Bulgária és Románia éghajlati sajátosságai és változási tendenciái

Bulgária és Románia éghajlati sajátosságai és változási tendenciái Mika János és Németh Ákos Országos Meteorológiai Szolgálat H-1525 Budapest, Pf. 38 e-mail: [email protected], [email protected]

Összefoglalás: A két vizsgált ország földrajzi elhelyezkedése csak kevéssel tér el hazánkétól. Ennek köszönhetően a három síkvidéki főváros éghajlatának éves menete hasonló. Csakhogy, a két másik ország hegyvonulatai részekre tagolják a hőmérséklet és a csapadék területi eloszlását. Tanulmányunkban ennek érzékeltetése mellett kiemelt figyelmet fordítunk arra is, hogy miként változhat a két ország éghajlata a globális felmelegedés folytatódása esetén. A széles bizonytalansági sáv ellenére valószínűsíthető, hogy a földi átlagot meghaladó ütemű melegedés mellett csökken a térség nyári csapadékhozama, míg e változás téli előjele nem egyértelmű. A két ország jelenlegi klímáját a magyarországi forgatókönyvekhez kapcsolva végül megkockáztatjuk azt a metodikai lehetőséget, hogy a mi jövőbeli klímánkhoz a két ország mai éghajlatából keressünk analóg térségeket a környezeti és gazdasági hatásvizsgálatokhoz. 1. Bevezetés Az Európai Unió rövidesen két új délkelet-európai országgal bővül, Bulgáriával és Romániával. E két ország éghajlata is olyan sajátosságokat hordoz, amelyek megismerése segítheti mind ezen országok beilleszkedését, mind a többi ország, ezen belül hazánk felkészülését a csatlakozás utáni kapcsolatok előnyös és gazdag tartalmú kiépítésére. Mindkét országot nagyon változatos domborzat jellemezi, amely nem csupán a hegyvidéki éghajlat sajátosságait juttatja érvényre, vagy éppen tartja egy adott térségtől távol. A Kárpátok hegykoszorújának Romániában, illetve a Rodope hosszanti vonulatának Bulgária esetében egyértelmű elválasztó szerepe van a hegységek mögül, északról, illetve nyugatról érkező légtömegek lefékezésében és felemelkedésre kényszerítésében. Más szóval, e két hegység erősen módosítja az általános légkörzés által a térségben egyébként kialakított képet, ami az éghajlat számos összetevőjében is megmutatkozik. Rövid ismertetőnkben három kérdéskörrel foglalkozunk. Elsőként néhány éghajlati változó éves menetén és területi elrendeződésén keresztül bemutatjuk Bulgária és Románia mai (az elmúlt néhány évtized átlagában jellemző) éghajlatát. E pontot a globális klímaváltozással összefüggő, megfigyelt illetve modellezett tendenciák bemutatása követi. Végül, tanulmányunkat annak bemutatásával zárjuk, hogy a két országban számos térség mai éghajlata nagy vonalakban megfelel annak a képnek, amit bizonyos statisztikai kapcsolatok és nagytérségű modellbecslések szerint Magyarország területére valószínűsíthetünk a globális felmelegedés egyes jövőbeli szakaszaiban. 2. Az éghajlat éves menete és területi sajátosságai Ismertetésünket elsőként a hőmérséklet és a csapadék jellemző éves menetének bemutatásával kezdjük (1. és 2. ábra). Mindkét esetben a fővárosok példáira szorítkozunk, amelyek a síkvidéki éghajlatot képviselik. A területi különbségekre az ezt következő két ábrán térünk vissza. Az 1-2. ábrán Bukarest és Szófia mellett harmadiknak feltűntettük Budapest adatait is, lehetővé téve ezzel az összehasonlítást a két éghajlati elem éves meneteit illetően.

