CÍMŰ FILMBEN SZEREPLŐ FŐ TENGERI ŐSHÜLLŐK
KIEGÉSZÍTŐ FÜZET A TANÁRI ÚTMUTATÓHOZ ÉS A FELADATGYŰJTEMÉNYHEZ Gyártotta és kiadta a 3D Entertainment ĺrták: Dr. Stéphane Jouve és Dr. Peggy Vincent együttműködésben Dr. Nathalie Bardet-vel, CNRS/ Nemzeti Természettudományi Múzeum
ICHTHYOSZAURUSZOK
Az állatok ábrázolása nem tükrözi azok egymáshoz viszonyított valós méretét.
Az ichthyoszaurusz szó “halgyíkot” jelent, utalva arra, hogy ezeknek az állatoknak a halakéhoz hasonlatos testalkatuk volt. Két karéjból álló farokuszonnyal rendelkeztek: a hasi uszonyt a gerincoszlop hátulsó része támasztotta, míg a hátúszó izmos volt. A paleontológusok képesek voltak rekonstruálni az ichthyoszauruszok pontos testfelépítését a rendkívül jó állapotban megőrződött leletekben található lágy szervek lenyomatai alapján. Jóllehet látszólag a delfinekre vagy tonhalakra hasonlítottak, az ichthyoszauruszok hüllők voltak, nem emlősök vagy halak. Kizárólag a vízben lélegeztek és egész életüket a vízben töltötték, ennek megfelelően nem jöttek ki a szárazföldre, hogy lerakják a tojásaikat: eleventojók (ovovivipar) voltak, azaz utódaik a testen belül keltek ki, és már elevenen jöttek a világra. Az összes gerinces közül a testméretükhöz viszonyítva a legnagyobb szemekkel rendelkeztek, és – egyes képviselőik – a legtöbb ujjal rendelkeztek. A csoport valószínűleg a cenomani-turoni korszakok határán (körülbelül 90 millió évvel ezelőtt) halhatott ki, tekintettel arra, hogy ennél későbbi üledékekből nem kerültek elő ichthyoszauruszmaradványok.
ICHTHYOSZAURUSZOK – 1.1.1 MIXOSAURUS
A név jelentése: „vegyesgyík” Rendszerezése: Ichthyopterygia, Mixosauria, Mixosauridae Időbeli előfordulása: középső triász kor (246–229 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai Nevada állam, Egyesült Államok; Kanada, Németország, Olaszország, Norvégia, Lengyelország, Svájc, Egyesült Királyság területén A kifejlett példányok teljes testhossza: eléri a 2 métert / 6,5 lábat Tápláléka: feltehetően halak és más tengeri élőlények További adatok: A Mixosaurus az ichthyoszauruszok legkorábbi ismert képviselői közé tartozott. Kezdetlegesen kifejlődött farokuszonnyal rendelkezett. A legősibb, bizonyíthatóan eleventojó (ovovivpar) ichthyoszaurusz volt.
[
HOL LÁTHATÓ MIXOSAURUS?
]
• Royal Ontario Museum, Toronto (Ontario tartomány), Kanada • Civic Museum of Natural History, Milánó, Olaszország
ICHTHYOSZAURUSZOK – 1.1.2 OPHTHALMOSAURUS
A név jelentése: „szemgyík” Rendszerezése: Ichthyopterygia, Ophthalmosauria, Ophthalmosauridae Időbeli előfordulása: késő középső jura – felső jura korok (callovi-tithoni korszak, 165–145 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai Wyoming állam, USA; Egyesült Királyság, Franciaország, Oroszország területe A kifejlett példányok teljes testhossza: mintegy 5 méter / 16 láb Tápláléka: halak, tintahalak és puhatestűek
[1.h ábra] OPHTHALMOSAURUS-KOPONYA tobozmirigy koponyalyuk
További adatok: Az Ophthalmosaurusnak fejméretéhez viszonyítva szokatlanul nagy (10 cm / 4 hüvelyk átmérőjű) szemei voltak. Hatalmas szemei a gyenge fényviszonyok jellemezte élőhelyekhez való alkalmazkodására engednek következtetni, valószínűleg jól használta a sötét mélytenegerekben élő zsákmányállatok felkutatásakor .
állcsontok
[1.g ábra] OPHTHALMOSAURUS-CSONTVÁZ
külső orrnyílásokszemgödrök
halánték feletti koponyaablak
Ophthalmosaurus rekonstruált koponyája háti (dorzális) és oldal- (laterális) nézetben.
melluszonyöv medenceöv- hátsó függesztőöv Ophthalmosaurus rekonstruált csontváza oldal- (laterális) nézetben.
[
HOL LÁTHATÓ OPHTHALMOSAURUS?
• Oceanographic Museum of Monaco, Monaco • The Natural History Museum, London, Egyesült Királyság
]
ICHTHYOSZAURUSZOK – 1.1.3 SHONISAURUS
A név jelentése: „Shoshone-hegyi hüllő” Rendszerezése: Ichthyopterygia, Merriamosauria, Shastasauridae Időbeli előfordulása: felső triász kor (karni korszak, 229–216 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai Nevada állam, Egyesült Államok; Alberta tartomány, Kanada területe A kifejlett példányok teljes testhossza: eléri a 21 métert / 68 lábat Tápláléka: halak, fejlábúak
[
HOL LÁTHATÓ SHONISAURUS?
]
• Royal Tyrell Museum, Drumheller (Alberta tartomány), Kanada
PLEZIOSZAURUSZOK
Az állatok ábrázolása nem tükrözi azok egymáshoz viszonyított valós méretét.
