CALDERONI és TÁRSA Váczi-u. 3 0 .
BUDAPEST.
Kis h i d - u . 8 .
S z i n h á z i l á t c s ö v e k alumíniumból legkülönbözőbb kiállításban.kitűnő üvegekkel,bőrtokban vagy
elegáns peluche zacskóban. Kői látcsövek fogantyúval. Legujabn Zeuss-féle távcsövek. Tábori, vadász- és verseny-látcsövek legújabb átalakitassal á tirage rapidé Sálon lorgnettek. Orr c s í p t e t ő k é s s z e m ü v e g e k arany ezüst tfknősbékacsont keretben legjobb üvegekkel. Stereoskop szekrények. Aneroid légsulymérők. T e r e m - é s a b l a k - h ő m é r ő k diszes kivitelben. Rajzeszközök. F é n y k é p é s z e l i k é s z ü l é k e k stb. dusz választékban.
Pf*
Árjegyzékek
kívánatra
bérmentve
küldetnek.
"W
GAZDASAGI GÉPGYÁR
i
RÉSZVÉNY-TÁRSULAT.
B U D A P E S T . .Magyarország legnagyobb és egyedflli
m ú
gazdasági gépgyára
É
mely a gazdálkodáshoz szükséges
összes gazdasági gépeket gyártja.
P
Rendelések megtétele előtt k é r j ü k m i n d e n szakba-
I
v á g ó kérdéssel b i z a l o m m a l h o z z á n k
fordulni.
Részletes árjegyzékkel és szakszeri! felvilágosítással díjmentesen szolgálunk
mi
Szecskavágók.
Csak ezzel a védöjegygyel ellátott betétek alódiak.
Morzsolók.
„Lit sec
&
í í
gyógyászatilag impregnált ÁGYBETÉT
g y e r m e k e k ( k ü l ö n ö s e n ágyvizelők részére.)
Könnyen felszívja a nedvességet anélkül, hogy egészségtelen párákat terjesztene. Sem nedvességbeni fekvés sem meghűlés, sem bőrküteg, sem sebek (mint a gumibetétnél).
Á r a u t á n v é t t e l 2 frt 95 k r . (58—48 cm.), nagyobbak gyermekek és felnőttek számára aránylag drágábbak. Törvényesen véKülönleges szappan tisztításához 35 kr. dett ibolyaszínű kereszttel.
HUNGÁRIA NEMEZGYÁR
TEMESVÁR.
Betörés elleni biztositás. Mindenki, mielőtt elutazik, ne mulaszsza ezüst- és értéktárgyait a
el ingóságait,
K O S M O S biztositó intézetnél Akadémia-utcza
1* 1 *
í
^eköfési
fábláh
„A HET" eddig megjelent összes köteteihez (egy évfolyam 2 kötet) k ö t e t e n k i n t 1 f r t 30 k r . előleges beküldése után
nnrtnmn>t»=.-
16. biztosítani.
Biztosítási dij 1000 írtért csak 1 frt. Referencziát ad a Pesti k e r e s k e d e l m i b a n k , valamint a » onciére* pesti biztositó t á r s u l a t , mely utóbbi ajánlatokat is elfogad.
1893.
IX. évfolyam.
AHET
HEGJELEK MINDEK míRHAP. Előfizetési feltételek: Egész évié Félévre
frt 10.— , ...
Negyedévre
» »
5.— 2.50
POLITIKAI .
Egyes szám ára 20 kr.
— Tisztelt
ÉS IRODALMI
SZERKESZTI K I S S
HÉT"
olvasóinkhoz.
szerkesztősége
és
kiadóhivatala,
VII., Erzsébet-körut 6. sz.
Krónika. II
s u d a r i o.
JÓZSEF.
Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., Erzsébet-körut 6. sz. Hirdetések felvétele
ugyanott.
Kéziratok nem adatnak
vissza.
Budapest, j u n i u s hó 26. (§M-
Julius elsején kezdődik lapunknál az uj félévi folyam és mi tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy ujitsák meg előfizetésüket, még a nyári hüselő előtt. A lapot, mint minden évben, most is utánuk küldjük a fürdőhelyekre vagy ahova dirigáltatni kívánják. Gondoskodtunk, hogy uj előfizetőink Kóbor Tamásnak lapunkban most folyó A csillagok felé közfeltünést keltett regényének eddig megjelent részeit csonkitatlanul megkaphassák. Tizenkét számban folytatódik eddig és mi uj, féléves előfizetőinknek az összes számokat díjtalanul, küldjük meg, „A
SZEMLE.
26/443. szám.
— junius
22.
A torinoi székesegyház egyik kápolnájában, az oltár fölött, ezüst urnába rejtve őrzik a sudariot. A Baedekerek szerint ez ereklye a Krisztus halottas leple; az olasz szótárak azonban mind azt mondják, hogy a sudario (római eredetiségében : veritéktörlő keszkenő) az a vászondarab, melyen a beléje törülközött Megváltó képe rajta maradt; vagyis a szent Veronika keridője. Mabillon óta minden lexikon elárulja azt a szomorú valóságot, hogy ez a gyönyörű költemény voltaképen próza, olyan szörnyű próza, amilyen csak egy hibás etymologia lehet. Veronika, az ájtatos asszony, ki patyolatát nyújtotta a szenvedő isten-embernek, hogy legyen mivel fölszántania szent orczájáról a verítéket és a vért, — Veronika nem is asszony, hanem csak szó, és pedig elrontott s z ó : a latin vera (igaz) és a görög ikón (kép) corruptiója. Szent Veronika kendője mindazonáltal megvan a , római SzentPéter-templomban, és még vagy tiz helyen. Valamint hogy a legtöbb ereklye-unikumnak számos példánya ismeretes. Vannak szentek, akik husz-hannincz authentikus koponyával- dicsekszenek. A szent kereszt mindenfelé mutogatott szegeinek vasából könnyen meg lehetne építeni egy ötezer tonnás cirkáló hajót. De bolond ember, aki kételkedik; mert prózai ember. Hanem azt mégis ' szabad feszegetni: kinek van igaza a sudario dolgában; a Baedekernek-e vagy a szó-
táraknak ? Halottas lepel-e a torinoi ereklye vagy Veronika-kendő ? Ezt a kérdést" mindmostanig nehéz volt eldönteni. Az olasz király, a reliquia őre (egyszersmind a szent atya börtönőre, "tehát anathema alatt levő szabadoncz), igen ritkán mutatja meg családi sirkápolnájának e drága és féltett kincsét. A mult hetekben, nem tudom miért, mégis megengedte, hogy a sudariot kivegyék urnájából ;. s a hivek most egy darabig szinről-szinre tisztelhetik a. szent ereklyét. E ritka alkalommal végre kiderült, hogy igaza van a Baedekernek is, meg a szótáraknak is. E g y ájtatos fotográfus elektromos világítást installált a homályos kápolnában, és nekiszögezte kodakját a sudan'onak. A jól sikerült negatív csodát tárt a hivek szemei elé: a sudarion rajta van Krisztus alakjának lenyomata; és nem is egy, hanem kettő. Ez a csoda egy csöppet sem érdekes, mert nem csoda. Régi dolog, hogy a camera obseura érzékeny lemeze százszor, sőt milliomszor különb látószerszám a mi .szemünk ideghártyájánál. Felfogja az égnek ismeretlen csillagait; olyan csillagokét, amelyeket az ember csak évezredek múlva fog látni a maga szemével, mert a fényök most még gyönge. Sőt ha az érzékeny lemezzel órák százain át nézeljük az eget, elénk áll az a szédítő, az az agyvelőbontó valóság, hogy a mennybolt színaranyaz egymást érintő csillagoktól; nincsen . végtelenségébenegy mákszemnyi folt, ahol ne tündöklenék egy-egy világ., De gyarló szemünk soha sem látja meg, amit a brómgelatinos lemez lefotogra'fál. Hej, az' a vékony kémiai hártya tud csak nézni, nem mi! Már a fotografia gyermekkorában is megesett, hogy egy-egy arczképen apró foltok látszottak; senki sem tudta, mi ez a jelenség; de egynehány nap múlva azon az emberen, akit a kép ábrázolt, kiütött a himlő. A lemez már látta, amit nem fedezett volna fel semmi orvos! Sok palimpsest ismeretét ' a fotográfiának köszönjük. Lefényképeztek holmi régi iratokat, s csak a negatív árulta el, hogy a pergamenen más, valamikor levakart irás is van a mostani mögött; és olvasható a kémiai szem révén. Igy bukkantak mész- réteg alatt lappangó freskókra,. elmosódott, eltűnt képekre. A torinoi csoda a fotográfiának ez az immár igen közönséges müve. A .sudariova valamikor ráfestették a Krisztus alakját; sőt ráfestették kétszer is. Másodszor akkor, mikor az első kép már lekopott róla. Lekopott a második kép is; de most mind a kettőt látja a brómgelatin szem. E palimpsestekben nincsen semmi rend-' kívüliség. De érdekes, hogy a középkor (mert a torinoi sudario kétség nélkül középkori) a Veronika-legendát l
402 nemcsak veritéktörlŐ keszkenőkhöz, hanem halottas leplekhez is fűzte. Tehát nyilván igaza van Bergiernek, aki azt mondja, hogy ezek a szent szemfödelek (van akárhány) a középkori mysteriumok színpadi kellékei voltak; az ober ammergaui játékosok ősei fel szokták mutatni a nép előtt a szemfödelet, melyen az Üdvözitő alakja látszik. Ezek a leplek kerültek aztán az ereklyetartókba. . . . Hanem a kodakok, a fekete szattyánbőrrel bevont detektiv-kamarák! . . . Ezeket vigye el a templomokból a jóságos ördög. Pedig mintha ő hozta volna oda őket. Jézus, Mária, szent József, mivé lesz a mi kedves, poétikus pápistaságunk, ha a csodákat ezentúl physikai laboratoriumok mestersége adja elénk! A Madonnaképek nem simák többé, de a rájok alkalmazott hygrometer, a zsírjától megtisztított női hajszál, megnyúlásával és összehúzódásával mindig pontosan jelzi, mikor több vagy kevesebb a szem táján a nedvesség; és a fok pontosan olvasható a skálán. Szent Januárius vére nem forr fel többé; de Nápoly buzgó lazzaronei mégis evvivázhatnak, mert a maximális és minimális thermometer följegyzi a vér hőmérsékletének ingadozásait. Szent Ágota fátyla nem csillapítja többé szemmel láthatóan az Etna tüzes haragját; de a seismographok, a földrengésjelzők papiroshengerén a görbéket iró tű megmutatja a finom különbségeket. A bécsi Szent-lstván-templombeli öreg Krisztus szakáidnak növését sem csodálhatja többé az áhítatos nép; de a szemközt levő oltáron felállított theodolit pókháló-keresztje mégis napról-napra elárulja, hogy az Úr még mindig nem mondott le a szakáleresztésről. Tisztelt uram, Mephistofeles ur, kegyedet Goethe ő excellenciája fahrender Scolaslnsk nevezi. (Kegyedet nevezi igy, kérem alásson, nem Dr. Johannes Faustot, mint Dr. Gustav Heinrich a Pallas Nagy Lexikonában VI. 726. 1., állítja; különben der Casus macht mich lachen.) Kegyedhez való jámbor vonzódásomnak oka ez a középkori peregrinusság; mert én is régi ember vagyok, sőt tulajdonképen szintén peregrinus. Kedves nékem az uraságod felhőkergető köpenye, piros czipellője és kakastollas süvege; szerelmes vagyok kegyedbe, mikor csapra üti az asztalt, mikor szőllőfürtté varázsolja a Siebel orrát, mikor a boszorkányok konyháján sündörög. De utálom, szörnyen utálom kegyedet, Mephistopbeles ur, mikor Ferencz-József kabátot ölt, mikor nyilvános rend.es, mikor méltóságos ur, és Röntgen-sugárral manipulál, dynainokat dolgoztat és fotografoz a laboratóriumban. Ilyenkor az az óhajtásom, hogy vigye el maga-magát. Kegyed nagy ördög. De én belelátok a hunczfutságába. Tudom, mi a szándéka. Azt a kis jó pápistaságot, ami még megmaradt bennünk, azzal akarja tönkretenni, hogy a XIX. század physikájával művelteti a cso- dákat. Sátáni egy gondolat! A templomból előadóterem válik; az oltár experimentumos asztal, a tabernaculum gáztartó, a képek magyarázó-táblák, a gyertyák Geisslercsövek, az örökfény izzókörte, az orgona kémiai harmonika, a csengetyü elektromos szerkezet, a szószék kathedra, a prédikáczió előadás, a gyónás colloq.uium, azimádságos könyv index, a trarusubstantiatió mu'atvany, a csodák meg sik erűit kísérletek.
És még ha csak physikai auditóriumot csinálna a templomunkból! De mikor százszor rosszabbat: spiritista séanceos termet csinál belőle! Haj, az ám a förtelmes! Mikor a kókler tudományos eszközökkel bizonyítja be a l. közönségnek, hogy ő nem kókler; mikor elektromos drótot köt a médium minden tagjára, hogy tiz csengetyü szólaljon még, ha moczczan, és mikor lefényképezi a láthatatlan lelkeket! Nincs többé' ájtatos anyóka, ki ujjnyi gyertyácskát éget az ő jó szűz Máriája előtt, és boldog együgyü hitében, reményében, szeretetében; de van ideges gyanakvó némber, ki azt követeli, hogy a kedves babona igazságát bebizonyítsák előtte. Ez ám az ördögi praktika! Jól gondolta ki, Mephistopheles uram, ezúttal Secondo Pia turini ügyvéd, a szent művészeti bizottság tagja és katholikus fotográfusamateur képében. S ha valakinek eszébe jutna, hogy tömjénfüsttel, szentelt vizzel akarja elűzni ezt a czivilizált ördögöt, az se használna, mert ő nagysága eleve gondoskodott, hogy a fajtájának oly kellemetlen tömjén pompás assa foeiida, -a félelmes szenteltvíz meg ártatlan sóoldat legyen. A templom padlatán elhintett hamuban pedig nem lóláb, hanem gummitalpu lawn-tennis czipő nyomai látszanának. Jaákh.
Ködvilág. A fák
alatt már
A lankadt
némán
szárnyú'hűs
Csend szárnyal
homály,
a közelgő esi tel
S a fény
is bágyadtabbra
Az ulra,
hol nem rejtik
Nagy,
zöld futókás
Nyugalmas Lágy,
leskel
vál. árnyba
kőfalak,
alkony halk-
enyhe szinek
A tengeren
hulláma
De fenn,
Lnssinban.
Kigyúlnak S a parinál
alig
nem
mind
Selyemkék,
omlanak.
már fény
Halvány
sugára,
égő
az
van, ragyog; pírban
ablakok.
— mit a tengerár sima
vizbe'
lenn:
Rózsás,
mosolygó
tündérváros
Támad,
csodásan,
hirtelen.
S minden felébred, Elbáit,
rejtőzött,
Szárnyalnak Hangok, Mindent
ami
súgások,
áradattal illatok.
mintha
csak
igézel fogna
meg,
Édes, hullámzó
esli
Elsüllyednek
szigetek.
a
nappal
hallgatóit;
forró
S lassankint,
mos —•
ködben
köröltem
403 Elliintek im a szűk hal árok, Előliem széles végtelen, Gyors csónakon suhanva szállok A fenséges, nagy tengeren. Rám hull, befed a köd, az álom Igen, az én órám ez itt! Köszöntöm én csodás világom Rejtélyes hangját, színeit! Köszöntés
ujjong
minden
Mely által reszket
hangban,
szivemen.
Ah, most tudom
miért
Az embereknek
idegen!-
Miért
—
maradtam
hogy egymagamba'
járok
Ott künn- az emberek között ; Testvéreim: Hazám
futó
az álmodás,
hullámok, a
köd! Szalay Fruzina.
Két öreg. Irta: GYARMATHY ZSIGÁNÉ.
Erzsók bonyának van egy tehene, egy szép fiatal unokája és egy öreg kisasszonya. Csorda jövés után megfejik a Virág tehenet, a tejet elszürik három zöld csuporba, az egyik a tanitó kisasszonyé, másik a postás kisasszonyé, harmadik az öreg kisasszonyé, ami azon felül marad, azt maguk vacsorálják meg. — Oh, bár érkeznének már! — mondogatja az öreg bonya és a sövénykerités nyílásán kinéz a rét felé. A tehenet és az unokáját nem látja; de lát egy roskadozó barna fedelű házat, s tudja, hogy abban a házban egy öreg kisasszony most rá, azaz a téjre, vár. A roskadozó ház háta mögött a hagyományos hét szilva fából is alig van négy, öt darab, az sem hajt ugy mint a többi kertekben való; senki sem nyesegeti és több rajtuk a száraz galy mint a virágos ág. A csorda szép csendesen elléptet öreg bonyáék házikója előtt, de a tehén és a szépséges unoka nem jő, s az öreg asszony tudja miért késnek és nincs elragadtatva a dolog felett, csakhogy . most bosszúságát felül múlja a Biri kisasszonyra való gondolat: meg neheztel, meg neheztel! Máskülömben én is várok a té ára után . . . — nyugtatgatja magát, de nem nyugszik meg, mert azt még is »más dolognak« tartja. Amint pusztolóra vált a Kutházy kúria és a lábas jószágok is ellábaltak valamerre a honnan akkor térnek vissza mikor a kártyán elvesztett pénz, azóta Kutházy Borbála kisasszonyból őnagysága lett, mert csak nem hivathatja magát egyformán a postás, vagy a tanítónő kisasszonynyal; akikről azt sem lehet tudni ki volt a nagyapjuk ? Erzsók bonyának néha most is kisasszonyra botlik a nyelve, mert gyermek kora óta igy szokta; de aztán parancsolat szerint helyre igazítja a dolgot és valami szánó homályossággal arra gondol: vájjon azért nem engedi szegény, hogy kisasszonyozzák, a mért roszabbra fordult a sorsa? De aztán nem sokat töpreng e kérdés felett, mert öreg bonyát a világon semmi más nem érdekli mint az egyetlen tehénkéje, s az egyetlen unokája.
