Copyright Póli Pál, 2002, Isten Egyházának Gyülekezetei

1

A Biblia próféciái szerint Németországnak kiemelkedően nagy szerepe lesz a végidők eseményeiben. De hol van a Bibliában szó Németországról és szerepéről? Tudjuk, hogy a Biblia ősapjuk nevei alapján, az 1Mózes 10-ben megadott elnevezések szerint nevezi meg a nemzeteket. Mely ott említett pátriárka leszármazottai hát a mai németek? Ebben az írásban választ adunk minderre, és bemutatjuk Németország hatalmas próféciai szerepét és végső sorsát is. A végidőkre szóló próféciák pontos és részletes megértésének elengedhetetlen feltétele az, hogy a bibliai neveket viselő nemzeteknek ismerjük a mai leszármazottait, hiszen anélkül nem érthetjük meg a rájuk vonatkozó próféciákat. Ez az írás része egy sorozatnak, amely azonosítja a Bibliában eredeti nevükön megnevezett nemzetek mai leszármazottait, és bemutatja azt, hogy mit hoz számukra a közeljövő, továbbá szerepüket a végidők eseményeiben a Biblia próféciái szerint.

Email: [email protected] Copyright © Póli Pál, 2002, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül. Weblap: www.churchofgod.hu

Előszó: Nemzetek, birodalmak, kormányzatok

2

A nemzeteket Isten választotta el egymástól (5Móz. 32:8), elkülönítésüknek fontos oka van, mert ahogy az egyének, úgy a nemzetek is Isten ítélőszéke előtt állnak (Jób 12:23; Zsolt. 9:5,19,28; Jel. 11:18). Egyes nemzetek hatalmas birodalmakat hoztak létre, és nagy hatással voltak az egész emberiség további történelmére. Érthető módon a Biblia sokat foglalkozik az ilyen meghatározó szerepet betöltő nemzetek sorsával, történelmével. A Szentírás a legősibb időktől kezdve nyilvántartja a Sátán uralma alá rekesztett világ főbb birodalmait, azok jellemvonásait, ugyanakkor a próféciák által ismerteti a jelen kor nagyhatalmainak sorsát és szerepét is, egészen az utolsó időkig. Nem véletlenül, még az evangélium is lényegében egy kormányzatnak, az isteni országlás eljövetelének a meghirdetése. Az Isten országa egy teokratikus uralom, amelyben Jézus Krisztus királysága alatt egyszer és mindenkorra megszűnnek a Sátán által vezetett, Isten ellen lázadásban álló földi hatalmak. Az evangélium tehát nem más, mint a sátáni rend alól való felszabadulás és az igazságos isteni uralom eljövetelének üzenete. Az Isten országa a megtérés szigorú feltételéhez van kötve (Mát. 4:17), így az evangélium egyben tanúbizonyság is a népek ellen. Bizonyság azok ellen, akik megszegve az örök szövetséget Sátán uralma alá adják magukat, és szembeszegülnek Istennel (Ézs. 24:5). Ezeket a sátáni birodalmakat a Biblia a "fenevad" kifejezéssel illeti (Dán. 7:1-28; Jel.13:1-9), és tudatja velünk, hogy a végidőkben egy minden eddiginél erősebb és hatalmasabb fenevad birodalom fog színre lépni. Ez az antikrisztus által vezetett szuperhatalom páratlan katonai és gazdasági erővel fog rendelkezni, és gyűlölni, üldözni fogja Isten népét, úgy a testi, mint szellemi Izraelt. Az ószövetségi írások pontosan megnevezik ennek az eljövendő euro-babiloni központú világrendnek a vezető hatalmát, katonai és gazdasági erejének gerincét. A szóban forgó nemzet pedig nem más, mint az a nemzet, amely által Isten egyszer már megbüntette és fogságba vitte hűtlenné vált népét, Izrael házát. Ez a büntető hatalom tehát újra Asszíria, Isten haragjának eszköze lesz. De kezdjük az elején. A nemzetek eredete és az emberiség alaptípusai Noé utódaitól Az özönvíz utáni emberiség nemzeteit Noé három fiának, Shemnek, Jáfetnek és Khámnak a leszármazottai alkotják (1Móz. 9:18-19). Az egyéni nemzetek valójában e három férfi hatalmassá növekedett családjai! Ez a három elsődleges pátriárka volt egyben az emberiség három fő alaptípusának, vagy "rasszának" az őse is. A három alaprassz: a fehér vagy világos bőrű embertípus Shemtől, a fekete vagy sötétbőrű embertípus Khámtól, valamint a keleti, vagyis sárgabőrű embertípus Jáfettől (v.ö Énok 89:9). Minden ma élő ember e a három fő alaptípusba, illetve ezek valamilyen fokú keveredésébe tartozik. Amikor Isten elválasztotta egymástól a nemzeteket (1Móz. 11:9; 5Móz. 32:8), azt a rassztípusok alapján tette meg (Jub. 8:10-30). Fontos tény tehát, hogy eredetileg nem csupán a nemzetek, de a rasszok is el lettek egymástól különítve, ami nyilvánvaló abból is, hogy Európa a fehér, Ázsia a sárga, Afrika pedig fekete rassz nemzeteinek elsődleges otthona lett.

A Nemzetek Táblája - Az emberiség nemzetekbe való leosztása az özönvíz után

3

A Teremtés könyvének 10. fejezete vázolja az emberiség három fő csoportjának leágazását, bemutatva az egyéni nemzetségek ősapjait, vagy pátriárkáit. 1Mózes 19:18-19 18 Noé fiai tehát, akik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet voltak:... 19 Ők hárman voltak Noé fiai, s ezektől terjedt el minden emberi nemzetség az egész földön. 1Mózes 10:1 Ez pedig Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után. 5Mózes 32:8 Amikor a Felséges a nemzeteket elosztotta, amikor Ádám fiait szétválasztotta, megszabta a népek határait, az Isten fiainak száma szerint.* Az 1Mózes 10-ben felsorolt hetven név az emberiség hetven nemzetségének pátriárkája, s a Biblia a továbbiakban az itt lejegyzett ősapák nevén nevezi meg a nemzeteket. A hetven nemzetség mindegyike a három alaptípus valamelyikébe tartozik. Mivel a különböző nemzetekhez szóló próféciákban - beleértve azokat is, amelyek a végidőkre szólnak - a népek eredeti bibliai nevét látjuk, a próféciai üzenetek megértéséhez feltétlenül szükséges az 1Mózes 10-ben megadott neveket beazonosítani a mai leszármazottaikkal. Fontos pont tehát, hogy minden egyes faj és nemzet az ősi KözelKeletről származik, majd onnan kerültek el mai lakhelyeikre. Az azonosításhoz elsősorban a Bibliát, majd néhány Kánonon kívüli írást, ókori történelmi forrásokat, sőt, még néphagyományokat is felhasználunk segédeszközként. *Megjegyzés: Az 1Mózes 32:8 szövegét a legtöbb fordítás helytelenül "Izrael fiainak száma szerint" adja vissza. A Szeptuaginta és a holt-tengeri tekercsek a helyes, "Isten fiainak száma szerint" változatot használják. A szöveget a zsidó rabbik valamivel Krisztus ideje után változtatták meg a Maszoretikus iratokban. A hetven + kettő nemzet az hetven bukott uradalom alatt álló nemzet, a plusz kettő, testi és szellemi Izrael pedig JHVH és Krisztus osztályrésze,. A hetven + kettő szám az isteni kormányzattal kapcsolatos szám, a 144.000 is ennek a számnak a szorzatából áll össze. Bábel és a nemzetek elkülönítése Közvetlenül az özönvíz után Noé fiainak családjai mind együtt éltek (1Móz. 11:1-2), és kis idő elteltével az erőskezű, hatalmas vadász, Nimród fogta őket uralma alá (1Móz. 10:8-10).Ezt a korai, még egy nyelvet beszélő népközösséget nevezték suméroknak. Bábel tornyának lerombolása után Isten összezavarta az emberiség nyelvezetét, és ekkor választotta el egymástól a nemzeteket (1Móz. 11:5-9), így csak ezzel kezdődően alakultak ki az egyéni nemzetek, illetve nemzetállamok. A legkorábbi önálló nemzet a kései-sumérok (ez volt Ó-Babilon) és az egyiptomiak mellett az akkádnak nevezett nép volt. Az akkádok szemita nyelven beszéltek, tehát Shem leszármazottai voltak, és egy nagyon jelentős, mérvadó kultúrát alakítottak ki. Valamivel később az első, modern értelemben vett birodalomat is ők hozták létre Asszíria néven. Bábel tornyának lerombolása előtt Nimród uralta az akkor még együtt élő noahita nemzetségeket. A torony lerombolása és a nemzetek szétszóródása után már csak a khámiták egyes nemzetségei maradtak Nimród uralma alatt, ők a kései sumérok, akik nem sokkal ezután

4

el is tűntek a történelem színteréről, miután először a szemita akkádok, majd a szintén szemita elamiták is vereséget mértek rájuk. Ebben az időben indult nagy virágzásnak az akkádok kultúrája, amely valamivel később a híres-hírhedt asszír birodalommá fejlődött át. Az akkádok Az akkád név (sumérul Agadu) a bibliai Akkád városa (1Móz. 10:10) után lett az ott lakók neve is. Kik voltak pontosan ezek a ma titokzatosnak tűnő akkádok, és Noé melyik fiaitól származtak? Melyik fajt képviselték a három alaptípusból, illetve mely alapetnikumhoz tartoztak? Mint már utaltunk rá, az akkádok Shemtől származtak, és ők hozták létre az első jelentős, önálló "szemita" nemzetállamot, valamint a szemita őskultúrát is, hiszen az akkád nyelvből alakult ki a későbbi szemita nyelvek nagy része, mint pl. az asszír és a káld nyelvek. Az akkádok elsősorban Shem fiának, Asshúrnak az utódaiból tevődtek ki, emiatt lett később a birodalom neve Asszíria. Az asszírok állandó és szoros kapcsolatban álltak a káldokkal, akik Asshúr testvérének, Arpaksád utódainak egy ágazatát képviselik. Az utóbbi időkben nagyszámú akkád írásemlék került feltárásra, amelyek több rálátást nyújtanak az addig titokzatosságba burkolt akkádok kilétére. A feltárások egyöntetűen bizonyítják, hogy az akkádok Asshúr nemzetségeinek nagy néppé nőtt leszármazottai voltak. Az első akkád és első asszír dinasztiák királyai ugyanis egy és ugyanazon személyek voltak, s Akkádot ilyen értelemben nevezhetjük Ó-Asszíriának. Az akkádok mellett valamivel később kialakult babiloni birodalom Shem egy másik fiának, Arpaksádnak (héb: urfa kesed) az utódaiból állt össze, akik a káld (héb: kashdim) néven lettek ismeretesek a bibliai történelemben. Az asszírok mellett a káldoknak is kiemelkedően fontos bibliai szerepe van. Mivel Ábrahám maga is káldeus volt, így leszármazottai, az izraeliták a káldok egy alnemzetségét teszik ki (lásd A káldok - Babilon öröksége című írást). Az asszírok és a káldok között fennálló szoros kapcsolat végig megmaradt a történelem folyamán, amint azt látni fogjuk a későbbiekben. Itt előzetesen talán annyit még feltétlenül meg kell jegyezni, hogy az asszírokra rendkívül nagy hatással volt Nimród nyers erőre és tekintélyre épülő uralkodása, valamint társadalmi-katonai szervezőképessége. Az asszírok tisztelték, első királyuknak és szellemi ősapjuknak tartották Nimródot, így nem csoda, hogy ezek a jegyek aztán jellemzőikké váltak végig a történelem folyamán. Az asszírokat kezdve a birodalomuk megalakulásától, a népvándorlások korán át, a modern német militarizmusig ezek a jegyek követték. Érdekes módon a káldok viszont inkább a nimródi Ó-Babilon misztériumait és valláselemeit vették át és fejlesztették tovább az általuk létrehozott új-babiloni birodalom misztériumvallásában. A káldok jóval később, a népvándorlások korában a káldo-germán törzsekként (gótok, vandálok, burgundok, herulok stb.) elözönlötték Itáliát és Délnyugat-Európát. Itáliában való megtelepedésükkel kiszorították a római latinokat*, és tovább fejlesztették-terjesztették a magukkal hozott ősi babiloni misztériumokat, amelyeket később a katolicizmus részévé tettek (lásd az Itália népességének lecserélődése című írást). Így a káldok által tovább élhetett Babilon szellemisége, ezúttal már egy kereszténynek nevezett, világméretű trinitarista vallásrendszer részeként. Ezt a rendszert a Szentírás a nagy parázna vallásának, vagy Babiloni Misztériumoknak nevezi. Ez a káldo-itáliai vallásrendszer és az asszír-germán katonai erő aztán állandó tengelye volt az európai

