Címvédés Kamikaze módra Széttéptek Szomszédnéniékkel

15

ingyenes, de megfizethetetlen

éves

2010. december 14., XVI. évfolyam, 6. szám, Kolozsvár

Címvédés Kamikaze módra A Kamikaze csapata megvédte a címét, ismételten megnyerte a Visszhang Kupát. Részletek a Faktuálisban.

Széttéptek Toleranciáról, maszkokról, megalkuvásról, pofázásról, széttépett Perspektívákról. A nemzeti ünnep mellékhatása.

Szomszédnéniékkel A szülinapi bulinkon nem tudnak ugyan megjelenni, de kitettek magukért szomszédnéniék. Kurvajó válaszok a 7. oldalon.

Jó nagy plakát, hogy keveset olvass, de sokat láss! rámai átalakulás történt az elmúlt hét folyamán: a Kharma enyhén szólva a pofánkra csapta az ajtót, új helyszínt kellett hogy válasszunk. Hála Istennek nem volt nehéz a választás, mert az egyetlen opció az Atmosphera Café volt. De nem baj, így még jobb lesz a buli! A következõk várnak rád csütörtökön, 16-án: 18 órai kezdettel találkozhatsz a régi és a mai perspisekkel is. Ez nagy élmény lehet, természetesen nem miattunk, jelenlegi festékkoptatók miatt, hanem az egykoriakért. Egyre hosszabb azoknak a listája, akik egykor csóró perspektívások voltak, ma pedig a közélet ismert személyiségei. Díszmeghívottként megjelenik Jakab-Benke Nándor is. Majd ráruházunk valami szerepet, egyelõre nem tudjuk, mit kezdhetnénk vele. Illetve tudjuk, de õ azt nem akarja. Minden esetre felajánlott egy borkány peccsdzsemet, ezt kisorsoljuk, megnyerheted, megeheted, kinyalhatod, hoppá, megy el a dolog másfelé, befejezem ezt a gondolatot. Három fasza együttes lép fel 20 órától: a Step Aside slágereket játszik, a Karra sajátos hangzású etno-rockal fokozza a hangulatot, végül a Whisperblast csap a húrok közé, mint paraszt a lovak közé. Ha még mindig nem izzadtál le, következhet a Bumm Buli. Gyere el, nem bánod meg! Ha mégis, akkor veled van a baj! Na. Legalább azt is megtudhatod, hogy van-e veled baj?!

D

honti

elszámoló

Perspektíva, 2010. december 14.

JELen voltunk MAGYAR SZÍNHÁZ 15-én, szerdán 20 órától: Georg Büchner: Leonce és Léna Rendezõ: Tompa Gábor 16-án, csütörtök 20 órától: Visky András: Alkoholisták R.: Tompa Gábor 17-én, pénteken 19 órától: A.P. Csehov: Három nõvér R: Tompa Gábor 19-én, vasárnap 18órától William Shakespeare: Mértéket mértékkel R: Matthias Langhoff 20-én, hétfõ 20 órától Visky András: Alkoholisták R: Tompa Gábor 21-én, kedden 20 órától Ingmar Bergman: Suttogások és sikolyok R: Andrei ªerban 22-én, szerdán 20 órától Georg Büchner: Leonce és Léna R: Tompa Gábor 27-én, hétfõn 20 órától Verespatak - fizikai és politikai vonalon 31-én, pénteken 19 órától Szilveszteri kabaré Kifért a színház mûsora. Ezaz!

Babeº—Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció és Közkapcsolatok Tanszékének szervezésében december 10—11-én került sor a II. Kommunikációs Napokra. A nagyérdemû közönség jeles elõadóktól hallhatott érdekes témákról, még érdekesebb megvilágításban. Az idei, kétnaposra bõvült Kommunikációs Napokat Kádár Magor, a Politika-, Közigazgatásés Kommunikációtudományi Kar Kommunikáció és Közkapcsolatok szakának adjunktusa nyitotta meg. A Románia branding címû elõadáson többek között arról volt szó, hogyan próbálta Románia népszerûsíteni önmagát. Az elmúlt években ugyanis számos próbálkozása volt, ám ezek többsége el sem jutott a köztudatba, két alkalommal pedig más országok brandjérõl inspirálódott vagy koppintott. Nevezzük, ahogy akarjuk, de ezért bizony plágiummal vádolták és nagyon komolyan meg is büntették. Pénteken az elõadássorozatot Bujtás Attila, a Rebel House alapítója és kreatív igazgatója folytatta, A reklámalkotás szépségei címû elõadásával. A pénteki napot játéksorozat zárta. A résztvevõk két játékcsoportból választhattak: interaktív, kommunikációs játékok Visky András vezetésével, és társasjátékok a doboz.ro jóvoltából. A szombati napot Forgács

A

4--2 azok javára, akik a kezüket hátra teszik, s nem a nunijukat fogják. Asszem

Attila klinikai szakpszichológus és a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézményének igazgatója nyitotta. A Médiaüzenetek és evészavarok címû elõadása során konkrétan három médiaüzenetrõl és annak következményeirõl volt szó: „Egyed, vegyed, fogyaszd” médiaüzenet, amelynek következménye az elhízás, aztán ennek ellentéte, a „Légy karcsú!”, amelynek következménye az anorexia, végül pedig a harmadik „Nem vagy elég nõies/férfias”, amely plasztikai mûtétekhez, szteroidok fogyasztásához vagy bulimiához vezethet. A hétvégi elõadássorozatot Pléh Csaba Széchenyi-díjas pszichológus, a Webvilág kog-

A szakosztálytábor margójára SZ, BÖSZ, FÖK, HÖK és KÉSZ, mond ez neked valamit? December elsõ hétvégéjén került sor - immáron sokadszorra - a KMDSZ kihelyezett szakosztály-találkozójára, aminek helyszínéül idén egy szilágysági kisváros, Szilágycseh szolgált. Egy héttel korábban szóltak, hogy én oda el akarok menni, és mesélni akarok a Perspektíva életérõl, terveirõl. Gondoltam, ha már ennyire idejében szóltak, akkor minden bizonnyal. Mire és miért volt jó a zsúr? A bemutatkozóknak, beszámolóknak köszönhetõen sikerült belelátni a szakosztályok életé-

Á

be, megismerni az embereket mögötte. Azokat az egyéneket, akik nagy lelkesedéssel és ugyancsak nagy erõfeszítésekkel próbálnak tenni azért, hogy érdekes és hasznos programokkal szolgálhassanak a magyar diákok számára. Nem utolsó sorban pedig, az összeröffent diákok számára lehetõség nyílt kapcsolatokat kialakítani, ami nem rossz dolog egy szervezet -- nemcsak -- életben. Amikor utolsó nap felkértek a hétvége értékelésére, csak annyit írtam: jó volt. Mert így van. Kivéve a hajnali ébresztéseket!

zsolti

nitív következményeirõl címû elõadása zárta. Az igen érdekesnek ígérkezõ elõadás során kiderült többek között, hogy a számítógép megjelenése hogyan befolyásolta mindennapjainkat. Ezután a rendezvény helyszínt váltott, a Roland Garrosban folytatódott kocsmai beszélgetéssel Elõrejelezhetõség a társadalomtudományokban – hol a határ? címmel, illetve a Kalapos Band koncertjével. Természetesen az esemény megkoronázásaként nem maradhatott el a fergeteges buli sem, ahol a szervezõk kifújták a fáradt gõzt és vígan gondoltak arra, hogy jövõre ismét lesznek Kommunikációs Napok a fiatalabb generáció szervezésében.

timi és anita

(Családi idill) Férj: - Drágám! Hoznál egy sört a hûtõbõl? Feleség: - Persze, Szívem. Varázsszó...? - Odabasszak? *** Aki eddig a sátor tetején aludt, annak a Sátoraljaújhely. *** Utánanéztem a családfámnak és rájöttem, hogy én vagyok a gyökér.

faktuális


Történészhallgatók ünneplik magukat Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesülete (KoMaTE) idén ünnepli tizenötödik születésnapját. Ez alkalomból a KoMaTE háromnapos rendezvénysorozatot szervezett KoMaTE Napok címmel december 13--15 között. Az egyesület 13-án, hétfõn tartotta a rendezvénysorozat megnyitóját az Erdélyi MúzeumEgyesület (EME) székházában a Jókai/Napoca utcában, ezzel egyidõben, ugyanott megnyitották azt a történeti kiállítást, amelyet a KoMaTE állított össze kifejezetten erre az alkalomra. A résztvevõket ezután átkalauzolták a Majális/Republicii utcában található GyörkösMányi Albert Emlékházba, ahol megnézhették azt a pecsétkiállítást, amely már december 2. óta látogatható. Este 7 órától, már emelkedettebb hangulatban ünnepelhettek a résztvevõk a Passegio Historikus Táncegyüt-

A

tes társaságában, akik táncbemutatót tartottak a Bocskai/ Avram Iancu téri nagy kék épületben, amire az van ráírva, hogy Cercul Militar Cluj. A háromnapos rendezvény második napja szintén érdekes programot ígér, amikor még ez a cikk íródik. Sajnos, mire a lap a kezedbe kerül, már nem lesz aktuális a program, de azért a szerdai programot még elkaphatod. De elõbb lássuk mi történt 14-én, kedden. A KoMaTE jelenlegi és leköszönt elnökei találkoztak délelõtt, majd õket is meginvitálták a már fentebb említett pecsétkiállítás megtekintésére. A Bulgakov kávézóban tartott ebéd után az EME székházban köszöntötték ünnepélyes keretek között a 15 éves KoMaTE-t. És, hogy a résztvevõknek ne legyen kilométer-hiányuk, az ünnepi koccintást már a Bulgába viszszatérve ejtették meg kötetlen