A legkorábbi ismert plezioszauruszok a késő triász korban éltek, de földrajzilag csak később, a jura időszakban terjedtek el széles körben. Az úszáshoz tökéletesen alkalmazkodott testfelépítésükkel a plezioszauruszok kifejezetten nyílt tengeri őshüllők voltak. Négy, sok ujjpercet tartalmazó (hyperphalangy) uszonnyal, rövid testtel és farokkal rendelkeztek. A víz alatti helyváltoztatásuk és manőverezésük valószínűleg szárnyszerű csapásokkal történt, a ma élő tengeri teknősökhöz és pingvinekhez nagyon hasonló módon, ugyanakkor előrehaladásukhoz mind a négy uszonyukat használaták (a tengeri teknősöknél csak a két elülső uszonyuk vesz részt az úszásban). Testük különböző alakja alapján a plezioszauruszokat két fő fejlődési ágba sorolják. A plioszauruszformájúak (Pliosauroidea, plioszauruszok) alrendjének képviselői nagyméretű fejjel és rövid nyakkal rendelkeztek, míg a plezioszauruszformájúakat (Plesiosauroidea) (Plesiosaurs sensu stricto) kis fej és hosszú nyak jellemezte. A plioszauruszok feltehetően képesek voltak arra, hogy üldözzék és elfogják áldozataikat (azaz vadásszanak ) , ellenben a plezioszauruszok – lassabb úszók lévén – valószínűleg inkább lesből támadó ragadozók voltak. A plezioszauruszfélék és a plioszauruszok testmérete a 1,5 méterestől / 5 lábnyitól egészen a 15–20 méter / 49–65 láb hosszúságúig is terjedhetett, mint például az óriási plioszauruszok esetében. Az ismert legnagyobb testű plioszauruszt csupán töredékeiben megőrződött maradványokból sikerült azonosítani, így testhosszát illetően csak durva becslések léteznek: körülbelül 20 méter / 65 láb (azaz egy ámbrás cet hosszával egyezik meg).
PLEZIOSZAURUSZOK – 1.2.1 RHOMALEOSAURUS
A név jelentése: “erősgyík” Rendszerezése: Sauropterygia, Eosauropterygia, Pliosauroidea, Pliosauridae Időbeli előfordulása: kora jura kor (toarci korszak, 183– 176 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai Egyesült Királyság területe A koponya hossza: közel 1 méter / 3 láb A kifejlett példányok teljes testhossza: 7 méter / 23 láb Tápláléka: halak, fejlábúak és más tengeri őshüllők További adatok: A Rhomaleosaurus a valaha felfedezett plioszauruszok között az egyik legnagyobb testű és legjobb állapotban megőrződött lelet. Ez az erőteljes testalkatú, nagy fejjel és hegyes, éles fogakkal rendelkező állat az alsó jura kor egyik legveszedelmesebb ragadozója volt.
[
HOL LÁTHATÓ RHOMALEOSAURUS?
]
• The Natural History Museum, London, Egyesült Királyság
PLEZIOSZAURUSZOK – 1.2.2. LIOPLEURODON
A név jelentése: “simafogú” Rendszerezése: Sauropterygia, Eosauropterygia, Pliosauroidea, Pliosauridae Időbeli előfordulása: középső jura kor (callovi korszak, 165–161 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai Argentína, Franciaország, Egyesült Királyság területe A koponya hossza: eléri a 1,5 métert / 5 lábat A kifejlett példányok teljes testhossza: körülbelül 10 méter / 33 láb Tápláléka: halak, fejlábúak és más tengeri őshüllők További adatok: Ezt a fajt csupán egyetlen – bár nagyon jellegzetes – Boulogne-sur-Mer (Észak-Franciaország) környékén talált foglelet alapján rekonstruálták. A későbbiek során teljes egészében épségben megőrződőtt csontvázak kerültek elő egykorú kőzetekből Cambridge közeléből (Közép-Anglia ). Rendkívül erős állkapcsában hatalmas méretű fogak ültek. A felfedezett fogak közül a legnagyobbak elérik a körülbelül 20 cm / 8 hüvelyk hos�szúságot (azaz a T. rex fogaival közel azonos méretűek).
[
HOL LÁTHATÓ LIOPLEURODON?
]
• Institute and Museum of Geology and Paleontology, Tübingen, Németország
PLEZIOSZAURUSZOK – 1.2.3 KRONOSAURUS
A név jelentése: “Kronoszgyík” Rendszerezése: Sauropterygia, Eosauropterygia, Pliosauroidea, Pliosauridae. Időbeli előfordulása: alsó kréta kor (apti-albai korszakok, 125–100 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: Ausztrália, Kolumbia A kifejlett példányok teljes testhossza: legalább 10 méter / 33 láb Tápláléka: halak, fejlábúak és más tengeri őshüllők További adatok: A valaha felfedezett plioszauruszok között az egyik legnagyobb testű Kronosaurus az alsó kréta kor tengereinek félelmetes óriásragadozója volt.
[
HOL LÁTHATÓ KRONOSAURUS?
]
• Museum of Comparative Zoology, Harvard Egyetem, Cambridge (Massachusetts állam), USA
PLEZIOSZAURUSZOK – 1.2.4 ELASMOSAURUS
[1.m ábra] ELASMOSAURUS-KOPONYA tobozmirigy koponyalyuk
állcsontok
külső orrnyílások
szemgödrök
halánték feletti koponyaablak
A név jelentése: “laposgyík” Rendszerezése: Sauropterygia, Eosauropterygia, Plesiosauroidea, Elasmosauridae Időbeli előfordulása: felső kréta kor (alsó campaniai korszak, 84–80 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: Kansas állam, USA A koponya hossza: mintegy 60 cm / 2 láb Teljes testhossza: eléri a 14 métert / 46 lábat Tápláléka: nem megvastagodott, lágyabb héjjal rendelkező mészhéjas állatok: rákok, fejlábúak és kisebb halak További adatok: Az Elasmosaurus az összes plezioszaurusz közül a leghosszabb nyakú volt. A gerincesek (Vertebrata) altörzsében pedig a legtöbb nyakcsigolyával rendelkezett: számszerint 72-vel. Ugyanakkor a paleontológusok számára mind a mai napig nem teljesen tisztázott, hogyan is használta az állat a nagyon hosszú nyakát. Az elasmosaurus-félék (Elasmosauridae) családja voltak a plezioszauruszok legutolsó képviselői, amelyek a kréta-tercier (K-T) kihalási esemény során tűntek el végleg a dinoszauruszokkal és a moszaszauruszokkal együtt.
[
HOL LÁTHATÓ ELASMOSAURUS?
]
• Academy of Natural Sciences, Philadelphia (Pennsylvania állam), USA
[1.n ábra] ELASMOSAURUS CSONTVÁZ melluszonyöv
gastralia bőrcsontok
medenceövhátsó függesztőöv
PLEZIOSZAURUSZOK – 1.2.5 CRYPTOCLIDUS
A név jelentése: “rejtett kulcscsontú” Rendszerezése: Sauropterygia, Eosauropterygia, Plesiosauroidea, Cryptoclididae Időbeli előfordulása: középső jura kor (callovi korszak, 164–161 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai Franciaország, Egyesült Királyság terüllete A koponya hossza: 25 cm / 10 hüvelyk A kifejlett példányok teljes testhossza: eléri a 3 métert / 10 lábat Tápláléka: lágyhéjú állatok: rákok, fejlábúak és kisebb halak További adatok: A Cryptoclidus anatómiája jól ismert a számos kifejlett és fiatal példányról megőrződött csontvázleletnek köszönhetően. Jóllehet a Cryptoclidus valóban a plezioszauruszformájúakhoz (Plesiosauroidea) tartozott, meglehetősen rövid nyakkal rendelkezett az alrend többi képviselőjéhez képest.
