BULLETIN of the Szent István University

BULLETIN of the Szent István University

SPECIAL ISSUE PART II.

Gödöllő 2008

Editorial Board Prof. György Füleki CSc. – Chairman of the Editorial Board Prof. Miklós Mézes DSc. editor Prof. Béla M. Csizmadia CSc. Prof. Tamás T. Kiss CSc. Prof. Gyula Huszenicza DSc. Prof. Gábor Reischl DLA Prof. István Szűcs DSc.

Edited by the Guest Editorial Board Katalin Takács-György CSc, − Chairman of the Guest Editorial Board József Lehota DSc István Takács PhD László Villányi CSc

With the support of Faculty of Economics and Social Sciences, Szent István University Management and Business Administration PhD School of Szent István University

Szerkesztőség Szent István Egyetem 2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1. Kiadja a Szent István Egyetem Felelős kiadó Dr. Solti László egyetemi tanár, rektor Technikai szerkesztő Szalay Zsigmond Gábor Felelős szerkesztő Dr. Mézes Miklós egyetemi tanár ISSN 1586-4502 Megjelent 380 példányban

Foreword Tradition and Innovation – International Scientific Conference of (Agricultural) Economists Szent István University, Gödöllő, 3-4 December, 2007 Tradition and Innovation – International Scientific Conference was held on December 3-6, 2007, in the frames of the anniversary programme series organized by the School of Economics and Social Sciences of the Szent István University. The aim of the conference was to celebrate the 50th anniversary of introduction of agricultural economist training in Gödöllő, and the 20th anniversary of the School of Economics and Social Sciences, which was founded in 1987. The articles published in the special edition of Bulletin 2008 of the Szent István University were selected from the 143 presentations held in 17 sections of the conference and 30 presentations held at the poster section. The presentations give a very good review of questions of national and international agricultural economics, rural development, sustainability and competitiveness, as well as the main fields of sales, innovation, knowledge management and finance. The chairmen of the sections were Hungarian and foreign researchers of high reputation. The conference was a worthy sequel of conference series started at the School of Economics and Social Sciences in the 1990s. Előszó Tradíció és Innováció – Nemzetközi Tudományos (Agrár)közgazdász Konferencia Szent István Egyetem, Gödöllő, 2007. december 3-4. 2007. december 3-6. között a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara (SZIE GTK) által szervezett jubileumi rendezvénysorozat keretében került megrendezésre a Tradíció és Innováció – Nemzetközi Tudományos Konferencia, amelynek célja volt, hogy méltón megünnepelje a gödöllői agrárközgazdász képzés fél évszázada történt elindítását, s ugyanakkor a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar 1987-ben történt megalapításának 20. évfordulóját. A Szent István Egyetem által kiadott Bulletin 2008 évi különszámában megjelentetett cikkek a konferencián 17 szekcióban elhangzott 143 előadásból, illetve a poszter szekcióban bemutatott 30 előadásból kerültek kiválasztásra. Az előadások jó áttekintést adtak a hazai és nemzetközi agrárközgazdaság, vidékfejlesztés, a fenntarthatóság és versenyképesség kérdései mellett az értékesítés, innováció, tudásmenedzsment, pénzügy fontosabb területeiről is. Az egyes szekciók elnöki tisztjét elismert hazai és külföldi kutatók töltötték be. A konferencia a Gazdaság- és Társadalomtudományi Karon az 1990-es években elkezdett konferencia sorozat méltó folytatása volt.

Dr. László Villányi Dean / dékán

Contents / Tartalomjegyzék Part I. / I. kötet Agricultural and rural development and international view Agrár- és vidékfejlesztés, nemzetközi kitekintés ÁCS, SZ. – DALLIMER, M. – HANLEY, N. – ARMSWORTH, P.: Impacts of policy reform on hill farm incomes in UK..................................................................................................... 11 BIELIK, P. – RAJČÁNIOVÁ, M.: Some problems of social and economic development of agriculture................................................................................................................................ 25 BORZÁN A. – SZIGETI C.: A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió gazdasági fejlettségének elemzése a régiók Európájában ............................................................................................... 37 CSEH PAPP, I. Regionális különbségek a magyar munkaerőpiacon ..................................... 45 NAGY, H. – KÁPOSZTA, J.: Convergence criteria and their fulfilment by the countries outside the Euro-zone.............................................................................................................. 53 OSZTROGONÁCZ, I. – SING, M. K.: The development of the agricultural sector in the rural areas of the Visegrad countries ............................................................................................... 65 PRZYGODZKA, R.: Tradition or innovation – which approach is better in rural development? The case of Podlasie Region ............................................................................ 75 TAKÁCS E. – HUZDIK K.: A magyarországi immigráció trendjei az elmúlt két évtizedben.......................................................................................................... 87 TÓTHNÉ LŐKÖS K. – BEDÉNÉ SZŐKE É. – GÁBRIELNÉ TŐZSÉR GY.: országok összehasonlítása néhány makroökonómiai mutató alapján................................................... 101 VINCZE M. – MADARAS SZ. Analysis of the Romanian agriculture in the period of transition, based on the national accounts............................................................................. 111 Agricultural trade and marketing Agrárkereskedelem, marketing ADAMOWICZ, M.: Consumer behavior in innovation adaptation process on fruit market 125 FÉNYES, T. I. – MEYER, N. G. – BREITENBACH, M. C.: Agricultural export and import assessment and the trade, development and co-operation agreement between South Africa and the European Union............................................................................................................... 137 KEMÉNYNÉ HORVÁTH ZS.: The transformation of market players on the demand-side of the grain market..................................................................................................................... 151 LEHOTA J. – KOMÁROMI N.: A feldolgozott funkcionális élelmiszerek fogyasztói szegmentálása és magatartási jellemzői ................................................................................ 159 LEHOTA J. – KOMÁROMI N.: Szarvasgomba fogyasztói és beszerzési magatartásának szegmentálása és jellemzői.................................................................................................... 169 NYÁRS, L. – VIZVÁRI, B.: On the supply function of the Hungarian pork market .......... 177 SZAKÁLY Z. – SZIGETI O. – SZENTE V.: Fogyasztói attitűdök táplálkozási előnyökkel kapcsolatban .......................................................................................................................... 187 SZIGETI O. – SZENTE V. – MÁTHÉ A. – SZAKÁLY Z.: Marketing lehetőségek az állati eredetű hungarikumok termékpályáján ................................................................................. 199 VÁRADI K.: Társadalmi változások és a marketing kapcsolatának modellezési lehetőségei ............................................................................................................................................... 211