Hírecskék

beszélgetés is italozás közben. Reméljük, hogy a lapot már kedd este olvashatod, mert ha érdekel a történészek szülinapi bulija, akkor még a szerdai program keretén belül déli 12 órától történelmi témájú filmeket tekinthetsz meg az EME székházban, majd 22 órától Huli Bulival zárhatod a napot az Irish&Music Pubban. Abban az esetben, ha minderrõl lemaradtál volna, és most keserû szájízzel olvasod ezt a beszámolót, van egy jó hírünk: csütörtökön kitombolhatod magad egy ugyancsak 15 éves szülinapi bulin, amire akkor is eljöhetsz, ha szereted a történelmet, és akkor is, ha nem ez volt a kedvenc tantárgyad az iskolában. Gondolom rájöttél, hogy a Perspektíva 15 éves szülinapi bulijáról beszélek. Gyere el, garantáltan jól szórakozol majd. bogi

Megvédte a címét a Kamikaze! smét a Kamikaze csapata nyerte meg a kolozsvári egyetemistáknak rendezett Visszhang Kupát, és ismét a Golimpiakoszt gyõzte le a döntõben. A bajnokság története 2011-ben is tovább íródik, a fõszervezõ viszont hatévnyi munka után átadja helyét másnak. Fölöttébb hasonlított a csütörtökön véget ért Visszhang Kupa 2010-es õszi-téli kiadásának fináléja a tavaszi döntõhöz. És ezt nemcsak amiatt állítjuk, mert az utolsó meccset ismét a Kamikaze játszhatta a Golimpiakosszal, hanem azért is, mert a nyertesrõl újból a büntetõlövések döntöttek. Mi több, az eredmény is ugyanúgy alakult, mint néhány hónappal ezelõtt: az elõnyben focizó Golimpiakoszt kiegyenlítette ellenfele, majd utóbbi a hétmétereseknél valamivel jobban teljesítve megnyerte a végsõ összecsapást. A vesztesek ugyanakkor nem maradtak üres kézzel, három különdíjat is hazavihettek. A kispályás labdarúgó-bajnokság döntõjének izgalmait sajnos kevesen követték végig a helyszínen, mivel az idõjárási viszonyok nem kedveztek az ácsorgásnak – tudtuk meg Bíró

I

Zoltán fõszervezõtõl, akit arról is kérdeztünk, hogy milyennek találta a 2010-es bajnokság színvonalát. Érzése szerint a minõség visszaesett a tavalyihoz képest, az élcsapatok között kevesebb szoros meccset rendeztek, és bár az újonnan benevezett együttesek okoztak meglepetéseket, a színvonal mégis gyengült. Ami a folytatást illeti, megtudtuk, hogy jövõtõl a Kolozsvári Magyar Diákszövetség veszi át a bajnokság lebonyolítását. A jelenlegi fõszervezõ szeretett volna illõen búcsút venni a hat éve folytatott adminisztratív teendõktõl – legalább is ez tûnik ki a szerkesztõségünkhöz eljutatott dokumentumból, amely a legutóbbi bajnokság részletes statisztikáit is tartalmazza. Gólok szempontjából igencsak termékenynek nevezhetjük a legutóbbi kiírást, meccsenként csaknem 7,5 találat esett átlagosan. A Visszhang Kupa elsõ öt helyezettjének nem ért véget a fociszezon 2010-re, az együttesek december 20--22. között az Erdélyi Labdarúgó Diákkupán rúgják a bõrt.

Végeredmény: 1. Kamikaze 2. Golimpiakosz 3. S.M.United 4. Sporting Sepsi 5. Árnyek 6. Golissimo 7. F.C. Ambush 8. Indián 9. Torreádor 10. Sixtynine 11. Hurrikán F.C. 12. Góbék 13. F.C.Barraqda 14. Futsalito 15. Sport-Ing F.C. 16. Bakk-elit 17. Tiffosi (a vigaszág bajnoka) 18. Tesók 19. Biharag 20. Légió-sokk 21. HunKapunKi 22. Winchester UTD (visszalépett) A bajnokság díjazottjai: Legjobb játékos: Tasnádi Szabolcs (Golimpiakosz). Legjobb kapus: Tamás Elõd (Golimpiakosz). Gólkirály: Fodor Attila (S.M. United, 7 gól a csoportkör után). A döntõ legjobb játékosa: Pál Lehel (Golimpiakosz). dzsottó

December 15-én, szerdán 18 órától, az EME Székházban, Jókai/Napoca utca 2. szám alatt Szigeti Attila, a BBTE Filozófia Karának oktatója Fenomenológia és kognitív tudományok címmel tart elõadást. *** Az európai pénzügyi válság és az euró jövõje címmel tart elõadást dr. Bokros Lajos december 15-én, 20 órától az EME Székházban. Mindez az EME Jog-, Közgazdaságés Társadalomtudományi Szakosztálya szervezésében. *** Kaptár buli idén utoljára, december 15én. Speciális atmoszféra, élõ hangszerek, arcfestés, mézespálinka! Helyszín: Flying Circus Pub (ex. Soul, Zink), Szentegyház utca 2. *** Perspektíva születésnapi buli 16-án, csütörtökön 18 órától az Atmosphera Caféban. Múltidézés, koncertek, nyeremények, buli. S még a jó ég tudja, mi. *** A Karácsony idén sem marad el. Világvége még nem esedékes. Majd csak két év múlva.

szamárbõgés


Mágikus kamaradráma

Harry Potter és a Halál Ereklyéi, elso rész gy tûnik törvényszerû: a Harry Potter-filmek egyre jobbak lesznek. A könyvillusztráló-sorozat elsõ két része nyálas családi filmknek készült, a rendezõ Chris Columbusban még annyi eredetiség sem volt, hogy ne a Reszkessetek betörõk! 2 (Home Alone 2) zenéjét másítsa át egy kicsit a film kedvéért. A harmadik rész már adott okot bizakodásra, Alfonso Cuarón egészen egyedi látványvilággal és hangulattal építette tovább a történetet, de az érzelmi szálakat nem sikerült megpendítenie. A nagyedik rész egy CGI-ban tobzódó, de már egészen élvezetes blockbuster lett, ami látványban lenyûgözõ, történetben még mindig illusztráló-színvolnalúra sikeredett. A Fõnix Rendje ehhez képest egy remekül adaptált forgatókönybõl kiindulva, és viszszafogva a látványorgiát, feszes tempójú, hatásos film lett, nem is csoda, hogy David Yates már a harmadik (és negyedik) Harry

Ú

Potter részét rendezhette. És míg a hatos rész kicsit megint visszafele haladt, és sok kívánnivalót hagyott maga után, mind a történetben, mind a színészi munkában, addig az utolsó elõtti, hetedik rész bõven kompenzálja ezt. Nagy bátorságra vall a rendezõ részérõl, hogy szinte minimalistára fogja a filmet. Míg az eddigi részek rendre háromszor akkora szobrokat és háromszor akkora hatásvadászatot pakoltak a történetbe, mint azt Rowling megírta, ez a film szinte alulmúlja az erdetijét, de csakis pozitív értelemben. Színekben tobzódó CGI-kastélyok helyett a történet nagyrésze a gyönyörûen fényképezett angliai tájakon és szinte klausztorfóbiás hangulatú belsõ terekben játszódik, a hangsúly pedig a három fõszereplõ kapcsolatán és problémáin van. Olyanannyira, hogy szinte háromszereplõs kamaradrámává avanzsálja a film bizonyos

részeit, ebben a részben kapnak eddigi legkevesebb szerepet az (egyébként remek) mellékszereplõk, akik az eddigi filmekben sokszor elhomályosították a három fiatalt. Végre a fõszereplõink is megmutatják, hogy igazi színészek, és nem holmi kirakatfgiurák, akik csak illusztráló-szerepet töltenek be. Daniel Radcliffe kifejezetten finom alakítást nyújt, és a többi szereplõ is meglepõen visszafogottan és hihetõen játszik. A mellékszálak konflktusait visszafogottan kezeli a film, tényleg a fõszereplõk közötti kapcsolat lesz a film alapja. Külön érdekes a zene szinte teljes hiánya egyes jelenteknél, a belsõ feszültséget meri a rendezõ az alakításokra bízni, és nem húzza alá ezeket szájbarágós szimfóniákkal. Külön érdemes megemlíteni a film másik bátor részét: a három Peverell-fivér meséjét egy árnyjáték-szerû animációval mutatja be, ami pont azért

illeszkedik a film szövetébe, mert annyira elüt az egésztõl. Bár alapvetõen pénzéhség vitte rá a stúdiót arra, hogy két részre vágja a hetedik Potter-filmet, de tény, hogy a könyv ehhez alapot biztosít, teret enged a rendezõnek, hogy kibontakoztathassa az apróbb részleteket is, és ne kelljen mindent belezsúfoljon két és fél órába. És bár a film végére szinte odakívánkozik a To Be Continued felirat, ezúttal úgy érezhetjük, hogy érdemes várni a következõ epizódra (szerencsére már nem is kell sokat, hiszen 2011 nyarán mutatják be 7B-t), ha az eddigi tendenciát követi, az a film már jogosan mondhatja magáról, hogy méltó adaptációja korunk egyik legnagyobb irodalmi sikerének, és már nem csak pénzügyileg, hanem mûvészeti téren is utolérheti eredetije színvonalát.