5

fenevad birodalom különböző feltámadásainak. Előttünk áll még egy utolsó feltámadása ennek a állam/vallás frigyéből összeálló fenevadnak, illetve tengelyhatalomnak, és a velük szövetkező királyoknak (Jel. 17:10-14). *Megjegyzés: A római latinok Jáfet fiának, Jáván fiának, Kittim fiainak, a Romim-nak utódai (Jásh. 10:16), de Kittim-nek van egy Távol-Keletre szakadt ágazata is, ami szintén fontos próféciai jelentőséggel bír (lásd még [Nemzetek 11] A latinok és a [Nemzetek 8] Góg és Magóg című írásokat). A szemita karakterisztikák Az olyan szemita népek, mint az akkádok és káldok fizikai, vagy nemzetségi jellemvonásait a mellettük élő kései sumérok is lejegyezték, ami alapján a sumérológus C.Leonard Woodlley a The Sumerians című könyvében a következő leírást adja róluk: "A Zagrosz hegyekben és a Tigris völgyében élt egy világos hajszínű és világos bőrű nép ... a gutik* rokonai ők, akik ott éltek egészen addig, amíg az a hely Asszíriaként lett ismert, valamivel távolabb északabbra az eredeti Akkádtól" (5. oldal). * Megjegyzés: A gutik az Arpaksádtól származó, és az asszírokkal szoros kapcsolatban álló káldok egyik nemzetsége volt. Sokkal később, ennek a névnek lett egy változata a "gót" elnevezés a népvándorlások korából) A görögök is hasonlóan jellemzik az asszírok fizikai vonásait, amikor a Krisztus körüli időkből fennmaradt írásokban összehasonlították az asszírok, és a köztük lévő héberek kinézetét a korabeli szír arámokéval. A görögök az asszírokat és a hébereket* azzal a leucosyri jelzővel illették, aminek a jelentése fehér, vagy szőke. Más szóval, a fehér rassz karakterisztikáival különböztették meg őket a sötétebb bőrű szírektől. Bár a szírek szintén szemita eredetűek voltak (Shem Arám nevű fiától származnak), de az ishmaelitákkal való jelentős keveredés eredményeként az arabokhoz hasonlóan, inkább a sötétebb barna haj, és a sötétebb bőrszín jellemezte őket. Tehát az asszírokat, káldokat és hébereket az olyan "kaukázusi", vagy fehér ember-típusú vonások jellemezték, mint a világos bőr és világos hajszín. A szemita népek egyes elemei (mint pl. Arám fiai) a keveredések által vettek fel olyan rasszjegyeket, mint a sötétebb bőr és hajszín. Figyelemre méltó pl. az arab nép etnikumának kialakulása. Az arab nép Ábrahám fiától, Ishmaeltől származik, akinek Hágár nevű anyja egy egyiptomi (héb.micrajimita) asszony volt. Micraim pedig a fekete rassz pátriárkájának, Khámnak volt a fia (1Móz. 10:6; 1Móz. 16:3,11), tőle eredtek az egyiptomiak. A káld, tehát fehérbőrű Ábrahám és a sötétebb bőrű Hágár fia természetesen a két rassz keveréke volt. Mivel később Ishmael maga is egyiptomi feleséget vett el (1Móz. 21:21), így utódai, a mai arabok kétharmad részben khámiták, s csupán egyharmad részben szemiták! A kinézetük pedig pontosan ezt a keveredést tükrözi a mai napig, ugyanis Ábrahámtól örökölték a szemita hosszú arctípust, ami a domináns egyiptomi vér által a sötétebb hajjal és kreol bőrszínnel párosult. Annak ellenére, hogy megtartották a szemita nyelvet és szemita népként vannak nyilvántartva, a fizikai karakterisztikáikat mégis a fentebb vázolt keveredés határozta meg (lásd még a Nemzetek [9] Ishmael és Ésau című írást).

6

*Megjegyzés: a héber megnevezés itt nem feltétlenül az izraelitákra vonatkozik, mint inkább az asszírokkal vándorló káldokra. A héber név ugyanis nem szinonima a zsidó névvel, de még csak az izraelita névvel sem. A bibliai Hébernek két fia volt (1Móz. 10:25), és azok minden utódja jogosan viseli a héber megnevezést, így nem csupán Péleg nevű fiának leszármazottai, amely ágról Ábrahám eredt. Héber Joktán nevű fia maga is igen nagy számú fiat nemzett (1Móz. 10:26-30), akinek utódai többek közt a káldo-héberek. A héber megnevezés teljesen helyénvaló az izraelitákra és azon belül a zsidó (Jehudim) nevű törzsre is, de nem korlátozódik rájuk. Hasonlóan ahhoz, ahogyan nem minden izraelita zsidó, de minden zsidó izraelita, úgy minden izraelita héber, de nem minden héber izraelita! A Joktán héberek egyes elemei az asszírokkal szövetkező káldokkal vannak asszociálva. A 4Móz. 24:24 versében például Mózes a végidőkre szóló próféciájában pontosan ezekre az asszírokkal szövetségben lévő joktáni káldohéberekre utalt, akik elszenvedik majd a keleti seregek támadását. Ugyanakkor ebben a próféciában a Kittim név már nem a latinokra vonatkozik, hanem a kittimiták Magóg között élő keleti ágazatára. Kittim hajóhadai ugyanis a végidőkben megtámadják az európai fenevadat a keleti királyok ellentámadásakor (Jel. 16:12 és v.ö A Holt tengeri tekercsek Háborús iratával). Az akkád periódus után a gyorsan erősödő asszír nép a kor nagyhatalmává vált az Asszír birodalom létrejöttével. A Bibliából és a kánonon kívüli ősi héber írásokból meglehetős részletességgel követhetjük ennek a nagyon fontos népcsoportnak a történelmét, és majdani próféciai küldetését. Ebben az írásban tehát elsősorban az asszíroknak nevezett néppel foglalkozunk, különös hangsúlyt fordítva a rájuk vonatkozó, még beteljesedésre váró próféciákra. Asshúr, az erős és szerencsés Az asszír név eredete Asshúrhoz, Noé unokájához, Shém második fiához vezethető vissza (1Móz.10: 22). (SDS 804 Ásshúr jelentése: erős, sikeres, áldott, Arám jelentése pedig hasonlóan: hatalmas, erős, áldott). Az Asshúr szó kb. 150 alkalommal fordul elő a kanonikus héber írásokban, bár ezt legtöbb esetben a különböző fordítások Asszíriaként fordítják. A Bibliában tehát Asshúr egy egyénnek, és a tőle származó népességnek a neve is. Elsődleges figyelmet kíván a következő pont: Mivel Ashúr Shem fia, így az asszírok egy szemita nép. Mint már láttuk, Shém utódai közül az akkádok alapították meg az első nemzetállamok egyikét, amelyet elsődlegesen Ashúr fiai hoztak létre, a szomszédságukban élő arpaksádi elemek jelenlétével. Később az akkád név (latinul Quadi, magyarul kvád) változatai szintén e két néptörzsi neveiben maradtak fenn. Az 1Mózes 10:8-12 verseinek mondanivalóját több fordítás helytelenül adja vissza, amikor azt érzékeltetik, hogy Nimród (Khám fia, Khús fia) volt Ninive, Rekhobot, Kaláht és Reszen felépítője. Ez egy fordítási hiba, ugyanis az eredeti héber szöveg szerint: "E földről ment aztán ki Ashúr, és építé Ninivét, Rekhoboth városát és Kaláht. 12 És Reszent Ninivé között és Kaláh között..." (KJV. Alapján). (héb. min

7

haaretcz haviv yatsza ashúr vajjiven eth nijneveh) Tehát nem Nimród, hanem Ashúr hagyta el a nimródi birodalmat, és építette fel az említett városokat. A Szeptuaginta fordítás szintén ezt a mondanivalót adja vissza. Maga az esemény közvetlenül a népek szétválasztása után történt, és lényegében ezzel jött létre Akkád. Az Igazak Könyve (Szefer HaJásher vö. Józsué 10:13 és 2Sámuel 1:18) kissé részletesebb és világosabb magyarázatot ad az 1Móz. 10:8-12 mondanivalójára: Jásher 10:32-33 És abban az időben Ashúr, Shém fia, minden gyermekével és házanépével, nagyon nagyszámú népességgel felindult és egy távolabbi földre vándorolt, addig, amíg elértek egy nagykiterjedésű völgyet azon a földön, ahová elvándoroltak, és négy várost építettek maguknak ott, amelyeket saját neveikről és a velük történt eseményekről neveztek el. És ezek a nevei azoknak a városoknak, melyet Ashúr felépített: Niniveh, Reszen, Kalah és Rekhobot; és Ashúr gyermekei ott laknak egészen a mai napig. Az Igazak Könyvében le lett jegyezve még Ashúr két fiának, Mírusznak és Mokilnak a neve is (Jásh. 7:16), akik az asszírok két fő nemzetségét képviselik. A Liber Antiqutatum Biblicarum (Bibliai Őstörténelem, közismertebb nevén Pseudo Philo) néven fennmaradt, héber történelmi hagyományokat megörökítő könyv 78.000 főre teszi Ashúr fiainak számát a bábeli népszámlálás idején (Pseuo Philo 5:6)! Az asszírok tehát valóban nagy népességgel indultak meg és alapították az önálló akkád társadalmat. Innentől az asszíro-akkádok rohamosan fejlődtek, rövid időn belül neves kultúrát, és egy nagyon fejlett társadalmat alakítottak ki. Az asszíroknak ez a történelmi korszaka ma már részletesen ismert, királyaik nevei, hadjárataik, és egyéb feljegyzéseik fennmaradtak az utókor számára az általuk megírt ékírásos táblákon. Könyvtáraikban megtalálhatók voltak a kurábbi sumér írások, és azok akkád fordításai is. A gyors ütemben fejlődő asszírok hamarosan egy erős, rendkívül agresszív nemzetté váltak, ami ahhoz vezetett, hogy létrehozzák az első, modern értelemben vett katonai nagyhatalmat. Josephus ezt a jellemző megjegyzést teszi a korai asszírokról: "Ashúr Ninive városában lakozott, és az ott lakókat asszíroknak nevezték, akik a legszerencsésebb nemzetté lettek, szerencsésebbek mind a többinél." [Az Ashúr név jelentése "szerencsés"] (Joshephus, Antiquities, I. vii. 4. ) Dávid és Salamon dicsőséges uralma alatt a fénykorát élő egységes királyság (Izrael és Júda) idejében, Asszíria már régen nagyhatalom volt. Salamon halála után Izrael és Júda kettészakadt, és az Izrael házának nevezett tíz északi törzs a bálványimádat bűnébe esett, ami gyors hanyatláshoz vezetett, mindez már az agresszív asszír birodalom ominózus árnyékában. Izrael a sorozatos figyelmeztetések ellenére nem tért meg, az Asszír birodalom pedig hatalma csúcsán készen állt Izrael teljes elpusztítására, Isten haragjának eszközeként a hitetlenné vált népének büntetésére. Mivel Izrael a próféták ismétlődő figyelmeztetéseinek ellenére sem tért meg, ezért Isten vegül az asszírok kezébe adta őket, akik elpusztították az egész északi királyságot, lakóit pedig más területekre deportálták. Innentől Izrael házát az elveszett tíz törzsként említik, ugyanis soha nem tértek vissza az ígéret földjére.

8

A jellegzetes asszír jellemvonások kialakulása Az ókori asszírok rendelkeztek egynéhány nagyon jellemző vonással. Először is hittek abban, hogy ők másoknál felsőbbrendűek, vagyis azt vallották, hogy ők az "uralkodó faj". Ennek az eredeti oka vagy gyökere valószínűleg abban rejlik, hogy Shem, aki félte és hűen szolgálta az igaz Istent (Shem volt ebben a korban Szálem főpapja, Melkizedek (Jásher 16:11-12)), bizonyos áldásokat kapott Istentől az utódaira vonatkozóan: 1Mózes 9:26-27 ... 26 Áldott JHVH, Sémnek Istene, néki legyen Kanaán! 27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban ...

szolgája

Jubileumok 7:11-12 11 ...És [Noé] megáldotta Shemet, ezen szavakkal: Áldott legyen az Úr Istene Shemnek, Kánaán szolgája lesz neki. 12 Isten megnöveli Jáfetet, és Isten Shem lakhelyein lakozik, és Kánaán pedig szolgálni fogja őt. Mint látjuk, a "Shem sátraiban való lakozás" nem Jáfetre utal, mint ahogy sokan a Biblia szövegéből első olvasásra gondolnák, hanem Istenre, JHVH-ra. Vagyis a vers szerint Isten Shem sátraiban, a szemiták nemzetségei között fog lakozni. Ezt néhány Biblia kommentár is megjegyzi, ha nincsenek is tisztában Shem mai leszármazottainak kilétével. Az ígéret szerint tehát Isten Shem népei között fog "lakni", ami azt jelenti, hogy elsősorban velük dolgozik, rajtuk keresztül működik ebben a korban. Mivel ez az ígéret Shemnek lett megadva, így minden utódját, vagyis minden "szemita" nemzetet érint valamilyen fokon. Ez gyakorlatilag azt vonja magával, hogy kiemelkedően fontos történelmi szerepet kaptak az Isten emberiséget megváltó munkájában. Ez az elválasztás tehát a többi nemzet érdekében történt, szolgálatra, s nem adhat helyet semmiféle negatív vagy hamis értelmezésű faji megkülönböztetésnek, öncélú privilégiumérzetnek vagy rasszizmusnak. A történelemből bebizonyosodott, hogy a szemita népek, ha nem is az Ő igazsága szerint szolgálták, de legalább névlegesen elismerték az igaz Istent és uralmát. Az is tény, hogy a szemiták fizikai áldásai és életszínvonala jóval meghaladta minden más nemzetségét, és történelmi küldetésének folyamán az Isten egyháza elsősorban a szemita népek közt volt legaktívabb, ha gyakran elnyomva is. És végül, a három világvallás, amely az egy igaz Istent vallja szolgálni, szintén Shem sátraiból származik. Az Istennel kötött jóval szorosabb szövetségre kiválasztott nép, az izraeliták természetesen szintén Shemtől származnak, de ez egy különálló, részletesebb és sokkal jelentősebb szövetség volt - az Ószövetség. Ez Shem családfájának már csak egy bizonyos ágának adatott meg: Ábrahám, Izsák és Jákob ágán az izraelitáknak, és ez egy jóval magasabb szinten működő kapcsolat Isten és egy nép között, amelybe minden nemzetség be lesz vonva, fajra, nemzetségre való tekintet nélkül. Tehát, az izraelitáknak ígért Újszövetség is Shem áldásának a része, amit más népek, még a többi szemita nép is csak Izraelbe beoltva nyerhetnek el. Shem, aki korának főpapja volt Szálemben a Melkizedek rendjében, minden kétséget kizáróan istenfélő neveltetést adott öt fiának, köztük Ashúrnak is. A Jubileumok könyve leírja, hogy még maga Noé is miként tanította unokáit:

