Csemáné Dr. Váradi Erika A JANUS-ARCÚ KRIMINÁLPOLITIKA – AVAGY A FIATALKORI BŰNÖZÉSSEL SZEMBENI FELLÉPÉS AKTUÁLIS KÉRDÉSEI A bűnözés megelőzésének kérdése – bár különböző hangsúlyokkal és tartalmakkal – az elmúlt években kiemelt témaként volt és van jelen a szakmai, szakmapolitikai, politikai közbeszédben. Különösen felerősödik az ezzel kapcsolatos diszkusszió, ha gyermek- vagy fiatalkorú elkövetőhöz köthető egy személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése. Az ilyenkor elhangzó vélemények tükrében a megoldás egyszerűnek tűnhet, s a még szigorúbb fellépés irányába mutat. Hiba lenne azonban a kérdést egy „szimpla”, könnyen kezelhető problémaként aposztrofálni. Egy ember életútját számos körülmény befolyásolhatja, melyek eltérő súllyal és hatással jelennek meg, felerősítve, vagy gyengítve egymást. Még a fiatalok kisebb súlyú, személy elleni támadásokat fel nem ölelő jogsértő magatartásai esetén sem számít kivételes dolognak a családon belüli erőszak, a lelki elhanyagolás, a pszichés abúzus, az iskolai zaklatás, a fiatalkori alkoholfogyasztás, a korábbi kisebb-nagyobb normasértő magatartások, a fiatalok – és a társadalom – erőszakkal szembeni toleranciája, a konfliktusok fizikai úton való „lerendezése” vagy éppen a környezet közömbössége, mint rizikótényezők jelenléte. Mégis, kevesen gondolnak arra, hogy ezek a körülmények egy „életesemény” mozaikdarabjai, melyek összeilleszkedve együttesen jelölik ki annak irányát és vezetik a történést a végkifejlet felé. Mindez ugyanakkor azokat a véleményeket is megalapozza, amelyek szerint a szigorúbb büntetésen túl más válaszlehetőségek is adottak – sőt, szükségesek – a bűnözés visszaszorításához, s e „mozaikdarabokat” eltérő módon lehet – és kell is – kezelni. Ez a komplexitás fejeződik ki a bűnmegelőzés fogalmában is, melybe – egyes nézetek szerint – minden olyan intézkedés beletartozik, amelynek célja a bűnözés visszaszorítása, és amelyen keresztül az emberek tudatára, e cél elérése érdekében, hatni lehet. A legtágabb értelmezést vallók a bűnmegelőzés alatt mindazon intézkedések összességét értik, melyek célja a bűnözés csökkentése; akár úgy, hogy a bűncselekményt elősegítő, végrehajtását megkönnyítő vagy lehetővé tévő körülményeket megszüntetik, akár úgy, hogy az egyéneket megfelelő irányba befolyásolják. Vannak tipikus okok és körülmények, azonban nincs két teljesen egyforma bűncselekmény és nincs két teljesen egyforma élettörténet sem. Ahhoz, hogy a bűnözés ténylegesen megelőzhető legyen, fel kell deríteni az elkövetőhöz, a sértetthez és a szituációhoz tartozó közeli és távoli okokat. Bár a bűnmegelőzés területén a szigorítás – mely elsősorban a büntető igazságszolgáltatás keretein belül képzelhető el – egyik irányként megjelenik, emellett azonban további három, markánsan elkülönülő lehetőség is fennáll, a kockázatközpontú, a közösségi, illetve a szituációs és áldozatközpontú megelőzési stratégiák képében.1
1
A tanulmány közzététele a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Tonry M.- Farrington D.P. (1995): Strategic Approaches to Crime Prevention. In Tonry M.- Farrington D.P. (eds): Building a Safer Society. Strategic Approaches to Crime Prevention. Chicago, University of Chicago
1
A magyar kriminálpolitikát az elmúlt időszakban2 egyfajta kettősség jellemezte.3 A határozottan megjelenő, elsősorban a „law and order” eszmeiségét visszatükröző irány a szigorúbb fellépést célozta, a büntető-igazságszolgáltatás eszközrendszerének segítségével. Bár e változások célcsoportját elsősorban nem a fiatalkorú elkövetők jelentették, a Büntető törvénykönyv, a Büntető-eljárásjogi törvény vagy a Szabálysértési törvény módosításai közvetlenül érintették ezen elkövetői csoportot is. Noha e folyamatok valódi eredményességéről az eltelt idő rövidsége miatt még nehéz lenne tényadatokkal alátámasztottan nyilatkozni, a – különösen a büntetőigazságszolgáltatáson kívül tevékenykedő – szakemberek egy része mégis úgy véli, hogy az elmúlt időszak változásai, különösen a szabálysértésekkel szembeni határozottabb fellépés pozitív hatásokkal bírtak. Ezzel szemben a szakemberek másik része – elsősorban a büntetőigazságszolgáltatásban dolgozók, illetve a fiatalkorú elkövetőkkel kapcsolatba lépők – megkongatták a vészharangot, s a fiatalkorúak önálló büntető-igazságszolgáltatásának a „haláláról” beszéltek.4 Tény: 2009-től kezdve mind a Büntető törvénykönyv, mind a Büntető-eljárásjogi törvény, valamint a fiatalkorú elkövetőkkel szembeni fellépést szabályozó egyéb törvények és rendelkezések is többször módosultak, melyek egyértelműen a szigorítás irányába tett lépésnek tekinthetők. Kérdésként merülhet fel, hogy a folyamatok mögött milyen mértékben jelent meg a bűnözés negatív irányú alakulásának az indoka, avagy más körülmények ennél nagyobb jelentőséggel bírtak. A büntetőpolitika változásának a hátterében több tényező is áll(t). 2007 második felétől kezdve – az „Új rend és szabadság” program megjelenésével – egyre inkább a politikai közbeszéd témájává vált a közbiztonság kérdése. Noha a bűnözés adataiban kiugró emelkedés nem volt tapasztalható, azonban elsősorban a kistelepüléseken, falvakban, a sokszor idősek sérelmére elkövetett kisebb súlyú cselekmények miatt csökkent a lakosság biztonságérzete. Ezek különösen az ország gazdaságilag nehezebb helyzetben lévő, magas munkanélküliségi rátával rendelkező területein jelentek meg nagyobb arányban. Az általában szabálysértésnek minősülő, vagy gyermekkorúak által elkövetett cselekményekre – látszólag – nem született hatékony, és a megsértett közösség által is érzékelhető állami válasz. Előfordult, hogy maga a hatóság sem törekedett az elkövetővel szembeni fellépésre, mert a törvény adta lehetőségeket, a törvényi kereteket nem érezték kellően hatékonynak. A média emellett több erőszakos, brutális cselekményt is felkapott, ahol többnyire egyedül élő, idős sértettek életét oltották ki kegyetlen módon a fiatal, esetenként még gyermekkorú elkövetők csekély anyagi haszon reményében. Az akkori ellenzék rendszeresen szót emelt a rossz közbiztonsági helyzet miatt, amire a kormány egyre határozottabb választ kívánt adni. Így fordult elő, hogy míg az ellenzék a