lóan a legrövidebb útirány kiválasztására kódoltak. Virtuális feromonokat hagynak a megtett útvonalon, akadályba ütközve ezen kénytelenek visszatérni. Az argentin hangyák tesztelése azonban forradalmian új nézõpontot jelenthet a hálózati rendszerek mûködésében. „Megfigyeléseink szerint az argentin hangyáknak van valamilyen egyéb módszerük az akadályok leküzdéséhez, ami nem a nulláról indítja a keresést“ -- írja a Nature hasábjain Chris Reid, az ausztrál Sydney Egyetem viselkedés-biológusa, a tanulmány vezetõje. A hangyákat logikai feladat elé állították: a jól ismert hanoi tornyai játék átalakított útvesztõiben kellett eligazodniuk. A 32 768 lehetséges útvonalból a számos, idõigényes megoldások mellett két rövidebb ösvény volt felfedezhetõ. Reid és a kutatók 12 hangyakolóniával dolgoztak, és mindössze egy órát adtak a hangyáknak az

útvesztõ ellentétes oldalán elhelyezett élelem felfedezésére. Az idõkeret során a hangyák 83%-a használta legalább az egyik rövidítést. Ezután akadályok rögzítésével tették átjárhatatlanná a labirintust, arra kényszerítva a hangyákat, hogy új utakon közlekedjenek. Egy óra elteltével a rovarok 86%-a helyezte át útvonalát az új, legrövidebb ösvényre. A felfedezés Simon Robson, az ausztrál James Cook Egyetem biológusa szerint korántsem hétköznapi. Reid már a virtuális hangyák továbbfejlesztésén dolgozik: a hatékonyabb útkeresés érdekében iránytûkkel szereli fel õket és a megtett utat mérõ odométerekkel. A felfedezés még gyerekcipõben jár, és a gyakorlati alkalmazás a jövõre tekintve még kérdéses, de az biztos, hogy a természet, állatvilág kimeríthetetlen forrás a tudomány számára.

szabó ádám

Hangyák fókuszban technika új módszerei válnak elérhetõvé a hangyáknak köszönhetõen. Az argentin hangyák útvonalkeresési technikájának elemzése új utakat nyit a hálózati programok útvesztõjének kezelésében. A természetkutatásból tudjuk, hogy a hangyák felderítõ útjuk során feromonokat hagynak a boly és az élelem közötti útvonalon. A dolgozók ezt a nyomot követve jutnak az élelemhez, és jelzésként újabb feromonokat raknak le. A feromon kémiai vegyület, folyamatosan párolog, ezért a rövidebb ösvények magasabb feromon-koncentrációval rendelkeznek, mint a hoszszabbak. A hangyák a hormon követésére kódoltak, s értelemszerûen a magasabb koncentrációjú ösvényeket választják. Az eddig tanulmányozott hangyafajok, ha akadályba ütköztek, visszamentek a már ismert, megtett út kiindulópontjához. A Journal of Experi-

A

mental Biology nevû szaklapban megjelent újabb kutatás bizonyítja, hogy az argentin hangyák (Linepithema humile) viselkedése eltér a többi hangyafajétól. Ezek a hangyák akadályba ütközve nem térnek viszsza kiindulópontjukhoz, hanem lokalizált keresésbe kezdenek, hogy megtalálják a lehetõ legrövidebb útvonalat, látszólag a célirányt sem tévesztve szem elõl. Mivel sok hálózati program és keresõ alapul a hangyák keresési mechanizmusain, ez a felfedezés jelentõsen megváltoztatta a rendszerelméletrõl alkotott koncepciót. A hálózati programok, így például a telefonhívásokat lebonyólító rendszerek régóta alkalmazzák a hangya-technikát. Ezek virtuális hangyák segítségével derítik fel a lehetséges útvonalakat, hogy a rendszerhez vezetõ kapcsolódási idõt minimalizálják. A virtuális hangyák a valódiakhoz hason-

fáma

vélem én(y)


Román nemzeti ünnep és Perspektíva (-szaggatás) alán nem egy belsõs kéne felháborodjon, de ha már senki sem zengedezteti szavát, bizony mondom én néktek, nekem és a lap lelkületének is komolyan lesújtó történések zajlottak le december elsején, a Corvinusban. A hangnem ne tévesszen meg senkit, bizony komoly dolog ez kérem szépen, vagy legalábbis a felvetett probléma rámutat jó néhány csapdára, amelyek a tolerancia által szépnek, rögmentesnek rajzolt talaj felszíne alatt húzódnak meg. Néha felkiáltana az ember, s vannak így ezzel sokan mások is, bizonyára. Mert hát mi is

T

folyik itt? Persze rám sütik majd a nacionalista bélyeget, de valahol nem helyes az, ha elnyomott törekvéseink után még csak fel sem sóhajtunk. Mert ez a cikk kérem: egy sóhaj. Mióta az Unió áldott akoljában élünk, nem illik hangoztatni egyet nem értésünket a többséggel. De ha már ez a többség képmutatóan azt állítja, hogy keblére ölelt minket, legalább annyit tegyünk meg, hogy felháborodunk: ez nem így van. Persze egyes embereket nem vádolhatok, még azokat a részeg, duhajkodó románokat sem, akik a Corvinusba téved-

Akkor most akarjak gyereket vagy sem? z elmúlt héten igencsak felborzolta a galamblelkû kismamákat a gyereknevelési támogatás körül kialakult huzavona. Az történt, hogy a román politikára jellemzõen, csikicsuki módon elkezdtek szórakozni a GYES idõtartamával. Elõször lerövidítették egy évre, merthogy külföldön is így megy ez – mondták. Majd miután az RMDSZ a törvényhozásban, a vérszemet kapott anyukák meg az utcára vonulva tiltakoztak, kicsit módosítottak rajta, vagyis aki akar, az maradhat tovább, de felejtse el a második évi támogatást. Sajnos az van, hogy amíg itthon a GYES-t ablakon kidobott pénznek tekintik, addig nem is lehet más törvényekre számítani. A mai nõk dolgozni akarnak, karriert és anyagi önállóságot szeretnének teremteni, és csak akkor vállalnak gyereket, ha biztosítva látják megélhetésüket. Aki gyereket vállal, annak nem kötelezõ kiülni a két évet most sem. A mai családi életrõl az az elmélet áll fenn,

A

hogy egy anya legalább két évet üljön otthon megszületett gyermekével, és közben vonuljon vissza – természetesen önként – a közösségi és munkahelyi életbõl. Nem tudom, milyen lenne a jó rendszer, mert a mostani arra ösztönöz, hogy vállalj gyereket, de csak egyet. Két év otthon ülés még nem a világ vége, de annál tovább ülni már sem a gyereknek sem a szülõnek nem jó. És nyilván igazuk van ebben, mert ezt a két évet behozni az anyukának nem könnyû dolog. Jelen pillanatban szerény kis hazánkban két dolog közül választhat egy nõ: vagy az anyaság vagy a pályafutás között, különösen érvényes ez a pályakezdõkre. Bölcsõde, napközi, óvoda -- ezeket kell elérhetõvé tenni, anyagi lehetõséget teremteni rá a szülõknek. Könnyen hivatkozhatnak külföldre, mint ahogy azt teszik elõszeretettel választott vezetõink, de elõször olyan körülményeket kell teremteni. zsolti

vén (no, ez túl kegyes állítás rájuk nézve, hisz szánt szándékkal vették sorra a magyar kocsmákat) széttéptek több mint kétszázötven Perspektívát, amiben ugye nem csak szellemi javaink, de anyagiak is károsodtak. De a mentalitás, meg a már nem nyílt utakon járó, azonban ugyanolyan sikeresen mûködõ asszimilációs politika azért vádolható. És persze ezzel szemben itt vannak az állítások, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyében szegény román honfitársainkat elnyomják, beolvasztani akarják a kegyetlen székelyek. Hát azt hiszem

olvasóim számára semmi szükség ezen állításokat itt érvekkel megcáfolni. Ha eddig vádló is volt a hangnemem, tévedés ne essék. Lehet, hogy egy március 15-e alkalma azt jelentette volna, hogy román diáklapok kerülnek méltatlan szétszaggattatásra. Azonban egy bizonyos következtetést mindenképpen levonhatunk: nem kéne a mellünket verni a multikulturalitás és a tolerancia szavakat kiabálva. Olyan konfliktusok hevernek itt még a szõnyeg alatt, amelyeket csak eltusoltunk, de semmiképp sem oldottunk fel. keynra