[
HOL LÁTHATÓ CRYPTOCLIDUS?
]
• American Museum of Natural History, New York (New York állam), USA
MOSZASZAURUSZOK
Az állatok ábrázolása nem tükrözi azok egymáshoz viszonyított valós méretét.
A moszaszauruszok családját óriási méretű tengeri őshüllők alkották, amelyek benépesítették a világ óceánjait. Ősmaradványaik a Föld minden tájáról előkerültek a késő kréta kori rétegekből. Nagy testű (a 3 méterestől a 15 méteresig / 10 lábtól 50 lábnyira növő) pikkelyes hüllők (Squamata) voltak. Közeli rokonsági kapcsolatban álltak a gyíkokkal vagy a kígyókkal, amiről megoszlik a tudósók véleménye. Az összes moszaszauruszfélére (Mosasauridae) jellemző volt a hosszúra nyúlt, a kígyókéra hasonlító testalkat, a rövid evezőlapátszerű uszonyokká módosult végtagok és a lapított farok, amelyek lehetővé tették a tengeri környezethez történő rendkívül jó alkalmazkodásukat. A tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő húsevők voltak, és elsősorban halakkal és fejlábúakkal táplálkoztak, de más tengeri őshüllők – így plezioszauruszok és kisebb testű moszaszauruszok –, valamint madarak is az étrendjük részét képezték. Egyes, zúzó/ őrlő fogakkal rendelkező példányaik prédái mészhéjú állatok (például kagyló-, illetve rákfélék) voltak. Néhány fosszilizálódott moszaszauruszcsont-leleten látható sérülésnyomok azt bizonyítják, hogy alkalomadtán egymást is megtámadták.
MOSZASZAURUSZOK – 1.3.1 MOSASAURUS
MOSZASZAURUSZ-KOPONYA állcsont
A név jelentése: “Maas- (Meuse) folyói gyík” Rendszerezése: Squamata, Mosasauridae, Mosasaurinae Időbeli előfordulása: késő kréta kor (campaniai-maastrichti korszak, 84–65 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: Észak-Amerika, Európa, Közel-Kelet, Észak-Afrika A koponya hossza: Eléri a mintegy 1 m / 3 lábat Teljes testhossza: mintegy 15 m / 49 láb Tápláléka: fejlábúak (Cephalopoda), halak, tengeri hüllők
fogak a szájpadláson tobozmirigy koponyalyuk
További adatok: A Moszaszaurusz a moszaszauruszok (Mosasauridae) tengeri őshüllők családjának az elsőként meghatározott és egyik legnagyobb testű képviselője. A legkorábbi, szinte épségben fennmaradt koponyaleletet a hollandiai Maastricht közelében találták meg 1770 és 1774 között. Ezeket az ősmaradványokat kezdetben krokodiltól származóknak vélték. Történelmi szempontból ezek a fosszíliák fontos szerepet játszottak a paleontológia (őslénytan) tudományának kialakulásában és a francia anatómus, Georges Cuvier által kidolgozott katasztrófaelmélet kifejlődédében.
állcsontok
külső orrnyílás szemgödrök
halánték feletti koponyaablak
MOSZASZAURUSZ-CSONTVÁZ
Moszaszaurusz rekonstruált koponyája hasi (ventrális), háti (dorzális) és oldal- (laterális) nézetben. Megfigyelendő, hogy az állcsontok összeforrtak (csak egy állcsont található).
medenceöv- hátsó függesztőöv melluszonyöv Moszaszaurusz rekonstruált csontváza oldal- (laterális) nézetben.
[
]
HOL LÁTHATÓ MOSASAURUS? • School of Mines, Rapid City (Dél-Dakota állam), USA • National Natural History Museum, Párizs, Franciaország • Royal Institute of Natural Sciences of Belgium, Brüsszel, Belgium
MOSZASZAURUSZOK - 1.3.2. PROGNATHODON
A név jelentése: “előreugró fogas állkapocsú” Rendszerezése: Squamata, Mosasauridae, Mosasaurinae Időbeli előfordulása: késő kréta kor (campaniaimaastrichti korszakok, 84–65 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai Dél-Dakota és Colorado államok, USA; Európa, Új-Zéland területe A koponya hossza: 60 cm / 2 láb A kifejlett példányok teljes testhossza: eléri a 11 métert / 36 lábat Tápláléka: fejlábúak, halak, teknősök, tengeri őshüllők További adatok: Nagy és masszív testfelépítésű moszaszauruszféle volt, széles pofával. Kúpos fogai valószínűleg a nagy testű gerincesek zsákmányul ejtéséhez való alkalmazkodásának a jelei.
[
HOL LÁTHATÓ PROGNATHODON?
]
BYU Museum of Paleontology, Provo (Utah állam), USA • School of Mines, Rapid City (Dél-Dakota állam), USA • Natural History Museum of Maastricht, Hollandia
CÍMŰ FILMBEN SZEREPLŐ MÁS TENGERI ŐSHÜLLŐK
NOTHOSZAURUSZOK – 2.1 NOTHOSAURUS
A nothoszauruszok a plezioszauruszokhoz képest kisméretű tengeri őshüllők voltak. Hosszú, keskeny fej, rengeteg tűhegyes fog, megnyúlt nyak, négy keskeny úszóhártyás végtag és hosszú farok jellemezte őket.
NOTHOSZAURUSZ-KOPONYA
A név jelentése: “álgyík” Rendszerezése: Sauropterygia, Eosauropterygia, Nothosauroidea, Nothosauridae Időbeli előfordulása: a középsőtől a felső triász korig (anisusikarni korszak, 246–216 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: Kína, Izrael, Olaszország, Németország, Románia, Spanyolország, Svájc, Hollandia, Tunézia A koponya hossza: 12–75 cm / 5–30 hüvelyk Teljes testhossza: eléri a 3 métert / 10 lábat Tápláléka: halak
tobozmirigy koponyalyuk
További adatok: A nothoszauruszt csontvázszerkezete sokkal inkább a vízi, mintsem a szárazföldi helyváltoztatásra tette alkalmassá, és ennek megfelelően a vízben érezte otthon magát. Ugyanakkor a szárazföldön történő mozgása is lehetséges volt.
