Panteleimon, 2015. május 11, hétfő, 17. nap Csendes, kissé meleg éjszakánk volt, de még szó sincs a paplanok felváltásáról könnyebb valamivel. Reggel borult ég fogadott és az este megnézett időjárás előrejelzések szerint ez helyén is volt. Mivel délutánra egyhangúan jelentős esőt jeleztek, gyorsan összekészültünk egy rövid túrára a közeli Platamona vár megtekintésére. Ezt a másfél kilométeres távolság miatt normál esetben gyalogosan tennénk meg, de a sűrűsödő felhők és a kéznél lévő motor miatt inkább a kényelmesebb megoldást választottuk. Motorral gyorsabban lehet hazamenekülni, ha elered. Felérve a vár bejárata előtti nyeregbe, letettük a motort. Innen jó kilátás nyílik az Olimposzra, és most éppen elég jól látszott. Bár sejtettük, hogy lesz még jobb hely is, de nem biztos, hogy akkor ennyire is tiszta lesz a Hegy, gyorsan készítettem egy képet. Később, ha lesz jobb, lecseréljük.
A nyeregből egy elég meredek kaptatón lehet feljutni a várba. Két lépcsősor is vezet toronyiránt és van egy szerpentin, melyen valószínűleg autók is el tudnak menni. Mi, - amúgy öregesen, - ez utóbbit használtuk. A nagy kanyarban jó kilátás nyílt a vártól délre eső partszakaszra. Ezen az oldalon is a part mentén egymást követik az üdülőhelyek. A borús idő miatt sajnos a tenger is szürke volt. A vár elfoglalja az egész hegytetőt. A velenceiek építették. Egy 3-4 méter magas fal veszi körül a külsővárat, ez elég jó állapotban megmaradt. Rajta kettős vasrácsos kapun lehet bejutni. A külső vár területe elég rendezetlen, csak köveken bukdácsolva, alig letaposott ösvényeken lehet közlekedni. Eredeti építmény nem maradt fent, lakóházak, templomok alapfalait ásták ki több helyen is. Ezek egy részét különböző tetők alatt mutatják be. A belsővár a terület észak-keleti sarkában, viszonylag kis területet foglal el. Ennek legjelentősebb építménye a lakótorony, mely sajnos nem látogatható. Így a 2 53
eurós belépti díj, - melyből a szeniorok 50% kedvezményt kapnak, - nem mondható kevésnek.
A lakótoronyban rekonstrukciós munkák folynak, más tevékenység nyomait nem láttuk a területen.
Mint azt előre sejtettük, a vár faláról volt jobb kilátás az Olimposzra, csak ekkor már felhőben volt a hegy. Azért a parti részt viszonylag jól lehetett fényképezni. Ezen a részen van, alig 150 méterre a várhegy lábától, kempingünk is A vár területén áll néhány újépítésű épület is, pl. a jegyiroda, és egy kis templom. Ennek épülete kívülről nem mutat semmit, egy egyszerű kocka, 54
belseje azonban szép. Látszatra az ikonosztáz régi lehet, de sok modern képet és freskót láttunk.
Gyenge egy órát töltöttünk a várban. Az eső még nem kezdett el esni, azért indultunk vissza a kempingbe. A parton megálltunk két szupermarketnél is, hogy képeslapot vegyünk a gyerekeknek. Olyat akartunk venni, amin rajta van az Olimposz. Nem is találtunk igazán kedvünkre valót, viszont a Meteorákról igen. Azt is megvettük előre. Délre értünk vissza a lakóautóhoz. Kihúztuk az előtetőt és csináltunk egy pihizős délutánt. Panteleimon, 2015. május 12, kedd, 18. nap Az előrejelzéseknek megfelelően délután elkezdett esni és esett egész éjfél utánig. Az esős délutánt és estét a további program pontosítására használtuk. Abban maradtunk, hogy most kihagyjuk a Meteorákat, majd az út végén keressük fel. Itt maradunk szombatig, ma meglátogatjuk az Olimposz környékét, holnap a Tempi völgyet és marad két napunk strandolásra is. Ezek egyikén lezavarunk egy törülköző-ágyneműmosást. Innen Delfi-be megyünk, majd Athén következik. 21.-én átkompozunk Krétára és ott maradunk két hétre. Reggel kissé felhős, de esőveszélyt nem rejtegető időre ébredtünk valamivel nyolc óra után. Reggelit követően felmentem az internetre, a megérkezett nyugdíjat áttettem a megtakarítási számlára és a kompjegy jó 500 eurójának megfelelő összeggel is feltöltöttem a WEB kártya számláját. Utána lefoglaltam és kifizettem a kompjegyet. Mint telefonon megtudtam, nem lehet a lakóautóban aludni, ez elég kellemetlen, mert mindkét út este kilenctől reggel hatig tart. Amíg minden visszaigazolást lementettem jól eltelt az idő. Sajnos az e-ticket-et nem tudtam kinyomtatni, majd megpróbálom itt, a kemping recepcióján elintézni. 11 körül keltünk útra, első célpontunk Litochoro, az Olimposz kapuja volt. A két napja már bejárt úton mentünk a szomszédos kempingig, majd onnan egyenesen nekivágtunk a hegynek. Már az úton láttuk, hogy elég tiszta az idő ahhoz, hogy jó képet csinálhassunk. Az autópálya feletti hídról meg is tettük. 55
Motorunk simán felvitt a településre, pedig elég meredek volt az út. A főtéren álltunk meg és első dolgunk volt információs irodát keresni. Sehol sem láttunk, így maradtak a szállodák. Errefelé azoknak sincs térképe. Azt azért megtudtuk, hogy a főutca egyik ajándékboltja információs pont is. Nekik sem volt semmilyen szóróanyaguk, csak valamilyen térképeket ajánlottak elég sok eurókért. A település nagyon jó benyomást tett. Egy jellegzetes hegyi üdülőhely, a jobb fajtából. Szép épületek mindenfelé, sok kis szálloda és apartman ház, de magánházak is. A főtéren elég nagy, modern templom.
56
A település fölé magasodik az Olimposz tömbje, a hófödte hegycsúcsokkal. A terület síparadicsom is.
Innen indul az Enipeas szurdok, a környék egyik nevezetessége. Zsóka talált rá egy napokban olvasott úti beszámolóban. Ott koordinátát is megadtak, mely Rózsi térképe szerint a település egyik felső végét jelölte ki. Mivel terveztük végig járni, - úgy is öltöztünk és hoztuk a túra botokat is, - felültünk motorunkra és nekivágtunk a hegyre vezető utcának. A következő fél óra maga volt a rémálom. Egyre magasabbra jutottunk, zergejárta sikátorokban kínlódott a robogó kettőnk terhe alatt. Közben az eleinte nagykockaköves útburkolat töredezett, málladozó betonra váltott, mely semmivel sem jobb a murvásnál. Már jócskán fent voltunk a legfelsőbb utcákban, amikor valakinél érdeklődtünk. Elég bizonytalan útmutatást adott, de azt mondta vissza kell menni a központba. Ez úgy sikerült, hogy hatalmas kerülővel, rossznál rosszabb meredek utakon araszoltunk lefelé. Előttünk egy német rendszámú BMW sem tudott gyorsabban haladni. Talán két kilométerrel a főtér alatt értük el a felfelé vezető aszfalt utat. A főtér előtt ismét megálltunk, már éppen be akartam menni az ajándékboltba megvenni a térképet, amikor az utca túloldalán Zsóka felfedezett egy információs irodát. Mint kiderült a szállásadók és vendéglátók szövetsége működteti. Itt kaptunk valami móricka térképet a településről. Annyi minden esetre kiderült, hogy a szurdok a főtér alatti parkoló mellett indul. Most oda tettük le a motort és nekivágtunk. Találtunk is valami ösvény félét és a hegyi mentők üresen álló épületét. Jelzés híján érdeklődnünk kellett. Kaptunk is valamennyire felhasználható információt. Itt találtunk egy tanösvény félét, amin pár ismertető tábla volt. Előttünk a nagy hegyekkel egy kellemes, széles völgyben mentünk felfelé, melynek alján ritkás erdőben csörgedezett a patak. 57
Talán egy kilométer után, melyen már kellett az utat lezáró kerítés miatt árkon-bokron keresztülgázolnunk, egy tábla szűkszavúan jelezte, hogy itt a tanösvény vége, innen nagyon szép utak vezetnek erre meg arra, de jelzés az nem volt sehol. Találomra átkeltünk egy hídon a patak felett és elindultunk a patak mentén felfelé. Tisztán megérzésünkre hagyatkoztunk. Meredeken kapaszkodtunk a szurdok pereme felé. Több helyen is véletlenszerűen választottunk a továbbmenő ösvények közül. Talán jó fél órával indulásunk után belebotlottunk egy rönkfákból épített kerítésbe, rajta egy átjáróval. Ezen átlépve pár méterre alattunk egy rönkházat láttunk. Mint kiderült, ez a Nemzeti Park határa. Hárman ültek az épületben és tudtak némi tájékoztatást adni. Tovább menve felfelé két ösvény is vezet kb. két kilométer hosszan a szurdok felett. Adtak is egy elég kisfelbontású (kb.75000-ezres) térképet a Nemzeti Parkról. Neki indultunk az ösvénynek. Ez hamarosan egy betonlapokkal lefedett csatornán
58
folytatódott. Határozott előnye volt, hogy a Madeira-n megkedvelt lavada túrákhoz hasonlóan alig emelkedett. Több helyen korlát biztosítja, hogy le ne essenek az arra járók. Itt a patak már jó száz méterrel alattunk a fák takarásában zubogókon dübörgött lefelé. Nagyon szép helyen jártunk és örültünk, hogy, ha véletlenül is, de rátaláltunk erre a helyre. A csatorna egy vízesés feletti kissé duzzasztott tóból indult, és mint később megtudtuk öntözési célokból vezeti a vizet a faluba. Itt vége is van az ösvénynek, egy kerítés zárja le a további utat. Mi is visszafordultunk. A völgyön végignézve láttuk a tengert.
