.BÓNA LÁSZLÓ.
.Családi kedvencek. Az otthoni állatvilág kisenciklopédiája (MADARAK 1.)
A
nagyváros állatvilága f√leg privát természet: lakásban tartott kutyák, macskák, papagájok, díszhalak. A köztermészet városi állatai szinte csak madarak: verebek és galambok. Az otthon tartott saját állat individuum, a galamb és veréb életének lényege a társasági, közösségi élet. Egyben a tömegesség. A tömegességben rejl√ nyomorultság. A galamb az isteni lélek testet öltésének jele, Isten megnyilatkozása. „Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízb√l. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.” (Máté 3.16.) A városi galamb koldus madár, hulladékon él, piszkos, szürke, kopott, rongyos, dobálják, kergetik, mint a falu bolondját vagy a vándorló kolduló szerzetest, akinek nincstelensége a szentség, de egyben nevetség és megvetés tárgya is. A városi galambot csak az egész nap a parkban üldögél√, magányos, id√tlenségben él√ öregek etetik. A városi galamb a megnyomorított szentséget megtestesít√ állat. A galamb Noé madara, új ég, új föld jele. Amikor a bárkából kiröpített madár nem tér vissza, tudni lehet, hogy vége a vízözönnek, talált földet magának, ahová leszállhat. A város az a föld, amit talált magának, amivé az a föld lett, ahol a galamb a lábát megvetette. A verebek csivitelése az emberi közösség öntudatlan, fölösleges lármájának látszik. A körúti fákon összever√d√ verébsereg, amely egy hangos csattanásra szanaszét rebben, majd ugyanott összeül és cseveg tovább, és mint a galamb piszkít és piszkít — mindenféle emberi gyülekezet modellje a maga szánalmasságában. A veréb saját titkos nyelven beszél√ lény, melynek szárnycsapása, hangja, ugrálása: beszéd; léte önmaga kifejezése, értelme is: nyomorúsága, kicsisége és nagysága. A veréb kicsi, a galamb viszonylag nagytest∫ madár, az egyik csak lélek, a másik már hús is. A galambleves, ahogy a halétel, az isteni lényeg fogyasztása a táplálékban. A városi galamb viszont ehetetlen.
(KUTYÁK ÉS MACSKÁK 1.)
A
teremtés hatodik napján, közvetlenül az ember teremtése el√tt és közvetlenül a vízben él√ állatok és madarak teremtése után Isten megteremtette a szárazföldi állatokat: csúszómászókat, mezei vadakat és háRészlet Bóna László: Természetrajz cím∫ kötetéb√l. (El√készületben a Liget M∫hely Kiadónál.)
3
Bóna László
ziállatokat. Vadon él√ állatokat és háziállatokat külön, mint az állati lét két különböz√ fajtáját. Háziállat és háziasított állat a teremtés mítosza szerint nem ugyanaz. A háziállat az ember körül él√ és az √ hasznára tev√ állat. A háziasított állat viszont az ember teremtménye. Nem illik a teremtés hierarchikus rendjébe, és ezen állatok létezésének éppen ez a lényege, létük mindent magába olvaszt, a tárgyakét éppúgy, mint a vadállatokét, az emberét éppúgy, mint az emberfeletti létet. Az ember nemcsak saját hasznára tart állatokat, kutyát nemcsak vadászatra vagy ház√rzésre, macskát nemcsak egérfogásra, hanem teljesen öncélúan is, lakásban, családtagnak kijáró tiszteletben, emberként. Öncélú létük olyan, mintha pusztán esztétikai funkciójuk lenne, hogy kedvencek, családtagok lehessenek. A családi állatnak emberszer∫ kiváltságai lehetnek, és bizonyos, hogy az ilyen állattartásnak értelme és következetességig vitt csúcspontja az, amikor az állatot a lehet√ legteljesebben emberként kezelik. Amikor beleehet a tányérba, belefekhet az ágyba, mindenhová elkísérheti gazdáját. Az egymást kizáró ellentéteknek ki kell zárniuk egymást, az állatnak állatnak, az embernek embernek kell maradnia, aki él, élnie kell, aki meghalt, legyen halott, hogy a világ rendje fennmaradjon ezáltal. A háziasítás történetének kezdetén az embert valóban istenhez mérhet√ teremtési vágy késztette