Bulik Lívia versei:
Cím nélkül Hidegben, hóban, fagyban, sárban máskor vízben térdig állva idegenek élete a tét s a fizetséged „csak egy kép” Beleégett a szívedbe, lelkedbe a megmentettek könnyes szeme Bármilyen nehéz is összetörhetsz százszor, de nem adhatod fel! Mert hős vagy, áldozatkész, s bátor
Ha nagy leszek Kicsi voltam, kérdezgették: - Mi leszel, ha nagy leszel? - Versenyautós, feleltem. Talán négy éves lehettem Megkérdezték egy év múlva: - Mi leszel, ha nagy leszel? - Űrpilóta, volt válaszom. Körülbelül öt évesen.
Következő júniusba: - Mi leszel, ha nagy leszel? - Én? Tűzoltó, Egészen addig, amíg szívem dobogó. Minden évben újra kérdik: - Mi leszel, ha nagy leszel? - Hányszor mondjam? Hős tűzoltó. Önmagát is feláldozó.
Hála (Kádár Zoltánnak)
Nincsen szó, mely számomra többet érne mint egy hálás édesanya könnyes tekintete. Mikor a lányait a roncsból élve kiszedtem bizony nekem is könnyes lett a szemem Vagy mikor egy idős nénit hoztam ki a tűzből S szorította kezem, teljes erejéből. Reszkető ajkával csak egy szót suttogott: Köszönöm. S ettől szívem boldogan dobogott. Tudom, hogy lehetnek veszélyek és bajok mégis hálával gondolom, hogy tűzoltó vagyok.
Mert nem a gyászt és a nagy tüzet látom Hanem a kitartást minden bajtársamon. Hogy bármi is történjen, mindig együtt leszünk hisz erre tettük fel mind az életünk. Ha életem végén csak egyet tudnék szólni Rövid lenne, olyan, hogy értse mindenki: Köszönöm emberek, hogy engem hívtatok, hogy bármilyen helyzetben bennem bíztatok Köszönöm mindenkinek azt, hogy segíthettem, s Istennek azt, hogy tűzoltó lehettem.
Tűzoltót akarok Ha majd egyszer szeretnék férjhez menni Itt van egy lista, milyet kéne keresni: Legyen magas, erős, izmos, s a mellére is igen kigyúrt Legyen sportos, jóképű és kedves s az életben mindenhol nyertes Legyen vicces, vidám, és szexi Jó legyen bárhol vele lenni
Legyen komoly, megfontolt és bölcs hogy lehessek mellette igazi hölgy Legyen picit perverz, pajzán és lökött és tartsa csodának, hogy velem összejött Ha mindez megvan, akkor jön a java Ami nélkül nem leszek én ara Legyen ő a tökéletes tűzoltó Egyenruhás. Hős. Szívrabló.
Bárcsak látnátok Sajnos nem tehetem meg, hogy közétek állok Bárcsak, óh bárcsak látnátok! Lelkem, mely veletek vonul Mely minden szirénaszóra imára borul Epekedve fordulok az égiekhez most: Bárcsak, óh bárcsak látnátok! Ezt a maroknyi hős embert Kik életüket áldozva menteni mennek Ezerszer ezren is kevesen vannak most ott Bárcsak, óh bárcsak látnátok! Azt, hol minden törvény borul
S ha remény nincs, a tűzoltó akkor is vonul Segítsetek ti is. Vagy talán nem tudjátok? Bárcsak, óh bárcsak látnátok! Mindig bátrak, mindig mennek Mentenek vagyont, jószágot és embert Becsüld meg őket, hisz életmentők ők Éhbérért dolgozó hétköznapi hősök
Búcsúzás Az évek elmúltak, nyomot hagytak rajtam Bajtársak, nézzétek, én már megfakultam Tudjátok mit érzek, min mentem keresztül Hogy egy-egy helyszínen váll vállnak feszül Sosem feledem, mikor először beléptem Szívemben elszántság, és némi félelem Ugrattatok, s néha mulattatok rajtam De újoncként is próbáltam tartani magam Kivívtam a megbecsülést, szereztem barátot Sőt, kaptam általatok egy új családot Hol mindenki egyért és egy mindenkiért Ez az igazi, bátor tűzoltó-erény
Vonultunk százszor, sőt tízezerszer is már Ez több, mint munkatárs, ez már bajtársság Olyan, mint egy szerelem… S most vége kell legyen… Most már nem vonulok többet veletek Tudom, életem üresebb lesz nélkületek Ezen a színpadon nincs már több szerepem Ez volt az életem…. Könnyes a két szemem, a sírás fojtogat Nehéz szívvel szorítom erős karotokat Kiállok a sorból, elviszem a testem De lelkem egy darabját hagyjátok itt letennem.
