Budapesti Nyilatkozat az európai városok demográfiai és klímaváltozási kihívásairól a városfejlesztésért felelős főigazgatók részéről
Budapest, 2011. május 2.
(1) Az Európai Unió tagállamainak városfejlesztésért felelős főigazgatói elismerésüket fejezik ki a magyar elnökség erőfeszítéseiért, azokért az eredményekért, melyeket az európai városok fenntarthatóságát érintő legfontosabb kihívások elemzése során értek el. Tudatában annak, hogy a várostérségek számos egyéb fontos kihívással is szembe kell nézzenek, hangsúlyozzuk, hogy jelen Nyilatkozatban és Mellékletében foglalt ajánlások elsősorban a címben említett két témához kapcsolódnak. (2) Az európai várostérségek fenntarthatósága a hosszú távú fejlődés alapja. A Budapesti Nyilatkozat hozzá kíván járulni a tagállamok egyre erősödő együttműködéséhez a városfejlesztés területén, építve a Bristoli, Lipcsei, Marseille-i és Toledói Miniszteri Nyilatkozatokra. A Budapesti Nyilatkozatban elemzett kihívások hosszú távúak. A kihívások megfelelő kezelése érdekében szükséges a helyi, regionális, nemzeti és uniós szintű szakpolitikák közötti folyamatos koordináció és a közös fejlesztéspolitikai irányelvek kialakítására való törekvés. (3) A jelen dokumentumba foglalt állítások a magyar elnökség demográfia és migráció témájában elért eredményein, a klímaváltozásra vonatkozó városi megelőzési és alkalmazkodóképességet javító eszközein (mitigáció és adaptáció), illetve a területi kohéziónak, és így a felülvizsgált Területi Agendának a városi dimenzióján alapulnak. Jelen megállapítások nem kívánják megelőlegezni az egyes tagállamok álláspontját a jövőbeli uniós pénzügyi és jogi keretekre, illetve a strukturális alapok jogszabályainak tárgyalására vonatkozóan. A fenntartható európai fejlődés jelen kihívásai és hosszútávú céljai kapcsán a városok ügye megkerülhetetlen (4) A 21. század első évtizede alapvető változásokat hozott az európai fejlődés feltételrendszerében. A globalizáció és klímaváltozás hatásainak erősödése mellett a demográfiai változások is egyre sürgetőbb kihívást jelentenek a tagállamok és régióik számára. Az elmúlt évtized végére kialakult gazdasági és pénzügyi válság komolyan korlátozza a közszféra beavatkozási lehetőségeit, tovább mélyítve az Unió különböző térségei közti gazdasági és társadalmi különbségeket. (5) Az Európa 2020 Stratégia céljainak eléréséhez, vagyis az intelligens, fenntartható és befogadó növekedéshez a kis- és nagyvárosok is aktívan hozzájárulhatnak. A várostérségek a gazdasági fejlődés motorjai, az innováció központjai, ahol a társadalmi, gazdasági és területi kohézió megvalósítható, így az Európa 2020 Stratégia megvalósításában a városok szerepe kulcsfontosságú. A városok fenntarthatósága a hosszú távú fejlődés alapvető feltétele, mivel a városokat érintő társadalmi-demográfiai válság vagy az esetleges környezeti katasztrófák az Európai Unió teljes egészének gazdasági növekedését és társadalmi kohézióját veszélyeztethetik.
(6) Az egyes kihívások, és az Európa 2020 Stratégia céljai között fennálló kapcsolat aláhúzza az integrált megközelítésmód szükségességét, mind európai, mind nemzeti, regionális és helyi szinten. A lokális szintnek különösen nagy szerepe van a folyamatban, hiszen a helyiek rendelkeznek leginkább a konkrét eredmények eléréséhez szükséges tudással és innovációs képességgel. Ezért az európai várostérségeknek az integráció terepévé kell válniuk, mely megalapozza a nemzeti és európai szintű integrációs stratégiákat. (7) Az Európa 2020 Stratégia időtávján túl is támogatni kell a fenntartható Európa gondolatát. Ennek a víziónak az “európai város” közös jellemzőin kell alapulnia. A közös jellemzők között szerepel a területi kohézió, társadalmi integráció vagy a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés célkitűzése, továbbá a közpolitikák egységes terület-felhasználást eredményező városfejlesztésre gyakorolt befolyásolási képessége. Fontos szempont mindezek mellett az európai kis- és nagyvárosok sokféleségét alapul véve, az európai területi fejlődés közös értékeinek kérdése, mint a többközpontúság és kiegyensúlyozott területi struktúra szempontrendszere, valamint a városhálózatok és város-vidék kapcsolatok témája. Alapvető célként minden esetben az Unió egész területén a jóléti minimum elérésének biztosítása kell, hogy álljon. (8) Az elképzelések minél rövidebb távon való megvalósulása érdekében, az Európa 2020 Stratégia megvalósítása keretében további lépések megtétele szükséges. Az Európa 2020 Stratégia területi, gazdasági, társadalmi és környezeti szempontjai, valamint öt fő célkitűzése harmóniában és egyensúlyban kell, hogy álljon egymással a stratégia- és a megvalósítás szintjén egyaránt. A fenntartható európai városfejlődés fő kihívásai a magyar elnökség eredményeinek tükrében (9) A magyar elnökség keretében készült, a demográfiai- és klímaváltozás európai város- és területfejlődésre gyakorolt hatásait elemző tanulmányai felhívják a helyi, regionális, nemzeti és európai döntéshozók figyelmét a kihívások területi, gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket erősítő veszélyére. Az eredmények alapján a következő szempontokat kell figyelembe venni az integrált városfejlesztési stratégiák elkészítése során, annak érdekében, hogy a kihívásokat megfelelően lehessen kezelni: (10) A személyek Európán belüli szabad áramlása következtében a magasan képzett és tehetséges emberek a kevésbé fejlett területekről a fejlett régiókba költöznek. Ez a beáramlás hozzájárul az általános gazdasági fejlődéshez a magasan fejlett európai metropoliszokban, ugyanakkor növelheti ezekben a városokban az infrastrukturális, környezeti és társadalmi problémákat. Mindemellett ez a migrációs trend kedvezőtlen gazdasági helyzetet eredményez, “agyelszíváshoz”, és ezen keresztül a periférikus és elmaradott területek további elnéptelenedéséhez, valamint további elszegényedéséhez vezethet. Megállapítható tehát, hogy a magasan képzett munkaerő migrációja a területi egyenlőtlenségek további növekedésével fenyeget. A kedvezőtlen hatások az érintett területeken megfelelő politikák segítségével csökkenthetőek. Ennek fontos kritériuma a humán erőforrás képzése annak érdekében, hogy a városok és régiók vonzóbbá váljanak, és ezáltal a hanyatló régiók és a fejlett régiók közti különbségek csökkenjenek. (11) Minden régiónak képesnek kell lennie arra, hogy a nemzeti és helyi politikákkal összhangban meghatározza, milyen munkalehetőségek biztosítják számára leginkább a megfelelő jövőbeli növekedést. E kereteken belül szakpolitikákon átívelő integrált beavatkozások szükségesek, kiemelt hangsúlyt fektetve – az egyenlő hozzáférés alapelvét figyelembe véve – a megfelelő munkalehetőségek teremtésére, a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás eszközeivel. Annak érdekében, hogy egyes társadalmi csoportok vagy akár egész városok további elszigetelődését megakadályozzuk, nemcsak a magas képzettséget igénylő munkahelyek megteremtése a cél, hanem figyelmet kell fordítani az alacsonyabb képzettségű rétegek munkalehetőségeinek megteremtésére, valamint a hátrányos helyzetű – különös tekintettel a leromlott városrészekben koncentrálódó – társadalmi csoportok lakhatási és oktatási helyzetének fejlesztésére is. A