Press. Hivatkozza: Borbíró A. (2009): Bűnmegelőzés. In: Borbíró A.-Kerezsi K.: A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I. Budapest, 2009. 115.o. 2 A kriminálpolitika különböző irányai után már a 2006-2010 közötti kormányzati ciklus vége előtt megállapítható volt, hogy „2008. évtől kezdődően újra átértékelődni látszik a kriminálpolitika eszközrendszere, és a szigorítás határozott szándéka körvonalazódik.” In: Kerezsi K.: Kriminálpolitikai törekvések és reformok. Csemáné Váradi E. (szerk.)(2009): Koncepciók és megvalósulásuk a rendszerváltozás utáni kriminálpolitikában. MKT Kriminológiai Közlemények Különkiadása. Bíbor Kiadó, Miskolc 32.o. 3 A „Janus-arcú” kifejezés a kettősséget – és nem a pejoratív tartalmú kétarcúságot, kétszínűséget – jelöli, de a szerző véleménye szerint egyben utal arra is, hogy egy irányváltásnál, egy új kezdeténél állva a folyamatok komplexen vizsgálandók, a múlt tapasztalatai értékesek és beépítendőek, s minden megoldás többféle aspektusból értékelendő. 4 Így például dr. Vaskúti András, kúriai bíró. In: Megszűnnek a fiatalkorúak ügyeit tárgyaló bíróságok - Egy bekezdés törlése. Magyar Narancs 2011/ 21. sz. On-line: 2012.03.01. http://magyarnarancs.hu/belpol/megszunnek_a_fiatalkoruak_ugyeit_targyalo_birosagok__egy_bekezdes_torlese-76174
2
három csapás bevezetésének szükségességét bizonygatta, addig az igazságügy-miniszter már 10-15 csapásról beszélt.5 Részben e szigorúbb büntetőjogi fellépést célozta a Büntető törvénykönyv 2009. évi módosítása,6 mely bővítette a minősített esetek körét, szélesítette és súlyosította a bűnismétléshez fűződő hátrányok körét. Új elkövetői kategóriát vezetett be, az erőszakos többszörös visszaesőét. Ennek minősül az elkövető, ha mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el. Az újabb (tehát a harmadik) személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése esetén nem csak a büntetési tétel felső, de alsó határa is emelkedik a törvényben meghatározott mérték szerint. Kizárt a feltételes szabadságra bocsátás vagy a büntetés enyhítése, vele szemben minden esetben végrehajtandó szabadságvesztés-büntetést kell kiszabni. Az intenzív jogalkotói tevékenységet jelzi, hogy 2010 májusáig még tíz alkalommal változott a magyar Büntető kódex. A 2010. áprilisi országgyűlési választásokat követően megalakult kormány – betartva választási ígéreteit – több új törvényt is alkotott. Az elsők között rendelkeztek az ú.n. „Három csapás” bevezetéséről,7 mely lehetővé teszi a személy elleni erőszakos bűncselekményeket sorozatban elkövető bűnismétlők büntetésének jelentős szigorítását, amely a legsúlyosabb esetben életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabásának a kötelezettségét jelenti a bíróságok felé. Ez alól kivételt jelentenek a fiatalkorúak és részben a fiatal felnőttek. Húsz éven aluliakkal szemben ugyanis nem lehet alkalmazni az életfogytig tartó szabadságvesztést sem halmazat, sem erőszakos többszörös visszaesés esetén.8 A közbiztonság javítása érdekében szigorúbban lépett fel a Kormány a szabálysértést elkövetőkkel – így a fiatalkorúakkal – szemben is. Míg korábban szabálysértés esetén fiatalkorúval szemben nem lehetett szabadságelvonással járó szankciót alkalmazni, addig 2010 augusztusától már igen.9 Az új rendelkezés több szempontból is jelentős hátrányt jelentett a fiatalkorú elkövetőkre, noha a törvényes garanciák az 1999. évi törvény módosítása után is adottak voltak.10 Ilyen garanciális szabály volt például, hogy törvény állapította meg az elzárással sújtható szabálysértések körét, tartama halmazat esetében sem léphette túl a kilencven napot; vagylagosan került meghatározásra más szankció mellett; elbírálása bírósági hatáskörbe tartozott. Ugyanakkor: – bár elzárást csak a törvényben meghatározott szabálysértések esetén lehetett alkalmazni, ezek egy része tipikusan a fiatalkorú elkövetőkre volt jellemző, mint például a rendzavarás, a garázdaság,11 a veszélyes fenyegetés vagy a tulajdon elleni szabálysértések.12 Így elkövetésük esetén a fiatalkorúakkal szembeni elzárás egy naptól 30 napig – kivételesen 45 napig – terjedhetett.13
5
„A Kormány meggyőződése, hogy nem elég három csapásban, annál sokkal többen, 10-15 csapásban kell gondolkozni.” Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter nyilatkozata. On-line: 2009.04.25. www.irm.gov.hu/?katid=1&id=104&cikkid=4960. 6 2009. évi LXXX. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról 35.§., 42.§ (5) 7 2010. évi LVI. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról 4. §. 8 2010. évi CLXI. törvény az egyes büntető tárgyú törvények módosításáról 2.§. 9 2010. évi LXXXVI. törvény a közbiztonság javítása érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról 1.§. 10 1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről 11 Így például garázdaságot valósít meg, és vagylagosan büntethető, „(1) Aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” (1999. évi LXIX. törvény 142/A. §) 12 1999. évi LXIX. törvény 14. § (2) 13 1999. évi LXIX. törvény 24.§. (1)
3