állcsontok
halánték feletti külső koponyaablak orrnyílások szemgödrök
NOTHOSZAURUSZ-CSONTVÁZ
Nothoszaurusz rekonstruált koponyája háti (dorzális) és oldal- (laterális) nézetben.
melluszonyöv
medenceöv- hátsó függesztőöv
Nothoszauruszféle (Nothosauridae) csontváza hasi (ventrális) nézetben
[
HOL LÁTHATÓ NOTHOSAURUS? • Löwentor-Museum, Stuttgart, Németország • Paleontological Institute and Museum, Zürichi Egyetem, Svájc
]
CROCODYLOMORPHA – 2.2 DAKOSAURUS ANDINENSIS
A név jelentése: “andoki szaggatógyík” Beceneve: “Godzilla” Rendszerezése: Archosauria, Crocodyliformes, Thalattosuchia, Metriorhynchidae Időbeli előfordulása: késő jura kor (tithon korszak, 151–145 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai Argentína területe A koponya hossza: 80 cm / 31,5 hüvelyk A kifejlett példányok teljes testhossza: eléri a 4,5 métert / 15 lábat Testsúlya: becslések szerint eléri a 600–800 kg-ot / 1300–1750 fontot Tápláléka: halak és tengeri őshüllők, például ichthyoszauruszok További adatok: A tengeri krokodilalakúak között a Dakosaurus-t sajátos fogmorfológia jellemezte. Erős, nagyméretű fogaik kétoldalt lapítottak és recézettek voltak, ami alapvetően eltért a többi tengeri halevő krokodilalakú hegyes, vékony fogaitól. A fogak ilyen morfológiája a nagyméretű zsákmánnyal táplálkozó csúcsragadozókra jellemző, és nagyon hasonlít számos nagy testű, húsevő dinoszauruszéhoz.
A Crocodylomorpha jelentős hüllőcsoportot alkotott. Képviselői közé tartoznak a ma élő krokodilok és számos, változatos megjelenésű fosszilis formáik. A triász időszak végén jelentek meg. Jóllehet a “modern” fajok mind vízi életmódot folytatnak, evolúciójuk során kihalt fajaik többféle élőhelyet népesítettek be: a szárazföldtől a nyílt tengeriekig. A középső jura korban (170-160 millió évvel ezelőtt) megjelenő Metriorhynchidae család képviselői már teljességgel vízi állatok voltak. Testalkatuk az evezőlapátszerű uszonyokká alakult végtagokkal, a hosszú farkuk végén a halakéhoz hasonló függőleges uszonnyal és a pikkelyes páncélzat hiányával nagy mértékben alkalmassá tette őket a tengeri életmódhoz való alkalmazkodásra.
[
HOL LÁTHATÓ DAKOSAURUS?
]
• Professor J. Olsacher Museum, Zapala, Argentína
SAUROPTERYGIA – 2.3 PLACOCHELYS
A Sauropterygia öregrendje a mezozoikumban élt tengeri őshüllőcsoportok közül a legnépesebb, valamint sztratigráfiai (rétegtani) szempontból a legelterjedtebb volt. Ismert képviselőik egészen a triász kezdetétől a kréta időszakig benépesítették a földet. Két fő fejlődési ág tartozott ide: a kavicsfogú álteknősök (Placodontia) és az Eosauropterygia, amelyek testalkata feltűnően eltért egymástól. A kavicsfogú álteknősök (Placodontia) erőteljes, robosztus testfelépítéssel és rövid nyakkal rendelkeztek, ellenben az Eosauropterygia ág képviselői kecsesebb állatok voltak jellegzetes, megnyúlt nyakukkal. Tekintettel arra, hogy ma élő leszármazottaik nincsenek, a Sauropterygia a fosszilis gerincesek egy rejtélyes öregrendje. A kavicsfogú álteknősök (Placodontia) nevüket lapos, kemény, kavicsszerű fogaikról kapták, amelyek táplálékuk kemény héjának, vázának összeroppantására szolgáltak (újkeletű kutatások arra utalnak, hogy tengeri hínár is az étrendjük részét képezhette). Közeli rokonsági kapcsolatban álltak a nothoszauruszokkal és a plezioszauruszokkal. Legkezdetlegesebb képviselőik a tengeri leguánokra hasonlítottak, míg legfejlettebb formái, például a Placochelys nem, külsőleges jegyei – háti és hasi csontos lemezekből álló páncélzatuk, hosszúra nyúlt, fél-evezőlapátszerű végtagjaik – több hasonlóságot mutattak a tengeri teknősökkel (annak ellenére, hogy egyáltalán nem álltak azokkal közeli rokonsági kapcsolatban). Név jelentése: “lapos páncélú teknős” Rendszerezése: Sauropterygia, Placodontia, Cyamodontoidea, Placochelyidae Időbeli előfordulása: felső triász (karni időszak, 229–216 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: Magyarország A koponya hossza: 15 cm / 0,5 láb Teljes testhossza: 90 cm / 3 láb Testsúlya: nem ismeretes Tápláléka: mészhéjú állatok (pl. kagyló- és rákfélék, pörgekarúak) További adatok: A kavicsfogú álteknősök rendjének (Placodonta) legtöbb képviselőjével szemben a Placochelys nem rendelkezett elülső állkapcsi fogakkal. Feltehetőleg hegyes csőrszerű rostacsontját/orrát használta az iszapos tengerfenék feltúrására gerinctelen zsákmányai elejtéséhez sekély tengeri környezetben.
[
HOL LÁTHATÓ PLACOCHELYS?
Placochelys rekonstruált koponyája háti (dorzális) és oldal- (laterális) nézetben. tobozmirigy koponyalyuk
állcsontok
halánték feletti külső koponyaablak orrnyílások szemgödrök
]
• Hungarian Museum of Natural History, Budapest, Magyarország • Museum of Nature, Berlin, Németország
Placochelys rekonstruált csontváza háti (dorzális) nézetben. Az ábrán a melluszonyöv és a medenceövhátsó függesztőöv nem látható. Ezeket vékony, megnyúlt csontok alkotják.
