„Hogy segíthetem legjobban gyermekem, hogy elsajátítson egy idegen nyelvet?” „Megtanulhat-e egy másik nyelvet úgy, hogy csak a TV-t nézi?” „Ha két nyelvet hall pici korától, később fog beszélni?” „Mi van, ha elkezdi keverni a nyelveket?” Ha ezek a kérdések a te fejedben is megfordultak már, ez a tanulmány neked szól. Mindannyiunkban felmerülnek ezek, akik gondoltunk már arra, hogy az idegen nyelv tanulása nem feltétlenül iskolai dolog, hanem egészen pici korban el lehet kezdeni. A köztudatban rengeteg tévhit él a kisgyerekek nyelvelsajátításával kapcsolatban. Az elmúlt években nyelvészek és pszichológusok azonban kutatási eredményeik alapján új megvilágításba helyezték az anyanyelv és második nyelv elsajátításával kapcsolatos tévhiteket. Következtetéseik döntő fontosságúak lehetnek azon szülők számára, akik szeretnék, hogy gyermekük korán elkezdjen elsajátítani egy második nyelvet. Melyek a leggyakoribb tévhitek? 1. tévhit: Csak anyanyelvűek és tanárok taníthatnak gyerekeknek második nyelvet. Természetesen a felnőttek döntő szerepet játszanak a gyerekek nyelv-elsajátításában. Némely szülők azon aggódnak, hogy ha nem anyanyelvű személytől hallja gyermekük a nyelvet, akkor átveszi annak hibáit, akcentusát stb. A gyerekekben az egyik csodálatos dolog az, hogy képesek úgy elsajátítani egy nyelvet (az anyanyelvüket), hogy körülöttük a felnőttek nem feltétlenül beszélnek mindig tökéletesen. A felnőttek nyelve (bármilyen nyelven) sok tétovázást, félbeszakítást, mondattöredéket és nyelvtani hibát tartalmaz (még a kutatóknak is meglepő, mikor magnófelvételről elemzik a felvett anyagot, hogy milyen kevés a teljes és nyelvtanilag helyes mondat).
Ha valaki nem beszél anyanyelvi szinten egy idegen nyelvet, a helyzet hasonló lehet. Ez azonban nem hat károsan a gyermek nyelv-elsajátítására. Nem az a döntő, hogy mindig teljes és helyes mondatokat halljon a kicsi, hanem az, hogy közvetlenül részt vegyen a társalgásban. Azok a szülők is beszélgethetnek gyermekükkel egy második nyelven, akik csak néhány évet töltöttek nyelvtanulással. Ami fontos, az a gazdag, dinamikus és értelmes interakció!
2. tévhit: A szókincsben és nyelvtanban előforduló hibákat azonnal javítani kell (nehogy rossz szokássá váljanak). A hibák természetes velejárói a nyelvtanulásnak. Mi, szülők, ösztönösen tudjuk, hogy nem szükséges minden hibát javítani, amelyet a kicsik ejtenek, ha az anyanyelvüket tanulják, hanem a kommunikáció és a megértés a fontos. Mi a helyzet az idegen nyelvvel? A kutatók ebben is egyetértenek: nem kell minden hibát javítani idegen nyelven sem! A hiba lehetőség a tanulásra, és valójában a fejlődés jele! Egy kutatás során sok-sok angolul tanuló beszédét vizsgálták, és megfigyelték, hogy mindenki ugyanazokba a hibákba esik bele, függetlenül attól, hogy mi az anyanyelve. A legtöbben például úgy kezdenek kérdéseket feltenni, hogy csak a kijelentő mondat hanglejtését változtatják (pl. „You go to store?”). Ez persze nem helyes így, de nem feltétlenül kell problémaként tekintenünk rá, hanem a tanulás természetes velejárójaként. A hibákat tehát óvatosan kell kezelnünk. A fő cél a kommunikáció, s a tanulást leginkább azzal segíthetjük, hogy minél több lehetőséget adunk a nyelv használatára, nem pedig azzal, hogy minden hibát javítunk.
3. tévhit: Ha a gyermek pici korától két nyelvet hall, később fog elkezdeni beszélni. Ez talán az egyik legelterjedtebb tévhitek egyike. Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg az, hogy nagyon változó, mikor kezdenek a gyerekek beszélni. Vannak gyerekek, akik első szavaikat már 8 hónaposan, és vannak, akik csak 16 hónaposan ejtik ki. Ha egy gyermek az utóbbi csoportba tartozik, és két nyelvet sajátít el, könnyű a második nyelvre ráhúzni a vizes lepedőt. Az igazság azonban az, hogy nincs tudományos bizonyíték arra, hogy két, három, vagy akár még több nyelv egyidejű elsajátítása késedelmet jelent a beszéd kialakulásában. Az egynyelvű és kétnyelvű gyerekek is körülbelül ugyanabban az időben ejtik ki első szavaikat, két-, majd többszavas mini-mondataikat. Sok-sok többnyelvű gyerek nő föl úgy, hogy bármilyen késedelem vagy rendellenesség jelét mutatná. Ez igaz a kisebbekre és a nagyobbakra is! A két nyelv tanulása tehát nem lehet a késedelem oka!
