cím Value of vaccine A védôoltás érték cím program Fehér Könyve

EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM

„Value of vaccine – A védôoltás érték” cím cím program Fehér Könyve Dr.cikk A Kaló szerzôje Zoltán, ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont, Dr. Kovács Attila, ÁNTSZ-OTH Dr. Margitai Barnabás, EMKI Dr. Mészner Zsófia, ÁNTSZ Országos Gyermekegészségügyi Intézet Dr. Vokó Zoltán, ELTE Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszék A „Value of Vaccine – A védôoltás érték” nevû program egy olyan kezdeményezés, amely mozgósítani kívánja a politikai, egészségpolitikai és szakmai döntéshozókat, az orvosokat és a szélesebb társadalmat, ezen belül az azt formáló médiát is – azaz mindenkit, aki szerepet vállalhat a magyar lakosság egészségfejlesztô, betegség megelôzô szemléletének alakításában. Jelen Fehér könyv egy olyan szakmai háttéranyag, amely összefoglalja a védôoltásokkal kapcsolatos legfontosabb trendeket és problémákat, szakmai megfontolásokat és célokat, megvilágítva a védôoltások fontosságának teljes hátterét. “Value of Vaccine” is an initiative with the objective to raise awareness of the political, health political and professional stakeholders, physicians and a wide range of the society including the media – i.e. everyone who is potentially taking part in shaping the health-improving and preventive attitude of the Hungarian general public. This document called “White Paper” is a professional background material, which summarizes the most important trends and problems, along with the professional considerations and targets regarding vaccination, while it sheds light on the complete background of the importance of vaccines.

BEVEZETÉS A modernkori orvoslásban a betegségek kezelése mellett egyre fontosabbá válik az egészségfejlesztés és a betegségek megelôzése. A betegségek gyógyítása többnyire nehezebb és kockázatosabb, mint megelôzésük; a prevenció rengeteg felesleges szenvedéstôl, fájdalomtól és korai halálozástól óvhatja meg a társadalmat. A megelôzés egyik legfontosabb és leghatékonyabb eszközét a védôoltások jelentik, amelyek képesek egy-egy fertôzô betegség epidemiológiájának gyökeres megváltoztatására. A hazai védôoltási rendszer nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedô eredményeket mutathat fel; míg 1970-ben még csaknem 7500 kanyaró megbetegedést regisztráltak Magyarországon, addig napjainkban, a kötelezô oltás bevezetése után 40 évvel már csupán 1-2 esettel találkozunk évente – ezek is jellemzôen külföldrôl behurcolt esetek. Ugyanígy gyakor-

latilag teljesen eltûnt mára a rózsahimlô és a szamárköhögés is. Ezeknek a sikereknek kulcsfontosságú eleme a teljes átoltottság elérése, ami biztosítja a járványok kitörésének ellehetetlenítését. Különösen fontos ez az idôsebb emberek számára, akiknek fertôzô betegségekkel szembeni immunitása koruk elôrehaladtával csökken, így egy esetleges járvány esetén fokozott veszélynek lennének kitéve. Arra is tekintettel kell lennünk, hogy a születéskor várható élettartam növekedésével a lakosság egyre nagyobb részét alkotják az idôs emberek. A specifikus ellenálló képesség, az egyéni és a populációs immunitás csökkenésével az idôs emberekben atípusos formában újra megjelenhetnek betegségek, így az ún. gyermek fertôzô-betegségek is. A WHO nemrégen nyomatékosan hívta fel a figyelmet a demográfiai változások e velejárójára. A védôoltások gyakran éppen saját sikereik áldozatává válnak azáltal, hogy a rettegett betegségek (mint például a fekete himlô, a járványos gyermekbénulás vagy a torokgyík) eltûnnek, és mind a lakosság, mind az orvosok tudatából fokozatosan kikopik az adott betegséggel szembeni félelem. Gyakran ennek helyét a védôoltások vélt mellékhatásaival kapcsolatos alaptalan félelmek veszik át. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy vannak újonnan megjelenô, vagy újra feltámadó fertôzô betegségek, melyek terjedésének semmi sem szab gátat, így napokon belül a Föld bármely részén felüthetik fejüket. Jól példázza ezt az évtized elején kirobbanó SARS járvány, vagy az éppen napjainkban zajló H1N1 influenza-vírus okozta pandémia. Globalizálódó világunkban a megelôzô orvostudomány elôtt új kihívások állnak, melyek megoldásában a védôoltásokra kulcsfontosságú szerep hárul. A technika fejlôdésével ma már újabb és újabb, a társadalom számára igen nagy betegségterhet jelentô betegségek válnak megelôzhetôvé védôoltások segítségével. A fertôzô megbetegedések mellett egyes rosszindulatú daganatos betegségek megelôzésére is lehetôség nyílik; a már jelenleg is elérhetô méhnyakrák elleni védôoltás mellett további daganatos betegségek elleni védôoltások megjelenése várható. Az eddigi védôoltások hagyományos járványok megelôzésére születtek, azonban például a méhnyakrákot megelôzô védôoltás már nem egy hagyományos értelemben vett járványt elôz meg. Értéke, nyeresége igazán