Az öreg kisasszonynak már szélesebb körű az érdeklődése és az ősökön kivül erősen foglalkoztatja az a tudvágy, hogy a falubeli »jövevények«, kik immár uri számban akarnak menni, mit müveinek? Erzsók bonyának minden nap be kell erről számolni. Á postamestereknél mit főztek és igaz-e, hogy szakácsné fogadáson járatják az eszöket ? Az árendáséi-mái kik voltak ismét ? Hát az a tanitónő mit müvei napestig? De az öreg bonya az utóbbi időben minduntalan csak az unokájára tér vissza, s ez a makacs kitartás kezd hatni az öreg hölgyre s észrevétlenül már annyit foglalkozik a szép Erzsi sorával, mint a kutházi intelligenczia viselt dolgaival . . . - Tehát a tehén késve érkezett és öreg bonyának ugy tetszik, mintha az alkonypirban a roskadozó ház barna fedele szemrehányva intene felé: látod, látod! a szegény vén kisasszony miattatok nem kávézhatott még! Szaporán szedi öreg- lábait s már a füves udvar közepéről mintegy mentegetőzve kiván szerencsés jóestét. Borbála kisasszony amint kötöget a tornáczon, odakiált a kis szolgálóra: — Forrald fel gyorsan és hozd a kávét! Mire öreg bonya átadja a zöld csuprot, kezet csókol és mentegetni kezdi késedelmét: — Erzsit küldtem a tehén elé, bár ne cselekedtem vala, mert akkor hamarább hazaér . . . megváltozott ez a leány, mióta máson jár az esze . . . hát ne nehezteljen instálom kisa . . . Őnagysága . . . — No, nem tesz semmit Erzsók; ni mint elfáradtál, hát ülj le oda. Az- az oda a tornácz előtti lapos kő volt, mely közül az idő kiszedegette a földet s ennek okán eléggé kényelmes ülés volt egy öreg paraszt asszonynak. Kutházy Borbála érezte, hogy a hajdani földesúr kisasszonytól ez nagy kegy a hajdani jobbágy-leánynyal; de hát vonzódott az öreghez és tudta azt is, hogy Erzsók türelmesebben vár a té ára után, mint várna egy módosabb gazdasszony. Barátságosan szól hozzá, miközben kötését elhelyezi a szuőrlött deszka-könyöklőn: — Ugy hát az unokád bomlik Ferkő Pista után; de talán csak nem adod hozzá? — Akár adom instálom, akár nem, mégis csak hozzá megy: kútba ugrik, ha nem engedem, hát csak menjen : maga veti a fejealját! : — De még gyermek az a leány. — Tizenhat esztendős lesz aratáskor. — Ferkő Pistát nem tartom valami derék legénynek . . . — De hát hogy is tartaná instálom, mikor nem az! Különben ha igy van elrendelve, az én gyenge karom gátat nem vethet . . . S mig a két öreg igy beszélgetett, egészen bealkonyodott és a fehér virágú szilvafák között még barnábban sötétlett a régi ház fedele. *
Néhány hó múlva már a háztető is fehér volt és még roskadt egy kicsit a rajta levő hótól és a két öreg most már benn a szobában beszélgetett a tűz előtt. Borbála a vedlett ősi karszékben ült. Öreg bonyának kijelölte a felbomlott fáskosarat; mert ha egy széket mutat, az felette kényelmes ülés leend egy paraszt asszonynak és felette nagy leereszkedés egy Kutházy ivadéknak; igy azok a-kiálló vessző-csonkok sokat egyenlítettek a tekintély megtartásán. . Az öreg hölgy megböki kötőtűjével a vedlett ősi szék könyöklőjét: — Ha elgondolom Erzsók, kik ültek ebben a székben, nem tudnám ujjal felcserélni. Erzsók, emlékszel nagyapámra, tudod, akinek nagyanyja osztozó atyafi volt a gubernátornéval ?
404 Erzsók bonya ugy bólint, mintha emlékezne, de az esze máson j á r ; mig Borbála az ősöktől elérkezik a postásékig és az árendásékig, mindig máson jár. A kötőtű nyomán sok por és maszat hull ki s Borbála rátér a dicstelen jelenre: — T e E r z s ó k ! igaz-e, hogy még a tanitó kisasszonynak is uj bútora jött? — Tőlem ugyan jöhetett instálom, nagyobb bajom az, hogy a Virág nem szereti a szénáját: árviz érte a nyáron, iszapos . . . jaj be rosszkor jött rám még ez a nyomorúság is, mikor máskülönben is nagy terhe van a lelkemnek! — Igen, mi is van csak Erzsivel ? —' Ami van, rosszul van. Ütötte, verte az a gazember ; szép szóval kérleltem: hagyja ott, jöjjön haza, mert fáj a szivemnek az a hóhérolás; hát jött vala a világ sürü kincséért! Most aztán, hogy az a gazember összeadta magát a szeretőjével, azzal a nem jóféle Bebújj korcsmárosncval és oda is költözött ahhoz, most kénytelen -volt vele . . . — Ugy hát otthon van ? — A paphoz állítottam szolgálni a válás végett; azt mondják ebben az esztendőben még papok kezén a válás; de már jövőre a prókátorokhoz kerül . . . nekem ugyan mind egy. — Divatot űznek ebből is Erzsók, akár csak a ruhából; de azért nem lesz sem szebben, sem jobban cz a világ, csak egyre rosszabbul . . . Elhallgat, bele merül a niultba és a pislákoló tüzbe, dc egyszerre csak érdeklődni kezd.a paraszt leány sorsán, hiszen az a szerelem martirja. s h o z z á ' m é g olyan fiatal, egészen gyermek . . . — Mennyi idős csak az unokád, Erzsók ? — Aratáskor volt tizenhat esztendős. Tizenhat esztendős és már váló személy! Öreg bonya már rég távozott, a tüzet is hamvas fátyol borította mikor az öreg leány még mindég arra a tizenhat cvre gondolt mely alatt el is lehet válni egy férjtől; vannak öreg hölgyek négyszer tizenhat évesek, akiknek még sem volt kitől elválniok. *
i Már sok, sok csupor tejet elfogyasztott —_és ez nem egy értelmű azzal, hogy fizetett is — az öreg kisasszony, miközben a szép Erzsi regénye szövődött tovább. Borbála már egészen benne van az érdeklődésbe; az öreg bonya kitartó beszéde és a leány nagy fiatalsága vitték bele. Még az a hallatlan orczátlanság is, hogy a postásná kezdi magát nagyságoltatni, háttérbe szorul az Erzsi másodszori férjhez menetelével. Tizenhat éves korában már a második ura v a n : Ennyi időre két férj! — E s mondd csak Erzsók, most már boldog az unokád ? — Hát instálom most nyugszik a veréstől; de máskülümben olyan szamár, hogy most is az első ura után sóhajtoz: az a kis ütögetés nem volt olyan nagy baj, csak szeretetből esett, azt mondja . . . — Szegény teje, a szere'em martirja! . . . Tudom érteni. Aztán milyen hozzá a mostani ura? — Mint egy darab kenyér instálom. Igaz sokat kell tusakodni, mert szegények; de munkájok után csak megsegíti a jó isten. Nein hosszason munkálkodtak együtt, mert mikor Erzsi éppen tizennyolcz éves lett volna, a jámbor ura meghalt és öreg bonyának a könnyei alig, alig, hogy nem a zöld csuporba peregtek, a mig elbeszélte a gyász esetet. *
Harmad izben más faluba ment lérjhez a szép Erzsi és elvitte magával a tehenet, s ráadásul a nagyanyját is. Borbála egyszerre nélkülözte öreg pajtását és a jó tejet. Verőfényes őszi napon a tornáczon kötögetett Kutházy Borbála és amint felnézett, tekintetében öröm derült: ni, ni! az ott öreg bonya, De mennyire össze esett szegény! H a j ! nem is jó bojgatni a ven fát. Meggörnyedve tipegett végig a papsajttól zöldelő udvaron. Hóna alatt egy piros csiku fehér ruhában valamit szorongatott: — Szerencsés jó napot adjon az ur isten! Csak eljövék instálom kisasszony, mert ki tudja jöhetek-e még valaha ? Öreg emlékezetéből egészen elillant az őnagysága czim. Még az sem átlátszó előtte, hogy husz évig hordta ide a tejet; de azt tisztán látja ami akkor történt midőn ezelőtt negyven evvel, itt lakott. — E g y kis sajtot hoztam instálom kisasszony, ne utálja, mert csak ' u g y készítettem, mint mikor együtt gyurtuk a sajtot és az öreg tekintetes ur meg csipkedte az arezunkat és dicsérte szorgalmunl/at: emlékszik kisasszony ? — Hogy ne emlékezném! É s az elhamvadt tűzből egy szikra kigyúlt az öreg hölgy szemében amint sok sok mindent felsoroltak abból a bájos korból mikor fiatalok voltak. Olyan fiatalok mint most Erzsi . . . Csakhogy férje nem volt egyiknek is . . . de Erzsinek volt már három . . . — Mondd csak Erzsók, hány éves az unokád ? — Most aratáskor volt tizenkilencz. — Teremtőm, tizenkilencz év és három férj! Az öreg hölgy érdeklődése felfrissülve fordul Érzsi felé. — Nos Erzsók, beszélj az unokádról, rég nem tudok róla, pedig mindig érdekelt, mert azt hiszem, hogy martir az a fiatal teremtés. Azt mondod, nem tudod mi az, honnan is tudnád Erzsók; megmagyarázom később, csak most beszélj az állapotáról; ugy-e bár nem boldog szegény, első szerelme emléke fáj neki. — Nem fáj biz' annak semmi, kivéve néha a gyomra, de az is jóra fáj, mert karácsonyra már lekerül a padlásról az a bölcső, melyben az »embert« rengették. Aztán hogyne lenne boldog instálom, mikor most is olyan a keze, mint a cseppentett fekete szurok a sok diócsóválástól. Bizony boldog lehet az, akinek hét termő diófája van a kertjében. Borbála megbotránkozva néz és szól: — Bizony a paraszt csak paraszt marad mindég! É s öreg bonya nem mondja, de még csak nem is gondolja vissza, hogy hét termő diófa talán mégis felér két terméketlen szilvafával ?
Barátság olcsón kopható, Azt bárki is szerezhet, De már az irigyeltctést Nagy harczczal kell szerezned. * A tékozlás, ha önmagának Kíván jobb színben llinni fel, Irgalmas jótékonykodásnak Álöltönyébe búvik cl. *
Mit ér az ember saját tűzhelye, fia rossz szakácsnét ad a sors bele ! * Az élet legmagasabb, csúcsain fájdalmakat.
érzi az
ember
a
legmélyebb
405
Morte Saison. Nyári levél.
— junius 23.
Kedves Kiss, egy niccem van idefönn, egy fekete nagy szemű kis prücsök, akinek az egész váczi-utczában nem találok elég szük övet, az ujjait ugy hajlitgatja, mintha kaucsukból volnának, öt perez alatt átöltözik, egy Dickens-regényt kiolvas egy déleló'tt, engemet túlságos vénnek talál, Pestet túlságos fiatalnak, a fiatal embereket túlságos ostobának, maga-magát túlságos tizenhat évesnek s a mulatságokat túlságos unalmasnak, ami különben nem állja útját, hogy reggeltől estig az ő gömbölyű kis macskafejét azon ne törje: mi az ördögöt lehetne máma csinálni ? Bizony nem igen lehet semmit; a katakombákban lehetett olyan élet, mint itt van mostan, ahol fáradt emberek komor ábrázattal vánszorognak végig a kihalt városon. Rettenetes valami ez a pesti nyár, nem hiszem, hogy párja lenne valahol. Gondolom, hogy csak a párisi ember menekül ugy junius felé a maga városából mint a budapesti, de Párist megtöltik az idegenek s életet adnak beléje, ha csak talmit is. De minket az idegen csak most kezd észrevenni, nekünk magunknak juniustól szeptemberig tilos itthon lennünk, még a vidéki rokonoknak sem illik Szent István előtt feljönniük, azoknak is elébb le kell robotolniok a maguk minden esztendei Karlsbadját. Érzi is ezt az én fekete kis húgom, s ebédutánonkint, háromtól hatig irja is az ő tizenkétoldalas leveleit otthon maradt kebelbarátnőinek, amikben nagyon lebeszéli őket, hogy íeljöjjenek ebbe a Szodomába, — Szodoma a Lóth s a kedves neje elvonulása után, a bűnök már kihaltak, csak a szurok meg a kénköves tüz maradt meg. Kebelbarátság, — ez is egyike azoknak a dolgoknak, amikről nagyon hamar leszokik majd annak idején. Ó szent ifjúságom! — mint ahogy a Kóbor Tamás komikusa mondja — de szó ami szó, kedves barátom, ez a kis fruska, akit külömben nagyon szeretek, már valósággal melancholiába ejtett. Valami •lehetetlen esztendőben született, gondolom ezernyolczszázkilenczvennyolczban vagy mikor, mindenesetre olyan esztendőben, amiben eddig abszolúte nem volt szokás születni s én olyan vénnek érzem magamat mellette, hogy Matuzsálem hozzám képest neveletlen kis kamasz, akinek most változik a hangja. Hála istennek, ettől még jó távol vagyunk, de az ilyen fölcseperedő kis niéce az ő czitrom, kréta és radirgummi iránt való bűvös vonzódásával s a hus ellen való olthatlan gyűlöletével maga a megtestesült mementó. A minap ő fésült meg — ab, barátom, maga a megmondhatója, hány verset irtak az én hajamról s hányat Írnak most is, s egyszerre csak azt kell hallanom: Emma néni, maga már erősen őszül, most is találtam egy fehér szálat a hajában. Istenem, ez az egy fehér szál kislyánykorom óta ilyen fehér, a mi famíliánkban általában hamar őszülnek s van egy néném,' aki már tizenkét éves korában őszülni kezdett; tudom.ezt és tudom azt is, hogy mások ilyenkor mennek férjhez, mint
mikor énnekem már gimnazista kis fiam van — de az a fehér szál azért mégsem ment ki a fejemből, azaz hogy kiment, mert másnap az én kis inquisitricem hiába kereste. Aztán meg az az örökös nénizés, — lássa, igy jár akit olyan korán adnak férjhez; én nem tudom, honnan szedi azt a teméntelen sok cousint, de a város minden sarkából fölbukkan hol egy, hol más, akit én mind ismertem még kurtanadrágos korában, most meg valamennyi önérzetes meglett férfiú, olyik már jogász, sőt van köztük egy huszárönkéntes is, a legtöbbtől alig választ el három négy esztendő, de valamennyien mély basszus hangon ugy lenéniznek, hogy elszorul bele a szivem. S mikor előttem sétálnak, s ugy hajbókolnak.kérdezgetnek és felelgetnek, mint az igazi emberek, én meg az urammal lassan baktatok utánuk, olyan mamásan érzem magamat, hogy borzasztó. Brrr, maguk érezhetik igy magukat, mikor a kis önképzőköri elnökök egyszerre csak kritikákat irnalc magukról s a főpróbákon teleülik az első sort. Helyet a fiatalságnak 1 Gyógyító ir az ilyen fájdalomra, ba az embernek bizonyítékai vannak arról, hogy szép, hogy hódit és megzavarja embertársainak a fejét. A Svábhegyen ültünk a múltkor, alkonyatkor, a terraceról nézve • ezt a csudaszép várost, a napnyugta bibortengerébe merülő kupolás Vinétát. Milyen isteni látvány 1 szóltam oda a mi kis szalmakalapos francziánknak, aki az ő nyakába fésült hajával hirtelen visszafordult felém: il ne fant qu'un demi tour a többit csak egy utánozhatatlan kézmozdulattal mondta, felém. Jól esett a bók, hálásan néztem rá, s magamban azt gondoltam: rossz kutyák vagytok ti francziák, hidegek, ravaszok, de nagyon kedvesek. Esteledett s én tovább gondolkoztam. Mi van vájjon ezen az átlátszóan vékony, halovány kis emberen, akinek csak a nagy őzszeme s üstökbe préselt sima fekete haja látszik ki az ő angol ruhájából, mi van rajta, ami kényszerit, hogy foglalkozzam vele ? Tudja isten, (alán az, hogy tetszem neki, s ezt tudtomra tudja adni mindig, lépten nyomon, akármiről szól s akárkihez beszél, anélkül, hogy bántó volna vagy sértő vagy tolakodó. S én szeretek tetszeni, — ó barátom, az az egyetlen vágyam, hogy tessem, hogy nagyon lessem, hogy bolonduljon érttem az egész világ. Hiszen igy is érzem, hogy utánam fordulnak; a kis lyányok és a cselédek, a mi leghívebb és legőszintébb publikumunk, hangosan mondják, ha elmegyek mellettük: jaj de szép, jaj de fess! s a férfiakat is látom, hogy bökik egymást oldalba s az ábrázatjukat hogy szedik rendbe, ha közeledem. Ez egy kicsit utálatos is, de látja, én azt szeretném, ha ezen a világon én volnék a legszebb, a leggazdagabb s a legünnepeltebb; ami csipke készül Brüszszelben, ami gyémántot köszörülnek Antverpenben, ami gyöngy akad a gyöngyszigetek között s ami kalapot kieszelnek Párisban, először is énnekem mutatnának meg, s a legszebbeket lefoglalnám magamnak; kétfelől az uton, amerre a kocsim hajtat, kalaplevéve sorfalat állana az egész férfivilág, s kigyódzva járna előttem a tengermorajlás: ő jön, ó milyen gyönyörű, ó milyen elragadó! S ezt én sosem fogom elérni s ez nekem nagyon fáj 1
406 Es a kötelesség, hallom a maga hangját, a kötelesség, édes Emma s az anyai gondok, ez nem elég vigasztalás? No kedvesem, éppen magukra vártam, hogy engemet a kötelességeimre figyelmeztessenek, ami pedig az anyai gondokat illeti: volt-e maga a kis fia vizsgáján, ugy-e nem? Lássa, en voltam, s most is csak azért van még hozzám szerencséje, mert meg kellett várnom, amig a kis leányom levizsgáz, az első elemi osztályból. Az ón cdes kis bogaram már tud irni meg olvasni, sőt, ami a legborzasztóbb, szavalni is. Képzelje, a vizsgán egyszerre csak pukkedlit csinál, s a gyerekek éneklő hadarásával rákezdi: Kerítitek,
hol voltam ?