Sustainability and competitivness Fenntarthatóság, versenyképesség BARANYAI ZS. – TAKÁCS I.: A hatékonyság és versenyképesség főbb kérdései a délalföldi térség gazdaságaiban.................................................................................................. 225 BARKASZI L.: A kukoricatermesztés hatékonyságának és eredményességének vizsgálata 2003-2006 évi tesztüzemi adatok alapján ............................................................................. 237 JÁMBOR A.: A versenyképesség elmélete és gyakorlata .................................................... 249 LENCSÉS E.: A precíziós gazdálkodás ökonómiai értékelése............................................. 261 MAGÓ, L.: Low cost mechanisation of small and medium size plant production farms .......................................................................................................... 273 SINGH, M. K. – KAPUSZTA, Á. – FEKETE-FARKAS, M.: Analyzing agriculture productivity indicators and impact of climate change on CEECs agriculture ...................... 287 STRELECEK, F. – ZDENĚK, R. – LOSOSOVÁ, J.: Influence of farm milk prices on profitability and long-term assets efficiency......................................................................... 297 SZÉLES I.: Vidéki versenyképesség-versenyképes vidékfejlesztés: AVOP intézkedések és azok kommunikációjának vizsgálata..................................................................................... 303 SZŐLLŐSI L. – NÁBRÁDI A.: A magyar baromfi ágazat aktuális problémái ................... 315 TAKÁCS I. – BARANYAI ZS. – TAKÁCS E. – TAKÁCSNÉ GYÖRGY K.: A versenyképes virtuális (nagy)üzem ....................................................................................... 327 TAKÁCSNÉ GYÖRGY K. – TAKÁCS E. – TAKÁCS I.: Az agrárgazdaság fenntarthatóságának mikro- és makrogazdasági dilemmái ................................................... 341 Authors’ index / Névjegyzék............................................................................................... 355

Part II. / II. kötet Economic methods and models Közgazdasági módszerek, modellek BARANYI A. – SZÉLES ZS.: A hazai lakosság megtakarítási hajlandóságának vizsgálata367 BHARTI, N.: Offshore outsourcing (OO) in India’s ites: how effective it is in data protection? ............................................................................................................................................... 379 BORSZÉKI É.: A jövedelmezőség és a tőkeszerkezet összefüggései a vállalkozásoknál ... 391 FERTŐ, I.: Comparative advantage and trade competitiveness in Hungarian agriculture ... 403 JÁRÁSI É. ZS.: Az ökológiai módon művelt termőterületek nagyságát befolyásoló tényezők és az árutermelő növények piaci pozíciói Magyarországon.................................................. 413 KODENKO J. – BARANYAI ZS. – TAKÁCS I.: Magyarország és Oroszország agrárstruktúrájának változása az 1990-es évektől napjainkig ............................................... 421 OROVA, I. – KOMÁROMI, N.: Model applications for the spread of new products in Hungarian market circumstances .......................................................................................... 433 REKE B.: A vállalkozások egyensúlyi helyzetének változáskövető vizsgálata ................... 445 ŠINDELÁŘ, J.: Forecasting models in management............................................................ 453 SIPOS N.: A környezetvédelmi jellegű adók vizsgálata a fenntartható gazdálkodás vonatkozásában ..................................................................................................................... 463 VARGA T.: Kényszerű „hagyomány”: értékvesztés a mezőgazdasági termékek piacán..... 475 ZÉMAN Z. – TÓTH M. – BÁRCZI J.: Az ellenőrzési tevékenység kialakítási folyamatának modellezése különös tekintettel a gazdálkodási tevékenységeket érintő K+F és innovációk elszámolására ........................................................................................................................ 485 Land utilization and farm structure Földhasználat, gazdaságstruktúra FEHÉR, I. – MADARÁSZ I.: Hungarian land ownership patterns and possible future solutions according to the stakeholders' view ....................................................................... 495 FEKETE-FARKAS, M. – SINGH, M. K. – ROUNSEVELL, M. – AUDSLEY, E.: Dynamics of changes in agricultural land use arising from climate, policy and socio-economic pressures in Europe ............................................................................................................................... 505 LAZÍKOVÁ, J. – BANDLEROVA, A. – SCHWARCZ, P.: Agricultural cooperatives and their development after the transformation ........................................................................... 515 ORLOVITS, ZS.: The influence of the legal background on the transaction costs on the land market in Hungary................................................................................................................. 525 SADOWSKI, A.: Polish land market before and after transition ......................................... 531 SZŰCS, I. – FARKAS-FEKETE M. – VINOGRADOV, S. A.: A new methodology for the estimation of land value ........................................................................................................ 539

Innovation, education Innováció, tudásmenedzsment BAHATTIN, C. – PARSEKER, Z. – AKPINAR BAYIZIT, A. – TURHAN, S.: Using ecommerce as an information technique in agri-food industry............................................... 553 DEÁKY Z. – MOLNÁR M.: A gödöllői falukutató hagyományok: múlt és jelen............... 563 ENDER, J. – MIKÁCZÓ, A.: The benefits of a farm food safety system............................ 575 FARKAS, T. – KOLTA, D: The European identity and citizenship of the university students in Gödöllő.............................................................................................................................. 585 FLORKOWSKI, W. J.: Opportunities for innovation through interdisciplinary research ... 597 HUSTI I.: A hazai agrárinnováció lehetőségei és feladatai .................................................. 605 KEREKES K.: A Kolozs megyei Vidéki Magyar fiatalok pályaválasztása.......................... 617 SINGH, R. – MISHRA, J. K. – SINGH, M. K.: The entrepreneurship model of business education: building knowledge economy.............................................................................. 629 RITTER K.: Agrár-munkanélküliség és a területi egyenlőtlenségek Magyarországon........ 639 SZALAY ZS. G.: A menedzsment információs rendszerek költség-haszon elemzése ........ 653 SZÉKELY CS.: A mezőgazdasági vállalati gazdaságtan fél évszázados fejlődése.............. 665 SZŰCS I. – JÁRÁSI É. ZS. – KÉSMÁRKI-GALLY SZ.: A kutatási eredmények sorsa és haszna .................................................................................................................................... 679 Authors’ index / Névjegyzék............................................................................................... 689

Magyarország és Oroszország agrárstruktúrájának változása az 1990-es évektől napjainkig