Elérve a Nemzeti Park bejáratát, nem a völgyben mentünk vissza a motorhoz, hanem a településen keresztül. Sokkal gyorsabban haladtunk, talán negyed óra múlva a motornál voltunk. Eredetileg is erre kellett volna, jöjjünk a motorral, bár nem bántuk meg, hogy bejártuk a völgy alsó szakaszát is. Lefelé baktatva láttunk pár szép utcarészletet. 59
Három órakor voltunk a motornál. Úgy döntöttünk, van még időnk felmotorozni az Enipeas patak forrásához, mely 1100 méter magasan van a hegy belsejében. Ezt az utat előzetesen tíz kilométernek jelezték. Abban maradtunk, ha kis motorunk nem bírja az emelkedőt, visszafordulunk. Nekivágtunk az útnak és kb. két kilométer után elértük a Nemzeti Park határát. Itt egy nagyon szimpatikus és angolul jól beszélő koma mondta, hogy hat kilométer még a közbenső Stavros menedékház, és onnan még tíz a Prionia nevű hely, ahol a forrás és egy másik menedékház van. Tovább mentünk és kis motorunk szépen rángatott felfelé. Az első menedékház, mely egy 964 méteres csúcs alatt található több mint hat kilométerre volt. Itt pár percre megálltunk. Idáig egy szál vékony pulóverben jöttünk, de az árnyékos helyeken már nagyon fáztunk, pedig csak 20-30 kilométerrel motoroztunk. Felvettük a széldzsekiket, fényképeztünk párat és indultunk tovább.
Talán két kilométert mentünk felfelé, amikor úgy éreztük motorunknak elég. Nem akartuk túlhajtani, mert feltétlenül szükségünk van rá itt, nélküle semmit sem tudnánk megnézni. Visszafelé menet megálltunk egy kilátópontnál. Vetettünk még egy pillantást a havas csúcsokra, alattunk az Enipeas szurdokra (benne az egyik vízesésre) és a hegy lábánál Litochoro-ra.
Felülve a motorra indultunk vissza a kempingbe. 60
Még a hegy lábánál kisebb megállásra kényszerültünk: egy kecskenyáj foglalta el az utat és környékét. Elhaladtunk a Nemzeti Park őrbódéja mellett, integettünk a bent ülő úriembernek, áthajtottunk Litochoro-n és búcsút vettünk az Olimposztól. Fél öt körül hajtottunk be a kempingbe. Azonnal megpróbáltam a kompjegy kinyomtatását. Nem is olyan egyszerű feladat, nincs számítógép a recepción(!!!). Mailben kellett elküldenem a file-okat, és ígérték, Hogy valamikor megkapom kinyomtatva. Levetkőzés után gyorsan megfőztük vacsoránkat. Laciéktól kapott lecsóhoz főztünk ki rizst. Mosogatás, zuhanyozás, közben néhány kisebb házkörüli tennivaló (telepek töltése és hasonlók) és este hét óra lett. Akkor ültem neki a naplónak, és fél tíz körül lett, mire végeztem. Már majdnem kész voltam, amikor észrevettem, hogy egy jól sikerült reggeli képet az Olimposzról elfelejtettem beilleszteni. Utólag nem akartam az egész szerkesztést megváltoztatni, ezért rendhagyó módon ide, a nap végére teszem be. Panteleimon, 2015. május 13, szerda, 19. nap Reggel a szokott időben keltünk. Első dolgom volt kimenni kenyérért, mert csak egyikünknek elegendő maradt a még Nikiti-ben beszerzettből. Itt a parton nagyon sok szupermarket van, de az árak igazodnak az üdülőhelyhez. Egy nagyobbacska zsömléért annyit fizettem, mint a Lidl-ben egy félkilósért. 61
Reggeli után összekészültünk egy motorozáshoz. Utolsó itteni célpontunk a Tempi völgy. Nevét a völgy felső bejáratánál lévő településről kapta. Itt az Olimposz és a tőle délre fekvő Osza hegyek között a Pineios folyó alakított ki egy szurdokvölgyet. Az áttörés kb. 5 kilométer hosszú és közepe kempingünktől 20 kilométerre van. A völgyben vezet a Thessaloniki-Athen főút. Ezen a szakaszon csak egy kis darabon van kész az autópálya, de ezen is szednek díjat. A további szakaszokat építik. Fél 11-kor indultunk. Rózsival konzultálva, mert a térképek felbontása nem megfelelő, találtunk egy, a fizetős szakasszal párhuzamos utat. A baj csak az volt, hogy a végén ez is az díjfizető kapunál kötött ki és legomboltak rólunk 1.40 eurót. Megint a gutaütés kerülgetett. Továbbmenéskor, mint azt visszafelé kitapasztaltuk, van lehetőség egy pár kilométeres kerülővel kikerülni a kaput, viszont ezen az úton 2.8 méteres magasság korlátozás van érvényben, de semmilyen műtárgyat sem láttunk, ami indokolná. Majd meglátjuk, mit teszünk. Először felkapaszkodtunk abba a nyeregbe, ahonnan a várat lehet meglátogatni. Tiszta idő volt, az Olimposz szebben látszott, mint eddig bármikor. Itt hajtottunk rá a főútra. Utunk első jó 15 kilométere szép, de nem különösebben figyelemreméltó helyen vezetett. Ekkor a völgy beszűkült és alattunk jobb kézre folyt a folyó. Túloldalán egy vasúti pálya vezet, alig fér el a sziklák alatt. Az érdekes öt kilométeres szakaszon a délnek vezető útpálya mellet 2-500 méterenként van kis parkoló, de a völgyben növő magas fák miatt alig lehet látni valamit. Mi többször is kiálltunk.
Ezekből a kiállókból jól lehetett látni, hogy milyen szűk a völgy, de csak sejteni lehetett alján a folyót. Viszont a sziklafalak jól látszottak. A szép szakasz közepén egy nagy parkoló van, az egyetlen, melyet az útpálya túlsóoldalán is kiépítettek. Onnan gyalogos aluljárón lehet eljutni a folyó partjára. Itt egy gyalogos híd is átível a folyó felett. 62
A komoly infrastruktúra oka, hogy a túlparton egy jelentős kegyhely van.
Egy szikla kiszögelés alatt egy kis templom és mellette egy szűk folyosón elérhető forrás
van. Ez utóbbiból „szent” víz folyik.
A templom meglátogatása után körül néztünk kirándulási lehetőséget keresve. Egy hátizsákos embert formázó piktogram jelent meg több helyen. Követtük. Kiderült, hogy a vasútvonalat ezen a szakaszon áthelyezték, és ma az Olimposz felöli oldalon alagútban halad. A régi vasúti pályán vezet az ösvény. Korábban a vonatok valahol a templom tetejének magasságában közlekedtek. Az ösvényt nem sokan használhatják, alig lehet megtalálni. Átmentünk két korábbi alagúton is. Meglepően jó állapotban vannak. 63
Az egyiken talált felirat alapján 1908ban épülhetett a vonal, és a háború után, 1947-ben újították fel. Hogy mikor szűnt meg a forgalom, nem tudni, de a korábbi pályatestet elkezdte visszafoglalni a természet, ráomlott sziklák és itt nőtt méretes fák nehezítik a gyaloglást. Nem láttuk értelmét hosszabban gyalogolni ezen a terepen, párszáz méter után visszafordultunk. Kicsit körülnéztünk a kegyhelyen. Azért itt is tetten érhető a délvidékre jellemző lepusztultság és elhanyagoltság. A beton építmények, lépcsők, korlátok, stb. több helyen töredezettek, megsüllyedtek, elgazosodtak. Zarándoklatokkor nagy lehet itt a nyüzsgés. Hatalmas étterem, vagy kéttucat WC, terelőkorlátok és hasonlók jelzik ezt. Az út felöli parton egész utcát képeznek az ajándék árusok. A kegytárgyak mellet csak napszemüveg és Rubik kocka tudott beférni a kínálatba. Most alig páran lézengtünk a környéken.