a) Budapest

b) Bukarest

1. ábra A napi maximum (piros) és minimum (kék) hőmérséklet (oC) alakulása Budapesten, valamint a két vizsgált ország fővárosában. A napállást másfél hónappal követő hőmérsékleti hullám mindhárom ábrán egyértelmű. A nyári és a téli hőmérséklet eltérése (az éghajlat kontinentalitása) Bukarestben a legerősebb, míg Szófiában kb. megegyezik a Budapesten megfigyelt mértékkel. Forrás:

c) Szófia

www.hotelesearch.com/countryinfo-HU-cl.html, /countryinfo RO.cl.html, countryinfo BG.cl.html

a) Budapest

b) Bukarest

2. ábra A havi csapadékösszeg (mm/hó) alakulása Budapesten, valamint a két vizsgált ország fővárosában. A késő tavaszi, nyár eleji csapadékmaximum mindhárom ábrán jelen van, időpontja és élessége azonban láthatóan eltérő. Az év végi másod-maximum a balkáni fővárosokban kevésbé egyértelmű. A három főváros éves hozama hasonló. Forrás:

c) Szófia

www.hotelesearch.com/countryinfo-HU-cl.html, /countryinfo RO.cl.html, countryinfo BG.cl.html

A hőmérséklet és a csapadék éves menete a három fővárosban inkább mennyiségi, mint minőségi eltéréseket hordoz. Ezek a csillagászati feltételekre, az általános légkörzés rendszerében elfoglalt helyre, valamint a vízgőztartalmat alakító földrajzi feltételekre vezethetők vissza. Az évi középhőmérséklet Bukarestben a legmagasabb, Szófiában és Budapesten közel azonos (1. ábra). A különbség az év meleg felében jelentősebb, télen a kontinentalitással öszszefüggő, erősebb kisugárzás ellensúlyozza a kedvezőbb földrajzi szélesség melegítő hatását. A három főváros csapadékviszonyait (2. ábra) összevetve. feltűnik, hogy az őszi másodlagos maximum csak Budapesten érvényesül, a román és a bulgár főváros adataiban nem. Az eltérés azért nem meglepő, mert hazánkban a jelenséghez a gyakori mediterrán ciklonok is hozzájárulnak, ami a másik két országot nem szokta elérni. a) évi csapadékösszeg (mm/év)

b) vertikális feláramlás számított sebessége (mm/sec)

3. ábra Az éves csapadékösszeg megfigyelésekből interpolált értékei (a), valamint a csapadékhullást erősen befolyásoló, vertikális feláramlás számított értékei (b) Bulgária területén. Forrás: Bulgária Hidrometeorológiai Szolgálata: www.meteo.bg.