421

MAGYARORSZÁG ÉS OROSZORSZÁG AGRÁRSTRUKTÚRÁJÁNAK VÁLTOZÁSA AZ 1990-ES ÉVEKTŐL NAPJAINKIG CHANGE OF AGRICULTURAL STRUCTURE OF HUNGARY AND RUSSIA FROM THE 1990S TO THE RECENT DAYS KODENKO JEKATYERINA – BARANYAI ZSOLT – TAKÁCS ISTVÁN Abstract The 1990’s have brought fundamentally changes in the political, social and economic sphere of the Central and Eastern European countries. The transition process set deep changes off on several areas of economy, so agriculture too. Based on statistical data of Hungary (HCSO) and Russia (GKS) the paper shows the changes of agricultural structure in both counties during the transition, analyses that which tendencies affected during the fifteen years after the transition. The examination deals with the main aspects of the efficiency issues, parallel with structural changes. Összefoglalás Az 1990-es évek gyökeres átalakulást hoztak a közép- és kelet európai országok politikai, társadalmi és gazdasági szférájában. A kibontakozó rendszerváltás a gazdasági élet számos területén, így az agrárgazdaságban is mélyreható változásokat indított el. Az előadás Magyarországra és Oroszországra vonatkozó statisztikai adatok felhasználásával (KSH és GKS) azt mutatja be, hogy milyen változások történtek a két ország mezőgazdasági struktúrájában a kérdéses időszakban, illetve milyen tendenciák érvényesültek az azt követő másfél évtizedben. A strukturális változásokkal párhuzamosan vizsgálataink kitértek a hatékonyság főbb kérdéseire is. Kulcsszavak: gazdasági rendszerváltás, reform, privatizáció, támogatás Bevezetés A II. világháborút követően Európa kettészakadt, országai más-más politikai, társadalmi és gazdasági pályára álltak. Alapvetően a nyugati, északi és déli országok a kapitalista fejlődés útját választották, míg a közép- és kelet európai országokban a szocialista rendszer vert gyökeret. Ez a két irányzat céljaiban, módszereiben és eszközeiben nagy differenciát mutatott, ugyanakkor mégis fellelhető egy különösen fontos közös elemük: mindkettő nagy jelentőséget tulajdonított a mezőgazdaságnak, mint az egyik legfontosabb alapanyag-termelő ágazatnak. A folyamatosan kiépülő „nyugati-modell” alapkoncepciójában az agrárgazdaság nyersanyagtermelő hivatása kiegészült további funkciókkal (Pl.: vidéki közösségek fenntartása, vidék arculatának megőrzése stb.) melynek megvalósítására a Közös Agrárpolitika volt hivatott [Halmai, 1995]. A mezőgazdaság eme „kettős hivatásának” biztosítására bonyolult támogatási rendszerek és szabályozók léptek életbe, melyek igyekeztek konzerválni az akkori kisüzemi struktúrát. A kialakított rendszer hibái viszonylag hamar a felszínre bukkantak, melynek utóélete és napjainkig ható konzekvenciái sokak számára ismertek. Az ugyanebben az időben felálló „keleti-minta” teljesen más célok és prioritások mellett képzelte el a mezőgazdaság jövőjét. Az ideológiáktól cseppet sem mentes mintától természetesen voltak eltérések, (például: Lengyelország esetében) de a követendő fő irány az államosítással és kollektivizálással kialakítandó nagyüzemi rendszer volt. [Pető – Szakács,

422

Bull. of the Szent István Univ., Gödöllő, 2008.

1985]. Az ily módon felállított struktúra az 1980-as évek végéig, a szocializmus európai bukásáig állta a helyét. Az 1990-es években a közép-kelet-európai országokban lezajló gazdasági rendszerváltások forgatókönyvei természetesen tartalmaztak az agárszektor privatizációjára és szerkezeti átalakítására vonatkozó fejezeteket is. Jelen munkánkban arra teszünk kísérletet, hogy a két volt szocialista államban, Magyarországon és Oroszországban bemutassuk: • milyen mezőgazdasági potenciállal jellemezhető a két ország; hogyan alakul a fontosabb erőforrások struktúrája; • a szocialista alapon szervezett nagyüzemek milyen teljesítményeket tudtak felmutatni regnálásuk alatt; • milyen változások következtek be az agrárgazdaságuk struktúrájában a rendszerváltás során; • a rendszerváltást követően milyen főbb irányok, tendenciák írhatók le, figyelhetők meg az országok agráriumában. Anyag és módszer A vizsgálat Magyarországra vonatkozó adatbázisát egyrészt a Központi Statisztikai Hivatal által 1972-ben, 1981-ben, 1991-ben, és 2000-ben végzett általános mezőgazdasági összeírás és 2005-ben lebonyolított gazdaságszerkezeti összeírás összefoglaló kiadványai, másrészt az évenként megjelenő Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyvek (korábbi elnevezése Mezőgazdasági Adatok) és Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyvek képezték. A hazánkra vonatkozó vizsgálatok bázisául az 1972-es évet választottuk, amit egyrészt magyaráz, hogy ekkora már teljesen kiépült a nagyüzemi rendszer, így ezek az adatok korrekt viszonyítási alapnak, bázisnak tekinthetők a további évek változásainak érzékeltetésére, másrészt a teljes körű összeírás részletes információkkal szolgál, illetve módszertan biztosítja az egyes időpontok adatainak összevethetőségét. Az orosz mezőgazdaság bemutatására felhasznált adatok a Goszkomsztat (Orosz Állami Statisztikai Hivatal) kiadványaiból származtak. Felhasználtuk a statisztikai hivatalok kiadványaiból többek között az üzemstruktúrára, földhasználatra, naturális hozamokra, mezőgazdasági árakra és gépállományra vonatkozó országos adatokat. A vizsgálataink során elsősorban a növénytermesztésben megfigyelhető tendenciákra helyeztük a fő hangsúlyt. A kutatás során gyűjtött adatok kiértékelése alapvetően az egyváltozós statisztikai módszerekre (mint az átlag- szórásszámítás, viszonyszámok) alapozódott. Eredmények A mezőgazdasági termelés hatékonyságát alapvetően a rendelkezésre álló eszközök (föld, állatállomány, gép, munkaerő) mennyisége és minősége, továbbá ezek összhangja, kombinációja határozza meg. A kérdéses időszak történései a mezőgazdaságban felhasznált erőforrások lényeges minőségi és mennyiségi átrendeződését eredményezték, ezért szükséges a végbemenő folyamatok áttekintése. A földhasználat és az üzemstruktúra változásai a magyar mezőgazdaságban A magyar mezőgazdaság 1945 óta három szerkezetet alapvetően módosító átalakuláson ment keresztül, amelyek mind társadalmi, mind gazdasági hatásaiban a lakosság jelentős hányadát érintették. Az 1940-es évek közepén végrehajtott földosztás következtében megszűnt a korábbi korszakot jellemző földesúri nagybirtokok hegemóniája, helyette a törpe- és kisbirtokok túlnyomó többsége jellemezte ezen időszak mezőgazdasági struktúráját [Laczka 1998]. Ugyanakkor az 1940-es évek végére Magyarországon is megteremtődtek a