Exámenen,
Fjy 'Stn gyönyörű szép ünnepen, Hol sok jó sziliével laUilhozám, Es örömeikben oszlakozám.
Csinos, mit ? A versben az van elmondva, hogy a gyerekek mind nagyszerűen felelnek, csak egy kis bohó van közöttük, aki mikor a tanitó azt kérdi tőle, hogy »hol lakik a czethal, te kis bohó, s társai azt súgják: a tengerben, ő nem érti és feleli: a kenderben,« — s mikor a tanitó tovább kérdi: amiből él a czethal, te kis bohó, s társai súgják: apró halacskákkal, ő nem érti s feleli: apró halacskákkal!* Amire . . . a kis bohó kinevettetett, Ugy kell, ugy-e, miért nem
figyelmezett
'í
Barátom, maga ért egyet mást a versekhez, mit szól ehhez a költeményhez, a tanifó-fantázia e szárnyalásához.melyben az elmésséget csak a forma tökéletessége s a nyelv tisztasága múlja felül ? Komolyan, az én gyenge kis jószágom fejéből, amiben már úgyis össze-vissza kavarog a franczia a némettel, hogy verjem ki ezt a tanitómagyarságot, egyebekben erről az állatkínzásról nem is szólva ? igaz, most pusztára küldöm őket nagyapáékhoz, de higyje meg, ennek a nyelve mindig csak belül marad majd a gondolatain, beszélni mindig ugy beszél majd, ahogy az iskolában tanulta) a .műveltségnek azon a külön tolvaj-nyelvén, amin a képviselők, akik otthon nagyon jól tudnak magyarul, de amint hivatalosan nyitják ki a szájukat, jegyzőkönyvül beszélnek. Ezt ajánlom figyelmébe a maguk kitűnő Jaákhjának: ezeket a »tan « könyveket s a kéz alatt kézen forgó szavalmányokat, amiket a szegény kis fővárosi elemi iskolai nagyságák és kisasszonyok az ő rigótudományukkal gyanutlanul és ártatlanul adnak be a zsenge ifjúságnak. Az én kis lyányomnak aranyos hangocskája is van, úgyhogy néha, rossz órában, szinte arra gondolunk, hogy énekelni taníttatjuk. A múltkor hallok ám valami kellemetlen, nyafogva kiabáló éneklést a gyerekszobából : szegénykém, ezt már az iskolában tanulta. Hallgatom: »Zöld réten, zöld réten, Akaszsza be, Fürmadár, lürmadár Enekezze.« Mit énekelsz lelkem, kérdem tőle. Hát hogy beakaszsza, feleli ő ártatlanul; talán a ruhás szekrényre gondolt. És mi az hogy »énekezze®, hát ugy mondják ezt ? A kis lyány csak néz és nem szól. Hát hogy mondanád anyának, ha azt akarnád, hogy danoljon ? Énekeljen, feleli az én kis jószágom. Egyszóval kiderült, hogy itt nem akasztanak, hanem a kasza pengős, a ffirjmadár éneke zeng, de a kis lyánynak sejtelme
sincs róla, mi a kasza, mi a fürj, mi a pengés és mi a zengés, hogy egyáltalában nem szokta meg, hogy értse is, amit tanul és nem is kíváncsi az értelmére. És ez lesz az a kő, amin a leánygimnázium egyházát megépítik! Mna, most már pedagógoskodtam is, több csak nem telik ilyen magamforma hiu teremtéstől. Magának, édes barátom, megvallhatom, nincs sok talentumom az élet komolyságaira, s a keresztjét csak akkor viselném könnyen, ha gyémánttal volna kirakva. Amúgy is szomorú vagyok: a ruháim nem sikerültek ugy, mint máskor, szinte röstellek majd bennük végig menni — a diguen-c a Strandon-c, vagy a parton ? magam sem tudom még. Lehet, hogy szimpla esplanadc lesz belőle, az is jobb a semminél. Csak el innen, el, mentül elébb; meguntam már ezt az egész üres várost, s a benne lézengő árnyékrabokat. Akikhez a jelenlevőket is hozzászámítja a maga búcsúzó barátnője Emma.
A csillagok felé. — Regény. —
Irta:
KÓBOR (Folytatás.)
TAMÁS. 13.
Magában szerepét emlékelte, hogy nagy izgatottságát csititsa. A mama is izgatott volt, de csak a kíváncsiság miatt. A kuliszák közé fog menni! A zsinórpadlás alatt fog állni, a dekorácziókat a hátukról fogja látni. Egy csomó piszkot, egy hadsereg kötelet képzelt magának és tarka-barka szinhatásokat, komplikált gépezeteket, mikről közönséges halandónak sejtelme sincs. Azónkivül elhatározta, hogy mindenkivel szemben igen barátságos lesz, amivel ellensúlyozni akarja Riza megfoghatatlan ridegségét és — ez sem utolsó — maga is fölveszi az Örlei nevet. Mikor a szinház közelébe értek, a hátulsó kis kapu előtti padon néhány hölgy ült, körülöttük pedig férfiak, lányok ténferegtek. A mama megismerte Szabó Pétert, aki a falnak vetve hátát, pipázgatott. Vagy nyolezan voltak s egyikük sem szólt. Riza várta, hogy közeledtére némi mozgás keletkezik a a csapatban: semmi. A mama várta, hogy tegnapi ismerősei örömmel elébe fognak sietni, de azok csak egykedvűen néztek velők szemben. — Valami nagy baj történhetett itt, — szólt halkan leányának, aki az egykedvű, néma társaság láttára teljesen elvesztette önbizalmát. Mintha e némaság ellenséges lett volna irányában. Mindamellett Öringer mama nem hagyta magát cs roppant nyájasan, nagy jókedvvel kiáltott az öreg Szabóra : — Jó reggelt, jó reggelt Szabó ur, hát már itt vannak ? Az öreg Szabó megbillentette kalapját nagy lanyhán jó reggelt kivánt és tovább támogatta a falat: — Hát csak itt vagyok. — Ön is játszik a lányommal, ugy-e? Moulinet-et adja? — Ó, szent ifjúságom, — sóhajtott a komikus, — bizony azt játszom. — Jó reggelt, jó reggelt, — köszönt most Öringerné mindenfelé, — nem volna szives, Szabó ur, bemutatni bennünket a társaságnak ? Hiszen mától fogva mi is hozzájuk tartozunk.
407 — Ó, majd megismerkednek, — szólt Szabó Péter és a társaság nőtagjai minden szívesség nélkül közeledtek hozzájok, mig az urak megemelték kalapjukat. Az urak különben mind kóristák voltak, a hölgyek között azonban ott volt Pöstyéni Júlia is. aki ma Clairet fogja játszani. — Játszott már valahol, kisasszony ? — Kérdi fáradt, unqtt hangon. — Ó nem, — felel Riza helyett Öringer mama, — csak most végezte az iskolát és képzelje csak, a Sophie szerepében kell bemutatkozni. Én igazán nem értem az igazgató urat, hogy ilyent kiván tőlünk. — Megesik, — felel röviden a színésznő, aki jóval tul van már a harminczon. Magas alak, öltözéke elegancziára törekszik s az arcza a sok mimikától markansul kidolgozott vonásaival szinte fiúsnak látszik. Aztán folyt a beszélgetés, melyet Őringerné nagy animóval szőtt, mig a színésznő a többiekkel közös, különös fáradt egykedvűséggel követte. Riza ámulva látta, milyen kevéssé érdekli ezeket az embereket a szinház. Az öreg Szabó egy belülről érkezőtől kérdezte, lesz-e tiz órakor gázsi, amire az igennel felelt és nyomban újságolta, hogy Deák Antal bicziklit kapott kölcsön. Majd a kávéházról beszéltek, erről, meg amarról, hanem a színházról nem volt szó. A mamának nem fért a fejébe, hogy lehet oly közömbösen venni a művészetet. Azt a kérdést intézte Pöstyéni kisasszonyhoz, vajon milyen szinü ruhát vegyen föl Riza s a kisasszony azt felelte, amilyen épen van. No ilyet a mama sohasem hallott. Hangsúlyozta is, hogy: Rizának nagyon sok ruhája van, még pedig finom, drága ruhái. Amire a kisasszony azt jegyezte meg, hogy bizony kár ruhára sokat költeni. Többen is. jöttek közben s a kapu eleje megélénkült. Halk zsongásba ment át az előbbi különös csend, de a társaság nyomott hangulatán nem változtatott. Eljött a szomorú karakter-szinész is és igen finom előzékenyen köszöntötte Rizáékat, kezet szorított a többiekkel, de csak besiklott a színházba, mert neki próba előtt az irodában még dolga volt. Majd szólt a csöngő, mire Riza összerázkódott, de a kóristákat hivta csak, akiknek a zongorateremben énekpróbájuk volt. Nemsokára ki is hangzott a kóristák éneke, meg-megakadva, újból ismételve a megkezdett nótát. Riza ebből m'ndjárt gondolta, hogy a karmester rendkívül ideges ember. Ekkor jött az igazgató is. — Jó reggelt, jó reggelt, — köszöntött kalapemelve, de föl sem tekintett, ugy sietett be a színházba. Riza nagyon rosszul érezte magát e fagyasztó légkörben. Milyen egészen másképen képzelte magának a szinésznépséget 1 Azt hitte, itt annyi jó kedv, csupa vidámság, könnyelműség uralkodik s az emberek egyebet sem tesznek, csak a színészettel foglalkoznak. Szinte áhitotta, legalább, egy kis ledérséget látna abból, amit képzelt, hogy ne érezze magát oly egészen idegennek. Igazán örömet érzett, mikor meglátta píros kabátjában Völgyi Margitot, kinek á nevetése már messziről hallatszott. Akaratlanul is elébe sietett és nagy barátsággal köszöntötte, hogy a kislány a tegnapi rideg magaviselet után meglepődve nézett reá. Most újból szólt a csengő. Az öreg Szabó lomhán az óráját nézte: — Kilencz óra, menjünk. És czammogva befordult a kapun, Riza és a mama a fecsegő Margittal nyomon követte. Nagyon dobogott a szive, mig a szük kis folyosón s egy csigalépcsőn végig haladtak. A szerepére gondolt, s ijedten találta, hogy nem emlékezik egyetlen szóra sem. Pedig már az első jelenésben van dolga. Istenem, istenem,
lopva előszedte szerepét s a csigalépcső utolsó fordulójánál bele nézett. — Ugyan hagyja, — kaczagott Margit, — majd elmondja a sugó, amit maga nem tud. Ekkor hallotta, amint valaki mögötte mondogatta: — E miatt a Sophie miatt kell most végigpróbálni a Vasgyárost, amit már a verebek is el tudnának játszani próba nélkül. A vér az arczába szökött. Bűnösnek érezte magát és kicsinek. Most már érteni vélte a szinészek fagyosságát. Persze, ők mind tudják már szerepüket, akárhányszor eljátszották már és most haragusznak ő rá, hogy miatta próbát kell tartaniok. E g y vasajtó nyikorgott és az áhítatos Öringer mama deszkákat és lógó köteleket látott: a szinpadon volt! Elfogultan húzódott oldalt s halkan köszöntötte az igazgatót, aki egy kis asztalka előtt ült a szinpad elején: — Helyre, helyre, — kiáltotta sietős, mogorva hangon. Itt van Örlei kisasszony? Csak az ő jelenéseit próbáljuk. A mama a tűzoltó sarokjában húzódott meg. Onnan nézte ámulva, milyen a szinpad próbakor. Semmi dekoráczió, csak ajtók vannak felállítva. Az egyik oldalon két egymás mellé tett támlatlan szék a pamlag, a magában álló szék a fauteuil. Köröskörül pedig a szinpad meztelen falai, lógó kötelek, lefegő szufiták. Lopva lenézett a • nézőtérre is. A színpadról még kisebb. Az első sorban pedig látta Gutmann szerkesztő urat. Ez arra biztatta, hogy előbbre jöjjön s láttassa magát: ő is a szinpadon van. — Menjen hátra, — rivalt rá az igazgató oly gorombán, amit tegnapi szelid beszédje után nem is várhatott. Most próba van! Ügyelő ur, kezdjük. A mamának rémületében megfagyott a vére, ijedten kapta vissza a fejét. Nagy lassan magához tért, ugy látta, az igazgató gorombasága nem kelt valami különös szenzácziót. — Ez a szinpadon igy járja, — vigasztalta magát és még mindig égő arczczal figyelt a próbára. Vájjon a Riza játéka milyen hatást kelt majd a kollegáknál ? Claire oldalt ül az imagináris ablaknál, a marquisné, egy epés kövér asszony, aki rá se nézett Rizára, a másik oldalon ül le, melléje Riza, közöttük egy imagináris dolgozó asztal és a kezük ugy jár, mintha varrnának. Ez Öringernét nagyon emlékezteti a gyerekeire, mikor még főzőcskét játszottak. A marquisné kezdi: Claire, Claire 1 Furcsa, igy a mama soha sem hallott beszélni, a h o g y ezek beszélnek. Hiszen suttognak, unottan, darálva! Riza is megütődik elannyira, hogy nem is veszi észre az eg)'hangu mormogásban a végszavát. — Kisasszony, — szól az igazgató, tessék a végszóra figyelni. Elülről! . A marquisné mérges pillantást vet Rizára és újból kezdi: • Claire! . . . Claire !« Most Riza figyel. Egyéb gondja sincs, mint a végszó. Szerencsére el is csipi és a legteltebb hangján kivágja mondókáját: »De miért gondolsz folyvást erre és miért gyötrőd vele magadat ?« A mama kuczkójából végiglegelteti szemét a jelenlevőkön. Ugy-e ez már beszéd ? Lesi, kutatja az ámulatot, de nem lát semmit. Az emberek üzletszerű szárazsággal folytatják dolgukat, sőt mikor egy-egy hosszabbpasszusra kerül a sor, nem is mondják el, csak az utolsó mondatot, a Riza végszavával. Rizából kiveszett a lámpaláz. Teljes lélekkel a szerepében van. Ágál, szaval, teljes hangon, hogy csak
408
»
ugy kirikít a többiek apatikus markirozásából. Öringer . mamának könyezik a szeme a gyönyörűségtől s egyre . ostromolja az igazgató arczát: nem lát e rajta valami elismerés félét? Ez azonban csak a renchzői példányt lapozza s dirigálja Rizát; jobbra menjen, hátra menjen — az ajtón menjen ki, hiszen azért tettük oda. Alig egy félóra alatt vége a próbának. Öringerné boldogan siet leányához és megöleli. Az igazgató a sugóiyukhoz hajol és oda szól be. A többiek alig hogy elvégezték dolgukat, eltűnnek, mint a kámfor. Riza ott marad a színpadon, ugy érzi, az igazgatónak van valami mondanivalója. Egy szavát sem javították ki, tehát nagyon jól játszott. Az igazgató csakugyan megfordul. — Menjen, menjen, kis lányom, mert kell á szinpad. — Édes igazgató ur, — dörgölődzik a mama, — ugy-e jól fog menni este? Az igazgató végig néz rajta, mintha nem tudná hamarosan, mi fog jól menni, aztán szelid, fáradt hangján mondta: — Vigyázzon a végszóra és hangosabban beszéljen. — Hogyan ? — csodálkozik a mama, hangosabban ? — Hangosabban beszéljen, — ismétli a direktor ideges hangon. — És hosszú szoknyát vegyen föl. Ügyelő, csöngessen. A mama húzódozik, kidobottnak érzi magát, Riza elszontyolodva követi. A vasajtóban beleütköznek az öreg Szabó Péterbe, aki most mintha igen jókedvű volna. — Édes Szabó ur, — interpellálja meg Öringer mama, — maga is bent volt a próbán, mondja meg, jól megy ? — Ó, szent ifjúságom, — mondja a komikus és szeretettel megczirogatja Riza állát, — egy kicsit zöld még, egy kicsit zöld, de ragyogó bogár! Ezzel ott is hagyta őket. A szük lépcsőn, a keskeny folyosón alig tudnak kitérni a sok fölfelé törekvő emberek'. A mama vadászsza az ismerős arczokat. Mindenkit meg szeretne kérdezni, jól megy-e majd este. Rizában is lappang a vág}', hogy halljon valamit magáról. Lent a kapuban végre megcsípik Bligny herczeget, .egy magas, szögletes arczu fiatal embert. Még nem ismerkedtek meg forma szerint, de Riza együtt játszott vele. A mama ráismert : — Ah, édes Várkonyi ur, mondja csak, jól megy majd ma este az előadás ? Bligny herczeg komoly ránezba szedi homlokát és a pártfogó hangján mondja: — Hüm, hüm, csak bátran viselkedjék, és figyeljen rám. Én mindig adok a partnereimnek, de persze, sokszor nem adnak vissza semmit és ilyenkor zökkenés áll be. Ez kinaiul hangzott a mamának, de azért értően bólogatott a fejével és instruálta Rizát: — Hallottad ? Csak figyelj Várkonyi úrra, ő majd ad neked. Várkonyi ur czigarettára gyújtott és előkelő léptekkel jár a hölgyek oldalán. — Ismeri Ligeti Juditot ? — kérdi Rizától. Ligeti Judit ? Riza ugy tesz, mintha gondolkodnék, pedig rögtön eszébe jutott a kérdezett. Égyütt jártak iskolába és Ligeti Judit, is egyike azoknak a Csillag Büske-féle lányoknak, akikkel szóba se állt. — Igen, — szól markírozott gondolkodás után, — együtt végeztünk, de nem sokat érintkeztem vele. Várkonyi mélyen sóhajt. — Nagyon derék' leány, — szól mély meggyőződéssel — a menyasszonyom. — Ah, a menyasszonya ? — nyájaskodik a mama, — nem is tudtam. Mikor lesz az esküvő? — Talán soha, — szól tragikusan tompa hangon a színész, vidéki szincsz nem házasodhatik, amikor akar.
