(cikkünk az 7. oldalon)
SZAMÁRFÜL
(cikkünk a 8. oldalon)
(cikkünk a 8. oldalon)
Z A
HITVITA
Á R
S
2013 – matiné-verzió
M
F Ü L
Ez volt tavaly
2014. március 6.
VÚ Bp
Városi Újság
Időszaki kiadvány
Budapest
Lapunk az interneten: www.varosiujsag.hu
A hallgatás ára
e-mail:
[email protected]
Beszélgetés Kiss Péterrel
Lehet, úgy érzi, hogy lekötelezettje lett Putyinnak, és a paksi üzlet miatt nem szólalhat meg? Hallgatásának a háromezer milliárd forintos hitel lenne az oka, amelyet Moszkva ígért az atomerőmű-építésre? Az ország elől eltitkolt megállapodásnak esetleg olyan "pontjai" is vannak, amelyek ebben a válságos pillanatban megnémítják az oroszok távozásának követelésével egykor ismertté vált Orbán Viktort? Korábban, ellenzékből még az oroszokat keményen bíráló Orbán, kormányzati pozícióból, ötvenéves korára így elgyávult? Vagy a hallgatása mögött ennél sokkal "kézzelfoghatóbb", anyagi érdekek húzódnak meg? A miniszterelnök az elmúlt napokban többször is szerepelt az állami sajtóban, de sehol, egy mondat erejéig sem tért ki a fokozódó ukrajnai feszültségre. Igaz, ilyen kérdést sem kapott. Talán nem véletlen, hogy az igazi újságíróktól úgy óvják, mint a hímes tojást. Minden szereplése agyonbiztosított, mesterkélt, kilúgozott. Hol van most az az európai vezető szerepről álmodó miniszterelnök, aki korábban rendszeresen kioktatta Európát arról, mit kellene tennie, mindenről mindent tudott, sőt, jobban tudott, most pedig egy szava sincs?! Miért nem áll ki az Ukrajna ügyében kezdeményező szerepet vállaló lengyel barátaink vagy Angela Merkel oldalán, miért nem mondja ki, hogy elfogadhatatlan Ukrajna határainak erőszakkal történő megváltoztatása? Hiszen ha Ukrajnától el lehet szakítani a Krím félszigetet, akkor holnap a Baltikumban vagy másutt is agresszióra kerülhet sor! Moszkvának látnia kell, hogy ebben a kérdésben egységes Európa álláspontja. Jelek szerint azonban a kormányfő elégségesnek tartja a fél lábbal már nyugdíjban
lévő Martonyi János reaktiválását, akitől tegnap Beregszászon annyira telt, hogy „nem kell azonnali következtetéseket levonnunk az üggyel kapcsolatban”. Néhány következtetést azonban nem ártana azonnal levonni. Egyrészt azt, hogy Magyarország az Európai Unió és a NATO tagjaként határozottan kiáll az európai béke és Ukrajna területi egysége mellett. Ezzel összefüggésben felfüggeszti az Oroszországgal a paksi atomerő bővítéséről folyó tárgyalásokat és a helyzet tisztázódásáig befagyasztja a projektet. Nyilvánvaló, hogy Magyarország számára kizárólag a nyugati szövetség kínál biztonságot és gazdasági felemelkedést. Most keletről viharos szelek érkeznek, amelyek megtéphetik még a magyar nemzet vitorláját is. Ezért kell világossá tenni, hol állunk, kivel tartunk ebben a vitában. Mert ma még „csak” az ukránoknak van szüksége a nyugati világ szolidaritására és segítségére, de holnap talán már a magyar kisebbség is rászorulhat erre. Oroszországgal, amennyiben bebizonyítja, hogy békés szándékai vannak, hogy a gazdasági kapcsolatait, pénzügyi forrásait nem politikai zsarolásra akarja használni, akkor a kölcsönös előnyök mentén lehet és kell gazdasági együttműködést folytatni. Elvtelen alkukról, a magyar miniszterelnök elhallgattatásáról azonban szó sem lehet. Az MSZP támogatja a magyar kormány minden olyan lépését, amely az európai szövetség, egyben a kárpátaljai magyarok biztonságának erősítését szolgálja. Helyesnek tartjuk és támogatjuk az operatív törzs létrehozását. Kívánatosnak tartanánk, hogy a veszélyes helyzetre való tekintettel az ellenzék szakpolitikusait, szakértőit is hívják meg az értékelő értekezletekre. A legfontosabb azonban az, hogy a magyar miniszterelnök több heti hallgatás után végre bátran és egyértelműen foglaljon állást Ukrajna ügyében. Van, amikor nem lehet hallgatni, nem szabad lapítani, mert annak nem ő, hanem Magyarország és a kárpátaljai magyarok fogják megfizetni az árát!
Ne vegye komolyan!
Mesterházy Attila vasárnapi írása Orosz-ukrán háború, sőt talán nem túlzás azt állítani, hogy újabb hidegháború is fenyeget, a magyar miniszterelnök pedig sehol. Hallgat.
V. évfolyam 1. szám
Vagy mégis…? „Kellő méltósággal, higgadtan, nyugodtan menjünk el és adjuk le a jövőnket” – szólta el magát Orbán Viktor február végén, a szekszárdi kórház felújított szárnyának ünnepélyes átadásakor. És hová? A ruhatárba, vagy a csomagmegőrzőbe? Később úgy korrigált, hogy a „voksunkat”. Mivel azonban nyilván arra gondolt, hogy szavazzanak a Fideszre, a kettő ugyanaz. (cikkünk a 3. oldalon)
Van esély a győzelemre Zsúfolásig megtelt a káposztásmegyeri Közösségi Ház terme a február 26-diki „Teadélutánon”. A délután házigazdája Kiss Péter országgyűlési képviselő, vendégei Lendvai Ildikó képviselő és Lengyel László közgazdász-politológus voltak. (cikkünk a 2. oldalon)
Nyugdíjas tények, avagy, tények a nyugdíjakról Nagy szeretettel szapulja az Orbán-kormány – papagájai által – az előző kormány(ok) nyugdíjakkal kapcsolatos intézkedéseit. Őket hallgatva, azon csodálkozik az ember, hogy volt egyáltalán nyugdíj-szolgáltatás! Érdemes előszedni a Fidesz-kormány által „nyugdíjba” küldött tényeket e kérdés kapcsán. (cikkünk a 4. oldalon)
Újpesten nőtt a bűnözés „Jelentem, az országban rend van!” – kezdte öntudatosan mondandóját kollegái előtt néhány napja Magyarország belügyminisztere, Pintér Sándor. Mi most mögé nézünk ennek a jól csengő mondatnak, és megpróbáljuk számokkal is alátámasztani, hogy ön, kedves olvasó miért nem érzi ezt stabil biztonságot a hétköznapokban. (cikkünk a 5. oldalon)
Ell kell menni szavazni! (cikkünk a 3. oldalon)
Mivé lesz egy száj (cikkünk a 8. oldalon)
Ő már „leadta” a jövőnket, a paksi fejlesztési projekttel… Áder János köztársasági elnök aláírta a paksi egyezményről szóló törvényt. És már tárogatózni is tanul… Mi a különbség Schmitt Pál volt, és Áder János jelenlegi köztársasági elnök között? Hát Áder legalább helyesen ír… Na és a bajusz?! Orbán azt mondta kínai látogatása alkalmával, hogy „Aki a magyarokkal köt üzletet, az az EU növekedési motorjával kerül kapcsolatba.” A kipufogó is kapcsolatban áll a motorral… Sőt, a sebességváltó rükverce is! Orbán bejelentette, hogy 2014 a „rezsiharc” éve lesz. Én ettől viszkető kiütést kapok! Még emlékszem a „békeharcra”, aminek egyik mellékfrontja a Békekötvény volt. Most akkor jön majd a „Rezsikötvény” is? Én őszintén remélem, hogy 2014 a béke éve lesz. Legalábbis április 6-dika után… Kéne már végre egy kis „rugalmas elszakadás”! Állítólag március 29-dikén, egy héttel a választások előtt, újra utcára vonul a Békemenet, ezúttal a paksi beruházás mellett demonstrálva. Ez a világ legbátrabb csapata! Kizárólag olyan kérdésekben mennek utcára, melyekről már jogerős kormányzati döntés született. Remélem most is hozzák a „Nem leszünk gyarmat!” feliratú molinót.
Rendbe kell tenni a közoktatást A jelenlegi FIDESZ-kormányzat, mint más területeken, úgy a köznevelésben is – ahogy most ők nevezik a közoktatásunkat –, nagyot markolt, de keveset fogott. Az előző kormányok közoktatás-politikáját teljesen felrúgva próbálta a négy éves ciklusában fenekestől felforgatni azt, ami addig jól működött! Ez oly mértékben sikerült, hogy a helyzet tragikussá vált. (cikkünk a 6. oldalon)
Fényes lobogóikat Keleti szelek fújják… (cikkünk a 4. oldalon)
Az emberi méltóságról „Kénytelen vagyok néhány szót fordítani a közmunka-programra is. Szeretném, ha tudnák, hogy amikor önök itt erről beszélnek, akkor emberek százezreiről beszélnek. Önök – ne hara-
gudjanak, hogy ezt mondom –, önök sértegetik, belegyalogolnak azoknak az embereknek az önbecsülésébe, akik végre úgy döntöttek, hogy élnek azzal a lehetőséggel, hogy nem jövedelempótló segélyt várnak otthon, hanem elmennek dolgozni.
Szijjártó azeri látogatása után azt írták az azeri lapok, hogy bővíthető a két ország együttműködése az emlékműépítés területén is. Már látom, ahogy a Gellért hegyi Szabadságszobor kezében a pálmaág helyére egy szép, nagy balta kerül… Vagy a nőalak helyére Szafarov.
VÚ Bp
2
V. évfolyam 1. szám
Van esély a győzelemre! Lengyel László előadása tartalmában volt érdekes, izgalmas. Nem az Orbán-kormány gazdaságban viselt dolgairól beszélt, hanem arról, hogy Orbán Viktor olyan szervezetet állított fel, mely minden ellenőrzés nélkül létezik, nem csak a szokott „fékek-egyensúlyok” hiányoznak, de belső, párton belüli kontroll sincs. Ez egy egyszemélyes vezetés, és egyetlen személy még akkor sem képes mindent a megfelelő alapossággal átlátni, ha ő maga azt hiszi magáról. Értekezése három kérdéskört boncolgatott. Az első: hova jutottunk? E kérdés politikai mérlege az, hogy eljutottunk egy olyan politikai rendszerhez, melyben egyetlen politikai ellensúly sincs. Ez bizony teljesen új dolog, mert nem csak az államrendszerben nincs ellensúly, hanem magán az állampárton, a Fideszen belül sincs! Ez egy vezér-központú, személyesen irányított rendszer, ami azt jelenti, hogy bármiről, bármikor döntést lehet hozni anélkül, hogy tudhatnánk róla. – fejtette ki Lengyel az első témakört. Példának – többek között – azt hozta fel, hogy hazánk gazdasági szerkezete olyan átalakuláson ment keresztül az elmúlt két évtizedben, hogy a GDPnek a mezőgazdaság csupán 1,8, az ipar mindössze 14,5 százalékát teszi ki, a többi alapvetően a szolgáltatás és a kereskedelem. Ám mivel Orbán a különböző „harcaiban” éppen ezt a szektort támadta a legintenzívebben, nincs mit csodálkozni azon, hogy ebben a szektorban jelentősen megnőtt a munkanélküliség, hiszen ahol nincs fejlesztés – mert az erre fordítható összegeket a kormány durván lecsökkentette a különböző különadók és hatósági árak segítségével –, ott leépítés indul el, ami elbocsátásokkal jár. Ez a folyamat az oka annak is, hogy nem
tud érdemben nőni a gazdaság. Mint mondta, egy ilyen rendszer, egy ilyen vezetés látszólag rendkívül hatékony, már ami a gyorsaságot illeti, de végtelenül merev, veszélyes, és rettenetesen sok hibát, hibalehető-
Zsúfolásig megtelt a káposztásmegyeri Közösségi Ház terme a február 26-diki „Teadélutánon”. A délután házigazdája Kiss Péter országgyűlési képviselő, vendégei Lendvai Ildikó képviselő és Lengyel László közgazdász-politológus voltak.
séget hord magában. Ez – többek között – azért lényeges, mert az intézményrendszer is teljesen kézre van alakítva. Ehhez a kialakított piramishoz tartozik az is, hogy kialakult a gazdaságban is egy olyan átrendeződés, melyben a felső 10-20 ezer hihetetlenül meggazdagodott, a volt középosztály egyre lejjebb csúszik, és az alattuk levő rétegek helyzete egyszerűen teljesen kilátástalanná vált. Ez a jövedelem-átcsoportosítás jelent meg az egykulcsos adóban, a rezsicsökkentésben, a vállalkozások adójának csökkentésében is. Ezzel a társadalomban felállítottak egy úr-szolga viszonyt. Van egy szűk kör, nekik „jár” szinte minden, és aki nincs ebben a körben, az minden
szempontból védtelen és kiszolgáltatott. Ám ez a struktúra ellentétes minden demokratikus kulturnemzet rendszerével a világon. A második: ha mindez így marad, hová jutunk, vagyis, hogy mi a választás tétje? Négy kérdés fogja meghatározni az emberek döntését a választáson.
