1
Buffon A felvilágosodás természettudósa A XVIII. század elején már érezhetô volt a felvilágosodás elôszele, de az egyházi tanok hívei még szilárdan dacoltak a velük egyre inkább ellentétbe kerülô tudományos gondolkodókkal. Kétségtelen, hogy egy átlagember nem vonná kétségbe két évezred dogmáit. De az is kétségtelen, hogy Georges Louis Leclerc nem volt átlagember…
A vallási doktrínák közül kettô különösen megdönthetetlennek látszott: az egyik az volt, hogy a Föld, a többi égitest és az élôlények egymástól függetlenül jöttek létre (és ez Istennek mindössze egyheti munkájába került), a másik pedig bolygónknak az Ótes tamentumon alapuló, 6000 évesre becsült kora volt. Manapság már a kisiskolások is hosszasan tudnak mesélni a dinoszauruszokról, ûrutazásról és talán még a törzsfejlôdésrôl is, és szinte elképzelhetetlennek tûnik számunkra, hogy alig háromszáz évvel ezelôtt a vallásos kinyilatkoztatásokat kétségbe vonni valóságos forradalmi cselekedet volt. Georges L. Leclerc, Buffon grófja Georges Louis Leclerc szerencsés csillag zat alatt született, 1707 szeptember 7-én, egy francia gyarmaton, az aranyparti Mont bardban. A Leclerc család jómódú volt, s vagyonuk tovább gyarapodott 1717-ben, amikor Georges édesanyja nagyobb összeget és egy nagybirtokot örökölt. Az uradalom hoz egy Buffon nevezetû település tartozott, és a birtokkal cím is járt: Georges apja, a családfô felvette a Comte de Buffon et Mondt bard nevet. A család rövidesen Dijonba költözött, 22
ahol vagyonuk és társadalmi hely zetük folytán a város leg rangosabb polgárai közé kerültek. Georges-ot beíratták a helybéli jezsuita kollégiumba, ahol vallásos neveltetésben részesült. Három öccse pap lett, de Georges-ot, a legidôsebb Leclerc fiút apja jogásznak szánta. Pedig a sok minden iránt érdeklôdô fiatalember nem dicsekedhetett kimagasló tanulmányi eredményekkel, s nyilván csak apja kívánságának tett eleget, amikor 1723-ban meg kezdte jogi tanulmányait. Ezidôtájt már gróf volt, teljes nevén Georges Louis Leclerc Comte de Buffon, de általában csak a Buffon nevet használta. Késôbbi tanulmányait, gigantikus méretû publikációit is így, minden sallang nélkül szignálta. A jogi tanulmányokban ugyan nem jeles kedett, de a matematikában annál inkább kitûnt. Húszéves korában már élénk levelezést folytatott a kor nagy matematikusaival, kidolgozta a binominális elméletet, s behatóan foglalkozott a valószínûség- és differenciálszámításokkal. 1728-ban Angersba költözött, hogy matematikai ismereteit tovább csiszolja, de két évvel késôbb egy párbaj következtében Nantesba kellett menekülnie. Egy angol nemessel, s annak házitanítójával bejárta Dél-Franciaországot és Olaszországot, s 1732-ben eljutott Rómába is. Itt érte édesanyja halálának híre. Sietve hazatért, és miután átvette anyai örökségét, szülôhelyén, Montbardban telepedett le. Nyáron gazdálkodó, télen igazgató A gazdag és tehetséges fiatalember hamarosan elnyerte a párizsi politikai és tudomá-
nyos körök elismerését is. Munkássága sokoldalú volt, még a haditengerészet számára is folytatott tanulmányokat: a hajóépítésben felhasználandó faanyagok szakítószilárdságát kutatta, és korszakalkotó matematikai értekezéseket tett közzé. 1734-ben a Francia Tudományos Akadémia tagjai közé fogadta. De Buffon nem csak a tudománynak élt. Kiváló üzletembernek is bizonyult, birtokait sikeresen gyümölcsöztette, és az elkövet kezô néhány évben vagyonát tetemesen megnövelte. Érdeklôdése ebben az idôszakban egyre inkább a természet felé fordult, s fôleg a botanikával, majd hamarosan állattannal, geológiával és földtörténettel is behatóan kezdett foglalkozni. Ezeken a tudomány területeken is kimagasló eredményeket ért el, s ennek, valamint befolyásos kapcsolatainak köszönhetôen 1739-ben kinevezték a Királyi Füvészkert, a Jardin du Roi vezetôjének. A tekintélyes pozíció lényeges változást hozott Buffon életébe. 1740-tôl ötven éven át szinte két különálló, de mégis egymásba fonódó életet élt; az egyiket tavasztól ôszig montbardi birtokán, ahol kuta tómunkát foly tatott, írt, valamint gazdálkodott és fejlesztette birtokát, a másikat pedig ôsztôl kora tavaszig Pá rizsban, a Királyi Füvészkertben, mint annak vezetôje, tudós igazgató. Munkája itt nem csak a botanikára szorítkozott, mert a Jardin du Roi nem pusztán füvészkert volt, hanem egy úttal Franciaország legfontosabb természet tudományos intézménye is. 1752-ben megnôsült. Felesége, az alig húszéves Francoise de SaintBelin-Malain 1764-ben fiúgyermeket szült, kit Georges Louis Marie-nek kereszteltek. A fiút a leg jobb oktatásban részesítették, mert Buffon leghôbb kívánsága az volt, hogy fia az ô nyom dokait követve, foly tassa életmûvét. Álmai nem váltak valóra, mert az ifjú Buffon – kit barátai és gúnyolói egyaránt Buffonet-nek („Kis buffon”) hívtak – nem sokra vitte az életben.
