Renard: „A gazfickók munkája mindent legyőz."
Tisztelt Olvasó! Mint e sorok írója, nem pályázok költői babérokra. Egyetlen cél vezérel: lerántani a leplet a kb. húsz éve tartó felelőtlen vízlépcső-cirkusz körüli kalandorságról, mely: - a szükségessé vált rendszerváltás során szakszerűtlen és önző, azaz nem nemzeti célokat szolgált; - aminek 40 Nemzeti Színházzal vagy 500 km-nyi autópályával felérő anyagi kára példátlan és teljesen felesleges is volt, mert a jelenlegi helyzet sokkal rosszabb a tervezettnél; - e kalandor lépéssel, - vízgazdálkodásilag - egy országrészt tettek tönkre, évszázadokra, vagy talán örökre.
CSALÁDI (VÍZLÉPCSŐ) KÖR avagy a Dunai ökörség krónikája
Vízlépcsőről van szó? Vízmérnök itt szamár, Csak akkor becsülik, ha ár- vagy belvíz a kár. Mérnök itt nem győzhet, demagóg zöld ellen, Talán majd csak egyszer, az új évezredben! Felsült álzöld jósok pusztítása után, Végre a tudós is szóhoz juthat, talán ...? A szenny leülepszik, elsüllyed a mélybe, Tisztesség, szakértés léphet a helyébe.
A hágai pert egyértelműen elveszítettük, ami megalázó nemzetközi tekintély vesztésünkkel is járt. "Neves" - nek titulált nemzetközi „megélhetési" jogászaink - Hága nemzetközi bírái szerint-sorozatosan tévedtek, mert:
- elmulasztották a jogorvoslati mechanizmust (senki nem lehet önmaga bírája!); - semmi jogunk nem volt az államközi szerződés egyoldalú felmondására; - az alapszerződésnek három olyan pontja is volt, ami szerint lehetett és kötelező is lett volna a problémák menet közbeni megvitatása és a károk elkerülése; - nem tudták, hogy minden per csakis valós tényekre és nem önérdekű, populista béljóslásokra épülhet; - nem volt és nincs is „ ökológiai szükséghelyzet" ami meg van, azt mi okoztuk önfejű álzöld tévelygéseinkkel; - a műszaki lényegű periratot - nevetséges módon- politikai frázisokkal helyettesítették, mert filoszok diktálták a fércmű-szerű perirat döntő részét.
Dr. Kozák Miklós nyug. egyetemi tanár
Budapest, 2000.
1
2
Mindezek oka, hogy a hágai perben egyetlen magyar vízügyi szakember sem vett részt, őket „megélhetési szakértők" helyettesítették. Szakmai baklövésük egyik kirívó példája, hogy a periratunkban jelentős súlyt képviselő "földrengésveszély" vádra Hága bírái egyetlen szóval sem reagáltak! A nemzetközi közvélemény előtt is teljesen nyilvánvaló hágai pervesztésünket félremagyarázzák és szemérmetlenül „nyertes perről" fecsegnek. És akik mindezt cáfolhatnák, hallgatnak. Ugyanott vagyunk mint az „átkosban", miszerint: érdemtelenül csak akkor léphetsz a ranglétrán felfelé, ha hallgatsz vagy hazudsz! Ilyen morállal tülekedünk most az EU felé! A hágai döntés immár három éves és azóta csak szemfényvesztő, nemzeti érdekeinkkel ellentétes időhúzás van. Tesszük ezt, mint „pert nyertes" fél! Pedig - a józan ész szerint- a pernyertesnek mindent el kellene követnie, hogy győzelmét mielőbb be is bizonyítsa! Vagyis sürgetni a végső döntést! Csak a vak nem látja, hogy ennek épp az ellenkezője történik: a szemérmetlen időhúzás! Oka is nyilvánvaló: nehogy idő előtt kiderüljön, hogy - a vízlépcsőt illetően- kik hazudtak, hamis ígéretekkel kik csapják be rútul a tudatlan közvéleményt, azaz kiknek volt és van igazuk. Sajnálatos, hogy senkinek sem tűnik fel, hogy a súlyos ár-, belvíz és ciánkatasztrófák során a magyar vízmérnökök az egész nemzet osztatlan elismerését vívták ki, de ugyanezek - a világszerte is megbecsült szakemberek - ha a dunai vízlépcsőről van szó - „aljas hazaárulók", „rákos daganat a nemzet testén" legalábbis honi „álzöldjeink" és „megélhetési szagérző, filoszi szakértőink" szerint. Arról is nagy a hallgatás, hogy az 5600 soros Kormány Programból csak 3 sor foglalkozik az ár-és belvízzel! Elrettentő hozzáállás és hozzá nem értés! Hága valóban mondta, hogy nem feltétlenül kell megépítenünk az alsó vízlépcsőt. Csakhogy a „megélhetési döntéshozók" elhallgatják, 3