9

Jubileumok 7:20 És a huszonnyolcadik jubileumban Noé elkezdte átadni fiai fiainak a rendeleteket, parancsolatokat, és minden ítéletet, amelyet ismert, és megbízta fiait, hogy éljenek az igazságosság szerint, takarják el testük meztelenségét, áldják a Teremtőjüket, becsüljék az apjukat és anyjukat, és szeressék felebarátaikat, és őrizkedjenek a paráznaságtól, tisztátalanságtól és gonoszságtól. Shem ugyanezt tette egész életén át, igazságosságra tanította fiait, és kétségtelenül kihangsúlyozta számukra azt, hogy ők Isten szolgálatára lettek elhívva, elválasztva, akik között Isten "lakozik" illetve munkálkodik. Shem fiainak így mindenképpen ismerniük kellett az Isten utasításait, és bizonyára követték is azokat valamilyen szinten. Később Ashúr fiai a szemita "választottságot" és a velejáró fizikai áldásokat teljesen eltorzítva értelmezhették, amiben természetesen Sátán megtévesztő munkája is közrejátszott. Az igazságra épült, de rosszul értelmezett választottság tudat bizonyos mértékben máig is jellemzi a szemita, illetve "fehér" népeket. Isten azonban munkára, szolgálatra hív el és választ ki úgy nemzeteket, mint egyéneket. Sátán az, aki eltorzítja bennük az elhívás céljait, azt sugallva, hogy másoknál jobbaknak, érdemesebbeknek, így felsőbbrendűeknek tartsák magukat. Ashúrral pontosan ez történt, mégpedig komoly mértékben, és amint azt a közelmúlt bizonyos történelmi eseményeiből is láthatjuk, utódai ezt a felsőbbrendűségi érzést a mai napig nem vesztették el. A bibliai születési jog, illetve az áldások öröksége szintén közrejátszott (2Móz. 21:17). Az ószövetségen belüli szorosabb szövetségre, s annak áldásaira való elhívás már csak egy bizonyos szemita ágon futott tovább, mint tudjuk, Arpaksád ágán, Ábrahámon keresztül az izraelitákig. Bár a Biblia nem tesz közvetlen említést arról, hogy Shem fiai közt végbement volna egyféle versengés e "jog" megszerzéséért, érzékelhető azonban, hogy nem ment minden teljesen simán. Shem elsőszülött fia Élám volt, a bibliai jog szerint tehát az ő ágán kellett volna beteljesedni a különleges elhívás ígéreteinek. Hogy Élámtól miért lett ez megtagadva, arra semmi utalás nincs, de a Bibliában számos alkalommal előfordult, hogy valaki elvesztette születési jogát, ami aztán másra szállt át. Legismertebb példákként Ishmaelt (1Móz. 17:18-21) és különösen Ézsaú esetét hozhatjuk fel, aki egy tányér levesért eladta az áldásokhoz való születésjogát (1Móz.25:30-34; 27:1-40), vagy Rúben esetét, aki paráznasága miatt vesztette el az elsőszülöttnek járó áldást, József javára (1Krón.5:1). Bármi is történt, tény, hogy Arpaksád lett a jogörökös, nem pedig Élám. A korai héber hagyományok szerint Noé negyedik fiának fogadta Arpaksádot, csakúgy, mint ahogyan Jákob magáénak fogadta József két fiát (1Móz. 48:5-6). Az unokák ilyen módon történt fiakká fogadása mindig a születési örökségjoggal és a velejáró áldások átadásával volt kapcsolatban. A bibliai dátumok figyelembe vételével valószínű, hogy Ashúr és Arpaksád ikertestvérek voltak, oly módon, hogy először Ashúr jött világra. Ha ez így történt, akkor Ashúrban "jogos" ellenszenvet és irigységet kelthetett Arpaksád választása, ami aztán vetélkedést váltott ki belőle, illetve utódaiból. Ez magyarázatot adhat Ashúr fiainak egy nagyon sajátos jellemvonására, az önbizonyításra. Ez az érdemvágy és készséges önbizonyítás nyilvánult meg a valóban rövid idő alatt megalkotott és nagyon fejlett asszír birodalom létrehozásában. Ugyanez a heves önbizonyítási vágy, és a velejáró szorgos odaadás jellemzi utódaikat, a

10

németeket is, akik a II. Világháború után a porig bombázott országot néhány évtized alatt egy teljesen újjáépített gazdasági nagyhatalommá fejlesztették. Tény, hogy Sátánnak sikerült irigységet, majd komoly viszályt szítani Shem sátraiban. A nagy hamisítónak sikerült félrevezetni ezt a rendkívül tehetséges és szorgalmas, de a választottság érzetet és elismerést mélyen igénylő nemzetet. A nagy hamisító ugyan megadta Ashúrnak ezt az áhított választottságot és a velejáró magasztosságot, a maga perverz módján, amit az alábbiakban részletesen bemutatunk az Ezékiel 31. próféciáiból. Az asszír militarizmus Az asszíroknak számos újítása és találmánya volt, úgy az ideológia, min a technikai területén. Az asszírok voltak az elsők, akik más nemzeteket ideológiai alapon, nemzeti felsőbbrendűségükre hivatkozva támadtak meg, nem csupán az újabb területek elfoglalásáért. Azt vallották, hogy nincs dicsőségesebb dolog a háborúban szerzett győzedelemnél. Nem véletlenül, csaknem minden egyes fennmaradt asszír lelet tárgya a háború. Ékírásos tábláikon aprólékosan lejegyezték a hadjárataikat, felsorolták a leigázott népek neveit, azok uralkodóit stb. Domborműveik, szobraik a harcból dicsőségesen visszatérő királyokat és hadvezéreket ábrázolnak, amint lovon vagy harci szekéren parádéznak a megszerzett zsákmánnyal. Gyakran úgy ábrázolják királyaikat, hogy azok diadalmasan lábukkal tapossák a legyőzötteket a láncra fűzött rabok hosszú sora előtt, vagy éppenséggel halálra kínozzák foglyaikat. Az asszírok építették az első olyan, kizárólag logisztikai célt szolgáló, burkolattal ellátott utakat, amelyek a hadseregek mozgását és utánpótlását biztosították. Ezzel forradalmasították a támadó célú harcászatot, és ilyen úthálózatok indultak ki minden irányba Ninivéből, az asszír fővárosból. A haditechnikának mindig a kor legmodernebb változatát használták, és állandóan fejlesztették a fegyvereiket. A korabeli asszír és egyiptomi fegyverek közt hatalmas minőségi különbség volt az asszírok javára. Az asszírok használták először a vasat a harci szekerekben, amelyek végül is annak a kornak a mozgó, páncélozott csapatszállító és harceszközei voltak. Elsők voltak abban is, hogy a harcokat a különböző fegyvernemek szoros logisztikai együttműködésével vívták. Úgy a városostromoknál, mint a nyílt harctéren alaposan kidolgozott, precíz harcászati logikát alkalmaztak, amelyet tökéletes pontossággal és vasfegyelemmel vittek véghez. Mindemellett teljes odaadással, szinte egy emberként szolgálták királyaikat és hadvezéreiket. Az ókorral foglalkozó történészek kivétel nélkül mind felhívják a figyelmet az asszírok háborús természetére. James McCabe, a History of the World című munkájában pl. az alábbiakkal vázolja az asszírok háborús hajlamait: " ...ádáz, megbízhatatlan faj, amely élvezi a háború hajszáját és veszélyeit. Az asszír katonák az ókor messze legfélelmetesebb harcosai voltak.... Sosem tartották be

11

ígéreteiket, ha az érdekük úgy kívánta, felbontották a szerződéseket, és emiatt a jellemvonásuk miatt a szomszédjaik állandó gyanakvásban éltek. ... A seregeik szervezetében és felszerelésében, a hadászati logikában, úgy támadó, mint a védelmi stratégiákban, valamint a városok bevételében is határozottan felülmúlták a környező nemzeteket (History of the World, I. köt. 155, 160 oldalak). "Az ókori Asszíria a világtörténelem legjelentősebb hadviselő hatalma volt." (Dr. Herman Hoe, Plain Truth 1963. januári számának "Germany in Prophecy!" cikke). "Az egykori asszírok jóval erősebbek, harciasabbak és ádázabbak voltak, mint a szelídebb vérmérsékletű, inkább kereskedelemmel foglalkozó babiloniak ... Az egész államszervezet lényegében militarista felépítésű volt." (James Hastings, Dictionary of the Bible, "Assyria and Babylonia" szócikk). A Lange's Commentary az 1Mózes 14:1 mondanivalójához a következő kommentárt fűzi: "Ktesias és mások szerint az asszírok voltak az elsők, akik világuralomra törtek" (1. köt. 403. o.). [Megjegyzés: Az 1Móz. 14:1-ben Tádál, "a nemzetek királya" asszír uralkodó volt] És végül, Leonard Catrell, az Anvil összefoglalásával zárjuk ezt a montázst:

of

Civilization című

munkájában

írt

"A hódító népek történelmében nehéz lenne egy másik olyan nemzetet találni, amely vérszomjasabb és ádázabb módon lelkesedett volna a vérontásért és mészárlásért, mint az asszírok. Könyörtelenségüknek és vadságuknak kevés párját lehetett találni a modern korunkig." Érdekes módon a szerző az asszírok kegyetlenkedését csak a modern korban megtörtént eseményekkel tudja összehasonlítani, közvetve utalva a náci Németország háborús tetteire. A hasonlat több, mint helytálló, mert a két példa egyazon nép karakterisztikáját vázolja elénk. Nem véletlenül, az asszírok háborús természetét valóban csak egyetlen modern népéhez hasonlíthatjuk, a németekéhez, akiknek mentalitását Henrich Heine A vallás és filozófia történelme Németországban című művében tömören így jellemzi. "... az ősi német háborús hajlam, amely nem csupán a pusztítás kedvéért, de még csak nem is a győzelemért harcol, hanem magáért a csata élvezetéért." Mi történt Asszíriával a birodalmuk elbukása után? Mint minden birodalom, az asszír birodalom is elérte a végét, amikor i.e. 612-ben a babiloniak elfoglalták Ninivét. Miután Babilon és szövetségesei legyőzték az asszírokat, azok látszólag eltűntek a történelem színteréről. Egyesek szerint beolvadtak a babiloni birodalomba, mások nem is tartják jelentősnek a nép eltűnését vagy további sorsát. Viszont a Biblia próféciái szerint Asszíriának hatalmas szerepe lesz a végidőkben, s mi több, jellemző módon akkor is egy katonai nagyhatalomként tevékenykedik a nemzetek között. Ez természetesen azt jelenti, hogy az asszírok nem halhattak ki, nem olvadhattak

12

be más népekbe, és fenn kellett maradniuk önálló nemzetként a mai napig. Röviden, csupán bibliai azonosításukat vesztette szem elől a modern világ egésze. De nem mindenki előtt van elrejtve a mai nemzeti azonosságuk, amivel nem csak és kizárólag a bibliai próféciákat valóban megértő emberek vannak tisztában, hanem egyes történészek is. A Biblia ad néhány utalást arról, hogy mi is történt ezzel a rettegett néppel, miután vereséget szenvedtek Babilontól, és birodalmuk elbukott i.e. 612-ben. Náhum teljes könyve Asszíriával foglalkozik, és utalást tesz arra, hogy az asszírok észak felé, a Kaukázus irányába kezdtek vándorolni. Ez az útvonal aztán hosszú távon Európa felé vezetett: Náhum 3:18 Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek hőseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, a ki összegyűjtse.

vitézlő

Az egyedüli hegyek, amelyek szóba jöhetnek az Asszír birodalom fekvését tekintve, az a Kászpi tenger és a Fekete-tenger között elhelyezkedő Ararát és a Kaukázus hegység. Az Asszír birodalom a Kaukázustól valamivel délebbre helyezkedett el, és háborúk vagy más veszélyek esetén a civil lakosság gyakran a hegyekbe menekült. A Királyok könyve szintén lejegyzett egy olyan konkrét eseményt, amikor az említett hegyek menedékhelyként szolgáltak néhány menekülő asszír hercegnek: 2Királyok 19:36-37 36 És elindult, és elment, és visszafordult Sénakhérib, Assiria királya, és Ninivében maradt. 37 És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő fiai, levágták őt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az ő fia Esárhaddon uralkodék helyette. Az Ararát földje pedig szintén az Asszír birodalomtól északra fekvő, a Kászpi és a Fekete-tengerek közötti föld, illetve hegység, ahová az asszírok tömegesen áttelepedtek a babiloniaktól elszenvedett vereség után. Az eredeti assziro-szemita nyelvet minden bizonnyal valamivel a babiloniak győzelmét követően, tehát az északi irányba megindult vándorlásuk idején vesztették el, miután "szét széledeztek a hegyekben." Ekkor az indo-európai nyelvcsalád hatáskörébe kerülve alakították ki annak egyik alágát, az ógermán nyelvet. Az Asszír birodalom bukását követő néhány évszázadban nem jutott különösebb történelmi szerep az asszíroknak. Mialatt a perzsa, a görög, majd a római birodalmak egymást követő virágzásai és bukásai voltak a legfőbb történelmi események, a kaukázusi területekről megkezdődött az ott megtelepedett, ekkor már "kaukázusiakként" ismert szemiták Nyugat-Európa felé történő elszivárgása. Az eltelt évszázadok alatt a asszírok újra megerősödtek, és a szekuláris történelem is újból felfigyelt a harcias népre. A korabeli leírások megerősítik az asszírok új lakhelyével kapcsolatos bibliai tényeket. Plinius (i.sz. 27-79) római történész ezt írja róluk: "... egy igen harcos nemzet, az asszíriánusok, akik a Fekete tengertől északra lévő területeken laknak." Natural History IV. köt. § 12, 12. o. Ezek az asszír törzsek évszázadokon át a hegység északi oldalán maradtak, míg egyes, jóval korábban elvándorolt elemeik ekkor már az új, közép-európai lakhelyükön éltek, akiket ekkor már germánokként ismer a történelem. Hirtelen megjelenésük egybeesik a

