English version is under the Hungarian
Thomas Meli (cukor-mentesség és könyörület coach) interjúja
Charles Eisentseinnel Magyar fordítás és kivonat: Zsoldos Betty -
A régi mese része az, hogy azért, hogy fejlesszük magunkat, az életet és a világot, harcolnunk kell, és győztesként kijönni a csatából. A cukor-éhség legyőzése is ehhez tartozik, vagyis történetesen nagyon hasonló a civilizált világunknak a természethez való hozzáállásához. … A lényeg nem az, hogy ilyeneket mondasz “az édesség nem is árt” vagy, hogy kevesebbet eszel, hanem az, amikor rájössz, hogy már nem kívánod.
-
Azzal bombáznak minket, hogy a “fruktóz” rossz, ez rossz, meg az is rossz”. De hogyan tudnánk elmozdítani ezt a dolgot az önszeretet (magunknak való kedveskedés) felé … Meg kell értenünk, hogy a cukoréhség nem azért van, mert gyengék vagy rosszak vagyunk, hanem mert így válaszolunk egy szituációra, ami pl. visszanyúlhat gyermekkorba. Tekintsük úgy a cukorfüggőséget, mint annak eszközét, hogy tanulhatunk valamit magunkról. Talán annak idején ez volt az a mód, ahogy az édesanyánk kifejezte a szeretetét, vagy ahogy megjutalmaztak minket – és egyszerűen ehhez az érzethez kapcsoljuk az édességet. Tehát ez nem arról szól, hogy le kell győznünk a cukor-vágyunkat, hogy egészségesek legyünk.
-
A testünk, vagy az önmagunk az, ami valamire vágyódik, amit aztán a cukorral helyettesít. Tehát a kérdés az: hogyan tudnád kielégíteni azt a szükségletedet? Mi lenne, ha csak leülnél azzal a részeddel, ami fáj ilyenkor. A spirituális fejlődés útján gyakran próbáljuk az akaratunkat megváltoztatni, de mi a helyzet akkor, ha a spirituális fejlődés ajándékként érkezik hozzánk? Mi van akkor, ha a változás a “feltétel nélküli szereteten” keresztül ér el minket? Ha megtapasztaljuk azt, hogy ha valaki úgy szeret minket, ahogy vagyunk, és a részünket, amelyet annyira szégyellünk, akkor felismerhetjük, hogy mi is szerethetjük magunkat ilyen módon. De ez nem az erőfeszítésből jön. Ez ajándék.
-
Talán semmi mást nem kell tenned, mint csak kapni és megtapasztalni, hogy nem tehetsz semmit, még csak fel sem kell adnod semmit – ahhoz, hogy megkapd ezt a tapasztalatot. Az elme ellenkezik: „adj nekem valami tennivalót, adj nekem valami tennivalót”. Ilyenkor egy hatalmas kényelmetlenséget érzünk. De amire szükséged van, az csak a „kapás” – és ekkor, elég paradox módon, de megtörténik a változás. Tehát nem kell tenned semmit, még csak lemondani sem, mert még ez is azzal az érzettel jár, hogy teszel valamit. És ez az érzet méregként hat. Tettél valamit és aztán ezt kaptad. Felsőbbségérzettel és önelégültséggel jár – ami az ön-elvetést fedi el.
-
A gazdaságtan azt mondja: „Az emberi lényeket az motiválja, amit megszereznek” – ahelyett, hogy azt mondaná: „az embereket az a nagyság motiválja, hogy adhatnak.” A biológia ugyanazt mondja, amit a gazdaságtan: a reproduktív önérdek, a gének programja hajt minket. – De ez szintén a régi mese része. Ha ezt alkalmazzuk a diétára, akkor így hangzik: „Attól féltünk, hogy mi fog veled történni, ha nem hagyod abba az édességevést.” vagy: „Ezt, vagy azt fogod kapni, ha nem eszel cukrot.” Ez a jutalom-büntetés motivációs megközelítés.
-
Tekintsünk úgy az ételre, mint Önmagunknak adott Ajándékra, és ha időnként cukor vagy kóla kerül elénk, az is ajándék. Miközben ezt fogyasztod, esetleg rájössz, hogy nem ez az az ajándék, amire vágysz, hanem valami jobbat szeretnél. Kérdezd meg: milyen érzést ad nekem ez előtte és utána? – aztán integráld bármilyen rossz érzésedet. Ha legközelebb cukor-éhséged lesz, ez az integrált érzés meg fog jelenni és felismered, hogy nem ez az ajándék, amit szeretnél, talán másra van szükséged.