hogy ennek kára nemcsak mérhetetlen, de vízgazdálkodási következményei egy országrészt tettek tönkre és később úgyis elkerülhetetlen lesz ennek megépítése. A világ sikeres országainak egyik titka, hogy döntéseiket a tudományokra és nem diplomátlan „megélhetési zöldek" és a műszaki hozzáértést semmibe vevő filoszok béljóslásaira építik. Vízlépcső tekintetében nálunk - egyelőre - a demagógia győzött. Ennek döntő bizonyítékai: az eddigi károk összegéből (kb. 500 Mrd Ft = 40 Nemzeti Színház vagy 500 km-nyi autópálya!) az egész rendszert ki lehetett volna építeni! Mára ez az összeg egyértelműen elveszett, a térség egy roncshalmaz, a várható további károk összege és következményei pedig beláthatatlanok! A mérhetetlen károk már régen tények, a jövőbeli vízgazdálkodási és energetikai károk is beláthatatlanok, a „megélhetési zöldek" által elért környezeti helyzet pedig a tervezettnél sokkal rosszabb. Miért és kiknek volt erre szükségük??! Hága bírái jóhiszeműséget" ajánlottak a viták lezárására, aminek részünkről nyoma sincs. Ennek bizonyítéka, hogy a tárgyalás sorsa vesztes periratunk fő filoszi sugallóinak kezében van. Az ország legfőbb környezeti főtanácsadójának még diplomája sincs, de „életműve" egy nagy beruházású vízlépcső roncshalmaza. Az álzöld körökbe tömörült magyar „ludditák" alapelve, hogy a természet (vízfolyások) rendjébe történő mindennemű beavatkozás káros és tilos! Úgy tűnik, hogy az új évezred ezen új hátramozdítói nem tudják, hogy a mai modern tudomány és fejlett társadalmunk is az emberiségnek a természettel való örökös harca, formálása, átalakítása és felhasználása jegyében zajlott le. Ezt a társadalom és a tudomány fejlődése egyértelműen igazolja! Vezetők szakszerűtlen állásfoglalása pedig azért is veszélyes, mert a társadalom zöme még akkor sem hisz nekik, amikor igazat mondanak Honfitársaim! 4
Aki egy dologban téved, vagy hazudik, az másban is megteszi. Milyen előrelátó és bölcs is volt Renard aki a nemzet „megélhetési kalandoraira" célozva már 100 évvel ezelőtt is világosan látta és megírta, hogy "A gazfickók munkája mindent legyőz" A vízlépcső szégyenteljes sorsa ezt szóról szóra igazolja. De ne feledjük! Ebül szerzett jószág mindig ebül vész el!. A következő „Családi kört" a vízlépcső körüli példátlan szakmai ostobaság és ennek mérhetetlen kárai miatt neveztem "A dunai ökörség krónikájának".
Dr. Kozák Miklós nyugalmazott egyetemi tanár a BME Vízépítési Tanszék egykori vezetője
Este van, este van ki-ki nyugalomban Csöndesen folydogálsz kék Dunánk, te lomha. Sok vihart megértél életed folyamán, Tatár és török vészt, zöld sáskák rohamát. Ám ami ért téged nem is olyan régen, Örök szégyen marad bús történetedben. Szomorú emlék lesz ez utóbbi húsz év, Szegény Duna folyónk elvitted a balhét. Új tatárok jöttek álzöldbe öltözve, Nem úgy mint bankrablók, harisnyás öltönyben. Zengtek a Dunáról mint a professzorok, Holott szaktudásuk alig nulla fokos. Mint az éhes sáskák a zsákmányt elérve, Rontottak rá szegény Duna vízlépcsőre. Finesszel érkeztek, mint a ravasz rókák, Hogy a közvéleményt csalárdul becsapják. „ Védeni akarjuk szegény öreg Dunát" Úton-útfélen ezt harsogták, hazudtak. Igazi szakértőt köztük alig találsz, Inkább kalandort, ki zavarosban halász'. Értjük ennek okát, itt minden világos Jövedelmezett ez mint olajos lángos. Díjakat, tagságot, OTP betétet, Állást, villát, sőt még parlamenti széket.
5
6
Vészes populizmus zúdult rá hazánkra, Kontár csoportocskák, rendre egyre-másra, Tudás, érdem nélkül törtetnek előre, Minek ép ész szerint nem lehet jövője. Ért, vagy nem ért hozzá, tiltakozik máris, Egy dolog a fontos, legyen csak rivális. Tettük olykor felér egy mohácsi vésszel, Elvet, bírál mindent, mit nem ér fel ésszel.
Mint trükkös csapdával fogják szegény nyulat, így lett megtévesztve széles közhangulat. Próbálták beadni azt a naiv dumát, „Környezetet védünk és az öreg Dunát. " „Nem építünk lépcsőt, spórolunk a népnek" Ezzel fél országot ostobának néztek Elhallgatták orvul, bizony ez azzal jár, Megduplázódik majd a keletkező kár.
Új sisera haddal szaporodott a föld Kitenyésztődött a „megélhetési zöld" Ők kik sunyi módon eldöntötték korán A hatalom fontos, nem pedig a morál. Ezért nem környezet érdekli e zöld sztárt, A busás hatalom és ami ezzel járt. Megint ránk szakadt hát komaság, pártosság Hol tudást pótolhat sunyiság, rangkórság.
Mint dög szagát messziről megérző keselyűk, Gyűltek a „szag-érzők" a vízlépcső körül. Zenész, színész, piktor, kertész, biológus, Csak vízimérnökre mondták: Áruló, kuss! Mozgolódásuknak így hát az lett vége, Szerződést bontottak esztelenségünkre. Szakszerűtlenség ez, kártékony taktika, Csúfos, vesztes perért mentek Hollandi'-ba.
Egyik kör vezére nyíltan meg is mondta, Ha ők nyilatkoznak, nem fontos a szakma. Értenek-e hozzá, vagy csak mint fuserek, Mondanak valamit, aztán... illa berek. Frázis pótolhat itt elmélyült szaktudást És egyes médiák ezt még támogatják. Ezek fabrikálnak rókából kisbárányt, Bukott szakállasból kártevők királyát.