13

korai népvándorlások időszakával. A kaukázusi asszír elemek később szintén északnyugati irányba terjeszkedtek, csatlakozva a korábban elvándorolt asszír törzsekhez. Az időközben rég elbukott babiloni birodalom káldjainak nagy része szintén e kaukázusi területre sodródott, akik az asszírok mellett maguk is "germán" népekként lettek ismertek a népvándorlások valamivel későbbi hullámaiban. A hellenisztikus korban a görögök az akkortájt még ott lakó asszírokat és káldo-hébereket nevezték "fehéreknek" (leucosyri) s ezokból terjedt el a fehér rasszra a "kaukázusi" megnevezés. Az asszír, majd káld népelemek észak felé tartó vándorlása addig folytatódott, amíg elérték a római birodalom északi határait képző "limes" vonalait Közép-Európában. Ezek a rendkívül harcias törzsek aztán végleg megállapodtak ezeken a területeken, ahol ekkoriban már a "germán barbárok" néven utaltak rájuk a rómaiak és a kelták. Többek között a már idézett Publius Cornelius Tacitus (i.sz. 100 körül), aki a Germania című munkájában megemlíti, hogy "a germánok fő ipara a háborúskodás." Amikor a germánokat jellemző irásokat olvassuk, az szinte egy déjá vu érzést kelt bennünk, hiszen pontos másai a korábbi asszírok jellemvonásainak. Ez időktől kezdték rájuk vonatkozóan használni azokat a megnevezéseket, amelyek máig használatosak, illetve ismeretesek, mint pl. a teuton és aleman nevek. A germán törzsek ekkor még állandó mozgásban voltak, és a Fekete-tengertől a Rajna folyóig szétszórtan éltek. Sylax, a "Periplus" szerzője, aki az i.sz. 550 körüli években élt, a következőket írja: "A Fekete-tenger partvidékét ... Assziriának nevezik" (Perrot and Chipiez's History of Art in Sardinia, Judaea, Syria and Asia Minor, II. kötet, 261. oldal). Tehát pontosan azt a területet, ahonnan a germán törzsek megindultak Európa felé, a hatodik században még mindig Asszíriaként ismerték, annak ismeretében, hogy ott hosszú ideig az asszírok leszármazottai éltek. A latin Jeromos (a Bibliát ő fordította le latin nyelvre) i.sz. 340-420 körül, illetve pont abban az időszakban, amikor a germán törzsek európai inváziója a tetőfokára hágott, egy írásában ezt írja erről a harcias betolakodó népről: "És Ashúr (az asszírok) szintén eljött, együtt a többi néppel (más betolakodó barbár törzsekkel) özönlötték el Európát a Rajna mentén." (!) Jeromos, 123. levél, § 16, a Niceai és a Nicea utáni egyházatyák írásaiból. A germánokként feltűnt nép eredetét még a szekuláris történelem is világosan és egyértelműen pontosan arra az "Asszíriának nevezett" geográfiai helyre teszi, ahová az asszírok telepedtek eredeti birodalmuk elbukása után: "Vitathatatlan, hogy a germánok a Kaukázus hegységnek a Fekete-tenger és Kászpi tenger körüli területeiről vándoroltak el. (Smith's Classical Dictionary, "Germania" címszava alatt 361. o.) A Római birodalom hanyatlásával az egyre erősödő germán törzsek támadásai hevesebbekké váltak a birodalom északi vonalai ellen, sőt sok helyen a határvonalat

14

átszakítva, magában a Római birodalomban is egyre nagyobb számmal telepedtek be. A germánok hosszú időn át tömegesen szolgáltak a római birodalom zsoldosaiként, később viszont gyakorlatilag benépesítették és uralták a birodalom északi területeit, az ekkor szintén "germán" gyűjtőnéven nevezett káld törzsekkel. Az asszírok a mai Németország és a Balti-tenger partján egész Latviáig telepedtek meg. Ez a terület tehát modern Asszíria. A velük rokon, szintén szemita káldok pedig délebbre, főként Itáliában és a Földközi-tenger partvidékén telepedtek meg. Így a bibliai káldok ma jelen vannak Észak-Spanyolországban, Franciaország déli partjain, különösen Monacoban, Olaszország nagy részében, valamint Romániában. Ez utóbbiak már erősen keveredtek a bibliai Élám és Madai elemeivel. Ez a leosztás hozzávetőleg a mai napig megmaradt. A Római birodalom utolsó évszázadaiban a szemita káldok törzsei - ekkor már szintén mint "germánok" - a vandálok, burgundok és herulok elözönlötték a római birodalom délebbi részeit is. A korábban itt élő, eredeti latin elemeket teljesen délre szorították, s erre a folyamatra a történészek gyakran az "itáliai népességcsereként" utalnak. Mindez azt jelenti, hogy Európa északi, nyugati és keleti felét, Angliától Belorussziáig szemita népek lakják! A fehér rassz tudományos megnevezése a "kaukázusi rassz", a már korábban vázolt okoknál fogva (a modern tudomány a fehérek Kaukázusban történt hirtelen felbukkanásig képes visszavezetni e rassz eredetét). Természetesen eredetileg ez a népcsoport is onnan származik, ahonnan a többi nemzet, a népek közel-keleti bölcsőjéből, Bábelból. *Megjegyzés: Számos, elsősorban protestáns próféciaértelmező a németeket hibásan Jáfet fiával, Gómer-rel azonosítja. Ennek egyik oka a felületesség mellett az, hogy a bábeli szétszóródás után a gómeriták egy ideig a Fekete-tenger és a Kászpi tengerek közötti területeken telepedtek meg, vagyis pont azon a területen, ahol sokkal később a germánokként ismert népek feltűntek a történelemben. Az asszírok csaknem kétezer évvel a gómeriták után költöztek erre a területre, s ekkorra már a gómerita népek régen Ázsiába szóródtak (Gómer azonosítását lásd az Ezékiel 38-39 című írásban). Honnan ered a "Deutsche" szó? A németek önmagukat deutsche-nek nevezik, hazájukat pedig Deutschlandnak. Honnan ered ez az elnevezés? Az asszírok, miután elhagyták eredeti földjüket (és eredeti szemita nyelvüket), onnantól azt az Atúr, vagy Tír kifejezést kezdték használni, amelyek az indo-germán megfelelői a szemita Ashúr-nak (Encyclopedia Britannica, a "Mesopotamia" címszó alatt). Vagyis, amikor az asszírok vándorlásaik közben az indoeurópai nyelvcsalád hatáskörébe kerültek, onnantól az Ashúr név indoeurópai változatát, az Athúr megnevezést használták önmagukra! Athúr szoros kapcsolatban áll a Tír névvel is (mint: Tírus, és annak fejedelme, akik valójában szintén szemita asszírok voltak!). A Deutsch szó tehát az Athúr és Tírus névváltozatok egy későbbi változata. A Deutsch szó nyelvészeti etimológiáját tudományosan az ógermán Athúr, Tiw vagy Tír szavakhoz vezetik vissza, amik, mint már kihangsúlyoztuk, a szemita Asszír név indoeurópai változatai. Ha tehát egy német magát deutsche-nak nevezi, azzal azt mondja, hogy ő athúri, tíri, illetve asszír. Még az ókori hindu írások is kétféleképpen utalnak az asszírokra. Használták ugyanis a szemita 'asszír' szó szanszkrit megfelelőjét, ami 'ashgras', de használták annak a maguk indoeurópai szanszkrit változatát is (a szanszkrit indoeurópai nyelv), ami 'daityas', és felismerhető benne a deutsch szó.

15

Trier Európa legősibb városa Németország nyugati felén úgy hat mérföldre Luxembourgtól, a Mosel folyó partjain áll Trier ősi városa. Bár a rómaiak maguknak tulajdonítják a város megalapítását, de a germán tradíciók, sőt, maga a város neve is másról tanúskodnak. A Steipe mellett fekvő Rothes Haus (Vörös Ház) oldalán egy latin feliratú tábla büszkén hirdeti a város eredetét: ANTE ROMAM TREVIRIS STETIT ANNIS PERSTET ET ÆTERNA PACE FRUATUR. Amen.

MILLE

Trier fennállása 1,300 évvel előzi meg Róma Legyen még hosszú történelme és élvezzen örök békességet. Ámen.

TRECENTIS. megalapítását.

Tehát Trier vagy Treves városa körülbelül ezerháromszáz évvel idősebb az i.e. 753-ban megalapított Rómánál! Az ősi germán hagyományok szerint a várost i.e. 2000 körül egy Trebeta nevű asszír herceg alapította meg. A legendák szerint Trebeta az első asszír királynak, Nieneve megalapítójának és névadójának, Ninusnak (Kidin-Ninua) volt a fia. Ez az esemény tehát valamivel az akkád periódus után történt, a felemelkedő asszír birodalom idején. A Szicíliai Diodorus "History" című munkájában így említi Ninust és Asszíriát: "A görög, perzsa és római lejegyzések szerint Nimród halála után Ninus volt az első uralkodó, aki hódító hadjáratokat indított, hogy leigázta az ókori világ államait. Ezzel jött létre a félelmetes asszír birodalom, ami Dél-Kelet Európától Dél-Nyugat Ázsiáig terjedt." Már a korai asszír városok is széleskörű gazdasági hálózatot alakítottak ki, és számos kereskedelmi kolóniát hoztak létre a környező területeken, de távolabbra is eljutottak. Ezek a kolóniák a karum (akádul kapu) nevet viselték, és olyan közösségeket alkottak, amelyek asszír közigazgatás alatt maradtak. A Mosel folyó partjain végzett régészeti kutatások azt bizonyítják, hogy az i.e. 2000 körüli időkben már léteztek ezen a területen emberi települések, és nincs kizárva az asszír gazdasági kapcsolat. Hogy Trebeta pontosan mi célból alapított kolóniát, azt nem tudhatjuk biztosra, de tény, hogy általa a közép-európai asszír/germán jelenlét több ezer évre visszanyúlik. Mint annyi más nemzet esetében, a germán nép igaz történelme is el lett ferdítve, vagy el lett hallgatva. Akik azonban hajlandók az ősi forrásokra épült hagyományokat figyelembe venni, egy következetes képet kapnak. Josef K.L. Bihl In deutshchen Landen című tankönyvében pl. ez áll: "Trier városa a híres asszír király, Ninus fia által lett létrehozva." (uo. 69. o.) A római időkben, i.e. 55 körül Julius Caesar igázta le a treveri keltákat, majd Claudius hozott létre egy kolóniát Colonia Augusta Treverorum néven, emiatt vannak, akik tévesen a rómaiakhoz vezetik vissza a város eredetét. Azonban semmiképpen nem lehet a véletlen műve az, hogy egy ősi asszír kolónia pontosan azon a területen alapított meg egy várost, amely aztán a germánok hazája lett. Az asszírok és a germánok ugyanaz a

16

nép, és első elemeik nem sokkal Nimród után telepedtek meg a számukra kijelölt, és nekik otthont adó földön. Az asszír törzsek nevei - különös kapcsolatok Ma Németországra a különböző nyelveken különféle nevekkel utalnak, így spanyolul pl. Alemania, angolul Germany, stb. Az ókorban szintén több névvel utaltak a germán törzsekre, ilyen pl. a khatti (a mai hessz-ek elődei), alemani, suabi, quadi, kaszari, gót, teuton stb. nevekkel, a jobban ismert germán szó mellett. A germán szó jelentése egy levezetés szerint "harcosok" vagy "harcias emberek" (lásd pl. az Encyclopedia Britannica "Germany" címszavát). Nagyon sokat köszönhetünk ezen a téren Tacitusnak, a római történésznek, aki a "Germania" című munkájában megadta a latin változatait a legfőbb germán törzsek neveinek: khatti/hesszi, akkád/kvád, kasszi/koszi, almani/alemáni. Mivel a germán törzsek egy rendkívül harcias népességet alkottak, a "harcias emberek" inkább egy általánosító szinonima, mintsem a név eredeti jelentése. Magát a germán megnevezést Asszíriához lehet visszavezetni, a "harcias ember" pedig eredetileg egy germán törzsnek, a hattik nevének jelentése volt. Az asszíriai Kir lakói: A Biblia megemlíti, hogy az asszírok területéhez tartozott egy Kir nevű terület, ahová a fogságukba került népeket telepítettek (2Kir. 16:9). A Kir szó a héber megfelelője az akkád Der szónak, mindkettő jelentése: fal. "Kir egy mezopotámiai város volt, a Tigris folyó alsó részén..." (Holman Bible Dictionary, a "Kir" címszó alatt). A várost az asszírok uralták nagyon hosszú időn át, és többen vannak, akik a 'germán' szó jelentését a Ker-men, azaz Kíri ember megnevezéshez vezetik vissza. Stephen Collins, a Lost Ten Tribes... Found című könyv szerzője pl. a következőket írja: "A kermanok végül Európába vándoroltak véglegesen ... ahol 'germánoknak' nevezték őket, ami egy általánosító név volt a rómaiak részéről, és ezt a megnevezést számos rokon eredetű [szemita] törzsre alkalmazták. ... Hérodotosz néhány írása is alátámasztja azt, hogy a kermanok és a germánok egy és ugyanaz a nép. ...Világos hát, hogy a 'germán' név eredete erre az Asszír területre [Kír-hez] vezethető vissza, majd később ennek a névnek a változata terjedt el Európában is. Amint az olvasó azt láthatja, ez az ősi név tulajdonképpen változatlan maradt, amint azt a 'Germany' és 'Germánia' nevek is bizonyítják. ... E köny írójának határozott meggyőződése, hogy a germánok, vagy kermanok az asszírok leszármazottai. ...Ez a név máig fellelhető pl. Irán déli részén, ahol egy város nevében is fennmaradt a 'Kerman' szó" (uo. 341. o.). Kisázsia Cilícia (ejtsd: Sziliszia) nevű területén volt egy ősi város, amit a Hatti nevű nép lakott (Ammianus Marellinus, 1.könyv. § 27), akik az asszírok egy főbb alelemét képezték, s akiket ma hesszeknek neveznek. A Biblia egyébként többször is megemlíti Cilícia városát (vö. pl. ApCsel. 21:39; 22:3). Az asszírok hatti-hasszi elemei ezt az elnevezést aztán továbbvitték magukkal Európába, ahol a modern Szilézia neve lett. A hattik aztán Európa szívébe költöztek, s Taticus szerint a Khatti törzs volt a legfélelmetesebb és legharciasabb germán törzs. A hatti, vagy khatti szónak egyébként a héber nyelvben is érdekes, idevonatkozó jelentése van. A héber hathath szótő (Strongs - 2865) jelentése: terrorizálni, háborúban

