BULLETIN of the Szent István University

BULLETIN of the Szent István University

SPECIAL ISSUE PART II.

Gödöllő 2008

Editorial Board Prof. György Füleki CSc. – Chairman of the Editorial Board Prof. Miklós Mézes DSc. editor Prof. Béla M. Csizmadia CSc. Prof. Tamás T. Kiss CSc. Prof. Gyula Huszenicza DSc. Prof. Gábor Reischl DLA Prof. István Szűcs DSc.

Edited by the Guest Editorial Board Katalin Takács-György CSc, − Chairman of the Guest Editorial Board József Lehota DSc István Takács PhD László Villányi CSc

With the support of Faculty of Economics and Social Sciences, Szent István University Management and Business Administration PhD School of Szent István University

Szerkesztőség Szent István Egyetem 2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1. Kiadja a Szent István Egyetem Felelős kiadó Dr. Solti László egyetemi tanár, rektor Technikai szerkesztő Szalay Zsigmond Gábor Felelős szerkesztő Dr. Mézes Miklós egyetemi tanár ISSN 1586-4502 Megjelent 380 példányban

Foreword Tradition and Innovation – International Scientific Conference of (Agricultural) Economists Szent István University, Gödöllő, 3-4 December, 2007 Tradition and Innovation – International Scientific Conference was held on December 3-6, 2007, in the frames of the anniversary programme series organized by the School of Economics and Social Sciences of the Szent István University. The aim of the conference was to celebrate the 50th anniversary of introduction of agricultural economist training in Gödöllő, and the 20th anniversary of the School of Economics and Social Sciences, which was founded in 1987. The articles published in the special edition of Bulletin 2008 of the Szent István University were selected from the 143 presentations held in 17 sections of the conference and 30 presentations held at the poster section. The presentations give a very good review of questions of national and international agricultural economics, rural development, sustainability and competitiveness, as well as the main fields of sales, innovation, knowledge management and finance. The chairmen of the sections were Hungarian and foreign researchers of high reputation. The conference was a worthy sequel of conference series started at the School of Economics and Social Sciences in the 1990s. Előszó Tradíció és Innováció – Nemzetközi Tudományos (Agrár)közgazdász Konferencia Szent István Egyetem, Gödöllő, 2007. december 3-4. 2007. december 3-6. között a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara (SZIE GTK) által szervezett jubileumi rendezvénysorozat keretében került megrendezésre a Tradíció és Innováció – Nemzetközi Tudományos Konferencia, amelynek célja volt, hogy méltón megünnepelje a gödöllői agrárközgazdász képzés fél évszázada történt elindítását, s ugyanakkor a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar 1987-ben történt megalapításának 20. évfordulóját. A Szent István Egyetem által kiadott Bulletin 2008 évi különszámában megjelentetett cikkek a konferencián 17 szekcióban elhangzott 143 előadásból, illetve a poszter szekcióban bemutatott 30 előadásból kerültek kiválasztásra. Az előadások jó áttekintést adtak a hazai és nemzetközi agrárközgazdaság, vidékfejlesztés, a fenntarthatóság és versenyképesség kérdései mellett az értékesítés, innováció, tudásmenedzsment, pénzügy fontosabb területeiről is. Az egyes szekciók elnöki tisztjét elismert hazai és külföldi kutatók töltötték be. A konferencia a Gazdaság- és Társadalomtudományi Karon az 1990-es években elkezdett konferencia sorozat méltó folytatása volt.

Dr. László Villányi Dean / dékán

Contents / Tartalomjegyzék Part I. / I. kötet Agricultural and rural development and international view Agrár- és vidékfejlesztés, nemzetközi kitekintés ÁCS, SZ. – DALLIMER, M. – HANLEY, N. – ARMSWORTH, P.: Impacts of policy reform on hill farm incomes in UK..................................................................................................... 11 BIELIK, P. – RAJČÁNIOVÁ, M.: Some problems of social and economic development of agriculture................................................................................................................................ 25 BORZÁN A. – SZIGETI C.: A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió gazdasági fejlettségének elemzése a régiók Európájában ............................................................................................... 37 CSEH PAPP, I. Regionális különbségek a magyar munkaerőpiacon ..................................... 45 NAGY, H. – KÁPOSZTA, J.: Convergence criteria and their fulfilment by the countries outside the Euro-zone.............................................................................................................. 53 OSZTROGONÁCZ, I. – SING, M. K.: The development of the agricultural sector in the rural areas of the Visegrad countries ............................................................................................... 65 PRZYGODZKA, R.: Tradition or innovation – which approach is better in rural development? The case of Podlasie Region ............................................................................ 75 TAKÁCS E. – HUZDIK K.: A magyarországi immigráció trendjei az elmúlt két évtizedben.......................................................................................................... 87 TÓTHNÉ LŐKÖS K. – BEDÉNÉ SZŐKE É. – GÁBRIELNÉ TŐZSÉR GY.: országok összehasonlítása néhány makroökonómiai mutató alapján................................................... 101 VINCZE M. – MADARAS SZ. Analysis of the Romanian agriculture in the period of transition, based on the national accounts............................................................................. 111 Agricultural trade and marketing Agrárkereskedelem, marketing ADAMOWICZ, M.: Consumer behavior in innovation adaptation process on fruit market 125 FÉNYES, T. I. – MEYER, N. G. – BREITENBACH, M. C.: Agricultural export and import assessment and the trade, development and co-operation agreement between South Africa and the European Union............................................................................................................... 137 KEMÉNYNÉ HORVÁTH ZS.: The transformation of market players on the demand-side of the grain market..................................................................................................................... 151 LEHOTA J. – KOMÁROMI N.: A feldolgozott funkcionális élelmiszerek fogyasztói szegmentálása és magatartási jellemzői ................................................................................ 159 LEHOTA J. – KOMÁROMI N.: Szarvasgomba fogyasztói és beszerzési magatartásának szegmentálása és jellemzői.................................................................................................... 169 NYÁRS, L. – VIZVÁRI, B.: On the supply function of the Hungarian pork market .......... 177 SZAKÁLY Z. – SZIGETI O. – SZENTE V.: Fogyasztói attitűdök táplálkozási előnyökkel kapcsolatban .......................................................................................................................... 187 SZIGETI O. – SZENTE V. – MÁTHÉ A. – SZAKÁLY Z.: Marketing lehetőségek az állati eredetű hungarikumok termékpályáján ................................................................................. 199 VÁRADI K.: Társadalmi változások és a marketing kapcsolatának modellezési lehetőségei ............................................................................................................................................... 211