Innen a vízlépcső csak egy béna dög lett, Csemegéjévé vált vadászkeselyűknek. Szelíd galamb mezben körötte, kóválygtak, Utat nyitva téves demagógiáknak. „Naiv vagy és bukott, szellemed sincs elég, De jól akarsz élni, ám tudásod kevés, Légy Duna-szakértő, te is tudod komám, Mire is jó a vízfürdőkádban, konyhán. " 7
8
Tíz évig rágódnak a garéi mérgen, Mit meg kellett volna oldani már régen. Honi álzöldjeink tudják mi a haszon, Mondják csalafintán "nem döntünk mi vakon". így élvezik soká halogatás hasznát, Közben elhallgatják, ez csak nekik használ. Mérges hulladékot vihetik nyugatra, Ily érv logikátlan, ostoba és gyatra.
Új Novak születtek vízépítés terén, Hogy butítsák pénzért hazát, népet, szegényt. Festő, jogász, zenész, filmíró és vadász, Muslica szakértő lepte el a hazát. Magyar vízimérnök, nem is kell Hágába, Csak hozzá nem értők állhatták glédába. Embert, morált, szakmát ez biz' mélyen sértő, "Á1-zöld" is lehet itt vízügyi szakértő.
Modern államban a hulladékégetők Környezetet védnek, nem nélkülözhetők. Nálunk az álzöld ám ez ellen is ágált, Önérdekét védi és a saját trónját. Kormányok, vezetők nem látják, nem tudják Visszás helyzet ez, mert farok csóvál kutyát. Államférfi ki ezt nem látja előre, Népét csapja be és viszi a gödörbe.
Évek óta szennyvíz teménytelen árja, Zúdul Pesten-Budán az Öreg Dunába. Gyilkos hulladékkal tele a fél ország, Melyek vizek, talajt, életet pusztítják. Mindez nem érdekli vízlépcsős zöldeket Nem tudják tán, hogy kell védni környezetet? Biz nem utólag kell regisztrálni a kárt, Előbb jelezni, mit ész korábban feltárt.
Mérnökök tudása tisztelt világszerte Az álzöld konokság itt ezt is kikezdte. Nagymaros ellen kell álzöld szakvélemény? Elmegy hát külföldre hasonszőrűekért. Nagy mellel érkeztek „zöld-ál-professzorkák" Kik súgott véleményt jól áttupírozták. Majd mint a sajátját jó pénzért eladta, Magyar a magyart így gyalázta, áztatta.
Ám ehhez sok munka, szerénység kellene, De ehhez nem fűlik egyesek jelleme. Ebből nem lehetne csinálni karriert, Jól fizető állást, tartani terriert. Hálátlanság volna a gazdával szemben, Bírálgatni, hogy itt valami nincs rendben. Ezzel nem lehetne csillogni a páston, Az ilyen szakmunka púp volna a háton. 9
10
Külföldön a magyar vízmérnök egy márka, Politikus ezt itt nem tudja, nem látja? Ha ártól, ciántól Tiszát védeni kell, A magyar vízmérnök biz' ott is remekel. Mindenki dicséri tudását, szorgalmát Éjt nappallá téve szolgálja hazáját. Hallgat most az álzöld, a primitív fajta, Árvíz után támad, ott, hol abbahagyta.
A szakértők" száján nem is volt ám vészfék, Mert Hága bíráit naivoknak vélték. Traktálták hetekig primitív dumával, Szakvélemény helyett férc-politikával. Remélték Hágában minden bíró süket, És vakon elhiszik Háry-meséiket. Ám Hága bírái bölcs, okos személyek, Kik ellenállottak a Hoffmann meséknek.
Szakértő kell ide, de nem ám akárki, Egyetemet végzett, onnan nem csapták ki. Kinek képessége ottan nem felelt meg, Az hát észpótlásul dús szakállt növesztett. Sikerhez ez elég, a tudatlanoknak És zavaros millió, mik hasznot hozhatnak. Szaktudás nélkül is így viheted sokra, Hisz' hangerőd fontos, nem annak a borsa.
Nem tudós, filmfirkász adott vezérelvet, Hogy a magyar kormány mit is cselekedhet. „Sunyítsunk, lapítsunk, ne értsünk meg semmit" Bármit mond a szomszéd, az anyja mindenit! „Légyneksem árthatunk, ha bambán lapítunk", Hogy ez mibe kerül? Nem a mi asztalunk! Senkit nem érdekelt mi lesz ennek ára, Hogy növekszik ezzel szegény hazánk kára.
Sunyit a nagy diák, óh milyen agilis, Duna szakértő lett, diploma nélkül is! Dicstelen terméke a rendszer váltásnak, Szakértőként írhat fércművet Hágának. Klikkszellemben készült huzavona alatt, Hága által bírált dicstelen perirat. Szakértői díjként dollár százezreket Fizettek, mit sáska módon bezsebeltek.
Hága bölcs bírái ily perirat láttán, Elszörnyülködhettek, nyilván gondolhatták Ily mélyre süllyedt a morál és tudomány. A jogról már ne is szóljon ez iromány. „Jog-mechanizmusnak se híre, se hamva, " Periratunk szerint nincs is Szlovákia! „A vízienergia környezetszennyező", Hága bíráinak egy sem volt megnyerő.
