Csak együtt sikerülhet!

A TARTALOMBÓL: Állóvíznek árja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Kevesek többsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 A legkisebb fiú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 A Medgyessy-rezsim médiadiktatúrája . 23 Csomag? Lesz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Az MSZP veresége . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Mi történt június 13-án? . . . . . . . . . . . . . 7 MSZP-s csujogatók . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Az árokbatemetõk tündöklése és bukása . . 9 Különös gazdasági érdek . . . . . . . . . . . . 28 Belülrõl bomlasztók . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Az MSZP dolgozik: megállíthatatlanul . 30 Európa ködben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 emelkedik a hiány Rasszizmusért perlik Bridgitte Bardot-t . 16 Néppárti többség az EP-ben. . . . . . . . . . 31 Ajtókat, ablakokat becsukták . . . . . . . . 16 Az ENSZ hordái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Az Európai Parlament frakciói. . . . . . . . 17 Recipe ferrum! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 „Félidõben a Medgyessy-kormány” . . . . 18 A velünk élõ Trianon . . . . . . . . . . . . . . 34

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.

A magyar polgárok többsége nem támogatja a kormányt, mondja Szájer József a hazugsággyár végszereldéjében; eszembe is jut Sztálingrád, ahol a traktorgyárból kigördülõ új tankok azonnal bekapcsolódtak a harcokba. Persze szó szerint igaza van: a magyar polgárok hatvanhárom százaléka nem volt hajlandó azért felemelni a seggét, hogy láttamozza és elismerje a kormány eddigi munkáját. Viszont ezt a hatvanhárom százalékot az is éppily hidegen hagyta, hogy tiltakozzon a nemzetvesztõ bankárkormány ellen. Helyesen tehát: a magyar polgárok többsége se nem támogatja, se nem utálja a kormányt. Van jobb dolga, mint tét nélküli kérdõíveket kitölteni, ahogy az aluljáróban is elhárítóan int a jegyzettömbös alkalmatlankodóknak: siet, nincs kedve beszélgetni, nem érdekli, nem kell golyóstoll. Nincs kritikus tömeg a pártcélok mögött. A modern demokrácia éppen a jól mûködõ, jól menedzselt, high-tech hazugsággyárak piaci versenye. Csak egy figyelmeztetõ lövés dördült el: a náci típusú, önmagáért való ellenségkép-rajzolás mozgósító ereje hálistennek csekélyebb, mint a bulvár vívmányait gátlástalanul alkalmazó szociális demagógiáé. Már ezért is érdemes volt. Így lesz Magyarország európai és modern. A modern demokrácia ugyanis, tisztelt uraim, éppen a jól mûködõ, jól menedzselt, high-tech hazugsággyárak piaci versenye. A hazugsággyár kifejezésért különben kijár egy körmös; ilyen buta, elépítményjellegû szót tényleg csak bolsevikok tudnak kitalálni. Gyõzött mindenki. Nem is kellett a közös lista - bár most már látszik, mire kellett volna. Gyõzött a Fidesz, szó és szám szerint, jól vizsgázott a petícióba burkolt regisztrációs rendszer, a mindenkori hatalom pedig most is ellenszenvesebb az ellenzékénél, ami csak beszél. Gyõzött az MSZP: félidõben bármelyik eddigi magyar kormány elégedett lehetne ilyen eredménnyel. Visongva örülhetnek, hogy nem küldte el õket az anyjukba az anyábaküldésre általában könnyen kapható magyarság. Aki ilyen szerény részvétel mellett a legitimitás megkérdõjelezésérõl beszél, annak ez nem a véleménye, hanem érdeke. Ahol legitimitás-gondok vannak, ott az emberek nem maradnak otthon. Vidáman ugrándozik az SZDSZ nyulacskája, a ma már beszámíthatatlan Demszky mellé sikerült kiküldeni egy gardedámot. Dávid Ibolya vigyorog, mint a jóllakott napközis: kegyelmet kapott. Választ a kérdésre, ami évtizede kísérti az MDF-et: létezünk-e mi egyáltalán, vagy egy marék lepke álmod minket? Létezünk, csak nem nagyon. Apportnak elég lesz az éles meccs elõtt, amit most összekalapozott. 2

Az elit még tesz néhány gyanús hirtelen mozdulatot. Taktikai megoldásokat keres stratégiai problémákra. Azért vannak vesztesek. Csurka Istvánnak annyi, de ezt már tudtuk régóta. A harmadvonalból kifúrt miépesek baráti köre - a KISZ-logót lenyúló Magyar Nemzeti Szövetség - említést sem érdemelt, nem is fog. A Munkáspártnak valószínûleg csak B-terve volt. Mit is kezdene egy kommunista az Unióban? Mármint az Európaiban. Amit érdekes szemügyre venni, az a Fidesz-kongresszuson törleszkedõ Szûrös Mátyás bohóckodása a Szociáldemokrata Párttal. A hiteles baloldal, hogyne. Szabó Albertet kéne még bevenni. Na szóval vége a bulinak, a széjjelhagyott mackófelsõkért - schmittül: felsõmackók - a recepción lehet jelentkezni. Most lesz még egy hét hõbörgés, magyarázkodás, hazudozás. Kommunikáció. A leghülyébb ezer értetlenkedik kicsit, hogy miért nem mond le a kormány, esetleg kimegy az utcára rendõrt tesztelni. Azután elhallgat. Az elit még tesz néhány gyanús hirtelen mozdulatot. Taktikai megoldásokat keres stratégiai problémákra. Például beajánlja üzemi újságját a párttagoknak. Aztán takarékra

Csak együtt sikerülhet! áll, ahogy lassan felfogja a gyakorlat tanulságát: a magyar polgárok többsége azt üzeni: szarik bele. Forrás: Tóta W. Árpád – Index

jó ha figyelünk

– avagy Az unió polgárait nem érdekli az unió – Elõször is egy helyreigazítással kell kezdenem. Az a mondat, miszerint „nincs olyan nyugdíjemelés, amit ne lehetne elinflálni, nem Bokros Lajostól származik, hanem egy másik, nem kevésbé briliáns közgazdásztól az egykori pénzügyminisztertõl, a ma liberális pénzügyi tanácsadó szerepkörében tetszelgõ Békesi Lászlótól. Ennyit bevezetõ gyanánt, most pedig térjünk rá mai témánkra a választásra! A 2004. évi Európai Parlamenti választás több szempontból is rendkívül tanulságos volt. Nézzük a fõbb pontokat: Úgy tûnik, az unió polgárainak egy tekintélyes része köszöni szépen, de nem kér az

jó ha figyelünk

unióból. Vagy legalábbis így nem kér az unióból. Ugyanez igaz hazánk lakosságára is. A jelek szerint a hazai szavazásra jogosult lakosság tekintélyes része köszöni szépen, de nem kér ebbõl a paktumozós, megalkuvó, erodálódott politikai elitbõl és az általuk fémjelzett látványpolitizálás színi elõadásaiból. A 61,53% inaktív szavazó mindenesetre erre utal. A másik nyilvánvaló jel a polgári, nemzeti oldal számára, hogy a 2006-ban minimálisan elérendõ cél most már nem lehet más, mint a 2/3-os többség megszerzése. Ehhez pedig a választási eredmények szerint szükség lesz még egy pártra a nemzeti oldalon.

Így elsõ nekifutásra ennyi lenne amit a választások estéjén leszûrtem a végeredménybõl. De menjünk szép sorjában, ahogy az meg van írva! Az unió polgárait nem érdekli az unió. Mióta EP választásokat tartanak, most volt a legalacsonyabb a részvétel az unió tagállamaiban, átlagosan mintegy 44%-os. Az elemzõk nem felejtettek el rámutatni arra sem, hogy az átlagot elsõsorban az újonnan csatlakozók rontották le kirívóan alacsony részvételi arányaikkal. Ahogyan azt Smith ügynök is elmondta a választást követõ hétfõ reggeli Nap-keltés össznépi párt kerek-asztal beszélgetésen, ennek egyik oka valószínûleg az, hogy az újonnan csatlakozók sokkal rosszabb feltételek között csatlakoztak az unióhoz, mint az elõzõleg felvételt nyert tagállamok. Itt álljunk is meg egy szóra! Érdekes módon az uniós csatlakozásnak errõl az apró, ám annál fontosabb momentumáról eddig az összes parlamenti párt elfelejtett említést tenni, de legalábbis nem hangsúlyozták a média nagy nyilvánossága elõtt. Aki pedig megpróbálta keresztül vinni ezt a tényt a beton keménységû médiablokádon, arra a kormánykoalíció prominens képviselõi közül némelyek azt mondták, hogy nincs ki az összes kerekük, de legalábbis bolondok. Milyen érdekes is az élet! De megyünk tovább. Van itt még valami, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, és ami a jövõre nézvést talán szolgálhat valamiféle halvány reménysugárral. Ez pedig az EU-ellenes pártok jelentõs elõretörése. Nagy-Britanniában például mintegy 17%-os eredményt értek el. Pat Cox, az egyik eurofõmufti riasztónak nevezte a jelenséget, pedig ez nem más, mint szembesülés a valósággal. A választók szembesítik a fejük fölé nõtt és a fejük felett politizáló kamat-kapitalista eurobürokráciát, hogy ez így nem mehet tovább, mert baj lesz. Evezzünk hazai vizekre! Orbán Viktor, a polgári oldal ex-miniszterelnöke a választások elõtt azt nyilatkozta, hogy az 50% alatti részvételt kudarcként élné meg, mert ez azt mutatná, hogy az emberek jelenlegi politikai közéletbe vetett hite és bizalma megingott. Nos, itt ez képzõdött meg. A választók 61,53%-a nem ment el választani. Ez nagyon sok! Még akkor is, ha az izzadtságszagú, magyarázom a bizonyítványomat típusú kényszeredetten kínos mosolygások közepette adott nyilatkozatok szerint ezzel a részvételi eredménnyel nem lógunk ki a többi uniós tagállam közül, sõt a felsõ közép harmadba tartozunk. Ez azt jelenti, hogy közel öt 3

millió (kb. 4 800 000) ember nem érezte magáénak ezt a választást. De fogalmazhatunk úgy is, hogy ezt a rengeteg embert érdemben nem képviseli senki jelen pillanatban, hiszen nem érezték úgy, hogy az induló pártok közül bármelyik is érdemes lenne arra, hogy leadják rá a szavazatukat. A választási eredmények másik érdekes tanulsága a kis pártok szereplése. Ahogyan az eredmények ismeretében az elsõ reagálásokból várható volt, a politikai közélet szereplõi azonnal túlreagálták a két kis párt – de fõként az MDF – „jó” szereplését. Pedig hát nem ártana az óvatosság. Fél távnál vagyunk, ahol a nagy kérdés az, hogy a hosszútáv futó tudja-e tartani az iramot a táv további részén is, vagy esetleg kifullad és lemarad a nagy versenyben? Még két esztendõ van vissza a jelenlegi koalíció pökhendi, nagyképû, lekezelõ és miniszterelnöki beintéssel tarkított uralkodásából. A nagy kérdés az, hogy a polgári, nemzeti oldal pártjai hogyan tudják kibírni ezt a vissza lévõ rövidnek éppen nem mondható idõszakot. A június 13-ai eredmények nagy felelõsséget raktak mind az MDF elnök-asszonyának, mind a Fidesz elnökének a vállára, már ami a további politizálást és az együttmûködést illeti. Elérkezett az a pillanat, amikor a nagyobbik ellenzéki párt még véletlenül sem engedheti meg magának, hogy hátra dõljön és elkényelmesedjen vagy ne adj isten elbízza magát. De ugyanez áll a nemzeti oldal kisebbik pártjára is. Ezt a következetes szembesítéses politikát kellene folytatni 2006-ig. Minden alkalommal szembesíteni kell a magyar társadalmat azzal, hogy mit ígértek az elvtársak és mi az amit teljesítettek belõle. Úgy tûnik ez mûködik. Elsõ látásra az idõ az MDF kalapos elnök-asszonyát igazolta, minden elõzetes híresztelés, felmérés ellenére mégiscsak bejuttattak egy képviselõt az Európai Parlamentbe. Magam is azt mondtam, hogy most beverik az utolsó szöget az MDF koporsójába. Nos, úgy tûnik a temetést elnapolták, aminek én személy szerint szívbõl örülök, azonban egyúttal óvatosságra is intenék, mégpedig két okból kifolyólag is. Az egyik ok az alacsony részvételi arány. Egy országgyûlési választás alkalmával nyilván többen mennek majd el szavazni és 2006-ra valószínûleg már nem lesz elegendõ ha a pártok csak megtartják a táborukat, mindegyiknek bõvítenie kell majd azt. A két kis párt esetében – de fõként az MDF esetében – tehát létfontosságú, hogy ne bízzák el magukat, és politikájukat, programjukat, saját „arcukat” még két esztendõn keresztül a felszínen tudják tartani. Ellenkezõ esetben elolvad a kampányban elért hirtelen népszerûség. Az MDF jobban ki van téve ennek a fenyegetettségnek, hiszen a liberális mini-párt a jól kézben tartott médiának, s az abban elfoglalt pozícióinak köszönhetõen mindig fog kapni annyi szavazatot, amennyivel biztosíthatja helyét az ország házában. 4

Pontosan az MDF által elért szerény és igen törékeny eredmény az, amelyik arra kényszeríti a polgári, nemzeti oldal pártjait, hogy összefogjanak. Az összefogáson kívül azonban szükség van még valamire. Ez pedig még egy új párt az ún. jobboldalon. Ráadásul most már azt sem mondhatják a választóknak, hogy egy új párt a Fidesztõl vagy az MDF-tõl vonna el szavazatokat, hiszen láthattuk, nagyjából egészébõl ennyi van a két pártban, több választót nemigen tudtak mozgósítani. Vidék-Magyarország pedig, ha megmakacsolja magát, otthon marad, nem megy el választani, ahogyan azt most is láthattuk. Pedig 2002-ben elsõsorban õk szavaztak a polgári oldal mellett. Természetesen egy országgyûlési választáson egészen biztosan nagyobb lenne a részvételi arány és a Fidesz is valószínûleg nagyobb tömegeket tudna mozgósítani (és valószínûleg az MSZP is), azonban a jelen eredményekbõl az is sejthetõ, hogy a nagy egészet tekintve ez a mozgósítás nem lenne elegendõ ahhoz, hogy annyi polgári, nemzeti érzelmû választót vigyen az urnák elé, amely elégséges lenne a 2/3-os többség megszerzéséhez. A 61,53% inaktív szavazópolgár, mintegy öt millió (kb. 4 800 000) ember. Ebben a nagy számban bõven benne van még egy nemzeti szatelit párt. Ha csak 5%-ot szerez meg ebbõl a jelenleg képviselet nélküli hatalmas tömegbõl, a nemzeti oldal már akkor jól jár, de ahogyan a mostani bizalomvesztési ráta mutatja, ez akár 10%-ra is felmehet. Még egy szempontból hasznos lenne, ha megjelenne egy új politikai erõ a nemzeti oldalon. Miután évek hosszú sorára vissza tekintve nyugodtan mondhatjuk, hogy az MSZP-SZDSZ véd- és dacszövetségét még

egy jó darabig kirobbantani sem lehet a parlamentbõl, egy új, parlamentképes politikai erõ felbukkanása a nemzeti oldalon megmutatná, hogy a posztkommunista pártokkal szemben a nemzeti oldal képes a megújulásra. Még egyszer szeretném hangsúlyozni az alacsony részvételi arány és az idõ tényezõ (két év még vissza van) fontosságát. Próbáljunk egy kissé elõre gondolkodni! Ha nagyon leegyszerûsíteném a dolgot azt is mondhatnám, hogy ez az egész választás valahogy úgy zajlott le, mint a mesében. A legkisebb fiú elindult szerencsét próbálni és elsõre bejött neki. Sõt, azt kell mondjam, neki jött be a legjobban. Emlékezzünk csak vissza, betiltották a plakátjaikat, lenyomták õket a víz alá, szinte sehol sem kaptak megszólalási lehetõséget, EU-ellenességükkel még is a legnagyobb szavazótáborra tettek szert, a választásra jogosultak 61,53%-a a lábával szavazott (pontosabban nem szavazott) nem ment el szavazni. Természetesen tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a dolog végletekig történõ leegyszerûsítése, de hát ennyi demagógia engedtessék meg nekem. Mit csináljak, élvezem, hogy hosszabb kihagyás után kis hazánkban újból leküldték megalázóba az elvtársakat. Természetesen tudom, hogy az a majd’ ötmillió ember, aki nem ment el szavazni, nem mind Jobbik szimpatizáns, mégis jelzésértékû, hogy ennyien otthon maradtak. És lám az idõ, és Európa õket igazolta. A kicsi, éppen hogy szárnyait bontogató, fiatalok által alapított, mozgalomból párttá nemesedett közéleti-politikai próbálkozást, amelyik a hatalmas ellenszél ellenére sem szégyellte kimondani, hogy ebbõl az EU-ból, nem kérnek. Tõlünk nyugatabbra természetes, hogy az emberek merik hallatni jó ha figyelünk

Keresztény és konzervatív jó tanács az újdonsült SZDSZ-es eurohonatyák számára uniós tevékenységükhöz: Kellõ szerénység, tisztelet és alázat a hangjukat, nálunk azonban ez még szokatlan jelenség. Itt még furcsa szemmel néznek azokra, akik politikailag nem trendik, nem a divatot követik, de lassacskán remélhetõleg ebben is változás áll majd be. Száz szónak is egy a vége, kell még egy párt a nemzeti oldalon, különben nem lesz meg a kétharmados többség 2006-ban. Van aztán még valami, ami mellett szintén nem mehetünk el szó nélkül, s amely momentum szintén rávilágít arra, hogy a parlamenti pártok és a mögöttük álló médiaholdudvar bizonyos szinten mennyire egygyökerû. Jelzés értékû volt, ahogyan a Hír Televízió elsõ 19 órai híradásában beszámolt a részvételi arányokról. Éles eszû, éles szemû és fülû tévénézõk tetten érhetjó ha figyelünk

ték az össznépi kudarc manipulatív médiamegmagyarázásának elõkészítését. Egy esztendõnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a média nagy nyilvánossága elõtt ismét elhangozzon, hogy az elõzõ uniós választáson, a csatlakozásról szóló népszavazáson szintén nagyon kevesen vettek részt, de remélhetõleg most eléri majd a részvétel a 40%-os lélektani határt. Nem érte el. A kísérlet, hogy a jelenlegi választást az elõzõ uniós szavazás azonos idõpontjaihoz mérten sikeresebbnek tüntessék fel, nem sikerült, az élet rácáfolt a várakozásokra. A fiaskók száma itt azonban még nem ért véget. Hazánkban most már hagyományosnak mondható – és politikusok számára fel-

tétlenül megszívlelendõ jó tanács –, hogy választások alkalmával ne hallgassunk a közvélemény-kutató cégek elõrejelzéseire, mert azok bizony gyakran csõdöt mondanak és óvatos fenntartásokkal kezeljük a politológusok szakvéleményeit is. És itt most nem is a választási matematikára gondolok, hanem a trendek megállapítására. Mindenki azt mondta, hogy a csekély részvétel az MSZPnek kedvez majd, lám nem így történt. De nem kevésbé jelzésértékûek azok az izzadtságszagú, magyarázom a bizonyítványomat típusú kényszeredetten kínos mosolygások közepette adott nyilatkozatok sem, melyekkel az egyes pártok prominensei igyekeznek eladni a jó nép számára kudarcukat. Az alacsony részvétel mindenképpen az, ahogyan azt a polgári oldal ex-miniszterelnöke is mondta, ebben tökéletesen egyetértek vele. Általában a vesztes magyarázkodása a kínosabb. Különösen igaz ez a mostani aljas, polgárháborús idõket idézõ kampányt követõen. Íme néhány gyöngyszem a szocialista boszorkánykonyha elõre gyártott instant, azonnal oldódó média válaszaiból (a teljesség igénye nélkül): Kovács László szerint az uniós kormányokkal összehasonlítva jól teljesített az MSZP, és „a békétlenséget szítók nem szereztek több mandátumot”. (Vajon kikre gondolhatott?) Már relativizáljuk, már bagatellizáljuk a vereséget. Az MSZP nem akarja újraszámoltatni a szavazatokat, és nem fognak hidakat lezárni. (Talán ilyen nagy arányú vereségnél nem is illendõ ilyennel elõhozakodni.) A kormányfõ kifejtette: „Azért maradtak távol a szocialista szavazók, mert látták, hogy a kormány teszi a dolgát, és ezért nem voltak motiváltak.” Ennél álságosabb és alattomosabb megjegyzést nem is mondhatott volna a kormányfõ. Fel kell tegyem azt a kérdést, hogy az MSZP-választó vajon mit lát? Mert az, hogy mocskolódás, a gyûlölet szítása zajlott a kampányban, az „normális”, azt az MSZP-szavazó a 2002. évi kampányban már megszokhatta, de az talán még a számára is elgondolkodtató volt, ha csak egy pillanatra is, hogy az ország miniszterelnöke, aki folyton arról papol, hogy csak egy Magyarország létezik, beint az õt hallgató és nem tetszésüket kifejezõ embereknek. Most akkor hány Magyarország is van tulajdonképpen? Mégis van legalább két Magyarország? A másik Magyarország lakói azok, akiknek a miniszterelnök bemutathat, hiszen õk azok, akik még arra sem érdemesek, hogy magával vigye õket Európába, a mucsai bunkók, akik merik hallatni a hangjukat, ha valami nem tetszik nekik. Ez mind rendben is lenne, csak akkor nem kellene arról papolni, hogy egyetlen Magyarország van, avagy ha egyetlen Magyarország van, akkor a 5

miniszterelnök minden magyar miniszterelnökének kell, lennie, még azokénak is, akik kifütyülik, vagy hangosan bekiabálnak neki, hogy HAZUDSZ. Az ilyen véleménynyilvánítások kezelésére pedig nem az a mód, hogy a delikvenst kormányõrökkel kiemeltetjük a tömegbõl, majd a Széchenyi tér aljára kísérve a szekrény méretû biztonsági emberekkel megveretjük, hogy a szerencsétlen kórházi látlelet felvételére kényszerül. És íme még egy gyöngyszem, az MSZP nagyasszonyától, az MSZMP Központi Bizottságának egykori alosztályvezetõjétõl, a fõcenzor-asszonyságtól, magától Lendvai Ildikótól: A „normális Magyarország erõi felett” nem sikerült a Fidesznek többséget szereznie! (Nem tudom, most éppen, hogy áll a piros Ferrari?) De nem jobb az egykori szalonellenzékbõl avanzsált européerek, a szabad demokraták prominense sem. A gengszterváltás óta kutyaszaros világvárost építõ Demszky Gábor a Hír Tv riporterének kérdésére lakonikus egyszerûséggel és minden szerénytelenség nélkül csak annyit mondott, hogy neki tulajdonképpen egy ellenfele van, és õ Orbán Viktor. Lehet szeretni vagy nem szeretni Viktor királyt, egy azonban bizonyos, a polgári kormány miniszterelnöke és a kátyúk atyja között, ahogy mondani szokás, zongorázni lehet a különbséget.

Száz szónak is egy a vége, a csatát megnyertük, a háborúnak azonban még nincs vége. Két év nagy idõ, addig még sok minden történhet. Most nem szabad lazítanunk, kényelmesen hátradõlnünk kedvenc fotöjünkben, vagy elbízni magunkat az „elsöprõ gyõzelem” nyújtotta hamis biztonságérzettõl. A nemzeti oldal parlamenti pártjain óriási a felelõsség, de ugyanilyen, ha nem nagyobb a felelõssége annak az ifjú politikusi nemzedéknek is, amely már felismerte, hogy a politikai generációváltás ideje elér-