IME IX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2010. FEBRUÁR

39


hosszú távon jelentkezik, ami egy teljesen újfajta megközelítést igényel az egész vakcinológiához. Magyarországon évente több száz ember hal meg olyan betegségekben, amelyek már a jelenleg rendelkezésre álló védôoltásokkal is megelôzhetôek lennének. A társadalom joggal várja el, hogy a döntéshozók ennek elkerülése érdekében mindent megtegyenek. Egyes európai országok ezt idejekorán felismerték, és élen járnak az újabb és újabb védôoltások bevezetésében. Az új védôoltások bevezetésével, támogatásával kapcsolatos magas szintû szakmai és szakmapolitikai munka Magyarországon is elengedhetetlen ahhoz, hogy a lakosság érdekeit szolgáló, bizonyítékokon alapuló egészségpolitikai döntések születhessenek ezen a területen. A társadalmi igények ilyen jellegû kielégítéséhez elsôsorban szemléletváltásra van szükség. Fel kell ismerni, hogy az egészség komoly érték mind az egyén, mind a társadalom számára, amelyet nemcsak egy adott szinten fenntartani, hanem folyamatosan fejleszteni is kell. Ez azonban nem csupán az egyes emberek magánügye, hanem össztársadalmi feladat. Minden egyes forint, amit megelôzésre költünk, befektetés a saját jövônkbe, amely késôbb a lakosság hosszabb, egészségesebb élete formájában többszörösen megtérül. Nagyon fontos tehát, hogy pontos képet kapjunk a védôoltások értékérôl, objektíven értékelve és összehasonlítva az alkalmazásuk során realizált nyereséget az esetlegesen felmerülô kockázatokkal és költségekkel. A jelen dokumentum célja a rendelkezésre álló tudományos adatok, bizonyítékok és szakértôi vélemények alapján korrekt képet festeni a védôoltások valódi értékérôl. KEZELÉS HELYETT MEGELÔZÉS A WHO „Egészség” definíciója: a teljes testi, mentális és szociális jólét állapota és nem a betegség vagy rokkantság hiánya. Az egészség megôrzésének egyik legfontosabb eleme a betegségek megelôzése. A megelôzés többnyire egyszerûbb, mint a kialakult betegségek kezelése, és lényegesen kevesebb kockázattal jár – a családok sok felesleges fájdalmat, szenvedést és munkából való kiesést kerülhetnek el vele, a gazdaság pedig az egészségesebb polgárok révén nagyobb teljesítményre képes [1,2]. A társadalmi haladás, a gazdasági prosperitás és a fenntartható fejlôdés alapeleme a testében és lelkében ép, egészséges ember. A humán erôforrás jó kondíciója meghatározó a gazdasági fejlôdés lehetôségeinek szempontjából. Ebben a megközelítésben felértékelôdik a népegészségügy, a betegség-megelôzés és ezen belül a védôoltások kiemelkedô jelentôsége. Az egészséges emberek kevesebb idôre esnek ki a munkából, kevesebben mennek a korhatár elérése elôtt nyugdíjba, sôt produktivitásukat a nyugdíjkorhatáron túl is megôrizhetik. Az egészséges, folyamatosan dolgozni képes emberek magasabb jövedelemre tehetnek szert, amelybôl mind fogyasztásra mind megtakarításra többet fordíthatnak. Az egészséges gyermekek jobban teljesítenek az iskolában, és idôvel