Nyugat, vagy Kelet? Bécs, Párizs, London, vagy Moszkva, Kijev, Peking? Nem arról van szó, hogy az emberek sokat foglalkoznának a külpolitikával, de talán érdemes emlékezni rá, hogy amikor a nyolcvanas évek végén nyitottabbá vált az ország, a turisták zöme nem Moszkva, hanem Bécs felé tódult bevásárolni. De ma, az országot munkát keresni elhagyó fiataljaink sem Moszkva felé indulnak! Ez bizony egy valóságos kérdés. Gondoljanak bele mondjuk a Balaton partján egy olyan táblába, hogy „Osztrákok haza!”. A harmadik, hogy lesz-e munkahely, lesz-e biztonság? Vajon lát-e esélyt az ember arra, hogy az elmúlt négy év gazdaságpolitikájával munkahelyek teremtődnek, vagy
nem? Amit e kérdésben az ellenzék bátran megígérhet, az a foglalkoztatás, a biztonság, és a nyugalom. A negyedik, hogy elhiszik-e, hogy ugyanazok a fölülről érkező, diktatórikus viszonyok fognak fönnmaradni, erre szavaznak-e, vagy sem? Ez – bizonyos értelemben – egyfajta életforma-háború. „Éppen a minap kérdezték meg tőlem, mi különbözteti meg a jobboldalt és a baloldalt? Azt válaszoltam, hogy az életforma különbsége. A baloldal nem gondolja azt, hogy a főnöknek van mindig igaza, hogy mindig a férfinek van igaza, hogy mindig felnőttnek van igaza, hogy mindig a felsőbbségnek van igaza, szemben a védtelennel, a nőkkel, a gyerekekkel, stb. Ez ma legdurvább elnyomó társadalom képe, amit itt fölállítottak!” – zárta le előadását Lengyel László. Lendvai Ildikó cselekvésre és részvételre buzdított. Mint mondta, egy kétesélyes választás előtt állunk, és ez jó, mert ha van esélyünk, akkor csak rajtunk múlik, hogy ebből a jobb változatot hozzuk ki. „Ha Orbán Viktor azt mondta, hogy nyergeljetek, mi azt mondjuk, amit Baradlay Richárd huszárkapitány mondott A kőszívű ember fiaiban, mikor édesanyja hazahívta őt Magyarország védelmére, hogy «Nyergelj, fordulj!».” Nem véletlen – mondta –, hogy Orbán folyton háborús retorikát használ, hiszen ha egy ország állandóan „hadban áll”, külső és belső ellenségek támadják, akkor az hadvezérre vágyik. Mi olyan Magyarországra vágyunk, ahol nem „háború” folyik, hanem nyugalom van, amelyik szolidáris minden tagjával a társadalom szétszakításával szemben, és amelyik Európa felé tart, és nem Ázsiába. A teadélután a résztvevők kérdéseivel és a vendégek válaszaival zárult.
10. évadját ünnepelte a nyugdíjas „Ki Mit Tud?”
Programok: zz Március 12-én, szerdán 16.00 órakor kezdődő Teadélutánra várom Önöket, Varju László országgyűlési képviselő, a Demokratikus Koalíció pártigazgatója lesz a vendégünk a Polgár Centrumban (IV. Árpád út 66.). Kiss Péter országgyűlési képviselő zz Március 18. kedd 17.00 órára várom Önöket egy Teadélutánra – egy kötetlen fogadóórára -, Angyalföldön a Számítástechnikai Ált. Iskolába (XIII. Gyöngyösi sétány 7.), vendégünk Lakner Zoltán politológus. Kiss Péter országgyűlési képviselő zz Szeretettel meghívom Önt és kedves családját „Az én vendégem az Ön vendége!” Közéleti Klubba, a Nőtagozat egyik rendezvényére, ahol Lévai Katalin írónő, volt esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter és Kiss Péter képviselő úr lesz a vendégünk a Káposztásmegyeri Közösségi Házban egy jó hangulatú, érdekes beszélgetésen március 20-án, (csütörtökön) 16.30 órakor (IV. Lóverseny tér 6.), ahová is várunk minden kedves érdeklődőt, nemcsak a hölgyeket! Bedő Kata az MSZP Újpesti-Káposztásmegyeri Szervezet Nőtagozatának elnöke zz Szevasz Tavasz! A Természetjáró Kör következő kirándulása március 21-én, pénteken lesz, a Budakeszi Vadasparkba megyünk, ahol szakvezető kíséretével megnézzük a parkot. A kedvezményes belépőjegy 800 Ft. Rendezvényünk fővédnöke: Kiss Péter országgyűlési képviselő. Azokat is várjuk baráti közösségünkbe, akik eddig nem túráztak velünk! Kalina Éva (tel: 441-5555) zz A „Ki Mit Tud?” rendezvénysorozat következő előadása március 25-én (kedden) 10.00 órától lesz Angyalföldön, a Láng Művelődési Központban, fővédnök: Kiss Péter országgyűlési képviselő (XIII. Rozsnyai u. 3.; a Forgách utcai metró megállóhoz van közel ez az épület). zz Országház-látogatás Szeretettel meghívom Önöket 2014. március 29 -én (szombaton) 10.30-kor Országház-látogatásra! Az épületbe való beléptetés miatt jelentkezni kell a 441-5555-ös üzenetrögzítős telefonszámon március 26. (szerda) 12.00 óráig! A csoportot az Országházban idegenvezető kíséri. A látogatás időtartama kb. 1 óra, amely magában foglalja a koronázási jelvények megtekintését is. Várom Önöket, barátsággal, Kiss Péter országgyűlési képviselő
Az első kérdés, hogy milyen lesz a választás idején a közérzete az embereknek a gazdaságot – a saját gazdaságukat – illetően. A második, hogy a tét az, hogy
Jubileumi
gálaműsorral ünnepelte 10. évadját a nyugdíjas „Ki Mit Tud?”. Amikor 2004-ben elindult a rendezvénysorozat, mi magunk sem gondoltuk, hogy ennyi éven át, ilyen nagy és állandó érdeklődés mellett zajlanak majd ezek a programok.
A „Ki Mit Tud?”-on indulók egyre több kategóriában próbálhatták ki tehetségüket, ezzel párhuzamosan pedig, létrejött a „Ki Mit Tud?” Klub is. Kiss Péter országgyűlési képviselő – aki a kezdetektől fővédnöke a programsorozatnak – köszöntőjében elmondta, büszke arra, hogy ennek a kezdeményezésnek a részese lehetett, szinte hihetetlen, hogy a közel 150 előadás után is még mindig nincs üres szék a teremben. A fellépőkben megvan a civil kurázsi, bátran és büszkén vállalják amatőr produkciójukat, kiállnak a színpadra, ami még a profiknak sem megy mindig gond nélkül. Megköszönte a fellépők és a nézők kitartását, folyamatos érdeklődését; köszönetet mondott a Művelődési Ház dolgozóinak is, hogy ennyi éven át segítettek a programsorozat megrendezésében! A siker titka valószínűleg abban rejlik, hogy kialakult egy közösség, ahol szórakoztató elfoglaltság, sok ismerős, barát várja őket hétrőlhétre. Várjuk továbbra is Önöket! – mondta, találkozzunk a 200. előadáson is! A „Ki Mit Tud?” rendezvénysorozat március 25-én (kedden) 10:00 órától „vendégségbe megy” Angyalföldre, a Láng Művelődési Központba (XIII. Rozsnyai u. 3.). A belépés ingyenes. Jöjjenek el, nézzék meg az előadást, meglátják jól fogják magukat érezni, barátokra, ismerősökre találnak. „Jó ide tartozni!” – mondják a Klubtagok! Kalina Éva, a „Ki Mit Tud?” szervezői nevében
3
201. március 6.
VÚ Bp
Beszélgetés Kiss Péter országgyűlési képviselővel – Önről azt tartják, hogy a durva hangú vitákban nem szokott részt venni. - Talán abból adódik ez a vélekedés, hogy én minden esetben mindenkit szívesen meghallgatok, aztán, ha kíváncsi rá, elmondom az én álláspontomat is. Az viszont valóban igaz, hogy a napjainkban egyre elhatalmasodóbb mocskolódásokban nem veszek részt, az ilyesmi mindig távol állt tőlem. – Hogyan keveredett a politikába? – Én egy kis városból, Celldömölkről származom, pedagógus családból. Édesapám a helyi gimnázium tanára volt, édesanyám is tanított. Testközelből láttam a kisemberek mindennapi életének nehézségeit, de nem csak láttam, saját bőrömön is éreztem. A családi legenda szerint akkoriban telente a konyhában, a lavórban bizony néha megfagyott a víz. Ilyen körülmények között természetes, hogy baloldali szellemiségű család volt a miénk. Édesapám egész életében közéleti érdeklődésű ember volt, akár azt is mondhatnám, tőle ragadt rám ez a fajta világlátás. Ebben persze szerepe volt a tanári, pedagógusi életnek, annak a segítő magatartásnak, ami
a jó pedagógusokat a mai napig is jellemzi. A héten, a farsangi rendezvényünkön megszólított egy úr, elmondta, hogy édesapám tanította őt Szombathelyen, látszott rajta, hogy több évtizeddel később is jó érzéssel gondol vissza rá. Szeretnék én is ilyen „benyomásokat, nyomokat” hagyni majd magam után. Számunkra természetes volt, hogy ott a helyünk, ahol az emberekről van szó, ahol lehet és kell értük tenni valamit. Nekem a mai napig ez a politikai hitvallásom. – Úgy gondolja, politikai sikerei is ebből az indíttatásból fakadnak? – Nem érzem sikernek a szó karrieri értelmében politikai pályafutásomat. Ez számomra munka, feladat, és csak azért nem használom a küldetés szót, mert annak ma már egészen más a jelentése, akusztikája. A mai „küldetéseseket” nem is szeretem. De az tény, hogyha megnézi, hogy eddig milyen fontosabb posztokat töltöttem be, azok mind a munkához, a munkahelyekhez, és a szociális kérdésekhez kapcsolódtak. Engem nem kell, és soha nem is kellett mesterségesen „szembesíteni” a valósággal, hiszen amikor kinyitom a leveleimet, a legnyersebb valóság önti el a szobámat;
„...abszolút elkötelezett a kerületért, a demokráciáért...“ Dr. Trippon Norbert, az MSZP Újpest-Káposztásmegyeri szervezetének elnöke:
Boruzs András, a Magyar Liberális Párt pártigazgatója:
– Én elég rég óta ismerem Pétert, tudom róla, hogy abszolút elkötelezett a kerületért, a demokráciáért, így nem okoz gondot, hogy támogassam, és ajánljam őt mindenki figyelmébe. Ez a személyes véleményem. De meg kell mondjam, hogy a pártomnak is ez a véleménye Kiss Péterről. Még annyit hozzátennék, hogy egyébként teljesen logikus, hogy az Orbán-kormány leváltásához a legteljesebb összefogásra van szükség. S mivel Péter az MSZP jelöltje, egy pillanatig sem merült fel bennünk, hogy ne támogassuk.