11
12
Világon mindenütt, standard a logika, Megújuló forrás a vízenergia. Környezetet véd, gázt, olajat spórol, Tiszta energia, természetnek hódol. Ám itt kis hazánkban mindez semmivé lett, Nincs nemzet iránti felelősségérzet. A vízenergia itt nem megújuló, így ködösít nálunk néhány szakcikk író.
12
Dúlt a sáskajárás akár Kalahárin, Gyermetegnek vélték Custeau kapitányt is. Hitték e nagy nevű tudós személyiség, Kinek tudománya biz' tengernyi mélység. Feláldozza nevét felelőtlen módon, Hogy hataloméhség előtt behódoljon. Custeau véleménye Hága-szerű pofon, Értelmes lény ezt nem is veszi zokon.
Világ tudósai terjesztik és vallják, A vízenergia előnyeit, hasznát. Ez óvja legjobban Földünk környezetét, Egyes-zöldek mondják épp ellenkezőjét. Akad megtévesztett társadalmi réteg, Ki be is dől vakon e fundált meséknek. Nobel-díjasokban gazdag Magyarország, Helyeteket itt kontár körök birtokolják!
Súlyos földrengéssel riogat egy szépség, Ezzel rémisztgették Hága törvényszékét. Dollár százezrekbe került e fals fáma, Egyetlen szóval sem reagált rá Hága! Nem tudták, hogy régi bölcs tanulság az már, Suszter jobb ha marad a kaptafájánál. Nem üti be orrát, mihez köze semmi, Ha nem akar bukott nímand tudós lenni.
Perirat anyagát sugallták álzöldek, Kik e tudományban biz' nem jeleskedtek. Állításuk zöme tévedés és hiba, Semmi realitás, csak demagógia, ígérték a per majd hozza a zöld áldást, És amit elértek: csúfos tatárjárás. Okozott kár lehet ötszázmilliárdnyi, Mégsem ül börtönben Jani, Gyuri, Bandi.
II. Elérkezett végre a tárgyalás napja, Szakvélemény féle került az asztalra. Hága bölcs bírái mindezt elolvasván, Elkomorodtak ily populizmus láttán. Nem kaptunk igazat szinte semmiben sem, Rajtunk nevethettek nemzetközi szinten. Régi vízügyesek megmondták előre, Duna-kör ne igyál a medve bőrére. 13
14
Bölcsen döntött Hága, ítélete mesés, Ám számunkra ez egy csúfos hasraesés. Szakértőink buktak csúfosat, mekkorát? Volt aki el se ment hallgatni a strófát. Mely hirdette nyíltan az egész világnak, A mi szakértőink bukottak, nem másak. „A terv prognosztikus" így Hága bírái És „ Ezt ajánlották megvalósítani"!
Szerződést bontani semmi jogunk nem volt, Az alapszerződés eleven volt, nem holt. Jobbításnak legtöbb esélyével számolt, Csakhát a zöld szem ezt nem látta, mert vak volt. Filoszok diktálták a drága fércművet, Min' bírák aludtak, mérnökök nevettek. Arra nem gondolt az alkotók hada, Országunknak ez mily' nemzetközi blama.
,
Lényegében tehát mit is mondott Hága? Perirat primitív, szakszerűtlen, gyatra. Szerződés érvényes, az fel nem bontható, Szükséghelyzet nincsen, ez meghatározó! Körök ál érvei nem kaptak igazat. Vízmérnöki érvek szilárdak maradtak. Érthetők is ezek mindazok számára, Kik ésszel, nem csellel füleltek Hágára.
Kik sosem tanultak műszaki tudományt, Zengtek technikáról hágai tortúrán. Másik fél tapasztalt mérnökével szemben, Nem is érezték: itt valami nincs rendben? Olyanról beszélni hosszú napokon át, Minek alapjait ők sosem tanulták. Rá kellett volna ám döbbenniük korán, Hogy amit művelnek nem tudósi morál.
Lógott is az orra számos résztvevőnknek, Diplomátlan „ díjas " Duna-szakértőnknek. Rendszerváltás kétes, zűrös hordaléka, Diploma nélkül lett zöld vand-ál-próféta. De a tudomány nemzetközi szintjén, Az ilyen nem-tudós, csak kártékony pallér. Hivatása álzöld mega-szemfényvesztő, Vesztett hágai pert, sikernek hirdet Ő.
-
Hága után mit szól egy volt legfőbb bíránk, Ki Nagymaros ellen cipelte a táblát? Főbíró létére biz1 tudnia kellett, Szerződést felrúgni, büntetlen nem lehet, így Hága bírái finoman tudatták, Szerződés bontásunk jogi sarlatánság. Ezzel ellentétben álzöldek harsogják, „ Miénk a győzelem, mi nyertük meg Hágát!"
15
16
„Nem kell a vízlépcső, csak így lesz ott szebb táj" Ez hazugság, dehát egy Hárytól mit vársz? Mire és kiknek jó e vízlépcső cirkusz? „Tudatlant becsapni" sunyit a kis huncut. Orránál fogva vezetni egy népet Kinek csalfán, orvul, fűt, fát megígértek Megélhetési zöld átkot szórt Hágára, Hol csúnyám ráléptek álzöldek lábára.
Ily kivevezések következményeként, Úgy döntött tehát a felső vezetés, Nem tudós kell, hanem ajánlkozó szolga, Kinek életműve egy vízlépcső roncsa. Nem gondoltak arra, etikátlan döntés, Bukottakra bízni hágai kármentést? Bölcs dolog e vajon ingerelni Hágát? Hol, jószándékunk", nem makacsságunk várják.