Ennél a társulatnál nem lehet házasodni. Igen, lm'őt is ideszerződtetnék, vagy Budapesten jobbak volnának a viszonyok. De oda csak a protekeziós ember juthat. Honnan szerezzek én protekeziót ? És szeme a messzeségbe tekint, mintha ott lebegnének súlyos gondjai és a sötét végzet, mely útját állja boldogságának. A mama elkomorodik. Szegény fiatal ember! Milyen szerencsétlen, s milyen szolidnak látszik. — Mi újság odafönn, a hires művészek hazájában ? — kérdi Várkonyi ur. — Nem sokat tudok, — felel Riza, — nyaraltunk. — Hm, — mondja a színész gondolatokba merülve, — nem találkozott Vizváryval ? — Nem. — Lássa, mondja keserű mosolylyal, — ilyenek a nagy művészek. Tavaly vendégszerepelt nálunk és látott Desprunellesben. Azt mondta, nem nyugszik addig, amig föl nem hoz a Nemzeti Színházhoz. írtam is neki egypár levelet, még csak nem is válaszolt. — Hja, hja, — sóhajt Öringer mama, — helyben hagyva, mintha neki is lettek volna már ilyen keserű tapasztalatai. — Jó napot, kezüket csókolom, köszönti őket most gúnyos vigyorgással a szerkesztő, ur. Láttam nagysádot játszani, — teszi hozzá a fejével jelentősen bólintva. A mama, de még Riza is, aki különben utálta a szerkesztőt, most kapva kapott rajta. Ime egy ember, aki magától beszél Riza játékáról. — Nos, hogy tetszett? — kérdi nagy várakozással Öringerné. A szerkesztő ur még szélesebbre húzza a száját. — Csak ugy, csak ugy — mondja vigyorogva — én diplomata vagyok, előre nem nyilatkozom. Ó, nem rontom a hatásomat, én tudok hallgatni. Olvasták már a mai számot ? A mama megdöbben. Nem, nem gondoltak erre, de nem is értek rá, mert kora reggeltől folyik a hajsza. A szerkesztő urnák nincs jnyére, hogy nem első pillantásukkal az újságot keresték. — Pedig kár, — mondja, — a kisasszonyról is szól az ének.' — Nincs önné! véletlenségből egy példány ? — kérdimohón a mama. — Van, van, — kaczag a szerkesztő ur, — csakhogy én diplomata is, de meg üzletember is vagyok. Tessék megvenni az újságot, bizony, mi irók nem tudnánk megélni, ha mindenkinek kölcsön adnánk a müveinket. — Nem érdemes elolvasni — veti közbe Várkonyi és farkasszemet néz a szerkesztővel. Ez rávicsoritja fogát, jelentősen felhúzza a szemöldökét s baljóslatuan morog: —. Majd érdemes lesz holnap, ha Bligny herczegről lesz szó. Amire Várkonyi büszke pozilurába vágja magát. — Ön, szerkesztő ur, hatalmas, tönkre is tehet engem., de azért meg nem hajlok. És ezzel mint csattanós jelenctvégnél megfordul és megy. — Hehe, — röhög a szerkesztő ur utána — és az ajka utálatosan remeg a felindulástól, — majd befütyülök én neked, majd megismered a hatalmamat. És mindenki, — teszi hozzá Rizára nézve, — aki fennhordja az orrát. Riza elhalványodik, az ajkára tolul a goromba szó, de csak nincs bátorsága kimondani. A mama megijedt s valósággal olvasztott ezukor a hangja, mikor mondja: — Édes szerkesztő ur, adja ide az újságot, még ma előfizetni fogok rá.
409 — Ez már beszéd, — röhög Gutmann és benyúl a felöltője zsebébe. Tele volt ez dugva mai és régibb' számokkal, ezek közül nagy körülményességgel kihalász egyet és prezentálja Rizának: — Tessék, hanem szerénységem tiltja, hogy jelen legyek mikor olvassa. És ezzel, nem tudni, gunyosan-e vagy udvariasan, meghajtja magát és méltóságos léptekkel távozik. (Folytatjuk.)
Krónika II. A postás kisasszony.
— junius
24.
A sajtó és a mélyen tisztelt közönség megható részvéttel siratta meg a szegény, szép postáskisasszonyt, akit a törvényszék hivatali sikkasztás miatt egy évi börtönre Ítélt. Sikkasztó és gyászruhás sugár lányka a vádlottak padján, álnok férfi, aki romlásba vitte és a szomorú, a sivár tragédiába beleszól a hivatali főnök is: pontos, szorgalmas tisztviselő volt, mindig meg voltam vele elégedve ! Milyen visszásán hangzik is az ilyesmi a mi Gretchen-tragédiákhoz szokott fülünknek, mely a leány örök tragédiájának ismeri a bűnös szerelmet s ami belőle következik: szökés, gyermekgyilkosság, gyilkossági kísérlet féltékenységből, bosszuvágyásból. Ez a szegény teremtés pedig lopott, csak lopott a kedveseért vagy a vőlegényeért, vagy magáért és mégis megesik rajta a szivünk. Szegény postáskisasszony! Ily fiatal, ily szép és börtönbe kerül. Kár az ifjúságáért, a szépségeért, mely ' ott tönkremegy és jövendő boldogságáért, melyre pedig született. Hadd mellőzzem ezeket a poétikus motívumokat. Az eset sokkal szomorúbb, semhogy valamelyes rideg igazságot nem lehetne belőle kiolvasni. Tisztelt publikum, tessék elkészülni a tragédiáknak ez alantasabb, uj műfajára. Mert a Vojt Anna esete nem egyetlen, csak az első. És kérlelhetetlenül be kellett következnie, mint a házasságból a házasságtörésnek, a vagyonból a lopásnak és a gazdagságból a szegénységnek. A Vojt Anna szomorú bűne vívmánya a legújabb vívmányoknak Mert haj, hiába fújta keserves énekét néhány elké. sett troubadour, mikor végigszáguldott a világon a jelszó: munkát a nőnek! Szabadság a nőnek! Ne legyen többé a férfi rabja, hanem legyen módja önállóan is viselni az életet, erejére támaszkodva, dolgozva és előre törekedve. Szűnjék meg a lealacsonyító kényszerűség, hogy a leány férjet vadászszon és ha nem akad, szégyenben, nyomoruságban vénüljön meg. - ; Milyen szép, milyen liberális eZ a mottó is, mennyi jót igér, s hogy fölemeli az elnyomott női osztályt. Munkát a nőnek! És lassanként megtarkultak az irodák, vé• kony mellű, többé kevésbé szép fiatal leánykákkal és jött Wlassics Gyula korszakos liberalizmusával és megnyitotta nekik az egyetem kapuit is. Az első doktorasszonyt immár" követte a sorban az első doktorkisasszony és jön utána a többi is, akik magukban akarnak megküzdeni az élettel, a férfitől való függés nélkül.
A világ képét ez a csöndes mind erősbödő folyamat nem változtatta meg. A nők ma is még kívánatos és kiváltságos embertársaink, akiket ha alattomosan megcsalunk is, kiaknázunk is: előre köszönünk nekik és omnibuszon átengedjük nekik az ülőhelyeket, este tiz óra után pedig felajánljuk kíséretünket. De a világ képének ez a vonása, melyet, vivmánykép belefestettünk, ha elvész is a szemünkből, benne van és teljes életet kiván. íme a legrégibb női alkalmazott a postánál van, a postáskisasszony volt a vasutaskisaszszony mellett a legelső női tisztviselő. És ő sikkasztott legelsőnek. Természetes. Bizonyos .időbe telik, amig az u j csemete egészen kifejlődik. Amivel nemcsak rügyedzés, virágzás jár, amint azt ideális szabadelvüséggel elgondoljuk, mikor a nőket felszabadítani akarjuk, hanem a féregcsipés is, meg a rothadás. Ugyan ha előre nem gondoltunk is rá, amikor megtörténik, kit lephet meg, hogy a kisasszony, amikor férfisorba áll, maga szerzi kenyerét, maga kezeli pénzét, belekeveredik azokba a bűnökbe, mik az önállósággal járnak ? Ha tisztviselők között vannak sikkasztok, hogy lehetséges az, hogy tisztviselőnők között ne akadjon sikkasztó ? Az eset uj, mivel uj a rendszer, de éppen nem meglepő. A nő felszabadításával együtt jár a büntetőtörvénykönyv alkalmazása a nőkre. És megindítóan csodálatos, ezt az első női sikkasztást voltaképpen ugyanaz a motivum teremtette, ami a férfiak sikkasztásának többnyire oka. Ritka az oly sikkasztás, melynek nem nő volna az oka. A szerény fizetésű hivatalnok belehabarodik valamelyik szőke vagy barna csillagba s mivel urnák is akar látszani, nemcsak férfinak, idegen pénzhez nyul. Az asszony, az asszony ! szól a késő megbánás, minden bűnnek az asszony az okozója. íme, a . postás kisasszony, mihelyst önálló, fölszabadult, nem függ többé a véletlentől, vájjon hajlandó-e valaki őt nőül venni vagy sem: az első bünt a férfiért követi el. Csak a formája más, velejében a.z indító ok ugyanaz. A férfi szerereimét jelenti egy orfeumban átdorbézolt éjszaka is, a nő, amikor férfira költ a sikkasztásig, természetesen nem ilyen mulóan könnyelmű, hanem örök szerelemre gondol. Táplálja azt a férfit, akinek felesége vágyik lenni. Az a férfi pedig csak ugy kihasználja szenvedélyét, reménységét, mint a 'ledér nő a ledérebb férfiét. Ez téte-á-tétet akar csak: azzal biztatja. Amaz esküvőt vár: azt igérik. Velejében ugyanaz a nóta más-más hangnemből. Mégis, milyen különösnek tetszik ebben a világításban a nő felszabadulása. Hol az önállóság, a szabadságnak az az öntudata, melyet a szabad kenyérkeresettel a nőnek adni akartunk ? Mintha a felszabadult rabszolgának honvágya volna a régi rabbilincs után, mintha szabadsága, visszaszerzett női méltósága érzetében a szabadságát, az erejét, a poziczióját mind arra irányítaná csak, hogy ne legyen se szabadsága, se ereje, se pozicziója, csak 1 lehessen asszonynyá, akármilyen áron, még bün árán is.
2
410 Ma még csak egy esettel állunk szemben és meg- . kell szabadulni a kellemetlen bálátoktól s mi módon döbbenünk; a gyászruhás fiatal lányben nem látjuk végezhet az ember hitelezőivel. Az ő jelenlétében foglalták le egyszer szüleinek ingóságait, miközben sápadt a hivatalnokot. De majd csak tovább fejlődik a női szaanyja keservesen sirva fakadt, apja pedig eltűnt észrevétbadság és hozzásimul a mi most még szentimentális lenül. Előbb azonban kétszer-háromszor hevesen meggondolkodásunk is. Győz a tudás és a logika. És a tizedik ölelte, megcsókolta őt s halk hangon figyelmeztette, hogy sikkasztó Postás Miikában már nem látjuk a feminimumot, jó legyen, hogy anyjának ne okozzon bánatot . . . Egymely a mi masculinumos érzelmességünkre hat, hanem szer pedig kocsin hozták haza az apját, mereven, ájultan, véresen: karját golyó sebesítette meg. tudomásul vesszük a törvényszéki csarnokból a kriminális Mig a betegség tartott, nem volt finom ebéd, nem neutrumot: Postás Milka vngy Postás Miklós sikkasztott volt kocsikázás, sem szinházba menés. A nyomorúság és egy evet kapott. azonban nőttön nőtt, a hitelezők dühödtebben követelőzAkkor már nem sajnáljuk, hogy a szegény bűnös tek, anyja, gyöngébb lett, apja pedig ingerlékenyebb és leányokat nem mentheti föl a magyar biró és ez jelenti hirtelen haragú. A gyermek tudja, hogy apja skeptikus s fölötte majd a női szabadság teljes diadalát. sok gúnyos nyilatkozatot hallott tőle erényről, hazáról s Semper. szerelemről . . . Egészen komolyan mondta egyszer nekem: — Egy jó revolverlövés mindennél többet ér!
Apró emberek. SERAO
MATILD
vázlata.
*
Egyetlen leánykája egy gazdag hotel-tulajdonosnak. Anyját elvesztette már. Apja imádja s a legidősebb szobalány gondjára bizta, hogy mindenüvé magával vigye, a Korhadt pallón. konyhába, a pinczébe, padlásszobákba, szalon-termekbe; Apja ujságiró, anyja nyelvtanárnő. A fiu nyolcz soha magára ne hagyja. A kis leány tiz éves és e folyéves, de már tizenkettősnek látszik, annyi mindenféle tonos hercze-hurcza közepette örökké váltakozó embercsodálatos dolgot tud s feleletei oly meglepők. Volt már áradatban él. Velenczében, Florenczben és Nápolyban is, de még sókkal Gyönyörű kis hálószobája van, meg tanuló szobája fiatalabb, semhogy megőrizhette volna ez utazásókról is, zongorával . . . De ha nagyon sok a vendég, át kell támadt benyomásait. Vállat von, ha gondolákról vagy a engednie kis termeit s a szobalánynyal szobáról szobára Vezuvról beszélnek neki. költözködnie s ma az első, holnap az ötödik emeleten Aludt már mindenfajta vendégfogadóban, elsőran- aludnia. guakban, ahol kis király módjára élhetett s nagyon jól A kicsike zongorázik is egy-egy negyedórát, ferseg mulatott, ha a villanyos csengettyű gombját minden pil- angolul, francziául s németül. Az átulazó vendégek rá-rálanatban megnyomhatta, — s negyedranguakban is, rideg, mosolyognak, beszélgetnek vele, megcsókolják s ő megkellemetlen helyeken, ahol puszta volt a fal és keskeny, tanulta, hogy e miatt ne haragudjék, megtanult gépiesen kemény az ágy. mosolyogni, bókolni s pompásan tudja mondani: Éz a gyermek a legkülönfélébb éttermekben ebédelt — J'aime beaucoup la Francé, Monsieur! már s izlése komplikált fogások, pikáns mártások jegyéS e folyton érkező, folyton eltűnő, idegen, közömben alakult; jól tudja ő már, hogyan kell a pinczért' szó- bös arczok oly álomszerüen suhannak tova előtte s ő lítani s hogyan kell megrendelni a halmártásos vagy oly jól tudja már, miként kell egy-egy vendéget az ajtóig mayonnaise-es szeletet. Mielőtt valami vendéglőbe lépnek, kisérni, csókot vetni utána s meghajolni, ha elutazik. gyakran szól apjához igy: Kifogástalanul tud table d'hote étkezni, s észrevét— Ha pénzünk van, papa, fajdtyukot enném szarvas- lenül mellőzni egy fogást. Jól ismeri a szakács minden gombával . . . gyöngéjét, méltányolja a csontos coteletteket, a már S a papa azt rendel neki. Másnap aztán egyszerű háromszorosan használt vajat, a husmaradékot, amivel pástétomot lehet még tölteni, a leves hust, amelyből négy birkahúst esznek otthon burgonyával. A fiu megfordult már az összes színházakban is. nap multán is készülhet még ragout-ba való gombócz, a Hallotta »Aidá«-t, »Lohengrin« t, »Faust«-ot és »Polinto.«-t;. lisztből c.-inált fehér puddingot s a legnagyobb takaréAidát a kis fekete énekesnő nvatt kedveli, Faustot a szép kossággal gyártott iczi-piczi gesztenye-pástétomokat, — ördög, Lohengrint pedig a hattyú miatt, Polintot ellenben ugy mosolyog a vendégek jóhiszeműségén. ki n e m á l l h a t j a , m e r t a z előbbiekből s e m m i sincsen benne. Észreveszi a pinczérek hódolatának fokozatos hanyatDurand kisasszonyt s S n g e r asszonyt rendkívül szereti, lását a kíséretével ulazó vén herczegnő iránt, a gazdag a többiekkel nem törődik. A szavalásnál jobban érdekli fiatal házaspár, a fölfuvalkodott bankár vagy a bőbeszédű őt az ének, a zene. Ha színjátékot néz, az csak a szí- képviselő ur iránt. nésznők miatt tetszik neki. Felvonásközökben apja fölMegianulta, mily megvetendők a szegény emberek, vezeti a kulisszák mögé A gyermek nagyban barátkozik akik udvari szobát kívánnak a negyed k emeleten, akik Marini kisasszonynyal; a bájos Tessero már meg is csó- nem étkeznek table d'hote, akik nem a hotelban isszák kolta őt, Campi asszony czukorkákkal etette, Pietriboni kávéjukat s akik kofferjükben gyertyát is hozrak magukkisasszonyt szenvedélyesen szereti. kal, mert a fogadéban egy egy gyertyáért egy lirát kell Éjfélkor sohasem fáradt. Ha otthon maiad, haszta-, fizetni. Sokat lát és hall, ha a folyosókon fékg nyitott lanul igyekszik őt a cseléd mesékkel szórakoztatni; ideges ajtók mellett megy el, ha ebéd után vagy este váratlanul és nem tud aludni. Olvasni újságból tanult s ösmeri apja lép be egy-egy szalonba; lát kétes rendetlenséget a hálóálnevét. Írni nem tud még jól, de a »Napi hirek« szá- szobákban, fésülködő hölgyeket, inguijra vetkőzött urakat, mára már sok érdekes dolgot firkál össze. akik a szakállukat festik, pinczéreket, amint a szobaFolytonos gyomorbaj gyötri, mert otthon egyik nap lányokkal lopva csókolóznak, kedélyes gavallérokat, akik egy órakor, másnap nyolczkor étkezik. Ma bordeauxit, ajtót tévesztenek, árnyakat, mik nesztelenül suhannak holnap rossz, fanyar bort iszik. Azt is tudja már, hogyan csténkint végig a korridorokon s hall mindenféle sz<>
411 rclmes suhogást . . . Lesüli szemét, elhalványodik és mosolyog.. S ha családi körben, apjával, nagybátyjával, a rokonokkal van együtt, csupa érdekszámitást hall, uj terveket a pénzszerzésről s jobb kombinácziókat az emberek kizsákmányolására s tanuja a haragnak s megvetésnek, amit a bérlő érez a vendégek iránt. • Különösen két dolog foglalkoztatta érdeklődését tiz éves korában: ama nagy, szőke hölgy alakja, aki három hónapig lakott a hotelban s fáradhatatlanul pazarolta, csaknem az ablakon szórta ki a pénzt, fogadta az egész várost, talpon tartotta az összes pinczéreket s akit az ő apja mindig dühöngve emlegetett, mert soha sem fizette meg számla-adósságát, amit aztán csodálatos módon egyenlített ki, magához hivatván a bérlőt, akit, miután félnapig szórakozott vele, — a legkedélyesebb hangulatban bocsátott el; — s a ? a sápadt, sovány ur, aki csak íélnapot időzött, két pohár vizet ivott, senkivel sem beszélt s délben töivágta ereit.