423

proletárdiktatúra győzelmének történelmi feltételei. Ezt követően, a sztálini elveken nyugvó agrárpolitika által generált kedvezőtlen közgazdasági feltételek (beszolgáltatás, adó-, illetve közterhek) és a több ütemben végrehajtott erőszakos szövetkezetesítés nyomán 1962-re véglegesen felszámolták a korábban létrehozott üzemi struktúrát, az egyéni gazdálkodókat szinte kivétel nélkül nagyüzemekbe szervezték [Oros, 2002]. A szocialista rendszer bukásával az 1990-es évek elején bekövetkező politikai, gazdasági, és társadalmi rendszerváltás ismételten jelentős változásokat hozott a magyar mezőgazdaságban. A korábbi nagyüzemeket tömegesen váltották fel a mikro-, kis- és középvállalkozások, egyéni gazdálkodók, melyek nagy tömege még napjainkban is visszaköszön a különböző statisztikákból. A mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb erőforrása a termőföld, melynek értékelésénél tekintettel kell lenni annak mennyiségi és minőségi dimenzióira. Mennyiségi vonatkozás vizsgálható abszolút és relatív skálán egyaránt. Abszolút számokban kifejezve az ország mezőgazdasági területe a kérdéses időszakban (1972 és 2005 között) 6,8-ről és 5,8 millió hektárra változott, (érdemes megemlíteni, hogy voltak olyan korábbi évek, amikor elérte a 7,5 millió hektárt is) ami mintegy 15%-os csökkenést jelent (1. ábra). Ugyanakkor mindez nem feltétlenül tekinthető kedvezőtlennek. Azon túl, hogy nagy valószínűséggel a kedvezőtlen adottságú, gazdaságilag indokolatlanul művelésben tartott területek átcsoportosítása (erdősítés), kivonása történt meg ebben az időszakban – amely nélkülözhetetlen feltétele a hatékony struktúrák kialakulásának –, még mindig jelentős (az ország területének több mint 60%-a) az a bázis amelyen mezőgazdasági termelés folyik. Minőségi vonatkozásban a XIX. század második felében kialakított földértékelő rendszer alapján az ország átlagos földminősége 19,8 AK (Aranykorona), ami kedvezőnek ítélhető meg. 150%

150 100%

80% 100

Gazdasági szervezetek által használt mg-i terület

Egyéni gazdaságok 100% által használt mg-i terület

60% 40%

50%

50

20%

Gazdasági szervezetek száma Egyéni gazdaságok száma 0%

0%0

1972

1981

1991

2000

2005

1. ábra A gazdaságok számának és az általuk művelt mezőgazdasági terület arányának változása 1972-2005 között (1972=100) Magyarországon Forrás: KSH, 1978, 1982, 1992, 2000a, 2006a alapján szerkesztés A földdel kapcsolatosan fontos vizsgálni az azt működtető üzemi struktúrát, mint a hatékony termelés generális komponensét. A szocialista alapokon szervezett nagyüzemi struktúrában, 1972-ben valamivel több mint 6100 gazdasági szervezet és mintegy 1,8 millió háztáji- és egyéni gazdaság alkotta a mezőgazdaság gazdálkodói körét. A kisszámú gazdasági szervezet használta a 6,8 millió hektár mezőgazdasági terület 93%-át (15,3%-át állami gazdaságok és vállalatok, 77,9%-át termelőszövetkezeti gazdaságok, 6,8%-át pedig egyéni és kisegítő gazdaságok), oly módon, hogy nagyüzem és a háztáji között előnyös együttműködés (integráció) alakult ki. Ennek megfelelően a termelés polarizálódott, a nagyüzemek elsősorban a jól gépesíthető növények termesztését részesítették előnyben, a kistermelők pedig a magasabb kézimunkát igénylő ágazatokban tevékenykedtek jellemzően. A

424


rendszerváltást követően lényegesen átalakult a mezőgazdaság üzemi szerkezete. A feldarabolódó – sok esetben megszűnő – nagyüzemek mellett és helyett nagy számban jelentek meg földdel rendelkező egyéni gazdaságok, melynek következtében a mezőgazdaság struktúrája kisüzemire változott. 2005-ben már az egyéni gazdaságok használták a mezőgazdasági területek közel 60%-át. A földhasználat kapcsán szólnunk kell néhány szót a mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok számának alakulásáról (1. ábra; 1. táblázat). Megállapítható, hogy az egyéni gazdaságok száma az 1970-es évektől folyamatosan csökkent. A 1980-as évek végétől bekövetkezett jelentős mérséklődés a háztáji és az illetményföld megszűnése miatt volt, illetve a gazdálkodás rohamosan romló jövedelmezősége miatt a szereplők tömegesen hagyták el az ágazatot. Ez a tendencia a 2000 és 2005 közötti időszakban is megmaradt. A gazdasági szervezeteknél az 1970-es években bekövetkezett csökkenés a nagygazdaságok kialakításának, míg az 1990-es évek végén a növekedés a nagygazdaságok szétdarabolásának eredménye. 1. táblázat A mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok száma 1972-2005 között Magyarországon Egyéni Gazdasági Mezőgazdaság gazdaságok szervezetek összesen ezer darab 1972 1.841,5* 6,1 1.847,6 1981 1.529,6* 1,4 1.531,0 1991 1.395,8 2,6 1.398,3 2000 958,5 8,4 966,9 2005 706,9 7,9 714,8 Forrás: KSH, 1977, 1978, 1982, 1992, 2000, 2006a, alapján saját szerkesztés. *Háztáji- és kisegítő gazdaságokkal együtt Év

A földhasználat és az üzemstruktúra változása az orosz mezőgazdaságban Oroszország földrajzi elhelyezkedése, az ország történelmileg kialakult gazdasági rendszere magyarázza a mezőgazdaságra fektetett nagy hangsúlyt. Az ország népességének jelentős része még ma is mezőgazdasági régiókban lakik, a mezőgazdaság súlya a GDP alakulásában még mindig jelentős. Az 1960-as évektől a hivatalos politikai propaganda szerint „az ország gazdaságának agrárágazatát dinamikus növekedés és fejlődés jellemezte, melynek eredményeként az 1980-as évekre az orosz mezőgazdaság egy meglehetősen fejlett gazdasági ágazat lett, amely biztosította az ország lakossága számára az alap élelmiszerek magas fogyasztási szintjét, továbbá áramoltatta a nyersanyagot feldolgozóipar felé.” Azonban a mindennapok gyakorlata ettől jelentősen eltért! Jóval negatívabban hatott a szigorú központosított gazdasági irányítás, az ágazat vezetésének utasításos módszere. A termelés, a mezőgazdasági termékek elosztása és az élelmiszerek fogyasztása teljes mértékben a kormány hatásköre (ellenőrzése) alá került [Gordeev, 2000a]. Ennek eredményeként az 1980-as évek végén mély agrárválságba került a Szovjetunió, amely szintén hozzájárult az adott gazdasági rendszer bukásához. Ez a válság aktívan elősegítette a Szovjetunió szétbontását [Rasztjannikov, 2002]. 1990-re aktuálissá vált a mezőgazdasági ágazat átszervezése. Világos lett, hogy a megszokott tervgazdaságon alapuló rendszer alacsony hatékonysága tarthatatlan. A segélyek és