Sustainability and competitivness Fenntarthatóság, versenyképesség BARANYAI ZS. – TAKÁCS I.: A hatékonyság és versenyképesség főbb kérdései a délalföldi térség gazdaságaiban.................................................................................................. 225 BARKASZI L.: A kukoricatermesztés hatékonyságának és eredményességének vizsgálata 2003-2006 évi tesztüzemi adatok alapján ............................................................................. 237 JÁMBOR A.: A versenyképesség elmélete és gyakorlata .................................................... 249 LENCSÉS E.: A precíziós gazdálkodás ökonómiai értékelése............................................. 261 MAGÓ, L.: Low cost mechanisation of small and medium size plant production farms .......................................................................................................... 273 SINGH, M. K. – KAPUSZTA, Á. – FEKETE-FARKAS, M.: Analyzing agriculture productivity indicators and impact of climate change on CEECs agriculture ...................... 287 STRELECEK, F. – ZDENĚK, R. – LOSOSOVÁ, J.: Influence of farm milk prices on profitability and long-term assets efficiency......................................................................... 297 SZÉLES I.: Vidéki versenyképesség-versenyképes vidékfejlesztés: AVOP intézkedések és azok kommunikációjának vizsgálata..................................................................................... 303 SZŐLLŐSI L. – NÁBRÁDI A.: A magyar baromfi ágazat aktuális problémái ................... 315 TAKÁCS I. – BARANYAI ZS. – TAKÁCS E. – TAKÁCSNÉ GYÖRGY K.: A versenyképes virtuális (nagy)üzem ....................................................................................... 327 TAKÁCSNÉ GYÖRGY K. – TAKÁCS E. – TAKÁCS I.: Az agrárgazdaság fenntarthatóságának mikro- és makrogazdasági dilemmái ................................................... 341 Authors’ index / Névjegyzék............................................................................................... 355

Part II. / II. kötet Economic methods and models Közgazdasági módszerek, modellek BARANYI A. – SZÉLES ZS.: A hazai lakosság megtakarítási hajlandóságának vizsgálata367 BHARTI, N.: Offshore outsourcing (OO) in India’s ites: how effective it is in data protection? ............................................................................................................................................... 379 BORSZÉKI É.: A jövedelmezőség és a tőkeszerkezet összefüggései a vállalkozásoknál ... 391 FERTŐ, I.: Comparative advantage and trade competitiveness in Hungarian agriculture ... 403 JÁRÁSI É. ZS.: Az ökológiai módon művelt termőterületek nagyságát befolyásoló tényezők és az árutermelő növények piaci pozíciói Magyarországon.................................................. 413 KODENKO J. – BARANYAI ZS. – TAKÁCS I.: Magyarország és Oroszország agrárstruktúrájának változása az 1990-es évektől napjainkig ............................................... 421 OROVA, I. – KOMÁROMI, N.: Model applications for the spread of new products in Hungarian market circumstances .......................................................................................... 433 REKE B.: A vállalkozások egyensúlyi helyzetének változáskövető vizsgálata ................... 445 ŠINDELÁŘ, J.: Forecasting models in management............................................................ 453 SIPOS N.: A környezetvédelmi jellegű adók vizsgálata a fenntartható gazdálkodás vonatkozásában ..................................................................................................................... 463 VARGA T.: Kényszerű „hagyomány”: értékvesztés a mezőgazdasági termékek piacán..... 475 ZÉMAN Z. – TÓTH M. – BÁRCZI J.: Az ellenőrzési tevékenység kialakítási folyamatának modellezése különös tekintettel a gazdálkodási tevékenységeket érintő K+F és innovációk elszámolására ........................................................................................................................ 485 Land utilization and farm structure Földhasználat, gazdaságstruktúra FEHÉR, I. – MADARÁSZ I.: Hungarian land ownership patterns and possible future solutions according to the stakeholders' view ....................................................................... 495 FEKETE-FARKAS, M. – SINGH, M. K. – ROUNSEVELL, M. – AUDSLEY, E.: Dynamics of changes in agricultural land use arising from climate, policy and socio-economic pressures in Europe ............................................................................................................................... 505 LAZÍKOVÁ, J. – BANDLEROVA, A. – SCHWARCZ, P.: Agricultural cooperatives and their development after the transformation ........................................................................... 515 ORLOVITS, ZS.: The influence of the legal background on the transaction costs on the land market in Hungary................................................................................................................. 525 SADOWSKI, A.: Polish land market before and after transition ......................................... 531 SZŰCS, I. – FARKAS-FEKETE M. – VINOGRADOV, S. A.: A new methodology for the estimation of land value ........................................................................................................ 539

Innovation, education Innováció, tudásmenedzsment BAHATTIN, C. – PARSEKER, Z. – AKPINAR BAYIZIT, A. – TURHAN, S.: Using ecommerce as an information technique in agri-food industry............................................... 553 DEÁKY Z. – MOLNÁR M.: A gödöllői falukutató hagyományok: múlt és jelen............... 563 ENDER, J. – MIKÁCZÓ, A.: The benefits of a farm food safety system............................ 575 FARKAS, T. – KOLTA, D: The European identity and citizenship of the university students in Gödöllő.............................................................................................................................. 585 FLORKOWSKI, W. J.: Opportunities for innovation through interdisciplinary research ... 597 HUSTI I.: A hazai agrárinnováció lehetőségei és feladatai .................................................. 605 KEREKES K.: A Kolozs megyei Vidéki Magyar fiatalok pályaválasztása.......................... 617 SINGH, R. – MISHRA, J. K. – SINGH, M. K.: The entrepreneurship model of business education: building knowledge economy.............................................................................. 629 RITTER K.: Agrár-munkanélküliség és a területi egyenlőtlenségek Magyarországon........ 639 SZALAY ZS. G.: A menedzsment információs rendszerek költség-haszon elemzése ........ 653 SZÉKELY CS.: A mezőgazdasági vállalati gazdaságtan fél évszázados fejlődése.............. 665 SZŰCS I. – JÁRÁSI É. ZS. – KÉSMÁRKI-GALLY SZ.: A kutatási eredmények sorsa és haszna .................................................................................................................................... 679 Authors’ index / Névjegyzék............................................................................................... 689

