Building partnership

Building partnership

Zborník referátov Az előadások kivonata

Projekt „Spoločne za obnovu chránených historických parkov v Palárikove a v Diósjenő“ „Közösen a védett történelmi parkok felújításáért Palárikovon és Diósjenőn“

HUSK/1101/2.2.1/0355 www.husk-cbc.eu www.hungary-slovakia-cbc.eu

29. November 2012 2012. november 29.

O PROJEKTE: Názov projektu: Spoločne za obnovu chránených historických parkov v Palárikove a v Diósjenő Akronym: HU-SK PARK Identifikačné číslo projektu: HUSK/1101/2.2.1/0355 Názov vedúceho partnera: LESY Slovenskej republiky, štátny podnik Názov cezhraničného partnera: IPOLY ERDŐ Zártkörűen Működő Részvénytársaság Začiatok realizácie projektu: 01. 11. 2012 Ukončenie projektu: 31. 10. 2014 Výška podpory z ERDF: 732 565,34 EUR Webová stránka projektu: www.huskpark.eu

A PROJEKTRŐL: Projekt címe: Közösen a védett történelmi parkok felújításáért Palárikovon és Diósjenőn Akronym: HU-SK PARK Projektazonosító szám: HUSK/1101/2.2.1/0355 Vezető partner neve: LESY Slovenskej republiky, štátny podnik Külföldi partner neve: IPOLY ERDŐ Zártkörűen Működő Részvénytársaság Projekt kezdete: 2012. 11. 01. Projekt vége: 2014. 10. 31. ERFA támogatás összege: 732 565,34 EUR Projekt weboldala: www.huskpark.eu

Vydavateľ /Kiadja: IPOLY ERDŐ Zrt. Zodpovedný vydavateľ / Felelős kiadó: Kiss László vezérigazgató /generálny riaditeľ

Autori fotografií / A fényképek szerzői: LESY Slovenskej republiky, štátny podnik IPOLY ERDŐ Zártkörűen Működő Részvénytársaság - Alföldy Gábor

Zodpovedný zostavovateľ / Felelős szerkesztő: František Král, Zanati László Editori / Összeállítók: LESY Slovenskej republiky, štátny podnik IPOLY ERDŐ Zártkörűen Működő Részvénytársaság

Grafická úprava, sadzba a tlač / Grafikai tervezés, betűszedés és nyomtatás: EFFIX-Marketing Kft. Náklad / Példányszám: 200 ks / 200 db Rozsah / Oldalszám: ** strán / ** oldal

„Obsah tohto zborníka referátov nereprezentuje oficiálne stanovisko Európskej únie“. „Jelen előadások kivonatának tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját“.

2

„Spoločne za obnovu chránených historických parkov v Palárikove a v Diósjenő“ „Közösen a védett történelmi parkok felújításáért Palárikovon és Diósjenőn“

Obsah / Tartalomjegyzék: Predstavenie projektu „Spoločne za obnovu chránených historických parkov v Palárikove a v Diósjenő” - Frantisek Král . . . . . . . 4 „Közösen a palárikovói és a diósjenői védett történelmi parkok felújításáért” c. projekt bemutatása - Král Frantisek . . . . . . . . . . . 7 Predstavenie Lesy Slovenskej republiky, štátny podnik, Odštepný závod Palárikovo - Peter Kodaj . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Bemutatkozás: Lesy Slovenskej republiky (Szlovák Köztársaság Erdei) állami vállalat, Palárikovo-i üzemegység - Kodaj Peter . . . . . . . . . . . . . . 13 Pamiatkovo chránené parky a záhrady Nitrianskeho kraja - Darina Ulrychová . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 A nyitrai kerület műemlékként védett parkjai és kertjei - Ulrychová Darina . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 História a obnova chráneného historického parku v Palárikove - Zoltán Balko . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 A védett történelmi park története és felújítása Palárikovon - Balko Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 A diósjenői kastélypark - Alföldy Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 Zámocký park v Diósjenő - Gábor Alföldy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 A diósjenői Sváb-kastély külső parkjának helyreállítása - Zanati László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 Rekonštrukcia vonkajšieho parku Švábskeho kaštieľa v Diósjenő - László Zanati . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70


3

Predstavenie projektu „Spoločne za obnovu chránených historických parkov v Palárikove a v Diósjenő” - Frantisek Král František Král, projektový manažér LESY Slovenskej republiky, Generálne riaditeľstvo Banská Bystrica, Námestie SNP 8, 975 66 Banská Bystrica E-mail: [email protected]

Cezhraničná spolupráca partnerov LESY Slovenskej republiky, štátny podnik a IPOLY ERDŐ Zrt. sa začala už prípravou projektu „Poľovnícky a lesnícky klaster na podporu udržateľného cezhraničného rozvoja” v roku 2010. Na základe dobrých skúseností a ďalších možností ponúkajúcich sa z Programu cezhraničnej spolupráce MR-SR 2007-2013, sa partnerské strany rozhodli pokračovať v ďalšej úzkej spolupráci. V súvislosti s jedinečnou a zriedka sa ponúkajúcou možnosťou obnovy prírodných a kultúrno-historických hodnôt sa partneri rozhodli pre projekt obnovy chránených historických parkov.

4

Chránené historické parky v obci Palárikovo a Diósjenő patria medzi výnimočné prírodno-krajinárske parkové objekty na Slovensku i v Maďarsku, a zatiaľ sa nedočkali adekvátneho využitia svojho potenciálu. Spoločný projekt vychádza zo súčasného stavu parkov. Súčasný stav parku v Palárikove je výsledkom dlhodobo poddimenzovanej údržby a nedostatku financií na nevyhnutné zásahy udržujúce porasty na požadovanej úrovni a rozsahu. Došlo k zániku niektorých priehľadov a chodníkov. Časť parku nadobudla charakter lesa. V prípade historického parku Diósjenő starostlivo skomponovaná priestorová


štruktúra územia sa za posledné polstoročie aj napriek dobrej snahe, ale bez zabudnutých záhradníckych koncepcií a fytotechnických zásahov do dnešného dňa zanikla a v súčasnej dobe je celé územie zarastené drevinami a park nadobudol charakter lesa, čistinky zmizli, niekdajšie výhľady zanikli. Hlavným cieľom projektu je spoločná ochrana prírodných hodnôt prostredníctvom cielenej obnovy historických parkov v Palárikove a Diósjenő. Hlavný cieľ projektu sa dosiahne realizáciou činností a aktivít zameraných na obnovu parkov, rešpektujúc historický priestor s kvalitami pôvodnej koncepcie a kompozície parkov, spolu so zakomponovaním nových atraktívnych prvkov, čím sa výrazne posilní ekologická hodnota predmetných parkov. Tieto činnosti sú zamerané na napĺňanie cieľa programu, presnejšie priority č. 2 Ochrany prírodných hodnôt. Okrem toho navrhované činnosti a aktivity zabezpečia

plnenie špecifických cieľov ako zabezpečiť aktívny prístup k ochrane kultúrno-historických a prírodných hodnôt týchto parkov, posilniť pro-environmentálny postoj obyvateľov obcí a priľahlého okolia s dôrazom na ochranu prírody, zvýšiť funkciu parkov ako miesto pre každodennú rekreáciu a šport, ponúknuť parky ako demonštračné objekty v procese vzdelávania budúcich odborníkov, posilniť povedomie obyvateľov o vlastnej histórii, vymeniť si skúseností v oblasti obnovy a starostlivosti o historické parky a tým podporiť rozvoj hospodárskeho potenciálu hraničných regiónov vytvorením dobrých východiskových podmienok pre rozvoj cezhraničného turistického ruchu. S ohľadom na charakter projektu je možné zadefinovať dve hlavné cieľové skupiny. Hlavnou cieľovou skupinou sú obyvatelia dotknutých obcí a ich okolia, na ktorých bude mať projekt priamy dosah, keďže parky sa nachádzajú či už priamo v


5

obci, alebo na jej okraji. Tým plnia parky v obmedzenej miere s ohľadom na súčasný stav aj funkciu zón oddychu tejto cieľovej skupiny. Ďalšou priamou cieľovou skupinou sú samotní správcovia parkov, ktorí sú v prípade tohto projektu aj projektoví partneri. Počas realizácie projektu sa počíta aj s aktívnym zapojením detí z okolia do projektu samotného a ich činnosť bude pokračovať aj po ukončení projektu čo prispeje k posilneniu ich pro-environmentálneho postoja. Druhou, nemenej dôležitou cieľovou skupinou je odborná verejnosť. Významnú a cieľovú skupinu predstavujú odborníci na problematiku obnovy historických parkov, ktorým aktivity naplánované v rámci projektu umožnia nielen teoretickú výmenu skúseností ale aj priamu konfrontáciu teórie s praxou prostredníctvom realizovaného projektu. Realizácia projektu sa začala 01.11.2012 a bude trvať 24 mesiacov do 31.10.2014. Na úvod projektu cezhraničný partner IPOLY ERDŐ Zrt. usporiada úvodnú konferenciu. Následne po vykonaní verejného

6

obstarávania na nosné činnosti projektu sa začne na jar 2013 s obnovou chránených historických parkov v Palárikove a Diósjenő. Na jeseň 2013 zorganizuje LESY SR, štátny podnik konferenciu na tému „Historické parky a ich obnova na území Maďarska a Slovenska“. Medzitým sa partneri projektu viackrát stretnú, aby vyhodnotili postup realizácie projektu na spoločných pracovných stretnutiach. Po dokončení všetkých prác podľa projektových dokumentácií u oboch partnerov projektu sa v septembri 2014 uskutoční záverečná konferencia v Palárikove, propagujúca dosiahnuté výsledky projektu. Projekt „Spoločne za obnovu chránených historických parkov v Palárikove a v Diósjenő“ je spolufinancovaný Európskou úniou z prostriedkov Európskeho fondu regionálneho rozvoja. Celkový rozpočet projektu predstavuje 879 003,91 EUR, z čoho 732 565,34 EUR pozostáva zo zdrojov ERDF, 102 488,37 EUR sú zdroje zo štátneho rozpočtu a 43 950,20 EUR predstavuje vlastné spolufinancovanie projektových partnerov.


„Közösen a palárikovói és a diósjenői védett történelmi parkok felújításáért” c. projekt bemutatása - Král Frantisek František Král, projektmenedzser LESY Slovenskej republiky /A Szlovák Köztársaság Erdői/, Besztercebányai /Banská Bystrica/ Vezérigazgatóság, cím: Námestie SNP 8, 975 66 Banská Bystrica E-mail: [email protected] A LESY Slovenskej republiky, štátny podnik /állami vállalat/ és az IPOLY ERDŐ Zrt. partnerek határon átnyúló együttműködése már 2010-ben elkezdődött „Vadászati és erdészeti klaszter a fenntartható határon átnyúló fejlesztés támogatására” c. projekt előkészületeivel. A jó tapasztalatok, valamint a Magyarország - Szlovák Köztársaság 2007-2013-as időszakra vonatkozó Határon Átnyúló Együttműködési Programból adódó további lehetőségek alapján a partnerek úgy döntöttek, hogy folytatják a szoros együttműködést. A természeti és kulturális-történelmi értékek felújításának lehetőségét egyedülállóan és ritkán felkínáló lehetőséggel öszszefüggésben a partnerek a védett

történelmi parkok felújításának projektje mellett döntöttek. Palárikovo (Tótmegyer), és Diósjenő községekben lévő védett történelmi parkok Szlovákia és Magyarország kivételes természeti-táji parkobjektumai közé tartoznak, és eddig még nem került sor potenciáljuk kihasználására. A közös projekt a parkok jelenlegi állapotából indul ki. A palárikovói park jelenlegi állapota a sokéves nem megfelelő karbantartás és a kevés pénzeszköz eredménye, ami a növényzetet a szükséges szinten és terjedelemben történő megtartásához feltétlenül szükséges beavatkozásokhoz volt használatos. Eltűnt némely áttekinthetőség és ösvény. A park egy része erdő jellegűvé vált. A diósjenői


7

történelmi park esetében a terület gondosan megalkotott térszerkezete az utóbbi fél évszázadban az igyekezet ellenére is, amely már nem tartalmazta az elfelejtett kertészeti koncepciókat és a fitotechnikai beavatkozásokat, mára már eltűnt, és jelenleg az egész területet fák nőtték be, és a park erdő jellegűvé vált, a tisztások eltűntek, a valamikori áttekinthetőség megszűnt. A projekt fő célja a természeti értékek közös védelme a palárikovói és diósjenői történelmi parkok céltudatos felújítása által. A projekt fő céljának elérése a parkok felújítására irányuló tevékenységek megvalósítása által történik, tiszteletben tartva a történelmi területet a parkok eredeti koncepciójának és kompozíciójának minőségével, az új attraktív elemek beillesztésével együtt, ami által jelentősen felerősödik a szóban forgó parkok ökológiai értéke. Ezek a tevékenységek a program céljának teljesítésére irányulnak, pontosabban a 2. sz. prioritásra /Természeti értékek védelme/. Ezen kívül a javasolt tevékenységek biztosítják azon specifikus célokat, hogyan legyen biztosítva az aktív hozzáállás az említett parkok kulturális-történelmi és természeti értékeinek védelméhez, hogyan legyen megerősítve a község és a környező vidék lakosainak környezettudatos hozzáállása természetvédelemre összpontosítva, hogyan lehet növelni a parkok funk-

8

cióját a napi rekreációt és sportot illetően, hogyan legyenek felkínálva a parkok mint demonstrációs objektumok a jövőbeni szakemberek oktatási folyamatában, hogyan legyen erősítve a lakosság öntudata a saját történelmükről, hogyan menjen végbe a tapasztalatcsere a történelmi parkok felújítása és azok gondozása területén, és ezáltal hogyan legyen támogatva a határmenti régiók gazdasági potenciáljának fejlesztése, kialakítva jó kiindulási feltételeket a határon átnyúló turistaforgalom fejlesztéséhez. Tekintettel a projekt jellegére két fő célcsoportot határozhatunk meg. A fő célcsoport a szóban forgó községek és azon környék lakosai, melyre a projekt közvetlenül hat majd, mivel a parkok vagy közvetlenül a községben, vagy annak szélén helyezkednek el. Ezáltal a parkok a jelenlegi állapotukra való tekintette korlátolt mértékben a feltüntetett célcsoport pihenési zónájának funkcióját is betöltik. A következő közvetlen fő célcsoport maguk a parkgondnokok, akik a jelen projekt esetében a projektpartnerek is. A projekt megvalósítása alatt azzal is számolunk, hogy a környék gyermekeit is bevonják a projektbe, és tevékenységük a projekt befejezését követően sem szűnik meg, ami hozzájárul a környezettudatos hozzáállásuk erősödéséhez. A másik, nem kevésbé fontos célcsoport a szak-


nyilvánosság. Jelentős csoportot és egyben célcsoportok is képeznek a történelmi parkok felújításának problémakörével foglalkozó szakemberek, akik részére a projekt keretén belül tervezett tevékenységek nem csak az elméleti tapasztalatcserét teszik lehetővé, hanem az elmélet és a gyakorlat közvetlen konfrontációját is a megvalósuló projekt által. A projekt megvalósítása 2012.11.01-én kezdődött és 24 hónapig, 2014.10.31-ig tart majd. A projekt kezdésénél az IPOLY ERDŐ Zrt. partner bevezető konferenciát rendez. Ezt követően, a projekt fő tevékenységeit illető közbeszerzés megvalósítása után 2013. tavaszán elkezdődik a palárikovói és diósjenői védett történelmi parkok felújítása. 2013. őszén a Lesy SR konferenciát rendez a „Történelmi parkok és felújításuk Magyarország és Szlovákia

területén” témával. Eközben a projektpartnerek többször találkoznak közös munkamegbeszéléseken, hogy kiértékeljék a projektmegvalósítás lépéseit. Miután mindkét projektpartnernél befejeződik a projektdokumentáció szerinti öszszes munka, 2014. szeptemberében Palárikovón zárókonferencia kerül megrendezésre, amely a projekt elért eredményeit propagálja majd. A „Közösen a palárikovói és a diósjenői védett történelmi parkok felújításáért” c. projekt az Európai Unió által az Európai Régiófejlesztési Alap pénzeszközeiből társfinanszírozott. A projekt teljes költségvetése 879 003,91 EUR, amiből 732 565,34 EUR az ERFA forrásaiból, 102 488,37 EUR az állami költségvetésből származik, 43 950,20 EUR pedig a projektpartnerek önrésze.


9

Predstavenie Lesy Slovenskej republiky, štátny podnik, Odštepný závod Palárikovo - Peter Kodaj Peter Kodaj, riaditeľ Lesy Slovenskej republiky, štátny podnik, Odštepný závod Palárikovo, Remeselnícka 48, 941 11 Palárikovo E-mail: [email protected]

História súčasného závodu začína dátumom 10.2.1948, kedy vznikol Lesný závod v Palárikove a do spravovania dostal 4 057 hektárov lesov. V súčasnej dobe je Odštepný závod (OZ) Palárikovo súčasťou štátneho podniku LESY Slovenskej republiky, š. p. a teritoriálnou rozlohou spravovaného územia je to najväčší lesný závod na Slovensku. OZ Palárikovo spravuje lesný a iný majetok vo vlastníctve štátu ako aj prenajatý lesný majetok od iných právnických a fyzických osôb. OZ Palárikovo vykonáva svoju hospodársku činnosť na rozlohe 28 250 hektároch prevažne listnatých lesov v územnom teritóriu 574 537 hektárov, čo predstavuje 418 katastrálnych území v správe 313 obcí v rámci 3 vyšších územných celkov.

10

Z úrovne dohľadu štátnej správy je OZ Palárikovo v súčasnej dobe v pôsobnosti šiestich obvodných lesných úradov a troch krajských lesných úradov. Organizačne sa OZ Palárikovo člení na šesť podriadených lesných správ (Sládkovičovo, Podhájska, Bajč, Gabčíkovo, Nitra a Kamenín), ktoré vykonávajú hospodársku činnosť v súlade s platnými desaťročnými plánmi starostlivosti o les v trinástich lesných celkoch. Drevinové zloženie obhospodarovaných lesov tvoria prevažne listnaté dreviny. Nosnou drevinou je topoľ šľachtený s podielom zastúpenia 66 %, ďalej je to agát 16 %, cer 5 %, dub 3 %, jaseň 2 %, ostatné listnaté dreviny sú zastúpené v malej miere a ihličnaté dreviny tvoria iba 1 %.


Základné ročné hospodárske ukazovatele OZ Palárikovo v poslednom období sú nasledovné: 130 000 m3 • Objem ťažby 560 ha • Obnovná ťažba 850 ha • Prebierky do 50 rokov 230 ha • Prebierky nad 50 rokov 595 ha • Prerezávky Územie dnešného Odštepného závodu Palárikovo geograficky patrí k časti Subkarpatskej panvy a to k Podunajskej nížine. V južnej časti je to oblasť nížin s lužnými lesmi v údoliach riek Dunaj, Váh, Nitra, Hron, Ipeľ a Žitava. V severnej časti je to územie kopcovité - pahorkatinné s výbežkami Trnavskej, Nitrianskej, Žitavskej a Pohronskej tabule. Najvyšším bodom je vrch Burdov v Kováčovských Kopcoch, vysoký 395 m.n.m. Klimaticky patrí územie závodu do teplej oblasti, podoblasť suchá s miernou zimou, pri priemernej teplote 10oC a priemernými zrážkami 570 mm. Sídlo odštepného závodu sa nachádza v obci Palárikovo, 14 km severozápadne od Nových Zámkov.