a szelídítésre. Nemcsak egyes állatfajokat akart háziasítani, hanem az egész világot.1 A világ képzetét olyanná kívánta tenni, mint ami az ember kertje, amelyben minden él√ egyben emberként létez√, háziasított lény. Mert ha minden állat e világkertben ember, akkor az ember Isten. Amikor az ember saját lakásában él√ állatokat emberként kezel, mágikus cselekedetet folytat. Mikor ágyába fogadja, tányérjából eteti, úgy tesz, mint a mesében, mintha az állatban elvarázsolt ember rejt√zne, békakirály, szarvaskirály. Mintha a test álarc lenne, a létezés maszkja. A létformák egymásba alakulhatnak, mert minden mögött ott a lényeg, a mágikus Egy, ahová visszatérve új és új alakot ölthetünk. A lakásban tartott családi kedvenc a világ mágikus szemléletének bizonyossága felé hivatott gazdáját közvetíteni. Egy elvesztett mágikus hit pótléka, amelyet a társadalmi szabályozás adminisztrációs, bürokratikus rendje is szentesít. A városi társadalom a mágikus állattartást adminisztratív eszközökkel is az emberi társadalom mintájára alakítja: körzeti állatorvosi ellátás, állatkórház, kötelez√ oltások és lakcímváltozási bejelentési kötelezettség, kutya-macska panzió, egyesületek az állatok jogaiért, állatmenhely és háziállat-üzlethálózat. A családi állatok világa emberi módra szervezett társadalom. Az embernek a háziállat által közvetített viszonya a saját nemiségéhez a lét minden dimenzióját képes átfogni. A családi kedvenc egyesíti a testben rejl√ tárgyiasságot és az isteni szellemet. Az állathoz való viszonyban az ember és ember közötti nemi viszony legszélesebb értelmezése közvetít√dik, a szexualitásban rejl√ megistenülést√l az állati ösztönök, vágyak kiélésén át egymás teljes tárggyá tételéig. A családi állat egyszerre isten és tárgy: a tárggyá tehet√ isteni lényeget mutatja meg egy él√ létformában. Az emberek egymásra mint többé-kevésbé megismerhet√ és megítélhet√ valóságra tekintenek. Egy embernek a többi ember általában saját hétköznapi valóságának része. Az isteni lényeg, vagyis az él√ létnek a természetfölöttivel való áthatása olyan létformákban látszik vagy olyanoknak tulajdonítja az ember, amelyekr√l úgy érzi, hogy megismerhetetlenek, hogy zárt, önálló, önmagukban teljes, öntörvény∫ világok. Gyerekek, vének, √rültek — az ilyen zárt világban lakók — és állatok egybetartoznak. Olyan létez√k, akiknek az ember a természetfölöttinek nevezett világgal való él√ kapcsolatot tulajdoníthatja. Az ember úgy véli, hogy a többi emberhez való viszonya morális, ösztönös, szabályozható, társadalmi, az állatokhoz való viszonya viszont transzcendens. Ezért születhet meg minden olyan eszme, amely az állatot, a gyereket, az öreget a feln√tt, történeti, társadalmi ember fölé helyezi. Ezért létez√ jelenség a gyilkos gyengédsége kutyája iránt, a gyerek és az állat er√sebb összetartozása, mint akár adott esetben a szül√ és gyerek közötti. Úgy t∫nhet, az emberölés csak társadalmilag elítélhet√ b∫ntett, e létb√l a transzcendes isteni lényre, az állatra irányuló szeretet emel ki. A lakásban való állattartás, vagyis az állat emberként való kezelése vagy páros, vagy közösségi viszony. Az állat vagy társ, szeret√, barát, házastárs, gyerek szerepében van, vagy egy nagyobb közösség egy tagja. Ahol lakásban állatot tartanak közösségi viszonyban, általában sok a gyerek és sok az állat is. Ebben az esetben, ha van már kutya, kell macska is, kell hogy legyen akvárium, tekn√s, papagáj, hörcsög. Az állatok, gyerekek és feln√ttek közösséget alkotnak a születés és halál folyamatos átélésének láncolatában. A gyerek általában a családi állatok halála által találkozik a halállal, a halál különböz√ okaival, látványával és a körülötte zajló rituálékkal. Az állat halála árán ismeri meg az életben levés jelenségét. A születés azonban