A mezőgazdasági vállalati gazdaságtan fejlődése és a mai gyakorlat

665

A MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALATI GAZDASÁGTAN FEJLŐDÉSE ÉS A MAI GYAKORLAT HALF CENTURY DEVELOPMENT OF FARM MANAGEMENT AND ECONOMICS SZÉKELY CSABA Abstract The development of Hungarian agricultural business economics and management used to evolve in accordance with international leaders of the sector. On the other hand, a paradox situation has emerged in Hungary in the last two decades, in which such knowledge is only partially applied as a consequence of insufficient knowledge transfer and highly restructured agriculture. In the framework of an EU-6 research project, reviewing the agricultural risk management practices of some EU Member States, including Hungary, became possible. The study highlights those issues that are the most characteristic in terms of the level of information, management, marketing and finance. As a conclusion, it can be stated that the level of management of Hungarian agricultural holdings is lagging behind the practice in the European Union and the possibilities offered by science. The main reasons for that can be derived from the inadequate education system, leisureliness of farmers, inconsistency of agricultural policy, the inadequate preparation of the EU accession, and the imperfect institutional background of agriculture. Összefoglalás A mezőgazdasági vállalati gazdaságtan és szervezés fejlődése Magyarországon a nemzetközi élvonalnak megfelelő irányultságú és színvonalú volt. Ugyanakkor Magyarországon az utóbbi két évtizedben az a paradox helyzet alakult ki, hogy a nem kielégítő tudástranszfer, illetőleg a jelentős mértékben átalakult agrárstruktúra következtében ezeket az ismereteket csak korlátozottan alkalmazzák a gyakorlatban. Egy EU-6-os kutatási program keretében lehetővé vált néhány európai ország – többek között Magyarország – mezőgazdasági kockázat menedzsment gyakorlatának vizsgálata. E tanulmány azokat a kérdéseket emeli ki, amelyek az informáltság, a menedzsment, a marketing és a finanszírozás színvonala szempontjából legjellemzőbbek. Összefoglalóan megállapítható, hogy a magyarországi mezőgazdasági üzemek gazdálkodási és menedzsment tevékenységének színvonala lényegesen elmarad az európai gyakorlattól, és a tudomány által biztosított lehetőségektől. Ennek okai a nem megfelelő képzési rendszerre, a gazdálkodók kényelmességére, a következetlen agrárpolitikára, és az EU-csatlakozás nem megfelelő előkészítésére, és a hiányos mezőgazdasági intézményrendszerre vezethetők vissza. Kulcsszavak: tudástranszfer, kockázat menedzsment, felmérés, szaktanácsadás Bevezetés A magyar mezőgazdasági üzemtani iskolák fejlődésében legalább négy nagy időszakot lehet megkülönböztetni: a II. Világháború előtti, klasszikusnak nevezhető korszakot, az 1950-70 közötti tervgazdasági időszakot, az 1970-90 közötti reform időszakot és napjaink átalakuló piacgazdasági időszakát. A tudományterület fejlődésére mind a négy korszakban nagymértékben hatottak a nemzetközi áramlatok és iskolák, de mindenkor markánsan kirajzolódtak a hazai üzemtani tudomány sajátos vonásai is.

666

Bull. of the Szent István Univ., Gödöllő, 2008.

A klasszikus korszak, a tervgazdasági időszak és a gazdasági reformok időszak felfogását részletesen tárgyalták korábbi, széles körben elterjedt tankönyveink (Dobos et al. 1985, Buzás et al. 2000), ugyanakkor az 1990-től elkezdődött, és a mai napig is ható folyamatok értékelésére még kevesen vállalkoztak. Azt a külső szemlélő is megállapíthatja, hogy a korábbiaktól lényegesen eltérő gazdálkodási feltételek között, gyökeresen átalakult üzemstruktúrával folyik a mezőgazdasági termelés, amelynek elméleti megalapozottsága és gyakorlati megoldásai között jelentős szakadék tátong. Az 1989-90-ben bekövetkezett politikai és gazdasági rendszerváltás a mezőgazdasági üzemtan továbbfejlesztésében is nagy kihívást jelentett. A változások lehetővé tették a piacgazdaság kibontakozását, és ezzel együtt a fejlett országokban alkalmazott gazdaságszervezési elvek és módszerek teljes körű átvételét. Ugyanakkor a mezőgazdaság területén bekövetkezett tulajdonosi és üzemi struktúra átalakulás sajátos új szervezési feladatokat eredményezett. Nem volt eddig még példa az állami tulajdon ilyen mértékű magánosítására, a gazdasági rendszer ilyen gyors átállítására. Ebben a folyamatban ennek következtében több, a mezőgazdasági termelés kialakult színvonalát hátrányosan érintő intézkedés is történt. Ennek és a külső tényezők, termelési feltételek ezzel párhuzamosan bekövetkezett romlása következtében a mezőgazdasági termelés jelentős mértékben visszaesett. Meg kellett birkózni a finanszírozás nehézségeivel és sok esetben a felszámolás, a csődeljárás, az üzem feladásának kérdéseivel is. A gazdaságok tulajdonosainak és menedzsereinek ebben a helyzetben már maguknak kell dönteniük a fő célkitűzésekről, a versenytársakkal és a partnerekkel szemben folytatandó magatartásról. Mindezekkel egy időben folyamatosan figyelemmel kell lenni az Európai Unióhoz történő kapcsolódás következményeire, a mezőgazdaság fokozatosan megváltozó szerepére. A hazai felsőoktatás és tudományos kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a mezőgazdasági vállalati gazdaságtan és szervezés fejlődése a nemzetközi élvonalnak megfelelő irányultságú és színvonalú. Ugyanakkor Magyarországon az a paradox helyzet alakult ki, hogy a nem kielégítő tudástranszfer, illetőleg a jelentős mértékben átalakult agrárstruktúra következtében ezek az ismeretek csak korlátozottan terjedtek el a gyakorlatban. E felismerés vezetett el ahhoz a kutatási feladathoz, amely lehetővé tette a magyar gazdálkodók, mezőgazdasági vállalkozók gazdálkodási, szervezési gyakorlatának összevetését néhány európai ország gazdálkodási helyzetével. Anyag és módszer A gazdálkodás színvonalával kapcsolatos vizsgálatok a „Kockázat-menedzsment módszerek kidolgozása az európai mezőgazdaság számára, és azok gazdasági hatásainak vizsgálata” című EU-6-os kutatási projekt keretében zajlottak le1. A kutatásban résztvevő egyetemek, intézetek közül a SZIE feladata a gazdálkodók kockázatérzékenységével, az alkalmazott kockázatkezelési módszerekkel kapcsolatos felmérés volt. A kérdőívbe a szerzők javaslatára kerültek be a menedzsment tevékenységgel, mint a kockázatkezelés fontos elemével kapcsolatos kérdések. A felmérés a megvalósíthatóság szempontjait szem előtt tartva a kutatásban részt vevő öt ország farmjaira terjedt ki, amely országok jól reprezentálják a régi és az új, az északi és déli, 1