társadalmi integráció és a területi kohézió közvetetten és közvetlenül is hozzájárulhat ugyanis a régiók gazdasági növekedéshez. (12) Az egyes korcsoportok közötti romló arányok következményeit kezelni kell. Egy elöregedő társadalom a generációk közötti szolidaritás megbomlásához vezethet és további pénzügyi nyomást gyakorolhat a létező jóléti rendszerre. A városoknak és érintett szerveknek fel kell készülniük a társadalom korszerkezetének változásából következő új szükségletek kielégítésére, felfedezve a helyzetből adódó kihívások mellett a lehetőséget is. Ezzel párhuzamosan, a helyi szintről kiindulva támogatni kell a kiegyensúlyozottabb korszerkezetet célzó politikák bevezetését (beleértve a családbarát politikákat), valamint a magasabb gazdasági aktivitási arányt célzó intézkedéseket. (13) A klímaváltozásból adódó veszélyeket szintén kezelni szükséges, ugyanakkor a változásból adódó lehetőségek kihasználása itt is fontos szempont. A természeti erőforrások csökkenése (pl. víz vagy biomassza csökkenése) a klímaváltozás következtében néhány régióban mindennapi valósággá válik. Az egyre többször előforduló természeti és ipari katasztrófák (pl. folyók kiömlése, tengerszint emelkedése, hőhullámok, szárazság, elsivatagosodás, beleértve mindezek másodlagos hatásait az emberi egészségre és biztonságra, a megrongálódott infrastrukturális és műszaki berendezésekre) társadalmi, infrastrukturális, ipari és ökológiai vészhelyzetekhez vezetnek. A várostérségek népesség-, infrastruktúra, és gazdasági tevékenység koncentrációjuk miatt különösen sérülékenyek. A városoknak ugyancsak kiemelkedő szerepük van a klímaváltozás hatásainak mitigációjában is. Hatékony módszerek sokasága áll a klímabarát városok szolgálatában, melyek a városfejlesztés alkalmas eszközei lehetnek. A klímaváltozás hatásaira koncentráló megközelítésmód és az alkalmazkodóképességet célzó intézkedések (mitigáció és adaptáció) egyben lehetőséget is teremtenek az alternatív gazdasági növekedésre és a környezettudatosság növelésére. Javaslatok az európai, nemzeti és regionális szintű várospolitikák számára (14) A kis- és nagyvárosoknak kulcsszerepük van a demográfia és klímaváltozás kihívásaira adható válaszok kialakításában. Ezért alapvető, hogy a városok a kihívások kezelésére alkalmas várospolitikai eszközökkel rendelkezzenek. (15) A közösségi politikák – a kohéziós politika, környezetvédelmi, közlekedési, migrációs, energia, innovációs, vidékfejlesztési, foglalkoztatási, és szociális politikák – fontosak az Európán belüli gazdasági különbségek csökkentésében. Az EU politikák területi és városi dimenziója különösen fontos a városi területek fenntarthatóságának elősegítésében, mely a gazdasági növekedés kulcsfeltétele. Figyelembe kell venni a Toledoi Deklarációban foglaltakat, miszerint politikai prioritás, hogy az európai városokat képessé tegyük a jövőbeli kihívások kezelésére. Jövőbeli kihívások alatt jelen dokumentum elsősorban a demográfiai és klímaváltozás területi hatásait érti, valamint azon területi fejlettségi különbségeket, melyek különösen a leromlott és a városok határán lévő, nem fenntartható módon növekvő területek lakosságát, valamint a vidéki és perifériális területeken lévő csökkenő népességű városokat sújtják. (16) A fenntartható városfejlődés terén a nemzeti, regionális és helyi szintű irányelvek kidolgozása legalább olyan fontos, mint a kapcsolódó európai szintű politikák megfogalmazása. A tagállamoknak minden kormányzati szinten aktívan elő kell segíteniük az integrált, fenntartható városfejlesztési politikák kialakítását célzó törekvéseket. Támogatniuk kell a városokat a klímaváltozásból és demográfiai folyamatokból adódó kihívások kezelésében. Hozzá kell járulniuk a megfelelő jogi és ösztönző struktúrák kialakításához, mint például a megfelelő tervezési szabályrendszer megteremtése, vagy a széndioxid kvóta kereskedelem koordinálása. Fontos, hogy megfelelő fórumokon a tagállamoknak meg tudják osztani egymással tudásukat, tapasztalatukat és jó gyakorlataikat. A régiók, városok és városhálózatok folyamatba való tevékeny bevonása elengedhetetlen. (17) Az uniós szintű stratégiai tervezési dokumentumok (pl. a Közösségi Stratégiai Referenciakeret) területi és városi dimenzióját – amennyiben ez az EU szinten hozzáadott értéket képvisel – a következő programozási időszakban tovább kell erősíteni. A terveknek és
programoknak erős területi és városi dimenziót kell magukba foglalniuk, melyeket a nemzeti szintű fejlesztési programok kialakítása esetén is szükséges lesz figyelembe venni. (18) A városi és vidéki beavatkozásoknak ki kell egészíteniük a marginalizálódott közösségek integrációját célzó jövőbeni európai szintű stratégiák (pl. az Európai Keret a Roma Integráció Nemzeti Stratégiáihoz c. Európai Bizottsági kommunikáció) tervezését és megvalósítását, a további kirekesztés elkerülése és nagyobb fokú integráció elérése érdekében. Ilyen európai, nemzeti, regionális és helyi szintű beavatkozásoknak kell kiegészíteni a nemzeti, regionális és helyi társadalmi integrációt célzó politikákat. (19) A túlzsúfolt területek terjeszkedése és a periférikus régiók egyidejű elnéptelenedésének elkerülése érdekében – a Területi Agenda elveivel összhangban – a várospolitikáknak hozzá kell járulnia a többközpontú (policentrikus) városfejlődéshez, ami egy hatékonyabb, kiegyensúlyozottabb területi fejlődést céloz és egyben a közösségi források jobb felhasználását eredményezi. A policentrikus fejlődés elve szerint a kis- és középvárosok