Matyi felújítva, Funar a régi ozza a formáját Gheorghe Funar elnök úr. Legutóbbi menstruációja alkalmával a városatyákhoz fordult, januárban ugyanis a demokrácia jegyében népszavazásra szeretné bocsátani a Mátyás-szoborcsoport sorsát. Valami miatt nem jó neki így, ahogy van… Három kérdést is feltenne, amire két-két válaszlehetõséget is felajánl (igen/nem), plusz azt, hogy el sem mész voksolni. Egy rossz szavunk sem lehet, elvtársak. Jól esne, meg is érdemelné, de nincs sok értelme Funar anyját szóbahozni. Itt vannak helyette a kérdések: 1. Ne adjuk-é a szoborcsoportot Magyarországnak, aztán a helyére ne tegyünk-é egy Traianus-oszlop-reprodukciót? 2. Nem lenne-é jó esetleg Vajdahunyadnak adományozni a szobrokat, hogy aztán szépen állítsák ki a várban? 3. Ha már a fenti két ötlet halva született, nem kéne-é visszatenni legalább a piros-sárga-kék zászlórudakat és a Iorga-idézetet a megérdemelt helyükre? Érvei is vannak, nem viccelni akar. Egyrészt igaz, hogy Matei

H

Corvin Magyarország egyetlen román királya volt és ez egy jó dolog, de a Traianus oszlop azért mégis sokkal hazafiasabb jelkép. Másrészt Mátyás Hunyadi, úgyhogy Hunyadon a helye, és a hunyadiak biztosan nagyon örülnének neki. Harmadrészt, – ami késik nem múlik – nem szeretjük a magyarokat és ha fontos nekik a mûemlék, akkor azt még most is el lehet tenni láb alól. Biztos ami biztos alapon megtoldotta azzal is, hogy az akció nem csak marhára demokrác, de mindenki jól jár vele. Funartól nem meglepõ a húzás, mindig is tele volt ötletekkel a szoborcsoport likvidálásával kapcsolatban. Megpróbálta már beolvasztani, Napoca nem létezõ fórumát keresve majdnem kitúrták alóla a talajt, satöbbi. Valószínûleg nem lesz ebbõl semmi, viszont elkeserítõ és rémisztõ azzal szembesülni, hogy egy ilyen megnyilvánulás után hány elvakult, a történelemrõl mit sem sejtõ vadnacionalista tépi a száját és dõl be a parasztvakításnak. Gondolkodás nélkül ismételgetik a múlt rendszer tanításait. Jó lesz nyitott szemmel járni. pressgóbé

A McLaren istálló Magyarországon állított össze új teamet, mivel észrevették, hogy a cigány fiatalok hihetetlen rövid idõ alatt képesek leszerelni az autók kerekeit. Kirúgták hát a sokat próbált teamüket, és romákból összeállított csapattal vágtak neki a versenyeknek. Eleinte minden a legnagyobb rendben zajlott, a romák 2-3 másodperc alatt le- és felszerelték a versenyautó kerekeit. A probléma a következõ tíz másodpercben keletkezett, amikor a romák átfestették az autót, átütötték a gyártási számát, és eladták az egész gépet a pilótával együtt!

zakotaság

MOZI CINEMA CITY Narnia krónikái – A Hajnalvándor útja Sze: 13.15, 15.30, 17.50, 20.10, 22.30 Csü: 13.00, 14.30, 17.00, 19.20, 21.40 Megaagy 14.00, 16.00, 18.00, 20.00, 22.00 Faster 14.40, 16.40, 18.40, 20.40, 22.40 The Nutcracker in 3D 15.10, 17.30, 19.50, 22.10 Harry Potter és a Halál ereklyéi – I. rész 13.00, 16.00, 19.00, 22.00 The Next Three Days 14.20, 16.50, 19.20, 21.50 Már megint Te?! 14.20, 16.30, 18.50, 21.00 Takers 14.50, 19.20 Száguldó bomba 13.40, 15.40, 17.40, 19.40, 21.40 Könnyû nõcske 17.10, 19.10, 21.10 Scott Pilgrim a világ ellen 14.50 Terhes társaság 17.10, 21.30 Sammy nagy kalandja: A titkos átjáró Sze: 13.20

MÛVÉSZ MOZI A tetovált lány (The Girl with the Dragon Tattoo) misztikus, krimi Sze: 13.00, 16.00, 19.00, 22.00 Csü: 13.00


Anonymusok a Bretteren

Láss világot!

gy kedves barátommal egy szombat esti kocsmázás alkalmával a Bulgában irodalomról beszélgettünk. Mint minden ilyen beszélgetés alkalmával sok és váltózó téma merült fel, így meghívást kaptam a Bulgakov kávéház hétfõn este tartandó programjára, a Bretter-körre. Irodalmi kávéházhoz híven irodalommal foglalkozó tevékenységrõl van szó. Jelenleg Anonymus-kör volt, bárki fölolvashatta a saját avagy valaki más versét, prózáját, és majd minden alkotás után egy kis megvitatás volt, majd értékelés. Sajnos ezen az estén elég kevesen vettünk részt, emiatt a szakmainak mondható értékelés leginkább elmaradt, és sokkal inkább családias hangulatnak lehettünk részesei, italozgattunk, dohányfüst kavargott a levegõben, és irodalomról folytattunk beszélgetéseket. Más tollaival senki nem ékeskedett, nem hallhattunk Adyt vagy bármi mást, hanem az ifjú erdélyi költõpalánták, irodalommal próbál-

ngem ért az a hatalmas megtiszteltetés, hogy ebben a számban Eliza rovatába írjak. Igyekszem felnõni a feladathoz, ezért olyan oldalt ajánlok figyelmedbe, amit Eliza soha, még véletlenül sem ajánlott volna. Érdekel a külföldön tanulás? Jó lenne ösztöndíjjal világot látni, akár egy egész év erejéig? Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akit azonnal meg lehet fogni ezekkel az egyszerû mondatokkal. A problémák akkor kezdõdnek, amikor az ember lánya megpróbál eligazodni az ajánlatok között, kiválogatni a megfelelõt, kikeresni, hogy milyen iratokra van szüksége, és kihez kell fordulnia ahhoz, hogy mindent beszerezzen. Van erre egy tuti módszer, ami otthonról is kiválóan alkalmazható: kattints a www.roburse.ro oldalra! Megtalálhatod az ösztöndíj-kiírásokat a különbözõ programokra vonatkozó minden lényeges információval együtt, országokra lebontva, az Egyesült Államoktól egészen Vietnámig. Kis navigációval az Újdonságok fülecskén megtalálhatod a legújabb ajánlatokat, a pontos leírások segítségével (Ösztöndíj típusok oldal) megkeresheted a neked leginkább megfelelõ ösztöndíjakat. A Hasznos információk linkre kattintva megtekintheted a leggyakrabban megfogalmazódó kérdésekre leggyakrabban adott válaszokat. Ezeken kívül persze olvashatsz az ügynökségrõl, és átnézheted az archívumot is. Ha pedig további információkra lenne szükséged, elérhetõségeket is találhatsz. Tudom, tudom, ez az oldal messze nem olyan lényeges, mint a Perpsi Facebookos profilja, de ettõl függetlenül nagyon hasznos. Ha sikerül ösztöndíjat nyerned, várjuk a beszámolót a Szamárfül rovatunkba.

E

kozók alkotásait hallhattuk, befogadhattuk, megrághattuk, megemészthettük. Aztán a szakma elismert képviselõjétõl, Bréda Ferenctõl, a Bretter-kör alapítójától mindenki megkapta az alap C-t, azaz a fejlõdéshez való építõkritikát. De mint mindennek, ennek is vége van egyszer, természetesen. Kifogy az est a felolvasókból, már nincs min csámcsogni, vége a kritizálásnak, jöhet a kötetlen, önfeledt kocsmázás. Ahol a már másképp cikázó gondolatok és szöveghalmazok közt minden érdeklõdõ kifejtheti újra koncepcióit, egy pár üveg alkoholos nedû kíséretében. (...ez itt a reklám helye) Tehát mélyen tisztelt publikum, aki valamiféleképpen az irodalom vonzáskörébe került, fordítsa úgy pólusait, hogy a következõ évben, január havában barátai társaságában, na meg a szõlõ vagy a komló erjesztett levének kóstolgatása céljából térjen be a következõ találkozásra.

sz.tamás

E

zsófi

- Mi a hasonlóság a fényképezõgép és az óvszer között? - Mindkettõ a pillanatot kapja el.

interjú


Szeretnének még ujjazni, ezért nem jöhetnek a szülinapi bulinkra

Szomszédnéni az egykori Perspektíváról

A

nnak apropóján, hogy a Szomszédnéni megünnepelte a 9 és fél éves szülinapját, és mi is szülinapozni fogunk, interjút készítettünk Béfével és TSz-szel. Ja, nem is tudtad, hogy õk is perspektíváztak valamikor? Na látod. Sajnos õk nem lesznek itt a bulin, az interjúból az is kiderül, hogy miért.