Több mint egy évtizede ismerem Kiss Pétert, ezért nem volt kérdéses számomra, hogy őt támogatjuk, mint országgyűlési képviselőjelöltet. Kiss Péter nagyon sokat tett Újpestért és az újpestiekért is. Ha személyes ügyben fordulnak hozzá, mindig megpróbál segíteni, megoldást találni a problémára. Eddigi munkássága és emberi hozzáállása miatt – túlzás nélkül állíthatjuk –, nagyon sokan szeretik és támogatják. Nem kérdéses, hogy méltó az újpestiek és az angyalföldiek bizalmára, és hogy megválasztott képviselőként ezt a bizalmat meg is fogja szolgálni. Kérünk mindenkit, hogy vegyen részt a választáson, és támogassa Kiss Pétert. Berényi Erzsébet, a Demokratikus Koalíció (DK) helyi szervezetének vezetője:
Én régebbről nem ismertem Kiss Pétert, csak mostanában ismertem meg. Úgy gondolom, mindenképpen megérdemli a támogatásunkat, hiszen Kiss Péter itt Újpesten már nagyon sok mindent letett az asztalra, többször nyert, és vele van esélyünk arra, hogy leváltsuk ezt a mostani kormányt. Ezen felül, a DK természetesen alapból is támogatja az Összefogás közös jelöltjét, hiszen csak így van esélyünk a választási győzelemre. Hiszen az eddigi különböző időközi választások, megmérettetések is azt mutatják, hogy összefogva le lehet győzni a Fideszt, és Orbán Viktort!
a teadélutánokon, a fogadóórákon, vagy amikor az utcán megyek és lépten-nyomon megállítanak ismerősök, vagy ismeretlenek. A politikának a mindennapokról kell szólnia, arról, ami a vacsoraasztalnál is téma, a megélhetésről, a terhekről, az adókról, az egészségről, a munkahelyekről, a szociális segítségről, vagy az iskoláról. Tudja az én koromban az embernek már nehéz újdonságot mondani, vagy mutatni. Ám ami meglep, ami szokatlan, az az egyre sötétebb, egyre kilátástalanabb életérzés, amivel naponta találkozik az ember. Nem azért változtattunk rendszert 1990-ben, hogy a huszonnégy évvel ezelőttit kelljen visszasírni. Az az elnyomorodás, amit ez a mostani kormány a hibás gazdaság- és társadalompolitikájával elért, elfogadhatatlan és tűrhetetlen. Ezen változtatni kell! – Hogy látja, milyen eséllyel indul a választáson? – Azt tudom és érzem, hogy engem itt ismernek és szeretnek az emberek, talán nem tűnik önteltségnek, ha azt mondom, igyekeztem okot adni rá. Az itt élők képviselete nekem nagyon fontos. Az biztos, hogy a választók nem nagy szavakra, ígéretekre kíváncsiak,
a helyi ügyekkel, akár kisebb közösségeket érintő problémákkal is kell foglalkoznia annak, aki felelősséggel szeretne képviselni egy körzetet. Meghallgatom az embereket, igyekszem mindent megtenni a problémáik megoldásáért. Nem meglepő, hogy leggyakrabban a munkahellyel és megélhetéssel kapcsolatban keresnek meg. Tapasztalatom szerint, de a felmérések is azt mutatják, hogy a családok háromnegyedének nincs megtakarítása, drámaian érinti őket, ha elvesztik állásukat. Eközben a kormány sikerpropagandát folytat, a néhány napos közmunkát és a külföldön dolgozó százezreket ös�szeadva „Kánaánról” beszél. Az elhibázott foglalkoztatáspolitika tetézi a gazdasági problémákat is, egy rossz gazdaságpolitika kihat az emberek szociális helyzetére, ezért ma már milliók élnek növekvő szegénységben, több mint másfél millió-
an pedig, köztük gyerekek tízezrei a mindennapos éhezés határán. Felelős gazdaságpolitikára van szükség, amely kiszámíthatóságot és biztonságot hoz az emberek életébe, amely nem ígérget, nem tesz teljesíthetetlen vállalásokat. – Végezetül azt kérdezem, mire büszke? – Az emberek bizalmára, és természetesen a családomra, a lányomra Diára, aki kitűnő tanuló, idén felvételizik az egyetemre.
El kell menni szavazni!
Kiss Péter országgyűlési képviselőt, a 2014-es országgyűlési képviselő választáson Angyalföld északi részének képviselőjelöltjét ajánlom az Önök figyelmébe! Péterrel több éve dolgozom együtt az Országgyűlésben. Munkája során mindig a munkavállalók, a nyugdíjasok, a fogyatékkal élők és a szociálisan rászorulók érdekeit képviseli. Fontos az az értékrendszer is, ami összeköt bennünket, az, amelyik sohasem kirekesztő, amelyik a másik ember megértésén alapul.
Kiss Péter eddigi munkája garancia a jövőbeli eredményes együttműködésünkre és a kerületi érdekek parlamenti képviseletére! Dr. Tóth József polgármester, országgyűlési képviselő
Szurdok Krisztina, az Együtt – a Korszakváltók Pártja 11. választókerületi vezetője (Bajnai Gordon vezette párt) A csoport vezetőjeként nagy reményemet váltotta valóra, hogy létrejött az Ös�szefogás, hiszen ez az egyetlen esélye annak, hogy közösen leváltsuk Orbán Viktor rendszerét. Kiss Péterrel csak a kampány elején volt alkalmam találkozni, de személyében egy nyitott és pozitív személyiséggel rendelkező embert ismerhettem meg. Természetes, hogy egy összefogás sok mindent magában hordoz.
Negatívumokat és pozitívumokat egyaránt. Benne van azonban minden olyan érték, ami egy jól működő demokráciában: kompromisszumra való képesség, egymás értékeinek, eredményeinek elismerése, és természetesen az egészséges kritika önmagunk és szövetségeseink felé is. Ezeket az értékeket kell közösen visszahoznunk mindennapi életünkbe és a politikai életbe egyaránt, ezért kell győznünk április 6-án. „Egyenként elbuknánk, de EGYÜTT győzni fogunk!”
Altfatter Adalbert a Párbeszéd Magyarországért helyi vezetője A PM helyi vezetőjeként az ös�szes körülményt figyelembe véve az egyetlen lehetséges jó megoldásként tekintek arra, hogy létrejött az ellenzéki összefogás. Igaz, nem egyszerűen, de megszületett a megállapodás és bár kevés szó esik róla, de egy program alapú megállapodás született. Először az Együtt 2014-el, később pedig az MSZP-vel
írtunk alá egy közös programot. Mondhatom, hogy nem kellett nagy kompromisszumokat kötnünk, mert egy haladó, baloldali, a mai kor kihívásaira válaszoló gazdasági és társadalompolitikai program született, melyet örömmel támogattunk. Kiss Péter képviselőjelöltségét azért támogatjuk a kerületben, mert őt tartjuk a legalkalmasabb jelöltnek arra, hogy megnyerje ezt az egyéni körzetet. Ismert, rutinos, tapasztalt politikus.
Nehéz szülés volt, de megszületett végre az összefogás, pontosabban az Összefogás! Márpedig ez volt az előfeltétele annak, hogy reális lehetőséggé váljon az Orbán-kormány leváltása, hogy Magyarországot a tomboló téboly állapotából egy szabad, demokratikus, európai állammá átformálni képes kormányzat vezesse a jövőben. Most gőzerővel folyik a kampány, mindenki győzköd mindenkit a maga igazáról. Illetve nem is pontos ez a kép. A Fidesz nem hirdetett programot, nem is ígért ilyet. Talán úgy vélik, elég ha csak lejáratnak minden ellenfelet, így aztán a választóknak nem marad más lehetőségük, mint leszavazni rájuk. El is árasztották az országot a lejárató, „bohócos” plakátjaikkal, valamint azokkal a semmitmondó, egyen-plakátokkal, melynek hazug szlogenjét – tudniillik, hogy „Magyarország jobban teljesít” – a közpénzből finanszírozott kormánypropagandától kapták meg potom pénzért, ám ezen felül egyszerűen nem szólnak semmiről. Az Összefogás konkrét, cselekvéseket is tartalmazó programot ígér! De mindentől függetlenül: el kell menni szavazni! Akinek elege van már abból, hogy évről-évre egyre inkább nyomorog, az menjen el, és szavazzon az Összefogásra! Aki szeretné, hogy gyermeke hazajöjjön külföldről – ahová ez a kormány üldözte el –, az menjen el, és szavazzon az Összefogásra! Akinek elege van abból, hogy a munkahelyén minden mondatára ügyelnie kell, mert a főnök azonnal kirúghatja, az menjen el, és szavazzon az Összefogásra! Akinek elege van abból, hogy mások mondják meg neki, hogy miről mit gondolhat, az menjen el, és szavazzon az Összefogásra!
Nincs más lehetőség, el kell menni szavazni!
VÚ Bp
4
V. évfolyam 1. szám
Az emberi méltóságról „Kénytelen vagyok néhány szót fordítani a közmunka-programra is. Szeretném, ha tudnák, hogy amikor önök itt erről beszélnek, akkor emberek százezreiről beszélnek. Önök – ne haragudjanak, hogy ezt mondom –, önök sértegetik, belegyalogolnak azoknak az embereknek az önbecsülésébe, akik végre úgy döntöttek, hogy élnek azzal a lehetőséggel, hogy nem jövedelempótló segélyt várnak otthon, hanem elmennek dolgozni. Miért nem akarják elfogadni, hogy több százezer embernek számít az, ha kétszer an�nyi közmunkabért vihet haza, mint amennyi segélyt kapott korábban? Ezzel családok százezreinek javul a helyzete. Vitatkozzunk arról, hogyan lehetne ezt javítani, vagy mást csinálni helyette, de azt ne tegyék, hogy ezeket az embereket itt szinte minden ülésen rendszeresen megsértik, azt a benyomást alakítják ki, mintha a közmunka-rendszer, és mindenki, aki abban részt vesz, valami kárt okozna ennek az országnak.” – mondta dr. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnök az Országgyűlésben február 3-dikán, egy napirend előtti felszólalásra válaszolva.