Ezek után rátérünk a két ország fő éghajlati elemeinek területi eloszlásának ismertetésére. Bulgária a hosszú, meleg nyarú, kontinentális éghajlati övben fekszik. Az ország kétharmada hegyvidék. Az erősen tagolt felszín miatt Bulgária éghajlata igen változatos. Az évi csapadékösszeg (3a ábra) a magasabb hegyvidéken (Balkán-hegység, Rila, Pirin és Rodope) 700 és 1200 mm közé esik, míg az alacsonyabb hegyekben és a medencékben 400–700 mm között, Dobrudzsán mindössze 450–500 mm között alakul. Az ország nagy részén nyár eleji csapadék-maximum és téli csapadék-minimum uralkodik, ami a kontinentális éghajlat jellemzője. A tengerparti övben megfigyelhető a csapadék késő őszi másodmaximuma. Délnyugaton, a Sztruma völgyében ugyanakkor már mediterrán csapadékjárás jellemző.A 3b. ábra a csapadékhullást is befolyásoló, vertikális feláramlási sebességet mutatja be. Ennek területi eloszlása emlékeztet a domborzat képére, ami a csapadék éves eloszlásában is megnyilvánul, A hegységek térségében különböző irányból érkező és ott feláramlásra kényszerülő levegő azonban évi átlagban cellákba rendeződve képez fel- illetve leáramló sejteket. Bulgáriában a leghidegebb hónap középhőmérséklete a hegyvidéken –6 °C alatt, a középhegységi területeken általában 0 és –2 °C között, míg a tengerparton fagypont felett, 1 – 2 °C körül alakul. Az ország délnyugati részén a magas hegységekkel körülvett Sztruma völgyében a tél a tengerparthoz hasonlóan enyhe. A téli abszolút minimumhőmérsékletek országszerte –25 és -35 °C között vannak, de ritkán még a tengerparton is lehet számítani –20, -25 °C körüli fagyokra. A legmelegebb hónap középhőmérséklete általában 20 – 24 °C között alakult, de a Sztruma és a Marica völgyében a 25 °C-ot is eléri. Az abszolút maximumhőmérsékletek a nyár folyamán elérhetik a 40 – 43 °C-ot is. A Fekete-tenger vízének hőmérséklete a nyári hónapokban a part közelében 22 – 23 °C, kiválóan alkalmas fürdőzésre. Keleti szomszédunk, Románia a Kárpátok keleti szárnyán helyezkedik el. A Keleti- és a Déli-Kárpátok vonulata az országot nem csak földrajzi értelemben, hanem éghajlatát tekintve is kettévágja. A Kárpátok gyűrüjén belül lévő terület, tulajdonképpen az Erdélyi-medence, kiegészítve a partiumi és bánáti térségekkel túlnyomórészt a hosszú meleg évszakkal rendelkező nedves kontinentális övezetbe tartozik. A domborzat tagoltsága miatt Erdélyben igen változatos az éghajlat. A legmelegebb és a leghidegebb hónapok középhőmérséklete a magasságtól függően változik. Az abszolút maximumhőmérséklet az 500m alatti térségekben eléri a 37 – 40°C-ot, míg az abszolút minimumhőmérsékletek a zárt medencékben –35°C is lehet. A változatosság a csapadékviszonyokban is jelentkezik. Míg az Erdélyi-medence nagy részén, a Csíki- és a Háromszéki-medence térségében az évi csapadékösszeg 500 – 600 mm körül alakul, addig a Biharerdőben, illetve a Kárpátok lejtőin a 800 – 1400 mm-t is eléri. A csapadék évi járására a nyár eleji erőteljes maximum és a téli minimum a jellemző. A Kárpátokon túli területek (Oltenia, Muntenia, Moldva) éghajlata jellegzetesen kontinentális. A rövid, hideg telet meleg, de nem túl hosszú nyár követi. A hőmérséklet abszolút évi ingása jelentős. Nyáron a hőmérséklet 40 – 44 °C-ig is emelkedhet, télen viszont nem ritka a –30 °C, sőt a –35 °C sem. Az átlagos évi csapadékösszeg 400 és 600 mm között van. A legcsapadékosabb időszak a nyár eleje, a legkevesebb csapadék pedig télen hull. E terület jellegzetessége a nyár végén, ősz elején kialakuló, átmeneti szárazság. A Kárpátok magasabb régióiban egyértelműen a hegyvidéki klíma az uralkodó. Az éghajlatot ebben a térségben alapvetően két tényező, a tengerszint feletti magasság és a kitettség határozza meg. Amint ezt a következő oldalon bemutatott térképek színezéséből is megítélhetjük, az országban a Kárpátok vonulatának jelenléte, illetve az ahhoz viszonyított helyzet sokkal fontosabb, mint az észak-déli különbségek. Annak ellenére igaz ez, hogy az ország csaknem kétszer olyan széles földrajzi szélesség szerinti sávban helyezkedik, mint hazánk, vagy Bulgária.

A 4b. ábra a horizontális szélsebesség számított értékeit mutatjuk be. Ennek az elemnek a területi eloszlása is emlékeztet a domborzat képére, még ha a maximális szélsebesség zónái kicsit eltolva követik is azt. A kapcsolat egyszerű és nyilvánvaló: a domborzat, mint mechanikai akadály feláramlásra, majd az új magasságban gyorsabb áramlásra kényszeríti a levegőt. (Megjegyezzük, hogy ezek a szélsebességek nem a felszín, pl. az erdők közelében mérhető értékek, hiszen ilyen megfigyelésekkel a szükséges sűrűségben nem rendelkezhetünk, s a sokféle felszín-típus feletti néhány méteres réteg reprezentatív modellezésére sincs lehetőség. Valahol a koronaszint felett érvényes értékeket látunk kb. úgy, mint ahogy sík terepen a tíz méteres magasságot szoktuk a tereptárgyaktól már független, jellemző szintnek tekinteni.) a) évi középhőmérséklet (oC)

b) horizontális szélsebesség (m/sec)

4. ábra Az évi középhőmérséklet interpolált értékei (a), valamint a számított horizontális szélsebesség (b) Románia területén. Forrás: Románia Meteorológiai Hivatala, www.inmh.ro.