Esténkint gyakran mélyen kivágott báli ruhában látja anyját a kis fiu, de hasztalan nyújtja ki karját a szép alak után, — az asszony félti a frizuráját s csók nélkül távozik, csak annyit mondván gyermekének, hogy jó, csöndes legyen. Másszor meg látogatások, mulatságok forgatják föl a h á z a t ; szabók, szabónők, szolgák sürögnek-forognak, minden csupa virág; ajtócsapkodás hangzik, nincs ebéd, nincs alvás. Az ilyesmi után aztán kissé visszavonultabban él a signora, senkit sem fogad, izgatott s félbolond. Az apa egész nap távol van a háztól, olykor egész éjjel is. — Négy-öthónaponkint rendesen nagy csetepátét csapnak apa és anya, a gyermek jelenlétében is; durva sértegetések hangzanak, kisebb-nagyobb tárgyak csapód- * nak a földhöz; ájulások, teljes elválást hangoztató fenyegetőzések egymást követik A gyermek pedig az előszobában, a konyhában csak hallgatja, hallja, mi mindenfélét beszélnek apjáról, anyjáról a cselédek.
*
A látszat kedvéért ugyanegy házban laknak — férj cs feleség. Valójában azonban elváltán élnek. Az asszony a földszinten lakik, a férfi az első emeleten, a fiacskájuk a másodikon. Mindhárman együtt ebédelnek, de az asszony k ö z b e ' könyvet olvas, a férfi újságot; a kis fiu pedig közöttük ül, csodálkozó nagy szemével hol apjára, hol anyjára néz, u g y eszik, hallgatag. A kicsikének nevelőnője s tanitója van. Időnkint a mama is jelen van a tanitásnál s "olyankor csipkeköntöst visel és aranynyal himzett papucsot. Nagyon leereszkedőn beszél s ugy találja, hogy fiacskája túlsókat tarul s meg is magyarázza mindjárt, hogy miért. A gyermek lopva néz rá. S ha ő nagyságát olykor anyai érzések szállják meg, reggeltől estig magánál akarná tartani fiát. Ily alkalmakkor aztán látja a gyermek, hogyan festi ő szemöldökét, hogyan rizsporozza karját és nyakát s arczára hogyan mázol halvány rózsaszint. A kicsike zavarodottan nézi mindezt s kellemeseknek találja a szobában terjengő illatokat. Ha sétára készülnek, anyja őt mindig butácskának találja, sehogy sincs megelégedve az öltözetével s kapkodó anyai gondoskodással köt a kis fiu derekára valami övet, amely tulajdonképen leánynak váló, aztán csodaszép csipkegallért kapcsol a nyakába s ily cziczomában kell a gyermeknek órákhosszat kisérnie anyját idestova, nagy hidegben felöltő nélkül, hogy orrocskája egészen kipirosodik s az unalomtól könybe lábbad a szeme Anyja pedig ide-oda köszön, mutogatja gyermekét, meg-megcsókolja, kérdezgeti, nem kiván e czukrot, játékszert, egyebet? — U g y játsza a gondos, szerető anya szerepét. A Borghese-villa táján, a Viale della Fon'anában megállítja a kocsit s fiatal urakkal mulat, akik pikáns do'gokat mondanak neki, amin ő nagyokat nevet — miközben a kis fiu csak hallgat s igyekszik megérteni valamit. Gyakran ki is száll az asszony a kocsiból, hogy néhány pillanatra egyikmásik barátnőjének üdvözlésére siessen s egy óráig is elmarad, ott hagyván a fiúcskát a kocsiban. Könyes szemmel várakozik a szegény kis teremtés, már annyira unatkozik s a kocsis, aki mindent tud, impertinens szavakat morog. Majd aztán két hétig sem törődik gyermekével az anya, csak szórakozottan csókolja meg,reggelenként, vagy rászól, ha ideges és ha a kicsike elpiiyeredik, a cseléddel viteti el. . . Bizonyos órákban szigorúan tilos a kis fiúnak anyja szalonjába lépni — Senkin.-k sem szabad bemenni! — mondja a nevelőnő mosolyogva.
INNEN-ONNAN. • © Töklincz Miska. Minden jel arra mutat, hogy Töldincz Miska, abban az időben, midőn e nyájas és szép hangzású nevet fel fogja váltani a kevésbbé kedélyes és tekintélyesebb Töklincz Mihály névvel, távolról se lesz olyan hires ember, amilyen most volt huszonnégy óráig. Mert hogy ez az emlékezetes név hirtelen kivillant az ismeretlenség homályából — a Buonaparte név sokkal lassabban vált ismeretessé — Töklincz Miska mindenekelőtt a hivatalának köszönhette, s ilyen hivatal aligha lesz még egyszer a Töklincz-család ősi fészkében; a csöndesnek és nyugodalmasnak ismert Rákos Palotán. Töklincz Miskának a hivatala tudniillik az volt, hogy: a rákos-palotai nép-iskolában boszorkány-tánezot járt a rossz kis lányokkal, a tanitó ur megbízásából, s a tanitó ur teljes megelégedésére. Boszorkány-tánczot járt, vagyis: fölemelte s aztán •megmártogatta* őket, »ahogy a legények szokták a lakziban.« Mivel a tanitó ur, sok tanú állítása szerint, ezen kivül még tüzes vassal is birizgálta egyik-másik tanítványát, a szegény ördögöt bepanaszolták, hogy kínozza a gondjaira bizott gyermekeket. A tárgyaláson persze semmit se lehetett kideríteni. A tanuk, élükön Töklincz Miskával, rendre felvonultak ugyan, de oly ellenmondóan vallottak, hogy öröm volt hallgatni őket; ami pedig a szakértőket illeti, a szakértők (ültettek a tanukon is. Hárinan négyféle véleményt adtak be, s az elnök - kérdésere olyanformán felelgettek, hogy egy ötödik vélemény sincs kizárva. Ez az ötödik vélemény, vagyis inkább gyanú, az volna: hogy a szegény Laszip János talán-talán valami perverzitásban szenved . . . Vagy teljesen ártatlan, vagy érzéki kedvtelésből - nézegette a boszorkány-tánczot és a csipővas hatását . . . A rémséges De Sade marquisnak egy utódja, sade ismus és satanismus Rákos-Palotán ! . . . Hexen Sabbath, Töklincz Miska segédletével, itt, a milimárik városában! . , . Ki gondolt volna ilyet?! Rákos-Palota ugyan már czivilizálódik — mostanában már ott is annyit verekesznek, botozkodnak, akár csak a képviselőház környékén — de hogy Töklincz Miskának a tanitója Huysmans hires regényét: a Lá-bas-1 elevenítené meg előttünk, ezt már még se könnyű elhinni s megérteni. Nem. csuda, hogy a dolog olyan nagy port vert fel, amely még Rákos-Palotán is imponáló. Egyébként Rákos-Palota ifjúságát a továbbiaktól nincs mit félteni; a szegény Laszipot, akit a törvényszék bizonyára fel fog menteni (mert komoly bizonyítékot nem igen tudnak ellene) már kiugratták az állásából, s az affaire vége mindössze az lesz, hogy Töklincz Miska, mint Battenberg, gazdagabb lesz egy szép emlékkel. Töklincz Miska az iparüző pályára fog lépni, s nem kételkedünk benne,
2*
412 hogy c téren is a kiválók közé küzdi fel magát, de félő, hogy soha se lesz többé oly nevezetes ember, aminő ezen a héten volt, huszonnégy óráig. Mert szép az érdem, s szép a munkás élet, de arra, hogy hírnevet szerezzünk, minden érdemnél többet ér egy kis boszorkány-táncz. *
*
*
otthon szidta a németet és neki, mint francziának, egy nagy nemzeti keserűség érzete ad jussot a germán gyűlöletre, Komarow ur azonban idejött Ausztriába legyalázni az osztrák németeket. Igaz, hogy ezt a csehek is megcselekszik a németekkel, de hát ők azért osztrákok mind a ketten, hogy ez szabad legyen nekik. A dolog a családban marad és senki se ütközik meg rajta. Komarow ur azonban muszka is, meg vendég is, az ő hetyke ténykedése tehát legalább is impertinenczia vala, amiért másutt okvetlenül kiteszik a szűrét, miután előbb megrázták, hogy csakugyan benne van-e. Komarowval azonban nem történt meg ez a kellemetlenség Az aranyos Prágában ünnepelték — Bécsben pedig még most tanakodnak rajta, kidobják-e ezt a bárdolatlan idegent Prágából. Amig Prágában volt, nem látszott ez tanácsosnak Bécs előtt, mert ez a muszka — muszka, most már azonban bizonyára elhatározzák, hogy ki kell dobni Prágából Komarow generálist. Mert Komarow generális — már hazautazott Prágából.
O Diák-kisasszonyok. (Szinhely : a leány-gimnázium ; idő : öt perczczel a bizonyítványok kiosztása előtt) Szőke angyal: Quousque tandem abutere Catilina patientia nostra?! . . , Vájjon meddig várakoztatnak még bennünket ezekkel a rorgy bizonyítványokkal? Fitos tündér: Már az igaz. Mintha nem eleget nyakgattak volna bennünket tiz napon át ! Lám, Helén okosabb volt, mint mi; olvasni valót hozott magával. Szőke angyal: Mit olvas, kisasszony? »Juliette házasságá«-t ? * Egy csinos nagyorrú: Nem, ennek a jámbor Schenk * * doktornak a könyvét . . . Tisztára ostobaság. Egy czvikkeres babatündér: No, azt nem mondanám. © Szabad nap. Pillsburynek, a bécsi sakk verseny chamA praktikus értéke nem sok . . . pionjának, tegnap szabad napja volt. Nem kellett játszania; Szőke angyal: Ugyan kérem, ki fogja alávetni magát jöhetett, mehetett ; tehetett, amit akart. Vájjon hogy. töltötte a a Schenk diétájának ? Három hónappal azelőtt, hogy . . . szabad napját ? Ugy képzeljük, mindenekelőtt Nothnagel doktor Fitos tündér: Mi az, miről van szó? hoz hajtatott. A hires professzor megvizsgálta a sakk-héroszt, A csinos nagyorrú: És kérem, ki fog hónapokig ügyelni s igy szólt: »Ön még elég jó kondiczióban van; gerinczrá, hogy a táplálkozásban a nitrogén tailalmu szubstancziák velejének ingerlékenysége ugyan elég magas fokú, s ugy veszem anyagcseréje aránylag nagyfokú legyen?! . . . észre, hogy a Tarrasch-sal való mérkőzésben kisebb mérvű Szőke angyal: Igaz, kolléga, olvasta a »Journal des agyrázkódást is szenvedett, de Carohoz, Bairdhez és JanovskiSavants* czikkét a katód sugarakról ? Rendkivül érdekes. hoz képest, akiket a versenyek után mindjárt Lindewisebe vagy Babatündér (élénk beszélgetésben egy nefelejcs szemű Döblingbe kell szállítani, ön egy cseppet sincs megviselve. Ha ördöggel): Kérem, a most született gyermek agyvelejében az ügyel magára, még négy, sőt öt napig is jálszhatik, élet-veszeelülső szarvi idegsejtek a corlicomuscularis pálya felsőbb részédelem nélkül.« Aztán mcgvillariyozta a matadort, s hogy től, tehát a pyramisoktól függő viszonyban állanak . . . gerincz-oszlopát kiegyenesítse, gyöngéden felakasztotta a fogasra. Nefelejcs szemű ördög: Bocsánat, ha a prosencephalon Husz pereznyi lógás ulán Pillsbury mintha ujjá született volna. secundnrium csökevényesen fejlett . . . »Igy ni, — szólt a tanár, — most egyék egy kis aludttejet, (Nagy vitatkozás. Nyolczan beszélnek egyszerre.) s vegyen néhány hideg lemosást.« A sakk-hérosz frissnek Szőke angyal (az ablaknál állva, hirtelen felkiált): Jézus érezte magát, mint a verseny első napján, s játszi kedvében Mária ! kicsapongó nyíltsággal szólt a professzorhoz: „Tanár ur, holTöbben : Mi az ? nap szabad napom van; nem szíhatnék el ennek örömére egy Szőke angyal (mélyen megilletődve, halkan): Istenem! jó szivart ?« Nothnagel összeránczolta a homlokát s hosszasabb Egy huszár! megfontolás után igy nyilatkozott: »Isten neki, gyújtson rá Mind (az ablakhoz sietnek s lenéznek az utczára). egy szivarra, de a világért se szívja végig! . . . — »S ha (Hirtelen mély csend. Csak a huszár sarkantyújának esetleg egy pohár madeirát is ihatnám« — folytatta volna a pengése hallatszik.) könnyelmű sakk-király, de a tanár rémülten vágott a szavába. »Hová gondol, boldogtalan ?! . . . Ez esetben két-három napig A huszár (elsétál az ablak alatt s a szomszéd utczában nem használhatná a Stuart Mária gambitt, se az irlandi megeltűnik). nyitást, s legfeljebb a Jean de Nivelle-vezércsellel élhetne! . . .« Szőke angyal (még egy kissé az ablaknál marad s mélán Pillsbury elszomorodott, s lemondva a madeiráról, a körülmétekint le az utczára. A többiek csöndesen eltávolodnak az nyekhez képest elég rugalmas lépt.kkel távozott a tanártól. ablaktól). A fogadóba érve, asztalhoz ült s aludttejéi jóízűen, de ártalNefelejcs szémti ördög: Mit is akartam mondani ? Igen, mas mohóság nélkül költötte el. »Elég volt a lakomábóU — a thalamus . . . szólt aztán s fölment a szállására, ahol, miután egy negyedBabatiindér (elszomorodva) : Nem bánom, legyen önnek óráig vizes kefével dörzsöltette magát, bepakolták jeges lepedői igaza ! ' . ' . . (Sóhajjal.) Úgyis, hallom, hozzák a bizonyítváközé. Későn szenderült el, de korán ébredt. »Ma szabad napom nyokat . . . van!« örvendezett magában s majdnem fütyülni kezdett, de Szőke angyal (egy bucsu-pillantással az utczára): Odamég idejében meggondolta magát. Majd kétszer körülsétálta a adnám összes kitűnőimet! . . . fedett folyosót s aztán, vizes zsebkendőt téve a homlokára, (A terem ajtaja kinyilik; jön az igazgató s kiosztja a végigfeküdt kanapéján s átadta magát a tökéletes, abszolút bizonyítványokat . . . A tudósító fölébred.) gondtalanságnak. Igy üdült körülbelül négy óráig, amidőn egyszerre sajnálatos esemény zavarta meg boldog vakáczióját. * * A szalonban egy kisasszony, aki semmit se tudott róla, hogy 5 Komarow. Mostanában szeretnek tósztozni a generálisok. a nagy sakkozó éppen a szomszédban lakik, hirtelen a Gésák at kezdte zongorázni. Pillsbury rémülten ugrott fel fekvő helyéről; A hires felköszöntők sorát elkezdette Pellieux tábornok Parisban befogta fülét, de már későn, mert a következő pillanatban és a héten folytatta Komarow generális Prágában. Mind a ideggörcsöt kapott, s aléltan esett össze. A szálló személyzete két tósztot a németek ellen tartották és mind a kettő úgyrémülten rohant, át a zongorázó hölgyhöz. »Az istenért, nagynevezett »vaskos lapintatlar.ság« volt, el kell azonban ismerni, sád, csöndesebben, csöndesebben! Ne tessék zavarni a nagy hogy ebben az utolsó kvalitásban a muszka tábornok hatásakkozót; holnap — játszani fog! . . .« A hölgy kétségbe rozottan túlszárnyalta az ő szövetséges kollegáját. Pellieux
413 volt esve, s szégyenében megfogadta, hogy soha se zongorázik többet. Ettől fogva, mivel mindenki lábujjhegyen járt Pillsbury lakása körül s néhány »pszt! . . . pszt! . . ,«-en kivül semmi se hallatszott a szállóban, a nagy sakkozó zavartalanuhpihente végig szabad napját, s ma reggel — hordágyon bár — de kitűnő kondiczióban vitette magát a versenyre. Mint saját külön tudósítónk telefonálja, már a negyedik húzásnál tart, s még most is oly vig, mintha esküvőre készülne. * -*
+
=Q= Apa és fla. Ravasz, vén róka az öreg Milán. A felsőbb műnyelven ezt ugy nevezik : nagy diplomata. Jól kieszelte a sorját. Csak egy jó párti segíthet még a bajon. Először is szép pénzt hozhat a házhoz, azután meg az uj összeköttetések, uj családi viszonyok, azok is csak lendítenek valamit. Járt is a Sándorka háztűznézőbe, de még minden udvarnál udvariasan tudtul adták neki, hogy: másutt kereskedjen. Valószínűleg nem ilyen parasztos szóval mondták, de csak az volt annak az értelme. Az öreg Milán nem- adta fel a reményt. Sokszor tapasztalta ő, hogy az utolsó kártya nagyot fordithat az egész játszmán. Most is ugy hozta a véletlen, hogy a szomszéd hatalmas királyi háznak egyik kiváló főherczege a határszélen tartózkodik. Mindjárt követséget küld hozzá, hogy szivesen látja szegényes házában egy tál ételre és egy pohár borra. A föherczeg jó szívvel fogadta a meghívást, vissza is izent azonnal, hogy ekkor meg ekkor ott lesz a ráczok büszke fővárosában. Nosza van r:agy felfordulás Belgrádban. Inasok, lakájok lótnak-futnak mindenfelé. Az egyik a koronát puezoválja vasporral meg bécsi més2szel, hogy fényessége megvakítson mindenkit, aki csak ránéz. A másik az árendáshoz fut, hogy sört, bort, pálinkát és egyéb sziverősitő italt szerezzen. A harmadik az ezüstnemüeket hozza haza az ezüstművestől. A negyedik a fehérneműt: abroszt, kezkenőt sulykolja a kútnál. Hej, mert nincs asszony a meg is látszik minden holmin. Sublótok, almárlomok össze-vissza rendetlenségben. Minden van, csak az nincs, amire szüksége volna. Mindenütt meglátszik, hogy csak férfiemberek gazdálkodnak. Nincs asszony a háznál. A cselédség egy része mégis abban fáradozik, hogy az asszonyok nyomát eltüntesse. Mert egy asszonynak a keze nyoma meglátszik az egész házon, több asszonynál azonban csak a láb hágy nyomot. No de a sok cselédség elkészült mindennel, mikorra a-herczegi vendég megérkezett, olyan rend volt ott, hogy no. Milán papa a legünnepiesebb ábrázatot öltötte magára, Sasa meg aggodalommal várta a következendőket és . jövendőt. A nagy vendégségről nem adunk részletes tudósítást, csak annyit mondunk, hogy a lakoma pompás volt. Volt ott töltött paprika, juhhus nyárson sülve, ráczíirmös, meg minden, ami szem-szájnak kellemes. A főherczegi vendég csak egy félnapig maradt. Hiában tartóztatták, hogy estére lesz túrós lepény, friss töltésű, nem maradt tovább. Sürgős dolga akadt, hamar el kellett utaznia. Hogy a fejedelmi személyek mit beszélgettek egymással, arról semmit se szól a krónika, hogy a házasságból lesz-e valami, arról meg éppen hallgat. *