4
Családi kedvencek
többnyire vásárlás, egy újabb állat-példány vásárlása. Egy tárgy kerül az isten helyére egy él√lény létezési sajátosságaival. Az állat a lakásban kegytárgy, szentségtartó kehely; fekhelye, kiskosara, vásárolt fogyasztói cikkekkel körülvett mikrokörnyezete házioltár egy családi véd√szent részére. A családi állat tárggyá tételének leger√teljesebb aktusa a nemét√l való megfosztása. A kutya, macska mesterségesen szaporított állat. Szaporodásuk szabályozott, s√t a házban tartott kutya, macska sokszor ténylegesen is kasztrált. Az ember az állatot a nemiségén keresztül teszi els√dlegesen tárgygyá. A mesterséges szaporítás eredménye, a fajtisztaság az állatnak megadja piaci értékét, rangját. A tiszta és mesterséges, szabályozott szaporodás az, ami az életnek mérhet√ értéket és ezáltal eszmei értéket is ad. A kutya, macska értéktárgy, melynek árfolyama van, mint egy m∫tárgynak vagy mint az aranynak. Ha az autó elüt egy fajkutyát, nem pusztán egy élet ment veszend√be, hanem vagyon is. A halál nem pusztán azért tragikus, mert egy élet szertefoszlott, hanem azért, mert egyben anyagi cs√d is. Él√lénybe pénzt fektetni nagy kockázat. A háziállat kasztrálásában egy tárggyá tett él√lényben megalkotott istenkép látszik. Se n√stény, se kan, androgün, ami isteni sajátosság. Az ember a kasztrált állatban tárggyá teszi az Istent, saját alattvalójává rajongása tárgyát. Az él√ állatban él√ isteni lényeg van; a hozzá köt√d√ testi vonzalom kiemel a testiség földinek és alantasnak tartott világából. A háziasítás gyökereinél az ókori Egyiptomban az istenek állatok, a templom titkos szentélyében az isten képmása macska, kutya, kecskebak, bika, bármi más.2 Nem pusztán az isteni lényeg egyes vonásainak megtestesít√i, hanem a testi vonzalom tárgyai is. „Ebben a (mendeszi) járásban esett meg az én id√mben az a csoda, hogy egy kecskebak mindenki szeme láttára egy asszonnyal közösült” — mondja Hérodotosz (II, 46). Wiedemann német egyiptológus egyike azoknak, akik legjobban ismerik Hérodotosz egyiptomi beszámolójának második könyvét; az egyiptomi szent szodómiát lehetségesnek és valószín∫nek tartja: a rituálé értelmében a n√ természetesen istennel egyesül, nem állattal. …„Átkozott, aki bárminem∫ oktalan állattal közösködik!” — mondja Mózes a Törvények könyvében (27, 21). „Egyiptomból, a tisztátalan állatiság országából a »tiszta ész« pusztájába menekültünk, ahol még ma is bolyongunk Izrael népével.”3 Az isteni, tárgyszer∫ állatokkal együtt él√ mai városi nagycsaládot az állatokkal alkotott közösség vállalása a létezés közösségéhez hivatott vezetni. Gyerek, szül√, vendégek, emberek, állatok az eml√sökt√l a madarakon, hüll√kön át a halakig: a létezés egész teremtett láncolata egyben, egy közösségben. „Az ember nem támadhat fel egyedül, csak az egész emberiséggel és minden teremtett lénnyel együtt. „Mert a teremtett állatok is nagy szorgalmatossággal várják az Isten fiai dics√ségének megjelenését. Mert jól tudjuk, hogy minden teremtett állatok velünk egyetemben vágyakoznak.” (Pál levele a rómaiakhoz 8,19; 22). „Az emberrel együtt az egész teremtés — ég, föld, nap, állat, növény — a halál általi feltámadásra törekszik.”4 Az egy közösségbe tartozó összes él√lény képe a bibliai istálló, Jézus születésének helye. A családi fészek, ahol kutya, macska, hörcsög és tekn√s együtt van a gyerekekkel: a betlehemi istálló színtere, ahol a megváltást éppen ezen együttlét hozza létre. Jézus körül a család, a bölcsek és a barmok — az emberi lehellet összekeveredik a borjak és tehenek párájával: a megváltás nem más, mint felolvadni az él√k egybetartozó közösségében.
(KUTYÁK ÉS MACSKÁK 2.)