EU-6: Design and Economic Impact of Risk Management Tools for European Agriculture. A tanulmány nem tekinthető az Európai Bizottság hivatalos állásfoglalásának, hanem csak a szerzők egyéni álláspontjának.


667

illetőleg a fejlett és a kevésbé fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokat. A farmok kiválasztásának szempontjai között fontos szerepet játszott az árutermelő jelleg, a profil, a méret és a tulajdonforma. A felmérendő farmok kiválasztása minden országban, az adott ország termelési- és méret szerinti struktúráját, valamint az EU besorolási kategóriáit figyelembe véve történt. Magyarországon ez a felosztás az alábbi mintát eredményezte (1. táblázat). 1. táblázat A mintavétel sémája a magyar mezőgazdasági vállalkozások kérdőíves felmérésénél Ország: Méret szerinti csoportok (ESU) Összesen 0-<4 4-<8 8-<16 16-<40 40-<100 <100 Magyarország Növénytermesztés 66 40 21 12 5 2 146 Állattenyésztés I. 10 5 2 1 0 0 19 Állattenyésztés II. 5 2 1 1 1 1 12 Vegyes gazdaság 13 6 2 1 0 1 23 Összesen 94 53 27 16 6 4 200 Forrás: KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 2004; EUROSTAT, 2003. A kérdőív angol nyelven készült, amelyet minden résztvevő ország a saját nyelvére fordított le. A kérdőívhez értelmező magyarázatok, megjegyzések is készültek az egységes értelmezés érdekében. A felmérés ellenőrizhető módon, professzionális tanácsadó cégek közreműködésével történt (Magyarországon az AKI Modellüzemi rendszerének irányítói segítségével kerültek kiválasztásra a gazdaságok). A felmérés eredményei közül jelen tanulmányban csak a gazdálkodás színvonalát alapvetően érintő kérdéseket tárgyaljuk. A vizsgálatok eredményei közül a mezőgazdasági vállalkozók képzettségére, informáltságára, a tervezéssel, az értékesítés szervezésével kapcsolatos megállapításokra, a szövetkezési és kooperációs hajlandóságra, a finanszírozás egyes kérdéseire, és a gazdálkodás folytatásával kapcsolatos válaszok értékelésére térünk ki. Eredmények A képzettség és továbbképzés, informáltság Egy adott mezőgazdasági vállalkozás gazdálkodásának és menedzsmentjének színvonalát alapvetően a megfelelő szakirányú képzettség, az informáltság, a gyakorlatban szerzett tapasztalatok határozzák meg. A magyar gazdálkodók – a felmért gazdaságok körét illetően – felületesen szemlélve akár kedvező helyzetben is lehetnének, mivel az iskolai végzettséget tekintve nagyon előkelő helyet foglalnak el a többi vizsgált országhoz hasonlítva. Az 1. ábra a gazdálkodók legmagasabb iskolai végzettségét mutatja be a kiválasztott EU országokban. Talán a kiválasztási szempontoknak tudható be, hogy a németországi gazdálkodók után (43,1%) a vizsgált magyarországi gazdaságokban rendelkezik a farm tulajdonosa, illetőleg menedzsere a legnagyobb arányban felsőfokú végzettséggel (31%). Hollandiában ez az arány 17, Lengyelországban 10, Spanyolországban 6 százalék. A szakiskolai végzettség tekintetben Hollandia van kedvezőbb helyzetben (64%), de a kétféle legmagasabb végzettséget összevonva is Hollandia vezet. A spanyolországi gazdálkodók rendelkeznek legalacsonyabb iskolai végzettséggel.

668


100%

80%

60%

40%

20%

0% Magyarország

Lengyelország

Általános iskola

Hollandia

Gimnázium

Németország

Szakiskola

Spanyolország

Felsőfokú képzés

1. ábra A gazdálkodók legmagasabb iskolai végzettsége egyes EU országokban Forrás: saját vizsgálatok Kevésbé kedvező a helyzetünk a szakmai továbbképzést illetően. Arra vonatkozóan tettünk fel kérdést, hogy az adott gazdaságból részt vesznek-e a felmérés évében valamilyen szakmai továbbképzésen, amely a farm tevékenységéhez kapcsolódik. A válaszok a magyar gazdálkodók önbizalmát tükrözik: nagyjából elegendőnek tartják a korábban megszerzett ismereteiket és a többi tagországhoz képest jóval alacsonyabb arányban (15,5 %)vesznek részt továbbképzési tanfolyamokon. Németországban ez az arány 76 Hollandiában 62, Lengyelországban 31, Spanyolországban 19 százalék. (2. ábra). 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Magyarország

Lengyelország

Hollandia Igen

Németország

Spanyolország

Nem

2. ábra A gazdálkodók részvétele szakmai képzési programokban egyes EU országokban Forrás: saját vizsgálatok A szaktanácsadás rendkívül fontos lehet olyan országokban, mint például Magyarország, ahol a gazdálkodás rendszere jelentősen megváltozott, illetőleg sok olyan gazdaság működik, amelyek nem rendelkeznek kellő tapasztalatokkal és ismeretekkel. Ennek ellenére a felmért magyar gazdálkodóknak csak 42 százaléka alkalmaz valamilyen szaktanácsadó specialistát, míg ez az arány Németországban 91, Lengyelországban 78 % (3. ábra). (A holland kutatók nem tudták értelmezni a kérdést, tekintettel arra, hogy specializált üzemeik számára az ellátók biztosítják a tanácsadást, így minden farmer automatikusan részesedik abból.). Egy kiegészítő