A parkolóban nagyon szép cserépedényeket kínáltak elfogadható áron. Érdekes hely, érdemes volt felkeresni. 64
Felültünk motorunkra és visszaindultunk. Itt nem lehetett felkanyarodni a másik irányba vezető útpályára, ezért vagy öt kilométert kellett tovább motorozzunk, míg lehetőség nyílt a visszafordulásra. Szerencsénk volt, mert eddigre elmúlt dél, és a forgalom érezhetően gyengült, nagy örömünkre különösen a kamionok maradtak el. Visszafelé kikerültük a fizetőkaput, de ez jó pár kilométeres kerülőt jelentett. Elérve a vár melletti letérőt, behajtottunk a településre, hogy megtankoljuk a motort. Egy órára értünk vissza a kempingbe. Itt mondták, hogy valami gond van a jegyünk kinyomtatásával. Átöltözés után Zsóka elment kézzel kimosni pár dolgot, én pótoltam a motorból kiesett csavart és nekiláttam lekönyvelni a napot és megírni a naplót. Közben Zsóka megkezdte az előkészületeket egy esti grillezéshez. Utolsó két pár hazai virslink fog a platnira kerülni. Panteleimon, 2015. május 14, csütörtök, 20. nap Vacsora és az esti tennivalók után játszottunk pár parti rabló römit és még arra is maradt erőnk, hogy az ágyban olvassunk egy keveset. Mára mosós-strandolós napot terveztünk. Már fél kilenc előtt kimentem kenyérért. A közelebbi szupermarket nem is volt még nyitva, a távolabbinál viszont nagyon finom, friss kenyeret kaptam. Talán otthon ettünk ilyet utoljára. Még a reggeli elkészítése előtt megpakoltuk a mosógépet ágyneművel, törölközőkkel és pár más ruhadarabbal. 40 perc alatt kész volt, még a reggelit sem volt idő elkészíteni. Kiteregetés közben és után reggeliztünk. Amíg Zsóka vigyázta a ruhákat, én több kísérlet után sikeresen átvittem a kompjegy file-jait Almácskára. Így, ha nem sikerül kinyomtatnunk, legalább ezen meg tudjuk mutatni jegyünket. Mire a kiszáradt ágyneműt felhúztuk elmúlt egy óra. Összekészültünk egy strandolásra és kimentünk a partra. Nem volt meleg, a napsütés sem volt zavartalan, ezért nagyon kellemes volt. Még a vízbe is bementem egyszer, azért még kicsit hűvös. Alig páran voltunk a fövenyen.
65
Készítettem egy képet a várról és a strandról. Innen kimondottan jól látszik. Négy óráig maradtunk a parton, mert ma még egy főzés is várt ránk. Otthonról hozott előkészített anyagokból hamar elkészült a székelykáposzta. Most, fél hatkor én már lezuhanyoztam, - a sótól igyekeztem hamar megszabadulni, - a kaja hűl, Zsóka most zuhanyozik. Rövidesen eszünk, utána még lesz időnk kiülni. Ma még Rózsit tervezem felokosítani a megváltozott útvonalra. Lehet, hogy még összeállítjuk a programot Krétára. Panteleimon, 2015. május 15, péntek, 21. nap A kocsi előtt este sokáig tervezgettük a krétai utat. Nagyjából kitisztult, hogy mi fér bele a két hétbe, és mi nem. Csináltunk egy előzetes tervet Rózsi számára is. Reggel a szokásos időben ébredtem és kimentem kenyérért. Utána kiültem a kocsi elé olvasni, amíg fél tízkor Zsóka is felébredt. Reggeliztünk és összekészültünk a strandoláshoz. Tizenegy felé járt az idő, amikor kisétáltunk a strandra. Útközben megemlékeztünk róla, hogy egy éve kb. ebben az időben toltak be a műtőbe. Három utánig maradtunk a parton. Kellemes volt, mert mozgott a levegő és a pára miatt nem volt olyan erős a napsütés. Egyszer be is mentem a vízbe, de csak derékig. Elsétáltam a parton észak felé. A kempingek egymást követik, köztük egy-egy szálloda, panzió, vagy magánház. Néhol van lejárat az útról gyalogosok számára. A strand nagy szemű homok keverve tojás nagyságú kavicsokkal. A víz közelében nagy kavics, a víz határán kicsi, beljebb a vízben megint nagy. Nem rossz kombináció, csak nem lehet a víz határvonalán sétálni. A kavicsokkal kevert forró homok sem igazán alkalmas erre. Visszatérve a kocsihoz a holnapi továbbmenés jegyében telt el a következő két óra. Leellenőriztük a keréknyomásokat, különösen a motorra nagyon is ráfért. Utána felszereltük a motort, letisztogattuk a napozóágyakat és a villanyrezsóhoz hasonlóan, elraktuk. Kimentem fizetni. Lezuhanyoztunk, megmelegítettük a tegnap elkészített vacsorát és megettük. Mosogatás után készült el a napló. Este még foglalkozunk a krétai útitervvel, és amit lehet, elintézünk az interneten. A következő napokban valószínűleg nem lesz rá alkalmunk. Chrissa, 2015. május 16, szombat, 22. nap Fél nyolckor keltünk, hogy az ötórásra jelzett utat elfogadható időben tudjuk teljesíteni. Mára még volt kenyerünk, ezért csak reggeli után mentem ki a szupermarketba kenyérért a következő napokra. 66
Tíz óra előtt hagytuk el a kempinget és a három napja motorral bejárt úton indultunk el. Rózsit letiltottam a fizetős utakról, szépen kikerülte azt a kaput, amibe múltkor motorral beleszaladtunk. A Tempi völgy még mindig nagyon szép. Bizonyítékul álljon itt két kép a kocsi kamerájának felvételeiből.
Tovább haladva Rózsi ügyesen szlalomozott a fizetőkapuk között. Hol az autópályán mentünk, hol az itt elég gyakori, az autópálya mellett haladó utakon, máskor távolabb az autópályától. Látszatra a fizetőkapuk kihagyása itt nemzeti sport, sokan velünk együtt járták a néha térképen sem rajtlévő kis utakat. Larisa-nál elhagyva a fizetőkaput felvitt az autópályára és vagy hatvan kilométeren nem kellett fizetni. Ag.Theodori-nál akart leterelni, de már korábban megállapítottuk, hogy itt csak egy hegyeken átvezető, szerpentinekkel tűzdelt alsóbbrendű út kínál alternatívát, így tudatosan bevállaltuk a fizetést. Ezzel nem is volt baj, ha nem is lelkesen, de leperkáltuk a 8.70 eurót, csak az volt a baj, hogy elkészült, és megnyitották az autópálya egy újabb szakaszát, - mely Rózsi áprilisi térképén még nem szerepel, - és ebbe beleszaladtunk. Büntetésünk 4.45 euró és hogy túlszaladtunk a heti bevásárlásra kinézett Lidl-en. Rózsival kerestettem egy másik Lidl-t és azt céloztuk meg. Ez Lamia-ban van. Kisebb bonyodalom árán odajutottunk és beszereztük a szükséges, és néhány szükségtelen dolgot. Kapott a lakóautó az utastérbe egy új hőmérőt, valószínűleg csak következő szezonra fogom beszerelni, de lehet, hogy még az út során, pár nyugis órát kerítek rá, - de mikor vannak nyugis órák??? Lamia-ból nem mentünk vissza az autópályára, hanem egy 3-as jelű úton délnek tartva nyíl egyenesen megcéloztuk a Kalidromo hegyet. Érdekes volt, ahogy 11 kilométeren közelítettünk az 1419 méter magas hegyhez, majd a lábához érve egy szerpentinen elkezdtünk felkapaszkodni. Ez egy elég elhagyatott rész, a több mint tíz kilométeres szerpentinen csak egy traktort kellett előzzünk, rajta kívül semmi forgalom. 650 méterre kapaszkodtunk fel, majd a túloldalon leereszkedtünk egy 350-400 méteren lévő széles medencébe. Itt már az E65-ös nemzetközi úton jártunk. Ez valamivel 67
szélesebb és jobb minőségű volt, cserében mindkét irányban elő-előfordult néhány autó. Átszelve a medencét ismét nekiszaladtunk a hegyeknek, a Parnasszus nyugati „lankáinak”. 850-900 méterre kapaszkodtunk fel, majd ereszkedtünk le kempingünkhöz, úgy 100-150 méterre. Bár nem volt könnyű az út, nagyon szép volt, megérte a fáradtságot, egy egészen más világot ismertünk meg.