TEKNŐSÖK – 2.4 ALLOPLEURON
A többi tengeri őshüllőhöz hasonlóan a tengeri teknősök is a szárazföldi formáikból alakultak ki. A tengeri környezethez történő alkalmazkodásuk három fő lépésben ment végbe fejlődésük története során – a késő jura kor folyamán és valószínűleg a kora kréta korban (100 millió évvel ezelőtt) – a teljesen tengeri életmódot folytató tengeriteknős-szerűek (Chelonioidea) megjelenéséig, amelyek faji sokféleségük (diverzitásuk) csúcspontját a késő kréta korban érték el. Páncélzatuk – a ma élő tengeri fajokhoz hasonlatosan – könnyebb és áramvonalasabb volt, mint a szárazföldi egyedekéi, és végtagjaik igazi evezőlapát-szerű uszonyokká módosultak. A késő kréta korban (75–65 millió évvel ezelőtt) élt Archelon nembe tartoztak az ismert fajok közül a legnagyobb testmérettel rendelkezők, amelyek kifejlett egyedei elérték a 4–4,5 méteres / 13–14,7 lábnyi testhosszúságot és a 2,2 tonnás / 4500 fontnyi testsúlyt. A név jelentése: “különféle bőrcsontok” Rendszerezése: Anapsida, Testudines, Cryptodira, Cheloniidae Időbeli előfordulása: késő kréta kor (maastrichti korszak, 71–65 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: Belgium, Hollandia Teljes testhossza: meghaladja a 2,5 métert / 8 lábat Testsúlya: becslések szerint eléri az 500 kg-ot / 1100 fontot Tápláléka: tengeri növények További adatok: Az Allopleuron egy nagyméretű teknős, amelynek testméretei a ma élő kérgesteknőséhez (Dermochelys coriacea) hasonlóak (2,5–2,7 méter, 500–800 kg; 8–9 láb, 1100–1760 font). Sok fosszíliája került elő a késő kréta kori üledékekből a hollandiai Maastricht környékéről. Egyes hátpajzsleletek jellemző harapási nyomokra utalnak, amelyek valószínűleg moszauszauruszoktól származtak.
[
HOL LÁTHATÓ ALLOPLEURON?
]
• Royal Institute of Natural History of Belgium, Brüs�szel, Belgium • Natural History Museum of Maastricht, Hollandia
állcsontok
külső orrnyílás
szemgödrök
Allopleuron rekonstruált koponyája háti (dorzális) és oldal- (laterális) nézetben.
melluszonyöv
nyilások
Allopleuron rekonstruált csontváza hasi (ventrális) nézetben.
3.1 PTEROSZAURUSZOK
Az állatok ábrázolása nem tükrözi azok egymáshoz viszonyított valós méretét.
A pteroszauruszok (Pterosauria), azaz “szárnyashüllők/gyíkok” a repülő őshüllők rendje volt, amelyek testmérete a veréb nagyságútól akár egy kisebb repülő hosszáig is terjedhetett a legnagyobb ismert példányok esetében. Habár közeli rokonsági kapcsolatban álltak a dinoszauruszokkal, mégsem tartoztak azok öregrendjéhez. Rendkívüli módon megnyúlt negyedik ujjuk részt vett a szárnyat alkotó bőrredő merevítésében. Egyes változataik testét “szőr” fedte. A későbbi madarakhoz hasonlóan csontjaik üregesek voltak, ami könnyebbé tette csontvázukat. A legkorábbi ismert pteroszauruszok a késő triász korban éltek. A kréta időszak végére már csak különösen ritkán fordultak elő, kihalásuk pedig látszólag egybeesett a dinoszauruszok kipusztulásával. A pteroszauruszok legutolsó képviselői között voltak a valaha ismert legnagyobb méretű röpképes állatok.
PTEROSZAURUSZOK – 3.1.1 RHAMPHORHYNCHUS
A név jelentése: “csőrös orrmány/ pofa” Rendszerezése: Archosauria, Pterosauria, Rhamphorhynchidae Időbeli előfordulása: késő jura kor (oxford-thiton korszakok, 161–145 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai Németország, Tanzánia, Egyesült Királyság területe A koponya hossza: eléri a 20 centimétert / 8 hüvelyket A kifejlett példányok teljes testhossza: eléri az 1,3 métert / 4 lábat Szárnyfesztávolsága: eléri az 1,8 métert / 6 lábat Testsúlya: becslések szerint eléri a 20 kg-ot / 44 fontot Tápláléka: feltehetően halak. Ezt a feltételezést látszik igazolni egy olyan Rhamphorynchus őslelet, amelynek gyomrában egy fosszilizálódott hal látható. További adatok: A Pterodactyloidea alrend képviselőivel – mint például a Quetzalcoatlus is – ellentétben, a Rhamphorhynchus nemnek hosszú egyenes farka volt, végén rombusz alakú oldalkormánnyal.
[
HOL LÁTHATÓ RHAMPHORHYNCHUS?
]
• Carnegie Museum of Natural History, Pittsburgh (Pennsylvania állam), USA • Yale Peabody Museum, New Haven (Connecticut állam), USA • Senckenberg Natural History Museum, Frankfurt, Németország • Humboldt University Museum, Berlin, Németország • Jura Museum, Eichstätt, Németország
PTEROSZAURUSZOK – 3.1.2 QUETZALCOATLUS
A név jelentése: az azték tollaskígyó isten, “Quetzalcoatl” nevéből ered Rendszerezése: Archosauria, Pterosauria, Pterodactyloidea, Azhdarchidae Időbeli előfordulása: késő kréta kor (maastrichti korszak, 70–65 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai Texas állam, USA; Alberta tartomány, Kanada területe A koponya hossza: becslések szerint eléri a 2 métert / 6,5 lábat A kifejlett példányok teljes testhossza: becslések szerint eléri a 8,5 métert / 28 lábat Szárnyfesztávolsága: becslések szerint eléri a 11-12 métert / 36-39 lábat Testsúlya: becslések szerint eléri a 80-90 kg-ot / 176-200 fontot Tápláléka: számos különböző elmélet született a Quetzalcoatlus életmódját illetően. Eleinte úgy tartották, hogy egyes, ma élő halevő madarakhoz hasonlóan a vízfelszín felett siklott, csőrével a vizet hasítva halak után kutatott. Az utóbbi idők kutatásai alapján azonban több tudós is elvetette ezt az elképzelést egy új feltételezésnek teret adva, amely valószínűbbnek tart egy inkább szárazföldi életmódot: a talajon járva a földről kapkodta fel apróbb gerinces zsákmányát a mai gólyákra jellemző módon. További adatok: Mai ismereteink szerint a Quetzalcoatlus a valaha létezett legnagyobb röpképes állat volt. Tekintettel arra, hogy csak koponya- és szárnymaradványtöredékei kerültek elő, rekonstrukciójához főként az azonos csoporthoz tartozó más példányok jobb állapotban megőrződőtt leletei szolgáltak alapul. Ezekből arra lehet következtetni, hogy a Quetzalcoatlus szárnyfesztávolsága elérhette a 11-12 métert (36-40 lábat). Összehasonlításként napjaink madarai közül a legnagyobb szárnyfesztávolsággal büszkélkedhető vándoralbatroszé is “csupán” 3,7 méter (12 láb) hosszúságú.