40


egészséges, jobban teljesítô munkavállaló válik belôlük, ami szintén ösztönzôleg hat a gazdaság teljesítményére. Ezt az összefüggést szemlélteti az 1. ábra [3].

1. ábra Az egészség hatása a gazdasági teljesítményre

A betegségek megelôzése tehát a jövô egészségébe történô befektetés, amely közvetve hatást gyakorol az ország gazdasági teljesítményére is. A megelôzés számtalan módja ismeretes; a megfelelô higiénés körülmények megteremtésétôl kezdve a szûrési és egészségfejlesztési programokon át egészen a védôoltások alkalmazásáig. A hazánkhoz hasonló fejlettségû országokban a hátrányos helyzetû csoportok számára az egészség alapfeltételeinek biztosítása mellett (lakhatás, megfelelô oktatás, munkalehetôség, egészséges környezet) az egész társadalomra kiterjedô, az egészség meghatározó tényezôire ható, az egészségfejlesztést, illetve a betegségek megelôzését elôtérbe helyezô népegészségügyi programokkal lehet a legjelentôsebb eredményeket elérni. E programoknak integráns része a védôoltási rendszer fejlesztése. Egészségünk megôrzésére keveset költünk. Egyértelmû fontossága ellenére nagyon keveset költünk a betegségek megelôzésére közpénzekbôl – a teljes egészségügyi kiadások mindössze 3,2%-át fordítjuk jelenleg valamilyen primer prevenciós eljárásra [4]. A védôoltásokra fordított összegek pedig még ennél is alacsonyabbak – a teljes kiadás mindössze 0,3-0,4%-át érik el [5]. A védôoltási programok végigvitelében és ezzel az egészség megôrzésében, a betegségek megelôzésében a munkáltatók, a családok és az egyének felelôssége megkerülhetetlen. Az emberekben tudatosítani kell, hogy a védôoltással nemcsak önmagukat, hanem a közösségüket is védik azáltal, hogy a járványfolyamat terjedésének gátjaivá válnak. Egészségünk megôrzésének lehetôségeirôl keveset tudunk. A lakosság mind a védôoltásokkal, mind az általuk megelôzhetô betegségek veszélyeivel kapcsolatban nagyon kevés és – sok esetben – téves ismerettel rendelkezik. Ennek egyik oka a kevés és ellenôrizetlen csatornákon terjedô információ. A jelenlegi jogi szabályozás szerint a védôoltásokat – a vényköteles gyógyszerekhez hasonlóan – nem lehet reklámozni a lakosság felé, így a széles rétegeket elérô, tárgyilagos, tényszerû ismeretterjesztés lehetôsége korláto-


zott. Ehelyett az utóbbi idôben sajnos egyre nagyobb teret nyer az ellenôrizetlen, hiedelmeken alapuló, a tényeket gyakran figyelmen kívül hagyó kommunikáció, amely igyekszik lebeszélni a lakosságot a védôoltásokról. Az álhírek pedig olyannyira terjednek, hogy a nemzeti kincsünknek számító életkorhoz kötött védôoltási rendszert is egyre inkább kikezdik. A lakosság védôoltásokkal kapcsolatos bizonytalanságát példázza az a jelenség is, hogy míg a közfinanszírozott, életkor szerinti oltásokban gyakorlatilag mindenki részesül, addig az egyéb oltások, amelyek beadatásáról szabadon lehet dönteni, nagyon alacsony átoltottságot érnek el. Az 1. táblázatból látható, hogy a DiPerTe védôoltás – amely az elôbbi csoportba tartozik – átoltottsága hazánkban a legmagasabb egész Európában [4, 5, 6]. A szezonális influenza elleni védôoltás átoltottsága ezzel szemben igen alacsony, pedig az állam a leginkább veszélyeztetett 65 éven felüli korosztály számára térítésmentesen biztosítja. Miközben néhány európai országban a korcsoport több mint kétharmada jelentkezik orvosánál a védôoltásért, Magyarországon az átoltottság ennek mindössze felét éri el.