Ez a kemping mindhárom kedvezmény rendszerben benne van. Regisztráláskor a CampingCheque-t vettük elő elsőre. A koma közölte, hogy akkor meg kell fizetni az üdülőhelyi díjat, ami 1.60 euró (hogy személyenkénte, azt nem tudom). ACSI kedvezménykártya esetén ezt ők vállalják magukra. Bár szeretnénk megszabadulni CampingCheque-jeinktől, azért ez a különbség kicsit sok. Nem tudom, hol fogjuk felhasználni a 13, két éve figyelő csekkünket. Már tavaly sem tudtuk használni őket. Egyre kevésbé látszik értelmük. Persze Franciaországban más lenne a helyzet. A kemping maga csodálatos. Egy szikla kiszögelésen alakították ki teraszosan. A parcellák jelentős részéről csodálatos kilátás nyílik vagy a Korinthoszi öbölre, vagy a hegyekre. A központi épület emeletén van az étterem, a recepció és az üzlet, a földszinten szép kialakítású és tiszta vizesblokkok kaptak helyet. Van egy medence is csodálatos kilátással. Nincsenek sokan, pár lakókocsi áll bent állandóra, rajtuk kívül talán 3-4 túrázót láttunk a mintegy 60 elszórtan elhelyezkedő parcellán. Néhány bungaló is várja a vendégeket. Mi egy Korinthoszi öbölre néző helyet választottunk. Biztos, hogy emlékezetes táborhelyünk lesz. Sajnos ma egész nap párás volt az idő, és még most sem zavartalan a kilátás. Reméljük a következő napokban lesz alkalmunk tiszta időben is megcsodálni a környéket. Fél négyre értünk ide. Letáborozás után leszedtük a motort, megettem a székelykáposzta maradékát, majd füstölt sonkát és lágysajtot ettünk a reggel vásárolt friss kenyérrel. Utána lezuhanyoztunk és megírtam a naplót. Fél nyolc van, még kiülünk csodálni különleges kilátásunkat. Holnap a közeli Delphibe megyünk és még a környéken szeretnénk egy motoros kirándulást is csinálni. 68
Chrissa, 2015. május 17, vasárnap, 23. nap Este sokáig beszélgettünk a kocsi előtt gyertyafény mellett. Figyeltük a parton lévő települések fényeit és csodáltuk a tiszta eget. Reggel nyolc után keltünk, már akkor kimondottan meleg volt. Reggelit követően összeszedtük magunkat a motoros kiránduláshoz. Tíz órakor már úton voltunk. A cél Delphi. Amin meglepődtünk, hogy kis motorunkkal ugyancsak kapaszkodni kellett felfelé. Nem tudom milyen magasra jutottunk fel, majd holnapután Athén felé menet meglátjuk. Az út egyszer még csinált egy olyan hurkot is, amikor önmagát keresztezte egy hídon. Tíz kilométer volt az út. Csodálatos volt a Parnasszus hegységben motorozni, nagyon szép helyeken jártunk. Közben láttunk két kempinget is jóval magasabban és sokkal közelebb a romokhoz. Az út először átvezetett a mai településen, mely pár száz méternyire van a történelmi helyektől és egy jellegzetes turista település. A hegyi viszonyok miatt főutcája nagyon szűk, ma nem volt gondunk, de lakóautóval nem lesz egy leányálom átvergődni rajta. Itt minden a turizmusról szól. Számos kis szálloda, sok étterem, itteni nevén taverna, ajándékboltok és hasonlók mindenfelé. Megállni nem tudtunk, ezért nem is fényképeztünk. Elérve a romterülethez ízelítőt kaptunk a görög nevezetességek hangulatából. Már több busz igyekezett helyet találni magának. A meredek hegyoldal miatt nem tudtak parkolókat kijelölni, az út kiöblösödései kínálták az egyetlen lehetőséget kocsinak, busznak a megállásra. Nekünk nem volt gondunk, a robogót akárhol le lehet tenni. Iskolai csoportok, külföldi csoportok és számos egyéni turista nyüzsgött a kis helyen. Igaz, ma vasárnap van, és ez a helybéliek számára jó alkalom egy ilyen kirándulásra. Athén ugyan közel kétszáz kilométer. Miután végigálltuk a sort a pénztárnál, úgy határoztunk a romkertnél kezdjük, a múzeum majd jó lesz a végén hűsölésre. Itt is kaptunk kedvezményt korunkra uniós állampolgárként. Így csak 5 eurót fizettünk fejenként a 9 helyett. A Parnasszus egyik hegyének meredek oldalában épült az egykori város. Az archeológiai park tulajdonképpen az Apollón templom és hajdan fallal körbevett környezetének emlékeit mutatja be. A mai országút mellett kezdődik a romterület. Ezen a Szent úton kell felkapaszkodni a templomhoz. Delphi arról lett nevezetes, hogy itt egy jósnő tevékenykedett. Útikönyveink szerint feltehetően tudatmódosító szerek hatása alatt össze-vissza kiabált érthetetlen dolgokat, melyet azután a templom papnői „fordítottak le”. A később épült római piacon keresztül léptünk be a hajdan fallal körülvett területre. Itt elsétáltunk pár rom mellett, melynek rendeltetése nem világos, majd a kincsesházak között folytattuk utunkat. Minden közeli város és 69
közösség ajándékokkal hálálta meg a jósnő szolgálatait, ezeket tartották a 1520 négyzetméteres kis épületekben. Mára csak az Athéniek kincsestára maradt fent többé-kevésbé.
Az Apollón templom hatalmas épületéből, - mely az egész rom együttes meghatározó eleme, - csak néhány oszlop töredéke látható. Elsétálva mellette meredek kaptatón, melyet régebbi és új kövekből épített lépcső segítségével igyekeztek járhatóvá tenni, jutottunk fel a másik meghatározó építményhez, a színházhoz. Az nem világos, kik jártak ebbe a színházba, mert a területen lakóház nem került feltárásra. Ez egyike a legjobb állapotban fennmaradt görög színházaknak. Mi nem voltunk eldurranva tőle, Szicílián láttunk szerintünk sokkal szebbet is. 70
A környező magas hegyek itt vitathatatlanul egy különleges atmoszférát adnak az egész területnek. A színházat elhagyva további kapaszkodással jutottunk fel a stadionhoz. Ez a legjobb állapotban fennmaradt ilyen építmény Görögországban. A hegyoldali lelátó szinte épen megmaradt, a völgyoldali nagy része az évezredek során leomlott. 7000 nézőnek volt helye ezeken. Az itteni versenyek az Olimpiában rendezettek után a legfontosabbak voltak az ókorban. A 178.35 méter hosszú egyenes pályán egyszerre 17-18 futó versenyezhetett. Ez a távolság mérték („stadion”) is lett. Tartottak 2, 4, sőt 24 stadion hosszú versenyeket is, csak azt nem tudom, hogyan fordultak vissza. A start a keleti oldalon lévő három boltív előtt volt. Ezeken érkeztek a versenyzők a stadionba.
71
Tartottak diszkoszvető, gerelyvető és ugró, illetve kombinált versenyeket is. Nekünk ez a rom tetszett a legjobban, itt könnyű volt elképzelni, mi és hogyan lehetett A stadiontól elindultunk visszafelé. Bár ma nem volt egy meleg nap, - az árnyékban mondhatni kimondottan hűvös volt, - azért a tűző napon ízelítőt kaptunk abból, ami vár ránk a következő hetekben. Lefelé, ahol lehetett, másik úton jöttünk. Nem volt sok választási lehetőség, nagyon sok részt kordonok zártak le. A romokról és a környékről készítettem pár felvételt még más nézőpontból is.
Elhagyva az archeológiai parkot visszasétáltunk a kb. 500 méterre lévő múzeumhoz és bementünk. Itt a területen talált szobrok, fríz maradványok és más tárgyak kerültek kiállításra. Dion-hoz hasonlóan itt is nagyon kulturált a prezentáció. Útikönyvünk szerint ez a kiállítás jobb az athéninál, így lehet, hogy azt kihagyjuk. A legjelentősebb tárgyakat könnyen megtaláltuk. Így a területet hajdan díszítő szfinxet és azt a háromlábú márvány ülőalkalmatosságot, melyen feltételezések szerint látomásai során a jósnő ült.
72
De ilyenek az ezüstből kialakított bikaszobor maradványai, a jósnőnek adományozott arany és
bronz tárgyak és a kocsi hajtó szobra is. Végigjárva a nem túl nagy tárlatot, az előtérben üveg alatt láttunk egy makettet, mely az egykori települést mutatja be. Ez ugyan kedvencünket, a stadiont nem mutatja, de jó képet ad az egykori településről. Elhagyva a múzeumot visszamentünk motorunkhoz és elindultunk visszafelé. Áthajtottunk a településen, - az egyirányúsírások miatt most egy másik utcán, - és lassan legurultunk a hegyről. Csodálatos látvány tárult a szemünk elé, sajnos egésznap párás volt az idő, és nem lehetett fényképezni rendesen. A lakóautónk elől látható panorámát sem kaptuk még le. Kb. félúton ágazik le egy három kilométeres út az Éliás próféta kolostora felé. Mivel elég korán volt még, elhatároztuk, megnézzük. Egy kimondottan jó minőségű, széles aszfalt úton kapaszkodtunk megint felfelé, talán még Delphi magasságánál is feljebb. Az út egy nyitott vaskapuban végződött, mögötte egy újépítésűnek, vagy nem rég felújítottnak látszó kolostorépülettel. 73
Minden kihalt volt, csak három turista bóklászott a kolostorhoz tartozó területen. Kiderült, hogy látogatható, csak reggel nyolctól egyig, majd fél négytől napnyugtáig van nyitva. Ekkor negyed kettő volt. Bepillantottunk a vaskerítéssel elzárt kis temetőbe, melynek közepén áll egy kápolna. Készítettünk pár felvételt és felültünk motorunkra. Visszaérve a kempingbe elmentem csobbanni egyet a medencébe. Nagyon kulturált, még úszni is lehet benne. Egyedül voltam. Utána Zsóka levágta a hajamat, én pedig a szakállamat. Tartottunk egy lábköröm vágást is, mielőtt hozzákezdtünk egy sütés előkészítéséhez. Délután áttanulmányoztuk a múzeumban kapott anyagokat. Kiderült, hogy az Archeológiai parkon túl, pár száz méterrel tovább menve van még két terület egészen ígéretes romokkal. A térképek szerint holnapra nem nagyon van olyan célpont, amit motorral értelmesen el lehetne érni. Ezért vagy maradunk itt, vagy ismét felmegyünk a hegyre és megnézzük a kolostort és ezt a két ásatást. A csodálatos környezetben nagyon jól esett a sütés. Utána még van időnk, hogy kiüljünk megint élvezni a környezetet. Chrissa, 2015. május 18, hétfő, 24. nap Este fél 11-ig beszélgettünk a kocsi előtt. Közben néztük az alattunk lévő tájat. Sokkal több fényt láttunk, mint előző este, és ez azzal kecsegtetett, hogy ma tisztább lesz az idő. Fél kilenc előtt keltem, és amikor kinéztem, tényleg kicsit kevésbé volt párás. Még a Korinthoszi öböl túlsó partján eddig csak sejtett hegyvonulatot is lehetett látni valamelyest. 74
Gyorsan készítettem pár képet, de nem sikerültek igazán. Reggeli előtt még ismét áttanulmányoztam a tegnap kapott prospektusokat. Ebből megtudtam, hogy a tegnap bejárt archeológiai park csak egy Apollón szentély, amúgy színházastul, stadionostul, rajta kívül volt a területen egy Athéné Pronaia szentély és egy Gymnasium nevű épületegyüttes is, és a térképeken megtaláltam a Kastilia forrást is. Miután megreggeliztünk összekészültünk egy motoros kiránduláshoz, hogy a tegnap kihagyott helyeket is felkeressük. Tíz óra után valamivel vágtunk neki, ma először az Éliás próféta kolostorához mentünk. A helyzet csak annyit változott, hogy a tegnap még nyitott vaskapu ma be volt csukva. Dolgunk végezetlenül fordultunk vissza. Azért készítettünk egy felvételt az épületegyüttesről, majd később lefelé menet az alattunk lévő völgyről, melynek alján Amfissa látható.