[
HOL LÁTHATÓ QUETZALCOATLUS?
]
• Carnegie Museum of Natural History, Pittsburgh (Pennsylvania állam), USA • The Field Museum of Natural History, Chicago (Illinois állam), USA • Texas Memorial Museum, Austin (Texas állam), USA
3.2 DINOSZAURUSZOK
Az állatok ábrázolása nem tükrözi azok egymáshoz viszonyított valós méretét.
A dinoszauruszok kétségkívül a legközismertebb, valamint a legnagyobb népszerűségnek és hírnévnek örvendő fosszilis állatok. Ezek a “rettenetes gyíkok” a közép triász korban (230 millió évvel ezelőtt) jelentek meg, és döntő többségük a kréta időszak végén (65 millió évvel ezelőtt) tűnt el bolygónkról. A kréta időszak utolsó tömegkihalási eseménye tehát nem jelentette a dinoszauruszok öregrendje összes képviselőjének kihalását, hiszen egyik sajátos csoportjuk – a madarak – túlélték a biológiai katasztrófát. A dinoszauruszok (Dinosauria) változatos csoportját a medence felépítése alapján két rendre osztották fel: • Saurischia (hüllőmedencéjűek, illetve szó szerint “gyíkmedencéjűek”), amelyek közé tartoznak a sauropodomorphok (Sauropodomorpha, azaz “gyíklábúalakúak”, nagy testű, négy lábon járó, hosszú nyakú és farkú, kis fejű növényevők, így például a Diplodocus és a Brachiosaurus) és a therapodák alrendjei (Theropoda, azaz “szörnylábúak”, két lábon járó, többnyire húsevő állatok, kivéve a madarakat, mint például a Tyrannosaurus és a Megalosaurus); • Ornithischia (madármedencéjűek), amelyek közé sorolhatók a Marginocephalia csoport (“rojtosfejűek”, úgy mint a hadrosaurida Parasaurolophus), valamint a Ceratopsia (“szarvarcúak”, pl. Triceratops), az Ankylosauria (“összeforrt gyíkok”, pl. Ankylosaurus), és a Stegosauria alrendágak (“fedeles gyíkok”, pl. Stegosaurus).
DINOSZAURUSZOK – 3.2.1 PARASAUROLOPHUS
A név jelentése: “fejdíszes gyík” Rendszerezése: Dinosauria, Ornithischia, Ornithopoda, Hadrosauridae Időbeli előfordulása: késő kréta kor (campaniai korszak, 83–71 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: az USA, Kanada mai területe A koponya hossza: eléri a 2 métert / 6,6 lábat A kifejlett példányok teljes testhossza: eléri a 9,5 métert / 31 lábat Testsúlya: 2,5 tonna / 2,7 amerikai tonna Tápláléka: növények További adatok: A Parasaurolophus a hadrosauridák (Hadrosauridae) vagy kacsacsőrű dinoszauruszok családjához tartozó nem volt, amely nevét lapos, széles szarvszerű fejdísz “csőréről”, koponyakinövéséről kapta. A belül üreges, nagyméretű fejdíszt, amely összeköttetésben állt az orrjárattal, valószínűleg a fajok és nemek azonosítására, hangjelzés céljára szolgáló hagképző funkciót ellátó kommunikációs hangerősítő eszközként használták. A fejdísz mérete és alakja feltehetően eltérő volt a nőstények és hímek esetében.
[
HOL LÁTHATÓ PARASAUROLOPHUS?
]
• The Field Museum of Natural History, Chicago (Illinois állam), USA • University of California Museum of Paleontology,Berkeley (Kalifornia) USA • Royal Ontario Museum, Toronto (Ontario tartomány), Kanada
DINOSZAURUSZOK – 3.2.2. BRACHIOSAURUS
A név jelentése: “kargyík,” a hátsóknál hosszabb mellső lábaira utalva Rendszerezése: Dinosauria, Saurischia, Sauropoda, Brachiosauridae Időbeli előfordulása: késő jura kor (kimmeridgei korszak, 156–151 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai USA területe A koponya hossza: 90 cm / 3 láb A kifejlett példányok teljes testhossza: eléri a 25 métert / 82 lábat Testsúlya: becslések szerint eléri a 28,7 tonnát Tápláléka: növények További adatok: A Brachiosaurus sajátos, zsiráfszerűnek tűnő testalkattal rendelkezett. Megnyúlt nyakának és hosszú mellső lábainak köszönhetően fejét a földfelszíntől akár 16 méter / 52,5 láb magasra is fel tudta emelni.
[
HOL LÁTHATÓ BRACHIOSAURUS?