alapvető szerepet játszanak a tágabb területi egységük fejlődésében. A munkalehetőségekhez és közszolgáltatásokhoz való hozzáférhetőség szempontjából rendkívül fontos a városközpontok környező vidéki területekkel, illetve leromlott városrészekkel való összeköttetéseinek fejlesztése. A város-vidék egymásrautaltságának kérdése, valamint a leromlott városrészek terület-alapú megközelítése kizárólag az integrált kormányzás és a széles partnerségen alapuló tervezés megközelítésében értelmezhető és kezelhető. Ezért a várospolitikáknak válaszokat kell találniuk a város-vidék együttműködések élénkítésére, valamint az elérhetőség problémáinak javítására egyaránt. (20) Támogatjuk a fenntartható városfejlődés terén szerzett jó gyakorlatok megosztását és terjesztését a már létező európai városhálózatok és programok (pl. URBACT, EUKN, EUROCITIES) valamint városkutató hálózatok (pl. JPI Urban Europe) keretében, a felülről és alulról szerveződő hálózatokat egyaránt. Ezen kívül üdvözöljük a Régiók Bizottsága által támogatott Polgármesterek Egyezményét (Covenant of Mayors), mely több mint 2000 várost mozgósított, annak érdekében, hogy konkrét lépéseket tegyenek a klímaváltozás elleni harc és a fenntartható fejlődés érdekében. Támogatjuk a létező hálózatok közötti eredményesebb koordinációt, az erőforrások hatékonyabb kihasználása érdekében. Javaslatok a kis- és nagyvárosok, városi agglomerációk számára (21) Az európai városok szoros együttműködése és proaktív elköteleződése szükséges a fenntartható fejlődés valamennyi európai városi területet érintő kihívásainak hatékony kezelése érdekében. A fenntarthatóság koncepciója azt is jelenti, hogy a meghozott döntések és beavatkozások visszafordíthatók, illetve az ezekkel járó kockázatok a jövő generációi számára is kezelhetők maradnak. Miközben tehát az említett a kihívásokra keressük a választ, a városoknak olyan műszaki megoldásokat kell alkalmazniuk, melyek visszafordíthatók és nem jelentenek kezelhetetlen kockázatot lakosságuk számára. (22) A városok Európa szerte felismerték az integrált stratégiák fontosságát a kihívások kezelésében. Az ilyen különböző ágazatokat és területi szinteket integráló városi stratégiák felkínálják azokat az eszközöket, melyek egyensúlyt teremtenek a rövidtávú érdekek és a hosszú távú kihívások kezelésének előnyei között. (23) A többszintű kormányzás és partnerség kínálta lehetőségek fontosak a városi területek demográfiai és klímaváltozási kihívásainak kezelésében. Szükség esetén a stratégiai tervezésnek és döntéshozatali folyamatoknak a város-vidék partnerségen és a leromlott városrészek területalapú megközelítésén kell alapulnia. A városi problémák kezelését célzó, hatékony stratégiai tervezést hosszú távon nemzeti szintű és határokon átívelő eszközöknek és politikáknak szükséges támogatniuk (mint pl. határokon átnyúló kockázatmenedzsment, fenntartható fejlődés, és környezetvédelem, társadalmi befogadás, gazdasági versenyképesség). Az integrált városfejlesztési stratégiákat ebből a szempontból is erősíteni kell. A többszintű kormányzás keretein belül, a városoknak saját fejlődési útjukat kell járniuk. A városok az integrált fenntartható városfejlődés jó gyakorlatát alakíthatják ki azzal, hogy lakosaiknak és az érintetteknek lehetőséget biztosítanak a döntéshozatali folyamatban való részvételre.
(24) Ahol szükséges, biztatjuk a városokat az együttműködésre és a hálózatok kialakítására a regionális szinttől kezdve az európai szintig bezárólag, az URBACT program jó gyakorlatához hasonlóan. A közös részvétel remek lehetőség a városok számára a különböző nemzeti szintű várospolitikai stratégiák tervezéséhez és megvalósításához való hozzájáruláshoz. A városi részvétel lehetőségeit az EU következő programozási időszakán belül is meg kell teremteni. A városok bevonása és részvétele minden esetben a regionális és nemzeti keretek figyelembe vételével a szubszidiaritás elvének megfelelően kell, hogy történjen. Az eszközök kiválasztása az adott földrajzi jellemzőkhöz, politikai, kulturális és jogi-adminisztratív rendszerhez kell, hogy igazodjon. Ebben a kontextusban hasznos eszköznek tartjuk az Európai Referenciakeret a Fenntartható Városokért (RFSC) kezdeményezést, mely elősegíti a városok között a fenntartható városfejlesztésről szóló párbeszédet, az integrált gondolkodást és cselekvést. Ezért reményekkel várjuk az RFSC teszt fázisának eredményeit, melynek bemutatása a lengyel elnökség idején tartott Informális Miniszteri találkozón várható, 2011 végén. (25) A legfontosabb kihívásokból kovácsolható gazdasági lehetőségekkel élve, a városok helyi gazdaságfejlesztési politikát dolgozhatnak ki, amely kiaknázhatja a várostérség és tágabb környezetében fellelhető belső erőforrásokat, stimulálhatja a regionális piacokat, ezzel is elősegítve helyi munkahelyek teremtését. A városok szerepüket kitágíthatják azzal, ha az innováció motorjává válnak, és ezzel a zöld gazdaság növekedését támogatják. (26) Az Európai Unió tagállamainak városfejlesztésért felelős főigazgatói úgy gondolják, hogy a fenntartható, integrált és kiegyensúlyozott városfejlődés más aspektusain – különös tekintettel a belga elnökség alatt Ghentben elfogadott Toledoi Deklaráció megvalósítását célzó Akciótervre – az elkövetkező EU elnökségek vezetésével tovább kell dolgozni a jövőben is. (27) Felkérjük az EU szinten és tagállamokban a területi, városi és kapcsolódó ágazati politikákban dolgozó döntéshozókat és érintetteket, hogy vegyék figyelembe a Budapesti Nyilatkozatban foglalt javaslatokat. Ösztönözzük a Klímabarát városok kézikönyv és a Demográfiai folyamatok városfejlődésre gyakorolt hatásai c. összefoglaló anyag olvasóit arra, hogy adaptálják - ahol ez szükséges - e dokumentumok ajánlásait saját körülményeikhez és fejlesszék tovább, finomítsák és egészítsék ki mindezen tudást szükségleteiknek megfelelően. (28) Mindennek megfelelően a tagállamok városfejlesztésért felelős főigazgatói vállalják, hogy az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége keretében elkészült dokumentumokat terjesztik, illetve kompetenciáik és lehetőségeik függvényében további gondolkodást és vitát kezdeményeznek ezekről a témákról nemzeti, regionális és helyi szinten. (29) Az Európai Unió tagállamainak városfejlesztésért felelős főigazgatói a Budapesti Nyilatkozat mellékletében foglalt magyar elnökségi ajánlásokat tudomásul veszik.