- Ti is a Perspektívánál kezdtétek a pályafutásotok egy részét. Pontosan mit csináltatok? - Béfé: Többen mondták nekem, hogy a perspektívások inkább humorlapot csinálnak, mint információs hetilapot, de az olvasóink szerencsére örültek ennek. Persze sokkal jobban örültek volna, ha pornólapot készítünk – de Ferencz Csaba Levente szerkesztõnk sohasem ment volna bele egy gruppenszexbe. TSz: Én rajzoltam a Perspektívába. Mondhatnám,

A Szomszédnéni Produkciós Iroda két tagja nyereményeket ajánlott fel a szülinapi bulira. BéFé dedikált interjú-kötettel, TSz valami mással rukkolt elõ, még mi sem tudjuk, mivel. Közben rájöttünk arra, hogy ellõttük a szervezést: ha levágnánk valami egyebüket, talán a mi bulinkra jönnének, nem pedig a tévében röhögtetnék magukat.

hogy karikatúrákat, de olyan is volt, hogy mindössze egy kalapácsot rajzoltam az egyik cikk mellé, ami persze nem a kalapácsról szólt. Én mindig is karikaturista akartam lenni, és ez volt eddig az egyetlen lap, amelybe rajzolhattam. Egyszer írtam egy cikket arról, hogy miben különbözik a vasaló a fürdõkádtól, és aztán többet nem kértek meg, hogy írjak. - Milyen érzés 9 és fél évesnek lenni? Ez azt jelenti, hogy lassan a Szomszédnéni is serdülni kezd, kamaszodni fog? Béfé: A Szomszédnéni eddig is cigizett, piált és bulizott. Bele se merek gondolni, hogy mi fog történni vele így serdülõkorban. De gondolom valami a drogokkal. TSz: Én nem fogok drogozni, mert már próbáltam, és csak alszom tõle. A fürdõben. Majd elmeséljük, hogyan pubertál a Szomszédnéni. - Merre lesztek, amikor mi, perspektívások a szülinapunkat ünnepeljük? Feltételezem könnyezõ szemmel gondoltok arra, hogy mekkora eseményt hagytok ki azáltal, hogy nem lesztek ott a régi perspisek kerekasztalbeszélgetésén. Esetleg lenne valami olyan dolog, amit elmondanátok most ezzel kapcsolatban? - Béfé: Sajnálom, hogy nem lehetek ott, de a Dumaszínház készíti a programunkat, és azt mondták, hogy minden kihagyott fellépésért levágják egy ujjamat. Nagyon furcsa módszereik vannak, például, ha fellépésünk közeledik, akkor emlékeztetõként mindig hagynak egy levágott lófejet az

MOZI

ágyamban. Kiss Ádámmal és Kõhalmi Zoltánnal fogunk fellépni azon a napon, õk is inkább a Perspektíva szülinapra jöttek volna, de õk is féltik az ujjaikat. TSz: Én le akartam mondani ezt a fellépést, hogy ott lehessek a perspis eseményen, mert úgyis a Béfé ujjaival kezdik a csonkítást, viszont Béfé megígérte, hogyha neki levágják az ujját, akkor õ is levágja nekem. Úgyhogy muszáj lesz kihagynom. - Milyen jellegzetes perspektívás élményeitek vannak? Hogyan befolyásolt ez titeket a humorista pályán való elindulásban? - Béfé: Rengeteg éjszakázásra emlékszem a KMDSZ irodában - sörözéssel és Need for Speed játszással. Mellette persze Perspektíva cikket írtunk és lapot készítettünk, de személy szerint sörözni és Need for Speedezni jobban szerettem. Ami a humorista pályát illeti – meg szeretném köszönni a Perspektívának, hogy minden humorestünk médiapartnere volt, amíg én voltam a fõszerkesztõ. TSz: Minden kedden hiányoztam a suliból, mert akkor kellett megrajzolni a perspit, persze éjszakáztam is, úgyhogy szerdán sem mentem be. Talán ennek köszönhetõ, hogy nem lettem olyan jó építész, így maradt a humorpálya. - Milyen jótanáccsal látnátok el a jelenlegi és jövõbeli szerkesztõket, olvasókat? Ki tudja, most is van egy lehetséges Szomszédbácsi társulás, aki késõbb még konkurenciátok is lehet… - Béfé: Hajrá Szomszédbácsi! TSz: Kitartás, de csak lazán! - Ha majd 20 éves lesz a Perspektíva, ti már 14 és fél évesek lesztek, saját személyitek is lesz. Ha nem lesztek akkorra már nagyon híresek, eljösztök az akkori szülinapra? - Béfé: Csak ha nem leszek elvonókúrán vagy börtönben. - Jelenleg is szoktatok Perspektívát olvasni? - Béfé: Hát mit olvassak, Campust?

spodzy

ODEON Narnia krónikái -A Hajnalvándor útja (The Chronicles of Narnia: The Voyage of the Dawn Treader) kaland, fantasy 17.45, 20.00, 22.15 Megaagy (Megamind) animáció 15.30, 17.15, 19.15 The Nutcracker in 3D családi 16.15, 19.00, 21.45 Az illuzionista (L’illusionniste) animáció 17.00, 19.30 Faster akció 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 Oul de cuc krimi, dráma 21.15 Harry Potter és a Halál ereklyéi -- I. rész (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 1) kaland, fantasy 16.15, 19.00, 21.45 Már megint Te?! (You Again) vígjáték 14.45, 16.45, 20.45 Takers akció, krimi 18.45, 22.45 Száguldó bomba (Unstoppable) akció, dráma 21.00 Terhes társaság (Due Date) vígjáték 15.00, 17.30, 19.45, 22.00

nyócasódal


humorfium Ady de a didit íbor-palástban jött Keletrõl, az õsök hímes hajnalán... Leült mellém, s aszonta: „Töltsél egyet, faszikám!” Így ismerkedtem meg Õs Kajánnal. Valami élõlény volt, de nem tudom, hogy mi. Töltöttem egyet neki — éppen azért, mert nem tudtam, hogy mi, s nehogy kárt tegyen bennem —, és hallgattam, hogy haddlám, miféle baja van. Õs Kaján a Földdel egyszerre született. Nem voltak ikrek, de legalább voltak. Mivel õ volt az elsõ valami a Földön, nem tudta meghatározni önmagát, sõt, mégcsak azt sem tudta szerencsétlen, hogy azért Isten tudja, ki õ pontosan. Nem volt sem ember, sem állat, sem pedig Mihály feliratot viselõ ajándékbögre, de még ezt sem tudta. Érted? Azt sem tudta, hogy mi nem õ. Na de mindegy, nem ez a lényeg. Ettõl függetlenül nagy karriert futott be. Gyalogolt végig. Baktatott keresztül. Felnevelkedett valami õs kaján, fügefabogyón, almán, átvé-

B

szelte a kõkorszakot pattintott zsíroskenyéren. Elõtte még megette a Tyrannosaurus Rexet. Igaz, trükkhöz folyamodott: egyik dinót háziasította, elnevezte Du Rexnek, és ezzel védekezett. Majd mikor kivénhedt az állat, akkor megette, így aztán már b@szhatta. Mikor már azt sem b@szhatta, akkor nekifogott csajozni. Kapott magának egy takaros dák menyecskét, kétszer lefeküdt vele, aztán gyorsan el is vette. Nevet változtatott, és Nõs Kaján lett. Késõbb az asszony megcsalta valami rómaival. A római katona szégyellte, hogy dák nõt degenyezett, a dák ribanc ugyancsak szégyellte, hogy rómaival feküdt össze, mert a római katolikus, õ pedig valami szektatag volt, valami ortodög-SZ. Egyik sem akarta, hogy a bitang gyermek a saját népéhez tartozzon, közös megegyezés alapján azt mondták, hogy legyen a kölyök román. Ennek így semmi értelme nem volt, fõleg amiatt, mert a leszármazottak két héttel ezelõtt több

mint 250 Perspektívát téptek szét az egyik legismertebb kolozsvári központi magyar kocsmában. Jaaaj, ez a nemzetiségi dolog... Kurva kölykei a világnak, azok vagyunk. De vigasztaljon minket a tudat, hogy régen sem volt ez másképpen: Nõs Kaján felháborodott, két seggberúgással megbuktatta Rómát, kifingatta a dákokat, s megint nevet változtatott: Hõs Kaján lett. Aztán tovább szárnyalt az idõ, kiderült, hogy mégis mozog a Föld, sõt, az is, hogy a Föld kerek és mindig lesznek rockerek. De ez a világ már nem érdekelte Kajánt. Nem tudott hõs maradni, mert a hõsöket is lenézték, nem kellett sem Batman, sem Scatman, egyedül Jemen, de az is csak az olaj miatt. Kajánból egyszerûen Õs lett. Megvénült, minden mondatát úgy kezdte, hogy bezzeg, és úgy végezte, hogy bevett egy orvosságot. Elment Keletre, eleinte a buddhizmusban ke-

A Perspektíva a KMDSZ kéthetente megjelenõ információs és véleménytükrözõ lapja. A lapból értesüléseket átvenni, csak a Perspektívára való hivatkozással lehet! A lapban megjelent anyagok nem feltétlenül azonosak a szerkesztõség vagy a KMDSZ véleményével. Fõszerkesztõ: Kovács Hont-Imre. Szerkesztõk, szerzõk: Berkeczi Zsolt, Deák Anita, Kulcsár Árpád, Merli Zsuzsa, Székely Balázs, Tamás Attila. Karikatúra: Kovács Enikõ. Korrektúra: Máthé Miklós Mónika. Cím: Kolozsvár, Petõfi Sándor/Avram Iancu utca 21. sz. Tel.: 0755 116247. E-mail: [email protected].

reste a megoldást és szerzetes lett, késõbb zsidóvá metéltette magát és szõrzetes lett. Aztán rájött, hogy nem találja a kiutat, eljött hozzánk, nyugatra, és megérttette velem, hogy mi nem vagyunk kelet, ez csak viszonyítás kérdése. „Jól van, bazmeg”, mondtam neki, én ebbe akkor sem törõdök bele. Bólintott, hogy õ sem, csak valami okosat akart mondani. Aztán elfogyott, amit töltöttem neki, s azt mondtam, töltök még a Perspektíva szülinapi buliján. Ezzel meg is gyõztem. Ott lesz csütörtökön, velünk fog pattogni. Ha nem hiszed, gyere el te is, nézd meg!

honti

Ebben a számunkban játék nincs, mert pénz sincs. Legutóbbi nyerteseinket a szülinapi bulin sorsoljuk ki.