]
• The Field Museum of Natural History, Chicago (Illinois állam), USA
DINOSZAURUSZOK – 3.2.3. STEGOSAURUS
A név jelentése: “fedelesgyík”, “lemezesgyík” utalva nagyméretű háti lemezeire Rendszerezése: Dinosauria, Ornithischia, Stegosauria, Stegosauridae Időbeli előfordulása: késő jura – alsó kréta korok (kimmeridgei-albai korszakok, 156–100 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai USA, Kína, Portugália területe A koponya hossza: körülbelül 45 cm / 18 hüvelyk A kifejlett példányok teljes testhossza: 9 m / 30 láb, de elérheti akár a 12 métert / 29 lábat is Testsúlya: 4,5 tonna Tápláléka: növények További adatok: A stegosauruszok hátán nagyméretű, két párhuzamos sorban függőlegesen álló, rombusz alakú lemezeik a fejüktől a farkukig helyezkedtek el. A lemezek rendeltetése régóta vita tárgyát képezi. A különböző elméletek között egyesek védelmi szerepet, mások a testhőmérséklet szabályozását szolgáló, illetve a fajok és nemek egymás közti azonosítását elősegítő feladatot véltek feltételezni. Újabb keletű kutatások ugyanakkor arra mutattak rá, hogy ezek a bőrlemezek túlságosan töréke-
nyek voltak ahhoz, hogy védelmi funkciót láthattak volna el. Ezen lemezek hiánya a közeli rokonsági kapcsolatban álló fajoknál pedig a hőszabályozásban játszott szerepük szükségességét kérdőjelezi meg. Figyelembe véve, hogy számos, szinte megegyező testalkatú faj élt együtt ugyanazon a területen, a paleontológusok azt feltételezik, hogy a lemezek az adott fajon belüli egyedek azonosításában segítettek. Ezzel szemben, egy felfedezett Allosaurus (egy nagy testű húsevő theropoda, azaz “szörnylábú”) hátcsigolya ősleletén megőrződött – Stegosaurus által okozottnak tartott – szúrásnyom arra enged következtetni, hogy a farka végén vízszintesen elhelyezkedő két pár hosszú tüskéjét védelmi célra használhatta.
[
HOL LÁTHATÓ STEGOSAURUS?
]
• American Museum of Natural History, New York (New York állam), USA • Royal Tyrell Museum, Drumheller (Alberta tartomány), Kanada
DINOSZAURUSZOK – 3.2.4 MEGALOSAURUS
A név jelentése: “nagygyík” Rendszerezése: Dinosauria, Saurischia, Theropoda, Megalosauridae Időbeli előfordulása: középső jura kor (bathi korszak, 168–165 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai Egyesült Királyság területe A koponya hossza: nem ismeretes A kifejlett példányok teljes testhossza: eléri a 9 métert / 30 lábat Testsúlya: 1,5 tonna Tápláléka: nagytestű gerincesek
További adatok: Az elsőként leírt dinoszaurusz őslelet felfedezéseinek egyike egy Megalosaurus-féle (Megalosauridae) Oxfordshire megyében (Egyesült Királyság) talált combcsonttöredéke volt. 1677-ben Robert Plot a leletet “ember vagy legalábbis valamilyen más állat combcsontja”-ként azonosította. A tudományos irodalomban először leírt dinoszaurusz, amelynek alapjául egy ugyanarról a külszíni lelőhelyről előkerült megkövült alsó állkapocstöredék szolgált, a William Buckland által 1824ben Megalosaurus-nak elnevezett példány volt.
[
HOL LÁTHATÓ MEGALOSAURUS?
]
• Oxford University Museum of Natural History, Oxford, Egyesült Királyság
CÍMŰ FILMBEN SZEREPLŐ MÁS FAJOK
4.1 HALAK
Az állatok ábrázolása nem tükrözi azok egymáshoz viszonyított valós méretét.
A halak (Pisces) olyan élőlénycsoport (nem monofilatikus csoport), amely a tudomány mai állása szerint nem egységes rendszertani kategória, inkább “gyűjtőnév”, aminek megfelelően ilyen értelemben már nem használatos. Két fő csoportot szoktak ide sorolni: a porcos halak (Chondrichthyes) osztályát (cápák, ráják, tengerimacskák stb.), amelyek belső váza porcszövetből épül fel, valamint a többé-kevésbé elcsontosodó belső vázzal rendelkező csontos halak (Osteichthyes) főosztályát (mindennapos értelemben az összes halra utalva).
HALAK – 4.1.1 ENCHODUS
A név jelentése: “lándzsaalakú fog” Beceneve: “kardfogú hering” Rendszerezése: Osteichthyes, Actinopterygii, Neopterygii, Salmoniformes, Enchodontidae Időbeli előfordulása: kora kréta – eocén korok (cenomani-priabonai korszakok, 100–34 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai USA, Brazília, Kanada, Egyiptom, Franciaország, India, Izrael, Japán, Jordánia, SzaúdArábia területe A kifejlett példányok teljes testhossza: eléri az 1,5 métert / 5 lábat Testsúlya: becslések szerint eléri a 20 kg-ot / 44 fontot Tápláléka: halak További adatok: Miként beceneve is utal rá, az Enchodus alsó és felső állkapcsa elején nagyméretű “agyarak” ültek. Jóllehet fogainak alakja a heringekére hasonlított (ebből ered beceneve is), az Enchodus nem állt rokonsági kapcsolatban napjaink heringjével.
[
HOL LÁTHATÓ ENCHODUS?
]
• Sternberg Museum of Natural History, Fort Hays (Kansas állam), USA
HALAK – 4.1.2 LEEDSICHTHYS
A név jelentése: “Leed hala” (a fosszília felfedezőjének neve után) Rendszerezése: Osteichthyes, Actinopterygii, Pachycormiformes, Pachycormidae Időbeli előfordulása: középső–késő jura korok (callovikimmeridgei korszakok, 165–151 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: A mai Chile, Franciaország, Németország, Egyesült Királyság területe A kifejlett példányok teljes testhossza: feltételezhetően eléri a 16 métert / 53 lábat, egyes becslések szerint akár a 22-30 métert / 72-100 lábat is Testsúlya: nem ismeretes Tápláléka: plankton További adatok: Mai ismereteink szerint a Leedsichthys a valaha élt legnagyobb halfaj volt. Csontleleteinek növekedési gyűrűin a közelmúltban végzett kutatások
azt mutatják, hogy 20-25 éven át folyamatos növésben voltak, mielőtt elérték volna maximális testméretüket. A Leedsichthys planktonevő volt: táplálkozási módszerére specializálódott kopoltyúi segítségével szűrte ki a vízből az étrendjét képező planktont, a legnagyobb jelenleg élő halfaj, – bár a Leedsichthys óriási mértei mellett eltörpülő – a (4–14 méter / 13-49 láb hosszúságot elérő) cetcápához nagyon hasonló módon.
[
HOL LÁTHATÓ LEEDSICHTHYS?