Bár Draskovics Tibor az európai parlamenti választást követõ éjszakán a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva igyekezett megnyugtatni a pénzpiacokat és a közönséges halandókat, miszerint a szocialisták gazdaságpolitikája jottányit sem változik majd, hazánk sajnos továbbra is jelentõs költségvetési és folyó fizetési mérleghiánnyal küszködik. A Magyar Nemzeti Bank által tegnap közzétett adat szerint a folyó fizetési mérleg hiánya áprilisban 1,07 milliárd eurót tett ki, s az elsõ négy havi deficit 2,826 milliárd euró volt. Vagyis: elképesztõen magas a hiány, egyes vélekedések szerint akár össze is omolhat a fizetési mérleg. Úgy fest, hogy a Medgyessy-kormány még saját magához képest is tud negatív eredményeket produkálni. A legfrissebb statisztika szerint ráadásul felpörgött a behozatal, amely egy alapvetõen exportra termelõ ország esetében bizony több mint baljós jel. Persze pénzügyminiszterünk szerint a gazdaság jó irányba halad, és a kormány teszi a dolgát. Nos, a Magyar Nemzeti Bank által publikált, magas áprilisi fizetésimérleg-hiány adat hatására tegnap reggel 254 forint fölé kúszott az euró jegyzése a bankközi devizapiacon. Nemzeti fizetõeszközünk gyengülése mellett az is sokatmondó, hogy a múlt héten a befektetõk növekvõ aggodalmuknak adtak hangot a magyar eredmények miatt, hiszen a vártnál is rosszabb gazdasági adatokat hoztak nyilvánosságra, s véleményük szerint az idei év második fél éve az elõzõnél is gyatrább lesz; fõként az általános kamatlábak növekedésével számolnak. Utóbbit támasztja alá, hogy a jegybank leállt az alapkamat csökkentésével. Talán mérget is vehetünk rá, hogy a nagy deficit miatt a Magyar Nemzeti Bank jó idõre befagyasztja a folyamatot. Amennyiben pedig így lesz, a magas kamatszinttel tovább romolhat az egyébként is megtépázott magyar versenyképesség. Nyugati elemzõk úgy 6

kezett. Az õ felelõsségük abban áll, hogy minden erejüket, tudásukat, szakértelmüket összeszedve, egy pillanatot sem vesztegetve a drága idõbõl, felépítsenek egy modern parlamentképes erõt, mely megfelelõ képviseletet adhat a nemzeti oldal azon szimpatizánsainak, akiket jelenleg egyetlen párt sem képes az urnák elé vinni. Kell az a plusz nemzeti párt a Parlamentbe! Kell egy Jobbik Magyarország! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

tartják, hogy elkerülhetetlen a sorrendben immár negyedik megszorító csomag, hiszen a mostani gazdaságpolitika nem képes helyrebillenteni a büdzsét. Aki esetleg már nem emlékezne rá: az elsõ költségvetési, 55 milliárd forintos visszafogásról tavaly döntött a Medgyessykormány, amely idén februárban további 120 milliárddal, illetve annak adóvonzatával kurtította meg mindennapjainkat. Rá pár hétre, azaz idén márciusban a szaktárcáktól zárolt a kabinet még 10,7 milliárd forintot. Nagy kérdés, hogy a vasárnapi Fidesz-gyõzelem a gazdasági reformokra irányuló, egyébként felettébb szükséges, szocialista szándékot miként is befolyásolja. Létrejön-e konszenzus az alapvetõ nemzetgazdasági kérdésekben? Tárgyalóasztalhoz ül-e a társadalmi támogatottságát felélõ MSZP a gyõztes Fidesszel? S egyáltalán: megszabadul végre az ország a folyamatos megszorító „csomagolástól”? Gyaníthatóan nem. Hazánkban ugyanis remény sincs olyan, nyugati jellegû politikai berendezkedésre, ahol is a baloldali hatalom kezet fogna az ország érdekében az ellenzékkel, s a nemzeti konszenzus alapján hajtaná végre az intézkedéseket. Ide kívánkozik: a Bokros-csomag óta tudjuk, hogy a megszorító intézkedések nem viszik elõre az ország gazdaságát, sõt a társadalom kohézióját zilálják szét. A jelenleg kiszemelt áldozat a honvédelem és az egészségügy. Azaz két olyan terület várhatja a lepusztítást, ahová sokkal inkább a pénzt kellene pumpálni, mintsem a leépítést erõltetni. Hogy tehát a ciklus hátralévõ részében maradnak a csomagok, azt a fenti tényadatok kíméletlenül alátámasztják. Mert hiába imponáló a negyedéves GDP, az sajnos nem képes megmenteni a költségvetést. A kormány pedig – mint azt két éve egyfolytában bizonyítja – képtelen rá. Forrás: MNO

jó ha figyelünk

Európa huszonöt országában, köztük hazánkban, saját megyénkben, városunkban az emberek európai uniós képviselõket választottak. Európa szerte általános apátia jellemezte a választásokat, a politikai elitek nem tudták megszólítani a kontinens országainak polgárait. Ám az euro-szkeptikusoknak a tagországokban és az Unió parlamentjén belüli megerõsödése, megjelenése jelentõs változást hozott az eddigi uniós választások eredményeihez képest. Angliától Kelet-Európáig jellemzõ ez a tendencia. Azokban az országokban tört meg a jég, ahol a politikai elit és a sajtó nem söpri a szõnyeg alá, nem vonja el a teret az Uniót ellenzõk véleménye, megszívlelendõ érveinek kibontása elõl, ahol az ellenvéleményt is tiszteletben tartják, így az is képes alakítani a nemzeti politikát. Hazánkban is otthon maradtak az emberek, csaknem kétharmaduk mutatott nyilvánvalóan különbözõ okok miatt érdektelenséget. Azonban a Fidesz, az MDF és az SZDSZ listáira szavazni óhajtók bizonyára szinte kivétel nélkül fegyelmezetten felkeresték a szavazóhelyiségeket. Õket semmilyen szempont nem tarthatta otthon, ám ezek a pártok is igen jelentõs számú szavazót veszítettek 2002 tavaszához képest. Az MSZP-t most elõször büntették meg támogatói tömeges távolmaradással. Országosan jelentõs vereséget szenvedtek a Fidesztõl, de a körülmények egészét mérlegelve talpon tudtak maradni. A magyar szavazók ugyan most nem pártok és egyéni jelöltek együttes megítélése alapján, hanem kizárólag pártlistákra hagyatkozva választottak, mégis –a tisztánlátás kedvéért- érdemes a pécsi eredmények tényeit rögzíteni, és lehetõleg összehasonlítani korábbi választással, még akkor is, ha tudjuk, hogy az összevetést mindig nehéz megtenni. A tények rögzítését és az összevetés szükségességét egy június 14-én tett kijelentés indokolja a leginkább, miszerint Baranyában a Fidesz visszaszerezte a megyeszékhelyt. Az alábbi rövid elemzés, azaz a tények kibontása világossá teszi, hogy a június 13-i uniós választás pécsi eredményei nem ad-

tak okot e kijelentés megtételéhez. Ez számomra nem öröm, de nagy hiba lenne, ha magunkat is becsapnánk, ha engednénk annak az áltatásnak, hogy miénk -a jobboldalé- a város. Ha elvárható lenne a választóktól, hogy begyûjtsék az elemzésekhez szükséges információkat, és bízhatnánk abban, hogy az értékelést el is végzik, akkor az ilyen felületes politikusi nyilatkozatoknak nem lenne akkora veszélye. Ebben nem bízhatunk, hiszen ez nem is lehet természetes elvárás. Ezért hiba, ha a politika, a közélet hivatásos mûvelõi, szereplõi –bizonyos okok miatt- abban a hitben kívánják ringatni egy város polgárait, hogy a dolgok rendben vannak. A legfurcsább az, hogy a mostani uniós választások pécsi eredményének kihirdetése után egy ilyen mondatot maguk a szocialisták sem cáfolnak, pedig megtehetnék. Vajon miért nem teszik, ha valóban lenne rá muníciójuk? Azért, mert országosan valóban nagy vereséget szenvedtek, ám helyben nem. Egy jelentõs országos vereség, de egy számukra nem is olyan hátrányos pécsi eredmény után pedig, ha a Fidesz eltúlozza a jobboldal eredményét, akkor az MSZP-nek éppen az az érdeke, hogy hadd ringassák csak magukat abban a hitben a pécsi jobboldali választók, hogy minden rendben van. Így könnyebb lehet visszaerõsödnünk Pécsett – gondolják

a szocialisták. Azért nem cáfol tehát az MSZP, mert most ez az érdeke. Ezért magunknak kell szembesíteni saját magunkat a valódi helyzettel, hogy 2006-ban a nemzeti-keresztény-polgári oldal valóban megnyerhesse az országgyûlési és az önkormányzati választásokat is. A tények bemutatásán túl, a június 13-i eredményeknek az 1998-as választások második fordulójának eredményeivel való összehasonlítása a következõk miatt lehet tanulságos és reális: – akkor is és most is ellenzékbõl indult a választásnak a Fidesz és az MDF, a második fordulóban pedig támogatták egymás jelöltjeit; – akkor is és most is kormányzati pozícióból mérettetett meg az MSZP és az SZDSZ, a második fordulóban pedig támogatták egymás jelöltjeit; – az akkori második fordulóban is ki-ki alapon választhattak a szavazópolgárok a jobboldal és a szociálliberálisok közös jelöltjei között, ugyan így a vasárnapi szavazás is a négy párt között ki-ki jelleggel zajlott, határozottan és kimondottan ezt képviselte a négy parlamenti párt uniós kampánya is; – az akkori második fordulóban a jobb és baloldal kispártjai egyformán beálltak a Fidesz-MDF, illetve az MSZP-SZDSZ mögé; a mostani uniós választáson a jobb és a baloldal kispártjai egyformán nem álltak be a Fidesz és az MDF, illetve az MSZP és az SZDSZ mögé; azaz mindkét oldal kispártjai egymás taktikájával megegyezõ eljárást választottak akkor is és most is; – a kisgazda és a keresztény szavazók akkor is és most is ott álltak a Fidesz mögött, persze ’98-ban még nem olyan szoros szövetségi rendszer részeként, mint most. A város egészére nézve a Fidesz most 64 szavazattal szerzett többet az MSZP-nél, de az MSZP-SZDSZ 1586 vokssal – 3,4 %-kal – többet kapott a parlamenti ellenzék pártjainak összevont eredményénél. Összehasonlításként: ’98-ban lényegesen nagyobb részvétel mellett is városi szinten csupán 409

jó ha figyelünk

7

szavazattal – 0,47 %-kal – kaptak többet az MSZP-SZDSZ közös jelöltjei a Fidesz-MDF közös jelöltjeinél. Az országgyûlési választások kétfordulósak. Erre tekintettel a pécsi választókerületek közül az 1-esben a Fidesz-MDF ’98-as gyõzelme köszönt vissza vasárnap, igaz kicsit gyengébb kiadásban, hiszen a Fidesz-MDF ’98-ban 6,4 %-kal, most ennél kisebb mértékben, 4%-kal kapott többet az MSZP–SZDSZ összevont eredményénél. A pécsi 2. választókerületben szintén az 1998-as választáshoz nagyon hasonló eredmény született. Akkor csupán 125 szavazattal – 0,4 %-kal – nyert a baloldal jelöltje a Fidesz-MDF jelöltjével szemben. Most ugyan a Fidesz önmagában 303 vokssal többet kapott az MSZP-nél, ám az MSZPSZDSZ ’98-hoz képest ma nagyobb különbséggel – 1,5 %-kal – szerepelt jobban a mai ellenzéknél. A pécsi 3-as a százhetvenhat országgyûlési választókerület azon kevesének egyike, amelyekben 1990 óta nem született jobboldali gyõzelem. Ezt én magam sosem tartottam törvényszerûnek, ennek ellenére így történt ez most is, hiszen most önmagában az MSZP a Fidesszel szemben 8,5 %-os, a kormánypártok pedig fölényes, 12%-os gyõzelmet arattak az ellenzékkel szemben. Ebben a kerületben ’98-ban a mai 12 %-nál kisebb mértékû, 7,1 % volt a különbség a baloldal javára. Ha az eredményeket a 24 önkormányzati választókerületre lebontva vizsgáljuk, a következõ tényeket kapjuk: 14 kerületben az MSZP gyõzött, 10 kerületben a Fidesz; azonban ez utóbbiak közül négyet érintõen a baloldal eredménye meghaladja a nagyobbik ellenzéki párt eredményét. Aki nem fél az emlékezéstõl, annak tudnia kell, hogy az önkormányzati választásokon –a helyi választások egyfordulós jellege miatt- az MSZP és az SZDSZ négy kerületet érintõen 2002 õszén megállapodott a közös indulásban. Ezt figyelembe véve a 24 kerületbõl most tizennyolcban a baloldal adna önkormányzati képviselõt, és csak hatban a nagyobbik ellenzéki párt. Az MDF eredménye ezeket érdemben nem befolyásolná. Összefoglalva: 1998-ban is és most is a baloldal nyert a városban. Akkor is és most is a jobboldal nyerte a pécsi 1-es országgyûlési kerületet. Akkor is és most is a baloldal nyerte a 2-es és 3-as pécsi kerületeket. A különbség annyi, hogy ’98-ban a város egészét tekintve, valamint a 2-es és 3-as választókerület esetében is jóval nagyobb részvétel mellett kisebb különbséggel veszített a jobboldal, mint most; az 1-es kerületben pedig nagyobb arányban nyert a Fidesz-MDF akkor, mint az elmúlt vasárnap. A különbség annyi, hogy a szigorú tények alapján, 1998 tavaszán jobban 8

állt a pécsi jobboldal, mint ahogyan most szerepelt. És a fenti összevetések során még nem is beszéltünk a most otthon maradt szocialista szavazók tömegeirõl, a Horn és a Medgyessy-kormány munkája között is meglévõ különbség eredményeket befolyásoló szerepérõl, és arról, hogy ’98-ban egy ciklus végén, ezzel szemben most egy rosszabbul teljesítõ kormány ciklusának a legérzékenyebb pontján, a félidejében volt a választás. A vasárnapi eredmények önkormányzati kerületekre való vetítése során pedig nem beszéltünk a helyi választások sajátosságairól, körülményeirõl, mikroklímájáról. A 2002-es tavaszi választásokkal való összevetés már csak amiatt sem tehetõ meg, mert akkor a jobboldal kormányzott és az MSZP-SZDSZ volt a trónkövetelõ szerepében. Ott voltam a kampány közepén, és ott voltam az azt megelõzõ négy évben is a parlamentben. Annak az idõszaknak és annak a kampánynak a feldolgozása –a napi teendõk mellett- egy teljesen külön és megspórolhatatlan munka. Most legyen elég annyi, hogy tiszta lelkiismerettel, tizenöt éves tapasztalataim és ismereteim alapján határozottan állítom, hogy az az idõszak és az a kampány semmivel, az uniós kampánnyal pedig a legkevésbé sem hasonlítható össze. A jelen írás okául szolgáló, rendkívül szerencsétlen, de a nyilatkozóról sokat eláruló mondat így hangzott: Visszaszereztük a megyeszékhelyt. Ez a mondat attitûdjében káros, tényszerûen pedig tulajdonképpen helytelen. Ugyanis Pécs az 1990-es országgyûlési választás eredményeinek kihirdetése pillanatában volt csak jobboldali beállítottságúnak tekinthetõ. Akkor, amikor a pécsi 1-es és 2-es országgyûlési választókerületekben két MDF-es jelölt jutott

mandátumhoz Dr. Andrásfalvy Bertalan késõbbi kultuszminiszter és Pap András képviselõ urak személyében. Az a kormány a sajtónak, a kíméletlen ellenzéknek és saját magának köszönhetõen már õszre erodálódott. Azt követõen egészen máig egyetlen pillanatra sem volt Pécs a jobboldal által vezetett, irányított városnak tekinthetõ. Egyetlen pillanatra sem. Aki esetleg másként emlékezne, azt arra kérem, hogy lapozza föl az összes pécsi választás jegyzõkönyveit, eredményeit, a választásokon indult pártszövetségeinek és a pécsi közgyûléseknek az összetételét. Még az is lehet, hogy a június 13-i nem túl rózsás pécsi eredmények ellenére minden úgy jó, ahogy van. Én mégis úgy gondolom, hogy a fenti tények elgondolkodtatóak, ezért azt látom célravezetõnek, hogy csak ezek fényében érdemes a munkát megtervezni mindenkinek, aki végre valóban változást szeretne szûkebb hazánkban is, mert a vasárnapi eredmény is azt bizonyítja, hogy a pécsi helyzet miatt elkerülhetetlen, hogy a dolgok mélyére nyúljunk. Így a kampány után, most már világosan és egyértelmûen. És akkor 2006-ban jó reményünk lehet arra, hogy a megyeszékhelyt végre az emberek ügyeivel foglalkozó nemzeti-kereszténypolgári töltetû helyi program mentén segítsük jobb irányba, segítsük felemelkedni. Szavazatomat a 155-ös szavazókörben június 13-án én is leadtam, jelezve, hogy egyre nagyobb szükség van a nemzeti politizálás önálló megerõsítésére országos szinten, és egy hiteles, értékközpontú, a város megújulásának garanciáit valóban magában hordozó közéleti csapatmunkára itt helyben. Körömi Attila, független országgyûlési képviselõ a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagja

jó ha figyelünk

Fidesz nagygyûlésrõl szóló mûsorát, mert az mesterségesen, a valóságot eltorzítva, szélsõjobboldali fordulat veszélyét sugallta.

Az Index egyik olvasója, „ttenyleg“ néven topikot indított az MSZP-SZDSZ 2 éves hazugságáról és kormányzási képtelenségérõl. A topikindító szöveget kicsit megszerkesztettük. De el nem vettünk és hozzá sem tettünk semmi lényegeset.

2002. 10. 12. Kende Pétert (a „Viktor“ címû könyv szerzõjét) a bíróság helyreigazításra kötelezte, mert dr. Papp Lajos sebészprofesszor jó hírnév, becsület és emberi méltóság védelméhez fûzõdõ jogait megsértette. Magyarul rágalmazott, hazudott, és alaptalanul belegázolt egy ártatlan ember becsületébe. Nem elõször! Derék ember, „író“, az MSZP és az SZDSz kedvence, kongresszusi díszvendég a szocialistáknál.

2002. 07. 19. Orbán Viktor elsõ fokon pert nyert és a bíróság helyreigazításra kötelezte a Magyar Hírlapot, a Vasárnapi Blikket és a TV2 „Tények“ mûsorát, mert hazugságokat tettek közzé a volt miniszterelnök vagyonnyilatkozatával kapcsolatban. Az Ezüsthajó Kft pert nyert Tóth András MSZP képviselõvel szemben, aki megalapozatlanul 150 millió forint költségvetési pénz jogtalan eltulajdonításával vádolta a Kft-t. 2002. 08. 27. Kósa Lajos debreceni fideszes polgármester a Blikk elleni, annak hazugságai miatt indított perét megnyerte, a helyreigazítást közölte is a bulvárlap. A kereskedelmi tévék szégyenlõsen hallgattak. Kovács Lászlót a Fidesz még a választások elõtt rágalmazásért beperelte. Rágalmazó kijelentéseit K.L. mint az MSZP elnöke tette. Ezért a bírósági tárgyalásra szóló idézést a Köztársaság térre küldte a bíróság. K.L. védõje közölte, hogy nem veszik át a papírokat, mert Laci bácsi nem a Köztársaság téren lakik! Ilyen szánalmas meneküléssel próbál Magyarország külügyminisztere a bírósági ítélet elõl elbújni! Ilyen emberre tetszettek szavazni! Ez szégyen, az egész ország számára! (K.L. a pert el is vesztette.) 2002. 08. 31. A Fidesz pert nyert a Sláger rádió ellen, amiért július 14-i adásában valótlan állításokat közölt, Fidesz-cégeknek tüntetve fel olyan Kft-ket, amelyeknek nem a Fidesz a tulajdonosa. Miért hazudik egy kereskedelmi rádió? 2002. 09. 05. Az Állami Számvevõszék jelentése a 2001 évi költségvetés végrehajtásának ellenõrzésérõl megállapítja, hogy törvényesen bántak a közpénzekkel. Akkor mi az a nagy mûbalhé már megint, amit az MSZP mûvel, ahelyett, hogy dolgozna és építene? 2002. 09. 10. Az ORTT panaszbizottsága elítélte Meruk József (MSZP) újságírót (aki Pokorni János ügynök-múltját nyilvánosságra hozta), mert a július 4-i tüntetés résztvevõit nyilasoknak, Szálasi követõinek nevezte. Ki a kijó ha figyelünk

A hálás vagy hálátlan utókor szobrot is állított a rosszemlékû árokásó Kovács Lászlónak. Az alkotás címe: Az árokásó rekesztõ, a gyûlölködõ, a rágalmazó? Még csak nem is sejtjük? 2002. 09. 27. Szanyi Tibor MSZP-s államtitkár pert vesztett Balogh Gyula fideszes képviselõvel szemben. Szanyi ugyanis megrágalmazta képviselõtársát, amikor valótlanul azt állította, hogy Balogh Gyula 500 millió forintot kapott a Földmûvelésügyi minisztériumtól, üzeme számára. A kérdés csak az, hogy Szanyi Tibor lemond-e ezek után államtitkári beosztásáról, és az MSZP kizárja-e erkölcstelen, hazug tagját a pártból? Jogerõsen helyreigazításra kötelezte a Fõvárosi Bíróság a TV2 mûsorát Orbán Viktor és felesége vagyoni helyzetével kapcsolatos hamis adatok közlése miatt. „Hamis adatok“. Hm! Szép, finom megfogalmazása a hazudozásnak, a rágalmazásnak, ártatlan emberek befeketítésének. Hazudtak és kész. És ezzel el van intézve? 2002. 09. 28. Az Országos Rádió és Televízió Testület elmarasztalta a TV2 és az RTL Klub április 17-i

2002. 10. 28. Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselõ 2001-ben azt állította, hogy az állami tulajdonú Defend Kft-nek 500 millió forintos köztartozása van. Ez nem volt igaz, ezért a bíróság nem jogerõsen Eörsi Mátyást helyreigazításra és 800 ezer forint kártérítésre ítélte. A másodfokú tárgyaláson a Defend Kft most visszavonta keresetét! Milyen érdekes! Az alperest Bárándy Péter képviselte, majd miniszterré elõlépése után a Bárándy és Társa ügyvédi iroda egyik munkatársa, a felperest pedig a miniszter apja, Bárándy György. (Igazán csak zárójelben: Bárándy Péter fia teljesen véletlenül az MSZP jogtanácsosa) Szóval a lényeg, hogy Eörsi Mátyás, a Magyar Narancs és a Magyar Hírlap állami segédlettel, a „független igazságszolgáltatás“ támogatásával büntetlenül hazudhat és rágalmazhat. Mint ismeretes, az MSZP négy éven keresztül avval vádolta a Fideszt, hogy az APEH elnöke (akkoriban Simicska Lajos) megnézte a számítógépén, hogy ki mennyi adót fizet, és meghamisította az adatokat. Az új elnök júniusban azonnal vizsgálatot indított. A vizsgálat eredménye: a gyanút semmi nem támasztotta alá. Az adóhatóság új elnöke pedig korábbi kijelentéseivel ellentétben látványos hátra arcot produkált! De a Heti Hetes ezt sem tartja olyan mértékû „hülyeségnek“, hogy foglalkozni kellene ezzel. Az pedig, hogy a kormányzat, a sajtó és a politikusok összekeverik a véleménynyilvánítás szabadságát a rágalmazás szabadságával, kit zavar? Na és? Tóth András szocialista képviselõ olyan nyilatkozatokat tett a Bánk Bán operafilm készítésével kapcsolatban (közpénzek „lenyúlása“, pazarlás, stb.), ami durván sértette az Ezüsthajó Kft jó hírnevét. A bíróság fizetett hirdetésben helyreigazításra kötelezte az MSZP hazug rágalmazó parlamenti képviselõjét a Népszabadságban, a Magyar Hírlapban és a TV2-ben. Figyeljük ugye? Mindig ugyan azok a rágalmazók, és mindig a Fidesz kárára hazudnak! 9

A Fidesz pert nyert a Magyar Hírlap ellen „A Happy End Kft is pénzelte a Fidesz kampányát“ címû cikke miatt. A bíróság az újságot valótlan állításai miatt helyreigazításra kötelezte, mivel a cikkben közöltekbõl egy szó sem volt igaz! Milyen az erkölcsi érzéke és ítélõképessége annak, aki ezek után kezébe vesz egy Magyar Hírlapot? Emberek! Miért tetszik nektek a hazugság? Jó érzés naponta úgy letenni ezt az újságot, hogy már megint jól becsaptak, vagy átvertek? 2002. 10. 30. Keller Lászlót, az MSZP „öklét“, szocialista országgyûlési képviselõt, államtitkárt, sajtó helyreigazításra és egymillió forint erkölcsi kár megfizetésére kötelezte a bíróság nagy nyilvánosság elõtt, jelentõs érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt! Keller egy ügyvédi irodát rágalmazott egy állami intézet adóellenõrzésével kapcsolatban. („közpénzek lenyúlása“!) Ismét MSZP-s rágalmazás a polgári kormánnyal szemben! Balogh Gyula Szabolcs megyei fideszes képviselõ már több rágalmazási pert nyert meg a Népszabadság és a „168 óra“ ellen, legutóbb pedig Szanyi Tibor MSZP-s államtitkárral szemben. A rágalmazók azzal vádolták, hogy jogtalanul 2,2 milliárd forint támogatást kaptak egyes mezõgazdasági üzemek az Orbán kormánytól. Az igazság viszont: nem 2,2 hanem 16 milliárdot, nem Balogh Gyula üzemei, hanem 52 élelmiszerfeldolgozó vállalat szerte az országban, és nem ajándékpénzt, hanem visszafizetendõ hitelt kapott. A többi stimmel! Az ugyanis, hogy Szanyi, a Népszabadság és a 168 óra hazudik, rágalmaz és bármi áron le akarja járatni az Orbán kormányt. 2002. 11. 06. Az ORTT helyt adott a Jobbik Médiafigyelõ Szolgálat panaszának, amelyben kifogásolták, hogy az RTL Klub TV október 8-i híradójában megsértette az objektív tájékoztatás elvét, mert valótlanul úgy állította be ismertetésében az eseményeket, mintha a Fidesz az október 23-i ünnepségen rendzavarásra készülne. A sajtó és véleménynyilvánítás szabadságát már megint keverik a rágalmazás „szabadságával“. 4 évi legendagyártás után kiderült egy hét és fél millió forintos vizsgálat eredményeként, hogy az Orbán kormány idején, Simicska Lajos elnöksége alatt nem történt semmilyen disznóság az APEH-nél. Csak az nem világos, hogy ilyenkor a rágalmazók hada, a hazudozó politikusok és újságírók miért nem szégyellik magukat. Keller Lászlónak most kártérítési pert kellene kezdeményeznie és a rágalmazókkal megfizettetni a vizsgálat költségeit. Na, mi lesz MSZP? 10

Az M3-as és M30-as építése kapcsán tett feljelentésre a Borsod Megyei Fõügyészség bûncselekmény alapos gyanú hiányában kétszer is megtagadta a nyomozást, majd a Legfõbb Ügyészség is hasonlóan ítélte meg a helyzetet. Most bûncselekmény hiányában újra megtagadták a nyomozást egy Keller László által kezdeményezett ügyben. Eközben a Proware Kft már legalább 160 millió forint, vezetõje pedig napi 180 ezer forint közpénzt kasszírozott, hogy bizonyítsa: az elõzõ kormány idején visszaéltek a közpénzekkel. Eredmény mégsincs. Ezzel szemben lezárult egy rágalmazási per. Ezt Keller üvegszemügyi államtitkárral szemben indították. Elvesztette. Nem furcsa, hogy a baloldali sajtó most mennyire hallgat? 2002. 11. 12. A Fidesz elsõ fokon pert nyert Kovács Lászlóval szemben. K.L. ugyanis azt állította a Fideszrõl a választások két fordulója között, hogy galád módon MSZP-s plakátokat készíttetett külföldön azért, hogy kampánycsend idején azokat szétszórva az MSZP rossz hírét keltse! Mint kiderült, a hír nem volt igaz. Pontosabban szólva rágalom volt. Mint annyi más hír, ami a baloldalról indult. Úgy látszik, mindenki magából indul ki. 2002. 11. 26. A Pesti Központi Kerületi Bírósága elmarasztalta és helyreigazításra kötelezte a Népszabadság címû MSZP-s napilapot, mert valótlanságokat állított Balogh Gyula fideszes képviselõrõl. Ismét egy baloldali hazudozás és rágalmazás. 2002. 11. 27. A Magyar Nemzet jogerõsen pert nyert Szili Katalin MSZP politikussal szemben. Az újság ugyanis megírta, hogy Szili férje, Molnár Miklós 28 millió forint kölcsönt kapott a Postabanktól 1994-ben. A hitelt azonban nem törlesztette, ezért az érdekeltségébe tartozó céget fizetésképtelenség miatt felszámolták. Ennyi. Ja meg az, hogy Szili Katalinnak ez a híradás nagyon nem tetszett. Látjuk, hogy milyen aljas, gyûlölködõ, hazug bajkeverõ ez a Magyar Nemzet? 2002. 11. 29. Keller László megint nem talált! Csak lõ, lõ, mint a megszállott! Az ügyészség nem talált bûncselekményt a Keller László által közpénzek bûnösnek vélt felhasználása miatt a Dach Kft. ellen tett feljelentésében. Nem baj! Aki keres, az elõbb utóbb majd csak talál is! A költségeket meg fizeti minden adófizetõ. Az MSZP-re szavazó is! A Fõvárosi Bíróság jogerõs ítéletével elutasította baloldali újságírók személyiségi jogainak megsértése címén Kondor Katalin rádióelnök ellen indított keresetet.