III.
Nem mese ez gyermek, amit most regélek, Környezeti vezért, korrupción értek. Pénzért árulgatta a hamis engedélyt, Szennyezte, nem védte hazánk környezetét. Országunknak ily zöld, oly nemzeti nyomor, Mint a környezetet szennyező mosópor. Jutalma börtön lett, ez isteni álom. Csakhát az itt a baj, sok van szabadlábon.
Mint tavaszi eső, erdei gombákra, Kedvezőbb lett klímánk, zöld kontárkodásra. Bár Hága nagyon is kérte mindkét felet, Hogy, jóhiszeműséggel közeledjenek". Ám mi e kérésnek durván fittyet hánytunk, Bukott zöldecskékre bíztuk tárgyalásunk, így mutatunk fittyet hágai bíráknak! Bemutatkozás ez, új Európának?
Vízlépcsőt ellenző bogarászni restell, Nagyvadra vadászik, ravasz, sunyi fejjel. Dunánk biz' nagy kincs hol sok rapsic vadászott, Fizettek, dicsértek ezért sok szakácsot. Dunai vízlépcső! Remek, zsíros fogás, Álzöld élhet rajta, akár a jég hátán. Szakvéleményt firkant, ha nem is ért hozzá, Ahelyt1 hogy az utcán a kukát vonszolná.
Az ítélet után elvárható volna, Hogy az elbukottak félreállnak "balra". Ámde, ahogy ez már nálunk régen dívik, Bukott „szakértőket" újból kinevezik, Kellő tudás nélkül, elnök, főtanácsos Lehet kiket Hága csúful megalázott. Micsoda morál ez, mily nemzeti szégyen, Törtető figura ülhet vezérszékben. 17
18
„ Nem építünk lépcsőt, nekünk nem kell semmi" így az új cipóból nem kapunk, csak serclit. Évekig halmoznak kárt és veszteséget, Hágai ballépést, újakkal tetéznek. így hagyják majd a kárt rá az utódokra, Ami az ígértnek lészen sokszorosa. Idő lassan telik, de kiderül egyszer, Ki volt a szakértő, ki kártékony kókler.
„ Több vizet kapsz polgár, ezt ígértük nektek" Mily' felelőtlenek ezen ígéretek. Nem törődni azzal, mibe kerül majd ez, Meggondolatlanság és felelőtlen tett. Ezzel a környezet tovább romlik, pusztul, Ez azt nem érdekli, ki hasznot húz orvul. Mire ez kiderül jó néhány év múlva, Addig a kalandor ebből hasznát húzza.
„Egyezkedünk híven Hága szellemében" Hirdetik hosszában, hazudjak széltében. Hága törvényszéke világosan ítélt: „ Vízerőjogszerű" nem fér hozzá kétség. Ám álzöldjeink bűvészkedtek ismét, A jogszerű döntést csaknem kiherélték. Bambának nézik a szomszédot és Hágát, Jobb ha a szlovákok vízlépcsőt bezárják.
Duzzasztott vízszint kell, kevesebb vízhozam, Mondják a szakértők, világszerte sokan. Ez az alapelve a józan döntésnek, Nemzeti érdeknek, csak ez felelhet meg. Világ és honi tény mindezt igazolja, A Tisza völgyében fél évszázad óta. Vízlépcsők, tározók mentői e tájnak, Nem lehet ott helye szakbarbárkodásnak.
Kétharmadát kérjük az össz-vízhozamnak, Így a kész turbinák víz nélkül maradnak. Újabb zöld újítás: zöld turbinák, gépek Víz nélkül adjanak áramot a népnek. Követelt vízhozam kisebb mint az egész, ezzel is pusztult már Szigetköz, a szegény. A még kevesebbel felgyorsul a romlás, világos tehát, nem ez a megoldás.
Tisza és Körösök vízlépcső rendszerét, Magyar vízmérnökök alkották, tervezték. Nélkülük a térség elpusztulna régen, Ám ezt a magyar zöld elhallgatja kérem. Tények és valóság nem érdeklik őket, Ily maradi elmét kiktől örököltek? Kártékony e szellem, pusztít mint a termesz, Míg ez nem változik, igazság itt nem lesz!
19
20
Vízlépcső taktikánk lényege, homálya: Elodázni! így lesz pártos aranybánya! Évekig nem fog történni itt semmi, „Ezpolgári érdek" mondja Mari néni! Újabb határidő, újabb szakvélemény, Butítsuk a népet, hisz elhiszi szegény. Miközben a farok a kutyát csóválja! Ezalatt gyarapszik köröcskék számlája,
A Kárpátokbani hegyi víztározók Álzöldjeink szerint „öko-agressziók" Szakemberek mondják szerte a világon, Ár- belvizet csökkent már túl a határon. Vízgazdálkodásnak tarozás a lelke, Duzzasztás kell ehhez nem tudatlan elme. Vízlépcsők védték meg ciántól a Tiszát, Ál-zöld sanda nézet itt is égbe kiált.
Semmittevés a cél, az idő csak múlik, így lehet a népet újból csőbe húzni. Az ok az világos: eltitkolni mindazt, Amit ígérgettek, szakszerűtlen maszlag, így telnek az évek, halmozódik a kár, Pusztul a környezet és az ész is megáll. Hazugságban élünk évtizedek óta, Nemzettel teszi ezt ál-zöld libikóka.