425

támogatások által alacsony szinten tartott árak, és az 1980-as évekig létrejött volumenében egyik leghatalmasabb mezőgazdasági termelőeszközöket és műtrágyát termelő ipar jellemezte az orosz mezőgazdasági ágazatot. Azonban a termelési kapacitás növelésével a mezőgazdáság hatékonysága nagyon lassan nőtt. Ezért 1991-ben elkezdődött az agrárreform, amelynek fő része a földreform volt. Az átszervezés lényege az állammonopólium megszüntetése, földtulajdon átcsoportosítása, változtatása, a kolhozok és szovhozok átalakítása más jogitulajdonosi viszonyokká. A földreform lefolyása több szakaszban történt. „Privatizációs szakaszban” (1990 – 1993. szeptember 10.) a Kormány erőfeszítéseket tesz a mezőgazdasági vállalatok privatizációjára, átszervezésére. Az Oroszországi Föderáció kormányának rendelete szerint ország szerte megkezdődött a kolhozok és szovhozok reorganizációja, a tulajdoni formák irányított változtatása, amely révén a vidéki lakosságnak joga van arra, hogy szabadon megválaszthassa a jövőbeni tevékenységét. Az állami földek privatizációjaként átcsoportosításra került a kolhozok és szovhozok tulajdonában lévő föld a paraszt (farm) gazdaságok, a lakosság háztáji telkek javára. Eredményképpen a föld ingyenes átadása történt az állami birtoklásból magán tulajdonná. „Posztprivatizációs szakaszt” (1993. szeptember 10. – 1996. június 11.) a bérleti és jelzálogi viszonyok fejlődése jellemezte, regionális földpiacok alakultak, szankciókat és támogatásokat alkalmaztak a földhasználat hatékonysági mutatóknak javítása érdekében, illetve folytatódott a föld további fokozatos átcsoportosítása a hatékonyabb tulajdonosok javára [Filippov 2001]. A „Stabilizációs szakaszban” (1996. június 11 – 2001) határozatok sorozatát fogadták el, amelyek az ország mezőgazdaságának stabilizációjára irányultak. Az új élelmiszerpolitika szakaszában (2000 július 27-től) a kormány elfogadta Oroszország Kormánya élelmiszerpolitikájának alapvető irányait 2001 – 2010 évekre. 1991-től kezdve az agrárszektor fejlesztésének kérdéseiről 28 törvényt fogadtak el, ezekből 8at 2000-ben. A rövid idő alatt elsődlegesen azok a normatív jogi szabályok kerültek kidolgozásra, amelyek szabályozták a privatizáció folyamatát és mezőgazdasági vállalkozások átalakítását, meghatározták az agrárszektor támogatási rendszerét, és a mezőgazdasági hitelezés fejlesztésének irányát [Gordeev, 2000b]. Agrártörvények elfogadása az 1990-es évek elején a paraszt gazdaságok drasztikus elterjedéséhez vezetett. 1989-ben csupán 1 ezer paraszt (farm) gazdaságot számolták, 1992-ben 4,4 ezret, 1993-ban 182,9 ezret, 1996-ra Oroszországban már 280,1 ezer parasztgazdaság működött. A reform első éveiben nagyon gyorsan fejlődött az addig nem ismert magánszektor, 1994-től a tendencia lelassult. A nyomasztó adók, elérhetetlen hitelek, árak diszparitása, értékesítési lánc hiányosságai következményeként sok parasztgazdaság tönkrement. A parasztgazdaság átlagos birtokmérete 60-70 ha, ami természetesen nagyon kicsi a modern hatékony mezőgazdasági termelés szempontjából. A mezőgazdasági terület megoszlása állami és nem állami birtoklást vizsgálva következőképpen alakult: 1991-ben állami tulajdonban a mezőgazdasági területnek a 60%-a volt, míg a nem állami szektor birtokában 40%-a. 2000-ben teljes más kép mutatkozott: állami tulajdonban csak 12% mezőgazdasági terület maradt, a nem állami szektor 70%-kal rendelkezett, a maradék 17% földterület pedig a kisegítő gazdaságokban volt (2. táblázat). Elméletben a mezőgazdasági földterületeken képződő produktumok „bőrben” történő értékesítése lehetővé teszi a gazdaságok számára a nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítását. Mindez azon túl, hogy nagymértékben javítaná a gazdaságok jövedelmezőségét, hozzájárul a növénytermelésben felhasznált erőforrások hatékonyságának növeléséhez. Vizsgálataink során a kérdéses időszakban csak a szarvasmarha- és sertésállomány alakulását elemeztük (2. ábra). Az 1972-ben összeszámolt több mint 1,9 milliós szarvasmarha állomány

426


(ebből 730 ezer tehén) 1981-re nem mutatott jelentősebb változást, ugyanakkor az 1980-as években elkezdődött egy csökkenő tendencia, melynek hatására 2005-re az állomány az 1972es volumen 40%-a alá csökkent. Érdemes megjegyezni, hogy az állomány csökkenése meglehetősen differenciáltan ment végbe az ország egyes területi egységein. A legnagyobb arányú csökkenés az észak-magyarországi, dél-dunántúli és nyugat-dunántúli régiókban történt, ahol rendre az 1981-es bázisidőszaki állomány 28,3, 30,5, és 32,1%-a volt fellelhető 2005-ben. 2. táblázat A mezőgazdasági terület megoszlása földtulajdoni viszonyok szempontjából Oroszországban 1991 Állami tulajdonban lévő mezőgazdasági terület Nem állami tulajdonban lévő mezőgazdasági terület A lakosság kisegítő telkei Összesen

124,4 85,4 3,9 213,7

1993 1995 millió hektár 53,4 31,1 122,9 137,7 19,1 24,2 195,3 193,0

2000 24,0 140,8 32,8 197,6

Forrás: Smelev G. I. 2003 A sertésállomány alakulásában is hasonló negatív tendenciák írhatók le (2. ábra). 1972-től az 1990-es évek elejéig az állomány közel 20%-os növekedése következett be, melynek eredményeképpen 1991-ben az állatok száma meghaladta a 8,5 milliót. Ugyanakkor volt olyan év is (1984, 1985), amikor az állomány mérete megközelítette a 10 milliót. A rendszerváltást követő években jelentős csökkenést jeleznek a KSH adatok, így 2005-ben az 1972-es (1991-es) volumen alig több mint 50%-át (44%-át) tartják csak nyilván a gazdaságokban. A szarvasmarha-állomány változásához hasonlóan itt is a változás megyei, regionális szinten eltérő mértékű volt. 1991-hez képest a legnagyobb mértékű csökkenést a közép-magyarországi (66%), és az észak-magyarországi (64%) régiókban mutatják az adatok. 200 160

Mezőgazdasági terület Szarvasmarha-állomány Sertésállomány Traktorok száma Mg. tev. végzők száma

%

120 80 40 0 1972

1981

1991

2000

2005

2. ábra A mezőgazdaság fontosabb erőforrásainak alakulása 1972-2005 között (1972=100) Magyarországon Forrás: KSH, 1978, 1982, 1992, 2000a, 2006a alapján szerkesztés A mezőgazdasági tevékenységet végző népesség számának változása szorosan összefügg az üzemstruktúra változásával, így a korábbi fejezetben leírtakra hivatkozva ezzel a kérdéskörrel itt már nem foglalkozunk. A mezőgazdasági termelésben felhasznált erőforrások közül a műszaki eszközök kiemelt jelentőséggel bírnak. Tekintettel a gazdálkodásban betöltött szerepükre, e kérdéskörben részletesebb elemzésekbe bocsátkozunk. Elöljáróban csak annyit, hogy a vizsgált időszakot