Melléklet a demográfiai és klímaváltozási kihívásokkal küzdő fenntartható európai várostérségek helyzetével kapcsolatos Budapesti Nyilatkozathoz
A magyar elnökség a trió elnökség részeként a spanyol és a belga elnökség munkáját követve úgy döntött, hogy Európa távlati stratégiai jövőképe fenntarthatósági dimenziójának továbbfejlesztésére törekszik mind az Európa 2020 Stratégia, mind pedig hosszabb távú elképzelések figyelembevételével, a városokra és városi térségekre koncentrálva. A munka során a magyar elnökség az alábbi három tématerületen ért el eredményeket: 1. Az európai demográfiai és migrációs kihívásokkal kapcsolatosan szintetizáló tanulmányt készített „Az európai demográfiai folyamatok hatása a városfejlődésre” címmel, mely 2011. május 3-án egy vezetői szintű konferencián került megvitatásra. 2. A klímaváltozás városi területekre gyakorolt hatásai integrált szemléletben kerültek bemutatásra egy kézikönyvben, melynek címe: „Klímabarát városok – Kézikönyv az európai városok lehetőségeiről és feladatairól a klímaváltozáshoz kapcsolódóan”. 3. A területfejlesztés városfejlesztési dimenzióját erősítette a magyar elnökség az NTCCP hálózat (Network of Territorial Cohesion Contact Points) közreműködésével a Területi Agenda (Territorial Agenda) értékelése és felülvizsgálata során. A dokumentumot a tagállamok miniszterei informális értekezletükön, 2011. május 19-20-én hagyják jóvá „Az Európai Unió Területi Agendája 2020” címmel. A demográfiai kihívásokról és a klímaváltozásról készített dokumentumokat a Városfejlesztési Munkacsoport (Urban Development Group) 2011. februári találkozóján megvitatta, és a kötetek május 2-án a tagállamok főigazgatói értekezletén is bemutatásra kerültek. Az UDG ugyancsak részt vett a Területi Agenda felülvizsgálatában, és ennek eredményeként a területi kohézió és a várospolitika közti kapcsolat megerősítésre került. A magyar elnökség azzal, hogy hangsúlyosan kezelte a városfejlődés fenntarthatósági szempontjait, az integrált és fenntartható városfejlődés kapcsán kialakított közös európai gondolatot követte, építve a fenntartható közösségek definícióját adó Bristoli Egyezmény (2005), a fenntartható városfejlődés minden dimenzióját egyforma súllyal kezelő Lipcsei Charta, a klímaváltozás városfejlesztési hatásait hangsúlyozó Marseille-i Nyilatkozat (2008) és az integrált megközelítést fókuszba állító és az Európa 2020 Stratégia városi szintű megvalósítását elemző Toledo Deklaráció (2010) eredményeire. Mindezek alapján a magyar elnökség a következő javaslatokat terjeszti elő: 1. A demográfiai változásokkal szembesülő városok és várostérségek A demográfiai változás Európa számára a következő évtizedek egyik legnagyobb kihívását jelenti. A demográfiai változások hatására át fog alakulni az európai társadalom, és létrejön egy új gazdasági és társadalmi környezet. Hosszú távon az európai lakónépesség száma csökkenni fog, korstruktúrája elöregedik és etnikai összetétele átalakul. A fejlett és a fejletlenebb régiók közti különbségek erősödése várható a demográfiai változások hatására. Gyakorlatilag minden városi térséget érinteni fognak a változások akár a népesség csökkenése, vagy dinamikus növekedése, akár a bevándorlás, vagy az elvándorlás, akár az öregedés vagy a csökkenő gyermekszám révén. A demográfiai változásokkal foglalkozó tanulmány, melyet a magyar elnökség készített, feltárta a változások mögött rejlő okokat, beleértve azokat is, amelyek a helyi szintet érintik, ezért várospolitikai válaszokat igényelnek
A demográfiai tényezők – a gazdasági tényezőkkel kombinálva – nagyon különböző városfejlődési utakat fognak eredményezni Európa-szerte. A következőkben három típusú várható fejlődési utat mutatunk be: • Dinamikusan növekvő városok: Hosszú távon is lesznek olyan városok, melyek jelentős népességnövekedést tapasztalnak majd gazdasági vonzerejük miatt. Ezek a – többnyire nagyobb méretű – városok Észak-nyugat, valamint Dél-Európában szorosan kötődnek a világgazdasághoz. Minthogy a gazdasági potenciál a legfontosabb olyan tényező, mely növekvő bevándorlást eredményez (amely bevándorlók többnyire fiatalabbak és magasabb termékenységi rátával bírnak) ezért ezek a városok tartósan befogadók lesznek a bevándorlás szempontjából (mind a harmadik országbeli, mind pedig az Unión belüli migráció tekintetében). Ez a tény ugyanakkor komoly problémákat vetít előre az etnikai diszkrimináció és a területi szegregáció vonatkozásában. Ezen városoknak a következőkre javasolt koncentrálniuk: o megfelelő integrációs stratégiákat kell alkalmazni, amelyek biztosítják, hogy a bevándorlók a társadalmi élet minden területén részt vehessenek (munka, oktatás, egészségügy, megfizethető lakhatás) és ugyanakkor képessé kell tenni őket, hogy felelőssé váljanak a saját integrációjuk iránt; o kezelni kell az infrastruktúrára