Je známe i tradíciou poľovníckeho využívania. Prvú bažantnicu vo svojom poľovnom revíri založil v roku 1752 gróf František Károlyi na lesných a poľnohospodárskych pozemkoch na ploche 200 hektárov. Svojou polohou priamo nadväzovala na neďaleký anglický park a kaštieľ a v minulosti bola súčasťou károlyiovského fidekomisu. V budovaní bažantnice pokračovali aj ďalší členovia rodu Károlyi. Slávu bažantnice, zdedenej po svojich predkoch, doviedol na najvyššiu úroveň gróf Ľudovít II. Károlyi. Úspechy jeho poľovného hospodárenia doteraz neboli prekonané. Spomenúť možno rekordné výsledky poľovačiek, ktoré sú medzinárodne evidované - napr. v roku 1909 sedem poľovníkov ulovilo 6125 bažantov a 223 kusov inej zveri (gróf Iván Draskovich 1212 za jeden deň). Na ubytovanie poľovníckych, ale aj iných významných hostí slúži kaštieľ Palárikovo. Kaštieľ bol postavený v polovici 18. storočia a je obklopený anglickým parkom. Počas svojej existencie bol viackrát presta-


11

vaný. Posledná rekonštrukcia bola v rokoch 1994 - 2002. V kaštieli sa v roku 1928 za účasti zástupcov Poľska, Rumunska, Francúzska a Československa zrodila myšlienka založenia Medzinárodnej rady pre poľovníctvo a ochranu zveri pod skráteným názvom C.I.C. Od roku 2007 je v poľovníckom kaštieli v Palárikove inštalovaná stála medzinárodná expozícia trofejí. Takmer všetky členské štáty tejto organizácie tu umiestnili svoje expozície. Anglický park, rozprestierajúci sa z väčšej časti južným a juhozápadným smerom od kaštieľa, je neoddeliteľnou súčasťou bývalého károlyiovského panstva. Vznikol v druhej polovici 18. storočia a prirodzeným lesoparkovým porastom prechádzal do neďalekej bažantnice. Park sa nachádza v nadmorskej výške približne 113 metrov nad morom a v súčasnosti je delený na dve na seba nadväzujúce časti - bezprostredné

12

okolie kaštieľa s rozlohou 9 hektárov a lesopark s rozlohou 43 hektárov, čim sa zaraďuje k najväčším parkom na Slovensku. Kostrou kompozície parku je hlavný priehľad, ktorý vedie takmer celým parkom a je dlhy okolo 900 metrov. Jeho začiatok je situovaný do priestoru za kaštieľom. Pôsobivý je najmä pohľad z prvého poschodia kaštieľa. Okrem hlavného priehľadu sa na kompozícii anglického parku podieľajú ešte dva ďalšie priehľady a niekoľko pohľadov. Park je prístupný z viacerých strán a vedie doň 7 vstupných brán. Za základ pri jeho výsadbe použili sortiment domácich drevín neskôr doplnených solitérmi alebo skupinami cudzokrajných druhov a niekoľkých ihličnanov. Cesty a chodníky aj v súčasnosti rozdeľujú park na niekoľko plôch a štyri hlavne okruhy. V južnej časti doteraz park pripomína lužný les.


Bemutatkozás: Lesy Slovenskej republiky (Szlovák Köztársaság Erdei) állami vállalat, Palárikovo-i üzemegység - Kodaj Peter Peter Kodaj, igazgató Lesy Slovenskej republiky, állami vállat, Palárikovo-i üzemegység, Remeselnícka 48, 941 11 Palárikovo E-mail: [email protected]

A jelenlegi vállalat története 1948. 2. 10-i dátummal kezdődik, amikor Palárikovóban megalakult az Erdészeti Vállalat és 4 057 hektár erdőt kapott gondozásba. Jelenleg a Palárikovo-i üzemegység (OZ) a Lesy SR állami vállalat részét képezi, és a gondozott terület tekintetében territoriális mennyiségét tekintve a legnagyobb erdészeti vállalat Szlovákiában. Az OZ Palárikovo az állam tulajdonában lévő erdei és egyéb vagyont, valamint a jogi és természetes személyektől bérelt erdei vagyont gondozza. Az OZ Palárikovo a gazdasági tevékenységét 28 250 hektár területen végzi, ahol túlnyomóan lombos

erdők találhatók, mégpedig 574 537 hektár telepítési territóriumon, ami 3 felsőbb területi egység keretén belül 313 község gondozásában lévő 418 községhatár területet tesz ki. Az államigazgatási felügyelet szintjéről az OZ Palárikovo jelenleg hat körzeti erdészeti hivatal és három kerületi erdészeti hivatal hatáskörébe tartozik. Szervezetileg az OZ Palárikovo hat alárendelt erdészeti hivatalra van osztva (Sládkovičovo, Podhájska, Bajč, Gabčíkovo, Nitra és Kamenín), melyek a gazdasági tevékenységüket tizenhárom erdészeti egységben végzik, összhangban az érvényes tízéves erdőgondozási tervekkel.


13

A művelt erdők faösszetételét nagyrészt a lombos fák teszik ki. A fő fafaj a nemesített nyár, melynek aránya 66 %, továbbá akác 16 %-ban, cser 5 %-ban, tölgy 3 %-ban, kőris 2 %-ban, a többi lombos fa kis mértékben képviselt, és a tűlevelűek csak 1 %-ot alkotnak. Az OZ Palárikovo alapvető éves gazdasági mutatói az utóbbi időszakban a következők: • Fakitermelés mennyisége 130 000 m3 560 ha • Felújítóvágás 850 ha • Gyérítés 50 éven belül 230 ha • Gyérítés 50 éven felül 595 ha • Tisztítás Az OZ Palárikovo mai területe földrajzilag a Kárpát-medence részéhez, mégpedig a Dunamenti-alföldhöz tartozik. A déli részen ezek mocsárerdőket tartalmazó síkságok, ahol a völgyekben a Duna, a Vág, a Nyitra, a Garam, az Ipoly és a Zsitva folyók találhatóak meg. Az északi részen dombos területeket láthatunk, a Nagyszombati, Nyitrai, Zsitvai és a Garammenti táblák nyúlványaival. A legmagasabb pont a Burda-csúcs a Kovácspataki-hegyekben, melynek t.sz. feletti magassága 395 m. A vállalat területe klímailag a meleg területekhez tartozik, ezen belül is a mérsékelt téllel járó száraz alterülethez, ahol az átlaghőmérséklet 10oC és az átlagcsapadék 570 mm.

14

A vállalat székhelye Palárikovo községben található, 14 km-re északnyugatra Érsekújvártól. Ismert a hagyományos vadászati kihasználtsága is. Az első fácántelepet a saját vadászterületében 1752-ben gróf Károlyi Ferenc alapította meg 200 hektár erdős és mezőgazdasági területen. Elhelyezkedése a közeli angolparkhoz és kastélyhoz kötődött, és a múltban a Károlyiak hitbizományának részét képezte. A fácántelep fejlesztését a Károlyi-család további tagjai is folytatták. Az elődöktől megörökölt fácántelep dicsőségét a legmagasabb szintre II. Károlyi Lajos gróf juttatta. A vadászgazdálkodási sikereit eddig senkinek sem sikerült megdönteni. Megemlíthetőek a nemzetközileg nyilvántartott vadászatok rekorderedményei - pl. 1909-ben hét vadász 6125 fácánt és 223 más vadat ejtett el (gróf Draskovich Iván 1212őt egy nap alatt). A vadász- és egyéb jelentős vendégek elszállásolására szolgált a Károlyi-kastély. A kastély a 18. század első felében épült, amit angolpark övez. Létezése folyamán többször átépítették. Az utolsó felújítás az 1994 - 2002-es évek közti időszakban történt. A kastélyban 1928-ban Lengyelország, Románia, Franciaország és Csehszlovákia képviselőinek részvételével megszületett a Vadászati és Vadvédelmi Nemzetközi Tanács


megalapításának gondolata, melynek rövidített megnevezése C.I.C. 2007-től a palárikovói vadászkastélyban állandó nemzetközi trófeakiállítás van. A szóban forgó szervezet majdnem minden tagállama elhelyezte itt a kiállítandó anyagát. A kastélytól nagyrészt délre és délnyugatra elhelyezkedő angolpark az egykori Károlyi-birtok elválaszthatatlan részét képezi. A 18. század második felében keletkezett, és a természetes erdő-parki növényzetével a közeli fácántenyészetig terjedt. A park körülbelül 113 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, és jelenleg két, egymásra kötődő részre osztódik - a kastély közvetlen környezetére, melynek területe 9 hektár, és az erdő-parkra, melynek területe 43 hektár, ami Szlovákia legnagyobb parkjai közé sorolja.

A park kompozíciójának vázát a fő átvezetés alkotja, amely majdnem az egész parkon át vezet, és körülbelül 900 m hosszú. A kezdetét a kastély mögötti területre helyezték el. Főként a kastély első emeletéről nagyon hatásos a látvány. A fő átvezetésen kívül az angolpark kompozícióját még két további átvezetés és néhány látvány színesíti. A park több oldalról hozzáférhető, és 7 bejárati kapu által lehet bejutni. A kiépítésénél alapként a hazai fafajokat használták fel, kiegészítve később más vidékről származó fajok egyedeivel vagy csoportjaival, és néhány tűlevelűvel lett kiegészítve. Az utak és a gyalogutak a parkot jelenleg is több felületre és négy fő gyűrűre osztja. A déli részben a park máig mocsárerdőre emlékeztet.


15

Pamiatkovo chránené parky a záhrady Nitrianskeho kraja - Darina Ulrychová Darina Ulrychová, odborný radca Krajský pamiatkový úrad v Nitre, Námestie Jána Pavla II. 8, 949 01 Nitra e-mail: [email protected] V Slovenskej republike je legislatívna ochrana pamiatkového fondu ošetrená zákonom o ochrane pamiatkového fondu z roku 2002. Za desať rokov platnosti si zákon vyžiadal niekoľko novelizácií. Pamiatkový fond v zmysle tohto zákona je súbor hnuteľných a nehnuteľných vecí vyhlásených za kultúrne pamiatky. Okrem hnuteľných a nehnuteľných vecí pozná pamiatkový zákon aj územnú ochranu, a teda za pamiatkový fond sa považujú aj pamiatkové územia, kde patria pamiatkové rezervácie a pamiatkové zóny. Orgány ochrany pamiatkového fondu sú orgány špecializovanej štátnej správy v hierarchickej štruktúre: - Ministerstvo kultúry, ako ústredný orgán štátnej správy na ochranu pamiatkového fondu. - Pamiatkový úrad SR, ako druhostupňový (odvolací) orgán štátnej správy na úseku ochrany pamiatkového fondu.

16

- Krajské pamiatkové úrady, ako prvostupňové správne orgány, ktoré rozhodujú o právach a povinnostiach právnických osôb a fyzických osôb na úseku ochrany pamiatkového fondu v svojej územnej pôsobnosti. Pokiaľ ide o rekonštrukciu, alebo revitalizáciu nehnuteľných kultúrnych pamiatok a teda aj parkových objektov, všetky zásahy smerujúce k tomuto cieľu zahŕňa pamiatkový zákon pod pojem obnova kultúrnej pamiatky a v §32 presne stanovuje kroky vlastníka pri obnove kultúrnej pamiatky. Krajský pamiatkový úrad sa vyjadruje k zámeru obnovy a k projektovej dokumentácii obnovy. Zámer v zmysle pamiatkového zákona je prvý krok vlastníka, ktorý ešte neznamená vypracovanú projektovú dokumentáciu, v zámere vlastník vyšpecifikuje predpokladané zmeny kultúrnej pamiatky. Krajský pamiatkový úrad rozhodne, či je navrhovaný zámer z hľadiska


záujmov chránených pamiatkovým zákonom prípustný a určí podmienky, za ktorých možno predpokladaný zámer pripravovať, napr. môže určiť vykonanie výskumu. Výsledky výskumu musia byť zohľadnené v projektovej dokumentácii obnovy, ku ktorej sa krajský pamiatkový úrad znovu vyjadruje a posudzuje, či boli v projektovej dokumentácii zohľadnené všetky podmienky stanovené v rozhodnutí k obnove ako aj všetky zistenia z pamiatkového výskumu. Môže nastať aj prípad, kedy výsledky výskumu predpokladaný zámer úplne vylúčia. U parkového objektu je to však málo pravdepodobné, skôr môže tento prípad nastať u stavebných pamiatok. V priebehu obnovy vykonáva krajský pamiatkový úrad štátny dohľad a zisťuje, či nedochádza k ohrozeniu alebo poškodeniu pamiatkových hodnôt kultúrnej pamiatky a či konanie vlastníka nie je v rozpore s podmienkami vyjadrení krajského pamiatkového úradu. Pri takýchto zisteniach môže krajský pamiatkový úrad stavbu zastaviť. Na základe svojej doterajšej praxe v pamiatkovej starostlivosti môžem skonštatovať, že výkon štátneho dohľadu v priebehu obnovy je účinný mechanizmus, ktorým vieme okam-

žite a operatívne ovplyvniť priebeh stavby. Zákon tiež výrazne skvalitnil aj úroveň projekčnej prípravy stavby, projektovú dokumentáciu obnovy môže spracovať len fyzická osoba autorizovaná podľa osobitného prepisu. Najmä u projektov sadových úprav sme do roku 2002 akceptovali aj projekty bez autorizácie s kontroverznou odbornou úrovňou. Tiež pamiatkové výskumy dostali právny rámec. Pamiatkový výskum môže vykonávať len fyzická osoba s osobitnou odbornou spôsobilosťou na základe osvedčenia vydaného ministerstvom. Po tomto stručnom načrtnutí legislatívneho rámca, prostredníctvom ktorého metodik pamiatkovej starostlivosti môže ovplyvňovať vývoj v jemu zverenom segmente pamiatkového fondu, v mojom prípade historickej zelene v Nitrianskom kraji, by som sa pokúsila priblížiť problematiku historickej zelene na konkrétnom prípade nášho kraja. Krajský pamiatkový úrad v Nitre spravuje pamiatkový fond o rozsahu 564 nehnuteľných pamiatok a 1325 hnuteľných pamiatok. Z týchto 564 nehnuteľných pamiatok je 49 pamiatok historickej zelene, kde spadajú parky, záhrady a zeleň cintorínov. Špeciálnym prípadom parku sú ar-


17

boréta a botanické záhrady, v Nitrianskom kraji ide o jeden prípad, a to Arborétum v Mlyňanoch. V kategórii záhrada máme v NR kraji zapísaný jeden objekt, ide o maloplošnú sadovú úpravu, u ktorej by bolo zaradenie medzi parky diskutabilné. V kategórii zeleň cintorínov máme zapísaný tiež jeden objekt, pričom predmetom ochrany je centrálna lipová aleja. Z celkového počtu 49 objektov historickej zelene v NR kraji je 25 verejne prístupných, ktoré slúžia na krátkodobú rekreáciu obyvateľov obcí, 19 je uzatvorených, buď pre súkromné účely vlastníka, alebo ako zázemie kaštieľov, v ktorých sú situované ústavy alebo zariadenia sociálnych služieb. Okrem týchto máme v NR kraji 3 parky pri kaštieľoch, ktoré boli po zmene spoločenských podmienok využité ako hotely. Parky pri nich slúžia ako zázemie týchto zariadení a návštevný poriadok v nich určuje prevádzkovateľ. Tiež arborétum a cintorín patria medzi objekty, kde návštevný poriadok určuje prevádzkovateľ. Pokiaľ ide o vlastníctvo je v NR kraji 16 parkov vo vlastníctve obcí, 16 parkov vo vlastníctve súkromných fyzických alebo právnických osôb, 6 parkov je vo vlastníctve štátu zastúpeným Lesmi SR, š. p., Slovenskou akadémiou vied a štátnym podnikom. Jeden park je vo vlastníctve rímskokatolíckej cirkvi. V niekoľkých prípadoch je park vo vlastníctve dvoch subjektov,

18

sú to najmä prípady, keď v kaštieli sídli zariadenie sociálnych služieb, ku ktorému spravidla prislúcha časť parku, spravidla oplotená a pre verejnosť uzatvorená, ostávajúca časť parku je spravidla vo vlastníctve obce. Tieto prípady sú z hľadiska pamiatkovej metodiky problematické, vedú k diferencovanému prístupu a v konečnom dôsledku rozbitiu pôvodne homogénneho parkového objektu na dve časti. Pokiaľ ide o výmeru parkových objektov v pôsobnosti nášho krajského pamiatkového úradu, je značne rozdielna. S výnimkou troch parkov, a to Arboréta v Mlyňanoch, parku v Topoľčiankach a parku v Palárikove ide bez výnimky o plošne malé objekty pri kaštieľoch a kúriách, najčastejšie v intraviláne obcí, často plošne oklieštené zväčša individuálnou bytovou výstavbou v povojnovom období. Hľadať slohové atribúty v tak malých objektoch je problematické, napriek tomu ich najčastejšie popisujem ako parky v prírodne – krajinárskom slohu. Tieto rozvoľnené parkové úpravy boli často ozvláštnené malou pravidelnou úpravou pred reprezentačným vstupom do kaštieľa. Táto akcentovala symetriu kaštieľa a výsadbou letničiek dodávala kompozícii farebný aspekt. Do súčasnosti sa väčšinou tieto úpravy nedochovali a o ich existencii svedčia iba dobové fotografie. Trochu iný prípad sú vyššie zmienené rozsiahle prírodne – krajinárske parky v Mlyňanoch, Topoľ-


čiankach a Palárikove. Problematike parku v Palárikove bude na tomto mieste venovať pozornosť môj kolega, ja by som chcela túto príležitosť využiť na predstavenie parku v Topoľčiankach a najmä oboznámiť Vás, ako odbornú verejnosť, s unikátnym vodným systémom v tomto parku. Prírodne – krajinársky park v Topoľčiankach s rozlohou cez 40 ha patrí medzi plošne najrozsiahlejšie parkové objekty na Slovensku. Pôdorysnou dispozíciou ide o úzky pretiahnutý tvar v údolí potoka Leveš, na severozápadnej strane park plynulo prechádza do lesných porastov bývalej zvernice. Táto časť parku však už neslúži svojmu pôvodnému určeniu, úplne stratila charakter lesoparku a postupne sa premenila na hospodársky les. Severovýchodnú hranicu parku vymedzuje obec a štátna cesta. Dispozíciou pripomína park v Topoľčiankach park v Betliari, a síce, úzkym pretiahnutým pôdorysom pozdĺž potoka, s prirodzeným prechodom do okolitých lesov. I cestná sieť zredukovaná na jeden pozdĺžny chodník v hornej časti parku pripomína situáciu v Betliari. Park v Topoľčiankach je ukážkovým príkladom zachovalého prírodne - krajinárskeho slohu so všetkými slohovými atribútmi. Pravidelne upravené nádvorie vybočuje z prírodne – krajinárskeho slohu, táto úprava však nadväzuje na renesančnú podobu troch krídel kaštieľa. Z dendrologic-

kého hľadiska patrí park v Topoľčiankach so svojimi približne 280 druhmi a kultivarmi drevín, k najbohatším parkovým objektom na Slovensku. Okrem cennej kolekcie javorov rastie v parku celý rad cudzokrajných ihličnanov, najmä rozmanitých kultivarov tují, cypruštekov, borievok, smrekov, jedlí, rôzne kultivary tisov, céder atlantský, ľaliovník, samčí i samičí jedinec ginkga a desiatky ďalších zaujímavých druhov a kultivarov drevín. Významným kompozičným prvkom je alej z červenolistého buka (Fagus sylvatica Atropunicea). Je to jedna z najhodnotnejších alejí v Nitrianskom kraji. Drobná záhradná architektúra z rôznych období sa dochovala iba čiastočne. Kompozícia parku s harmonickým pomerom porastných skupín a otvorených lúčnych plôch prepojených priehľadmi je dochovaná takmer bezo zmien. Nosným prvkom vodného systému parku je potok Leveš, ktorý tvorí v južnej časti parku jeho východnú hranicu, asi v strede parku sa však stáva súčasťou parkovej kompozície a chrbticou vodného systému. Dômyselný vodný systém napája kaskádu jazierok a fontán a jeho kľúčové prvky sú stále funkčné. Vodný systém v topoľčianskom parku začína v severnej časti parku haťou na potoku Leveš, vedie celým parkom a končí v južnej časti parku kde je v dvoch miestach zaústený do miestnych potokov, v juhovýchodnej časti vedľajšou vetvou do Hostian-