Nem a Jószándékkal" folyik hát a vita, Bukott periratuk csempészik most vissza. Az elv az világos: nincs semmi kétkedés, Ha mi már vesztettünk, te nyertes mért legyél? Átlátszó trükk ez, csak a vak nem látja, Senkit nem érdekel, mi lesz ennek kára. Szagérző „szakértők" dollárt vágnak zsebre, így juthatunk ismét cseberből vederbe.
„Duzzasztás, lépcsőzés környezetpusztítók" Állítják vak-zöldek, az új népbutítók. Ugyanezt vallotta a Parlament nemrég, Hol a szakértelem akkor nem volt vendég. Míg népünk feneke szegénységtől pőre, Kártevő dúlhat itt, mint környezet őre. Évszázadok híres vizes mérnökeit Kalandor zöld hordák semmibe vesznek itt.
A másik sanda célt csak a vak nem látja, Egy ilyen roncs müvet, hagyni sunyin hátra. Ezzel bizonygatni: „Ti csibész vizesek, Müvetekkel pusztul az egész környezet. " Csakhát bennünket sem ejtettek fejre ám, Hogy ne látnánk át ily álzöld politikán. Hisz' a károk oka: van mi nem épült meg, Ami meg félig kész bénán üzemelhet.
21
22
Vízlépcsők világa a jólét forrása, Környezetkímélő mondják egyre-másra. Vízügyi szakértők tervezik e művet, A magyar rendszerben fordított a helyzet. Hága bukottal szakszerűtlen balgák, Újból tekergetik szegény öreg Dunánk. Nincs itt nemzet iránt érzett felelősség, Egyéni pártérdek fontosabb a köznél.
Magára valamit adó tudós elmék, A vízlépcső cirkuszt messze elkerülék. Nem adják nevüket ahhoz ami bűzlik, Munkájukat inkább tudományhoz fűzik. Ráhagyják a koncot oly kalandorokra, Akik ebből élnek évtizedek óta. Kalandor lépésük, országrészt tett tönkre, Nemcsak néhány évre, jajj, talán örökre.
Becsapott magyar nép milliós serege, És a fő a kártevő? „Főtudós " szerepben. Nem is titkolgatja mérhetetlen kárát, A hágai döntést félremagyarázzák. Kik magukat zöld prófétáknak mondták, Tettük nyomán ők itt csernobili bombák. Populár törtetők kardcsörtető hada, Lassan beszivárog majd a hatalomba.
Ily ítélet után fairplay követelmény, Hogy aki tévedett, szaggassa köntösét. Értsék már meg végre mit mondtak Hágában, Ne hazudjon tovább a világ arcába. Mert mit kimondott a Hágai testület, Gálánsán csomagolt kegyetlen ítélet. Az a sok zagyvaság, jog-szakszerűtlenség Nem tudomány az, csak eltitkolt vereség.
Csillog itt az álzöld, mint a hiú páva, Ezért él, dúl, törtet előre a pástra. Boldog akkor lesz, ha rombolása nyomán Üresség, roncs, gödör, mérhetetlen a kár. Bölcset, tudóst, morált aláz, gyaláz közben, Aztán nyomtalanul eltűnik a ködben. Ittmarad utána csatatér és a kár, Nálunk kétezerben ő a magyar tatár.
Huncut taktikázás, döntés halasztása, „Szagérzőink" ismét mehetnek Hágába. Biztos pofon csattan a „szakértők" arcán, Majd így magyarázzák: megint győztünk Hágán. Keljfeljancsiként még azt is elhitetik, Nem pofonok ezek, hanem cvikipuszik. Sok év elmúltával biztos kitudódik, Hogy a vízlépcsőkár csak sokszorozódik.
23
24
Ilyen kártevésért szerte a világon Joggal jár megvetés, börtön minden áron. Nálunk épp fordítva: dicséret és érdem, Kérdezd csak dühödten: hol itt a szemérem? Hová is vezethet az oly' magatartás, Ahol a tévelygést díjjal jutalmazzák. Égbekiáltóan nagy itt a visszásság, Hol a tudós helyett, kalandort dotálják.
Elveszett hát ötszázmilliárdnyi mára, így summázható a Köröcskék kára. Ez legalább negyven Nemzetinek ára, Vagy négyszáz kilométeres autópálya. Ezért a vízlépcső kész lehetett volna, Ha nem támad orvul tudatlanok hada. Ki magyarázza meg mért volt erre szükség? Naivok vagy balgák akik erre büszkék?
IV.
Háry Jánosaink nem értek el semmit, Bizonyítja ezt a hágai verdikt. Komplett örökéltű óriásmű nyomán, Roncshalmaz, üresség, mérhetetlen a kár! Holt műtárggyá tették legszebb duzzasztónkat, Nehogy kiderüljön, hogy kik hazudoztak. Mit Duna Kör ígért Paradicsom helyett, Mohácsi vész az, mi máris elérkezett.
Este van, este lesz az éj koromsötét, Lássuk felelőtlen felelősök tettét. Szétrombolták majd' kész mű megalkotását, Mely olaj helyett, vízzel termel energiát. Fél Duna hosszában adna víziutat, Környezet kímélőt és csodás tájakat. Vízi biztonságot egy fél országrésznek, Sok-sok évszázadra, környezetet védve.
Torzóművek, gödrök, a Szigetköz pusztul, Egy országot csaptak be ily csalárdul, orvul. Amit hátrahagytak, az egy tatárjárás Es önmagukat? Mentőknek álcázzák. Tények igazolják: Szigetköz romhalmaz, Felelős mindezért: Duna köri maszlag! Duna Kör teremte torzóművek sorát, Nemzeti ökörség Duna múzeumát.