17

lerontani, így a hatti átvitt értelemben harcost, harcias embert jelent, vagyis pontosan azt, ahogyan a rómaiak a germánokat nevezték. Mivel éppenséggel a hatti volt a legrettenetesebb és legkegyetlenebb germán törzs, a név fentebbi jelentése általuk lett általánosítva az összes germán törzsre. A hattiak leszármazottai, a hesszek vagy hessziek, pedig hosszú időn át Európa legprofibb zsoldoshadseregét alkották. A korai asszír birodalom két részre volt osztva, az észak-nyugati terület volt a hattik hazája. Az asszírok Anatóliát a Hattik földjének nevezték ugyanakkor az asszír királyok gyakran használták magukra a Khatti-sars, azaz a kattik kájzerje címet (a cézár, cár, kájzer címek a sar szó változatai). A hattik asszíroknak mondták magukat, az asszírok pedig aszírokként tartották nyilván a hattit (D.D. Luckenbill, "Ancient Records of Assyria and Babylonia", II. köt. § 29). Megjegyzés: A hattik nem azonosak a hittitákkal. A hittiták egy hamita nép volt, akik Kánaán (1Móz. 10:15) Héth nevű fiának az utódai. A hattik által lakott Anatólia később a hittita birodalom része lett, s ezután a két nép egy ideig egymás mellett élt. A névhasonllóság és a közös geográfia ellenére a két nép úgy etnikailag, mint nyelvben is különbözött egymástól. A hittiták eltűntek a történelem süllyesztőjében, míg a germán hatti ismert volt a görög és római időkben is. A rómaiak Ninus Vetus-nak, azaz Ó-Ninivének nevezték a hattik fővárosát, ami azonos Asszíria fővárosával (G. Perrot és C. Chipiez, "History of Art in Sardinia, Judaea, Syria and Asia Minor", II. köt. 272.o.). Más szóval, a hatti és asszír birodalom egyazon birodalom volt, nem pedig különálló, mint ahogy azt sokáig vélték a történészek. A kései asszír népbe beolvadt ábrahámi néptöredékek, a baltikumi németek A körülbelül százmillió főt számláló németség elsősorban Ashúr leszármazottaiból tevődik ki, de jelen vannak benne bizonyos ábrahámi népelemek is. A németségbe teljesen beolvadt néhány olyan népcsoport, amelyek Ábrahám Ketura nevű feleségétől született fiainak a leszármazottai (Ábrahám Sára halála után vette el Kéturát 1Móz. 25:1). Ezek az ábrahámi elemek Németország északi, illetve észak-keleti részein élnek, s őket a baltikumi németekként ismerjük. Mellettük a svábok is egy szintén ábrahámi népelemhez tartoznak. A zsidók történelme című munkájában Josephus kitért arra, hogy Ábrahám Kéturától származó ükunokái Assúrhoz csatlakoztak (Antiquities, I. k, xv. fej. § 1.). Érdekes módon, ennek az asszírokhoz csatlakozó ábrahámi népelemnek a neve szintén Assurim (Ashúr többesszámú változata). A Szentírás felsorolja Ábrahám és Kétura fiait, megemlítve az Assurim nevű leszármazottaikat is: 1Mózes 25:1-4 1 Ábrahám ismét megnősült, feleségének Ketúrá volt a neve. 2 Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. 3 Joksán nemzette Sebát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak, a letúsiak és a leummiak. 4 Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrának a leszármazottjai. (Újfordítású)

18

1Mózes 25:3 Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leúmim. (Károli) Zimrán, Medán és Midián utódaival az Ezékiel 38-39 című írás foglalkozik, itt most csak Joksán Dédán nevű fiának utódai fontosak. Dédán minden valószínűség szerint asszír asszonyt vett el, s ez lehet az oka annak, hogy utódait szintén assuritáknak nevezték. Ez bibliailag is logikus, hiszen amikor Ábrahám elküldte maga mellől Kétura fiait, azok a keleti vidékre (1Móz. 25:6), vagyis az akkori Asszír birodalom irányába költöztek, és egyes elemeik végleg megtelepedtek az asszírok között. Medán (bibliai Mittani) pedig szintén hosszú időn át Asszíriával asszociált. Joksán másik fiától, Sébától származnak a mai svábok, Dédán további leszármazottai, a letúsiak és leumiak pedig a lettek és litvánok. A lettek pl. kulturálisan szintén közelebb állnak a németekhez, mint a szlávokhoz. Megjegyzés: Ábrahám és Kétura többi fiának (Zimrán, Médán, Midián, Isbák és Suakh) mai leszármazottaira az Ezékiel 38-39 című írásban térünk ki, mivel ők a németektől független nemzeteket alkotnak. Médán és Midián utódai alapították meg a jelentős ókori Mittani és Midián birodalmakat, és ők voltak az eredeti árják is. Mittani utódai ma Belorussziában élnek, azaz ők a fehéroroszok, akik Oroszország nevét is adták (Rosh), és a jáfetita Mések, Tubál (nagyoroszok) és Madai (ukránok) mellett az Orosz Federáció egy jelentős elemét teszik ki. Kéturától származnak továbbá a perzsák, akik Midián fiai. Ezékiel próféciája Ashúrról, a hatalmas cédrusról Ezzel elértünk az asszírok próféciai jelentőségének bemutatásához. Ashúrról egy rendkívül sokatmondó prófécia található Ezékiel könyvének 31. fejezetében. Ezt a szövegrészt sajnos gyakran nagyon hanyagul fordították le, oly módon, hogy a szövegek mondanivalóját végig a Fáraóra, Egyiptom királyára vonatkoztatták. A prófécia valóban Fáraóval kezdődik, s abban egy kérdés van neki szegezve: "Kihez vagy hasonló te nagyságodban?" (Ezék. 31:2). A prófécia folytatása rámutat, hogy Fáraó Ashúrhoz van hasonlítva, akinek jellemzőit vázolják aztán a 3-18 versek: Ezékiel 31:3-4 3 Ímé, Assúr czédrus vala a Libánonon, (héb. hinneh Ashúr erecz ballevanon) szép ágakkal és sűrű galyaival árnyékot tartó s magas növésű, melynek felhőkig ért a teteje. 4 Víz nevelte nagygyá, a mélység vizei tették magassá, folyóikkal körüljárták ültetése földjét, s csak folyásaikat bocsáták a mező egyéb fáihoz. Itt Ashúr magasztossága van kihangsúlyozva, s a szövegeknek sokkal mélyebb jelentése van, mint amit a felszínen első látásra olvashatunk. A földi uralkodók, illetve nemzetek a Bibliában gyakran fákkal vannak jelképezve (v.ö. Dán. 4:20-22; Ézs. 11:8). De még ennél is fontosabb, hogy azok a fák nem csupán az emberi uralkodókat jelképezik, hanem a mögöttük álló, nekik erőt adó, őket irányító szellemi uradalmakat is! Ashúrt a vizek nevelték naggyá (v.ö. Jel. 17:1,9,15), a mélység vizei tették magassá, hatalmassá. Itt a mélység szó a héber tehom fordítása, ami a görög abüszosz és a magyar feneketlen mélység megfelelője. A görög nyelvű Szeptuagintában itt az abüszosz szerepel (v.ö. Róm. 10:6-7; Jel. 17:8; 11:7). A mélység vizei, illetve erői különös gonddal táplálták

19

Ashúrt, a többi fához (nemzethez vagy uralkodókhoz) képest. A Dániel 8:23-24 versei, amelyek egyébként szintén az antikrisztus megjelenését vázolják, a "kemény orcájú" királynak "nagy ereje lesz, de nem maga által". Érdekes kapcsolat még, hogy Szénakherib asszír király egyik fennmaradt iratában ez áll: "Ashúr isten igen naggyá lett a mélységekben" (Luckenbill 1924, The Assyrian Dictionary 17. köt. I. rész, 185. o.) Ugyanazon a táblán Ashúr (vagy Asszíria istene) a menny és föld urának van nevezve (Luckenbill 1924, uo. 149. o.). Az asszír királyok tehát egy isteni végzetnek tulajdonították az hatalmukat – csak úgy, mint Hitler -, ami annyiból igaz is, hogy Isten a népek büntetésére rendelte őket. Sátán természetesen eltorzította bennük ezt a küldetéstudatot, amit így az önmagasztalásra, valamint a hihetetlen háborús kegyetlenségekre használtak fel. Ennek folytatását látni fogjuk az alábbi fejezetekben is, de térjünk vissza a cédrushoz: Ezékiel 31:5-9 5 Ennekokáért lőn magasb növése a mező minden fájánál: s megsokasulának ágai, s hosszúra nevekedének galyai a sok víztől, midőn kiterjeszté azokat. 6 Az ő ágain csinál vala fészket minden égi madár, és galyai alatt fiadzott a mező minden vada, s árnyékában lakik vala sokmindenféle nép. 7 És széppé lőn magasságával, hosszan kiterjedt ágaival, mert gyökere sok víz felé nyúlik vala. 8 A czédrusok el nem takarák őt az Isten kertjében, a cziprusok nem valának hasonlók ágaihoz, s a platánoknak nem valának olyan galyai, mint néki; Isten kertjében egy fa sem vala hasonló hozzá az ő szépségében. 9 Széppé tőm őt az ő sok ágaival, úgy hogy irígykedett rá Éden minden fája az Isten kertjében. Mivel Ashúrt ilyen különlegesen jól táplálták a mélységek vizei, ezért nagyobbá és magasztosabbá nőtt a többi fánál. A valóságban a hatalmas Asszír birodalom árnyékában éltek az olyan többi nemzetek, mint Egyiptom, Élám, a késői sumérok, stb. Ez azonban már mind a múlté, viszont a próféciák szerint Ashúr újra nagyságra emelkedik az utolsó időkben, és egy olyan világhatalommá válik, mint ami egykor is volt. A szimbolizáció hirtelen nagyot vált a 8. verssel kezdve, ugyanis ebben a részben nyilvánvalóvá válik, hogy többről van szó, mint egy testi nemzetről. Ebben a versben az asszír nemzet mögött álló szellemi erők vannak jelképesen bemutatva, csakúgy, mint a párhuzamos idézetekben is. Az Ashúrt jelképező cédrushoz, illetve a mögötte álló szellemnek a szépségéhez nem volt hasonló az Édenkertben, a Paradicsomban, az Isten kertjében! Az Édenkert minden más fája irigyelte őt, ami nem vonatkozhat a fizikai nemzetre, ami nem is létezett akkor. Az Édenkert fái valójában szellemlényeket szimbolizálnak, s az itt megadott jellemzők magának Sátánnak a vonásai, tehát ő az, aki Ashúr mögött áll, és közvetlenül befolyásolja a nemzetet, mint egy személyes szellemi erő. Asszíria Sátán által volt különlegesen táplálva a mélységek vizeiből, így a nemzet az ő felnövelt eszköze, ha úgy tetszik, választott népe a pusztításra, avagy földi hatalma az Isten népével való harcában. A Bibliában gyakran előforduló motívum az, hogy amikor egy adott birodalom uralkodójáról van szó, a szövegek hirtelen átváltanak a mögöttük álló szellemi uradalom, Sátán bemutatására. Erre egy példa az Ézsaiás 14. fejezetében található, a babiloni király ellen szóló gúnydalban (Ézs. 14:4), a 12-17 versek azonban már nyilvánvalóan Sátánhoz szólnak. Az ilyen idézetek kihangsúlyozzák, hogy valójában ki is áll a földi nagyhatalmak és a testi uralkodóik