A „sértettek“: Bolgár György, Dénes Júlia, Göczey Zsuzsanna, Pásztor Magdolna, Ráday Eszter. 2002. 12. 06. A 168 óra újságírója Nagy József pert vesztett Balogh Gyula Fidesz képviselõ sérelmére elkövetett nagy nyilvánosság elõtti rágalmazás vétsége miatt. 2002. 12. 18. A bíróság Keller László MSZP-s államtitkárt 200 ezer forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte, mert valótlan állításával (magyarul rágalmazással) megsértette Hajdú Demeter Dénes (Demeter Ervin fideszes országgyûlési képviselõ édesapja) személyiségi jogait. A bíróság Keller László MSZP-s államtitkárt 700 ezer forintos nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte, Demeter Ervin korábbi Fideszes miniszter tevékenységét érintõ kijelentései miatt. A bíróság egy sajtóperben a Keller László MSZP-s képviselõ parlamenti felszólalását közreadó Magyar Hírlapot helyreigazításra kötelezte. 2003. 01. 23. Tóth András szocialista államtitkár rágalmazási pert vesztett. A bíróság jogerõsen kötelezte, hogy saját költségén a Magyar Hírlapban, a Népszabadságban, a TV2 Tények, Jó reggelt Magyarország és Jó estét Magyarország mûsoraiban az alábbi szöveget kell közzé tennie: „Azzal, hogy megalapozatlanul azt állítottam, hogy az Ezüsthajó Kft produkciójában készült Bánk Bán címû filmnek azért van két eltérõ költségvetése, hogy ebbõl a költségvetésbõl hozzávetõlegesen 150 millió forintot kivegyenek, megsértettem az Ezüsthajó Kft jó hírnevét. Ezért a történtek miatt ezúton sajnálatomat fejezem ki.“ Megint egy MSZP-s rágalom a jobboldal lejáratására. Úgy látszik a baloldalon mindenki magából indul ki. És Tóth úr államtitkár. Pártja nem határolódik el, miniszterelnöke bízik benne, a sajtó pedig sunyi módon lapít! Koltai Tamás Fidesz képviselõ jogerõsen megnyert egy pert, amit az ellene történt rágalmazás kapcsán indított a Pécsi Városi Bíróság. Az ítélet kötelezi az Új Dunántúli Naplót az alábbiak közlésére: „Nem felel meg a valóságnak dr. Kékes Ferenc, a Baranya Megyei Közgyûlés elnökének azon nyilatkozata, mely szerint Koltai Tamás a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöke szüntette meg a tanács elnöki tiszte rotációs rendszerben történõ betöltésének gyakorlatát. Nem felel meg a valóságnak dr. Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyûlés elnökének nyilatkozata, amely szerint Koltai két évvel ezelõtt puccsal szejó ha figyelünk

rezte meg az elnöki posztot.“ Hol a tisztesség mostanában? Nem a sajtóban, és nem a baloldalon! 2003. 02. 03. Bartha László, a volt szegedi fideszes polgármester pert nyert a Blikk szerkesztõségével szemben. A lap 2002. november 25-én „valótlanul állította“, hogy csalás miatt börtön fenyegetné Bartha Lászlót (magyarul rágalmazott a Blikk). Az sem felel meg a valóságnak, hogy jogtalanul felvett volna nyelvpótlékot és folytatólagosan, üzletszerûen csalást követett volna el. Ismét egy tisztességtelen akció, jobboldali politikus ellen. MSZP-szavazók, ki is a rágalmazó, árokásó, gyûlölködõ? Ja persze, hát az a mocskos Fidesz, mert ki meri ejteni a száján, hogy a baloldali sajtó hazudik és rágalmaz! 2003. 02. 04. A Legfelsõbb Bíróság a Cigány Önkormányzati választásokkal kapcsolatban megállapította, hogy a Népszabadságban megjelentek nem felelnek meg a hiteles tájékoztatásra vonatkozó követelményeknek. Ennyit a „legkedveltebb napilapról“. De hogy mitõl kedvelt? Vajon miért szeretik sokan, ha becsapják? 2003. 02. 06. Az ORTT elítélte a Nap-kelte december 31-i adását, amelyben a nézõket megtévesztve a korábban rögzített Medgyessy interjút úgy mutatta be, mintha az élõ adás lett volna. Ez persze a baloldali hazugsággyárakban és a nézõket hülyítõ, félrevezetõ megtévesztõ akciókban nem bûn, hanem érdem. 2003. 02. 26. Jánosi György sportminiszter pert vesztett Bodor Andrással és Szabó Lászlóval, a Deutsch Tamás vezette ISM volt államtitkáraival szemben. Jánosi ugyanis nyilvánosan avval rágalmazta meg a két kormányváltás után leváltott államtitkárt, hogy kétheti, 30 ezer kilométernek megfelelõ benzinköltséget számoltattak el a minisztériummal, saját zsebre. Ismét egy MSZP-s rágalmazás, vétlen Fideszes politikusokkal szemben. Pénzt és idõt nem kímélve vizsgálta át a rendõrség az APEH volt Bûnügyi Igazgatóságát. (Mottó: „Az a mocskos, tolvaj Fidesz!“) Az ORFK közleménye szerint 317 rendõrségi dolgozó összesen 10577 órai munkát végzett a vizsgálat során! A vizsgálat megállapítása: „A Bûnügyi Igazgatóság a hatályos jogszabályok szellemében járt el, feladatát szakszerûen végezte.“ Remélhetõleg az következik, hogy a rágalmazók (Keller úr, Kovács úr és a többiek) sürgõsen lemondanak, és a vizsgálat költségeit megfizetik! Ez így lenne korrekt kedves MSZP! jó ha figyelünk

„Nem lesz boszorkányüldözés“, mondta Medgyessy! És ezek után képesek voltak egy rágalom kapcsán 317 embert 10577 órán át kergetni a semmi után. Ez már nem gonoszság, hanem elmebaj! 2003. 03. 08. Juszt László pert indított a Magyar Nemzet ellen. Az újság ugyanis „megsértette“ Juszt személyiségi jogait. Kritizálni merészelte, hogy Juszt Rogán Antal fideszes képviselõnek azt az ártatlan, barátságos kérdést tette föl: „hogy mer szemtelen arccal hazudni?“ MSZP-s agymenés! A támadó félti a személyiségi jogait! Juszt egyébként a pert jogerõsen elvesztette. 2003. 03. 19. A Budai Központ Kerületi Bíróság ítélete szerint Juszt László megsértette a Fidesz alelnökének, Kövér Lászlónak jó hírnevéhez, becsülethez és emberi méltósághoz fûzõdõ személyiségi jogait. Az ítélet szerint Juszt köteles a Népszavában nyilatkozatot közzétenni, amelyben elismeri a fentieket, és emiatt elnézést kér. Persze ennek is a Fidesz az oka, miért kényszeríti ezt az ártatlan, szerencsétlen, tisztességtudó J. Lacikát arra, hogy rágalmazzon?! 2003. 03. 20. A Fõügyészség befejezte a Szövetség a Nemzetért Alapítvány mûködésének vizsgálatát, és semmilyen törvénysértést nem állapított meg. Ezért Keller László MSZP-s államtitkárt, aki a vizsgálatot kezdeményezte, lemondásra szólították fel. Persze a vizsgálat költségeit az adófizetõk pénzébõl fedezik. És természetesen Keller úr nem kér az alapítványtól annak megrágalmazása miatt elnézést. És természetesen az MSZP szerint ez így teljesen rendben van. Na igen, mert ennek is a Fidesz az oka, mert puszta rosszindulatból csak azért nem csalt itt sem, hogy ne lehessen Kellernek igaza! 2003. 03. 27. Az Állami Számvevõszék megállapította, hogy az elõzõ kormányzati ciklusban történt Postabank-konszolidáció szükséges mértékû volt, és helyreállította a pénzintézet normális mûködését. Az ÁSZ nem veti fel bûncselekmény gyanúját. Ismét romba dõlt egy MSZP-s rágalom és hazugság. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos törvénytelennek minõsítette az APEH adatmásolási akcióját. Az ORFK ennek ellenére, figyelmen kívül hagyva a Fidesz feljelentését, nem rendel el nyomozást az ügyben. Szép népi demokratikus módon, ha a Fideszrõl van szó nyomoznak, vádolnak, támadnak, felháborodnak, ha igaz, ha nem. De ha az MSZP-rõl, akkor elegáns nagyvonalúsággal eltekintenek a vizsgálattól!

Jogerõsen pert nyert a Fidesz Kovács Lászlóval szemben. Az MSZP elnök-külügyminiszter ugyanis a 2002-es országgyûlési választások alkalmával egyik nyilatkozatában megrágalmazta a Fideszt. A Fidesz bocsánatkérést vár (joggal), Kovács ellenben nem kér elnézést. Laci bácsinak szabad rágalmazni, mellébeszélni, igaztalanul befeketíteni másokat, rá nem vonatkozik törvény és erkölcs! 2003. 04. 02. A kormányváltás után a Magyar Fejlesztési Bank új vezetõségének feljelentése alapján a rendõrség 2002. júliusban nyomozást rendelt el „különleges személyi adattal visszaélés és más bûncselekmények“ ügyében, a részben állami tulajdonú Defend Kft-vel szemben. Az ORFK most beszüntette a nyomozást, mivel „nem történt bûncselekmény“. Egy újabb Fidesz-kormányzat elleni MSZP-s rágalom omlott össze. Ismét kiderült, hogy nem a Fidesz volt a „csúnya“. Na, ki akkor az árokásó? 2003. 04. 08. Ismét pert vesztett Juszt László baloldali újságíró. A bíróság azért marasztalta el az igazmondás bajnokát, Medgyessy Péter társát az Aranyfürt Vadászati Rt-ben, mert a Népszava október 28-i számában valótlan állításaival, rosszindulatú, a tényekkel ellentétes rágalmazásaival súlyosan megsértette Orbán Viktor jó hírnevéhez, becsülethez, és emberi méltóságához fûzõdõ személyiségi jogait. Megint „tisztességes baloldali árokbetemetõrõl“ derült ki, hogy valami nem stimmel. Persze ez a látszat. Az igazság viszont az, hogy a Fidesz az oka mindennek. Orbán Viktor képes arra, hogy semmi disznóságot ne csináljon, csak azért, hogy fondorlatos módon csõbe húzza a szegény ártatlan baloldali jámborokat! 2003. 04. 18. Az ORTT elmarasztalta a Magyar Televíziót, mivel március 27-én egyetlen hírmûsorában sem számolt be arról a jogerõs bírósági döntésrõl, amely elítélte Kovács László MSZP-elnököt a Fidesz jó hírnevének megsértése miatt. Hogy is van az a kiegyensúlyozott, sokoldalú, tárgyilagos, pártatlan tájékoztatás? Már megint „bagoly mondta a Fidesznek“. 2003. 05. 22. Sajtóhelyreigazításra és erkölcsi kár címén egymillió forint megfizetésére kötelezte jogerõsen Keller László szocialista országgyûlési képviselõt a Pest Megyei Bíróság. A taláros testület csütörtökön helybenhagyta a Budaörsi Városi Bíróság tavaly október 29-én született ítéletét, amely ellen Keller László akkor fellebbezett. Az ügyvédi iroda nagy nyilvánosság elõtt, jelentõs érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt perelte be a szocialista politikust. Keller úrnak elég sokba kerül a rágalmazás. Vajon ki fizeti ezt meg? 11

2003. 05. 30. Jogerõsen százezer forint kártérítés megfizetésére kötelezte a Pest Megyei Bíróság Keller László MSZP államtitkárt, rágalmazás miatt. Megint! És senki nem szégyelli magát ott a baloldalon. 2003. 06. 03. A Fõvárosi Bíróság másodfokon is jogsértõnek ítélte Szász István újságíró Népszavában megjelent cikkét, amelyben a Magyar Rádióról azt írta, hogy „a magyarországi zsidó közösséget naponta támadások érik a közszolgálat rádióban. „Vagyis a hír nem volt igaz, Megint egy baloldali hazugság és rágalom. A magyar újság cikkébõl aztán majd idéz a külföldi sajtó, hogy “nem mi mondjuk, õk maguk írják: Magyarországon az állami rádióban antiszemitizmus van, mit meg nem enged ez a gaz Orbán kormány!" Így lehet kavarni a fekáliát, a baloldalon. Az egy éve tartó rendõrségi nyomozás, valamint a már lezárult teljeskörû APEH-vizsgálat a mai napig nem tudta bizonyítani azokat a vádakat, amelyeket a Millenáris Kht. leváltott igazgatója, Berkecz Mária ellen felhoztak. Miközben a vétlen gyanúsítottat meghurcolták, számláit a mai napig zárolták, sem õ, sem férje nem kap munkát. Mûködik a hálózati rendõrség. Megfélemlítés, zaklatás, rágalmazás, anyagi tönkretétel, csupa régi jó bevált MSZMP-s módszer. Ismét pert vesztett egy szocialista politikus! Most Juhász Ferenc minisztert marasztalta el a bíróság, mivel megsértette Orbán Viktor becsületét. Egyszerûbben: rágalmazott. Ezzel már hétre emelkedett azon MSZP-s frontemberek száma, akiket valótlan állítások (hazudozás, rágalmazás) miatt a bíróságok elítéltek! A jogerõsen elítélt MSZP-s frontemberek: Lendvai Ildikó megsértette a jóhiszemû joggyakorlás elvét. (becsapta az embereket, hazudott.) Jánosi György megrágalmazta, hazugsággal megvádolta államtitkárait. Tóth András titkosszolgálat államtitkár rágalmazott, hazudott. Keller László államtitkár többszörösen kapott pénzbüntetést hazugság, rágalmazás miatt. Kovács László külügyminiszter rágalmazás miatt lett elítélve, Katona Béla MSZP frakcióvezetõ helyettes pedig márciusban veszített pert a Fidesszel szemben. Az MSZP szavazóknak meg csak gratulálni lehet. A világon nincs még egy olyan ország, ahol ennyi elítélt lenne a hatalom gyakorlói között! Kinek és miért jó ez? 2003. 07. 03. Keller László feljelentette Baranyay Lászlót az MFB volt vezérigazgatóját. A Fõvárosi 12

Fõügyészség megállapította, hogy a „feltárt adatok alapján kizárt a hûtlen kezelés bûntettének elkövetése.“ Az Orbán kormány idején privatizált 12 agrárcéggel kapcsolatos KEHI-feljelentés ügyében a Fõvárosi Fõügyészség megszüntette a nyomozást, ugyanis megállapították, hogy nem történt semmilyen törvénysértés. Keller László feljelentette a Szövetség a Nemzetért Alapítványt. A Fõvárosi Fõügyészség vizsgálata megállapította, hogy az alapítvány mûködése mindenben törvényes volt és nem talált alapot az ügyészi intézkedés megtételére. Keller László hûtlen kezelés gyanújával feljelentést tett a Magyar Építõipari Kht támogatása ügyében. A vádhatóság bûncselekmény hiányában lezárta a vizsgálatot. Az M3-as autópálya építése kapcsán Keller László (MSZP) rendõrségi feljelentést tett. A borsod megyei fõügyészség két alkalommal tagadta meg a nyomozást bûncselekmény hiányában, majd fellebbezést követõen a Legfõbb Ügyészség is. MSZP szavazók, figyelitek Keller László ámokfutását? Helyeslitek? Ennek alapján tartjátok a Fideszt tolvajnak? Frankók vagytok! 2003. 07.22. A TV volt elnöke Szabó László Zsolt ellen a Fõvárosi Fõügyészség megszüntette a nyomozást, mert „az MTV helyzete és a keletkezett veszteség nem a volt elnök kötelességszegõ magatartásának következménye volt.“ Ismét megdõlt egy baloldali vádaskodás, ami rágalom, azaz hazugság volt. (elindítói Petõ Iván és Haraszti Miklós) Tetszenek érteni? Szabót, aki vétlen, meg kellett hurcolni (Kovács úr visszahívta külszolgálatból, mivel „bûnös“) mert Fideszes, de Ragáts Imre, aki a pénzügyi igazgató volt, ártatlan, sõt TV elnöknek is kiváló, mert MSZP-s! Megszüntették a Balogh Lajos Barna dobozi református lelkész elleni rágalmazási pert. A bíróság szerint a lelkész nem sértette meg a feljelentõk, Doboz község MSZP-s polgármestere és jegyzõje becsületét. (A lelkész „bûne“ az volt, hogy kifogásolni merészelte, hogy a község baloldali vezetése nem hajlandó eltávolíttatni a dobozi szovjet emlékmûn található tiltott önkényuralmi jelképet) Látjuk megint ki az árokásó? Hát nyilván a lelkész! Mit kötözködik! Tudhatná, hogy MSZP-s vezetõknek joguk van fittyet hányni a törvényekre, ha elvtársi kedvük és öntudatuk úgy kívánja! Igaz, MSZP szavazók? 2003. 08. 02. Berkecz Mária ügyében az ügyészség mindennemû nyomozást megszüntetett. Az ügyész-

ségi határozat szerint a Millenáris volt igazgatója „gondos gazda módjára járt el“. Most már csak az a kérdés, hogy a feljelentõk, Keller László és Mizsei Zsuzsanna hogyan fogják kárpótolni az ártatlanul meghurcolt asszonyt és családját? Akitõl elvették útlevelét, zárolták magánszámláit, neki és férjének hónap óta senki nem mer munkát adni, félve a retorzióktól! „Ártatlanság vélelme“, „jogállamiság“ MSZP módra, a D-209-es titkos ügynök által irányított országban. A Fõvárosi Fõügyészség az elõzõ kormány idején privatizált 12 agrárcéggel kapcsolatos nyomozást megszüntette és a KEHI panaszát elutasította. Ez újabb látványos kudarc az Orbán kormány gazdálkodását több fronton támadó Medgyessy kormány számára! Szégyen, amit kedvenceitek mûvelnek! 2003. 09. 09. A Fõvárosi Fõügyészség megszüntette a nyomozást a Happy End Kft és a MERT 2000 Rt vezetõi, valamint az Orzságimázs központ osztályvezetõje elleni büntetõ eljárásban, mivel nem talált sem bûncselekményt, sem szabálytalanságot, sem károkozást. Ismét, sokadszorra is kiderült, hogy az MSZP légbõlkapott rágalmai valótlan, hazug, rosszindulatú vádaskodások voltak csupán, amivel aljas módon a fél országot hülyítették! Ezekre szavaztatok MSZP pártiak. Jogerõsen pert nyert a Népszabadság újságírójával szemben Balogh Gyula volt kisgazda (jelenleg független) országgyûlési képviselõ. A baloldali újságírót nagy nyilvánosság elõtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt ítélte el a bíróság. Menetrendszerûen ismét egy baloldali rágalmazó. Minden korábbinál nagyobb összeget, hárommillió forintot ítélt meg jó hírnév és emberi méltóság megsértése miatt a Fõvárosi Bíróság csütörtökön Kósa Lajosnak a Blikk címû napilap elleni kártérítési perében. Na, megint a Fidesz hazudott? Mikor fog a baloldal egyszer már észhez térni? 2003. 09. 17. Helyreigazításra kötelezte a Népszavát a Fõvárosi Bíróság kedden kihirdetett jogerõs ítéletével; a napilap hamis színben tüntette fel Braun Márton, a Fidesz országgyûlési képviselõje korábbi tevékenységét. Megint a Fidesz hazudott, MSZP-sek? 2003. 12. 03. Ismét pert nyert a Fidesz. A Népszabadság a valós tények hamis színben való feltüntetésével megsértette a Fidesz jó hírnevét a lap Ingatlankaland állami pénzekért címû tavalyi cikkével, döntött tegnap jogerõsen a Fõvárosi Bíróság. A Népszabadságnak elnézést kell kérnie a Fidesztõl. Nem kell folyton bizonyjó ha figyelünk

gatni, már az eddigiekkel is bõven kiérdemelte az újság a „Néphazugság“ nevet. Hering Gyula, tavasszal megválasztott pécsi önkormányzati képviselõ magánvádlóként indított büntetõpert a Dunántúli Napló újságírói ellen. Bûncselekmény hiányában a Pécsi Városi Bíróság dr. Mezey Szilárd bíró által vezetett tanácsa mind Pauska Zsolt fõszerkesztõt, mind Máté Balázs és Mészáros B. Endre újságírókat felmentette az ellenük emelt vádak alól. A döntést a magánvádló tudomásul vette, ezért az ítélet jogerõs – írja a csütörtöki Dunántúli Napló. A bíró az ítélet indoklásába n egyebek mellett kifejtette, hogy „...a börtönviselt kifejezést használták az újságírók. A Magyar Értelmezõ Kéziszótár szerint a börtönviselt melléknév, és olyan személyt jelöl, aki köztörvényesként volt már börtönben. Hering Gyula úr köztörvényesként volt már börtönben, tehát a börtönviselt kifejezés használata nem elferdítése a tényeknek.“ A furcsa csak az, hogy egy ilyen nem elferdített múltú személy önkormányzati képviselõ lehet. Nem a hazudós, lopós Fidesz, hanem a tiszta és korrekt MSZP színeiben. Hát hiába, ha egyszer választóinak ez tetszik. Jellemzõ? Inkább szomorú. „A bíróság megállapította, hogy Kovács László megsértette a Fidesz – MPP jó hírnevéhez fûzõdõ személyiségi jogait akkor, amikor 2002 április 18.-án és 19.-én a TV2 Jó estét Magyarország, az ATV Nap-kelte, az ATV Híradó, a Kossuth rádió délutáni Krónika mûsoraiban, valamint az MTI rendkívüli sajtótájékoztatója során elhangzott nyilatkozataiban azt a hamis látszatot keltette, hogy a Fidesz – MPP hamis MSZP-s röplapokat kíván a kampánycsend alatt szétosztani azért, hogy utóbb hamisan kampánycsend sértéssel vádolhassa meg az MSZP-t.“ Több mint egy éven keresztül aggódva, és feszült figyelemmel leste az egész ország, hogy hol vannak az augsburgi kamionok, amelyek a Fidesz által hamisított MSZP-s röplapokat hozták. Végre megtudtuk: a Laci bácsi fantáziájában! Tehát Laci bácsi hazudott! Sõt rágalmazott, vagyis tudatosan állított olyasmit, ami nem volt igaz. Nem véletlen elszólásként, hanem többször is elismételve, azért, hogy a Fideszt besározza. 2003. 12. 05. Juszt László megsértette Orbán Viktor jó hírnevéhez, becsülethez, emberi méltósághoz fûzõdõ személyiségi jogait a Népszavában 2002. október 28.-án megjelent cikkében, döntött jogerõsen a Fõvárosi Bíróság. A jogerõs ítélet arra kötelezi Jusztot, hogy a Népszavában tegyen közzé nyilatkozatot, amelyben elnézést kér Orbán Viktortól. (Magyar Nemzet). Ismét rágalmazott a baloldal. De miért tetszik ez az MSZP szavazóinak? jó ha figyelünk

Juhász Ferenc hadügyminiszter úr (MSZP) ugyancsak személyiségi jogi pert vesztett Orbán Viktorral szemben. Juhász urat azért ítélték el, mert az Info rádióban azt a hamis látszatot keltette, hogy Orbán Viktor antiszemita, értelmetlenül nacionalista és szavahihetetlen politikus. Természetesen Juhász sem tudott konkrétumokat mondani. Csak rágalmazott õ is, bele a nagyvilágba. Mint a több MSZP-s. Szép! Kovács László kérdése Orbán Viktorhoz: „Ön szerint melyik párt politikusai viszik sorozatosan bíróság elé a politikai vitákat, kik indítanak sorozatosan pereket politikai ellenfeleikkel szemben?“ Ügyes. Értjük a kérdés lényegét? A Fidesz a galád, mert a sorozatos rágalmazások, hazudozások, inkorrekt, galád hátbatámadások miatt sorozatosan bírósághoz fordul! Az a gazember, aki védekezni merészel! MSZP szavazók ezt is le tudjátok nyelni? Már elnézést, de ez egy kicsit sok. 2003. 12. 04. Döntött a Fõvárosi Bíróság: a Magyar Hírlap megsértette a Magyar Rádió jó hírnévhez fûzõdõ személyiségi jogait. A jogerõs ítélet szerint a napilap 2001 decemberi számában az Udvarhölgyek púder nélkül címû cikkében valótlanul híresztelte, hogy a Magyar Rádióban a baloldali és liberális gondolkodók ellen hajtóvadászat folyt. A Magyar Hírlapnak 8 napon belül közzé kell tennie az ítéletet tartalmazó nyilatkozatot A Fidesz elsõ fokon megnyerte a Népszava ellen a Fõvárosi Bíróságon kedden azt a személyiségi jogi pert, amelyet a 2002-es választások két fordulója között az országba behozott „ál-MSZP-s“ röplapokról szóló cikk miatt indított. Csáki György a Népszava június 19-i száma szerint azt állította, hogy a tavalyi országgyûlési választások elõtt „ál-MSZP-s röplapok“ is érkeztek Ausztriából Magyarországra A Magyar Posta Rt. elnökének jogi képviselõje a tárgyaláson átadta a bíróságnak az alperes Népszavához eljuttatott levelét, mely szerint sem interjút, sem információt nem adott a lapnak. Az ügyvéd a Népszava fõszerkesztõjének azt a hivatalos nyilatkozatát is átadta a bíróságnak, amely mindezt megerõsíti, illetve tartalmazza azt is, hogy a lap tévesen hivatkozott Csáki Györgyre A perben kiderült , hogy a kifogásolt cikkben Csáki Györgynek, a Magyar Posta vezetõjének tulajdonított nyilatkozat valójában nem hangzott el. Idõközben errõl írásban nyilatkozott mind Csáki György, mind pedig a Népszava fõszerkesztõje. 2004. 01. 29. Ismét pert nyert Orbán Viktor. Csütörtökön a Fõvárosi Bíróság elsõ fokon elmarasz-

talta Bozóki Andrást, valamint a Magyar Hírlap Könyv – és Lapkiadó Rt-t, mint alpereseket, mert megsértették Orbán Viktor személyiségi jogait. A Bíróság megállapította, hogy az alperesek megsértették Orbán Viktor személyiségi jogait, amikor a Magyar Hírlap 2003. szeptember 5-én megjelent számában azt a hamis látszatot keltették, hogy az úgynevezett Tiszti Kaszinó eladását Orbán Viktor személyes meggazdagodására használta volna fel. 2004. 02. 03. A Fõvárosi Bíróság megállapította, hogy Dr. Veér András alperes azzal, hogy a Népszava 2002. április 3-i számában az „El a kezekkel Kövér Lászlótól“ címû cikkében megalapozatlanul állította felperesrõl, hogy mentálisan beteg, és e betegség tünetei egyre súlyosbodnak. Veér András, Medgyessy Péter tanácsadója ezzel megsértette a felperes Kövér László jó hírnévhez fûzõdõ személyiségi jogát. 2004. 02. 07. Bûncselekmény és bizonyíték hiányában megszüntette a nyomozást a Fõvárosi Fõügyészség az Országimázs Központ tevékenységével kapcsolatos, még folyamatban lévõ összes ügyben, mert a Kormányzati Ellenõrzési Hivatal és Keller László feljelentései megalapozatlanoknak bizonyultak. Nem merült fel bûncselekményre utaló jel az Ezüsthajó Kft esetében sem, és a Happy End Kft sem sértett jogszabályt. A nyomozás adatai alapján nem lehetett bûncselekményt megállapítani, károkozás pedig nem történt. Igy a megvádoltak esetében sem a csalás, sem a hûtlen kezelés vádja nem bizonyult valósnak. Most lenne itt az ideje, hogy Keller László, Kovács László, a Népszabadság, Népszava, számtalan baloldali politikus, újságíró, TV szerkesztõ, politikai elemzõ, a Heti Hetes résztvevõi stb. bocsánatot kérjenek Orbán Viktortól, a meghurcoltaktól, a gyanúsított Kft-k munkatársaitól és az egész magyar közvéleménytõl. Medgyessy Péter mondta: „Mert hazudni nem szabad!“ 2004. 02. 13. Orbán Viktor jogerõsen pert nyert Juhász Ferenc honvédelmi miniszterrel szemben, aki egy nyilatkozatában azt a hamis látszatot keltette, mintha a volt miniszterelnök antiszemita lenne. Ejnye, ejnye Juhász elvtárs! Hát nem megmondta a Péter, hogy hazudni nem szabad? 2004. 02. 20. Katona Béla, az Magyar Szocialista Párt frakcióvezetõ-helyettese visszavonta, a Budapesti II-III. Kerületi Bíróság 2003. március 27-én hozott ítéletével szemben tett fellebbezését. Ezzel jogerõssé vált az elsõ fokon hozott ítélet, amely elmarasztalta Katona Bélát, amiért megsértette Frajna Imrének, Selmeczi Gabri13

ellának és Varga Mihálynak a jó hírnév védelméhez fûzõdõ személyiségi jogait. A bíróság az elégtétel megadása mellett a három felperes részére személyenként 250 ezer forint megfizetésére kötelezte a szocialista politikust. A Fidesz Magyar Polgári Szövetség országgyûlési képviselõi jótékony célra ajánlják fel a bíróság által megítélt összegeket. 2004. 02. 28. Valótlanul állította a Népszava, hogy Kondor Katalin a rádió elnöke titkos megbízottként dolgozott volna 1974-tõl. (A Fõvárosi Bíróság döntése). Megint megdõlt egy baloldali rágalom. Sokadszor. És a baloldalon még mindig nem szégyelli magát senki. 2004. 03. 03. Március 2-án büntetõpert vesztett Draskovits László abban a perben, melyet Sági József fideszes országgyûlési képviselõ indított az ellene irányuló rágalmazás és becsületsértés miatt. Az utóbbi pár évben ugyanis Sági József magánélete, családja után is kutakodik a Drazsé c. lap szerzõje-kiadója Draskovits, és sértõ megjegyzéseket tesz rá és családjára nézve bulvárlapjában. Becsületsértés és rágalmazás miatt elsõ fokon március 2-án öt évre eltiltotta az újságírástól Draskovits Lászlót a bíróság. 2004. 03. 09. Kondor Katalin a rádió elnöke, és Hollós János alelnök másodfokon is pert nyert az Élet és irodalom címû lappal szemben. Az újság ismét hazudott és valótlanul azt állította, hogy a rádió vezetõi az átvilágítandók listájából kihagyták elvbarátaikat. Meddig fognak még a baloldali lapok tisztességes embereket rágalmazni? Meddig fognak még a magyar újságolvasók ilyen lapokat megvásárolni? Meddig fognak még az emberek ilyen hazudozó bitangoknak hinni? 2004. 04. 05. A Fõvárosi Bíróság ítélete szerint az ORTT határozatával szemben nem volt gyûlöletkeltõ a rádió tavaly nyári Vasárnapi Újságjában elhangzott Lovas István jegyzet. Viszont a „tisztességes“ baloldali sajtó már a fél világot telekürtölte az ellenkezõjével! Jó lenne, ha az amerikai külügyminisztérium jelentését is módosítanák a súgók, mindenkitõl elnézést kérve! Rágalmazni, mást besározni, mûbalhét csapni, ez kiválóan megy. Amíg hagyjuk. 2004. 04. 13. A mai napon ítéletet hirdetett a Fõvárosi ítélõtábla mint másodfokú bíróság, dr. Áder János felperesnek Maurer János alperes ellen személyiségi jogok megsértésének megállapítása tárgyában indított perében. Az ítélet jogerõs. A Fõvárosi Ítélõtábla jogerõs ítéletében megállapította, hogy az alperes, mint Csorna város helyi képviselõ-testület14