1. táblázat: Gyermekkori DiPerTe és idôskori influenza elleni átoltottság az OECD országokban, 2007 * 2006-os adat

Nagyon fontos, hogy a lakosság ellenôrzött csatornákon kaphasson korrekt tájékoztatást a nem életkorhoz kötött védôoltásokról, hogy azok igénybevételének szükségességérôl a megfelelô ismeretek birtokában dönthessen. A jogszabályok – bizonyos feltételek mellett – jelenleg is lehetôvé teszik az oltások reklámozását, azonban azt a szabályozó hatóság külön engedélyéhez kötik. A kommunikácós aszimmetria a széles tömegek esélyeinek egyenlôségét csökkenti, aminek megoldása érdekében biztosítani kell a védôoltások erôteljesebb reklámozhatóságát. A VÉDÔOLTÁSOK NAGYBAN HOZZÁJÁRULNAK A JÓ EGÉSZSÉGHEZ Az egészség a gazdaság egyik motorja. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Világbank egyetértenek abban, hogy a társadalom egészségi állapotának javulása po-

zitívan hat a gazdasági fejlôdésre [7, 8]. A jó egészségi állapot nem csupán csökkenti az általános szegénységet, hanem a gazdasági teljesítôképességet is növeli – mind a fejlôdô, mind a fejlett társadalmak esetén [9]. A védôoltások rendkívül hatékony prevenciós megoldások, amelyek alkalmazása nem csupán az oltott egyének, hanem a társadalom egésze számára is fontos elônyöket jelent. Az egyének kevesebb idôt töltenek betegségben, elkerülhetik a megelôzhetô betegségektôl történô elhalálozást, kevesebb idôre esnek ki a munkából saját vagy családtagjaik megbetegedése következtében. A megelôzés végül, de nem utolsó sorban, jelentôsen csökkenti a betegségek kezelésére fordítandó kiadások mértékét is. A védôoltásokkal megelôzhetô számos betegség, fájdalom, szenvedés és elhalálozás. A védôoltásoknak köszönhetôen világszinten sikerült több fertôzô betegség terjedését visszaszorítani, az ezekbôl adódó halálozásokat csökkenteni. A leglátványosabb sikert a fekete himlô esetében sikerült elérni, amely mára teljesen eltûnt az egész világból [10]. Napjainkban a járványos gyermekbénulás szintén közel áll ehhez – az Egészségügyi Világszervezet 2002. június 21-én az Európai Régiót már poliovírustól mentesnek deklarálta [11,12]. A védôoltások tehát képesek egyes betegségek epidemiológiájának gyökeres megváltoztatására; az oltott egyének a betegséggel szemben védetté válnak, ezáltal csökken a járványok kialakulásának veszélye. Ez egyben elônyösen hat azokra is, akik nem részesültek az adott betegséggel szembeni védôoltásban, mert csökken azoknak a száma, akiktôl elkaphatnák a betegséget. A védôoltások gyakran válnak saját sikereik áldozatává. A védôoltások alkalmazásával a járványok kialakulásának lehetôsége szûkül, évrôl évre egyre kevesebb megbetegedést okoznak. Magyarországon a gyermekkori védôoltások kötelezô jellege miatt egyes betegségek teljesen el is tûntek, aminek következtében a velük szembeni félelem is fokozatosan megszûnt. Paradox módon ilyenkor egyre többen kezdik a védôoltások szükségességét megkérdôjelezni, alaptalan félelmekre hivatkozva a vélt mellékhatásokkal kapcsolatosan. Azonban a védôoltási programok hosszú távú sikerének elengedhetetlen feltétele a szükséges mértékû, bizonyos betegségek esetén közel teljeskörû átoltottság folyamatos biztosítása. Több példa is mutatja, hogy ahol egyes betegségek járványai egykor megszûntek, és erre hivatkozva az oltást egyre többen megtagadták, a megbetegedések száma újra elkezdett növekedni, míg végül ismét járványokat okozott [13]. A védôoltások mellékhatásaival szembeni félelem gyakran túlzott. A vakcinák különleges – ún. immunbiológiai – gyógyszerkészítmények, amelyek engedélyeztetésére más gyógyszereknél jóval szigorúbb szabályozás vonatkozik. Az oltások kereskedelmi forgalomba hozatala elôtt biztonságos alkalmazhatóságukat gyakran több tízezer emberen vizsgálják, azonban az esetlegesen felmerülô mellékhatásokat a piacra kerülésük után továbbra is figyelik. A minôség biztosításáért a gyártóktól független hatóságok felelnek, a követelmények rendkívül szigorúak. A legmodernebb