3. Regionális tendenciák és előrebecslések Mielőtt a címben jelzett regionális változásokra térünk, röviden illusztráljuk (5. ábra), hogy mennyire valószínű a globális felmelegedés folytatódása, illetve milyen megbízhatósággal tudjuk ennek a helyi megjelenési sajátosságait és azok mértékét behatárolni. Az 5a ábra azt tanúsítja, hogy a globális klímamodellek meg tudják becsülni, hogy az éghajlatot vezérlő – tegyük fel – ismert külső tényezők adott időbeli alakulása mekkora változást okoz a globális átlaghőmérsékletben. Az elmúlt másfél évszázadra azt igazolja az ábra, hogy a megfigyelt és a modellben szimulált változások lényegében párhuzamosan alakultak. Az 5b ábra alapján megnyugodhatunk, hogy ha a melegedés egy pontján leállna is az óceáni szállítószalag (az okokról lásd pl. Czelnai R., 1999), annak sem „jégkorszak” lenne a következménye, hanem egy a maitól ugyan nagyon különböző hőmérséklet-eloszlás, amelyben a például nagyon megváltozna például a ciklonpályák mai képe is, de a változás előjele a kontinenseken mindenütt pozitív lenne. Hiszen a folyamatban azt az erősödő üvegház-hatást is figyelembe kell venni, ami a feltételezés szerint a szállítószalag „leállását” okozná. E kérdések kifejtését lásd Mika (2004, 2005) illetve Bartholy és Mika (2005) írásaiban. a)

b.)

c.)

d.) OAGCM: számított változás pattern-korrelációi

Tengerszinti légnyomás, hPa (december-február)

Csapadék

0.4

0.2

0

-0.2 0.2

0.4

0.6

0.8

Hőmérséklet

5. ábra A kapcsolt óceán-légkör általános cirkulációs modellek négy eredménye. a) Az elmúlt másfél évszázad globális hőmérsékletének szimulációja a brit Hadley Center kapcsolt óceánlégkör modelljében (IPCC, 2001), az ismert természetes és antropogén hatások figyelembe vételével. b) A hőmérsékletváltozás eloszlása a Földön 2049-re a Hadley Center kapcsolt óceánlégkör modelljében, ha a melegedéssel párhuzamosan mesterségesen leállítják az óceáni cirkuláció észak-atlanti ágát (Wood és mtsai, 2003). c) A modellek téli övezetes légnyomás rekonstrukciói (hPa) és ennek a megfigyelt értékei (IPCC, 2001). D) Kilenc modell hőmérsékletés csapadék-változásainak területi korreláció páronként a teljes Földre kiszámítva.

Az 5. ábra következő két eleme arra bizonyíték, hogy a klímaváltozás regionális részleteit e modellek még nem képesek megbízhatóan becsülni. Az 5c ábra azt mutatja, hogy már a tengerszinti légnyomás mai övezetes eloszlásának rekonstruálása is nagy eltérésekkel történik mind a modellek egymás közötti szimulációja, mind a megfigyelt eloszlás összevetésében. Az 5d ábra kilenc klímamodellben kapott változást hasonlít össze. A hőmérséklet és a csapadék rácspontonkénti megváltozásait páronként összevetve, 36-36 korrelációs együttható képezhető. A hőmérsékletváltozások mezőinek 0,2 és 0,8 közötti korrelációja még csak elfogadható, de a csapadékváltozások 0,4 alatti (két összevetésben éppenséggel negatív!) értékei egyértelműen mutatják, hogy e kérdésben a globális klímamodellek ez idő szerint (2001-ben) még nem alkalmasak arra, hogy ezen eredmények végső eligazítást nyújtsanak a változások területi sajátosságairól, például az ebből következő alkalmazkodási stratégiák kialakításához. ECHAM – tél