Támogatóink:

a Perspektíva állandó összmûvészeti melléklete

2010. december 14., II. évfolyam, 5. szám, Kolozsvár

Varró Dániel és a borjak Korunk Akadémia szervezésében december 8-án, 18 órától Varró Dániel költõt, mûfordítót látta vendégül a Tranzit Ház. A szervezõk, tanulva az elõzõ esetekbõl, tágasabb teret bíztosítottak az estnek, azonban az ülõhelyek így is percek alatt megteltek, és mi sem alapozhatná meg jobban egy költõi est hangulatát. A már megszokott módon, Balázs Imre József, a Korunk fõszerkesztõje beszélgetett el a meghívottal, s mint kiderült, személyes barátjával. És talán ez a nem elhanyagolható tény eredményezte, hogy sikerült már a beszélgetés elején olyan közvetlen hangnemet megütni, amely valahogy a teremben lévõket is közelebb engedte a meghívotthoz, a költészethez, a költéshez. Azaz nem kellett tisztes távolságtartással lesütnünk szemünket a tehetség elõtt, hanem együtt nevettünk a költõvel, amikor másokat és magát parodizálva cinkosul felfelnézett mûvei felolvasása közben. A feltett kérdésekre válaszolva Varró Dánieltõl megtudtuk költészete eredettörténetét: a testvéri féltékenység volt az alapköve, ugyanis nõvérét verset írni látva, õ sem akart a rímfaragás mûvészetében alul maradni. E történetet folytatva, az iskolában tanult elbeszélõ költemények hatására született meg a Nyuszika, a Nyuszika szerelme és a Nyuszika halála. És bizony mûfordítói pályakezdése is egy nem megszokott mederben indult, a Fear of the darkkal. A továbbiakban, az idõben lineárisan haladva kerültek elõ a kötetek és történeteik, s amit a legkisebb jelenlevõktõl a legnagyobbakig egyaránt lelkesen fogadtak: a bennük foglalt versek. A Bögre azúr kötet, abból is

A

a Változatok egy gyermekdalra címû vers osztatlan sikert aratott, nem is csoda, sokan ismerik a bocis verseket, amelyek különbözõ nagy költõk stílusparódiái – személyes kedvencem az Ady-féle verzió, no meg persze Varró Dániel saját magát célba vevõ paródiájának utolsó két sora is már-már szállóigének számít. Mindenképp érdekes problémának tartom, ami a kötet kapcsán, pontosabban Varró Dániel költészetének hangneme kapcsán merült fel. Elhangzott, hogy Varró Dánielt, még mikor kötet nélküli költõ volt, különbözõ pályázatokon díjazták, de el is marasztalták, hogy nem elég „szomorú” a költészete. Ez az elvárás elsõ kötetével szemben is néhol hangot kapott, mégis: a kiritkusok nagy része méltatta, s az olvasók sem bánkódtak a szomorúság hollétte felett. Mert hát valahol az irodalmat kedvelõk számára nem kitétel az, hogy a vers hangulatába belebelejátszon a mélabú – magyarázom magamnak. Ezzel az állítással lehet vitatkozi, s számon lehet kérni a „mélységet” bizonyos költeményektõl, Varró Dánielnek eme a jelenbõl csírázó, életerõs verseitõl is, holott ezeknek a verseknek éppen nem a filozófiai mélység a tétjük, sokkal inkább a közvetlen és élõ kapcsolat a jelen világával, a jelen olvasóival. A következõ állomás a Túl a Maszat-hegyen verses meseregény volt, amely ugyebár a kolozsvári színházban is terítékre került, nem is kevés sikerrel – ámbár „megkomolyodott” hangnemre lesõk itt is hoppon maradtak, s megvádolták, hogy „sznob óvodásoknak” írodott. A darabhoz Presser Gábor írta a zenét, s a kulissza-

titkokba betekintést engedve Varró Dániel elmondta, hogy probléma nélkül tudtak együtt dolgozni, köszönhetõen mindkettejük egyformán komótos munkahabitusának. A könyv sikeretörténete azonban még nem zárult le, tekintve, hogy már egy rajzfilm is születendõben van, azaz a forgatókönyv már rendelkezésre áll hozzá. A Szívdesszert címû kötethez érve elhangzott, hogy ennek a kötetnek volt a legfelemásabb fogadtatása, hisz tartalmaz „szomorú” verseket is – ilyenekkel a kötetbõl való felolvasás során azonban nem találkoztunk, és bizony nem is bánkodtunk. A koncepcióban Paul Géraldy Te meg én címû kötetének felépítését követte a költõ, amely, mint mondta, nagyszülei idejében volt nagy divat. A koncepció szerint a versek a szerelem ívét rajzolják le a kezdettõl a szakításig, de Varró Dánielt ismerve már nem lepõdünk meg, hogy ezek a versek gyakran frappáns smsversek, más új formai kísérletek, avagy a már meglévõ versformák újszerû meghódításai, amelyekkel a költõ szenvedélyesen foglalkozik. A következõkben mûfordításairól és társszerzõs köteteirõl is szó esett, ezek közül pedig Lewis Caroll Alice csodaországban fordítását emelném ki. De elhangzott több angol szerzõ neve is, hisz Varró Dániel bevallottan igen vonzódik az angol nonsense-költészethez és a limerickekhez. (Egy ilyen verseket fordító többszerzõs kötet is várat még magára.) Aztán a kronológia-sorrend végére érkezve Akinek a lába hatos címû mondókás könyve is szóba került, amelynek ötlete kisfia ringatása és elaltatása közben pattant ki. A kötet

megkísérelte a már elavult tartalmakhoz kötõdõ mondókákat korszerûsíteni, s a kísérlete sikerrel is járt. A különbözõ, nyomtatásban már megjelent versek felolvasása mellett egy aznap befejezett versével is megörvendeztette a jelenlevõket, majd a Varró Dánieles bocival búcsúzott. Bár a közönség részérõl nem hangzott el kérdés, ez nem jelentette a figyelem vagy a megértés hiányát. A moderátor rendkívül logikusan épülõ kérdésfelvetéseinek volt ez köszönhetõ, valamint annak, hogy bizonyos irodalmi elméletek feszegetése helyett a közönség csak újabb meg újabb verseket akart hallani, éhes szemekkel tapadva a költõre. Mindez és a már emlegetett felszabadult, közvetlen hangulat volt a bizonyítéka annak, hogy költészetére és költõi hangjára igencsak nagy igény van. S a rengeteg felvillantot tervének megvalósulásait már sokan várják. A Korunk Akadémia szervezésében a következõkben Szilasi László, Garaczi László, a késõbbiekben pedig Nádas Péter is ellátogat Kolozsvárra. A sorozat iránti igényt a teltházak jobban kifejezik, mint a lapokban megjelenõ méltatások. Mindenképpen köszönet jár a szervezõknek, hiszen a kulturális energia áramlásának egy igencsak bõ vizû csatornáját nyitották meg számunkra. dyyza

„Az egész világ egy nagy tehenészet -én meg csak állok itt, és heherészek.“ (Varró Dániel)

Perspektíva — Horizont, 2010. december 14.

Tej, kendo és mikrofon

Avagy egy újabb Hobó-est Kolozsváron

obo két estét betöltõ elõadássorozatának a Tudod, hogy nincs bocsánat címet viselõ József Attila-estje csütörtök este, nyolc óra után kezdõdött a János Zsigmond Unitárius Kollégium dísztermében. Sok mindent nem szeretek kihagyni Kolozsváron, de a Hobo-esteket meg pláne, úgyhogy még idejében lefoglaltam a jegyeket, mert ugye biztos, ami biztos. Ha valakinek volt már szerencséje, az tudja, ha még nem volt nem árt elõre figyelmeztetni: a Hobo-féle elõadások kissé... rendhagyóak. Mármint általában így néz ki egy elõadás-szcenárió: konferáló be/fel (attól függ, hogy hol a színtér), reflektor fel, kedvcsinálóan kiabálva az est felvezetése, taps, konferáló el/le, mûvész be/fel, még több reflektor (színesek és fehérek), még több taps (de miért? hiszen még el sem kezdte...), mûvész kedélyesen nevetgél, taps-taps, csend, koncertesedõ fények és a mûvész produkálni kezdi produkcióját. Nos, mi szöszmötöl-