-
Ha cukorbeteg vagy, vagy más betegségben szenvedsz, akkor teljesen biztos, hogy a „normális” élet nem járható számodra. Megjelenik a félelem. Mindig előjön a félelem, ha a számunkra ismerős határokon túl kell lépni, ha ki kell lépni abból, ami-aki eddig voltál. De ez motivációt jelenthet. Megkérdezheted: ez tényleg motiváció, vagy a számomra ismerős világ határainak feszegetése? Valójában, ami változást hoz, az a „normális” keretek áttörése. A feltétel nélküli szeretet nem illik senkinek a világába, mivel mi azt gondoljuk: csak akkor vagyok elfogadható, ha én magam elrejtőzöm és a vidám – vagy akármilyen – perszonámat mutatom…. Az áttörés úgy is bekövetkezhet, amikor valaki például ilyeneket mond: „nem számít, mit eszek, stb.” – mert a konzekvenciák egyszer csak megjelennek és megmutatják a valóság világát.
-
Minden étel egy spirituális vágy arra, hogy ajándékot adjak magamnak. Tedd ezt meg az értékrended szerint! Én nem azért nem eszem cukrot, mert vissza akarom fogni magam.
-
Ismerős, ugye, amikor a régi világ széthullik, de az új még nincs kész? Lehet, hogy felkutatsz valamilyen alternatív diétát vagy diéta-filozófiát. Tedd meg játékból. Ez ajándék számodra, hogy kipróbáld ezeket és lásd, hogy működik-e, természetes-e számodra és nem kíván sok önfegyelmet – valójában az jó, ha kevesebb és kevesebb fegyelmezést kívánnak – mert ez annak a jele, hogy önmagaddal egységben vagy. Nézd meg, hogy hat ez a testedre és a szellemedre, lelkedre. Pl. „Glutén mentes diétát tartok egy hétig, hogy meglássam, hogy érzem magam.”
-
Ha nyerset eszel, vagy más diétát, lehet, hogy megváltozik az identitásod, ami újabb problémához vezethet, mivel az ön-el-nem-fogadás motivál, ami úgy működik, hogy egyre
intenzívebbé válik. Ez a mai világ járványa. Az auto-immunitás ugyanide tartozik, ami azt jelenti, hogy a test része a másik rész ellen fordul, ami szintén önmaga.
-
A másik dolog, amiről beszélnünk kell, azok az ételek, amit a testünk nem tud megemészteni, mint pl. a gabona; melyekre a testünk úgy tekint, mint megszállókra. Röviden: ami táplál minket arra úgy tekintünk, mint ellenségünk. A kérdés az, hogy itt igazi ellenségről van szól, vagy csak annak nézzük őket? A technikai részről nézve: megment minket, vagy az intim részünket megszállja? … Gondolj most arra a példára, ahogy a Tv megszállta az otthonainkat, vagy a légkondi mennyire beragasztja az embereket egy helyiségbe. … A gabona technológiai szempontból erőteljes változáson ment át – ami megint csak azt jelzi, hogy meghódítottuk a természetet és csak az emberi szándék szempontjából használtuk a technológiát. A gabona erre a legékesebb és legszélsőségesebb bizonyíték. Ez természetesen a GMO-ra is igaz. És az, hogy már nem vagyunk képesek megemészteni a gabonát, annak a jele, hogy kivonulunk a régi meséből és szó szerint a fizikai szinten is elvetjük azt. Már nem táplál minket.
-
A kielégítetlen szükséglet fáj, kellemetlen érzést okoz. Ez a biológiából jön: a fiziológiai rendszer besegít, hogy kielégítse a szükségletet. A cukor valamilyen más igénynek a helyettesítője, mint pl. az ön-szeretet, az önmagunkra szánt idő, ami kedvességről, intimitásról és spirituális intimitásról szól. Az “édes(ség)” valami módon összefonódik az intimitással (édes szívem, édesem, stb.) …
-
Tehát, amikor jön az édesség utáni vágyakozás, egy pillanatra megjelenhet a fájdalom. Hozd fel ezt a fájdalmat és kérdezd meg: “Mi fáj?” – és csak hagyd, hogy fájjon. Ne csapd be magad azzal, hogy nem eszel édességet! Valójában a fájdalom a szükséglet szolgája: fel kell, hogy hívja a figyelmedet arra, hogy tudd, hogy mire vagy éhes. Lehet, hogy ez egy másfajta étel: igazán tápláló ételre vágysz. A cukor mindenképpen valami pszichológiai igényből fakad. Ha találkozol ezzel a fájdalommal, talán nem tudod, hogy mit tegyél, de ez rendben is van. Ha ezt integrálod a lényedbe, azáltal, hogy figyelmet fordítasz számára, ez megváltoztatja azt, aki vagy. De ismétlem: ne alkalmazz trükköket, hogy aztán nem is kívánod az édességet (mint pl. hogy vizet iszol evés közben, aztán majd jobban tele lesz a hasad és kevesebbet eszel). Minden trükk azt jelenti, hogy megtagadsz valamit magadtól. Engedélyezd az édességet és bízz, legyél nyitott bármire, ami előjöhet – egy percre, vagy csak 5 másodpercre, csak vedd észre!