és közszolgáltatásokra nehezedő nyomást, valamint a növekvő népességszámból adódó növekvő laksűrűséget. • Stabil népességgel bíró városok: városok, amelyek megfelelően erős gazdasági háttérrel, ugyanakkor stabil vagy enyhén növekvő/csökkenő népességgel bírnak. Ebben a kategóriában nagyon sokféle város található, nagyon különböző demográfiai paraméterekkel, mint az öregedés, mérsékelt ki/bevándorlás, a munkaerő csökkenése. Ezen városoknak a következőkre javasolt koncentrálniuk: o a munkaerőpiaci feltételek javítása, annak elkerülése érdekében, hogyha a kedvezőtlen demográfiai folyamatok felgyorsulnának, ne alakuljon ki visszafordíthatatlan gazdasági csökkenés; o rugalmas városfejlesztési stratégia kialakítása, amely elsősorban ugyan az elöregedés kérdésére koncentrál, de lehetőséget hagy a változásra, ha a bevándorlási hullám erősödik, és a lakosság újra növekedni kezd. • Jelentősen hanyatló városok: városok, amelyekben mind demográfiai, mind gazdasági jellegű csökkenés tapasztalható. Ezen területek (valamint azon területek is, ahol az inaktív lakosság arányának növekedése és a lanyhuló gazdasági növekedés kapcsolódik a népesség nominális számának növekedéséhez) elsősorban Kelet-közép Európában és Nyugat-, Észak- és Dél-Európa perifériáin találhatóak. Ezen városoknak a következőkre javasolt koncentrálniuk: o a gazdasági alapok újragondolása, új, innovatív és fenntartható gazdasági tevékenység kialakítása, valamint a városok vonzóbbá és innovatívabbá tétele; o a feleslegessé vált infrastruktúra, közszolgáltatások és lakáspiac részleges visszafejlesztéséhez való alkalmazkodás; o a közszolgáltatások, információ, tudás elérésének biztosítása területi, térségi értelemben az egyének, közösségek és vállalkozások számára. Mindezen specifikus, várostípushoz kötött politikákon felül vannak olyan lépések is, amelyek minden városi térség számára ajánlhatók, függetlenül attól, hogy milyen speciális demográfiai és gazdasági csoportba tartoznak. Javasoljuk: • helyi munkaerőpiaci programok megvalósítását, annak érdekében, hogy a meglévő, de jelenleg nem aktív lakossági tartalékokat is aktivizálni lehessen, és így csökkenjen az elöregedésből és elvándorlásból fakadó munkaerő kiesés; • családbarát környezet kialakítását, és a családbarát társadalmi környezet erősítését annak érdekében, hogy a családok több gyermeket vállaljanak és a városi területeken maradjanak;
• a helyi gyermekintézmények működésének erősítését annak érdekében, hogy a gyermekvállalás feltételei javuljanak, és a szülők munkavállalása könnyebbé váljék; • a lakáspolitika és várostervezés során olyan mechanizmusok alkalmazását, amelyek korban, családszerkezetben, és társadalmi összetétel szempontjából vegyes lakóterületeket eredményeznek; • új és jobb minőségű szolgáltatások biztosítását az idősödő népesség számára (szociális ellátás, egészségügy, kultúra, közlekedés, akadálymentes környezet, stb.); • olyan kulturális és társadalmi programok megvalósítását, amelyek erősíthetik a társadalmi kohéziót, és a helyi közösséget fejlesztik, ugyanakkor tiszteletben tartják a kulturális sokszínűséget és csökkentik a társadalmi feszültségeket; • biztonságos városi környezet biztosítását annak érdekében, hogy csökkenjen a területi szegregáció, és javuljon a lakosok életminősége. Nemzeti és európai szintű feladatok a demográfiai kihívások kezelésében Minthogy a demográfiai folyamatok erősíthetik az amúgy is meglévő területi különbségeket Európa fejlett és fejletlen régiói között, különleges erőfeszítésekre van szükség – a nemzeti területfejlesztési politikák, a kohéziós politika, valamint a vidékfejlesztési politika segítségével – e folyamatok enyhítésére. Ez nemcsak értékválasztás kérdése, hanem egy gazdaságilag megalapozott döntés, mivel a leszakadó régiók gazdasági potenciálja jelentős lehet. Az aktív korú munkaerő kínálatában várható jelentős visszaesés kezelése érdekében nagyon fontos a munkaerőpiaci aktivitás emelése. Sok eszköz áll rendelkezésre ennek érdekében a rugalmas munkafeltételek biztosításától az inaktívak képzéséig, és a társadalmi beilleszkedés elősegítéséig, melyeket részben az Európai Unió is támogat. Annak érdekében, hogy a természetes szaporodás ütemének csökkenése által eredményezett problémákat enyhíteni lehessen, prioritást kell, hogy kapjanak azok a politikák, amelyek magasabb gyermekvállalást eredményeznek (pl. rugalmas munkavállalási feltételek, közszolgáltatások támogatása, alapvető anyasági ellátások). A demográfiai kihívások kezelése érdekében Európának egy új, generációkon átívelő szolidaritást kell kialakítania. A harmadik országokból történő bevándorlásban rejlő lehetőségeket aktívabban kell kihasználni, és ennek érdekében a nemzeti migrációs politikáknak figyelembe kellene venniük az alattuk elhelyezkedő szintek (régiók, városok) érdekeit.