H

tünk, elhelyezkedtünk, megtaláltuk a recsegõ padokban a helyünket, majd egy halk, viszszafogott konferálás volt, utalással az adventre, mely után taps közben bevonult Hobo. Azaz nem, dehogy vonult, inkább becammogott, vagy beslisszolt, vagy belépkedett (de leginkább valahol a három között lehet az, ahogyan bejött), vállán a sötét kendõvel és egy pohár tejjel. Hajába már érkezéskor bele-beletúrt, testtartása biztonságot, belsõ nyugalmat áraszt, majd miután talált helyet a kendõjének, a tejének és a testének (a János Zsigmond Unitárius Kollégium díszterme esmént kicsit szûkösnek bizonyult Hobo hangjának -- is), elkezdõdhetett az elõadás. Mindenki olvasott már József Attila-verset, akár csak néhányat közülük. József Attila versei olvasás során is magukkal tudnak ragadni egy olyan világba, amely nem sötét, de rózsaszínfelhõ-mentes erõs színekkel, érthetõ, nyílt és kegyetlenül õszinte. Annyira jó a szöveg,

A Horizont a Perspektíva állandó összmûvészeti melléklete. Felelõs szerkesztõ: Demeter Izabella. Alfõszerkesztõ-helyettes asszisztens-inas pótsegéd: Kulcsár Árpád. Szerzõk: Balázs Ádám, Kovács Beáta, Márton Szilárd L., Nagy Attila.

hogy egy-egy ügyetlenebb szavaló esetén sem válik hatástalanná a vers egésze, sõt, sok szavaló tudatosan választ József Attila-szöveget, épp a fentebb leírt világ-hangulat miatt. Hobo nem szaval. Lehet, nem is tud, lehet, hogy csak nem akar, mindegy, mert nem szaval. Hobo elõadja ezeket a szövegeket. Az elõadása meg hiteles. Az egyszerûség, a közvetlenség, a naívnak és improvizáltnak ható játék a szövegek, a mozdulatok között, az erõs basszushang, amivel néhol bõgte, máshol suttogta ezeket: ezek a tényezõk, amelyeknek köszönhetõ a Tudod, hogy nincs bocsánat sikere, bár szerintem az is közrejátszhatott, hogy láthatóan a mûvész megszûrte ezeket a verseket az élete folyamán, megtalálván bennük az értelmet, az értéket és az üzenetet. Szeretem nézni filmek és elõadások alatt, hogy hogyan reagál a közönség a produkciókra. Ha tapadnak a szemek a színtérre, akkor az elõadásnak egyértelmûen sikere van, ha nem, akkor meg virtuális paradicsomot érdemel és bóbiskolásba torkoll a kezdeti várakozó kíváncsiság. Minden szem Hobón csüggött. Mindenki rá volt tapadva a tekintetével az ezüst sörényére, a lila, csíkos felsõjére, de leginkább az arca mélyén életvidáman villogó szemeire. Beszélt az egész test: a tartása, a kezei, a felhúzott, begörbített vállai, a hang-színe és – fekvése, és kicsit olyan érzése lehetett (nekem ilyen volt) a nézõnek, mintha vívódó önmagát látná fent, a pódiumon, aki helyenként kérdésektõl fuldokol, máskor szerelmet vall, felelõsségre von. Felelõsséget oszt a világnak és teremt önmagával szemben. Többször is visszatapsolták, ami azért nem megszokott dolog (ez a többször, több, mint négy, de nem jegyeztem meg pontosan, mert azon fáradoztam, hogy vörösre tapsoljam a tenyerem), de mindenképp beszédes jelenség: a közönség szeretetéé. Visszatapsolások után is ugyanolyan szerényen és ugyanolyan egyszerûen jött vissza, mint ahogyan az elõadás kezdetén jött be (becam-

mogott, vagy beslisszolt, vagy belépkedett), és ugyanúgy, testét megfeszítve, karjait csípõjéhez feszítve hajolt meg minden alkalommal. Amikor kifogyott az elõadásra szánt szövegekbõl, akkor improvizált: a József Attila-féle Altatót a pódiumon lévõ katedra mögé ülve adta elõ (hogyan máshogy, ha nem) rendhagyóan, ám valószerûbben, mint ahogyan azt szavalni szokták. A legvégén meg megosztotta velünk a gondolatait: hogy sokan azt hiszik, meg azt állítják, hogy nincs igény a mûvészetre, és a Fásy Mulató stílusát (ezt szövegében nem említette, de tett rá, véleményem szerint jogos megjegyzést az est folyamán) adaptálva próbálnak megélni a hangjukból, mûvészetükbõl. Ezzel ellentétben õ azt tapasztalta -és mi, a nagyérdemû vagyunk rá a legjobb bizonyíték -- hogy nem csak erre a fajta „mûvészetre“ van kereslet. Hobo évente többször is ellátogat Erdélybe, utoljára az idei Tusványos meghívottjaként, ahol fergeteges buli-hangulatot sikerült teremtenie, az emberközelibb elõadásmódnak (lejött a közönség közé és ott is énekelt bohócorral), valamint páratlan stílusának köszönhetõen, mindamellett természetesen, hogy jó a zenéje és jó a mondanivalója (ti. van neki). Számomra õ az egyik olyan személy, akinek köszönhetõen a „mûvész” szó, mint fogalom a régi jelentésében tud még (ideig-óráig talán, ám reméljük a legjobbakat) ragyogni.

m.sz.l.

„Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi, A fû kinõ utánad.“ A bûn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. (József Attila)


Interferenciák öt eloadásban Beckettre várva... A spanyol Teatro de la Abadía és Krystian Lupa rendezõ feldolgozásában láthattuk az abszurd színház egyik alapdarabját, A játszma végét. Beckettet rendezni kihívás: antidráma esetében olyan egyedi olvasatok születnek, amelyeket egy rendezõi elképzelés ritkán elégít ki. Piros keretbe foglalt állóképként hat a színpadi látvány – talán ezért is stagnál mindvégig az elõadás, és veszti el azt a karakterisztikusan becketti ritmusosságát, pörgõségét. Clov nõként jelenik meg, ezzel teljesen átértelmezve Hamm-mal való kapcsolatát. Próbálkozás, kísérlet volt ez az elõadás, de valamiért nem lépte át az ingerküszöböt. A franciák tudnak Gyertyafény, barokk zene, finom rezdülések és Cyrano de Bergerac meséje: ennyi kellett a francia Théâtre de l’Incré-

dule („a Hitetlen Színháza”) színész-rendezõjének, Benjamin Lazarnak ahhoz, hogy elvarázsoljon. A nézõ akkor élvezheti a elõadást, ha elfogadja, hogy másfél óráig egyetlen szereplõ fogja elmondani, és nem eljátszani a történetet. Ha felhagyunk a várakozással, megfigyelhetjük a kifinomult színészi játékot, a találó (bár keveset használt) zenei aláfestést (La Rêveuse duó), és a varázsmesén túli, ironikus történetet az emberi kicsinyességrõl, félelemrõl, tudatlanságról. A Hold birodalmai és államai valóban egy másik világ. Energiabomba Az izraeli Habima Nemzeti Színház társulata Amos Oz két kisregénye nyomán hozott össze egy színes, pezsgõ, élettel teli elõadást. Van benne egy kis Almodóvar, egy kis American Beauty és sok metateatralitás. A játéktéren kívül húzott vonal

jelzi az improvizált öltözõt, ahol a színészek szemünk elõtt „bújnak szerepbe”, vagy épp türelmesen várnak sorukra. A pattogó, eredeti dialógust egy tragikus betegség története ellenpontozza, emberi életek és kapcsolatok halványan körvonalazódnak, feloldás nélkül. Az Ugyanaz a tengerben semmiképp sem jelentett akadályt a nyelv. Debrecen, Broadway Operett -- amit messzirõl kerülünk, ha képzeletbeli --, feltehetõen nem hagyományos, nem veszi magát komolyan. Pontosan ezt igazolta a debreceni Csokonai Színház „zenés színmû” produkciója, amelyet, lehet nem a megfelelõ okokból, igen szeretett a kolozsvári közönség. Bravúros szójátékok, non sens „történetbe” burkolt társadalombírálat (Fekete ország-utánérzet?), egy percig sem leülõ zenés-táncos mulatság. Szûcs Nelli minden alfa-

nõt és kislányt kiénekel magából, Ráckevei Anna szerelmes dala kihúz az önfeledt hahotázásból, Mészáros Tibor regénymonológja hivatkozási pont lehet a színészi játék szempontjából. Szerelemrõl démonokról

és

más

Keresztes Attila rendezésében az Yvonne, burgundi hercegnõ nagy élmény, több szinten is. Az elragadó jelmezek régi korokat idéznek, a neonos fénnyel világított, folyton visszhangzó színpadon egy hierarchikus közösség megbomlását látjuk. A szokatlan, a társadalmi normák által nem elfogadott problematikája idõszerû. Yvonne, a csúnya lány, felkavar, majd õrületbe kerget mindenkit. Csak rajta nincs smink: talán pont azért, mert egyedül õ õszinte ebben a fényûzõ, a hagyományokhoz képmutatóan ragaszkodó világban. A „rosszal” viszont szabad tartani? kovács bea

Projekt II. lassan egy éves Váróterem Projekt immár második elõadását készül bemutatni december 16-án, csütörtök este 8 órától az Ecsetgyár Sala Micã stúdiójában. Ezúttal egy Váróterem Projekt és BBTE-koprodukciót láthat a közönség, amely Hatházi András kolozsvári színész, rendezõ, egyetemi tanár rendezésében jött létre. Az elõadásban másodéves mesteris hallgatók játszanak: Csepei Zsolt, Imecs Levente, Molnár Margit, Vetési Nándor, Visky Andrej. Közremûködtek még: Kürti Andrea jelmez, Márton László -- számítógépes technika, Visky Othniel -- audiotechnika, és Visky Sámuel -- videotechnika. Akárcsak az egyesület elõzõ elõadásában (Ismered a Tejutat?), a Sorsjátékban is sok modern elem található. Azonban eltérõen a Tejúttól a Sorsjáték teljesen improvizatív jellegû, és nem megírt dráma alapján rendezték. Mindössze a Robert Cohen, amerikai szakember által írt két jelentéktelen