– azzal, hogy a törvény fiatalkorúakkal szemben is lehetőséget adott az elzárás alkalmazására, szélesebb körben kerülhetett sor a szabálysértési őrizet elrendelésére, mely legfeljebb 72 óráig tarthatott. Az elzárással is sújtható szabálysértés esetén – ha tettenérésre került sor – a rendőrség őrizetbe vehette az elkövetőt, gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából. Az őrizetbe vételre akkor is sor kerülhetett, ha a szabálysértés helyszínéről elmenekült elkövetőt a rendőrség az elkövetéstől számított 48 órán belül elfogta. A kényszerintézkedés elrendelésének kérdésében tehát a rendőrség döntött. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes településeken az elkövető fiatalokkal szemben – mintegy bűnmegelőzési célból – alkalmazták a szabálysértési őrizetet, kihasználva annak törvényi kereteit. – további eltérés volt, hogy míg bűncselekmény esetén korábban csak a megyeszékhelyen lévő városi bíróság volt illetékes eljárni, addig az elzárással is sújtható szabálysértést főszabályként az elkövetés helye szerint illetékes helyi bíróság ítéli meg.14 – hasonlóan aggályosnak, és az eddigi gyakorlat jelentős változásának tekinthető, hogy az elzárással is sújtható szabálysértés miatt első fokon eljáró helyi bíróság jogkörében bírósági titkár is eljárhatott.15 A 2012. április 15-én hatályba lépett 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről fenntartotta a fiatalkorúakkal kapcsolatosan korábban aggályosnak ítélt rendelkezéseket, így például az elzárás illetve a pénzbírság elzárásra változtatásának lehetőségét is. „A helyzet abszurditását …. jól szemlélteti, hogy közérdekű munka csak 16 év feletti gyermekkel szemben szabható ki, ugyanakkor egy 14 év feletti gyermeket elvben elzárásra lehet ítélni.”16 Mindez számos problémát vet fel. Míg a Büntető törvénykönyv szerint a büntetés alkalmazásának célja az egyéni megelőzés, eszköze a nevelés, és a szabadság elvonása csak végső eszköz lehet, addig az új Szabálysértési törvény értelmében a büntetés célja a cselekmény súlyával arányos joghátrány,17 és az elkövető személyi körülményeit csak másodlagosan kell figyelembe venni. Ennek megfelelően nem érvényesül az elzárás „ultima ratio”-jellege sem; a fiatalkorú elkövetők kapcsán nincs ilyen rendelkezés. A jogkövetkezmények közül a gyakorlatban elsősorban a figyelmeztetés, a pénzbírság illetve az elzárás kerül alkalmazásra. Külön is kiemelendő, hogy a bírósági titkárok döntési jogosultsága miatt csorbul az az elv, hogy a fiatalkorúakkal szembeni legsúlyosabb jogkövetkezmény, a szabadság elvonása kérdésében nem csak fiatalkorúak bírája járhat el. 2011 szeptemberétől egyébként is megkérdőjeleződik, hogy beszélhetünk-e még fiatalkorúak önálló büntető igazságszolgáltatásáról? Míg korábban a fiatalkorúak helyi bírósági hatáskörébe tartozó ügyében a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, a Fővárosi Bíróság területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság járt el, addig ősztől megszűnt e bíróságok kizárólagossága.18 A rendelkezés hátterében az egyenletesebb bírósági leterhelés és az eljárások gyorsításának szándéka mellett az is állt, hogy az ítélkezést közelebb vigyék az érintettekhez. 14
A megyei bíróság elnöke - a megyei rendőrfőkapitány javaslatára - más helyi bíróság illetékességét is megállapíthatja. 1999. évi LXIX. törvény 119.§ 15 2010. évi LXXXVI. törvény a közbiztonság javítása érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról 6. §. 16 Idézet alapvető jogok biztosának az Alkotmánybírósághoz AJB-3298/2012 szám alatt benyújtott indítványa indoklásából. On-line: 2012.04.02. http://www.ajbh.hu/allam/jelentes/201203298Ai.rtf 17 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről 21. § (1) „A büntetést és az intézkedést …. úgy kell megállapítani, hogy igazodjék a szabálysértés súlyához. Az eljárás alá vont személy személyi körülményeit annyiban kell figyelembe venni, amennyiben azok a szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezésére álló adatokból megállapíthatóak.” 18 2010. évi CLXXXIII. törvény egyes törvényeknek a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló módosításáról
4
A sértettekre – akárcsak az elkövetőkre – időben, pénzben, fáradtságban jelentős terhet rótt, hogy a megyeszékhelyre kellett beutazniuk a tárgyalásra, s ezt sokszor az elkövető családja anyagilag sem tudta vállalni. A „jó szándék” ellenére számos aggály is megfogalmazódik az új szabályozással szemben. Ezek közül a leglényegesebb az, hogy az eddig a felnőttek ügyeiben eljáró bírák hogyan fogják biztosítani azt a célt, amit a törvény meghatároz: „A fiatalkorúval szemben az eljárást az életkori sajátosságainak figyelembevételével, és úgy kell lefolytatni, hogy az elősegítse a fiatalkorúnak a törvények iránti tiszteletét.”19 Eddig is számos kritika hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a fiatalkorúak bíráival szemben nem teszi semmilyen jogszabály sem kötelezővé a speciális – például pszichológiai, pedagógiai –, nemzetközi dokumentumokban is megfogalmazott ismeretek megszerzését. Ezen elvárásnak való megfelelés lehetősége most még távolabbinak látszik. Hasonló folyamatok szemtanúi lehetünk a vádhatóság vonatkozásában is. A fiatalkorúak helyi bírósági hatáskörbe tartozó ügyében a főügyészség székhelye szerinti helyi ügyészség, illetve a nyomozó ügyészség fiatalkorúak ügyésze jár el. 20 A nagy ügyszámú ügyészségeken azonban előfordul, hogy a felettes ügyész valamennyi ott dolgozó ügyészt kijelöl fiatalkorúak ügyészének.21 A speciális kompetencia itt sem feltétel. Szemben a szabálysértési eljárással, itt azonban nem került sor a hatáskör ledelegálásának lehetővé tételére. Az Alkotmánybíróság22 tárgyaláson történő ügyészi részvételt általános érvényűvé tevő döntésével összefüggésben a Büntető-eljárásjogi törvény módosult,23 megengedve, hogy helyi bíróságon ügyészségi titkár, illetve – meghatározott feltételek mellett24 – ügyészségi fogalmazó is képviselhesse a vádat. E rendelkezés azonban nem vonatkozik a fiatalkorúakkal szembeni eljárásra.25 Vitathatatlan: az elmúlt időszak új rendelkezései közvetlenül illetve áttételesen jelentősen megingatták a fiatalkorúak önálló büntető-igazságszolgáltatásának létét, s összességükben a szigorúbb fellépés irányába léptek előre. Noha a fiatalkorúakra mind a Btkban, mind a Be-ben speciális rendelkezések vonatkoznak, azonban a büntetőeljárás egyes intézményei kapcsán, e téren tapasztalható visszalépés jelen feltételrendszer mellett negatív folyamatként értékelhető. Ehhez a büntetőpolitikai26 irányhoz illeszkedő tartalommal készült el az új büntetőjogi kódex27. A 2013. év folyamán hatályba lépő Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. 19