A demográfiai kihívások és az EU 2020 Stratégia fő céljai: A demográfiai kihívások szempontjából a következő kapcsolódási pontok határozhatók meg az Európa 2020 Stratégia céljaival: • Az elöregedés gazdasági hatásai ellen a leghatásosabb módon az aktív korú (20-64 éves) állampolgárok aktivitási szintjének 75%-ra való emelésével lehet harcolni (1. cél). Annak érdekében, hogy ezt elérhessük, a leginkább sérülékeny csoportokat (pl. idősek, fiatalok, nők, etnikai kisebbségek) hatékonyabban kell bevonni a munkaerőpiacra. • Az iskolai lemorzsolódási ráta 10%-os csökkentése (4. cél) hozzájárulhat a magasabb munkaerőpiaci aktivitáshoz és a szegénység visszaszorításához (5. cél: 20 millió ember kivezetése a szegénységből). Mindezen célok a demográfiai politikák fókuszában is állnak, mely politikák a fiatalok oktatásba való integrációját és a szegénység és kirekesztettség alacsonyabb szintjét célozzák.
2. Klímabarát városok Napjaink másik fontos globális kihívása a klímaváltozás, mely jelentős hatást gyakorol az európai városok lakóinak életére. Magyarország e kérdésben a Klímabarát városok kézikönyvvel kíván hozzájárulni a városok támogatásához a klímaváltozás elleni küzdelemben. A klímaváltozás hatása a városokra Európa lakosságának háromnegyede városokban él, melyek szerepe elvitathatatlan a klímaváltozás szempontjából. A városok felelősek a globális energia-felhasználás és a szennyezőanyag-kibocsátás 60-80 százalékáért. Európában az összes üvegházhatású gáz kibocsátás 69 százaléka keletkezik a városokban. Ugyanakkor az urbanizált térségekben koncentrálódnak a kiváltó okok mellett a káros hatások is. A városok cselekedhetnek A városok alapvető szerepet játszanak a globális klímaváltozás elleni küzdelemben a kibocsátáscsökkentés, a megelőzés és az alkalmazkodóképesség növelése terén. A városi szintű intézkedések és helyi akciók a klímaváltozás káros hatásai elleni felelősségvállalás a fenntarthatóság kiemelt részét jelentik. A témára vonatkozó nemzeti és EU-s politikákkal összhangban, a gazdasági szereplőkkel és társadalmi szervezetekkel együttműködve, a városok vezetői valóban képesek megfelelő lépéseket tenni, intézkedéseket hozni a klímaváltozás káros hatásainak megelőzésére, valamint az azokhoz történő alkalmazkodásra. Földrajzilag igen változatosak a klímaváltozással kapcsolatos kihívások az Európai Unió területén belül is, nincsenek egységes modellek a követendő irányelvekre és általánosan alkalmazható megoldások sem állnak rendelkezésre. Azonban számos megközelítés és potenciális eszköz létezik, amelyek megfelelő adaptációval a legtöbb esetben eredményesen alkalmazhatók. A városok cselekvési hatóköre kiterjed a városfejlődés és üzemeltetés majd minden szegmensére, intézményei és lakosai mindennapi életéig bezárólag. Az állami költségvetési megszorítások következtében a gazdasági szereplők egyre fontosabb szerepet játszanak, így a helyi önkormányzatoknak is ki kell alakítaniuk a zöld gazdaságra és a helyi gazdaságfejlesztésre irányuló ösztönzési módszereiket. A klímabarát városok pillérei Integrált megközelítés és irányítás A helyi hatóságok számos olyan közvetlen eszközzel rendelkeznek, mint például az intézményrendszerek, helyi szabályozások, adók, pénzügyi ösztönzők és beruházások, melyeket a városi klímavédelem érdekében, a megelőzés és az alkalmazkodás területén egyaránt alkalmazhatnak. Elsősorban az összehangolt, integrált stratégiák, és az irányítási szempontok fontosságát kell kiemelni. Klímapartnerség és többszintű kormányzás a városokban A városok számára széleskörű, rendszeres és szervezett partnerség létrehozása ajánlatos, amely a következőket veszi figyelembe: • Együttműködés a város működését érintő nemzeti, regionális hatóságok és önkormányzatok között, összhangban az ágazati politikákkal. • A városi klímapolitikát széles körre épülő, tartós és jól szervezett partnerség keretében kell kialakítani, mely bevonja a lakosságot, valamint a civil és gazdasági szereplőket egyaránt. • A klímabarát szempontok integrálása a szabályozástól a lakosság és a gazdasági szereplők tájékoztatásán és ösztönzésén keresztül egészen a közszolgáltatások működtetéséig, minden téren. A városi önkormányzat minél több szakterületre támaszkodhat, annál erősebb városi klímapolitikát tud kialakítani. • A városi klímapolitika kialakításának fontos eszköze lehet a gazdaságpolitika, amennyiben az képes a zöld gazdaság céljait és elveit követni, valamint a lokális erőforrásokra épülő helyi gazdaságot erősíteni.
•
A klímapolitikai kezdeményezésekről felhalmozódott tudás és tapasztalatok cseréje a városok, valamint a nemzeti és EU-s intézmények között, lehetőség szerint a városhálózatokon keresztül.
Klímatudatos tervezés az integrált stratégiákban A városoknak az alábbi elvek szerint érdemes integrálniuk az éghajlati szempontokat stratégiáikba: • A városi klímatervezés, a városfejlesztés, és az irányítási folyamatok összekapcsolása többszintű megközelítésen keresztül, tekintettel a kibocsátás csökkentésre és az adaptációra. • Hasonlóan a fenntarthatóság gyakorlatának integrálásához, a városi klímatervezés szempontjait is be lehet építeni a város különböző ágazati, tervezési programjaiba horizontális szempontként. Az aktuális környezeti vagy fenntarthatósági integrációs eljárások szintén alkalmasak ennek megvalósítására (pl. stratégiai környezeti vizsgálatok). • A klímaváltozást a városok stratégiai tervezés folyamatának minden lépésénél figyelembe kell venni (helyzetfeltárás, célok- és eszközök kijelölése, a témafeltárás és a végrehajtás megtervezése). Klímabarát városszerkezet kialakítása a várostervezés és az övezeti tagolás révén A városoknak törekedniük kell: • a kompakt városszerkezet megteremtésére, melyben intenzív együttműködés zajlik a szereplők között, mérsékeltek a közlekedési távolságok, és a hatékony energia felhasználás szerint korlátozott az urbanizált területek terjeszkedését; • a városszerkezet tagolására beépítetlen területekkel, zöldterületekkel és a természetes szellőzést biztosító zónákkal; • a városon belüli és város körüli utazási szükséglet mérséklése érdekében optimalizálni kell a munkahelyek, lakóövezetek, szolgáltatási és közlekedési hálózatok elhelyezkedését; • a többközpontúság kiépítésére nagytérségi, és városszerkezeti szinten egyaránt; • a városi zöldterületek minőségi bővítésére, hálózatba szervezésükre; • magánberuházások esetén a barnamezős területek (használaton kívüli ipari területek) előnyben részesítésére, a városi és zöldmezős beruházások háttérbe szorítására. Város és vidéke együttműködés A helyi önkormányzatoknak és az érintett társadalmi szereplőknek érdemes együttműködniük annak érdekében, hogy: • fokozzák a város és vonzáskörzetének szereplői közötti együttműködést a város szétterülésének megakadályozása érdekében; a beépített területek összenövésének megakadályozásában, valamint az energiafelhasználás és az ökológiai funkciójú területek további visszaszorulásának elkerülésében; • lelassítsák a városok szétterülését, megakadályozva a városkörnyéki, vidéki és természetes zöldterületek gyors átalakulását; továbbá, hogy a tömegközlekedési vonalak köré összpontosítsák az elkerülhetetlen terjeszkedést; • a városban élők élelmiszer-szükségletét mind nagyobb arányban a szűkebb és tágabb térség mezőgazdasági termelői biztosítsák, az értékesítési lánc ily módon rövidüljön és lehetőleg a térségen belül maradjon. Hátrányos helyzetű csoportok és társadalmi következmények A hátrányos helyzetű csoportok támogatása érdekében, és a társadalmi kohézió szem előtt tartásával, a városoknak a következőket szükséges tenniük: • Fokozottan kell figyelembe venni a körülmények megváltozásához nehezebben alkalmazkodó, hátrányos helyzetű társadalmi csoportok érdekeit és az őket érő kockázati tényezőket. A városokban élő, hátrányos társadalmi helyzetű lakosságot a klímaváltozás negatív hatásai különösen veszélyeztetik.