A
kik pár-funkcióban tartják az állatot a lakásban, általában vagy kutya- vagy macskapártiak. A közösségi állattartók egyaránt lelkesednek a kutyákért és macskákért. A kutya- és macskapártra szakadt állattartók saját kutyájuk vagy macskájuk kutya- vagy macska-lényegében látják a transzcendencia megnyilvánulását, a másikban nem. A macskapártiak a kutyát behódoló, alázatos alattvalónak tartják, a macskát függetlennek, szabadnak, önállónak, autonóm lénynek. A kutyapártiak a macskát h∫tlennek, számítónak, kényesked√nek, a kutyát viszont h∫ségesnek, er√snek, igaz barátnak. Az embernek a kutya vagy macska gyerek, „örök gyerek”, az állat és a gyerek azonossága örök azonosság.5 A kutyában és macskában a gazda a gyerekhez, a gyerekben rejl√ transzcendenshez és profánhoz való viszonyát is képes meghatározni.
5
Bóna László
A kutyatulajdonos tudja, hogy a kutya h∫sége nem erkölcsi kérdés, hanem egzisztenciális. Ilyenképpen a létezéshez f∫z√d√ viszonynak nem az autonóm jellegét, hanem az egzisztenciális függ√séget közvetíti az ember számára. A kutya — legyen az bármilyen er√s, hatalmas — a legteljesebb kiszolgáltatottságban képes létezni gazdájával szemben, mert létezésének lényege van gazdájába vetítve, létének határa addig terjed, amíg gazdájának, élete is addig tart, amíg a gazdája élete. Az er√s kutya nem csak az er√ mélyén rejl√ kiszolgáltatottságot mutatja gazdájának, hanem a mindent meghatározó kiszolgáltatottság ellenére kitör√ er√t is. Az ember számára a kedvtelésb√l tartott kutya a saját egzisztenciális kiszolgáltatottságát közvetíti, ezért lehet az ember istenképe azonosítható a kutya gazdaképével. A kutya- vagy macskapártiság nem szimpátia, erkölcs vagy morál kérdése, hanem az, hogy az ember saját létezésének lényegeként mit fogad el, illetve miben er√síti magát: úgy látja-e, hogy az ember önálló, szabad akarattal rendelkez√, a lét teljességét birtokolni képes lény vagy pedig mindezen illúziók mögött az emberi lét, s√t minden létezés egy egésznek, vagy bármivel nevezhet√ teljességnek kiszolgáltatott, önmaga töredékességében attól függ√ élet. Nem az a kérdés, hogy valójában milyen egy kutya vagy egy macska, hanem a kutya vagy macska létezési sajátosságai milyen tudatformákat képesek közvetíteni az embernek, hogy az ember az √ létezési formáiban milyen szemléletet képes fölfedezni a maga számára, ami saját magát a létezés egészéhez f∫z√d√ viszonyához köti. A kutya nem egyszer∫en csak a gazda tükre, amiben ömagát látja, nem egyszer∫en csak annyi az igazság kutya és gazdája viszonyából, hogy a kutya hasonlatossá válik a gazdájához, gazda a kutyájához, hanem a kutya a gazdájának egyben kifejezésmód is. A kutyafajták sora a pincsit√l a farkasig, az ölebekt√l a kotorékebeken át a vadászkutyákig egy nyelvrendszer jelsorozata, amelyb√l szabadon lehet válogatni. Az er√ és báj rendszertana, amivel a gazda kifejezheti, hogy saját erejét és hatalmát er√síti-e meg az állat ereje által, vagy a gyámkodás, sajnálat és babusgatás érzéseit vetíti az állatra. A nagy, er√s kutya ereje mögött gyengédség, szelídség rejlik, és annak ellenére, hogy egyetlen harapással megölhetné a gazdáját, mindent elfogad t√le, mint egy kezesbárány. Ha az állatot emberként kezelik, akkor az ember ezáltal