Csáki Júlia Húsvét 1 Pálffy Anna-Mária Mit tudunk a húsvéti ünnepkörről? 2 Adorjáni Gyöngyvér Húsvéti előkészületek 4

2

Nõk Világa – 2005. Karácsony

Tartalomjegyzék Csáki Júlia – Húsvét • 1 • Pálffy Anna-Mária – Mit tudunk a húsvéti ünnepkörről? • 2 • Adorjáni Gyöngyvér – Húsvéti előkészületek • 4 • ISTEN FELÉ

Pálffy Tamás-Szabolcs – Ima nagypéntektől húsvétvasárnapig • 6 • OLVASNIVALÓ

Sigmond Júlia – Száz új mese • 8 • Benedek Enikő – Az én panzióm • 11 • Gyulai Ilona – Téli-nyári tüzelő • 12 • Benedek Enikő – Mindennapi • 13 • HAGYOMÁNYŐRZÉS

Adorjáni Gyöngyvér – Máriák és Márták találkozója • 14 • NAGYJAINK

Szabó Kiss Enikő – Kiss Jenőné emlékére • 16 • Ferenczi Mária-Magdolna – Év eleji beszélgetés Váncsa Csillával • 19 • MÚLTIDÉZÉS

Csorba Zoltánné – Milyen a kötelességtudó asszony? Velits Katinka naplójából • 22 • Gyulai Ilona – Népesedés • 24 • TESTI-LELKI EGÉSZSÉGÜNK

A környezettudatos vásárló tízparancsolata • 25 • Udvari Margit – Gyógyító tippek • 27 • SZÜLŐK ISKOLÁJA

Keresztesi Polixénia – Miért szoronganak gyermekeink? • 28 • KÖRKÉRDÉS / VITAKÖR

Adorjáni Gyöngyvér – Feladat és öröm • 31 • VERSAJÁNDÉK

Debreczeniné Tőkés Mária – Könyörgés • 33 • FŐZŐCSKE

Receptek • 35 •

Nõk Világa – 2010. Húsvét

1

Tavaszodik Imitt-amott hófolt még De bújik már a hóvirág, Langyosabb a napsugár. Csörgedező kis patak Vidáman tovaszalad. Partján a fűzfaág, Bontogatja rügyét már. Sárgán virul a pipitér Madárdal és hív a rét Itt van hát a kikelet. Szabadságra megy a tél Ha megpihen, majd visszatér.

Áldott húsvéti ünnepeket és szép nyarat kíván a székelyudvarhelyi belvárosi unitárius nőszövetség nevében Csáki Júlia

2


Mit tudunk a húsvéti ünnepkörről ? Húsvét az egyházi év első rögzített dátuma, a keresztény egyházi év legfontosabb ünnepe. A sátoros ünnepek között a legkorábbi a kereszténység történetében. Meghatározott szerepet játszik a keresztény egyházi évben: egész évben hozzá igazodik a keresztény naptár változó ünnepeinek időpontja. A dogmakereszténység számára húsvét Jézus Krisztus testi feltámadásának ünnepe, melyben a zsidó húsvét és egyes keleti vallások hagyományai keverednek. A feltámadás emlékére először a hetente ismétlődő vasárnapi ünnep alakult ki. A II. századtól kezdve a feltámadást nem vasárnaponként ünnepelték a keresztények, hanem csak évente egyszer, a zsidó pészah (pászka) idején, ahogyan az evangéliumok tanították. A 325. május 20-án ülésező niceai zsinat óta a nyugati egyházban a húsvétot egységesen a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnapon tartják. Ha a holdtölte éppen vasárnapra esik, az ünnep a következő vasárnapra kerül. Húsvét megünneplésének időpontja nem egységes a kereszténységben. A nyugati kereszténység (római katolikusok és protestánsok) és a keleti kereszténység (ortodox) különböző időpontban ünnepli a húsvétot. Bod Péter leírása szerint: „A római katolikus és protestáns egyházak a Gergely pápa féle kiigazított naptár (1582) szerint számítják a húsvétot”, vagyis „a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra” helyezik. Ha „március 21-e (vagyis a napéjegyenlőség) szombat napra esik, és holdtölte van, akkor március 22-én van húsvét. Ennél korábban soha nem lehet. Ha március 21-e előtt van a holdtölte, akkor meg kell várni, amíg ismét holdtölte lesz, s így az azt követő vasárnapra esik húsvét”. Az ortodox testvérek a „húsvét ünneplésére nézve megmaradtak a ki nem igazított régi naptárnál, amely 11 nappal hátrább van mint a hivatalos naptár. Mivel ebben a naptárban március 21. a mi április 1-jénkre esik (11 nappal hátrább), ezért csak az április elseje utáni holdtöltét követő vasárnap lehet a húsvét napja. Így aztán „az ortodox keresztényeknek soha sincs húsvétjuk márciusban, hanem csak mindig áprilisban vagy május elején.” A húsvétot mozgó ünnepnek is nevezzük, mert időpontja március 22. és április 25. közé eshet. A húsvét előtti böjtölés is hamarosan megjelenik mint szokás: 340ben már 40 napig tart. A 4. században alakul ki a nagyhét – virágvasárnap


3

és húsvétvasárnap között – sajátos ritmusa: csütörtökön úrvacsoraünnep (zöldcsütörtök), nagypénteken pedig áldozás nélküli ima. Az ünnep magyar elnevezése: húsvét, arra a középkori szokásra vezethető vissza, hogy a megelőző, húshagyó keddel kezdődő 40 napos böjt után ezen a napon lehetett először húst enni. Ez az elnevezés tulajdonképpen nem fedi az ünnep lényegét, mondanivalóját. Húsvéti népszokásaink részben vallási, részben pogány eredetűek. Sok esetben úgy összeszövődtek, hogy nem is tudjuk különválasztani őket. Ősi, pogány elemeket hordoz az ünnepet megelőző cselekvések sora: az általános tisztogatás, takarítás, a sírok rendbetétele, a nagypénteki folyóvízben való mosdás, a nagyszombati tojásfestés, a húsvéti locsolás, tojásajándékozás, ünnepi ételek és ezek szertartásos elfogyasztása. A húsvéti pirostojás jelképiségét az unitárius vallású Faluvégi Áron így határozta meg: „A szárnyas állatok fajfenntartásának […] gömbölyű kis tárháza, a tojás életerőt és az ébredező élet fenntartására szükséges táplálóanyagot rejt magában. Jelképileg tehát az új életrekeltést, a feltámadást akarja kifejezni. Amint a tojásból a benne levő életerő folytán kedvező körülmények közt új élet keletkezik, úgy támadt fel Jézus is a sírjából halhatatlan lelkének erejénél fogva. A húsvéti piros tojás a feltámadás jelképe. De miért piros? Azért, mert a piros szín az örömöt fejezi ki, vagyis örvendetesen emlékezünk Jézus feltámadására. Ez volna az értelme és magyarázata általában a piros tojásnak.” Tudnunk kell azt is, hogy régen nem boltban vásárolt festékekkel festették a tojást, hanem természetes, általában növényi eredetű színezővel. Az asszonyok a természetes színezőanyagoknak egész kincstárát ismerték, és attól függően, hogy milyen vidéken éltek, különféle növényeket használtak. A piros tojás hajdani, keresztény szimbolikában kialakult tartalma nagyon megváltozott, elhalványult, elnépiesedett; ez ma már csak ajándék, az öntözés ára, de sok esetben érzelmi kapcsolatokat is kifejez. A tojáskultusz a kereszténység megjelenése előtt létezett. Nincs olyan nép, amelyiknek hitéletében valamilyen formában jelen ne lenne a tojás. A tojás átmenet a létből a nemlétbe, és fordítva. A tojás tehát az újjászületés, az élet jelképe. A húsvéti tojásnak bűvös erőt tulajdonítottak. Hittek óvóvédő, bajelhárító erejében. Hatásosnak vélték a villámcsapás, tűz ellen, hittek gyógyító erejében. A tojás héját olyan rajzokkal díszítették, amelyeket hatásosnak véltek a bajok ellen: kéz, kereszt, csillag.

