Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Építőművészeti Doktori (DLA) Iskola
HAGYOMÁNYOS ÉS KORTÁRS Építészeti értékeink kontinuitása
Féléves kutatási beszámoló 2010/2011/2 Készítette: Csíki Barna Témavezető: Sugár Péter DLA Középülettervezési Tanszék
Féléves kutatási beszámoló
2010/2011/2
2009/2010/1 HELY-HELYZET-ANYAGHASZNÁLAT A kutatási munkám folyamán az adott épületek és környezetüknek kapcsolatát vizsgálom az építőanyagok vonatkozásában. A hozzám közelálló Székelyföldi viszonyok, helyzetek, kapcsolatok vizsgálatával szándékozom feltárni témám mondanivalóját. A főbb gondolatok, amelyek mentén haladnék a dolgozatom folyamán: Építészeti hagyomány megértése, tanulságainak vizsgálata. A múlt továbbélésének lehetőségei. A formák, anyagok, technikák átörökítése, példáinak vizsgálata. (hazai, külföldi: Svájc, Finnország) Aktuális helyzet feltérképezése. Tanulságok összegzése, javaslatok kidolgozása adott szituációkra.
2009/2010/2 HELY-ANYAGHASZNÁLAT Régi és új faépítészet A féléves kutatásom középpontjában továbbra is az építészet helyből és anyagból való táplálkozása áll. Elsősorban az érdekel, hogy a hagyomány hogyan él(hetne) tovább a kortárs mai építészetben, és ennek milyen meglévő mai példái vannak. E félévben szűkítve a kört, a fával való építés, múltját - jelenét vizsgálom különböző területeken, különböző részletességgel. Dolgozatomat a Székelyföldi hagyományos faépítészet vizsgálatával kezdem. A vizsgálat során egy kiválasztott épületet dolgozok fel a lehető legnagyobb részletességgel. Az épület formai-, anyaghasználati-, épületszerkezettani-, felhasználási-, valamint építéstechnológiai sajátosságait vizsgálom. Ez számomra a letapogatást, a jobb megismerés egy módját jelenti. A továbbiakban a kortárs székelyföldi, erdélyi, faépítészeti példáival foglalkozom. A dolgozat végén néhány nyugat-európai példát is bemutatok a témával kapcsolatban.
2. oldal
Féléves kutatási beszámoló
2010/2011/2
Bevezetés: Az előző félévek során, mint fiatal építésztervező, munkám megalapozása érdekében, próbáltam megérteni azt a kontextust melybe praxisom során illeszkednem kell majd. Ez az ismerkedést a népi építészettel való találkozással kezdődött (még egyetemi hallgató koromban, felmérő táborok, Küküllő-, Nyikó,Homoród-mente) és folytatódott a hagyományos fával való építés megismerésével. A végcél a hagyományos és a kortárs fával való építés közti kapcsolat megtalálása, elemzése, megvalósult példák alapján. A témával kapcsolatban viszonylag kevés értékelhető példát találtam, és ezáltal kezdtem úgy érezni, hogy egy ideát keresek, amely az adott építészeti környezetben még nem igazán valósult meg. A Doktori Iskolában eltöltött első év utáni nyáron volt szerencsém Székelyudvarhelyen dolgozni két hónapig. Az irodában eltöltött idő közelebb vitt azokhoz a dolgokhoz, amelyeket eddig csak távolságból tárgyaltam, a közvetlen tárgyi fizikai környezetük hiányában. A megelőző félévekben szerzett ismeretek alapján és a konkrét, valós építőipari élmények hatására úgy döntöttem, hogy az elméletgyártás helyett, sokkal nagyobb szükség lenne az aktív beavatkozásra, olyan programok szervezésével, amelyek pozitívan befolyásolják a kialakuló kortárs építészeti helyzetet, és segítik a hagyományos és a kortárs építészet közti kapcsolat megvalósulását. Ezen rendezvények mentén számomra is sokkal közelebbről kibomlik az a kontextus, amelyet megértve következtetéseket vonhatok le a továbbhaladás érdekében.