20

mögött, ki adja nekik a szellemi vezetést, vagyis ki az istenük. (lásd még Ezék. 28 és Dán. 8:24). Ezékiel 31:10-14 10 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy magasra nevekedtél, és fölemelé tetejét a felhők közé, és szíve felfuvalkodott az ő magasságában (Ézs.10:79,13; 14:13-14; Ezék.28:2-6; Dán. 8:10,24-25; 11:36; 2Tessz. 2:4; Jel.18:7): 11 Azért adom őt a nemzetek urának kezébe, bánjék el vele, gonoszságáért kiűztem őt. 12 És kivágták őt az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei és leterítették. A hegyekre és minden völgyekbe hullottak ágai, és összetörtek galyai a föld minden mélységében, és leszállt árnyékából a föld minden népe, és ott hagyták őt. 13 Ledőlt törzsökén lakik vala minden égi madár, és ágaihoz gyül vala a mező minden vada; 14 Azért, hogy magasra ne nevekedjék egy víz mellett való fa se, és föl ne emelje tetejét a felhők közé; hogy ne bízzék önmagában kevélyen senki a vízivók közül; mert mindnyájan halálra adattak a mélység országába az emberek fiai közt azokhoz, a kik sírgödörbe szálltak. (Ézs. 10:12; 11:9-12; 30:31:33; Ezék. 28:6-10; Dán.11:45; Mik. 5:4:5; 2Tessz 2:8-12; Jel. 18:2-8; 19:19-21). Ezek az idézetek duálisak, tehát kettős - vagy gyakran még több - beteljesedésük van. Az ilyen próféciák elsődleges beteljesedései csak tipológiái a végidőkben megtörténő mindennél hatalmasabb méretű beteljesedésüknek. Az asszír birodalom elbukott, de végső, jóval nagyobb bukásuk a végidőkben fog majd megtörténni, a Nagy Babilon és a fenevad világbirodalmának összeomlásakor. Ashúr a végidőkben még egyszer újraéled, felemeli magát a nemzetek fölé, "a felhőkig" (Sátán további vezetése alatt). Ekkor globális hatalommá válik majd az antikrisztus uralma alatt, amit aztán bukása fog követni, amikor az idegen nemzetek elpusztítják (a keleti királyok szövetsége). Ezékiel 31:15-18 15 Így szól az Úr Isten: Azon a napon, a melyen sírba aláméne, gyászba öltöztetém miatta a mélység vizeit, és megtartóztatám folyóikat, úgy hogy a sok víz elzáraték, s meggyászoltatám őt a Libánonnal, és a mező minden fája elepede miatta (v.ö. Jel. 9-20). 16 Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor leszállítám őt a sírba együtt velök, kik sírgödörbe szállnak; és vígasztalást vőn a mélység országában Éden minden fája, a Libánon szépsége és java, minden vízivó. 17 Ezek is alászállottak vele a sírba azokhoz, a kik fegyverrel ölettek meg, s a kik mint segítőtársai árnyékában ülének a nemzetek között. 18 Kihez vagy hát hasonló dicsőségben és nagyságban Éden fái közt!? Hiszen le fogsz szállíttatni Éden fáival a mélység országába; körülmetéletlenek közt feküszöl együtt a fegyverrel megölettekkel (v.ö. Ezék. 28:10 Ézs. 14:8-12). A Faraó ez és minden sokasága, ezt mondja az Úr Isten. Az antikrisztus birodalmának elbuktatása örök tanulság lesz az emberiség számára. Ez a hatalmas lecke megtanítja az emberiséget arra, hogy többé ne bízzanak a maguk értelmében és erejében, és ne vessék meg Isten tanításait, parancsolatait, mert mindazok, akik azt teszik, a halálra jutnak. A földi uralkodók, és az Éden fáival jelképezett, emberi hatalmakat irányító bukott uradalmak együtt pusztulnak majd el (18. vers). Az utolsó sor a Fáraónak szól figyelmeztetőül, akinek sorsa hasonló lesz az ebben a példázatban vázolt Ashúréhoz. Valójában itt hosszú távon az északi (Asszíria és szövetségesei) és déli (Egyiptom és szövetségesei) királyok hatalma, vetélkedése és pusztulása van

21

egymáshoz hasonlítva. (Lásd még a CCG által kiadott, a www.logon.org honlapon található Egyiptom elbukása: A Fáraó törött kezének próféciája [36 ] című írást, ami részletesen vázolja e két nagyhatalom fel-fellángoló küzdelmét a végidőkig). Asszíria a próféciákban Ezzel a résszel elértünk írásunk legfőbb részéhez, az asszírok fontos próféciai szerepéhez a végidőkben. Számos prófécia mutatja be úgy Asszíriát, mint az Isten keze által felhasznált büntető vesszőt vagy eszközt, és a kinyilatkozások szerint Isten az asszírokat használja fel hűtlenné vált népének, Izraelnek a megbüntetésére a nagy nyomorúság idején. Az első, és talán legfontosabb idevágó idézetünk az Ézsaiás 10. fejezetében található, Asszíriára vonatkozó prófécia lesz. Mindenekelőtt arra kell rámutatnunk, hogy ez a próféciasor a még előttünk álló jövőre szól, tehát nem teljesedhetett be Izrael házának az ókorban bekövetkezett büntetésével és fogságba vitelével! A szóban forgó prófécia beteljesedésének pontos idejére maga a szövegkörnyezet utal, és világossá teszi mindenki előtt, hogy azokról az utolsó időkről van szó, amikor Isten bevégzi a földön minden művét: Ézsaiás 10:12 Ez történik majd amikor az Úr beteljesíti [bevégzi] minden művét Sion hegyén és Jeruzsálemben... Ézsaiás 10:20-21 20 Ez történik majd azon a napon: Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei nem abban bíznak többé, aki veri őket, hanem az Úrban, Izrael szentjében. 21 A maradék megtér, Jákob maradéka, az erős Istenhez. (Párhuzamok: Ézs. 11:16; 14:1; Jer. 16:14-15; 23:7-8; 30:1-4; Ezék. 37:15-27; 38:8; Dán. 8:24; Hós.11:9-11; 13:14; Zak. 10:10) Amint ezek az idézetek, és a velük párhuzamos referenciák félreérthetetlenül tanúsítják, a prófécia arra az időre szól, amikor JHVH bevégzi munkáját Sionon, amikor Izrael teljes házának, azaz mind a 12 törzsnek maradékát végleg hazavezeti a fogságból, s amikor azok megtérnek Istenhez a nagy nyomorúság elszenvedése után! A 11-12. fejezetek tartalma kronológiai folytatásai a 10-ben leírtaknak, s azokban egyértelműen a Messiás visszajöveteléről, Izrael végső szabadulásáról van szó. Mindezt a népek büntetése követi a 13. fejezettől kezdve (miután Isten megbüntette népét, megbünteti azok büntetőit is). Természetesen ezek az események még nem teljesedtek be, ami értelemszerűen azt jelenti, hogy még előttünk állnak. Ennek tudatában térjünk vissza az Asszíriára vonatkozó részletekre: Ézsaiás 10:5-6 5 Jajj Asszíriának, haragom vesszejének! Kezében van bosszúállásom botja. 6 Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen, és parancsot adok neki haragom népe ellen, hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon, s tapossa azt, mint az útca sarát. (v.ö. Hós. 8-9-10, Hós. 13:1-3,7-9,12-13) Mindez tehát a végidők eseményeinek a része, mielőtt Isten haza vezeti, és szellemileg helyreállítja Izrael egész népét, beleértve az elveszett tíz törzset is, egyesítve azokat Júda házával (Ez. 37). Ma csupán Júda házának egy töredéke él a Szentföldön, ők is bizonytalanságban és állandó veszélyben, s természetesen nem a Messiás uralma alatt.

22

A helyreállítás előtt azonban Isten szigorúan megbünteti őket hitetlenségükért és a szövetségtől való elfordulásukért. Ez az idő a nagy nyomorúságnak, Jákob sínylődésének, illetve szenvedésének ideje (Jer. 30:7; Dán. 12:1; Mát. 24:21; Hós. 89-10 fejezetek). Hóseás, miután hosszan megjövendölte Izrael szenvedését és büntetését könyvének 8,9,10 fejezeteiben (különösen kihangsúlyozva Efraimot), a 11. fejezetben már a helyreállításról prófétál, aminek a vége különösen jelentős, mert rámutat arra, hogy Asszíria fogságából térnek haza: Ózeás 11:11 Kirepülnek ők [Izrael] Egyiptomból, mint a madár, és mint a galamb az asszírok földjéről, és visszatelepítem őket házaikba. (Párhuzamok: Ézs. 11:16; Jer. 16:14-15; 23:7-8; 30:1-4; Ezék. 37:15-27; 38:8; Hós. 13:14; Zak.2:6) Zakariás 2:6 Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr. Izrael teljes házának hazatelepítéséről tudjuk, hogy az csak Krisztus, a Messiás eljövetelével fog megtörténni, amikor a nemzeti pusztulást követően az asszírok fogságából térnek majd haza, mint a galambok, onnan, ahol "tisztátalan eledelt ettek" rabságukban. Az asszírok földjének geográfiai lokációja az alábbiakból is kivehetően a Szentföldhöz viszonyítva északi irányban fekszik. Az elszenvedett nagy nyomorúságot az izraelitáknak csak egy elenyésző maradéka éli túl, s ez a maradék lesz visszavezetve hazájukba (Ézs. 10:22) egy új exódusban, amely méreteiben jóval meghaladja az egyiptomi rabságból való kijövetelt (Jer. 16:14-16): Ózeás 5:9 Efraim pusztasággá lesz a büntetés napján; amit hirdetek, azt Izrael törzsei nem kerülik el. Ózeás 11:5-6 5 Visszatér Egyiptom földjére (nemzeti fogságba), Asszúr lesz a királya, mert megtérni nem akarnak ők. 6 Kard járja majd városait, kiirtja a fecsegőit, és megemészti őket terveik miatt. (ez a rész teljes párhuzamban van a fentebbi Ézsaiás 10:6-tal, ahol Ashúr eltapossa Izraelt, mint a sarat a nagy nyomorúságban) Ózeás 9:3,7 ...3 Efraim visszatér Egyiptomba (nemzeti fogságba), az asszírok közt tisztátalant eszik. 7 Elérkeznek a megtorlás napjai, elérkeznek a visszafizetés napjai! Jeremiás 16:14-15 14 Azért íme jönnek a napok - mondja az Úr - , amikor nem mondják többé: 'Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!' 15 hanem: 'Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait észak földjéről (Asszíria, az észak királyának fogságából: Hós. 11:5; 11:11; Ézs. 10:6), és mindazokból az országokból, ahová elűzte őket. Ézsaiás 11:16 Útja lesz népem maradékának [haza, saját földjükre], amely megmarad Asszíriából. (lásd még Az új exodus című írást) Láthatjuk tehát, hogy Asszíria miként tölti be Isten büntető haragjának eszköze szerepét, és mikor: az utolsó időkben, mielőtt Krisztus egybegyűjti Izraelt a fogságukból. De

23

Asszíria nem az egyedüli büntető eszköz Isten kezében a népe ellen. A másik, szintén nagy szerepet játszó nép az asszírokkal szövetségben álló káldok lesznek, akik elsősorban a fenevad vallási, hittani dogmatikáját formálják világvallássá a Nagy Babilon Misztériumok néven. E két nemzet együttesen a fenevad tengelyhatalmait képezi. Ezek az események tehát egybeesnek a fenevad vagy antikrisztus birodalmának uralmával, amikor is a káldo-babiloni misztériumok vallási hatalmai késztetik a birodalom civil, illetve katonai hatalmát Izrael és a szentek üldözésére (Dán. 8:11; 11:33; Jel. 13:11-18; 17:15). A gyakorlatban ez a civil és vallási szervezetek "házassága", vagy helyesebben paráznasága lesz. Ez a szentségtelen frigy magával hozza azt, hogy mindazokat, akik nem vetik alá magukat a Babiloni Misztériumok vallásának, nem veszik fel a fenevad bélyegét, és kifutnak abból a rendszerből, azokat a parázna hamis misztériumvallás az asszírok katonai erejének felhasználásával fogja üldözni. Az üldözöttek közt lesznek Izrael házának népei, az igaz keresztények, s azok, akik valami oknál fogva megtagadják a fenevad bélyegét. Ebben a páratlan holocaustban emberek milliói fognak elpusztulni és haláltáborokban sínylődni. Asszíria uralma és bukása a végidőkben Az alábbi próféciákból látni fogjuk, hogy beteljesedésük a végidők környezetében zajlik le, amikor Asszíria elnyeri Isten büntetését Krisztus eljövetelével. Az Ézsaiás 30-29-ből pl. látható, hogy Asszíria büntetése csak akkor történik meg, amikor JHVH hegyéhez lehet vonulni (Isten országa eljön), Izrael Kősziklájának eljövetelekor (v.ö. Ézs. 2; Mik. 4; Dán. 2:35; 40:45). Határozottan és félreérthetetlenül az utolsó időkről van szó, tehát ennek figyelembevételével kell olvasni az alábbi próféciát Asszíria büntetéséről: Ézsaiás 30:31-32 31 Mert az JHVH haragjától megretten Asszíria, melyet bottal ver meg. 32 Fenyítő vesszejének minden csapása, amelyet rámér JHVH, dobszó és citera mellett megy végbe, és harcra lendített kézzel harcol ellenük. Zakariás egy ezzel párhuzamos, és szintén a végidőkre szóló próféciájában ugyancsak megjövendöli Asszíria bukását. A Zak. 10. fejezetének mondanivalójából szintén tisztán láthatjuk, hogy ez a prófécia is a végidőkre szól (8-9. versek), ugyanis arról az időről van szó, amikor Izrael teljes népe egybe lesz hívva a népek közül a fogságukból, többek között az asszírok fogságából (Zak. 10:10)! A 11. vers pedig rámutat, hogy amikor ez történik, akkor Ashúr elbukik, megtörik: Zakariás 10:11. ...és megtörik Asszúr kevélysége. (Ézs. 10:5,12; 14:24-27; 30: 31; Mik. 5:5) Nagyon fontos figyelemben tartani azt a tényt, hogy Zakariás ezt a próféciáját csaknem egy évszázaddal az eredeti Asszír birodalom bukása után jövendölte meg, tehát ez semmiképpen nem utalhatott az ókori asszírokra, s nem teljesedhetett be az eredeti Asszír birodalom bukásában. Továbbá ez a prófécia ezidáig sem teljesedhetett be (mert az izraelita törzsek csak Krisztus eljövetelével lesznek egybehívva (Jer; 3031; Ezék.37:15-27 ), tehát Ashúr megtörésének beteljesedése még előttünk áll, s mint látni fogjuk, a fenevad birodalmának megtörésével esik egybe! Ez a prófécia