4


A gyermekeknek azt szoktuk mondani, hogy a karácsonyi ajándékot az angyal hozza, a húsvéti édességet a nyuszi. A nyuszi jelenléte a húsvéti szokásokban állítólag egy tévedésen alapszik. A szokás 1682-ben vált ismertté Németországban, ahol a gyöngytyúk hozta a húsvéti tojást. A gyöngytyúk neve hasonlít a nyusziéhoz. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, röviden Hasel. A féreértés abból eredhet, hogy németül a nyúl neve Hase. A húsvéti ünnepkör népi szokásaiból kiemelkedik a másodnapi öntözés. Régebb a húsvét másodnapi öntözés az akkori általános szokás szerint vízzel történt. Volt, ahol vederből, dézsából öntözték meg a lányt, volt ahol az itatóvályúba merítették, de voltak enyhébb módjai is az öntözésnek. Ha vizes lett a lány ruhája, azt ki kellett teríteni, hogy megszáradjon. Ha az udvaron sok ruha száradt, akkor azt jelentette, hogy a lánynak sok locsolója volt. Régen ezt a napot vízbevető hétfőnek is nevezték. Ismeretes, hogy manapság leginkább kölnivel locsolnak. „Az unitáriusok húsvétkor kifejezésre juttatják az élet örök és egyetemes voltában, a lélek halhatatlanságában, az örök életben való hitüket.” (idézet dr. Rezi Elek unitárius teológiai professzor, a Protestáns Teológiai Intézet rektora Hisszük és valljuk! című könyvéből) A fentiekben megpróbáltam átfogó képet adni a húsvétról és a hozzá fűződő szokásokról. Az ünnep mindenik szokása tartalmában a keresztény hitvilág talajába ágyazódik. Pálffy Anna-Mária

Húsvéti előkészületek Húsvét ünnepére készülünk. A nyuszikáknak már a friss tojásokat gyűjtögetjük, és közben rendezgetünk, takarítgatunk. Nem marad el a locsolóvers előkeresése sem, hogy gyerekeinknek vagy unokáinknak megtanítsuk a legszebb locsolóverset. A nagytakarítás már a vége fele jár. A friss tavaszi, langyos szellő besurran, és végig simogatja a szobákat. Kint a természet is ébredezni kezd, apró kis rügyecskék ásítoznak, hogy fáradt szempillájukat kinyissák. A füvecskék zöld ruhába öltöznek, és várják a meleg napsugár cirógatását. Ébred a természet és az emberi élet. Kikívánkozunk a természet ölébe, hogy ör-


5

vendjünk a friss mozgási lehetőségnek. Csak pár nap van még húsvétig, de napjaink tele vannak jókedvvel, nyüzsgéssel. Valami azt sugallja, hogy kint a természet ölén, ha csak egy pár sort készítesz ágyásnak, egy magocska ébredésének, az is csodás dolog lehet. Nap mint nap rohanunk, de húsvét közeledtével vegyük észre az ébredező természet jeleit! Érezzük a nap meleg sugarát, amely lágyan megsimogat. Megpillantjuk az első hóvirágot, amely erőfeszítéssel tör utat magának az élet felé. Nemsokára a tulipán is óvatosan kidugja fejecskéjét, és tarka kis ruhát vesz magára. Kint apró kis növények küzdenek az élettel, kis madárkák dalolva fogadják az ébredést, és mi emberek is küzdünk a mindennapi életünkért, amellyel a jó Istenünk megajándékozott. Ezen a napon Wass Albert is üzen: „Vágyódj arra, amit a holnap hoz és örvendj annak, ami ma van. Minden földben megterem valami virág. Minden napoknak van valami öröme. Neveld rá szemedet, hogy meglássa azt.” Ne feledjük imára kulcsolni kezünket és adjunk hálát, hogy életünket a jó Isten megtartotta. Istenem, köszönöm segítségedet, és köszönöm, hogy ezen a húsvéti ünnepen is a családdal lehetek! A kis és nagy családdal, gyülekezetemmel együtt mondhatom a Miatyánkat. Köszönöm, Istenem az életet, ami körülvesz. Reménység és öröm tölt el, hogy jövőben az erőnk bár ennyire megmarad. Istenem! Légy továbbra is mellettünk ebben a törekvésben, légy szüntelen mivelünk! Ámen Vegyük észre, hogy életünk értékes, szép, és akkor lesz igazi húsvéti ünnepünk! Ne csak szobánkat tisztítsuk és készítsük az ünnepre, hanem a lelkünket is, hogy legyen meg az igazi előkészület a húsvétra. Adorjáni Gyöngyvér

Csak az önzőnek nincs vigasztalása a földön. Eötvös József

6


Ima nagypéntektől húsvétvasárnapig Haláltusákat és továbbéléseket gondviselő Istenünk, a nagypéntekek keserűsége feketén kendőzi lelkünk egét, s a kínos kereszthalál, a megszégyenítő büntetés képei még elevenen élnek emlékezetünkben. Tehetetlenül függõ emberi roncsként láttuk a Te legjobb gyermekedet, s a reményt nem ismerő kétségbeesés bitorolta gondolatainkat. Hiszen fényforrás volt ő sokak számára, s a Tőled kapott világosságot bőkezűen mérte a sötétségben, Rólad tanúskodva ezáltal. Hirdette és megélte a Te akaratodat, s gondviselő szeretetedben bízva mondta: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! Az ő csodálatos személyisége, egyedülálló, példaadó élete nem engedi, hogy elcsüggedjünk, s hitünk szárnyszegetten porba hulljon. Hisszük, hogy az örök húsvét napfényében a földi titkok más megvilágításba kerülnek. A Jézus által hirdetett gyönyörű eszméket ártatlan kisgyermekeknek látjuk, s kötelességszerűen érezzük, hogy ezeket nem rekeszthetjük ki felelőtlenül a külső sötétségre és hidegre. A kereszten felkiáltó Mester hangja a születés lélekharangjait kondítja meg. Tudatosul bennünk emberi életünk korlátoltsága, felismerjük, hogy az ember a halálra született, de ugyanakkor meg vagyunk győződve, hogy a halál szüli meg számunkra az örökéletet. Hisszük, hogy az igazságot s a szent okokból élni akaró életet nem lehet keresztre feszíteni, koporsóba tenni és sziklasírba zárni, mert a keresztfát kikezdi az idő vasfoga, a vasszegek szavatossági ideje lejár, s a nagypénteki kétségbeesés-hangulat után futótűzként terjed a jó hír: Jézus él! Hogy miként él, arról teljes bizonyossággal nem szólhatunk, mert ennek a titoknak Te vagy az egyedüli ismerője Istenünk.


7

Lelkünk kiszikkadt talaja ennek ellenére szomjasan szívja magába ezt az örömhírt. Húsvét örömünnepén közös fohászunkat küldjük Feléd: „Uram, gyarló és kevés a mi értelmünk a Te örök és végtelen valóságod átlátására, a Te igazságaid teljességének megismerésére. Engedd meg nekünk, hogy minél többet megláthassunk a Te valóságodból, minél mélyebben behatolhassunk a Te igazságaidba, őrizz meg minket attól, hogy ostobán és felfuvalkodottan azt higgyük: csakis az a Te valóságod, csakis azok a Te igazságaid, amit nekünk mindebből megsejtenünk engedtél. Kérünk Atyánk, őrizz meg attól, hogy megvessünk vagy gyűlöljünk, üldözzük és kitagadjuk a Te népedből azokat a felebarátainkat, akiknek elméjébe Te a Te igazságaidnak más morzsáit engedted hullni.” Áldd meg a mi húsvéti ünneplésünket, s a Te legjobb gyermeked életpéldáján keresztül taníts minket imádkozni és dolgozni! Ámen. Megjegyzés: Az idézet szerzője Veress Zoltán egykori kolozsvári író és szerkesztő, a Svédországi Protestáns Gyülekezet országos felügyelője, az Új kéve lap szerkesztője.

Pálffy Tamás Szabolcs unitárius lelkész

8


Száz új mese A temetés hosszù volt és emiatt fárasztó. A pap sokat beszélt, állandóan ismételve önmagát. Mintha nem tudta volna befejezni mondanivalóját. Mindenki fellélegzett, amikor elhangzott a várva várt ámen. Már az özvegyasszonynak is elfogytak a könnyei, de azért egyfolytában törölgette szemét a feketeszélű hófehér zsebkendővel. A postások kórusa a szokásos temetési dalokat énekelte, majd végre elindult a hatalmas tömeg a hegyoldalon felfelé, mert az Öreg Postás sírja a temető legmagasabb pontján volt. Nagyon lassan haladtak, mert a temetésre sok idős ember is eljött, hogy az Öreg Postást utolsó útjára elkísérje. Emiatt a lassúság miatt mindenkinek lehetősége volt jól megfigyelni az útmenti sírokat, van-e köztük elhanyagolt, esetleg virág nélküli? Mert a pletyka rögtön szárnyra kelt, ha ilyen sírt láttak. Mindenki elítélte az özvegyasszonyokat, ha gondozatlan sírt fedeztek fel, mert az azt jelentette, hogy vagy nem szerette a férjét, vagy már új társat talált magának, esetleg csak lusta. De a pletyka kérlelhetetlenül elindult minden esetben. Azokat is elítélték, akik túlságosan feldíszítették a sírt és tömérdek virággal borították be. Eleredt az eső. Először csak szitált, aztán egyre sűrűbbé vált. Mire a gyászmenet elérte a sírt a hegytetőn, már mindenki elázott, azok is, akik véletlenül vagy elővigyázatosságból esernyővel jöttek, mert egyre erősebben fùjt a szèl is, s az esernyők használhatatlanná váltak, a tomboló szélvihar kicsavarta az emberek kezéből az ernyőt. A gyászolók körbeállták a kiásott sírgödröt. A bőrig ázott pap is felismerte a helyzetet, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat egy hosszú beszédre. Meglepetésszerűen és mindenki őszinte megkönnyebbülésére csak egy rövid, gyors imát mondott.