Előzmények: Ebben a félévben az aktív beavatkozást egy kiállítás szervezése jelentette. A kiállítás szervezés folyamata, és a köré szervezett beszélgetés, lehetőséget nyújtott számomra a konkrét helyzet tiszta forrásból való megismerésére, és a kapcsolatteremtésre. A kiállítás részletes ismertetés előtt néhány alapgondolat, amely a féléves témámmal kapcsolatban foglalkoztat. Az építészet alakulását, a folyamatot a múlttól a jelenig erősen meghatározza az aktuális társadalmi összetétel. Fontos figyelembe venni a megváltozott életstílust, a megélhetés lehetőségeit, foglalkoztatottságot. A kezdetben kézműves céhekből álló gazdasági élet, láthatóan sajátos hangulatú városképet alakított ki, amely napjainkban is leolvasható a város, központi részén elhelyezkedő épületeiről. „Az új világ” beköszöntével iparosodni kezdett a város és ennek köszönhetően magához szippantotta a környező falvak lakósait, melyek ezáltal elnéptelenedtek és megindultak a pusztulás fele. Ez a történelmi borzalom a falvakra valamit a városra is rányomta markáns jeleit. A fejlődés addigi egyenletes folyamatába egy több évtizeddel később is látható törés következett be. Aztán következett a rendszerváltás, az ipar halála, a felosztás kezdete. A magántulajdon dominanciája nagyon heterogén gazdasági szövet hozott létre, amely a nyugathoz hasonlóan minden igényre tud válaszolni, még arra is amire igazából nem lenne szükség. Esetünkben az építőanyagok kavalkádja az, ami leginkább meghatározza az építészet alakulását. Az építészet alakulásának fontos részét képezi az elérhető építőanyag. A „határtalan szabadságunkat” (még az elérhető mindenség világában is) diktatórikusan korlátozza, és meghatározza a rendelkezésre álló anyagok tárháza. Jó példa erre megfigyelni különböző korban épület épületeket, hogy mennyire egyszerűen megállapítható az építés kora a felhasznált építőanyagok vizsgálatának 3. oldal
Féléves kutatási beszámoló
2010/2011/2
segítségével. Ez egy viszonylag egyszerű és követhető dolog, a probléma csak akkor áll elő, amikor nem a rendszer használja fel az alkotó elemét, hanem az alkatrész befolyásolja a rendszert. A számomra nagyon meglepő az volt, amikor azt vettem észre, hogy az emberek szívesebben építenek messzi földről, drágán ideszállított anyagokból, mint sem felhasználnák az évszázadok óta rendelkezésre álló helyi erőforrásokat. Ez az elkorcsosodott viselkedési forma, köszönhető egyrészt a profitorientált gazdasági alapokon nyugvó tevékenységeknek (marketing-lobbi), illetve egy nagyfokú tájékozatlanságnak. (Lehet esetleg másképp is?) Az emberi igények, és ezáltal az épületek, az aktuális környezet tükreként jelennek meg. E heterogén széthullás ellen talán csak egy markánsabb építészi hozzáállással lehetne fellépni, de ez a fogyasztót, a megrendelőt ünneplő társadalmi környezetben igencsak nehéz feladatnak bizonyul. Mindehhez még egy rendezetlen önkormányzati (elbírálási, engedélyezési) rendszer is társul. Ez egyrészről elég nagy szabadságtényezővel jár, de talán ez is az oka rendkívül kaotikus végeredmény kialakulásának. A tervezés egy közös munka, legalábbis ideális esetben. A többszöri