nem pusztán összekeveri a létezés szféráit, de újra szét is választja. Az állat emberként való tartása — kísérlet a létezéssel. Az ember szüntelenül beleütközik saját kísérletének határába, ahol az állat végérvényesen az embert√l elkülönült módon állat marad, sosem lesz teljesen ember. Nemcsak egybekeveri az ember a létformákat, hanem szét is választja, nemcsak káoszt teremt, hanem rendet is, nemcsak a létezés szent közösségét teremti, hanem a természet eredeti profán rendjét is megragadja ezáltal: a család kedvenc macskája felfalja a család kedvenc papagáját. Minél inkább emberként kezelnek egy állatot, annál élesebben kit∫nik, mennyiben ember az ember, és állat az állat. A lakásban tartott állat olyan kísérlet a léttel, amely úgy jelöli ki ellentétes világok határait, hogy egymásban egymás lényegét megmutatják. Bármennyire is kiszolgáltatott a kutya a gazdájának, mégis mindig marad a kutya számára olyan önálló világ, amely az ember el√l elzárt marad: a szagok világa. A kutya a szagot „látja”. Ezért a kutya az érzékelés korlátozottságát képes az ember számára közvetíteni. Ezért határon túli lény a kutya és a macska, ezoterikus tudással rendelkez√ lények, melyek a világ egy rejtett dimenziójának létezését bizonyítják és közvetítik. Ezért lehetnek egyaránt isteni lények, és gonosz hatalmak, túlvilági lények. Az állat médium, az ember számára nem érzékelhet√ er√t képesek testükben „kimutatni”. A macska kiválasztja a negatív földsugárzásokat, és abban szeret aludni; a kutya a sugárzásoktól mentes helyre fekszik. A macska teste minden idegszálában maga a megtestesült koncentráció, minden rezdülése, mint a varázsinga, kimutatja idegállapotának és figyelmének irányvátozásait. A macska szeme démoni er√vel bíró, sötétben látó, titkokat takaró tekintet. Az alvó kutya és macska füle szünet nélkül mozog, veszi a világ jelzéseit, az állat folytonos létében, szünet nélkül a jelen pillanatra és a teljes titkos világra van hangolódva. A leghétköznapibb kutya- és macskatörténetek lényege mindig a transzcendencia realizálása. Abban, ahogy a kutya hazatalál több nap után a legtávolibb vidékekr√l, ahogy a gazdája után pusztul bánatában, ahogy elmegy meghalni, ahogy jó el√re jelzi gazdája közeledtét — egy rejtett világ létezésének üzenetei érzékelhet√k a hétköznapi tudat számára. A kertvárosban, ami nem város és nem falu, a kutya és macska egyszerre öleb, lakáslakó család-kedvenc és eljárkáló, saját életet él√ igazi állat. Összever√d√ szabad kutyák társadalmában kóbor eb, csavargó vad kutya és házi öleb egynem∫, egyforma. A kutyaság egynem∫vé tesz, ahogy az emberség soha. A kutyának és macskának a viszonya az emberhez kulturált, civilizált, de van egy másik élete is, egy titkos. A tömegkultúra számtalan története forog ebben a mítoszban. A családi állat elkóborlásának, elt∫nésének
6
Családi kedvencek
vagy elrablásának és hazatalálásának, megtérésének vagy egy vad, kóbor állat befogadásának és elszökésének vagy megszelídülésének történeteiben. A lényeg mindig az átjárás a különféle, egymástól elzárt világok között. A kutyák és macskák világa az emberekt√l független társadalom, amelyben létük legalább annyira emberszer∫nek ragadható meg, mint ahogy az emberi társadalom állatvilágként.