9

Hazafelé indultak, mert a vihar elviselhetetlenné vált. Az özvegy szólt a sírásóknak, hogy majd a vihar megszűnte után hantolják be a sírt. Lefelé az út még nehezebbnek bizonyult. A sártól az út nagyon csúszóssá vált. Az emberek próbálták egymást támogatni. Kevès sikerrel. Amikor az első ember elesett, akkor kezdődött a katasztrófa. A szünni nem akaró esőben és szélben az emberek egymásután kerültek a földre. Most már nemcsak vizesek, de sárosak is lettek. És nemcsak a ruhájuk! Sáros lett a hajuk, az arcuk, s kezük már nem volt a leghasznosabb testrészük, mert képtelenek voltak bármibe is megkapaszkodni, tehetetlen, csúszós végtagokká váltak. A gyászoló tömeg reménytelenül próbált kiszabadulni ebből a szörnyű helyzetből. Minden kísérletezés hiábavaló volt. Tehetetlenül feküdtek egymás mellett a sárban. Közben a levegő egyre hidegebbé vált, s az emberek, mint a fázó állatok, egymást próbálták melegíteni. Két gyermek is eljött a temetésre. Az Öreg Postás rokonai voltak. Gyermekeket nem szoktak temetésre vinni, de ez a kettő mindenképpen el akart jönni. Nagyon szerették az öreget, mert akármikor találkoztak vele, kabátja zsebében mindig volt számukra egy-két szem cukorka. A sárrengeteg közepén feküdtek ők is, borzasztóan féltek, s megpróbáltak minél közelebb bújni anyjukhoz, aki átölelve tartotta mindkettőjüket, bár a szörnyű helyzettől megvédeni nem tudta őket. De a tény, hogy egymás mellett feküdtek, egy kicsit elviselhetőbbé tette helyzetüket. A pap, hívei között a sárban fekve, egy idő után úgy érezte, nem bírja tovább elviselni ezt a megalázó helyzetet. Megpróbált felállni. Nagyon nehezen sikerült, de egyetlen lépés után megcsúszott és hatalmas csattanással zuhant vissza a sárba, a többiek közé. Egy pillanatig néma csend volt. De utána az egyik gyermek hangosan felkacagott. Anyja próbálta csitítani, de akkor a másik gyermek is kacagni kezdett. Aztán az anya is elkacagta magát. Egyre többen kacagtak, egyre hangosabban. Végül a pap is velük együtt kacagott. Feküdtek a sárban tehetetlenül és kacagtak. A kacagás hasonlít a síráshoz. Egy idő múlva az özvegy újra sírt, nem kacagott, de ezt senki sem vette észre. Ez a nap emlékezetes maradt mindenki számára. Senki sem felejtette el az Öreg Postás temetésének napját. Mintha ezzel a nappal egy különle-

10


ges korszak kezdődött volna életükben. Ha bármilyen eseményről beszéltek, mindig hozzátették: ez még a temetés előtt történt. Az özvegyasszony nem csodálkozott, de boldogan vette tudomásul, hogy hirtelen mindenki nagymamája lett. Férjével, bár nagyon szerették volna, nem volt gyermekük, így csak a szomszédok és rokonok gyermekeit szeretgették. De most nemcsak a szomszéd gyermekek voltak állandó látogatói, hanem mások is. És nemcsak a gyerekek jöttek! Egy nap sem telt el vendégek nélkül. Sokan csak beszélgetni jöttek, de volt, aki tanácsot kért és ő mindenkit szeretettel fogadott. A gyermekek boldogan hallgatták meséit. Előbb csak a már ismert meséket mondogatta nekik, de később újakat talált ki. Nyáron a kiskertjében gyűlt össze a gyermeksereg, de télen alig volt hely kicsike lakásában. Ugyanis már nemcsak a gyermekek, de a felnőttek is egyre többen jöttek hallgatni különleges, érdekes, eddig soha nem hallott meséit. Egyszer a pap is eljött, hogy meghallgassa a híressé vált öreg mesemondót. Azt tanácsolta neki, hogy írja le a meséit. Az öregasszony azt mondta, ő csak mesélni tud. Akkor a pap megbízta a gyermekeket, írják le ők a meghallgatott meséket. Aztán kiválogatta a legjobban sikerülteket. Nagyanyó meg csak mesélt, mesélt. Óriási meglepetés volt mindenki számára és nagy büszkeség, amikor megjelent a gyönyörű meséskönyv! Száz új mese volt a könyv címe. Nagyanyó nem hitt a szemének, amikor a pap elhozta neki is az ő meséit tartalmazó könyvet. Titokban készült el, így hatalmas volt a meglepetés. Nemcsak Nagyanyó volt boldog, de a gyermekek és szüleik is boldogok és büszkék voltak! A meséskönyv hamar elfogyott. Újra kiadták. Valaki lefordította eszperantó nyelvre, aztán még sok-sok nyelven megjelent. Így a legolvasottabb meséskönyvek egyike lett. Az Öreg Postás szelíden mosolygott, és szerényen fogadta az angyalok gratulációját. Sigmond Júlia


11

Az én panzióm A Nagy-Küküllő és a Segesd patak találkozásánál, hegyektől-domboktól körülvéve fekszik 425 méterrel a tengerszint fölött Segesvár. 1141–1161 között II. Géza magyar király egy germán törzset telepített az abban az időben ritkán lakott vidékre. III. Béla újabb bevándorlókat fogadott, és kiváltságokat adott nekik. A szászoknak nevezett telepeseknek megengedték, hogy a Királyföld területén az óhazájukból hozott jogszabályokat használják, a régi társadalmi berendezkedésüket megőrizzék, és őket a nagyszebeni szász ispán kormányozza. A telepesek 1191-ben a Várhegy csúcsán elkezdték az első, fából készült menedékvár építését. Az 1241-es tatárjárás idején elpusztult kezdetleges vár helyére új épült kőből, 14 bástyával és védőtoronnyal ellátva. Ebből a 930 méter hosszúságú védőfalból nagyobb rész még ma is áll, a 9 bástyával és a toronnyal együtt. A segesvári vár Európa egyetlen épen maradt és ma is lakott középkori vára: 164 lakóház, 3 templom (a dombi szász evangélikus, a Kolostortemplom és a római katolikus templom) és egyéb közigazgatási épületek találhatók itt. Az 1992es népszámlálási adatok szerint a 35.940 lakosból 7.056 magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Az 1990-es évek erőteljes szász kivándorlási hulláma miatt a helyükre betelepedett roma és román nemzetiségűek nyomán az újabb népszámlálás minden bizonnyal teljesen felborítja az arányokat. A vegyes házasságok következményeként a nemzetiségi összetétel is megváltozott. Segesvár a Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, Brassóval összekötő E60-as nemzetközi műút vonalán fekszik és fontos vasúti elágazás. A fővonalról itt kapcsolódik le a Székelykeresztúr, Székelyudvarhely felé haladó vasútvonal. Ettől a vasútvonaltól körülbelül 300 méterre található az én virtuális panzióm. A panzió két szobából, egy előszobából, ebédlőből, fürdőszobából, konyhából, kézmosóból, valamint ezeket összekötő folyosóból áll. Gyönyörű kis kert veszi körül, ahol nyáron sok-sok virág nyílik. Csendes, nyugodt helynek mondható, csak néha hallani a vonatfüttyöt. A panzió földrajzi elhelyezkedésének vannak árnyoldalai is, de ezekről nem illik mesélni. A lényeg, hogy minden nevezetesség nagyon közel van, ha a távolságokat méterekben mérjük. Az én panzióm idénypanzió, ami azt jelenti, hogy csak nevezetes napokon van nyitva, mint például most, Bálint napon. Vendégeim ilyenkor csak