19

skeho potoka, v juhozápadnej časti hlavnou vetvou do potoka Leveš. Vodný systém má podzemnú a nadzemnú časť, ktoré spolu úzko súvisia. Základy vodného systému topoľčianskeho parku položil nemecký záhradník Georg Gillemot, ktorého do Topoľčianok pozval okolo roku 1840 vtedajší majiteľ panstva, gróf Keglevich. Gillemot dal vybudovať hať na potoku Leveš, ktorú môžeme pokladať za začiatok vodného systému v parku. Od hate je časť vody z potoka odrazená a vedie prívodným povrchovým kanálom do filtračného objektu. Toto zariadenie vodu prečisťovalo od hrubých nečistôt a zároveň je začiatkom podzemnej časti vodného systému. Filtračné zariadenie je po viac ako 150 rokoch stále funkčné. Podzemný vodný systém má hlavnú vetvu, ktorá sa zhruba kryje s hlavným parkovým chodníkom, vedie popri Veľkom rybníku do južnej časti parku, tvoria ho liatinové rúry o priemere 115mm, potrubie je cca 1 – 1,2m hlboko pod zemou a po celej trase sa dajú zistiť hydranty. V miestach, kde sa podzemný vodný systém križuje s nadzemným vodným systémom, to zn. kde potrubie premosťuje potok Leveš môžeme vidieť stav liatinových rúr. V dolnej (južnej) časti parku má hlavné podzemné potrubie odbočky do ostatných častí parku, tieto odbočky sú železné a s menšími priemermi ako potrubie hlavné. Jedna z vedľajších vetiev podzemného systé-

20

mu zásobovala vodou zeleninovú záhradu a majer a je zaústená do Hostianskeho potoka. Niekoľko desiatok metrov pred zaústením tejto vetvy je situované malé jazierko, v súčasnosti v areáli Štátného plemenárského podniku. Jazierko je pravidelne napúšťané vodou z fungujúcej časti vodného systému. Hlavná vetva podzemného vodného systému končí v juhozápadnej časti kde je zaústená do potoka Leveš. V miestach oranžérie je posledné technické zariadenie na tejto hlavnej vetve, tzv. zimný ventil. Podzemná časť vodného systému zabezpečovala zavlažovanie v parku a hospodárskych objektoch a tiež funkciu fontán v jazierkach, ktoré fungovali dômyselne len na báze tlaku vody v potrubiach. Za začiatok nadzemnej časti vodného systému pokladáme už spomínanú hať na potoku Leveš, od nej vedúci povrchový kanál, odbočkou z neho je napájané filtračné zariadenie (začiatok podzemnej časti), povrchový kanál pokračuje do nižších častí parku kde ďalšou odbočkou napája Veľký rybník, kanál pokračuje ďalej a v južnej časti rybníka sa spája s odpadovým kanálom z Veľkého rybníka a pokračuje ďalej. Celá táto časť povrchového systému je funkčná, žiaľ, pod Veľkým rybníkom po niekoľkých desiatkach metrov je kanál prerušený rozsiahlym zosuvom pôdy, ktorý v podstate ukončil v týchto miestach povrchovú časť vodného systému.


Vlastník, Štátne lesy SR, v úsilí o obnovenie funkčnosti vodného systému prišiel s technickým riešením tohto problému a to premostením zosuvu novodobým dreveným akvaduktom. Z pamiatkového hľadiska ide o riešenie kontroverzné, avšak po viac ako roku fungovania môžeme povedať, že jeho prínos vysoko prevyšuje prípadné zápory takéhoto riešenia. Priznanie novodobého technického prvku v pamiatkovej obnove je témou na odbornú diskusiu, ak však vychádzame z analógií pri obnove stavebných pamiatok, tak je to riešenie prípustné, samozrejme pri dodržaní určitých zásad. Za akvaduktom povrchový vodný systém pokračuje plytkými kanálmi do nižších častí parku, kde končil v Labuťom jazierku, ktoré dal vybudovať ešte Gillemot a ktoré bolo pôvodne napájané vodou odrazenou z potoka Leveš. Na súčasnej podobe parku a vodného systému v Topoľčiankach sa okrem Gillemota podieľal aj ďalší významný záhradník Vojtech Strnad, ktorý vodný systém ďalej rozšíril a dal povyše Labutieho jazierka vybudovať kúpalisko (Medvedie jazierko), ktoré napájal odbočkou z povrchového kanála. Hlavným zdrojom vody pre kúpalisko ale bola vodáreň Babylon, ktorá zásobovala pitnou vodou i Veľký zámok. Strnad vybudoval z povrchového kanála ďalšiu odbočku do Labutieho jazierka a napájanie jazierka priamo z potoka Leveš neobnovil.

Obidve jazierka (Labutie i Kúpalisko) sú v súčasnosti bez vody, nakoľko povrchový vodný systém je v tejto časti parku nefunkčný a vodáreň na Babylone tiež. Niekoľko metrov pod kúpaliskom povrchový kanál vstupuje pod zem do betónového potrubia a ústi do Jazierka pri kaplnke, z tohto jazierka voda prepadovou rúrou vytekala k malému vodopádu a odtiaľ povrchom do malého tzv. Južného jazierka. Tu povrchový vodný systém končí, z južného jazierka voda odteká podzemnou rúrou do potoka Leveš. Napriek tomu, že Jazierko pri kaplnke bolo pôvodne napájané vodou z povrchového systému, ktorý je v tejto časti nefunkčný a teda jazierko by zostávalo bez vody, podarilo sa vyriešiť napúšťanie jazierka prepojením pôvodného potrubia s vedľajšou vetvou podzemného systému a napustené jazierko je vďaka tomuto „improvizovanému“ riešeniu ozdobou južnej časti parku. Za viac ako sto rokov existencie vodný systém nevyžadoval žiadne rekonštrukcie, nakoľko mu bola venovaná primeraná starostlivosť a údržba. Systém fungoval a napájal jazierka v parku vodou až do konca 80 – tych rokov 20. storočia. V súčasnosti je vodný systém funkčný iba čiastočne, avšak prebiehajúca obnova nás napĺňa optimizmom a radosťou zo znovu objavených krás vodných zrkadiel a dynamických potôčikov v parku v Topoľčiankach.


21

A nyitrai kerület műemlékként védett parkjai és kertjei - Ulrychová Darina Darina Ulrychová, szaktanácsadó Krajský pamiatkový úrad v Nitre /Nyitrai Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal/, cím: Námestie Jána Pavla II. 8, 949 01 Nitra e-mail : [email protected]

A Szlovák Köztársaságban a műemlékalap jogrendi védelmét a műemlékalap védelméről szóló, a 2002es évből származó törvény biztosítja. Az érvényességének tíz éve alatt a törvény több módosítást igényelt. A műemlékalap a szóban forgó törvény értelmében kulturális műemlékké nyilvánított ingóságok és ingatlanok csoportja. Az ingóságokon és az ingatlanokon kívül a műemlékvédelmi törvény még területi védelmet is ismer, tehát műemlékalapnak tekinthetőek még azok a műemlék-területek, ahová a műemlék-rezervátumok és műemlék-zónák tartoznak. A műemlékvédelmi alap szervei a specializált államigazgatás szervei a következő hierarchikus felépítésben: - Kulturális Minisztérium, mint a műemlékvédelmi alap központi államigazgatási szerve. - A Szlovák Köztársaság Műem-

22

lékvédelmi Hivatala, mint a műemlékvédelmi alap részlegén a másodrendű (fellebbezési) államigazgatási szerv. - Kerületi műemlékvédelmi hivatalok, mint elsőrendű közigazgatási szervek, melyek a jogi és a természetes személyek jogairól és kötelezettségeiről határoznak a műemlékvédelmi alap részlegén a területi hatáskörükön belül. Ami a műemlékek, a parkobjektumokat is beleértve, ingatlanjainak felújítását vagy revitalizálását illeti, az ilyen cél felé irányuló minden beavatkozást a műemlékvédelmi törvény a kulturális műemlék felújításának fogalmába sorolja, és a 32.§-ban pontosan meghatározza a tulajdonos lépéseit a kulturális műemlék felújításánál. A kerületi műemlékvédelmi hivatal véleményezi a felújítás szándékát és a felújítás projektdokumen-


tációját. A szándék a műemlékvédelmi törvény értelmében a tulajdonos első lépése, amely még nem jelent kidolgozott projektdokumentációt, a szándékban a tulajdonos részletezi a kulturális műemlék feltételezett módosításait. A kerületi műemlékvédelmi hivatal határoz arról, hogy a javasolt szándék a műemlékvédelmi törvény által védett érdekek szempontjából megengedett-e, és meghatározza azokat a feltételeket, melyek mellett a feltételezett szándék előkészíthető, pl. határozhat a kutatás végrehajtása felől. A kutatási eredményeket figyelembe kell venni a felújítás projektdokumentációjában, melyet a kerületi műemlékvédelmi hivatal újra véleményez és elbírálja, hogy a projektdokumentációban figyelembe vették-e a felújításhoz tartozó határozatban meghatározott összes feltételt, valamint a műemlékvédelmi kutatás minden megállapítását. Felléphet az az eset is, hogy a kutatások eredményei teljesen kizárják a feltételezett szándékot. A parkobjektumnál viszont ez kevésbé valószínű, ez az eset inkább az építményes műemlékeknél állhat be. A felújítás folyamán a kerületi műemlékvédelmi hivatal állami felügyeletet végez azt figyel-

ve, hogy nincs-e veszélyeztetve vagy megrongálva a kulturális műemlék műemlékvédelmi értéke, és hogy a tulajdonos cselekvése nincs-e ellentétben a kerületi műemlékvédelmi hivatal nyilatkozatainak feltételeivel. Az ilyen megállapításoknál a kerületi műemlékvédelmi hivatal leállíthatja az építkezést. A műemlékvédelmi gondozásban eltöltött eddigi gyakorlatom alapján leszögezhetem, hogy a felújítás alatti állami felügyelet hatékony mechanizmus, amellyel azonnal és operatív módon befolyásolni tudjuk az építkezés folyamatát. A törvény úgyszintén jelentősen jobb minőségre hozta az építkezés tervezési előkészületeinek szintjét is, a felújítás projektdokumentációját csak külön előírás szerinti engedélylyel rendelkező természetes személy végezheti. Főként a kertészeti módosítások projektjeinél a 2002-es évig olyan projekteket is elfogadtak, amely nem volt hitelesítve, és szakmai szintje vitatható volt. Az műemlékvédelmi kutatások jogi keretet is kaptak. A műemlékvédelmi kutatást csak olyan természetes személy végezheti, aki külön szakképesítéssel rendelkezik a miniszter által kiadott tanúsítvány alapján.


23

A jogrendi keret rövid felvázolását követően, mely által a műemlék-gondozási módszertanos befolyásolhatja a műemlékvédelmi alap rábízott szegmensének, az én esetemben a Nyitrai Kerületben a történelmi zöld növényzet alakulását, a történelmi zöld-növényzet problémakörét kerületünk konkrét esetén próbálnám elmagyarázni. A Nyitrai Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal 564 műemléket és 1325 ingó műemléket gondoz. Az 564 ingatlan műemlék közül 49 műemlék történelmi zöldnövényzet, ahová tartoznak a parkok, a kertek és a temetők növényzete. A park speciális esetei az arborétumok és a botanikus kertek, a nyitrai kerületben ez egy esetet jelent, mégpedig a Mlyňanyban található arborétumot. A kertek kategóriájában a Nyitrai Kerületben egy objektumot jegyezhetünk, kis területű kertről van szó, melynél a parkok közé való besorolás vitatható volt. A temetők zöld növényzetének kategóriájában szintén egy objektumot jegyezhetünk, miközben a védelem tárgyát a központi hárfasor képezi. A nyitrai kerületben lévő történelmi zöld növényzet öszszesen 49 objektuma közül 25 nyitott a nyilvánosság részére, melyek a község lakosainak rövid idejű rekreációjára szolgálnak, 19 pedig zárt, vagy a tulajdonos magáncéljaira, vagy olyan kastélyok háttereként, melyekben intézmények vagy szociális

24

intézetek kaptak helyet. A feltüntetetteken kívül a nyitrai kerületben 3 park van olyan kastélyok mellett, melyek a társadalmi feltételek változását követően szállodákként voltak használatosak. A parkok mellettük a létesítmények háttereként szolgálnak, és a parkok látogatási idejét az üzemeltető határozza meg. Az arborétum és a temető azon objektumok közé tartoznak, melyek látogatási idejét szintén az üzemeltető határozza meg. A tulajdonjogot illetően a nyitrai kerületben 16 park van községek tulajdonában, 16 park van magánszemélyek, természetes és jogi személyek tulajdonában, 6 park az állam tulajdonát képezi a Lesy SR, š. p., a Szlovák Tudományos Akadémia és állami vállalat képviselete által. Egy park a római-katolikus egyház tulajdonában van. Néhány esetben a park két alany tulajdonát képezi, ezek főként olyan esetek, amikor a kastélyban szociális intézmény kapott helyet, amelyhez általában a park egy része is tartozik, amely általában be van kerítve és el van zárva a nyilvánosság elől, a park fennmaradó része a falu tulajdonában van. Ezek az esetek a műemlékvédelmi módszertan szempontjából problémásak, differenciált hozzáálláshoz vezetnek, és végeredményben az eredetileg homogén parkobjektum két részre való osztódásához is. A mi kerületi műemlékvédelmi hivatalunk hatáskörébe tartozó park-


objektumok méreteit illetően, azok lényegesen eltérőek. Három park, mégpedig a Mlyňanyban lévő arborétum, a Topoľčiankyban lévő park és a Palárikovóban lévő park kivételével kivétel nélkül területileg kis objektumokról van szó a kastélyok mellett, leggyakrabban a községek belterületén, gyakran körbefogva egyéni a háború utáni időszakban felépített lakásokkal. Stílusjegyek keresése az ilyen kis objektumokban problémás, ennek ellenére leggyakrabban ezeket természeti-táji jellegű parkokként jellemzem. Ezek a szabad parkrendezéseket gyakran kisebb szabályos elrendezéssel tették különlegessé, mégpedig a kastélyba vezető reprezentatív bejárat előtt. Ez akceptálta a kastély szimmetriáját és az egynyáriak virágágyával a kompozíciónak színes aspektust adott. Az elrendezések nagy része nem maradt meg a jelennek, és létezésükről csak a korabeli fényképek tanúskodnak. Kicsit más esetet írnak le a fent említett terjedelmesebb természeti-táji parkok Mlyňanyban, Topoľčiankyban és Palárikovóban. A palárikovói park problémáját itt a kollégám részletezi majd, én ezt a lehetőséget a Topoľčianky park bemutatására használnám ki, és főként arra, hogy megismertessem Önökkel, mint szaknyilvánossággal a szóban forgó park egyedülálló vízrendszerével.

A 40 ha feletti területű természeti-táji park Topoľčiankyban terjedelmével Szlovákia legnagyobb parkobjektumai közé tartozik. Felülnézetét tekintve szűk húzott alakról van szó a Leveš patak völgyében, az északnyugati oldalon a park folyamatosan átmegy az egykori vadaskert erdős növényzetébe. A park ezen része már nem az eredeti rendeltetését szolgálja, teljesen elvesztette az erdős parki jellegét, és fokozatosan gazdasági erdőre változott. A park északkeleti határát a község és az állami út képezi. A Topoľčiankyban lévő park elrendezése a betléri parkra emlékeztet, mégpedig a szűk elhúzott felülnézetével a patak mentén, a környező erdőkbe való természetes átmenetével. Még az egy elnyúlt gyalogútra redukált úthálózat is, amely a park felső részében található, a betléri elrendezésre emlékeztet. A Topoľčiankyban lévő park mintapéldája a megtartott természeti-táji elrendezésnek az öszszes rendezési jellemzővel együtt. A szabályosan elrendezett udvar elkanyarodik a természeti-táji stílusból, ez az elrendezés viszont a kastély három szárnyának reneszánsz alakjára köt. Dendrológiai szempontból a park topoľčianki park a maga kb. 280 fafajtájával és kultivárjaival Szlovákia leggazdagabb parkobjektumai közé tartozik. A juharok értékes kollekcióján kívül a parkban az egzotikus tűlevelűek egész sora megtalálható, főként a tuják, cip-


25

rusfélék, borókafenyők, lucfenyők, jegenyefenyők különféle kultivárjai, tiszafák sokrétű kultivárjai, az atlanti cédrus, a tulipánfa, a gingkó férfiivarú és nőivarú egyedei, valamint többtíz további érdekes fafajták és kultivárok. Jelentős kompozíciós elemet képez a vérbükk-fasor (Fagus sylvatica Atropunicea). Ez az egyik legértékesebb fasor a nyitrai kerületben. A különböző időszakokból származó apró kerti építészet csak részben maradt meg. A park kompozíciója a látóterekkel átszőtt növényzeti csoportok és a nyitott rétfelületek harmonikus arányával majdnem változás nélkül megmaradt. A park vízrendszerének fő eleme a Leveš patak, amely a park déli részében a keleti határt alkotja, és körülbelül a park közepén viszont a park kompozíciójának részévé és a vízrendszer gerincévé válik. Az ötletes vízrendszer a tavak és szökőkutak vízlépcsőjét táplálja, és a kulcselemei még mindig működőképesek. A topoľčianki parkban lévő vízrendszer a park északi részében a Leveš folyón egy gáttal kezdődik, átmegy az egész parkon, és a park déli részén fejeződik be, ahol két helyen a helyi patakokba torkollik, a délkeleti részen mellékággal a Hostiansky patakba fut, a délnyugati részen főággal a Leveš patakba. A vízrendszernek földfeletti és földalatti része van, melyek szorosan kötődnek egymáshoz.