Mármost két eset lehetséges. Az első, hogy Orbán hiszi is amit mond. Ez igen szerencsétlen fordulat lenne, mert nem jó az egy országnak, ha kiderül, hogy a vezetője egyszerűen hülye, aki nem érti, hogy miről beszél az ellenzéke. Sokkal valószínűbb a második eset, nevezetesen, hogy Orbán Viktor nagyon is tudja, miről van szó, csak úgy tesz, mintha félreérthetően fogalmazna az ellenzék, ő pedig boldog örömmel érti félre. Azt ugyanis senki nem mondta, hogy káros dolog lenne a közmunka, mint olyan! És természetesen a közmunkások emberi méltóságát sem sérti, ha valaki kritizálja ezt az orbáni közmunka-rendszert. (A legnagyobb kritikusuk maguk a közmunkában dolgozók!) Ám álljunk meg egy szóra az emberi méltóságnál, amit oly nagyon a szívén visel a miniszterelnök úr! Szóval ki is beszél itt az emberi méltóságról? Az, aki életében soha nem nélkülözött, aki csak távoli mesékből ismeri ezt az állapotot? Gyermekkorában szüleinek tisztességesen megfizetett, biztos állása volt, még arra is futotta, hogy a fiú egyetemre járjon. Igaz, akkoriban még nem volt „tanulmányi költségtérítésnek” átkeresztelt tandíj. (Sőt, ösztöndíjak voltak, tanulmányi, meg szociális ösztöndíjak, mivel akkor még az volt a kormány szándéka, hogy minél több – arra szellemi kvalitása miatt érdemes –
Fotó: MTI
fiatal tanuljon, s ennek érdekében hogy egyik-másik helyi potentát saját nőtteket ahelyett, hogy értelmes, mindent meg is tettek.) Ifjú korában földjét rendezteti a közmunkásokkal, valóban hasznos, produktív munkát Soros György alapítványa fizette mint annak idején a földesúr a job- adna nekik olyan bérért, ami mellett angliai tanulmányait, aztán beült a bágyaival! Ha meg végképp nincs emelt fővel járhatnának, mert megparlamentbe – ciklusonként rende- munka, „továbbképzés” címszó alatt élnek belőle. És ennek hiányát kritisen emelkedő fizetéssel –, és azóta töltetnek ki velük olyan felmérőt, amit zálja az ellenzék, mint ahogyan azt is onnan kapja a fizetését még akkor csak gyengeelméjű kisgyerekekkel ön is pontosan tudja, csak válaszaiban beszél mellé. is kapva, mikor négy évig a munka- íratnának meg. helye környékére se nézett. Mit tud- Nem, tisztelt miniszterelnök úr, ez Az emberi méltóságról. Arról, amija Orbán Viktor, mi az a nélkülözés, az, ami sérti az emberi önbecslést, ről önnek fogalma sincs! mi az, amikor hónap végén már csak mikor jobbágyi, vagy bérrabszolgaEsti János alig jut ennivalóra valami? sorba taszítja a munkanélküli fel(Hadd szúrok ide egy végtelenül populista történetet. Feleségem mesélte, tanúja volt, hogy egy középkorú asszony két kis gyermekével bement a boltba, s a kisebbik gyerek elslis�szolt mellőle, és levett a pultról egy szelet csokit. Az asszony kérőn fordult az egyik bolti eladóhoz: „Kérem, vegye el a gyerektől, mert nekem nem adja oda, és nem tudom kifizetni!” Az eladó kedves mosollyal kicsalta a gyerektől a csokit, ő sem volt abban a helyzetben, hogy legyintsen, és majd záráskor a pénztárnál saját zsebből pótolja a hiányt. Vajon Orbán Viktornak mikor kellett gyerekei közül bármelyikkel is ezt tennie?) Szóval Orbán a közmunkával védi az emberi méltóságot! Lám! Mi is ez a közmunka manapság? A totális kiszolgáltatottság. Teljes kiszolgáltatottság, méghozzá éhbérért! Az előző kormányok alatt a közmunkások bére a mindenkori minimálbér volt, ma ennek a fele! Igaz, a segélyt is durván lecsökkentették, mind a folyósítás idejét, mind a folyósított összeget tekintve. Emellett hány esetről hallottunk, tudunk, A magázódásból tisztán látszik, hogy felnőtteknek készült!
Nyugdíjas tények, avagy, tények a nyugdíjakról Nagy szeretettel szapulja az Orbán-kormány – papagájai által – az előző kormány(ok) nyugdíjakkal kapcsolatos intézkedéseit. Őket hallgatva, azon csodálkozik az ember, hogy volt egyáltalán nyugdíjszolgáltatás! Érdemes előszedni a Fidesz-kormány által „nyugdíjba” küldött tényeket e kérdés kapcsán.
Budapest nyugdíjtérképe
elvétele annyira fáj a Fidesznek – szintén a Medgyessy-kormány vezette be! Emlékeznek még rá? Itt jegyezzük meg, hogy amikor a második Gyurcsány-kormány csökkentette – mert akkor az még csak csökkentés volt a 13-dik havi nyugdíjak vonatkozásában –, aztán a gazdasági világválság kényszere miatt a Bajnai-kormány ideiglenesen felfüggesztette a 13dik havi nyugdíjat, vajon miért nem adta vissza, és adja a mai napig újra az Orbán-kormány? Állítólag „Magyarország jobban teljesít”. Ha így van (lenne), ugyan mi az akadálya annak, hogy újra bevezessék? Ugyancsak az a kormány rendezte – jelentősen megemelve! – az özvegyi nyugdíjakat! Emlékeznek még rá? Egyszerűen hazugság, hogy a mostani kormányt megelőző kormány(ok) alatt a nyugdíjak reálértéke csökkent. Ellenkezőleg, ha megvonjuk annak a nyolc évnek a mérlegét, a nyugdíjak reálértéke nőtt! *2013. decemberi adatok Emlékeznek még rá? (Elég, a januári 2,4 százalékos hacsak belegondolnak: nyugdíjemeléssel mikor éltek könnyebben a felszorozva, kerekítve. nyugdíjból hat nyolc évvel Forrás: ONYF, Figyelő-számítás ezelőtt, vagy most?) És akkor nézzük, hogyan
A Medgyessy-kormány azzal kezdte működését – még az első 100 napon belül! –, hogy visszaadta a nyugdíjasoknak azt a 19 ezer forintot, amit az őt megelőző, első Orbán-kormány különböző manipulatív eszközökkel egyszerűen kivett a nyugdíjasok zsebéből. Emlékeznek még rá?! A 13-dik havi nyugdíjat – melynek
„mentette meg” a nyugdíjasokat ez a mostani Orbán-kormány? Eltörölték a korkedvezményes nyugdíjat, helyette – erősen szelektálva – hitvány járadékká minősítették azt (méghozzá visszamenő hatállyal), amiért derekasan megdolgoztak az ebben részesülők! Rendkívül megalázó módon indították el és folytatták le a rokkantnyugdíjasok felülvizsgálatát, s bár valóban kiszűrtek néhány munkaképes embert e körből, lényegében nem jelentett átütő sikert az egész procedúra, viszont tényleg megalázó dolog, hogy ha valaki mondjuk elveszítette az egyik karját, évente meg kell jelennie egy felülvizsgálaton, ahol ellenőrzik, nem nőtt-e ki újra a karja, maradhat-e rokkantnyugdíjas? A hazai történelmünk talán legaljasabb, és legcinikusabb módján kényszerítették vissza a magánnyugdíj-pénztár tagokat az állami nyugdíjba, és vették el az addigi nyugdíj-megtakarításukat. (Azóta ez a háromezer-milliárd szépen el is tűnt!) Mindezt úgy kommunikálták, hogy „megvédjük a nyugdíjakat a biztosítóktól, akik eltőzsdézték a zemberek pénzét”. Ehhez képest a tavalyi év után 7 százalékos hozamot produkáltak a megmaradt magánnyugdíj-pénztárak! Megszüntették a nyugdíjbefizetések járulék-státuszát, ma már adóként fizetjük a nyugdíj-befizetéseket. Ez azért fontos, mert a járulék után járandóság keletkezik, azután jogunk
van a nyugdíjra! Ám ezt a jogot az Orbán-kormány elvette! Nyugdíjat ugyan még most is fizetnek – próbálnák csak nem fizetni! –, de már csak az ő kegyükből fakadóan, és nem a jog, a jogosultság alapján! A „gránitba vésett” szép, új Alaptörvényünk sem írja elő, hogy az államnak kötelessége a nyugdíjasokról történő gondoskodás! Ennél már nem is lehetne kiszolgáltatottabb helyzetbe hozni az amúgy is kiszolgáltatott nyugdíjasokat! És megér egy misét a nyugdíjak reálértéke is! Igaz, megemelték az éves infláció nagyságával a kifizetéseket, de azt már nem vették figyelembe, hogy a nyugdíjasok fogyasztásai jelentősen eltérnek a lakosság többi rétegétől! Az alapvető élelmiszerek ára az elmúlt négy év során több árucikknél megduplázódott, de mindegyik esetében az átlagos inflációnál sokkal jobban emelkedett! Ezt az emelkedést viszont már nem kalkulálták bele a nyugdíj-emelésekbe! Így hát a nyugdíjak reálértéke nominálisan – számszerűen – megmaradt ugyan, ám egy nyugdíjasnak megélni belőle ma sokkal nehezebb, mint volt tegnap, vagy tegnapelőtt. Vessék össze a fentieket! Tényleg ezt akarták, akik 2010-ben a Fideszre szavaztak? Ezt ígérte a Fidesz, ezt Orbán Viktor? Idén lesz még mód korrigálni a négy évvel ezelőtti tévedést. Érdemes megfontolni…
5
201. március 6.
Újpesten nőtt a bűnözés „Jelentem, az országban rend van!” – kezdte öntudatosan mondandóját kollegái előtt néhány napja Magyarország belügyminisztere, Pintér Sándor. Mi most mögé nézünk ennek a jól csengő mondatnak, és megpróbáljuk számokkal is alátámasztani, hogy ön, kedves olvasó miért nem érzi ezt stabil biztonságot a hétköznapokban. Mondhatnak nekünk bármit, a köz biztonságáról, ha a közösségi létezésünk során egyre többször érezzük annak szükségét, hogy a hátunk mögé nézzünk, szorosabban fogjuk a táskánkat, és esténként, akár háromszor is leellenőrizzük, hogy minden zár zárva van-e a lakásajtón, bekapcsolva fityeg-e a biztonsági lánc. Mondhat a hivatalosság bármit, ha mi, akik éljük az életünket, mást érzünk. Mindez az érzés azonban egészen addig, amíg a számok nyelvén alá nem támasztjuk, mint szubjektív észlelés, lesöpörhető az asztalról. A számok világa már egészen más, bár ez a kormány – ahogy a valóság többi elemével – a számokkal is hadilábon áll; nem megérteni akarja, nem tanul belőle, inkább magához idomítaná. Az alább következők előtt a rendőrség mentségére azt azért el kell mondanunk hogy Budapesten az elmúlt évek gyakorlata szerint, amennyiben megüresedett egy státus, azt nem tölthették fel, hanem vagy a központi szervnek kellett átadni, vagy vidéki kapitányságok létszámát növelték vele. Ennek eredményeképpen a BRFK létszáma ma hozzávetőleg 6500 fő, míg 5 ével ezelőtt ez a szám meghaladta a 9000-et, így a budapesti kapitányságok feltöltöttsége mindössze 70-80%. Ezek után nézzünk rögtön egy fontos és leleplező országos adatpárt: 2009-ben az ismertté vált bűncselekmények száma 394.034 volt, míg 2012-ben ugyan ez a szám 472.236ra emelkedett. Ez egy elfogadhatatlan növekedés, különösen annak fényében, amit a kormányzat nap mint nap sulykol a közbiztonságról. Egy szóval: az országos bűnelkövetés növekedése a „rend” következtében közel 25%, egy ekkora növekedést már nem lehet olyan jogszabályi tényezőkkel magyarázni, mint azzal, hogy lejjebb került a szabálysértési összeg, így ez is növeli a bűncse-
lekmények számát. Érdemes még egy számot megjegyezni: a rendőrség arcpirítóan rossz, mindössze 30%-os felderítési mutatóját. Újpesten még riasztóbb számokkal találkozunk, mint országosan. Úgy látszik, sajnos még nálunk sem telt el az a bizonyos „két” hét a választások óta, ami alatt ígérete szerint az Orbán rezsim rendbe teszi a közbiztonság ügyét. A vizsgált időszakban – 2008 és 2010 között – az első két évben látványosan javult Újpest közbiztonsága, ám 2010-ben egyszer csak bedőlt. Újpest 2008-ban 17. volt a főváros kerületei közül a bűnözési statisztikában, ami azt jelenti, hogy a legbiztonságosabb 5 kerület közé tartoztunk a 23-ból. Innen sikerült 2012-re – hangsúlyozzuk az 5. legbiztonságosabb helyről – vis�szacsúsznunk a rangsorban a 9-dikre, azaz a 10 legrosszabb, legkevésbé biztonságos kerület közé. Ilyen mélyrepülést, szinte egyik kerület sem mutatott a vizsgált időszakban. 2008-ban Újpesten az összes elkövetett bűncselekmény – a vagyonellenitől a közlekedésin át, az életellenesig – 3384 volt, azaz ennyi vált ismertté. Az előbbi szám 2012-re 6994-re nőtt, azaz több mint megkétszereződött. Ez szörnyű növekedés! Érdemes kiemelni a statisztikából mondjuk a vagyon elleni bűncselekményeket. Miért éppen ezt? Ez a szám ugyanis, aránylag pontosan követi a lakosság elszegényedésének, vagy felemelkedésének vonalát, mennél inkább nő az életszínvonal, ez a bűncselekményfajta általában annál lejjebb szorul, ám amikor növekszik a társadalmi elszegényedés, akkor a vagyon ellen elkövetett cselekmények száma egyre nő. Ezt láthatjuk most is, hiszen 2008-ban 2574 volt ezek száma, 2012ben viszont már több mint a duplája, 5309. A növekedés 105%. Így méri az egyre kiszolgáltatottabb, egyre gyengébb társadalom hőmérsékletét a bűn hőmérője. Ahogy a vagyon elleni bűncselekmények az elszegényedést mutatják, úgy jelzi a társadalom frusztráltságát, olykor elkeseredettségét, az erőszakos bűncselekmények száma, amelyekből 2008-ban 439-et, 2012-ben pedig már 512 követtek el kerületünkben.