ének MSZP-s tagja, a képviselõ-testület 2003. szeptember 18. napján tartott ülésén megsértette dr. Áder János becsülethez és jó hírnévhez fûzõdõ személyiségi jogait azzal, hogy felperes személyét a csornai határõrlak tanya értékesítése tekintetében „spekulációval, átjátszással és umbuldával“ hozta összefüggésbe. 2004. 04. 27. A Fõvárosi Ítélõtábla kedden jogerõs ítéletben marasztalta el a Népszabadság címû napilapot, mert megsértette Áder János jóhírnévhez fûzõdõ személyiségi jogát a „Kulcsár kulcsai, Fejezetek egy brókerház életébõl – Ki tudja, mi folyik ott?“ címû cikkben Áder János képmásának feltüntetésével, a politikai elit és a „brókerbotrány“ kapcsolatának feltételezésével olyan hamis látszatot keltett, mintha Áder János személye összefüggésbe hozható lenne egyes jogellenes cselekményekkel. 2004. 04. 28. Döntött a Fõvárosi Bíróság: a Berkecz Mária ellen felhozott vádak egyikét sem tartotta megalapozottnak. A Mizsei Zsuzsanna vezette Millenáris Kht.-t a bíróság csaknem kétmillió forintos perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet jogerõs, a szocialisták által vezényelt boszorkányüldözés e szakasza is sok millió forintnyi közpénzbe kerül – értesült a „fideszfrakcio.hu“ internetes újság. Tessék már mondani, miért az adófizetõk pénzébõl fizetik a perköltséget? Fizesse ki Mizsei Zsuzsanna feljelentõ bajnok a saját zsebébõl! Ezen kívül állítsák bíróság elé a közvagyon megkárosítása miatt! 2004. 05. 14. Kövér László a Fidesz választmányi elnöke jogerõsen személyiségi jogi pert nyert Veér

András pszichiáterrel szemben, ki a Népszavában azt állította, hogy Kövér mentálisan beteg és a tünetek egyre súlyosbodnak. Veér Medgyessy Péter tanácsadója, és a kancellária személyügyi kollégiumának vezetõje. Az MSZP terézvárosi szervezet megsértette Lászay János helyi fideszes önkormányzati képviselõ személyiségi jogait, emiatt a Fõvárosi Bíróság 200 ezer forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte a szocialistákat. Van még egyáltalán olyan MSZP-s, akit nem ítéltek el? 2004. 05. 18. Jogerõsen sajtó-helyreigazítási pert nyert Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke a Népszava ellen A bíróság szerint a napilap kétséget kizáróan nem tudta bizonyítani Kondor Katalin ügynöki múltját, és még valószínûsíteni sem tudta a beszervezettséget. Az ítélet szerint a Népszavának helyre kell igazítani állításait. 2004. 05. 27. Juszt Lászlót, a „TV ügyvédjét“ a komáromi városi bíróság lopás címén 250 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Juszt úr várhatóan meg fog sértõdni. 2004. 05. 28. Kovács László MSZP-s pártelnök külügyminisztert a Fõvárosi Ítélõtábla jogerõsen elítélte és kötelezte, hogy az ítélet rendelkezését sajnálkozásának kifejezésével saját költségén 15 napon belül tetesse közzé az MTI-n keresztül. Kovács úr ugyanis egy fórumon azt a hamis látszatot keltette, hogy az ügyészség, nyomozást megszüntetõ határozatok meghozatalával több ügyben bûnpártolást követett volna el. Forrás: stana hírportál

jó ha figyelünk

Unióellenes párt az Európai Parlamentben Az UKIP EU-ellenes párt lett az igazi gyõztese a brit választásoknak – írják a londoni lapok. A függetlenségért aggódó, rasszistának minõsített kijelentéseirõl is ismert, de népszerû Robert Kilroy-Silk pártvezetõ az adófizetõk pénzének korrupt elherdálójának nevezte a brüsszeli parlamentet. Igazi nyertesként vonul be a közösség történelmébe az EU-ellenességérõl híres Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP), miután a szavazatok 16,1 százalékával sikerült 12 képviselõi mandátumot szereznie a 78-ból. A brit EU-tagság feladását nyíltan felvállaló politikai párt eleve fölöslegesnek tartja az Európai Parlamentet, mondván, annak nem látja igazi értelmét, csupán „az adófizetõk pénzének korrupt elherdálása”. A bevándorlás-ellenességét hirdetõ formáció vezéregyénisége, a brit szavazók számára korábban a BBC tévéadásokból jól ismert újságíró Robert Kilroy-Silk, akinek programja szerint pártja képviselõin keresztül az Európai Unió ellen kíván küzdeni Brüsszelben, mert szerinte annak célja elsõ sorban a brit függetlenség feladása, miközben az EP-képviselõk „éttermekben idõzve töltik ki mandátumaikat”.

Kijelentette, eltökélt célja, a brüsszeli intézmény tönkretétele, amihez a most bejutott 12 képviselõ, szerinte éppen elegendõ lesz. Robert Kilroy-Silk, a UKIP emblematikus alakja korábban a Munkáspárt képviselõjeként vállalt politikai szerepet, mára azonban egy, a Sunday Express címû bulvárlapban közölt, rasszistának minõsített cikke miatt a BBC népszerû délelõtti beszélgetõ mûsora élérõl is botrányos módon távozni kényszerült. Silk akkor azt írta: „A nyugati civilizáció az olajon kívül semmi hasznosat nem köszönhet az araboknak, akik 2001. szeptember 11-én lemészároltak háromezer embert, és az utcákon táncolva ünnepeltek.”

Amikor ennek a cikknek a végére pontot teszek, még nem tudom, mi az európai választások végeredménye. Azt tudom, hogy én szándékosan érvénytelen szavazatot adtam le, amitõl furcsán érzem magam, hiszen mindig is az aktív honpolgári részvétel híve voltam, és ma is az lennék, ha nem volnék ennyire elégedetlen a kormánypártokkal. Annak ellenére, hogy már évekkel ezelõtt kiléptem a magyar liberális pártból, még soha életemben nem szavaztam más pártra, csak az SZDSZ-re. Ezúttal ezt már nem tudtam megtenni, akkor se, ha az SZDSZ-nek a többiekhez képest még mindig vannak demokratikus érdemei. De az iraki háború támogatását és a demagóg adócsökkentõ populizmust már nem bírtam elviselni. A program és elképzelések nélküli MSZP szóba se jöhetett, a jobboldalról és a szánalmas parlamenten kívüli szánalmas pártokról pedig szó se essék. A mai magyarországi politika másik összetevõje, a sajtó is igen kiábrándító volt. A nagyhatalmú balközép médiákok Dávid Ibolyát sztárolták – talán sikerrel, e sorok olvasója már tudja, amit én még nem –, akitõl szívesen olvasták, hogy szegény Orbán Viktor mekkora franc. Dávid Ibolya lett itt az erkölcsi mérce, akibõl még a legegyszerûbb betyárbecsület is hiányzik. Sikere az általános – és fölöttébb antidemokratikus – politikaellenesség tünete. Azokkal a politikusokkal (Lévai Katalin, Mohácsi Viktória, Szájer József, Szent-Iványi István), akiknek talán gondolataik vannak az Európai Unióról, nem nagyon készültek interjúk (hacsak az unokáikról meg élettársaikról nem). A kormányon lévõ és a kampányra sok pénzt elfecsérlõ MSZP nem talált egyetlen szociálliberális értelmiségit, aki képes ép magyar nyelven megfogalmazni egy-egy választási hirdetést, egyetlen komputergrafikust vagy nyomdászt, aki képes normálisan betördelni effélét, egyetlen gógyis jelöltet, aki képes az MSZP néhány csakugyan rokonszenves, ám közismeretlen aspektusáról beszámolni. A jobboldal… – errõl beszélni sem érdemes. jó ha figyelünk

A frontember ellentmondásos szereplése ellenére a brit választók körében töretlen népszerûségnek örvend, amirõl a mostani eredmények is tanúskodnak. Az alig egy évtizedes múlttal rendelkezõ, mindeddig a politika mellékszereplõjeként nyilvántartott párt az 1999-es EP-választásokon elért 7 százalékkal alig 3 mandátumot szerezhetett meg, mára azonban számukat megnégyszerezte, amivel akár „a mérleg nyelvének pozícióját is betöltheti”– figyelmeztet a konzervatív The Daily Telegraph. A tekintélyes napilap úgy fogalmaz, a „sokáig csak rosszalkodó gyerekek maroknyi csapatának „tartott lázadók, most félelmetes erõvel lesznek jelen személyzethez, pénzforrásokhoz és kulcsposztokhoz jutva.” Ugyanakkor, a Guardian legnagyobb baloldali lapként, a brit EU-tagság feladását célzó pártról azt írja, „a karakteresen jobboldali populista párt” politikai elõretörésével „most saját jogán valami újat testesít meg a brit politikában”. A lap szerint a UKIP sikere komoly csapást jelent a közösség számára, miközben a brit politika igazi európaiságát hivatott bizonyítani. Forrás: Kõrösi Annamária – MNO

Az európai választási kampány nem világosította föl honfitársainkat arról, hogy az Európai Unió mélységesen antidemokratikus intézmény, amelyet csak akkor fogadhatunk el (s akkor is csak félszívvel), ha alaposan megváltozik. Fogadok, kevesen tudják (bár késõn, de hangsúlytalanul, félreesõ helyen a pesti sajtó is megírta apró betûvel), hogy az EU-jogszabályokat az Európai Parlament csak véleményezi. Kevesen tudják, hogy a beterjesztett jogszabálytervezeteket az Európai Parlament nem módosíthatja. A Tanács – az egyes nemzeti kormányok képviselete – és az Európai Parlament „együtt dönt“ fontos kérdésekben, tehát a végrehajtó hatalom egyben törvényhozó hatalom is, a Parlament csak „társjogalkotó“, egyetértésre kell jutnia az EU két feje közül az egyikkel (a Tanáccsal) ahhoz, hogy határozhasson. Az új európai alkotmánytervezet szerint a Bizottság elnöke maga jelöli ki (de facto: nevezi ki) a Bizottság tagjait, az elnököt viszont nem az Európai Parlament választja vagy javasolja. A törvényjavaslatokat nem az Európai Parlamentben írják, hanem a Bizottság apparátusa, amely egyre gyakrabban adja ki ezt a föladatot privát agytrösztöknek. A Tanácsban ugyan a tagállamok miniszterei ülnek, de köztudomású, hogy nekik általában gõzük sincs az EU folyó ügyeirõl. Ezeket az ún. „Coreper“, az állandó képviselõk (techno- és bürokraták) állandó (kvázi-titkos) tanácsa intézi. A kezdeményezés joga is a Bizottságot illeti meg. Képviselõket tetszett választani valamibe, ami nem parlament. Ahogy Harald Schumann írja a berlini „taz“-ban: ha valamelyik államnak olyan politikai rendszere volna, mint az EU-nak van, akkor nem vennék föl az Európai Unióba. Ne tessék majd késõbb csalódni az EU-ban: már most tudjuk, milyen. A szerzõ egyetemi tanár, rovata minden második hétfõn jelenik meg Tamás Gáspár Miklós Forrás: Magyar Hírlap online

15

A filmlegenda az illegális bevándorlás és a homoszexualitás ellen

Bridgitte Bardot sorra elveszti az ellene rasszizmus vádjával indított pereket. Az egykori filmlegenda ugyanis élesen fellép a homoszexuálisok és az illegális bevándorlók ellen, sõt Franciaország iszlamizálódásától is tart. Undort érez a muzulmánok iránt, akiket kizárna a társadalomból. A Frankfurter Allgemeine Zeitung címû konzervatív napilapban Jürg Altwegg Az undor címmel elemzi a Bridgitte Bardot által elveszített rasszizmus pereket. Az egykori filmlegenda Kiáltás a csendben címû könyvében hevesen kikel a homoszexuálisok és az illegális bevándorlók ellen. Míg az elõbbieket vásári jelenségként írja le, akiknek felszámolására találták ki az égiek AIDS-t, addig az utóbbiak templomokat szállnak meg és disznóóllá alakítják át azokat. Bardot, akit mostani férje Le Pen szellemi környezetébe vonzott, nem hiszi, hogy bármelyik párt, akár a Nemzeti Front megakadályozhatná a nyugat erkölcsi szétesését és megmenthetné azt a pusztulástól. Bardot komolyan fél Franciaország iszlamizálódásától, s mint írja, undort érez irántuk. A franciák számára nemzeti intézménynek számító B.B. ellen mostanában perek tucatjait indítják rasszizmus vádjával az emberjogi harcosok, s ezekbõl már négyet elvesztett. A perek ellenére töretlen Bardot népszerûsége – jegyzi meg Altwegg. Az egyik bíróság ítélete szerint a színésznõ nemcsak véleményének adott hangot, hanem sokkal tovább ment az iszlám befolyásáról szóló vitában, amikor leírta a fizikai ellenszenvét, undorát. A számos erõszakos jelenettel tarkított részletes leírásai –a muzulmánok állatáldozatait különösen ellenszenvesnek találja – azt az érzést keltették az olvasóban, hogy számára a muzulmánok jelenléte francia földön nem kívánatos. Ugyan nem kívánja a muszlimokat Franciaországból elkergetni, de a társadalomból ki kívánja õket zárni. Forrás: Keresztes Lajos – MNO

16

– de van más baj is... – Homály költözött a szemekre, és nem látják a napot, vélekedik Kovács László külügyminiszter úr, – s fölragyogtatja a dicsõ jövendõt… Tanulságos, kétéves mûködés után, a Kommunikációs Közalapítvány megállapítása: „Még mindig nagy a káosz a lakosság körében az európai uniós csatlakozás utáni mindennapokat illetõen.” Milliárdokat költött a kormány a kampányra, az információk mégsem jutnak el az érintettekhez. A pályázati rendszer is átláthatatlan: miközben bizonyos pályázati keretek már kimerültek, más pályázatokra még egyetlenegy pályázati tender sem érkezett. De van más baj is. Az EU megköveteli, hogy az intézményrendszer, amely a pénzek felhasználásával foglalkozik, ellenõrizhetõ, átlátható és felelõsségi viszonyait tekintve nyomon követhetõ legyen. - Nos, a magyar intézményrendszer minden, csak nem ilyen! – állítja Nográdi Zoltán, a Területfejlesztési és a Közigazgatás-fejlesztési bizottság tagja. – Ez az intézményrendszer magában kódolja a visszaéléseket, a korrupció gyanúját és a botrány lehetõségét. Túl sok szereplõje van és túl drága. A felelõsségi viszonyokat tekintve is kaotikus képet mutat. Még az összeférhetetlenségi viszonyok is szabályozatlanok. A magyar intézményrendszerben elõfordulhat olyan – a szabályozatlanság miatt -, hogy valaki egyik délután pályázatot ír, másnap délelõtt pedig elbírálja azt, majd két vagy három nap múltán a saját maga munkáját le is ellenõrizheti. Ez nem EU-konform megoldás! Ez EU-konform szabályozás! Hogyan tudja garantálni a kormány ilyen intézményrendszerrel a közfelelõsséget? Tudniuk kell, kellene: az ország hitele múlik azon hogy miként bánunk korrektül, szabályozottan és szabályosan az Európai Unió adófizetõinek euró-millióival. - Döbbenet volt számomra, amikor megtudtam, hogy állami, kormányzati szinten úgy foglaltak állást, hogy a 10 százalékos pályázatírási költség nem is olyan sok – tárja szét a kezét Ékes József, a Környezetvédelmi bizottság tagja. – Ha csak a SAPARD- pályázatokat nézzük, 50 milliárd áll rendelkezésre, akkor ennek a tíz százaléka 5 milliárd. Ennyi megy el arra, hogy megírják a pályázatot, és maga a pályázó még nem is csinált semmit. *** A kormányváltás idõpontjában 236 ezer volt munkanélküli. Most 252 ezer. A miniszterelnök 500 ezer új munkahelyet ígért.

A munkaügyi tárca államtitkára 100 ezer, a miniszter pedig 200 ezer új munkahelyrõl beszélt. Az a közös ezekben a számokban, hogy mindegyik valótlan – mondja Õry Csaba, a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke. – Szép vízszintes vonalalakkal mutatja a Központi Statisztikai Hivatal havonta megjelenõ grafikonja: 2001 január-márciusában 3 millió 875 ezer volt a foglalkoztatottak száma, míg az idén január-márciusban 3 millió 891 ezer. A különbség 16 ezer, és nem 40, nem 100, és fõleg nem 200 ezer… A Magyar Tudományos Akadémia tagjától származó „csendes” jelzés szerint az uniós csatlakozás esélyeit elõreláthatóan kiaknázni tudó népesség aránya 25-35 százalékra becsülendõ. Vajon a többi, 60 százaléka a magyar lakosságnak mikor lesz majd élvezõje az Uniónak, – élvezõje lesz-e egyáltalán? Kérdezte-e már õket valaki, hogy vajon õk mit gondolnak az európai uniós csatlakozásról? - Nos, itt érhetõ tetten a kormány felelõssége! – állítja Hörcsik Richárd, az Európai integrációs ügyek bizottságának alelnöke. – A kormány készítsen hatástanulmányokat, amelyek számba veszik a csatlakozás következményeit. Kerüljön végre nyilvánosságra: kik lesznek azok, akiket a csatlakozás hátrányosan érint. Ne titkolják tovább az ezzel kapcsolatos elemzéseket. Dolgozzanak ki intézkedéscsomagot a reménytelenül leszakadók megsegítésére és a nemzeti petíciójában foglaltaknak megfelelõen legyenek partnerek a problémák orvoslásában. *** Homály költözött a szemekre, és nem látják a napot, vélekedik Kovács László külügyminiszter úr, – s fölragyogtatja a dicsõ jövendõt: „A tárgyalásokon elért eredmények hatására a nettó pénzügyi pozícióink már a 2006 végéig terjedõ idõszakban is jelentõs mértékû aktívumot fognak mutatni, 1,4 milliárd euró az a pluszösszeg, amennyivel Magyarország többet kap, mint amennyit befizet. A 2007-ben kezdõdõ új pénzügyi idõszakban ez az összeg lényegesen emelkedni fog, minimum évi 3 milliárd euró, de egyes becslések szerint ennél is többrõl van szó.” Meglátjuk, – ha meglátjuk! Forrás: Bartha Szabó József – gondola

jó ha figyelünk

A legfrissebb hivatalos értékelés szerint a hétvégi választások eredményeképpen a következõképpen oszlanak el a mandátumok a frakciók között a Európai Parlamentben.

– Európai Néppárt (EPP-ED): 276 man- Csehország: – – – – – – –

dátum (korábban, az 1999-2004 közötti ciklusban: 232) Európai Szocialisták Pártja (PES): 200 képviselõ (korábban 175) Liberális Demokraták (ELDR): 66 képviselõ (korábban 52) Zöldek (G/EFA): 42 mandátum (korábban 45) Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL): 39 mandátum (korábban 49) Unió a Nemzetek Európájáért (UEN): 27 mandátum (korábban 23) Demokráciák és a Sokszínûség Európája (EDD): 15 mandátum (korábban 18) függetlenek: 67 képviselõ (korábban 32)

A 25 tagúra bõvült EU Európai Parlamentjében 732 képviselõ foglal majd helyet, a korábbi ciklusban, a még 15 tagország által delegált parlamentnek csak 626 tagja volt. Az európai parlamenti választások részvételi aránya 45,3 százalékos volt, szemben a legutóbbi, 1999-ben tartott voksolás 49,8 százalékos részvételi adatával. *** A vasárnapi európai parlamenti választásokon az egyes tagországokban a következõ, mandátumszám szerinti eredmények születtek: Ausztria: Osztrák Szociáldemokrata Párt – 7 Osztrák Néppárt – 6 Hans-Peter Martin független listája – 2 Zöldek – 2 Osztrák Szabadságpárt – 1 Belgium: Kereszténydemokrata Flamand Párt – Új Flamand Szövetség – 4 Szocialista Párt – 4 Alternatív Szocialista Haladó Párt – SPIRIT – 3 Flamand Liberálisok és Demokraták – 3 Flamand Tömb – 3 Reformer Mozgalom – 2 ECOLO – 1 GROEN – 1 Humanista Demokratikus Centrum – 1 Reformer Mozgalom – 1 CSP-EVP – 1 Ciprus: Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja – 2 Demokratikus Tömörülés – 2 Demokrata Párt – 1 „Europáért“ lista – 1 jó ha figyelünk

Polgári Demokratikus Párt – 9 Cseh és Morvaország Komm. Pártja – 6 Függetlenek Szövetsége – Európai Demokraták – 3 Cseh Szociáldemokrata Párt – 2 Függetlenek – 2 Kereszténydemokrata Unió Csehszlovák Néppárt – 2 Dánia: Szociáldemokraták – 5 Liberálisok – 3 Dán Népi Mozgalom az EU Ellen – 1 Dán Néppárt – 1 Júniusi Mozgalom – 1 Konzervatív Néppárt – 1 Szocialista Néppárt – 1 Szociálliberálisok – 1 Észtország: Észt Szociáldemokrata Párt – 3 Észt Centrumpárt – 1 Észt Reformpárt – 1 Haza Szövetség – 1 Finnország: Centrumpárt – 4 Nemzeti Koalíciós Párt – 4 Szociáldemokrata Párt – 3 Baloldali Szövetség – 1 Svéd Néppárt – 1 Zöld Egyesülés – 1 Franciaország: Szocialista Párt – 30 Népi Mozgalom Uniója – 17 Köztársasági és Reformpárt – 11 Nemzeti Front – 8 Zöldek – 6 Francia Kommunista Párt – 3 Mozgalom Franciaországért – 3 Görögország: Új Demokrácia – 11 Pánhellén Szocialista Mozgalom – 8 Görög Kommunista Párt – 3 Baloldal és Haladás Koalíciója – 1 Népi Ortodox Gyûlés – 1 Hollandia: Kereszténydemokrata Tömörülés – 7 Munkáspárt – 7 Néppárt a Szabads.ért és a Demokr.ért – 4 Átlátható Európa – 2 Keresztény Unió-SGP – 2 Szocialista Párt – 2 Zöld Baloldal – 2 Demokraták 66 – 1

Írország: Fianna Fáil – 4 Fine Gael – 3 Dolgozók Pártja – 2 Párton kívüli független jelöltek – 2 Sinn Fein – 1 Zöld Párt – 1 Lengyelország: Polgári Platform – 14 Lengyel Családok Ligája – 10 Jog és Igazságosság – 7 Önvédelem – 7 Baloldali Demokratikus Szövetség Munka Uniója – 5 Lengyel Parasztpárt – 4 Szabadság Uniója – 4 Lengyel Szociáldemokrácia – 3 Lettország: Haza és Szabadság Konzervatív Szöv. – 4 Új Idõ – 2 Emberi Jogokért Küzdõ Párt az Egyesült Lettországban – 1 Lett Út – 1 Néppárt – 1 Litvánia: Munka Párt – 4 Liberális és Centrumszövetség – 2 Litván Szociáldemokrata Párt – 2 TS – 2 Litván Demokrata Párt – 1 LLRA/LRS – 1 VNDPS – 1 Luxemburg: Keresztényszociális Párt – 3 Demokrata Párt – 1 Luxemburgi Szocialista Munkáspárt – 1 Zöld Alternatíva – 1 Magyarország: Fidesz – Magyar Polgári Szövetség – 12 Magyar Szocialista Párt – 9 Szabad Demokraták Szövetsége – 2 Magyar Demokrata Fórum – 1 Málta: Máltai Munkáspárt – 3 Nacionalista Párt – 2 Nagy-Britannia: Konzervatív Párt – 27 Munkáspárt – 19 Egyesült Királyság Függetlenségi P. – 12 Liberális Demokrata Párt – 12 Skót Nemzeti Párt – 2 Zöld Párt – 2 17

Demokratikus Unionista Párt – 1 Egyesült Királyság Unionista Pártja – 1 Sinn Féin – 1 Walesi Nemzeti Párt – 1 Németország: Német Kereszténydemokrata Unió Keresztényszociális Unió – 49 Német Szociáldemokrata Párt – 23 Szövetség 90/Zöldek – 13 Demokratikus Szocializmus Pártja – 7 Szabad Demokrata Párt – 7 Olaszország: Olajfa – 27 Hajrá Olaszország – 17 Nemzeti Szövetség – 9 Demokratikus Centrum Unió – 5 Északi Liga – 4 Bonino Listája – 2 Kommunista Újjáalakítás – 5 Kommunista Párt – 2 Zöldek – 2

Demokratikus Unió Európáért – 1 Pietro Civil Társasága – 1 Szociális Alternatíváért Mussolini Listája – 1 Új Olasz Szocialista Párt – 1 Egyéb – 1 Portugália: Szocialista Párt – 12 Szociáldemokrata Párt – Néppárt – 9 Portugál Kommunista Párt – Zöldek – 2 Baloldali Blokk – 1 Spanyolország: Spanyol Szocialista Munkáspárt – 25 Néppárt – 23 GALEUZCA ( nacionalista baszk, katalán és galíciai pártok szövetsége) – 3 Környezetvédõk – 2 Népek Európája – 1 Svédország: Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt – 5