*
*
6 A pozsonyi d r á m a . A halálba menekülni az élet elől gyávaság, mondják azok a hősök, akiknek nincsen bátorságuk ehhez a gyávasághoz. Én ennek a gyávaságnak a gyávaság voltában nem hiszek, sőt tagadom, hogy jussa volna valakinek elitélni azt a szerencsétlent, aki ennek az életnek a gyötrelmei ellen a halál nagy bizonytalanságában keres menedéket. Akármit mondjon a paragrafusokba csavart morál, az embernek -jussa van a saját halálához mindaddig, amig a saját elhatározásán kivül kapja az életet. De van-e joga azoknak az életéhez, ákiknek ő adta ezt ? Ez a kérdés birizgál most sok embert, akik összeszorult szívvel gondolnak a pozsonyi szörnyű dráma áldozataira és bizonyára ugyanannyi átok repül a sze-
gény Jenik István lovag koporsója felé, mint amennyi részvevő sóhaj fakad a könyörületes szivekből, mikor arra a két szerencsétlen gyermekre gondolnak, akiket magával vitt az apjuk a sir éjszakájába. Nekem is nehéz lesz a lelkem, ha erre a két ártatlan áldozatra gondolok és még se merném szemrehányással illetni boldogtalan apjuk koporsóját. A mi részvétünknél e szerencsétlen gyermekek irányában minden bizonynyal nagyobb volt az ő apai szivének szeretete és ha azt tette, amit tett, nagy ok nélkül bizonynyal nem cselekedte. Való, hogy ezek a gyermekek még nem ismerték az élet kegyetlenségeit,' de vájjon gonoszság volt-e megakadályozni, hogy megismerjék ? Ha már mindenáron bünt kell találni az esetben, vájjon melyik a nagyobb bün: ha itthagyja azokat a gyámoltalan árvákat, vagy hogy magával vitte őket? *
*
*
Fejedelmi e n t r e f l l e t - k . Nikita montenegrói fejedelem a maga országához mért arányban megkezdte irodalmi működését. Ha Carmen Sylva novellát ir és Vilmos császár lapot szerkeszt, Nikita nem mehet tovább a harminezsoros híreknél, nehogy a nagyobb hatalmakkal konkurrálni lássék. Igy hát Nikita eddig halálozási hireke^, eljegyzéseket, apróságokat irt, ahogy a kisebb újságíró szokott, aki nagyobb kollegájának engedi át a nagyobb feladatokat. Nikita e héten azonban kísérletezni próbált. Irt egy entrefiiet-t, amelyben kilapolta, hogy Angolciszág támogatni fogja Montenegro törekvéseit. Erre aztán felelgetni kezdtek Londonból Bécsből, Szent-Pétervárról olyan kemény hangon, hogy a szegény fejedelmi kőnyomatos beléjeszédült. A kisérlet szomorúan végződött, a fejedelemre ráczáfoltak, az entrefilet t darabokra tépték. Szegény Nikita kénytelen a visszaszívás gyalázatát nyakába venni és kénytelen a vizállási rovathoz visszatérni. De - a fejedelmeknek még ilyenben is szerencséjük v a n : a szégyen kicsi, mert a visszaszívást kevesen olvassák el. Egyrészt mivel Montenegrónak kevés a lakossága, másrészt mivel ez a kevés se tud olvasni. *
*
*
& Hogy lesz az ember milliomossá, ? Az az amerikai reporter, aki sorra interwiewolta a hatalmas köztársaság különböző királyait: a vasutkirályokat, a petroleumkirályokat, a czipőfelsőrészkirályokat és a nadrágtartókirályokat, hogy megtudja tőlük a milliomossá létei titkát, hasznos és érdemes munkát végzett. A tömérdek foglalkozás és kereseti ág között, amelyeket a fejlett kultura a törekvő emberiség számára megalkotott, máig is a milliomosság a legkeresetebb hivatal. Szerető szülők legszívesebben erre a pályára nevelik gyermekeiket és szerető gyermekek legszívesebben ezen a pályán látják a szülőiket. Milliomos igen szivesen lesz az is, aki már csakugyan az. A meginterviewolt nábobok közül Mr. Spreckels azt javasolja, hogy az ember tegye pénzét a takarékpénztárba és dolgozzék tovább. De mit tegyen az ember takarékpénztárba, hogyha nincsen neki pénze és minek dolgozzék az, aki takarosan megélhet az elhelyezett tőkéje kamataiból ? Még különösebb a Mr. Henry Glews tanácsa, hogy a meggazdagodásnak — a műveltség a legnagyobb ellensége, mert a művelődés nagyon sok hasznos időt elrabol az embertől. Annyi műveletlen és mégis szegény emberrel találkozunk azonban mindennap, hogy Mr. Henry Glewst a legjobb esetben is csak kivételnek fogadhatjuk el, de szabálynak semmiesetre. Általában az amerikai gyarmatáru- és ipartermék királyok vallomásaiból csak az derül ki, hogy ezek a jó urak maguk se . értenek a megmilliomosodáshoz és hogy mégis milliomosokká lettek, ennek az érdeme nem az övék, hanem a millióiké. Annyi igaz a vallomásaikból, hogy csak az első millió megszerzése nehéz, azután, ha már benne van az ember, a többi könnyen megy. Az első millió megszerzésénél is nehezebb azonban, hogy az ember a másodikon kezdje, mikor még az első sincsen meg.
414 Meg kell tehát szerezni az elsőt, ami meg ugy a legkényelmesebb, ha az ember örököl egy milliót. Ez a legegyszerűbb, leggyorsabb cs leguribb eljárás. Tanácsnak ugyan nem sokat ér, de annyit mindenesetre, amennyit az amerikai nábobok tanácsai megérnek — másnak. *
*
*
6 Hiteles hireki Hatvan amerikai hadihajó érkezett már megint a legutóbbi jelentések szerint Cubába. Ezekkel együtt körülbclől már vagy hat millió hajó indult el az amerikai partokról, összesen vagy hatezer millió emberrel. Az eddig megvívott körülbclől két millió csatában elsülyedt másfél millió spanyol hajó (amerikai telegramok szerint) és kilencz millió amerikai hajó (spanyol források szerint) Partra szállt nyolczszáz millió amerikai. Ezek közül elesett (spanyol telegrammok szerint) ezer millió, mig a spanyolok vesztesége (amerikai hirek szerint) ezerkétszáz millió. Egy-egy hadihajó átlag hatszor sülyedt el és egy-egy ember átlag kilenczszer hait meg. A spanyolok másfél millió amerikai kábelt vágtak el, az amerikaik nem vallanak be többet egy millió elvágott spanyol kábelnél. Az isten mentse meg az újságokat attól, hogy a még megmaradt egyetlen kábelt is elvágják valahogy a hadviselő telek, mert ha ez is megtörténik, hogyan érkeznek majd hozzánk a hiteles telegrammok ?
SZÍNHÁZ. Ditrói
Mór.
• Voltaképpen Móricz. Jgy ismeri őt Kárpátoktól Adriáig minden szinész és v-alamire való csepűrágó. A Móricz, aki ugy eloujik dolgai mögött, hogy csak az erdemei látszanak ki belőle. Végre is egy nagy szinház igazgatója s mint ilyen, hivatalos jelenvolt lehetne. De nincs jelen sehol. A nevét fölkapta a hir, a Vigszinház nagy sikereit neki tudják be, de Ditrói Móriczot csak a főpróbákon lehet látni félig gyermeki, félig rókaarczával, magába roskadva, mintha jártányi ereje sem volna, noha erős, mint Toldi Miklós. (Növendék korában egy okvetetlenkedő cseh trombitást a Nemzeti Szinház orchestrumábó! felhajított a színpadra.) Alig látszik ki belőle valami, a beszédjéből még kevesebb, mert nem beszél. Csak a szemében csillan a fölöttes intelligenczia, abban a .szemben, mely mindent Iát és benne rezeg a művészi érzékenység, mely végigbizsereg a vérén s néha csöndes mosolyban, gyakran mázsás gorombaságokban . nyilvánul meg. Móricz, ugy mondják, akik még látták a Népszínházban és a vidéken, igen rosz szinész volt. Ami valószinti is, mert máig is büszke az ő Fcibriczius feleségében aratott diadalára. A rosz szinész és kitűnő szinész között különben nincs is akkora különbség, mint gondolnánk, már művészileg intelligens emberről ha van szó. A rossz szinész mindössze nem tudja külsőségekben exekutálni, amit magában, szépen,' tökéletesen megalkotott, a jó szinésznek ellenben meg van az az exekutátó készség. Ismerek egynehány énekművészt, aki nagyobb a legnagyob'bnál, csak hangja nincs. Viszont ismerünk nagyon sok borbélylegényt, akit azért vagyunk kénytelenek star-
nek elismerni, mivel a beretvájuk mellé a vak gondviselés csengő hangot dugott a torkukba Mint rendező azonban már kezdő korában is elismert tekintély volt? A Tbália-szövetkezetnél kezdte és Kolozsvárt folytatta. Ott ismerték meg az igazi, az egész Ditróit. A hajthatatlan, rideg szinház-diktatort, aki csak egy tekintélyt ismert: a magáét és a vajszivü Móriczot, akinek csak egy baja volt: a mások baja. A jó szivéről, bikanyakasságáról, meg a gorombaságáról legendák keringenek a színészetben. Különösen a jó szivéről. Ismeri mindenki tűzoltó paszióját. Ahol lüz van, ott van Móricz is és különösen lovakat ment meg ádáz paszióval. A színészeit pedig semmi bajban el nem hagyja. Volt egy pár forradalma is, amit győzelmesen igázott le, mert mindég igazsága volt és mindég igazságos. A tehetséget megbecsülte, de keményen nevelte is. Igazi iskolamestere szinészeinkek s amikor a Vígszínházban egy-egy fiatal szinésznő sikert arat, azt a siker sok sirás-rivás előzte meg a kegyetlen direktor miatt, aki vérig sanyargatja a próbákon a szegény színészt, amig csak meg nem tanulta tőle mindazt, amit tanulni egyáltalán lehetséges. Ami a Vigszinház nagy erősségét teszi: fegyelem, izlés a szinpadon, a tehetség megbecsülése és érvényesülése a színészeknél, a Ditrói kezére vall. Ő benne konczentrálódik, amit a szinház- szellemének, karakterjének 'nevezünk s ami minden más színházunknál — fájdalom — csak puszta szó. Az ő vas kezének a művészek csak utmutató kormányzását érzik, de nem a nyomását. Szeretik az ő Móriczukat, ha szidják is. Igazán kár, hogy ez az egyetlen magyar színházművész nem nyit tanfolyamot m. kir. színigazgatók nevelésére. —x.
Kiáltvány
a
színészekhez.
(Berlin; reggeli
öt óra.
A világ ura becsöngeti a kanczellárját) Á világ ura: Dologra, barátom. Aki fölkenetett, hogy viselném kepét a földön, nem azért küldött bennünket, hogy aludjunk. Lássuk-, micsoda nap van ma. Szólj, de hamar. Kanczellár: Felség, alázatosan jelentem, éppen ma kilencz e've cs tizenegy hónapja, hogy Felséged elfoglalta trónját , . . A világ ura : Bravó, ez kitűnő alkalom rá, hogy kiáltványokkal örvendeztessem meg népemet. Mondd, kik azok, akiknek már hosszabb idő óta nem tartottam beszedet? Kanczellár (zavarban): Felség, ha körültekintek e hazában, igazán nem tudom, hol lelhetnék olyanokat. A világ -ura: Benned semmi találékonyság. Állítsd elő színészeimet. (A kanczellár int; egy katona el. A színészeket összefogdossák s felhajtják a palotába. Egy strázsa gúnyosan mosolyog. A színészek reszketve állnak a világ ura előtt.) A világ ura: Szinészek ! Ez a világ nekem egy roppant sakk-mező, amelyen mindenki, aki él, egy-egy sakk-figura. Az egyik bástya, a másik paraszt. Önök is figuráim. (A szinészek mélyen meghajolnak) Szívességből azt mondanám, hogy önök is az én embereim; de önök maguk se hinnék el, ha azt mondanám, hogy emberszámba veszem önöket. Mindegy. Amint a nagy természetnek szüksége van rovarokra, tüskékre, gombákra s különféle apró élősdiekre, nekem is szükségem van önökre. Önök komédiákat és tragédiákat játszanak, s komédia meg tragédia kell a népnek. A komédiák házassággal végződnek ; ez helyes. A német anyák tanulják meg, hogy katonákat kell szülni. A tragédiák viszont halállal végződnek ; ez is
415 helyes. Katonáim, tanulják meg, hogyan kell meghalni a hazáért. Azért a művészetek kultusza családomban már hagyományos. Dicsőült nagyatyám Szedán után se aludt olyan édesen, mint Wildenbruch dolgozótársam tragédiáin. Mondhatom önöknek, dicső nagyatyám a legszebb öreg ember volt, aki valaha szinházban aludt. Nagy Frigyes i? pártját fogta a művészeteknek s Voltairet, aki pedig színdarabokat irt, sokáig megtűrte udvarában. A nagy választó is szerette a színészeket; legalább szerelte kóterbe tenni őket. En se frivol kedvtelésből foglalkozom önökkel, mint ahogy például a Napoleonnak nevezett kalandor, foglalkozott Mars kisasszonynyal. Én oktatni akarom önöket, hogy kevésbbé .r.eáljsan játszszanak, mert idealizmus kel! a népnek, idealizmus, s nem szocziál-demokratia. Önök a jövőben igy fognak alakítani. (Előadja, hogyan kell játszani Hamletet, Julius Caesart, Leart, Cordeliát, Júliát, Portiát, Imogént. Aztán folytatja a kiáltványt:) Remélem, megértették oktatásomat. Jegyezzék meg maguknak, hogy az ö-ök gégéjében nagy hatalom rejtőzik. Mert ninc.s hatalmasabb, mint: a szó, kivált az ágyu-szó. Ne éljenek vissza ezzel a hátalommal, mert . . . no, de ma szives akarok lenni önökhöz. Színészek ! Hogy e szép napot soha se felejtsék el, ösztönszerű utálatom ellenére is kezet fogok önökkel. (Megcselekszi. A művészek boldogan viszik haza a fejedelmi kézszorítás nyomát.) Interdum dormltat. Amit Höraczius megbocsát Homérosznak, azt a jó öreg Sarceynek se tudják be vétkül a párizsi naturisták. (Igy nevezik magukat a túlzó naturalisták vagy ha jobban tetszik az ifjú idealisták most a Thealre de l'oeuvre körül). Egyik hivük csúfos vereséget szenvedett Győzelem czimü drámájával, amelynek minden jelenetét lepisszegték és kifütyülték, amit ugy kell érteni, hogy amikor az uj irány ellenségei fütyültek, az »iskola« lepisszegte, a rendzavarókat, Ebből természetesen olyan csinos botrány keletkezett, hogy az arizonai színházi előadások ehhez képest egész szimpla lovagias ügyek ; három órán keresztül barát és ellenség vetekedett egymással áz orditásban s mint vihar idején a tenger: morajlott, zúgott a felkavart nézőtér. Csak egy ember dohhártyájához nem értek el a rémes hanghullámok. Két puha karosszéken elterpeszkedve — neki minden színháztól dupla ülőhely jár ki — aludta az igazak álmát, a jó öreg Sarcey, minden kritikusok legfélelmesebbje, akinek szempilláiról ez a pokoli zajongás se űzte el az édes szendert. A zűrös hangok édes bölcsődalként hullámoztak a bölcs öreg ur körül, akinek almát az iskola persze röglön tüntetésnek hitte s á bas Sarcey, á bas Sarcey! ordította torokszakadásig. De Sarceyt ez se rázta fel isteni szendergéséből: nehéz fejét a másik tenyerébe hajtotta s aludt még egy verset — ahogy szinházban csak gyermekek és kritikusok tudnak aludri! Oh nem tüntetett az öreg Sarcey a darab ellen, mint ahogy a naturisták hitték, hanem aludt egyszerűen azért, mert álmos volt. Mélyeri, jóizüen, édesen, fölségesen, az epikureusok mosolyával ajka körül, amilyen álomba csak a hasis vagy az előadó művészet ringathatja a fáradt idegzetet. Jó közönség, ne botránkozzál meg soha azon, ha a szomszéd zsölyében nyugodtan alszik egy kritikus olyankor, amikor te pokoli módon élvezel. Akik. hivatásból sokat utaznak vasúton, azok csak zakatoló kerekek fölött tudnak édesen aludni; akik hivatásból járnak színházba, azoknak dobhártyája körül altató dallá folyik össze a tagolt, monoton színpadi deklamálás s bizony mondom, megeshetik, hogy ezért a csepp iáditő álomért mennek néha ők is a színházba — élvezni Könnyelműen ne fogjátok hát a szegény alvó kritikusra, hogy meg.-cti a művészetet, mert ő nem cynikus, amikor alszik, hmem álmos.