(HALAK)
A
z akváriumi halak a leginkább tárggyá tett állatok a lakásban tartott állatvilágban. Az akváriumban kavics, kagyló, csiga, alga, vízinövény és hal egynem∫ közeg, egyetlen összetartozó „másik” világ. A hal a leginkább ellenáll annak, hogy individuum legyen, hogy egyéniségként lehessen hozzá viszonyulni. Egy hal élete olyan, mint egy elszáradt növényi hajtásé, lehullt elsárgult levélé, egy új hal olyan, mint egy új hajtás. Egy kipusztult akvárium olyan, mint egy cserép kiszáradt szobanövény. Az akvárium egy él√ világ nyilvánossá tett megteremt√d√ egyensúlya vagy megbomlott harmóniája. Az élet egyensúlya vagy megbomlása, az élet virágzása vagy elenyészése kivilágított él√ m∫sor, lakásdísz, bútordarab. A teremtésben a szárazföldi állatok, háziállatok, csúszómászók teremtésének napja el√tti napon, az ötödiken, Isten megteremtette a leveg√ és a víz állatait, az összes madarat és a tengeri halakat, mindent, ami él és mozog a vízben és a leveg√ben. A szárazföldi világ és a víz és leveg√ világa elkülönül egymástól. A tenger mélye és a leveg√ magassága végtelen teljesség a föld véges, bezárt világával szemben. A teremtéstörténetben az embernek hivatása, hogy uralkodjon a többi teremtmény felett, mint azok jó gazdája. Az ember az utoljára teremtett isteni képmás, mégis úgy érzi, hogy a leginkább korlátozott, mintha a hal és a madár mégiscsak közelebb állna Istenhez szabadságuk, a végtelen világ feletti uralmuk által. Az ember képes uralni a teremtményeket, a madár és a hal viszont mintha a létezés teljességét birtokolná. Az akvárium és a kalitka elégtétel a teremtés látszólagos hibáiért. A víz és a leveg√ világa önálló teljesség, külön teljes világ, amelyben az ember csak látogató lehet, ha búvárruhát ölt, madárszárnyakat ragaszt, repül√ szerkezeteket alkot. Az akvárium megfordítja a világ rendjét, egy zárt teljes vízi világot tesz részévé a szárazföldnek. A lakásban az akvárium a látogató. A lakásban él√k az akvárium virágzó vagy pusztuló világában mint tükörben nézhetik magukat. Lakásuk határa, mint életterük határa, teljes világ, bels√ lét, ami épülhet és pusztulhat. Az ember hal ebben a világban, élete lakásában hal-élet, könny∫ és felszínes, látszólag él, mint hal a vízben, de lehet, hogy valójában csak tátogva kapkod leveg√ért az egyre piszkosabb és zavarosabb iszapban.
(MADARAK 2.)
A
kalitka börtönmetafora. A végtelen eget birtokló madár bezártságában érz√dik legélesebben az él√ egyed tárggyá tételének tragikuma. A díszpinty díszsége a legabszurdabb létforma a lakásban tartott él√lények élete közül. A háziasítás itt olyan, mintha er√szaktétel lenne, és mégis úgy t∫nik, mintha ez a sajáttá tett madárvilág lenne a szelíd természet és a kinti a vad. Mintha a madár és ember között kialakuló kapcsolat mélysége kárpótolná a madarat az elvesztett világmindenségért, mert a kapcsolat maga a mindenség. Hitchcock Madarak cím∫ filmjében a vásárolt, kalitkába zárt szerelem-madarak vadítják meg a természet madarait, hogy bosszút álljanak az embereken. A civilizált, szelíd, megvehet√ és fogoly ellentétes az elvadult természetessel és szabaddal. A lakás zárt bels√ világát a kalitka megduplázza, lakás a lakásban, élettér az élettéren belül, egy teljes, önmagában zárt világ egy teljességre törekv√ világ részeként. A kalitkában született díszmadár élete a kalitka, ha néha kiröpül a szobába, néhány kör után visszaszáll a kalitkába, ott a fészek és az eleség. Az ablakon elszállt díszmadár számára a szabadság halálos. Van kis határátlépés, kirepülés a szobába, kis látogatás a bels√ világból a küls√be, és van határtalan határátlépés, a bels√ világból a végtelen szabadságba, ami halálos határátlépés, nem tudni, nem ez-e az igazi boldogság.
7
Bóna László
Természet, mesterséges világ, bels√ és küls√ világ, öntörvény∫ség, szabadság: elvesztett fogalmak, összekeveredett eszmék, értékek — megragadhatatlanná teszik a világot. Csak a forma maradt meg az embernek, hogy mesterséges élettereket, életformákat létrehozva önmagát próbálja megérteni. A kalitka kirakat, amelyben él√ m∫sor zajlik, állandó megfigyelés, ellen√rzés alatt lehet tartani, hogy egy értelmét vesztettnek látszó élet miként szerzi vissza értelmét. Hogy az élet a legnyomorultabb viszonyok között is képes felmutatni saját szentségét a puszta létezés ereje által. A kalitkába zárt madár életének értelme nyilvánossá tett kérdés. Szüntelenül látható, hogy csak eszik, alszik és állandóan ugrál, csipog. Minden nap ugyanúgy, ugyanazt teszi. Ez lenne az élet? A pirkadat pillanatában a csönd megszakad és a kinti madarak egyszerre szólalnak meg a kalitkában repdes√ pintyekkel: az √ legbels√bb világuk azonos a legtágabb küls√vel. A legsz∫kebb életterükben a legteljesebb világgal vannak összhangban. Rabságuk látszólagos, szabadságuk belül van a lényükben. Abban a misztikusnak t∫n√ kommunikációban, ami az ember el√l elzárt és ami az emberi beszéd rögösségén és töredékességén túl valami világegészben való teljes részvételre teszi √ket képessé.
