszültségek levezetése, a problémák kibeszélésére, értı figyelemre nekik is szükségük lehet. Felhasznált irodalom Dr. Barabás A. Tünde, Dr. Kiss Anna (1999) Az áldozatok jogai és az áldozat-segítı szervezetek in.: Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok XXXVI. Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet, Budapest, 148-173. old. Csernyikné Dr. Póth Ágnes (2006) Az ön- és személyészlelés pszichológiája in: Emberi kapcsolatok pszichológiája, Rejtjel Kiadó, Budapest 9-31. old. Dr. Elek Balázs (2002) A tanúk és vádlottak kihallgatásának egyes pszichológiai és jogi kérdései, Miskolci Doktoranduszok Jogtudományi Tanulmányai 4/1. Bíbor Kiadó, Miskolc 157-184. old. Dr. Fehér Lenke (1999) Az áldozatok jogai és az áldozat-segítı szervezetek in.: Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok XXXVI. Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet, Budapest, 121-147. old. Fogarasi Mihály Ph.D (2006) A stressz és stresszmegküzdés in: Kriminálpszichológia, Rejtjel Kiadó, Budapest 25-33. old. Dr. Görgényi Ilona Az áldozattá válás megelızése http://bunmegelozes.hu/index.html?pid=482 Dr. Görgényi Ilona (1999) A viktimológia in.: Gönczöl - Korinek - Lévai (szerk.): Kriminológiai ismeretek, bőnözés, bőnözéskontroll. Corvina Kiadó, Budapest Dr. Görgényi Ilona (2001) A viktimológia alapkérdései Osiris Kiadó, Budapest Dr. Györgyi Kálmán (1999) A bőncselekmények áldozatainak emberi jogai a büntetıeljárásban, Áldozatvédelem. Szakkönyv a bőncselekmények áldozataival foglalkozók számára szerk.: Csányi Klára, BM. Kiadó, Budapest 86-91. old. dr. Kiss Anna (2004) A sértett szerepe a büntetıeljárásban in.: Kriminológiai Közlemények 61. Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 132-138. old. Dr. Kis Géza (1999) Pszichológiai gondolatok és viselkedési elvárások a bőncselekmények áldozataival foglalkozó rendırök munkájához in.: Áldozatvédelem. Szakkönyv a bőncselekmények áldozataival foglalkozók számára, Budapest, 156-165. old. Dr. Kis Géza, Dr. Antalovits Miklós, Dr. Dienes Erzsébet (1999) Pszichológiai program a bőncselekmények áldozataival kapcsolatba kerülı rendırök kiválasztására in.: Áldozatvédelem. Szakkönyv a bőncselekmények áldozataival foglalkozók számára, Budapest, 166-185. old. Dr. Rózsa János (1975) A sértett (tanú) és a terhelt kihallgatása az erıszakos nemi közösülés bőntette miatt indult bőntetı eljárásokban in.: Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok XII. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 203-237. old.
11