]
• The Natural History Museum, London, Egyesült Királyság
HALAK – 4.1.3 CRETOXYRHINA
A név jelentése: “kréta kori hegyesorrú” Beceneve: “Ginsu cápa,” a Ginsu késből eredően Rendszerezése: Chondrichthyes, Elasmobranchii, Lamniformes Időbeli előfordulása: kora kréta – késő kréta korok (albai-campaniai korszakok, 112–71 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai USA, Angola, Ausztrália, Kanada, Jordánia,Kazahsztán, Oroszország, Svédország, Egyesült Királyság területén A kifejlett példányok teljes testhossza: 7,5 méter / 25 láb Testsúlya: nem ismeretes Tápláléka: halak és más nagy testű tengeri őshüllők, mint például moszaszauruszok és plezioszauruszok További adatok: A fosszilis cápák csontvázának anatómiájára vonatkozó ismereteink meglehetősen hiányosak a porcszövetből felépülő belső vázuk fosszilizálódásának ritkasága miatt. A cápa-ősleletekben általában kizárólag egyedi fogmaradványok őrződtek meg, tekintettel arra, hogy fogaik a legnagyobb ásványianyag-tartalommal rendelkező testrészük. Ugyanakkor a Cretoxyrhina nem képviselői egyikei a legjobban ismert fosszilis cápafa-
joknak számos, majdnem teljes egészében épségben fennmaradt, az Amerikai Egyesült Államokban felfedezett csontvázleletnek köszönhetően. Ezek a ritka ősleletek azt mutatják, hogy a Cretoxyrhina fajok a ma élő nagy fehércápára hasonlítottak, de annál nagyobb méretűre is nőhettek (a legnagyobb, valaha feljegyzett nagy fehércápa testhossza 7,13 méter / 23,4 láb volt, bár a 6 méteres / 19,7 láb hosszúságot meghaladó példányok ritkán fordulnak elő).
[
HOL LÁTHATÓ CRETOXYRHINA?
]
• Sternberg Museum of Natural History, Fort Hays (Kansas állam), USA
TENGERI MADARAK – 4.2. ICHTHYORNIS
A név jelentése: “halmadár”, amely a felfedezett ősmaradványokban talált halszerű csigolyákra utal Rendszerezése: Dinosauria, Aves, Carinatae, Ichthyornithiformes Időbeli előfordulása: késő kréta kor (turoni-campaniai korszakok, 94–71 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: a mai USA, Kanada területe A koponya hossza: 15 cm / 6 hüvelyk A kifejlett példányok teljes testhossza: eléri a 60 centimétert / 2 lábat Szárnyfesztávolsága: eléri az 50 centimétert / 1,6 lábat Testsúlya: nem ismeretes Tápláléka: halak
További adatok: Ez a tengeri madár egy önálló fejlődési ághoz tartozott (Ichthyornithiformes), és közeli rokonsági kapcsolatban állt az összes ma élő madárfajt magában foglaló (Neornithes) alosztállyal. Minden kezdetleges madárhoz hasonlóan az Ichthyornis csőrében is számos hegyes fog ült. A csérfélékhez hasonlóan valószínűleg zuhanórepüléssel kapta el a prédahalakat a vízben.
[
HOL LÁTHATÓ ICHTHYORNIS?
]
• Yale Peabody Museum, New Haven (Connecticut állam), USA.
4.3 FEJLÁBÚAK
Az állatok ábrázolása nem tükrözi azok egymáshoz viszonyított valós méretét.
A fejlábúak (Cephalopoda) a puhatestűek (Mollusca) törzsének egyik változatos tengeri csoportja, amelybe a ma élő csigaházas polipok (Nautiloidea, azaz nautiluszfélék, pl. a nautilusz faj), tintahalak, polipok és számos fosszilis fejlábúcsoport – mint például az ammoniteszek és a belemniteszek – is beletartoznak. A fejlábúak mindegyikére jellemző a zsákmány elejtésére szolgáló több-kevesebb (fogó-) kar. Viszonylag gyors úszásuk a sugárhajtás elvén működik: izmos tölcsérük falának hirtelen összehúzódásakor a vizet hátrafelé kilövellve hajtják magukat előre. Egyes formáik külső vázasok (például az ammoniteszek és a csigaházas polipok, avagy nautiluszfélék, illetve magyar kládnevén hátranéző szifótölcséres külsővázas lábasfejűek), míg mások belső vázasok (mint a tintahalak és belemniteszek), és olyanok is léteznek, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek vázelemmel (például a polipok). A fejlábúak csoportjai a mezozoikum folyamán különösen nagy egyedszámban fordultak elő: az ammoniteszek és a belemniteszek a Föld minden táján elterjedtek, a meleg, és hidegvízű tengereket egyaránt benépesítve, míg végül a K-T kihalási esemény során mindkét csoportjuk kihalt.
FEJLÁBÚAK – 4.3.1 AMMONITESZEK
A név jelentése: “Ámon fosszíliája”, Ámon, ókori egyiptomi isten után Rendszerezése: Mollusca, Cephalopoda, Ammonoidea Időbeli előfordulása: alsó devon – késő kréta korok (emsi-maastrichti korszakok, 407–65 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: az egész Földön elterjedt A kifejlett példányok átmérője: általában néhány centimetéter, de elérheti a 2,5 métert / 8,5 lábat Táplálék: kisebb gerinctelenek További adatok: Részben viszonylag gyors evolúciós fejlődésüknek köszönhetően korjelző szerepet töltenek be. Maradványaik kitűnő jelzőfosszíliák, amelyek segítséget nyújtanak az adott kőzetrétegek kormeghatározásában. Valószínűleg számos mezozoikumban élt tengeri őshüllőnek képezték egyik fő táplálékforrását. A valaha felfedezett legnagyobb, több mint két méteres ammoniteszlelet Németország területéről, a kréta idószakból származó rétegekből került elő.
FEJLÁBÚAK – 4.3.2 BELEMNITESZEK
A név jelentése: “nyílalakú” Rendszerezése: Mollusca, Cephalopoda, Belemnoidea Időbeli előfordulása: alsó karbon – késő kréta korok (mississippi-maastrichti korszakok, 340–65 millió évvel ezelőtt) Földrajzi elterjedése: az egész Földön elterjedt A kifejlett példányok teljes hossza: általában néhány milliméter, de elérheti az 50 centimétert / 20 hüvelyket Táplálék: kisebb gerinctelenek További adatok: Tintahalszerű testük volt. A fosszilis leletekben általában csupán lövedékalakú zsigerzacskójuk maradványai őrződtek meg. Néhány, kivételesen jó állapotban fennmaradt őslelet azt bizonyítja, hogy tintazacskóval rendelkeztek, amely a ragadozóik elleni védekezésben játszhatott szerepet. Az ammoniteszekhez hasonlóan valószínűleg számos mezozoikumban élt tengeri őshüllőnek képezték egyik fő táplálékforrását.