1998. évi XIX. tv. 447. § (1) 9/2012. (II. 16.) LÜ utasítás a gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészi szakfeladatok ellátásáról 3.§. (2) 21 1998. évi XIX. tv. 449. § (1) „Az ügyész jogkörében a felettes ügyész által kijelölt ügyész (a fiatalkorúak ügyésze) jár el.” 22 72/2009. (VII. 10.) AB határozat 23 2010. évi CLXI. törvény egyes büntető tárgyú törvények módosításáról 35. §. ((1) A Be. 241. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A helyi bíróságon ügyészségi titkár is képviselheti a vádat.” (2) A Be. 241. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki: „(3) A helyi bíróságon ügyészségi fogalmazó is képviselheti a vádat, kivéve, ha a) a bűncselekményre a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, b) a vádlottat fogva tartják, c) a vádlott - a beszámítási képességre tekintet nélkül - kóros elmeállapotú.”) 24 1998. évi XIX. tv. 242. § (3) A helyi bíróságon ügyészségi fogalmazó is képviselheti a vádat, kivéve, ha a) a bűncselekményre a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, b) a vádlottat fogva tartják, c) a vádlott - a beszámítási képességre tekintet nélkül - kóros elmeállapotú. 25 1998. évi XIX. tv. 460.§. (3) „A tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező. A fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban ügyészségi fogalmazó és ügyészségi titkár a vádat nem képviselheti.” 26 A büntetőpolitika és a kriminálpolitika nem szinonim fogalmak. Utóbbi – álláspontunk szerint is – magában foglalja az előbbi mellett többek között a bűnmegelőzés vagy az áldozati politika területét is. 27 „Az új Büntető Törvénykönyvvel szembeni egyik legfontosabb elvárás tehát a szigorúság, amely nem feltétlenül jelent tételhatár-emelést, hanem a tettarányos büntetőjogi szemlélet hangsúlyosabb megjelenítését a törvényben.” In.: 2012. évi C. törvény indokolása a Büntető Törvénykönyvről. Általános indokolás. I. Az új törvény megalkotásának alapvető indokai, annak tartalmi iránya 20
5
törvény ugyanis kiszélesítette a büntethetőség körét, amikor kimondja: „Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.”28 A 12-14 év közötti elkövetők felelősségre vonhatóságának azonban objektív és szubjektív feltételei is vannak: „Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés [160. § (1)-(2) bekezdés], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §), a testi sértés [164. § (8) bekezdés], a rablás [365. § (1)-(4) bekezdés] és a kifosztás [366. § (2)-(3) bekezdés] elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.”29 Ez utóbbi feltétel meglétének tényében való döntés komoly kérdéseket vet fel, figyelemmel a belátási és a beszámítási képesség eltérő tartalmi elemeinek körére30 csakúgy, mint a döntéshez szükséges speciális tudás, készségek, kompetenciák meglétére illetve hiányára, vagy a szakértők leterheltségéből eredő időtényezőre, melynek ebben a személyiségfejlődési szakaszban különös jelentősége van. Minden hasonló jellegű változás esetén komoly kérdés: mennyiben indokolta a bűnözési helyzet alakulása a büntetőjogi beavatkozás több síkon történő kiszélesítését? Mennyiben igazolható a fiatal korosztállyal szembeni szigorúbb büntetőpolitika eredményessége a visszaesési statisztikák, a követéses vizsgálatok segítségével? A gyermek- és fiatalkorú (bűn)elkövetők száma a hazai kriminálstatisztikai adatok szerint a határozott irányába mutató kriminálpolitika kezdeteihez, a 2007. évi értékekhez viszonyítva nem nőtt ugrásszerűen. Sőt, az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetőktől eltekintve, számuk csökkent. A folyamatok mögött részben az áll, hogy csaknem 10 év alatt a gyermekkorú lakónépesség a magyar társadalmon belüli aránycsökkenése 12%, a fiatalkorú lakónépességé 13,9% volt!31
28
2012. évi C. tv. 105.§ (1) 2012. évi C. tv. 16.§ 30 A Csemegi kódex I. Büntető novellája az erkölcsi-értelmi fejlettséget a büntetőjogi felelősségre vonhatóság kritériumává emelte. E döntés nem, a pontos tartalmi meghatározások elmaradása azonban számos kritikát szült. Fontos megjegyezni, hogy mindez a mai büntetőjogi értelemben vett fiatalkorra, azaz a 14-18. életév közötti elkövetőkre is irányadó volt. Sőt, a Novella a fiatalkor büntetőjogi határát többek között azon indokokkal terjesztette ki a 18. életévig, hogy még a 16-18 éves korosztály is fejlődésben van mind élettanilag, mind lélektanilag, és nem rendelkezik azzal az erkölcsi-értelmi fejlettséggel, amelyet a teljes büntetőjogi felelősségre-vonhatóság megkívánna. 31 Forrás: Tájékoztató a gyermekkorúak és a fiatalkorúak bűnözésével összefüggő egyes kérdésekről. Legfőbb Ügyészség Informatikai Főosztály, Budapest, 2012. 3.o. 29
6
1. sz. ábra: A bűnelkövetők, a fiatalkorú bűnelkövetők és a gyermekkorú elkövetők számának alakulása a 20022011. években (Forrás: Legfőbb Ügyészség, 2012)
Egyértelműen megállapítható, hogy a gyermekkorúak száma az elmúlt időszakban olyan radikálisan csökkent hazánkban, mely lassacskán magával hozza a 30 évnél fiatalabb korosztály fogyását is. Továbbra is igaz, hogy a legtöbb gyermekkorú tipikusan vagyon elleni bűncselekményt valósít meg (60-80%), ezen belül is elsősorban lopást, betöréses lopást. A rablások aránya 2011-ben 3,76% volt, s részesedésük csökkent, míg a garázdaságoké 16,57%-ra emelkedett. Az erőszakos bűncselekmények közül még a szándékos testi sértés érdemel kiemelést. A bűncselekmény elkövetésének módjánál továbbra is a csoportos jelleg a leggyakoribb, noha nőtt a magányosan tevékenykedő gyerekek száma. A nemek között a lányok aránya eddig folyamatosan emelkedett, ez az első év, hogy ezt nem mutatják a számok. 2011-ben az elkövetők 17,76%-a volt leány.