Ez lehetett volna pár száz milliárdért, Ha nincs törtetés, mi felel súlyos kárért. Ha pár megtévesztett nem kószál az utcán, Marad inkább otthon, üldögél hátsóján. Szakállas próféta ígért zöld Kánaánt, Ha ész nélkül követsz blőd demagógiát. Már kézzelfogható tettük hordaléka, Biztos hogy ez nem a nemzet akarata. 25
26
'min most mesterkednek nemcsak huza-vona, Mert egy fél országrészt koncul dobnak oda. Lemondnak mindenről csodálatos tájról, Gondoskodnak most egy magyar Trianonról. Ez nem lesz egyszerű ultra zöld uraság, Mert ez biz' nem más: nyílt nemzet árulás. Biztosan kiderül, álnok csalárdságod, Akkor is, ha bűnöd zöld színre pingálod.
Becsületes zöldek emberi értéke: Pénzért, hatalomért nem lép szövetségre. Csak ahhoz szól hozzá aminek mestere, Hágai béljóslás, neki nem eszköze. Köz- és nem önérdek fűti, űzi, hajtja, Tiszteli a tudást, nem kalandorfajta. Célja, törekvése nemzete érdeke, Lét, ember, környezet ésszerű védelme.
És hogyan is áll a morál Hága után? Bukottak hallgatnak, lapítanak sután, lódítanak jobbra, lódítanak balra, De ezt csak az hiszi, ki naiv vagy balga. Vezető állásban kik Hágában buktak, Kiknek a főbírák már fityiszt mutattak. Hol vannak világos, okos elvű zöldek? Kik derűs, nem sötét elmét örököltek!
Porig alázták le a vízügyi szakmát, Hol szerényen mindig a hazát szolgálták. Senki nem védte meg a vizesek hadát, Mert aki tehetné, féltheti állását. Ha hallgat a tudós, jutalom jár érte, Magas ennek díja, kétes hogy megérte. Az utókor mindezt számon kéri egyszer, Ami ezt lemosná, nincsen olyan vegyszer.
A bölcs, igazi zöld, tiszta mint a kristály Tudása, morálja krisztusi, nem hitvány. Mindent lát, nemcsak néz, mert ő nem pártvaksi, Nem ugrál párt füttyre, mint paprikajancsi. Szakértelem híjján nem papol és nem dönt, Környezetért harcol, nem úgy mint az álzöld. Jancsi arénáink csillogó porondja Nem érdekli ötét, csak hazája sorsa.
Korban majd' gyermeteg, morálban csenevész, Kinek diplomáján még nedves a pecsét. Kellő tudás, élet-tapasztalat nélkül Tudóst játszik, csak nem miniszternek készül? „Sóhivatalnoknak" tart oly neves tudóst, Ki egész éltében csak népének hódolt. Tiszteletlenség, gőg, iskolája nem volt, Nem tisztel az ilyen sem tudományt, sem kort.
27
28
„Jól állunk Hágában" zengték az álzöldek, Ám kik ezt elhitték, bizony zöldfülűek. „Per semmisíti meg az alapszerződést, És nem kell fizetnünk semmi kártérítést. Szerződés sztálini, tartalma ószagú. " Hága szerint viszont „az kulcsfontosságú "! Jól mondta az ÁSZ** szava beigazult, „Szakértések célja gyanús pénzszerzés volt".
Mondd barátom végül ki is ott a sáros, Ahol neves lángészt szimpla firkász sároz? Ki eleje a világ ötszáz tudósának, Kiket évről-évre könyvben publikálnak. Világhíresekre egész világ büszke, Nálunk hitvány firkász ilyet vet a tűzre. „Lócsiszárnak" tartja azt ki egy lángelme, Ki a vízépítés nagy magyar Einsteinje.
Hiába derült ki, tévedtek vagy csaltak, De hát a hatalom, mindent eltakarhat? Hamarosan el kell jöjjön egy új korszak, Hol hatalmat csak bölcs, tudós gyakorolhat, Akkor majd az álzöld csak az utcát sepri; Ostoba szólama nem bosszanthat senkit. Sajnos, hogy erre még várni kell pár évet, Addig még az álzöld, bizony sok kárt tehet.
Tolvaj, rablót kiált közismert ez régen, De tényeket cáfolni becstelenség, szégyen. „Rákos daganat"-nak hirdették azokat, Kik Hágában nyerték el jogos igazukat. Dilettáns köröcskék demagóg meséjét, Hága bölcs bírái bizony elítélték. Pista bácsira ha ily' ítélet várna, Sámlival, kötéllel menne a padlásra.
Újból azok írnak szakvéleményeket, Kiknek Hága mondott határozott nemet. Változatlan szellem, ugyanaz a gárda, Naiv az ki hiszi ezt ajánlá Hága. Vezetnek egy népet az orránál fogva, Fittyet hányva minden tudományra, jogra. Műszaki a kérdés? nem mérnök itt az ász, Alkalmasabb erre filoszi filmfirkász.
Ne számíts megbánást megrögzött tettestől, Kinek jóléte függ csalárd szemlélettől. Látja ezt a világ, s egész Európa, Nálunk talán vakok kiknek dolga volna? Miért nem értik meg, mit is mondott Hága, Azt hiszik oly' buta az ország lakossága?! Hogyne tudná becsapják és nézik balgának, Amíg az álzöldek bacháns táncot járnak!