A mintaszerű Faust. A bécsi czenzura tudvalevőleg a külügyminisztérium feladatai közé fog tartozni s a jövő évadban Goluchovszky fog őrködni : mennyiben felel meg a mönarhia külpolitikai kívánságainak Hamlet, Tartuffe, Medea ? E szép idők előrevetett árnya gyanánt bemutatjuk Faust egy jelenetének vázlatát, mely a minisztérium szellemének mindenképp meg akar felelni. A Walpurgis éjszaka. Faust és Mefisztofelesz (seprünyeleken röpülnek át az űrön). Faust: Átkozott hidegje! Es milyen sötétség! Sehol senki. Mef.: Ott látok egy kis világosságot. Faust: Lidérczfény ? Mef.: Oh nem, az a határ vámsorompója.. A világosság pedig a fináncz lámpája. Elő az útlevéllel. Fináncz (letéve a Fremdenblattot): Szabad kérnem uraim az útleveleket. Faust (átadja). Fináncz (megnézi): Orra rendes, fogai épek, haja fekete. Köszönöm uraim. És mi járatban ? Faust: A konzult keresem a láttamozás végett. Fináncz: És ön? Ön a kivándorlási ügynök? Mef: Igen. íme az Írásaim. Az 1879.: L. t.-czikk megkívánta összes felszerelésekkel, belügyminiszteri engedély, kauczió stb. Fináncz: Igen szép. Faust ur tehát itt szándékszik országunkban letelepedni ? Faust: Igen. Fináncz: Tehát ho.-.ositással. Fel van véve valamely belföldi község kötelékébe ? Bir annyi vagyonnal, vagy olyan keresetforrással, amelyből lakhelyének körülményeihez képest magát és családját eltarthatja? Az adózók lajstromába öt év óta be van vezetve ? Faust: Igen. Most pedig tovább szeretnénk menni. Fináncz: Szíveskedjenek a konzulhoz fáradni. Az majd kiállítja a honpolgári kötelékből való elbocsátás iránti kérelmét. Ajánlom magam. (Tovább olvassa a Fremdenblallol). Ezután kezdődik a tulajdoni; épeni éjszaka, amelyből mindazok a dolgok, melyek a külpolitikái és a hármas szövetséget érintik, gondosan ki vannak húzva: a boszorkányok illetősége meg ván állapítva, a két vándor nemzetközi jogú érdekei meg vannak védve és a darabban előforduló •miniszter* négy soros mondókája a konzulra van átruházva, miután az idegeneknek ez az illetékes fóruma.
IRODALOM. A titokzatos csomag. Egy párizsi klubban a napokban megint találtak egy titokzatos csomagot, amelyben, mirabile dictu, Rousseau egy kiadatlan kézirata volt. Nem az első és nem is az utolsó titokzatos csomag, amely a posthumitas dicsőségét élvezi s ha vannak emberek, akik e leleteken mosolyognak, nem ok nélkül teszik. A valódi irói karrier ma is meg ott kezdődik, ha egy ember meghalt s ha valaki üzletileg tudja admisztrálni a halált, munkáiból jóval több hasznot huz, ha a temetése után adja át a nyomdának. Erre az igazságra mások is rábukkantak. Az írók kezdenek haláluk után irni. Du Maurier, Daudet, Dumas fils stb. amióta meghaltak, fölötte szorgalmas emberek lettek, akiknek egy-egy »ki nem adott kézirata« nap-nap után bukkan föl, de a star közöttük Guy de Maipassant, aki még ma is, halála után öt esztendővei, a legtermékenyebb iró. Az emberben az a hit érik meg, hogy e nagy naturalista egyebet sem tett, mint a kéziratait dugdosta el régi képek kereteibe, kanapék rugói közé, titokzatos csomagokba. Hová fogja vinni Maupnssant, ha, mint Rousseau, százhúsz esztendeje hogy halott ? És mennyire megkárosodnék az irodalom, ha Maupassant még most is élne: produktivitása
416 sose érte el az utolsó öt év mennyiségét. Ime, költők, eljött az idő, mikor halhatatlanságtok testté válik. De csak akkor, ha — meghaltatok. Volf György sirhalmára hint néhány szál friss virágot a mintagimnázium idei értesítője. A vakáczió tudományos irodalmából, amelyet jobbára iskolai értesítők keretében egy csomó professzor ir össze egy másik csomó professzornak: mindenképpen kiválik ez a kegyeletes bucsu a volt igazgatótól, akinek emléke serkentőleg él tovább ennek a kitűnő intézetnek futai között. Az értesítő egyébként hű képét adja a mintagimnázium egész esztendejének, amely eredményes munkával záródott le, bár a tanári testület az idén Kármánnal is megfogyatkozott, akit betegsége vont el a katedrától. Volf örökét igazgató-helyettesi minőségben Wagner Alajos tanár vette át. Az értesítő az ő tollából került ki, amint hogy, ugy látszik, az ő szorgalmának tudható be az is, hogy az iskolaév eredményét az idei veszteségek se csökkentették.
HETI POSTA.
Az »Anker< élet- és járadékbiztosító-társaság fmagyarországi vezéiképviselő-ég: Budapest, V I , Deák-tér »Anker udvar-) 1898. május havában benyujtatott a társaságnál 999 ajánlat 2,314.351 biztosított összegre és kiállíttatott 898 kötvény 2,033 497 összegre. — A befolyt dijak összege 543 497 frt, a kifizetett károké 86 311 Irt. — Az 5 havi időszak a'att benyujtatott 4809 ajánlat 11,364.963 frt és kiállíttatott 4425 kötvény 10 253.943 frtról. Dijakért bevétetett 3.361.347 frt. Károkért kifizettetett 390.018 frt. — A halálesett biztosításoknál A osztalékterv szerint a nyeremény-osztalék az elmúlt évben az évi dij 25°/o-át tette ki. A vegyes- es takarékpénztári biztositásnál II osztalékterv szerint az összes befizetett dijak 3°/o-a fizettetett ki nyeremény-osztalék gyanánt. A társaság vagyona 1897. deczember 31-én 62 millió forint. Biztosítási állomány 250 millió forint. Eddigi kifizetések összege 101 millió forint.
Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. Főmunkatárs : KÓBOR TAMÁS. Helyettes
szerkesztő:
MA K A I
Selyem damaszt
EMIL.
75 kr.-tói
14 frt 65 kr.-ig méterenként, — valamint fekete, fehér és szines H e n n e b e r g - s e l y e m 45 kr.-tól 14 frt 65 kr-ig méterenként. — a legdivatosabb szövés, szin- és mintázatban. P r i v á t - f o g y a s z t ó k n a k postabér és vámmentesen, valamint házhoz szállítva, — m i n -
t á k a t p e d i g p o s t a f o r d u l t á v a l küldenek : Ne m'oubtiez pas. Prága. Mi csak egyféle grafologiát mivelünk s annak is csak egy paragrafusa van: lássuk mit írsz és mi megmondjuk, ki vagy ? Hü olvasóink, valamint gimnazista barátaink, akik véleményt kérnek a kezük Írásáról, rendszerint meg is vannak elégedve a válaszszal. amelyet hétről-hétre megvisz nekik a mi postánk s amely udvariasan igy szokott végződni: csak igy tovább, liatal ember; vagy: ne tovább bájos kisasszony. Dicsekszünk azzal, hogy grafológusaink ezen a téren ritkán csalatkoznak ; de egyebekben az irás lejtői nem vagyunk. A >lássuk hogyan irsz« bölcseitől rem irigyeljük azt a dicsőséget, hogy a betűvető karakterét is meglutjuk a sorokban (mert mi legfölebb a sorok közt látjuk meg néha). Nem is kontárkodunk hát bele a mesterségükbe. Mert ha száz esetben egyszer tévedünk e y beküldött poémánál, az nem fájna annyira, mint hi abból, hogy egy füzesabonyi szőke olvasónőnk két »t«-vel irja azt. hogy előfizető, azt kellene következtetnünk, hogy nem is előfizető. Magda. Tudnunk kell ; kinél hagyta, enélkül tanácsot sem adhatunk. Turul. Elcsépelt régi témák, amelyek sohse voltak ujak. Ha önnek nincs mit mondania, nekünk se lehet önről mondani valónk. X. Budapest. Mi nem használhatjuk. Famulus. Önt nem igen bántják gondolatok, miért bánt mégis gondolataival bennünket? Eddig csak a beszédről tudtuk, hogy a gondolatok eltitkolására való; az ön Írásműveinek láttára, szeretnők a Talleyrand szálló igéjét némely stilgyakorlatra is kiterjeszteni. Nem közölhetők : Távolban. — Tragédia. — Ábránd. — Ideál. — Emlékül. — Tragikomédia.
5
Henneberg- G. selyemg-yárai (cs.és k. udv. szállító) Zürichben. — Magyar levelezés. Svájczba kétszeres levélhélyeg
|
I | H
J
•
a
19
1 |
ragasztandó. —
1898. meg- | a Ferencz József
fUrdöház,
J H H H l i L l l L I Fölvilágosítást n y ú j t : a
MAGYAR j l
fürdőigazgatóság.
KÖRKÉPTÁRSASÁG.
J ^ ó d o l ó
dissfeloonulás
Sisenfyut Terencz
nagy körképének előkészületei miatt egyelőre z á r v a van.
A király tanítója. A delegácziónak nemregiben véget ért ülésszaka alkalmából Pesten időzött Helfert József br valóságos belső titkos tanácsos, az osztrák urakházánalc tagja és delegátus is. Helfert br. az ötvenes években, mint már altkor is hires történész, priváttanára volt ő felségének a történelemből és a földrajzból A báró jelenleg uz összes ausztriai törté nelnti gyűjtemények bizottságának elnöke (olyanfajta, mini nálunk a muzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője), mint történetíró par e.xcellence az 1848/49-es eseményekkel foglalkozik és már 48 óta gyűjti az azon idők ereklyéit. Múzeuma ritka gazdag és értékes. Mindezeknél fogva s mint udvari embernek a nyilatkozata, melyet a mi szabadságharczunk ereklyéiről és egy nagy művészi emlékéről tett, felette becses és érdekes. Helfert br. ugyanis Pesten időztekor megnézte Kreith Béla gróf 48-as ercklyemuzeumát s a Bem-Petőfi körképet, a napokban pedig levelet intézett Kreith grófhoz, melyben bírálatot mond a látottakról. A múzeumról ugy nyi latkozik, hogy az az ereklyék száma, értéke, változatossága, valamint történelmi és mübecsi tekintetében jóval felülmúlja az előbbenit, mely a Nemzeti muzeum birtokába ment át, a körképről pedig igy szól: »A körkép reám, mint osztrákra érthető okokból feszélyezően hatott, de azért művészi tekintetben elég objektív vagyok, hogy a kép kiviteléről, ugy a tájképet, mint a rendi.ívül mozgalmas csataképet illetőleg teljes elismeréssel szóljak.* Budapest, 1898. Nyomatott az » A t h e n a e u m« irodalmi és nyomdai r. társ. betűivel.
MAGYAR K I R Á L Y I ÁLLAMVASUTAK. Fürdőbe utazók
figyelmébe. II.
Budapest k. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 30 perczkor és d. u. 3 óra 45 perczkor, személyvonattal d. e. 9 óra 35 perczkor, Füleken át Rozsnyóra érkezés d. u. 3 óra 1 perez, éjjel 11 óra 31 perczkor és este 7 óra 31 perczkor ; továbbá Budapest k. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 10 perczkor, d. u. 2 óra 35 perczkor, szíméyvonattal d. e. 8 óra 50 perczkor és e^te 8 óra 40 perczkor, ezeken kivül junius 15-étől szeptember 15-éig bezárólag gyorsvonattal éjjel 10 óra 40 ptrezkor; Miskolczon át Rozmyőra érkezés d. u. 3 óra 1 perczkor; éjjel 11 óra 35 perczkor, este 7 óra 31 perczkor és reggel 7 óra 44 perczkor. Slósz, vasúti állomás Metzenzéf a agy Szomolnck-Huta. Budapest k. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 10 óra 10 perczkor, d. u. 2 óra 35 perczkor és személyvonattal este 8 órakor : érkezés Metzenzéfre Miskolcz-Szepsin át d. u. 4 óra 25 perczkor, éjjel 11 óra 30 perczkor és d. e. 10 óra 10 perczkor ; Budapest k. p.-u.-ról indulás személyvonattal reggel 7 óra 50 perczkor és este 8 órakor: Kassán, Margitfalun át Szcmolnok-Hutára érkezés este 8 óra 40 perczkor és d. e. 11 óra 20 perczkor. Stubnya-fürdó, vasúti állomás Slubnya-fürdő. Budapest k. p.-u. ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 30 perczkor és d. u . 3 óra 45 perczkor, személyvonattal d, e. 9 óra 35 perczkor, d. u. 5 óra 20 perczkor, vegyesvonattal éjjel 11 órakor; Stubny a fürdőre érkezés d. u. 1 óra 43 perczkor ; este 10 óra 8 perczkor, este 7 óra 7 perczkor, reggel 7 óra 5 3 perczkor és d. u. 12 óra 14 perczkor, Szkleno, vasúti állomás Geletnek-Szkleno. Budapest k. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 30 perczkor, személyvonattal d. u. 5 óra 20 perczkor és junius 15-étől augusztus 31-éig bezárólag személyvonattal reggel 9 óra 35 perczkor is, Garam-Berzenczén át Geletnek-Szklenóra érkezés d. u. 1 óra 24 perez, reggel 5 óra 19 perez, illetve este 6 óra 59 perczkor; továbbá Budapest ny. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal d. u. 2 óra 15 perczkor; személv vonattal éjjel 10 óra 45 perczkor és junius 15-étől augusztus 31-éig bezárólag személyvonattal reggel 6 óra 15 perczkor, illetve a gyorsvonattal reggel 7 óra 35 perczkor is, Párkány-Nánán át GeletnekSzklenóra érkezés éjjel 10 óra 18 perczkor, d. e. 10 óra 18 perez, illetve d. u. 2 óra 14 perczkor.