ECHAM – nyár

GFDL – tél

GFDL – nyár

HADCM – tél

HADCM – nyár

6. ábra A hőmérséklet megváltozása 2020-ra az 1961-1990-es évek átlagához képest, három kapcsolt óceán-légkör általános cirkulációs modell szerint (a skálán látható színezéssel, Celsius fokban) Forrás: http://ipcc-ddc.cru.uea.ac.uk/cgi-bin/ddcvis/gcmcf

A fenti kritika ellenére a SRES A2 kibocsátási forgatókönyv (IPCC, 2001) szerinti modellszámítások alapján bemutatjuk hőmérséklet- és csapadék-változásait 2020-ra. E forgatókönyv heterogén gazdasági fejlettséget és népesség-változást feltételez, melyek nyomán 2020-ra a földi átlaghőmérséklet a modellek átlagában 0,6 oC-kal múlja felül az 1961-1990-es értéket. A hőmérséklet a 6. ábra szerint Európa minden pontján emelkedik, méghozzá többnyire a földi átlagnál meredekebb ütemben. A mivel a három modell csak önkényes kiragadás a rendelkezésre álló eredmény-mezők közül, továbbá, mert ezek hasonlósága az 5d ábra szerint is csak részleges, ennél bővebb, számszerű értékelést a két országra sem érdemes készíteni. A csapadék a 7. ábra hat összetevője közül négyben egyértelműen csökken, míg két téli ábrán a két országban eltérő előjelű a változás. Eszerint 2020-ra e térségben is korlátozottabb víz-elérésre kell számítani, ami a hőmérséklet emelkedése mellett különösen hátrányos. ECHAM – tél

ECHAM – nyár

GFDL – tél

GFDL – nyár

HADCM – tél

HADCM – nyár

7. ábra A csapadék megváltozása 2020-ra az 1961-1990-es évek átlagához képest, három kapcsolt óceán-légkör általános cirkulációs modell szerint (a skálán látható színezéssel, mm/nap egységben) Forrás: http://ipcc-ddc.cru.uea.ac.uk/cgi-bin/ddcvis/gcmcf

Kérdés, hogy a számítások szerint a két országban várható melegedés és csapadékcsökkenés kimutatható-e az elmúlt évtizedek megfigyelt adatsoraiban, amikor a Föld egésze már egyértelműen melegedett (lásd az 5a. ábrán). A 8. ábrán erre az IPCC Harmadik Értékelő Jelentése (2001) alapján, a 9. ábrán pedig saját számítások nyomán (Mika és Bálint, 2000) válaszolunk.

8. ábra Az átlagos évi középhőmérséklet (balra) és csapadékösszeg (jobbra) lineáris időbeli trendjei az 1976 és 2000 közötti, globálisan melegedő időszakban (kivágat az IPCC 2001, 2.9d, illetve 2.25c ábráiból). A Föld hőmérséklete ebben a negyedszázadban 0,4 oC-kal nőtt. (A térképeket a láthatóság érdekében erősebben nagyítottuk, mint a jelmagyarázatot. A skála emiatt csak a térképi jelek mérete szerinti, viszonylagos eligazodásra szolgál.)

9. ábra A Duna felső vízgyűjtő területének 0,5 oc globális melegedésre (%) a téli (fenn) és a nyári félévben (lenn) (Mika és Bálint, 2000 nyomán. Grafika: H. Gulyás Margit, VITUKI)