A praxis blog egyik olvasói levele: 1961-ben fél évet (!) töltöttem egy budai gyermekkórházban (a Bólyai, Borbolya és Cserje utcai komplexum egyikében). A mai napig csak jó emlékeim vannak az ottani időszakról. Volt elegendő számú orvos és nővér, gyógytornász és beteghordó. Az orvos nem fogadott el hálapénzt, de még az ajándéknak szánt, 2 megtisztított csirkére is azt mondta: Anyuka, főzze csak meg a gyerekeknek, nekik nagyobb szükségük van rá! — a kórházi dolgozókat meg tudták fizetni! Jutott pénz normális ellátásra, napi ötszöri étkezéssel! (Még ma is emlékszem, milyen finom limonádét és babapiskótát kaptunk uzsonnára.) Hetente cserélték az ágyneműt, a kórházi pizsamánkat (!), volt szappan, fogkrém, papírszalvéta és WC papír is. Nem kellett a szülőknek behozni. A gyógyszereket rendben megkaptuk, a D-vitamin pótlásról is gondoskodtak: jó időben a teraszon napoztunk, téli időszakban pedig kvarcoltunk. — ez sem lehetett csekély összeg akkoriban. A délelőtti órákban kezelések voltak, a délutáni csendes pihenő után pedig játékos foglalkozásokkal múlattuk az időt. Az iskolai tanév 2. félévét a kórházban fejeztem be, hiszen tanítás is volt, nem kellett mulasztanom egyetlen napot sem! A budapesti Áldás utcai iskola tanárai oktattak bennünket.
— hogy csinálták? Miből volt pénz akkoriban erre is? Május végén, gyermeknapon elvittek néhányunkat (a jobb állapotban lévők közül) a Városligetbe, csónakáztunk, ujjongtunk a Vidámparkban! — erre is jutott! Ez csak egy „morzsa” az akkori egészségügyi állapotokról, de ha több mint 50 év után is csak is a jóra emlékezem, az jelent valamit! Ma ne légy beteg, Isten őrizz! 41 évi tb-járulék (egészségügyi járulék, stb.) befizetése után is, ha kórházi ápolásra szorulsz, mélyen a zsebedbe kell nyúlnod: hálapénzről, a gyógyszerekről, mindenféle eszközről magad kell gondoskodj, s talán még meg sem gyó-gyultál, de 1-2 nap után „kidobnak”, lábadozz otthon, a saját költségedre! Talán jobb is! (Forrás: http://praxis. blog.hu/ 2014 / 01 / 31 / isten_ orizz_ hogy_ ma _ legyel_ beteg? utm_source = ketrec&utm_ medium = link&utm_content = 2014 _ 01 _31 & utm_campaign = index) Szerkesztőségi megjegyzés: Természetesen a fentiekről – már ami a mostani helyzetet illeti – nem az egészségügyi dolgozók, és/vagy az orvosok tehetnek! Az ő áldozatos, nagyon sok lemondással járó munkájuk nélkül a helyzet még ennél is rosszabb lenne, ha egyáltalán beszélhetnénk még „egészségügyről”…
Még egy ilyen hevenyészett vizsgálódás is rámutat arra, hogy a következő kormánynak, megszabadulva elődje dölyfös, kivagyi, hozzá nem értő magatartás-mintájától, szinte megalakulása pillanatától folyamatosan rendezni kell a közbiztonság helyzetét. Természetesen nem „két hét alatt”, de amilyen gyorsan csak a szakmaiság engedi, helyre kell állítani a társadalom megtépázott bizalmát a rend őreibe. Legalább ilyen fontos azonban helyre állítani az elmúlt években sokszor porig alázott, becsapott rendőrök önbizalmát is, és értő módon rendezni élet- és munkakörülményeiket. – pt –
VÚ Bp
Közbiztonság Angyalföldön Mint Borszéki Gyulától megtudtuk, a XIII. kerületben állították fel a legtöbb térfigyelőkamerát. Több, mint 200 kamera figyeli a köztereket. Ezen felül az önkormányzat saját költségvetéséből évi 30 millió forinttal támogatja a helyi rendőrség munkáját, mely támogatás nélkül biztosan sokkal nehezebb dolga lenne a rendőrségnek a bűnüldözés, illetve bűnmegelőzés során. Az önálló közterület-felügyelet 39 dolgozója folyamatosan járja az utcákat, tereket és fontos szerepe van a polgárőrségnek is. A biztonságra fordított összesen több, mint 200 millió forint tevőlegesen segíti a helyi bűnmegelőzést. A lakótársak itt is gyakran hiányolják a „látható” rendőrséget, a járőröző rendőröket.
Az Összefogás pártjainak egészségpolitikai üzenetei 1. Azt akarjuk, hogy a magyar emberek hosszabban éljenek egészégben. Senki nem maradhat ellátatlan, aki egészségi állapota miatt arra rászorul. Ezt a szolidaritás elvén működő, alkotmányosan védett társadalmi egészségbiztosítás garantálja. Eltöröljük az állami vezetők kiváltságait az egészségügyben. 2. Radikálisan rövidítjük az elviselhetetlenül hosszú előjegyzési- és várólistákat. Elérjük, hogy senkinek ne kelljen éveket várnia műtétekre, valamint heteket, hónapokat egyszerű vizsgálatokra. 3. Úgy szervezzük át a beteg-beutalási rendszert, hogy a szakrendeléseket és a kórházi ellátást mindenki a lakóhelyéhez legközelebb vehesse igénybe. 4. Megerősítjük a háziorvosi ellátást. Gondoskodunk arról, hogy a háziorvosok munkáját több szakdolgozó segítse. Ennek érdekében haladéktalanul 20 %-kal emeljük, majd a kormányzati ciklus végére megduplázzuk a praxisok pénzét. Rendbe tesszük az otthoni szakápolást, hogy szolgáltatásaihoz indokolt esetben minden beteg hozzáférjen. A járóbeteg-ellátásban is támogatjuk az orvosi vállalkozást! 5. Megfékezzük az egészségügyi szakemberek külföldre vándorlását. Ennek érdekében a szakmai érdekképviseletekkel együtt kidolgozzuk és bevezetjük a régen ígért életpályamodellt. a. Visszaadjuk a nyugdíj melletti munkavégzés lehetőségét az orvosok és egészségügyi szakdolgozók számára. b. Növeljük az orvostanhallgatók létszámát és helyreállítjuk a szakdolgozók középfokú képzését. c. Javítjuk az egészségügyben dolgozók anyagi és társadalmi megbecsülését. Rövidtávon az alapbér részévé tesszük a jelenlegi illetmény kiegészítéseket, hogy növekedhessen a túlmunka díjazása. Rendezzük az egészségügyben dolgozó műszaki és gazdasági személyzet bérét is. d. Mielőbb olyan helyzetet teremtünk, hogy se a betegnek, se az orvosnak ne jusson eszébe, hogy hálapénzt adjon vagy elfogadjon. 6. Növeljük az egészségügyre fordított közpénzt. 7. Ésszerűbbé és átláthatóbbá tesszük a gyógyszertámogatásokat. Az a cél, hogy mindenki hozzájusson a gyógyulásához szükséges készítményekhez. Mérsékeljük a nyugdíjasok, a krónikus betegségben szenvedők, a cukorbetegek és az asztmások, továbbá a gyermeket nevelő családok rendszeres gyógyszerkiadásait. Gátat szabunk a patikusokat elbizonytalanító és a patikák működését ellehetetlenítő államosítási törekvéseknek. 8. Az egészségügyön belül három területet kiemelten kezelünk: a gyermekegészségügyet, a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, valamint a daganatos megbetegedések megelőzését és kezelését. Ezek érintik a legtöbb embert, ezért itt van szükség a leggyorsabb segítségre és a pénzügyi források gyorsabb ütemű bővítésére.
Egy kórház halála Összesen 190-nel csökkent az újpesti Károlyi Kórház aktív ágyainak száma, így ténylegesen bezárt a neurológiai és traumatológiai osztály. A 100 ágyas traumatológia feladatainak egy részét úgy vette át a Honvéd Kórház, hogy az ott korábban 85 ágyon működő baleseti osztály csak 30 plusz ágyat kapott, miközben ellátási kötelezettségei megháromszorozódtak. Az újpestieknek az alapszintű traumatológiai ellátásért a zuglói Uzsoki utcai Kórházba kell menniük, de a másod- és harmadfokú ellátásukért már a Honvéd Kórházba. Az állapotok meglehetősen ijesztőek: a Honvéd Kórházból már a kezdetekkor is érkeztek olyan panaszok, melyek szerint volt, aki 12 órát állt sorban egy csuklótöréssel. Miután az új betegellátási rend értelmében a Honvéd területi kötelezettségébe eleve 2,4 millió lakos tartozik, a fegyveres szolgálatot végzők és családtagjaik által alkotott igényjogosultakkal együtt ez az intézmény mindössze 115 ágyon már több mint
3 millió ember esetleges baleseti ellátásáért felel december óta. Eközben a Károlyi kórház Árpád úti telephelyét, azaz az egykori Árpád Kórházat gyakorlatilag teljesen
És mi a helyzet Angyalföldön? A XIII. kerületet közvetlenül nem érinti az Újpesti Károlyi Kórház kálváriája, ám az országos egészségügyi ellátás kaotikus volta már igen! Itt is jelentősen megnőttek a várólisták, a helyi járóbeteg-ellátást az önkormányzat évi 150-200 mil-
kiürítették. Pedig a kórházat 2011-ben felújították, csak a műtőblokkot mintegy 100 millió forintért. Az újpestiek ellátása jelentősen romlott, a Károlyi Kórház ma már csak vegetál. A NOL birtokába került dokumentum adataiból egyértelműen kiolvasható, hogy már a tavaszi hónapokban megakadhat az ellátás többek között a fővárosi Károlyi kórház és a Honvédkórházban, amelynek az éves 20,7 milliárdos költségvetéséből máris 2,8 milliárdos lejárt tartozása van. lió forinttal támogatja, annak érdekében, hogy az itt élők igényeit a lehető legmagasabb szinten elégíthessék ki. E támogatás nélkül egyes szakmákat, ellátást meg kellene szüntetni, nem jutna a megelőzésre a különféle szűrő vizsgálatokra. Idén megkezdik a Visegrádi utcai szakrendelő felújítását és újabb műszereket is vásárolnak.