26

A topoľčianki park vízrendszerének alapjait Georg Gillemot német kertész rakta le, akit Topoľčiankyba 1840. körül a nagybirtok akkori tulajdonosa, gróf Keglevich hívott meg. Gillemot építtette meg a gátat a Leveš patakon, amit a parkban lévő vízrendszer kezdetének tekinthetünk. A gáttól a patakból származó víz egy része el van különítve, és felületi beömlő-csatornával a szűrőobjektumba folyik. Ez a berendezés a vizet megtisztította a durva szennyeződésektől, és egyúttal a vízrendszer földalatti részének kezdetét képezi. A szűrőberendezés több mint 150 év után is működőképes. A földalatti vízrendszernek a főága, amely nagyrészt a park fő gyalogútja alatt található, a Nagy-halastó mellett vezet a park déli részébe, melyet 115mm átmérőjű öntöttvas csövek alkotnak, a csövek kb. 1,2m mélyen vannak a föld alatt, és az egész útvonalon megállapíthatóak a vízcsapok. Ott, ahol a földalatti vízrendszer keresztezi a földfeletti vízrendszert, azaz ahol a csővezeték áthidalja a Leveš patakot, látható az öntvény csövek állapota. A park alsó (déli) részében a földalatti fő csővezeték elágazódik a park többi részébe, ezek az elágazások vasból vannak és kisebb az átmérőjük, mint a fő csővezeték. A földalatti rendszer egyik mellékága látta el vízzel a zöldségkertet és a majort, és a Hostiansky patakba torkollik. A


szóban forgó ág torkolatától néhány tíz méterre helyezkedik el a tavacska, jelenleg az Állami Tenyésztési Vállalat területén. A tavacska rendszeresen fel van töltve a vízrendszer működőképes részéből. A földalatti vízrendszer főága a délnyugati részben fejeződik be, ahol a Leveš patakba torkollik. A pálmaház területén van az utolsó technikai berendezés ezen a főágon, az ún. téli szelep. A vízrendszer földalatti része biztosította az öntözést a parkban és a gazdasági objektumokban, valamint a tavacskákban lévő szökőkutak működését is, melyek ötletesen csak a csővezetékben lévő víznyomással működtek. A vízrendszer földfeletti részének kezdetének a Leveš patakon lévő, már említett gátat tekintjük, a tőle vezető földfeletti csatornát, belőle elágazással táplált a szűrőberendezés (a földalatti rész kezdete), a földfeletti csatorna a park alacsonyabban elhelyezkedő részeibe folytatódik, ahol egy következő elágazással a Nagy-halastót táplálja, a csatorna folytatódik és a halastó déli részében csatlakozik a Nagy-halastóból kifutó szennyvízcsatornával, és tovább halad. A földfeletti rendszer egész szóban forgó része működőképes, sajnos a Nagy-halastó alatt több tíz méterrel a csatorna megszakadt egy terjedelmes földcsuszamlás által, amely lényegében ezeken a helye-

ken befejezte a vízrendszer földfeletti részét. A tulajdonos, a Lesy SR, igyekezve felújítani a vízrendszer működőképességét a probléma műszaki megoldásával állt elő, mégpedig a csuszamlás újkori fa aquadukt általi áthidalásával. Műemlékvédelmi szempontból ellentmondásos megoldásról van szó, viszont a több mint egy éves működést követően elmondhatjuk, hogy az ilyen megoldás előnyei meghaladják az esetleges negatív hatásait. Az újkori műszaki elem jóváhagyása a műemlékvédelmi felújításokban a szakmai beszélgetések jó témája lehet, ha viszont az építészeti műemlékek felújításának analógiájából indulunk ki, akkor ez megengedett megoldás, természetesen bizonyos alapelvek betartása mellett. Az aquadukt mögött a földfeletti vízrendszer sekély csatornákkal a park alacsonyabb részeibe folytatódik, ahol a Hattyúk tavában fejeződött be, amit még Gillemot építtetett, és amit eredetileg a Leveš patakból kiválasztott vízzel telítettek. A Topoľčiankyban lévő park és vízrendszer jelenlegi alakjának formálásán Gillemoton kívül egy további híres kertész, Vojtech Strnad is részt vett, aki a vízrendszert tovább bővítette, és a Hattyúk tava fölé fürdőhelyet építtetett (a Medve-tavacskát), amit a földfeletti csatorna elágazásával töltött fel. A fürdőhely fő vízforrása viszont a Babilon vízmű


27

volt, amely a Nagy kastélyt is ellátta ivóvízzel. Strnad a földfeletti csatornából egy további elágazást építtetett a Hattyúk-tavába, és a tó közvetlenül a Leveš-patakból történő töltését nem újította fel. Mindkét tó (a Hatytyúk-tava és a Fürdőhely) jelenleg víz nélkül áll, mivel a földfeletti vízrendszer a park ezen részén nem működik, és a Babilonon lévő vízmű sem. A fürdőhely alatt néhány méterrel a földfeletti csatorna betoncsőbe lép és a kápolnánál lévő tavacskába torkollik, ebből a tavacskából a víz túlfolyóvezetékkel a kis vízeséshez folyt, majd onnét a felszínen a kis ún. Déli-tavacskába. Itt a földfeletti vízrendszer befejeződik, a déli tóból a víz földalatti csővezetékkel a Levešpatakba folyik. Annak ellenére, hogy a kápolna melletti tavacska eredetileg a földfeletti rendszerből volt víz-

28

zel feltöltve, amely ezen a részen nem működik, és így a tavacskának víz nélkül kellene maradnia, a tó feltöltését sikerült megoldani a fő csővezeték és a földalatti mellékág átkötésével, és a feltöltött tavacska ennek az „improvizált“ megoldásnak köszönhetően a park déli részének dísze. A több mint száz éves létezése alatt a vízrendszer nem igényelt semmilyen felújítást, mivel megfelelően volt gondozva és karbantartva. A rendszer a 20. század 80-as éveinek végéig működött és töltötte fel vízzel a parkban lévő tavacskákat. Jelenleg a vízrendszer csak részben működőképes, viszont a zajló felújítás optimizmussal és örömmel tölt el minket topoľčianki park víztükreinek és dinamikus patakjainak ismételten felfedezett szépségeire gondolva.


História a obnova chráneného historického parku v Palárikove - Zoltán Balko Zoltán Balko, autorizovaný krajinný architekt Tribečská 1, 949 01 Nitra e-mail : [email protected]

Obec Palárikovo, kde sa nachádza kaštieľ s historickým parkom vznikala v priebehu 14. storočia popri ceste vedúcej pozdĺž obchodnej cesty spájajúcej Budín, Trnavu a ďalšie obchodné centrá (VIA MAGNA). Obec leží v Podunajskej nížine, 10 km severozápadne od okresného mesta Nové Zámky. Názov obce do roku 1948 bol Slovenský Meder, predtým Tótmegyer. Historický vývoj obce, kaštieľa a parku je spätý s pôsobením šľachtických rodov Kaunitz a Károlyi. Po spustnutí obce v 16. storočí v dôsledku tureckých vojen a epidémií bolo dnešné Palárikovo kolonizované obyvateľstvom z kaunitzského moravského panstva. Kaunitzovci si tu v roku 1701 vybudovali panské sídlo Šuriansko-Megyerského domínia, ktorého stavbu viedol Domenico Martinelli. Kaštieľ bol údajne 47 siah dlhý a 7 siah širo-

ký a patrili k nemu aj hospodárske budovy a pravdepodobne aj park vo „francúzskom štýle“. Rozsah tohto kaštieľa a parku nie je možné presne identifi kovať. Medzi rokmi 1705 - 1722 toto sídlo vyplienili Kuruci. Následné demolovanie stavieb v okolí pre potreby dobíjania Nových Zámkov, pravdepodobne prispelo aj k spustošeniu celého sídla domínia. Údajne po ukončení vojenských udalostí zostala z objektov panstva iba suť, ktorá bola odvezená do Nových Zámkov na dvor ostrihomského arcibiskupa. Z odpisu kúpnej zmluvy zo 17.4.1734 sa dozvedáme, že ruiny panstva sa už od roku 1725 snažil kúpiť gróf Alexander Károlyi, ktorý ešte ako kurucký generál prispel k spustošeniu kaunitzkého panstva. Z kaunitzkého majetku zostal po spustošení len chov Lipicánskych koní, ktorý Károlyiovci zveľaďovali až do roku 1945. Novú


29

budovu kaštieľa dal postaviť pravdepodobne gróf Alexander Károlyi a v stavbe pokračoval jeho syn František. List grófa Antona Grassalkovicha zo dňa 31. augusta 1765 uvádza ako autora návrhu Franza Antona Hillebrandta. Rozsah tejto budovy a parku je zachytený v neskoršom inventári vdovy Károlyi, ktorá z pragmatických dôvodov zmenila park na úžitkovú záhradu. V tom čase viedla ešte dôležitá cesta spájajúca Viedeň a Nové Zámky južne od vtedajšieho areálu kaštieľa, na mieste stredovekej cesty VIA MAGNA. Stavbou farského kostola po roku 1745 došlo k odkloneniu starej cesty viac na juh. Vybudovaním novej cesty okolo polovice 18. storočia spájajúcej Bratislavu a Nové Zámky sa význam starej cesty začal strácať. Vybudovanie spojnice novej cesty a obce podmienilo aj urbanistickú kompozíciu slávnostného nástupu do budovy kaštieľa v jeho kompozičnej osi. Postupným odkupovaním pozemkov a rozširovaním parku došlo k prerušeniu starej cesty, ktorá sa vo východnej časti používala ako poľná cesta ešte aj po polovici 20. st. Najvýraznejšie úpravy kaštieľa a parku sa uskutočnili až po polovici 19. storočia. V tom čase už angažovali Károlyiovci vo svojich službách pri stavbe ich paláca v Pešti architektov M. Pollacka a H. Kocha. V Kochovom viedenskom ateliéry

30

vtedy pracoval aj mladý architekt M. Ybl. Od roku 1845 pracoval M. Ybl spoločne s H. Kochom na prestavbe budov na panstve Károlyiovcov vo Fóte. Invencia a realizačné schopnosti tohto mladého architekta Károlyiovcom natoľko imponovala, že ho po Kochovej smrti angažovali takmer na všetky ich stavebné aktivity. Prestavba kaštieľa v Palárikove býva datovaná rokom 1866. Práce mal viesť H. Koch, ale pre jeho zhoršujúci sa zdravotný stav sa jej už nemohol venovať. Pravdepodobné je, že H. Koch stihol spracovať architektonický návrh úpravy budovy kaštieľa, stajní s triumfálnym oblúkom a ostatného areálu, ale realizácia zostala už na M. Yblovi. Preto je pravdepodobné, že tak ako v prípadoch parkov kaštieľov vo Fóte a v Stupave Mikuláš Ybl vytvoril návrh a stanovil architektonickú koncepciu. Dokladom o budovaní na panstve v Palárikove aj po roku 1866 je unikátna drevená 22 metrová vodárenská veža z roku 1869, ktorá je pravdepodobne jediným doposiaľ existujúcim príkladom celodrevenej vodárenskej veže na Európskom kontinente. Prírodno-krajinárska koncepcia parku vyzdvihuje dominantnosť budovy kaštieľa. Jeho severné predpolie otvárajúce sa k nástupnej osi čestným nádvorím je ohraničené elipsovitou príjazdovou komuniká-


ciou. Táto kompozícia umožnila vytvoriť dojem dramatického nástupu k panskému sídlu, ktorý sa umocňuje priehľadmi cez komponované hmoty stromov a krovín. Ešte v 80tych rokoch 20. st. sa v tejto kompozícii objavovali hmoty vzrastlých skupín gaštanov, ktoré sú dnes minulosťou. Južne od kaštieľa sa otvára komponovaný priehľad hlavnej časti parku, ktorý podľa pamätníkov uzatváral až horizont. Tvorí ho sústava krajinársky komponovaných lúk, ktorých proporcie sa so vzdialenosťou od budovy zmenšujú, tak aby bola ilúzia bezhraničnosti čo najviac umocnená. Túto základnú myšlienku dopĺňajú ďalšie priestory voľne koncipovaných lúk s lokálnymi dominantami a skupinami stromov. K oživujúcim prvkom patrilo aj jazierko s ostrovom a systém odvodňovacích kanálov v juhozápadnej časti parku, ktorý býval sa v jarnom období naplnený vodou a vytváral komponovanú atmosféru lesa popretkávaného vodnými kanálmi. Takmer v centre, západne od hlavného priehľadu sa nachádza štvorradová gaštanová aleja uprostred s dláždenou cestou. Tento prvok romantickej reminiscencie dnes ústi do prázdneho priestranstva jednej z lúk. V hlavnom priehľade sa do súčasnosti uplatňuje ešte niekoľko z pôvodných kompozičných dominánt, ktorým dominuje vertikála topoľa upozorňujúca na os priehľa-

du a mohutný platan. Z dominánt stromov sa zachovali cudzokrajné druhy Acer, Celtis, Gingko, Gymnokladus, Platanus a pod. Kostru porastov tvoria domáce druhy Acer, Fraxinus, Tilia. Pôvodný mobiliár sa nezachoval, podobne ako altánok na centrálnej lúke. Zaujímavosťou parku bola ľadovňa, ktorá je v štádiu zániku. Parter v predpolí kaštieľa bol upravený pravidelnou dispozíciou s hlavnou osou vychádzajúcou z objektu kaštieľa. V strede pravidelnej výsadby z buxusu je fontána, parter dopĺňali kvetinové záhony a tvarované porasty. Súčasné porasty buxusu a tisov pokračovali do plochy lúky bohatou výsadbou, ktorá sa nezachovala. Jednoduchšia výsadba bola zo severnej strany kaštieľa, kde sa zachovalo len torzo kamennej fontány. Cestná sieť je zachovaná v časti okolia kaštieľa, v prírode blízkej časti parku postupne zaniká okrem využívaných trás. Rovnako zanikajú plochy lúk na úkor spontánnych porastov drevín. V hustých porastoch možno ešte identifi kovať pôvodné solitéry Aesculus, Catalpa, Quercus, Platanus, Tilia a pod. V súčasnosti vlastník parku Lesy SR š. p. OZ Palárikovo plánuje celkovú rekonštrukciu parku s cieľom sprístupnenia verejnosti pre oddych, šport a osvetu v oblasti ochrany prírody a prezentácie jedinečnej histórie.


31

Mapa parku s kaštieľom – situácia z prelomu 19. a 20. storočia

32


Historické fotografie parku a kaštieľa z obdobia 1900 - 1920


33

Riešeným areálom projektu je historický park pri kaštieli v obci Palárikovo, ktorý je kultúrnou pamiatkou a zároveň je chráneným parkom v zmysle ochrany prírody a krajiny. Situovaný je na juhozápadnej hranici zastavaného územia obce. Areál parku je v súčasnosti verejne prístupným obecným parkom. Súčasťou a dominantou parku je poľovnícky kaštieľ, ktorý spolu s parkom je vo vlastníctve štátneho podniku LESY SR a využívaný ako účelové zariadenie. Kaštieľ je po celkovej rekonštrukcii a navštevovaný je domácimi a zahraničnými návštevami. Obnova parku je pokračovaním rekonštrukcie kaštieľa na reprezentatívny polyfunkčný priestor zodpovedajúci pôvodnej kvalite parku v minulosti. Cieľom je zvýšiť úroveň možnosti trávenia voľného času občanov všetkých vekových kategórií v peknom a kvalitnom prostredí. Nová funkčná náplň parku rozšíri možnosti pre herné, rekreačné a náučné vyžitie občanov a návštevníkov bez narušenia historickej hodnoty. Zároveň bude prezentovať bohatú a jedinečnú históriu parku a jeho zakladateľov. Súčasný stav parku je výsledkom dlhodobo poddimenzovanej údržby a nedostatok financií na nevyhnutné zásahy udržujúce porasty na požadovanej úrovni a rozsahu. Veľká rozloha parku – 52 ha,

34

spolu s nevyužívaním veľkej časti a prirodzeným tlakom spontánnej vegetácie spôsobili postupný zánik charakteru parku v časti za kaštieľom k bažantnici. Pôvodná kompozícia založená na vyváženej proporcii lúk a plôch porastov zarástla a plochy lúk predstavujú 20 – 30 % pôvodnej rozlohy. Tým zanikli niektoré priehľady a trasy chodníkov. Celkový priestor nadobudol charakter lesa a pôvodné kostrové stromy sa stratili v hustom poraste. V časti okolia a predpolia kaštieľa úpravy porastov a kosenie trávnika spôsobili odlišný charakter parku od predošlej časti a prakticky ho rozdelili na dve rôzne časti pôvodne jednotnej parkovej úpravy. Tieto dve časti parku spája len centrálna lúka s hlavným priehľadom do parku od kaštieľa, komunikácie a kompaktné obvodové hmoty porastov. Park pôsobí celkovo príjemným a upokojujúcim dojmom. Dôležitým charakterom je naturálna podoba a jedinečná scenéria porastov a priehľadov. Je ideálnym miestom pre oddych, šport a ako životný priestor flóry a fauny ako náhradný biotop. Filozofiou návrhu je rešpektovať historický priestor s pôvodnou kompozíciou parku a zakomponovať nové atraktívne prvky bez narušenia jeho charakteru a posilnenie ekologickej hodnoty. Druhou rovinou je atraktívnym a originálnym spôsobom využiť súčasný


stav parku v časti s lesu blízkou vegetáciou na popularizáciu a osvetu v oblasti poznávania a ochrany prírody originálnou formou chovom lesnej zveri. Architektonické riešenie parku v okolí kaštieľa v nástupnej časti je ponechané bez zmien s doplnením solitérnych stromov v poraste a navrhnutý je nový kvetinový záhon pred tvarovaným buxusom pre diaľkový pohľad na kaštieľ od vstupnej brány. Plocha má reprezentačnú funkciu a dotvára pohľady na dominantný kaštieľ. Príjazdová cesta je riešená s novým asfaltovým povrchom po obrúsení súčasnej poškodenej vrchnej vrstvy. Okolie historickej vodárenskej veže, ktorá je unikátnym historickým prvkom v parku, bude upravené so sypaným povrchom ako komunikácie a doplnené bude o sedenie. Tieto úpravy budú aktuálne po jej celkovej rekonštrukcii. Pred vežou bude vybúraný objekt súčasnej vodárne a na jej mieste bude malý drevený prístrešok označujúci studňu. Časti parku za kaštieľom dominuje centrálna lúka s hlavným priehľadom do parku. Atmosféru typického anglického prírodne krajinárskeho parku dotvárajú mohutné solitérne jedince a diaľkové priehľady. Lúka je lemovaná okružnou komunikáciou prechádzajúcou do prírodnej časti parku. V obvodovej časti lúky sú obnovené pôvodné,

dnes nejestvujúce chodníky. V tejto časti parku sú navrhnuté nové aktivity v bočných polohách nerušiacich jedinečný charakter a „genius loci“. Na západnej strane je popri obvodovom chodníku navrhnutý trvalkový záhon tieňomilných rastlín a tráv. Sedenia na lavičkách umožňujú oddych v atraktívnom a pokojnom priestore medzi kvetmi. Plocha je doplnená pokračujúcou trasou náučného chodníka vedeného od vstupnej brány popri kaštieli. Venovaný je histórii rodine Károlyiovcov, parku a obce. Na západnej strane medzi oplotením parku a centrálnou lúkou sú navrhnuté športové a herné aktivity. Fit dráha je určená na rekreačné cvičenie a beh cez prekážky s informačnou tabuľou a sedením. Cvičné prvky sú konštrukcie z prírodnej guľatiny a z diaľkových pohľadov splývajú s porastom stromov. Pre deti je navrhnuté nenáročné detské ihrisko z rovnakého materiálu a charakteru ako prvky fit dráhy. Predstavuje priestor inšpirovaný rozprávkou a vidiecky charakter umocňujú výtvarné doplnky v podobe zvieratiek. Napriek tomu nie je dominantné v prostredí, ale organicky do neho zapadá. Predpokladaný záujem detí a mládeže o tieto aktivity je využitý na osvetu a výchovu k ochrane prírody deťom blízkou formou na infotabuliach v rámci náučného chodníka pokračujúceho od histórie zo západnej stra-


35

ny okružného chodníka a ukončený je pri vodárenskej veži. Plochy športových a herných aktivít umožňujú deťom a mládeži každodenný pobyt v parku bez jeho devastácie a poškodzovania nekoordinovanými hrami v porastoch, ako je tomu v súčasnosti. V rámci realizácie sa počíta s účasťou detí pri tvorbe tejto časti parku napríklad výsadbou kríkov v okolí ihriska. Podporí sa tým kladný vzťah detí k prostrediu a zníži vandalizmus. V strede lúky je pôvodná fontána ako historický artefakt. Lemovaná je záhonmi trvaliek, ktoré ju kontrastnými farbami voči fontáne zvýrazňujú z diaľkových pohľadov na kaštieľ. Časť parku za centrálnou lúkou má charakter lesoparku a je využitá na novú funkciu, chov lesnej zveri v limitovanom počte kusov druhu Pasrnec bielochvostý 20 kusov a Srnec hôrny 10 kusov. Tomuto zámeru je prispôsobené oplotenie oborovým pletivom po celom obvode parku po hranicu s intenzívnou časťou parku, ktorou je priečna spojnica ulíc Hlavná a Lesná prechádzajúca parkom. Na chodníkoch vedúcich z jednej časti parku do druhej sú v línii oborového oplotenia vnútroareálové brány prispôsobené na zabránenie úniku zveri. Na ploche centrálnej lúky s hlavným priehľadom je oplotenie nahradené priekopou šírky 3m a hĺbky 0,7m prekrytou železným roštom. Toto