A 8. ábrán egyértelmű, hogy az évi középhőmérséklet Európában mindenütt emelkedett az 1976-2000 közötti időszakban. Románia és Bulgária területén ez a becslés, amely nem minden állomást használt fel az egyes országokból és nem élt az adatsorok homogenizálásával, kb. kétszeres (kisebb eltérésekkel, 0,6–1,0 oC-os) melegedést mutat a földi átlaghoz képest. Ugyanezen az ábrán a csapadékváltozások előjele már korántsem ilyen egyértelmű. S ennek csak egyik oka az, hogy a feldolgozás térbeli felbontása meglehetősen szűkös és a figyelembe vett csapadékállomások száma is jóval kisebb annál, amit minden nemzeti adatbázis egyesítése nyomán el lehetne érni. A csapadékváltozás ellentétes előjelű (koherens térbeli rendet mutató) változások valóságosak is lehetnek. Hiszen a légköri cirkuláció alakulása a felmelegedéssel párhuzamosan nem mindenütt azonos előjelű. (Ha meggondoljuk, a légnyomás nem is változhat mindenütt egyfajta irányban, mert a légkör összes tömege állandó.) A csapadékváltozás előjele évi átlagban a két ország nagyobb hányadában lenne pozitív a 8. ábra jobb oldala szerint. Különösen így mutatja ezt az ábra Románia északi részére a megfigyelt adatok 1976 és 2000 közötti csapadékadatai alapján. Bulgária területére eső két rácspont ellentétes előjelű változásra utal. A Romániára vonatkozó becsléssel ellentétes eredményre jutottunk abban a vizsgálatban, amelyet az 1974 és 1998 közötti 25 évből származó 76 csapadék idősor alapján végeztünk. Ennek során (Mika és Bálint, 2000) az Y=a+bX lineáris kapcsolat b regressziós együtthatójának becslését az ún. instrumentális változók módszerével (Körösi et al. 1990) végeztük. Eljárásunkban az adott lineáris globális hőmérsékleti trendű időszakban az időt tekintjük instrumentális változónak, amely kielégíti az instrumentális változó-választás feltételeit. E kritériumok: a) jelentős korreláció a független változó értékeivel; b) korrelálatlanság a független változó hibáival; c) korrelálatlanság a függő változó regresszió utáni, reziduális értékeivel. A Z instrumentális változó segítségével a regresszió kovarianciák hányadosaként becsülhető: b=cov(Y,Z)/cov(X,Z). A vizsgált 25 évben a félgömbi hőmérséklet lineáris trendje 0,026 K/év, a korreláció 0,825, vagyis az a) feltétel biztosan teljesül. (A c) következik a félgömbi hőmérséklet és az idő erős korreláltságából, míg a b) feltételt szemléleti alapon kell elfogadnunk.) A 9. ábrán az e módszerrel nyert regressziós együtthatókat a 0,5 oC-os melegedésre vonatkoztatott %-os változásként adjuk meg. Eszerint a nyári félévben hazánk területét a Kisalföld és az Északi-középhegység kivételével, pár %-os csapadék csökkenés jellemzi. Tőlünk keletre az együtthatók negatívak, míg nyugatra pozitívak .A téli félévi változás hazánkban egyértelműen negatív, -10-20 % közötti jellemző értékkel. Tőlünk keletre erős, helyenként a 30 %-ot elérő a csapadék-csökkenés. Növekedés tőlünk nyugatra az Alpokban található. Mindebből írásunk tárgyához az erdélyi területek egyértelmű csapadék-csökkenése, vagyis a ritka állomáshálózaton alapuló, 8. ábra tartalmával pont ellentétes eredmény tartozik. Összességében tehát mind a hőmérsékleti, mind – a gazdagabb adatbázis alapján elfogadott – csapadék-trendek a jelenlegi melegedő időszakban megerősítik a modellekből származó feltételes előrejelzéseket Románia és Bulgária várható éghajlatára nézve. 4. Földrajzi analógia: kapcsolódás egyes magyarországi forgatókönyvekhez Tanulmányunkat annak bemutatásával zárjuk, hogy a két országban számos térség mai éghajlata nagy vonalakban megfelel annak a képnek, amit bizonyos statisztikai kapcsolatok és nagytérségű modellbecslések szerint Magyarország területére valószínűsíthetünk a globális felmelegedés egyes jövőbeli szakaszaiban. Nem részletezve a hazai számítások metodikáját, a forgatókönyvek eredményeit, azaz a Magyarországon várható hőmérséklet- és csapadékváltozásokat korábbi írásaink (Mika, 1993, 1996, 2001) alapján, az 1. táblázatban mutatjuk be, illetve a 10. ábrán térképen is ábrázoljuk. A várható klímához analóg területeket, ahol a klíma napjainkban olyan, mint amilyen 0,5 - 4 oC-os globális melegedés hatására nálunk várható, a táblázat alsó sorában láthatjuk.