VÚ Bp
6
A jelenlegi FIDESZ-kormányzat, mint más területeken, úgy a köznevelésben is – ahogy most ők nevezik a közoktatásunkat –, nagyot markolt, de keveset fogott. Az előző kormányok közoktatás-politikáját teljesen felrúgva próbálta a négy éves ciklusában fenekestől felforgatni azt, ami eddig jól működött! Ez oly mértékben sikerült, hogy a helyzet tragikussá vált. A nemzet felelősségét a közoktatásért egészen másként értelmezi a FIDESZ-KDNP kormány, mint ami elvárható lenne tőle, és azt hangoztatja, hogy a választók ezt kérték. Mi nem ezt szerettük volna, és szerencsére mindjárt itt a vége! A kormányzat „alattvaló-termelésre” fogta a közoktatási intézményeinket, megfosztva a gyermekért felelős szülőt, pedagógust, helyi civil és önkormányzati szervezeteket az érdemi együttműködéstől, saját gyermekeik érdekében. Az ismeretszerzés eddigi gyakorlata szerint a gyerekek, tanulók az ismeretek jelentős részét az iskolákban szerezték, a Nemzeti Alaptanterv által megfogalmazott egyetemes és nemzeti értékek mentén, ideológia mentesen. No, ez már nem igaz! A tanuló ugyanúgy az államé, mint az iskola: legyen bent nyolc órától, tizenhat óráig. Ha szeretné elvinni a szülő – édesapja, édesanyja, nagyszülő, vagy csak ő maga menne – délután az iskolai ismereteket kiegészítő foglalkozásokra (sportra, nyelvre, esetleg művészeti tevékenységekre, vagy bármire, amire a szülő anyagi eszközöket áldoz saját gyermeke fejlődése érdekében), csak úgy „felelőtlenül” nem teheti meg. Egyeztessen az iskolával, mert ez most már egy egész napos elfoglaltságot biztosító hely, ahol a gyermek az előbb felsorolt tevékenységeket ingyen megkapja, így minek vinnék el máshova, sok-sok pénzért. Sajnos ez sem igaz! Bár több napon lett testnevelésóra, de nincs elég tornaterem, az állapotuk, felszereltségük tragikus. A szülők, gyerekek egyéb ilyen igényeinek kielégítésére az iskola nem alkalmas, mert ezek gyerekenként eltérőek, pénz pedig egyébként sincs rá! A különböző iskolai elfoglaltságok pénzügyi fedezete jelentősen csökkent, illetve a hozzáférés módja kritikán aluli. Nem beszélve arról hogy a pedagógus ezen munkáját nem fizeti senki! Most ez a feladat már a fizetése része!? Mélyen érinti a szülőt, a gyermeket, az iskolát a tankönyv beszerzés új módja is. A szülő előre befizet egy tetemes összeget csekken, aztán kiszállítják az iskolába a személyre csomagolt könyveket. Jól hangzik, de nem így működik, ezt Önök kedves olvasók, tudják jól. Igen nagy az összevisszaság. Sőt, a tankönyvpiac államosításával már azt is megmondják, miből és mit és főleg mennyiért kell tanulni. Természetesen csak olyan tankönyvek lehetnek az iskolákban és otthon a polcon, amit átitat a keresztény ideológia és erkölcs. Más érték nincs. Megy az „alattvaló-termelés” és az agymosás állami szinten. Az eddig a tankönyveket terjesztő kis vállalkozások tönkrementek – mert támogatjuk a kis- és középvállalkozásokat. A hasznot már előre lenyelik a kormányközeli partnerek. A munkát végző pedagógusnak és az iskolának pedig kötelessége ezt megszervezni, szintén ingyen. Az ebéd befizetés eddigi gyakorlata sem volt jó nekik: most a szülő idejét
V. évfolyam 1. szám
Rendbe kell tenni a közoktatást és pénzét nem kímélve, meghatározott időben, sorban állva, megalázó módon járul befizetni. Ki és hova – ebben is vannak extrém megoldások, a tanító néni meg a gyerek sem megbízhatóak már, ez a pedagógiai lehetőség is ugrott! Még sorolhatnám a hasonló ellentmondásokat, de majd legközelebb… A pedagógusok helyzetét is sikeresen rontotta a kormány négy éves ámokfutása. Az új köznevelési törvény kialakításakor, előkészítésekor csak a keresztény értékek mentén lehetett véleményt nyilvánítani. Aki nem ezt támogatta, az nem létezik. Pedig van más világnézet is, és számolni kellene vele! A teljes pedagógus társadalom négy év alatt nem váltható le, a nyugdíjasokat már így is kizárták, bár a szakos ellátatlanság nagyon is igényelné munkájukat. A hatalom igyekezett a vezető helyeket erőből biztosítani saját embereinek, de végül őket is magukra hagyta. A „Pedagógus Életpálya-modell” az egyik legnagyobb átverés! Megtervezése és tartalma is elég futurisztikus, de az alárendelt értékelési rendszer és az előmeneteli mód is igen kidolgozatlan. Ki? Kit? Miért pont Ő? Milyen értékrend mentén? Zavaros, de alkalmas arra, hogy az átverés működjön. Miért mondom ezt? Valójában az egész államosítás lényege nem az érdemi javítás volt, hanem a közoktatásra fordított pénzeszközök centralizálása, megdézsmálása, valamint a hatékonyság növelése. A dézsma sikerült, a hatékonyság nem! A pedagógusok bére nőtt, de nem a beígért összeggel – összehasonlítva a munkaerőpiaci bérekkel, azok töredéke –, a növekedéshez a pénzt tőlük vették el, de még kevesebbet is adtak vissza. Az eddig külön fizetett munkát (túlóra, helyettesítés, ügyelet, tartós helyettesítés stb.) ma már nem fizetik. Egyenletesen szétosztották az elvett pénzt, a differenciálás megszűnt, ha jól, ha rosszul dolgozik valaki, a pénze ugyanannyi. Sőt, új előmeneteli rendszert vezettek be, ami egyenlőre „kutya vacsorája, lámpa oltás után”. Most gyorsan bevezetik, érdekelté tesznek benne 10-15 ezer pedagógust, de a tartalmi kérdéseket majd később veszik elő, addig is bizonytalanságban tartva több tízezer más pedagógust. De nem is bíztak bennük! Az iskolában töltött időt is törvényben határozták meg. Növelték a tanítási órák számát (26) és az iskolában tartózkodás idejét 32 órában állapították meg. Most már biztos jobban fognak dolgozni! Mindenről az eddigi dokumentáción felül (pl. naplók, tantárgyfelosztások, ami például a legkomolyabb tanügyigazgatási dokumentum) új nyilvántartásokat kell vezetni. Jelentősen csökkentették a pedagógiai munkát segítő személyzet számát. Már nem kell gazdaságis, nem kell munkaügyis, nem kell adminisztrátor, mindent megold a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ. Amely azonban a feladatokat megoldani nem tudja, így visszaosztja az iskolákra, ahol csak a munkaerő nincs már meg. A teher nagy, a feszültség egyre nő, mert a munkát végzők béreit és a túlmunkájukért járó díjazást nem rendezte senki! A törvény pedagógiai asszisztenseket határoz meg az egyes iskola-típusokra, de kiderült, hogy az is pénzbe kerül, így megszüntették például a gimnáziumokban, mert oda biztos nem kell, döntötte el egy író-
asztal mögött valaki. Ezzel sok munkatárs vesztette el munkáját. Az igazgató már csak intézményvezető, külön van tankerületi igazgató, aki az iskolában ugyan nem igazgat, de megbízható, a hatalom embere, és fogalma sincs sok mindenről, ami egy iskolában zajlik. De valójában arról sem, ami a tankerületében. Ő is egy áldozat, mert egy nem jól működő rendszer egyik „vízfeje”. Az iskolák helyzete is romlott. Irányítójuk a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ – misztikusan hangzik, ahogy az is. A Központ munkája rossz, ezt a miniszterelnök javaslatára, az államtitkár által kinevezett kormánybiztos megállapította, és jelentésében le is írta. A kormánypártok véleménye sem egyezik az oktatáspolitika egyes kérdéseiben, a Parlamentben mégis jó pártkatonákként együtt szavaznak. Nem csak a végrehajtásban van a hiba. Hoffmann Rózsa azt hiszi, és úgy is tesz, mintha iskolát igazgatna, de ez annál nagyobb falat! Marekné pedig másfél éve képtelen megszervezni egy hivatalt. Nincs megfelelő szakembere, vagy fél tőlük, és távol tartja őket a Központtól. A tervek (egy „titkos” kormányhatározat) szerint a kormányhivatal alá rendelik majd a KLIK-et. Na, az lesz még érdekes megoldás. Szakmai kérdésekkel senki nem foglalkozik ezeken a szinteken, az ígért és törvényben leírt szakmai irányítás sehol. A helyi szinteken a tankerületek úgy működnek, mint hályogkovácsok – maroknyi jó szándékú, esetenként még hozzáértő szakember is dogozik. Olyan igazgatók vezetésével, akik közül, több mint 20 főt éppen decemberben menesztettek, mert biztosan „jól” végezték a dolgukat. Nincs szörnyűbb, mint amikor a hatalom már a saját embereiben sem bízik. Az is lehet, hogy nincs megfelelő számú szakembere, az meg tragikus az egész nemzet számára. A pedagógusok egy „Nagy Országos Tantárgyfelosztás” részei, mindenki átirányítható mindenhová, olyan órarendek kellenek, amelyek igazodnak egymáshoz, a jó (szakos) pedagógus-kihasználtság érdekében; az „anya-iskolája” nem számít, a pedagógiai program nem számít, semmi nem számít, csak legyünk takarékosak! A hatalom kinyilatkoztatta, valamennyi pedagógus a nagy „Nemzeti Pedagógus Kar” tagja. Csak úgy kapott valaki januárban bért, ha aláírta a belépési nyilatkozatot. Legközelebb majd csak akkor kap, ha a FIDESZ-re szavaz?! Az iskolák mostanra élték fel erkölcsi és tárgyi tartalékaikat. A központi költségvetés az idénre, a tavalyi 1/3-át tervezte, – a tavalyi hiány már így is 50 milliárd forint volt,– az iskolai Pedagógiai Programok megvalósítására most kétharmaddal kevesebbet fordítanak! Így például kevesebb jut dologi kiadásokra: papír, busz, függöny, játékok, anyagok az oktatáshoz, padok, székek stb. Cinikus, tudatos és elképesztő felelőtlenség! Az iskolák működtetése – közművek, takarítás, festés, karbantartás stb. – maradt az önkormányzatokra. Sajnos a működtetés és irányítás szétválasztása nem sikerült, a felek egymásra mutogatnak, az eddig jól működő rendszer hibákat mutat. Az önkormányzatok sértettek a közoktatás elvétele miatt, őrájuk csak a épületek maradtak, más nem. A helyi lakosok saját gyermekeik neve-
lésébe, oktatásába az önkormányzatokon keresztül már nem szólhatnak bele, „megmondják a tutit” felülről! A biztosi jelentés szerint 50 milliárd forint hiány képződött az elmúlt egy évben Marekné dr. Pintér Aranka irányítása alatt. Ugyan hova lett, ha mindenki ros�szul járt? A hozzá nem értés nagyon sokba kerül az adófizetőknek! Itt jegyzem meg, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke
nagyobb intézményt irányít, mint a MÁV: 160.000 pedagógust és pedagógiai munkát segítőt alkalmazottat. Ezernyi iskola egyszemélyi vezetője. Nem is kap bért addig senki, amíg Ő alá nem írja a kinevezést, és nem dönt munkaügyi kérdésekben, és csak az a pedagógus dolgozhat, akinek Ő megengedi?! A Központ nagyméretű és lassú, tervszerűtlen és nem hatékony. Olyan nagy monstrum, ami már rég túlhaladott, de biztos megígérték valakinek, hogy „Kapsz egy ilyet!”. Nem a cél számított, hanem valakinek kellett egy ilyen poszt is! A mi bőrünk bánja, de az ő gyerekét biztos nem érinti.