24

párhuzamos Ézsaiás próféciájával, amely a népek feletti ítéletet mutatja be, szintén a végidőkben: Ízajás 14:24-27 24 Megesküdött a Seregek Ura, és így szólt: "Bizony, ahogy elgondoltam, úgy lesz, és amint elterveztem, úgy következik be. 25 Összetöröm Asszíriát országomban (Megiddó-nál,Jel. 16:16), és hegyeimen eltaposom őt; leveszem róluk igáját, és terhét vállukról leemelem." 26 Ez az elhatározott terv az egész föld felől, és ez a kinyújtott kéz az összes nemzet fölött. 27 Mert amit a Seregek Ura eltervezett, ki hiúsíthatja meg? És ha keze ki van nyújtva, ki fordíthatja el? (Ézs. 10:5,12; Mik. 5:5; Zak. 10:11). Ahhoz, hogy ezek a próféciák beteljesedhessenek a végidőkben, ahhoz természetesen Ashúrnak léteznie kell akkor, mint önálló nemzetnek! Ezen felül olyan erős nemzetnek kell lennie, amely képes az izraelita nemzeteket háborúban legyőzni és rabságba vinni (Ézsa. 27:12-13; Zak. 10:10). Olyan izraelita nemzeteket fog elsöpörni, mint az USA és Nagy-Britannia, akik jelen pillanatban még a világ vezető nagyhatalmai! Ez a tény meghökkentő rálátást ad az asszírok által dominált, eljövendő fenevad birodalmának katonai és gazdasági erejére. Mindemellett ez a prófécia is rámutat arra, hogy Asszíria megegyezik a fenevad birodalmával, észak királyával, aki a Szentföldet is elfoglalja (Dán. 11:41)! Minderre további bizonyítékot szolgáltatnak még az itt tárgyalt Ézsaiás 14:24-27-tel szintén párhuzamos igerészek Mikeástól. A Mikeás 5:1-3 Krisztusról, a Messiásról beszél, Aki akkor szabadítja meg népét - mert "Ő lesz a béke" Izraelnek -, amikor: Mikeás 5:4-5 4 ... Ha majd eljön az asszír a mi földünkre és behatol házainkba, kiállítunk ellene hét pásztort és nyolc főembert; 5 és azok legeltetik Asszúr földjét karddal, és Nimród földjét lándzsával, és Ő [Messiás] megszabadít minket Asszúrtól, amikor az majd országunkba jön és tiporja határainkat. (Ézs.10:5,12; 14:24-27; Zak. 10:11) Itt az asszír, egyes számban, egy személyre vonatkozóan nem más, mint az antikrisztus, a "kemény orcájú", aki tehát német lesz, bár minden valószínűség szerint Ausztriából, nem Németországból, s mindenképpen zsidó vérből. "Ha majd eljőn az asszír a mi földünkre... " kijelentések egybeesnek Dánielnek a Szentföldre bevonuló antikrisztusra utaló próféciáival, aki még Krisztus ellen is harcolni fog: Dániel 11:41 Bevonul a dicsőséges országba is ["az asszír" antikrisztus, az asszírok katonai erejével, Mik. 5:4], sokan elesnek Dániel 8:24-25 24 A hatalma megerősödik, de nem a maga erejéből, és hihetetlen mértékben pusztít majd mindent, és sikert is arat tetteivel. Megöli majd a hatalmasokat és a szentek népét 25 kénye-kedve szerint. Sikeres lesz a cselszövés a kezdetben, és szívét nagy dolgokra irányítja; mindenben bővelkedve igen sokakat megöl, sőt a fejedelmek Fejedelme ellen is támad; de elpusztul, anélkül, hogy emberi kéz illetné.

25

Itt és ekkor töri össze Asszíriát a Seregek JHVH-ja, országában, a Szentföldön (Ézs. 14:25; 30:31-32; 2Tessz. 2:8; Jel. 17:12-14; 19:15, 19-21). Erre az időre szól hát Ézsaiás próféciája, miszerint: Ézsaiás 10:5 Jajj Asszíríának ... De miért ez a fenyegetés Asszíria számára? Hiszen Isten maga használja fel az asszírokat népének büntetésére a végidők nagy nyomorúságában, mint azt részletesen vázoltuk. A választ az Ézsaiás10. fejezetének folytatása adja meg: Ézsaiás 10:7-9 7 Ő azonban nem így vélekedik és szíve nem így gondolkodik, hanem szíve szándéka, hogy pusztítson, és kiirtson nem kevés nemzetet. 8 Mert azt mondja: "Vajon főembereim egyúttal nem királyok is? 9 Nem úgy jár-e Kálné, mint Karkemis? Nem úgy jár-e Hamat, mint Arfád?" Ashúr nem úgy tekinti önmagát, hogy ő mindössze eszköz a büntetésre (Ézs. 10:6), hanem saját akarata szerint cselekszik, a maga érdekei által vezetve tipor el és pusztít népeket! A hódítás és sokak elpusztítása vezeti, a háborúk istenének szolgálva (Dán. 11:37-39)! Ne feledjük, Ashúrt alulról, a mélység vizeiből táplálja maga Sátán, s így nem csupán büntetni kívánja Izraelt, hanem annak teljes elpusztítását tervezi, és csakúgy, mint istene, uralkodni akar mindenek felett, "über alles". Sátán Izrael népének kiirtását egy "végső megoldásnak" szánja, hogy azzal meghiúsítsa Isten szándékát, illetve az országlás eljövetelét, amire Asszíria készséges eszköz. Ez továbbá egyféle ösztönös bosszú is az asszírok részéről a születési jogot elnyert népen, hiszen nem ő lett Shem sátrainak választott ága. Sátán, aki erejét adja neki (Dán. 8: 24; Jel. 13:4), mindenáron meg akarja akadályozni Isten uralmának eljövetelét, hiszen nem akarja elveszteni az emberiség fölötti uralmát. Ami a zsidókkal történt a második világháborúban, az csupán enyhe előképe volt egy azt sokszorosan meghaladó, még irtózatosabb népirtásnak, ami Izrael egész házát érinteni fogja. A különbség az, hogy a fenevad ezúttal "teljes kezet" kap, tervében sikeres lesz, hiszen nem létezik olyan katonai szövetség, amely megállítja a pusztítást (Dán. 7:20-21, 8:24-25; 11:33-36; Jel. 13:7,9; 17:12). Csak Krisztus eljövetele vet majd véget a páratlan népirtásnak, amikor az emberiség a teljes pusztulás határára sodródik. Sátánnak ekkor lejár az ideje, ez az utolsó esélye, és minden erejét beveti, még a visszatérő Krisztust is megtámadja az antikrisztus földi seregeivel, de a Bárány legyőzi őket, mert Ő az urak Ura és királyok Királya (Jel. 17:14). Akkor történik meg Asszíria már vázolt megtörése, eljön rá a bosszú az általa okozott mérhetetlen szenvedések miatt (Zak. 10:10; Ézs. 14:25, 30:31; Dán. 11:45), Krisztus végleg megdönti az uralmát, amit szintén Ézsaiás próféciája vázol elénk: Ézsaiás 10:12-19 12 Ez történik, amikor az Úr teljesíti minden művét Sion hegyén és Jeruzsálemben: Megfenyítem az asszír király öntelt szívének gyümölcsét és kevély szemének büszkeségét. 13 Azt mondja ugyanis: "A saját kezem erejével cselekedtem, az én bölcsességemmel, mert okos vagyok; eltöröltem a népek határait, vagyonukat elraboltam, és leteszítottam hatalmammal a trónon ülőket. 14 Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát: s amint begyűjtik az elhagyott tojásokat, úgy gyűjtöm be a föld országait, és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna, vagy száját kinyitotta

26

volna, hogy csipogjon." (v.ö. Jel. 13:4) - 15 Vajon dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Vagy nagyzolhat-e a fűrész azzal szemben, aki húzza? Mintha a vessző lendítené azt, aki emeli, és a bot emelhetné azt, ami nem fa! 16 Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadást bocsát kövéreire, és dicsősége alatt láng lobban fel, mint tűznek lángja. 17 Izrael Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng: elégeti és elemészti tüskéjét és tövisét egyetlen napon. 18 Testestől lelkestől megsemmisíti erejének és gyümölcsös-kertjének dicsőségét, és olyan lesz, mint a senyvedő beteg. 19 Erdeje megmaradt fáinak oly csekély lesz száma, hogy egy gyermek is összeírhatja őket. Mindez tehát jól láthatóan Krisztus visszajövetelével történik, amikor JHVH haragjának napján (Ézs. 13:13) megítéli a népeket, és csak elenyésző élő ember marad meg Asszíriában (Ézs. 10:19), csakúgy, mint a többi nép közül is (Ézs. 13:12). Az Ézsaiás 10. fejezete egybevág az Ézsaiás 30. fejezettel. A Jelenések könyvének mondanivalóját tehát nagyon jól össze lehet illeszteni az ószövetségi iratok próféciáival. Bár Ézsaiás külön-külön vázolja a katonai és a politikai hatalom (Asszíria) sorsát a 10-11-1314 fejezetekben, és "párjának", a nagy hamis vallásnak (Babiloni Misztériumoknak) a sorsát is a 46-47. fejezetekben, mégis egy időszakról és egyazon birodalomról van szó. Ezt nevezhetjük az antikrisztusi euro-babiloni birodalomnak, amit a Jelenések 17:1114 részei is vázolnak. És még egy utolsó idézet az asszír antikrisztussal kapcsolatban az Ézsaiás 14, ami egy gúnydal Babilon királya ellen. Itt az euro-babiloni birodalom királyáról van szó, az antikrisztusról, "az asszírról", nem pedig a vallási szervezetről, vagy a káldokról. Ez a fejezet egyben az utolsó fejezete az asszírokkal foglalkozó próféciának, amely a 10. fejezettel kezdődött. Az Ézsaiás 14:1-3 versei a törzsek már jól ismert helyreállítását vázolják. A 4-8 versek vázolják az antikrisztus elbukását. A 9-19 versek pedig az antikrisztus istenének, vezetőjének, irányítójának, Sátánnak a sorsát mutatják be. Ezek az utóbbiak nagyon jól ismert idézetek, de a szövegkörnyezetben sokkal több jelentőségük van, mint amikor onnan kiragadva idézzük őket. Asszíria tehát a fenevad katonai és gazdasági hatalma, a büntető kéz, amelyet "szeretője", a parázna asszony, a hatalmas hamis egyház szít arra, hogy üldözzön népeket és egyéneket (Jel. 13:18). Mivel ez a frigy az egyik fő meghatározója az eurobabiloni birodalomnak, így röviden ki kell térni ennek a párosnak a másik szereplőjére, aki "Nagy Babilon, a paráznaságoknak és a föld utálatosságainak anyja." Ézsaiás próféciái tehát mélyebb rálátást adnak a Jelenések könyvében megírt események bizonyos részleteire, általuk azonosíthatjuk például a fenevad fő katonai erejét Asszíriával, és a babiloni misztériumvallást a káldok büszkeségével. Ézsaiás, amikor a kor végén történő nagy csapásokat sorolja, bemutatja a káldok büszkeségének, EuroBabilonnak a bukását is: Ézsaiás 13:19 Úgy jár majd Babilon, a királyságok dísze, a káldeaiak büszke ékessége, ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát. Itt arról az asszírok által dominált euro-babiloni birodalomról van szó, amelynek szellemiségét a káldok misztériumvallása uralja, s ami a birodalom büszkesége. Ez a

27

szentek vérétől megrészegedett asszony, ami a fenevadon ül (Jel. 17:3-6). Ézsaiás idevágó próféciái a 47. fejezetben bontakoznak ki, amivel kapcsolatban szintén ki kell hangsúlyozni a próféciák dualitását. Igen, ez részlegesen és előtípusként beteljesedett akkor, amikor az ókori Babilon elbukott, Círusz méd-perzsa birodalma által, ugyanakkor bemutatja a végidők Nagy Babilonjának bukását is: Ézsaiás 47:1 Szállj le és ülj a porba Babilon szűz leánya! Ülj le a földre, nincs trónus, káldeaiak leánya! (v.ö. Jel. 18) Ézsaiás 47:6 Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és kezedbe adtam őket; nem gyakoroltál velük irgalmat, az öregekre is ráraktad súlyos igádat. Ennek az utóbbi idézetnek Júda babiloni fogsága csak előtípusa volt, s itt valójában az Isten népének a végidőkben történő sanyargatásáról van szó, amit már vázoltunk korábban. Tehát ugyanarról a babiloni birodalomról van szó, amelynek az asszírok a katonai erejét képezik, ám itt a birodalom vallási aspektusa van kihangsúlyozva. Arról a nagy paráznáról van szó, aki okozza az üldöztetést, amit a birodalom katonai ereje által visz véghez. Ez a nagy parázna magát szintén Isten fölé emeli, amikor azt mondja magáról, hogy "én vagyok (JHVH), rajtam kívül nincs más": Ézsaiás 47:8 De most halld ezt, te elpuhult, aki biztonságban laksz, és azt mondod szívedben: "Én vagyok, és rajtam kívül nincs más; nem fogok özvegyen lakni, és nem ismerem a gyermektelenséget!" A "nem ismerem a gyermektelenséget" kijelentés a Jelenések 17:5-tel párhuzamos, ahol a nagy Babilon a föld utálatosságainak (hamis vallásainak) az anyja. A babiloni misztériumvallásnak valóban sok változata van, illetve ennek a nagy paráznának számos leánya van, tehát tényleg nem él "gyermektelenül". Hiszen minden olyan vallás, ami ennek a paráznának a jegyeit viseli, az tőle származik, az az ő leánya. A misztériumvallás főbb jegyei közül csak néhány: a háromságtan misztériuma; a szűzanya-, boldogasszony-imádat; a pogány vallási ünnepek, mint a Nap napjának ünneplése (vasárnap) és egyéb pogány ünnepnapok, rituálék tartása "keresztényi csomagolásban". Isten utasítja az elhívottakat, hogy ki kell jönniük ebből a vallásból, és el kell magukat választani annak gyakorlataitól: Jelenések 8:4 Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Azt, hogy az Ézsaiás 47 próféciái a korai beteljesedésük mellett a végidőkre vonatkoznak, azt a következő fejezetek szövegei is bizonyítják. Különösen a fentebbi idézettel párhuzamos kijelentés: Ézsaiás 48:20 Meneküljetek ki Babilonból, meneküljetek a káldeaiak közül... Mondjátok: "Megváltotta JHVH szolgáját, Jákobot". (v.ö Zak. 2:6; Jel.18:4)

28

A következő (49.) fejezet pedig Izrael végső helyreállításáról szól, ami Krisztus uralmának kezdete is egyben. A fenevad euro-babiloni birodalmának vallási aspektusával a Nemzetek [5] A káldok Babilon öröksége című írás foglalkozik részletesebben, a hamis, pogány vallásgyakorlatokkal és ünnepekkel pedig a Karácsony és Húsvét eredete című írás.