Mérsékelt Koalíciós Párt – 4 Júniusi Lista – 3 Baloldali Párt – 2 Néppárt – 2 Centrumpárt – 1 Kereszténydemokrata Párt – 1 Zöld Környezetvédõ Párt – 1 Szlovákia: Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom – 3 Kereszténydemokrata Mozgalom – 3 Smer – 3 Szlovák Demokr.a és Keresztény Unió – 3 Magyar Koalíció Pártja – 2 Szlovénia: Szlovénia Liberális Demokráciája – 2 Szociáldemokrata Párt – 2 Új Szlovénia – Keresztény Néppárt – 2 Szociáldemokraták Egyesített Listája – 1 Forrás: gondola MTI nyomán

Döntõen kettes érdemjeggyel osztályozták a Medgyessy-kormány eddigi mûködését társadalomtudósok a XXI. Század Intézet konferenciáján. A tanácskozáson politológusok, jogászok és közgazdászok értékelték az eltelt két esztendõ munkáját. A kabinet tevékenységét öt szempont szerint elemezték a szakértõk. Kormányzástechnikai, közgazdaságtani, Európai Uniós, kül- és biztonságpolitikai, valamint politológiai aspektusból vizsgálták az eddigi teljesítményt. KORMÁNYZÁSTECHNIKA Sárközy Tamás jogászprofesszor „gyenge kormányzattechnológiai teljesítményrõl“ beszélt. Mint mondta, a kormányt súlyos menedzsmenthibák jellemzik, „állandó huzakodás“ zajlik. A nemzeti közép kormányának létrejötte helyett a két politikai tábor nem tûnt el, legfeljebb elitváltás történt, és az úgynevezett média- és marketingkormányzás elsõbbsége az Orbán-kormányhoz hasonlóan fennmaradt. Ezzel együtt úgy foglalt állást: a Medgyessy-kormány hibái a legtöbb esetben abból fakadtak, hogy folytatta elõdje kormányzási technikáját, a pozitívumok pedig ott jelentkeztek, ahol szakított azzal. Általános problémának nevezte a túlpolitizáltságot, amely a túl nagy, illetve túl kicsi minisztériumok létrejöttét is eredményezte. Elõbbire a Belügy-, míg utóbbira az Informatikai Minisztériumot hozta fel példaként. Stumpf István, politológus, az Orbán-kormány volt kancelláriaminisztere szerint a Medgyessy-kormány legnagyobb problémája az, hogy nincs határozott nem18

Stumpf István, politológus, az Orbán-kormány volt kancelláriaminisztere beszorult a kormány a saját ígéretei közé. A

Sárközy Tamás jogászpro- második évtõl semmilyen korábbi számszerû ígéretüket nem tudták tartani. Kiemelfesszor zet-, társadalom- és gazdaságpolitikai víziója, és ezért konfliktusról konfliktusra vezeti az országot. Ezek sora elkezdõdött a választások körüli polémiákkal, majd folytatódott a miniszterelnök ügynöki múltjának napvilágra kerülésével. Egyik legnagyobb hibájául a mostani kabinetnek az elhiteltelenedést rótta fel. Ez, mint mondta, abból fakad, hogy a választások utáni hatalmas osztogatást követõen

ten szólt a költségvetési hiány eltérõ alakulásától, amely a várt 3,8 százalék helyett 4,6 százalék lett. Medgyessy Péter sokszor hangsúlyosan kiállt az eredeti szám mellett, ezért különösen nagy kudarcot jelentett az eltérés – mondta. A nyugaton is bevett gyakorlatként mûködõ erõs, gyors reagálású kormánycentrum struktúráját a Medgyessy-kabinet átvette elõdjétõl. A kormányzati hatalom a jó ha figyelünk

Miniszterelnöki Hivatal kezében volt. Az intézmény tíz új politikai államtitkárral bõvült. Draskovics Tibor kinevezésével ez a hatalom kettéoszlott, és ez az állapot Kiss Péter megjelenésével is fennmaradt. Ennek következtében megszûnt az egységes gazdasági, politikai centrum, ami tovább erõsítette az elhiteltelenedést. A hatalom fokozatosan átkerült a Pénzügyminisztériumhoz, amely a kormányzásban egy fiskális logika érvényesülését hozta magával. Minden nagy kormányzati reform félbemaradt. Magyarország nem készült fel az EU-tagságra, elmaradtak olyan sürgõs lépések, mint a közigazgatás modernizálásában – mondta. KÖZGAZDASÁGTAN A kormány hiteltelenedését hangsúlyozta Cséfalvay Zoltán közgazdász is elõadásában. A beígért reformok elmaradását, illetve a tervezett számoknak, mint a költségvetési hiány, a várttól eltérõ alakulását nevezte meg ezek okaként.

nyúltak hozzá inkább, mint a lakástámogatási rendszer. Az exportnövekedéstõl várják a felzárkózást, amely azonban önmagában ehhez nem elég. Mint elmondta, a kormány annak az illuzórikus gazdaságpolitikai törekvésnek a foglya, hogy különféle jótéteményeket tegyen. S bár a kormány kiszámolta, hogy ezt nem lehet a végtelenségig folytatni, mert egyensúlytalanságokhoz vezet, továbbra sem tudja feloldani az „újraelosztási dilemmát“. Megjegyezte, le kell számolni azzal az illúzióval is, hogy az EU-csatlakozással „dõl majd be a pénz“, ugyanis Magyarország egyelõre nettó befizetõ lesz. Csaba László közgazdász szerint még korai pozitív trendváltásról beszélni a magyar gazdaságban. Mint mondta, egyelõre lassulási trend figyelhetõ meg, a beruházások lassan élénkülnek, magas a fizetési mérleg hiánya. Mindezek fényében nem érti, mire alapozza a kormány az EU-csatlakozás utáni idõszakra vonatkozó optimista gazdaságpolitikai elõrejelzéseit, a többi között azt, hogy évrõl évre gyorsabban gyarapodik a gazdaság, és csökken az államháztartás hiánya.

Fordulópontnak nevezte a Koppenhágai megállapodást, a csatlakozási szerzõdés aláírását, illetve az azt megelõzõ referendumot, a Nemzeti fejlesztési Terv elkészültét, valamint a kötelezõ európai uniós intézmények létrejöttét. Ezek kapcsán minden esetben a lemaradást jelölte meg legnagyobb problémaként, amelyben szerinte az elõzõ kormány is komoly szerepet vállalt. Navracsics Tibor politológus ezzel szemben egyértelmûen a Medgyessy-kormány felelõsségét hangsúlyozta a hiányosságok kapcsán. Szerinte az elõzõ kormány hierarchikus rendszerû uniós politikai struktúrájával szemben a mostani kabinetben nincs egyértelmû irányítója az uniós ügyeknek. Brüsszelbõl nézve kaotikusnak tûnhetnek az itthoni vezetési struktúra ezen a területen – emelte ki.

Navracsics Tibor politológus

Cséfalvay Zoltán közgazdász Ennek eredményeként minden korábbinál kevesebb mûködõ tõke áramlott be az országba. A hiteltelenedés mellett a bizonytalanságot, illetve a kiúttalanságot jelölte meg, mint a Medgyessy-kormány tevékenységét leginkább jellemzõ állapotot. Az utóbbit a jóléti osztogatás idézte elõ szerinte, amelynek következményei az ország külsõ eladósodása, a költségvetés vártnál nagyobb hiánya, illetve az infláció növekedése lettek. Ezek aztán maguk után vonták a beígért reformok megvalósításának elmaradását – mondta. Ilyenkor a kormány három lehetséges lépést tehet – ismertette. Megoldás egy megfelelõ privatizáció, illetve adócsökkentés lehetett volna, de ezek egyikét sem tudta megvalósítani a vezetés. Ehelyett a harmadik utat, a rossz lépések megtételét választották. Olyan jól mûködõ területekhez jó ha figyelünk

Csaba László közgazdász Õ is hangsúlyozta, hogy a fiskális szemlélet térnyerésével nem lehet tartós növekedést elérni, ahogy nemzetközileg nincs példa arra sem, hogy a gazdasági növekedés hosszú távon az állami újraelosztás bõvülõ aránya mellett fenntartható legyen. Az az igazi veszély, hogy már elõre elosztottuk a még nem létezõ jövedelmet – mondta. EURÓPAI UNIÓ A kormány nem tudta felmérni az Európai Unió, és azon belül is az integráció jelentõségét – mondta Ágh Attila politológus hozzátéve, hogy ezt a hibát elõdei is elkövették. Nem találtuk meg az államigazgatásban azt a formát, ahol az uniós ügyek intézhetõk lennének. Hiányzik a megfelelõ koordináció és stratégia.

Mint mondta, a nemzeti érdekek képviseletéhez nemzeti konszenzusra lenne szükség, amely egy erõs irányító fél nélkül nem lehetséges. A Nemzeti Fejlesztési Tervet jelölte meg, mint a konszenzus lehetséges alapját, de szerinte az nem kínál azonnali cselekvési programot. A már létezõ terv, idõ hiányában nem került demokratikus legitimációval rendelkezõ szervezet elé, ezért annak kapcsán nem lehetséges a konszenzus. Az új terv most készül, de a kormánynak nincs hozzá megfelelõ stratégiája. A nemzeti konszenzusra épülõ uniós politika nem lehetséges mindaddig, amíg a kormánynak, magának nincs EU-politikája – szögezte le. KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA Szemerkényi Réka biztonságpolitikai szakértõ szerint egy negatív tendencia figyelhetõ meg a Medgyessy-kormány külpolitikájának alakulásában. 2002 nyara óta a külpolitika elvesztette szuverenitását, és pártpolitikai érdekek szolgálatába lett állítva. Hiányzik a konszenzus ezen a területen, csakúgy, mint máshol. Három olyan alapvetõ célt jelölt meg, ami Magyarország külpolitikáját meghatározza. Az integrációt, a határon túliak tá19

mogatását, valamint a szomszédokkal való kapcsolatépítést. Ezeket egymás mellett, vagy sorrendet felállítva lehet kezelni – mondta. A kettõ közül az elõbbit nevezte hatékonyabbnak, míg a jelenlegi kormány inkább a második módszert követi. A kabinetet szerinte minden területen a mozgáscsökkentés jellemzi. Az atlantizmust leszûkítették magyar-amerikai kapcsolatokra, az uniós kapcsolatokat magyar-Brüsszel kapcsolatokra, míg a szomszédos államok viszonylatában a magyar-román partnerség nyert szinte kizárólagosságot. A biztonságpolitika kapcsán kifejtette, hogy bár 2002-ben Juhász Ferenc kinevezésével elõször került politikai, és civil háttérrel is rendelkezõ szakmai vezetõ a honvédelmi tárca élére, mégsem lett sikeres szakpolitikus. A tárcát a belpolitika szolgálatába állították, csakúgy, mint a Külügyminisztériumot. A kormány által tett kilenc ígéretbõl egyedül a vezérkar integrációja valósult meg, a másik nyolc, többek között a technológiai váltás, a laktanyabezárások elkerülése, nemzetõrség felállítása nem történt meg – hangsúlyozta. A kormány külpolitikájának kiszámíthatóságát méltatta Martinusz Zoltán. Szerinte a Medgyessy-kabinet újra stabilizálta hazánkat, és elérte, hogy stabilizáló pontnak is tekintsék. Magyarország elismert partnerré vált a világ számára – mondta, hozzátéve, ebben a Nyolcak levelének is jelentõs szerepe volt. Szerinte ez utóbbi az Európai Unió biztonsági stratégiáját foglalja magába, ezért helyes külpolitikai lépés volt aláírása. A kormány az adott feltételek mellett optimálisan tudta érvényesíteni hazánk érdekeit az uniós csatlakozási szerzõdés kapcsán is – állította a biztonságpolitikai szakértõ. A kabinet eredményei között említette még az új nemzeti biztonsági stratégia megszületését, az új biztonságfelfogásra épülõ haderõreform elindulását, és a tömeghaderõrõl minõségi haderõre váltást. Egyedüli problémának a regionális kelet-európai együttmûködés jövõjét nevezte, amely szerinte egyelõre még zavaros az unión belül. Szemerkényi Réka reagálásában tételesen megcáfolta Martinusz Zoltán állításait. Hangsúlyozta, hogy minden eddigi kormányt tárgyalópartnerként kezeltek külföldön. A haderõreformmal a 2002-ben konszenzussal megszületett biztonságpolitikai koncepciót állította szembe, amit, mint mondta, félretett a kormány, és helyette saját reformjait vezette be, míg a két hónapja létrejött nemzeti biztonsági stratégia esetében már nincs meg a konszenzus sem. A hivatásos hadsereg esetében kifogásolta a kellõ társadalmi és anyagi megbecsültség hiányát. POLITOLÓGIA A Medgyessy-kormány megkülönböztetõ jegyeit igyekezett meghatározni Török Gá20

Ezek alapján a Medgyessy-kormány egyértelmûen az elsõ, a brókerista szerepfelfogású kormányok közé tartozik, és ezt tekinthetjük megkülönböztetõ jegyének – mondta. Hasonlóképpen a sajátosságok definiálására törekedett Fricz Tamás politológus is. Õ négy szempont, a demokratikus, az erkölcsi, a gazdasági, illetve a politikai teljesítmény alapján vizsgálta a jelenlegi kabinetet. Az utóbbiak kapcsán megállapította, hogy ezek elemzése már megtörtént a korábbi elõadásokban, így csak az elsõ két szempont részletes vizsgálatára tért ki.

Szemerkényi Réka biztonságpolitikai szakértõ bor politológus elõadásában. Mint elmondta, szakpolitikai és politikai szempontokból lehet vizsgálni egy-egy kabinet egyedi jegyeit, ám elõbbi a tények összessége ismeretének hiányában nem lehetséges. Az utóbbi esetében az adott kormány szerepfelfogását, és ennek teljesítését kell górcsõ alá venni.

Török Gábor politológus Kétféle szerepfelfogást különböztetett meg. Az elsõ, a „brókerista”, amelynek jellemzõje, hogy a többség akaratát szem elõtt tartva egyfajta menedzser-típusú vezetést testesít meg. Ezt a felfogást a konfliktuskerülõ, ügyintézõ, rövidtávon gondolkodó magatartás jellemzi, míg a másik, a „protektor” típusú, a saját elképzelése szerint halad, figyelmen kívül hagyva a közvéleményt. Jellemzõi a határozott, agresszív magatartás, de nagy elõnye, hogy világos jövõképpel rendelkezik.

Fricz Tamás politológus Az elsõ esetében kifogásolta, hogy a kormány minden korábbinál átfogóbb személycserét hajtott végre hatalomra kerülését követõen, és igyekezett az ellenzéki személyeket tartósan kiszorítani a közéletbõl. Ennek intézményesítését jelentette a Közpénzügyi Államtitkárság létrehozása – jelentette ki. Támadásokat intéztek olyan független intézmények vezetõi ellen is, mint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Nemzeti Bank, vagy az Alkotmánybíróság. Az Európai Unió elveivel is szembehelyezkedve tehát az ellenzék pozícióinak gyengítése, és hegemóniára törekvés jellemzi a kabinet eddigi tevékenységét, mondta a politológus. Mindezek alátámasztására felidézte a kormány néhány megkérdõjelezhetõ megnyilvánulását, Kovács László ügyészséget sértõ megjegyzését, ami miatt jogerõsen elítélte a bíróság, Medgyessy Péter nemzetközi szinten is megbotránkozást keltõ, közös uniós listaállításra vonatkozó javaslatát, továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság kilenc esetben utasította el a kormány javaslatait. „Ennek fényében kijelenthetjük, hogy demokráciából megbukott a kormány” – mondta. Erkölcsi szempontból „szánalmasnak” nevezte a jelenlegi vezetés teljesítményét. Ennek okaként a miniszterelnök ügynök múltját, a Kiss Elemér eltávolítását követõ etikai mérce megszegését, a Ron Werber által diktált háborút, illetve a Kulcsár-féle brókerbotrány MSZP tagokhoz vezetõ szálait nevezte meg. jó ha figyelünk

Somogyi Zoltán politológus a közvélemény-kutatók adatait is felhasználva értékelte az eltelt idõszakot. Mint megállapította, a politikai elemzõk eddigi tevékenysége alapján hármas osztályzattal minõsítették a kormányt. Ezt a bizonytalanság jelének vélte, mert, mint mondta, ebbõl a ciklus végére éppúgy lehet ötös, mint egyes.

Somogyi Zoltán politológus 2002-ben az emberek a Fidesz „”felpörgetett” politizálásával szemben a nyugalomra szavaztak. Ez azonban mára megváltozott, az MSZP mostanra nem a biztonságot, hanem a tehetetlenséget jelképezi, nem tudják, hogy mit akarnak. Hiányzik a kormányzásból a struktúra.

A kabinet eddigi idõszakát egyes pontok mentén jellemezte a politológus. Mint elmondta, a választások után kirobbant ügynök-botrány összekovácsolta a kormánypártokat, míg az elsõ idõkben a Fidesz háttérbe került, a polgári körök szervezésével volt elfoglalva. Ez vezetett az önkormányzati választások megnyeréséhez. Medgyessy Péternek a választásokkor a „mi emberünk” imázst építették fel, amit lerombolt a kubai, illetve a thaiföldi utazása körüli botrány. A „jó gazdaságpolitikus” kép is összeomlott, amikor egyre erõsödtek a gazdasági problémák az országban. A kormányzó pártok szolidaritása 2003-ban, a kormány átszervezésével gyengült meg, amikor Medgyessy Péter mind az MSZP-be, mind az SZDSZ-be „belerúgott” a leváltásokkal. Gyurcsány Ferenc megjelenése megosztotta a szocialistákat, csakúgy, mint Kovács László bejelentése arról, hogy nem indul a pártelnöki posztért. A jobboldal mindeközben fokozatosan erõsödni kezdett. A népszerûség csökkenéséhez hozzájárult a kormány „rövid távfutó” politizálása, ami a 100 napos program osztogatását követõ pénzhiányban nyilvánult meg, valamint az uniós csatlakozás körüli elégedetlenség.

Kétszázharmincezer szavazat. Ennyien támogatják a liberális értékeket. De hányan nem óhajtják a melegházasságot és a drogliberalizációt? Jóval többen. Az SZDSZ azonban arra törekszik, hogy erõsítse befolyását a koalícióban. Erõsebben képviseli majd az SZDSZ a liberális elveket, ígérte Kuncze Gábor az általa vezetett formáció EP-választási eredményét áttörésként értékelve. Nyugodtan kijelenthetjük, ez magyarul annyit jelent, hogy az eddig 5 százalékos támogatottságú párt „legliberálisabb kormányzat”-i hatása fokozódni fog.Vagyis, a szélsõséges privatizáció hangoztatása, a másság hirdetése, a nemzeti öntudat semlegesítése fokozottan nyilvánul majd meg. Ezt hozza nekünk az SZDSZ szerint sikerként elkönyvelhetõ 236.603 szavazat. Amúgy, az egyébként sorozatos adócsökkentést meghirdetõ, ám annak az ellenkezõjét megvalósító politikai csoportosulás kívána-

A rendszerváltás utáni legkonzervatívabb kormánynak nevezte a jelenlegi kabinetet Lánczi András. A kormányzás szerinte egy depolitizált, konfliktuskerülõ, sors által irányított emberképet állított fel. Hiányzik a felelõsség kérdése, amelynek oka, hogy a bûn fogalma sincsen meghatározva. A baloldal a „nem szándékosan akartam rosszat” érveléstechnikáját alkalmazva helyezi magán kívül a felelõsséget – állította a politológus. Retorikájukban az esetleges problémákért mindig valami külsõ tényezõ a hibás. A rossz gazdasági helyzetért a világpiac, a belpolitikai gondokért pedig az ellenzék. A gyakran emlegetett tolerancia fogalma kapcsán kifejtette, hogy annak nevében nem lehet igazságot találni, mert azáltal, hogy mindenki igazságát elfogadja, egyben felette is áll. A mai liberális tolerancia-felfogás hibája, hogy csak azokra terjed ki, akik azonosan gondolkodnak hirdetõivel. A személyes elemek elõtérbe helyezõdtek a rendszerváltást követõ politikai életben az intézményesekkel szemben, ezért nagyfokú demagógia jellemzi a közbeszédet mindkét oldal részérõl. Forrás: Farkas Boglárka – gondola

tosnak tartja még a szabad munkavállalást az EU határain belül, valamint a városok fejlesztéséért való küzdelmet. Az ígéretek mezeire tévedt választópolgárnak azonban érdemes a korábbi teljesítmények tükrében megvizsgálni a liberálisok célkitûzéseit, hiszen a vég nélküli regnálásra ítéltetett Demszky Gábor fõpolgármester városfejlesztési eredményeit csak a Budapestet messze elkerülõk értékelhetik pozitívan, míg a tagállami szerepbõl természetesen következõ szabad munkavállalást éppen koalícióstársa nem firtatta a csatlakozási tárgyalásokon. Mi több, szavazóik kábítására használták az EU-választásokon. Mert ne tévesszen meg senkit, a tavalyi alacsony részvételû EU- csatlakozásra szavazók döntõ része elhitte, hogy mehet Bécsbe cukrászdát nyitni, miközben a Kovács-Kuncze duó tudta, hogy ez nem igaz. A megvalósítható liberális eszmeiségbõl tehát marad a pelyva: a szingli propaganda, a drogliberalizáció, a másság terjesztésének fokozott képviselete immár megerõsödött pártként, amely, a sikert bizonyítandó, hangosabban követelheti ezek érvényesítését. Ezen liberális értékként aposztrofált viselkedésminták társadalmi hatása nem kétséges, a felnövekvõ nemzedékek sorát hivatott önrombolásra kioktatni. A liberálisok másik fontos tétele, a szélsõséges privatizáció a magyar nemzeti vagyon – többek között a kórházak – általuk külföldi tulajdonlásra ítélt létesítmények sorsát pecsételi meg. No meg a magyarországi munkavállalók életesélyeit. Választani persze attól még lehet: vagy beállunk dolgozni az általuk idegen kézbe átengedett cégeknek éhbérért, esetleg idõnként lakóhelyt változtatva a munkaadónk profitorientált igényei szerint, vagy nem. Az utóbbi azonban keserves választás lesz. Forrás: Kõrösi Annamária – MNO

jó ha figyelünk

21

MEDIÁN: A VÁROSLAKÓK ÉS A DIPLOMÁSOK IS A FIDESZ LISTÁJÁRA SZAVAZTAK

Nemcsak a pártok szavazótáborának nagysága, de a társadalmi összetétele is jelentõsen megváltozott a 2002-es parlamenti választás óta – derül ki az [origo], a TV2 és a Klubrádió megbízásából készített Medián-elemzésbõl. Eszerint a Fidesz már nem csak a fiatalok és a vidéken élõk, de a városlakók és a diplomások körében is népszerûbb az MSZP-nél. A szocialisták csak 60 évesnél idõsebb szavazóikat tudták megõrizni. Két évvel ezelõtt három olyan társadalmi törésvonal volt, amely élesen elválasztotta egymástól a Fidesz (pontosabban akkor a Fidesz-MDF közös lista) és az MSZP szavazóit – állítja a Medián elemzésében. Akkor a vallásosak, a fiatalok és a kistelepüléseken élõk az átlagot jóval meghaladó arányban szavaztak a Fidesz-MDF közös listára, míg az idõsek és a nagyvárosokban élõk az MSZP-re. Az európai parlamenti választás idejére a lakóhely pártpreferenciákra gyakorolt hatása jelentõsen csökkent, az életkoré viszont jelentõsen nõtt: az MSZP ugyanis az elmúlt két évben egyedül a hatvan éven felüliek körében nem veszített a népszerûségébõl, a Fidesz-MPSZ viszont a nagyvárosokban nemcsak hogy utolérte, de meg is elõzte a szocialistákat. A korábbi választással ellentétben most jelentõs különbség volt a két nagy párt szavazótáborának iskolai végzettség szerinti összetétele között is. A Medián felmérésébõl úgy tûnik, a Fidesz elsõsorban nem a kedvezõtlen társadalmi helyzetû választók elégedetlenségét tudta szavazatokra váltani, hiszen a vele szimpatizálók aránya leginkább a középosztályhoz tartozók – a szellemi foglalkozásúak és fõleg a diplomások – körében múlta felül az MSZP híveinek arányát. Míg 2002-ben a diplomások nagyjából egyforma arányban támogatták a két nagy pártot, most majdnem kétszer annyi közöttük a fideszes, mint az MSZP-s. Forrás: Hír Tv