felülvizsgálat és az értékalapú demokratikus hozzáállás csiszolják tisztára az adott tervet. Ez nem csak az irodák szintjén kellene, hogy megvalósuljon, hanem akár város szinten is. Ehhez viszont az önkormányzati tervbírálati rendszer okosságára lenne szükség. E helyett ma Udvarhelyen három személy pozitív elbírálása szükséges egy terv engedélyezéséhez: a főépítészé, a jegyzőé, és a polgármesteré. Jó esetben is a három ember közül csak egy rendelkezik megfelelő szakmai felkészültséggel a feladat ellátásához. A probléma itt nem feltétlenül csak ez, hanem hogy nincs egy egészséges tervtanács, amely egyéni érdekek nélkül bírál, és pusztán csak a terv építészeti értékeire fókuszálva. Az építészek jártassága és megfelelő ítélőképessége mellett legalább annyira fontos lenne a társadalom vizuális kultúrájának fejlettsége. Az idősebb tervezőknél még mindig tetten érhetőek a letűnt korok beégett szemléletei (a betonimádat), amely teljesen figyelmen kívül hagyja az aktuális környezet adottságait (pl. fa), és mondhatni elítéli az évszázados hagyományokkal rendelkező, de ma mégis újnak tekintett építési eljárásokat. A jelentkező problémákra az egyik gyógyszer a vizuális kultúra fejlesztése, a jó irányban megnyitott új látószögek bemutatása, valamint a társadalmi diskurzus mely segít leküzdeni az építész és megrendelő közt tátongó szakadékot. Mindez hozzájárul az új minőségi alapokon elinduló környezet-érzékeny építészet kialakulása felé. A meglévő udvarhelyi építészeti kulturális életet körvonalazza, az a tény hogy ez a jelenleg megrendezésre kerülő kiállítás volt a hetedik ilyen rendezvény az elmúlt húsz évben a rendszerváltás után.
A rendezvény: A Székelyudvarhelyen 2011. február 25. -én péntek délután megnyíló kiállításról: HAGYOMÁNYOS ÉS KORTÁRS Építészeti Kiállítás és Fórum Székelyudvarhelyen 2011.02.25.- 2011.03.14
4. oldal
Féléves kutatási beszámoló
2010/2011/2
A kiállítást Perényi Tamás DLA nyitotta meg, ezt követően Szegedi Gabriella és Tőke Márta tartott előadást a Vécke-völgyi népi építészeti felmérésekről, falvakkal kapcsolatos értékvizsgálatról. A kiállítás anyagát a BME Építészmérnöki Kar hallgatói által készített munkák alkotják. Egy hosszú folyamat prezentálásáról van szó, amely valamikor 2004-ben kezdődött az Építészettörténeti és Műemléki Tanszéken készült népi építészeti felmérési munkával (hagyományos), és a 2008/2009 őszi félévében zárult a Lakóépülettervezési Tanszék Lakó2 féléves tervezési tárgy keretein belül készült tervezési munkákkal (kortárs). Népi Építészeti felmérés, dokumentálás (hagyományos): A kiállított építészeti felmérési munkák három székelyföldi, udvarhelyszéki településhez kötődnek: Székelyvécke, Magyarzsákod, Székelyszállás. A felméréseket, Csajbók Csaba, Sabján Tibor, Veöreös András szervezték. A felmérési munka általában a nyári szünetben történt, és ezt követe az egyetemen az őszi félév során a rajzi feldolgozás. Az első felmérés 2004-ben kezdődött Székelyvéckén, ezt követte 2005-ben Magyarzsákod és 2006-ban Székelyszállás. A kiállításon bemutatott, három évet is átívelő felmérési munkafolyamat résztvevői: Székelyszállás: Andó Gergely, Bartári