36

technické opatrenie zabraňuje únik zveri, ale zároveň umožňuje voľný prechod návštevníkov parku po lúke. Táto úprava je dôležitá z hľadiska charakteru parku, lebo nebráni centrálnemu priehľadu v parku od kaštieľa a naopak. Chov zveri umožní pozorovanie a poznávanie lesných zvierat a prírody. V polohách s otvoreným a pekným priehľadom sú na okraji lúk umiestnené 3 pozorovateľne. Tieto umožnia pozorovať zver bez jej rušenia, tiež umožnia lepšie výhľady do parku. V tejto časti parku sa nachádza pôvodné jazierko s ostrovom. Po jeho celkovej úprave a vyčistení okolia bude dôležitým miestom s posedením na trase náučného chodníka. Ďalšie zaujímavé miesta z historického hľadiska – pôvodná ľadovňa, ktorá bude vyčistená a plocha na lúke, kde stál altánok budú vybavené informačnými tabuľami s popisom a dobovými fotografiami. Značený náučný chodník v tejto časti parku bude mať 8 zastavení s informačnými tabuľami, kde bude návštevník oboznámený s živočíchmi a rastlinami lesa a parku a históriou parku. Atraktívna forma poznávania prírody, akou je možnosť spoznať živočíchy v ich prirodzenom prostredí v kombinácii so zaujímavou históriou prostredia budú určite cieľom výletov pre školy a rodiny zo širokého okolia. Obidve opísané časti parku


do jedného celku spája sieť komunikácií, ktoré sú navrhnuté v pôvodných trasách doplnené o pôvodné, dnes nevyužívané trasy. Povrch je sypaný – drvenou kameninou s betónovým obrubníkom. Šírka ciest 3 a 2,5 m umožňuje prejazd konským záprahom, mechanizmom a automobilom v prípade údržby parku, šírka 1,5 m je pre pohyb na pešo. Celková okružná trasa po obvode celého parku je určená okrem údržby aj pre prejazd na koči alebo koni. Táto služba bude súčasťou programovej ponuky pre návštevníkov parku. Návrh zelene je vypracovaný pre časť parku v okolí kaštieľa podobne ako ošetrenie drevín a vychádza z požiadaviek kompozičného a architektonického riešenia. Cieľom je dosiahnuť zdravé a príjemné polyfunkčného prostredia využívané návštevníkmi parku za rešpektovania limitov a ekologických hodnôt. Tomuto zámeru je prispôsobený sortiment a charakter drevín, ako i snaha o maximálnu efektívnu údržbu bez špeciálnych nárokov. Dôležitejšou časťou rekonštrukcie parku budú zásahy do jestvujúcich porastov, najmä plánované výruby a ošetrenie stromov na základe inventarizácie a hodnotenia aktuálneho zdravotného a kondičného stavu drevín. Líniové výsadby kríkov v obvode parku sú navrhnuté v zahustených kompaktných

formách umožňujúcich efektívnu údržbu, hlavne kosenie trávnika pozdĺž skupín kríkov. Navrhnutý je sadbový materiál v kontajneroch alebo so zemným balom kvôli lepšej ujatosti na novom stanovišti. Druhy zodpovedajú stanovištným a ekologickým podmienkam bez nároku na špeciálne úkony údržby. Navrhnuté sú domáce druhy kríkov v kombinácii s neopadavými kultivarmi kvôli dosiahnutiu celoročného efektu optickej clony nevhodných priestorov za parkom. Obvodové kríkové porasty sú navrhnuté z druhov – Cornus v druhoch, Ligustrum vulgare Átrovirens´, Lonicera xylosteum, Spiraea vanhouttei, Viburnum lantana. Prevládajú domáce prírode blízke druhy. Kríkové solitérne skupiny pred kaštieľom sú navrhnuté z druhu Aesculus parviflora kvôli efektnému kvitnutiu a olisteniu. Výsadba stromov je navrhnutá z odrastených alejových foriem so zemným balom, ktorého veľkosť zodpovedá veľkostnej kategórii stromu. Umiestnené sú ako solitéry medzi jestvujúcimi porastmi na doplnenie a obohatenie štruktúry olistenia a efekt kvitnutia. Zvolené druhy boli typické pre výsadby v historických parkoch. Výber druhov v obvodových častiach parku vychádza zo stanovištných a klimatických podmienok a z prieskumu pôvodne vysadených druhov, ktoré sú v pred-


37

polí kaštieľa doplnené o atraktívne introdukované solitéry. Kostru porastov tvoria domáce druhy : Acer campestre, Acer platanoides, Carpinus betulus, Fraxinus excelsior, Quercus robur, Tilia platyphyllos. Porasty sú doplnené o atraktívne solitéry introdukovaných druhov a kultivarov : Catalpa bignonioides, Fagus silvatica Átropurpurea´, Fraxinus angustifolia ´Roywood´, Liriodendron tulipifera, Magnolia kobus, Malus Royalty. Z ihličnatých druhov sú navrhnuté : Abies concolor, Picea omorica, Pinus strobus a Pinus nigra. Tieto dreviny svojimi tvarovými a kvitnúcimi efektmi obohatia porasty počas celého roka. Letničkové záhony sú umiestnené v plochách pôvodných záhonov v predpolí kaštieľa a v parteri, doplnený je nový záhon pred kaštieľom Všetky záhony sú kruhového tvaru, jednotlivé druhy kvetín sú vysadené v sústredných kruhoch s gradovaním farby a výšky kvetov od obvodu do stredu záhonu. Druhy kvetín sú nenáročné a dostupné na trhu, sú bežne používané na podobné záhony. Trvalkové záhony čiastočne využívajú pôvodné plochy záhonov, umiestnené sú na dvoch miestach: v severnej časti centrálnej lúky za kaštieľom popri obvodovom chodníku a pôvodne obnovenom chodníku v trávniku. Tienistá poloha umožňuje uplatnenie tieňomilných trvaliek so solitérnymi tráva-

38

mi. Výsadby sú kompaktného tvaru tvoria podrast jestvujúcich stromov. Vytvoria atraktívnu plochu pre posedenie a pozorovanie plochy porastov. Druhá lokalita je v okolí pôvodnej fontány v strede lúky za kaštieľom. Využité sú na umocnenie fontány a využitý je kontrast farieb kvetov – modrá, fialová so svetlou farbou fontány. Tvar kruh okolo fontány kopíruje pôvodné výsadby z historických dokumentov. Navrhnuté druhy sú nenáročné na údržbu a majú vitálny rast, čím vytvoria kompaktné plochy, sú s atraktívnym pôsobením kvetu a olistenia. Hlavným cieľom obnovy parku je záchrana a prezentácia jedinečnej kultúrnej a prírodnej pamiatky historického parku. Toto považujeme za cestu k posilneniu povedomia obyvateľov o vlastnej histórii a podporu miestneho cestovného ruchu a medzinárodného turizmu. Zároveň netradičná forma využitia časti parku pre chov lesnej zveri s náučnými chodníkmi vytvorí prostredie na poznávanie a osvetu ochrany prírody.


Letecký pohľad na kaštieľ so slávnostným vstupom a pravidelným parterom

Pohľady na park a kaštieľ pred obnovou parku v priebehu roku 2011


39

A védett történelmi park története és felújítása Palárikovon - Balko Zoltán Zoltán Balko, engedéllyel rendelkező tájépítész Tribečská 1, 949 01 Nitra e-mail : [email protected]

Palárikovo község, ahol a történelmi park környezetében lévő kastély található, a 14. század folyamán keletkezett a Budát, Nagyszombatot és további kereskedelmi központokat összekötő kereskedelmi út (VIA MAGNA) mentén. A község a Dunamenti-alföldön terül el, 10 km-re északnyugatra Érsekújvártól, a járási várostól. A község neve 1948-ig Slovenský Meder volt, azelőtt pedig Tótmegyer. A község, a kastély és a park történelmi fejlődése összefüggött a Kaunitz és a Károlyi nemesi családok tevékenységével. Miután a 16. században a török háborúk és a járványok következtében elpusztult a község, a mai Palárikovót a Kaunitz-i morva fennhatóságból származó lakosság kolonizálta. A Kaunitz-család 1701-ben itt kiépítette a Surányi-megyeri domínium uradalmi birtokot, melynek építését Domenico Martinelli vezette. A

40

kastély állítólag 47 öl hosszú és 7 öl széles volt, és ehhez gazdasági épületek is tartoztak, valószínűleg egy francia stílusú park is. A kastély és a park terjedelmét nem lehet pontosan beazonosítani. 1705. és 1722. között ezt a székhelyet a kurucok pusztították ki. Ezt követően a környező építmények lerombolása, melynek célja Érsekújvár bevétele volt, valószínűleg hozzájárult a domínium egész székhelyének elpusztításához is. Állítólag a háborús események befejezését követően az uradalom objektumaiból csak rom maradt, amit Érsekújvárba, az esztergomi érsek udvarára szállítottak el. Az 1734. 04. 17-i keltezésű adásvételi szerződés másolatából megtudhatjuk, hogy az uradalom romjait már 1725-től gróf Károlyi Sándor szerette volna felvásárolni, aki még kuruc tábornokként hozzájárult a Kaunitz-i uradalom elpusztításához. A Kaunitz-i birtokból


a pusztítás után csak a lipicai lovak tenyésztése maradt meg, amit a Károlyiak egészen 1945-ig gyarapítottak. A kastély új épületét valószínűleg gróf Károlyi Sándor építtette, és az építést fia Ferenc folytatta. Gróf Grassalkovich Antal 1765. augusztus 31-i levele a terv szerzőjeként Franz Anton Hillebrandtot tünteti fel. Az épület és a park terjedelmét özvegy Károlyiné későbbi leltára tartalmazza, aki pragmatikus okok miatt a parkot haszonkertté változtatta Ebben az időben a Bécset és Érsekújvárt összekötő fontos út vezetett még a kastély akkori telkétől délre, a középkori VIA MAGNA út helyén. A lelkészi templom építésével 1745. után a régi utat jobban délre térítették el. Miután a 18. század felében kiépítették a Pozsonyt és Érsekújvárt összekötő új utat, a régi út jelentőségét vesztette. Az új út és a község összekötőútjának kiépítése feltétele volt a kastély-épület kompozíciós tengelyén elhelyezkedő ünnepélyes bejárat urbanisztikus kompozíciójának is. A telkek fokozatos megvásárlásával és a park bővítésével megszakították a régi utat, amit a keleti részben földútként a 20. század közepétől is használatos volt. A kastély és a park legjelentősebb

átépítései a 19. század második felében valósultak meg. Ebben az időben a Károlyiak a pesti palotájuk építésénél már kihasználták M. Pollack és H. Koch építészek szolgáltatásait. Koch bécsi műtermében dolgozott akkor mérnökként a fiatal M. Ybl is. 1845-től M. Ybl H. Kochchal közösen a Károlyiak fóti uradalma épületeinek átépítésén dolgozott. A fiatal építész invenciója és megvalósítási készségei a Károlyiaknak annyira imponált, hogy Koch halála után majdnem az összes építkezésükre igénybe vették szolgáltatásait. A palárikovói kastély átépítését általában 1866-ra datálják. A munkálatokat H. Kochnak kellett volna vezetnie, de a romló egészségügyi állapota miatt már nem tudott azzal foglalkozni. Valószínűsíthető, hogy H. Kochnak még volt ideje kidolgozni a kastély épületének, a diadalíves istálló és a többi objektum építészeti terveit, viszont a megvalósítás már M. Yblre maradt. Ezért valószínű, hogy ahogyan a fóti és a stupavai parkok és kastélyok esetében is, Ybl Miklós megalkotta a tervet és meghatározta az építészeti koncepciót. A palárikovói birtok 1866. után történő építését igazolja az 1869-ből származó egyedülálló, 22 méteres vízto-


41

rony, amely valószínűleg Európában a teljesen fából felépített víztorony egyetlen máig létező példája. A park természeti-táji koncepcióját a domináns kastélyépület domborítja ki. A bejárati tengelyhez kastélyudvarral nyitódó északi előteret ellipszis alakú bekötőút határol be. Ez a kompozíció lehetővé tette, hogy az uradalmi birtokhoz vezető bejárat drámai hatást keltsen, amely hatványozódik a komponált fa- és bokorcsoportokon keresztüli átlátható terekkel. Még a 20. század 80as éveiben ebben a kompozícióban nagynövésű gesztenyefa-csoportokat találhattunk, melyeket ma már a múlt homálya takarja. A kastélytól délre a park főrészének megkomponált látótere tárul elénk, amit a szemtanúk szerint csak a horizont zárt be. Ezt a tájképileg komponált rétrendszer alkotja, melynek arányai az épülettől való növekvő távolsággal csökkennek, azért, hogy a határnélküliség illúziója a lehető leghatványozottabb legyen. Ezt az alapgondolatot a lokális dominánsokat és facsoportokat tartalmazó, szabadon megtervezett rétek további területei egészítik ki. A frissítő elemek közé tartozott a tavacska egy szigettel, valamint a lecsapoló csatornarendszer a park délnyugati részében, amely a tavaszi időszakban vízzel volt telítve, és az erdő vízcsatornákkal átszőtt komponált hangulatát alkotta meg. Majdnem a központban, a fő látó-

42

tértől nyugatra található a négysoros gesztenyefasor, melynek közepén burkolattal ellátott út húzódik. A romantikus reminiszcencia szóban forgó eleme manapság az egyik rét üres térségébe torkollik. A fő látótérben a mai napig még néhány kompozíciós domináns érvényesül az eredetiek közül, ahol az egyik a nyárfa látótér-tengelyre figyelmeztető függőleges egyenese, valamint a hatalmas platánfa. A fák dominánsaiból a következő egzotikus növények maradtak meg: Acer, Celtis, Gingko, Gymnokladus, Platanus és hasonlók. A növényzet vázát a hazai fajták alkotják: Acer, Fraxinus, Tilia. Az eredeti bútorzat nem maradt meg, hasonlóan, mint a lugas sem a központi réten. A park érdekessége volt a jégverem, amely pusztulóban van. A kastélyudvarban lévő parter szabályszerűre lett módosítva, hogy hasonuljon a kastélyobjektumból kihúzódó főtengelyhez. A szabályos bukszus-ültetvény közepén szökőkút található, a partert virágágyak és vágott növényzet egészítette ki. A jelenlegi bukszusok és a tiszafák a gazdag ültetvényekkel folytatódtak a rét területéig, de nem maradtak meg. Egyszerűbb ültetvény volt a kastély északi oldaláról, ahol csak a torzója maradt meg a kőszökőkútnak. Az úthálózat a kastély körüli részen maradt meg, ami a park természethez közeli részében fokozatosan elvész, kivéve a használatos útvonalakat.


Hasonlóan tűnnek el a rétfelületek is a spontán fanövényzet rovására. A sűrű növényzetben még beazonosíthatók a következő eredeti facsoportok: Aesculus, Catalpa, Quercus, Platanus, Tilia és hasonlók. Jelenleg a park tulajdonosa, a Lesy SR š. p. OZ Palárikovo, a park teljes

felújítását tervezi azzal a céllal, hogy hozzáférhetővé tegye a nyilvánosság számára pihenésre, sportolásra, népművelésre a természetvédelem területén, valamint az egyedülálló történelem bemutatására.

A park és a kastély térképe - elhelyezkedés a 19. század végéről és a 20. század elejéről


43

A park és a kastély történelmi fényképei az 1900 - 1920as évekből

A projektterület a kastély melletti történelmi park Palárikovo községben, amely kulturális emlékmű és egyúttal védett park a természet- és tájvédelem értelmében. A község beépített területének délnyugati hatá-

44

rán helyezkedik el. A park területe jelenleg nyilvános községi park. A park részét képezi a domináns vadászkastély, amely a parkkal együtt a LESY SR állami vállalat tulajdonában van és céllétesítményként használatos.


A kastélyt teljes körűen felújították, hazai és külföldi látogatók látogatják. A park felújítása a kastély felújításának folytatása, aminek célja egy reprezentatív többfunkciós objektum kiépítése, amely megfelel majd a múltbéli eredeti park minőségének. A cél az, hogy fokozzuk a szabadidős lehetőségek eltöltésének szintjét a lakosság minden korkategóriájának körében, mégpedig egy szép és jó minőségű környezetben. A park új funkcióköre kibővíti a lehetőségeket a játszásra, rekreációra és oktatóprogramokra a lakosság és a látogatók részére, a történelmi értékek megzavarása nélkül. Egyúttal a park és megalapítói gazdag és egyedülálló történelmét prezentálja majd. A park jelenlegi állapota az elmúlt évek hiányos karbantartása és a kevés pénzeszköz eredménye, ami a növényzetet a szükséges szinten és terjedelemben történő megtartásához okvetlen szükséges beavatkozásokhoz volt használatos. A park nagy területe - 52 ha, a nagy részének nem kihasználásával és a spontán vegetáció természetes nyomásával együtt a parkjelleg fokozatos eltűnését okozták a kastély mögötti fácánfarmhoz vezető részen. A rétek és a növénnyel beültetett felületek kiegyensúlyozott viszonyán alapuló eredeti kompozíció összenőtt, és a rétek az eredeti terület 20 – 30 %-át teszik ki. Ezáltal eltűnt némely látótér és gyalogút. A teljes térség erdős jelleget kapott, és

az eredeti fák, melyek a vázat alkották, elvesztek a sűrű növényzetben. A kastély környezetében és udvarában a növényzet módosítása és a fűnyírás azt okozta, hogy a park jellege eltért az előző résztől, és az eredetileg egységes parkrendezést gyakorlatilag két különböző részre osztotta. A park ezen két részét rét köti össze, ahol a kastélytól a park felé húzódó fő látótér, valamint az utak, és a kompakt kerületi növényzet található. A park egészen kellemes és megnyugtató hatású. Fontos jellemző a növényzet és a látóterek naturális alakja és egyedülálló látképe. Ideális hely a pihenésre, sportolásra, a flóra életteréhez és a fauna pótlólagos élethelyeihez. A terv filozófiája tiszteletben tartja az eredeti parkkompozíciót tartalmazó történelmi területet, és célja belekomponálni új attraktív elemeket annak jellegének megtörése nélkül, erősítve az ökológiai értékeket. A másik sík a park jelenlegi állapotának attraktív és eredeti módú kihasználása azon a részen, ahol a vegetáció erdőhöz hasonló, mégpedig popularizálásra és felvilágosításra a természetvédelem és a természet megismerése területén az erdei vadállomány-tenyésztés eredeti formájával. A kastélyt övező park bejárati részének építészeti megoldása változatlan, kiegészítve szoliter fákkal a növényzetben, és javasolt egy új virágágy a formált bukszus előtt, hogy a bejárati kaputól távolról látható le-


45

gyen a kastély. A terület reprezentatív funkcióval bír és látótereket biztosít a domináns kastély felé. A bekötőút új aszfaltfelületet kap majd a jelenlegi megrongált felső réteg lemarását követően. A történelmi víztorony környéke, mely a park egyedülálló történelmi elemeként van jelen, szórt felületet kap mint az utak, és ülő alkalmatosságokkal lesz kiegészítve. Ezek a módosítások a teljes felújítás után lesznek aktuálisak. A torony előtt a jelenlegi vízmű objektuma le lesz rombolva, és helyén egy kis fából készült fészer épül, amely a kutat fogja jelezni. A park kastély mögötti részén a központi rét a domináns, amely a parki fő látóteret biztosítja. A tipikus, természetesen tájjellegű angolpark hangulatát a hatalmas szoliter fák és a távoli látóterek teszik teljessé. A rét szélét kör alakú út alkotja, amely a park természetes részébe halad át. A rét kerületi részében felújításra kerülnek az eredeti, ma már nem létező gyalogutak. A park ezen részében új tevékenységek javasoltak az oldalsó fekvésben, melyek nem zavarják meg a „genius loci“ egyedülálló jellegét. A nyugati oldalon a külső gyalogútnál tervezett az árnyékot kedvelő évelő növények ágyasa és a pázsit. A padokon való üldögélés lehetővé teszi a pihenést az attraktív és nyugodt környezetben, a virágok között. A terület kiegészül a tanösvény folytatólagos útvonalával, amely a