Most kicsit tovább motoroztunk, addig, ahol a Kastilia forrás és a Gymnasium van. Ez utóbbiról kiderült, hogy csak az alapfalak néhány köve van meg, és nem is látogatható. A forrást hagytuk látogatásunk végére. 75
Ma kevesebb látogató volt, de azért tucatnyi busz próbált meg parkolóhelyet találni. Kocsi is kevesebb volt, viszont láttunk három lakóautót is, talán volt köztük olyan is, aki itt éjszakázott. A főúton pár száz métert sétálva a tűző napon értük el az Athéné szentélyhez vezető lejáratot. A szentély az út völgy felöli oldalán van, elég sokat kellet egy gyalogos szerpentinen lefelé menni. Itt hajdanán két templom, egy régi és egy új, valamint pár kincses ház állt, mellettük a legjellegzetesebb építmény a Tholos. Ez egy kör alakú építmény volt kívül oszlopsorral. Ez utóbbiakból áll még három.
Erről a romterületről jól lehet látni az Apollón szentély romjait. Érdekes módon, tegnap onnan nem tűntek fel a Tholos oszlopai.
76
Ez a romterület sokkal elhanyagoltabb állapotban van. Nem is szednek belépti díjat, a fő attrakciót felkeresők kis hányada veszi csak a fáradtságot, hogy megtegye azt a párszáz métert. Csoportot nem is láttunk, csak néhányan járták a területet, azok se szántak rá sok időt. Itt figyelhettük meg, hogy a hegyekről mekkora sziklák omolhattak le az egykori épületeket lerombolva. A Tholos legjobban a levezető ösvényről látható. Visszasétáltunk a motorhoz, de nem szálltunk fel még. Kerestem egy jó helyet, ahonnan a Gymnasium romjai valamennyire láthatóak. Ez egy völggyel párhuzamos hosszú épület volt, néhány melléképülettel. Nem sikerült kideríteni milyen célt szolgált egykoron. Felkerestük a főút kanyarjában lévő Kastilia forrást is. Egykoron a szentélyt meglátogató zarándokok itt mosdottak meg. Mára a forrás elapadt, csak az egykori épület néhány részlete van meg. Mögötte a sziklahasadék egy barlangot rejt, de az a látogatók előtt el van zárva.
Ezzel elfogytak a látnivalók, felültünk motorunkra és indultunk vissza a kempingbe. Nem sokkal délt követően érkeztünk a lakóautóhoz. Gyorsan átöltöztünk és felszereltük a motort. Utána Zsóka kimosott pár dolgot kézzel, én pedig megírtam a naplót. Most egy krumplistészta készül több napra, már fizettem, még esetleg elmegyek úszni egyet. Nyugodt délután és este elé nézünk. A holnapi indulás jegyében, amit lehet, elrakunk és összekészítünk. Következő célállomásunk Athén, majd csütörtök estére van jegyünk a krétai kompra. 77
Athen, 2015. május 19, kedd, 25. nap A mai napunk elég izgalmasra sikeredett. Reggel hétkor keltünk és a szokásos tennivalókat elvégezve kilenc után voltunk útrakészek. A fő izgalom az volt, hogy három napja beálláskor a kuplung megint rosszalkodott, - nem is tudtunk felállni a szintezőékre, - és féltünk, hogy akár már elindulni sem tudunk, de mindenképpen a Delphi előtti magaslat megmászása bajosnak ígérkezett. Végül a parcelláról szépen kiálltunk és a hegyet is megmásztuk, csak egy egészen gyenge szagot éreztünk. Megfogadtuk, ha elérjük Athént, bemegyünk egy szervizbe megnézetni. Egész mai utunkra rányomta bélyegét ez a gond. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy már tavaly tavasszal, a kevlár tárcsa beszerelése után, amikor felmentem a Széchenyi hegyre, éreztem a szagot, de a bekopásnak tulajdonítottam. Azután tavaly nem volt igazi hegymenet a programban, de többször volt az az érzésem, hogy csúszik a kuplung. Most indulás előtt feltűnt, hogy nagyon magasan fog, de nem tulajdonítottam jelentőséget neki. Minden esetre el lehet gondolkozni, hogy hol is történt a hiba. Én arra tippelek, hogy két éve Zágrábban nem eredeti alkatrészt tettek be, hanem egy sokkal gyengébbet. Ezzel magyarázható, hogy már Albániában gondunk volt, és amikor tavaly a felkészítés során a letapadt fékbetétet kellett leszakítani, sem volt a kuplung a helyzet magaslatán. Szerintem egyszerűen a rugónyomás nem elegendő. Ez azután a tárcsacsere során a beszabályozáskor vagy nem mérték, vagy nem tűnt fel. Minden esetre lehet felelőst keresni, és találni is párat, - beleértve magunkat is, - de ez nem segít rajtunk. Minden esetre nagy izgalommal vágtunk neki az útnak és a szokásosnál is jobban figyeltük a kocsi minden rezdülését, és elsősorban a kuplungra nagyon ügyelve vezettem. Szerencsésen el is értük Athént. A motorral már kétszer bejárt úton mentünk fel Delphi-be. Most is nagyon tetszett, amit láttunk, a kocsi kamerájának felvételeiből ki is válogattam pár képet, köztük olyanokat is, melyek az új településen áthaladás közben készültek, illetve, ahogy az útról látszik az archeológiai park.
78
Delphi-t elhagyva ért a kellemetlen meglepetés, hogy az út az 500 méteres magasságról tovább emelkedik. Egészen 920 méterre felkapaszkodtunk. Szerencsére nem voltak olyan zűrös kanyarkombinációk, melyek kuplungunkat veszélyeztették volna.
Az emelkedő végén értük el Arahova-t, ami a Parnasszus síterep egyik fontos települése lehet. Hegyi üdülőtelep hangulatát sugározta a hely, csak a főút volt még keskenyebb, mint Delphiben, és itt kétirányú a forgalom. Innen viszonylag lankás úton ereszkedtünk lefelé, még mindig hegyes terepen, szűk völgyekben, de már nem voltak hajtűkanyarok. Négyesbenötösben, néha kisebb ráfékezésekkel gurultunk lefelé.