12


egy napra érkeznek, reggelit és vacsorát kérnek. Zöme vegetáriánus, allergiás valamilyen ételre, háziállatra vagy esetleg rám. Ilyenkor hiába ajánlok extra szolgáltatásokat, mint a relaxációs masszás, avagy a jósjel megalkotása. Igaz, néha vannak olyan vendégeim is, akik csak szív alakú piros párnán hajlandók aludni, kezükben rózsaszállal, vagy csak egyszerűen egy jó pohár finom házi bor után. Csak kimondottan szerelmes, előre bejelentkezett párokat fogadok e napon, akik már szerelmet vallottak egymásnak, netalán egy másnak. Vannak azért elvárásaim, hisz a kapuzáráshoz feltétlen ragaszkodom. Jó stratéga módjára mindent átgondolva egy személyben takarítok, mosok, főzök, vasalok, bevásárolok, kiszolgálok, információkat átadok, ha kell külön szolgáltatásokat végzek. Virtuális bevételeimet, kiadásaimat elkönyvelem, és esküszöm, hogy soha senkit, ha inkognitóban érkezik is, ki nem adok, be nem súgok. Benedek Enikő

Téli, nyári tüzelő Iluska néni emlékeiből – helyzetkép a XX. század elejéről

Komjátszegen a fa nagy probléma volt, ha nem is a mezőségi méretek szerint. Télre az iskolának és nekünk messziről hoztak, talán a mikesi gróf erdejéből, de jó száraz fa volt. Apánk rendszerint október vége felé, mikor a mezei munkának vége lett, annyi szekeret fogadott, hogy a téli faszükségletet egy nap beszállították. Elkészült a köményes pálinka, míg a fát lerakták, anyánk kenyeret vágott fel, s minden szekerest megkínált. (Máskor pálinka nem került az asztalra, csak a malomba vivőknek és disznóöléskor...) A nyári fát közelebb kapták, a kitermelt erdőrészeken. A vékonyabb ágakat csomókba rakva árulták, de abban a fák legvékonyabb ágai is benne voltak. Hét-nyolc csomó elég volt tavasztól őszig... A téli tűzifát nagyobbrészt apánk fűrészelte kézi fűrésszel, a fiúk segítségével. Minden pontosan beosztva ment, mint egy jól működő gépezet, kapkodás, kínlódás nélkül. A nyári fát szinte teljesen a fiúk vágták, csak ritkán segített apánk fűrészelni. A főzéshez a fabehordás – ahogy akkorák lettünk – nekünk, leánykáknak volt a kötelességünk. A legvékonyabb ágakat a fiúk


13

külön csomóba rakták, ezzel hevítették hetenként a kemencét a kenyérsütéshez. A favágó tőke környéke mindig szép rendben kellett hogy legyen. Nagyajtának – ahol apánk halála után éltünk – azonban volt egy akkora erdeje, ami 50 éves kitermelésre beosztva ellátta a falu szükségletét. Az erdőmérnökség kimérte minden évre a vágteret, aztán az erdőbirtokossági bizottság – rendszerint decemberben – minden gazdának kijelölte a birtoka aránya szerint a neki járó 2–6 szál fát. Januárban mindenki igyekezett a fákat kivágni, rendre felkészíteni ölbe, s az erdőlő napokon hazahordták. Az erdő jó 10–12 km-re volt a falutól, azt mondták, olyan messziről nem érdemes az ágfát is hazahozni. A több holddal rendelkező gazdák annyi szálat kaptak, hogy eladni is jutott belőle. Gyulai Ilona

Mindennapi Eszembe jutott a telefon mellé állított boríték, benne a pénzzel és a számlával. Azonnal indulnom kell – gondoltam magamban. Ma van az utolsó nap, amikor fizetnem kell. Az épület előtt a sor – mint mindig – elég hosszú. Csupán csak egy pénztár működik. Az emberek szemmel láthatóan türelmetlenek, idegesek. Komoly, marcona képű, fekete egyenruhás polgárőr – korunk hőse – vigyázza a rendet. Araszolva, csigamódra haladunk előre. A pénztárablakhoz jutó fizető – Isten ments! – ha netalán valamit kérdezni szeretne. Azonnal ráförmednek: hol a polgárőr, hol a pénztáros, hol a tömeg. Így mindenki igyekszik gyakorlatias lenni. Előre kikészített számla és pénz. És kész! Mégis állandóan visszacseng: Nincs öt banija? Nincs véletlenül tíz banija? Nem kaphatnék ötven banit? Sajnos nincs – ez az általános válasz, de azért akadnak, akik belekotorásznak a zsebükbe, pénztárcájukba. A biztonság kedvéért még egyszer leellenőrzöm az összeget: 49,39 lej. Pontosan, számla szerint. Miközben az előttem álló férfi már a harmadik zsebében is elvégezte az önkéntes leltározást, egyszer csak felhangzik a bejelentés: szünet. Tíz perc szünet. A tömeg felmorajlik, mire a polgárőr kezeit dörzsölgetve magyarázkodásba kezd: szegény pénztáros ma csak egyedül dolgozik, neki is joga van egy kis kávészünetre, egy cigarettára. Végtelennek tűnhető idő után az órámra pillantok, és becsületére legyen mondva, az alkalmazott betartotta

14


az időt. Rajtam lenne a sor az ablaknál, amikor egy sántikáló bácsika botjával a kezében közeledve megkér, hogy engedjem előre. Természetesen – válaszolom. Aztán egy idős hölgy, majd egy kisgyermekes édesanya is tőlem kérezkednek előre. Természetesen őket is előreengedem. A hátam mögött a tömeg felzúdul. Egy pókhasú férfi üvöltözni kezd: Hallja maga, asszonyom, miért nem halad előre? Valami jótékonysági szervezet tagjaként működik itt? Csak kíváncsiságból pillantok hátra. A polgárőr is kissé idegesnek látszik. Én nyugodtan átnyújtom a pontos összeget, a pénztáros a banisokat számolgatja, majd fitymálóan megjegyzi: Asszonyom, maga gúnyt űz belőlünk. Vajon nem fordítva? Hát ide jutottunk. Benedek Enikő

Máriák és Márták találkozója A fehér hótakaró a tél csodás jelképe. A nappalok már egy centit hosszabbodtak, de mégis a mindennapi programunk túl egyhangú lenne, ha nem tervezgetnénk a hét valamelyik napjára egy találkozást. „Az otthoni munkát mindig megkapjuk, és jó egy pillanatra letenni az otthoni gondjainkat, a mindennapok gondját.” – mondogatják az asszonyok a csütörtöki találkozások után. Ezek a találkozások a régi fonókra emlékeztetnek. Farsang idején vihetünk egy kis jó kedvet, vígságot az estékbe. Február 4-én este 6 órára vártuk a kökösi nőszövetség asszonyait. Mi, szentkirályi asszonyok lázasan készültünk a vendégek fogadására. A kökösi csapat hozott farsangi jó kedvet, sőt még a beszámoló is „János” bácsi


15

szájából hangzott el, aki a nőszövetség egyik alaptagja. A hangulatos maszkásokat verssel köszöntöttem: „Isten hozta a kökösi asszonyokat! Kívánom, érezzék jól magukat! A vendég fogadáson sokat töprengtünk, aztán a fehér abroszt mégis feltettük. A szentkirályi asszonyok szeretnek vendéget fogadni, vendéget kínálni. Ezért, ma este is kamrába kerestünk, hogy vendégeinket méltón megkínáljuk. No, de nem kezdjük rögtön az evéssel. A helybéli lelkész imára szólít fel. Összekulcsolt kézzel, szépen meghallgatjuk, imánkat áhítattal mondjuk. A további programot kérem, jól figyeljék! Mivel, nem ismerjük egymást , sorba, egyenként mutatkozzunk be szépen. Aztán, lesz egy kis fejtörő, amit elkészítettem, Hadd mozogjanak, ha lassan is az agykerekek. Aztán, szabad a pletyó, a kötetlen beszéd. Ha megismertük egymást, már jobban telik az esténk. De kérem, addig maradjanak, míg az asztal üresen marad! Remélem, találkozásunk eredményes lesz! Isten áldása légyen ezen az estén, és mindenkin, aki ma eljött! Máriák és Márták jöttek erre a februári estére, hogy találkozzunk és tapasztalatainkat egymásnak átadjuk. Kökös és Sepsiszentkirály asszonyai találkoztak. A következő találkozó márciusban lesz Kökösön, a Nők világ imanapja alkalmából együtt ünnepelünk. Isten adjon erőt, egészséget, kitartást Máriáknak és Mártáknak! – és találkozásaink eredményesek lesznek a továbbiakban is. Adorjáni Gyöngyvér Azt tartottam, hogy a világot senki sem fogja szebbé tenni – nincs is rá szükség –, csak magunkat öntsük egy kissé elviselhetőbb formába! Karácsony Benő