Választás Hogyan lehet rangsorolni hogy először kit szedjünk ki? Kinek az élete fontosabb, ha tudjuk- egyikük ottmarad. Játszhatok én Istent? Lehetek a döntő, hogy honnan hatoljon be a feszítő? Az évek múlásával ez vajon könnyebb lesz?
Eldönteni, hogy kit mentsünk meg Vagy mindig ilyen iszonyú nehéz? Hiszen egy emberi élet a tét! Nem tudom, melyik boldog, melyik szegény Melyiket várja haza egy aggódó férj Melyiknek van gyermeke, családja Vajon hová indult el egy órája? Miért kell eldönteni? Hogyan válasszak én? Istenem, segíts meg! Ez az egy perc kevés! Eldöntöttem. Vége. Nincs már mit tenni. Csak a túlélővel kell most már törődni. Hálás szívvel gondolni, hogy ő legalább él s számára eljön a következő tél. Én meg majd számot vetek lelkemben csendesen mikor rágondolok: Istenem, mit tettem?!
Bajtárs (P.Istvánnak)
Láttalak a tűzbe menni-barátom Majd kihoztalak 10 perc mùlva a hátamon. Nem hiszem el, hogy ennyi volt! Nem, még nem lehetsz halott! Élned kell, hisz vár rád a családod És számítanak rád a barátok. Még nem mehetsz el! Nincs itt az időd! Tévedés történt, kelj most már föl! Látom a szemed, de nincs benne élet. Még ne add fel! Akarlak téged! Te vagy a társam mindig a bajban. Lélegezz, kérlek! Ne hagyj itt magamra! Azt mondják, halott vagy. Leveszik a maszkot. De nem! B*ssza meg! Nem lehetsz halott! Rossz tréfa... nagyon..., de neked elnézem ezt is. Csak nevess rám, hogy vicc volt ez is. Nem mozdulsz... Nincs lélegzet... A szemedben nem csillog a lélek... Istenem! Nagyon fáj! Ordítani kéne... Semmi mást, csak hogy A K*RVA ÉLETBE!
Sikerült
Elnéztem mindig, csodálattal telve A sisak vajon milyen embert rejt el Mi van a szemében? Harag, könny, vagy bánat Sikerült-e megmenteni minden egyes házat Mindenkit kihoztak élve vagy holtan Most kéne pihenni. Legalább gondolatban De felhangzik a parancs- Tovább kell menni Háromszáz embernek kell még segíteni Nem tudsz semmit, csak vonulsz a szerrel Át a nagyvároson, félig könnyes szemmel A füst csípi még. Vagy emlék fojtogat, Mikor először láttad az égő házakat Minden helyszín kicsit félelmetes Igyekszel helyre tenni a szíved s az eszed Tudod jól, hogy számítanak rád Tűzön, füstön és romokon át Odaértek, óriási a pusztítás A tűz tomboló, csodálatos óriás Nem gondolsz semmire, csak mész a többiekkel Az égő épületbe lépsz. Sűrű füst temet el
Sokáig vagy bent, semmi sem látható. Tíz perc telt el vagy egy egész örökkévaló? Hangot hallasz. Halkat. Nyöszörgőt. Elindulsz, s meglátod a lassan összeégőt. Kezedben az élete, tudod mit kell tenned Minden erőddel kifelé cipeled. Ahogy viszed, látod, hogy mosolyog Megértette, hogy nem most lesz halott. Kiértek végre. Megmentetted őt Sorra menekülnek meg a bentlévők. A tűz is elalszik, a veszély is elmúlt Sisakod levéve Istenedhez fordulsz: Köszönöm a harcokat mikben megedződtem. Kérlek továbbra is mindig legyél velem! Köszönöm, hogy túléltem, s életet mentettem, Szívemmel, eszemmel a legjobbat tehettem. Köszönöm Istenem ezt a mai napot. Köszönöm azt, hogy tűzoltó vagyok!