79
Leérve a lankás dombok közé megtankoltunk Livadia-ban. Ma olyan kutak mellett mentünk el, amelyek ára nagyon széles skálán szórt. Mi az 1.209 eurós árral a nap második legjobb helyén töltöttük fel a kocsit, de láttunk 1.36 eurós literenkénti árat is. Ekkor kb. mai utunk felénél jártunk. Nemsokára elértük az autópályát, és kezdődött a szlalomozás a fizetőkapuk között. Volt, hogy tíz kilométert a pályán tettünk meg, de többnyire a közvetlenül mellette haladó alsóbbrendű utakat használtuk sok helyi autóssal, - köztük számos kamionnal, - együtt. Így értük Athén határába, ahol már felhajthattunk az autópályára. Még tegnap az interneten megtaláltam a görög Ford hálózat összes márkaképviseletét és szervizét tartalmazó listát angolul, címmel, telefonszámmal. Ugyan GPS koordináták nem voltak, Rózsi POI adatai között megtaláltam három Athénben lévő szervizt. Nem volt olyan egyszerű a dolog, mert a görög írásnak nincs egyértelmű átírása latin karakterekre. Ezzel a gonddal már más esetekben is találkoztam. Ezt a három helyet beprogramoztam, Kettőt be is iktattam a mai útvonaltervbe. Az egyik, - ezt tettem be első helyen, - közvetlenül a bevezető autópálya mellett van, csak egy szervizútra kell letérni, a másik az út túloldalán, ehhez már kell pár kunkort csinálni. Fél egy körülre értünk a szervizhez, elég nagy volt már a forgalom a városban, azért könnyen megtaláltuk. Elsőre a szalon előtt álltunk meg, de ott felvilágosítottak, hogy megkerülve a háztömböt találjuk meg a szervizt. Itt parkolni nem tudtunk, csak úgy felálltunk a járdára félig, elzárva több kocsi kijutását. A munkafelvételen találtam egy angolul jól beszélő komát, aki nagyon készségesen kijött és megnézte a kocsit. Tettünk is egy próbakört. Megerősítette, hogy a kuplung magasan fog és ő is tapasztalt csúszást, pedig csak vízszintes terepen járt a környező kisutcákban. Mondta, hogy beállítani nem lehet, mert ez egy hidraulikus rendszer (ilyesmiket már otthon is dadogtak nekem korábban). Egyetlen megoldás a szerkezet teljes cseréje. Két év után ismét egy hasonló akció elé nézünk. Mondta, hogy Krétára nyugodtan átmehetünk, csak hegyekbe ne nagyon menjünk. Ott pedig csak hegyek vannak!!!. Mondta, hogy ott is vannak szerződött Ford szervizek, Chania-ban is. Javasolta, hogy ott próbáljuk megcsináltatni. Megköszöntük az információkat, bár sok köszönet nincs benne, de arról ő nem tehet. Elindultunk a kempingbe. Sajnos Rózsiból nem vettem ki a másik szervizt, mint közbenső pontot, és addig erősködött, míg túlszaladtunk a kemping felé vezető lehajtón. Azért kisebb tekergés árán sikerült rálelni a helyes útra. Beérve a kempingbe beregisztráltunk, villanyt nem kértünk, így is 26 euró lesz éjszakánként. Egy elég jó árnyékos parcellát kaptunk, szintezni sem kellett. Elhatároztuk, hogy le fogunk szokni a szintezésről, ahogy a francia árvíz után leszoktunk a kitalpalásról.
80
Letáborozás után összekészültünk egy városnézéshez. Bár csak 7 kilométer a városközpont és az út is nyíl egyenes, nem kockáztattuk a motorozást a nagy forgalom és az elég hiányos jelzések miatt. A kemping elől tízpercenként van busz a belvárosba, és szeniorként csak félárú, 60 centes jegyet kell vegyünk, mely 70 percig érvényes minden tömegközlekedési járműre, így átszállásra is jó. Három órakor indultunk. Első feladat volt átkelni a 2x4 sávos úton. Bár a kempingnél van egy kijelölt gyalogátkelő, azt itt senki sem veszi komolyan. Egyetlen esély az élve átjutásra a mindkét irányban pár száz méterre lévő lámpák piros jelzése. Itt elég ritkán váltanak a lámpák, a belvárosban az emberek olvasgatnak, amíg a zöld jelzésre várnak. A következő akadály a helyi szokások ismeretének hiánya. Itt a busz csak akkor áll meg, ha leintik, középen kell felszállni, és a járművek soha sem húzódnak a járdaszegélyhez, még ha külön öböl is van a megálló számára, hanem úgy 1.5-2 méternyire állnak meg. A buszozás kb. 20 perc volt a központi vasútállomásig, onnan a piros metróval lehet eljutni a fontosabb helyekre. Mi úgy határoztunk, hogy a történelmi romokat holnapra hagyjuk, ma letudjuk a többit. Ezért a parlament előtti Syntagma térig mentünk. Kibújva a föld alól, első utunk a Parlamenthez vezetett. Jószerével ezt tartják Athén egyetlen modernkori nevezetességének. Nem egy nagy szám, elég
81
jellegtelen épület, múltja viszont elég változatos. Volt királyi palota, hajléktalan szállás, és most a Parlament épülete. A fő nevezetesség az őrségváltás, melyre óránként kerül sor. Az őrök (evzónok) elég furcsa szerelésben teljesítik szolgálatukat. Később láttuk a felvonuló váltást a Parlament melletti sugárúton masírozni.
A Syntagma teret szép paloták szegélyezik. Köztük több régi, melyben szálloda működik. Közepén nagy a nyüzsgés, éppen valamilyen vallási rendezvényt tartottak, de sok az ajándéktárgy árus (később itt vettük meg a lakóautó kötelező matricáját). A teret elhagyva az Vasilissis Sofias sugárúton indultunk el. Itt is van pár régi szép villa, többségük követségeknek ad otthont, de láttunk a környezetbe jól illeszkedő modern épületet is.
82
Elhagyva a Parlament hátsó épületszárnyait, betértünk a Nemzeti Parkba. Ez itt nem egy természetvédelmi területet, hanem a „nemzet parkjá”-t jelenti. Egy királynő kezdte el kialakítani vagy jó kétszáz éve. Már 150 éve nyilvános park. Ez részben arborétum, hiszen mindenféle növényeket gyűjtöttek össze, részben pihenőpark ösvényeivel, padjaival, egy kis állatkerttel, játszótérrel és hasonlókkal. Ugyanakkor alapvetően egy erdő, bár egyes részei rendezett, épített park képét mutatja. A nagy fák alatt kellemes hűvös volt a délutáni melegben is. Különféle építmények bújnak meg a fák alatt.
Kilépve a parkból, annak túloldalán a Zappeion konferencia és kiállítási központhoz értünk.
83
Ez egy hatalmas, félkör alakú földszintes épület. Be volt zárva, csak az üvegablakon keresztül vethettünk egy pillantást a belső részekre. A központ előtti térről pillantottuk meg először az Akropoliszt.
Kiérve a Vasilissis Oglas-ra utunkat a Panathenaic stadion felé vettük. Közben elmentünk egy iskola, vagy sportegyesület pályája mellett, páran kosaraztak, a műfüves focipályán éppen az Áron korabeliek edzése ért véget. Néhány zöld lámpa kivárása után elértük a stadiont. Az i.e. IV. században épült eredeti komoly vetélytársa volt az Olimpia-ban lévőnek. Mérete hasonlít a Delphi-ben látotthoz, csak a pálya sokkal szélesebb és sokkal többen férnek el a lelátón. Üzletemberek hozatták rendbe 1896-ra, az első újkori játékokra. Akkor ez volt az események központi helye. A 2004-es játékokon is szerepet kapott, itt volt a maratoni futás befutója és más versenyek is. De tartottak itt kosárlabda mérkőzéseket és mást is. Ma is a küzdőteret rekortán borítja és különböző atlétikai számokhoz van felvonalazva.
A 60-80 ezer ember befogadására alkalmas márvány építmény kimondottan impozáns. 84
A stadion az ókori gyakorlatnak megfelelően egyik oldalán nyitott, hosszabb és keskenyebb a maiaknál. Egy völgybe építették, a karéj felső szintje egybe esik a terep szinttel.
A hátsó ív előtt az egyik oldalon egy kapu található, mely egy enyhén emelkedő és kanyarodó sziklába
vájt folyosóba nyílik. A folyosó egy épületben végződik, mely feltehetően a görög olimpiai bizottság székháza. A lépcsőházban és az emeleti középső térben olimpiai relikviák vannak kiállítva, köztük valamennyi újkori játék hivatalos plakátja. Itt látható az az edény, melyben az olimpiai lángot szokták meggyújtani napsugárral. A stadion előtti részen az eddigi görög olimpiai bajnokoknak állítottak emléket. 85
A stadionban tett nagyon érdekes látogatás után ismét a parkon keresztül mentünk vissza a belvárosba. Most más ösvényeket használtunk, és másik kapun keresztül hagytuk el.
A Vasilssis Amalias-ra értünk ki. Ezt lekeresztezve betértünk a belvárosi utcákba. Nem igazán tetszett, amit láttunk. Elég nagy a rendetlenség és a kosz. Vannak felvillanások, egy hangulatos étterem, vagy bár, egy-egy épület, de az egész összhatás elég rossz. Igaz eddigre elég fáradtak, és ezzel kevésbé fogékonyak lettünk. Azért még elsétáltunk a Nemzeti Történeti Múzeum már bezárt épületéig, majd vissza a Syntagma térre.
Itt felszálltunk a metróra, majd átszálltunk a buszra és fél nyolcra értünk a kempingbe. Itt első dolgunk volt lezuhanyozni, majd megmelegítettük és megettük a tegnapról maradt krumplistésztát. Amíg Zsóka mosogatott, lekönyveltem a napot, áttöltöttem a kocsi kamerájának felvételeit, kiválogattam a képeket a naplóhoz, áttöltöttem és megszerkesztettem a mai fényképeket. A napló megírását csak elkezdtem, de egy oldal után győzött a fáradtság. Ekkor már tíz óra után járt az idő. Athen, 2015. május 20, szerda, 26. nap Ma ismét korán keltünk. Ennek fő oka az volt, hogy délutánra jelentős esőt ígért az előrejelzés, és előtte szerettük volna bejárni a tervezett helyeket. Reggeli előtt még kiszaladtam a kemping kis üzletébe friss kenyérért. Kilenc 86
órakor indultunk el esernyőkkel és dzsekikkel felszerelkezve, bár különösebb nyomát nem láttuk az esőveszélynek. Életünk kockáztatásával átkeltünk a reggeli csúcsforgalomban a tegnapinál is több kocsi között a főúton, és éppen elsuhant előttünk egy busz. Jó negyed órát vártunk a következőre és, mint várható volt, elég sokan voltak rajta. A metróval egy megállóval tovább mentünk, az Akropolisz megállóig. Itt nem az Akropolisz felé indultunk, hanem másik irányban az Olimpiai Zeusz templom romjai felé. Itt vettük meg hat helyre érvényes kombinált jegyünket, mely 50%-os szenior kedvezménnyel mindössze 6 euróba került fejenként. Igaz, Delphi után itt is kérték a személyi igazolványunkat. Ezt a környéket már az Akropolisz látványa uralja.