Zsuzsa, Bársonyos Adrienn, Buella Csaba, Dénes Albert, Eke Tamás, Gabauer Hanga, György Gabriella, Horváth Ákos, Hőna Orsolya, Jószai Ágnes, Káldi Márton, Kertesy Bálint, Mezei Zsófia, Németh Ágnes, Nyitray László, Siket Vanda, Szegedi Gabriella, Tőke Márta, Vass Erika, Magyarzsákod: Balogh Ákos, Baráth Géza, Bőgér András, Kiss Dalma, Kiss Márton,Knauz Annamária, Mezei Zsófia, Nagy Adriána Piukovics Nóra, Szegedi Gabriella, Tamás Eszter, Tarró Klaudia, Turóczi Zita, Tőke Márta, Vass Erika, Székelyvécke: Balla Gábor, Bartus Árpád, Buella Csaba, Élő Szabolcs, Frey György, Péter, Gebauer Hanga, Guzmics Gyula, György Gabriella, Jászay Gergely, Kertesy Bálint, Kishonthy Kata, Kiss Zsuzsa, László Tamás, Mezei Zsófia, Mihály Gabriella, Nagy Gergely Domonkos, Németh Ágnes, Németh, Roland, Ördög Csaba, Radnóczi László, Schwalm Gergő, Szegedi Gabriella, Tirbus Ferenc, Tőke Márta, Valkovszki János, Veress Orsolya A kiállított makettek készítői: Bartha Máté, Bartus Ádám, Boros Noémi, Csabai Márton Áron, Csuha Orsolya, Fehér Brigitta, Haraszti Zsuzsi, Kiss Anett, Molnár Lilla, Nádudvarí Nikolett, Pintér Fanni, Polyák Dóra, Szabó Tímea Piroska, Tirbus Ferenc, Tóth Krisztián. LAKÓ2 tervezési feladat (kortárs): 2008/2009 őszi félévében a tervezési feladat helyszíneként a fent említett három falu szolgált. A félév mottója a „Tradicionális házforma – Korszerű alaprajz”. A feladat egy olyan kisméretű családi ház tervezése, mely a népi, falusi ház tömegarányait, alaprajzi alapstruktúráit veszi alapul, de egy mai, átlagos család (2 felnőtt, 2 iskolás korú gyerek) igényeit kielégítő alaprajzot foglal magában. A kiállításon bemutatott hallgatói tervek szerzői: Balog Ádám, Hanzelik Károly, Hompok Zsófia, Kéthelyi Ágnes, Lakomcsik Attila, Major Zoltán, Nemecz Regina, Nonn Zsuzsanna, Ónodi Bettina, Sági Gergely,
5. oldal
Féléves kutatási beszámoló
2010/2011/2
Soltész László, Szödényi Katika, Török Zoltán, Urbán Boglárka, Vancsura Zsófia, Varga Luca, Zsiga Balázs. A kiállítás témája jó apropóként szolgált egy helyi építészeti hangvételű beszélgetés kialakítására. Erre a kiállítás után került sor. A beszélgetést Csíki Barna és Ványolós Endre építészek moderálták. A beszélgetés előkészítéséhez, serkentéséhez meghirdetett kérdések, gondolatok: Mit jelent számunkra építészeknek és nem építészeknek a hagyományos és a kortárs? Hogy alakul és hogy alakulhatna az építészeti illeszkedés környezetünkhöz? Milyen folyamatok és változások jellemzik az utat a hagyományostól a kortársig? Konkrét szakmai és nem szakmai tapasztalatok a témával kapcsolatban. A beszélgetés alkalmával szóba kerültek az elmúlt 20 – év fontosabb helyi felmérési, értékmentési törekvései és azok tanulságai, illetve a hagyományos és kortárs építészet kapcsolatát bemutató, megvalósult és tervezett építészeti munkák, programok. A felszólaló résztvevők közt volt formatervező, építész, falun élő fiatalember, vidéki polgármester, tanárnő, építési vállalkozó. A változatos társaságnak köszönhetően egy elég széles spektrumban sikerült körüljárni a kiállítás által is motivált, aktuális problémakört. A beszélgetés részletei röviden: Kubanek