16


Kiss Jenőné sz. Ungvári Enikő Éva emlékére (1927 – 2009) Az Unitárius Közlönyből értesült Szerkesztőségünk a Tiszteletes aszszony haláláról és úgy éreztük, hogy arról az asszonytestvérről, aki 42 éven át hűséggel szolgálta egyházunkat, nekünk is meg kell emlékeznünk. Tekintettel arra, hogy Nagyváradon nincs munkatársunk, a családhoz fordultunk kérésünkkel, hogy segítsenek példamutató életének ismertetésében. Köszönjük leányának, Szabó Kiss Enikőnek a szívből jövő emlékezést! Emléke legyen áldott! A szerkesztőség Nagyenyeden született Ungvári Kálmán és Telegdy Mária harmadik gyermekeként 1927-ben. Hamar megismerte az élet árnyoldalát, hiszen 16 évesen elveszítette imádott édesanyját, akit 1945-ben egy román tiszt hasbalőtt, mert más asszonyok és saját lányai segítségével a városon áthurcolt rabok csajkáját étellel töltötték meg. Ettől kezdve fájt édesanyám feje élete végéig. Gyakran motyogom magamban Csoóri Sándor szavait: „Anyámnak fáj a feje, anyámnak fáj a semmi, anyám fekete rózsa, nem tud kiszínesedni.” Na, ez az utolsó kép nem talál... Igazi színes egyéniség volt! Betegségei dacára nagyszerű humorú, tréfaértő, életszerető és életigenlő ember volt. Korán megtanult háztartást vezetni, és – mert a háború után szinte a semmiből gazdálkodtak –, egész életében beosztó és takarékos volt, de sohasem fukar sem velünk, sem mással.


17

1951-ben ment férjhez édesapámhoz, Kiss Jenő Fogarasra kihelyezett lelkészhez. Egy év múlva születtem én, 4 év után pedig a testvérem, Kiss Alpár, jelenlegi baróti pap. Édesanyámat katolikusnak keresztelték, de szívből és tisztelettel fogadta el az unitárius hitet és nevelt minket ilyen szellemben. Annyi maradt meg katolikus neveltetéséből, hogy a kenyérre megszegés előtt keresztet vetett, és az édesanyja képe mellett, az ágya melletti kis fiókban egy pár szentképet találtam, miután eltávozott. Vajon hiányzott neki előző vallása? Sosem beszélt erről, pedig mindenről, mindenről beszéltünk. Fogarason 42 évig éltek. Nehéz volt, szegénységben éltünk, és sokszor ismétlődött meg a Hét krajcár története, mégis, olyan szép gyerekkort kevés embernek adhat az Isten, mint nekünk. Sok zene, olvasás, kirándulás az Olt partjára, a Walter erdőbe, a közeli dombokra. Még nem tudtam, mennyi egy meg egy, de esténként a nagy ágyban rendszeresen Toldit, János Vitézt olvasta nekünk. Arany balladáit már akkor ismertem, amikor még iskolába sem jártam. Izgalommal, borzongva hallgattuk Vörös Rébék, Ágnes asszony, Jóka ördöge történeteit. De nemcsak mi! A hittanórás gyerekeket is ő tanította énekekre, versekre és a nincstelelnségben is mindig talált valamit, amivel megkínálhatta őket. Jöttek is szívesen, felnőttek és gyerekek

18


egyaránt. Miután nyugdíjba mentek, még évekig (a múlt év tavaszán is) írtak nekik üdvözlőlapokat, leveleket az egykori gyerekek és presbiterek. Ha édesapámat valaki vagy valami bántotta, ő volt a csitító, a bátorító, a nyugtató. Szeretném, ha az ő példájukat követve élnék meg gyermekeim és unokáim is az életüket. Nem tudok konkrétan írni szerénységéről, de ha tudna erről a megemlékezésről, valószínűleg nem örvendene neki. Soha nem szerette, ha dicsérték. Az egyházat igaz, jó emberként szolgálta, és édesapámat elképzeléseiben mindig támogatta – sokszor erején felül, hisz nem volt erős testalkatú, inkább erős akaratú. Teadélutánokat szerveztek, amelyeknek híre ment az egész városban, és jöttek mindenféle felekezetű emberek. Tombolával, kürtőskaláccsal pótolták az egyház üres kasszáját. Sokszor egész éjjel főzte a kukoricát, sütötte a tésztát, a lakás bútorait kipakolva várta a vendégeket, majd nagyon fáradtan, de igazán boldogan takarított és hurcolkodott vissza a sikeres délutánok végén. Negyvenkét évi kántori munkáját 32 évig ingyen végezte. Fagyban, sárban kísérte édesapámat temetésekre, és nem emlékszem, hogy akár betegen is ne kántorizált volna minden második vasárnap (kéthetente ugyanis édesapám Szebenben szolgált). Nyugdíjba vonulásuk után Váradra költöztek, hogy legalább egyik gyermekük közelében lehessenek, de szíve – azt hiszem – négy felé remegett: • Nagyenyedre, ahol testvére, unokahúga, szülőháza van, • Fogarasra, ahol a szeretett hívek, jó embereik maradtak (és akiktől mindig aggódva várta a híreket), • Barót felé, ahol fia él, és akit a távolság miatt nem láthatott olyan gyakran, mint ahogy szerette volna, és • Nagyváradra, ahová már nem sok erővel, megfáradva érkezett, hogy az én életemet aranyozza be. Krúdy Szindbádja azt mondja, hogy az ember addig él, ameddig az anyja él. Én meg azt mondom, hogy ameddig én élek, az anyám is él. Szívemen és könnyeimen át látom Őt, és Dsida Jenő szép szavaival mondom: „Halld meg, jó Istenem legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!” Szabó Kiss Enikő


19

Év eleji beszélgetés Váncsa Csillával Év elején Ferenczi Mária-Magdolna Váncsa Csillával, a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Nőszövetség elnökével, keblitanácsossal, a sepsikőröspataki nőszövetség aktív tagjával beszélgetett. – Meghatározó szereped van e két egyházközség nőszövetségének életében kitartásod, erős akaratod, munkavállalásod, önbizalmad, hited által. Honnan az erős gyökerek? – Tősgyökeres sepsikőröspataki vagyok, ük-, déd- és nagyszüleim is itt éltek, élnek, a Költő, Bedő és Imreh család sarja vagyok. Férjem után, aki szintén sepsikőröspataki, Váncsa Csillának hívnak. Az önbizalmat, a szép, boldog életet, rendet, fegyelmet, örömmel végzett munkát a családi fészekből és iskoláimból hoztam. A kőröspataki elemi iskola elvégzése után a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban folytattam tanulmányaimat. Ezt követően a kőröspataki külszinti bányavállalatnál dolgoztam, mint bérelszámoló és autóparkvezető. A rendszerváltás után magánvállalkozóként, gazdálkodóként és most panzióvezetőként is élem dolgos hétköznapjaimat Isten segítségével. – Erős családi háttérrel rendelkezel, mégis kérdezem, hogy honnan ez a nagy munkabírás, embertársaidra, sikeres gyermekeidre, férjedre, családtagjaidra, rokonra, egyháztagra való szüntelen odafigyelés? – Talán a génjeimben hordozom ezt a magatartást, amely az őseim iránti tisztelet, a rokonszeretet, a családi meleg tűzhely fenntartásában köszön vissza. Az önfeláldozó munkát mind családom, mind pedig a sepsikőröspataki és sepsiszentgyörgyi egyházam iránt csak valódi hittel, belső késztetéssel, rendszeres munkabeosztással, az idő értékes kihasználásával érhettem el, és érem el ezután is. – A Csilla panziód egyik szobájának falán ott van a családfád. Ki a legidősebb és a legfiatalabb, akiket sikerült felírni? – Az egyik ősöm, melyet megemlítek, Bedő Sámuel, aki Apaffy Mihály fejedelemtől kapta a nemesi címet. Tőle indul az én családfám anyai ágának fonala, melyet 1614-ig sikerült eddig leírni. Legfiatalabbak közé tartoznak gyermekeink, Szende és Oszkár és a testvérem unokái. A családfámban beírt nagy-, déd- és ükszülők sírjait is én gondozom a kőröspataki unitárius temetőben.