A szentély az Akropolisz hegy lábánál egy kiterjedt vízszintes területen helyezkedik el. Ahogy az más görög kori emlékeknél is általános, keverednek az eredeti maradványok a rómaiak korából származóakkal. Itt is először egy Hadriánusz diadalív részlet mellett mentünk el. A szentély romjai mellett római fürdő, ciszternák, lakóházak és más építmények maradványai láthatóak. Erre a romterületre is igaz, ami az eddig látottakra, hogy minden felé olyan falmaradványok, kövek hemperegnek jelöletlenül, melyek bárhol máshol hatalmas megbecsülésnek örvendenének. Magából a Zeusz szentélyből a körülvevő falon lévő kapu néhány köve és az eredeti 104-ből 16 oszlop maradt meg.
87
Elhagyva a romkertet, átmentünk az út túlsó oldalára, ahol minden elkerítés nélkül romai mozaikok maradványai között teknősbékák grasszáltak. Már máshol is, - például Delphi felé motorozva, - láttunk teknősöket, csak úgy az országút mellett, vagy éppen azon átkelőben. Elindultunk mai fő célpontunk, az Akropolisz felé. Egy jellegzetesen turistákat váró sétálóutcán
közelítettük meg a hegyet.
88
Az archeológiai park előtt megtaláltuk azt, amire már nem is számítottunk: egy turistainformációs irodát. A helyhez méltóan elég elegáns volt, csak semmi sem volt benne. Az egyetlen, angolul jól beszélő, jó középkorú úr tájékoztatta a lézengő betérőket. Mi sem tudtunk meg semmi újat, de azért kaptunk egy jól használható térképet a városról.
Innen a Dionysus színházán, mely önálló műemlék, keresztül kapaszkodtunk felfelé a hegyoldalban. A színház elég rossz állapotban van, de dolgoznak rajta. Hajdan ez volt Athén fő színháza, számos ma is műsoron lévő görög tragédiát itt mutattak be először. Az egész terület olyan rendezetlen volt. Mindenfelé folynak ásatások és a konzerváló-helyreállító munka nyomai látszanak. Gépek, sátrak ideiglenes utak csúfítják el a környéket. Ismertető felirat szinte sehol.
89
A várhegy alatt elhaladva értük el az Akropolisz tulajdonképpeni területét. Ide érkeznek a másik bejárat felől a turisták és a lassan dél felé közeledő időben nagy volt a tömeg. Első látnivaló a hegy oldalába épült Heródes Attikus Odeonja. Ez egy sokkal jobb állapotban lévő színház, az Athéni Fesztivál idején ma is használják. A szomszédos hegy tetején látható a Pnyx nevű épületmaradvány, ez nem szerepel mai programunkban. Az Akropolisz tulajdonképpen két szentély, de kialakítása inkább fellegvárra emlékeztet. Magas falain bástyák vannak. Hajdan széles lépcsőn lehetett megközelíteni nyugat felől. Ma is ez az egyetlen bejárata, Ezen hömpölyög be és ki napjában több tízezer turista. A belső rész inkább építési területnek hat, mint műemléknek, toronydaruk, állványok, sínek, elkerített területek, az építők konténerei mindenfelé. Utak nincsenek, az eredeti nyers szikla közeit pótolták ki valamilyen betonfélével. A sziklákat a sokmillió láb fényesre csiszolta és nagyon csúszós. A legnagyobb és legismertebb építmény a Szűznek állított templom, a Parthenon. Ez tulajdonképpen Athén jelképe. Természetesen itt is csak az egykori oszlopok egy része áll, tetőzet nincs. Az évszázadok során többször tettek lépéseket konzerválására, de ezzel sokat elvettek eredeti stílusából. A mostani erőfeszítések nem csak az állagmegóvást szolgálják, hanem ezeknek a nem hiteles megoldásoknak a visszabontását is.
90
A tömegen átvergődve kimentünk a keleti bástyára. Innen jó kilátás nyílik a városra. Leglátványosabb a hegy lábánál lévő Olimpiai Zeusz szentély maradványa és az a hegy, tetején egy templommal, mely a város sok helyéről látható. Athén egyébként egy elég jellegtelen város. Az ókori emlékeken túl alig van valami látnivaló. A többi sok egyforma lakóépület a környező hegyek karéjában.
Innen a másik szentélyhez, az Erektheion-hoz mentünk, mely a város védnökségéért versengő két istennek, Athéné-nek és Poszeidonnak közös szentélye. Ez nekem jobban tetszett, mint a Parthenon, valahogy ember közelibb. Még sétáltunk egy kicsit a területen. Itt van még a korábbi Akropolisz múzeum, melyet ma már csak a rekonstrukcióhoz használt kövek
tárolására használnak.
Görögországban bevett szokás, ezt láttuk Dion-ban és Delphi-ben, de a mai nap során később még két alkalommal, hogy az ásatásokon talált kisebb tárgyakat, szobrokat, használati eszközöket, ékszereket és hasonlókat a terület mellett épített múzeumokban helyezik el és mutatják be. Az Akropolisz leleteit a hegy lábánál épült hatalmas új épületben lehet megnézni. 91
Ezzel búcsút vettünk az Akropolisztól és elindultunk a másik irányban lefelé, Az egykori Agora felé. Lefelé menet láttuk a területet és jellegzetes épületét a Hephaistos templomot. Az Agora, vagy piac volt Athén hétköznapjainak színtere. Ahogy mondani szokták, itt született a demokrácia, számos neves szónok itt fejtette ki tanait a közösség előtt. Belépve az Agora-ba elsőnek egy kis görögkatolikus templomot találtunk. Arra nem derült fény,
hogy mi a múltja és a jelene. A freskótöredékek alapján elég régi lehet. Az Agora hatalmas területén megint csak falrészletek és töredékek maradtak fent. Nagyon nehéz elképzelni, hogy mi és hogyan lehetett itt egykoron. A terület keleti oldalán a rekonstruált Attalosz Sztoa ad otthont a múzeumnak. A terület bejárása után ide tértünk be hűsölni egy kicsit. A kétszintes épület, bár nyitott, meglepően kellemes klímával lepte meg látogatóit. 92
A múzeumban a szokásos kiállítási tárgyak mellett volt két makett. Egyikük az egykori Agora-t, másik az Akropoliszt mutatja be. Ezeken az ókori területeken szeretjük ezeket a maketteket, sokat segítenek megérteni a helyet. Innen elsétáltunk a Hephaistos templomhoz, mely Görögországban a legjobb állapotban maradt fent.
Vetettünk még egy pillantást az Akropoliszra és elhagytuk az Agora-t. Egy éttermekkel, ajándékboltokkal szegélyezett sétálóutcán haladtunk következő célpontunk, Hadriánusz könyvtára felé. A hely egészen hangulatos lett volna, ha nem zaklatják az embert beinvitálók és nem olyan rendezetlen és koszos.
93
Ez a romterület sokkal kevésbé jelentős, mint a korábban meglátogatottak. Azt nem tudni, mitől könyvtár a terület. A turisták többsége, és ez elsősorban a csoportokat jelenti, ide már nem jut el. Igaz a látnivalók is szerényebbek. Magyarázó táblák hiányában alig lehet megtudni valamit is a látottakról. Azért itt is nyoma van a feltáró és konzerváló munkának. A sok ókori rom között kész felüdülés volt egy talán középkorból származó kerítéstöredéket ajtóval látni az egyik utcácskában. Következő úti célunk, a római Agora felé menet találkoztunk egy tanácstalan fiatal nővel, aki egy kis gyereket terelgetett. Kiderült, magyar és az Akropoliszhoz szeretne eljutni. Legjobb tudásunk szerint útbaigazítottuk.
94
A Római Agora is a kevésbé látogatott területek közé tartozik. Mint neve is jelzi a római időkben volt a közösségi élet színtere. Fő érdekessége egy későbbi időkből származó nyolcszögletű torony, mely a szelek tornya nevet viseli. Sajnos nem látogatható, teljesen be van állványozva és elég szorgosan dolgoztak rajta. Eddigre eléggé besűrűsödtek a felhők, és bár az előrejelzés szerint még nem volt itt az ideje az esőnek, már látszott, hogy készülődik. Még egy romterület volt, ahová jegyünk érvényes és az útikönyvek is ajánlják. Ez a Kerameikos. Elhatároztuk, azt is felkeressük. Ugyanazon az úton indultunk vissza, az Agora mellett elhaladva tovább kellett menjünk. Rövidesen elértük a terület határát. Ez is olyan, mint a korábban meglátogatott két hely, vagy a reggel felkeresett Olimpiai Zeusz szentély: A látnivalók 90%-a a kerítésen kívülről is megnézhető. Ez a terület a hajdan Athénba vezető két főút találkozásánál volt, és ezért egy érdekes infrastruktúra alakult itt ki. Megtalálható volt a temetőtől a bordélyházig minden. A feltárt alapfalak itt sem mondanak sokat az egykori életről.