1. táblázat A hazai klímaváltozás összesítése (Mika, 2001, 1993) többféle, zömmel empirikus eljárás nyomán. A földrajzi analóg térségek a hőmérséklet januári és júliusi értékei, valamint a csapadék évi összege alapján felelnek meg a Magyarországon várható értékeknek. Félgömbi Helyi változás Hőmérséklet (K) Nyár/nyári félév Hőmérséklet (K) Tél / téli félév Csapadék (mm) Évi összeg Földrajzi analógia ,

+ 0.5 K

+1K

+2K

+4K

+ 1,0

+ 1,3

+2

+4

+ 0,8

+ 1,7

+3

+6

- 40

- 66

(bizonytalan)

+ 40 - 400

Burgasz, BG, Jalta

Firenze Washington

Mo-n belül, Várna, Plovdiv Újvidék BG Zsil völgye RO

3 K: Bologna, Szandanszki BG

Noha a földrajzi analógia kézenfekvő lehetőséget teremt a balkáni térség és hazánk összekapcsolására, sőt akár az ottani gazdálkodási, életmódbeli, stb. tapasztalatok majdani itthoni átvételére, e lehetőséggel két okból is óvatosan kell bánni. Az egyik az, hogy a hazai éghajlati forgatókönyvek metodikája nem kiforrott, elsősorban a közvetlen fizikai modellezés korlátai miatt. A fenti durva felbontású klímamodelleken, illetve a múltban érvényes diagnosztikai kapcsolatok jövőbe vetítésén alapuló tapasztalati eljárások – bár egybecsengő eredményeket adnak – kellő dinamikai magyarázat híján csak első közelítésnek tekinthetők. A szükséges óvatosság másik oka, hogy az analógia két feltétel, a szélső évszakok hőmérséklete és az évi csapadékösszeg szerinti teljesülése mellett, a mai balkáni és a jövőbeli hazai éghajlat nagyon sok részletben eltérhet. Nyilvánvalóan semmi nem garantálja, hogy bárhol a Földön napjainkban létezzen olyan éghajlat, mint a mi a jövőben Magyarország egyes tájain várható.

10. ábra A hazánkban várható éghajlatnak megfelelő analóg területek (l. az 1. táblázatban).

Hivatkozások: Bartholy J. és Mika J., 2005: Időjárás és éghajlat – cseppben a tenger? Magyar Tudomány No. 7., 789-796 Czelnai R., 1999: Világóceán. Modern fizikai oceanográfia. Vince Kiadó 182 o. IPCC, 2001: Climate Change 2001: The Scientific Basis. (Houghton J.T., et al., eds.), Cambridge University. Press, Cambridge, UK. and New York, N.Y. USA, 881 p. http//:www.ipcc.ch Körösi G., Mátyás L. és Székely I (1990): Gyakorlati ökonometria. KJK, Budapest 481 p. Mika J., 1993: Az Alföld éghajlatának megváltozása a globális klímaváltozással összefüggésben. Alföldi Tanulmányok, XV, 11-30 Mika J., 1996: Éghajlati forgatókönyvek. In: Változások a légkörben és az éghajlatban. (szerk. Mika J.) Természet Világa Különszám, 69-74 Mika J. and Bálint G., 2000: Rainfall scenarios for the Upper-Danube catchment. Proc. XXth Conf. Danubian Countries, Bratislava, Slovakia, 4-8 Sept., 2000. CD-ROM, pp. 990-995 Mika J., 2001: Új kutatások a globális klímaváltozás, valamint ezek regionális sajátosságai és hatásai terén. In: Berényi Dénes Jubileumi Ünnepsége Előadásai, Debrecen. 185-202 Mika J., 2004: A globális klímamodellek. Klímaváltozás – hazai hatások. Természet Világa Különszám, 33-36 Mika J., 2005: Globális éghajlatváltozás − két IPCC jelentés között. In: Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon. (Takács Sánta A., szerk.) Alinea Kiadó 83-103 Wood, R.A, M. Vellinga and R. Thorpe, 2003: Global Warming and THC stability. Phil. Trans Roy. Soc. A, 361,1961-1976