427

jelentő 30 év alatt a mezőgazdasági gépesítés gerincét képező traktorállomány több mint 80%-kal nőtt (2. ábra). A mezőgazdaság gépellátottságát a gépdarab és kapacitás (kW) alapján, valamint fajlagos adatokkal, tehát az egységnyi gazdaságra vagy területegységre vetített értékekkel lehet reálisan bemutatni, de fontos paraméter a gépek átlagos (kW/db) kapacitása is. A vizsgált időszakot jellemző fontosabb eszközellátottsági paraméterek változását a 3. ábrán foglaltuk össze. Az 1960-70-es években az erőgépek robbanásszerű elterjedése vált megfigyelhetővé a magyar mezőgazdaságban. Az 1980-as évekre az összes növénytermesztési ágazatot gépesítették, nagyteljesítményű, modern, a kor technikai színvonalának csúcsát jelentő gépek alkalmazása mellett. A nagyüzemi gazdaságok keretein belül biztosítani tudták a gépek hatékony(abb) kihasználását, amely már a rendszerváltás utáni struktúra gazdaságainak technikai erőforrásfelhasználására koránt sem mondható el. A fajlagos mutatók (egységnyi géppel művelt területre jutó erőgép-kapacitás) tanulsága szerint az 1972-es szinthez képest a rendszerváltást követően jelentősen növekedett a területegységre jutó kapacitás. Ugyanakkor említést érdemel, hogy az 1972-ben rendelkezésre álló erőgépállomány nem volt elégséges a géppel művelt területek igényeinek kielégítésére, a mezőgazdasági munkákban minden bizonnyal nagy szerepe volt a mintegy 204 ezer darabot számláló lóállománynak is. Ebből kifolyólag a rendszerváltás utáni struktúra technikai-erőforrásfelhasználási hatékonyságát csak az 1981-es adatfelvétel eredményeivel összevetve lehet reálisan értékelni. A fennálló különbségeket a két korszak között az erőgépállomány gerincét képező traktorállományon mutatjuk be. 1981-ben a technikai fejlettség akkori fokán 1 kW traktorteljesítményre 1,46 hektár jutott, ma ez az érték csupán 0,72 hektár. A számok jól mutatják, hogy időközben romlott a kapacitáskihasználás, illetve a technikai erőforrások felhasználásának hatékonysága, amely ugyanakkor jelentősen kihat az azokban lekötött tőke hatékonyságára is. 600 700 600

500

500

Erőgépek száma Ebből traktor Erőgépek teljesítménye Ebből traktor

400

1 ha géppel művelt területre jutó erőgép-kapacitás (kW)

586 527 589

400

300

416

300

200

200

100 100

100 0

1972

1981

1991

2000

2005

3. ábra A mezőgazdaság fontosabb eszközellátottsági paramétereinek változása 1972-2005 között (1972=100) Magyarországon Forrás: KSH, 1978, 1982, 1992, 2000a, 2006a alapján saját szerkesztés A fennálló problémakör hátterében az áll, hogy a rendszerváltás előtt a nagyüzemek a saját területeik művelése mellett integrálták a nagyszámú kisgazdaságot, így a földterületek meghatározó részét nagyteljesítményű gépekkel művelték. A nagyüzemi integráció tehát nem tette szükségessé – sőt sok esetben gátjává is vált és a szükséges források is hiányoztak – az egyéni gazdaságok gépberuházásait, továbbá biztosítani tudta a nagy értéket képviselő technikai eszközök optimális kihasználását. A rendszerváltást követően az integrációs kapcsolatok felszakadtak, szükségessé vált az egyéni gazdaságok tömeges gépbeszerzése,

428


melynek elsődleges forrását a nagyüzemekből kikerülő eszközök mellett a fokozatosan kibontakozó, bővülő gépkereskedelem jelentette. Az egyéni gazdaságok gépbeszerzéseit az aktuális agrárpolitika is különböző szubvenciókkal támogatta. A vonatkozó támogatási rendszer koncepciótlanságát jelzi, hogy ebben az időszakban a gazdálkodók nagy része vélt vagy valós előnyöket remélve, a gazdasága tényleges szükségletét meghaladó egyéni gépberuházásokat hajtott végre. Így egyes gazdaságokban általánossá váltak a nagymértékű kapacitásfeleslegek, míg másokban feloldhatatlan kapacitáshiányok alakultak ki. Néhány fontosabb erőforrás állományának változása az orosz mezőgazdaságban Statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a parasztgazdaságok nem játszottak jelentős szerepet az ország össztermelésében, hiszen a különböző évek össztermeléséből 1%-tól maximum 2,8%-ig részesedtek. Ez részben azzal is magyarázható, hogy a gazdálkodók az adók és terhek elkerülése érdekében eltitkolják eredményeiket [Szarapulova 2001]. Oroszország mezőgazdasága 1990-től 1998-ig számolhatatlan veszteséget szenvedett el, a különböző ágazatokban a termelés visszaesett 20-50 évvel azelőtti szintre. Az ipari és mezőgazdasági termelés árai között a paritás romlása miatt szinte az összes vállalkozás fizetésképtelenné vált. A fizetési és hitelrendszer is tönkrement. A reformok kezdetétől, 1990tól, jelentősen csökkent a mezőgazdasági terület nagysága mindegyik gazdasági formában. Állattenyésztési mutatók hasonló tendenciát mutatnak: a tejtermelés nagysága 2001-ben az 1958-s évi szintre csökkent. A juh-, sertéságazatok sem kerültek jobb helyzetbe (4. ábra). M ezőgazdasági terület

160

Szarvasmarha állomány

140

Sertésállomány Traktorok száma

120

M g tev. Végzők száma

%

100 80 60 40 20 0 1970 1980 1990 1995 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Év

4. ábra Az orosz mezőgazdaság fontosabb erőforrásainak alakulása 1970-2005 között (1970=100) Forrás: Goszkomsztat (Oroszországi Állami Statisztikai Hivatal) adatai alapján., saját szerkesztés A mezőgazdasági terület csökkenését az 1990-es évek elején a Szovjetunió összeomlása eredményezte, de azután is hasonló tendencia mutatkozott. Így 2005-re a terület nagysága majdnem 40%-kal csökkent az 1970-hez képest. Az 1990-es évekig a gépgyártási tevékenység az országban a csúcson volt, ugyanakkor a tőkebefektetések ebbe az iparágba 1990-től szinte nullára csökkentek, a mezőgazdasági ágazat működése a meglévő gépparkokra alapozódott. A leamortizálódott gépeket nem volt mivel helyettesíteni, így a hatékonyság is romlott. Mint a növénytermesztésben, az állattenyésztési ágazat is negatív tendenciát mutatott. A takarmányok hiányában az állatlétszám is csökkent. Az ország élelmiszeri önellátottsága veszélybe került. A 3. táblázatot vizsgálva, azt lehet látni, hogy az orosz mezőgazdaság erőgép-kapacitása az 1990-es évek közepétől folyamatosan csökkent, amit a 4. ábrán is láttunk (traktorok darabszáma). Mindezen folyamatok eltérnek a magyarországi tapasztalatoktól, ahol éppen ez