46

bejárati kaputól vezet a kastély mellett elhaladva. A Károlyi-család, a park és a község történelmét hivatott bemutatni. A nyugati oldalon, a park kerítése és a központi rét között vannak betervezve a sportolási és a játék tevékenységek. A fit-pálya rendeltetése a rekreációs tréning és akadályfutás, ahol majd információs tábla és ülőlehetőség található. A tréning-elemek természetes gömbfából készített szerkezetek, melyek a távoli látóterekből nézve a fás növényzetbe olvadnak. A gyerekek részére egy nem nagyigényű játszótér tervezett a fit-pálya elemeivel azonos anyagból és jelleggel. Mese által ihletett területet takar majd, és a vidéki jelleget az állatocskákat formáló képzőművészeti kiegészítések hatványozzák. Ennek ellenére a környezetben nem domináns, hanem abba szervesen beilleszkedik. A gyerekek és a fiatalság előrelátható érdeklődése a szóban forgó lehetőségek iránt a természetvédelemmel kapcsolatos felvilágosításra és nevelésre lesz kihasználva a gyermekek számára érthető formában, a tanösvényen található információs táblákon, amely ösvény a kör-gyalogút nyugati oldaláról folytatja a történelmet, és a víztoronynál fejeződik be. A sport- és játéktevékenységekhez kialakított területek a gyerekek és a fiatalság számára lehetővé teszik, hogy naponta lehessenek a parkban anélkül, hogy azt károsítanák vagy rongálnák a növényzetben


történő nem koordinált játszással, mint ahogyan ez manapság történik. A megvalósítás keretén belül számítunk a gyerekek részvételére a park ezen részének kialakításánál, például bokrok kiültetésével a játszótér körül. Ezáltal támogatjuk a gyerekek környezethez való viszonyát, és csökken a vandalizmus. A rét közepén az eredeti szökőkút történelmi műalkotásként van jelen. Évelő növényágyak veszik körül, melyek a szökőkúttal együtt kontrasztos színekkel emelik ki a távoli látóterekből. A park központi rét mögötti részének jellege erdőpark, és egy új funkciót kapott, erdei vadat nevelnek korlátozott darabszámban: a fehérfarkú szarvasból 20 darabot, és az európai őzből pedig 10 darabot. Ehhez a célhoz illeszkedik a rendeltetésszerű drótszövetből készített kerítés a park teljes kerületén, egészen a park intenzív részéig, melynek széle a Fő utca és az Erdei utca parkon áthaladó keresztirányú összekötőútja. A park egyik részéből a másikba vezető gyalogutakon a rendeltetésszerű kerítés vonalában a belső kapukat úgy változtatták, hogy megakadályozzák a vadállomány kiszökését. A fő látóteret magába foglaló központi rét területén a kerítést 3 m széles és 0,7 m mély árok helyettesíti, ami vasráccsal van lefedve. Ez a műszaki intézkedés megakadályozza a vadállomány kiszökését, de egyúttal lehetővé teszi a park látogatói részére a szabad át-

járást a réten. Ez a módosítás a park jellege miatt fontos, mert nem akadályozza meg a park központi átláthatóságát a parkban a kastélytól és a kastély felé. Az állattartás lehetővé teszi az erdei állatok és a természet megfigyelését és megismerését. A nyitott és szép látványokat elénk táró helyeken a rétek szélén 3 megfigyelőállomás kapott helyet. Ezek lehetővé teszik a vad megfigyelését a megzavarása nélkül, és ugyanúgy megkönynyítik a park átláthatóságát. A park ezen részében található az eredeti tavacska a szigettel. A teljes felújítását és a környék kitisztítását követően fontos hely lesz, amely padokkal lesz ellátva a tanösvény útvonalán. Történelmi szempontból további érdekes helyek, az eredeti jégverem, amely ki lesz tisztítva, valamint az a hely a réten, ahol a lugas ált, leírást és korabeli képeket tartalmazó információs táblákkal lesznek ellátva. A kijelölt tanösvénynek a park szóban forgó részében 8 megállója lesz információs táblákkal ellátva, ahol a látogató tájékoztatás kaphat az erdő és a park állatairól és növényeiről, valamint a park történelméről. A természet megismerésének olyan attraktív formája, mint az állatok megismerése a természetes környezetükben, kombinálva a környezet érdekes történelmével, a széles környéket tekintve biztosan az iskolai és családi kirándulások céljává válnak. A park mindkét jellemzett részét


47

egy egészbe az utak hálózata köti öszsze, melyek az eredeti útvonalakon javasoltak, kiegészítve az eredeti, ma már nem használatos útvonalakkal. A felület zúzott kőanyaggal szórt, betonszegéllyel ellátva. Az utak szélessége 3 és 2,5 m, és lehetővé teszi a lovas kocsikkal, gépekkel és autókkal való átjárást a park karbantartása esetén, az 1,5 m-es szélesség a gyalogosok részére tervezett. Az egész park kerületét beívelő teljes gyűrűs útvonal rendeltetése a karbantartáson kívül a lovas kocsin vagy lovon való áthaladás is. Ez a szolgáltatás a parklátogatóknak szánt programajánlat részét képezi majd. A zöld növényzet terve a park kastély körüli részéhez kidolgozott, hasonlóan, mint a fagondozás is kidolgozott, és a kompozíciós és építészeti megoldás igényeiből indul ki. A cél egy egészséges és kellemes többfunkciós környezet elérése, amit a park látogatói használhatnak ki, a mellett, hogy tiszteletben tartják a korlátokat, és az ökológiai értékeket. Ehhez a célhoz illeszkednek a fák fajtái és jellegei, valamint a speciális igények nélküli maximális effektív karbantartás felé vezető igyekezet. A park felújításának fontos része lesz a létező növényzetbe való beavatkozás, főként a fák tervezett kivágása és kezelése a faállomány leltározása és aktuális egészségi és kondíciós állapotának értékelése alapján. A bokrok vonalszerű kiültetései a park peremén besűrített

48

kompakt formákban tervezettek, melyek lehetővé teszik a hatékony karbantartást, főként a fűnyírást a bokorcsoportok mentén. Tervezett konténerekben vagy földlabdával ellátott ültetendő anyag, hogy jobban gyökeret verjen az új helyen. A fajták megfelelnek a területi és ökológiai feltételeknek, a speciális karbantartási feladatok igénye nélkül. Tervezettek a hazai bokorfajták, kombinálva a nem lombhullatókkal, hogy elérjük a park mögötti nem tájba illő objektumok optikai függönyözésének egész évben fennálló hatását. A peremhez javasolt bokornövényzet fajtái a következők: több fajta Cornus, Ligustrum vulgare Átrovirens´, Lonicera xylosteum, Spiraea vanhouttei, Viburnum lantana. A természethez közeli hazai fajok vannak többségben. A kastély előtti bokrok szoliter-csoportjait Aesculus parviflora fajtából javasoljuk a hatékony virágzás és levéltartás miatt. A faültetés nagyobb, fasor-formákhoz való fajtákból tervezett, melyek olyan földlabdával rendelkeznek, melynek nagysága megfelel a fa nagyság-kategóriájának. Szoliterként vannak elhelyezve a létező növények között a levélszerkezet és a virágzás kiegészítésére és gazdagítására. A történelmi parkokban tipikus fajtákat választottunk kiültetésre. A park kerületi részeihez illő fajták kiválasztása a területi és klímafelté-


telekből indul ki, valamint az eredetileg kiültetett fajták vizsgálatából, melyek a kastélyudvarban attraktív introdukált szoliterekkel lesznek kiegészítve. A növényzet vázát a hazai fajták alkotják: Acer campestre, Acer platanoides, Carpinus betulus, Fraxinus excelsior, Quercus robur, Tilia platyphyllos. A növényzet kiegészítésre kerül az introdukált fajták és kultivárok attraktív szoliterjeivel: Catalpa bignonioides, Fagus silvatica Átropurpurea´, Fraxinus angustifolia ´Roywood´, Liriodendron tulipifera, Magnolia kobus, Malus Royalty. A tűlevelűek közül javasolt: Abies concolor, Picea omorica, Pinus strobus és a Pinus nigra. Ezek a fafajták az formai és virágzó effektusaikkal a növényzetet az egész év folyamán gazdagítják. Az egynyári virágágyak a kastélyudvar eredeti ágyainak helyén kerülnek elhelyezésre, és ezzel egészül ki a kastély előtti új virágágy. Az összes virágágy kör alakú, az egyes virágfajok koncentrált körökben vannak kiültetve, ahol a virágok színe és magassága a peremtől a virágágy közepe felé növekszik. A virágfajok nem igényesek, és kaphatók a piacon, általánosan használatosak a hasonló virágágyaknál. Az évelők virágágyai részben az eredeti virágágyakat használják ki, melyek két helyen helyezkednek el: a központi rét északi részén, a kastély mögött, a szélső gyalogút mentén, valamint z eredeti-

leg felújított gyalogút mentén a gyepen. Az árnyékos hely lehetővé teszi azt, hogy az árnyékot szerető évelők érvényesüljenek a szoliter fűfajtákkal. Az ültetvények kompakt alakúak, és a meglévő fák alsó növényzetét alkotják. Attraktív területet hoznak létre, ahonnét ülve megfigyelhető a növényzet. A másik terület az eredeti szökőkút környékén van, a kastély mögötti rét közepén. A szökőkutat hatványozzák, és kihasznált a virágok színeinek kontrasztja is - kék, ibolya - a szökőkút világos színével. A szökőkút körüli köralak a történelmi dokumentumokból látható eredeti ültetvényeket másolja. A tervezett fajták igénytelenek a karbantartás tekintetében, vitálisan növekednek, ami által kompakt területeket alkotnak, attraktívan hatnak a virágaik és a levélzetük. A park felújításának fő célja a történelmi park egyedülálló kulturális és természeti emlékművének megmentése és prezentálása. Ezt tekintjük az ahhoz vezető útnak, hogy megerősödjön a lakosok öntudata a saját történelmükről, és hogy támogatva legyen a hazai és nemzetközi turistaforgalom. Egyúttal a park egy részének nem hagyományos kihasználása az erdei állattenyésztést illetően, amely tanösvényt is magába foglal, a természetvédelem megismeréséhez és műveléséhez képez megfelelő környezetet.


49

A kastély légi felvétele az ünnepi bejárattal és a szabályos parterrel

A park és a kastély látképei a 2011-es év folyamán megvalósult felújítás előtt

50


A diósjenői kastélypark - Alföldy Gábor Diósjenő a mai Magyarország északkeleti szélén, a szlovák határ közelében, Nógrád megye Rétsági járásában fekszik, a Nógrádi-medence kistájon. A kastélyt és parkját a község belterületétől délnyugatra, a Börzsöny-hegység erdőségeinek alján, hegyoldalban terül el, mezőgazdasági és erdőterületek határán. A kastély mögött a park a környező erdővel egyesül, s az onnan induló séta- és kocsiutak is átvezetnek a Börzsöny távoli pontjaira. A kastélyból és parkjából egykor a teljes Nógrádi-medence feltárult, hátterében a nógrádi várrom, a Naszály-hegy, az Alsópetény melletti Dél-hegy és a diósjenői katolikus plébániatemplom is látszott, mint kiemelkedő tájelem. Ha ma valaki Diósjenőre kirándul, hiába keres „parkot” az egykori Sváb-kastély környékén. Az elmegyógyintézetként szolgáló épülethez az egykori parknak csak kis területe tartozik, az intézet kerítésén kívül pedig sűrű erdő található, amelyben legfeljebb idős, száradó tölgyfák tűnnek fel. Aligha gondolnánk, hogy a diósjenői park a magyaror-

szági kertművészet történetének értékes, egyedi alkotása volt AZ ÉPÍTTETŐK A diósjenői erdőbirtok a 19. század utolsó évtizedeiben többször cserélt gazdát, míg végül 1906-ban gavosdiai Sváb Sándor bankár és felesége, csetei Herzog Irén bárónő vásárolta meg fele-fele részben az összesen 6745 hold kiterjedésű területet. A birtok megvételének egyik célja bizonyosan az volt, hogy Budapesttől vasúton és kocsin könnyen elérhető távolságban vadászkastélyt építsenek, és a birtok haszna mellett vadászati szenvedélyüknek hódolhassanak. A vadászat egyrészt státusszimbólumnak számított, másrészt segítette az arisztokrácia köreibe való beépülést is. Svábék nem rögtön a birtok megvételét követően láttak hozzá a kastély építtetéséhez, hanem évekkel később, 1910 körül. A kastély megközelítésére exkluzív magánút vezetett fel a falu felől, a váci országútról Diósjenőre bevezető közútnak egyenes folytatásaként. Mindez egyszer-


51

re szolgálta a reprezentációt és az elkülönülést. A kastély helyét nemcsak a nagyszerű kilátás alapján választották ki, hanem az akkor már sokszáz esztendős, ún. Király-fa közelsége is szerepet játszott, amely a kastélyhoz kerített parkterületre került – ez is a tulajdonos ősiségének illúzióját szolgálta. E fát már a kastély építése előtt is legendák övezték: „Majdnem a honfoglalással egyidejű fákról is szólnak hagyományaink. Diós-Jenő határán például van egy nevezetes fa, mely 40 méter magas. Ezt tartják annak a tölgynek, mely az Árpádházi királyok okleveleiben nem egyszer fordul elő hogy t. i. a király a „nagy tölgyfa” alatt hallgatta meg az urak tanácsát, s ezért meg vannak győződve, hogy a tölgy alatt valaha egyik Árpádházi királyunk osztogatta parancsait.” A kastélyt és az azt körülvevő parkot a többezer holdas erdőbirtok óriási telkén építették, az erdő szélén, önálló telek alakítása nélkül. Korabeli leírás 30 holdban (kb. 17 hektár) adja meg a park területét. A kastély már nagyjából elkészülhetett 1910 végére, hiszen az 1911 tavaszán megjelent, Borovszky Samu által szerkesztett vármegye-monográfia már így ír: „Jelenleg Sváb Sándor a helység legnagyobb birtokosa... Újabban... a községen kívül nagy költséggel nagyszabású kényelmes kastély építtetett magának.”

52

Sváb Sándorék a korszak jól ismert, és kastélyépítésben is sokat foglalkoztatott építészét, toronyi Fellner Sándort (1857-1944) kérték fel az új kastély tervezésére, aki budapesti és bécsi tanulmányai után Charles Garnier-nál, a párizsi operaház világhírű építészének irodájában kezdte szakmáját. Hazajőve 1879-től Budapesten nyitott építész-irodát, és bérházaktól középületekig, kastélyokig sok mindent tervezett, fő műve a budapesti Mátyás templommal szemközti egykori Pénzügyminisztérium díszes neogótikus épülete volt. Az épület összetett tömegében nemcsak Fellner más kastélyépületeire emlékeztet, hanem Sváb Sándor sógorának, Orosdy Fülöpnek a pilisszántói kastélyára is (Meinig Artúr műve, 1899). Egyes építészeti elemeken túl mindkét kastélyt a szomszédos erdőben eredő természetes vízellátás (Pilisszántón forrás, Diósjenőn hegyi patak) szolgálta. További kapcsolat, hogy a pilisszántói parkot is Hein János tervezte.


A park és a kastély látképei a 2011-es év folyamán megvalósult felújítás előtt

A PARK TERVEZŐJE, HEIN JÁNOS A kastélypark tervezését Svábék a korszak legjelentősebb magyarországi tájkertészére, a Hamburg mellett született Hein Jánosra (1866-1935) bízták 1910-ben, és az ő kertépítő cége végezte a kivitelezést is, 1911-ben. Hein a 19-20. század fordulójának legfontosabb magyarországi és egyik legjelentősebb

Közép-európai kerttervezője (ún. tájkertésze) volt, aki 1900-ban a Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert kertterveivel. A korabeli Magyarországon több mint 250 kertet és parkot tervezett, és ezeket nagyrészt ő is építette. Sváb Sándor nemcsak általános jó híre miatt kérte fel éppen Heint diósjenői parkjának tervezésére. Hein megrendelői között talájuk ugyanis a korszak pénzarisztokráciájának számos prominens tagját, köztük szinte a teljes Sváb- és Herzog-rokonságot is. Sváb Sándorra a családon belüli referenciák közül talán leginkább sógora, báró Orosdy Fülöp hasonló fekvésű pilisszántói parkja volt hatással. Sváb Sándor is meg volt elégedve Hein diósjenői munájával, amint az a Hein prospektusában olvasható nyilatkozatból kiderül: „Tekintetes Hein János úrnak, tájkertész Budapesten. Szívesen igazolom, hogy diósjenői parkomat minden tekintetben, teljes megelégedésemre alakította. Az Ön faiskolájából szállított fák és cserjék kifogástalanul megfogamzottak és pompásan fejlődnek. Diósjenő, 1911. október hó 16-án. Kiváló tisztelettel: gavosdiai Sváb Sándor.”


53

„Tervezet nagyságos gavosdiai Sváb Sándor úr parkjának alakításához. Tervezte: Hein János tájkertész Budapest 1910” Hein János: Kertművészet [prospektus, 1912], 30.

54


A KERT TERVE ÉS A MEGVALÓSULT PARK Hein a diósjenői park szépen megrajzolt, feliratában 1910-es dátumot tartalmazó kerttervét is megjelentette a prospektusában, referenciaként. Fontos megjegyezni, hogy e terv mindössze koncepciótervként értelmezhető: sem határai, sem belső felosztása nem követte – és a domborzati viszonyok miatt nem is követhette – a tervet. A terven a maga teljességében látható a park tervezett struktúrája, amelyet a

kastély és melléképülete három elkülönülő részre oszt: a) a kastélytól keletre elterülő, intenzíven kialakított, alapvetően geometrikus kertrész, „díszkert”; b) a kastély nyugati oldalán terül el a jóval nagyobb kiterjedésű, tájképi (angol) jellegű park, amelyet az erdőből, illetve fás legelőből alakítottak ki; c) a kastély mellett álló, istállót és kocsiszínt is magába foglaló melléképület mögött elterülő nagy zöldséges és gyümölcsös kert.

Az elkészült kastély a frissen telepített park részletével. Képeslap, 1916 előtt. Alföldy Gábor gyűjteményéből.


55

A kastély közvetlen környezetében geometrikus kertrész terült el, középen labdagyeppel. A nyugati, az előbbinél jóval nagyobb parkterület közepét tágas tisztás foglalta el, amelyben és amely körül már akkor is évszázados korú fák álltak. Ez a parkrész igazi tájképi kert (angolkert) volt, amelyet már röviddel a létesítése után is „ősparkként” emlegettek. Hein tervén a középső tisztás mellett a legfontosabb szervező elem az a kocsiút („körút”) volt, amelyen körbe lehetett járni a parkot. Sváb Sándorné, aki egészen 1944-ig használta a kastélyt, idős korában is rendszeresen járt körbe ezen az úton – autóval. Nyilvánvaló, hogy a Hein tervén ábrázolt utak vonalában a domborzat nem tette lehetővé a kényelmes, szintvonalakhoz jól alkalmazkodó utak kiépítését, ezért volt szükség a kivitelezéskor a terület oldalirányú (észak és dél felé való) bővítésére. Természetes tehát, hogy a park területének és a környező tájnak a meglévő adottságait a lehető legjobban igyekezett Diósjenőn is kihasználni. A parkon belüli és azon jóval túlnyúlóan nyiladékok és tisztások élménnyé tették a sétálók számára a mindig változó látványt – hol a nógrádi várrom, hol a Naszály-hegy vagy a Cserhát szemközti hegyei, hol a diósjenői katolikus templom tornya tűnt elő.