41


technológiával készülô védôoltások már nem tartalmazzák a teljes kórokozót még legyengített formában sem, hanem annak csupán egy jellemzô részletét, amely önmagában is képes a szervezet immunrendszerét mozgósítani. Teljességgel kizárható, hogy az ilyen védôoltástól valaki megbetegedjen a megelôzni kívánt betegségben. A mai modern védôoltások biztonságosak, és beadásuk összehasonlíthatatlanul kevesebb kellemetlenséggel jár, mint magának a betegségnek az átvészelése. Szintén fontos megemlíteni, hogy noha az utóbbi évtizedekben egyre újabb és újabb megbetegedések ellen vezettek be kötelezô védôoltásokat hazánkban, a korszerûbb vakcináknak köszönhetôen a gyermekek szervezetébe kerülô antigének száma radikálisan csökkent. A jelenlegi 10 betegség elleni kötelezô védôoltás antigén-tartalma alig éri el a ‘80-as években alkalmazott, 7 betegség elleni védôoltások antigén-tartalmának 3%-át! A VÉDÔOLTÁSOK TÖRTÉNETÉNEK ÚJ KORSZAKA A védôoltások történetében teljesen új korszak kezdôdött az elmúlt 5-6 évben. Igen rövid idô alatt újabb és újabb, modern vakcinák jelentek meg, amelyek olyan betegségek ellen nyújtanak védelmet, amelyek megelôzésére korábban nem volt mód. A kutatások egyre inkább áttevôdnek a fertôzô betegségek felôl a rosszindulatú daganatos megbetegedések megelôzésének irányába. Ezek az új védôoltások teljesen megváltoztathatják a jelenlegi gondolkodást a megelôzéssel kapcsolatosan; a különbözô prevenciós eljárások jelentôsen csökkenthetik a jövô betegségterheit, mind az életminôség, mind a kezelésekre elköltött közpénzek tekintetében. Elsôként a méhnyakrák elleni oltóanyag lett elérhetô, azonban a vakcina-kutatások egyértelmûen a daganatos betegségek irányába fordultak napjainkban. A rosszindulatú daganatos megbetegedések hatalmas terhet jelentenek az egyén, annak családja, valamint a társadalom számára mind egészségügyi, mind lelki, mind pedig anyagi szempontból. Csak a méhnyak rosszindulatú daganata következtében évente több mint 400 nô hal meg Magyarországon, és több mint 1500-nál diagnosztizálják ezt a betegséget (2.ábra) [14]. Az áldozatok nagy része középkorú nô, akik ha nem betegednének meg, több évtizeden át élhetnének egészséges életet.