4. tévhit: A nyelvek keverése zavar jele, és a nyelveket külön kell választani egymástól (egy szülő csak egy nyelven beszéljen). Ez talán a leggyakoribb ok, amiért a szülők félnek attól, hogy második nyelven beszéljenek gyermekükkel. Aggódnak, hogy a kicsi nem lesz képes megkülönböztetni egymástól a két rendszert. Évtizedes kutatások bizonyítják (és saját tapasztalataim, no meg sok OkosBabás szülőé is ezt mutatják), hogy a kicsik már nagyon korán meg tudják különböztetni a nyelveket egymástól, tulajdonképp már azelőtt, hogy egyáltalán beszélnének. A nyelvek keverése természetes fázisa a kétnyelvű nevelésnek. Minden gyerek túljut ezen, s a saját fejlődési ritmusától függ, hogy mikor. Ne keverjük össze a nyelvek keverését egy mondaton belül (kódkeverés) a nyelvváltással (kódváltás), mely később is előfordulhat, s annak jele, a beszélő „otthon van” az adott nyelvben.
5. tévhit: Egy szülő csak egy nyelven beszélhet a gyermekhez. Szorosan kapcsolódik az előző tévhithez: sok szakember azt tanácsolja, a szülő ne beszéljen több nyelven a gyermekéhez. A kétnyelvűséget kutató szakemberek tarsolyában azonban számos olyan dokumentáció található, melyek olyan családokról készültek, ahol mindkét nyelvet mindkét szülő eredményesen beszéli a gyermekkel, és olyan családokról is, ahol a két nyelv külön kötődik a szülőkhöz, a kicsi pedig megérti mindkettőt, de csak egyet használ. Ismét csak azt hangsúlyozhatjuk, ami számít, az a mennyiség és minőség, többféleképp kialakíthatjuk azt a rendszert, mely szerint otthon a nyelveket használjuk, és nem szükséges aggódnunk a nyelvek szigorú elkülönítésén, amely tulajdonképp nem is valószerű.
6. tévhit: A TV-nézés nagyszerű módja annak, hogy egy kisgyerek elsajátítson egy idegen nyelvet. Manapság rengeteg többnyelvű dvd-t találhatunk a boltok polcain, számos külföldi TV adó közül választhatunk. De vajon megtanulhat-e egy kisgyerek egy nyelvet úgy, hogy csak a tévét nézi? A kutatások azt mutatják, hogy jobb ezekre mint segédeszközökre gondolnunk. Csak a televízióból nem lehet egy nyelvet elsajátítani, szükség van az interakcióra egy valós személlyel (akinek viszont nem szükséges anyanyelvűnek lennie). Használhatjuk azonban a dvd-ket, videókat hasznosan – a hogyanról még lesz szó.
7. tévhit: Két nyelv a legtöbb, melyet egy kisgyerek képes megtanulni. Mi újság a három nyelvvel? Ez esetben még inkább aggódhatunk, hogy későn kezd el beszélni, meg keverni fogja… Vagy mégsem? Gyerekek milliói nőnek fel úgy, hogy három nyelvet sajátítanak el. Bizonyos országokban, mint például Svájc vagy Szingapúr, gyakori, hogy egy kisgyerek elsajátít egy nyelvet otthon, egy másikat a közösségben és egy harmadikat az iskolában. Vannak olyan családok is, ahol a szülők más-más nyelvet beszélnek, és egy harmadikat egymással. Ha adottak a megfelelő feltételek (akár otthon is), a gyerekek képesek kettőnél több nyelvet is megtanulni. Ami megint csak fontos, az a mennyiség és minőség! Ha szeretnél újabb tanácsokat kapni gyermeked nyelvi neveléséhez, játékos “tanításához”, látogass el a www.ketnyelvugyerek.hu/blog oldalra, ahol sok-sok ötlettel igyekszem segíteni azoknak a szülőknek, akiknek fontos, hogy gyermeke észrevétlenül, játékosan, már kicsi korban elsajátítson egy (vagy akár több) idegen nyelvet!
Ha hasznosnak találtad ezt a tanulmányt, kérlek, oszd meg velem egy e-mailben:
[email protected], illetve ajánld barátaidnak, hogy töltsék le ők is! Üdvözlettel,
Bán Annamária www.ketnyelvugyerek.hu