56

A parkhoz szervesen csatlakozott a csaknem 5 hold kiterjedésű gyümölcsös- és konyhakert. Az új park szakszerű gondozására Svábék Baltavárról szerződtettek egy fiatal, morva származású Korzim nevű főkertészt. Feltehetően az építész, Fellner Sándor közvetíthette a fiatal szakembert, mivel a baltavári kastélyt is ő tervezte. Korzim 1944ig, Svábné távozásáig vezette az uradalmi kertészetet. AZ ÁLLAMOSÍTÁSTÓL NAPJAINKIG (1945-2011) Az 1945. évi államosítás után a kastélyt a közvetlen környezetével („Belső park”) leválasztották a park nagyobbik részétől („Külső park”), s a két terület más-más kezelésbe került. A kastély 1945 után néhány évig a Földmívelésügyi Minisztérium irattáraként szolgált. A park ekkor még őrizte eredeti szerkezetét, és állt még az óriási Király-fa, amelynek odvában egy gyermek fekve is elfért. Az 50-es évek elején szovjet katonai laktanya volt a kastélyban. Sátoroztak a katonák a parkban is. Ekkor egy viharban kidőlt a Király-fa, állítólag éppen a táborparancsnok sátrára és magára a parancsnokra. 1957-től a kastélyt az Egészségügyi Minisztérium vette birtokba, és fogyatékosok szociális otthona céljára alakították át. A kastély körül az intenzív díszkert-fenntartás megszűnt.


A nyugati parkrész a környező erdővel együtt, annak immár (ismét) részeként erdészeti kezelésbe került, és beleolvadt a park egykori határain minden irányban jócskán túlnyúló erdőségbe. E „Külső park” bekerítettsége megszűnt. Az erdészeti kezelésnek köszönhetően, illetve a kertészeti beavatkozások elmaradása miatt az idős fákkal ritkásan benőtt terület erdősülése megindult. 1960-65 között nagyszámú csemetét (pl. szelídgesztenyét, vörösfenyőt) ültettek el. A fák közti gyepet akkor még kaszálták, s a terület fás legelő-jellege megmaradt. A 70-es évektől azonban mind jobban előtört a gyertyán, amely más fajokkal (pl. mezei juhar) együtt a terület gyors, degradált jellegű beerdősüléséhez vezetett. A bozótos, nagyrészt gyertyánokból álló sűrű fiatal állománnyal az idős, egykor szoliterként álló tölgyek nem képesek versenyezni, így alsó ágaik mára nagyrészt elpusztultak a fiatal fák koronaszintjébe kerülve. Ma ezek, a nagyrészt még ma is élő tölgy-óriások adják a terület fő értékét, nemcsak történeti, hanem természetvédelmi szempontból is. A park egykori úthálózatából ma már csak egyes útszakaszok vannak meg a park déli széle mentén, ezek azonban ma is jól felismerhetők. A többi 1945 után „spontán” kelet-

kezett erdészeti feltáró út, amelyek szintvonalra merőleges vezetésük miatt meredekek és emiatt erodált állapotúak. A HELYREÁLLÍTÁS KONCEPCIÓJA A kerttörténeti kutatás révén tisztázódott a park értéke, jelentősége, kiterjedése, stílusa. Sajnos, a megvalósult park térszerkezetét hitelesen ábrázoló dokumentumok nem kerültek elő. Mégis, a helyszín alapos geodéziai felmérése és az idős növényállomány egyedenkénti felvétele alapján lehetségessé vált a park Hein szellemében való revitalizációjának megtervezése. Nyilvánvaló, hogy a teljes park helyreállítása csakis a kastélyhoz tartozó területtel együtt valósulhat meg, hiszen a parkon belüli átlátások, látványtengelyek „célpontja” maga a kastély volt. Addig is fontos a Külső park térszerkezetének és úthálózatának lehetőség szerinti helyreállítása, s mindenekelőtt hogy a ma még élő, 150 évnél idősebb korú, nagy értékű tölgyeket ki lehessen szabadítani a fiatal állományból. Azok így levegőhöz-fényhez jutva talán még megérhetik az egykori Király-fa korát, a majdan szépen helyreállított kastély méltó környezetében.


57

Zámocký park v Diósjenő - Gábor Alföldy Diósjenő sa nachádza na severovýchode dnešného Maďarska, v blízkosti slovenských hraníc, v okrese Rétság Nógrádskéj župy, v malom povodí Nógradu. Kaštieľ a jeho park sa rozprestiera na svahu, na juhozápade od srdca obce, v spodnej časti horských lesov Börzsöny, na hranici poľnohospodárskej a lesnej pôdy. Park za kaštieľom splýva s okolitým lesom, a odtiaľ uskutočnené prechádzky a cesty autom nás zavedú do ďalekých miest Börzsönyu. Kedysi sa z parku a z kašieľa otvoril výhľad na celú Nógradsku panvu, v pozadí so zrúcaninou Nógradského hradu s vrchom Naszály, pri južnom vrchu nachádzajúci sa Alsópetény, a bolo vidieť tiež katolícky kostol v Diósjenő, ako vystupujúci prvok krajiny. Keď dnes niekto navštívi Diósjenő, zbytočne by hľadal „park“ v okolí niekdajšieho Svábskeho kaštieľa. Len malá časť niekdajšieho parku patrí k budove slúžiacej ako psychiatrická liečebňa, za oplotením je už hustý les, v ktorom sa objavia nanajvýš už iba staré a suché duby. Asi sme si ani nepomysleli na to, že park v Diósjenő je vzácnym historickým príbehom Maďarského záhradkárskeho ume-

58

nia a bol jedinečným výtvorom. STAVITELIA V poslednom desaťročí 19. storočia si lesný pozemok v Diósjenő viackrát zmenil svojho vlastníka, až kým v roku 1906 bankár Sándor Sváb z Gavojdie a jeho manželka, barónka z Csete, Irén Herczog spoločne, rovnakým dielom odkúpili 6745 akrový pozemok. Jednou možnou príčinou kúpy tohto pozemku bola pravdepodebne, aby vybudovali poľovnícky kaštieľ v ľahko dostupnej vzdialenosti železnicou alebo vozmi z Budapešti, aby tak mohli holdovať svojej poľovníckej vášni. Poľovníctvo na jednej strane bolo považované za štatutárny symbol, na druhej strane pomáhalo pri začlenení sa do aristokratických kruhov. Svábovci po kúpe pozemku nezačali hneď s výstavbou kaštieľa, ale až o niekoľko rokov neskôr, okolo roku 1910. Prístup ku kaštieľu zabezpečili exkluzívnou súkromnou cestou z obce, ako priame pokračovanie štátnej cesty Z Vácu do Diósjenő. Toto všetko naraz slúžilo ako reprezentácia a ako odlúčenie.


Miesto kaštieľa vybrali nielen na základe krásneho výhľadu, ale už aj blízkosť vtedy niekoľkostoročného kráľovského stromu zohrala dôležitú úlohu, ktorý sa dostal do ohradenej časti parku – aj toto slúžilo pre ilúziu starovekosti majiteľa. O tomto strome kolovali legendy už pred vybudovaním kaštieľa: „ Naše tradície znejú aj o stromoch rovnako starých, ako príchod Maďarov do vlasti. V hanici Diós-Jenő je napr. jeden známy stromm ktorý je 40 metrov vysoký. Tendo dub považujú ten, ktorý bol niekoľkokrát spomenutý v kráľovských listinách Arpádovcov, ako: kráľ vypočul rady pánov pod „veľkým dubom”, a preto sú presvedčení, že pod dubom rozdával svoje rozkazy samotný kráľ z rodu Arpádovcov.” Kaštieľ a okolitý park vybudovali na obrovskom, niekoľko tisíc akrov veľkom lesnom majetku, na okraji lesa, bez zmeny samostatného pozemku. Podľa dobových zápisov bola veľkosť územia parku udaná 30 akrov (cca. 17 hektárov). Kaštieľ už mohol byť postavený zhruba do konca r. 1910, veď na jar r. 1911 sa objavil župný dokument vyhotovený Samu Borovszkym, v ktorej sa píše: „Mo-

mentálne najväčším vlastníkom obce je Sándor Sváb... Najnovšie... mimo obce si dal postaviť veľmi nákladný a veľkolepý, pohodlný kaštieľ.” Sándor Sváb o projektovanie nového kaštieľa požiadal Sándora Fellnera (1857-1944), v tej dobe veľmi známeho, staviteľa kaštieľov, ktorý po svojich štúdiách v Budapešti a vo Viedni začal svoju prax v kancelárii svetoznámeho staviteľa parížskej opery, Charlesa Garniera. Po svojom návrate domov, v roku 1879 si otvoril vlastnú stavebnú kanceláriu, a navrhoval všeličo, počnúc nájomnými domami k verejným budovám a kaštieľom. Jeho hlavným dielom bola ozdobná neogotická budova niekdajšieho ministerstva financií oproti Matejovskému kostolu. Budova vo svojej celosti pripomína nielen Fellnerove ostatné kaštiele, ale aj kaštieľ Filipa Orosdyho v Pilisszántó, švagra Sándora Svába. (dielo Artura Meiniga, 1899). Mimo niektorých architektonických prvkov, obidva kaštiele boli zásobované z prírodných zdrojov v susednom lese. (V Diósjenő to bol horský potok, v Pilisszántó prameň). Ďalšou súvislosťou je, že aj park v Pilisszántó navrhol János Hein.


59

Portrét Jánosa Heina, achitekta parku v Diósjenő. Súkromné vlastnítvo.

János Hein, architekt parku Projekciu parku kaštieľa zverili Svábovci v r. 1910 najznámejšiemu maďarskému záhradnému architektovi, János Heinovi, ktorý sa narodil pri Hamburgu (1866-1935). Realizáciu projetu uskutočnila tiež jeho firma v roku 1911. Hein bol na prelome 19. a 20. storočia najdôležitejším maďarským a jedným najvýznamnejším záhradným architektom v

60

strednej Európe, ktorého v r. 1900 na parížskej svetovej výstave ocenili zlatou medailou. V dobovom Maďarsku navrhol viac ako 250 záhrad a parkov, a tieto väčšinou aj postavil on sám. Sándor Sváb zveril projekciu parku v Diósjenő Heinovi nielen kvôli jeho všeobecnej dobrej mienke. Medzi klientmi Heina nájdeme totiž mnoho prominentných členov finančnej aristokracie doby, medzi nimi skoro celé príbuzenstvo rodiny Svábovej a Hercogovej. Z referencií svojej rodiny Sándor Sváb dal hlavne na mienku svojho švagra, baróna Filipa Orosdyho, jeho podobný park v Pilisszántó mal na neho najväčší vplyv. Sándor Sváb bol tiež spokojný s Heinovou prácou v Diósjenő, čo je zrejmé z jeho vyhlásenia v Heinovej brožúre: „Urodzenému pánovi Jánosovi Heinovi, záhrný architekt v Budapešti. Rád potvrdzujem, že môj park v Diósjenő vytvoril v každom ohľade k mojej spokojnosti. Stromy a kríky dodané z Vašej stromkovej školy sa bezvadne ujali a prekrásne sa rozvíjajú. Diósjenő, 16. októbra 1911. S Vynikajúcou úctou: Sándor Sváb z Gavojdie.”


„Plán rekonštrukcie parku milostivého pána Sándora Svába z Gavojdie. Projektoval: János Hein, záhradný architekt, v Budapešti r. 1910” János Hein: Záhradné umenie [brožúra, 1912], 30.


61

PLÁN ZÁHRADY A USKUTOČNENÝ PARK Hein vo svojej brožúre uverejnil ako referenciu svoj pekne nakreslený projekt záhrady parku v Diósjenő, v nadpise uviedol rok 1910. Je dôležité poznamenať, že tento projekt môže byť ponímaný len ako koncepčný: ani jeho hranice, ani vnútorné rozloženie ho nenasledovali – a kvôli jeho reliéfnym podmienkam ani nemohli nasledovať plán. Na pláne, v jeho celosti, je vi-

diteľná plánovaná štruktúra parku, ktorá kaštieľ a jeho vedľajšie budovy rozdeľujú na tri oddelené časti: a) smerom na východ bola intenzívne vytvorená v podstate geometrická časť záhrady „okrasná záhrada”; b) na západnej strane kaštieľa sa nachádza omnoho väčší park panoramatického (anglického) rázu, ktorý vytvorili z lesa a lesných pasienkov; c) veľká úžitková záhrada a ovocný sad za prístavbou kaštieľa, ku ktorej patrí aj stajňa a kôlňa na vozy.

Hotový kaštieľ s detailom čerstvo vytvoreného parku. Pohľadnica, pred r.1916. Zo zbierky Gábora Alföldyho.

62


V priamom prostredí kaštieľa sa rozprestiera geometrická záhrada s antukou v prostriedku. Prostriedok západnej, od predošlej omnoho väčšej oblasti parku, obsadila rozsiahla čistina, v ktorej, a okolo ktorej už aj vtedy stáli storočné stromy. Táto časť parku bola ozajstnou panoramatickou záhradou (anglická záhrada), o ktorej sa už krátko od jej vytvorenia zmieňovali ako „praveký park”. Na Heinovom projekte bola popri centrálnej čistine najdôležitejším organizačným prvkom kočová cesta („okružná cesta”), po ktorej bolo možné obísť celý park. Pani Sváb Sándorné, ktorá používala kaštieľ až do roku 1944, sa aj vo svojej starobe pravidelne vozila autom po tejto okružnej ceste. Je zrejmé, že reliéfy v oblastiach zobrazených ciest na Heinovom projekte neumožnili pohodlné vybudovanie ciest prispôsobených k vrstevniciam, preto pri realizácii bolo potrebné rozšírenie územia strán (smerom na sever a juh). Samozrejmosťou je teda, že sa aj danosti územia parku a okolitej krajiny snažil využiť v Diósjenő čo najlepšie. Úzke paseky a čistiny v parku a jej väčšom okolí zmenili stále sa meniaci pohľad (raz sa nám objaví zrúcanina Nógradského hradu alebo vrch Nasály či Cserhát, inokedy zas veža katolického kostola v Diósjenő) v prekrásny zážitok pre okoloidúcich.

K parku sa organicky pričlenilo skoro 5 akrov rozsiahlych ovocných sadov a úžitkových záhrad. Na starostlivosť o nový park sa rodina Švábových zazmluvnila s jedným mladým záhradkárom z Baltaváru. Volal sa Korzim a bol Moravského pôvodu. Mladého odborníka pravdepodobne doporučil sám staviteľ, Sándor Fellner, pretože aj Baltavársky kaštiel navrhol on. Korzim riadil túto panskú záhradu do odchodu pani Svábovej v roku 1944. OD ZOŠTÁTNENIA PO DNEŠNÉ DNI (1945-2011) Po zoštátnení v roku 1945 kaštieľ s jeho priamym okolím („vnútorný park”) oddelili od väčšej časti parku („vonkajší park”), a každá časť sa dostala pod iné vedenie. Po roku 1945 slúžil kaštieľ zopár rokov ako archív Ministerstva poľnohospodárstva. Park si ešte vtedy udržal pôvodnú štruktúru, a obrovský Kráľovský strom ešte stále stál, v dutine ktorej sa zmestilo aj ležiace dieťa. Na začiatku 50-tych rokov tu fungovala sovietska vojenská kasáreň. Vojaci stanovali aj v parku. Vtedy počas jednej búrky sa kráľovský strom vyvalil, vraj práve na stan veliteľa tábora a na veliteľa samotného. Od roku 1957 kaštieľ obsadilo Ministerstvo zdravotníctva a prestavali ho s cieľom vytvorenia sociálneho domova pre telesne postihnutých.


63

Intenzívna starostlivosť o okrasnú záhradu kaštieľa bola ukončená. Západná časť parku spolu s okolitým lesom, sa teraz (opäť) dostala pod vedenie lesníctva a zlúčila sa s lesmi roztiahnutými v každom smere za niekdajšími hranicami parku. Oplotenie tohto „vonkajšieho parku” sa zrušilo. Vďaka vedeniu lesnítcva a ukončeniu záhradkárskych zásahov, sa riedko, starými stromami zarastené územie, začalo zalesňovať. V období medzi r. 1960-1965 zasadili veľký počet sadeníc (napr. jedlé gaštany, červený smrek). Trávnik medzi stromami vtedy ešte kosili, a zostala tak pasienkovitá povaha územia medzi stromami. Od 70tych rokov sa však čoraz viac začali objavovať hraby, spolu s inými druhmi (napr. javor poľný), čo viedlo k rýchlemu zalesneniu degradovaného rázu. Staré, kedysi solitérne stojace duby nie sú schopné súťažiť s krovinatým, hustým, mladým porastom, pozostávajúcim hlavne z hrabov, preto ich spodné konáre väčšinou odumreli a dostali sa tak do úrovne korún mladých stromov. Tieto, väčšinou aj dnes žijúce dubové obry, tvoria hlavnú hodnotu územia, nielen z historického, ale aj z hľadiska ochrany životného prostredia. Z bývalej siete ciest ostali len niektoré trasy pri južnom okraji parku, tieto sú aj dnes dobre rozpoznateľné. Ostatné, po roku 1945 spontánne vytvorené lesné

64

prieskumné cesty, ktoré sú kvôli ich kolmému smeru strmé a preto sú v erodovanom stave. KONCEPCIA REKONŠTRUKCIE Prostredníctvom priekumu dejín záhrad sa objasnila hodnota, význam, rozloha a štýl parku. Žiaľ, dokumenty, ktoré by vierohodne zobrazovali priestorovú štruktúru uskutočneného parku, sa nenašli. Na základe dôkladného geodetického prieskumu miesta a jednotlivého zápisu staršieho rastlinného porastu, bolo predsa možné naprojektovať revitalizáciu parku v Heinovom duchu. Je zrejmé, že rekonštrukcia celého parku sa môže zrealizovať jedine spolu s územím patriacim k parku, veď terčom priehľadov v rámci parku, vizuálnej osi bol samotný kaštieľ. Ale aj dovtedy je dôležitá rekonštrukcia priestorovej štruktúry „vonkajšieho parku” a jej cestnej siete podľa možností, ale predovšetkým je najdôležitejšie vyslobodiť ešte aj dnes žijúce, vyše 150 ročné, hodnotné duby z mladého porastu. Tie sa potom dostanú k vzduchu a svetlu, a tak sa možno ešte dožijú veku Kráľovského stromu, v pre nich dôstojnom, budúcom, pekne obnovenom prostredí kaštieľa.


A diósjenői Svábkastély külső parkjának helyreállítása - Zanati László (Készült: MÁGUS Kiadó és Kertművészeti Kft. által készített tájépítészeti kiviteli terv alapján.)

A PARK FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSE ÉS TÁJJAL VALÓ KAPCSOLATA A park a Börzsöny-hegység keleti lábánál, Diósjenő község belterületétől délnyugatra, a Bárány-bérc tövében, a Rákos-patak és a Lókospatakot megtápláló, a Bányakútból eredő vízfolyás közötti hegyoldalban terül el, a mezőgazdasági és erdőterületek határán. A Külső park a környező erdővel egyesül. A kastélyból és parkjából egykor a teljes Nógrádi-medence feltárult. Ennek legfontosabb látvány-elemei a nógrádi várrom, a Naszály-hegy, a Felsőpetény melletti Romhányi-rög és a diósjenői római katolikus plébániatemplom tornya. Ezek közül a templomra és a várromra a park felső részén kialakított kilátópontokról el lehetett látni a park eredeti állapotában.

Az 1945. évi államosítás után a kastélyt a közvetlen környezetével (az ún. Belső parkkal) leválasztották a park nagyobbik részétől (Külső park), és a két terület más-más kezelésbe került. Az erdészeti kezelésű külső parkrész bekerítettsége megszűnt, s az ettől kezdve erdőként kezelt és üzemtervezett Külső park terület minden szempontból nyomtalanul beleolvadt a jóval nagyobb kiterjedésű környező erdőtestbe. A TERÜLET JELENLEGI ÁLLAPOTÁNAK LEÍRÁSA A terület egykor gondosan megkomponált térszerkezete az elmúlt bő fél évszázad alatt mára teljesen eltűnt. Ma a teljes területet összefüggő faállomány borítja, a tisztások eltűntek, az egykori kilátások megszűntek.