Mire a területre érkeztünk, már csepegett az eső. Ezért nem is jártuk igazán körbe, amúgy sem mutatott volna sok újdonságot. Az egyik falmaradványon jó állapotban lévő szobrot fedeztem fel. Az eső elől betértünk a múzeumba. Itt is a szokásos szobrok, szoborrészletek, használati tárgyak, ékszerek fogadtak. Legjelentősebb tárgy egy hatalmas bikaszobor, mely egy sírt díszített valaha.
95
A múzeum eresze alá behúzódva vártuk, hogy enyhüljön az eső. Végül pár perc várakozás után esernyőink védelmében nekivágtunk a legközelebbi metróállomás felé vezető pár százméteres útnak. Két metró és a szokásos busz használatával három órára értünk a kempingbe. Az eső végül sokkal enyhébb lett, mint azt jelezték. Már a buszra felszálláskor sem esett, és utána egész este sem. Úgy érezzük, Athént becsületesen bejártuk. Az ajánlott helyek többségét felkerestük, a romokból nagyon is elég volt. Máskor évek alatt nem keresünk fel ennyit, mint egyedül ma. A város nem igazán lopta be magát a szívünkbe, Thessaloniki hangulata sokkal jobban tetszett. Egy magunkfajtának minden esetre fel kellett keresni. A kempingben átöltöztünk és én kimentem az étteremhez internetezni. Elsősorban nem is az internet térerő, hanem a töltési lehetőség vonzott. Hat órára befejeztem a tegnapi naplót, frissítettem a vírusvédelmet és a Windowst, áttöltöttem és megszerkesztettem a mai képeket és feltöltődött az aksi. Ezalatt Zsóka kifőzte a mai adag tésztát és megmelegítette a feltétet. Visszamenve a kocsihoz megvacsoráztunk, lezuhanyoztunk és elkezdtem írni a mai naplót. Nem sokra jutottam vele. Az Égei tengeren, 2015. május 21, csütörtök, 27. nap Ma kompozunk át Krétára. Délelőttre nem terveztünk semmit, kettőig maradhatunk a kempingben, a komp este 9-kor indul. Ennek megfelelően későn keltünk, csak fél kilenckor kezdtem el készíteni a reggelit. Elfogyasztása után kimentem megint az étteremhez befejezni a tegnapi naplót és közben feltölteni az aksit újra. Közben Zsóka a kocsi körül tevékenykedett, elsősorban a holmikat rakta össze az éjszakai kalandhoz. Elmúlt dél, mire visszamentem. Nyugodtan összepakoltunk, lezuhanyoztunk kimentem fizetni és negyed kettő után elhagytuk a kempinget. Délelőtt jött az ötletem, hogy, Pireuszban van egy Ford szerviz, keressük meg, és nézessük meg a kocsit, több szem többet lát, időnk meg van bőven. Rózsi alig negyed óra alatt elvitt a szervizhez. Ez egy kis, családias vállalkozás. A tulaj és egyben főszaki nem beszélt angolul, de egy adminisztrátornak tűnő kislány azért eleget, hogy megértsük egymást. Elmondtam gondunkat, de nem említettem a másik szerviz diagnózisát. Az öreg csinált egy próbakört, ő is érzékelte, hogy a kuplung magasan fog, de összességében nem találta olyan kritikusnak a helyzetet, mint fiatal kollegája tegnapelőtt. Ő is mondta, hogy hegyekbe azért ne nagyon menjünk vele. Még felhívtak egy másik helyet is, ahol egy angolul szépen beszélő hölgy is segített a helyzet értelmezésében. 96
Megkérdeztem, van-e alkatrészük a cseréhez. Nem nagyon bíztam benne, elég kis kócerájnak tűnt a hely. Kellemes meglepetésre mondták, hogy van, méghozzá eredeti, a tárcsa és a hátsó rész valami 450 euró, a szintén cserére ajánlott kinyomó csapágy pedig jó 60. Ez kellemes meglepetés, visszaemlékezve a Zágrábban két éve fizetett jó 1300 euróra. Az otthoni árak szerint a szerelés kb. 150-200 euró lehet. Úgy döntöttünk megvesszük mindkettőt, ezek birtokában, szükség esetén egy másik szerviz is be tudja szerelni. Az 515 euró nem esett jól, de mit van mit tenni. Az ide-oda rohangálás és telefonálás közben kiderült, hogy az öregnek is van egy lakóautója, az is Chausson, ugyanilyen Ford alvázon. Meg is mutatta. A hátán neki is Sawiko motortartó van. Jó hangulatban beszélgettünk, nagyon kedvesek és szolgálatkészek voltak. Egy órát töltöttünk náluk. Alapjában örülök, hogy megvettük az alkatrészeket, ez ad egyfajta biztonságot. A szervizben tett látogatás után elindultunk a kikötő felé. Még nagyon korán volt, nem egész három óra. Találomra kicsit tovább mentünk, és kerestünk egy helyet, ahol leállhatunk pár órára. Találtunk is ilyet, nem valami vidám hely, de arra alkalmas, hogy úgy este hétig eltöltsük az időt. Leparkolás után Rózsiból letöltöttem az útinaplókat, és betöltöttem a Krétán tervezett tennivalókat. Utána Zsókának felolvastam a tegnapi naplót és tovább írtam a mait. Fél hétkor elindultunk a kikötő felé, Rózsi vezérletével könnyen eljutottunk a kívánt helyre. Itt, a kompkikötőkben megszokottól eltérő viszonyokat találtunk. Nincsenek sorok a különböző járműfajták számára, aki akar, leparkol, aki fel akar menni a hajóra, az felmegy, miközben még folyt a korábbi út nyerges utánfutóinak kivitele. Mi még nem váltottuk ki jegyünket, mondták hol lehet, és, hogy álljunk le, ahol akarunk. Pillanatok alatt megkaptuk beszállókártyáinkat, nemcsak a mai útra, hanem visszafelére is. Utána, bár még jó két óra volt az indulásig, felhajtottunk a kompra. A teherautók közé irányítottak. Kértem adjanak villanyt a hűtőnek, mondták lehetséges, csak várjak, amíg a többi sáv is megtelik, és a kábelt kihúzhatom. Zsóka azért felment a fedélzetre, hogy egy esetleges alvásra is alkalmas jó helyeket foglaljon. Közben lassacskán jöttek a kocsik és kamionok. Talán fél óra elteltével mondták, hogy álljak át pár sávval arrébb, közvetlenül a villanycsatlakozóhoz, egy hatalmas hűtőkamion elé. Átállás után felcsatlakoztam az áramra, leellenőriztem, hogy a hűtő megy és az aksi töltődik, melegebb nadrágot vettem, felkaptam a rám bízott hátizsákot és én is felmentem a fedélzetre. Zsóka nagyon jó helyeket talált, vagy hat ülést elfoglalt két szövet kárpitozású kanapén. Elvackoltunk és elkezdtük egyetlen lehetséges foglalatosságunkat, az olvasást.
97
Én azért körbejártam a hajót. Csak a farán van behajtási lehetőség kocsik számára, így a hajó gyomrában forgolódni kell. Hatalmas jószág, tíz fedélzete van. A 3, 4, 5-ös szolgál a kocsik és kamionok elhelyezésére. Mi az 5-ösön parkoltunk. Itt vagy tíz sávban álltak kocsik és legalább öt kamionnak volt hely hosszában. Hatalmas, leereszthető rámpán jöttünk fel. A 6, 8, és 9-es szinteken vannak a kabinok, 3 hosszanti folyosóról nyílnak. A 7. szint a főfedélzet, itt van a recepció, 2-3 különböző kategóriájú étterem, bár, üzletek, négy, repülőülésekkel felszerelt klub, és a hozzánk hasonló prosztók számára leülési lehetőségek. Itt is van pár nyílt terület a hajó oldalán. A felsőbb szinteken hatalmas nyitott fedélzetek, melyekhez bárok, kiülési lehetőségek tartoznak, köztük többön komoly sétákat lehet tenni. Még világos volt, így tudtam fényképezni. A kikötő legfeltűnőbb épülete egy hatalmas templom, közvetlenül hajónk faránál. Tőle jobbra fordulva látható a kikötő több medencéje, bennük talán fél tucat különböző társasághoz tartozó komphajók vesztegelnek. Az idő elég párás volt, azért láthattuk a környező hegyeket, de nem tudtam felismerni Athén jellegzetes helyeit.
Pár perc késéssel indultunk, már teljesen sötét volt. A hajó megtelt, de nem voltunk sokan, iskolás csoportok randalíroztak, és összességében elég hangos volt az úri közönség. Éjfél körül csendesedett el a társaság. Én addigra elpilledtem, és le is feküdtem aludni. Zsóka csak egy óra után tudott lepihenni egy rövid időre.
98