A próféciák áttekintése Ha tehát a Jelenések 17:11-13-ban bemutatott fenevadjának utolsó fejét a tíz király szövetségét jelképező szarvakkal - amelyen a nagy parázna asszony ül (Jel. 17:3,9) összevetjük a fentebb idézett ószövetségi próféciákkal, akkor világosan láthatjuk, hogy a szóban forgó nemzetek Ashúr és szövetségesei lesznek, a káldok nagy hamis vallásának irányítása alatt. Mivel a Dániel 2:41-44-ben vázolt (és két különálló lábon lévő) tíz ujj a Jel 17:12 tíz szarvával egyezik meg, több mint valószínű, hogy a szövetség öt királya nyugat-európai, öt pedig kelet-európai lesz. (a római birodalmat jelképező állókép két lába ugyanis pontosan tükrözi a birodalom maradandó, kelet-nyugati megosztottságát). Ez a kelet-nyugati leosztás egyben választ is ad arra, hogy a lábfejek miért a vas és agyag keverékei, illetve miért részben erősek, részben gyengék. A tíz király a háborúk utolsó periódusában leveti a nagy parázna uralmát, ellene fordulnak, és teljesen elpusztítják a birodalom vallási elemét (Jel. 17:17). Ezek az erők fognak Krisztus ellen is harcolni (Jel. 17:13), Aki összetöri ennek a birodalomnak vezetőjét, "az asszírt", vagyis az antikrisztust (Mik. 5:4-5). A Dániel 11. fejezetében vázolt események szintén kettős próféciák. Ezek a próféciák elsődlegesen a Szeleukid dinasztia által uralt szíriai, és a Ptolemajosz dinasztia által uralt egyiptomi birodalomban teljesedtek be (lásd még A pusztító utálatosság című írást). Az ókorban e két ádáz ellenség tette ki az észak (Szíria) és dél (Egyiptom) királyságait. A Dániel 11:30-ban a Kittim hajói az akkor fejlődő, erősödő és terjedő latin Római birodalom hajói voltak. Annak a Római birodalomnak, amely később Dániel negyedik fenevadjává (Dán. 7:7-8), illetve az általa vázolt állókép vas lábszáraivá (Dán. 2:4043) lett a történelemben, és amely birodalom különböző arculatokban tartani fog a végidőkig (Dán. 2:44), amikor Krisztus végleg elpusztítja. Vagyis a negyedik fenevadnak, a római birodalomnak több egymást követő "feltámadása", illetve uralmi periódusa volt megjövendölve (Jel. 17:3,8-14), amelyek mind be is teljesedtek az eddigi európai történelmben. Ebben az írásban nagy kitérő lenne mindet megemlíteni, de egy ilyen fej volt pl. a "Szent Német-Római Birodalom" Nagy Ottó uralma alatt (i.sz. 962), amelyet már egyértelműen Ashúr dominált, hiszen még a pápát is Ottó jelölte ki 963ban. Ez volt az Első Reich, vagyis az Első Birodalom. Ez az asszír és babiloni káld tengely egy jó példája volt, és valóban illik rá az Euro-Babilon megnevezés, csakúgy, mint Hitler és Mussolini tengelyére is. Ez a mélységből felszálló hétfejű fenevad, amely birodalmainak Sátán adta az erejét (Jel. 13:4; Ezék. 31:4), és utolsó feltámadása az asszír (Mik. 5:4; Ézs. 14:25) és káld misztériumvallás szövetsége lesz (Jel. 13:11:18), amit az eddigiekben vázoltunk.

29

Az állókép tíz ujja tehát a fenevad utolsó feltámadásának 10 uralkodójával egyezik meg (Jel. 17:12),amelynek Krisztus megjelenése vet véget (Dán. 2:41-45;Ézs. 14:2527; 2Tessz. 2:8; Jel. 17:12-14; 19:15, 19-21 ). A Dániel 11 korunkra vonatkozó jelentései, a kialakuló arab-muszlim szövetség (dél királya alatt) és az Európai Unió között elmérgesedő, majd nyílt háborúkba torkolló események már kezdenek körvonalat ölteni. Ennek a háborúnak több fázisa lesz, ami az antikrisztus fellépésével fog véget érni, amikor az birodalmának teljes erejével visszavág, és teljesen elpusztítja a déli királyságot, majd bevonul Jeruzsálembe is. Később zavaró híreket hall északról és keletről, vagyis a mai Orosz Federáció területeiről, ahol a keleti nemzetek egy hatalmas szövetségbe tömörülnek. Ennek a szövetségnek a magógita Kína is része lesz. Amikor a kínai magógiták között élő távolkeleti Sinó-Kittim hajói is megjelennek, és zaklatni fogják a fenevad birodalmát, akkor beteljesednek a Dán. 11:30 próféciájának végidőkre szóló aspektusai, a korábban említett 4Mózes 24:24 próféciával együtt. Ezzel jön el Ashúr és a héber káldok bukása! Izrael megvásárolt szövetségesei Németország jelenleg a József törzseit kitévő USA és Nagy-Britannia szoros szövetségese. A bibliai próféciák azonban elárulják, hogy ez a szövetség nem lesz igazán maradandó. Miközben az izraelita nemzetek hanyatlása egyre nyilvánvalóbb, Asszíria nemzetközi befolyása, gazdasági és katonai hatalma egyre növekszik. Hamarosan eljön az idő, amikor Izrael még inkább rászorul szövetségeseire, különösen Asszíria segítségére: Ózeás 8:8-10 8 Elnyelik Izraelt, lám, már a népek között van, olyan, mint egy eldobott cserép. 9 Mert fölmentek Asszíriába, a magános vadszamárhoz: Efraim pénzen vásárolt szeretőket. 10 Vásároljanak csak a népek közül: majd szétszórom őket; egyhamar nem fognak többé királyokat és fejedelmeket fölkenni. Ózeás 12:1-2 1 Efraim hazugsággal vesz körül, Izrael háza meg hamissággal. 2 Efraim szelet terel, egész nap a keleti szél után fut. Bővelkedik a hazugságban és erőszakban, szövetségre lép Asszíriával, olajat szállít Egyiptomnak. Az már szemünk láttára beteljesedett prófécia, hogy az angolszászok egy ideje pénzen vett szeretőket (gazdasági segítséggel megvásárolt szövetségeseket) tartanak. Ez a folyamat hamarosan teljes kiszolgáltatottsághoz vezet, s eljön az ideje annak, hogy ezek a megvásárolt szövetségesek a bajban nemhogy segítenék az izraelita nemzeteket, hanem inkább hirtelen ellenük fordulnak: Ezékiel 6:1-7 1 Az Úr szózatot intézett hozzám: 2 Emberfia, fordulj Izrael hegyei [népei] felé, és jövendölj ellenük! 3 Ezt mondd: Izrael hegyei, halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten a hegyeknek, a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek: Kardot szabadítok rátok és lerombolom magaslataitokat. 4 Oltáraitok semmivé válnak, oszlopaitok ledőlnek, akik halálos döfést kapnak, azokat bálványaid elé vetem, 5 s csontjaitokat oltáraitok köré terítem szét. 6 Minden lakott helyeteken elpusztítják a városokat, lerombolják a

30

magaslatokat, úgyhogy oltáraitok romhalmazzá válnak és elpusztulnak, bálványaitok darabokra törnek és megsemmisülnek, oszlopaitok ledőlnek és műveitek semmivé válnak. 7 Akiket közületek döfés ér, leroskadnak. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. (v.ö. Ézs 7:17). A végidőkben tehát pontosan megismétlődik Izrael házának hanyatlása és elbukása (lásd még a Jákob nyomorúsága című írást). Az Istent elhagyó, bálványoknak élő Izrael elveszti erejét, s a korábban "megvásárolt" szövetségesei, köztük elsősorban Asszíria pusztítja el (Jer. 4:30; Ezék. 23:5-10, 22-23) József törzseit. Ózeás 12:11-12 11 Efraim, mint egy galamb, buta és esztelen: Egyiptomot hívják, Asszíriába rohannak! 12 Mehetnek bárhová, kivetem rájuk a hálómat; mint az ég madarát, visszahozom, s gonoszságukért megbüntetem őket. Már ma egyre élesebb ellentéteket lehet látni az angolszász hatalmak és legfőbb szövetségesük, a Németország által dominált Európa között, s az ellenkező érdekek miatt egyre inkább az ellenkező oldalakon állnak. Amikor nyílt háborúra kerül sor, Izrael minden lakhelye és városa elpusztul (Ez. 6:6; Hós. 11:9), és senki nem bánkódik József bukásán (Ám. 6:6). London,New York, Los Angeles, Melbourne és az egyéb jól ismert városok mind eltűnnek a föld színéről. (Ezékiel 23:5-10, 22-23), ami egy nukleáris konfliktusra utal. Isten a németek rendkívüli háborús képességeit használja fel népének büntetéséül. Már a korai asszírokat is egy hitszegő, szerződéseket gyorsan felrúgó nemzetként ismerték korabeli szomszédjaik. Néhány modernebb példa erre a Szovjetunióval megkötött "megnemtámadási szerződés" és Norvégia lerohanása. Winston Churchill, a The Gathering Storm című munkájában (uo. 591. o.) kihangsúlyozza, hogy a norvégokat teljesen meghökkentette országuk 1940. áprilisában megtörtént lerohanása, hiszen Németország korábban feltétlen barátságot ígért és tanúsított. Számukra sokkolóbb volt a hamisság és álnokság ténye, mint maga a fizikai háború elszenvedése (uo. 606. o.) Ezt a sokkot hamarosan az angolszász nemzetek is megismerik, amikor egykori szövetségesük fog legádázabb ellenségükké válni. A teljes nemzeti pusztulást követő odaadó megtérésük után szabadulnak meg az asszírok elnyomása alól (Ézs 11:11,16; Hós. 11:11). Asszíria megtérése Isten egykor Jónás próféta által szólította fel Ninive büszke lakosait a megtérésre. Csaknem hihetetlen módon, és szinte egyedülálló precedensként, a hatalmas Asszír birodalom fővárosának lakói megtértek Jónás próféta felhívására (Jón. 3:110). Való igaz, megtérésük nem bizonyult túl maradandónak, s lényegében csak elodázta az asszír birodalom bukását. A II. Világháború után a németek szintén mély "megtérést" tanúsítottak, ami hozzájárult gyors és látványos fejlődésükhöz. "Vezeklésük" bizonyos fokig máig is tart, de ez szintén csak ideiglenesnek fog bizonyulni, hiszen tudjuk, Ashúrban még egyszer és utoljára felkel az uralmi vágy és a mélyen benne élő militarizmus.

31

Ashúrnak azonban van egy igen méltányos tulajdonsága. Ez pedig az őszinte megtérés és vezeklés. Hogy Ashúr valóban milyen "szerencsés", azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Isten hagy neki maradékot, nem lesz teljesen kipusztítva a föld színéről, mint egyes, a bűnöknek teljesen elkötelezett népek (pl. Amálek). Isten országának eljövetelével áldott néppé válik, harmada lesz a legáldottabb népeknek, a föld közepén, Izrael és Egyiptom mellett. Ézsaiás 19:23-25 23 Azon a napon út vezet majd Egyiptomból Asszíriába: az asszírok Egyiptomba mennek, és az egyiptomiak Asszíriába: és szolgálni fog Egyiptom Asszíriával együtt. 24 Azon a napon Izrael harmadikként Egyiptom és Asszíria mellett áldás lesz a föld közepén, 25 melyet megáld a Seregek Ura e szavakkal: "Áldott az én népem, Egyiptom, kezemnek műve, Asszíria, és örökségem, Izrael!" Amikor JHVH országának eljöveteléért imádkozik az Isten népe, azzal egyben ennek a próféciának a beteljesedéséért is imádkozunk. ÚGY LEGYEN!