669

felvetésre válaszolva ugyanakkor a magyar mezőgazdasági vállalkozók 27 százaléka jelezte, hogy fizetnie kellett a szaktanácsadásért, míg ez az arány a lengyel gazdáknál 11, a spanyoloknál 7 százalék. Németországban a gazdákat az sem hátráltatta, hogy 42 százalékuknak kellett fizetnie ezért a szolgáltatásért! 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Magyarország

Lengyelország Igen

Németország

Spanyolország

Nem

3. ábra Szaktanácsadók alkalmazása egyes EU országokban (alkalmaz-e szaktanácsadót a gazdaság?) Forrás: saját vizsgálatok A felmérés során arra is választ szerettünk volna kapni, hogy gazdálkodók milyen forrásokból szerzik be az aktuális információkat. Különböző hagyományos és korszerűbb információszerzési lehetőségekre kérdeztünk rá, amelyre adott válaszok eltérő helyzetet és tendenciákat mutatnak be a megkérdezett országokat illetően (2. táblázat). Megfigyelhető, hogy a megkérdezett magyar gazdák legnagyobb arányban a szomszédjaiktól, ismerőseiktől, más gazdáktól szerzik be elsősorban ismereteiket. Emellett a nyomtatott sajtót, a TV programokat, valamint a saját adatgyűjtést részesítik előnyben. Magyarországon a rádió adásai hagyományosan fontos szerepet töltenek be a gazdálkodók információellátásában. A német és a holland gazdáknál a sorrend más: a nyomtatott sajtó mellett az Internet, a szaktanácsadók, a szállítók és a továbbképzési kurzusok számítanak legfontosabb információs forrásnak. El lehet képzelni, hogy mennyivel hatékonyabban és gyorsabban terjednek el a piaccal, a versennyel, a technológiai újdonságokkal kapcsolatos hírek és ismeretek a naponként (esetleg óránként) megújuló médiák révén, mint az ismerősök nem túl megbízható, és pontos információi alapján. A tervezéssel kapcsolatos megállapítások A tervezés a mezőgazdasági vállalkozások irányításának alapja. A szakirodalom szerint az írott és dokumentált formában elkészített terv nemcsak a fejlesztés és a működés programja, hanem az ellenőrzés dokumentuma is, tehát mintegy keretbe foglalja a gazdálkodást (Buzás et al., 2000). A korábbi évtizedekben kiemelt szerepet játszott a tervezés, sőt az úgynevezett ”tervgazdálkodás” időszakában az mind az állami gazdaságok mind a termelőszövetkezetek számára kötelező volt. Ezek a tervek azonban alapvetően termelési tervek voltak, és csak kisebb szerepet játszottak azokban a kockázati, a megtérülési, és a piaci fejezetek.

670


2. táblázat A gazdálkodók által igénybevett információs források egyes EU országokban Információs források Internet Nyomtatott sajtó Szaktanácsadó Tanfolyamok Más gazdálkodók Saját adatgyűjtés Szállítók Vevők Gazdaszövetségek Televíziós műsorok Rádióműsorok Szakkönyvek

H 28,2 65,8 37,1 9,4 69,3 53,0 11,4 17,8 10,9 52,0 50,0 40,6

PL 34,0 90,8 88,8 54,4 57,3 29,7 50,5 18,4 9,2 78,4 36,4 39,8

EU országok NL 73,7 96,6 80,2 48,3 59,5 71,4 65,1 41,4 45,3 -

D 93,0 68,2 40,8 36,3 65,7 93,5 45,3 23,9 74,1 24,9 63,2

E 20,8 40,6 35,0 16,2 79,2 49,7 22,8 20,3 20,3 29,4 15,7 17,3

Forrás: saját vizsgálatok A tervezés jelentősége természetesen az új gazdálkodási körülmények között sem csökkent, sőt a fokozódó versenyben, a bonyolultabbá váló gazdálkodási körülmények között egyre fontosabbá válik az immár üzleti, illetőleg stratégiai tervnek nevezett dokumentumok kidolgozása és alkalmazása. Egy amerikai szerző szerint (White 1989) a farmer legfontosabb munkaeszköze a konyhaasztal, ahol a család elkészítheti a jövőjére vonatkozó terveket. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy sok mezőgazdasági vállalkozás inkább felesleges tehernek, „papírmunkának” tartja az üzleti tervek készítését. Elsősorban akkor nyúlnak ehhez az eszközhöz, amikor például hitelfelvétel, vagy támogatás elnyerése érdekében az elkerülhetetlennek látszik. Megdöbbentő, hogy Magyarországon különösen alacsony az üzleti tervek alkalmazásának aránya, a gazdaságoknak csak 9,3 százaléka rendelkezik írott üzleti tervvel. Más országokban az üzleti tervek alkalmazásának aránya ennek négyszerese (4. ábra). 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Magyarország

Lengyelország

Hollandia Igen

Németország

Spanyolország

Nem

4. ábra Üzleti tervek aránya a kiválasztott EU országokban (rendelkezik-e a gazdaság dokumentált üzleti tervvel?) Forrás: saját vizsgálatok