2. sz. ábra: A gyermekkorú elkövetők elkövetői csoportonkénti százalékos megoszlása a 2011. évben (Forrás: Legfőbb Ügyészség, 2012)
Az életkori megoszlás kérdése különösen fontos, ha figyelembe vesszük a fiatalabb generációk növekvő aktivitását. Bár – fejlettségükből adódóan is – a 13 évesek a legaktívabbak, érdemes a 10 év alatti korosztályt is figyelemmel kísérni. 7
Továbbra sem változott a helyzet a családi környezetet illetően. A legtöbb gyermekkorú elkövető – háromnegyed részük – kétszülős családból érkezik. Ehhez képest elenyésző az egyszülős (12,38%) illetve nevelőotthonból kikerülő gyerekek aránya. Nem változott a helyzet az ország „bűnkibocsátó” régióit tekintve sem. A legtöbb törvény ellen vétő gyermek Borsod-Abaúj-Zemplén (14,08%), Szabolcs-Szatmár-Bereg (11,35%) és Hajdú-Bihar (8,07%) megyében élt. A cselekményi oldal adatait elemezve kiderül, hogy azon bűncselekmények száma, melyekben gyermekkorúak vettek részt, szintén csökkent. (2011. év: 5775). A gyermekkorúak részvételével megvalósított bűncselekmények aránya a megyék közül Fejér megyében volt a legmagasabb (47,72%), többségében vagyon ellen támadás. A fiatalkorú bűnelkövetők száma 2011-ben 11 034 fő. Figyelemmel népességszámuk intenzív csökkenésére, 2005 óta most volt a legmagasabb a bűnözési aktivitás: 2476,59 fiatalkorú bűnelkövető jutott 100.000 fiatalkorú lakosra. A vagyon elleni bűncselekmények dominanciája továbbra is megmaradt, bár részesedésük az elkövetett bűncselekmények közt egyre csekélyebb, 2011-re már csak 53,85%. A bűncselekmények többsége lopás, a rablások aránya 4,22%-ra csökkent. Nőtt ugyanakkor a személy elleni erőszakos cselekményeket elkövetők részesedése, főként a testi sértéseké. Ennél is markánsabban emelkedett a garázdaságot megvalósítók száma, de több fiatalt kaptak el kábítószerrel visszaélés miatt is, mint az előző évben. A – többnyire – kortárscsoport szerepe meghatározó, még ha a csoportos elkövetések aránya el is marad a gyermekkorúaknál tapasztaltakéhoz képest (34,1%). A fiatalkorú lányok kb. 14,09–18,07%-ban vannak jelen az elkövetői oldalon. A bűnelkövetők életkorát tekintve a 30,56%-os részesedési arányukkal a 17 évesek „vezetnek” a fiatalkorúak közt.
3. sz. ábra: A fiatalkorú elkövetők korcsoportos megoszlása a 2011. évben (Forrás: Legfőbb Ügyészség, 2012)
A családi környezetre – a gyermekkorú elkövetőkhöz hasonlóan – legjellemzőbb, hogy mindkét szülő együtt neveli a fiatalkorút (66,01%), s itt is az egyedülállók (16,92%) és a nevelőotthonból érkezők (10,43) követik őket. Érdemes nyomatékkal vizsgálni, miről tudósítanak a bűnelkövetésben közrejátszó oksági tényezők. Úgy látszik, gyakoribb az alkohol hatása alatti (7,01%) elkövetés, mint a kábítószer (3,79%) vagy más kábító hatású anyag fogyasztása eredményeként történő normasértés. A sértettek és az elkövetők viszonyát az előzetes kapcsolat hiánya jellemzi. A sértettek 38,26%-a ismeretlen volt az elkövető számára. Ugyanakkor a bűncselekmények 8,76%-a iskolatárs ellen irányult, 0,69%-uk pedig a szülő, nagyszülő sérelmére került elkövetésre. A legtöbben közülük – a fővárost leszámítva (10,35%) – Borsod-Abaúj-Zemplén (9,84%) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (8,94%) megyében laknak.
8
A fiatalkorúak részvételével elkövetett bűncselekmények száma tovább csökkent. Leggyakrabban a fővárosban (12,54%) és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében került elkövetésre (8,41%), elsősorban vagyon elleni támadásként (53,99%). A fiatalkorú bűnelkövetők előélet szerinti megoszlása nem mutat különösebb változást. Döntő többségük – 83,1-91,7% – büntetlen előéletű.
4. sz. ábra: A fiatalkorú bűnelkövetők előélet szerinti megoszlása a 2011. évben (Forrás: Legfőbb Ügyészség, 2012)
Bár a statisztikai adatokból is kiolvashatóan a gyermek- és fiatalkori bűnözésnek vannak egyértelműen negatív irányú változásai (pl.: a bűnözési aktivitás emelkedése), kiugróan (bűn)elkövetői létszámról vagy markánsan romló bűnözési adatokról nem közvetít a kriminálstatisztika. Ma hazánkban – arányaiban hasonlóan a korábbi időszakhoz – az összes ismertté vált bűnelkövető 12%-a fiatalkorú. A kiskorúak bűnözését pedig – bár egyre csökkenő súllyal, de – még mindig a vagyon elleni bűncselekmények dominanciája jellemzi. A bűnözési adatok alakulása tehát nem támasztja alá a fiatalkorúakkal szembeni szigorúbb büntetőjogi fellépés szükségességét. Tény ugyanakkor, hogy ezek a számok csak a bűnözés látható, ismertté vált részéről tudósítanak, mint ahogy az is, hogy e korosztály körében gyakoribb kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekmények körében a rejtvemaradás esélye nagy, s hogy e statisztika nem számol be a szabálysértések számáról sem. A kriminálpolitika alakulása azonban nem kizárólagosan a bűnözési helyzet tényleges változásait követi. Számos nemzetközi példa mutatja, hogy ebben egyéb szempontok is szerepet játszanak azon túl, hogy a kriminálpolitika birtoklóinak szakmai hitvallása milyen irányt mutat. Így például az USA-ban a szigorú fellépést célzó „law and order” szemlélet előretörésére akkor került sor, amikor a bűnözés már csökkenő tendenciát mutatott.32 Egyre nagyobb a jelentősége azonban a közösségi biztonságérzet alakulásának, illetve annak, hogy a „büntetéskiszabási gyakorlat szigorítása illetve a zéró tolerancia elve …. kétségtelenül gyakorol a közvéleményre egyfajta megnyugtató hatást.”33 „Szigorú büntetőjogot propagáló kommunikáció nélkül választás nem nyerhető.” – írja Nagy Ferenc professzor a nagypolitika és a média szorításában vergődő kriminálpolitikáról.34 Hasonló hatások és folyamatok befolyásolják a fiatalkorú elkövetőkkel szembeni fellépés büntetőjogi eszközeinek alakulását, a megelőzés tartalmi elemeinek és módszereinek változását. Az USA fiatalkorúakra vonatkozó büntető-igazságszolgáltatását már a ’80-as évektől kezdve egyre erőteljesebben uralja a „megérdemelt büntetés” elve, melynek egyik hozadékát jelentik az ú.n. transzfer-törvények. Ezek teszik lehetővé a fiatalkorú elkövetők ügyeinek a felnőtt elkövetőkkel szemben eljáró bíróság elé történő áttételét, illetve az eljárás lefolytatását. Az irány helyességébe vetett hitet nem ingatja meg az a tény sem, hogy – 32