22

jó ha figyelünk

A szabad sajtó akár önálló hatalmi ágként mûködve is természetes része Európának – jelentette ki a kormányfõ a szabad sajtó napján. Ez az új medgyessyáda a demokratikus szocializmus legjobb fordulata. De nemcsak Medgyessy ad hangot – habár közvetve – a rezsim médiadiktatúrájának. A liberális, véleményformáló elit szócsöve, az ÉS hasábjain boncolgatja valaki (Petõcz György: Politológusok kora. ÉS), miért van az, hogy Magyarországon a politológusok töltik be azt a szerepet, amit a nyugati médiában a publicisták? Petõcz szakértésében a „válasz egyik fele: nyilván azért, mert a publicisták véleménye nem hiteles. A nálunk tapasztalható, politikailag nagyon megosztott helyzetben a média is hasonlóképpen, politikailag megosztott és az emberek egyes politikai álláspontok intézményesen szakosodott képviselõit látják bennük. A különbözõ újságok vagy televíziók újságírói és publicistái leginkább e pártosság szócsöveinek tûnnek: érdekességük és hitelük saját táborukra szorítkozik. A hiteles és tekintélyes véleménymondás szerepét azonban, ami másutt a publicistáké, valakinek nálunk is be kell tölteni. A politológusoknak jut ez a feladat. Õk képviselhetnek olyan véleményt – a szakértõ imázsával megerõsített és megalapozott véleményt -, ami ha nem is a pártatlanság, de legalább az informáltság, tanultság, olvasottság és a szakmai tudás elmélyítésével töltött évek látszólagos fedezetével bír.” Ebbõl a megközelítésbõl (és minden más liberális médiamagyarázó megközelítésébõl, mindenkor) hiányzik az állam információs modellje, makrokommunikációs szerkezete, s benne a médiarendszer helyének ismerete. Látszólag ez az információs mûveltség hiánya, hacsak nem lehet valaki ab ovo, világnézetileg hibás okfejtésre predesztinálva, ha magyar liberális. MERRE TART A MAGYAR MÉDIARENDSZER? A médiatörvény körüli viták kapcsán fontos lenne a következõ szempontok, mint a média jogi-adminisztratív szabályozásánál pillanatnyilag sokkal fontosabb szempontok minõsítése. A magyar tájékoztatás számtalan anomáliája között is kiemelkedõ, három alapvetõ fejlemény: úgymint hogy uralkodó vált a infotainment hírközlés, hogy a Medgyessyrezsim megszüntette a hírprotokollt, megszüntette a kormányszóvivõi intézményt. Valamint hogy a nemzeti vagy országos hírügynökség szerepe is meggyengült. E fejlemények között az állam információs modelljének megváltoztatását jelenti, hogy az MTI „nemzeti hírügynökség” szerepe megrendült, egy félig állami, félig kereskedelmi jó ha figyelünk

alapon mûködõ hírszolgáltató vállalat vált belõle, ami még nem baj. A baj ott van, hogy megszûnt etalon és elsõ hírforrás lenni a média számára. (A média maga lett az elsõ hírforrás!) Nem utolsó sorban az MTI elnökváltása után szelektív hírforrássá vált, egyszerûen nem vesz tudomást bizonyos politikai hírekrõl, illetve nem elsõ közlõként adja közre azokat, hanem bizonyos, a kormányzat szempontjából „érzékeny” hírek esetében megvárja az elektronikus médiaforrások elsõ közlését, és csak azután adja közre a kínos eseményeket (vagy akkor sem). Ilyen feltételek között kell értékelni a következõket. Árháború kezdõdhet a Magyar Távirati Iroda és az országos televíziók között. A nemzeti hírügynökség legjelentõsebb partnerei ugyanis sokallják az MTI-tarifáit. Errõl az RTL Klub már értesítette a távirati irodát, és hasonló lépésre készül a MTV, valamint a TV2 is. Az országos tévék évente száz-százmillió forint feletti összeget fizetnek az MTIszolgáltatásért (ami majdnem nevetséges összegnek számít a nemzetközi gyakorlatban!), amelynek minõségével sincsenek teljesen megelégedve (ami más kérdés!). Állítólag a tévék csak az eddigi ár harmadát hajlandók adni a hírszolgáltatásért, ami súlyos anyagi helyzetbe hozná az MTI-t, amely az áfatörvény változása miatt egyébként is kevesebb pénzbõl gazdálkodhat. A hírügynökség ezért nem is hajlik az egyezkedésre. A kereskedelmi tévék hírterületeinek vezetõi tárgyalni akarnak (!) az MTI-vel. Állítólag szeretnék elérni, hogy a hírügynökség ne egy csomagban kínálja összes hírét, hanem lehessen választani közülük, hiszen bizonyos típusú MTI-információkat csak nagy ritkán használnak. Külpolitikában például lényegében a nemzetközi hírügynökségekre támaszkodnak, amelyek az MTI-tarifa töredékéért elõfizethetõk. Ezzel a lehetõséggel végleg összedõlne a tájékoztatási intézményrendszer, és egy új rendszer létrehozására lenne szükség. Persze, csak akkor, ha a bulvár színvonalú magyar média, az átlag 5-7 százalékos frissességû, információgazdagságú, és még alacsonyabb arányú hitelességû hírszolgáltatása válik az elfogadottá. Ennek megvan a lehetõsége a máris Európa egyik leggyengébben tájékozott országában, államában, társadalmában, amelyik a miénk. Jelentõs strukturális átalakítások zajlanak a Magyar Távirati Iroda Rt.-ben. Jelen-

tette be Vince Mátyás elnök a Magyar Sajtópáholy rendezvényén. „A versenyben az MTI-nek akkor lehet helytállnia, ha az MTI a megbízhatóság szinonimája". – mondotta Vincze, akinek személyes híre ártott a legtöbbet a hírügynökségnek. Az MTI belsõ szervezete nagy átalakításra szorul jövõre, akárcsak a hírkiadás. A modern hírügynökségeknek a hír- és fotószolgáltatás mellett fel kell készülniük az új technológiák által megkívánt termékek, így a digitális mozgókép és hang szolgáltatására, valamint termékeket kell készíteniük a wap- és Internet-szolgáltatók számára is. Vince elnöki pályázatában arról írt, hogy jelentõs mértékben át kell alakítani a hírügynökség vevõkörét is. Az MTI piaci bevételeinek kétharmada ma médiavásárlóktól származik, ezzel szemben szükségesnek tartja, hogy növeljék a gazdasági és a non- profit szektor arányát. Szente Péter (a BBC magyar osztályának volt vezetõje) a közszolgálati médiumokkal kapcsolatos elvárásokról szólva a minõségi mûsorokat, a megbízható, pontos, ütköztetõ hírszolgáltatást, valamint a feladatokhoz társuló adekvát, kiszámítható, évekre garantált finanszírozást említette. Szükségesnek nevezte, hogy a közszolgálati médiumokban kialakuljon a megrendelõ-szolgáltató kapcsolat a nézõkkel, valamint vezessék be a pártatlanság irányelveit és ellenõrizzék azok betartását. Gálik Mihály (tanszékvezetõ egyetemi tanár – aki Szente Péterrel együtt vett részt a Miniszterelnöki Hivatal felkérésére az új médiatörvény koncepciójának kidolgozásában) szerint „hozzá kell nyúlni a törvényhez" is, még ha az politikai konfliktusokkal is jár, mert az elfogadása óta megjelent technikai újítások szükségessé teszik ezt. Csak olyan nagy és gazdag országok engedhetik meg maguknak, hogy kizárólag az elõfizetési díjakból tartsák fenn a közszolgálati médiumokat, amelyekben nagy a hajlandóság ezen összeg lerovására. Vélekedése szerint a kereskedelmi médiumokat meg kellene szabadítani azoktól a közszolgálati feladatoktól, amelyeket azok nem, vagy csak „nevetséges módon“ teljesítenek. Egyébként szeptemberben a médiumok hírmûsoraiban a kormánykoalíció politikusainak megjelenési aránya hatvankilenc százalék volt, szemben az ellenzék harmincegy százalékával. Ez derül ki az ORTT Mûsorelemzõ Szolgálatának legfrissebb felmérésébõl. Kormánypolitikusok vezették az õsz elsõ hónapjában a megjelenési ranglistát: õk negyvenhét százalékon álltak, az MSZP képviselõi tizenhét százalékos megjelenést mutathattak fel, míg az SZDSZ-es politikusok öt százalékban voltak jelen a hírmûsorokban. Ezzel 23

szemben a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz képviselõi huszonöt, míg az MDF politikusai hatszázalékos szereplési mutatóval rendelkeztek. A hírmûsorok összes szereplõje közül a koalíciós politikusok több mint kétszer szerepelhettek a médiumokban (25-12 százalék), az egyéb, nem politikusi szereplõk hatvanhárom százalékban voltak jelen. A közszolgálati MTV déli Híradójában a koalíciós megjelenés tizenkilenc százalékos volt; az ellenzék tizenegy százalékban szerepelt, míg az esti Híradóban ugyanez az arány már huszonöt-tíz százalék volt. A Duna TV Híradójában huszonnégy-tizenkettõ, a Magyar Rádió esti Krónikájában harminckettõ-tizennyolc, a déliben 37:18, míg a reggeli Krónikában 30:17 volt a kormánykoalíció, illetve az ellenzék szerepeltetési aránya. Érdekes tény, hogy hírmûsoraiban leginkább a Danubius Rádió politizált, az ellenzék hátrányára: a koalíciós politikusok hatvan, míg az ellenzékiek csupán tizennégy százalékban szólalhattak meg a híradásaikban, a nem politikai hírek csupán huszonhat százalékot tettek ki. A TV2 Jó estét, Magyarország! címû mûsorában a koalíció 15, míg az ellenzék csupán 7 százalékban volt jelen. Az RTL Klub Híradójában ugyanakkor több mint háromszor szerepelt többször a koalíció; az arány tizennégy-négy volt a kormánypártok javára. Az ATV Híradója is háromszor többet szerepeltette a kormánypártokat, mint az ellenzéket (31-10 százalék). A legkiegyensúlyozottabb csatorna a Hír TV 27-21 százalékos szerepeltetési arányával. TÁJÉKOZTATÁSPOLITIKA: KINEK SZÓL ÉS MIRÕL? Az állam információs modelljét és makrokommunikációs szerkezetét illetõ súlyos anomáliák egyszersmind a kormány kommunikációképtelenségét is jelentik, s ez ma igen súlyos helyzetet jelent. Errõl szól egy nemzetközileg iskolázott és ismert, jelentõs magyar kommunikációs szakértõ, Göllner András újabb figyelmeztetése. A figyelmeztetés az egyik legkevésbé tájékozott társadalomról szól, a kormányzati kommunikáció mint olyan teljes téves értelmezésérõl a politikai szereplõk körében. Ugyanakkor Göllner utolsó, álnaív írása a társadalmi párbeszédet segítõ kommunikáció nevében, illetve a pozitív üzenet eredményes célba juttatásának igényével számolva íródott. Nem pedig a rossz politika, a negatív döntések és következmények pozitív megjelenítésérõl és a hatásokat enyhítõ eredményes kommunikációjáról van szó. Így pedig nem fogják érteni azok, akiknek szól az üzenete. A tájékoztatáspolitika markáns eseménye egyfelõl a mai köztévé (MTV) híradózásának sajátos mûfaja, amelyet hírkínálat helyett hírsulykolásnak neveznek. Ez egy olyan technikát jelent, hogy 2-3 percenként újra elmondják a „legfontosabb” híreket, az idõben 24

elõre és hátrafelé is. Ez nem az az eset, amikor egy hírkínálatból a nézõ-hallgató dönti el, hogy mit tekint fontosnak, vagy milyen fontossági sorrendet képzel el a hallottak vagy látottak között. Ez egy érezhetõ tolakodás, ami azt a mentalitást jellemzi, hogy „mi mondjuk meg nektek, mi a fontos hír”. A másik esemény a HírTV vezetõ nyilvánossággá válása, amit egyre több olyan esemény igazol, amikor visszatartott vagy szándékosan kiszelektált hírek már csak itt jelennek meg. Ennek a jelenségnek legnyilvánvalóbb példája volt az Irakban megölt magyar fiatalember esete, akinek szülei fordultak a HírTV-hez, hogy valahol „megjelenhessen az igazság”. Sajtókormány Tollal és a szó fegyverével küzd a kormány! Rengeteg figyelemelterelõ, píáresemény miatt alig kapnak teret a valós események. Medgyessy elszólása a negyedik hatalmi ágról, vagy a kormányülés nyilvánosság cirkusza új idõket jelez. A média másodszor tér vissza a hatalomba. Elõször 1993-94-ben játszott kormány közeli szerepet, majd 2003-2004-ben még durvábban, megerõszakolva a magyar médiarendszert is (mert az európai normákat 15 év alatt sem sikerült meghonosítani). A rövid távú, mindennapi, belsõ orientáció mellett ma dolgozik már a nemzetközi médiaorientáció is, amelynek jele, hogy valakik (!), a külügy fedõnév alatt dezinformációs füzeteket jelentetnek meg Magyarországról. Egy ilyen (sajtó)termék szerint Magyarország 1914 novemberében lett köztársaság és független államként, Németország oldalán vívott kitartó harca miatt veszítette el Trianonban területeit. A történelmi áttekintésben nem szerepel az Árpád-ház, a honfoglalás vagy az 1848-as forradalom, kiemelt helyet kapott viszont az az állítás, mely szerint hûséges szövetségesei voltunk a náci Németországnak. Az Európának szánt kiadvány szerint a magyar történelem valamikor 1000 környékén kezdõdik, kimarad viszont

népünk honfoglalása, keleti eredete és az Árpád-házi királyok említése. Összehasonlításul Románia bemutatkozása a szászok által épített Segesvár képével kezdõdik és valamikor az idõszámítás kezdete elõtti idõkre teszi a román nép letelepedését. A magyarokról szóló rész nem tesz említést az aranybulláról a déli harangszóról, vagy a török ellenes küzdelmekrõl sem és hallgat arról a ‘48-as forradalomról is, amely még a Csehországról szóló fejezetben is szerepel. Olvashatunk viszont az összefoglalóban arról, hogy az 1914-ben függetlenné vált Magyarország azért vesztette el területei nagy részét, mert a végsõkig kitartott a németek mellett, akikkel 1938- ban újra összeállt és antiszemita politikát folytatott. A magyar vonatkozású részeket állítólag a magyar diplomácia készítette. A kötet szerkesztõi így nem vállalnak felelõsséget az anyagért. A nyugati országokban egyébként is hiányosak a magyarság történetére vonatkozó ismeretek. Az olvasók a négy nyelven kiadott könyvbõl azt viszont megtudhatják, hogy a kedvenc ételünk a gulyás és a pörkölt, illetve, hogy Jancsó Miklós híres magyar filmrendezõ. Világszínvonalú és egyedülálló népmûvészetünkrõl, vagy irodalmunkról a kiadványban nem esik szó. A Külügyminisztériumnak semmi köze sincs ahhoz, az Unió polgárai számára készült kiadványhoz, mely a magyarság történelmére vonatkozó hiányos adatokat tartalmaz – jelentette ki a külügyminisztérium szóvivõje. Igaz, azt sem mondta, hogy a külügy azonnal utána jár ennek a példátlan kampánynak. A szó és az írás fegyverként forgatása az is, hogy a gondban lévõ párt és politikusai kétségbe vonják a közvélemény-kutatások eredményeit. Annyi igaz, hogy a társadalom képmutatása, és a piszkos politizálás eszközeinek gátlástalan használata miatt a politikai konstelláció roppant nehezen mérhetõ. Amikor az MSZP vezetõ politikusai nyíltan vitatják a politikai szimpátiák mérésének hitelességét, jó ha figyelünk

akkor már nemcsak a szokásos politikai arrogancia van a háttérben, hanem annak ismerete, hogy a bizonytalanság sokkal nagyobb lett. (Ráadásul az MSZP-nek rendelkezésére áll a havi-három heti panelek alapján készült felmérésben az aktuális konstelláció, több támpontjuk is van a szokásosnál.) Kovács után Medgyessy, s a szakemberek közül Ágh is fenntartásokkal fogadja a közvélemény-kutatási eredményeket, amikor nem tartja valósnak, hogy Medgyessy a kezdeményezések alapján aktív pályáján olyan népszerûségvesztésben lenne, mint amit a Medián mutatott ki. Másrészt, a Fidesz elképesztõ visszaesése a stagnáló MSZP mellett, még nem a legfõbb rossz, mert a helyzet észlelése, széles körû nyilvánossága után, kommentálásával újabb információ- és kommunikációhátrányos helyzetek jönnek létre, s a Fidesz vezetõ helye kétségessé válhat, mire elérkezünk a választásokhoz. Elemzõk sora foglalkozik a Fidesz visszaesésének okaival, a politológusok közül Lakner azt mondja, hogy a választók már változásra várnak s a Fidesz ezt képtelen felmutatni, Fricz szerint a Fidesz képtelen reagálni, Török szerint nem tudni, hogy a Fidesz miként fog kilábalni az önkéntes visszafogottsága miatti válságból. Mindent összevéve az uniós közeledés nem erõsíti a Fideszt, s a kérdés az, hogy az MSZP-t erõsíti-e. A média addig is napirenden tart egy olyan forgatókönyvet, amelyet a demokratikus szocializmusban írtak és mára nincs semmi köze a valósághoz, de ezt csak a számlák fizetése után veszi észre a lakosság. MÉDIAPOLITIKA: FELLÉPÉS A HÍRTV ELLEN A médiarendszer nyilvánosságválsága közepette a HírTV információpiaci és tájékoztajó ha figyelünk

táspolitikai pozíciójának megerõsödése megint csúcseseménnyé vált, amikor “lakossági” kampány indult a csatorna bekötése ellen ott, ahol eddig nem lehetett fogni. És most a kábelhálózatok szolgáltatói ezen az alapon emelni akarják az árakat (a „lakossági” felszólalók azután gyorsan lebuktak, amikor a baloldali liberális véleményvezetõk szólamait hangoztatták a valóban lakossági kifogások helyett). A HírTV-t jelenleg hivatalosan 1,4 millió háztartásban lehet fogni (egyébként 1,8 millióban), s a csatorna népszerûsége növekedik a közszolgálati televízió cenzúrázása, ill. a kereskedelmi televíziók ízlés- és érdeklõdésszûkítõ szemlélete miatt. A HírTV ma már 30-50 százalékkal több híreseményt ad közre a többieknél. Ehhez mérten a HírTV-nek napi átlagban 600-700 ezer, csúcseseményeknél 1 millió nézõje van az AGB mérése szerint. A médiarendszer válsága minden szinten, napi történések, kormányzati – általában politikai – hozzáállás, szakmai találkozók szaporítják a megoldással ellentétes szemléletek és érdekek ütközéseit. Pl. az ORTT megállapítja a közszolgálati média cenzúrázását, amikor nem tájékoztatott a „történelmi” szocdemek kongresszusáról. Egy médiajogász közreadja a független álláspontot a közszolgálati „Magyar Rádió és Televízió Társaság”-ra csökkentett közmédiumok körének koncepcióját, kijelentve, hogy nem a szervezet, hanem a mûsorszolgáltatás a „közszolgálati” (ez az elv nem kevesebbet mond, minthogy bármilyen televíziós csatorna kiszolgálhatja a közszolgálati igényeket!). Mindezt betetézi, hogy megint készül egy közszolgálati koncepció, most – állítólag – az aktuális hatalommal társult Horvát János készíti a MeH keretei között.

A tartalom és a mûködtetés mikéntje helyett újabb koncepciót vet fel a hatalmi igényeket mindenkor kiszolgálni kész jogászintézmény, Sárközy Tamás, amikor a Média Hungary 2003 fórumán egy „közjogi intézet” felállítását vázolja fel. Ezt az Országgyûlés önálló költségvetési fejezeteként képzeli el, a parlament választaná meg elnökét, gazdasági reklámokat nem sugározhatna, a mûsort a jegybank monetáris tanácsához hasonló, „mûsorpolitikai tanács” ellenõrizhetné. Ezek a megoldások egyébként evidenciának számítanak. Az MTV-nél megkezdõdött a kétirányú átalakulás, egyfelõl a kereskedelmi televíziós szféra beszivárgása elleni erõsödõ fellépés (amelyet a régebbi és tisztán közszolgálati tévések, ill. az újabb és a kereskedelmiek manipulálta többség egymás elleni lobbizása jellemez), másfelõl látens befolyásszervezés folyik a MR, DTV és MTV különféle csoportosulásainak tapogatózásával a távlatban várható, egy társaságba összevonás lehetséges kimenetelének ellenõrzésére. Mindennek jele, hogy külsõ pályázók rámutatnak a Ragacs-Rudi páros törvénytelen és megfélemlítõ akcióira. Az MTV elnökválasztási hajrájában az MSZP és az SZDSZ képviselõi packáznak egymással a távlatban teljesen súlytalan jelölés felett. Az MSZP két jelöltje (akiket az MDF hajlandó elfogadni) a „ragacstelevízió” (értsd: egy Ragács vezette bulvárosodó, a közszolgálati normákat felrúgó MTV) vezetésére vállalkozna. Az SZDSZ-rõl most nem tudni, hogy mit akar (kb. azt, amit a távol maradásával tüntetõ Fidesz), pontosabban a médiarendszerrel, mert a jelöltek politikai kötõdéseire igencsak figyelnek. A kereskedelmi médiában a megszûnések és kivásárlások a jellemzõ hírek. A Pannon Rádiót a médiahatóság felszámoltatná, a Danubius Rádiót 30 millió euróért megvásárolta egy kockázatitõke társaság. Amiben az a hír, hogy a rágógumizenét és napi közéleti híreket szóró csatorna egy befolyásszervezõ társaságtól (GWR Group) kerül egy pénzügyi befektetõhöz. Az MTI elkószálása a hírügynökségi normától elég nyilvánvaló újabban, minden komoly hírfogyasztó és feldolgozó tényezõ szóvá is teszi, de azt, amit az MTI hírigazgatója saját maga tesz szóvá, azt senki nem gondolta volna. Ugyanis Pach Ferenc hírigazgató azt találta mondani, hogy az MTI „nem hivatalos hírügynökség”. Az MTV elnökválasztása nem sikerült, mert most sem a szakma és tévé sorsa, hanem a politika alku volt a tét. Ráadásul a Fidesz nem is vett részt a választásban. A Rudi, Ragács, Székely, Kósa-Somogyi négyesbõl kihullott kettõ, a maradék két jelölt közül Kósa –Somogyit az SZDSZ, Ragácsot az MDF nem támogatta. Az MSZP mind kínosabb helyzetbe kerül, ország-világ elõtt egy illegi25

tim helyzetet tart fenn, akadályozza a köztelevízió mûködését, ráadásul a baloldali médiauszály további kínos helyzeteket teremt számára. (gondola, MTI, Magyar Nemzet, Népszabadság, ÉS nyomán, cgp)

STATISZTIKAI „ÚJÍTÁSOK”, NYILVÁNOSSÁGVÁLSÁGOK A jegybank – némileg saját helyzetét magyarázva – mutatja be az államháztartás mérlegét alkotó adatforrásokat és a nemzetiszámla-statisztika összetevõit. Jelezve, hogy két gazdasági szektor ad kielégítõ mennyiségû és minõségû információt magáról. Egyfelõl a pénzügyi szolgáltatói tevékenységet végzõ vállalatok, másfelõl az államháztartás. A leírás megjelenésekor éppen jelentõs a bizonytalanság a költségvetési számviteli információ mennyisége és minõsége, ill. a viszonylag tág manipulációs lehetõségek miatt. A szemléltetésben fõként

a hiánymutatókat járják körül (nyilvánvalóan nem akar az MNB konfrontálódni még azzal is, hogy megnevezze a PM és a MeH piszkos trükkjeit, ill. a számviteli bizonytalanságok adta lehetõségeit, mint a PPP-elszámolási technikákat). Másfelõl arra is módot talál a jegybanki tanulmány, hogy bemutassa, az adósság növekedése nem a jegybank miatt van. Mindazonáltal sajnálatos, hogy a pénzügyi statisztika igazában nem lett világosabb a laikus társadalom elõtt. Az MTV elérkezett a mûködõképessége határára, ami csak részben anyagi kérdés (hogy pl. már a közszolgálati tévéket tömörítõ nemzetközi szervezetnek is tartozik 100 milliós tagdíjjal). Döntõen a legitim irányítás megszûnésérõl van, amennyiben az utolsó törvényes egysége, a felügyelõbizottsága is megszûnt, amikor annak elnöke lemondott. Ezzel az MTV vezetése, mûködése teljesen törvényen kívülivé vált. A magyar média-

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség nyerte az európai parlamenti választást, hiszen a pártok közül a legtöbb szavazatot szerezte meg, és az elérhetõ mandátumok felét is a magáénak tudhatja. Legfõbb riválisára akkora vereséget mért tegnap, hogy nyugodtan kijelenthetjük: két év után visszavágott az akkor épphogy kormányra vergõdött szocialistáknak. Az eredmény a néppárti átalakulás visszaigazolását, a két éve számos kudarcot feldolgozni kénytelen polgári tábor lelki megerõsítését jelenti, de nem elõlegezi meg a 2006-os (?) gyõzelmet, legfeljebb egyetlen, bár kétségkívül méretes lépés az afelé vezetõ úton. Az úgynevezett SZDSZ egyetlen célcsoportra fókuszáló, hatásos kampánya két mandátumot ért, ami arra figyelmeztet, hogy a Fidesznek – ha kormányra akar kerülni – továbbra is számolnia kell az MSZP ravasz szövetségesével. Az MDF mandátumszerzése a választás meglepetése, ami hozzájárult ahhoz, hogy az ellenzék a képviselõi helyek számát tekintve is legyõzze a kormányoldalt. Érdemes megjegyezni, hogy a Fidesz egymaga annyi szavazatot kapott, mint a három másik bejutott párt együttvéve. Nem mehetünk el szó nélkül a meghökkentõen alacsony részvétel mellett, ami a vesztes mentõkötele lesz, s ami valóban beárnyékolja, de nem kérdõjelezi meg a Fidesz diadalát. A kampánnyal szemben az aktivitás igazán „európai” volt. Csakhogy míg egy bejáratott uniós demokráciában érthetõ a választók közönye, addig mi mégiscsak elõször küldhettünk képviselõket Strasbourgba, s az eredménynek belpolitikai üzenete is van, így az itthoni apátia magyarázatra szoruló, természetellenes jelenség. Az elõrejelzéseket is alulmúló részvétel a politi26

rendszer erkölcsi és szakmai lebomlása közepette fel sem tûnik (a baloldali médiauszálytól mentes oldalon sem, pl. a Fidesz nem tett egy lépést sem azért, hogy a kormányzati hatalom elhatárolódjon), hogy mekkora hullámokat vet a Micuko-ügy, melyet a legnagyobb japán médianyilvánosságok tûztek mûsorra. Dagad a botrány. A legtekintélyesebb médiaesztéta, György Péter szedi le a keresztvizet a legkirívóbb médiaviselkedést tanúsító médiaszemélyiségekrõl, Jusztról és Friderikuszról. Minden tekintetben elmarasztalva mûsoraikat mint a közszolgálati televíziózástól idegen produkciókat. Egyben elmarasztalva az MTV-be telepedett Gyárfás-féle hírmûhelyt is, mint a 21. századi médiarendszerbe alkalmatlan, szakmai és etikai deficitekkel terhelt közösséget. A végsõ konkluzió Medgyessynek szól, mely megtûri, sõt, preferálja a Kádár-korszak televíziós kultúráját. Forrás: Csorba József – gondola

kai elit kudarca, hiszen azt jelzi, hogy a pártoknak nem sikerült megszólítaniuk a társadalmat. Persze a felelõsség nem egyenlõ arányban oszlik meg a két tömb között. A Medgyessy-kormány elhibázott és primitív, de annál költségesebb propaganda hadjárata egyszer már hasonló következménnyel járt: tavaly áprilisban kirívó érdektelenség kísérte hazánkban az új EU-tagországok csatlakozását jóváhagyó népszavazást. Akkor a kormányerõk presztízsokokból érdekeltek voltak a választói aktivitásban, most viszont nem. Ennek megfelelõen olyan üzeneteket fogalmaztak meg, amelyek célja a polgárok távol tartása a szavazóhelyiségektõl, miközben a részvételre buzdító hirdetések helyett a nem létezõ Európa-terv népszerûsítésére költötték adóforintjainkat. Nincs belpolitikai tétje a voksolásnak, az nem több egy nagy mintán vett közvélemény-kutatásnál – sulykolták nap mint nap, nem gyõzve hangsúlyozni, hogy a 2002-ben megszerzett mandátum négy évre szól, így a vasárnapi eredménynek semmilyen hatása nem lesz a kormány politikájára. Bárhogy is csûrik-csavarják azonban a nyilvánosságnak szánt szavaikat, a szocialista vezetõk pontosan tudják, hogy alaposan elszámították magukat, pártjuk gyatrán vizsgázott a választáson, s ha elmarad a korrekció, azzal saját késõbbi esélyeiket csökkentik. Ez a szereplés sem a pártelnök, sem a kampány finisében a fejét elveszítõ miniszterelnök pozícióját nem betonozta be. A négy parlamenti párt közül ugyanis csak az MSZP bukott tegnap, mégpedig hatalmasat. Forrás: Szeretõ Szabolcs – MNO

jó ha figyelünk

A csujogató táncszó, többnyire legény- vagy leánycsúfoló rigmus, melyet énekelve mondogattak oda egymásnak a magyar falvak táncra perdült fiataljai. Mi most MSZP-sítettünk ezek közül néhányat, hiszen a nagyobbik kormánypártban most jött el az odamondogatás ideje. Erre enged következtetni Kovács László tegnapi bejelentése, mely szerint októberre összehívják a párt tisztújító kongresszusát. Arról még nem nyilatkozott, hogy az új generáció trónkövetelõivel – Gyurcsánnyal és Hillerrel szemben – kívánja e újrajelöltetni magát a pártelnöki tisztre. Azaz Gyurcsány lenne az utód, Kovács pedig e választási vereség bûnbakja? Öreg legények táncra perdülve sokszor így kiáltottak fel egy-egy kopogós, bokázós szaporázás közben – már ha bírták szuflával: „Öregesen, ügyesen, Úgy segít meg az Isten!”

A másik: az Európai Parlament képviselõsége. Igaz, errõl már Horn Gyulával egyetemben elõre azt nyilatkozták, hogy nem kívánnak Strasbourgban dolgozni. Helyettük a két „pártfiatal”, Dobolyi Alexandra és Hegyi Gyula utazik. Meg aztán azzal az „Isten-segíts!”-sel sincs minden rendben. Azaz a segítséggel még csak-csak kiegyezne Kovácsunk, az „Úristen” azonban eddig nem szerepelt a programjában. Évtizedekkel ezelõtt – még a KISZ KB berkeiben így csujogathatott Lacink, a siheder: „Lõrinc révi nádas berek, Ott terem az ügyes gyerek; Én is oda való vagyok, Ahol az a csillag ragyog.”