20


– Dr. Albert Éva Pro Urbe díjas nagyasszonytól, nőszövetségünk újraalakítójától, tiszteletbeli elnöknőjétől vetted át a stafétabotot. Milyen jelentősebb eredményeket említenél az elmúlt hat év munkájából? – 2004-ben kötelességemnek éreztem a stafétabot átvételét, éppen az UNOSZ Konferencia megszervezésével, mivelhogy a doktornő hirtelen megbetegedett. Az időpont megváltoztatására már nem volt lehetőség, így én a tagságunk segítségével szerveztem meg a Konferenciát, és azóta vezetem e szervezetet. Nőszövetségünket próbálom úgy irányítani, hogy asszonyaink számára a szeretet, a közös munka öröme emlékezetessé váljék, és egyházunk segítségét, hitünk megmaradását szolgálja. Tevékenységeink közül megemlítem az élménydús kirándulásainkat, a szeretetvendégségeket, a laskakészítést, különböző összejövetelekre a közös ebédek készítését, nőszövetségi találkozókat unitárius és más felekezetűekkel, varrottasok készítését, szőnyegszövést, öregotthonok és betegek látogatását és még számos közös tevékenységet. – Mint gazdálkodó és magánvállalkozó keresed meg a mindennapi kenyeret, a szó szorosabb értelmében is. Az asztalra kerülő finom ételeid alapanyagának nagy része úgymond a kapun belülről kerül ki. Miről is szól az önellátás? – Amint említettem, gazdálkodó családban születtem és nőttem fel, majd visszakapva elbitorolt földjeinket, természetesnek vettem a gazdálkodást, a vendégfogadást, beleértve még a traktorvezetést is, ha a szükség úgy hozza. Isten segedelmével a családdal, a nagyszülőkkel együtt megtermeljük közösen az alapélelmiszereket: tojást, tejet, húst, zöldségeket, gabonát, cukorrépát, pityókát. Az állattartás mellett a mag elvetése, gondozása után jöhet a betakarodás, eltevés, feldolgozás házilag, családtagokkal vagy kalákában, áldást mondva, megköszönve Istennek a mindennapi kenyeret.


21

– Milyen terveid vannak a nőszövetség vonatkozásában? – Továbbra is megtartjuk a szeretetvendégségeket különböző témákkal, meghívott előadókkal. Példaként említem Mogyorósi Imolát, aki az épített örökségünkről tart előadást, s terveink szerint februárban Márkosfalvi Barabás Miklósról, márciusban pedig az 1848-as szabadságharcról szólunk. Minden második kedd délután tarjuk a nőszövetségi összejöveteleinket. Külön öröm számomra, hogy munkánkba bekapcsolódnak és segítenek tiszteletes kisasszonyaink, Szabó Adél és Orbán Erika is. Részt veszünk a világima-nap megtartásán március első péntekén, a vasárnapi istentiszteleteken, nőszövetségi találkozókon, április folyamán a lókodi öregotthonba látogatunk, júliusban a vadastetői szabad ég alatti istentiszteleten vagyunk jelen, augusztus második szombatján a szejkefürdői találkozón, majd az UNOSZ Konferenciára és egyéb rendezvényekre készülünk. – Hogyan tovább Nőszövetség, készülve magalakulásának 100. évfordulójára? – Ezt a kérdést gyakran önmagamnak is felteszem. Sajnos tagjaink többsége kiöregedett, és nehézkesen halad az utánpótlás, munkára, egyéb elfoglaltságra hivatkozva, de a „mag” az erős, kitartó, akik engem is a bizakodásra sarkallnak. Amíg a jó Isten erőt, egészséget ad, próbálok egy parányit szolgálni, tenni unitárius egyházamért, vallásomért. – Ezuttal is kérem nőtestvéreimet, hogy ha találnak bármiféle anyagot, fényképet, hiteles adatot nőszövetségeink megalakulásáról és munkájukról, közöljék, hogy méltó emlékiratot tudjunk összeállítani, megörökítve az utókornak. További szorgos, örömteljes munkát kívánok neked és minden kedves olvasónak.

Az embereknek mindenben a tökéletességet kell célul kitűzniük maguk elé, még akkor is, ha meghaladja erejüket. Ha azt hinnék, hogy csak oda jutnak el, ahová valóban eljutnak, sohasem indulnának útnak. Fontenelle

22


Milyen a kötelességtudó asszony? Részletek egy 130 éves naplóból Egy érdekes könyvből – röviden összevonva – a következőket olvasám: Egy fiatal képviselőhöz – aki sokat tartott mélyelműségére – azon kérdést intézték, hogy mondaná meg, mi a kötelességtudó asszony? A felelet így hangzott: – A kötelességtudó asszony olyan asszony, • aki nem keres regényt az életben, mert nincs benne jó, • aki nem keresi a költészetet, mert a kötelesség nem költői, • aki nem keresi a szenvedélyt, mert a szenvedély csak finomabb neve a véteknek. De megzavartatott diadalában e fiatal uracs, egy idős rendű asszonyság által, ki következőleg cáfolja a mondottakat: – Azon ürügy alatt, hogy kötelességtudó asszonyokká tegye őket, ostobákká akarja őket tenni fiatal uracskám? …Először is, nem értem, hogy miért szeretik mindig mindenáron szembeállítani a szenvedélyt a kötelességgel ? A szenvedélyt emide, a kötelességet amoda, – mintha az egyik szükségképp ellentéte volna a másiknak... De hiszen a szenvedélyt bele lehet önteni a kötelességbe, s nemcsak hogy lehet, hanem kell… mert pusztán a kötelesség – nagyon száraz. Tovább azt mondja Ön, hogy nem költői? Teljesen az én nézetem, de azzá kell lennie, hogy gyönyörrel teljesíthessük... és éppen a köznapias kötelesség költőivé tételére szolgálnak nekünk azok a regényes hajlamok, amelyeket ön kárhoztat! Ha valaha megnősül, ugyan kísértse meg elvenni egy nőt, aki nem regényes, s majd meglátja, mi lesz a következménye.


23

– Mi lesz? – szólt a fiatal képviselő. – Az lesz, hogy prózainak és ízetlennek fog neki tetszeni az életben, először is a férje, – bocsásson meg! – azután tűzhelye, gyermekei, még vallása is!… Én Istenem, nem regényes eszmék ellen kell óvni a mai nemzedéket, higgye el…a veszély nem ott van ebben a pillanatban..., nem a lelkesedés veszít el bennünket, a prózaiság miatt veszünk el… De hogy ismét szerény nemünkre térjek át, mely egyedül vonz kérdésében, nézze csak azokat a nőket, akikről Párisban beszélnek, – azokat értem akikről nagyon is sokat beszélnek, – vajon költői képzelmük okozza-é vesztöket? Vajon az eszményinek keresése viszi-é őket tévútra? Uram Isten! hiszen háromnegyed részében ezek az összes teremtés legüresebb agyvelői és legmeddőbb képzelmei!… Legyenek a nők lelkesedők, legyenek regényesek, amennyire csak tetszik. Azon iparkodjanak, hogy legyen a fejökben egy csepp költészet, – sokkal könnyebben lesznek így becsületesek és sokkal biztosabban boldogak… a költői érzelem egy nőnek a tűzhelyen: az a zene és tömjén a templomban....az az édes a jóban! 1879. juli 15. Velits Katinka (Árkosy Gyuláné 1861–1891) naplóját lemásolta dédunokája, Csorba Zoltánné Váry Katalin (Budapest).

24


Gyulai Ilona írásaiból Régi olvasóink talán még emlékeznek Gyulai Ilona tanítónő nevére, aki életének 99. évében írta meg visszaemlékezéseit. Ebből szemelgettünk az elmúlt években, felidézve a tízgyermekes család életének emlékeit. Most Tompáné Darkó Marika kedves olvasónk javaslatára újra kézbevettem írását, amely a Csernátoni füzetekben jelent meg 1987-ben. Ebből közlünk újabb gyöngyszemeket, hogy megismerjük elődeink gondokkal teljes életútját, az akkori szemléletet, törekvéseket. Ez a most bemutatott rész ma is nagyon időszerű.