429


az időszak az extenzív fejlődés szakasza. A technikai erőforrások volumenében bekövetkező változások minden bizonnyal a pótló jellegű gépberuházások elmaradásával magyarázható, a meglehetősen nehéz gazdasági helyzet miatt. 3. táblázat A mezőgazdaság fontosabb eszközellátottsági paramétereinek változása 1970-2005 között (1970=100) Oroszországban Erőgépek száma Összes erőgépkapacitás 1ha mg.-i területre jutó kapacitás

1970

1980

1990

1995

2000

2002

2003

2004

2005

100

129

136

119

95

87

81

76

71

100

191

247

205

141

124

112

102

92

100

179

255

261

230

213

212

198

189

Forrás: Goszkomsztat (Oroszországi Állami Statisztikai Hivatal) adatai alapján, saját számítás A hatékonyság változása a magyar mezőgazdaságban Munkánk során több alkalommal összefüggésben hoztuk a strukturális változásokat a hatékonysági kérdésekkel. Mint ismeretes a hatékonyság fontos eleme a versenyképességnek, ezért a továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy hogyan alakult a mezőgazdasági termelés hatékonysága az egyes időszakokban. A magyar mezőgazdaság naturális hatékonyságának változását az őszi búza termésátlagának, illetve az 1 tehénre jutó tej hozamának változásán keresztül mutatjuk be (4. táblázat). Az őszi búza esetében a hozamváltozás tendenciáját vizsgálva megállapítható volt, hogy a kérdéses időszakban 1972-től a rendszerváltásig – az időjárási hatások miatti természetes hozamingadozást is figyelembe véve – a termésátlag folyamatosan nőtt. Mindez a korszerű technikai-technológiai háttérrel végrehajtott intenzív termelés, és a magas inputbevitel következtében vált lehetővé. A rendszerváltást követően az egységnyi területre jutó hozamok jelentősen csökkentek, amely elsősorban a termelésbe bevitt inputok volumenének és minőségének romlásával magyarázható. A földhöz jutott termelők nagy része megfelelő eszközök, tőke és sok esetben kellő szakértelem hiányában nem tudták megfelelően működtetni az újonnan szerzett „erőforrást”, melynek következtében a hozamok jelentősen csökkentek. 4. táblázat Az őszi búza és a tej átlag hozamának változása 1972-2005 között Magyarországon (1972=100) Megnevezés

1981

1977-80 1987-90 1996-99 2001-04 1991 2000 2005 átlaga átlaga átlaga átlaga

Őszi búza 129 132 168 161 termésátlaga 1 tehénre jutó 162 139 197 205 tejtermelés Forrás: KSH, 2000b és 2006b alapján, saját számítás

116

123

145

126

226

217

238

248

Az állandósuló piaci zavarok is nagyban hozzájárultak a termelési potenciál csökkenéséhez. A rendszerváltás után létrejött gazdasági egységek egymástól függetlenül kezdték meg működésüket, melynek eredményeként csak kedvezőtlen alkupozícióban tudtak megjelenni mind az input, mind az output oldali piacokon. Az utóbbi években hivatalos agrárpolitikai céllá vált, hogy segítse az olyan szerveződések létrejöttét (TÉSZ, BÉSZ, TCS), amely segíti

430


kívánja a termelőket abban, hogy egy „kritikus tömeget” elérve, koncentráltan tudjanak megjelenni a piacon. Említést érdemel viszont, hogy a tejtermelésben az őszi búzához hasonló tendenciák nem lelhehetők fel. Az egy tehénre vetített hozamok 1972-től folyamatosan nőttek, a rendszerváltás sem okozott törést benne. Mindez nagy valószínűséggel csak az állomány átstrukturálódásának az eredménye. Az 1980-as években, de még az 1990-es években is nagy számú volt a kettős hasznosítású (többnyire magyar tarka) szarvasmarha állomány, amely genetikai adottságaiból kifolyólag sem volt képes nagy hozamok elérésére. Jellemzően az 1990-es évektől elkezdődött szarvasmarha-állomány csökkenés ezt a típust jelentősen érintette, ami miatt a tisztán tejhasznú (holstein fríz) állományok aránya megnőtt a szerkezetben, amelyek magasabb genetikai potenciáljuk következtében nagyobb tejhozamokkal bírnak. Csak ezen tényezők figyelembevételével lehet reálisan értékelni a közölt számokat. A hatékonyság változása az orosz mezőgazdaságban Oroszországban a mezőgazdasági termelés hatékonyságában a Magyarországihoz hasonló változások következtek be. Az átalakulás éveiben a termelés jelentős visszaesését a következő évek növekedése jellemezte. 5. táblázat A gabonafélék és a tej átlag hozamának változása 1970-2005 között Oroszországban (1970=100) 1970 1980 1990 1995 2000 2003 2004 2005 Gabonafélék termésátlaga 100,0 92,0 125,5 97,6 107,3 135,5 140,4 149,5 1 tehénre jutó tejtermelés 100,0 88,5 126,8 83,4 99,4 113,4 119,7 117,8 Forrás: Goszkomsztat (Oroszországi Állami Statisztikai Hivatal) adatai alapján saját számítás Következtetések A rendszerváltás agrárgazdaságra gyakorolt hatásainak vizsgálata során Magyarországra vonatkozóan a következő megállapításokat tesszük: • Az 1960-as években kialakított nagyüzemi struktúra 1970-80-as években elért eredményei vitathatatlanok. A nagyüzemek által összefogott gazdálkodásban biztosítani tudták a termeléshez szükséges inputok magas színvonalát, illetve az abban felhasznált eszközök hatékony kihasználását. Ugyanakkor ehhez a magas hatékonysági szinthez – a strukturális adottságokon túl – nagyban hozzájárultak a kedvező közgazdasági feltételek is. A mezőgazdasági termékek – mesterségesen generált – magas ára mellett a szinte korlátlan (KGST) felvevőpiac is motiválta a termelés fokozását, amely csak a hatékonyság növelésével volt lehetséges. • Ugyanakkor meg kell említenünk azt a körülményt is, hogy sok esetben a termelés bővülésében az extenzív fejlődés motívumai is fellelhetők voltak, amely velejárójaként az erőforrásokkal való pazarlás is megjelent. Tipikus példaként említhető a túlzott kemikáliafelhasználás, melynek következtében általánossá vált a környezetterhelés, ugyanakkor a termelés hatékonyságának romlásával is járt. A mezőgazdaságban felhasznált inputok jelentős állami támogatással kerültek a termelésbe, ezáltal figyelembe kell venni annak társadalmi vonatkozásait is. • A rendszerváltást követően a nagyüzemi szerkezet helyén keletkező strukturális vákumban sok ezer saját földdel rendelkező egyéni gazdaság kezdte meg, illetve folytatta a működést, immár integrációs kapcsolatok nélkül. A tőke- és eszközhiánnyal küszködő gazdaságok a korábbi időszakhoz képest meglehetősen alacsony hatékonysággal