Mikor a tördelés tartalmat is szerkeszt… Tudott dolog, hogy a nyomtatásban megjelenő szövegek valójában területben valósulnak meg: egy könyv vagy újság esetén adott az oldal mérete, és oda csak és csakis annyi szöveg fér, amennyit az adott betűnagyság mellett be lehet préselni. Nincs ez másként a tankönyveknél sem. Az is oldalakból áll, és ha egy vers hosszabb, mint amennyi az oldalra befér, akkor bizony lapozni kell. Vagy nem! Mert ha a rafinált szerkesztő, vagy lektor, vagy a még rafináltabb tördelő ügyeskedik egy kicsit, megúszható ám a lapozás, ahogy a szakmában hívják az „átfolyás”. Elég ügyesen kihagyni ezt-azt a szövegből – ha szerencséje van az elkövetőnek még észre sem veszi senki –, és ím, megtörténik a csoda: a szöveg elfér az oldalon! Itt van például ez a szösszenet, Petőfi üdvözlő verse Aranyhoz. (Lásd lentebb.) Hogy Petőfi eredeti verse nyolc versszak, hát Istenem! Minek annak a szegény gyereknek mindet elolvasni? Elég lesz hét is, legfeljebb – szépségflastromként – odaírjuk, hogy „Részlet”, s már nem is érheti szó a ház elejét. Így szépen megmarad az alsó-felső margó, az alsó kis díszecske, és még a jegyzetnek is maradt helye, meg aztán lapozni se kell, az úgyis olyan macerás. Most őszintén! Hát kell azt tudnia egy magyar gyereknek, hogy van ám ott még az is, hogy: „Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni: Nem tehetek róla... te gyujtottad ugy fel! Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?” Szóval jó dolog ez, mikor a tördelés határozza meg a tartalmat, de azért egy kicsit félek. Különösen a történelemkönyvek esetében. Tessék mondani: kifért még az oldal aljára, hogy a náci Németország végül elvesztette a II. világháborút?
7
201. március 6.
Ez volt tavaly…
2013 – matiné-verzió. Január — az adók hava Itt az évkezdet és az új adók. Az „adócsökkentés kormánya” öt új adót vezetett be január elsejétől. A ciklus alatt kicsit több mint 40 új adó született az Orbán-kormány alatt! Bevezették – a teljesség igénye nélkül – a chipsadót, az energiaadót, a távközlési adót, a kommersz szeszek büntetőadóját, a külföldi rendszámú autók adóját, a játékgép adót, a dízel adót, a szociális hozzájárulási adót, az online szerencsejáték adót, a mobiladót, a bankadót, a sárgacsekk adót, a kamatadót és az e-útdíjat. (Az összes felsorolására itt nincs hely.) Ja, és mindezt egy söralátéten igaz?!
Február — a gránit szilárd Alaptörvény hava Egy 13 oldalas egyéni képviselői indítvánnyal uszkve száz pontban módosult az Alaptörvény. Ezúttal immár negyedszer! Ma már legfeljebb arra szorítkozik az Alkotmánybíróság jogköre, hogy eldöntse, mi legyen a heti menü az üzemi konyhán. Feltéve, ha egy héten belül döntést tudnak hozni az ügyben! Minden egyéb kérdést beírnak az Alkotmányba.
VÚ Bp
Július — Tavares hava A parlament nyilatkozatban ítélte el az Európai Uniót a Tavares-jelentés miatt. Pontosabban azért, mert az Unió elfogadta a jelentést. Orbán az Országházban napirend előtti felszólalásában jól leleplezte a jelentés hátterét mondván: „A háttérben megkérdőjelezhetetlenül az ellenzéki EPképviselők összeesküvése fedezhető fel.” Ebben az a szép, hogy ellenzéki képviselő korában éppen ő volt az, aki uniós források megvonását kérte Magyarországgal szemben az Uniótól! Eközben a vitatott jelentés természetesen nem Magyarországról szólt, hanem annak vezetéséről és vezetőjéről, Orbán Viktorról. Csak és csakis ezért fájt a mi Viktorunknak a dolog, mivel ő úgy gondolja, hogy ő Magyarország. Pedig ez tévedés! Elég csak ránézni: Orbán hízik, az ország fogy…
Augusztus — a homokszem hava Valami durva figyelmetlenség következtében e hónapban egy pályázaton nem a KÖZGÉP nyert! Az M43-as autópálya új szakaszának kivitelezésére kiírt közbeszerzésen a Közgép csak a második helyen végzett! Így majd’ egy hónapot kellett várnia Simicskáéknak a következő tenderre, melyen már korrigálták az e havi tévedést: az M4-es autópálya egy újabb szakaszának 32,6 milliárd forintos pályázatával. Azt szerencsére megnyerték, így elhárult fejük felöl az éhhalál réme…
Szeptember — a közoktatás hava Hoffmann Rózsa az egri bazilikában nyitotta meg a tanévet – gyerekek nélkül!
Március — a hó hava „Segítünk! Maradjon a kocsijában! Ha elfogyott a benzin, üljön át egy másik kocsiba!” – írta SMS-ben a belügyminisztérium úgy általában mindenkinek a 15-diki nagy
havazás alkalmával. Nem folytatta, de gondolom arra gondolt, hogyha nincs másik autó a közelben, akkor magára vessen az a fegyelmezetlen állampolgár, hogy ilyen időben miért nem indult el tartalék-autóval! A kormányszóvivő kis késéssel jelent meg a sajtó előtt, mert maga is beszorult a hóba, így csak később tudta jelenteni a sajtónak, hogy minden rendben van. Az Orbán – Bakondi – Pintér trió a helyzet magaslatán, Semjén Zsolt egy barna lovon. Ez utóbbi éppen Kézdivásárhelyre ügetett.
Április — a vak komondor hava Egy vak komondor alaposan ellátta Terike, Balogh József (Fidesz) képviselő élettársának a baját. „Amikor a Terike a kocsi mögül kilépett, a vak komondor fellökte… elesett, és beverte a fejét” – szólt a pontos tudósítás, melyet később több pontosítás követett, míg eljutottunk odáig, hogy Balogh úr volt az a bizonyos „vak komondor”. Az eset – és Balogh jelenléte – miatt tiltakozó ellenzéki képviselőket a házelnök súlyos pénzbüntetésre ítélte, melyet Balogh úr is megszavazott. Jelenleg még nem dőlt el, hogy a 2014-es választáson Balogh urat indítja a Fidesz, vagy a komondort…
Május — a Nemzeti Trafikok hava „Elkötelezett jobboldalinak kell lenni” – mondta Horváth István szekszárdi polgármester, miközben arról vitáztak egy hangfelvétel tanúsága szerint, hogy a pályázók közül ki kapjon trafikot és ki nem. Így lett trafikos szinte minden Fidesz-közeli haver, rokon, társasházi szomszéd – ki ne hagyjuk Mészáros Lőrinc úr, Felcsút polgármesterének családját! –, de legkevésbé azok, akik ebből éltek már vagy 20-25 éve. Körülbelül harmincezer család veszítette el a megélhetését, de sebaj, ha az új kormány eltörli ezt az aljas rendszert, azok a derék mostani trafikosok a törvény szerint kártérítést kapnának, összességében kb. 20 milliárd forint nagyságrendben.
Június — a Nemzeti Színház hava „Vidnyánszky meg fogja csinálni azt a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a
szerelemről, meg a barátságról, meg a hűségről.” – mondta Kerényi Imre a nemzeti érzések felkeltésével és ápolásával megbízott kormánybiztos még májusban. Aztán lőn: Vidnyánszky azóta is csinálja, csak azok a b... nézők nem jönnek…
Igaza van, elég, ha csak az érdekeltek vannak jelen egy ilyen eseményen. Az új közoktatási káosz egyébként csak három területtel nem foglalkozik: a tankönyvekkel, a gyerekekkel és a tanárokkal. A többi rendben van… És hogy még jobban rendben legyen, a kormány decemberben két nap alatt államosította a tankönyvellátást. Az indok szerint: „mi a szülőknek és a családoknak akarunk kedvezni. A kevesebb választék olcsóbbságot is eredményez.” Látják? Nem látják? Na látják!...
Október — a hadsereg hava Új figura jelent meg az október 23-diki állami központi megemlékezésen: Orbán Viktor miniszterelnök mögé katonai sorfal állt fel, az addigi „civil” bio-díszlet helyett. Orbán kissé harciasra sikeredett beszédjében gyakorlatilag kizárta a nemzetből azokat, akik nem értenek vele egyet. Mármost, ha a magyar nemzet egyenlő Orbán Viktorral, akkor igaza is van! Csak tudnám, hogy ha nem magyarok, akkor kicsodák azok a kizártak? Az Együtt-PM minden esetre reagált, hajnalra a Lánchídra kifeszítettek egy molinót „Viktor én is magyar vagyok, de nem Fideszes!” felirattal. Ellenük rendőrségi eljárás indult…
November — a szociális temetés hava „Kaparj kurta, neked is lesz” – sírod! Az új Fideszes ötlet szerint a szociális temetés szabályai szerint a hozzátartozóknak kell a halottat lefürdetni, felöltöztetni, elszállítani, a sírt megásni a koporsót leereszteni, és behantolni. Mivel ez az egész cselekvés-sor balesetveszélyesnek minősül, megelőzően egy tanfolyamon kell részt vennie az illetőnek. (Még jó, hogy nem kell az esetleges egyházi szertartást is a hozzátartozónak celebrálnia, különben mehetne kántorképzőbe is.) Az elképzelés annyira embertelen, hogy ez még a Fideszig is eljutott, így a törvény megszavazását, illetve bevezetését elhalasztották 2015-re. Itt hívjuk fel a figyelmét minden magyar állampolgárnak arra, hogy aki most áprilisban a Fideszre szavaz, az ezt a törvényt szavazza meg! És ez nem vicc!
December — az áfa hava Több ezer milliárdos áfa-csalások központi elkenéséről tájékoztatta a közvéleményt Horváth András, volt NAV dolgozó. Állítása szerint az adóhatóság évi legalább 1.000 milliárd forint nagyságrendű áfa csalás felett huny szemet egyes jelentős gazdasági csoportok befolyása miatt. Horváth András állítása szerint vezető Fidesz politikusokat is értesített korábban a visszaélésekről, ám azok semmit sem tettek a csalások felderítésének érdekében. Az ellenzék által javasolt parlamenti vizsgálóbizottság nem állt fel, a kétharmad leszavazta. Horváth ellen büntetőeljárás indult. A NAV egyetlen hétvége alatt lefolytatott vizsgálata szerint ők semmi ilyet nem csináltak, tiszták, mint az elmaradt idei hó… Folytatása következik…
VÚ Bp
8
V. évfolyam 1. szám
Hitvita
Ám mielőtt belefognánk, szögezzük le: nem az erőműbővítés szükségessége vitatott! Talán egyedül az LMP vitatja az erőmű szükségességét, de ők sem holmi konkrétumok mentén, csupán a félelem okán: mi lesz, ha valami baj történik? (E félelmükben igazuk is lenne, ám a megoldást talán mégsem a teljes tagadás, hanem a biztonság növelése körül kellene keresni.) Még az sem igazán vita tárgya, hogy az oroszok építsék meg az új blokkokat, pontosabban efelé is nyitott az ellenzék, annyit kér csupán – és ezt teljes joggal –, hogy egy ekkora beruházás, ilyen költségű elkötelezettség előtt kérjenek már be más ajánlatokat is, egyszóval meg kell tendereztetni az ilyen nagyságrendű beruházásokat.
Az Orbáni tézisek Február 3-dikán a parlamentben azt mondta Orbán Viktor, hogy nevetséges az az állítás, mely szerint az atomenergia részarányának növelése növelné az áram árát. Azt állítja, hogy a két új blokkal 13 százalékos árcsökkentés érhető el. Azt viszont nem tudjuk, hogy milyen számításokra alapozta ezt a kijelentését! A mostani négy blokk már régen kitermelte építési költségét, ma már csak rezsiáron termel, jelenleg 12 Ft/ kWh termelői áron. Tegyük fel, hogy az új blokkok építési költségét a kormány nem számítja bele az áram árába, akkor sem tudjuk, hogy mitől lesz olcsóbb – ráadásul éppen 13 százalékkal! – a mostaninál. Hiszen ehhez képest kell csökkennie az árnak. Arra sem tud senki válaszolni, mennyi lesz 10-12 év múlva az áram ára, ki, hol, mennyiért termel majd. Márpe-
Függetlenség, vagy függés A parlamentben Orbán Viktor azt is kijelentette, hogy az új blokkal megszűnik hazánk energetikai függése. Ez már olyan vaskos kilengés a realitások talajáról, ami még a bigott hívőket is elgondolkodtatja. Hazánk energiafüggősége nem változik, legfeljebb az jelenthet változást, hogy mikor kitől függünk. Magyarországnak ugyanis nincs elég hasznosítható energiaforrása ahhoz, hogy valóban független, önfenntartó lehessen. Amit tudunk a magyar-orosz paktumról, már az is elég ahhoz, hogy ezt a blőd butaságot önmagában cáfolja. Először is, az építendő technológia orosz, annak javítása, karbantartása csak orosz segítséggel képzelhető el. Másodsorban hazánk nem gyárt fűtőelemek egy atomreaktorhoz – a bővítés után sem fog! – tehát ezeket is be kell szerezni, és ha az oroszok építik, akkor bizony tőlük, és annyit lehet tudni a szerződésről, hogy az utánpótlást csak 20 évig garantálják! Az elhasznált atom hulladékkal is baj van, a kiszivárgott hírek szerint az oroszok csak 20 évig tárolják, utána szépen visszahozzák Magyarországra, hacsak nem kötünk velük e kérdésben újabb szerződést. Ezek talán a függetlenség jelei? Nagyjából ugyanez a helyzet a gázzal is, ha nem a Déli Áramlaton, hanem a Nyugat-európai vezetéken kapjuk, vesszük a gázt, akkor sem leszünk e kérdésben függetlenek, legfeljebb nem az oroszoktól függünk majd, hanem Nyugat-Európától.