László udvarhelyi belsőépítész szerint a harmónia megőrzéséhez mai Kós Károlyokra lenne szükség, a felszólaláshoz kapcsolódott Albert Homonnai Márton építész, aki helyeselte Kubanek meglátását, valamint a továbbiakban bemutatta az énlakai értékvédő program elért eredményeit és akadályait. „Ha egy közösség fel is ismeri háza kulturális és anyagi értékét, megfelelő törvénykezés híján, nem szabhat senki gátat a vállalkozónak, hogy az a turizmus fellendítése reményében ne építsen egy hivalkodó és oda nem illő panziót.” Bogos Ernő csíkszeredai építész, a lassan egy éve megjelent Székely Ház kiadvány eredményeiről beszélt, elmondta, hogy a kötet nem hozta a kívánt eredményeket, az emberek nem vevők a típustervekre, még akkor sem, ha azok jó tervezők által készültek és a lehető legnagyobb mértékben próbálnak illeszkedni környezetükhöz. Tövissi Zsolt csíkszeredai építész szerint: „Nem kell Kós Károlynak lenni, mert a körülmények egészen mások. Inkább olyan erdélyi építésznek kell lenni, aki értéket teremt. Az erőltetett utánzás, másolás csak ripacskodás lenne" Oroszhegy polgármestere Bálint Elemér felszólalását azal kezdte, hogy „ Amíg mi itt beszélgetünk, addig házak omlanak össze!”, ez egyértelmüen jelezte, hogy itt a tettek emberéről van szó, a továbbiakban kifejettete hogy szerinte a nem válsághelyzet, hanem inkább „helyzet” van – itt utalt az újonnan megjelenő urbanisztikai törvényre - miszerint a törvényhozás megtette az első lépést a szervezhető, rendezett város illetve falukép kialakítása érdekében, azzal hogy előírja a szakember jelenlétét a beavatkozások során, valamint átfogó szabályozási terv elkészítésére kötelez. A beszélgetés során jó volt hallani azt, hogy van mozgás és néhányan tesznek annak érdekében, hogy az értékek ne tűnjenek el, továbbá a rendezvény jó alkalom volt a kapcsolatfelvételre a közös szálon futó munkák összehangolt megvalósulásának lehetősége érdekében. 6. oldal
Féléves kutatási beszámoló
2010/2011/2
A kiállítással kapcsolatos újságcikkek a dolgozathoz csatol mellékletben megtalálhatóak. (Így hogy e ritka esetek egyikében a hír forrását is ismertem, a megjelenő újságcikkek révén sikerült megismerni az emberekkel való kapcsolatteremtés egyik fontos, de nem mindig egyértelmű, és valós információkat közvetítő eszközét, a helyi médiát) A kiállítás egyrészt a fent említett kulturális célokat igyekezett szolgálni illetve kutatási témám kapcsán felmerült kérdéseimre kerestem a választ ezáltal is. A kiállítás utáni beszélgetés (több mint 80 fő részvételével) hozzájárult a helyi problémák és folyamatban lévő programok, tapasztalatok megismerésére. E kiállítás is többek közt arra kívánta felhívni a hangsúlyt, hogy gazdag építészeti hagyományokkal rendelkezünk, érdemes foglalkozni vele, mert jó kiindulási alapként szolgál új terveink megalkotása esetében. Eddig csak távolságból, papírról és írásban foglalkoztam a hagyományos és kortárs (régi és új) kapcsolatával, most viszont rendezvények sorával megpróbálom elérni azt, hogy a közelünkben lévő értékek tényleg értékként jelenjenek meg azok számára is, akik a hétköznapiság ködén keresztül nem veszik azt észre.