• A városok legyenek fokozott figyelemmel a megelőző és adaptációs intézkedésekkel járó, lehetséges negatív társadalmi hatásokra, és előfordulásuk esetén tegyenek ellensúlyozó lépéseket, különösen a hátrányos helyzetű városi övezetekben. Klímabarát építészeti megoldások A helyi építészeti megoldások szabályozása és fejlesztése érdekében a városoknak a következőkre érdemes kiemelt hangsúlyt fektetni: • Károsanyag kibocsátás csökkentés hatékony épületenergetikai megoldásokon keresztül (pl. passzív házak, alacsony szén-dioxid kibocsátású épületek). • A háztartások és közterek energiafogyasztásának mérséklése (fűtés, hűtés, világítás), alternatív energiaforrások támogatása (pl. nap- és geotermikus energia). • Víztakarékosság és víz-újrahasznosítási megoldások alkalmazása az építészetben. • Az épületek és közterek felkészítése a szélsőséges időjárási eseményekre. • Teljeskörű energia – költség – károsanyag-kibocsátás kiértékelés készítése az épületek teljes életciklusára, a tervezési szakasz során. Klímatudatos magatartás és életmód A helyi hatóságok számára előnyös, ha fokozzák a lakosok szerepvállalását a fenntarthatóság kialakításában. A személyes hozzáállást pozitívan befolyásolhatja az oktatás, a kultúra, az ismeretterjesztő kampányok, események, annak érdekében, hogy erősítsék a következőket: • közös felelősségtudat a városi környezet állapotáért és közös társadalmi értékek kialakításáért; • a fenntarthatóságot szem előtt tartó életmód: utazási, fogyasztási szokások és piaci keresleti igények kialakítása; • a klímaváltozás következményeinek megismertetése, és tapasztalatcsere a szennyezőanyagkibocsátás csökkentéséről és az adaptációs technikák lehetőségeiről, eszközeiről; • helyi erőforrások hasznosításának és lokális kereskedelmének ösztönzése; • a helyi közösségek tudatosságának fokozása, a lakosok összetartásának erősítése társadalmi, kulturális és egyházi intézményeken keresztül. A klímabarát városok ágazati pillérei • A városok sokat tehetnek a helyi, városi és vidéki piacok támogatásával a klímaváltozás káros hatásai ellen, a lokális igények helyi forrásokból történő kielégítésével; • Klímabarát, alacsony szén-dioxid kibocsátású, versenyképes és biztonságos városi tömegközlekedés kialakítása, a gyalogos és a kerékpáros közlekedés előtérbe helyezésével, valamint a szolgáltatások technikai alkalmazkodása a klímaváltozáshoz (pl. árnyékolás, légkondicionálás, infrastrukturális elemek); • Biztosítani kell a hatékony és energiatakarékos városirányítást, kombinálva a zöld és a helyi energia előállítást a helyi gazdaság fejlesztésével, megújuló energiák felhasználásával és a városi hulladékból előállított biogáz alkalmazásával; • A városi vízgazdálkodási rendszer természetes hidrológiai adottságokra épülő üzemeltetése, szoros együttműködésben a vízgyűjtő terület többi településével; • A katasztrófavédelem és az egészségügy felkészítése az egyre gyakoribb és jelentősebb természeti és környezeti katasztrófák kezelésére (árvíz, hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék, tengerszint emelkedés, hőhullámok, vízhiány, ipari katasztrófák, havária helyzetek), valamint a váratlan egészségügyi, környezetbiztonsági és katasztrófa helyzetekre.