-
Én az is vagyok, aki a te részed is, és te is a részem vagy, és az összes kapcsolatom önmagamat tükrözi, és mindazt, amit teszek a világgal, magammal teszem: nem vagyunk elkülönülve. Ennek megértése nagyon különbözik az különvált egyének régi meséjétől, a közönyös világegyetemről, ami nem törődik velünk, így nekünk kell kontrollálni a természetet és önmagunkat. Az élő univerzumban egymás részei vagyunk. Az irányítás paradigmájának kérdésében: ahelyett, hogy az élet-intelligenciát kontrolálnánk, próbáljunk inkább megérteni ennek működését. Visszatérve az édesség-témára: a vágyakozás okkal történik: ez egy válasz az Egész egy részére.
-
Az új történet felé tartunk, aminek egyik aspektusa a közösség, amely azt jelenti: kielégítem azok igényeit, akiket jól ismerek. Egy helyes étrend, megfelelő táplálkozás személyes ügy lehet, pl. valaki főz magának valamit és valami mást a családnak. Azonban azt gondolom, hogy az egészség nem származhat elkülönültségből, mert nem vághatod le magad a közösségről, ami a háttérben támogat.
-
Tudnunk kell azonban, hogy mit jelent a közösséghez tartozás. A szomszédommal időnként kisegítjük egymást szükség esetén, és gazdasági értelemben is ezt tesszük sok emberrel. A közösségben azonban sokkal inkább a mások szükségletei felé fordulsz, pl. táplálékot készítesz annyi embernek, ahánynak csak tudsz – és miközben ezt teszed, az elméd állapota sokkal inkább gyógyul, mint pl. amikor csak magadban ülsz táplálék-kiegészítőkkel körülvéve. Félre kell tenned az ítélkezésedet, és nem érezhetsz felsőbbrendűséget sem. Ha mégis, akkor ez az ön-elvetés egyik tünete – és szükséged van a magad iránti könyörületre, mivel ez ön-elvetés az elutasításból származik. Sok ember számára az önelfogadás a következő lépés. Mi lenne, ha most ebben a pillanatban elkezdenéd ezt éreztetni magaddal?
Thomas Meli Sugar Freedom and Compassion Coah (Slarety to Sweet Success) Interviews
Charles Eisentsein The excerpt is made by Zsoldos Betty -
the part of the old story is: in order to improve yourself, the life, the word comes from the struggle from which you emerge victorious, e.g. to concur my sugar-eating habits – it is pretty much the same how the civilized word approaches the nature … the point is not that you lie „oh, it is not so bad” or you eat less, but when you discover you don’t really want it.
-
sugar eating habit is so much engrained, it’s not a trivial matter to make it changed. We are bombarded with „fructose is bad, this is bad and that is bad” how could we shift to self-kindness / the transformation of desire? … We must understand, eating sugar is not because I’m weak or bad, but because I’m responding somehow to whatever situation, and it can go back to childhood. We must regard the sugar-addiction for a way to improve myself. Perhaps this was the way, how my mum expressed her love to give me a lolly pop or candy or I was rewarded with sweets – and we just internalized that.
-
so it is not about that you must conquer your desire for sugar to get health. It is the body or the self is desiring something that is a substitute for sugar. So, the question is: how do you meet that need? What if you just sit into yourself and hurts to be you. Spiritual progress is the effort to change the effort of will, but what if our spiritual progress comes as a gift to ourselves? But what if we transform, and do it from “unconditional love”. If we experience that, if someone loves us how we are, and the parts we are ashamed at, we realize we can love ourselves that way, too. But it doesn’t come from the struggle. It is a gift.
-
Maybe you don’t have to do anything, maybe you need to just receive and experience, there is nothing you can do, not even surrender – to receive that experience. The mind rebels that: “give me something to do, give me something to do”. This time there is a really big discomfort that comes up in a lot of people. But what you need is just receive – and change happens. It is paradoxical. So, you don’t need to do anything, not even surrender, because even that has a sense of doing. If you get the feeling of “achievement” it might become a poison. You’ve done something and then have it. It is a sense of superiority, self-righteousness, which is really a cover for self-rejection.
-
Economics says this: “Human beings are motivated by what they get” instead of: “Human being is motivated by the magnificence what they can give.” Biology says the same as economics: all beings are motivated by reproductive self interest: program of genes. – But it is also the part of the old story. If we apply it to diet: “We scare you what happens if you don’t give up sugar.” or: “You can get this or that of you don’t eat sugar.” It is the carrot-and-stick approach.