Továbblépés: Ezen várt eredmények érdekében a következő stratégiai pontokat készítettem elő a továbblépés érdekében: „Portugál és Magyar építészeti párhuzamok” című kiállítás. A programot Szentirmai Tamással közösen szervezzük. Néhány szó a tervezett eseményről: Portugália egy olyan szegmense a mai kortárs építészetünknek amely jó példaként szolgál azoknak a kis országoknak amelyek a gazdasági előrehaladást is szolgáló minőségi építészet felé tartanak. Mindezek mellet a nagyon mély kulturális gyökerekre támaszkodó elhivatott és tiszta építészet tárul elénk Portugália kapcsán. „A hely a kő országa, méghozzá a kemény kő országa. A kemény kő formálása az embert is formálja, meg is keményíti. A kemény kő tartósságot is jelent, időbeli állandóságot, kevés változást. A kemény kő által formált ember hasonló ehhez, időbeli folyamatosságban őrzi és érleli hagyományait.” (Cságoly Ferenc) A kiállítás a helyi kulturális élet programpalettáját kívánja gazdagítani, és az aktuális jó példák bemutatásával, talán hozzájárul a helyi építészet fejlődéséhez. A program létrehozását segítő anyagi támogatást is sikerült elnyerni (NKA) úgyhogy most nagy lelkesedéssel fogunk hozzá a program kivitelezéséhez „Készíts makettet!” névre hallgató pályázat, verseny, melynek lényege a népi építészeti értékek hangsúlyozása már a középiskolában. Hargita – Kovászna – Maros megyékben kerülne meghirdetésre a vetélkedő. A program segítségével az eddig csak ósdi ócskaságként megjelenő nagymama háza vagy csűrje - talán épp a bontás előtt - új értelmet nyerhet. A létrehozott makettek pedig a dokumentálás is szolgálnák. A program, pontos megfogalmazása és a lebonyolításhoz szükséges anyagi fedezet előteremtése folyamatban van.
7. oldal
Féléves kutatási beszámoló
2010/2011/2
Összefoglaló: A fent bemutatott rendezvénynek önmagában nagy hatása volt rám és a félév során felmerülő gondolataimra, azt remélem, hogy ezzel és az ezt követő rendezvényekkel sikerül hatással lenni a székelyföldi, udvarhelyszéki építészet fejlődésére. Azt gondolom, hogy a hagyományos és kortárs közti kapcsolat, valamint az építészeti értékek kontinuitása csak akkor jöhet létre, hogy ha sikerül felismerni az értékekeinket és a meglévő pozitív példák nyomán sikerül megismerni a továbblépés irányát, módját. Csíki Barna Budapest 2011. június 5. vasárnap
Felhasznált irodalom: Vofkori György: Székelyudvarhely -Várostörténet képekben I,II kötet Typografika, Békéscsaba 2009
Országépítő Kós Károly Egyesülés: Székely Ház Csíkszereda 2009 Romániai Építészek Szövetsége (OAR): Két évtized hargitai építészet Csíkszereda 2010
BME Lakóépülettervezési Tanszék: Lakó 2009 Urban Report 2011 3/1 Bukarest: Péterffy Miklós – Natiuni si Regiuni Stefan Ghenciulescu – Catre un regionalism critic? http://www.urbanreport.ro/issues2.php?id_iss=1 Deyan Sudjic: Épület-komplexus HVG Kiadó Budapest 2007
8. oldal
Féléves kutatási beszámoló
2010/2011/2
Mellékletek
9. oldal
Féléves kutatási beszámoló
2010/2011/2
Hargita népe 2011. FEBRUÁR 25. PÉNTEK HAGYOMÁNYOS ES KORTÁRS ÉPÍTÉSZET
Párbeszédet szorgalmazó makettek
Összhang. Modern, de a faluképet megtartó házakat terveznének
Építészek, illetve megrendelő és építész közötti párbeszéd létrejöttét szorgalmazza az a ma esti szakmai beszélgetés, amelynek a székelyudvarhelyi Művelődési Ház ad otthont. A fórum előtt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatóinak munkáiból nyílik kiállítás. Antal Ildikó
[email protected]
Vidékünk népi építészeti stílusát őrző házak sajátosságára és értekére, ugyanakkor a korszerűsítés jegyében megálmodott lakóházak esetén is a hagyományokhoz illeszkedő építészeti megoldásokra kívánja irányítani a figyelmet a ma 18 órakor nyíló tárlat anyaga. A Hagyományos és kortárs című, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) építészmérnök hallgatóinak munkáit bemutató tárlatnak több évre visszanyúló előzménye van. „2004 nyarán kez-
FOTÖBAIA/SATTILA
dődött a folyamat, amikor megszokott nyári foglalkozásként az egyetem hallgatói népi építészeti témájú munkákat végeztek - a Maros megyei Székelyvécke, Magyarzsákod és Székelyszállás falvakat mértek föl" magyarázta a székelyudvarhelyi születésű Csíki Barna építesz, a BME doktorandusz hallgatója. A felmérési munkákat követően a székelyföldi vidékre vonatkozó tervezési feladatokat kaptak a hallgatók hagyományos forma és korszerű alaprajz témában. „Ez is jelzi, egyetemünkön hangsúlyos helyet kap, az hogy ne idegen módon, hanem valamibe beágyazva készítsenek tervezési feladatokat" utalt az intézmény értékrendjére Csíki. Hozzátette: a bemutatásra váró tervcsomag abban inspirálhatja a helyieket, hogy ráeszméljenek megszokottá vált építészeti értékeikre, illetve megfogalmazódjon bennük annak a szükségessége, hogy ezeket valamiképpen érdemes tovább éltetni.