A klímaváltozás kihívásai és az Európa 2020 Stratégia főbb célkitűzései Az Európa 2020 Stratégia főbb mutatóinak célértékei a klímaváltozáshoz kapcsolódó városfejlesztési beavatkozások hangsúlyos támogatásával érhetők el: • A ‘20/20/20’ klíma és energia célkitűzése (3. célkitűzés: az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, az energiahatékonyság növelése, és a közvetlen megújuló forrásokból származó energiaellátás támogatása) közvetlen kapcsolatban áll a városokkal, mint az üvegházgáz-kibocsátásért és magas energiafogyasztásért leginkább felelős területekkel. • Az 1. célkitűzés, mely a foglalkoztatottsági ráta 69%-ról 75%-ra emelését célozza az aktív korú (24-64 évesek) lakosság körében a zöld gazdaságon és helyi gazdaságfejlesztésen keresztül, melyek a klímabarát városok gazdaságpolitikájának kulcsfontosságú elemei. A környezetbarát gazdasági fejlesztések nagy munkaerő-intenzitásúak, képzett és képzetlen munkaerőt egyaránt igényelnek. • A városok klímabarát fejlesztési és irányítási lépései jelentősen hozzájárulhatnak a 2. célkitűzés megvalósításához a K+F tevékenységek körében történő beruházások növelésével (az EU GDPjének 3%-ára). A sokszor technológia-igényes megelőző és adaptációs intézkedések folyamatosan fejlődő, tudományos és műszaki háttere innovatív megoldásokat kíván. A hozzájuk kapcsolódó, gyorsan terjedő innovációk gyakran helyben jönnek létre, illetve helyi integrációt és fejlesztést igényelnek. Másfelől, a klímaváltozás, különösen városi vonatkozásban, számos alkalmazott kutatást követel globális, regionális, de elsősorban helyi szinten. • A szegénységben élő és gyakran kirekesztés által is sújtott társadalmi csoportok érzékenyebbek a klímaváltozás negatív hatásaira. A városok klímaváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedései – különösen akkor, ha számításba veszik a megfizethetőséget és a rossz anyagi körülmények között élő társadalmi csoportok különleges helyzetét – sokat tehetnek a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok életkörülményeinek javításáért is. Ezek az erőfeszítések új lehetőségeket teremthetnek az 5. célkitűzés számára, kiemelve ezen csoportokat a szegénységből, ezzel hozzájárulva a szegénységi küszöb alatt élő európaiak számának csökkentéséhez (a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel sújtott vagy fenyegetett emberek számát az 5. célkitűzés legalább 20 millióval tervezi csökkenteni).
3. A városok tágabb területi szempontjai - az EU Területi Agendájának városi dimenziói A magyar EU elnökség során a területi tervezésért és területfejlesztésért felelős miniszterek, együttműködve az Európai Bizottsággal felülvizsgálták a 2007-ben elfogadott Területi Agendát, és elfogadták az új, az Európai Unió Területi Agendája 2020 (TA2020) verziót, amely az európai területi kohézió elősegítésének politikai keretét jelenti. A magyar EU elnökség a város- és területfejlesztési politika integrációja érdekében erősítette a TA2020 városi dimenzióját. A felülvizsgált Területi Agenda hangsúlyozza az EU politikák, nemzeti, regionális és városfejlesztési politikák közötti kapcsolat fontosságát. A városfejlesztést illetően a TA2020 deklarálja, hogy a városfejlesztésért felelős miniszterek által a Lipcsei Chartában, valamint a Marseille-i és Toledói Deklarációban lefektetett célok és megfontolások figyelembevétele szükséges a területpolitika-alakítás valamennyi szintjén. Noha a TA2020 valamennyi kihívása érinti a városokat és hatással van a városi területekre, a következőek különösen fontosak: • Európa növekvő és területileg differenciált demográfiai kihívásokkal szembesül. Az elöregedés és elnéptelenedés számos régiót érint. Az EU bővítést követően jelentős Európán belüli migráció indult meg valamint a kevésbé fejlett Európán kívüli országokból is jelentős a bevándorlás, amely különleges kihívást jelent a városi területek számára. • A gazdasági-társadalmi körforgásból történő kirekesztettségnek erős területi vetülete van. A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok és etnikai kisebbségek gyakran koncentrálódnak egyes városi és vidéki térségekben, ennek eredményeként integrációjuk nem valósul meg. Ezek a területek általában nagyobb adminisztratív egységek részei, ezáltal rejtve maradnak a hivatalos statisztikákban. A TA2020 támogatja a városi központok elérhetőségének javítását a perifériákról, különösen ott, ahol a társadalmi és gazdasági hátrányok halmozódása a sérülékeny csoportok területi szegregációját eredményezi. • Az urbanizáció és a városi szétterülés – különösen, ha koordinálatlan formában valósul meg – számos környezeti problémát okozhat, és hozzájárul a magas, fenntarthatatlan energiafogyasztási arányokhoz. A területhasználat megváltozása, az urbanizáció és tömegturizmus a kulturális örökséget és táji értékeket veszélyezteti, az élőhelyek és ökológiai folyosók széttöredezéséhez vezethet. A TA2020 prioritásai közül a policentrikusságnak központi szerepe van. A TA2020 szerint az EU többközpontú területfejlesztése kulcsfontosságú a területi kohézió eléréséhez. A legfejlettebb városok és régiók kiegyensúlyozott funkciómegosztása, és policentrikus együttműködése hozzáadott értéket hordoz és a tágabb régiójuk fejlődéséhez is hozzájárul. A városfejlesztési politikának ezért szintén fontos szerepe van a területi fejlődés megerősítésében. A policentrikus területfejlesztési politikának elő kell segítenie az EU területi versenyképességét a “Pentagon” területén kívül is. A TA2020 bátorítja a városokat, hogy építsenek innovatív hálózatokat, amely lehetővé teszi számukra, hogy az európai és globális versenyben helytálljanak. A TA2020 bátorítja a városok integrált fejlesztését, és javasolja a városfejlesztésben és rehabilitációs politikában az integrált és többszintű megközelítés alkalmazását. A városok együttműködése és kapcsolatépítése hosszú távon hozzájárulhat a városrégiók intelligens fejlődéséhez. Ennek megfelelően a városoknak adminisztratív határaikon túl kell tekinteniük, és a funkcionális várostérség egészét kell figyelembe venniük. A város-vidék kölcsönös egymásrautaltságot a partnerségen alapuló integrált tervezéssel kell kezelni. A rurális területeken a kis- és közepes méretű városok fontos szerepet töltenek be, ezért fontos a városi központok elérhetőségének megteremtése a rurális térségekből a munkahelyek, szolgáltatások és közszolgáltatások hozzáférésének biztosítása érdekében. A TA2020 kifejezi, hogy a területi kohézió megvalósítása kiterjedt együttműködést igényel a különböző szakpolitikák és szereplők között. A dokumentum szerint a városok kulcsszereplői a TA2020 megvalósításának, akárcsak a területi kohézió megerősítésének. Ezért a TA2020 bátorítja a régiókat és városokat, hogy az integrált stratégiákat és területi terveket dolgozzanak ki és fogadjanak el, amelyek növelik a beavatkozások hatékonyságát az adott területen. A koordináció és tervezési mechanizmusok mellett a figyelemfelhívás és területi információk biztosításának rendszere, módszertani támogatás szükségesek. A TA2020 üdvözli az Európai Referenciakeret a Fenntartható Városokért kidolgozását, mint egy nyitott és rugalmas eszközt, amely segíti a városokat a fenntarthatóbb és befogadóbb fejlődésben.