Népesedés kisebbségi helyzetben Alighogy megkezdtem tanítói működésem, feltűnt, hogy Ajtán a módosabb gazdacsaládokban csak két gyermek van. Az egyháznál az évi jelentésben szerepelnek az előző év elhalálozási és születési adatai, a két adat összehasonlítása alapján a lélekszám szaporodása vagy fogyása. Hamar rádöbbentem, hogy nekünk kisebbségi helyzetünkben életbevágóan fontos ez a probléma. Pár év után, ahogy jobban összemelegedtem a falu népével, kezdtem szóvá tenni a családokban, hogy jó volna még a harmadik gyermek is. Persze, ez ellen mindig találtak indokot: nehéz a helyzet, most nem olyan világ van... stb. Ha az egyke nem is lett általános, akkoriban a napszámos és harmadában dolgozó családokban fordult elő 4–5, ritkábban ennél több gyermek. A gazdáknál kettő, elvétve három... 1931-ben volt Enyeden egy felekezetközi tanítói továbbképző tanfolyamot, a katolikus, református és unitárius egyház rendezte a felekezeti tanítók részére. Kiemelkedő volt egyik ref. teológiai tanár – Imre Lajos – két előadása a népesedéssel kapcsolatban. Kisebbségi helyzetünk szemszögéből állította be a kérdést... Azóta állandóan foglalkoztatott engem ez a kérdés... Gondolkoztam, hogy meg kellene írjam családunk történetét, mert 11 gyermek akkor is ritkaság volt. Egy kollégája volt apánknak Tordán, akinek öt gyermeke volt s a felesége nem volt állásban. Általában akkor ritka volt a tanító-házaspár s azoknál csak egy, legfeljebb két gyermek volt. Emléket szeretnék állítani szüleinknek, mert csodával határos, ahogy ők az életünket rendezték, az anyagiakat beosztották, a fegyelmet tartották. Az minden


25

időkben példaképül szolgálhat. Ha voltak is gyarlóságok, azok elenyészve lehullanak az értékek mellett. Hát majd így olvassátok emlékezéseimet! (folytatjuk) Közreadta: Zsakó Erzsébet

A környezettudatos vásárló tízparancsolata Kedves Olvasó! Mi mindannyian, Istennek teremtményei, értelmes lények, részei vagyunk a világegyetemnek, benne élünk, lélegzünk. A föld, levegő, napfény táplálta terményeket fogyasztjuk, létünk elválaszthatatlan a környezetünktől. Kölcsönösen hatunk egymásra. Az ipar, a civilizáció fejlődésével az ember egyre több lehetőséget, nagyobb kényelmet hozott létre a maga számára: tetszetős csomagolású, vegyszerekkel tartósított élelmiszereket, száguldó luxusautókat, egyszeri használatos pelenkákat stb. Mindez azonban a környezetünket szennyezi. Ez a folyamat az utóbbi időben különösen felgyorsult, olyannyira, hogy a felelős gondolkodásúaknak felébresztette a lelkiismeretét és nem kis fáradozással sikerült a fejlett országok döntéshozóit nemzetközi szinten tárgyalóasztalhoz ültetni. De mit tehet a magunkfajta kisember? Talán túl kevés a lehetősége. Környezetkímélő életmódja olyan, mintha kagylóval akarná az ócean vizét kimerni. Vagy mégse? Higgyünk abban, hogy minél többen csatlakoznak a környezetkímélők táborához, annál nagyobb az esély, hogy unokáink tisztább levegőt, vizet, élelmet fognak fogyasztani, kevesebben lesznek allergiások, kevesebb antibiotikumra lesz szükségük!

26


Hol kezdjük el? Íme néhány jótanács. 1. Írd össze, mire van szükséged! Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre. 2. Menj a piacra vagy helyi boltba! Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból. 3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot! Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted. 4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel! A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is. 5. Vegyél helyi termékeket! Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez. 6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást! Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz, egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást. 7. Kerüld a vegyszereket! Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek. 8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt! Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek. 9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat! Az egyszer használatos termékek előállítása, majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…


27

10. Olvasd el a címkéket! Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel. Ha betartod ezeket a szabályokat, egészségesebb leszel, több pénzed és szabadidőd lesz, hozzájárulsz a helyi gazdaság megerősödéséhez és a környezetszennyezés csökkentéséhez. Mindenképp megér egy próbát. Asztalos Klára Forrás: www.greendex.ro

Gyógyító tanácsok Piros ribizli A bogyós gyümölcs leve enyhíti a herpesz tüneteit. Az első húzódó érzéskor gyorsan kenjük be vele az ajkunkat. Ha nincs ribizli, jó a fokhagyma is. Tegyünk egy gézdarabkára összetört fokhagymát. Töröljük át naponta többször ajkunkat. Akkor hatásos, ha már a hólyagocskák megjelentek. A körömvirág is javallott herpesz ellen. Két evőkanál szárított körömvirágot (50 g) öntsük le forró vízzel, és fedjük le 20 percig. A főzetet a nap folyamán többször is vigyük fel az ajkunkra vattapamaccsal. Puhább ajkak Hideg, szeles időben kiszárad, kirepedezik néha az ajkunk. Erre kítűnő gyógyír a ricinusolaj, amit jó, ha este, lefekvés előtt viszünk fel az ajkakra, vattára csepegtetve. Gyógyszertárban kapható. A sokoldalú ánizs (édeskömény) Az ánizs szélhajtó, görcsoldó, emésztést serkentő növény. Még a csecsemők hasgörcse ellen is alkalmazható. A szoptatós anyák tejkiválasztást serkentő hatása miatt alkalmazhatják, de bizonyítottan enyhíti a köhögést is. Tea formájában naponta 3–4-szer fogyasztható. Anason néven kapható gyógyszertárban. Udvari Margit Forrás: Blikk Nők

28


Miért szoronganak gyermekeink? A stressz kifejezést mindenki ismeri, hiszen napjaink velejárója, mindannyian érezhetjük ránk gyakorolt hatását. Sellye János a stressz fogalma alatt a külső és belső nyomás által okozott feszültségi állapotot érti, melynek alapján életünk minden jelentősebb változását stressz-faktorként tartjuk számon. A pszichológia a stresszkeltő helyzeteket stresszoroknak nevezi. Ezek lehetnek különféle sérülések, változások (haláleset, szakítás, költözés, családi konfliktusok, perfekcionizmus, önbizalomhiány, betegség stb.). A mindannyiunk számára ismert szorongás nem más, mint ezekre a stresszhelyzetekre adott válaszreakció. Gyermekeink élete sem szorongásmentes, hiszen az iskola, óvoda számos kihívást jelent számukra. Nézzük meg, melyek azok a jelek, tünetek, amelyekre szülőként felfigyelhetünk, és mit tehetünk ilyenkor, hogy segíthessünk gyermekeinknek a szorongás csökkentésében: A szorongás tünetei A szorongás lelki/pszichés tünetei • nyugtalanság, ingerlékenység, idegesség • félelemérzet, bizonytalanságérzet • türelmetlenség, izgatottság • döntésképtelenség • aggodalom a teljesítmény és képességek miatt • alvászavar (elalvási vagy átalvási nehézség), nyugtalan, nem kielégítő alvás


29

A szorongás fizikai tünetei: • izzadás, verejtékezés, sáppadtság • remegés, gyengeség érzése • szapora szívverés • hányinger, gyomortájéki panaszok, hasmenés • egyéb testi tünetek (hasfájás, fejfájás), melyek hátterében nem egészségi probléma található Viselkedésben megnyilvánuló tünetek: • a helyzet elkerülése (pl. nincs kedve órára menni, kerüli az iskolát) • csökken a teljesítmény • halogatás • zárkózottság, barátoktól való eltávolodás • agresszív magatartás (kiabál, durváskodik, kötekedik, verekedik) • növekszik a drogfogyasztás (cigaretta, alkohol és más drogok) Minél erősebb és/vagy tartósabb a stresszhatás, annál súlyosabbak a tünetek. A szorongás okai • nagyobb változás az életében: lakásváltás, iskolakezdés, iskolaváltás, testvér születése • családi problémák: betegség, konfliktusok, veszekedések, szétköltözés, válás • túlterheltség, magas elvárások, zsúfolt program, vizsgák, dolgozatok • valamilyen trauma éri: bántalmazták, tragikus esemény szemtanúja volt, haláleset, veszteség érte • fizikai vagy érzelmi erőszak áldozata lett • következetlen nevelésben részesül vagy szorongásos modellt lát a családban („példát vesz a szorongásról”) • beilleszkedési és kapcsolati problémái vannak, nincsenek barátai • tanulási nehézségei vannak • tanárjával, tanítójával és/vagy társaival nem egyezik (pl. kigúnyolják, csúfolják, címkézik a gyereket, ha hibát követ el)

30


A szorongás megelőzése és javaslatok ennek kezelésére • Ismerjük be, hogy egy problémával állunk szemben, ami kellemetlen és ijesztő mindenki számára. • Beszéljünk érzéseinkről valakivel, hiszen az elfojtott érzések bennünk maradnak, és fenntartják a szorongást (próbáljunk gyermekeinkkel beszélgetni, osszuk meg mi is, szülőként érzéseinket, ezzel példát mutatva gyermekünknek). • Gondoljuk át, hogy van-e olyan tényező a családban, környezetünkben, ami kiválthatja a gyerek szorongását, és próbáljunk ezen változtatni (gyakran a gyermek szorongásának oka a családban kereshető, és ebben az esetben csakis a szülők felelőssége, hogy változtassanak). • A rendezett életvitel segít a szorongó gyermeknek, hogy biztonságban érezze magát (pontos szabályok a családban, következetes nevelés). • Iktassanak be olyan tevékenységeket a család/gyerek életébe, amely örömérzetet okoz (zenehallgatás, éneklés, sétálás, sport, kirándulás stb.). • Társas érintkezés (beszélgetés barátokkal, együttes tevékenység, mozi, színház stb.) • Segítsünk gyerekünknek megtalálni az egyensúlyt a tanulás/feladat és pihenés, kikapcsolódás között, ezzel elkerülve a túlterhelést. • Ha kérdései, aggodalmai vannak a gyermek viselkedésével kapcsolatban, vagy tanácstalan, bizalommal forduljon szakemberhez. Keresztesi Polixéna, pszichológus

Az élet azt jelenti számunkra, hogy állandóan fénnyé és lánggá alakítsuk át azt, amik vagyunk, vagy amivel találkozunk. Nietsche


31

A Nők Világa 2009 karácsonyi számában vitát indítottunk Papnék a mában címmel. A következő vallomás érkezett a felkérésre. További írásokat várunk e témában!