-
But what if we look at food as a Gift to Yourself. And if I sometimes have a candy or coke I regard it as a gift. And while you do that you might realize it wasn’t the gift you wanted; maybe you need something better. If you ask: how does it make me feel before and after? and integrating maybe any uncomfortable feelings, and when next time you want to have sugar, that integrated feelings comes up and you realize it is not that gift you want, you need something different.
-
If you have diabetes or some other illness it is sure that your normal life does not work. And the fear comes up. There is always a fear when there is a prospect of going beyond the boundaries what is familiar, when stepping out who you have really been. But it can be a motivation. You can ask: is it really a motivation, or am I dealing with the breakdown of my familiar world. Actually, what causes change is the breakdown of “normal”. Unconditional love doesn’t fit into anyone’s world, as we think: I am only acceptable, if I hide and put on a cheerful or whatever persona. … Or that is another breakdown when someone says, it doesn’t matter what I eat, blabla, and then the consequences come out: they show the word of reality.
-
Every meal is a spiritual intention to give a gift to myself. Do it according to your values! I don’t eat much sugar and not because I’m holding back.
-
And you know when the old word is falling apart but the new hasn’t been ready yet. You might explore some alternative diets or diet-philosophies. Do it playfully! It is a gift to yourself to try them out and see if they work and come naturally and don’t require much discipline – actually they should require less and less – that’s an indicator that that’s an alignment. See how they affect my body, my mind and heart. E.g. “I’m going to cut off gluten for a week and see how I
feel.” If you eat row, or other diet, and you come up with a new identity that can lead you problems, because you are motivated by self-rejection and it is going to strengthen selfprojection, and end up with more and more of it. It is especially the case of people with reprojection, - an epidemic in our time. Auto-immunity is self-rejection, which means the part of body is rejecting the other that is really self. -
The other thing is about food that our body cannot digest, e.g. wheat, and the body regards his partially digested food-compounds as invaders; so what nourishes us we look at as invaders. The question is it really an invader or just looked as an invader? I’m thinking about in a technological realm: it saves us or invades the intimate parts of us? Think about Tv invading homes, or airconditioning that makes people stuck inside…. The wheat is very much technologically altered – which again belongs to conquering the nature and overcoming nature with technology and turn all nature into human purposes to serve us. Of course it applies to the gmo-s. Wheat is the furthest extreme of that. And the fact that people are no longer process wheat could be the sign that we are moving out of the old story and literally on the physical level we are rejecting that. It is not nursing us anymore.
-
Unmet needs hurt. Unmet needs give us discomfort, and it comes from biology: our physiological system is involved to meet the needs. The sugar is a substitute for some other need, e.g. self-love, self-time, which is about sweetness, intimacy or spiritual intimacy – sweet is somehow connected to intimacy (sweet-heart, sweet-jesus).
-
So, when the craving comes, there can be a moment of pain. Bring up that pain, ask: “What hurts?” – and just let it hurt. Don’t trick yourself not to eat cookies! The pain is actually the servant of the need. It needs to call your attention to know what you are really hungry for. It could be some other food – as cravings can be for another nutritious food. Sugar is something psychological. If you meet the pain, perhaps you don’t know what to do, - but that’s ok. When you integrate it into your being by giving attention, it changes who you are. But again: don’t use it as a trick not to eat cookies (like drinking water while eating so that your stomach feels more full). All tricks are to deny something from yourself. Give a permission to eat sugar and trust: be open to whatever comes up, just for a minute, or ten seconds: whatever it is just give yourself a moment to notice that.
-
Who I am is also a part of who you are, and you are a part of me and all of my relationships mirrors something of myself, and everything I do to the world I do it to myself: we are not separate. That understanding is very different from the old story of the discrete separate self, the indifferent universe which doesn’t care about us, so we must control nature and ourselves. In the living universe we are a part of each other. The paradigm of control is a question: instead of controlling the intelligence to life we should seek to understand it. Going back to sugar: the cravings are happening for a reason: it is a response to something of the whole.
-
We are all compelled toward the new story, and one of its aspects is community, which means: meeting of the one’s need, who you really know. A good diet, a good nutrition can be a private affair, where someone makes a meal for her/himself and different for the family. But actually I don’t think health can come from separation, you cannot cut off yourself socially: there must be a community behind.
-
We must make sure, what community is. With my neighbor we can help out each other in case of need, and economically we do it with a lot of people. But in community you are more oriented to take care of the others’ needs, like giving healthy nutritious food for as many people as you can – and while you do that your state of mind can be more healing than e.g. just sitting yourself surrounded with supplements. You must put away your judgementality, you cannot feel superior. If you feel them it is a symptom of self-rejection – then you need a compassion to yourself and grief too, because where is self-rejection from? It came from rejection. For a lot of people self-acceptance is the next thing to do. What if you felt the self-acceptance just right now.