Rogán is beszállt Rogán Antal az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának elnöke, a Fidesz frakcióvezetője is beszállt a porhintésbe. Idézzük a HVG-t: „A Fidesz frakcióvezetője mint a parlament gazdasági bizottságának vezetője, a hétfő esti újbudai rezsifórumon azt mondta, hogy az elmúlt hat-hét évben megnőtt Magyarország energiaimport-függősége, és ez minél magasabb arányú, az annál drágább. Ez azonban egyáltalán nem igaz, mivel az árampiaci árak zuhanása miatt mára éppen az a helyzet állt elő, hogy olcsóbb a cégeknek az áramot az európai piacon megvenni, mint az idehaza megtermeltet vásárolni.”
Megjelent: Élet és Irodalom, LVIII. évfolyam, 3. szám.
Történészek tiltakozása a „Magyarország német megszállása 1944. március 19.” emlékmű ellen.
kauszt történetének relativizálásával, és tegyen le a Szabadság téri emlékmű megvalósításáról.
Tiltakozunk a német megszállás emlékművének nyilvánosságra jutott terve ellen! Az emlékmű meghamisítja történelmünk egy fontos időszakát és relativizálja a holokauszt történéseit. A leírás szerint az emlékmű „minden áldozat emlékére” készülne. Mivel azonban az emlékmű történelemhamisításon alapul, a küldetését nem töltheti be. Azzal, hogy az emlékmű a holokauszt áldozatait és a holokauszt kollaboráns elkövetőit egyetlen áldozatként jeleníti meg, meggyalázza az áldozatok emlékét. A magyar holokauszt a magyar hatóságok aktív közreműködésével zajlott le. Az emlékmű azonban a felelősséget kizárólag a németekre és a német hadsereg „nyilaskeresztes fiókáira” hárítja. A valóságban a nyilasok az 1944 nyarán lezajlott deportálásokban semmilyen szerephez nem jutottak. Alulírott történészek felszólítjuk a kormányt, hogy hagyjon fel közelmúltunk meghamisításával, a holo-
Bencsik Péter történész, Deák Ágnes történész, Eörsi László történész, Fazekas Csaba történész, Frojimovics Kinga történész, Gecsényi Lajos történész, Gyáni Gábor történész, Hajdu Tibor történész, Hosszú Gyula történelemtanár, Karády Viktor szociológus, Karsai László történész, Kenedi János történész, Klaniczay Gábor történész, Kovács M. Mária történész, Kövér György történész, Majsai Tamás történész, Mink András történész, Molnár Judit történész, Ormos Mária történész, Paksy Zoltán történész, Pihurik Judit történész, Rainer M. János történész, Sipos Péter történész, Toronyi Zsuzsanna muzeológus, Ungváry Krisztián történész, Vonyó József történész
Mivé lesz egy száj… Olvassák csak el figyelmesen az alábbi szószerinti idézetet: „Anélkül, hogy külpolitikai kalandokba bocsátkoznék, szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy Magyarországon éppen puccs van. A magyar kormány puccsot hajt végre a magyar parlament ellen. A magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen. 10 évre titkosított, hosszú távra szóló szerződést köt Oroszországgal, a XXI. századot, és a magyar nép, a teljes Kárpát-medencei magyar nép életét dönti el meghatározó kérdésben, az energia kérdésében úgy, hogy arról mi semmit nem tudunk.” Szép, nem? Tehát arról van szó, hogyha valaki – pontosabban egy kormány – hosszú távú energetikai megállapodást köt egy másik országgal (nevezetesen Oroszországgal) titokban, ráadásul 10 évre titkosítva, az puccsot hajt végre saját hazája, parlamentje, és népe ellen. Ezt mondta – az idézet tőle származik! – Orbán Viktor 2008 február 28-dikán azzal kapcsolatban, hogy Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök, együttműködési megállapodást írt alá Oroszországgal a „Déli Áramlat” nevű gázvezeték építéséről. A fenti idézet erre született reakció volt. És mit tesz a fentieket elmondó Orbán Viktor, mikor hatalomra kerül? A legnagyobb titokba szerződést köt
Oroszországgal a paksi atomerőmű bővítéséről. Tehát saját szavaival élve: „puccsot hajt végre a saját népe ellen”. Igaz, ez a „puccs” nagyságrendekkel nagyobb, költségesebb, mint a Déli Áramlatba történő beszállásunk, igaz, szinte minden kontroll-számítás arról szól, hogy vagy súlyosan ráfizetéses lesz a működtetés, vagy rettenetesen megemelkedik a villanyszámla, de hát ugyan mikor zavarta a miniszterelnök urat saját régebben kimondott szava? Most arról beszél a Fidesz, hogy volt erre felhatalmazás, éppen a parlament döntött arról, hogy a paksi erőművet bővíteni kell, méghozzá az előző kormány idejében. Ez igaz, valóban született ilyen döntés — a szándékról! Nem magáról a bővítésről! – akkor, 2008 január 6-dikán, a Fideszes Illés Zoltán (a mostani kormányban környezetvédelmi államtitkár!) azt mondta erről a döntésről, hogy: „a paksi atomerőmű tervezett bővítése olyan fajsúlyos dolog, hogy feltétlenül népszavazásnak kellene róla dönteni”. Kérdezzük: az a Fidesz, amelyik népszavazást tudott összehozni a 300 forintos vizitdíjról, vajon összehoz-e egy hasonló akciót a 3.000-4.000 milliárdos erőművi beruházásról? Vagy legalább Illés úr szorgalmazza-e ugyanezt, a pár évvel ezelőtti meggyőződéséhez híven?
Hit és valóság
M
Á R
F ÜL
Nagyjából itt tartunk most. Hosszasan lehetne sorolni még a kormányzati oldalról elhangzó hamis érveket, de minek. Mint az elején írtuk: aki hinni akar, azt úgysem fogják meggyőzni az érvek, aki a valóságra kíváncsi, az nem ül fel ennek a propagandának. Pedig a helyzet távolról sem olyan bonyolult. Kell a bővítés? Kell! Kell az atomenergia? Kell! Csak nem most, nem ilyen hirtelen, és egyáltalán nem így lezavarva.
S
Kell az atomenergia
dig ezek alapvető kérdések a leendő árral kapcsolatban, hiszen könnyen elképzelhető, hogy sokkal olcsóbb lesz megvenni az import-áramot, mint itthon megtermelni. Mi hát akkor Orbán Viktor kijelentése? Kinyilatkoztatás, semmi egyéb!
Z A
Új hitvitát nyitott a kormány a paksi atomerőmű leendő blokkjai kapcsán. Tényeket nem hallani, érvek, számok, objektivitások nincsenek, csak kinyilatkoztatások vannak, aki akarja elhiszi, aki nem az meg úgy járt. Érdemes sorra venni ezeket az új hittéziseket, és megnézni azt is, hogy léteznek-e mögöttük számok, illetve milyen konkrét számokat ismerhetünk.
Tiltakozás
Nagy száj, kurta kéz Valahogy így jellemezhető az Orbán-kormány elmúlt négy éve: hangzatos beszédek, gigantikus célok, álságos propaganda az „eredményeket” illetően, ám eközben a valóságban szinte semmi nem valósult meg az ígéretekből, és/vagy a tervekből. (Talán csak a szabad otthoni pálinkafőzés, és a legelhibázottabb gazdasági ötlet, az egykulcsos szja.) Az üres kritika helyett nézzük a tényeket. A fenti állításokat talán a kormány energia-stratégiája és gyakorlata közötti különbség bemutatásával tudjuk leginkább prezentálni. Volt egyszer egy terv 2011-ben fogadta el a kormány az „Energiastratégia” című tervet. Több szempontból is fontos volt egy ilyen terv; egyfelől ez határozta (volna) meg az ország energetikai jövőjét a következő néhány évtizedben, másfelől az erre fordítandó költségek és források alapvetően befolyásolják a mindenkori költségvetést. A terv legfontosabb része – mondhatnánk a legfőbb cél – Magyarország energiafüggőségének csökkentése! Az, hogy hazánk legyen képes a szükséges energiát maga előállítani, illetve – mivel ez irreális cél – minél kevesebb függőség, és az se egyetlen forráshoz kötődjön! Függetlenek lettünk? Az elmúlt évek tapasztalata szerint éppen ellenkezőleg: rettenetesen megugrott az energia-import! Főleg az áramtermelésben. Leállították a Tiszai- és a Dunamenti Erőmű régebbi blokkjait, a kisebb erőműveket elkezdték sorban bezárni. Időközben átadtak ugyan néhány régebben építeni kezdett erőművet, de a hazai kapacitás még így is 300 MW-tal csökkent. Így nem csoda, hogy a nettó áram-import a néhány évvel ezelőtti 10 százalékról 20,7 százalékra nőtt, de tavaly nyáron volt olyan időszak, mikor túllépte a 35 százalékot is! Az igazi rezsicsökkentés helyett Rendkívül rossz a helyzet a lakossági energetikai beruházások támogatásánál is. 2001 és 2009 között folyamatosan nőt az ilyen célú állami támogatás. 2009-ben – pedig akkor már nyakunkon ült a gazdasági válság! – még 25,1 milliárd forint támogatást fizettek ki, 2010-ben már csak összesen 400 milliót! Pedig hosszú távon éppen ezeknek a beruházásoknak a támogatásával lehetne lényegesen és tartósan csökkenteni a háztartások rezsijét, könnyíteni az emberek életét. Ráadásul ez lenne az eredeti stratégia célja is, ha tartaná magát az Orbánkormány az ígéreteihez, eredeti terveihez.
VÚ Bp
Városi Újság ISSN 2061-604X
Egyre több, egyre szemérmetlenebb hazugság áraszt el minket kormányzati oldalról. Azt hiszem, ideje végre szembesíteni ezeket a hazugságokat a valós tényekkel. Ebben a rovatunkban erre teszünk kísérletet.
Hoffmann Rózsa mondja: „Ami most számunkra reálisan kitűzhető cél, az az, hogy az ország gazdasági teherbíró képességének függvényében fokozatosan és mindig az átlagnál nagyobb mértékben emeljük a pedagógusok fizetését.” (Idézi: Pedagógusok Lapja, 2010. június 10.) Aztán pedig azt is ő mondta, hogy: „Ön hazudik akkor, amikor azt mondja, hogy mi 2010-ben béremelést ígértünk!” (Egy ellenzéki interpellációra adott válasza 2013. augusztus 26-dikán.) Kedves Hoffmann Rózsa! Ki is hazudik itt?...
Városi Újság, e-mail:
[email protected] www.varosiujsag.hu Kiadja: EX2 Kft. Telefon: (06-1) 2857-994 Főszerkesztő: Esti János Hirdetésfelvétel: e-mail:
[email protected] Nyomda: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Felelős vezető: Nagy Attila Cím: 8200 Veszprém, Házgyári út 12. Megrendelés sorszáma: 2014/1 Sokszorosítás dátuma: 2014. 03. 06.