431

termeltek. Napjainkra ugyan a javuló tendencia jelei mutatkoznak, ugyanakkor önálltatás lenne azt hinni, hogy ez elegendő. Mind az európai, mind a világpiac nagy kihívások elé állítja (és fogja állítani) a mezőgazdaságot, melyre adekvát választ kell adnunk. Úgy gondoljuk, hogy a termelői összefogás lehet az az út, amelyet a magyar mezőgazdaságnak választania kell. Az orosz agrárstruktúrában bekövetkező változásokat tanulmányozva a következőket állapítottuk meg: • A rendszerváltást követően az 1990 és 1999 közötti időszakban mindegyik mezőgazdasági ágazatban jelentősen lecsökkent az össztermelés. Sokrétű gazdasági rendszer alakult ki, melyben három alapvető szegmens vált elhatárolhatóvá a mezőgazdasági termelésben: mezőgazdasági nagyüzemek, a lakosság magángazdaságai és a parasztgazdaságok. A változássokkal párhuzamosan általánossá vált a mezőgazdasági lakosság önellátása a saját háztáji gazdaságban előállított termékekből. • A mezőgazdaságban történt visszaeséseknek az alapvető okai közé tartozik az árak kváziliberalizációja, a vagyon privatizációja, az állami szabályozástól való tartózkodás, a volt ágazati kapcsolatok szétzilálása, az infláció folyamata, a hitelkamatok növekedése, az iparban és kereskedelemben meglévő monopóliumok. A kialakított sokévi kapcsolatok megszakításával az orosz gazdaság és a mezőgazdaság teljesen más, új makrogazdasági helyzetbe került. A mezőgazdaság reformálása rendszertelenül ment végbe. Ez csak a mezőgazdasági vállalkozások más jogi-tulajdoni formává történő átváltásához vezetett; az állami támogatások csökkenése, a hitelek drágítása, az árak óriási diszparitása az egész mezőgazdaság kríziséhez vezetett. A krízisből való kimenethez nélkülözhetetlen a mezőgazdasági dolgozók állami támogatása, amely gazdasági befolyást jelent a termelésre, segítségnyújtás a mezőgazdasági termékek feldolgozásában és értékesítésében, valamint hozzájárul az ágazat gépellátásához. Végeredményben ez stabilitásához kell hogy vezessen, biztosítva a feltételeket a mezőgazdasági termelés stabil növekedéséhez. A vizsgálataink alapján a két ország esetében a következő közös momentumok emelhetők ki: • A struktúraváltás következtében duális szerkezet alakult ki, a korábbi nagyüzemi rendszer teljes felszámolása nem következett be. A létrejövő nagyszámú kisgazdaság sajátos helyzetbe került, mert mérete nem érte el azt a „kritikus tömeget”, amely a versenyképes termelés alapfeltétele. • Az 1990-es évek elejének történései viharos gyorsasága váratlanul érte a gazdaság minden szereplőjét, köztük a mezőgazdasági termelőket is. Az átalakuló intézményi infrastruktúra kezdeti átláthatatlanságából kifolyólag számos olyan hatás vezethető le, amely még napjainkban is érezteti negatív hatását. Az időközben a fokozatos „reformok” ugyanakkor nagyban segítették a szereplők tisztánlátását, az új helyzethez történő alkalmazkodást! Köszönetnyilvánítás A kutatás a K 63231 számú OTKA téma támogatásával készült. (The research was supported by the K 63231 theme of the Hungarian Research Fund (OTKA).) Irodalom FILIPPOV P. (2001): Oroszország szocial-gazdasági problémái. Norma kiadó. Szentpétervár. 2001. 272 old. GORDEEV A. (2000a): Oroszország agrárfejlődésének aktuális problémái napjainkban. Nemzetközi mezőgazdasági újság. 2000/1. Moszkva. 9-11 o.

432


GORDEEV A. (2000b): Agrárgazdaság. Problémák és politika. Nemzetközi mezőgazdasági újság. 2000/2. Moszkva. 4-10 o. HALMAI Péter (1995): Az Európai Unió agrárrendszere. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1995. KSH (1977): A háztáji és kisegítő gazdaságok összefoglaló adatai 1972. Budapest. Statisztikai Kiadó Vállalat. KSH (1978): Mezőgazdasági adattár II. Budapest. Statisztikai Kiadó Vállalat. KSH (1982): Mezőgazdasági kistermelés I., 1981. Budapest. Statisztikai Kiadó Vállalat. KSH (1992) A mezőgazdasági kistermelés II. (1991). Budapest. Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. KSH (2000a): Magyarország mezőgazdasága a 2000. évben. www.ksh.hu. KSH (2000b): Magyar mezőgazdaság 1851-2000, CD-ROM. KSH (2006a): Mezőgazdasági statisztikai évkönyv, 2005. Budapest. Regiszter Kiadó és Nyomda Kft. KSH (2006b): Magyarország mezőgazdasága, 2005. LACZKA Sándorné (1998): A földterület és a földhasználat alakulása 1945 és 1994 között. Statisztikai Szemle. 76. évfolyam. 2. szám 117-129 p. OROS Iván (2002): A birtokszerkezet Magyarországon. Statisztikai Szemle. 80. évfolyam. 7. szám. 2002. 674-697 p. PETŐ Iván – SZAKÁCS Sándor (1985): A hazai gazdaság négy évtizedének története 19451985. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1985. RASZTJANNIKOV V.G. (2002): Orosz agrárszektor gazdasági növekedésének sajátosságai a XX. század 30-90-es éveiben. Statisztika kérdései. 2002/8. Moszkva. 52-53 o. SMELEV G. (2003): Agrárreform Közép-Kelet Európa országaiban és Oroszországban (1990-2000). Nauka Kiadó. Moszkva. 2003. 376 old. SZARAPULOVA N. (2001): Oroszország mezőgazdasági helyzete az 1990-1999 évi reformok időszakában. Nemzetközi mezőgazdasági újság. 2001/3. Moszkva. 32-27 old. Szerzők Kodenko Jekatyerina, PhD hallgató Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar H-2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1. [email protected] Baranyai Zsolt, PhD hallgató Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar H-2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1. [email protected] Dr. habil Takács István, egyetemi docens Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar H-2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1. [email protected]

BULLETIN of the Szent István University

Recommend Documents