10. oldal
Az építész a szakemberek közötti kommunikáció szükségességet is hangsúlyozta - szerinte hiába mutatott már rá több szakmai csoportosulás, egyesület is a falukép védelmének fontosságára, az előrelépéshez elengedhetetlen a párbeszéd. Ugyanezt kívánja szorgalmazni a tárlatmegnyitót követő két, vetített képes előadás is, amelyet Szegedi Gabriella és Tőke Márta építész tart, valamint a Hagyományos és kortárs - Illeszkedés és újítás a helyi építészetben címet viselő beszélgetés is. Ezen Csíki Barna és Ványolós Endre építészek moderálásával a szakember és érdeklődők arról értekezhetnek, hogy kinek mit jelent a hagyományos és kortárs építészet, vagy miként alakul, illetve alakulhatna a környezetünkhöz illeszkedő építészet. „Az itthoniak nem akarják elfogadni, hogy fából is lehet, sőt igenis érdemes építeni, és hogy a népi építészet tanulságait kár figyelmen kívül hagyni" - vélekedett Csíki Barna, aki e fórummal az itthon tevékenykedő kollégáinak munkáját is segíteni szeretné. „A Művelődési Ház programjában hosszú ideje szerepelnek építészeti vonatkozású kiállítások. A következőkben azokat a felméréseket is ismertetni szeretnénk, amelyek Énlakán, Csíkszépvízen és máshol készültek" - mondta Elekes Gyula, a Művelődési Ház igazgatója, jelezve, hogy a mai tárlattal egy hosszabb folyamat veszi kezdetét. Kijelentette, bízik abban, hogy a csíkszeredai, gyergyói és székelyudvarhelyi építészek, valamint az érdeklődő lakosság egyaránt eljön és megfogalmazza véleményét.