Lásd erről részletesebben például Kerezsi Klára, Lévay Miklós, Borbíró Andrea tanulmányait. Farkas Á. (2010): Kriminálpolitikák egy globalizált világban avagy kriminálpolitikák vándorúton. In.: Víg D. (szerk.): Globalizáció kihívásai – kriminálpolitikai válaszok. Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest 41.o. 34 Nagy F. (2009): Kriminálpolitikai gondolatok magyar és nemzetközi megközelítéssel. In.: Csemáné Váradi E. (szerk.): VI. Országos Kriminológiai Vándorgyűlés – Koncepciók és megvalósulásuk a rendszerváltás utáni kriminálpolitikában. Magyar Kriminológiai Társaság. Bíbor Kiadó, Miskolc 40.o. 33
9
elsősorban az egyéni – preventív hatást és eredményességét vizsgáló kutatások mindegyike magasabb visszaesési arányról tudósít azoknál a fiatalkorú elkövetőknél, akiknek ügyében az általános hatáskörű büntető bíróság járt el.35 Bár az európai államok fiatalkorúakkal kapcsolatos büntető-igazságszolgáltatását elsősorban az elterelés, a büntetés helyett nevelés elve, a resztoratív igazságszolgáltatás előtérbe kerülése, a reparáció, a mediáció alkalmazási körének szélesítése, a család, a közösség bevonása, szerepének hangsúlyozása (pl.: családi konferenciák rendszerének kiépítése) jellemzi, találunk az amerikaihoz hasonló példákat a szigorúbb fellépés térnyerésére illetve az ebbe az irányba történő elmozdulásra.36 Ezek közé sorolható például - a büntethetőségi korhatár csökkentésének szándéka (pl.: Csehország), illetve csökkentése (pl.: Írországban, emberölés és nagy súlyú szexuális bűncselekmények esetén, 10. életévre) - a közösségi szankciók „szigorítása” – azaz annak a kívánalomnak való megfelelés, hogy a közösségi szankciók hiteles és kemény alternatívái legyenek a klasszikus büntetéseknek (pl.: Anglia/Wales) - a represszív jellegű szankciók bevezetése (pl.: Csehországban a „preventív fogvatartás” intézménye a nagyon súlyos bűncselekményt elkövetettek vagy a különösen veszélyes bűnelkövetők esetén) - a szabadságvesztés-büntetés maximumának emelése (pl.: Hollandiában a szabadságvesztés-büntetés tartamának felső határa 2 év) - az ügy felnőttkorúak bírósága elé történő áttétel lehetősége (pl.: Hollandiában, ha nagy súlyú a bűncselekmény) - a büntetés mérséklésének, enyhítésének kizárása (pl.: Franciaországban, a 16. életévét betöltött visszaeső bűnelkövetőknél) A represszív szemlélet elsősorban azokban a nyugat-európai országokban tudott teret nyerni, ahol a fiatalok bűnözésében markánsan megjelent a migráns illetve az etnikai kisebbséghez tartozó elkövetői kör, s mely jelenséget az állampolgárok a társadalmi békét veszélyeztető folyamatként éltek, élnek meg.37 Ugyanakkor Közép-kelet Európában – az eltérő szabályozási elemek ellenére is – számos hasonló történés figyelhető meg. A rendszerváltás ezekben az országokban a szabadság elnyeréséhez, az emberi jogok, szabadságjogok megerősödéséhez, a társadalmi tolerancia-szint emelkedéséhez vezetett. A szigorúbb fellépés hátterében alapvetően nem a nyugat-európai országok kapcsán megfigyelhető okok állnak, hanem elsősorban a romló gazdasági helyzet, a romló biztonságérzet, az – részben ezekkel összefüggésben – egyre erősödő társadalmon belüli ellentétek. Az állampolgárok gyors és hatékony választ szeretnének, mely igény felismeréseként a közbiztonság kérdése politikai kampánykérdéssé vált. Úgy tűnik, hogy a büntető-igazságszolgáltatáson belüli megelőzés, a büntetés prioritását valló módszerek hatékonyságával kapcsolatos kutatások negatív eredményei kevéssé befolyásolják a nemzeti jogalkotásért felelős szakemberek döntéseit. Az alternatív megoldások, az elterelés térnyerését követően számos kutatás bizonyította ezen reakció-lehetőségek hatékonyságát – s ezzel együtt a formális büntetőjogi beavatkozások 35
Lévay M. (2009): A gyermek érdekétől a megérdemelt büntetésig: a fiatalkorúakra vonatkozó büntető igazságszolgáltatás alakulása az Egyesült Államokban. In.: OKRI Szemle. OKRI, Budapest. 149-171.o. 36 Ismerteti Csemáné Váradi Erika „Új irányok a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásában: kétségek és megerősítések” címmel, a Magyar Kriminológiai Társaság éves konferenciáján tartott előadásában. (Közbiztonság és Társadalom. Budapest, 2011.09.30.) 37 Az ú.n. „rizikó-büntetőjog” megjelenéséről és a „law and order” eszméjének térnyeréséről ír például Casermeiro P.R. (2011): The law and order approach to criminal law in the administrative sanctioning system. In.: Electronic Review of the IAPL A-04 2. On-line: 2012.03.11. http://www.penal.org/IMG/The%20law%20and%20order%20approach%20to%20criminal%20law%20in%20the %20administrative%20sanctioning%20system%20formateado.pdf
10
eredményességének csekélyebb fokát. Például Németországban először Storz vizsgálatai igazolták, hogy az első felelősségre-vonás mikéntje meghatározó a további döntésekre is. Az elsőbűntényes elkövetőknél az eljárás informális módon való megszüntetése jelentősen csökkenti az esélyét egy újbóli bűnelkövetésnek.38 Ennek magyarázata abban keresendő, hogy a fiatalok korspecifikus jogsértései rendszerint egy spontán remissziós folyamatban visszafejlődnek, és nem torkollanak kriminális karrierbe. A túl korai és túl szigorú szankcionálás sokkal inkább korlátozhatja ezt a spontán remissziós folyamatot. „..a szabadságvesztés-büntetés a legjobb esetben is ugyanolyan, de bizonyos eredmények szerint rosszabb bűnismétlési arányokat eredményez, mint a hasonló bűncselekményekre kiszabott alternatív szankció” – fogalmazza meg a szabadságvesztés és az alternatív szankciók hatékonyságvizsgálatainak eredményeit ismertetve Borbíró Andrea.39 A szabadságelvonás, mint arányos és indokolt szankció alkalmazása tehát önmagában többnyire nem képes kezelni a bűnelkövetéshez vezető okok és körülmények hatásait és nem tud olyan megoldásokat adni, melyek az egyéni megelőzés terén hatásosak lehetnek. Ha hiszünk abban, hogy a szabadságvesztés-büntetés megelőző jellege több kell legyen annál, mint hogy a fiatalt, mint „rizikófaktort” időlegesen kiemeljük a társadalomból, akkor számos program, képzés, technika lehet a segítségünkre. Évtizedes nemzetközi tapasztalatok támasztják alá a szabadságelvonás alatt alkalmazandó különböző speciális módszerek prevenció-növelő hatását. Így például egy 14-21 év közötti, 81%-ban bűnismétlő, 19%-ban az erőszak különösen nagy fokát mutató első bűntényes, a büntetése során konfliktuskezelési programban részt vett fiú életét utánkövető kutatás40 azt mutatta, hogy még ezeknél, a társadalomra veszélyesség magasabb fokát mutató fiataloknál sem került sor újabb elkövetésére vagy elítélésre több mint felük (55%) esetén. 