Szliács, vasúti állomás Szliács. Budapest k. p.-u-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 30 perczkor és d. u. 3 óra 45 perczkor, személyvonattal d. e. 9 óra 35 perczkor, d. u. 5 óra 20 perczkor és vegyesvonattal éjjel 11 órakor; Szliácsra érkezés d. u. 12 óra 22 perczkor, este 8 óra 57 perczkor, d. u. 5 óra 37 perczkor, reggel 4 óra 40 perczkor és d. e. 9 órakor. Szobráncz, vasúti állomás Nagy-Mihály vagy Ungvár. Budapest k. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 10 perczkor és d. u. 2 óra 35 perczkor, személyvonattal este 8 óra 40 perczkor, Miskolcz, Sátor Alja-Ujhelyen át Nagy-Mihályra érkezés d. u. 3 óra 28 perczkor. éjjel 10 óra 11 perczkor és d. e. 9 óra 33 perczkor, Budapest k. p. u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 10 perczkor és d. u. 2 óra 35 perczkor, személyvonattal d. e. 8 óra 50 perczkor és este 8 óra 40 perczkor; Miskolcz, S.-A.-Ujhely, Csapon át Ungvárra érkezés d. u. 3 óra 54 perez, éjjel 10 óra 52 perez, este 7 óra 30 perez és d. e. 11 óra 32 perczkor. Szolyva-Hársfalva, vasúti állomás Szolyva-Hársfalva. Budapest k. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal d . ' u. 2 óra 35 perczkor, személyvonattal este 8 óra 40 perczkor, Szerencsen át Szolyva-Hársfalvára érkezés éjiel 12 óra 19 perczkor és d. u, 1 óra 10 perczkor. Tarcsafiirdö, vasúti állomás Felső Eör. Budapest kt p.-u.-ról indulás gyorsvonattal d. e. 8 óra 50 perczkor és d. u. 1 óra 45 perczkor. személyvonattal reggel 6 óra 50 perczkor és este 9 óra 55 perczkor. Győrön át Felső-Eörrre érkezés d. u. 5 óra 45 perczkor, este 9 óra 28 perczkor, d. u. 5 óra 45 perczkor és d. e. 8 óra 40 perczkor. Tátrai fürdők és pedig: Tátra-Füred, Alsó-Tátra-Füred és Uj-TátraFüred, vasúti állomás Poprád-Felka. Budapest k. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 10 perczkor, személyvonattal reggel 7 óra 50 perczkor és este 8 órakor, ezenkívül junius 15-étől szeptember 15-éig bezárólag gyorsvonattal éjjel 10 óra 40 perczkor i s ; Miskolcz-Kassán át Poprád-Felkára érkezés d. u. 3 óra 35 perczkor, este 7 óra 40 perczkor, d. e. 9 óra 42 perczkor, illetve reggel 7 óra 5 perczkor. Továbbá Budapest k. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 30 perczkor, vegyesvonattal éjjel 11 órakor és személyvonattal d. u. 5 óra 20 perczkor ; Ruttkán át Poprád-Felkára érkezés este 6 óra 40 perczkor és junius 15-étől szeptember 15-é g bezárólag este 6 óra 5 perczkor is és d. u. 1 óra 10 perczkor. Végül Budapest ny. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 33 perczkor és személyvonattal éjjel 10 óra 45 perczkor; Galantha, Zsolnán át PoprádFelkára érkezés este 6 óra 40 perczkor, junius 15-étől szeptember 15-éig bezárólag este 6 óra 5 perczkor is és d. u. 1 óra 10 perczkor. Tátra-Lomnitz, vasúti állomás Tátra-Lomnicz. A fürdőévad tartama alatt vagyis junius 15-étől szeptember 15-éig bezárólag Budapest k. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 10 perczkor, éjjel 10 óra 40 perczkor, személyvonattal reggel 7 óra 50 perez és este 8 órakor ; Miskolcz, Kassán át Tátra-Lomniezra érkezés d. u. 4 óra 47 perczkor, reggel 7 óra 50 perczkor, este 8 óra 25 perczkor és d. e. 10 óra 30 perczkor, továbbá Budapest k. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 30 perczkor vagy vegyesvonattal éjjel 11 órakor és személyvonattal d. u. 5 óra 20 perczkor ; Ruttkán át Tátra-Lomniczra érkezés este 8 óra 25 perez és d. u. 4 óra 47 perczkor ; végül Budapest ny. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra óra 35 perczkor és személyvonattal éjjel 10 óra 45 perczkor; Galantha, Zsolnán át Tátra-Lnmniczra érkezés este 8 óra 25 perczkor és d. u. 4 óra 47 perczkor. Teplicz, vasúti állomás Tepla-Trencsén-Teplicz. Budapest ny. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 35 perczkor, személyvonattal d. e. 9 óra 15 perczkor és éjjel 10 óra 45 perczkor; TeplaTrencsén-Tepliczre d. u. 12 óra 42 perczkor, d. u. 5 óra 56 perczkor és reggel 6 óra 17 perczkor.
Thurzó-Füred, vasúti állomás Gölniczbánya. Budapest k. p.-u. ról indulás személyvonattal reggel 7 óra 50 perczkor és este 8 órakor, Kassa, Margitfalun át Gölniczbányára érkezés este 6 óra 40 perczkor és d. e. 8 óra 40 perczkor, Tusnád, vasúti állomás Tusnád-fürdő. Budapest k. p.-u.-ról Kolozsváron át indulás gyorsvonattal este 9 óra 15 perczkor, személyvonattal reggel 8 óra 30 perczkor és Aradon át gyorsvonattal d. u. 1 óra 55 perczkor ; Tusnád-fürdőre érkezés este 6 óra 44 perczkor, d. u. 1 óra 4 perczkor és d. e. 8 óra 54 perczkor. Vihnye, vasúti állomás Szénásfalu-Vihnye. Budapest k. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal reggel 7 óra 30 perczkor, személyvonattal d. u. 5 óra 29 perczkor, azonkivül junius 15-től augusztus 31-éig bezárólag személyvonattal d. e. 9 óra 35 perczkor. Garam Berzenczén át Szénásfalu-Vthnyére érkezés d. u. 1 óra 32 perczkor, reggel 5 óra 30 perczkor és este 7 óra 10 perczkor : Budapest ny. p.-u.-ról indulás gyorsvonattal d. u. 2 óra 15 perczkor ; személyvonattal éjjel 10 óra 45 perczkor, ezenkívül junius 15-től augusztus 31-éig bezárólag személyvonattal reggel 6 óra 15 perczkor ; illetve gyorsvonattal reggel 7 óra 35 perczkor; Párkány-Nánán át Szénásfalu-Vihnyére érkezés ejjel 10 óra 7 perczkor és d. e. 10 óra 12 perczkor és d. u. 2 óra 7 perczkor. Zajzon, vasúti állomás Brassó. Budapest k. p.-u.-ról Kolozsváron át indulás gyorsvonattal este 9 óra 15 perczkor, személyvonattal d. e. 8 óra 30 perczkor ; érkezés Brassóra d. u. 2 óra 9 perczkor és reggel 8 órakor. Aradon át gyorsvonattal indulás d. u. 1 óra 55 perczkor, személyvonattal éjjel 10 órakor, Brassóra érkezés reggel 5 óra 7 perczkor és éjjel 10 óra 25 perczkor. Ezen fürdőhelyek vasúti állomásaira Budapestről személyenként a következő menetdijak fizetendők és pedig: Budapest k. p.-u.-ról: Bárcza. Brassó, Eperjes, Medgyes, Técső, Szatmár, Mármaros-Szigct, Kassa, Nagy-Bocskó, Földvár. Maros-Vásárhely, Villány, Szolyva-Hársfalva, Liptó-Tepla, Lucsivna-fürdő, Poprád-Felka, Zsolna, Rózsahegy, Stubnya-fürdő, Igló, Gánócz, Lubotin-Lubló-fürdő, Rozsnyó, Ungvár, Margitfalu és Nagy-Mihály állomásokra gyorsvonat I. oszt. 12 frt, I. oszt. 8 frt, személyvonat I. oszt. 9 frt, II. oszt. 6 frt, III. oszt. 4 frt. Bárczán Meczenzéfre, Margitfalun Szomolnok-Hutára uj menetjegyek váltandók. Parádra Kis-Terennén át gyorsvonattal '.. oszt. 5 frt 85 kr., II. oszt. 3 fit 90 kr. ; személyvonattal I. oszt. 4 frt 8C kr., II. oszt. 3 frt 20 kr„ III. oszt. 2 frt. Sárbogárdra gyorsvonattal I. oszt. 4 frt 50 kr., II. oszt. 3 frt; személyvonattal I. oszt. 3 frt 60 kr, II. oszt. 2 frt 40 kr., III. oszt. 1 frt 50 kr. Csízre gyorsvonattal Füleken át I. oszt. 9 frt, II. oszt. 6 frt; személyvonattal I. oszt. 7 frt 20 kr., II. oszt. 4 frt 80 kr., III. oszt. 3 frt. Bárlfára gyorsvonattal I. oszt. 13 frt 80 kr., II. oszt. 9 frt 20 kr., személyvonattal I. oszt. 10 frt 80 kr., II. os2t. 7 frt 20 kr., III. oszt. 4 frt 75 kr. Szliácsra gyorsvonattal I. oszt. 10 frt 50 kr., II. oszt. 7 frt; személyvonattal I. oszt. 8 frt 10 kr., II. oszt. 5 frt 40 kr., III. oszt. 3 frt 50 kr. Felsö-Eörre személyvonattal I. kr., III. oszt. 4 frt 90 kr.
oszt.
10 frt 80 kr., II. oszt. 7 frt 50
Szepes-Béla-Barlangligetre gyorsvonattal 12 frt 90 kr., II. oszt. 8 frt 60 k r . ; személyvonattal I. oszt. 9 frt 90 kr., II. oszt. 6 frt 60 kr., III. oszt. 4 frt 40 kr. Szász-Régenre gyorsvonattal 1. oszt. 13 frt, II. oszt. 8 frt 80 kr.; személyvonattal I. oszt. 10 frt, II. oszt. 6 frt 80 kr., III. oszt. 4 frt 50 kr. Budapest ny. p.-u.-ról Temesvár-Józsefváros, Herkulesfürdő, Oravicza, Tepla-Trencsé-Teplitz és Zsolna á'lomásokra gyorsvonattal I. oszt. 12 frt, II. oszt. 8 frt, személyvonattal I. oszt. 9 frt, II. oszt. 6 frt, III. oszt. 4 frt. Pöstyénre gyorsvonattal I. oszt. 10 frt 50 kr., II. oszt. 7 frt: személyvonattal I. oszt. 8 frt 10 kr., II. oszt. 5 frt 40 kr., II. oszt. 3 frt 50 kr. Geletnek-Szkleno és Szénásfalu-Vihnye gyorsvonattal I. oszt. 7 frt 20 kr., II. oszt. 4 frt 80 kr. ; személyvonottal I. oszt. 6 frt 60 kr., II. oszt. 4 frt 40 k r , III. oszt. 2 frt 75 kr. Buziásra személyvonattal 50 krajczár.
gyorsvonattal I. oszt. 13 frt 20 kr., II. oszt. 8 frt 80 kr.; I. oszt. 10 frt 20 kr., II. oszt. 6 frt 80 kr., III. oszt. 4 frt
Kovásznára gyorsvonattal I. oszt. 14 frt, II. oszt. 9 frt 60 kr.; személyvonattal I. oszt. 11 frt, II. oszt. 7 frt 60 kr., III. oszt. 5 frt. Szinerváraljára oszt. 4 frt 60 kr.
személyvonattal 1. oszt. 10 frt 50 kr., II. oszt. 7 frt, III.
Málnásfürdőre gyorsvonattal I. oszt. 13 frt 60 kr., II. oszt. 9 frt 20 kr. ; személyvonattal I. oszt. 10 frt 50 kr., II. oszt. 7 frt, III. oszt. 4 fit 70 kr. Tusnádfürdöre gyorsvonattal I. oszt. 14 frt 20 kr., II. oszt. 9 frt 60 k r . ; személyvonattal I. oszt. 11 frt 20 kr., II. oszt. 7 frt 60 kr„ III. oszt. 5 frt. Lipikre személyvonattal III. oszt. 5 frt 50 kr. Gölniczbányára kr. ; személyvonattal fit 15 kr.
I. oszt.
12 frt 60 kr., II. oszt. 8 frt 40 kr.,
gyorsvonattal I. oszt. 12 frt 20 kr., II. oszt. 8 frt 20 I. oszt. 9 frt 20 kr., II. oszt. 6 frt 20 kr., III. oszt. 4
Tátra-Lomnilzra gyorsvonattal I. oszt. 12 frt 90 kr., II. oszt. 8 frt 60 kr.; személyvonattal I. oszt. 9 frt f 0 kr., II. oszt. 6 frt 60 kr., III. oszt. 4 frt 40 kr. Budapest, 1898. evi április hó 30.
Az igazgatóság. Utánnyomat nem dijaztatik.
Bőr" és szépségápolás
szakorvosa
med. univ. Dr. R É V É S Z
A R N H E I M S. J.
BENŐ
B u d a p e s t , Kerepesi-ut 63. sz. I . em. 24 évi gyakorlat, a berlini és bécsi kórházakban szerzett tapasztalatai alapján, gyorsan és alaposan gyógyitja az összes bőr-, ideg és nemi bajokat. Szépség! hibákat, szeplő, anya- és májfolt, pattanas, szemölcs, rézorr, fagyos végtagok, hajkorpa, hajhullás, sebek ; szakszerű tanácsosa! szolgál az arcz és kézápolására.
a c o n t i n e n s e l s ő é s legnagyobb
pénzssefireny es
Feltűnő eredménynyel gyógyitja a titkos betegségek név alatt ismert összes férfi-, női bajokat s azok következményeit.
tresor^gyára BUDAPEST - = és BERLIN.
Rendel: délelőtt 8-12, d. u. 3—5 és este 7—8 óráig. Levelekre azonnal válaszol. Kívánatra gyógyszerekről is gondoskodik. Mindenkor mély diskréczió.
Alapíttatott 1833.
Pánczél-szobák. Safe-depositek.
Hol keressük
G Y Á R :
arczport?
BUDAPEST, IX. ker. Külső Soroksári-ut 92. szám. Mintaraktár:
Dorottya-utcza
7. sz.
Kérjük a
Miiller J. L féle
Blaha-Serail-Pouder-t. Blaha Lujza (Splényi báróné) művésznőnk kedvelt arezporét, mely ugy nappal, mint éjjel használva, minden árezpor között a legjobb; kltálá Kinkniilierck álul megvizsgálva, vegyileg tisztának és teljesen ártalmatlannak lalállnlntk Mint pipereszer nélkülőzhetlen, az arezbőrnek a legszebb fehér szint, üdeséget, szépséget és pirt kölcsönzi.
HIRDETÉSEK
Créme P o m p a d o u r , «
•.«-»'..
IIIVI,I,GI
iinca
A
I UIIIEAUUUI
aaa.uuj sauuna
szépségét megőrizhette anélkUl, hogy az egészségére ártalmas lett volna. A »Créme P o m p a d o u r . az arcz és kéz bedörzsölésére használtatik reggel és este, azután aserall poudcrrcl. lesz behintve.
Ea'pható a gyárosnál
MULLER J. L.
Egy tégely 1 frt 60 kr.
császári és k i r á l y i u d v a r i s z á l l i t ó illatszer- és pipereszappan gyári rabiára
Bndapest, IY., Koronaherczeg-ntcza 2. sz. alatt. Nagy raktár rendkivül jó minőségű
VII. ker., Erzsébet-körut G. sz.
<>o<xxx>c<xxx>o<>oo<x>o<
r n r-Trir-iryrrmr n n r l n nr-tri:
DECKERT ÉS HOMOLKA
Eltiizottság,
Egy doboz 60 kr., nagyobb I frt.
ez azon szer, melylyel a hires Pompadour asszony csodás
felvétetnek A HÉT kiadóhivatalában
távíró-, távbeszélő-, villámhárító- és villamvilágltási-berendezők
csuz, köszvény, gyomorbaj, ideg-, bőr- és női betegségek biztosan = és gyorsan gyógyíthatók villamos fényfürdő, vizkura, napfürdő és 4 „ svéd gyógygimnasztika ] segítségével dr. Palócz ] Ignácz gyógyintézetéül ben (rendelő intézet) Budapest. IX., Vámházkörut 7. Kendelés : dél| előtt 10—12, délután 3 — 5 óráig. 0
Gyár és iroda : VI., Izabella-u. 88.
BUDAPESTEN
a m. kir. államvasutak és a magyar állam szállítói,
a hangosan beszélő grafit mikrofon feltalálói és szabadalom tulajdonosai. — Készit: telefonberendezéseket központtal vagy körkapcsolással, elvállalja régi berendezéseknek s egyes készülékeknek alapos á t a l a k í t á s á t , továbbá: v i l l á m h á r í t ó k a t , házi sürgönyöket, tűz- és vizjelző-berendezéseket stb.
Villám világítást
fog-, haj-, ruhakefékben és fésűkben. BflT Utánzásoktól óvatik. "184; t* # +* # * * * * * * * * * * *
QSM
I
J^J^fi+JA,
* * * * * * * 1
Legjobb a
szájnak és fogaknak. I AntiMeptikat, konzerváló, tisr-1 ••gésssögos. kellemes és jóval I |l.
bh ••» lagrgáss•igenebb ssépitbsaar. 1 tlvraglfrt, IIOSSATHIVS
I
Baliumln ssappan SO kr
ROZSATEJ
(Orlentallaohe Roaenmlloh.) & legjabb CZEHNY-FELE | HAJFESTOSIEB sötétszőkére, barnára, és feketére. ffrtjuiinrienc Ara a frt 60 kr. Tmveiyesen Tédve. UUnsDetcieseD nesTizssálTa. teliesn ártalmatlai. ANTON J. CZERNY, Bécs, XTIII., Carl Ladwlo Struae 6. TÖRÖK JÓZSEF gyógyssarétsnél Királyitilinlnpeati te u 12. és(..raktár Kgger-lólo Nádor-gyógytárban VAci-körut 17., továbbá miudeu gyógyszertárban, drogueriákban és partümoriákban. Ssétkftldéa utánvét malisát. ÜsfuadsltoikolyhalyrM, hol még raktár Biaoá, faatl cégek egyikéhez, vagy peiig kösvetlcoül a szállitóhoz, a Oxerny-téglu-z intóseudök. Prospektus ingyen. m r m m w . Lssdua, páni, Bén, Briniál, ktiiUoltispoljhu. tik RLT.-LA N A . ' L
1 Q O O
VI..
Raktár: V., Dorottya-u. 8.
fi,
fi,
a
fi.fi.fi.
Legczélszerübb, legtartósabb, legolcsóbb az
legszakszerűbb kivitelben , áron végez.
>/
jutányos
Árjegyzék, költségvetések és ajánlatok ingyen és bérmentve.
aszfalt-burkolat. Templomok, tantermek, folyosók,
Bem-Petőfi
járdák, kocsiutak, hidak, vágóhidak, istállók, magtárak, műhelyek, kapualjak, udvarok, terraszok, játszóhelyek stb. aszfalt-
tal
Nagy körkép a szabadságharczból.
burkolását, nemkülönben
nedees lal?dsol? gyökeres szárazzátételót jótállás mellett legolcsóbban elvállalja
a aszfalt
magyar részvény-társ.
Árjegyzék, költségvetés ingyen!
Nagy-Szeben
-e-
f e s t e t t e :
bevétele, "©dgó,
Spánpi.
Városliget. Villamos vasul végállomása. Látható
mindennap
Belépő-díj
reggel 8
órától.
50 kr.
U g y a n o t t l á t h a t ó a 48-as e r e k l y e m u z e u m . Rákóczi tárogatón és czimtszanak O l á h Lajos tárogatósGuszti czimbalmos.