A

párbeszéd, a játékszabályok, és az elõadás idõtartama az, amit fix pontnak nevezhetünk. A jelenetek további körülményeit a szerencse és a közönség alakítja. A színészek és a nézõk között már az elsõ percekben baráti kapcsolat jön létre, nagy mosollyal vezetnek be bennünket az elõadás világába. A szabályok ismertetése után kezdõdhet a játék. Hogy hányan játszanak az illetõ jelenetben, azt a színészek által kiválasztott nézõ határozza meg egy dobókocka segítségével. Ha a dobókocka a hatos számra gurul, a hatodik szereplõ a közönségbõl kerül ki. Ugyancsak a nézõk döntik el, hogy melyik két színészé legyen a párbeszéd. A jelenet témája nyolcvan általános téma-variánsból lesz kiválasztva (szerelem, halál). Ezeket kell a szereplõknek konkrét szituációba helyezni – pl. két szerelmes pár meghitt találkája, vagy egy adott temetés esetén vigasztalják egymást. A színészek idõközönként óraketyegés

által vannak figyelmeztetve, hogy az idõ telik, és a hatvan percet be kell tartaniuk. Mivel a jelenetek teljesen a sors kezére vannak bízva, megtörténhet, hogy egy szereplõ egész elõadás alatt egyszer sem kell megszólaljon, de az is elõfordulhat, hogy valaki minden jelenetben szöveghez jut, mi több: monológot kell mondania. Nem egy mindennapi darabot láthatunk tehát. Hogy ezt alátámasszam, Hatházi András szavait idézem: „Én már nem biztos, hogy meg tudnám csinálni azt, amit õk megcsinálnak.” nagy attila

teatroblog.wordpress.com A BBTE Színház- és Televízió Kar színháztudomány szakos hallgatóinak blogja.


Az elhanyagolt dialógus

Kommunikáció mualkotások által – önmagunkkal ár rég szomjaztam egy jó kis grafikai kiállítás megtekintésére. Az az igazság, hogy hiányzott: festményekkel, fotókkal gyakrabban lehet találkozni, mint jó grafikagyûjteménnyel, de természetesen ez is attól függ, hogy milyen körökben mozog az ember. Eldöntöttem hát még a hónap elején, hogy meglátogatom a Bánffy-palotában kiállított buna graphic 2010 névre keresztelt, ígéretesnek mutatkozó tárlatot. A tárlat november 18. és december 12. között volt megtekinthetõ, a belépõ (mint az átlag-belépõk a Bánffyban) egyetemista-árleszállítással (itt még sohasem akarták elmismásolni az árleszállítást) kerek egy lejbe került, az, ha jól számolom keveebb, mint egy negyed sör ára (vagy éppen annyi). A munkákat elrejtették az épület jobb hátsó termeibe, de minden teremõr készséggel igazított útba minket. Az elénk táruló látványvilág, ha a belépõ tízszeresét is kellett volna fizetni: megérte az árát. Az anyag több országból volt

M

összeválogatva: a mûvek Bulgáriából, Belgiumból, Szlovéniából, az AEÁ-ból, Lengyelországból, Argentínából, Spanyolországból, Izraelbõl, Ausztriából, Oroszországból, Németországból, Magyarországról, Moldovából, Japánból, Görögországból Thaiföldrõl, Olaszországból, Kínából és Mexikóból származtak, természetesen a romániai képviselõk mellett. Maga a kiállítás kivitelezése igénytelenebb volt, mint a kiállított mûvek, amelyeknek legtöbbje kifinomult kompozíció- és formaérzékrõl tett tanúbizonyságot, a színes grafikák esetében természetesen a színekkel való bánásmód is emelte az alkotás kommunikációs hatékonyságát. Mert végül is ez a cél, nem? Valamit elmondani, mindig valamit és mindig valahogyan. A grafika számomra a leegyszerûsített formák és színek világa, és itt a leegyszerûsítés nem unalmas valamit jelent, hanem az értelmezési lehetõségek megsokszorozódását, amelyet a lecsiszolt alak és árnyalat megenged.

Egy-egy ilyen kiállítás m i n t h a kimosná az embert, tisztába tenné a gondolatait, akár a lelkét is. T o s h i o Yoshizumi hullámai (Jánk Károly egyik kötetét is illusztrálta) például pihentettek, levezették a meglévõ és nem verbalizálható feszültséget belõlem. Ez nem egy fogjunk össze Sasha Anastassov mûve (Fényképezte: m.sz.l.) a minõségi kiállításokért-féle reklám. De között, hanem ember és fanakár az is lehetne. Hisz, ha job- táziája között folynak, katalizában belegondolunk: a galériák torként az alkotásokat (festis közösségi oldalak, csak mény, grafika, plakát, szobor, hagyományosabb, ember- kollázs, mindegy végül is) közelibb formában, ahol a használva. m.sz.l. dialógusok nem két ember

Am venit sa colindam tt van a tél, itt van végre, pazar fénydekoráció az utcákon, karácsonyi vásár, korcsolyapálya, kis színpad a Fõtéren, lehet kolindálni. Félreértés ne essék, nem az említett színpadon folyó zenei tevékenységekrõl akarok írni. Az unitárius templomban megszervezett szombati kórushangversenyen volt szerencsém kolindákat és karácsonyi énekeket hallani a Capella Transylvanica és a Kolozsvári Állami Filharmónia Transilvania kórusának jóvoltából. A kolindák ugye azok a kis karácsonyi énekek, amelyeket az iskolakórussal szokás énkelni közvetlenül a téli vakáció elõtt, vagy netán már a szünidõben benne, a polgármesteri hivatalnál vagy a fõtéri kis színpadokon egy narancsért vagy egy csokimikulásért, vagy amelyeket a szomszéd kedves barátai, rokonai és üzletfelei adnak elõ förtelmesen vagy kevésbé förtelmesen hamisan a

I

visszhangos lépcsõházban, hajnali négy óra tájában. Ezekért és az ezekhez hasonlókért nem nagyon szokás szeretni a kolindákat. Egy profi kórus elõadásában viszont egész másként szólnak, mint ahogyan azt egyébként megszokhattuk. Ha a különbözõ feltörõ emlékek miatt élvezni azért mégsem tudtam, legalább értékeltem õket. Ennél talán messzebbre is sikerült volna jutnom, ha mondjuk az O, ce veste minunatã-kaliberû, túlságosan is lejáratott kolindák helyett valami kevésbé közismert énekeket választottak volna. Ahogy tette azt Dan Variu fiatal kolozsvári zeneszerzõ, aki egy Bartók által, a Hunyad megyei Várhelyen lejegyzett kolindát használt fel Noi umblãm sã colindãm címû mûvének kiindulópontjaként. Ezzel már a legnagyobb jóindulattal sem tudtam volna asszociálni a lefagyott kezek vagy a megzavart álom képét, sõt lelkiismeretfurdalás

nélkül dudorásztam folyamatosan a koncert után is. Variu mûvében a kolinda, a Bolyki Brothers nyuszikájához hasonlóan, bejárja, igaz csak három stációban, az egyetemes zenetörténetet. Elõször eredeti alakjában halljuk egy énekhangtól, majd fokozatosan belép minden szólam, hangsúlyossá válik a polifónia, és ekkor már meg is érkeztünk a barokkba. A következõ állomás az amerikai könnyûzene, elsõsorban a jazz és a gospel világa. Az ebbe való átmenet jóval észrevehetõbb, a bachi zene után hirtelen több karácsonyi sláger, White Christmas, Jingle Bells és hasonlók, hangzik fel egyidõben, ami éktelen nagy hangzavart eredményez. Kis cezúra, majd a basszus elkezd walkingolni és swing ritmust sziszegni. Furcsa akkordok, szólisták, improvizáció, majd visszatér a kolinda a darab elején bemutatott formájában, fokozatosan halkul, és szépen eltûnik.

A darab fõ érdekessége amúgy nem az idõutazás, hanem a kórus elhelyezése. A zeneszerzõ hat csoprtra osztotta a kórust, három a bejáratnál, középen és kétoldalt, és ezekkel szimmetrikusan három a fõhajó végében is. Ez az elrendezés igazi 5.1-es sztereó hangzást eredményezett, viszont a csoportok összehangolása egy ilyen visszhangos térben a lehetetlennel határos feladat. Ehhez mérten szépen helytálltak a csoportokat irányító karvezetõk, és a templom közepén áll karmester is, viszonylag kevésszer alakult ki észrevehetõ eltolódás. A koncert egyetlen felróható bûne, hogy bár teljes egészében a karácsonyról szólt, nem volt egy csepp karácsonyi hangulata sem. Amúgy valószínûleg csak én vagyok olyan naiv, hogy ezt még elvárom egy ilyen koncerttõl.

ádám

Címvédés Kamikaze módra Széttéptek Szomszédnéniékkel

Recommend Documents