Az új védôoltások biztosítása többletforrásokat igényel, azonban ez a társadalom, a jövô generáció egészségébe történô befektetést jelent. Az új, modern vakcinák fejlesztése nagyságrendileg több kutatást, és klinikai vizsgálatot igényel, mint a régebbi fejlesztésûeké, és elôállításuk is jóval komplexebb és drágább, ami magasabb árukban is megmutatkozik. A megelôzésre fordított összeget nem nettó kiadásként, hanem a jövôbe történô befektetésként kell értékelni, amelytôl hosszú távú megtérülés várható. A paradigmaváltás elengedhetetlen ezen a téren; a védôoltásokat nem a kiadáscsökkentés, hanem a költséghatékonyság mentén szükséges és lehetséges megítélni. Ennek méréséhez a hosszú távú szemléletet tükrözô módszertant kell alkalmazni. A MAGYAR VÉDÔOLTÁSI RENDSZER – ÉLMEZÔNYBÔL A LEKÖRÖZÖTTEK KÖZÖTT? A hazai védôoltási rendszer igen komoly hagyományokra tekinthet vissza – de a társadalom növekvô igényeinek egyre kevésbé képes megfelelni. • A magyar gyermekek jelenleg 11 fertôzô betegség ellen részesülhetnek ingyenes védôoltásban, amelyek közül tíz kötelezô, • az átoltottság ezeknél közel 99%, aminek következtében több olyan betegség évek óta alig vagy egyáltalán nem fordult elô Magyarországon, amelyek Európa más országaiban alkalmanként akár járványokat is okoznak. 1951 és 1960 között Magyarországon évente átlagosan több mint 40 ezer kanyarós megbetegedés fordult elô és 150 beteg halt meg. A korszerû védôoltási stratégia bevezetését követôen az 1990-es években a megbetegedések száma évente 1-33 között változott, kanyaró okozta halálozás nem fordult elô. 2002 óta pedig hazai eredetû megbetegedést nem jelentettek [15]. Hasonlóan tûnt el mára a rubeola és a mumpsz is (3. ábra) [1, 4].

3. ábra Egyes fertôzô betegségek megbetegedési esetszámának alakulása hazánkban 2. ábra Százezer nôre jutó méhnyakrák halálozás Magyarországon, korcsoportok szerint, 2006

42


A kialakult optimális helyzet azonban csak akkor tartható fenn, ha a rendszert folyamatosan az igényeknek és lehe-


tôségeknek megfelelôen fejlesztik. A jogi szabályozás és a jól kiépített oltási rendszer jó alapot képez a további fejlesztésekhez, melyhez döntéshozói szándékra, és a célok megvalósításához szükséges forrásokra is szükség van. A társadalom egyre egészségtudatosabbá válik, és joggal várja el, hogy a megelôzhetô betegségek elleni védôoltásokat közpénzekbôl finanszírozzák. A betegségstruktúra utóbbi évtizedekben tapasztalt gyökeres átalakulása miatt változnak a hangsúlyok a megelôzés terén. Az intenzív kutatásoknak köszönhetôen egyre több rettegett betegség ellen lehet eredményesen felvenni a harcot. A lakosság jó egészsége hosszú távú elônyöket eredményez a társadalom gazdasági teljesítményében [16]. Éppen ezért, a betegségek megelôzésére költött pénzek hosszútávon megtérülô befektetések, amit egyre több európai ország ismer fel. Azok az országok, amelyek az egészségügyi kiadásokra befektetésként tekintenek, növelik az egészségügyi ráfordításaikat. Számos példát lehetne hozni Nyugat-Európából, azonban hazánk szempontjából relevánsabb tapasztalatokkal és követendô példával szolgálhat néhány kelet-európai ország is. Lettország például, amelynek gazdasági teljesítménye a legnagyobb mértékben esett vissza az utóbbi egy évben, gyökeresen átalakította védôoltási naptárát – az állam 2010-tôl a HPV, 2011tôl a rotavírus elleni védôoltásokat biztosítja ingyenesen az állampolgároknak. Fontos, hogy a védôoltási rendszer rugalmas alkalmazkodásra és a modern védôoltások gyors adaptációjára le-