A mi öreg elnök-legényünk még bírná szuflával. Ám ha az EU-s választási eredmények (eredménytelenségek) okán az elnökségbõl kifelé áll is a rúdja, még mindig akad két „ügyes” lehetõsége. Az egyik: az MSZP tiszteletbeli elnöki címe.

Akkor „az a csillag” a Kreml tornyáról vörösen szórta szerte fényét a világba. Ma Kovács László csillaga kifehéredett és huszonötöd magával kapaszkodik ez év május elseje óta közös körtáncba. Ha mégis kiképviselné magát Kovács Úr Strassburgba,

csujogatója utolsó sorait már így rikoltaná ország-világ fülébe: „Én is ide való vagyok, Hol huszonöt csillag ragyog.” – azt a ragyogóját! Persze az is lehet, hogy éppen Kovács László pártelnök lesz Gyurcsányék szálláscsinálója az MSZP elnökségében. Nem csak szállás-, de még elnökcsinálás is kitelik tõle. Egyáltalán, az elmúlt másfél évtized alatt mi ki nem telt tõle ?! Erre az esetre is van egy csujogató! A régi elõtáncosok, mikor már jól kijárták magukat, a hátul álló surbankó legényekhez – a majomszigethez – fordultak, imígyen buzdítva õket: „Elõre, csak elõre, Lássuk mi lesz belõle!” Aztán persze ezeknek a régi báloknak az elõtáncosai nem minden káröröm nélkül szemlélték a gyakorlatlanabbak forgolódását a placcon, a zenészek és bálozók szeme elõtt: „Kicsi legény, karika, Füstös a segge lika!” – csujogatták, miközben tenyerükkel verték ki a helyes ütemet. Hát –, Gyurcsánynak legyen mondva! Ámbátor Gyurcsányhoz inkább illik annak a Weöres Sándor teremtette nagyokos kisgyereknek a figurája, aki – a saját bevallása szerint – annyira okos, hogy amint mondja „nekem a seggemen is fejem van”. Nnna.! A vagányabb leányok az ilyen most pendülõ táncosaikat – ha azok a lábukra hágtak – a következõ csujogatóval csúfolták: „Ide nézz a figurára, Ne az anyád szoknyájára!” Ilyesmit könnyen kaphat a szeme közé Gyurcsány, mert már nem egy pártbeli partnerének hágott a lábára. No nem mintha mindeddig ezzel sokat törõdött volna. Többek szerint úgy rontott és ront elõre a csûrdöngölõ MSZP-s pártvezetõk között, mint egy bivaly: „Ez a legény olyan forma, Mintha bivaly borja volna, Nem is ember csinálta, Bivaly sz..ta kínjába”. P.S.: A fentebb olvasható csujogatók mind eredeti néprajzi gyûjtésbõl hagyományozódtak reánk. Az MSZP-s pártvezetõkhöz való „hasonlóságuk” csupán a véletlen mûve. Forrás: – szil – gondola.hu

jó ha figyelünk

27

A pécsi önkormányzat törvénysértõ ingatlanügyei Törvényességi észrevételt tett a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal a pécsi önkormányzat vagyonrendeletével kapcsolatban. Felszólította a jegyzõt, hogy vizsgálja ki, hány esetben és milyen ügyekben hozott döntést a közgyûlés „különös gazdasági érdekre” hivatkozva, mellõzve a versenytárgyalás kiírását. Jelenleg is folyamatban van az az üzlet, melynek során helybéli civil lakosnak biztosítottak vételi jogot eképpen egy nagyértékû ingatlanra. Egy multinacionális cég részére való továbbadás esetén pedig a tetemes haszon, akár több százmillió forint, magánzsebbe folyhat. A VAGYONRENDELET KÜLÖNÖSSÉGE Mint Magyarországon minden rendes városnak, Pécsnek is van az önkormányzati vagyonnal kapcsolatos jog gyakorlását szabályozó rendelete. Ennek egyik szakasza kimondja, hogy valamely vagyontárgy eladása vagy bérbeadása ötmillió forint feletti érték esetén versenyeztetés nélkül nem történhet meg. Ám úgy tûnik, Pécs nem tartozik az egyértelmû szabályozásokkal beérõ, átlagos települések közé, mert a 2002. 05. 10-én kelt rendeletében a fent leírtak mellett váratlanul megjelent egy figyelemre méltó passzus: „Az önkormányzat különös gazdasági érdekére való tekintettel a Gazdasági, Tulajdonosi és Vállalkozási Bizottság javaslatára a közgyûlés elrendelheti a versenyeztetési szabályok alkalmazásának mellõzését.” Már elsõ pillanatra meglepõnek tûnhetett volna ez a szakasz még az írás-olvasás rejtelmeiben kevésbé járatosaknak is, ha felolvastatják maguknak az érvényben lévõ államháztartási törvény ide vonatkozó részét. A törvény ugyanis egyértelmûen fogalmaz, amikor kimondja, hogy a helyi önkormányzati rendeletben meghatározott értékhatár feletti vagyont elidegeníteni csak nyilvános versenytárgyalás útján, a legjobb ajánlatot tevõ részére lehet. Élt ugyanakkor, akárcsak ma, 2002-ben is az az elv, amely szerint egy alacsonyabb rendû jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintûvel. (A kettõ közül mindig a magasabb dönt.) A HIVATAL KÖZBELÉP Két esztendõ hosszú idõszak lehet, mert a megkérdezett politikusok ma már nem tudják megválaszolni azt a kérdést, miképpen is kerülhetett be ez a fura „kiskapu” a pécsi vagyonrendeletbe úgy, hogy senki sem kapta fel a fejét ijedtében. Arra pedig végképp nincs válasz, vajon kik szorgalmazhatták bekerülését. Az viszont biztos, hogy ezzel a lehetõséggel legalább két esetben éltek a városatyák. Mielõtt szemügyre vennénk ezeket, nem mehetünk el amellett, hogy a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal törvénysértést állapított meg az üggyel kapcsolatban, miután az önkormányzat a „különös gazdasági érdekre” vonatkozó rendelkezés pontos tartalmát nem határozta meg. Az Alkotmánybíróság joggyakorlatából eredõen, állapítja meg a hivatal, a jogalkotótól elvárható, hogy a jog egésze és egyes részterületei világosak, egyértelmûek, hatásukat tekintve kiszámíthatók legyenek. A hivatal törvényességi észrevételt tett az ügyben, melyet elküldött a közgyûlés számára, a jegyzõ aszszonytól azt kérve, adjon tájékoztatást, hány esetben és milyen ügyekben hozott döntést a közgyûlés különös önkormányzati gazdasági érdekre hivatkozva. A HÁROMSZÖG ALAKÚ TELEK ELADÁSA Az elsõ példánk ingatlanügyben 2003 márciusára datálódik, akkor tárgyalta a közgyûlés az MK Tanácsadó Kft. telekvételi kérelmét. A részletes rendezési terv a Maléter Pál utcai csomópont kialakítá28

sa után keletkezett, a vevõ érdeklõdését felkeltõ háromszög alakú telken egy kis bolt és egy benzinkút építését ajánlotta. A közgyûlési elõterjesztésbõl kiolvashatóan a város költségvetési helyzete miatt és „ehhez kapcsoltan különös gazdasági érdeke fûzõdik ahhoz, hogy az ingatlant egy biztos vevõnek értékesítse, és a vételár mielõbb kifizetésre kerüljön.” Ennek alapján a gazdasági bizottság javasolta a közgyûlésnek, hogy az MK Tanácsadó Kft. kérelmét fogadja el. Bár a cég kifizette a közel 84 millió forintot, nem kevés gond merült fel azóta az üggyel kapcsolatban. Az elkerülõ út építését követõen ugyanis nem alakították ki a telekmegosztást, és az önkormányzat nem volt képes elfogadható telekkönyvi bejegyzést produkálni. A beruházó ennek következményeként ez év márciusáig nem adhatott be építési engedélykérelmet. Nem sokon múlott, hogy a pénzt vissza kelljen küldeni a feladónak. Most már sohasem derül ki, hogy ez az ingatlan eladható lett volna magasabb összegért vagy sem, hiszen a versenyeztetés elmaradt. PÉCSI LAKOS A KÖR KÖZEPÉN A Megyeri úti ingatlan értékesítésének folyamata – mely tranzakció alig több, mint fél évvel ezelõtt kezdõdött – az MK Tanácsadó-féle habkönnyû eset mellett jóval markánsabb történetnek tûnik. Mindjárt az elején akadtak meglepõ mozzanatok, midõn Juhász István, a gazdasági bizottság elnöke, (aki egyben az MSZP pécsi városi elnöke is), közgyûlési elõterjesztését megtette. Elõadta, hogy „egy pécsi lakos” (vele csupán háttérbeszélgetést folytattunk; nevét, miután nem közszereplõ, hozzájárulása nélkül nem írhatjuk le) „egy befektetõi kör nevében” vételi szándékot jelentett be a Megyeri úton lévõ városi ingatlanra, melyen „kereskedelmi célú beruházást szeretnének megvalósítani”. Juhász István elmondta azt is, hogy lakosunknak a szomszédos Biokom területén is hasonló szándékai vannak. A bizottság egymillió forintos ún. opciós díj befizetése ellenében javasolta a közgyûlésnek a vételi jog biztosítását. Bár az ellenzék nagyon alacsonynak találta az összeg nagyságát és az elõterjesztett 8000 Ft/négyzetméter árat, az egyébként 43 fõs közgyûlés 27 igen, 4 nem és 3 tartózkodás mellett rábólintott az üzletre. A bólogatók közül senki sem volt kíváncsi arra, vajon ki lehet az a pécsi lakos, akinek az ezen a négyzetméteráron megállapított több mint 220 milliós értékû ingatlant tálcán kínálják továbbadásra, senki sem kérdezte, hogy mit takar az „egy befektetõi kör” fogalma, és azt sem, hogy miféle kereskedelmi célú beruházásról van szó. A közgyûlés így hatalmazta fel dr. Toller László polgármestert a vételi jogot biztosító szerzõdés aláírására, amely végül is az önkormányzat és egy az utcáról „betévedt” civil lakos közt Dr. Toller László, Pécs köttetett meg. Utóbbiról az önkormányzatnál, mint polgármestere érdeklõdésünkre kiderült, jó ha figyelünk

voltaképpen a nevén kívül senki nem tud semmit, illetve aki tud, mert természetesen ilyen is akad, az akkor sem beszél róla, ha vallatják.

tal magánszemély minõségében szerzõdést kötnie tavaly õsszel, mert lakóingatlan- és földterület-értékesítésre csak az idei év elején sikerült neki egyéni vállalkozói igazolványt beszereznie. Hasonló ügyletekkel foglalkozó, multikkal mindennapos kapcsolatban álló szakemberek állítják, hogy a közelmúltban a jelentõsebb cégek Pécsett 18000 forint körüli négyzetméterárat fizettek a szóban forgó telek nyolcezres árával szemben. Figyelembe véve ennek a helynek negatív adottságait is, állítják, hogy minimum 12 000-ért biztosan el lehet adni. Ha pedig ez igaz, és az üzlet létrejön, a 90 ezer négyzetméteres összterület több százmilliós haszna az opciós szerzõdést kötõ magánszemély zsebébe folyik, nem pedig az önkormányzat kasszájába. Juhász István ezt a felvetésünket azzal hárította el, hogy a város semmiképpen sem lehetett volna az üzlet lebonyolítója: „Mi ezt nem akartuk nagydobra verni a franciák elõtt” – hangzott a végsõ érve, amely az önkormányzat nem éppen példamutató magatartásáról tanúskodik egy vele üzleti kapcsolatban álló partnerrel szemben.

EGY KIS FRANCIÁZÁS A homály eloszlatásának érdekében az ügy állítólagos vezéralakjától, Juhász Istvántól kértünk felvilágosítást. Elmondása szerint sem a közgyûlés, sem a közigazgatási hivatal számára „nem akarták felfedni” azt a különös gazdasági érdeket, amely ebben az esetben fennállt. Három egymás mellett lévõ, egyenként körülbelül három-három hektárnyi területrõl van szó, magyarázta, melyekbõl kettõ a Biokomé. A Biokom Kft. 49 százalékban francia tulajdonban volt (ONYX Holding Kft.), s addig, amíg százszázalékos önkormányzati tulajdonba nem kerül, nem szerették volna, ha kitudódik a titok: a telkek eladásából származó vételár voltaképpen a francia rész kivásárlására fordítódna. Azonban kapóra jött, hogy a terület iránt egy mul- Dr. Papp Judit, Pécs jegytinacionális cég érdeklõdik, ennek képviselõzõje je a pécsi lakos. Arra a kérdésre, hogy melyik cégrõl van szó, Juhász István kitérõ választ adott. „Több is lóg a levegõben”, állította. Miután a multinak tíz hektár körüli területre van szüksége, fûzte a magyarázathoz Juhász István, A TÖRVÉNYEK SZÖVEDÉKE össze kellett vonni a három ingatlant. A Biokom is és az önkormány- A közigazgatási hivatal tehát megtette törvényességi észrevételét, zat is lehetõséget adott egy-egymillió ellenében a polgárnak, hogy él- felhívva a közgyûlés figyelmét arra, hogy mind az ezzel kapcsolatos jen az opciós joggal. A határidõ szeptemberben jár le, addig kell az el- intézkedését, mind az egyet nem értésérõl szóló döntését június adást lebonyolítania, s befizetni ötszázmillió körüli összeget a Biokom, 30-ig írásban küldje meg a hivatal vezetõjének. s valamivel több mint kétszázmilliót az önkormányzat részére. A Dr. Papp Judit jegyzõ érdeklõdésünkre elmondta, hogy csak két Biokomnak olyan megoldásokat kellett keresnie, hangsúlyozta a bi- esetben alkalmazták a rendeletnek a „különös gazdasági érdek” kizottsági elnök, hogy a franciák ne szerezzenek tudomást a két telek el- tételét, olyankor, amikor vevõ jelentkezett egy ingatlan megvétele adásáról, mert ha felfigyeltek volna az ötszázmilliós telekügyletre, ügyében, és ajánlatát forgalmi értékbecslések is alátámasztották. nem adták volna át részüket 750 millióért az önkormányzatnak. Véleménye szerint az önkormányzati törvény az önkormányzatokra bízza, hogy a vagyonukról rendelkezzenek. SZÁZMILLIÓK MAGÁNZSEBBE? Mi pedig azt gondoljuk, hogy az önkormányzati törvény csupán Arra a kérdésünkre, hogy miképpen kerülhetett be magánszemély lehetõséget biztosít a képviselõ-testületeknek bizonyos kereteken egy ilyen komoly üzleti tranzakcióba, Juhász István azt válaszolta, belüli szabad mozgástér kialakítására. De a keretek a mindenkor hogy ezt õ maga is nehezen tudta elfogadni, de a multik nem ritkán érvényben lévõ törvények által meghatározottak. Talán éppen bíznak meg ingatlanforgalmazási joggal bíró szakembert, aki az azért, hogy a közvagyon értéken aluli magánkézbe jutásának legyen ügyeket egy kézben fogja össze. valamiféle gátja. Itt közbe kell vetnünk, hogy ingatlanforgalmazási joggal rendelForrás: Cseri László – UDN kezõ pécsi lakosunknak feltehetõen azért kellett az önkormányzat-

jó ha figyelünk

29

Slater szerint „a kormány továbbra is azt mondogatja nekünk, hogy a külsõ egyensúlyi helyzet javul, az adatok azonban ennek az ellenkezõjét mutatják“. A négyhavi deficit 25 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit, ami „igen nagy romlás“. Londoni feltörekvõ piaci elemzõk szerint az EU-csatlakozás elõtti vállalati készletfeltöltés az egyik fõ oka a vártnál 100 millió euróval nagyobb áprilisi folyó hiánynak, ami egyes nézetek szerint egyszeri kiugrás, más vélemény szerint viszont a kormány állításával ellentétben megállíthatatlanul emelkedik a deficit. Michal Dybula, a BNP Paribas feltörekvõ piaci stratégája az 1,07 milliárd eurós áprilisi hiány hétfõi ismertetése után MTI-nek azt mondta: egyszeri megugrásnak tekinti az adatot, aminek magyarázata az, hogy – amint a múlt héten közzétett áprilisi kereskedelmi mérlegadatokból is látszik – sok vállalat az EU-csatlakozás elõtt jelentõs értékû importot hozott elõre. Dybula szerint ugyanez a jelenség volt megfigyelhetõ Csehországban is áprilisban. Az erõsödõ külsõ és a gyengülõ belsõ kereslet továbbra is a külsõ egyensúlytalanságok mérséklõdését valószínûsíti – mondta. A szolgáltatások erõs deficitje miatt azonban így is – a nem rezidens befektetõk eredmény-visszaforgatásával számoló új metodika alapján – a GDP érték 7,5-8 százalékára valószínûsítette az egész éves folyó hiányt. Az elemzõ szerint valószínûleg nem használ a befektetõi hangulatnak az a kilátás, hogy „miután a kormány gyakorlatilag vereséget szenvedett“ az európai parlamenti választásokon, jó eséllyel „valamelyest halványulni fog“ a koalíció reformelkötelezettsége, és ennek következtében az idén esetleg „nem fogunk túl jó költségvetési számokat látni“. Dybula szerint mindazonáltal az áprilisi folyómérlegadat még a vártnál rosszabb, múlt héten közzétett májusi inflációs adatokkal együtt sem fogja megállítani a jegybank kamatcsökkentési kurzusát. ADAM SLATER: AZ ADATOK ELLENT MONDANAK A KORMÁNYNAK Adam Slater, a Crédit Agricole Indosuez befektetési csoport londoni irodájának európai feltörekvõ piaci stratégája kiemelte, hogy az áprilisi hiány a kereskedelmi adatok után felemelt piaci konszenzust is meghaladta. Slater szerint a magas olajár mellett az EU-csatlakozás elõtti (vállalati) készletfeltöltés is meglátszik az áprilisi folyómérleg-hiányban. Hozzátette ugyanakkor, hogy a mérlegben mutatkozó folyamat az, ami igazán aggasztó, és májusra sem túl jók a kilátások, fõleg a tovább emelkedõ olajárak miatt. Slater szerint „a kormány továbbra is azt mondogatja nekünk, hogy a külsõ egyensúlyi helyzet javul, az adatok azonban ennek az ellenkezõjét mutatják“. A négyhavi deficit 25 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit, ami „igen nagy romlás“. Ha a második félévben nem érkeznek sokkal jobb adatok, igen jó esély van arra, 30

hogy az egész éves hiány nominálisan és GDP-arányosan is meghaladja a tavalyit, ami „igen kiábrándító fejlemény lenne“ – mondta a CAI londoni térségi elemzõje. Arra a kérdésre, hogy a rossz áprilisi folyómérleg-adat és a vártnál szintén rosszabb májusi infláció együtt megállíthatja-e a jegybanki kamatcsökkentési kurzust, Slater azt mondta: azt nem hiszi, jó ha figyelünk

hogy teljesen leállítja, de mindenképpen le fogja lassítani. A ház egyelõre fenntartja, hogy az idén további mérsékelt kamatcsökkentések várhatók, de a következõ egy-két hónapra a további csökkentés esélyei meglehetõsen csekélyek – mondta Slater. Arra a kérdésre, hogy az európai parlamenti választások eredménye alááshatja-e a kormány készségét a további költségvetési kiigazításra, Slater azt mondta: az eredmény nyilvánvalóan behatárolja a kormány lehetõségeit. Az elemzõ szerint a piac egyes szegmenseiben az a meggyõzõdés élt, hogy a választás után második költségvetési csomag következik, a kormány számára csalódást keltõ európai parlamenti választási eredmények – és a közelgõ parlamenti választások – miatt azonban most már nehéz olyan komolyabb kiigazító csomagot életbe léptetni, amely a választók további elidegenítésének kockázatával járhat. NÕ AZ ÁRFOLYAMKOCKÁZAT Dwyfor Evans, a Bank of America londoni befektetési részlegének feltörekvõ piacokért felelõs alelnöke hétfõn az MTI-nek azt mondta: a kereskedelmi mérlegbõl már látszott, hogy rossz adatra kell készülni, de a jelek szerint portfoliótõke-kiáramlás is megindult az országból, vagyis az általános folyómérleg-összkép is igen gyenge. Evans szerint az áprilisi volt az eddig feljegyzett legnagyobb havi hiánynövekedés. Az egyetlen jó jel az lehet, ha az erõs import a jövendõ exportra készülõ vállalati készletfeltöltést jelzi – mondta az elemzõ.

Az európai parlamenti választások eredménye a BoA szakértõje szerint egyelõre „kis mértékben negatív“ piaci hatást gyakorolhat a forintra, mert a költségvetési takarékossági tervek újragondolására késztetheti a pénzügyminisztériumot. Evans szerint a valutakockázat – együtt az igen rossz folyómérleg-számokkal – egy idõre befagyasztja a jegybank kamatcsökkentéseit, mert az MNB a forintot csak az euróhoz képesti magas hozamokkal „tudja megmenteni“. Jelenleg jó eséllyel a hozamkülönbség az a fõ ok, amiért a befektetõk még forintban tartják a pénzüket – tette hozzá. A Bank of America havonta kiadott feltörekvõ piaci valutakockázati elõrejelzõ modelljének – még az EP-választások elõtt – összeállított legújabb sorrendjében továbbra is a forint szerepel az árfolyamkilengések szempontjából legkockázatosabb feltörekvõ térségi valutaként. A kockázatokat a hirtelen árfolyamváltozások veszélye alapján súlyozó listán 5-tõl 20 pontig terjed a kockázati mutató. Magyarország árfolyamkockázati megítélése az elõzõ havihoz képest több mint fél ponttal emelkedve – a vizsgált feltörekvõ piaci valuták közül egyedüliként – a 14 pontos szint, vagyis a közepes kockázati sáv felsõ határa – fölé került, ahol a BoA elõrejelzési modellje szerint „megugrik“ a valószínûsége a nagy kilengéseknek. Forrás: fideszfrakcio.hu

Minden eddiginél alacsonyabb volt a részvételi arány A jobboldali, konzervatív szervezeteket tömörítõ Európai Néppárt megtartotta többségét az Európai Parlamentben. A mostani európai parlamenti választásokon minden eddiginél alacsonyabb volt a részvételi arány, ám szinte valamennyi országban ellenzéki gyõzelem született. A mostani összeurópai 45 százalékos részvételi arány elmarad a legutóbbi EP-választásokétól, amely akkor 49,9 százalék volt. Az új tagállamokra szintén jellemzõ volt az érdektelenség, az uniós átlagnál is alacsonyabb, 28 százalékos volt a részvételi arány. A legkisebb érdeklõdés Lengyelországban kísérte a választást, ahol a polgárok 15,4 százaléka adta le voksát, a legnagyobb arány ugyanakkor Máltán volt, ahol a választópolgárok 82 százaléka szavazott. Szinte valamennyi tagországban ellenzéki gyõzelem született. Németországban fölényesen gyõztek az ellenzéki konzervatívok 45 százalékkal, a szociáldemokraták pedig az egyik legrosszabb háború utáni eredményüket érték el 21 százalékkal. Csehországban is az ellenzéki Polgári Demokrata Párt (ODS) ünnepelhetett, a szavazatok 31 százalékát szerezte meg. Az európai kormánypártok közül a legnagyobb bukást Tony Blair Munkáspártja könyvelheti el. Nagy-Britanniában a brit EU-tagság feladását nyíltan hirdetõ Függetlenségi Párt (UKIP) a szavazatok 18 jó ha figyelünk

százalékát szerezte meg és így harmadik helyen végzett. Görögországban a kormányzó konzervatívok gyõztek, a Kosztasz Karamanlisz kormányfõ vezette Új Demokrácia a szavazatok 42, 5 százalékát szerezte meg, míg az ellenzéki Pánhellén Szocialista Mozgalom a voksok 35 százalékát kapta. Ausztriában szoros eredmény született, az ellenzéki szociáldemokraták a szavazatok 33,4 százalékát szerezték meg, így hét képviselõt küldhetnek az Európai Parlamentbe. A Wolfgang Schüssel kancellár vezette kereszténydemokrata Osztrák Néppárt (ÖVP) a voksok 32, 7 százalékával hat mandátumot tudhat magáénak. Olaszországban a baloldali Olajfa Szövetség kapta a szavazatok 31,3 százalékát, míg Silvio Berlusconi miniszterelnök pártjára, a Forza Italiára csak 21 százalék szavazott. Svédországban a választópolgárok 34,4 százalékos részvételi aránya nagyfokú érdektelenséget mutat. Az elsõ helyen a szociáldemokraták végeztek 26,1 százalékkal, a második a kommunista párt lett 12,9 százalékkal. Franciaországban szintén az ellenzék gyõzött, igaz itt a szocialisták, 30 százalékkal, ezzel 30 mandátumra tesznek szert. Jacques Chirac államfõ pártja, a Nép Mozgalom Uniója (UMP) a szavazatok 17 százalékát kapta, ami 17 mandátumot jelent. A másik jobbközép párt, az UDF 12 százalékot kapott, ez 11 mandátumot jelent

számára. A Jobboldali Mozgalom Franciaországért 7,5 százalékot nyert, ami 5 képviselõi helyet jelent. A voksok 10 százalékára tett szert a szélsõjobboldali Nemzeti Front (6 mandátum). A zöldek 7 százalékot (4 mandátum), a kommunista párt 5,5 százalékot (2 mandátum) kapott. Portugáliában, Spanyolországban a szocialisták nyertek, Szlovákiában a Demokratikus Néppárt, Szlovéniában az Új Szlovénia-Keresztény Néppárt, Luxemburgban a Keresztény Szocialista Néppárt, Litvániában a baloldali Munka Párt, Lettországban a Haza és Szabadság Konzervatív Szövetség, Lengyelországban a néppárti Állampolgári Platform, Hollandiában a Kereszténydemokrata Tömörülés, Finnországban a néppárti Nemzeti Koalíció Pártja, Észtországban és Dániában a Szociáldemokrata Párt, Cipruson a kommunista Dolgozó Nép Haladó Pártja, Írországban a néppárti Fianna Fail, Máltán a Máltai Munkáspárt gyõzött, vagyis itt is csökkent a kormánypártok támogatottsága. Belgiumban a vallon szocialisták és a flamand szélsõjobboldal tört elõre. A vallon szocialista párt 37 százalékot szerzett meg, Flandriában pedig a kormánypártokat maga mögé szorítva a második legerõsebb párt lett a szélsõjobboldali Vlaams Blok. Forrás: MNO