30%-nál fordult elő kisebb lopás – azaz nem személy elleni erőszakos bűncselekmény. Kevesebb, mint 15%-kat ítéltek el ismét erőszakos, garázda jellegű bűncselekmény miatt, azonban a fiatalok fele még a tréning előtt elkövetett cselekményéért kapta a büntetést! Az utóbbi időszakban mindinkább előtérbe kerültek ezek az önkéntes, a fiatalkorú elítélt aktív – problémamegoldó – részvételére épülő reintegrációs programok. Noha a legjobb eredményt elsősorban a közösségre építő, azok bevonásával zajló megoldások mutatják, de még a zárt intézeteken belüli, különösen súlyos bűncselekményt elkövető, „magas kockázatú” fiatalok visszaesési rátáját is markánsan javították a speciális megoldások.41 A rövid tartamú szabadságelvonással járó szankciók esetén kevéssé vagy egyáltalán nem adottak az említett speciális kezelési programok alkalmazási feltételei, s részben ennek, részben e programok
38
Storz R. (1992): Jugendstrafrechtliche Reaktionen und Legalbewährung. In.: Heinz W.-Storz R.(1992): Diversion im Jugendstrafverfahren der. Bundesrepublik Deutschland. Bonn. Hivatkozza: Csemáné Váradi E. (1994): A diverzió jogintézménye és gyakorlata a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárásban Németországban. Publicationes Universitatis Miskolciensis Sectio Juridica et Politica Tomus IX. Fasciculus 113., Miskolc 207-234.o. 39 Killias, M., Villetaz, P. and Zoder I. (2006): The Effects of Custodial vs. Non-Custodial Sentences on ReOffending: A Systematic Review of the State of Knowledge. In.: Campbell Systematic Reviews, 2006/13. Hivatkozza Borbíró A. (2009): A kriminálpolitika hatékonysága. In: Csemáné Váradi E. (szerk.)(2009): Koncepciók és megvalósulások a rendszerváltozás utáni kriminálpolitikában. Bíbor Kiadó, Miskolc 344.o. 40 Pörtner M.-T.- Hoffmeyer W. (1992): Erfahrungsbericht über das Konflikttraining mit aggressiven Jugendlichen und Heranwachsenden von 1988 bis 1991 in Düsseldorf. In.: ZfJ (Zentralblatt für Jugendrecht) 1992/7-8. S. 405-412. Ismerteti: Csemáné Váradi E. (2008): Az erőszakos bűnözés kriminológiai és büntetőjogi aspektusai. Az agresszió ellenes tréningek, mint a megelőzés eszközei. A civil bűnmegelőzés országos konferenciái. 2. Partnerek vagyunk a gyermekbántalmazás megelőzésében. 117-133.o. 41 Garrido V.-Morales L.A. (2007): Serious (Violent or Chronic) Juvenile Offenders: A Systematic Review of Treatment Effectiveness in Secure Corrections. Campbell Systematic Rewiev 7. pp 46 Idézi: Borbíró A. (2009): A kriminálpolitika hatékonysága. In: Csemáné Váradi E. (szerk.)(2009): Koncepciók és megvalósulások a rendszerváltozás utáni kriminálpolitikában. Bíbor Kiadó, Miskolc 346.o.
11
hiányának is köszönhető, hogy „a büntetőrendszer szigorításával járó társadalmi költségek többszörösen meghaladják a preventív hatással elért hozadékot.”42 Európai szinten vizsgálódva a nemzetközi vagy uniós dokumentumok elsősorban a gyermekek mindenek felett álló érdekét hangsúlyozzák, s tartalmi elemeikben is ezt tükrözik vissza. A legújabb programok és irányok – mint a gyermekbarát igazságszolgáltatás koncepciójának kiemelése – szintén ezen elv vonalára fűzhetők fel. Noha a „kettős nyomtávú büntetőpolitika” az Európa Tanács ajánlásával43 már e szinten is kimondásra került, és az elterelés, az alternatív szankciók, a helyreállító szemlélet vagy a közösségi büntetések prioritása mellett például a fiatalkorú elkövetők meghatározott csoportjával szemben a szigorúbb fellépés is indokoltnak nyilváníttatott azzal, hogy csak szigorú feltételek mellett, a reintegráció célját mindvégig szem előtt tartva valósítható meg. A szabadságelvonással járó büntetések és intézkedések keretrendszerét és a végrehajtásukkal kapcsolatos minimumszabályokat pedig hamarosan újabb ajánlásban44 rögzítették. Az elmúlt években azonban – részben a szabályozás, részben az elvek, részben a gyakorlat szintjén – tetten érhető a magyar kriminálpolitika másik arca is. A szankciórendszer 2009-es átalakítása45 eredményeként a szankciók többsége egyedül is elrendelhetővé vált, tovább szélesítve a bíró mérlegelési lehetőségét a szabadságvesztés részbeni felfüggeszthetővé tételével.46 Az áldozatok védelme mellett a tevékeny megbánás köre is bővült.47 Eredményeként a Be. lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő személy elleni, közlekedési illetve vagyon elleni bűncselekménnyel halmazatban a terhelt más bűncselekményt is elkövetett, a közvetítői eljárás akkor alkalmazható, ha az elkövetésben a jelzett bűncselekmény a meghatározó.48 Ebben az esetben az elkövető a másik bűncselekményért sem felel.49 A Szabálysértési törvény is – bár szűkebb körben és következménnyel – de biztosítja a resztoratív szemlélet megjelenését. Így a közlekedési szabálysértéssel okozott kár kivételével elzárás, pénzbírság és közérdekű munka alkalmazása esetén nyomatékos enyhítő körülményként kell figyelembe venni, ha az eljárás alá vont személy a sértettnek a szabálysértéssel okozott kárt a szabálysértési hatóság határozatának vagy a bíróság első fokú határozatának meghozataláig megtérítette.50 Az új Büntető kódex a szankciórendszer további szélesítésével nagyobb teret kíván engedni az egyéniesítésnek és a közösség felé történő jóvátételnek, fiatalkorú elkövetők esetén – a nevelés mellett – a helyreállító szemlélet nyomatékos erősítésének. Így például a jóvátételi munka, mint új intézkedés kapcsán a jogalkotó külön is kiemeli, hogy a „közösség javára teljesített hasznos munkavégzés egyrészt a közösség felé irányuló reparációt célozza, másrészt a tervszerű életvitel szervezést segítheti, ami főként a fiatalkorú elkövetők