A kétmillió forintos sorozat Buffon munkásságának köszönhetôen mind a botanikai, mind pedig a zoológiai, de még az ásványtani gyûjtemények is óriási mér tékben gyarapodtak. A Jardin du Roi kollekcióinak összessége hamarosan Európa leg nagyobb természet tudományos gyûjteményévé vált. A tudós szigorú önfegyelem mel napi 14 órát dolgozott, még akkor is, amikor elôrehaladott kora és megromlott egészségi állapota miatt már nehezen bírta a hajnali felkelést. Egy szolgát tartott, kinek napi egy korona fizet ség fejében az volt a feladata, hogy reggel ötkor ébressze. Egy alkalommal – így szól a legenda – a szolga kénytelen volt hideg vizet löttyenteni álmos gazdája arcába, de még így is csak nehezen tudta felkelteni az öreg, fáradt tudóst, aki ekkor sem szidta
23
félredobva, új utakat törve keres ték a választ a legfontosabb kérdésekre: hogyan kelet kezett világunk, miként jött létre a földi élet, és mi, emberek, hogyan illeszkedünk az élôlények sorába? Kutatásainak eredményeit 50 kötetesre tervezett enciklopédikus munkában kívánta öszszefoglalni. 1749-ben napvilágot látott a hatalmas munka, a Histoire Naturelle elsô három kötete. Az elkövetkezô évek során összesen 36 kötet jelent meg, s ezeket további nyolc posztumusz kiadás követte még. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a 44 kötetbôl álló Histoire Naturelle elsô kiadása az akkori nyom dászat és könyvkiadás legpompásabb remekmûve volt. Hogy ma mit ér egy teljes sorozat, azt csak találgatni tudjuk. Jelenleg mindössze egy, az eredetit csak megközelítô értékû, 36 kötetes, negyedik kiadás van a piacon, potom 73000 eurós áron…
meg, hanem örömmel fizetett a sikeres ébresztésért. Buffon elismert vezetô egyénisége volt mindazoknak a kutatóknak, kik a vallási dog mákat
És mégis van Isten! Természetesen Buffon munkásságának ér tékét elsôsorban nem könyveinek piaci ára jelzi. Sokkal többet adott az emberiség nek, mint egy-két polcnyi szép könyvet. Leg nagyobb érdeme az volt, hogy meg terem tette a vallástól független, autonóm tudományt. A Histoire Naturelle köteteibôl kor társai nem csak új, friss szellem ben írt tájékoz tatást nyerhettek az akkor is mert növény- és állat világ ról, az em berrôl, a Föld történetérôl, a kôzetekrôl és ásványokról, vagyis tulajdonképpen mindenrôl, ami a ter mészetet jelentette, ha nem egy új meg közelítéssel is megismerkedhettek: a vallási dogmák korlátai közül kiszabaduló tárgyilagos gondolkodásmóddal. Forradalmi cselekedet volt ez abban az idôben. Ne feledjük, hogy Galilei halála óta alig múlt el száz év, s habár a francia kultúra nyitottabb volt, mint az olasz, az inkvizíció még nem merült fe-
ledésbe. Jellemzô, hogy mivel a haladó szellemû Diderot (1713–1784) és d’Alembert (1717–1783), az Enciklopédia al kotói liberális nézeteikkel bosszantották az egyházat, mûvük hetedik kötetének megjelenése után a királyi privilégiumokat visszavonták tôlük, a radikálisabb Olaszország ban pedig indexre tették írásaikat. XIII. Kelemen pápa felszólította a híveket, hogy ves sék tûzre az Enciklopédia minden fellelhetô példányát. Buffon kénytelen volt eszméi védelmében va lóságos politikai kötéltáncot járni, de ékes szólása, virtuóz tollforgatása és társadalmi pozíciója megóvta a nagyobb meg próbálta tásoktól. Fáradhatatlan munkálkodása során sok sikert aratott, de számos kritika is érte. Korántsem volt istentagadó, de felfogása gyakran ütközött az egyház elveivel. A Histoire Naturelle elsô három kötete ugyan a newtoni, ateista szemléletet tükrözi, a késôbbiek folyamán azonban egyre inkább érezhetô Istenbe vetett hite. Mindennek ellenére írásai olvasásakor felmerül az em berben a gondolat, hogy részletesen kifejtett, dogmaellenes állításait néha csak azért zárja „vonalas”, istenfélô konklúziókkal, hogy elcsitítsa teológus kritikusait. Pompadour pofonja Korának – és az utána követ kezôknek – egyik