31

Sikerkönyv a békefenntartók eddig nem ismert tevékenységérõl Kambodzsai nõk tömeges megerõszakolása, orgiák a házi fõzésû marihuánakoktél mámorában, több millió ellopott dollár Szomáliában. Mintha valamiféle maffiabanda bûnlajstromáról lenne szó, pedig nem: egy, a napokban megjelent amerikai könyv az ENSZ-békefenntartók eddig nem ismert „feladatait” foglalja össze. Érdekes könyv jelent meg az USA könyvesboltjaiban június elején. Borítójára a magyarra nehezen fordítható Emergency Sex and Other Desperate Measures: A True Story from Hell To Earth figyelemfelkeltõ címet nyomtatták. Tartalma mostanában különösen aktuális. Az ENSZ békefenntartó erõinek a világban viselt dolgait tárgyalja részletesen, adatokkal és nevekkel alátámasztva szenvtelen, tárgyszerû stílusban. A három szerzõbõl kettõ – Kenneth Cain és Heidi Postlewait – az ENSZ dolgozója a mai napig, de nem valószínû hogy még sokáig kapják a fizetési csekküket New Yorkból. Õk ketten a harmadik társukkal, Andrew Thomsonnal együtt a 90-es évek közepén Kambodzsában, Haitin és Szomáliában dolgoztak. Mr. Thomson azóta kilépett a világszervezet soraiból. Hosszas vívódás után döntöttek a könyv megjelentetése mellett, kockáztatva ezzel a jó hírnevüket és egzisztenciális jövõjüket. A könyvben az egyik legérdekesebb fejezet a kambodzsai békefenntartók fényes szerepét méltatja. Bátran mondhatjuk, hogy a Kambodzsában végzett munkájuk még a boszniai háborúban való ENSZ békefenntartó sikereket is felülmúlta, pedig ott azt is láthatta a világ, hogy a büszke ENSZ-kéksisakosok teljes harci díszben fához bilincselt kézzel óvták a kipusztulástól a balkáni fákat. Történt, hogy az ENSZ eldöntötte, hogy rendet csinál a polgárháborúból éppen csak kikecmergett, ázsiai szinten is nagyon szegény Kambodzsában. Felkérte a bolgár kormányt, hogy állítson ki egy századot erre a célra, a felszerelést, a ruházatot és a tekintélyt parancsoló kék bukósisakot az ENSZ adja. Fõttek a fejek Szófiában, az ajánlat csábító volt, csak az volt a baj, hogy sem a hivatásos katonai állományból, sem az újsághirdetésekbõl nem jelenkezett elég ember. A bolgár kormánynak pedig nagy szüksége volt a pénzre, ezért a börtönökben levõ bûnözõkbõl és az elmegyógyintézetekbõl 32

összeszedett szellemileg elmaradott (!) emberekbõl állították ki a kért csapatot. A szerzõdésük fél évre szólt, azzal az igérettel megfejelve, hogy a hazaérkezésük után a büntetésükbõl fennmaradó idõt eltörlik. A harcra éhes bolgár díszszázad pedig bevette a kambodzsai fõvárost, Phnom Penh-t, és szinte mindenhol jelen volt, ahol alkoholt lehetett kapni. Napi 24 órán át voltak részegek, zárt alakzatban erõszakolták meg a vékony testalkatú kambodzsai nõket, és a Zaporozsecen vezetni tanult bolgár vitézek szinte az összes ENSZ tulajdonában levõ Toyota Land Cruiser terepjárót totálkárosra törték. Az ENSZ szolgálatban levõ többi dolgozó is komolyan vette a kiküldetéssel járó embert próbáló feladatokat. Minden péntek este összejöttek egy phnom penh-i villában, és házilag fõzött finom marijuana koktéllal kevert szeszgõzös szex-orgiákat rendeztek. A hétvégi kikapcsolódásra mindig idõben fel kellett készülni, mert a fõzet elõállítása másfél hónapig tartott. Ez a kólával gyengített konyakszínû „space shuttle“-nak hívott ital volt a legkedveltebb ezeken a levezetõ munkaértekezleteken. A könyvben olvashatunk arról is, hogy hogyan tûnt el fényes nappal három és félmillió dollár Szomália fõvárosában, Mogadishuban, hogy hogyan kelt lába 8 millió dollárnak Angolában, és arról, hogy az UNICEF, az ENSZ gyermekalapja miért nem tudott a mai napig elszámolni 10 millió dollárról Nairobiban, Kenya fõvárosában. Kambodzsában is elkeveredett több, mint 20 millió dollár. A könyv beharangozója a múlt hónapban volt, és a boltokban június 9-tõl lehet kapni. A bolgár képviselet vezetõje, Elena Poptodorova nagykövet asszony május 26-án sajtóértekezleten cáfolta azt, hogy a börtönökbõl és elmegyógyintézetekbõl szedték volna össze a Kambodzsát lerohanó

bolgár népi hadsereget. „Ezek az emberek tartalékosok voltak, akiket szakképzett katonai parancsnokok irányítottak, mert az akkoriban érvényes bolgár törvények szerint Bulgária nem küldhetett katonát külföldre“ közölte az újságírókkal. Arra a kérdésre, hogy a szakképzett katonai parancsnokokra miért nem vonatkozott ez a tilalom, a bolgár nagykövet hölgy nem válaszolt. Másnap több New York-i lap ezt a magyarázkodást a Csernobilt követõ hallgatáshoz és mellébeszéléshez hasonlította. A könyv elolvasása után az ENSZ fõtitkára, Kofi Annan hófehérre sápadt, ez már sok volt a Ghanaban született ENSZ fõembernek. Nemrég szellõztették meg a lapok, hogy milyen körülmények között vált el az elsõ feleségétõl, a nigériai Titi Alakijától, és vett feleségül egy szép szõke svéd hölgyet. Az iraki „olajért élelmiszert" programot a Biztonsági Tanács határozatának semmibe vételével az elsõ pillanattól kezdve ellenõrizte és irányította az elûzött iraki diktátor, Szaddam Husszein, és ahogy a The Sunday Times megírta a közelmúltban, ebben az ügyben nagyon kompromitálódott a fia, Kojo Annan, aki egy szaúd-arábiai vállalat vezetõjeként segítette 3 évvel ezelõtt több, mint egymillió hordó iraki olaj kivitelét. Az amerikaiak által évek óta az újságok elsõ oldalain tartott egyéb, ENSZ korrupciós ügyek mellé jött most ráadásul ez a könyv. Kofi Annan erõtlen hangon kitalációnak nevezte a 320 oldalas könyvet, és visszatérve az irodájába fegyelmi alá helyeztette az írókat, mert megszegték azt a házi szabályt, hogy az ENSZ dolgozóknak tilos a munkájukkal kapcsolatban bármit is nyilvánosságra hozni. Aki ezt megteszi, az a munkaviszonya felmondására is számíthat. Valószínûleg ez a sors vár a könyv szerzõire, mert egyértelmûen megszegték ezt a szabályt. Azért sokat nem kell búslakodniuk, mert könnyen lehet, hogy a Miramax Books kiadónál megjelent, és 29.95 dollárért kapható könyvük nagy siker lesz. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a megjelenés utáni napokban az „amazon.com" nevû internetes könyváruház eladási listáján az egymillió négyszázezredik helyen állt, és egyfajta rekordot felállítva, pár nap alatt több mint egymillió helyet elõre ugorva az elmúlt hétvégére az 1280-dik helyre jött fel. Forrás: Jack Corn – MNO

jó ha figyelünk

Elnézést kérünk olvasóinktól, mert az alábbiakban egy illetlen, visszataszító jelenségrõl is szó lesz. Magyarország miniszterelnökérõl, aki múlt hét kedden a hûség városában obszcén kézmozdulatokkal jelezte, miként vélekedik politikai ellenfeleirõl. A lefelé böködõ hüvelykujjnak manapság kétféle értelmezése is van, ám mindkettõ ocsmány és taszító, semmiképpen nem a jólneveltség, a kulturáltság jele. Kevéssé közismert, hogy az MSZP soproni választási gyûlésén a helyi MIÉP-esek füttyögéssel és közbekiabálással zavarták (élénkítették) meg Medgyessy beszédét. Göncz Árpád legendás, október 23-i helytállása óta tudjuk, a balliberális oldal füttytûrõ képessége minimális, ezért nem csoda, hogy a miniszterelnök fogdmegjei rárontottak a rendbontókra, ütlegelték, földre teperték, elvonszolták õket. Medgyessy pedig a föld felé mutató hüvelykujjával üzent a dulakodás résztvevõinek. Vajon mit üzent Medgyessy, és kinek? A jelzés az utóbbi idõben sajátos, szexuális töltésû értelmezést nyert, a vulgáris közfelfogás szerint nem más, mint orális aktusra való felszólítás. Annak idején Toller László karakánabb volt, mert kimondta azt, amit Medgyessy „disztingváltan” akart a széles közvélemény tudomására hozni. Kapjátok be…, nem folytatjuk tovább, mert a lényeget így is pontosan érzékeltettük. A rendzavarók többsége férfiember volt, ezért feltételezhetnénk, Medgyessy a másság jegyében a koalíciós partner felé kívánt gesztust gyakorolni, ám a politikai kielégülésnek ez a kifinomult formája még a liberálisoktól is idegen. (Medgyessyné Csaplár Katalin reakcióiról nincs információnk.) Egyébként Medgyessy semmi kivetnivalót nem talál saját mutatványában. Szijjártó Péter parlamenti kérdésére adott válaszában azt fejtegette, hogy olykor még egy miniszterelnök sem tud oly csiszoltan reagálni, mint a Fidesz-frakció tette Kovács László beszéde közben, másrészt Szijjártó Péternek négyszemközt szívesen elmagyarázná, mi a különbség az obszcén mutogatás és az ókori Rómában használt jelzés között. Való igaz, Kovács László beszéde közben erõsen zajongott a Fidesz-frakció, de a kiérdemesült pártelnök-külügyminisztert semmilyen incessusra, szodómiára, egyéb perverzióra nem szólította fel. (Megjegyezzük: Kovácsot szó nélkül végighallgatni önmagában is egyfajta perverzió.) Viszont kifejezetten sajnáljuk, hogy Medgyessy csak négyszemközt hajlandó számot adni klasszikus mûveltségérõl. Megelõlegezzük neki, hogy tudja, a lefelé tartott hüvelykujj a vesztes és kiszolgáltatott gladiátor halálos ítéletét jelentette. Ezek szerint Sopronban arra biztatta a pribékjeit, hogy üssék-vágják, ne kíméljék a pijó ha figyelünk

szok füttyögõket, úgyis azok közé tartoznak, akiket nem szívesen vinne Európába. A baj az, a jelzés nem a gyõztesnek szóló felszólítás volt, hogy végezzen tehetetlen ellenfelével, hanem a vesztes fölött hozott népítélet. Látszólag nem nagy különbség, de mitikus és misztikus jelentõsége van. Recipe ferrum! (Fogadd a vasat!) Mert gyenge voltál, alkalmatlan, méltatlan a kegyelemre. „Recipe ferrum! Gyáva korcs!” – írta Madách a Tragédia római színében. Medgyessy rosszul, dilettáns módon interpretálta a jelenetet. Hiszen nem a „gyáva korcs” kiabál, mutogat és ítélkezik, hanem õt ítélik el. Más kérdés, hogy Medgyessy nem római császárként, s nem a római nép elõtt lépett fel, ezért ha mutogatását félreértik, az nem a közönség bunkóságára utal. A mutogatás amúgy is a neveletlenség jele. Lehet, hogy Medgyessy Kolozsvárott „cserepedett”, de valahol a Regátban volt a gyerekszobája. Gondoljunk bele, az MSZP kampányának középpontjában a Fidesz gyalázásán kívül a párt jeleseinek kifogástalan modora, európai stílusa állt. Jóllehet, Medgyessy nem párttag, de állítólag ennek a szeriõz, európéer stílusnak eminens képviselõje. Õ a minta, a példakép, az etalon. Nem õ megy Brüsszelbe, hanem a csodálói, a hûséges követõi. Képzeljük el, hogy a Péter eredeti bravúrján felbátorodva Gurmai Zita, esetleg Tabajdi Csaba elkezdenek félreérthetõ kézjelekkel kommunikálni, némi laza orális szexre szólítván fel a velük szemben kritikus hangot megütõ EP-képviselõket. Nyilván a híres európai stílus nem errõl szól, de Sopron városa is Európában, annak közepén van, s joggal várjuk, hogy a legnagyobb kormánypárt, a kormány és annak feje ott is érvényesnek tekintse a fennhangon hirdetett normákat. Medgyessy a tartótisztjével szemben talán megengedhetett magának ilyen tréfás jelbeszédet, a választópolgárokat jobb, ha megkíméli a mutogatásaitól meg a korlátolt magyarázataitól is. Medgyessynek tudomásul kéne vennie, hogy a román nyelv ismerete nem jelent latinos mûveltséget, s hiába bízik gorillái pillanatnyi erõfölényében, jobban tenné, ha a tömeg könyörületességében reménykedne. Végeredményben mindegy, hogy Medgyessy trágár kézmozdulatot tett, vagy a kultúrtörténet archaikus jelét mutatta, mindenképpen a politikai ellenfeleivel, a keresztény, konzervatív jobboldallal, az itthon hagyandó fél országgal szembeni megvetését, feszítõ agresszivitását juttatta kife-

jezésre. Csak megalázná õket, netán valami más jellegû megoldásra gondol? – ez legyen az õ lelkiismereti gondja. Recipe ferrum!, ezt a konszenzust keresõ Medgyessy valószínûleg úgy fordítaná, hogy Kapd be a vasat!, de mint tudjuk, a klasszika filológia nem az erõssége. Ma még csak szórványos füttyögés kíséri mûködését, de közel az idõ, amikor a bankárlobbi vagy a Hálózat, netán mindkettõ egyszerre beint neki. Akkor már a tömeg ítéletére sem lesz szükség. Forrás: ugró Miklós – MNO

COX RIASZTÓNAK NEVEZI AZ EU-ELLENES PÁRTOK ELÕRETÖRÉSÉT

Riasztónak nevezte az EU-ellenes és szélsõjobboldali pártok jó eredményét a vasárnapi európai parlamenti választáskon Pat Cox, az EP-elnöke. Világos, hogy a kormányok számára ez fontos üzenet: Ha hisznek az EU-ban, akkor meg kell mutatniuk, hogy képesek a vezetésre - hangoztatta brüsszeli nyilatkozatában hétfõ hajnalban Cox. Ez különösen azokra a kormányokra igaz, amelyek azt tervezik, hogy népszavazást terveznek az EU-alkotmányáról – tette hozzá. Cox hangoztatta, hogy az új összetételû Európai Parlamentben így is mintegy 90 százalékos lesz az Európa mellett elkötelezett pártok képviselete, az euroszkeptikus és szélsõjobboldali pártok nem szerzik meg a mandátumok 10-15 százalékát. A parlamenti elnök bírálta, hogy a pártok a választási kampányban a nemzeti témákra összpontosítottak. „Európa hiányzott sok választási kampányban“-jelentette ki. - Különösen Közép-és kelet-Európában, ahol a választási részvétel csak 26 százalékos volt, kell erõsebben elkötelezniük magukat Európa irányában a politikai erõknek. Az unió 25 tagállamában a választási részvétel - Cox szerint - 44,2 százalék volt, a 15 „régi“ tagállamban 46,8 százalék. Forrás: gondola.hu

33

A Jobbik Magyarországért Mozgalom egyedüli politikai erõként nem vett részt az EU-parlamenti választásokon. A parlamenti pártok teljes erõvel a kampányra koncentráltak, így idejük és energiájuk sem maradt a Hõsök Napjára és Trianon évfordulójára. A Jobbik Baranya Megyei Szervezete mindkét napra megemlékezést szervezett Pécsett, valamint az utóbbi eseményre Komlón is sor került. A Hõsök Napján Bús János ezredes volt a vendégünk a Csontváry teremben. Június 4-én a Dominikánus Házban vetítettük Koltay Gábor A velünk élõ Trianon címû filmjét. A 84. évfordulón a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom pécsi szervezetének alelnöke, Körömi Attila független országgyûlési képviselõ, Borbély Zsolt Attila a Székely Nemzeti Tanács alelnöke és Koltay Gábor filmrendezõ mondott köszöntõt. Öröm volt látni az est folyamán, hogy zsúfolásig megtelt a vetítõterem, és szomorú volt azzal a ténnyel nekivágni ennek a vetítésnek, hogy Pécsett sem az Uránia, sem a Plaza mozi nem engedte levetíteni a filmet. A 14 részes dokumentumfilm rövidített változata végigkíséri a különbözõ történelmi korokat, és úgy elemzi Trianon kérdését, hogy az adott korban az éppen uralkodó hatalomnak mit jelentett egy rossz politikai döntés által meghúzott új politikai határon kívül rekedt magyarság léte és élete. Az összegyûltek arcát figyelve az eltávozáskor, látszott, hogy a kétórás alkotás nem maradt nyom nélkül. Trianon, ahogy a film címében is benne foglaltatik, velünk él, történelmünk, életünk része. A film folytatásaként lehet említeni 2004-et. Június 4-én a különbözõ televíziós csatornákat, rádiókat, újságokat figyelve, egyikben sem jelent meg errõl a történelmi napról semmi. A szombati, vasárnapi média adásokban itt-ott már találkozhattunk egy-egy mûsorral, cikkel, de összességében elmondható: Trianonról tilos, vagy éppen nem divat beszélni, írni. Nem lehet vállalni akkor, amikor Budapesten az Uránia moziban meghosszabbították a film vetítését és Esztergomtól Szegedig utaznak fel magyar pedagógusok diákjaikkal, hogy egy új generáció is való képet alkothasson Trianonról. Nem vállalható a politikai elit számára, nem vállalható a média számára, nem vállalható a kávéházi beszélgetések során. Ha egy büszke nemzet építését tûztük célul és nem csak politikai „négyévekben” gondolkodunk, akkor Trianonról beszélni kell! Pécsett és Baranyában is célul kellene tûznie a nemzeti oldalnak, hogy mindent megtesz azért, hogy a filmet vetítsék a kisebb tele34

pülések és Pécs városának a filmszínházai is. A nemzeti oldalnak – ha van ilyen – nem lehet szó nélkül elmennie, és úgy fogalmaznia: elég két emléknap Magyarországon, nem kell még egy… Trianon következménye, hogy 2004-ben a Vajdaságban verik az ott élõ magyar anyanyelvû lakosságot, hogy Kárpátalján az Ukrán kormány milyen életszínvonalra kényszeríti az ott élõket, hogy Erdélyben nem engednek a választásokon elindulni egy gondolkodásában is magyar polgári szervezetet és köztiszteletben álló magyar embereknek korlátozzák szólásszabadságukat, ahogy tették ezt Csíksomlyón, hogy Felvidéken magyar iskolákat és magyar szobrokat rongálnak meg. Trianon velünk él, ahogy a filmben is elhangzik. A nemzeti oldalon lévõ polgárok számára Trianon egy missziót kell jelentsen. El kell jutni a jelenlegi határokon túlra minden évben, amikor csak szabadidõnk engedi. Minden lehetõséget meg kell ragadnia a nemzeti oldalnak, hogy segítse az ott élõ testvéreinket. Ha megtiltják, hogy beszéljünk róla, akkor tenni kell érte, értük. Ha kell, gyógyszert, ha kell, könyvet, ha kell, zászlót gyûjteni számukra. És el kell menni, a hivatalos helyekre, hogy beszéljenek róla, és el kell menni a jelenlegi határokon túlra, hogy az ott élõk érezzék, velük vagyunk, és nem feledkeztünk meg róluk. 2004-ben a kampány hátterében ott volt Trianon, de nem szólt róla egyik média sem, egyik parlamenti párt sem. Tegyünk érte, legalább itt Pécsett, és Baranyában. Barkó Béla

Körömi Attila országgyûlési képviselõ beszéde 2004. június 4-én Pécsett, a Domonikánus Házban megtartott Trianon-emléknapon A Magyar Nemzet 1995. június 3-i megemlékezõ összeállításából hadd hozzak most ide egy korabeli idézetet a trianoni diktátum megítélésérõl: „Egyetlen fegyvert sem használtak olyan kegyetlenül a háborúban, mint a határvonalat meghúzó ceruzát Magyarországgal kapcsolatban... Ahelyett, hogy a Balkánt europaizálták volna, e békében veszélyesen közel jártak ahhoz, hogy Európát balkanizálják. (Frank E. Vanderlip – Anglia)

Mai korunkat ismerve, ezen utólagos vélemény megfogalmazása sem volt kis teljesítmény. Tisztelt Emlékezõk! Magyarország számára az I. világháborút lezáró un. trianoni békeszerzõdés nemzeti tragédiát jelentett, melynek következményei máig hatnak. Az 1920. június 4-én aláírt diktátum értelmében Magyarország elvesztette területének kétharmadát, lakosságának több mint 60%-át, ezen belül –színmagyar területeket is elcsatolva – magyar népességének harmadát. Gazdasági és kulturális javainak jelentõs része került a trianoni határokon túlra. A magyar honvédség létszámát harmincötezer fõben maximalizálták, és csak önkéntes alapon volt szervezhetõ. Közösségek, családok szakadtak szét, bomlottak fel, és a döntés az életjó ha figyelünk

képességüket állította egy megmagyarázhatatlan új történelmi próba elé. Egy évszázadok alatti szerves fejlõdés során kialakult és megszervezett társadalmi, kulturális, gazdasági egység, egy európai állam került egy csapásra végveszélybe. A nemzet, a családok lelki egészségének traumatikus sérülése hosszabb távra is társadalmi szintû általános egészségromlást vetített elõre. Ám Trianon legsúlyosabb, akkor várható következményeként a következõ korabeli meglátás idézhetõ: „Olyan biztos, hogy a háború visszatér, mint amilyen biztos, hogy az éjszakát a nappal váltja fel.

rokonságok; mit jelent évtizedek után egymásra találni, és mit jelent távolodni. A schengeni határ magyarság életére gyakorolt hatásai semmivel nem magyarázhatóak, és nem védhetõek. Kettõezernégy május elsején, nyocvannégy év után ismét szembesülnünk kellett Trianon mai súlyos következményeivel, igazságtalanságával.

(Robert Lansing külügyminiszter – USA).

Így is történt, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy közép-európai feszültségeink legfõbb okozója ez az igazságtalan békerendszer lett, amelyet a II. világháború után megerõsítettek. Az utódállamokban élõ magyarság mindmáig nem kapta meg még a békeszerzõdés elveinek megfelelõ kollektív jogait sem, nem kapta meg a feltételeket önrendelkezéséhez, oktatási és kulturális intézményeinek létrehozásához és mûködtetéséhez, nemzeti azonosságtudatának megõrzéséhez, szülõföldjén kiteljesíthetõ boldogulásához. Tekintettel a trianoni békediktátum megszületésére és annak következményeire vonatkozó hiteles történelmi emlékezet hiányára, valamint a Kárpát-medencében élõ magyarság nemzeti összetartozásának jelentõségére, május 25-én országgyûlési határozati javaslatot nyújtottam be a Tisztelt Házhoz, amelyben a trianoni döntés évfordulójának nemzeti emléknappá nyilvánítását kezdeményezem. 1945 után nemzedékek nõttek fel úgy, hogy Trianonról, e tragikus sorsfordulónk tényeirõl nem is hallhattak. 1990 után sem történt meg a kollektív emlékezet helyreállítása, a történelmi tények, összefüggések és a máig ható következmények széleskörû megismertetése. Mindezek szükségessé teszik, hogy a trianoni döntés évfordulójának emléknapot szenteljünk. Nekünk, az anyaországban élõknek jogi és erkölcsi kötelességünk a nemzeti összetartozás tudatosítása. Elõbbit az Alkotmány írja elõ, miszerint: „A Magyar Köztársaság felelõsséget érez a határain kívül élõ magyarok sorsáért, és elõmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását”, az utóbbira pedig Szabó Dezsõ így figyelmeztet: „Minden magyar felelõs minden magyarért!” A trianoni békeparancsnak Magyarország és a magyarság saját, valamint Európa történelmében okozott sorsfordító szerepe miatt, a Trianon-emléknapnak önmagában is helye van. Mégis, a következõkkel szeretném alátámasztani a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökségével közösen kidoljó ha figyelünk

gozott kezdeményezés idõszerûségét, megalapozottságát. A Medgyessy-kormány által a 2002 decemberi pezsgõs koccintás szellemében megfojtott státusz törvény ma már nem képes betölteni szerepét, ám a törvény körüli uniós vizsgálódás során tanultuk meg igazán, hogy Günther Verheugen úr Európájában nem értelmezhetõ a határokon átívelõ nemzet gondolata, fogalma, ténye. Pedig ami az Unióban ránk vár, annak csak büszke, öntudatos és erõs versenyszemlélettel rendelkezõ, kulturájukhoz, történelmi múltjukhoz ragaszkodó nemzetek, országok lesznek csak képesek megfelelni. Az emléknap szimbolikus jelentõségével is hozzá tud járulni a lelkek erõsítéséhez, az önbecsülés visszaadásához, másként szólva visszaszerzéséhez, amely újabb szellemi és gazdasági erõket akkumulálhat. A nemzeti kultúra megélése pedig nem egyenlõ a folklór termékeinek EU-s rendezvények standjain történõ kihelyezéseivel, mint ahogy az úgynevezett légiesített határok sem fognak választ adni a magyarság kérdéseire. És itt álljunk meg egy pillanatra. Mert miközben az Unió tagállamainak állampolgárai személyi igazolvánnyal a zsebükben szabadon járhatnak-kelhetnek egymás országaiban, így Magyarországon is – egyéb, a tagságból fakadó személyesen gyakorolható jogaikról nem is beszélve –, addig a kárpát-aljai, az erdélyi, a vajdasági és a horvátországi magyarok a schengeni, számunkra valódi nevén a trianoni határok következményeiként most még távolabb kerülnek az anyaországtól. Jómagamat anyai ágon a Vajdasághoz, apai ágon Temesvár környékére kötnek gyökereim. Láttam, hogyan élnek szétszakított családok és

Trianon elhallgatása nem vezetett sehova. Éppen azért van szükség a Trianon-emléknap bevezetésére, hogy félelmek és a belénk sulykolt bûntudat nélkül, és ne félhivatalos, szégyellnivalónak beállítható, dacos és gyászos június negyedikéken, hanem az emléknap által megteremtett nyilvánosságon keresztül ismerhessen meg minél többet az ország, ismerhessenek meg a középiskolás diákok a békeparancs és utóélete összefüggésrendszerérõl. A trianoni trauma nem gyógyítható, ám az emléknap bevezetése három szomszédunk akadálymentes NATO taggá válásával félremagyarázhatatlan és megvalósítható politikai realitássá vált. Méginkább segít megérteni a határon túli magyarok helyzetét, a szolidaritás szükségességét. Az ügy világos felvállalásával, kitartó türelemmel nyerhet csak elfogadást az a szemlélet, hogy nem a Trianonnal való foglalkozás a szégyelni való, hanem a méltó emlékezés igényérõl való lemondás, az attól való elfordulás. A kezdeményezés ugyanis arról is szól, hogy a határokon átívelõ magyarságtudatért nem csak a határokon túl, hanem egyre inkább a határokon innen kell küzdenünk. Hiszen ahol a kettõs állampolgárságért, egy nemzeti ügy megvalósulásáért gyûjtött aláírások ilyen szemérmes módon gyarapodnak, ahol ezt nem támogatja a nyilvánosság, ott súlyos a probléma. Vajon mit szólna ehhez Ady, Babits, József Attila, Juhász Gyula, Kosztolányi, Wass Albert és a többiek, akik megénekelték Trianont és korát, akiket oly szívesen idézünk, akikkel oly szívesen hitelesítjük magunkat, ha éppen arról van szó... Tisztelt Emlékezõk! A jelen helyzetben az én lehetséges eszközöm az országgyûlési javaslat benyújtása és annak gondozása. Természetesen a politikai realitásokkal én is tisztában vagyok. Mégis azt remélem, hogy a trianoni békeparancs nyocvanötödik évfordulóján már emléknapok keretében beszélhetünk a magyarság, a történelmi Magyarország e sorsfordulójáról. Addig is gyûjtjük az aláírásokat a kettõs állampolgárság mellett, felkutatjuk és gondozzuk a világháborúk magyar katonasírjait, hogy a kõ valóban megmaradjon. Forrás: Villanypostán érkezett

35

36

jó ha figyelünk