(KITÖMÖTT ÁLLAT)
A
családi kedvenc egyszerre tárgy és halhatatlan él√lény. Van gazda, aki kitömeti kedvencét, miként a háziasítás történetének gyökereinél, Egyiptomban is mumifikálták a macskákat és az egyéb házban tartott isteni állatlényeket. Az állatnak kijár a tartósítás. Ha van feltámadás, akkor az állatnak is, az individuális állategyednek is ott kell lennie gazdájával együtt. A kitömött állat arra a helyre kerül, ami volt életében is: végleg tárgy lett, mozdulatlan bálvány a családi oltár helyén. A kitömött állatnak csak a b√re az eredeti. A hús, a bels√ részek, szervek, minden, ami romlik, ami a halál enyészetének idejével együtt halad, ki van dobva: szemét. Még a szemek is üvegszemmé változnak. Marad a puszta felület, a b√r, a forma. Az élet jele azonos annak illúziójával, ami nem más, mint puszta plasztika. A kitömött állat a m∫vészet elfelejtett mágikus gyökerét mutatja: minden szobor egy megistenült halott formája. A szobor felülete b√r. A kitömött állat annyira életh∫ így holtában, mint ahogy él√ként volt szinte ember. A kitömött állat majdnem megmozdul, ahogy a család kedvenc kutyája is szinte megszólalt. Az √si rítusokban a sámán lenyúzott áldozati állat b√rébe bújt, ott töltött napokat, lelassult légzéssel, életfunkciók nélkül, mint egy halott, magzatpózban. És mint egy anyaölb√l, innen kelt újra életre. Az állat b√re mágikus b√r, képessé teszi az embert átváltozásra, arra, hogy saját személyében is képes legyen alakot, életet, testet váltani. Aki emberb√l állattá változik, az holtában feltámad, újabb alakban tér vissza. A lenyúzott b√r plasztikája a feltámadás hitének bizonyítéka. Ha az ember befogad egy él√lényt a lakásába, akkor az él√lény halálával is szembe kell néznie, a befogadásba a halál „bele van kalkulálva”. Az állat befogadása felszólít: az élettel valamit kezdeni kell. El kell temetni, ki kell tömni, újat kell venni, befogadni, elbúcsúzni — nincs választás: az ember bármit tesz, a feltámadás, újjászületés, megsemmisülés misztériumában részesül.
Jegyzetek:
1 A háziasítás kezdeteir√l, az ókori egyiptomi állattartásról Kákosy László: Ré fiai cím∫ könyvében olvashatunk (Bp. 1979.) a Háziállatok cím∫ fejezetben (249–250. o.) Tárgyi bizonyítékait adja a háziállatként tartott, szelidített páviánoknak, tevéknek, medvéknek, zsiráfoknak, gepárdoknak és oroszlánoknak. Ugyancsak a háziasítás kezdeteinek elemzését találjuk, valamint a mindenkori állattartás és idomítás, állatbemutatás történelmi koronként változó szokásait Desmond Morris: Az állati jogok szerz√dése cím∫ könyvében. (Bp. 1995.) 2 Az egyiptomi állatistenekr√l és a hozzájuk köt√d√ rítusokról ugyancsak Kákosy idézett m∫vében olvashatunk a Szent állatok, állatistenek cím∫ fejezetben a 330–337. o.-ig.
3 Általam kiemelt részletek D. Sz. Mereskovszkij: Kelet titkai cím∫ könyvéb√l. (Bp. 1992.) (38–39. o.) 4 Részlet Mereskovszkij idézett m∫véb√l a 66. o.-ról. 5 Már Arisztotelész Az állatok története cím∫ munkájában, melyben összehasonlító tudományos leírását kísérli meg az állatnak és az embernek, az állatokat leginkább a gyerekekhez hasonlítja. Az ember állatokhoz f∫z√d√ szemléletváltozásainak történetét John Berger elemzi Miért nézzük meg az állatokat? cím∫ írásában, mely a Jel-Kép 1990/2. számában olvasható a 105–116. o.-ig. 6 C. G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok. Feljegyezte Aniela Jaffé. Bp. 1987. 29. o.
8