671

Érdekes, hogy a felmérés szerint Németországban is alacsony a dokumentált üzleti tervvel rendelkező gazdálkodók száma, holott ennek ellentmondanak a felmérő németországi kollégák tapasztalatai. Az üzleti tervet nem készítő magyar gazdaságok 69 százalékának az a véleménye, hogy arra nincs szükség, 21 százalékuk nem tartja elegendőnek a rendelkezésre álló információkat a terv kidolgozásához, 14 százalékuk túlságosan időrablónak, és 6 százalékuk túl költségesnek tartja elkészítését (a kérdőívben több választ is meg lehetett jelölni e kérdésnél). Ez az arány más országokban is hasonló, bár Németországban és Hollandiában a tervet nem készítők közül jóval kevesebben osztják azt a véleményt, hogy nem szükséges üzleti tervet készíteni, inkább annak jelentős időigényét emelik ki. Az értékesítés szervezése Piaci viszonyok között a termékek megfelelő csatornákon, lehetőség szerint minél kedvezőbb áron történő értékesítése alapvetően befolyásolja a gazdálkodás eredményességét. A vizsgálat eredményei alapján azonban úgy tűnik, hogy a magyarországi mezőgazdasági vállalkozások túlnyomó része nem tudott megbirkózni a termékek értékesítésével kapcsolatos feladatokkal. Arra a kérdésre, hogy voltak-e nehézségeik a termékeik értékesítésével az utóbbi három évben, a magyar gazdálkodók 73,5 százaléka válaszolt igennel. Ugyanilyen nehézségekkel a lengyel gazdák 24, a németek 21, a spanyolok és a hollandok 17 százaléka számol (5. ábra). 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Magyarország

Lengyelország

Hollandia Igen

Németország

Spanyolország

Nem

5. ábra Értékesítési nehézségekkel szembesülő gazdálkodók aránya egyes EU országokban (Voltak-e nehézségei a termékek értékesítésével az utóbbi három évben?) Forrás: saját vizsgálatok Az értékesítési nehézségek okaira vonatkozó kérdésre válaszolva a magyar vállalkozók 91,3 százaléka az árak alakulásban látta a problémák legfőbb forrását. A többi országban ezt az okot válaszok 17-75 százaléka jelölte meg. (Németországban 17,6, Spanyolországban 75%). A magyar mezőgazdasági vállalkozók 26,7 százaléka emellett a termékek minőségét jelölte meg problémaként, ami a többi országokban nagy szóródással jellemezhető (Lengyelországban 4,2, Németországban 40,5%). A megkérdezett magyar mezőgazdasági vállalkozóknak csak 20 százaléka jelezte, hogy alkalmaz valamilyen minőségbiztosítási rendszert, ugyanakkor a lengyelek 68, a spanyolok 75, a hollandok 82, a németek 90 százaléka alkalmazott ilyent. Még tanulságosabb, hogy Magyarországon a gazdálkodóknak

672


csak 35,3 százaléka tudja előre (a tervezés időszakában) nagy biztonsággal, hogy hol fogja értékesíteni termékeit. Ez jelentős elmaradás a spanyol (47%), a német (47%), a lengyel (56%) és a holland (76%) gazdálkodókhoz képest (6. ábra). 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Magyarország

Lengyelország

Hollandia Igen

Részben

Németország

Spanyolország

Nem

6. ábra Tudják-e a gazdálkodók a termelés megkezdése előtt, hogy hol fogják értékesíteni termékeiket? Forrás: saját vizsgálatok Az értékesítési csatornák az 6. ábra adatainak megfelelően szintén jelentősen eltérnek. A magyar gazdálkodók 70 százaléka saját maga próbálja értékesíteni termékeit, 9,5 százalékuk a szövetkezeti értékesítést, 16,5 százalékuk a marketing szerződést, 4 százalékuk az termelési szerződést részesíti előnyben. Ezzel szemben a szövetkezeti értékesítés aránya Hollandiában 65, Spanyolországban 53, Németországban 41 százalék! Az egyes kiválasztott EU országok termékértékesítési csatorna féleségeit a 3. táblázat mutatja be. 3. táblázat A mezőgazdasági termékek értékesítési csatornái egyes EU országokban (%) Értékesítési csatornák Saját (egyéni) értékesítés) Szövetkezeti értékesítés Marketing szerződés kötése Termelési szerződés kötése Forrás: saját vizsgálatok

H 70,0 9,5 16,5 4,0

PL 60,2 13,1 19,9 6,8

EU országok NL 21,2 64,9 7,2 6,8

D 41,7 40,7 13,6 4,0

E 43,5 53,0 3,0 0,5

A kooperáció Köztudomású, hogy a mezőgazdasági (családi) vállalkozók körében nagy a bizalmatlanság a különböző formájú együttműködésekhez, szövetkezésekhez való csatlakozások tekintetében. Ez csak részben magyarázható a korábbi szövetkezési kényszerrel, illetőleg a termelőszövetkezetekben szerzett esetleges kedvezőtlen tapasztalatokkal. A korábbi nagyüzemi gazdálkodási rendszer egyrészt csaknem 2 évtizede megszűnt, fokozatosan új generáció váltja fel a korábbi gazdálkodókat, emellett a szakirodalom is kellő részletességgel foglalkozik a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban fellelhető kooperációs formákkal. Az is egyértelmű, hogy a globalizálódó gazdaság élelmiszer feldolgozó és


673

értékesítő vállalatai jelentős alkuerő fölénnyel rendelkeznek a termékeiket önmaguk hasznosítani, értékesíteni kívánó gazdálkodókkal szemben. Mindezek ellenére a felmért magyar mezőgazdasági vállalkozók nagyon kis része tagja valamilyen szövetkezetnek, illetőleg partnerségnek (7. ábra). 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Magyarország