legkényesebb témája az ember származása volt. 1776-ban Buffon ebbe is bát ran belevágott: felvetette egy közös ôs lehetôségét, melytôl a Föld minden élôlénye származik, beleértve az embert is. Va lójában a törzsfejlôdés elve körül tapogatódzott, de tanulmánya végére érve mintha elszállt volna kezdeti bátorsága, s szinte önmagát meg cáfolva azt állította, hogy minden élôlény elsô párját Isten maga terem tette. Ezzel azt is mondta, hogy az egész világ, s minden élôlény tökéletes, a további változásra – mondhatni fejlôdésre – nincsen sem ok, sem lehetôség. Késôbbi munkáiban a fajok változékony ságát a környezet hatásával ma gya ráz ta, és szinte evolúciós gondolatai támadtak – bár Buffon korában ez a fogalom még nem is létezett. Linné rendszerét azért nem is merte el, mert szerinte az csak az élôlények tetszôlegesen összeválogatott anatómiai jellem vonásain alapult. Úgy vélte, ha már mindenképpen szükség van egy rendszerre, akkor azt a földrajzi elterjedés és az életmód alapján kell felállítani. Elgondolását egy évszázaddal késôbb Darwin is figyelembe vette. Valójában leginkább ez a kettôsség jellemezte életmûvét, valamint a bátorság, hogy ha szükséges-
nek látta, hajlandó volt véleményét megváltoztatni. Descartes tanításait (Cogito ergo sum = gondolkodom, tehát vagyok) magáévá téve Buffon vallotta, hogy az ember számára gondolkodni és létezni egy és ugyanazon dolog. Ily módon az em bert teljesen külön kategóriába he-
lyezte, magasan az állatok fölé, mivel szerinte azok nem képesek intelligens gondolkodásra. Rendhagyó követ kez tetéseivel gyakran megdöbbentette és felháborította kortársait. Véleménye szerint az állatok lélektelen organizmusok, de ugyanakkor mégis képesek a tiszta szeretet re, odaadásra és áldozatra. Ebbôl azt a követ keztetést szûrte le, hogy a szeretet és a szerelem egyáltalán nem fennkölt, hanem mindössze fizikai meg nyilvánulás. Mikor e véleményét egy alkalommal felolvasta, még a mindig illemtudó, az etikett szabályait betartó Madame de Pom padourt is úgy felháborította, hogy legyezôjével jól elpáholta az illúzióromboló tudóst. Nem érte meg a kivégzését 1788-ban jelent meg utolsó nagy mûve, a Les Epoques de la Natur. Ebben határozottan kijelentette, hogy a Föld 74832 éves, és az emberek csak a földtörténet késôbbi szakaszában jelentek meg. Állításai megint csak csodálatot, meg lepetést és felháborodást okoztak, hiszen az egyház tanításai szerint bolygónk mindössze 6000 éves volt. Buffon kalkulációja szédületesnek tûnt, pedig valószínû, hogy készakarva sokkal kisebb számot adott meg, mint amennyire gondolt. Magántársaságban tízmillió évrôl beszélt, ami még mindig sem -
mi a mai becslésekhez viszonyítva, melyek szerint vén földgolyónk kora 4,6 milliárd év körül jár! Buffon 1788. április 16-án, 81 éves korában, krónikus vesebajban hunyt el. Éppen jókor hagyta maga mögött az árnyékvilágot, amelyet egy hosszú életen át oly nagy odaadással tanulmányozott. Az elkövetkezô for radalmi évek sok szenvedést hoztak Franciaországra, fôleg az arisztokráciára, és nem valószínû, hogy Buffon, a vagyonos nemesember elkerülte volna a vérpadot. Fia, Buffonet élete is ott végzôdött – mielôtt a guillotine kése alá hajtotta volna fejét, csak ennyit mondott: „polgártársak, a nevem Buffon”… Buffon elméleteinek javarésze ma már természetesen idejétmúlt, de szelleme tovább él: úgy gondolunk rá, mint a modern természettudomány úttörôjére. Emlékét szeretettel és tisztelettel ôrzi a francia nem zet és az egész tudományos világ. Bronzszobra ott áll az egykori Jardin du Roi, a mai Növények Kertjének közepén, és a kert egyik oldalát a Buffon utca határolja, mely nek majdnem minden épülete a Párizsi Természettudományi Múzeumhoz tartozik. Ez a csodálatos múzeum még ma is féltve ôrzi Buffon gyûjteményeit – de legyen ez témája inkább egy másik történetnek… Dr. Hangay György
25
26