' ÁSZ = Állami Számvevőszék
29
30
Mindenre kapható különböző pártok Pénzre sóvár éhes zsebük csakúgy tátong, Parlamenti székért mindent feláldozva Csakhogy mohó zsebük tele legyen rakva. Behunyják szemüket önző érdekekért, Anyát, hazát elad, egy bársonyos székért. Tegnapi „átkosban" volt itt már ilyesmi, Szégyen, hogy erre már nem emlékszik senki.
De mily' alapon van bárkinek morálja, Hogy valós szakértelem útját így elállja? Hogy olyat nevezzen Duna tudósoknak, Akik biz1 Hágában egyszer már elbuktak! Kártevésük mára le nem tagadható, Bárhogy hazudjon egy kör, a mindenható. Felelőtlen álmok most valóra válnak, Itt bölcsész és jogász műtőn operálhat.
Nem volt elég szégyen hágai kudarcunk? Újabb pofonért kell nyújtani az arcunk? Mért kell bukottakra bízni a tudományt? Tudósaink fölé helyezni sarlatánt. Miért kell már megint Hágát ingerelni? Gondolják e trükk nem fog kiderülni? Etikátlan lépés a bírákkal szemben, Tudni fogják hogy itt a morál nincs rendben.
Vízlépcsőről van szó? Vízmérnök itt szamár, Csak akkor becsülik, ha ár- vagy belvíz a kár. Mérnök itt nem győzhet, demagóg zöld ellen, Talán majd csak egyszer, az új évezredben! Felsült álzöld jósok pusztítása után, Végre a tudós is szóhoz juthat,... talán? A szenny leülepszik, elsüllyed a mélybe, Tisztesség, szakértés léphet a helyébe.
A vízlépcső vita merő hazudozás, Tudja ezt mindenki, Hága, ország, világ. Kit ez nem érdekel, csak esztelen elve, Gondolkozzon el, hogy hány tudós elme Lett így megalázva, hitványul leköpve, Szakértők pályája durván kettétörve. S mindez miért? Óh, tisztes uraság! Maradjon titokban tévedés, hazugság?
Nemzeti feladat építni egy hazát, Nem tűrni, hogy farok csóválja a kutyát. Látni egyes körök önös önérdekét, Kiknek az észhiány sorsot gátló szemét. Primitív csoportok dévaj orgiáját, Kik szorgalmat, tudást sosem birtokolják. Ám kik megvetnek töltetest és csalást, Csak ők képviselnek népérdeket, hazát.
31
32
Tegyék csak kezüket szívükre az urak, Kik régen vizeseket átkoznak, szitkoznak. Vajon nem furcsa, hogy ugyanaz a gárda, Ki évek óta a zöld tortúrát járja, Tiszai árvíznél, ciánnál remekel, Duna vízlépcsőnél áruló és nem kell! Amott hű hazafi, itt honja árulója Vagy „rákos daganat", álzöldek prédája.
Morális elvek legfőbb tényezője, Légy igaz, ne tévedj folyton nyakra-főre. Nem az tudós, ki annak véli önmagát, Kit világ tart annak, nem a sumákolás. Politikus ne hidd Einsteinnek önmagád, Ki mindenhez „ért", végül pácban marad. Téves szemlélettel messzire nem érsz el, „Ebül szerzett jószág, mindig ebül vész el".
Évszázadok óta szerencsétlen hazánk, Külföldi vad hordák rabolják és dúlják. Önzések, viszályok, törtetés, makacsság, Mindezt csak tetézik, még tovább fokozzák. Önpusztító nemzet, vajh1 mi lesz a sorsod, Ha kalandoraidat kordában nem tartod? Elveszünk, pusztulunk, tűnünk a fenébe, Egy ország kérdezi, mikor lesz már vége?
Epilógus A fentiek egyik méla tanulsága, A bölcs Renard hajdan ezt így magyarázta: Ahol jog-tudományt csak demagóg hirdet, „A gazfickók munkája (ott) legyőzhet mindent".
Tragédia, szégyen ami itt történik, Nem nemzeti érdek, a kár halmozódik. Pedig megmondta egy másik nagy próféta, Biz' „cinkosok közt bűnös aki néma ". Tudós fölé tenni szolgát, demagógot, Mint számtudós elé tenni drótos tótot. Ki ilyen döntésre szánta el önmagát, Vajon, kit képvisel? Sem népet, sem hazát!
33
34
A vízlépcső tragédia mindazon felelőseinek, akik az utókor számára is becsületesek szeretnének látszani, ajánlatos elgondolkozniuk a következő aforizmákon. „Veszedelmes, ha igazunk van olyan dolgokban, amelyekben tekintélyes emberek tévednek" (Voltaire) * ** „Amikor huszonnégy órával hamarabb van igazunk, mint az emberek többségének, huszonnégy óra hosszat bolondnak néznek minket" (Rivarol) * ** „A rágalmakat elhallgattatni kötelesség" (Voltaire) *** „A nagyurak ostobaságai többnyire nemzeti csapás" (Chamfort) * ** „A nagy állások olykor a legcsekélyebb képességeket is szükségtelenné teszik" (Vauvenarguesf) * ** „Nem mindenki muzsikus, aki hegedűvel mászkál" (Santa Clara) * ** „Mennyi erény és bűn marad következmények nélkül" (Vauvenarguest) És a végső tragikus tanulság: „Akik érvényesülni akarnak, azok a politikusok tévedéseit bölcsességnek deklarálják, erkölcstelen tetteikről pedig hallgatnak" A szerző 35