Feladat és öröm „Mert ahova te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped, az én népem, és Istened az én Istenem....Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” Ruth,...1, 16-18 Ezelőtt harmincegy évvel, amikor kimondtam a boldogító igent mint lelkészfeleség, vállaltam egy csodás feladatot, amelynek elvégzése örömet jelentett számomra és amelyet, mint papné, tiszteletes asszony végeztem szeretettel. Felteszem magamnak a kérdést, hogy mit tettem azért a közösségért, ahol férjem a lelki táplálékot osztotta és osztja? Hogyan vettem részt az egyházi életben? Úgy érzem, hogy sosem volt teher, amit tettem és teszek. Egy nő, aki egyben édesanya, feleség és papné. S hogy melyik feladat volt számomra az első? Először az egyházi munkát igyekeztem elvégezni és a többit utána. Olyan jó érzés, vasárnapról vasárnapra templomba menni és együtt imádkozni, a hívekkel szóba állni, gondjaikról érdeklődni,

32


netán segíteni a probléma megoldásában. Nem az a fontos, hogy az első padba beülhetsz mint papné, hanem hogy mit dolgozol. Boldog vagyok, amikor a gyerekek papnéninek szólítanak, vagy azt kérdezik: még mikor szerepelünk? Ha kiosztom a kis programot, s látom csillogó szemüket, ez már számomra öröm. „A rád bízott drága kincset, őrizd meg!” – hallom ezt a csodálatos feladatot, amit egy papnéninek el kell végeznie, vigyázni és nevelni a jövő csemetéit. A tiszteletes asszony örömmel vesz részt a nőszövetségi találkozókon, és jó érzés hallani: ha jön a tiszteletes asszony, megyünk mi is. És én megyek, hogy együtt legyünk és együtt tervezzünk, még kisebb gyülekezetben is. Az igazi papné feladata nem attól függ, hogy városi vagy falusi gyülekezetben. Mindkettő igényli őt, függetlenül a gyülekezet nagyságától. Mit vár a gyülekezet ma a papnéktól? Válaszom: hogy vegyük ki részünket az egyházi élet minden területén, még akkor is, ha állásunk van. Legyünk a gyülekezet alaptagja, aki a lelkész, a férj mellett mindenütt ott van és segít. Végezzük a feladatot örömmel, és akkor nem lesz teher a munkánk! Rövidebben: mielőtt kimondanánk a boldogító igent, legyünk tisztában a feladat elvégzésének súlyával! Legyünk ott a gyülekezetben, ne csak vasárnaponként, hanem szakítsunk időt rendezvények megszervezésére, gyerekekkel való foglalkozásra, nőszövetségre, egyszóval figyeljünk az egyházi életre! Adorjáni Gyöngyvér


33

Versajándék

Könyörgés Uram, én tehozzád kiáltok, Hisz mentsváram Te vagy nekem. Imában könyörgök tehozzád, Hogy felkarold az életem. Elviselni az élet terhét, Erőt Te adhatsz, érzem én, Hallgasd meg könyörgő imámat, Csak tőled jöhet a remény. Távolítsd el, ha rám telepszik, A reményt fojtó csüggedést És adj erőt a betegségben Elviselni a szenvedést. A megbántásnak sértő fényét, Ha szemem látni kénytelen, Hadd bontsa fel, akár a prizma, Szép színekre lelki szemem. Legyen, mint süllyedő hajókon Mentőöv ajkamon neved S láthassam arcodat, miközben Rám vicsorít a gyűlölet. Óvd a rügyet, le ne szakítsa Az utófagy jeges foga, Hogy kibomoljon és belőle Törjön fel sudár korona.

34


Hiszen amúgy is számos veszély Fenyegeti az életét, Változtasd napsugár-mosollyá A fagy rideg leheletét. Add, hogy a mező kiviruljon, Teremjen áldásod nyomán És ott legyen az áldott kenyér A mindennapok asztalán. Kérlek, bocsásd meg számos vétkem, Adj lehetőséget nekem, Hogy az igaz úton járhassak, Sorsomat kezedbe tegyem. Áraszd békédet e világra, Könyörgök, édes Istenem, Lelked a háborgó szívekre Szálljon békítőn, csendesen. Ámen Debreczeniné Tőkés Mária


35

Sportszelet Hozzávalók: ½ kg darált keksz, 3 evőkanál kakaópor, 250 g margarin, 150 g cukor, rum vagy rumaroma, 2 dl tej, darabos dió, mazsola, meggy. Elkészítés: A margarinon kívül a többi hozzávalót összekeverjük. A margarint megolvasztjuk, és hozzáadjuk az előbbi keveréket. Lehet, hogy száraznak tűnik, de nem kell hozzá több tej! Egy tepsit kikenünk vagy sütőpapirt teszünk bele. A masszát kézzel ellapítjuk a tepsiben, hogy kb. 2 cm vastag legyen. A szokásos módon csokoládé-mázt teszünk a tetejére.

Gesztenyetekercs (gesztenye nélkül) Hozzávalók: • a tésztához: 40 dkg főtt krumpli, 15 dkg darált dió, 20 dkg cukor, 20 dkg keksz, 5dkg vaj, 4 kanál rum • a krémhez: 2 tojás, 10 dkg vaj, 5 kanál kakaó, 10 dkg cukor Elkészítés: • a krumplit és a kekszet húsdarálón ledaráljuk, azután összekeverjük a darált dióval, cukorral, vajjal és a rummal. Az így nyert tésztát celofánra vagy nylon fóliára kinyújtjuk kb. 1-1,5cm vastagra.

36


• A krémhez a 2 egész tojást elkeverjük a cukorral és kakaóval, és gőz felett sűrűre főzzük. A vajat habosra kavarjuk, és rendre hozzákavarjuk a kihűlt tojáskrémet. • A kinyújtott tésztára rákenjük a krémet és feltekerjük, 24 órára a hűtőbe tesszük, azután szeleteljük. Tálaláskor adhatunk hozzá felvert tejszínhabot.

Felhívás Kedves nőszövetségi tagok! Ismét közeledik a lehetőség a személyi jövedelemadó 2 %-ának felajánlására valamely nem kormányzati (nonprofit) szervezet számára. Kérünk, személyi jövedelemadód 2 %-val támogasd az Unitárius Nők Országos Szövetségét, és lehetőséged szerint családtagjaidnak, ismerőseidnek is kínáld fel ezt a lehetőséget! 2009-ben az ily módon felajánlott adórészből 1000 lej folyt be a szövetség bankszámlájára. Köszönet érte, ez jelentős segítség volt az UNOSZnak! A szervezet következő adatait a 230-as, illetve a 200-as adóbevallási űrlapra kell beírni román nyelven a következőképpen: Denumire entitate nonprofit: ASOCIAŢIA FEMEILOR UNITARIENE DIN ROMANIA (AFUR) Cod de identificare fiscală: 9343746 Cod bancar (IBAN): RO47BTRL01301205921439XX Az űrlapok leadási határideje a helyi pénzügyi hivatalokban: május 15. Köszönettel az UNOSZ vezetősége

Nõk Világa – 2005. Karácsony

3

A Nők Világa következő, vakációs száma 2010 júniusában jelenik meg. A cikkek, levelek, tudósítások beküldési határideje: 2010. május 21. Levélcím: Unitárius Nők Országos Szövetsége 400750 Cluj-Napoca OP 1, CP 24 E-mail: [email protected]

Kiadja az Unitárius Nők Országos Szövetsége Felelős szerkesztő: Sándor Krisztina Olvasószerkesztő: Baka Judit Illusztráció: Felházi Ágnes Készült az Unitárius Egyház Heltai Gáspár Nyomdájában Támogatónk: a Communitas Alapítvány

Csáki Júlia Húsvét 1 Pálffy Anna-Mária Mit tudunk a húsvéti ünnepkörről? 2 Adorjáni Gyöngyvér Húsvéti előkészületek 4

Recommend Documents