gyen képes. Ehhez kulcsfontosságú, hogy a naptárba bevont védôoltások körének felülvizsgálata ne csupán ötévente, a tenderkiírás során történjen meg, hanem a modern védôoltások megjelenésének dinamikájához igazodva, akár évente. KÖVETKEZTETÉSEK A védôoltások mind nagyobb körének közfinanszírozásban részesítése alapvetô fontosságú az egyenlô hozzáférés elvének biztosítása érdekében. Ez különösen a népegészségügyi vagy járványügyi szempontból fontos betegségek esetében elengedhetetlen. A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy a nem kötelezô védôoltások igénybevétele – bár betegségenként változóan, de – jelentôsen elmarad a kötelezô oltásokétól. Ennek pedig nem csupán anyagi, hanem bizalmi okai is vannak. Mindazonáltal a rosszabb társadalmi-gazdasági helyzetben lévô egyének a rosszabb egészségi állapot mutatóik és nagyobb kockázatuk ellenére várhatóan sokkal kevésbé tudják megfinanszírozni a részleges társadalombiztosítási támogatásban részesülô vakcinák térítési díját, azaz a vakcinák esetében elsôsorban a teljes körû támogatás biztosíthatja a méltányos hozzáférést. SZAKMAI TÁMOGATÁS A tanulmány összeállításában a GlaxoSmithKline Kft. nyújtott szakmai segítséget.

IRODALOMJEGYZÉK [1] Mirvis DM, Bloom DE.: Population Health and Economic Development in the US, JAMA 2008; 300(1): 94-95 [2] Sachs JD. Macroeconomics & Health: Investing in Health for Economic Development, WHO Publications 2001: 1-210 [3] Boston Consulting Group [4] OECD: Health at Glance 2009, OECD indicators [5] OEP gyógyszerforgalmi adatok; Pénzügyminisztérium: Törvényjavaslat a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetésérôl [6] OECD: Health Data, 2009. [7] Sachs JD. Macroeconomics & Health: Investing in Health for Economic Development, WHO Publications 2001: 1-210 [8] World Bank: World Development Report: Investing in Health, Oxford University Press 1993; iii 17-37 [9] Mirvis DM, Bloom DE.: Population Health and Economic Development in the US, JAMA 2008; 300(1): 93-94 [10] Stern AM, Markel H.: History of vaccines: Familiar Patterns, New Challanges. Health Affairs 2005; 24(3): 615

[11] Andre FE, Booy R, Bock HL et al.: Vaccination greatly reduces disease, disability, death and inequity worldwide, WHO Bulletin 2008; 86(2): 141 [12] Ócsai L.: Tovább korszerûsödik a magyarországi kötelezô védôoltási rend, http://www.antsz.hu/portal/down/kulso/aktualis/ Tovabb_korszerusodik_a_magyarorszagi_kotelezo_ vedooltasi_rend.pdf [13] Hahné S, Macey J, van Binnendijk R, Kohl R, Dolman S, van der Veen Y, Tipples G, Ruijs H, Mazzulli T, Timen A, van Loon A, de Melker H. Rubella Outbreak in the Netherlands, 2004-2005: High Burden of Congenital Infection and Spread to Canada, Pediatr Infect Dis J. 2009 Sep;28(9):795-800. [14] Központi Statisztikai Hivatal: Egészségügyi statisztikai évkönyv, 2007. [15] Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat: Védôoltások, M-M-R, A gyermekek kanyaró – rubeola – mumpsz elleni oltása http://www.antsz.hu:80/portal/ portal/mmrvedooltasok_409.html [16] Gare LJ. Why immunisation must remain a priority in the WHO European Region: European Immunisation Week, 17-23 October 2005. Fact sheet EURO/07/05. 2005.


43


A SZERZÔK BEMUTATÁSA Dr. Kaló Zoltán diplomáit a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (1993), a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán (1995) és a Yorki Egyetem egészségügyi közgazdász szakán (1996) szerezte. PhD fokozatot (2006) a Semmelweis Egyetem Gyógyszertudományok Doktori Iskolájában szerzett. Egészségügyi közgazdászként kezdetben az egészségügyi rendszerek, az egészségügyi forrásallokáció, az intézményi gazdálkodás és az egészségügy jogi szabályozásának közgazdasági hatásait elemez-

te, késôbb az életminôség mérése, a Markov modellezés, az egészségügyi technológiák gazdasági értékelése és stratégiai árképzése állt kutatói munkája középpontjában. Az utóbbi idôben az egészségügyi kutatás-fejlesztés és az általános egészség- és iparpolitikai kérdések gazdasági vonatkozásaival foglalkozik. Nemzetközi tapasztalatokat szerzett az Egyesült Királyságban (1995-96) és Svájcban (1999-2002). 10 versenyszférában eltöltött év után jelenleg az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának és a Syreon Kutató Intézetnek a vezetôje. Alapító tagja és volt elnöke a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaságnak.