Féléves kutatási beszámoló
2010/2011/2
Hargita Népe 2011. MÁRCIUS 1. KEDD ÉRTEKEZŐ ÉPÍTESZEK
Falumúzeum helyett népnevelés Ahhoz, hogy ne faluképromboló, monstrum jellegű lakóházak épül-jenek a környezetünkben, elsősorban arra lenne szükség, hogy a megrendelő és tervező egymás partnerévé váljon, és azonos, de legalább hasonló értékrenddel bírjon. Ez utóbbit elérni sziszifuszi munka, mert a felülről történő szabályozás alól - virtusból is - inkább kibújna a székely; már gyermekként felnyitni a szemét tán ez volna a jó megoldás - latolgatták a sokféle alternatívát a székelyudvarhelyi Művelődési Házban tartott építészeti fórumon. Antal Ildikó ______________________ antal.ildiko@hargitanepe,ro
Egymás szakmai hozzászólásából, meglátásából is építkeztek az építészek, belső designerek, faipari vállalkozók és leendő megrendelők a Művelődési Házban tartott péntek esti fórumon. A Budapestről érkezett - és március 14-ig látogatható -, sorban immár a hetedik építészeti témájú kiállítás megnyitója után Hagyományos és kortárs. Illeszkedés és újítás a helyi építészetben témában értekeztek a székelyföldi és magyarországi szakemberek. A Maros megyei Véckevölgy falvainak építészeti értékvizsgálata szolgált alapul, hogy a helyiek is elmondják az általuk tapasztaltakat. „A rendszerváltás az építésziét területen nem hozott kifejezetten jó eredményeket, sőt egyfajta vulgaritás terjed" vetette tel a témát a székelyudvarhelyi Ványolós Endre építész, aki az ugyancsak udvarhelyi Csíki Barnával, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) doktorandusz hallgatójával felváltva moderálta a fórumot. Volt, aki úgy vetette fel a problémát, hogy a székely falvak egységes faluképét vajon úgy kell-e megőriznünk, hogy skanzenné, azaz falumúzeummá nyilvánítsuk valamennyit, vagy elképzelhető út az is, hogy karakterében eltérő, de az Összhangot nem bomlasztó házakat építsünk. „Mindenesetre odáig nem szabadna eljutni, ahol a szétesett magyarországi falvak tartanak” - vélekedett Perényi Tamás, a BME Lakóépülettervezési tanszékének vezetője. A felszólalók többsége úgy fogalmazott, semmiképp nem
a falumúzeum jelentené a megoldást, és nem is szükséges temetni a falvakat. Sokkal inkább a környezetbe nem illeszkedő építkezések elburjánzásának megfékezésére volna szükség. S mert a rossz példa a ragadósabb. nemcsak a megrendelőket, de az építészeket és sok esetben a kivitelezőket is terheli a felelősség. „A harmiónia megőrzéséhez mai Kós Károlyok kellenének" - helyeselte Albert Homonnai Márton is a belsőépítész Kubanek l.ászló meglátását, miután felidézte, milyen akadályokba ütközött az énlaki értékvédő program. Mint mondta, ha egy közösség fel is ismeri háza kulturális és anyagi értékét, megfelelő törvénykezés híján, nem szabhat senki gátat a vállalkozónak, hogy az a turizmus fellendítése reményében ne építsen egy hivalkodó és oda nem illő panziót. Bogos Ernő a Székely ház-pályázat kapcsán tette hozzá; hiába születtek jó ötletek, nem sok megrendelést kaptak. „Nem kell Kós Károlynak lenni, mert a körülmények egészen mások. Inkább olyan erdélyi építésznek kell lenni, aki értéket teremt. Az erőltetett utánzás, másolás csak ripacskodás lenne" mondta mintegy összegzőként utalva a falura költöző városi ember életformájára is Tövissi Zsolt műépítész. A problémát tehát körbejárták. Az önkormányzati szinten történő érdekképviseletek létrehozása, vagy a törvénykezés útján való szabályozás sem tűnt a legjobb megoldásnak, mert a tapasztalat azt igazolja, a felülről történő szabályozás alól legszívesebben kibújna a székely ember. Végszókent az maradt tehát, hogy az építész lelkiismeretére van bízva, milyen tervet ad ki a keze alól. Az egyetlen biztos út pedig: a lehető legkorábban felnyitni az emberek szemét, hogy a vén ház nem szégyen, sőt. Vannak már próbálkozások e téren, hisz már középiskolás korban megismertetik a diákokkal egy-egy fakultatív óra keretében az építészeti alapfogalmakat. így Brassóban, Sepsiszentgyörgyön, de a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban is egy-egy félévben két osztálynak tartanak építészeti órát, remélve, hogy tekintetüket az épületek reklámfelületéről sikerül fennebb emelni.
11. oldal
Féléves kutatási beszámoló
2010/2011/2
Udvarhelyi Híradó http://szekelyhon.ro/hirek/muvelodes/epiteszeti -kiallitas-esminikonferencia http://szekelyhon.ro/hirek/muvelodes/nem -az-eszhez-hanem-aszivhez-szola
Krónika http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=48261
12. oldal