Lengyelország

Hollandia Igen

Németország

Spanyolország

Nem

7. ábra Szövetkezeti, partnerségi tagság aránya egyes EU országokban (tagja-e valamilyen szövetkezetnek, vagy partnerségnek?) Forrás: saját vizsgálatok A 7. ábrán láthatóan Magyarország és Lengyelország gazdálkodóinak csupán 22-23 százaléka kapcsolódik valamilyen kooperációs formához. Hollandiában ez 83, Németországban 71, Spanyolországban 56 százalékot tesz ki. A kooperációs kapcsolattal nem rendelkező megkérdezettek 23,8 százaléka Magyarországon nem bízik az ilyen szervezetekben (Spanyolországban 76, Lengyelországban 31, Németországban 28, Hollandiában 13 százalék adott ugyanilyen választ). Magyarországon a negatív választ adók 30 százaléka gondolja úgy, hogy a gazdálkodó egyénileg sokkal hatékonyabban tud működni, a spanyol gazdák 4,5, a hollandok 22, a lengyelek 35, a németek 43 százaléka véli ugyanezt. A spanyol gazdálkodók kivételével a farmerek 24-36 százaléka nem talál az adott területen megfelelő kooperációs szervezetet, a Spanyolországban megkérdezettek 14 százalékánál ugyanez a helyzet. A finanszírozás A fokozódó gazdasági versenyben elengedhetetlen a gazdaságok, a mezőgazdasági ágazatok és a kapcsolódó tevékenységek (pl. tárolás, feldolgozás stb.) folyamatos fejlesztése. Ennek forrása a jövedelemből keletkező saját forrás mellett a hitel és a támogatás lehet. Az adott gazdasági feltételek mellett létezik egy határ, ameddig a vállalkozás a pénzügyi nehézségek, a csőd veszélye nélkül vállalhat terheket a jövő fejlesztéseinek megvalósítása érdekében. Az egészséges eladósodottság mértékét nehéz egyértelműen meghatározni, főleg a mezőgazdaságot terhelő kockázatok miatt. Mégis tanulságos lehet, hogy a magyarországi gazdálkodók ezt az utat nem szívesen választják, de az is lehet, hogy nem tudják választani. A következő táblázat azt szemlélteti, hogy a magyar mezőgazdasági vállalkozók egyötöde rendelkezik adósságállománnyal. A felmérés alapján a holland farmerek, de különösen a lengyel gazdák nagyobb arányban adósodtak el, ugyanakkor a spanyolok és a németek a magyar gazdákhoz hasonlóan nagyon óvatosak. Ez azzal is összefüggésben lehet, hogy Spanyolország mellett Magyarországon tartanak legjobban a válságos helyzetektől: Magyarországon a gazdák 40, Spanyolországban

674


57 százaléka jelezte azt, hogy esetükben előfordult már gazdálkodásukat érzékenyen érintő válsághelyzet. Hollandiában csak 26, Németországban 22, Lengyelországban 18 százalék vélekedett ugyanígy. A válsághelyzeteket a két súlyosabban érintett országban elsősorban időjárási okok idézték elő, Magyarországban 72, Spanyolországban 83 százalékban. 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Magyarország

Lengyelország

Hollandia Igen

Németország

Spanyolország

Nem

8. ábra Rendelkeznek-e a mezőgazdasági vállalkozók adósságállománnyal? Forrás: saját vizsgálatok A 4. táblázatnak megfelelően válaszoltak a gazdálkodók arra a kérdésre, hogy milyen stratégiákat követnek a nem várt kiadások felmerülése esetére. A németek mellett a magyar mezőgazdasági vállalakozók kiemelkedően nagy, 87 százalékos arányban választják a pénztartalékok képzését. Csak nagyon alacsony arányban számítanak hitelfelvételre, támogatásra, vagy más lehetőségekre. A 4. táblázat szemlélteti a megkérdezett európai gazdálkodók válaszait. 4. táblázat A nem várt kiadásokra történő felkészülés módszerei egyes EU országok mezőgazdasági vállalkozóinál (%) Módszerek Készpénz tartalékok tartása Számítás a hitelfelvétel lehetőségére Számítás az állami támogatás lehetőségére Marketing szerződések kötése Termelési szerződések kötése Forrás: saját vizsgálatok

EU országok H 87,3

PL 71,6

NL 53,8

D 89,9

E 58,8

12,3

20,6

65,2

24,7

12,9

12,3 15,7 11,8

6,9 7,8 2,5

10,6 3,4 7,7

15,2 28,3 7,1

34,0 4,1 2,6

A magyar gazdálkodók a táblázatból láthatóan nem túlságosan reménykednek hitel felvételének lehetőségében. Ez a hitelek hozzáférhetőségének kérdését is felveti, amire vonatkozóan szintén kérdéseket tettük fel. Az alábbi táblázat azt bizonyítja, hogy az alacsony eladósodottság és a hitel felvételének alacsony aránya az EU országok eltérő hitelezési gyakorlatára vezethető vissza (5. táblázat).

675


5. táblázat A hitellehetőségekhez való hozzáférés lehetősége egyes EU tagországokban (%) H

PL

EU országok NL

27,8

1,0

3,7

54,0

24,3

9,8

11,8

41,3

5,1

6,4

33,5

81,3

A hitelhez való hozzáférés Egyáltalán nincs lehetőség hitelhez való hozzáférésre Elvileg van hozzáférési lehetőség, de túl szigorúak a kondíciók és magasak a költségek A költségek és a feltételek elfogadhatóak, de a hiteligénylés bonyolult, hosszú időt igényel A hitelekhez elfogadható kondíciókkal és költségekkel lehet hozzáférni Forrás: saját vizsgálatok

D

E

2,6

8,9

11,0

8,4

78,0

50,3

14,0

26,8

A gazdálkodás továbbfolytatása A családi gazdaságoknál, de a társasági formában működő mezőgazdasági vállalkozásoknál is fontos stratégiai kérdés a gazdálkodás hosszabb ideig tartó, több nemzedékre kiterjedő folytatása. Ez a kérdés Magyarországon az utóbbi másfél évtizedben vált fontossá, az agrárpolitika mégsem tartja lényeges feladatnak az ide kapcsolódó kérdések tisztázását. Pedig a gazdálkodás folytatásának biztonsága fejlesztési, versenyképességi kérdés is egyben, mivel bizonytalan jövő elé nézve a vállalkozók nem szívesen kezdeményeznek hosszabb távon megtérülő beruházásokat, fejlesztéseket. E kérdések felvetése különösen azért aktuális Magyarországon, mert a felmérés alapján, legalábbis a megkérdezett 200 mezőgazdasági vállalatnál, itt volt legmagasabb a tulajdonos, illetőleg menedzser átlagos életkora (Magyarország: 52 év, Spanyolország: 51 év, Hollandia: 50 év, Németország 49 év, Lengyelország: 43 év). Az alábbi ábra azt szemlélteti, hogy a megkérdezettek milyen arányban látják biztosítottnak a gazdálkodás folytatását. Ez az arány a magyar mezőgazdasági vállalkozóknál a legalacsonyabb (9. ábra) A gazdálkodás továbbfolytatása természetesen több tényezőn múlik: az „utód” szándékain, beállítottságán, képzettségén, az addig átélt sikereken és kudarcokon, de emellett a társadalom, a politika megítélésén, szándékain is. Ebben a tekintetben az megkérdezett gazdálkodók „átlagos” véleményeket fogalmaztak meg. Arra a kérdésre, hogy hogyan ítélik meg az EU-tól és a hazai agrárpolitikától kapott elvi és anyagi támogatást, egy 1-7 közötti skálán a 2,74 és 4,1 közötti megelégedettségről nyilvánítottak véleményt. Érdekes módon az új tagországok (Magyarország és Lengyelország) gazdálkodói kedvezőbbnek ítélték az EU intézkedéseket (4,1 és 3,9) szemben a holland, német és a spanyol gazdálkodókkal (2,97, 3,24 és 3,54). A nemzeti támogatásokról is hasonlóak a vélekedések, bár meg kell jegyezni, hogy Magyarországon volt a legnagyobb a különbség az EU támogatásai (4,1) és a nemzeti támogatások (3,48) besorolása között.