Dr. Kovács Attila orvos, pathológus, megelôzô orvostan és népegészségtan szakorvos, felsôfokú szakmenedzser. 1991-tôl elôbb megyei tisztifôorvos, 1997-tôl helyettes országos tisztifôorvos. Fôbb területei az egészségügyi minôségbiztosítás, intézményfejlesztés, egészségügyi/népegészségügyi információs rendszerek, egészségfejlesztés, a szervezett, cél-

zott emlô-, méhnyak- és vastagbélszûrési programok, valamint elôbb Világbanki, majd PHARE, jelenleg több NFT2 kiemelt projekt vezetése. A hazai egészségügyi minôségbiztosítás egyik alapítója, hosszú ideig a Magyarországi Szövetség az Egészségügy Minôségének és Gazdaságosságának Fejlesztésére szervezet elnöke, az Európai Minôségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottság Egészségügyi Szakbizottságának elnöke, a NAT Fellebviteli Bizottság tagja volt. Jelenleg a NAT Akkreditácós Tanácsának tagja.

Dr. Mészner Zsófia 1975-ben szerzett orvosi diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. Csecsemô- és gyermekbetegségekbôl és fertôzô betegségekbôl szerzett szakorvosi képesítést, tudományos fokozatot (az orvostudomány

kandidtátusa) 1992-ben szerzett. Közel három évtizeden át a Szent László kórházban dolgozott, 2003 óta fôigazgatója az ÁNTSZ Országos Gyermekegészségügyi Intézetének. Fô érdeklôdési köre az orvosképzés és a gyermekinfektológián belül a vakcinológia. A védôoltásokkal kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdésekkel, védôoltási szaktanácsadással több, mint harminc éve foglalkozik.

Dr. Vokó Zoltán 1994-ben végezett általános orvosként a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd 1996ban epidemiológiából Master of Science diplomát kapott a Rotterdami Erasmus Egyetemen, ugyanitt 2000ben védte meg egyetemi doktori (PhD) értekezését. 2003-ban megelôzô orvostan és népegészségtan szakorvosi képesítést szerzett, 2004-ben a klinikai orvostudományok területén habilitált a Debreceni Egyetemen. 1994-tôl 1998-ig neurológus gyakornokként dolgozott az Agyérbetegségek Országos Központjában. 1998-tól 2001-ig az Országos Egészségmonitorozási Programban vett részt a MEDINFO-ban, az Egészségügyi Minisztériumban, illetve az Egészségfejlesztési Kutatóintézetben. Irányításával került megvalósításra az Országos Lakossági Egészségfelmérés

(OLEF2000). 2003-ban az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Ágazati Információs Politikai Fôosztályát vezette, irányította az Ágazati Információs Politika kidolgozását, majd 2004-ben a Népegészségügyi Fôosztály vezetôjeként a Nemzeti Népegészségügyi Program egyik irányítója volt. 1996 óta tanít epidemiológiát és biostatisztikát a Debreceni Egyetemen, 2005-2008 között a Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék tanszékvezetô egyetemi docenseként. 2009 óta egyetemi docensként dolgozik az ELTE Társadalomtudományi Kar Egészséggazdaságtani Kutatóközpontjában. Klinikai döntéselméletet tanít Rotterdamban, az Erasmus Nyári Egyetemen, valamint epidemiológiát és egészségügyi statisztikát a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzô Központjában. Tagja az MTA Megelôzô Orvostani Munkabizottságának és a Megelôzô Orvostani és Népegészségtani Szakmai Kollégiumnak.

Dr. Margitai Barnabás bemutatása jelen lapszámunk 31. oldalán olvasható.

44


cím Value of vaccine A védôoltás érték cím program Fehér Könyve

Recommend Documents