65

A bozótos, nagyrészt gyertyánokból álló sűrű fiatal állománnyal az idős, egykor szoliterként álló tölgyek nem képesek versenyezni, így alsó ágaik mára nagyrészt elpusztultak a fiatal fák koronaszintjébe kerülve. Ma ezek, a nagyrészt még ma is élő tölgy-óriások – számszerűen 323 egyed - adják a terület fő értékét, nemcsak történeti, hanem természetvédelmi szempontból is. A park egykori úthálózatából ma már csak egyes útszakaszok vannak meg, a park déli széle mentén.

A HELYREÁLLÍTÁS FŐBB LÉPÉSEI A TERÜLET TÉRSZERKEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA A projektben a park eredeti térstruktúrájának lehetőség szerinti helyreállítására törekszünk, integrálva a mai kor szerinti követelményrendszer (természetvédelmi, közjóléti, stb.) szempontjait. Így fontos elem lesz a középső tágas tisztás kiképzése, amelyhez az ottani fiatal növényállomány teljes eltávolítása szükséges. Természetesen az idős tölgy- és bükkfák szoliterként megmaradnak, és a középkorú faállomány szebb példányai is megmaradhatnak. Az így visszaállított

66

hagyásfás legelő 5,6 hektár lesz. A megmaradó, erdőszerű faállomány alatt, 4,5 hektáron további fásszárú aljnövényzet szelektív eltávolítása szükséges. A bozótirtás és növényszelekció két lépcsőben történik, az alkalmazott technológiától függő sorrendben. A középkorúnál idősebb faállomány kitermelése/szelekcióra való kijelölése csak a bozótos állomány eltávolítása után lehetséges. E munkafázis során megtartásra kerülnek olyan egyedek is, amelyek a későbbiekben a pusztuló idős példányok téralkotó szerepét idővel átvehetik. A FAÁLLOMÁNY KEZELÉSE A park fő értékét adó, száz évnél idősebb, illetve a fiatalabb, de még 1945 előtt ültetett vagy meghagyott fák egészségügyi és balesetvédelmi szempontból megtartható, de bizonytalan egészségi állapotú egyedeit „FAKOPP” műszeres vizsgálatnak kell alávetni tőkorhadás és állékonyság szempontjából. A veszélyesen korhadt egyedek kivágásra kerülnek. A megmaradó egyedeket ápolásban kell részesíteni, a száraz, veszélyesen kinyúló ágaik eltávolításával, üregeik kezelésével. Az elkészült fakataszter kategorizálva tartalmazza az egyedenkénti faápolási beavatkozásokat, melyet a műszeres vizsgálat eredményeivel együtt értékelve születik meg a döntés a beavatkozásról.


A kivágott fák törzsének kis részét természetvédelmi okokból, a biodiverzitás megőrzése céljából állva vagy fekve meghagyjuk, anélkül, hogy a térszerkezet alakítás és újra füvesítés akadályozva lenne. ERDŐSZERŰ ÁLLOMÁNYOK KEZELÉSE A park térszerkezetének meghatározó elemei a kialakítandó hagyásfás tisztást keretező erdőszerű állományok mintegy 4,8 hektárja. Ezeken a területeken az idős fákat (bükkök, tölgyek) teljes mértékben megtartjuk, csupán a nagyon rossz állapotú egyedek vágandók ki. Az itt is megtalálható invazív növények teljes mértékben eltávolításra kerülnek. GYEPESÍTÉS A revitalizáció legkényesebb része, egy angolpark elengedhetetlen elemét jelentő gyepes nyílt felületek helyreállítása. A bozót eltávolítását követően a terület rendezésének elmaradhatatlan feladata az erózió megakadályozása és a gyomosodás elkerülése miatt a szabaddá váló felületek gyepesítése. A gyep létesítése alapvetően a természetes gyepesítési folyamatok gyorsítása, elősegítése révén történik. Tervünk szerint ez a terület megtisztításán, a spontán füvesedés elősegítésén túl fűmagvetéssel történik. Ennek során a szomszédos

kaszálók gyepvegetációját fogjuk itt reprodukálni olyan módon, hogy egy közeli kaszálót megfelelő időben „learatva” és a magokat kipergetve jutunk a kívánt fajösszetétel adó magkeverékhez. Ilyen módon a természetvédelmi szempontoknak és a fenntarthatóságnak is jobban megfelelő gyepvegetáció létrehozását segítjük elő. A gyepesítendő terület 5,0 ha, melyet évente lehetőség szerint négy, de minimum két alkalommal szükséges kaszálni vagy szakaszosan legeltetni. A terület egy részén, mintegy 0,6 ha-on meglévő, elfogadható állapotú, természetes úton kialakult árnyéktűrő gyep található. Ennek megtartását tervezzük. A pályázat keretében a gyepek fenntartásához beszerzésre kerül egy önjáró kaszálógép. CSERJÉK TELEPÍTÉSE, FÁSÍTÁS A megmaradó, összefüggő faállományú erdőfoltok szélét a jelenleg nagyrészt hiányzó cserjeállománynyal szükséges betelepíteni. Összesen 2000 db cserje ültetését tervezzük őshonos, illetve a külterjes park jellegéhez leginkább illő fajokból. A kivágott fák részleges pótlásaként, illetve az eredeti térszerkezet helyreállításaként 10 db új fát telepítünk, melyek túlnyomó része a park eredeti karakterét meghatározó kocsánytalan tölgy.


67

A cserjefoltok rendszeres időközönkénti (fejlődési ütemtől függően 3-5 évente) ifjításáról, illetve a cserjefoltokban az invazív és gyomfajok állandó távoltartásától gondoskodnunk kell. ÚTÉPÍTÉS, AZ ÚTHÁLÓZAT HELYREÁLLÍTÁSA, TEREPRENDEZÉS A források egybevetése alapján megállapítható, hogy a kiviteli terven szereplő utak a helyszínen megtalált, illetve a geodéziai felmérés terepformái alapján kikövetkeztethető nyomvonalat követik. Megépítésük a revitalizáció egyik legfontosabb eleme. A park déli széle mentén haladó út bizonyosan a Hein-féle útrendszer maradványa. A fentiektől eltérően létesül egy teherbíró, a park történeti határán kívülről induló gazdasági út, amely a park erdészeti fenntartását, üzemeltethetőségét szolgáló új, teherforgalmat is elbíró makadám útszakasz. A park széle mentén haladó, 3 m széles, nagy teherbírású makadámút mellett 1,8 méter szélességű sétányok kialakítását is tervezzük, biztosítva a park körüljárhatóságát, a kilátópontok megközelíthetőségét, a változatos, terepformákhoz is igazodó séta lehetőségét a szakmai- és nagyközönség részére.

68

KÖZJÓLÉTI BERENDEZÉSEK A rekonstrukció egyik legfontosabb célja a terület látogathatóvá tétele, kulturált élményt biztosító módon. A helyreállított park hathatósan gazdagíthatja a környék turisztikai kínálatát. Ennek érdekében a park legszebb kilátást vagy átlátást biztosító pontjain pihenőhelyek elhelyezését terveztük a projekt keretében. A Hein János tervén is szereplő kilátóponton asztalokat és padokat telepítünk. Egy nem kiemelkedő ponton pavilon elhelyezése is szerepel a tervek között. A rekonstruált park kulturált fenntartását hulladékgyűjtők elhelyezésével is segítjük. A helyreállítást követően fontos követelmény a tájékozódás megkönnyítése a területen. Ennek érdekében kisméretű eligazító táblákat fogunk az útelágazásokhoz telepíteni. Emellett fontos megismertetni a látogatókat a park történetével és értékeivel is. Ehhez a közút felőli kapu mellett kerül felállításra egy nagyméretű információs tábla, rajta Hein János tervével és a megvalósult fejlesztés alaprajzával, ismertető szöveggel.


Idős, egykor magányosan álló, közel kétszáz éves tölgyfa sűrű, fiatal gyertyános állományban

Idős kocsánytalan tölgyek a park területén.

A park építésének korából származó, Hein által tervezett, a hegyre vezető út felső szakaszának maradványa. A jól megtervezett és megépített út száz év után is járható.


69

Rekonštrukcia vonkajšieho parku Švábskeho kaštieľa v Diósjenő - László Zanati (Vyhotovené: na základe krajinno-architektonického realizačného plánu pripraveného spoločnosťou MÁGUS Kiadó és Kertművészeti Kft.)

GEOGRAFICKÁ POLOHA PARKU A JEHO VZŤAH S KRAJINOU Nachádza sa na východnom úpätí pohoria Börzsöny, na juhozápad od intravilánu obce Diósjenő, pod vrchom Bárány, na svahu medzi vodným tokom vyvierajúcim z Banskej studne, napájajúcim potoky Rákos a Lókos, pri hraniciach poľnohospodárskych a lesných území. Vonkajší park sa spája s okolitým lesom. Z kaštieľa a jeho parku v minulosti bolo vidieť celú Novohradskú kotlinu. Najdôležitejšie pohľadové elementy toho sú novohradská zrúcanina, vrch Naszály, vrch Romhányi pri obci Felsőpetény, a veža rímsko-katolického kostola obce Diósjenő. Z týchto na kostol a zrúcaninu bolo možné dovidieť z rozhľadní vytvo-

70

rených na hornej časti parku, ešte v čase pôvodného stavu parku. Po zoštátnení v roku 1945 kaštieľ so svojim bezprostredným okolím (s tzv. vnútorným parkom) oddelili od väčšej časti parku (vonkajší park), a dve územia boli zverené do rozdielnych správ. Oplotenie vonkajšej časti parku, ktorá je v správe lesníctva, bolo zrušené, a od tej doby územie Vonkajšieho parku spravované a rozvrhnuté ako les z každého hľadiska bez stopy splynul do okolitého lesa, ktorý má oveľa väčšiu rozlohu. OPIS SÚČASNÉHO STAVU ÚZEMIA V minulosti starostlivo skomponovaná priestorová štruktúra územia za prechádzajúcich viac ako päťdesiat rokov na dnes už celkom


zmizla. V súčasnosti celú plochu pokrýva súvislý lesný porast, čistinky zmizli, niekdajšie prehľady zmizli. Hustým kríkovým mladým porastom pozostávajúcim najmä z hrabov nie sú schopné staré duby stojacie v minulosti ako solitéry konkurovať, preto ich dolné konáre v súčasnosti väčšinou vymreli po tom, čo sa dostali do úrovne koruny mladých stromov. Dnes tieto, väčšinou ešte aj v súčasnosti žijúce obrovské duby - v počte 323 kusov poskytujú hlavnú hodnotu územia, a to nie iba z historického hľadiska, ale aj z hľadiska ochrany prírody. Z niekdajšej cestnej siete parku dnes existujú už iba jednotlivé úseky komunikácií popri južnom okraji parku .

HLAVNÉ KROKY REKONŠTRUKCIE VYTVORENIE PRIESTOROVEJ ŠTRUKTÚRY ÚZEMIA V projekte sa usilujeme podľa možností o rekonštrukciu pôvodnej priestorovej štruktúry parku, s integrovaním aspektu systému nárokov dnešnej doby (požiadavky

na ochranu prírody, verejné blaho, atď.) Taktu bude dôležitým prvkom vytvorenie strednej priestrannej čistinky, k čomu bude potrebné celkové odstránenie tam existujúceho porastu. Samozrejme staré duby a buky ostávajú ako solitéry, môžu byť zachované aj krajšie jedince stromov stredného veku. Takto upravená pastvina so semennými jedincami bude mať rozlohu 5,6 hektárov. Pod ostávajúcim porastom charakteru lesu, na 4,5 hektároch je potrebné selektívne odstraňovanie ďalšieho drevnatého podrastu. Ničenie krovín a selektovanie rastlín sa vykonáva v dvoch krokoch, v poradí závislom od aplikovanej technológie. Vyznačenie stromov starších od stredného veku na ťažbu/selekciu je možné iba po odstránení krovín. Počas tejto fázy práce zachovajú sa aj také jedince, ktoré neskoršie môžu prevziať úlohu tvorby priestoru tých jedincov, ktoré v súčasnosti sú v štádiu vyhynutia. ÚPRAVA STROMOV Stromy, ktoré tvoria hlavnú hodnotu parku, majú viac ako sto rokov, resp. sú mladšie ale boli zasadené alebo ponechané ešte pred rokom 1945, sú z hľadiska zdravotného a


71

ochrany proti úrazom ešte zachovateľné, ale ich jedince s labilným zdravotným stavom treba preskúmať s prístrojom „FAKOPP” z hľadiska práchnivenia kmeňa a stability. Nebezpečné práchnivé jedince budú vyrúbané. Zostávajúcim jedincom treba poskytnúť starostlivosť s odstránením ich suchých, nebezpečne vyčnievajúcich konárov, úpravou ich dutín. Vyhotovený stromový kataster kategorizovane obsahuje zásahy starostlivosti o stromy podľa každého jedinca, kde o zásahu sa rozhodne po hodnotení spolu s výsledkami skúšky s prístrojom. Malú časť kmeňa vyrúbaných stromov z hľadiska ochrany prírody, za účelom zachovania biodiverzity necháme stojato alebo ležato, bez toho, aby tvorba priestorovej štruktúra a opätovné zatrávňovanie bola narušená. ÚPRAVA LESNÝCH PORASTOV Hlavné prvky priestorovej štruktúry parku je cca. 4,8 hektárov lesných porastov, obklopujúce vytváranú čistinku so semennými jedincami. Na týchto plochách staré stromy (buky, duby) kompletne ponecháme, vyrúbeme iba jedince, ktoré sú vo veľmi zlom stave. Invazívne rastliny, ktoré sa nachádzajú aj tu, budú celkom odstránené.

72

ZATRÁVŇOVANIE Najchúlostivejšou časťou revitalizácie je rekonštrukcia trávnatých otvorených plôch, ktoré sú nevyhnutnou súčasťou anglického parku . Po odstránení krovia potrebnou úlohou úpravy územia je zatrávňovanie uvoľnených plôch z dôvodu, aby sa zabránilo erózii a rastu buriny . Založenie trávnika sa vykonáva v podstate prostredníctvom zrýchlenia, podpory prirodzených procesov zatrávňovania. Podľa nášho plánu nad rámec vyčistenia plochy, nápomocne spontánnym zatrávňovaním bude to uskutočnené sejbou trávy. Počas toho budeme tu reprodukovať trávnu vegetáciu susedných senných lúk takým spôsobom, že k požadovanému zloženiu druhov semien sa dostaneme po skosení blízkej sennej lúky v adekvátnom období. Uvedeným spôsobom podporujeme založenie trávnej vegetácie, ktorá lepšie vyhovuje aspektom ochrany prírody a udržateľnosti. Zatrávňovaná plocha má rozlohu 5,0 ha, ktorú ročne podľa možnosti štyrikrát, ale minimálne dvakrát treba pokosiť alebo nechať spásť v etapách. Na jednej časti územia sa nachádza tieňomilná tráva na 0,6 ha, s prijateľným stavom, ktorá sa vytvorila prirodzeným spôsobom . Plánujeme zachovanie toho. V rámci projektu k


udržovaniu trávnatých plôch bude obstaraná samohybná kosačka. VÝSADBA KRÍKOV, ZALESŇOVANIE Okraj ostávajúcich súvislých malých lesných plôch je potrebné zasadiť porastom kríkov, ktoré v súčasnosti chýbajú. Plánujeme výsadbu spolu 2000 ks kríkov z pôvodných druhov resp. ktoré najviac sú blízke k charakteru extenzívneho parku. Ako čiastočné doplnenie vyrúbaných stromov, resp. ako rekonštrukciu pôvodnej priestorovej štruktúry vysadíme 10 ks nových stromov, ktorých väčšia časť je dub zimný určujúci pôvodný charakter parku. Treba sa postarať o pravidelné periodické (v závislosti od tempa rastu každých 3-5 rokov) omladzovanie kríkov, resp. o stále odstraňovanie invazívnych a burinových druhov nachádzajúcich sa medzi kríkmi. STAVBA CIEST, REKONŠTRUKCIA SIETE KOMUNIKÁCII, ÚPRAVA TERÉNU Na základe porovnania zdrojov môžeme konštatovať, že cesty uvedené na realizačnom pláne sa držia trás, ktoré sa našli na mieste, resp. ktoré je možné vydedukovať na základe geodetického prieskumu. Ich výstavba je jedným z najdôležitej-

ších prvkov revitalzácie. Cesta popri južnom okraji parku je určite pozostatkom cestnej siete podľa Heina. Odlišne od vyššie uvedených bude zriadená jedna únosná cesta, hospodárska cesta vychádzajúca z časti za historickou hranicou parku, ktorá bude novou komunikáciou z makadamu, slúžiacou na lesnícku údržbu, prevádzkovanie, a ktorej nosnosť bude postačujúca aj pre nákladnú dopravu. Popri makadamovej ceste s veľkou nosnosťou, šírkou 3 m, ťahajúcej sa popri okraji parku plánujeme aj vytvorenie promenád so šírkou 1,8 m, zabezpečujúc tým možnosť prechádzky dookola, prístup k vyhliadkovým bodom, možnosť rôznorodej prechádzky, ktorá je prispôsobená aj k formám terénu, pre odbornú aj laickú verejnosť. ZARIADENIA PRE VEREJNÉ BLAHO Jedným z najdôležitejších cieľov rekonštrukcie je úprava územia tak, aby sa mohla navštevovať, a to spôsobom zabezpečujúcim kultúrny zážitok. Zrekonštruovaný park môže efektívne obohatiť turistickú ponuku okolia. V záujme toho v tých bodoch parku, ktoré zabezpečujú najkrajší výhľad alebo prehľad, v rámci projektu


73

plánujeme umiestnenie odpočívadiel. Na výhľadnom bode uvedenom aj na projekte Jánosa Heina nainštalujeme stoly a lavičky. V projekte je uvedené aj umiestnenie pavilónu na nevyvýšenom bode. Kultúrnej údržbe zrekonštruovaného parku budeme napomáhať aj umiestnením kontajnerov na odpad. Po rekonštrukcii dôležitou požiadavkou je uľahčenie orientácie na území. V záujme toho k rozvetveniam ciest

74

nainštalujeme orientačné tabule malých rozmerov. Popri tom je dôležité informovať návštevníkov aj o histórii a hodnotách parku. K tomu pri bráne zo strany verejnej komunikácie bude postavená veľkoplošná informačná tabuľa, na ňom s projektom Jánosa Heina, pôdorysom realizovaného rozvoja a informačným textom.


Starý, kedysi osamelo stojací, skoro dvestoročný dub v mladom, hrabovom poraste.

Staršie zimné duby na území parku.

I. Pozostatok hornej časti horskej cesty z doby výstavby parku, navrhnutej Heinom. Vynikajúco navrhnutá horská cesta je prechodná aj po sto rokoch.


75

Vedúci partner / Vezető partner:

Cezhraničný partner / Külföldi partner:

LESY Slovenskej republiky, š. p. Námestie SNP 8 975 66 Banská Bystrica tel.: +421 48 43 44 111 fax: +421 48 43 44 191 e-mail: [email protected]

IPOLY ERDŐ Ipoly Erdő Zártkörűen Működő Részvénytársaság Bajcsy u. 10 2661 Balassagyarmat tel.: +36 35 300 769, + 36 20 468 7131 fax: + 36 35 301 424 e-mail: [email protected]

Lesy Slovenskej republiky, š. p. Odštepný závod Palárikovo Remeselnícka 48 941 11 Palárikovo

Poštová adresa / Postacím: IPOLY ERDŐ Zrt. Pf.: 34, 2661 Balassagyarmat

Projekt je spolufinancovaný z prostriedkov Európskeho fondu regionálneho rozvoja podporou Európskej únie. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai RegionálisFejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

„Obsah tohto zborníka referátov nereprezentuje oficiálne stanovisko Európskej únie“. „Jelen előadások kivonatának tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját“. www.husk-cbc.eu www.hungary-slovakia-cbc.eu

76


Building partnership

Recommend Documents