676


100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Magyarország

Lengyelország Igen

Hollandia Még nem biztos

Németország

Spanyolország

Nem

9. ábra Ismert-e olyan személy, aki hajlandó folytatni a gazdálkodási tevékenységet? Forrás: saját vizsgálatok Következtetések A felmérés az adott ország mezőgazdasági vállalkozóinak, farmereinek csak egy jól meghatározható, de ugyanakkor fontosnak tekinthető körét érintette. Nem kerültek be a vizsgálatba a megélhetési szint alatti, illetőleg a mezőgazdasági tevékenységet feltehetően kényszerből választó gazdálkodók. Ennek ellenére olyan összefüggések kerültek számszerűsítésre, amelyek a legalábbis megkérdőjelezik a hazai mezőgazdasági vállalkozások gazdasági versenyképességét. (Még akkor is, ha az átlagszámok mögött elég jelentős eltérések, szóródás tapasztalható). Ez a kritika mind a gazdálkodók felkészültségére, a menedzsment munka színvonalára, mind pedig a nemzeti intézmények működésének hatékonyságra vonatkozik. Gazdálkodóink még nem értékelték át egészen a korábbi gyakorlatot: a piac rezdüléseinek, tendenciáinak alapos ismerete és figyelembe vétele nélkül ma már nem lehet mezőgazdasági tevékenységet folytatni. A termelési struktúrát, a fajtákat, a technológiát, a termékek minőségét, az együttműködések rendszerét folyamatosan vizsgálat alá kell vonni, és a termelési programokat a változó feltételeknek megfelelően kell kialakítani. Ennek a legfőbb eszköze a tervezés, illetőleg a megfelelő stratégiák kidolgozása. Ennek része kell, hogy legyen az értékesítésről, az értékesítési csatornákról való döntés, ami a mai versenykörülmények között egyre kevésbé képzelhető el csak egyéni kezdeményezésekkel. Ugyancsak a hagyományokhoz való ragaszkodásra utal a gazdaságaink finanszírozási gyakorlata, a saját források kiemelt szerepe. Ennek megváltoztatásához ugyanakkor a hitelhez való jutás feltételrendszerét is lényegesen javítani kellene. Mindezek a változások elképzelhetetlenek jobb képzettség, korszerű szakismeretek, aktuális információk megszerzése nélkül. A megszerzett tudás gyorsan elévül, és azt nem pótolhatják az értékes gyakorlati tapasztalatok sem. A mezőgazdasági ágazat irányítása sem tett meg mindent az utóbbi évtizedekben a megfelelőbb gazdálkodási feltételek megteremtése érdekében. A rendszerváltást követő agrárátalakulást elsősorban politikai szempontoknak rendeleték alá, aminek következtében értékes kapacitások (többek között humán erőforrás), vagyonok és lehetőségek mentek


677

veszendőbe. Az egymást követő kormányok nem követtek világos, egy irányba mutató agrárpolitikát, ezért a gazdasági szereplők szinte mindvégig bizonytalanságban érezték magukat. Az EU csatlakozásra való felkészülés hibákkal és mulasztásokkal volt terhes, ráadásul a csatlakozás előtti időszakban hirtelen irányváltások is történtek. A nemzeti agrárirányítás gyorsan elhitette azt, hogy a fontos gazdasági döntések Brüsszelben dőlnek el, ezért a döntések közvetítésén, az előírások betartatásán, és az intézményrendszer gyors leépítésén kívül szinte nincs más teendőjük. Az oktatási és kutatási intézmények defenzívába szorultak: a nemzetközileg is egyedülállóan nagyszámú agrár-felsőoktatási és kutatási intézmény fokozatosan átprofilírozta magát, ráadásul a végzett hallgatók egyre nagyobb számban helyezkednek el a mezőgazdaságtól biztonságos távolságban lévő munkahelyeken. A képzési rendszer átalakítása, az úgynevezett Bologna-folyamat sem hozott ebben változást: a korábbi vállalatgazdasági típusú képzés eltűnt a képzési palettáról, és ma már csak vidékfejlesztő agrármérnökként lehet végezni alapszinten. Az általános gazdálkodás és menedzsment szakon végzettektől – mezőgazdasági ismereteke hiányában – nem várható el, hogy a mezőgazdasági vállalkozásokat erősítsék. Irodalom BUZÁS, GY., NEMESSÁLYI ZS., SZÉKELY CS. (szerk.)(2000): Mezőgazdasági üzemtan I. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 462 p. DOBOS K., JANKÓ J., TÓTH M., VÁGSELLYEI I. (1965): Mezőgazdasági üzemtan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. EUROSTAT (2003): Structure and Typology of Agricultural Holdings. Working document. Luxembourg. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (2004): Magyarország mezőgazdasága – Gazdaságtipológia, 2000, 2003. SZÉKELY CS. (1990): Menedzsereket a mezőgazdaságba? Gazdálkodás, Budapest, XXXIV. évfolyam 7. szám, 1990, 66-71. p. WHITE, G. B. (1989): Using Strategic Planning to Prepare for the Future. Farm Management. How to Achieve Your Farm Business Goals. Yearbook of Agriculture. Ithaca, NY. 16-22 pp. Szerző: Székely Csaba dr. DSc, egyetemi tanár Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Vállalatgazdasági és Szervezési Intézet [email protected]

678


BULLETIN of the Szent István University

Recommend Documents