42
Petersilia J.-Turner S.-Peterson J. (1986): Prison versus Probation in California. Implications for Crime and Offender Recidivism. The Rand Corporation, Santa Monica, CA. pp 88 Idézi: Borbíró A. (2009): A kriminálpolitika hatékonysága. In: Csemáné Váradi E. (szerk.)(2009): Koncepciók és megvalósulások a rendszerváltozás utáni kriminálpolitikában. Bíbor Kiadó, Miskolc 345.o. 43 Recommendation No. R 20(2003) The Prevention of Juvenile Delinquency. Ways of Dealing with Juvenile Delinquency and the Role of the Juvenile Justice System in the European Union 44 Recommendation CM/Rec(2008)11 of the Committee of Ministers to member states on the European Rules for juvenile offenders subject to sanctions or measures 45 2009. évi LXXX. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról 46 1978. évi IV. tv. 90.§. 47 2011. évi LXXXIX. törvény az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról 9. §. 48 1998. évi XIX. tv. 221/A.§. (1) 49 1978. évi IV. tv. 36.§. (1): „Az elkövető nem büntethető a Be. 221/A. §-a (1) bekezdésének második mondata szerinti halmazatban lévő bűncselekmény miatt sem.” 50 2012. évi II. tv. 21. § (5)
12
vonatkozásában bírhat jelentős hatással.”51 A törvény – fenntartva a „más elbánás elvének” ezen elemét – a büntetőjog elsődleges feladatának e korosztály kapcsán a nevelést határozza meg. A jelenlegi kriminálpolitika nem szakított teljesen azzal a gyakorlattal, mely jelentős teret engedett a büntető igazságszolgáltatáson kívüli bűnmegelőzési stratégiáknak is. A korábbi időszakban a társadalmi bűnmegelőzés intézményrendszere, jogszabályi háttere és a pályázati lehetőségek széles köre igen intenzív közösségi bűnmegelőzési aktivitást eredményezett, mind a témák, mind a településtípusok széles skáláját felölelve. A választásokat követő átalakulás eredményeként az Országos Bűnmegelőzési Bizottság működése abbamaradt, és 2011. április 12-én döntött a Kormány a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács létrejöttéről és ezzel az OBMB szerepének átvételéről.52 A Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiáját felváltandó, 2011 júniusában kidolgozásra került az új Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia koncepciója is. Bár további elmozdulás e téren még nem történt, a korábban megindult bűnmegelőzési programok támogatása és újak indítása elsősorban az Európai Unió pénzügyi támogatásával futó különböző pályázatok (pl.: TÁMOP) segítségével valósul meg. A különféle intézmények, állami és civil szervezetek, közösségek e téren kifejtett munkája a jó gyakorlatok széles körét eredményezte, s komoly sikereket hozott. Külön is kiemelendő az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló „A társadalmi kohéziót erősítő bűnmegelőzési és reintegrációs programok módszertani megalapozása” cím alatt futó program.53 A projektet vezető Belügyminisztérium mellett a KIM Közigazgatási és Igazságügyi Hivatala, a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága, a Jász-Nagykun-Szolnok, valamint a Baranya Megyei Kormányhivatalok Munkaügyi Központjai és a Miskolci Egyetem közreműködésével megvalósuló komplex munka célja elsősorban a társadalom perifériájára került rétegek társadalmi befogadásának, társadalomba való be/visszailleszkedésének lehetőségét megteremtő tevékenységek, modellek, szabályozok, módszerek és protokollok kidolgozása. A csaknem 2 Md forint összköltségű, Európában is kiemelkedőnek számító projekt több alprogramot is felölel. Ezek: - Bűnmegelőzési szakemberek és önkéntesek képzése - Áldozatsegítő szolgáltatások fejlesztése - Közösségi Foglalkoztató fejlesztése - Elítéltek többszakaszos, társadalmi és munkaerő-piaci reintegrációja és az intenzív utógondozási modelljének kialakítása. - Közérdekű munka büntetés végrehajtásának fejlesztése a csoportos letöltés új módszertanának kidolgozásával. - Programértékelő kutatások készítése A három régió 9 megyéjét érintő program megvalósítása során eddig több száz szakembert, 11 büntetés-végrehajtási intézet 1700 fogvatartottját, 200 önkéntes áldozatsegítőt, 8000 segítségkérést aktiváló potenciális illetve tényleges áldozatot, és közvetlenül vagy áttételesen számtalan civil és állami intézményt sikerült elérni, közelebb kerülve a kitűzött célokhoz a gyermek- és fiatalkori bűnözés csökkentése, megelőzése, a bűncselekmények áldozatainak segítése, az áldozattá válás megelőzése, a bűnelkövetők társadalmi és munkaerő-piaci visszailleszkedésének elősegítése terén.
51
2012. évi C. törvény indokolása a Büntető Törvénykönyvről. Általános indokolás. 1087/2011. (IV. 12.) Korm. határozat a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsról 53 kódszám: TÁMOP 5.6.2-10/1-2010-0001 Lásd erről részletesen: http://www.tamop.irm.gov.hu/hireink 52
13
THE JANUS-FACED CRIMINAL POLICY - OR THE TOPICAL QUESTION OF THE STAND UP AGAINST JUVENILE CRIMINALITY The aim of this paper is to show the changes on the field of juvenile justice in Hungary. In the last years the role of the “law and order” approach in criminal law and in the new misdemeanor act increased. Moreover from 2011 it is questionable whether we can speak about separate juvenile justice. The paper is looking for the reasons of this phenomenon. Parallel with the stricter measures against juvenile perpetrators it could be find some good practices on the field of community-based crime prevention. One of these the program “Tett” is, which is supported by the European Union, and co-financed by the European Social Fund. The aim of the unique project is to enhance social affiliation through the mobilization of the forces of communities, and strengthening of social cohesion by developing methodology, which can form the basis of future reintegration and crime prevention programs. Keywords: age of criminal responsibility, children, child- and youth criminality, crime prevention, crime prevention strategy, criminal juvenile justice, criminal law, criminal policy, criminal procedural law, criminality, good practices, juvenile, juvenile delinquency, law and order, misdemeanour act, restorative approach, youth justice
14
